Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Magyar Anikó Katalin - Svédország fejletté válása

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat Svédország fejletté válása Készítette: Nyíregyháza, 2003. november 30 -1- Magyar Anikó Katalin Gazdálkodási szak II. évfolyam Nappali tagozat D csoport Tartalomjegyzék Bevezetés . 3 oldal Egy kis történelmi áttekintés . 4 oldal A gazdasági fejlődés folyamata, kitekintés Európára . 6 oldal A gazdaság és a társadalom átalakulása . 8 oldal Mi is történt mindeközben Svédországban? . 13 oldal A svéd társadalom történeti háttere . 15 oldal A „skandináv modell” belpolitikai alapja . 17 oldal Svédország napjainkban . 18 oldal -2- Bevezetés Skandináviának bőkezűen osztogatta a természet a szép tájakat, a hegyeket és erdőket, a tavakat és magányos szirteket, a fjordokat és vízeséseket. Az iparosítás azonban, amely a világ más részeiben oly rohamosan terjedt, késve érkezett

el a földkerekségnek ebbe a sarkába. Ennek köszönheti Skandinávia, hogy megmenekült a „slum”-októl – az ipari munkásság nyomornegyedeitől -, a falvak elnéptelenedésével járó törvényszerű mezőgazdasági munkaerőhiány problémáitól, s hogy népei mások kárán okulva, bölcsen előrenézve tervezhettek. A svéd nemzetgazdaság történetében egy olyan nemzet tanulságos esetét tanulmányozhatjuk, amelynek sikerült a maximumot kihoznia a rendelkezésre álló erőforrásokból. Még a XIX század elején egy svéd polgár hazája szegénységét elpanaszolva, borús képet festett a svéd gazdaság jövőjéről. Álmodni se mert volna róla, hogy Svédország alig egy évszázad leforgása alatt olyan acélipart épít ki, amelynek létezésével a nagyhatalmaknak is számolniuk kell. Svédország 500 évvel ezelőtt Európa egyik legelmaradottabb állama volt. Az 1600-as években kezdték kiaknázni az erdőket és bányakincseket, felvirágzott a

kohászat. A tőkés termelés csak a múlt század második felében lendült fel. A népesség kétharmadának azonban még ekkor is a mezőgazdaság adott kenyeret, annak ellenére, hogy Svédország már az 1700-as években vezető hatalom volt a vas- és acélgyártásban. Skandinávia országai (Svédország, Norvégia, Dánia) számára a századforduló sorsfordítónak bizonyult. A 19 század közepén jórészt -3- mezőgazdasági jellegű, szegény, csak fában és halban bővelkedő térség a 20. század elejére Európa fejlett régióinak szintjére emelkedett. A békés fejlődés korszakában Skandinávia meggazdagodott, élénk külkereskedelmet folytatott, gazdasága, politikai élete, életszínvonala az angol fejlődést követte. Egy kis történelmi áttekintés Az első írásos emlékek csupán a késő középkorból maradtak fenn. Az erődítmények, gyülekezési-, fogadalmi helyek, sírok száma és változatossága viszont lenyűgöző. Az ember,

majd a fémgyártás későn jelentek meg, a kereskedelem pedig csak a bronzkorban, az indo-európaiak megérkezése után indult fejlődésnek. Az ország korai kultúráját máig élénken mutatják a hallristningarnak nevezett sziklafestmények, amelyek az ország több részén fennmaradtak. A Malaren völgyben létesítették az első ismert kereskedelmi állomáshelyeket, és innen kerültek elő rúnaírásos emlékek. A viking kor a kilencedik században kezdődött. Római, bizánci és arab pénzérmék hatalmas gyűjteménye tanúskodik a következő évszázad körül felhalmozódott svéd vikingek erejéről és gazdagságáról. A vikingek leginkább kelet felé utaztak, hogy otthagyják kézjegyüket Oroszországon, és bizánci területeken kereskedjenek - fosztogassanak. Pogány istenek és csak hajszálnyival földibb királyok tartották uralmuk alatt a hazai lakosságot, míg gyökeret nem vert a XI. században a kereszténység A középkorban, zömében

belső viszályokkal ütötték agyon az időt, míg Dánia 1397-ben be nem avatkozott és a Kalmari Unióban össze nem fogta Svédországot Norvégiával. A svéd nemzeti elégedetlenség egy évszázadnyi morgása végül felkelésben tört ki Gustaf Vasa alatt, akit 1523-ban koronáztak meg. Gustaf aztán nekifogott, hogy -4- vallási reformokat vezessen be és egy erős, centralizált nemzetállamot hozzon létre. A t erjeszkedés időszaka svéd uralmat eredményezett Finnország nagy része és a balti országok felett. 1809-ben a monarchia korlátlan hatalmát megsemmisítette egy arisztokrata felkelés és Finnországot át kellett adniuk Oroszországnak. Ugyanebben az évben Svédország alkotmányt hozott létre, amely megosztotta a törvényhozói hatalmat a király és a Riksdag (parlament) között. Megjelent az ombudsmani állás, mint a bürokrácia hatalmának ellenőrzője. 1814-ben a Norvégiával való egység katonai kikényszerítése alkalmával

keveredett háborúba utoljára Svédország. Az iparosodás későn érkezett, de azt a hatékony acélgyártásra és a biztonsági gyufára alapozták (ez utóbbi svéd találmány). A legalább háromszáz évi fontos vasérc bányászat, majd az acélgyártás terjedni kezdett, gazdag középosztályt hozva létre. Azonban egy 1827-es törvény, mely a svéd vidék mezőgazdasággal foglalkozó településeinek javát szétoszlatta, azonnali és hosszú távra kiható eredményt hozott magával: eltűnt a társadalom régi felépítése. 1900-ra majd minden negyedik svéd városban élt és az ipar (mely a fára, precíziós gépekre és a vas-és fémárura támaszkodott) fellendülőben volt. Ebben a környezetben a munkásosztály radikalizálódott. Az első világháború kitörésekor Svédország semlegesnek nyilvánította magát és a kormányzás 1917-ig bilaterálisan folyt. De az élelmiszerhiány nyugtalanságot szült és a további együttműködés lehetetlenné

vált. Első alkalommal vette át az irányítást szociáldemokrata kormány. A szociáldemokraták uralták a politikát 1932 után, újra megnyitva a kapukat az 1920-as évek liberális tendenciáinak, hogy egyesítsék a gazdasági beavatkozást a jóléti állam bevezetésével. Ezek az irányvonalak szinte megszakítatlanok -5- maradtak az 1900-es évekig, amikor is a gazdasági nyomás felhőbe vonta Svédország szociális célkitűzéseit. Ekkor történt, hogy a szociális demokrácia támogatása megingott és különösen bizonytalannak látszott 1986 után, a miniszterelnök, Olof Palme meggyilkolásakor és az azt követő időkben. A politika szele a jobboldal felől kezdett fújni 1991-ben, amikor a mérsékelt vezetésű koalíció nyert hatalmat. A jobboldali gazdaság kísérletei és az országnak az Európai Unióba való felvétele sok svédet elbizonytalanított és kiábrándított, utat engedve a szociáldemokratáknak, akik visszasompolyogtak és

kisebbségi kormányt hoztak létre 1994-ben. A szociáldemokraták még inkább háttérbe kerültek az 1995-ös választásokon, de sikerült elérniük, hogy a hatalomhoz csatlakozzanak Göran Persson miniszterelnöksége alatt, aki a jobbközép illetve a zöldek segítségére támaszkodik. A gazdasági fejlődés folyamata, kitekintés Európára A gazdasági fejlődéssel és a társadalom átstrukturálódásával szoros kapcsolatban volt a nemzeti államok kialakulásának folyamata, amely a 19. század derekán elemi erővel a Német Szövetség, a Habsburg Birodalom és Itália területén tört felszínre, s amely az 1848/49-es forradalom bukása ellenére tovább erősödött, az európai politika előterébe került. Az átalakulás Nyugat-Európában is nemzeti keretek között valósult meg, s nem lehetett ez másként Közép- és Dél-Európában sem, sőt a Balkánon sem, bár itt a folyamat elhúzódott, s csak a század utolsó harmadában, illetve a 20. század

elején bontakozott ki A gazdasági fejlődés, a társadalom növekvő differenciálódása és a nemzeti kérdés mind erőteljesebb jelentkezése összefonódott az európai politikai gondolkodás átalakulásával. Új eszmék születtek, s többnyire az angol, még inkább a francia -6- forradalomban, részben pedig az amerikai függetlenségi háborúban fogant eszmék újraértelmezett vagy továbbfejlesztett formában markáns politikai irányzatokká szélesedtek ki. A 19. és 20 század három nagy ideológiai-politikai áramlata a liberalizmus, a konzervativizmus és a szocializmus. Egész Európát tekintve a 19. században, de már annak első felében is a dinamikusabb, befolyásában gyorsabban előretörő, főleg pedig a jóval nagyobb társadalmi-politikai kezdeményező erővel rendelkező politikai áramlat a liberalizmus volt. A konzervativizmus a század közepéig nem tudott kilépni sem a kialakulás stádiumából, sem a liberalizmussal szembeni defenzív

helyzetéből. Az a körülmény azonban, hogy a kontinens két leghatalmasabb egyháza (a katolikus és a protestáns) túlnyomórészt mögötte állt, kiszámíthatatlanul nagy potenciális lehetőségeket nyitott meg előtte. Ehhez jött a mindkét irányzatot ideológiailag és politikailag veszélyeztető szocializmus fellépése, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a liberalizmus konzervativizmusellenessége már 1848 előtt, a konzervativizmus liberalizmusellenessége pedig a század második felében egyre észrevehetőbben gyengült. Az ipari és politikai forradalom nem tudott egymással lépést tartani, a gazdasági-társadalmi fejlődés útjából a politikai akadályokat reformok útján csak Angliában, a németalföldi és a skandináv országokban sikerült eltávolítani. A kontinens nagyobb részén viszont ehhez véres megmozdulásokra, felkelésekre vagy éppen forradalomra volt szükség. Az akadályok országonként és régiónként nemcsak

nagyságukat, hanem jellegüket tekintve is különbözőek voltak. Bármekkorák voltak is a különbségek a nagy európai forradalmi gócpontok között és azokon belül, a kontinens egész forradalmi térségében -7- általános és bizonyos fokig nivelláló hatást gyakorló jelenség volt a szociális nyomor, amely évtizedek óta növekvő tendenciát mutatott és együtt járt a feudalizmus bomlásával, és a kapitalista termelési-társadalmi viszonyok lassú, ellentmondásokkal terhes kialakulásával. Mindenütt, ahol megszűnt a jobbágyi függőség, a falvakban amúgy is meglevő nyomor a városokba, főleg a nagyvárosokba űzte a parasztokat, de jóval nagyobb számban, mint amennyinek az itt összpontosuló ipar, kereskedelem, egyes régiókban bányászat munkalehetőséget és lakást tudott nyújtani. A gazdaság és a társadalom átalakulása Az ipari forradalom az európai kontinensen – Nagy-Britanniával összehasonlítva – fél

évszázaddal később indult meg, s már a kezdetektől olyan nehézségekkel kellett megbirkóznia, amelyeknek következményeit még NyugatEurópa is csupán egy évszázad folyamán volt képes megoldani. A lényeges különbség elsősorban a társadalomban felhalmozott tőke nagyságában mutatkozott meg. A kontinens országainak tehát elsősorban a tőkehiányt kellett leküzdeniük. Nagyjából a 19. század 20-30-as éveiben indult meg Nyugat-Európában a társadalom különböző rétegeiben, az egyes egyének kezén felhalmozódott pénzösszegek társadalmasítása. A megvalósítás legelterjedtebb formája a részvénytársaság volt, ami lehetővé tette az olyan beruházásokat is, amelyekhez az egyes egyéneknek külön-külön nem volt elegendő tőkéjük. Megjelentek a részvénytársasági tőkével működő bankok, amelyek maguk is részt vettek az ipari forradalom beruházásainak finanszírozásában. Jelentős szerepet kellett vállalnia az államnak is az

ipari forradalom kibontakozásában. Angliában a -8- kereskedelem szabályozása volt a legerősebb állami eszköz, a vámvédelem teljes lebontása után a szabadkereskedelem elveinek érvényesítésével. A kontinens országaiban azonban ennél sokkal többet kellett tenni az államoknak. A vámvédelemmel az angolnál később meginduló ipari forradalom bontakozó ágazatait igyekeztek védeni a konkurenciával szemben. Azokban a régiókban azonban, ahol a nyugat-európainál kevesebb tőke halmozódott fel, az állam szerepe ennél sokkal több volt. Közép-Európában iparpártoló törvényekkel segítették a folyamatot. Ezek hosszabb időre szóló adómentességet, s más olyan kedvezményeket jelentettek, amelyek révén a gazdaság egyes ágai gyorsabban fejlődhettek a többieknél. Kelet-Európában, Oroszországban és a balkáni államokban az államnak még ennél is sokkal erőteljesebben kellett beavatkoznia a gazdaságba. Itt nem csupán a kellő tőke

hiányzott, hanem sokszor a szakértelem mellett a vállalkozók, sőt a kockázatot vállaló tőkések is. Az államnak magának kellett betöltenie a tőkés és a vállalkozó szerepét is. Az állam elsősorban a stratégiai ágazatokat fejlesztette, így főleg a közlekedést és az azzal összefüggő ipari tevékenységeket. Az ipari forradalom folyamata mindenütt a vasútépítéssel vette igazán kezdetét. A vasútépítés felfuttatta a szén- és vasércbányászatot, s a gépipar különféle ágazatait. Az európai ipari forradalom önálló vonásokat mutatott Az egyik legfontosabb éppen az volt, hogy az ipari forradalom már kibontakozásakor egybeesett annak tulajdonképpeni második hullámával. Ezt a szakaszt olyan új energiaforrások felhasználása jellemzi, továbbiakban az ipari termelés irányát jelentősen befolyásolták. -9- amelyek a Az új energiaforrások két legfontosabbika az elektromosság és a kőolaj. Az

elektromosság először a vasutak felszerelésében, majd a távírótechnikában, a mindennapi életben, majd később a motorok működtetésében a 19. században jutott fokozatosan növekvő szerephez. A kőolaj meghatározó szerephez a robbanómotor megjelenésével, alapvetően a közlekedésben jutott. A 19 század végén meginduló autóforgalom gyorsan átalakította a közlekedést. Az autó elterjedésével megszületett az ipari forradalom második hullámának új húzóágazata, amely legalább akkora vonzerőt gyakorolt az egész termelési folyamatra, mint korábban a vasútépítés. Az autógyártás a gépipar szinte teljes egészét befolyásolta, új ágazatokat fejlesztett ki, jelentősen átalakította az infrastruktúrát, s nagymértékben befolyásolta az ipari termelés üzemi módszereit. Hatással volt a fémfeldolgozásra, az acélöntésre és a vegyiparra A kaucsuk- majd a műgumigyártás kifejlődése érintette ez utóbbit, és a kőolaj

feldolgozása is jelentősen hozzájárult a vegyipar fejlődéséhez. A 19 század végén lehetővé vált a vízi energia átalakítása villamos energiává ipari méretekben, s ez az iparágakat kivétel nélkül átformálta. Az olcsó energiaforrás korábban alig iparosodott európai régiók számára jelentett fejlődési lehetőséget (Skandinávia, Franciaország, Észak-Itália). A 20. század elejétől mind nagyobb helyet kapott egy új fém, az alumínium. Az acél és a beton összekapcsolódásával megszülettek a vasbeton szerkezetek, ami lehetővé tette az építési technika gyökeres átformálását. A század végére átalakult a tengeri közlekedés, a gőzhajó végleg kiszorította a vitorláshajókat. A nagy teljesítményű robbanómotorok a 20 század elejére lehetővé tették a repülést. A repülőgép hosszú távon teljesen átformálta a 20 század közepének, második felének közlekedését, s óriási hatással volt már megjelenése után

röviddel az új, modern iparágak kialakulására, fejlődésére. -10- A 19. század közepétől megkezdődött a városokban a csatornázás, a vezetékes ivóvíz bevezetése, majd a városi gáz felhasználása a közvilágításban, s a lakások világításában és fűtésében. Idővel az új infrastruktúra elemei megjelentek a falvak mindennapjaiban is. Falu és város között fokozatosan megkezdődött a különbségek felszámolása. Az ipari forradalom nemcsak a gazdaságot formálta át, hanem a társadalmat is. A hagyományos társadalomszerkezet gyorsan felbomlott Az általános tendencia az, hogy a korábban a társadalom túlnyomó részét kitevő parasztság felbomlik, nagy többsége foglalkozást változtatott, ipari vagy egyéb tevékenységet végez. Az európai kontinensen a parasztság szerepének összezsugorodása sehol sem jelentkezett olyan gyorsa, mint korábban Angliában. A 19 század közepén meginduló európai iparosodás még a

leggyorsabban fejlődő ipari régiókban sem volt képes azonnal felszívni a parasztságot. A 19. század utolsó harmadában a gazdasági fejlődés következtében az országok, sőt a kontinensek között nemcsak növekvő és egyre kíméletlenebbé váló versengés volt megfigyelhető, hanem az egymástól való függés erősödése is. A világ mindinkább globálissá vált, s nemcsak a gazdaság, hanem a politika területén is. A század végére az önmagukban véve jelentéktelen konfliktusok nemzetközi méretűvé szélesedhettek. Ezt a veszélyt különösen megnövelte az a körülmény, hogy eltolódóban voltak az erőviszonyok mind a világgazdaságban, mind az európai gazdasági életben. A gazdasági fejlődés egyre egyenlőtlenebbé vált, s más tényezők is az első világháború kitöréséhez vezettek. Az 1920-as évek második felének európai gazdasági folyamatai feledtették az első világháborút követő megrázkódtatásokat. Általában

kiegyensúlyozott fejlődésről beszélhetünk, ha voltak is itt-ott különbségek. A -11- legdinamikusabban a német gazdaság növekedett, és ágazati szerkezetében, műszaki-technikai színvonalában modernizálódott. A nyugat- és észak-európai országok mérsékeltebb dinamizmussal, de hasonló trendet követtek. Az ígéretes kilátások fordultak visszájára 1929-ben és a következő években, amikor a világ pénzügyi központját jelentő New Yorkban kirobbant a világgazdasági válság nyitányát jelentő tőzsdekrach. A kibontakozott nemzetközi méretű csőddömping az európai gazdaságokat is súlyosan érintette. A tőzsde összeomlását hitelválság követte, elapadt a beruházási kedv, visszaesett a termelés, még nagyobb mértékben a kereskedelem, többszörösére nőtt a munkanélküliség. Általános egzisztenciális bizonytalanság jellemezte a válság éveit. Mérsékeltebb volt a visszaesés az előzőleg lassú ütemben növekvő

gazdaságokban. A hitelválság a kelet-közép-európai országok gazdaságát is súlyosan érintette. Tovább nőtt eladósodottságuk Igazán tartós negatív következményekkel azonban ebben a térségben az elhúzódó agrárválság járt, mert tovább csapolta anyagi forrásaikat. A külkereskedelmükben meghatározó agrártermékek ára általában kedvezőtlenül alakult. Beszűkültek az exportlehetőségek is, így a bevételek szinte elapadtak. A nem sokkal ezután kitörő II. világháború csak még jobban súlyosbította a gazdaság helyzetét Közvetlenül a háború végén mind a kelet-európai, mind a nyugat-európai országok hasonló problémákkal kerültek szembe. A háborús károk óriásiak voltak, az infláció természetesen mindenütt jelentkezett, nemcsak a vesztes országokban. Ugyanakkor a háború alatt a nyugat-európai országok bevezették a Keynes nevéhez fűződő gazdaságpolitikát, amely az 1929-33-as világgazdasági válság

nyomán az állami beavatkozás megerősödését, a lassú infláció segítségével a folyamatos gazdasági növekedést, részben az államosítások -12- politikáját jelentette, s a modern szociális állam kialakulásához vezetett az általános társadalombiztosítás, a munkanélküli és szociális segélyek megvalósítása révén. A háború „pozitívumai” közé tartozott, hogy a hadiipar viszonylag hamar átállítható békés termelésre, amint az amerikai gazdaság példája mutatja. A második világháború óta eltelt évtizedek hatalmas gazdasági és társadalmi változásokat hoztak Európa mindkét felén. Nyugat-Európában az iparosodás elérte azokat a területeket is, amelyekre korábban nem vagy alig terjedt ki, így elsősorban Franciaországban gyorsult fel az ipar fejlődése, de hasonlóképpen Spanyolországban, Portugáliában, Írországban, Közép- és DélItáliában és Görögországban. A skandináv országok egy részét a

tenger alatti olajlelőhelyek feltárása, Finnországot pedig az 1960-as évek általános konjunktúrája mellett előnyös kereskedelmi lehetőségei a Szovjetunióval, futtatták fel. A következmény a népesség átlagéletkorának növekedése, s a mezőgazdasági népesség gyors csökkenése lett. Mi is történt mindeközben Svédországban? A svéd ipari forradalom csak az 1840-es években veszi kezdetét azzal, hogy a fakitermelést és a vasbányászatot tőkés vállalkozássá alakítják. Itt is megtalálható a politikában a liberális és a konzervatív irányzat. A burzsoázia zöme a liberális ellenzék mögött áll, a konzervatívok a királyt és a kormányt támogatják. 1846-ban megszüntetik a céhrendszert, és bevezetik az iparszabadságot. 1865-ben a riksdag (ez Svédország parlamentje) engedélyezi a szabadkereskedelmet. Svédországban ekkor még nincsenek nagyüzemek, amelyek a vidéken munka nélkül maradt agrárproletariátust

foglalkoztatni tudná, -13- ezért a század második felében egyre nagyobb méreteket ölt a kivándorlás. Az eddig négykúriás Földművespárt országgyűlés néven alakuló helyébe párt kétkamarás tömöríti a parlament nagygazdákat lép. és a földbirtokosokat. A század második felében felgyorsul az iparosodás: új hajógyárak, gépgyárak jönnek létre. Gyors fejlődésnek indul a textil- és fafeldolgozó ipar. Ezzel egyidőben megerősödik a munkásosztály Az 1870-es években létrejönnek az első szakszervezetek. 1888-tól védővámokkal erősítik a svéd mezőgazdaságot, és ekkoriban megkezdődik a svéd agrártermelés átállítása állattenyésztésre és tejtermelésre. Az ipari termelésben a század végére a legjelentősebb a vegyileg előállított cellulóz, a vasgyártás és az acéltermelés volt. Skandinávia helyzete egészen különleges ebben az időszakban. Ezen a magas szélességen nincsenek művelésre

alkalmas nagy földterületek. Az országok lakossága szegény paraszt, ám a XIX. századi nagy építkezések sok fát igényeltek Európában, s ezek kitermelőjévé léptek elő. Keresett árucikk volt a svédeknél is a fa. A századfordulóra beilleszkedett a világgazdaságba, elsősorban a termelési specializáció révén. A szegény skandináv parasztokból az 1890-es évekre jómódú ipari munkás lett. Az állam sokat tett a betagolódás elősegítéséért. Általánosan fejlesztette a műveltségi szintet A fejlődés az első világháború idején sem állt le, hiszen Svédország semleges maradt, ugyanakkor a nagytőkések a hadviselőkkel való kereskedelemből nagy nyereségre tettek szert. 1918-1919-ben megreformálják a az alkotmányt: bevezetik a férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozó általános választójogot, valamint bevezetik a nyolcórás munkaidőt. 1920-ban megalakul -14- az első szociáldemokrata kormány. Ettől kezdve főként

szociáldemokrata kormányok vannak uralmon, kivéve az 1926-1932 közötti éveket, amikor liberális és konzervatív kormányok váltogatják egymást. A második világháborúban Svédország ismét a semlegességet választja, azonban menedéket nyújt pacifista németeknek, és a megszállás alatt álló skandináv országokból oda menekülőknek. Ugyanakkor kereskedelmi tevékenységet folytat a háborúban álló Németországgal, főként ércexportja jelentős. 1945 után folytatódik Svédország semleges politikája A svéd társadalom történeti háttere Svédország a XIX. század végéig agrárország volt Európa perifériájára szorult: fő szerephez a kontinens élelmiszerellátásában jutott. (Nyugatról ipari termékeket importált.) A kelet–európai vontatott, ellentmondásokkal teli modernizációtól eltérően azonban Svédországban pár évtized alatt sikerült egy kvázi–feudális berendezkedésből egy kapitalista, polgári

társadalmi–gazdasági modellre áttérni. A céhrendszer eltörlését, a nagyipari termelés beindulását, a szolgáltatói szektor előretörését nagyban elősegítette a szabad paraszti réteg korai kialakulása (már a feudalizmus idején), amely munkaerőt biztosított az új üzemek számára, és amelynek függőség– és kötöttségellenes mentalitása lehetővé tette az autonómiára épülő polgári társadalom kialakulását. A modernizáció következtében a XX. század közepére Svédország a világ centrumába "ugrott". A rendkívül gyors ütemű iparosodás Svédországban átalakította a népesedési viszonyokat. A városok térnyerése következtében, míg 1860–ban a -15- svéd népesség közel 90%–a lakott mezőgazdasági területeken, addig 1930–ra 50%, és 1970–re ez az arányszám 17%–ra csökkent! Ez a változás magával hozta a javak újratermelési szerkezetének változását is. A naturális, önellátásra törekvő

gazdálkodást fokozatosan felváltotta a kapitalista profitorientált termelés; kialakult a produktív mezőgazdaság, a pénzgazdálkodás. A hihetetlenül gyors fejlődés a népesség növekedése nélkül nem mehetett volna végbe. Míg 1750–ben csupán 1,2 millió fő, addig 1870–ben már 4,4 millió fő élt Svédország területén. Az új termelési rend azonban az idősek, a munkaképtelenek, és a feleslegessé vált nagyszámú agrárnépesség számára nem biztosított életképes gazdasági szerepet és életkörülményeket. Ennek következtében 1910–ig közel 1,2 millió fő emigrált, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokba. A gazdaságival párhuzamos politikai fejlődésben nagy szerepet játszott, hogy 1862–ben elválasztották a svéd egyházat a helyi világi hatóságoktól. A politikai modernizáció ütemét jól mutatja a választójog kiterjesztése: 1880–ban a svéd lakosság 6%–a, 1921–ben (amikor mindkét nem

képviselői választójoghoz jutottak) 54%–a rendelkezett szavazati joggal. Skandinávia századfordulós, sikeres gazdasági fejlődését több tényező segítette. Az Európa-szerte fellendülő iparosítás keresetté tette a kiváló minőségű svéd vasércet és vasipari termékeket, a svéd és norvég erdőségek faanyagát, és az olcsó tengeri szállítással mindezt könnyedén el lehetett juttatni a világ bármely pontjára. (A norvég kereskedelmi flotta a világon a harmadik volt 1900-ban.) A skandináv országok maguk is erőteljes iparosítást hajtottak végre: a 20. század eleje Svédország számára az iparosodás diadalát jelentette A svéd fémipar 1896 és 1900 között közel megkétszerezte termelését, a vasipari termékek mellett a finomacél és a gépek exportjával is be tudott törni a -16- világpiacra. A hagyományos fakivitelt Svédországban és Norvégiában is felváltotta a (vegyi úton előállított) cellulóz exportja.

Vasútépítés, hajógyártás, tömegméretű villamosítás (a hosszú téli sötétség országaiban ennek jelentős hatása volt a mindennapi életre), városiasodás (1918-ra Svédország lakosainak fele városokban élt) jellemezte a századfordulót. Dániában és Norvégiában a mezőgazdaság továbbra is meghatározó jelentőségű maradt. A skandináv mezőgazdaság alkalmazkodott a világpiac igényeihez: az olcsó gabona megjelenésekor a svéd és a dán mezőgazdaság áttért az állattenyésztésre, az állati eredetű termékek előállítására és a tejtermelésre. A dán tejgazdaságok, mezőgazdasági szövetkezetek egész Európa számára mintául szolgálhattak. Skandinávia népessége folyamatosan emelkedett (Svédország lakossága a 19. század eleji 2,5 millióról a századfordulóra 5,3 millióra nőtt), noha igen jelentős volt a kivándorlás, elsősorban Észak-Amerikába (Svédországból évente 20-25 ezer fő). A "skandináv modell"

belpolitikai alapja Skandináviában a 19. század közepétől liberális reformok sorával biztosították az iparűzés és a vállalkozás szabadságát, a vallásszabadságot, és még a század folyamán életbe léptették az új, polgári alkotmányokat. Az angol rendszerű alkotmányos monarchiákban az uralkodók -- II. Oszkár svéd (18721907), IX Keresztély dán (1863-1906) és VII Haakon norvég király (19051907) -- háttérbe szorultak a kétkamarás országgyűlésekkel szemben A liberális -17- és a konzervatív pártok mellett megalakultak a különböző gazdapártok, amelyek jelentős befolyásra tettek szert. Hamar megjelentek az iparosítás következtében kialakuló munkásságot képviselő szociáldemokrata és munkáspártok is (Dánia 1876, Norvégia 1887, Svédország 1889). A 20 század elején a választójogi reformoknak köszönhetően (Svédország 1907, 1909, Dánia 1908, Norvégia 1913) kiszélesedett a választók köre: leszállították a

vagyoni cenzust, és volt, ahol már a nők is szavazati jogot kaptak. A gyarapodó országokat semleges külpolitika és liberális belpolitika jellemezte. Élénk kereskedelem, fejlett mezőgazdaság, erőteljes iparosodás, írástudó népesség biztosította a gazdagodást, s mindehhez szociálpolitikai intézkedések sora emelte az életszínvonalat: közoktatás, népfőiskolák, munkásvédelmi törvények, munkásbiztosítás, nyugdíjrendszer. Ekkor alakult ki a "skandináv modell" alapja. Svédország napjainkban A XVIII. században az ércek kohósításához Európa-szerte fát használtak, s e technika nem tette lehetővé a foszformentes vasérc alkalmazását. A kohászatban csak a múlt század utolsó évtizedeiben vezették be azt az eljárást, amely révén az észak-svédországi Kiruna és Gallivare, valamint a középsvédországi Grangesberg foszfortartalmú vasérce is a z ipar értékes nyersanyagává válhatott. Ma már ismét a

foszforszegény vasérc keresett A hazai kohászat jobbára a bergslageni vasércet hasznosítja. -18- Az acélgyártás a hazai nyersvas-előállítás közel kétszerese, a vízi erőművek olcsó elektromos áramát ugyanis különleges, minőségi acélok gyártására használják. A világhírű rozsdamentes acél Svédország fontos kiviteli terméke. Az ország a vasérckészletekhez viszonyítva csekély nemesfém- és színesércvagyonnal rendelkezik. A Skellefte völgyében aranyat, ezüstöt, rezet, cinket, arzént, a már említett Bergslagen környékén pedig ólmot, cinket és titánt tartalmazó ércek vannak. A Vattern- és a Vanern-tavak közötti kristályospalaterületen uránérc is előfordul Az acélnemesítő fémek többségét importálniuk kell, ugyancsak importból fedezik az alumíniumkohászat nyersanyagellátását. Az energiaigényes kohászati üzemek a vízi erőművek közelébe települtek. A nagyipari gépgyártásban Svédország már a

második világháború előtt nagyhatalommá vált. A háború után elsősorban a közlekedési eszközök, hajók, mozdonyok, gépkocsik, repülőgépek gyártása volt lendületes, később az elektrotechnika és az elektronika. A robbanóanyag-gyártás – a Nobel-műveknek köszönhetően – világhírű. A svéd ipart hatalmas monopóliumok tartják kézben: ilyenek az SKF, az Ericsson, az Alfa-Laval, a Volvo, a SAAB-Scania, hogy csak néhányat említsek a legismertebbek közül. Az óriási erdőségek faanyagának feldolgozására már a XVII. században jelentős ipari kapacitás létesült, de a fakitermelés főleg a XIX. században vált nagyméretűvé, amikor a gyors folyók mentén elszaporodtak a fűrészmalmok. Napjainkban a fűrészárut jórészt a bútoripar hasznosítja, illetve nagy tömegben készítenek belőle faházakat. Cellulózgyártásban Svédország nagyhatalom, a világexport közel egynegyedét bonyolítja le. A cellulózgyártás a Vanern-tó

közelében, illetve a Botteni-öböl partvidékén koncentrálódik, míg a papírgyártás – amelyben Finnország megelőzi – a déli országrészekbe települt. Világhírű a -19- svéd gyufa, a világtermelés közel egyharmadát a svédek produkálják. A Vatterntó déli részén levő Jönköpingben van a világ egyik legnagyobb gyufagyára A mezőgazdaság fejlődésének leginkább a csapadékosabb, melegebb Skane-félsziget és a jó talajú közép-svédországi tóvidék kedvezett. A délsvédországi Skane-félszigeten a szántóterület aránya a földterület 70-80 százalékát is eléri. A gabonatermesztés mellett nagy szerepet játszanak az ipari növények, a cukorrépa, repce, valamint a burgonya. Errefelé sok az üvegház és a gyümölcsös. A közép-svédországi tavak környékén a földterület felét szántók foglalják el. Ez a svédek fő gabonatermő tája, elsősorban búzát termesztenek, de zabot és árpát is. A szálastakarmányt főleg

a szarvasmarha-tenyésztők használják fel, akiknek tejgazdaságai a világ élvonalában állnak. Északon, Norrlandban, sajátos foglalkozás a rénszarvastenyésztés. A lappok hatalmas térségeken terelgetik a rénszarvascsordákat a téli legelőkről a nyáriakra és vissza. -20-