Gazdasági Ismeretek | Államháztartás » Kiss Mónika - Az önkormányzatok finanszírozása Európában és hazánkban

Nyíregyházi Főiskola Gazdálkodási szak Az önkormányzatok finanszírozása Európában és hazánkban Készítette: Kiss Mónika II.évfolyam A. csoport Levelező tagozat Tartalomjegyzék Bevezetés 2 I. Mit értünk forrásszabályzás alatt? 4 II. Az európai önkormányzati rendszerek finanszírozása 4 1. A francia önkormányzatok finanszírozása 4 1.1 A francia önkormányzati rendszer felépítése, rövid jellemzése 4 1.2 Az önkormányzatok finanszírozása 5 1.21 Az önkormányzatok bevételei 7 2. A svéd önkormányzati rendszer finanszírozása 8 2.1 Az önkormányzati rendszer rövid jellemzése 8 2.2 Az önkormányzatok finanszírozása 9 3. A német önkormányzati rendszer finanszírozása 10 3.1 A német önkormányzati rendszer rövid jellemzése 10 3.2 Az önkormányzatok finanszírozása 11 III. Az Európai Uniós országok finanszírozása 13 IV. Magyarország önkormányzati rendszerének finanszírozása 16 4.1 Az új kezdet: 1990évi

szabályozás 16 4.2 Az önkormányzatok feladat meghatározása 17 4.3 Az önkormányzatok finanszírozása 18 V. Magyarország önkormányzati rendszere az EU tükrében 20 VI. Befejezés 21 Felhasznált irodalom 22 1 Bevezetés A települési és területi önkormányzatok az államigazgatás és az államháztartási rendszer alappillérei, amelyek saját szintjükön törvényalkotó, szakigazgatási, felügyeleti, adóhatósági, szolgáltatási és gazdálkodó szerepet egyaránt betöltenek. A szerepkörük azonban igen eltérő a helyi történelmi és kulturális hagyományok valamint az államigazgatás eltérő jellegéből adódóan. A szolgáltatási funkciók átalakulása, az informatika fejlődése, valamint az egyes országok sikeresnek vélt tapasztalatainak az átvétele folyamatos átalakulási folyamatot idézett elő a fejlett európai országokban. Az önkormányzatok ugyan a politika számos területén önállóságot élveznek, ugyanakkor gazdasági

önállóságuk nagyon eltérő mértékű, változatos formában valósul meg. A helyi önkormányzatok folyamatos fejlődésre törekednek, illetve, hogy a feladatok és a finanszírozás minél teljesebb összhangját érjék el. A közigazgatás-tudomány leggyakrabban használt felosztása szerint angolszász (amerikai) valamint európai (kontinentális) rendszereket különböztet meg. Európában három típusú államháztartási szerkezetet különítünk el: Mediterrán típus (Franciaország) jellemzője centralizált pénzügyi rendszer, az önkormányzatok jelentős állami ellenőrzése, melyet a prefektusi rendszer biztosít. A községi, települési szintű önkormányzatok magas száma miatt a községi szint nem rendelkezik átfogó felelőségi körrel, a hatáskörök többségét a nagyobb teljesítőképességű városok, megyék látják el. További jellemzője, hogy regionális (tartományi) szintek alakultak ki. Skandináv modellt (Svédország) nagy

méretű helyi önkormányzatok nagyfokú pénzügyi-gazdasági önállósága és széleskörű szolgáltatási felelőssége jellemzi. Az önkormányzati rendszer települési és megyei önkormányzatokból áll, melyek aláfölérendeltségben nem állnak. Mindkét rendszerben valószínűleg amerikai mintára elterjedőben van a nagy, regionális szolgáltató vállalkozások kialakítása, esetlegesen a magánszektor bevonásával. Germán modell (Németország, Svájc, Ausztria) egy föderatív államigazgatáson alapuló többszintű, erősen hierarchizált rendszer, ahol a legalsó települési szintre csak nagyon csekély feladat hárul. 2 Ahhoz, hogy megismerjük az egyes országok önkormányzati költségvetésének forrásösszetételét fontos megismerni, hogy milyen az adott ország önkormányzati szintjének tagoltsága, hány területi szint van, az önkormányzatok feladat és hatáskörét, ezek telepítését az egyes önkormányzati szintekhez, valamint a d

ecentralizáció mértékét. A kormányzati rendszer intézményi szerkezete 1. táblázat Franciaország R 26 M 100 TÖ 36664 Németország TÁ 16 J 445 TÖ 14800 Svédország M 23 TÖ 288 Magyarország R7 M 19 TÖ 3160 Lengyelország R 16 M 371 TÖ 2489 Ahol: TÁ: tagállam R: régió M: megye J: járás TÖ: települési önkormányzat A táblázat azt mutatja, hogy hogyan függ össze az önkormányzati szintek száma és jellege, az önkormányzati szintek közötti funkciómegosztás, illetve az önkormányzatok nagysága. A kormányzati rendszer két fixpontja a központi kormányzat és a települési önkormányzatok. Az egyes önkormányzati modellek megkülönböztető sajátosságai, hatékonysága attól függ, milyen intézmények és munkamegosztási kapcsolatok állnak a kormányzat két szélső pólusa között. Az önkormányzatok helyzetét és feladatait mindezeken túl az is alapvetően meghatározza, hogy a nagy közszolgáltatások mely részeit

teljesíti közvetlenül az állam. A továbbiakban a francia, a s véd, a n émet önkormányzati rendszert, valamint ezek finanszírozását mutatnám be, arra keresve a választ, hogy mennyire saját erőből gazdálkodnak és mennyire támogatja őket az állam. Kitérek az Európai Uniós országok finanszírozására, valamint röviden ismertetném a magyar önkormányzati rendszer sajátosságait. 3 I. Mit értünk forrásszabályozás alatt? „A helyi önkormányzatok (forrás)szabályozásán a különböző törvényekben és rendeletekben megfogalmazott szabályok összességét értjük, amelyek közvetlenül, vagy közvetve meghatározzák az önkormányzatok és intézményeik által ellátandó feladatokhoz szükséges források nagyságát, összetételét, önkormányzatonkénti allokációját, mindezek tervezésének, realizálásnak módját és feltételeit.” Valós önkormányzati gazdálkodásról azonban csak akkor beszélhetünk, ha az

önkormányzatok maguk dönthetik el, mire, mennyit fordítanak, de ehhez megfelelő gazdasági alap szükséges. Ha a gazdasági alapok felhasználásáról megfelelő szabadsággal, és felelősséggel döntenek, akkor a feladatellátás így életközeli, embercentrikus lesz, valamint a költségpont sem vész el. Eötvös József „A tizenkilencedik század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra” című művében erről így ír: „Azon kiadásoknál, melyek szigorúan nézve a község, a megye körét illetik, ezek jóval nagyobb igényekkel állnak elő, ha ezen kiadásokat az állam vállalta magára. A község, ha önállólag rendelkezik, sosem veszti szem elől a költségpontot, s ennélfogva gazdálkodik; de ha az állam a v állalkozó, akkor kívánatainak tökéletes kielégítését követeli tőle, mégpedig annál sürgősebben, minél csekélyebb saját terhére növekedése azon előnyhöz képest, mely a közbudget ily szaporításából reá

háramlik.” II. Az európai önkormányzati rendszerek finanszírozása 1. A francia önkormányzatok finanszírozása 1.1 A francia önkormányzati rendszer felépítése, rövid jellemzése A korábbi hierarchikus centralizált rendszer az 1982-es reform során átalakult és jelentősen megnőtt az önkormányzatok önállósága. Az állam intenzíven befolyást gyakorol az önkormányzatokra, szigorú személyi és intézményi ellenőrzést tart, de az önkormányzatok döntéseik meghozatalában már nem szorulnak előzetes állami jóváhagyásra. A helyi közszolgáltatási feladatokat önkormányzatok valamint az állam közösen teljesíti. 4 a régiós, megyei, helyi Az állam dekoncentrált szervei a prefektus, aminek fontos ellenőrzési, esetenként direkt beavatkozási szerepe van, valamint a kincstár, ami az önkormányzatok ellenőrzésében továbbá valamennyi pénzügyi tranzakció végrehajtásában van fontos szerepe. 1983-óta működik az

állami és a regionális számvevőszék, amely a szakmai ellenőrzés önálló, nem államigazgatási szerve. Működnek még az un szakminisztériumok területi ellenőrző szervei, mint pl. oktatás, egészségügy A közszolgáltatási feladatokat a h árom francia önkormányzat és az állam egymást kiegészítve, mellérendelt viszonyban, a civil és a magánszféra jelentős bevonásával látja el. • Települési önkormányzatok feladata az óvodák és elemi iskolák fejlesztése és működtetése, ivóvízellátás, szennyvíztisztítás, tömegközlekedés, helyi úthálózat építés, és fenntartás, városrendezési és helyi lakásépítési program. • Megyei önkormányzatok feladata általános iskolák felső tagozatának építése, fenntartása, tanulószállítás megszervezése, megyei kulturális, szociális szolgáltatások, társadalmi beilleszkedési programok, lakásprogram, megyei úthálózat, vidékrendezés. • Régiók feladata

tovább tágítva a t eret, a gimnáziumok és szakközépiskolák építése, fenntartása, szakmai továbbképző programok, regionális kulturális intézmények fenntartása, úthálózta, közlekedés fejlesztése, fenntartása. • Az önkormányzatok regionális szolgáltató szövetségei a kommunális szoláltatások területén fontos szerepet játszanak. A hatékony fejlesztés finanszírozásának igen fontos eleme, hogy egy szűkebb rétege pótadó kivetésére is jogosult. • Az állam foglalkoztatja a pedagógusokat, ellátja szakmai felügyeletüket, finanszírozza a bérüket. • Civil szervezetek, mint pl. egyház, alapítványok a közszolgáltatás területén főként az oktatásban és az egészségügyben vesznek részt. 1.2 Az önkormányzatok finanszírozása A francia önkormányzatok négy fő forrásból fedezik kiadásaikat: állami támogatás, helyi adók, helyi díjbevételek és hitelfelvétel. Az állami támogatások általában

globális jellegűek, ezért az állam tartalmi értelemben nem is ellenőrzi a 5 pénzeszközök helyes felhasználását, a formai ellenőrzésre ugyanakkor nagy hangsúlyt helyeznek. A francia település önkormányzatok költségvetési sémája 2. táblázat Működési költségvetés Kiadások Bevételek Személyi kiadások Globális Dotáció Iskola fenntartás Helyi adók Útfenntartás Díjbevételek Egyéb Egyéb folyó bevételek Hitelkamatok Előző évi maradvány Megtakarítás Fejlesztési-beruházási Költségvetés Kiadások Bevételek Beruházások Megtakarítás (folyó költségvetésből) Felújítások Fejlesztési támogatások Hitelek tőketörlesztése Hitel Föld és ingatlan vásárlás Egyéb bevételek Egyéb fejlesztési kiadások A táblázatot elemezve láthatjuk, hogy az önkormányzatok költségvetése két részből áll, a folyó kiadások és a fejlesztési költségvetésből, melyek között egyirányú az átjárhatóság, azaz a f

olyó költségvetési megtakarításokból át lehet csoportosítani fejlesztési célra pénzeszközöket, ugyanakkora fordított átcsoportosítás törvénytelen. A költségvetésnek fedeznie kell a kötelező feladatok ellátását, a reális egyensúlynak fenn kell állni, az önkormányzatnak meg kell szavazni. Egyensúly hiány esetén a prefektus egyszemélyes döntéssel, pl. költségcsökkentéssel, helyi adó emelésével helyre állítja az egyensúlyt. A kötelező alapköltségvetés az önkormányzat valamint a közvetlen önkormányzati intézmények költségvetését tartalmazza. Készülhet még szükség szerint kiegészítő költségvetés, ami összesíti a pénzügyi önállósággal nem rendelkező önkormányzati bizottság felügyelete alatt működő intézmények költségvetését. 6 1.21 Az önkormányzatok bevételi Állami finanszírozás A francia önkormányzatok kiadásaik kb.2/3-át fedezik saját bevételekből, hitelek felvételéből, 1/3

részt fedeznek az állami transzferek.  A transzferek többsége ún. globális dotáció, de néhány sajátos transzfer is van, mint pl.a gyengébb adottságú területek kiegészítő támogatására nyújtott szolidaritási dotáció.  Továbbá vannak az állami feladatok átvállalásával kapcsolatos, vagy éppen az állam beavatkozását kompenzáló dotációk, mint pl. Ha az állam iparűzésiadó kedvezményt ad valamely vállalkozónak, a v eszteséget megtéríti az önkormányzatoknak.  DGF, azaz működési célú globális támogatás, melyet az önkormányzatok szabadon felhasználhatják. (Kiszámítása: a DGF-et indexálják az infláció és a GDP változás figyelembe vételével.)  A fejlesztések közel 20%-a történi saját forrásból. A fennmaradó részt illetően nagy különbség van kis és nagytelepülések között. A 10000 fő alatti kistelepülések fejlesztéseit több mint 50%-ban fedezik a támogatások, míg az ennél nagyobb

települések kevesebb mint 30%-át kapják fejlesztési kiadásaiknak. A fejlesztéseknek két fő támogatási forrása van: a globális fejlesztési támogatás (DGE) valamint a forgalmi adó visszatérítés (FCTVA), ami 2 éves időeltolással történik.  Az egyes szakminisztériumok pl. vízügyi, erdészeti, sportfejlesztési céltámogatásokat juttatnak a települési önkormányzatoknak.  A régiók és a m egyék is kapnak globális valamint céltámogatásokat, ezek egy részét a t erületükön belüli településeknek továbbadják. Pl a fejlesztési források kb.1/3-át adják át települési támogatások formájában Az önkormányzatok saját bevételei Az önkormányzatok saját bevételei a közszolgáltatások alapján beszedett díjak, koncessziós díjak, parkolási és egyéb bevételek, adók, hitelek. Főbb közvetlen adók: 7 • ingatlanadó, melynek fele tulajdoni, másik fele lakhatási adó • telekadó, a beépítetlen telkek után

• kommunális adó • iparűzési adó, ez a legjelentősebb bevételi forrás, amit az árbevétel és a felhalmozási kiadások alapján vetnek ki. • Helyi adó kivetése kötelező. Helyi szinten csak az adó mértékét határozza meg a törvény, az adó alapját az állam állapítja meg, valamint az adót is ő szedi be. Az állam így magára vállalja a behajthatatlan adók miatti veszteségeket. Főbb közvetett adók: bevételek harmada • Gépjárművek éves és elidegenítési adója • Elektromos fogyasztás után kivetett adó • Illetékek Az adók többnyire a működési célú kiadások fedezésére szolgálnak, fejlesztési célra esetenként pótadót vetnek ki. Az önkormányzatok szabadon vehetnek fel kölcsönt a hitelpiacon. Nem az állam, hanem a bankok alkalmaznak szigorú limiteket. Akkor adnak hitelt, ha az önkormányzat adósságszolgálata nem haladja meg az éves folyó költségvetésének 20%-át. 2. A svéd önkormányzati

rendszer finanszírozása 2.1 Az önkormányzati rendszer rövid jellemzése A svéd önkormányzati rendszer mai formája az 1992-es törvénymódosítások hatására alakult ki, a hetvenes években lezajlott erős belső centralizációs és racionalizációs folyamat eredménye. Kialakítása egybeesik a svéd jóléti állam létrehozásával és a vidéki lakosság tömeges városba áramlásával. Svédországban találhatók a v ilág legnagyobb önkormányzatai, melyek a lehető legteljesebb döntési pl. költekezési önállósággal rendelkeznek és pl. jelentős szerepet is betöltenek a foglalkoztatásban Az állam az önkormányzatok tevékenységét pl. úgy korlátozza, hogy megtiltja az egyébként szabad önkormányzati hatáskörben megállapítható adók növelését. A svéd önkormányzati rendszer működése az állam, a település és a megyei önkormányzatok együttműködésén alapul. A rendszer érdekessége, hogy mindhárom szereplő képviselteti

magát mind országos, mind regionális szinten. A helyi 8 önkormányzatok a svéd társadalom alappillérei, melyeknek törvény adta joga, hogy szabadon intézik saját ügyeiket. Svédországban nincsenek polgármesterek, az önkormányzatokat képviselő testület és adminisztratív apparátus irányítja. az önkormányzatok operatív tevékenysége a különböző szakbizottságokon keresztül folyik, melyek tetszőleges számban létrehozhatók attól függően, hogy milyenek a helyi igények, elképzelések, szokások. Közvetlenül felelnek a helyi közszolgáltatokért és az állami előírások betartásáért. Az önkormányzatok feladatát két részre oszthatjuk:  Önkormányzati Törvény által rendelt feladatok, mint jóléti infrastruktúra működtetése, kulturális ügyek, úthálózat, telekommunikáció, közlekedés, víz, szennyvízhálózta kiépítése, energiaszolgáltatás, stb, azaz a t elepülési és megyei önkormányzatok

területükhöz tartozó, vagy az azon élő lakosokhoz kapcsolódó, általános érdekeket szolgáló közügyekért felelősek, amelyek nem tartoznak a központi kormány hatáskörébe, vagy amelyeket más települési vagy megyei önkormányzat nem vállalt fel.  Egyéb törvények, rendeletek által megadott feladatok úgy, mint alap és középfokú oktatás (Oktatási törvény), egészségügyi ellátás (Egészségügyi törvény), gyerek és idős gondozás (Szociális törvény), egyes környezetvédelmi feladatok. A megyei önkormányzatok legfontosabb feladata az orvosi ellátás biztosítása, az oktatási és továbbképzési programok szervezése főként az egészségügy területén, egyes kulturális események, kis és középvállalkozások támogatása, ez utóbbit a regionális fejlesztési alapok közbevonásával. 2.2 Az önkormányzatok finanszírozása Az önkormányzatok saját bevételei Az önkormányzati költségvetés legfontosabb bevételi

forrása a lakosaitól szedett jövedelemadó, amely az összbevétel több mint 60%-át adja. Korábban a h elyi adók között szerepelt a társasági jövedelemadó valamint egyéb tőkejövedelmek adója is, ma már a h elyi adók teljes egészét a j övedelemadó teszi ki. Eredetileg az önkormányzatok maguk határozták meg az általuk kivetett jövedelemadó rátáját, de az önkormányzatok adóztatási jogát korlátozva a P arlament az elmúlt években többször is befagyasztotta az adórátát. 9 Állami finanszírozás Az állami szubvenciók, a helyi közszolgáltatásokért kapott térítési díjak az önkormányzatok számára közel azonos mértékű bevételi forrást jelent az önkormányzatok számára. 1996-tól egy új jövedelem kiegyenlítő rendszer lépett életbe, mely állami támogatások újraelosztása nélkül valósul meg, helyette az adóbevételeket az önkormányzatok között közvetlen csoportosítják át. A svéd önkormányzatok állami

támogatása (milliárd svéd korona) 3. táblázat Megnevezés Általános támogatás (Áfá-val) Céltámogatás Beruházási támogatás Összesen 1993 33,6 18,4 2,8 54,8 1996 30,3 9,7 0,6 40,6 1997 33,8 7,9 0,3 42 A táblázat adatait értelmezve, megállapíthatjuk, hogy 1993-ttól az állami támogatások döntő részét az általános támogatások tették ki. Ezeket ún tömb formájában kapták meg, megnövelve az önkormányzatok szabadságát forrásaik felhasználásának terén. Mára már ugyanakkor a beruházásokra adott támogatások mértéke gyakorlatilag a nullára csökkent, ez azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak saját forrásból kell fedezniük fejlesztéseiket. Mi lehet ennek az oka? Nem más mint, hogy Svédországban az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag teljesen kiépült a közszolgáltatási infrastruktúra, tehát a fejlesztések más súllyal vetődnek fel. Kiadások A helyi önkormányzati kiadások a GDP mintegy 25%-át teszik ki

Svédországban. Az összkiadások 33%-át oktatási célra használják fel. A következő nagyobb kiadási tétel az idősek, gyerekek gondozása. 3. A német önkormányzati rendszer finanszírozása 3.1 A német önkormányzati rendszer rövid jellemzése Németországban az alkotmányban rögzítik az állami bevételeknek, kiadásoknak, hatásköröknek a szövetségi és a tartományok közötti megosztást. A Grundgesetz, azaz az Alaptörvény szerint az önkormányzatok a t artományok részei, így azok 10 hatáskörébe tartoznak. Az önkormányzatok saját adóbevételekkel rendelkeznek, de ha feladataik ellátásához ez nem elegendő, a tartományok tartoznak felelőséggel az önkormányzataik megfelelő pénzügyi ellátottságáért. A szövetségi állam és az önkormányzatok között semmiféle direkt pénzügyi kapcsolat nincs. A német helyi önkormányzati rendszer települési és járási önkormányzatból tevődik össze. A Szövetségi Állam

feladatát alkotják a védelem, külügy, nemzetközi szerződések, bevándorlási politika, szövetségi posta, közlekedés, telekommunikáció. A tartományok felelősek az oktatás, kultúra, törvénykezés és rend biztosításáért, környezetvédelemért, egészségügyért, regionális gazdaságpolitikáért. A települési önkormányzatok feladata elsősorban a kommunális szolgáltatások, a helyi egészségügyi szolgáltatások, iskolák létrehozása, lakásépítési és helyi úthálózat kialakítása. Közös feladatként az Alkotmány olyan feladatokat nevez meg, amelyek ugyan a tartomány hatáskörébe tartozik, a szövetség mégis anyagi hozzájárulásával támogatja őket, az össze költség 50-70%-át fedezi, mivel az összállami fejlődés szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A szövetségi állam a tartományokkal együtt a költségvetés tervezésében és a c élok kijelölésében is részt vesz.pl felsőoktatás fejlesztése,

regionális gazdasági struktúrák javítása, tengerpart megóvása, oktatás, tudományos kutatás támogatása. 3.2 Az önkormányzatok finanszírozása A szövetségi állam és a t artományok által megvalósítandó feladatok pénzigényét alapvetően az adókból származó bevételekből fedezik. Az adótörvényt a szövetségi törvény szabályozza. Minden egyes adótárgyat egységesen van szabályozva valamennyi tartományra vonatkozóan. Három alapadó van: Jövedelem, társasági, forgalmi, melyek az összes adóbevétel 80%-át teszik ki. Ezekre az adókra vezették be az ún köz ös adók rendszerét, mely szerint a szövetségi állam és a tartományok is részesednek belőle. A személyi jövedelemadóból 15%-ot kapnak az önkormányzatok, a fennmaradó rész egyenlő arányban oszlik meg a t artományok és a s zövetségi állam között. A társasági és a forgalmi adóból az önkormányzatok nem részesednek. A helyi iparűzési adó fontos bevételi

forrás az önkormányzatoknak, ebből 80%-ot tarthatnak meg, a további 15%11 a tartományokat, 5% a szövetségi államit illeti meg. Az arányos megosztásra azért volt szükség, mert az önkormányzatok adóerejében jelentős különbségek mutatkoztak, ami elsősorban az egyes településeken végbement iparosodási folyamat egyenetlenségére vezethető vissza. Mivel az iparűzési adót részben a nyereség, részben a vállalkozás vagyona után kell fizetni, azaz ez az adó az önkormányzati pénzügyekre nagyon nagy hatást gyakorol. Ezt az egyenetlen megosztást próbálták ellensúlyozni azzal, hogy az iparűzési adóból származó bevételek egy részét átengedték a szövetségi államnak és tartománynak, cserébe az egyenletesebb eloszlású de szintén nagyhozamú jövedelemadóból részesedtek az önkormányzatok. Fontos megemlíteni, hogy a járások nem rendelkeznek adóbevételekkel, pénzforrásukat a tartományoktól, települési

önkormányzatoktól kapott transzferek, egyéb díjak, illetmények alkotják. A települési önkormányzatoknak a támogatások és a megosztott adókból áll a legfőbb pénzügyi forrásuk. Jelentős még a helyben kivetett adók A településeket illeti meg a tárgyi adókból és a helyi fogyasztási-fényűzési adókból szedett bevételek is. Az önkormányzatok mintegy 30-40%-át képesek fedezni kiadásaikat adóbevételeikből, ezért a már fent említett ún. önkor mányzatok közötti pénzügyi kiegyenlítés rendszerének keretében a tartományok gondoskodnak az önkormányzatok kielégítő pénzügyi ellátottságáról, úgy hogy z pénzügyi erejüket összességében emelik, a t elepülések pénzügyi színvonalában jelentkező különbségeket pedig csökkentik. Az önkormányzatoknak juttatott támogatások a tartományi szinten kerülnek elosztásra. A támogatások több mint fele általános támogatás, egynegyede specifikus,

egynegyede kizárólag beruházásra fordítható. Az önkormányzatok további bevételi forrása még a b eruházások finanszírozására a hitelfelvétel, ami az összes beruházási kiadás 10%-át fedezi. Az önkormányzatok hitelfelvételét az egyes tartományokban külön szabályozzák. Kizárólag csak beruházásokhoz vehetnek fel hitelt az önkormányzatok, folyó kiadásaik finanszírozására nem. A német önkormányzatok hiteleinek mintegy 97%-a a tartományi vagy Landesbanktól, vagy önkormányzati takarékpénztáraktól származik. Az önkormányzatok kötvénykibocsátása nem elterjedt, ez nagyrészt annak tudható be, hogy a hitelintézményeken keresztüli finanszírozás kedvezőbb feltételeket biztosít az önkormányzatoknak. 12 III. Az Európai Unios országok finanszírozása Az Eu országok mindegyikében az önkormányzatok szerepét azon keresztül is mérhetjük, hogy a társadalmi közkiadások jelentős részét az önkormányzatokon

keresztül költik el. A szolgáltatások iránt meg növekedett igények két vonatkozásban is új helyzetet teremtettek az elmúlt években: egyrészt emelkedett az igény a meglévő szolgáltatás színvonalasabbá tételére, másrészt fokozatosan jelennek meg az igények az új szolgáltatásokra. Mindezek hatása kifejeződik a társadalmi kiadások jelentős növekedésében. Egy másik tendencia is érvényesül ezzel egyidőben A legtöbb országban megjelenik a pénzügyi egyensúly romlása, növekvő költségvetési hiányok alakultak ki. Az önkormányzatok finanszírozási szempontjából figyelemre méltó annak áttekintése, hogy az önkormányzatok hogyan reagálnak ezekre a változásokra és ezek miként jelennek meg az önkormányzati finanszírozásban. A következőben erre vonatkozóan mutatnék be néhány változási tendenciát. Az Eu országokban is öt bevételi elemből épül fel az önkormányzatok bevétele, de ezek struktúrája országonként és

önkormányzati szintenként változó. Bevételi források: • Támogatások • Megosztott adók • Helyi adók • Díjbevételek, egyéb bevételek • Hitelek A támogatások jelentős szerepe azzal van összefüggésben, hogy a decentralizációs folyamat keretében a kormányzás alacsonyabb szintjeire delegált feladatok finanszírozásához forrásokat kell biztosítani. Ennek megoldására két utat szoktak alkalmazni: • Támogatások direkt csökkentése • Az új feladatok delegálása az ahhoz szükséges támogatás nélkül Az Eu országok gyakorlatában mindét változat alkalmazására volt példa. Bármely megoldást is vették, összességében a pénzügyi problémák az egyes szintek közötti átcsoportosításról van szó, ha a rendszerben nincsenek beépítve olyan elemek, amelyek az ilyen hatásokat ellensúlyozni tudják.pl helyi bevételek, hatékonyságjavítása. A helyi transzferek nagysága mellett a helyi autonómia 13

szempontjából azt is figyelembe kell venni, hogy azokhoz milyen speciális feltételeket és milyen fokú kötöttségek tartoznak. Olaszországban regionális szinten 90%-ot tesz ki a t ranszfer, teleülési szinten 55%-ot, ami alapján Olaszországot pénzügyi értelemben centralizáltnak kell tekinteni. Az Európai Tanács Önkormányzati Kartálja azt ajánlja, hogy a támogatások két fajtája közül lehetőség szerint íz általános támogatást célszerű alkalmazni. A specifikus támogatásoknál a gyakorlat szerint a kormány előírja, hogy milyen delegált feladatokra kell a támogatást felhasználni, vagy indokolt esetben a támogatást az elvégzendő szolgáltatás minimális színvonalon való teljesítéséhez köti. Hollandiában hosszú ideig a specifikus támogatás vált az önkormányzatok legfontosabb bevételi forrásává, bár az utóbbi időben jelentősen csökkent a célok száma, de a támogatási volumen ugyanakkor nőtt. Az általános

támogatást az önkormányzatok előnyben részesítik, mivel ezek nagy szabadságot adnak a kiadások meghatározásinál szükséges döntéshozatalban. Az általános támogatás sajátossága a s pecifikussal szemben, hogy sok esetben ennek központi csökkentése könnyebben keresztülvihető, mint a specifikus támogatásoké. Norvégiában a speciális támogatások száma csökkent, helyüket egyösszegű általános támogatás vette át. A megosztott adók az önkormányzatok számára kedvező bevételi forrásnak számítanak, különösen akkor, ha a megosztással kapcsolatos megállapodást hosszú távra szóló szerződésben vagy más jogi formában rögzítik. A megosztott adókkal kapcsolatos kockázatot az jelenti, hogy a központi kormány feltételeket szab, vagy új feladatot jelöl meg e forrás felhasználására. A megosztott adók gyakorlatában eltérőek az egyes országok megközelítései. Politikai vita akkor keletkezik, amikor többféle adó

megosztásáról van szó és eltérő megosztási kulcsok vonatkoznak az egyes önkormányzati szintekre. Ausztriában a sokféle adó megosztásának rendkívül összetett szabályozása, illetve annak konszenzusra hozása okozza a legtöbb vitát. A helyi autonómia növelésének alapvető gazdasági eszközei a helyi adók és díjbeszedések. A felhasználói díjak azért fontosak, mert elejét veszik a túlzott kereslet megjelenését az adott szolgáltatás területén, ugyanakkor javítják a szolgáltatás minőségét, mivel a fogyasztók pontosabban kifejezik igényeiket a szolgáltatásokkal szemben. 14 A helyi adózás működő mechanizmusának gyakorlatára mutatnék néhány országot: Dánia: Az önkormányzatok szolgáltatásokról, ez utóbbinál szabadon meg döntenek kell adózási felelniük a szintjükről jogszabályban és a előírt minimumfeltételeknek. A központi kormányzat nem befolyásolja az adózás szintjét A megyék

bevételének 62%-a, a települési önkormányzatok bevételének 54%-a származik adóból. Finnországban: szintén szabadon állapítják meg az adózás szintjét valamint a személyi feltételeket. Norvégiában: évente a Parlament által jóváhagyott minimális és maximális adómérték között mozoghat a helyi adó. Az önkormányzatok általában a maximális értéket használják. Izlandon: Az önkormányzatok jövedelem és vagyonadója a központi kormány által előírt minimum és maximum korlát között mozoghat. Hollandiában: A helyi adók változtatása kormányzati egyetértéssel lehetséges. Az önkormányzatok bevételek és a feladatok kapcsolatában az utóbbi években felerősödött tendencia, hogy a bevételi források növekedése elmarad a feladatok, kiadások növekedése mögött. A megnövekedett feladatok által kiváltott bevétel növelési szükségletnek korlátai vannak, mivel a r endelkezésre álló saját bevételi lehetőségek bizonyos

határon túl nem növelhetőek. Ez mutatkozik meg egyes országokban a hitelek növekedésében. 4.táblázat Országok Helyi bevételek és kiadások a GDP arányában(%) Bevétel/GDP Kiadás/GDP 0 10 20 15 30 Fentről haladva: Írország, Hollandia, Egyesült Királyság, Belgium, Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország, Franciaország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Magyarország Az ábra két fontos összefüggést tükröz. Egyrészt a skandináv modellt követő országok emelkednek ki a mezőnyből, mindenek előtt Svédország és további Norvégia, Finnország, Dánia, másrészt ugyanebben a csoportban közelítik meg leginkább a helyi bevételek a h elyi önkormányzati kiadások szintjét. Másként fogalmazva a skandináv modell lényege szerint a közszolgáltatások alapjai a helyi önkormányzatok szervezeti és finanszírozási tekintetében egyaránt, s a központi kormány csak kiegészítő szerepet játszik a speciális

szolgáltatások finanszírozása, területi egyenlőtlenségek vagy társadalmi csoportok hátrányainak csökkentése érdekében. Az Egyesült Királyság, Hollandia, Izland országcsoport a kiadások tekintetében megközelíti a skandináv csoportot, a helyi bevételek arányában azonban a többi európai országhoz hasonlóan alacsony részt képvisel. Magyarország e tekintetben is az erős középmezőny tagja. A helyi önkormányzatok továbbra is nagyrészt a központi transzferekre hagyatkoznak, különösen nagy súlyt képviselnek az állami juttatások az önkormányzati beruházások vonatkoztatásában. IV. Magyarország önkormányzatai rendszerének finanszírozása 4.1 Az új kezdet: az 1990évi szabályozás Az 1990.év január 1-jétől radikális reformlépésként az addigi centralizált, kiadásorientált gazdálkodásról normatív és decentralizáltabb forrásorientált rendszerre történt az áttérés. Megszűnt az államigazgatási szintek között az

alkumechanizmus, a direkt irányítást legnagyobb részt közgazdasági szabályozók, automatizmusok váltották fel. A kormányzati szervek tovább már nem egyeztettek a k özép és alsószintű szervekkel Feladatuk a közvetett, nyíltan működő és versenysemleges szabályozás kialakítása, működtetése lett. Ha helyi szinten túlteljesültek a bevételek, azt nem vonták le, de a bevételkiesést nem is pótolták. Ettől kezdve a helyhatóságok részére törvények határozzák meg, mi jár nekik, ez függetlenségük egyik zálogjoga. A település önkormányzatok önállóan tervezik meg költségvetésüket. 1991-től a megyei 16 gyámkodás is elmaradt. A tanácsi gazdálkodás rendszerváltását valóságos önkormányzativá fejlesztését folyamatként lehet csak felfogni. Ez azt jelenti, hogy az 1990.jan1jei hatályba lépés a rendszer indítását jelentette, a modell számos lényeges eleme a későbbiek folyamán lépett be. A bevezetés

kiinduló feltétele az volt, hogy a helyi közszolgáltatást helyben kell megoldani, valamint hogy az új pénzügyi szabályozás miatt a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátottsága sem a szolgáltatások körét, sem annak színvonalát tekintve nem romolhat. A bevezetett pénzügyi szabályozás alapvető céljait a következőkben lehetne megfogalmazni:  Az önkormányzatok gazdálkodási önállóságának, önfinanszírozó képességének lehetővé tétele,  A helyi lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához teremtse meg a pénzügyi feltételeket,  Ösztönző és egyben gazdasági kényszer is legyen a helyi erőforrások feltárásában, mozgósításában,  Az állami hozzájárulás legyen előre kiszámítható és a helyi bevételek alakulásától független. Az önkormányzati törvén a gazdálkodás legfőbb közgazdasági kereteit, a pénzügyi szabályozás rendszerét határozzák meg. A mindenkori éves

költségvetési törvények foglalják magukba a központi támogatás, hozzájárulás jogcímeit, mértékeit, a feltételeket. A helyi önkormányzatok nagy önállósággal bírnak, de a gazdálkodási szabadságnak azonban mindenkor a t örvények megtartása az alapja. A gazdálkodás biztonságáért a képviselő-testület, a gazdálkodás szabályszerűségért a polgármester a felelős. Ha az önkormányzat veszteségesen működik, a következményei az önkormányzatot terheli, az állami költségvetés nem vállal felelőséget a veszteségből származó kötelezettségekért. Az önkormányzat fizetésképtelensége esetén a h elyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvényben foglaltak szerint kell eljárnia a polgármesternek. 4.2 Az önkormányzatok feladat meghatározása A helyi közigazgatás feladatait a helyi önkormányzatokról szóló törvény határozza meg. 17 A törvény a helyi feladatok döntő hányadát a

települési önkormányzatok kizárólagos feladat és hatáskörébe utalta. A megyei önkormányzatok alapvető rendeltetése, hogy kiegészítő, kisegítő jelleggel mindazokat a közszolgáltatásokat biztosítsa, amelyeknek ellátására a t elepülések gazdasági helyzetükből adódóan, valamint a települési társulások esetlegessége miatt nem képesek. A helyi önkormányzatok feladati röviden felsorolva a következők:  Egészségügyi és szociális feladatok  Művelődési és közoktatási feladatok  Kommunális feladatok  Közlekedési, hírközlési és vízügyi feladatok  Területfejlesztés, a k örnyezet és természetvédelem feladatai, ide tartozik a területfejlesztés és rendezés, levegőtisztaság-védelme, veszélyes hulladék kezelése  Egyéb feladatok, mint pl. helyi tűzvédelem, közvilágítás, lakásgazdálkodás, közbiztonság A feladatok lényegében a lakosság mindennapi közösségi szükségleteinek szinte

teljes körét felölelik. Ezen feladatok ellátása teljes körűen azonban lehetetlen, hiszen erre a pénzügyi lehetőségek nincsenek meg, ezért az önkormányzatoknak mérlegelni kell a feladatok és azok ellátási módja között. A rangsorolásban meghatározó, hogy mik a törvényben rögzített kötelező feladatok, ezek a társadalom által általánosan elismert lakossági szükségleteknek helyben történő kielégítését jelenti. Az ezekhez szükséges anyagi feltételekről az Országgyűlés gondoskodik. A kötelező feladatokon túl az önkormányzatok vállalkozhatnak további feladatok elvégzésére is, pénzügyi lehetőségeiknek határai között. Ez azt is jelenti, hogy az önként vállalt feladatok köre és a teljesítés módja önkormányzatonként változhat annak függvényében, hogy a helyi lakosság igényei és az önkormányzat pénzügyi lehetőségei miként alakulnak. Az önkormányzatoknak a bevételeket kell előbb meghatározni, csak

azután lehet dönteni az ellátandó feladatok köréről, mértékéről. 4.3 Az önkormányzatok finanszírozása  Főbb bevételi források:  Saját bevételek  Átengedett központi adók 18  Normatív központi hozzájárulások  Állami támogatások 5. táblázat A helyi önkormányzatok bevételének főbb forrásösszetevői szerinti alakulása Megnevezés Saját bevételek Átengedett központi adók Normatív központi hozzájárulás Állami támogatás Társadalombiztosítástól átvett Hitel, kötvény, egyéb Összesen 1992 23 13 33 10 15 6 100 1995 29 12 29 10 15 5 100 1998 33 15 21 10 15 6 100 2000 35 15 18 10 16 6 100 A, Saját bevételek: (a tervezett összes forráson belüli részarány 43%) • Magánszemélyek jövedelemadója • Lakossági adók, beszedett illetékek, díjak • Költségvetési szervek működési, ár és díjbevétele • Lakosság településfejlesztési hozzájárulása • Lakás és

telekforgalmazásból származó bevétel • Telekhasználati és igénybevételi díj • Különféle egyéb bevételek • Átvételre kerülő pénzeszközök • Gyógy és üdülőhelyi díj B, Állami támogatások (39%) • Normatív hozzájárulás: Alanyi jogon, normatív módon, közvetlenül illeti meg az önkormányzatokat. Az önkormányzatok számára ez a bevételi forrás előre kiszámítható járandóság. A normatív állami hozzájárulás két módon illeti meg az önkormányzatokat. Az egyik csoport a t elepülésre jellemző mutatók alapján jár, amellyel az állam lényegében az igazgatási feladatainak helyi végrehatási költségeihez járul hozzá. 19 A másik csoportba tartozó mutatók valamely feladat ellátásához kapcsolódnak és alapvetően egy fő ellátott létszámhoz kötöttek. Ez a fajta a f eladatot ellátó önkormányzatot illeti meg. A normatív állami támogatás nem feladatot és nem intézményt finanszíroz, hanem

csupán a központi hozzájárulás elosztásának eszköze. • Kiegészítő támogatások: o Címzett és céltámogatási rendszer: ezek a beruházási, rekonstrukciókat segíti o Átmenetet segítő támogatási rendszer: az önhibájukon kívül hátrányos pénzügyi helyzetben lévő települések működőképességének védelmét szolgálja, ami az önkormányzati alapfunkciók, a működés, a pénzügyi feltételek biztosítását jelenti, amelyek erre önerőből képtelenek. o Központosított előirányzatok: ezek egyes fontos önkormányzati feladatokhoz kötődnek és azért központosított, mert a tervezés időszakában a felhasználók vagy az igénybevétel feltételei nem ismertek. C, Társadalombiztosítási finanszírozás D, Hitel V. Magyarország önkormányzati rendszere az EU tükrében Többször felvetődik a kérdés, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása miatt szükséges-e az önkormányzati rendszer átalakítása, valamilyen uniós

illesztésre? A magyar önkormányzati rendszer létrejötte, a rendszerváltozás egyik legnagyobb léptékű eseménye volt. Sajátosság volt ennek a változásnak az, hogy a változtatás jogi keretét adó önkormányzati törvény előkészítésben érvényesült két vezérlő szempont: a magyar nemzeti sajátosságok megkerülhetetlen figyelembe vétele és egyidejűleg az Európai Tanács önkormányzatokkal kapcsolatos ajánlásainak maximális figyelembevétele. Ez tette lehetővé azt, hogy a nemzetközi szakértői és politikai megítélés szerint Magyarországon egy korszerű felfogású önkormányzati rendszer jött létre. 20 Az önkormányzatok és az Európai Unió kapcsolata szempontjából inkább az a kérdés, hogy melyek azok a sok közösségi országgal azonos vonások, amelyek az önkormányzatok működését és az európai önkormányzatokkal való együttműködését behatárolják. Számos azonosság mutatható ki az önkormányzatok

által megoldandó feladatokban és a működés általános feltételeiben. Hasonlóság van a szociális és kulturális értékekben, a fogyasztási szokásokban, a települési viszonyokban, ami az együttműködést könnyebbé teheti. Másik oldalról viszont fejlettségbeli különbségek vannak az ország nyugati és keleti részei között. Az önkormányzatok helyét, szerepét, a csatlakozási folyamat során és a tagság idején nagyrészt ezek a hasonlóságok és különbségek fogják meghatározni. Magyarország számára adott, hogy bekapcsolódjon az EU regionális támogatási alapjainak felhasználásába az adott keretszabályozás mellett. Az ún. s trukturális alapok arra szolgálnak, hogy támogassák a fejlődésben elmaradt régiók fejlődését és strukturális alkalmazkodását, segítsék a munkanélküliség elleni küzdelmet, a mezőgazdaság szerkezetének átalakítását, a vidéki elmaradott körzetek fejlesztését. VI. Befejezés Az ismertetett

általános tendenciák arról győztek meg, hogy az európai országok önkormányzatainak sokszínűsége, felépítésük és működésük változatossága ténylegesen létezik. Ez a sokszínűség összefügg a történelmi, kulturális, politikai hagyományokkal. Az integráció nem szüntette meg a n emzeti különbségeket, nem tette uniformizáltá az egyes önkormányzati rendszereket. Láthatóan nem létezik valamilyen modelltípus, amely jellemző lenne valamennyi országra: sem a hatáskörök megosztását, a d öntési kompetenciákat, sem a gazdálkodási feltételeket nem lehet egységesíteni, inkább egy-egy kormányzási berendezkedésekhez kapcsolódó modern csoportok képezhetők. Általában igaz, hogy valamennyi EU ország önkormányzatainak változási tendenciáját a feladat és hatáskörök, valamint a pénzügyi források decentralizációja jellemzi, de ez a tendencia meglehetősen széles sávon belül érvényesül és így

megtalálhatóak az erős decentralizáció mellett a centralizált felfogású önkormányzati rendszerek is. 21 Felhasznál irodalom 1. Dr Fürcht Pál-Kusztosné Nyitrai Edit: A helyi önkormányzatok és pénzügyeik, Consulting, 1998, Budapest 2. Csillag István: Költségvetési reformok nemzetközi összehasonlításban, 1999 3. Fenyővári Noémi-László Csaba: Költségvetési gyakorlat az OECD tagországokban,1999 4. Éltető Andrea-Inotai András: Az Európai Unión belüli pénzügyi transzfer és nemzeti költségvetés,1997 5. Dr Kara Pál-Kusztosné Nyitrai Edit:A helyi önkormányzatok gazdasági alapjai, Agrocent, budapest,1992 6. EU-Integráció-ÖnkormányzatokII, Budapest, 2001 Kiad: Magyar Önkormányzatok Szövetségek Társulása 7. Dr Verebély István: A helyi önkormányzati rendszer fejlődésének főbb irányai, Magyar Közigazgatás ,1995.Február 22