Gazdasági Ismeretek | Államháztartás » Major Adrienn - A magyar önkormányzati rendszer

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Gazdaságelméleti tanszék Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat 2003/2004. tanév I félév II. évfolyam A magyar önkormányzati rendszer Debrecen, 2003. november 29 Készítette: Major Adrienn Gazdálkodási szak Levelező tagozat C csoport Tartalomjegyzék I. A magyar önkormányzati rendszer kialakulása .3 II. Az Európai önkormányzati rendszerek főbb jellemzői .4 III. A helyi önkormányzatok éves költségvetése .6 1. 2. 3. 4. 5. A költségvetés tervezésének előkészítő munkálatai. 6 A költségvetés tervezésének módszerei . 7 Az önkormányzat költségvetésének elkészítése . 8 A részletes költségvetési tervezet készítésének folyamata . 8 Az önkormányzati intézmények elemi költségvetésének készítése . 12 IV. Az önkormányzatok vagyongazdálkodása .12 1. 2. 3. Az önkormányzatok törzsvagyona . 12 Az önkormányzatok

vállalkozási vagyona . 13 Az önkormányzati vagyon koncesszió keretében történő hasznosítása . 13 V. A helyi önkormányzatok és intézményeik pénzellátása .14 1. 2. 3. 4. 5. A saját bevételek beszedése, kezelése . 14 Az átengedett központi adók pénzellátási rendje . 15 Az állami hozzájárulások és támogatások igénylése és elszámolási rendje . 16 Elszámolási kötelezettség . 19 Az önkormányzatok intézményeinek pénzellátása . 20 Irodalomjegyzék .23 2 I. A magyar önkormányzati rendszer kialakulása Az 1949. évi Alkotmány felszámolta az egyébként is jelentősen visszafejlesztett önkormányzatokat, a helyi igazgatási rendszer lényegében végrehajtó típusú és nem helyi önkormányzati rendszerré vált. A tanácsrendszer az államszervezet elvárásai szerint épült ki, és a felülről irányított társadalom- és gazdaságszervezés kiszolgálója lett, előnyben részesítve az adminisztratív eszközöket. A

túlzott centralizáció szinte semmilyen teret nem engedett a helyi demokráciának, jelentősen korlátozva ezzel a helyi önállóságot. Az 1950 évi első tanácstörvény meghatározta a h elyi igazgatás szervezeti-működési kereteit, ami kiválóan megfelelt a centralizált állam igényeinek és elvárásainak. Az 1971. é vi harmadik tanácstörvény – változatlanul megtartotta ugyan a korábbi törvények logikáját – de már lényeges módosításokat hozott. Törvénybe iktatta az 1966-1968 években bevezetett reformtörekvések igazgatásban megjelenő követelményeit, decentralizációs irányokat jelölt ki, és önkormányzati megoldásokat fogalmazott meg. Ám az önkormányzati részmegoldások e törekvések ellenére sem valósultak meg és nem teljesedhettek ki, hiszen a tanácsrendszer lényegi jellemzői – monopolisztikus egypártrendszer; állami tulajdonú monopóliumok és tervgazdálkodás; a helyi pénzügyi források erőteljes állami

centralizációja – ezt alapvetően megakadályozták. A tanácsrendszer állami-jogi jellemzője a hierarchikus szerkezet és a centralizált működés volt. Az állami berendezkedés a demokratikus centralizmus alapelvére épült Ennek tanácsrendszeren belüli konkrét megnyilvánulási formája a kettős alárendeltség volt. Ez azt jelentette, hogy a helyi tanács szervei alárendeltek voltak a saját szintjük tanácstestületének és a felettes szerv megfelelő szintjének egyaránt. A horizontális és a vertikális alárendeltség közül gyakorlatilag a vertikális alárendeltség volt a meghatározó. Az államszervezetet az jellemezte, hogy hiányzott, illetőleg nagyon gyenge volt az államhatalmi ágak egymást kiegyensúlyozó szerepe. Ebben a rendszerben a végrehajtó hatalom központi államigazgatási része túlsúlyba került. A rendkívül korlátozott helyi önállóság nem kapott bírói védelmet a központi és területi szervek jogszerűtlen

beavatkozásaival szemben. A helyi önállóságtól döntően a helyi sajátosságok megjelenítését várták, ám az nagyrészt a felső elvárások helyi végrehajtásában merült ki. A központi és a megyei szint erős „kézi vezérlésű” lehetőségekkel rendelkezett az alsóbb tanácsszintek felé. Az önkormányzati kezdeményezések lassú megerősödése egyre inkább indokolta a tanácsrendszer megváltoztatását, a belső ellentmondások fokozódása egyre sürgetőbbé tette az önkormányzatok létrehozását. E folyamatot nagymértékben felgyorsította a rendszerváltás A helyi önkormányzatokról szóló 1990. é vi LXV törvény 1990 s zeptember 30-án lépett hatályba. „ A jogállam demokratikus helyi közigazgatása a törvényeknek alárendelt szabad önkormányzás révén valósul meg. A helyi önkormányzás a helyi közügyekben önszervező és decentralizált hatalomgyakorlást jelent. Helyben elősegíti a lakosság igazgatási és

közszolgáltatási szükségleteinek hatékony kielégítését. A helyi önkormányzás során a választópolgárok helyi közössége demokratikus formában és módon kifejezi, valamint saját helyi önkormányzati szervezete révén megvalósítja a h elyi közakaratot. Az önkormányzás alapvető célja: a közügyek meghatározott részének az érintettek által saját érdekükben történő önálló demokratikus helyi kormányzása.” / Az önkormányzati rendszer magyarázata, KJK 1993. / 3 II. Az Európai önkormányzati rendszerek főbb jellemzői A központi kormányzat és a települések között választott területi önkormányzatok és úgynevezett dekoncentrált állami szervezetek működnek. A területi és települési önkormányzatok az államháztartási rendszer és az államigazgatás alappillérei. Jellemzőik, hogy működési területükön bonyolult, összetett feladatokat látnak el. Jogszabályalkotói, adóhatósági, szakigazgatási,

gazdálkodói és szolgáltatói funkciókat egyaránt betöltenek. Az egyes országok történelmi és kulturális hagyományai jelentős hatással vannak az államigazgatás eltérő megoldásainak kialakulására, valamint működésének gyakorlatára is. Közös vonás, hogy a fejlett európai országokban az önkormányzatok politikai önállósága jelentős. Nem mondható ez el azonban a gazdasági önállóságukról, amely rendkívül változó mértékű és a megoldási formák is rendkívül heterogének e téren. Európára nem jellemző az egységes önkormányzati modell. Az eltérőség ellenére közös, hogy az önkormányzati rendszer mindenütt többszintű, a régiók és a települések szintje között sokirányú munkamegosztás alakult ki. A fentieket is figyelembe véve három alapmodellt különböztetünk meg: • • • A mediterrán modellt, amelyet az önkormányzatok erőteljes állami ellenőrzése, centralizált pénzügyi rendszer és a kis

települési önkormányzatok szűkre szabott feladatköre jellemez (pl. Franciaország); A skandináv modellt, amelyet a nagyobb önkormányzatok jellemeznek, széleskörű szolgáltatásokkal és jelentős gazdasági-pénzügyi önállósággal (pl. Svédország); A germán modellt, amely a föderatív államigazgatásra jellemző, többszintű, jelentősen hierarchizált rendszer. Itt is jellemző, hogy az alsó települési szintre kevés feladat hárul (pl. Ausztriában, Németországban, Svájcban) Az EU országaiban nagy tervezési körzetek kialakulása jellemző. A központi gazdaságirányítás decentralizációjával párhuzamosan a középszinten elhelyezkedő önkormányzatok integrációja is megvalósult, illetve ennek folyamata felgyorsult. Az önkormányzatok számát vizsgálva meghatározó eltérés tapasztalható a skandináv országok és Nyugat-Európa többi országa között. A skandináv országokban mindössze pár száz önkormányzat, és

nagyságrendjükre jellemző a területükön élők 10 000 fölötti száma. Alig fordul elő ezerfősnél kisebb település. A mediterrán és a germán modell esetében nem találunk a fentiekhez hasonló karakterisztikus jellemzőket. A település- és önkormányzatsűrűség inkább a történelmi tradíciókkal és az országok méretével magyarázható Az európai önkormányzatokat vizsgálva egyértelműen látszik, hogy a modellek kialakulása/kialakítása során törekedtek a közszolgáltatások minél hatékonyabb ellátására és olyan modell „üzemeltetésére”, amely ezt leginkább biztosítja. A kormányzati rendszerek általában az alábbiak szerint tagozódhatnak: • • • • • központi kormányzat, középszintű önkormányzatok dekoncentrált kormányzati rendszer, az önkormányzatok önkéntes társulásai, települési önkormányzatok. 4 A francia önkormányzati rendszer Franciaországban az állam meghatározó befolyást, szigorú

intézményi és személyi ellenőrzést valósít meg az önkormányzatok felett. A közszolgáltatási feladatokat az állam, a régiók, a megyei és a helyi önkormányzatok oldják meg. Kincstári rendszer és prefektúrarendszer is működik A prefektúrára fontos, időnként direkt szerep hárul, a kincstárnak pedig meghatározó ellenőrzési szerepe van. A szakmai ellenőrzést az állami számvevőszék és a régiós számvevőszékek végzik (önálló szakmai ellenőrzés). Számottevő a szaktárcák ellenőrző tevékenysége is. Az állam foglalkoztatja a pedagógusokat, finanszírozza a bérüket és ellátja a szakmai felügyeletet. Ezenkívül civil szervezetek is részt vesznek a közszolgáltatásban, elsősorban az egészségügy és az oktatás területén. Az önkormányzatok regionális szolgáltató szövetségei fontos szerepet játszanak a kommunális szolgáltatások területén. Az állami támogatásra az a jellemző, hogy döntően nem címzettek, nem

kötődik hozzájuk felhasználási kötelezettség, hanem globális jellegűek. Emiatt felhasználásukkal kapcsolatban tartalmi ellenőrzés nincs, a formai ellenőrzés viszont rendkívül szigorú. A francia önkormányzatok kiadásaik mintegy kétharmadát fedezik saját bevételből és hitelfelvételből, egyharmad részét pedig az állami transzferekből. A fejlesztések közel ötöde saját forrásból történik. A svéd önkormányzati rendszer Svédországban találhatók a világ legnagyobb önkormányzatai, melyek széleskörű döntési szabadsággal rendelkeznek. A helyi önkormányzatok a svéd társadalom alappillérei, önkormányzati ügyeiket szabadon intézik. Az önkormányzati költségvetés l egfontosabb bevételi forrása a lakossági jövedelemadó. Közel azonos nagyságrendet képviselnek az állami támogatások és a h elyi szolgáltatásokért fizetett térítési díjak. Jövedelemkiegyenlítő rendszer működik, amely azt jelenti, hogy az

adóbevételek önkormányzatok szerinti közvetlen átcsoportosítása történik meg. Az állami támogatások döntő részét az általános támogatások teszik ki Gyakorlatilag megszűntek a beruházási támogatások. A német önkormányzati rendszer Németországban az Alkotmányban került rögzítésre az állami bevételeknek, kiadásoknak és hatásköröknek a szövetségi állam és a tartományok közötti megosztása. Az önkormányzatok a tartományok részei, de önálló adóbevétellel rendelkeznek. A szövetségi állam és az önkormányzatok között direkt pénzügyi kapcsolat nincs. Az állam és a tartományok pénzigényét döntően adókból származó bevételekből fedezik. A települési önkormányzatok legfőbb pénzügyi forrásait a támogatások és a megosztott adók jelentik. Az önkormányzatoknak juttatott támogatások tartományi szinten kerülnek elosztásra akkor is, ha azok a szövetségi államtól származnak. A támogatások 50%-ot

meghaladó része általános támogatás, közel egynegyede specifikus támogatás, további egynegyede pedig beruházásra fordítható. Az általános támogatások zöme az önkormányzatok közötti kiegyenlítést szolgálja. 5 III. A helyi önkormányzatok éves költségvetése A költségvetés olyan pénzügyi terv, illetve pénzügyi alap, amely az érvényességi időtartama alatt a feladatok ellátásához jóváhagyott kiadásokat és a teljesítendő bevételeket előirányzatként, illetve előirányzat-teljesítésként tartalmazza. Az államháztartási törvény költségvetésre vonatkozó alapelvei a következők: • a pénzügyi egyensúly elősegítése, • a közpénzekkel való hatékony és ellenőrizhető gazdálkodás garanciáinak megteremtése, • a teljesség, • a részletesség, • a valódiság, • az egységesség, • az áttekinthetőség és • a nyilvánosság. Az önkormányzatokról szóló törvény a gazdálkodás legfőbb

közgazdasági kereteit, a pénzügyi szabályozás rendszerét határozza meg, míg a költségvetési törvény a központi támogatások, hozzájárulások jogcímeit, feltételeit és mértékét rögzíti. A jogi feltételek törvényi garanciát nyújtanak az önkormányzatok autonóm gazdálkodásához. 1. A költségvetés tervezésének előkészítő munkálatai A helyi önkormányzatokról szóló törvény előírja, hogy „Az önkormányzat meghatározza gazdasági programját és költvégvetését.” [91 § (1) bek] A költségvetés elkészítése nagy felelősséggel járó munka. A feladatok ellátásának szervezése, a működés, a gazdálkodás feltételrendszerének kiszámíthatósága jelentős mértékben segíti a tervezett feladatok végrehajtását. A feladatok rögzítését számos előkészítő munkálat kell, hogy megelőzze: • elsődleges a kötelezően ellátandó feladatok, ellátásuk szükséges színvonalának, a ráfordítások

alakulásának vizsgálata; • az önként vállalt feladatellátás területeinek, ráfordításigényeinek vizsgálata; • a folyamatban lévő fejlesztések és felújítások készültségi fokának értékelése, a befejezésükhöz szükséges pénzeszközök megállapítása, esetleg javaslattétel a megvalósítási ütem módosítására, a legkritikusabb esetben a munkálatok leállítása; • a költségvetési törvényjavaslatban szereplő önkormányzati anyagi, pénzügyi kondíciók számbavétele, azok önkormányzati bevételekre és kiadásokra való hatásának elemzése, a változások nagyságrendjének megítélése; • a gazdasági program éves ütemének költségvetési évre való aktualizálása, a program időarányos megvalósíthatóságának értékelése, a tervezett fejlesztési feladatok műszaki teljesíthetőségének, pénzügyi megalapozottságának vizsgálata. 6 2. A költségvetés tervezésének módszerei A költségvetési szervek

tervezőmunkájuk során a következő tervezési módszereket alkalmazhatják: a) gördülőtervezés b) intézményi vagy keretszerű tervezés c) programköltségvetés készítés. a) Gördülőtervezés A gördülőtervezés módszerét a jelenlegi magyar gyakorlatban három éves időtartamra kell alkalmazni: a várható bevételek és kiadások előirányzatait nem csak a tervévre, hanem az azt követő két évre is meg kell tervezni. A tervezés során fontos a tervév várható szakmai és pénzügyi folyamatainak figyelembevétele, azok tartósságának megítélése, az áthúzódó hatások, valamint az előző évi teljesítések figyelembevétele. Számolni kell a makrogazdasági előrejelzésekkel is. b) Intézményi vagy keretszerű tervezés Célja a javasolt költségvetési előirányzatok intézményi szintű számszerűsítése. A módszer bázisszemléleten alapul, a b ázisadatokból kiindulva azonban a feladatokban és a szervezeti struktúrákban

bekövetkezett változásokat is figyelembe veszi. A költségvetési szerv költségvetési javaslata két részből áll: - alap-előirányzatból és - előirányzati többletből. Az alap-előirányzat a tervévet megelőző év eredeti előirányzatának a szerkezeti változásokkal és a szintrehozásokkal módosított összege. Előirányzat-többlet a költségvetési évben jelentkező többletfeladatok ellátására, illetőleg az ellátás színvonalának tartására, mennyiségi és minőségi fejlesztésekre fordítható. Ez lehet egyszeri jellegű vagy a következő év költségvetésébe beépülő. c) Programköltségvetés készítése Ezt a tervezési módszert a hazai gyakorlat elsősorban a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának tervezésére, illetve programok finanszírozására alkalmazza. A program megvalósításáról a program felelőse hálótervet készít, amelyben – a megfelelő mutatók alkalmazásával – a kezdeti és a

célállapotot jellemzi olyan módon, hogy az mérhető és ellenőrizhető legyen. 7 3. Az önkormányzat költségvetésének elkészítése Az önkormányzati költségvetés tervezésének előkészítő fázisa után következő munkálatok három szakaszra bonthatók, ezek: • a költségvetési koncepció elkészítése, • a költségvetési rendelettervezet elkészítése, az ezzel kapcsolatos egyeztető feladatok elvégzése, majd a rendeletalkotás, illetve • az önkormányzat, valamint intézményei részletes költségvetésének elkészítése és jóváhagyása. A költségvetési koncepció a k öltségvetés készítésének folyamatában kiemelt jelentőségű. Kidolgozása során prognosztizálni kell a következő két évre vonatkozó feladatokat és a megszerezhető forrásokat. Lényege, hogy feltárásra kerüljenek a működési kiadások, valamint a folyamatban lévő felújítások és fejlesztések kiadásainak finanszírozásán felül mutatkozó

szabad forráslehetőségek, illetve az esetleges forráshiányok. A koncepció készítésénél figyelemmel kell lenni: • a rendelkezésre álló központi információkra; • a helyben képződő bevételekre; • az önkormányzat kötelezettségeire, valamint • a gazdasági program költségvetési évet érintő ütemére. A koncepciókészítési szakaszban feladatként kerülhet meghatározásra újabb forráslehetőségek keresése is. A koncepciókészítési szakaszban célszerű bemutatni az önkormányzat vagyoni helyzetében várhatóan bekövetkező változásokat. A koncepciókészítésbe feltétlenül be kell vonni az önkormányzat intézményhálózatát, annak vezetőit. A költségvetési koncepciót a polgármester terjeszti a képviselő-testület elé. Elfogadása önkormányzati határozattal történik. 4. A részletes költségvetési tervezet készítésének folyamata A bevételek tervezése a) A központi költségvetésből származó bevételek

tervezése A tervezéshez szükséges információk a Belügyminisztériumtól és a Pénzügyminisztériumtól jutnak el a tervező szervekhez a fővárosi és a megyei TÁH-okon keresztül. A feladatmutatókhoz kötött támogatás meghatározása a feladatmutatók felmérését igényli. Ezek az információk egyrészt statisztikai adatokon, másrészt a szakmai feladatok számbavételére épülő irányszámokon alapulnak. 8 A 2001-2002. évi költségvetésről szóló törvényben a helyi önkormányzatok által felhasználható központosított előirányzatok közül: • Elsősorban a működési kiadásokat finanszírozzák a következő támogatási formák: - a határátkelőhelyek fenntartásának támogatása, - a helyi kisebbségi önkormányzatok működésének általános támogatása, - a kompok, révek fenntartásának, felújításának támogatása, - a gyermek- és ifjúsági feladatok támogatása, - hozzájárulás a létszámcsökkentéssel kapcsolatos

kiadásokhoz stb. • Elsősorban a központi kormányzat által preferált, illetőleg az önkormányzati források nyújtotta lehetőségeket meghaladó célokra adott támogatások: - a lakosság közműfejlesztési támogatása, - a pincerendszerek és természetes partfalak veszélyelhárítási munkálatainak támogatása, - a lakáscélú adósságkezelési támogatás, - a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatása. b) A saját bevételek tervezése A saját bevételek az önkormányzat rendeltetésszerű működéséhez kapcsolódnak. Lehetnek saját döntéseik eredményeként befolyt bevételek vagy jogszabályok által meghatározottak. A saját bevételek főbb csoportjai: - helyi adók, - intézményi bevételek, - szabad pénzeszközök lekötéséből származó kamatbevételek, - bérleti díjak, feleslegessé vált készletek értékesítéséből származó bevételek, - beszedett illetékek, - műemlékvédelmi és környezetvédelmi bírságok

meghatározott része, - vállalkozásból származó bevételek.  A termőföld bérbeadásából származó személyi jövedelemadó összegének tervezése az önkormányzat tapasztalati adataira épül.  Az intézményi bevételek tervezésénél fontos az előző időszak tényadatainak és a költségvetési évet megelőző év várható teljesítési adatainak figyelembevétele.  Az önkormányzati vagyon hozadékából, a vállalkozásokból származó nyereségek, osztalékok kamatok és bérleti díjak tervezésénél elsősorban a tapasztalati adatokra lehet támaszkodni.  Az illetékbevételek tervezése az érdekelt önkormányzatok esetében jelentős. A beszedett illetékekből a központi költségvetés, a fővárosi, a megyei, a megyeszékhelyű megyei jogú város, illetve a megyei jogú város önkormányzatai részesülnek.  A felhalmozási célú bevételek tervezése a helyi lehetőségek, illetve a tervezett feladatok forrásigényének

számbavételével történik.  Az átvett pénzeszközök tervezésénél fontos, hogy a t ervezett bevételek lehetőleg konkrét megállapodásokon alapuljanak. 9  A működési célú átvett pénzeszközök tervezésénél lényeges, hogy a közösen fenntartott és üzemeltetett oktatási, szociális intézmények, társulások, illetve körjegyzőségek esetében az önkormányzatok költségvetésének elfogadását meg kell, hogy előzze a közös intézmények költségvetésének jóváhagyása, az önkormányzatok hozzájárulásának konkrét megállapítása.  A hitelfelvétel tervezése valamennyi bevételi és kiadási szükséglet számbavétele után történik. A kiadások tervezése A kiadások tervezésénél fontos szerepe van a különböző analitikus nyilvántartásoknak (pl. hitelek ütemezése, pályázatokhoz szükséges sajátforrás-igények). Minden önkormányzatnál és intézményénél alkalmazott kiadástervezési szempontok: - a

kötelezően ellátandó feladatok működési kiadásainak szükségletét mindenképpen biztosítani kell; az alapfeladatot ellátó intézményhálózat kiadásainak tervezése elsődlegességet élvez; gondoskodni kell a szabad tartalékok képzéséről; biztosítani kell a kötelezettségek teljesíthetőségét; a fejlesztési kiadások tervezésénél előnyben kell részesíteni a folyamatban lévő beruházásokat és felújításokat.  A tervezési munka irányítása, ellenőrzése, a szükséges egyeztetési munkálatok összefogása a jegyző feladata.  Az intézményi kiadások tervezése során gondoskodni kell az önállóan és a részben önállóan gazdálkodó intézmények költségvetésének megtervezéséről.  A fennálló pénzügyi kötelezettségek teljesítésének előirányzása az • esedékes hiteltörlesztések és azok kamatainak, • a fennálló kölcsönök visszafizetési kötelezettségének, valamint • a korábban kibocsátott

kötvények és azok kamatainak felmérését, illetőleg tervezését jelenti.  A fejlesztési és felújítási kiadások előirányzatainak megtervezése jelenti a következő munkafázist. A bevételi és kiadási előirányzatok megtervezése után ezek összevetése történik meg. Egyensúlyhiány esetén két megoldás lehetséges: - újabb pótlólagos források feltárása, illetve - a kiadási előirányzatok csökkentése. Az egyensúly kialakításánál ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy a bevételek és a kiadások nem függetlenek egymástól, a forrásfeltárás többletkiadással is jár, a feladatok elhagyása, a kiadások csökkentése, bevételkiesést is okoz. 10 Az éves költségvetés testületi előterjesztése A költségvetési rendelet tartalmát, szerkezetét az államháztartásról szóló törvény és annak végrehajtási rendelete határozza meg. A helyi önkormányzat költségvetési rendeletének tartalmaznia kell: - a működési,

fenntartási kiadásokat önállóan és részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervenként, intézményen belül kiemelt előirányzatonként; - a felújítási előirányzatokat célonként; - a felhalmozási kiadásokat feladatonként; - a többéves hatással járó feladatok előirányzatait éves bontásban; - az éves létszámkeretet önállóan és részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervenként; - az Európai Uniós előcsatlakozási eszközök támogatásával megvalósuló projektek bevételeit, kiadásait, valamint az önkormányzaton kívüli ilyen projektekhez történő hozzájárulásokat elkülönítetten stb. A képviselő-testület tájékozottságát jelentősen elősegíti, ha a költségvetési rendelettervezet mellékletei foglalkoznak a f eladatellátás szakmai színvonalának, pénzügyi ráfordításainak elemzésével is. Az éves költségvetés testületi előterjesztésének eljárási kérdései Az államháztartásról

szóló törvény előírásai szerint a képviselő-testület a helyi önkormányzat költségvetését legalább két fordulóban tárgyalja: - az első fordulóban a koncepció tárgyalása és elfogadása, - a második fordulóban a költségvetési rendelet megalkotása történik. A határidők a következők: • a koncepció benyújtása: a költségvetési évet megelőző év november 30-áig • a költségvetési rendelettervezet benyújtása: a költségvetési év február 15-éig • a kormány tájékoztatása: a r endelettervezet benyújtásának határidejétől számított 30 napon belül  A rendelet elfogadására vonatkozó határidőt az államháztartásról szóló törvény csak közvetetten állapítja meg.  A határidők elmulasztását a törvény azzal szankcionálja, hogy a normatív állami hozzájárulások folyósításának felfüggesztését rendeli el.  A helyi önkormányzat és a helyi kisebbségi önkormányzat együttműködésére

vonatkozó részletes szabályokat és eljárási rendet a k öltségvetés tervezetének összeállítása és a költségvetési rendelet megalkotása során írásos megállapodásban kell rögzíteni.  Az intézményvezetőkkel a koncepcióról folytatott jegyzői egyeztetés eredményét írásban kell rögzíteni.  A helyi önkormányzatoknál működő bizottságok koncepcióiról alkotott véleményét a polgármester az SZMSZ-ben foglaltak szerint kikéri és a koncepcióhoz csatolja.  Ha könyvvizsgáló is tevékenykedik az önkormányzatnál, akkor az ő írásos jelentését is csatolni kell a rendelettervezethez. 11 5. Az önkormányzati intézmények elemi költségvetésének készítése A költségvetési szerv elemi költségvetése magában foglalja: • a költségvetési alapokmányt, • a kiadásokat és a bevételeket részletes előirányzatonként, • a kiadások és a bevételek tevékenységenkénti részletezését, • a költségvetési

szerv személyi juttatásainak és létszámának összetételét, • a költségvetési feladatmutatók és a költségvetési mutatószámok állományát, • a részletes kiadási és bevételi előirányzatokat megalapozó számításokat.  Az elemei költségvetésben nem lehet eredeti előirányzatként megtervezni a f elügyeleti szervnél, más fejezetnél jóváhagyott fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználását, még akkor sem, ha a kedvezményezettnek erről tudomása van.  Az elemi költségvetésben a bevételi és a kiadási előirányzatok főösszegének különkülön meg kell egyeznie. IV. Az önkormányzatok vagyongazdálkodása A helyi önkormányzatok tulajdona az önkormányzati célok megvalósítását szolgálja. A tulajdon két részből áll: - a helyi önkormányzatok vagyonából és - a helyi önkormányzatokat megillető vagyoni értékű jogokból. Az önkormányzati vagyont két részre osztjuk: • törzsvagyonra és •

vállalkozói vagyonra. 1. Az önkormányzatok törzsvagyona Törzsvagyonnak az az önkormányzati tulajdon tekintendő, amely a közvetlenül kötelező önkormányzati feladat- és hatáskör ellátását és a közhatalom gyakorlását szolgálja. A törzsvagyon körébe tartozó vagyontárgyak lehetnek: - forgalomképtelen vagyontárgyak, illetve - korlátozottan forgalomképes vagyontárgyak. A forgalomképtelen vagyontárgyak közé tartoznak: - a helyi közutak és műtárgyaik, - a terek, a parkok és - minden más ingatlan és ingó dolog, amelyet a törvény vagy a helyi önkormányzat annak nyilvánít. 12 A korlátozottan forgalomképes vagyontárgyak közé tartoznak: - a közművek, - az intézmények és a középületek, valamint - a helyi önkormányzat által meghatározott ingatlan és ingó vagyonelemek. 2. Az önkormányzat vállalkozási vagyona Alapvető feltétel, hogy a helyi önkormányzat vállalkozása a kötelező feladatainak ellátását nem

veszélyeztetheti, és az önkormányzat csak olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét.  Az önkormányzatnak a törzsvagyonnal való rendelkezésről mindenképpen rendeletet kell alkotnia ahhoz, hogy a vagyon tekintetében a tulajdonosi jogokat gyakorolhassa.  Az önkormányzat köteles vagyonát nyilvántartani, értékelni és az előírt adatszolgáltatást teljesíteni.  Az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza: - a földkönyv, - az ingatlan-nyilvántartási térkép és - a jogokat, korlátozásokat tartalmazó tulajdoni lap egységeit.  A közműnyilvántartás a felszín alatti közművezetékek és az alapközművek technológiai jellemzőit írja le.  A vagyongazdálkodás szervezeti megoldásai különbözőek lehetnek: - községi szinten a vagyongazdálkodás egy hivatali ügyintéző részfeladatát képezi, a feladatok önálló munkakört nem igényelnek; - városi szinten

létrehozhatók vagyongazdálkodási irodák, illetve önálló ügyintézők foglalkozhatnak az önkormányzati tulajdonnal; - nagyvárosokra jellemző az a megoldás, hogy a vagyongazdálkodási feladatokat önkormányzati többségi tulajdonú gazdasági társaság látja el. 3. Az önkormányzati vagyon koncesszió keretében történő hasznosítása A koncesszió fogalma alatt azt kell érteni, hogy az állam, illetőleg az önkormányzat a költségvetési törvényben tételesen meghatározott tevékenységek gyakorlásának jogát visszterhes szerződéssel, időlegesen úgy engedi át, hogy azzal a jogosultnak részleges piaci monopóliumot biztosít. A koncesszióba adás kiterjedhet a törzsvagyon részét képező közlekedés biztosítására. - helyi közutak és műtárgyaik üzemeltetésére, - közművek működtetésére, valamint - egyes településeken a menetrend alapján végzett közúti személyszállítási feladatok közül a helyi közlekedés

biztosítására. A koncesszióba adás pályázat alapján történik. A koncessziós pályázat nyertese kizárólagos jogot szerez a k özszolgáltatói tevékenység gyakorlására az érintett piac egész területén. A koncessziós szerződésekre és a koncessziós társaságokra vonatkozó szabályokat a koncesszióról szóló törvény részletesen meghatározza. 13 V. A helyi önkormányzatok és intézményeik pénzellátása 1. A saját bevételek beszedése, kezelése A saját bevételek a költségvetési szervek rendeltetésszerű működésével összefüggő bevételek, amelyek egyrészt saját döntési jogkörükben előírtak, másrészt jogszabály alapján elrendelt befizetések, de ide tartoznak az önkormányzatok egyes sajátos bevételei is. Az államháztartás szintjei közötti feladatmegosztásnak megfelelően az önkormányzatok fő feladata a helyi szolgáltatási igények pontos ismerete és ezek kielégítése, jelentős állami támogatás

igénybevétele mellett. Ez nem zárja ki, hogy az önkormányzat saját bevételei növelésére törekedjen. A fejlett demokráciák önkormányzati gazdálkodásának tapasztalatai azt mutatják, hogy a saját bevételek meghatározó eleme a helyi adó, így a hazai viszonyok között is ennek elérése a cél. Az önkormányzatnak, illetve intézményeinek bevételi forrásairól pontos, naprakész nyilvántartást kell vezetnie. A Fővárosi Illetékhivatal, valamint a megyei illetékhivatalok által beszedett illetékek megosztási, részesedési szabályait a mindenkori költségvetési törvény tartalmazza. Az illetékhivatalok a központi költségvetést megillető illetékbevételt az előző hó végi állapotnak megfelelően minden hónap 10. napjáig utalják át a Kincstári Egységes Számla kijelölt alszámlájára. Egyidejűleg a megyei és a fővárosi illetékhivatal a KESZ kijelölt alszámlájára utalja azt a b evételrészt, amely a k öltségvetési

törvény rendelkezése alapján az országos összesítés után elosztva illeti meg az önkormányzatokat. Az önkormányzatok pénzeszközöket vehetnek át az államháztartás rendszerén belüli alrendszerektől. Az önkormányzat saját bevételei közé tartozik a területén kiszabott és onnan befolyt környezetvédelmi bírság teljes összege, ha azt a települési önkormányzat szabta ki. A vadászati jog haszonbérbe adásából származó bevétel az önkormányzatot illeti meg. Ez tehát haszonbérleti díj, amely azon területek vadászati jogának hasznosításából származó bevétel, amely területeket az állam a jogszabály szerinti bérbeadásra kijelölt. Az érvényes szabályozás szerint a termőföld-bérbeadásából származó jövedelem utáni személyi jövedelemadó 100%-a a földterület fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg. Továbbá a helyi önkormányzatok megalakulásakor az alapítói jog gyakorlása tekintetében a

tanácsi vállalat jogutódjának értékesítéséből származó készpénzbevétel 50 %-a az alapítói jogot gyakorló helyi önkormányzatot illeti meg. Az önkormányzat a jogszabályi keretek figyelembevételével saját felelősségére vállalkozhat. A vállalkozási tevékenységének eredménye vonatkozásában az önkormányzat dönthet, hogy azt: - alaptevékenysége ellátásának finanszírozására vagy - vállalkozásának fejlesztésére fordítja. A nyereség alaptevékenységére való felhasználása esetében az önkormányzat mentesül a 18 %-os mértékű költségvetési befizetési kötelezettség alól. A vállalkozási tevékenységen túl a saját tevékenységből, illetve az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat növelheti a saját források állományát. A saját források között az egyéb bevételek körében jelennek meg azon befizetések, amelyek nagyságrendje nem számottevő. 14 Az önkormányzat

költségvetése magában foglalja az intézményei saját bevételeit is; ezek: • az intézményi ellátás díja, alkalmazottak térítése; • állami feladatok díjbevételei; • az alaptevékenység körében végzett szolgáltatások ellenértéke; • az állami feladat ellátása során létrehozott termékek értékesítési bevétele; • működési célú átvett pénzeszközök; • tárgyieszköz-felújítási, más felhalmozási célú pénzeszközátvétel; • az intézmény helyiségeinek, eszközeinek tartós és eseti bérbeadásának díja; • az intézmény infrastruktúrája magáncélú igénybevételének térítése; • a vállalkozások által üzemeltetett intézményi étkezdék, éttermek bérleti díja; • a feleslegessé vált tárgyi eszközök értékesítéséből befolyt bevétel; • kártérítések; • kamatok, kötbérek, bírságok stb. Az önkormányzat és intézményei likviditása érdekében szükséges, hogy a saját források

szabályozottan és az ütemezésnek megfelelően, lehetőleg folyamatosan rendelkezésre álljanak. 2. Az átengedett központi adók pénzellátási rendje A központi adók az állami költségvetés bevételét képezik. Az államháztartás rendszerében a központi költségvetés és az önkormányzatok között feladatmegosztás van, így indokolt lehet ezen adók megosztása. Magyarországon számottevő a magánszemélyek jövedelemadója, illetve a gépjárműadó részbeni átengedése az önkormányzatok részére. A magánszemélyek jövedelemadójának megosztása a következők szerint történik: az önkormányzatokat a jelenlegi szabályozás szerint az önkormányzat illetékességi területén élő állandó lakosok által a tárgyévet megelőző két évvel korábban bevallott és befizetett, az APEH által településenként kimutatott személyi jövedelemadó 40%-a illeti meg. Ez az alábbiak szerint oszlik meg: - a települési önkormányzatot a

közigazgatási területére kimutatott személyi jövedelemadó 5 %-a illeti meg; - a helyi önkormányzatokat normatív módon a személyi jövedelemadó 28,05 %a illeti meg; - a települési önkormányzatokat a bevételeikben meglévő aránytalanságok mérséklése céljából a személyi jövedelemadó 6,95 %-a illeti meg, amely egyes településeknél bevétel-növekedést, másutt bevételmérséklést jelenthet. Az átengedett központi adók körébe tartozik a gépjárműadó. A gépjárműadó az önkormányzat által helyben beszedett adó, amelynek meghatározott része – a törvény által meghatározott alsó adótétellel számított összeg 50 %-a – az önkormányzat bevétele marad. 15 3. Az állami hozzájárulások és támogatások igénylése és elszámolási rendje Az államháztartási törvény alapján a helyi önkormányzatok a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételeik összegét, meghatározott tartozásokkal csökkentett

összegben – nettó módon – 13 részletben az adott hónapban esedékes jogcímek alapján kapják meg. A nettó finanszírozás körébe bevont bevételek: • a normatív állami hozzájárulás, • az átengedett személyi jövedelemadó és • az egyéb központi költségvetési támogatások, előirányzatok. A közterhek rendezése az adóhatóság, a társadalombiztosítási alapok és a magánnyugdíjpénztárak felé teljesítendő befizetési kötelezettség átutalását jelenti. A közterhek elemei: • Az adóhatóság felé teljesítendő befizetési kötelezettségek: - A levont személyi jövedelemadó előlege; - A munkáltatót terhelő kifizetői adó; - A munkaadói járulék; - A munkavállalói járulék; • A társadalombiztosítási alapok felé teljesítendő befizetési kötelezettségek: - A munkáltatót terhelő nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulék; - A munkavállalót terhelő egészségbiztosítási és

nyugdíjbiztosítási járulék; - A munkáltató hozzájárulása a táppénzkiadásokhoz; - A kifizető által teljesített társadalombiztosítási ellátások; • A magán-nyugdíjpénztári tagdíjak. A jelenlegi nettó finanszírozáshoz szükséges információkat a központosított illetményszámfejtés adatai alapján a TÁH állítja elő, míg a központosított számfejtést nem igénylő önkormányzatok, valamint intézményeik az illetmény-számfejtési adataikról a TÁHnak kötelesek adatot szolgáltatni, amely beépítésre kerül az információs rendszerbe. A nettósított támogatások folyósítása a Belügyminisztérium utalványozásával és a Kincstár ellenjegyzésével az APEH útján történik. A finanszírozás ütemezését kormányrendelet rögzíti, amely szerint a folyósítás minden hónap 25-én, illetve december 20án történik. Amennyiben a n ettósításba bevont bevételek esedékes összege a közterhekre nem nyújt fedezetet, akkor a k

ülönbözetet a K incstár az önkormányzatok részére átmenetileg megelőlegezi. A Kincstár az így keletkező követelés érvényesítésére a tárgyhó 20 napját követően azonnali beszedési megbízást nyújt be a helyi önkormányzat ellen. Az év első hónapjának zavartalan pénzellátása érdekében a következő év első folyósításának összege megegyezhet az előző év utolsó folyósításának összegével, az esetleges különbözetet pedig a következő utaláskor kell rendezni. Az önkormányzat lakosságszáma, illetve feladatmutatói alapján normatív állami hozzájárulásra jogosult. A hozzájárulások körét, mértékét, igénybevételét az éves költségvetési törvény szabályozza. Jellemzően felhasználási kötöttség nélkül kerül biztosításra az önkormányzatok számára, egyes esetekben azonban a normatív módon elosztott forrásokhoz felhasználási kötöttség is párosulhat. 16 Az önkormányzatok sajátos

feladatainak megvalósítását segítik a költségvetési törvény rendelkezései szerint igénybe vehető és felhasználható központosított előirányzatok. A központosítottan megtervezett állami támogatások átutalása többnyire a feladatok ellátása és az önkormányzat igénylése alapján történik. A költségvetési törvény az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok számára is biztosítja az előleg igénylésének lehetőségét a tárgyévi kiegészítő állami támogatásuk terhére. A támogatásra vonatkozó kérelmeket a TÁH továbbítja a Belügyminisztérium részére. Az előleg átutalása az első hét hónapban időarányosan, a kiegészítő támogatás terhére, a nettó finanszírozás keretében történik. A helyi kisebbségi önkormányzatok támogatása négy egyenlő részben, február 15-ig, május 15-ig, augusztus 15-ig és december 15-ig történik. a negyedévenkénti átutalásról a Nemzeti és Etnikai

Kisebbségi Hivatal intézkedik a Belügyminisztérium útján a Kincstár felé. Az önkormányzatok felhalmozási, fejlesztési feladataira rendelkezésre álló források körét a költségvetési törvény jelöli meg - címzett és céltámogatás; - területi kiegyenlítő támogatás, illetve - céljellegű decentralizált támogatás formájában. A címzett támogatás a jelentős költségigényű, több önkormányzat közigazgatási területén megvalósuló, illetve több önkormányzatot érintő fejlesztések finanszírozására állapítható meg. Finanszírozása kétféleképpen történhet: - az önkormányzat megelőlegezi a központi forrásokat, és a támogatást csak a számla kifizetése után hívja le, vagy - a Kincstárhoz benyújtja a támogatási igényt, és a kivitelező számlájának ellenértékét a források megérkezése után egyenlíti ki. A céltámogatás olyan finanszírozási forma, amely az előre meghatározott céloknak megfelelő

igénylés alapján nyerhető el. Finanszírozási módjai: - a beruházási számla kiegyenlítése oly módon történik, hogy az önkormányzat saját forrását a céltámogatás megérkezéséig a bank zárolja és a számla ellenértéke csak a támogatás megérkezését követően kerül kiutalásra; - a számla kiegyenlítése két részletben történik, először az önkormányzati saját rész, majd a céltámogatás megérkezése után ennek összege kerül kiegyenlítésre; - a céltámogatást a bank egy kvázi hitellel megelőlegezi, és az önkormányzat saját erejével együtt kiutalja a vállalkozónak; - az önkormányzat a számla teljes összegét megelőlegezi a saját számlájáról, és csak ezután hívja le a céltámogatást. A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás a Kormány által a megyei területfejlesztési tanácsok részére meghatározott szempontok szerint kerül odaítélésre. Céljellegű, decentralizált

támogatás biztosított felhalmozási és vis maior célokra. 17 Az államháztartás rendszerében nem csak a k özponti költségvetés és az önkormányzatok között, hanem a Társadalombiztosítási Alap Egészségbiztosítási Alap része és az önkormányzatok között is van meghatározott egészségügyi szolgáltatásokra kiterjedően pénzellátási kapcsolat. Az önkormányzatnak ugyanis illetékességi területén egészségügyi szolgáltatási ellátási kötelezettsége van, amely a következőkre terjed ki: - a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásra; - az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátásra; - az iskola– és ifjúság–egészségügyi ellátásra; - a körzeti védőnői ellátásra, valamint - a fogorvosi ellátásra. A háziorvosi szolgálat működtetője és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerződést köt a finanszírozásra. A pénzeszközök rendelkezésre bocsátása a r endszeres adatszolgáltatás alapján, a

tárgyhónap első munkanapján történik. A finanszírozási összeg két fő elemből tevődik össze, amelyek a következők: - a lakosságszám és a rendelő adottságai alapján járó fix összegű támogatások, amelyeknek finanszírozása a tárgyhóra történik, illetve - a fejkvóta szerinti díjazás korcsoportonként, amely a finanszírozási összegben a két hónappal korábbi jelentés alapján kerül kiszámításra. Településtípustól függően a háziorvosi szolgálatok területi pótlékban is részesülnek. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár külön szerződést köt az ügyeleti szolgáltatás, az iskola- és ifjúság–egészségügyi ellátás, a körzeti védőnői szolgálat, illetve a fogászati ellátás finanszírozására. A szolgáltató az ellátási területéhez tartozó háziorvosi szolgálatok által ellátott összlakosság száma alapján jogosult az ügyeleti ellátás díjazására. A díjazás egy főre vetített alapösszege

meghatározott korrekciókra épül. Az iskola- és ifjúság–egészségügyi el látás pénzügyi fedezetének biztosítása a kormányrendelet szerint kétféle módon történik: - a külön jogszabályban előírt teljes munkaidejű iskola-, illetve ifjúság– egészségügyi orvossal és/vagy védőnővel működő iskola finanszírozására juttatott összeget az előző évi díj módosításával, az önkormányzatok által biztosított alap–előirányzat évről-évre történő pozitív irányú korrekciójával számítják. - A részállású munkatársak esetén a díjazás fejkvóta rendszerű, függetlenül attól, hogy régi vagy új szolgálat a foglalkoztató. A korábban létrehozott védőnői szolgálat kormányrendelet szerint az előző évi módosított fix összegű díjazásban részesül, amely szintén az alap-előirányzat évenkénti pozitív irányban módosított összegét jelenti. Kiegészítésül a védőnői szolgálat területi pótlékra is

jogosult, meghatározott területi kategorizáltság szerint. Az új körzeti védőnői szolgálat létesítése esetén a díjazás az előző havi országos átlag alapján kerül megállapításra. A fogorvosi ellátás finanszírozási módja kombinált elszámolást igényel. A finanszírozás egyrészt korcsoportos szorzóval korrigált fejkvóta alapján, másrészt tételes elszámolás alapján történik. 18 Az egészségügyi alapellátáson túl a s zakellátás is az Egészségbiztosítási Alapból került finanszírozásra, közvetlenül az egészségügyi szolgáltatást végző intézmény részére. A szakellátás a j áróbeteg- és a fekvőbeteg-ellátást foglalja magában. A finanszírozás alapja a kötelező egészségbiztosítási ellátásairól szóló törvényben foglaltak, valamint a szolgáltatást végző intézmény és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár között megkötött szerződés. A díjazás és a teljesítmény jelentése a

homogén betegség-csoportok alapján történik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az egészségügyi intézményeket nettó és bruttó módon finanszírozza. Az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet szerint az Egészségbiztosítási Alapból 75 % -nál nagyobb arányban finanszírozott intézmények a nettó finanszírozási körbe, míg a 75 %-nál kisebb arányban finanszírozott intézmények a bruttó finanszírozási körbe tartoznak. 4. Elszámolási kötelezettség Az önkormányzatnak meghatározott hozzájárulásokkal, támogatásokkal év végén el kell számolnia. Ezek a következők: - a normatív és a normatív kötött felhasználású hozzájárulások; - a központosított előirányzatok; - az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő helyi önkormányzatok támogatása; - a helyi önkormányzatok színházi támogatása; - a címzett és céltámogatások; - a céljellegű decentralizált és a területi

kiegyenlítő támogatások. A költségvetési törvény szerint a felhasználási kötöttség nélküli, normatív módon elosztott állami hozzájárulásokkal való elszámolás az igénybevétel alapját képező tényleges feladatmutatók segítségével történik. Ha az elszámolás során az önkormányzat által tervezett feladatmutató több volt, mint a tényleges feladatmutató, akkor az ebből származó jogtalanul igénybevett összeget vissza kell fizetnie a költségvetésbe. Ha a tényleges feladatmutató volt több, akkor az év végi elszámolás során az önkormányzat részéről pótlólagos támogatási igény keletkezik. Az önkormányzatok év végi elszámolási kötelezettsége vonatkozik a f elhasználási kötöttséggel kapott állami támogatásokra is, így például: - a központosított támogatásokból évközben meghatározott feladatokra és feltételekkel igényelhető előirányzatokra; - az önálló színházak támogatására; - a címzett

és céltámogatásra stb. Haladéktalanul vissza kell utalni a felhasználási kötöttséggel kapott állami támogatást, ha: - az önkormányzat a kapott pénzeszközt nem vagy nem a m egjelölt feladatra használta fel; - céltámogatások esetén a törvényben rögzített arányt meghaladó mértékű támogatást vett igénybe; - a támogatások igényléséhez valótlan adatot szolgáltatott. A jogtalan igénybevételért az önkormányzatot kamatfizetési kötelezettség terheli. 19 Az elszámolásokat a k öltségvetési törvény által nevesített alapdokumentumokkal kell alátámasztani. 5. Az önkormányzatok intézményeinek pénzellátása A pénzellátási módszerek a k öltségvetési támogatás rendelkezésre bocsátásának módját jelentik. Ezen eszközökkel tudja a finanszírozó a feladatok ellátását, illetve a pénzgazdálkodást befolyásolni. Az önkormányzat a felügyelete alá tartozó intézményeket a s zámukra elkészített költségvetési

támogatás pénzellátási terve alapján tudja biztonságosan finanszírozni. Mivel a beruházások, illetve felújítások költségvetési támogatását a f eladatteljesítéssel összhangban indokolt biztosítani, így a támogatási igény a beruházás, felújítás lebonyolítójával kötött szerződés alapján jelezhető. A költségvetési támogatás ésszerű ütemezése csak úgy biztosított, ha az az intézményi saját bevételek beérkezésének várható időpontjára és összegére, illetve a tervezhető működési kiadásokra tekintettel történik. A körjegyzőség, a közös fenntartású intézmény, illetve a társulás finanszírozásáról a felügyeletet ellátó önkormányzat gondoskodik. Ha az intézményi feladatellátáshoz normatív alapon elosztott állami hozzájárulás kapcsolódik vagy forráskiegészítésül központosított támogatás igényelhető, akkor a központi forrást az intézmény felügyeletét ellátó önkormányzat

igényli. Az önkormányzatok nettó finanszírozásából fakadóan az intézmények pénzellátása is nettó módon történik, de bruttó módon kell elszámolniuk. A széleskörű intézményhálózattal rendelkező önkormányzatok intézmény-finanszírozási gyakorlatában jelentős változás történt. Az államháztartás pénzügyi rendszere reformjának lényeges eleme volt a Magyar Államkincstár életre hívása és a pénzkímélő finanszírozási módszer megjelenése. Ezáltal a közpénzekkel való gazdálkodás új filozófiája teremtődött meg. Az államháztartásban megjelent új finanszírozási mód az önkormányzatok és intézményeik finanszírozási technikájának korszerűsítését indukálta. E korszerűsítés lényege, hogy az intézményi önállóság sérelme nélkül koncentrálja az önkormányzatok pénzeszközeit, azaz kincstári jellegű finanszírozás valósul meg. E finanszírozási módszer kialakulásakor azonban figyelembe kell

venni a következőket: - az önállóan gazdálkodó intézmények gazdasági önállósága nem csorbult; - az intézmény vezetőjének felelőssége nem korlátozódhat; - az intézmény gazdálkodási jogkörének megváltoztatása nélkül a gazdálkodási jogosítványok nem vehetők el; - nem vonható önkormányzati hatáskörbe a kötelezettségvállalási és az utalványozási jog a szakmailag önálló intézmény előirányzatai felett. Az önkormányzat kincstári jellegű finanszírozása, az ún. „kiskincstári módszer ˝ olyan finanszírozás, amellyel az intézmények bankszámlaegyenlegeinek minimális szintje érhető el. Így az átmenetileg szabad pénzeszközök az önkormányzat bankszámláján koncentrálódik, amely optimális pénzgazdálkodás esetén maximális hozamrealizálást eredményez, növelve ezzel a meglévő forrásállományt. A pénzkímélő finanszírozás abban rejlik, hogy az intézmény nem kap havi ellátmányt, az önkormányzati

támogatás csak akkor és olyan összegben vehető igénybe, amennyiben az intézménynél felmerülő kiadási szükségletek ezt indokolják. 20 Ahhoz, hogy a kincstári jellegű finanszírozás pótlólagos forrást eredményezzen, szükséges az önkormányzati szinten koncentrálódott szabad pénzeszközök menedzselése. Ehhez a rugalmas és hatékony befektetések érdekében mindenek előtt a pénz- és tőkepiaci működést jól ismerő szakemberekre van szükség. A befektetési lehetőségek vizsgálata előtt azonban eleget kell tenni a likviditásiterv-készítési kötelezettségnek. A likviditási terv az önkormányzat fizetőképességének biztosításához szükséges, hiszen meghatározott ütemezésben a pénzállomány alakulását mutatja, a szükség szerinti aktualizálás mellett. A likviditás megőrzéséhez, illetve a pénzügyi befektetések fedezetének megteremtéséhez ajánlatos pénzellátási tervet készíteni, amely a pénzeszközök

rendelkezésre bocsátásának ütemezését alapozza meg. E szerint a finanszírozás többféle módon történhet: a) A hivatal az intézmény számlájára utalja az intézmény ütemezett saját bevételei és kiadásai közötti különbözetet. b) A hivatal meghatározza az intézmények támogatásának havi vagy heti keretösszegét, és ezt közli a számlavezető bankkal, illetve az érintett intézménnyel. c) Drasztikusabb változat az, amikor a hivatal még az intézmény saját bevételeit is a számlájára utaltatja, így a költségvetési támogatáson túlmenően még ezen bevételek egy részének befektetési célú igénybevétele is megtörténhet a hozamszerzés maximalizálása érdekében. d) Az előzőektől eltérő megoldás az, amikor az önkormányzat önálló intézményt hoz létre, kimondottan gazdálkodási céllal. Ez az új intézmény az összes intézmény helyett „gazdálkodik”, így azok részben önálló gazdálkodási jogkörűvé

válnak. Fontos az önkormányzat hivatala, az intézmény, valamint a számlavezető bank közötti szoros együttműködés, és mindenekelőtt az, hogy a bank által működtetett kiskincstári rendszer feleljen meg az önkormányzati elvárásoknak, amelyek a következőkben foglalhatók össze: • biztosítsa a folyamatos fizetőképességet; • segítse elő a likviditási hitelek és azok kamatainak minimalizálását; • a pénzügyi műveletek eredményeként pótlólagos forrásokat eredményezzen; • tartsa tiszteletben az intézmények gazdasági önállóságát; • nyújtson naprakész információkat a pénzügyi helyzetről. Az önkormányzatok lépéskényszerben vannak, hiszen az államháztartási reform keretében foganatosított takarékossági intézkedések közvetlenül érintették az önkormányzatok gazdálkodását is. Emiatt még a korábbinál is nagyobb jelentőséget kapott az önkormányzati bevételek és kiadások összhangjának biztosítása, a

p énzáramlás egészének folyamatos ellenőrzése, azaz a likviditásmenedzselés. Egy újabb kincstári jellegű finanszírozási technika alkalmazására ad lehetőséget a 2001. és 2002. évi költségvetésről szóló törvény E rendelkezés szerint a banknak új alcímű számlanyitási lehetőséget kell biztosítania. A 2001 és 2002 évi költségvetésről szóló törvény központi költségvetési támogatást biztosít azoknak a helyi önkormányzatoknak, ahol ezt a kincstári rendszert alakítják ki. A támogatás célja, hogy a jövőben fokozottan ösztönözze a hatékonyabb, a kiadások teljesítéséhez igazodó intézményfinanszírozást, a helyi szinten is megteremthető önkormányzati kincstári rendszer elterjedését. 21 Az eddigi kincstári jellegű finanszírozási gyakorlat leszűrhető tapasztalatai: • világos és átlátható költségvetési gazdálkodás az önkormányzat és intézményei vonatkozásában; • a likviditási hitel

igénybevételének csökkenése; • többletforrás realizálása az átmenetileg szabad pénzeszközök befektetése kapcsán; • tervszerűbb költségvetés-végrehajtás. A hitelintézetek szolgáltatásainak piacán megjelenő új ajánlat a cash management rendszer, melynek lényege, hogy szoftver segítségével: • elkészíthető az éves költségvetés; • folyamatosan kidolgozható az éves költségvetés havi, heti vagy napi bontású részletezése; • a szervezetenkénti bontású költségvetés birtokában, arra „ráfektethető” a finanszírozási terv; • operatívan megfigyelhető a költségvetés végrehajtása; • a költségvetésből és a terv-tény összevetésből különféle statisztikák, jelentések készíthetők. A költségvetési intézmények finanszírozása fogalmilag támogatást jelent, amely azt is kifejezi, hogy a közintézmények gazdálkodásukért felelősek és nemcsak „fogyasztók”. Ennek értelmében az intézmény

rendelkezik saját bevétellel, amely lehet a hivatalosan nyújtott szolgáltatások ellenértéke vagy az esetleges szabad kapacitások piaci hasznosításának ellenértéke. Az intézményi pénzellátási módok a következők lehetnek: • Intézményfinanszírozás, amelynek alkalmazása akkor indokolt, ha a feladat pontos célja, eredménye nem határozható meg előre, illetve az egyes feladatok ráfordításai teljes körűen nem állapíthatók meg. Ez a finanszírozás tehát az intézmény egészéhez kapcsolódik, és a támogatás összege technikailag időarányos módon kerül az intézmény számlájára. • Feladatfinanszírozás, amelynek alkalmazása akkor indokolt, ha a feladat egyértelműen kijelölhető, a teljesítés értékelhető és a szükséges ráfordítás a feladat ellátása alapján meghatározható. • Normatív finanszírozás, amely akkor alkalmazható, ha a t evékenység és annak változása mutatószámokkal meghatározható, illetve a

mutatószám-egységre jutó kiadás, valamint támogatási szükséglet megalapozottan kiszámítható. Ezt a finanszírozást az önkormányzatok adott feladatainak központi támogatásánál alkalmazzák (pl. iskolai oktatás) • Teljesítményarányos finanszírozás, amely akkor alkalmazható, ha a teljesítmény minőségileg és mennyiségileg is mérhető, illetve ha a teljesítményegységre jutó ráfordítás egyértelműen megállapítható. E pénzellátási módok – az intézmény feladatainak megfelelően – kombináltan kerülnek alkalmazásra. 22 Irodalomjegyzék Dr. Fogarasi József: Önkormányzati kéziköny HVG-ORAC, Budapest 1999 Ivanics Imre: Önkormányzati közigazgatás JATE Állam és Jogtudományi Kar, Pécs 1997 Kara-Kusztosné-Varga: A helyi önkormányzatok gazdasági alapjai Agrocent Kiadó, Budapest 1992 Koháriné Dr. Papp Edit: Államháztartási ismeretek Perfekt, Budapest 1998 Dr. Tóth József: Önkormányzati pénzügyek PSZF,

Budapest 1991 A helyi önkormányzatok és pénzügyeik Consulting Önkormányzati Pénzügyi és Befektetési Tanácsadó Rt., 1998 23