Gazdasági Ismeretek | Adózási ismeretek » Kocsis Krisztina - Új adónem, az ökoadó

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 22 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:264

Feltöltve:2007. szeptember 26.

Méret:175 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Nyíregyházi Főiskola Gazdaság és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan házidolgozat Új adónem: az ökoadó Nyíregyháza, 2003. november 29 Készítette: Kocsis Krisztina 2003/2004 tanév I.félév gazdálkodási szak II. évfolyam levelező tagozat ’A’ csoport Tartalom 1. Bevezetés 2. Adózásrendszerek az Európai Unióban 3. A magyar adórendszer 3.1 A fogyasztásarányos adóztatás 3.2 Az adórendszerünk és az Európai Unió 3.3 Adórendszerünk jellemzői 3.4 Radikális adóreform 4. Környezetvédelmi adók és díjak az Európai Unióban Az ökoadó. 4.1 Ökoadó Magyarországon 4.11 Termékdíj 4.12 Környezetvédelmi termékdíj 4.13 A termékdíj törvény célja 4.2 Az ökoadó rendszere 4.21 Az ökoadó rendszer lényegi elemei 4.3 A ökoadó célja 4.4 Az ökoadó bevezetésének gazdasági hatásai 4.5 Ökoadó Európa szerte 5. 4.51 Svédország 4.52 Németország 4.53 Spanyolország

Az ökoadó hatékonysága, eredménye 2 1. Bevezetés A nemzetközi kapcsolatok jellegének módosulása ezernyi szálon érint és érintethet bennünket, s ennek következtében felértékelődnek a nemzetközi pénzügyek és módosulnak a közteherviseléssel szembeni követelmények: Az EU-csatlakozási tárgyalásokon most formálódnak azok a közgazdasági szabályok, amelyeket a hazai vállalkozások jövőbeni lehetőségeit, illetve pénzügyi kötelezettségeit érintik. Fontos, hogy milyen kérdésekben sikerült pozitív eredményre jutni, s melyek azok a kérdések, amelyekben szigorodó követelményekkel kell számolnunk. A hazai gazdasági szereplők által előállított termékek és szolgáltatások negyede nemzetközi piacokra kerül, s ma már az exportált termékek 75%-ának valamely EU tagállam a címzettje, vagyis a pénzügyi elszámolásokat EU-követelmények szerint kell teljesíteni. A ’90-es évek első harmadától kezdve hazánkban is

meghonosodtak a külföldi vállalkozások, amelyek értelemszerűen reagálnak a hazai szabályozás minden rezdülésére, de stratégiai gondolkodásukat többnyire az anyavállalati közgazdasági környezet feltételei alakítják. Egyre gyakoribb, hogy a hazai gazdasági szereplők már nemcsak a külföldi piacokon vállalkoznak, hanem egyre gyakrabban lesznek szereplői külföldi privatizációs programoknak, illetve alapítanak önálló vállalkozásokat külföldön. Az EU alapelvek érvényesülése kitágítja az aktív keresők munkavállalási lehetőségeit, és a hazai munkavállalók természetes szereplői a nemzetközi munkaerőpiacnak. 2. Adózás rendszerek az Európai Unióban Az EU sajátossága, hogy nincs uniformizált adórendszere. A Római Szerződést aláíró országok a közösségi és nemzetállami gazdaságpolitikák közelítését tűzte ki célként, s ennek nyomán kialakult egyfajta megállapodás abban, hogy a közösségi

szabályozás elsődlegesen a közvetett adózásra összpontosít és a nemzeti gazdaságpolitika legfőbb eszköztára továbbra is a közvetlen adózás, a j övedelemhez és nyereséghez kapcsolt adók Több kísérlet történt az uniós adókötelezettségek egyesítésére, ám ez ideig sürgetőbb volt a 3 politikai intézményrendszerek kiépítése, a vámunió létrehozása, vagy éppen a monetáris unió feltételeinek megteremtése és a közös valuta bevezetése. A tagországok adózási rendszerei különbözhetnek aszerint, hogy mit adóztatnak meg (adóalapok), hogy milyen jellegű adókat vetnek ki (adótípusok), hogy mekkora az adóteher (adókulcsok) tényleges mértéke. Ezenkívül a k özteherviselés tételes eljárási szabályai (az adók behajtásának eszközei) országról országra eltérőek lehetnek, még akkor is, ha az alapelvek egységesek. A nemzetközi piaci környezetben működő vállalkozásoknak a külkereskedelmi ügyletek

előkészítésekor, a termelés és értékesítési kooperáció jogi kereteinek kialakításakor, befektetői döntéseknél és újabb vállalkozás létrehozásánál sokféle szempontot kell mérlegelni. A lehetséges döntési változatok kialakításakor jelentősek a megkülönböztető adózási kérdések, mint például a választható vállalkozási formák; cégalapítási szabályok (mint alaptőke, adóalany illetőség, számviteli előírások, új vállalkozások kiterjedésére kiterjedő szabályok, telephelyek működtetésére vonatkozó előírások); az adóstruktúra (közvetett adók, közvetlen adók, tőkejövedelmek adóztatása, központi és helyi adók, adókon kívüli egyéb kötelezettségek); a közterhek súlya; a kedvezményi szabályok (normatív, egyedi) és a támogatás politika alapelvei (tevékenységi kritérium, vállalkozási méretkritérium, térségi kritérium). Változás várható a jogbiztonság (kiszámíthatóság, semlegesség,

jogorvoslati mechanizmusok, adóhatóságok közötti együttműködés); a kettős adóztatás kizárására vonatkozó egyezmények léte és tartalma, az adóoptimalizálás lehetőségei (kedvezmények és támogatások igénybevétele, vállalkozások közötti együttműködés, transzferárakra vonatkozó szabályok, külföldi vállalkozások fióktelepeire vonatkozó szabályok terén). 3. A magyar adórendszer A polgárság követelte a történelem során először a társadalmilag igazságos közteherviselést. A feudális arisztokrácia elleni politikai harcnak kiegészítése volt a privilégiumai elleni harc. Az arisztokrácia adómentességének megszüntetése a társadalmi igazságosság jelszavával egyben gazdasági korlátozását, a kialakuló burzsoázia kedvezőbb 4 helyzetbe hozását jelentette. Ezért követelték, hogy a közteherviselés arányos legyen a teherviselő-képességgel. Ennek a jövedelem- és vagyonarányos adóztatás felelt meg A

kapitalizmus kialakulásának korában a polgárság haladó jellegét, a társadalmi fejlődést szolgáló tevékenységét jelzi adófilozófiája is. A vagyon- és jövedelemadóztatás ugyanis valóban igazságos, a teherviselő-képességgel arányos közteherviselést jelent. A modern polgári demokráciák adófilozófiája már gyökeresen eltér az eredeti, a társadalmilag kétségkívül igazságos, a teherviselő-képességgel arányos közteherviseléstől. Az állam adóbevételeiben eljelentéktelenedett a vagyonokat sújtó adó, háttérbe szorultak a jövedelmeket terhelő adók, tehát a direkt adók. Az adóbevételek zömét a fogyasztást terhelő adók adják. Az adófilozófia tehát megváltozott, az adóterheket a lakosság nem vagyona és jövedelme arányában, hanem fogyasztása arányában viseli. A kormányzat adópolitikájának nyíltan meghirdetett célja a közvetett adók, vagyis a fogyasztást terhelő adók arányának további növelése az

adóbevételekben. 3.1 A fogyasztásarányos adóztatás Az adófilozófia gyökeres megváltozásának alapvető, de nyíltan be nem vallott oka az, hogy a fogyasztást terhelő adók leplezik az adóztatás nagyságát. A lakosság tulajdonképpen csak a direkt adókkal, a személyi jövedelemadóval találkozik közvetlenül. Az árakban rejlő közvetett adókat a mindennapi életben nem érzékeli; az árak nagyságát és emelkedését, az árszínvonalat az infláció rovására írja és nem adóteherként kezeli. Így a fogyasztást terhelő adók nemcsak az adóterhek nagyságát leplezik, hanem azt is elrejtik, hogy kik viselik az egyre növekvő adóterheket. A fogyasztást terhelő adókat a lakosság túlnyomó többségét kitevő bérből és fizetésből élők, nyugdíjasok, tehát a kis- és közepes jövedelműek fizetik. A közvetett adók nagyságát befolyásolja, hogy a fogyasztást terhelő adók folyamatosan folynak be a k öltségvetésbe, ezzel az állam

rendszeres azonnali bevételhez jut és folyamatosan tudja finanszírozni kiadásait. De a direkt adó, a személyi jövedelemadó a bérből és fizetésből élőktől levont adóelőlegek formájában szintén folyamatosan befolyik. Sőt, még előbb is eljut a költségvetésbe, hiszen a dolgozók még meg sem kapják, el sem költhetik jövedelmüket, amikor a direkt adót már befizettetik velük, valamint attól is, hogy a közvetett adóknál nincs lehetőség adócsalásra, míg a direkt adóztatás lehetőséget 5 ad a jövedelmek vagy egy részük eltitkolására. Egyrészről azonban a jövedelem eltitkolására az adóztatás szabályozása és az ellenőrzés hiányosságai adnak lehetőséget. Az adózás elkerülésére a szabályozás úgy ad módot, hogy például, mint az országgyûlési képviselőknél, a fizetés egy részét költségtérítés címén fizetik, így az mentesül az SZJAtól. Másrészről azonban a t apasztalatok azt mutatják, hogy a

közvetett adózás nagyságrendekkel nagyobb adócsalást tesz lehetővé. Az ÁFA-visszatérítésnél évente sokmilliárd forintos adócsalásokat lepleznek le, amit sohasem lehet behajtani. Adórendszerünk a gyakorlatban tehát azt mutatja, hogy a f ogyasztás adóztatása sokkal inkább és sokkal nagyobb mértékû adócsalásra nyújtott és nyújt lehetőséget, mint a direkt adóztatás. 3.2 Adórendszerünk és az Európai Unió Az utóbbi években előszeretettel hivatkoznak az EU-konformitás követelményére. Ennek a j elenlegi adórendszer és az adófilozófia éppen azért nem felel meg, mert egyrészről a lakosság túladóztatott, másrészről eltúlzott a közvetett adók aránya az adóbevételekben. A lakosság túladóztatása összefügg a közvetett adók igen magas arányával. Míg az EU-ban a közvetett adók, a fogyasztást terhelő adók az adóbevételek mintegy felét adják, hazánkban 2001-ben az összes adóbevételek háromnegyed részét

(75,5%) a közvetett adók teszik ki. A fogyasztást terhelő adók ilyen magas (75,5%-os) aránya már csak azért is indokolatlan, mert igen alacsony jövedelemszínvonalhoz kapcsolódik. Közismert, hogy a magyar átlagkeresetek az EU átlagának mintegy 10 százalékát teszik ki és még a “felzárkózó” országok (Portugália, Görögország, Spanyolország) átlagkereseteinek is csak 18-36 százalékát érik el. Arra pedig már másfél évszázaddal ezelőtt gróf Széchenyi István is rámutatott, hogy az indirekt adózás csak olyan országban növelhető, amelyben viszonylag magas a jövedelmek színvonala. Eszébe se jutott, hogy a létfenntartáshoz szükséges alapvető termékeket indirekt adóval lehetne terhelni. Ezért jutott arra a következtetésre, hogy a direkt adóztatásra van csak lehetőség. Az viszont tény, hogy hazánk és a fejlett országok jövedelemviszonyai között ma mélyebb a szakadék, mint a XIX. század első felében 6 A magyar

adórendszer tehát valójában nem “eurokonform”, elsősorban azért, mert – mind az EU átlagához, mind a hazai jövedelemviszonyokhoz képest – túl magas a közvetett adók mennyisége és aránya. Hazánk csatlakozásához tehát csökkenteni kell a lakosság adóterhelését, mindenekelőtt a közvetett adókat, a fogyasztást terhelő adókat. Ezzel adórendszerünk két alapvető hibáját javíthatjuk ki: a túladóztatást és a közvetett adók túlzott arányát. Közelebb juthatunk egy társadalmilag igazságosabb, a teherviselőképességgel arányos közteherviseléshez 3.3 Adórendszerünk jellemzői Adórendszerünk alapvető hibája a lakosság túladóztatása. A 2001 évi költségvetés adóbevételeinek kilenctized része a l akosságtól folyik be. A gazdasági szervezetek – beleértve a pénzintézetek társasági adóját és a M agyar Nemzeti Bank befizetéseit – az adóbevételeknek mindössze 10,5 százalékát adják. 89,5 százalék a

lakosságtól származik, meglehetősen változatos címen: általános forgalmi adó (ÁFA), fogyasztási adók, személyi jövedelemadó, játékadó, vámok, illetékek formájában. A gazdasági szervezetek ilyen kis mértékû részaránya alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy a vállalatok az adórendszer kiskapuit kihasználva minimalizálni tudják nyereségadó befizetéseiket. Itt nem az adócsalásokra utalok, hanem legális manipulációkra. Másrészt a hazánkban befektetett külföldi tőke adómentességet, illetve adókedvezményeket élvez. Tekintettel arra, hogy számítások szerint a G DP 40-50 százalékát a külföldi tőke állítja elő, ezek a kedvezmények rendkívül nagy adóbevételkiesést eredményeznek (a külföldi tőkések javára). A multinacionális társaságoktól a költségvetésnek adóbevétele tehát nincs, amit hiába is próbálnak cáfolni. A személyi jövedelemadót az alkalmazottak fizetik a munkabérükből. A

társadalombiztosítási járulékot és a munkabérek további közterheit (helyi adókat, egyéb kötelezettségeket), költségként elszámolják és az árakban áthárítják a fogyasztókra. Ezeket tehát valóban a társaságok fizetik be a költségvetésbe, de nem ők fizetik meg. Most már az is előfordul, hogy az adómentesség 10 évének lejártakor egyszerûen egy átalakulással újabb tízéves adómentességhez jutnak. A multinacionális cégek eme kedvezménye szerény becslés szerint is több száz milliárd forint adóbevétel-kiesést jelent (18 százalékos nyereségadóval számolva.) 7 Az export 60-70 százalékát a hazánkba befektetett külföldi tőke adja, exporttámogatás címén még a költségvetésben szereplő “gazdálkodó szervezetek támogatása” nevû, közel 200 milliárd forintos tételből is jelentős mértékben részesülnek. A lakosság túladóztatása annak következménye, hogy a közterhek viseléséből alig veszik ki

részüket a g azdálkodó szervezetek. Ezért bármennyire is alacsonyak a j övedelmek, az államnak a lakosságot kell nehéz adóterhekkel sújtania. Természetesen lehetne (és kellene) a kiadásokat csökkenteni de az már nem az adórendszer problémája. Adórendszerünk másik hibája a közvetett adók rendkívül magas aránya. Ez összefügg a túladóztatással. Ha ilyen nagy mennyiségû adót a lakosságtól direkt adók formájában szednének be, az hatalmas társadalmi felháborodást és tiltakozást keltene. Az állam tehát kénytelen a direkt adó helyett az indirekt adókat növelni. A 2001 é vi állami költségvetésben az indirekt adók az összes adóbevételeknek több mint háromnegyedét, a direkt adók (a gazdasági szervezetek befizetései és a személyi jövedelemadó) pedig a 24,5 százalékát adják. Ebben a csoportosításban a direkt adókhoz tartoznak a pénzintézetek társasági adói és az MNB befizetései. A közvetett adók ilyen magas

aránya azt jelenti, hogy még a legszegényebb rétegek és emberek is súlyos adóterheket viselnek. Százezernyi olyan család, amelyik a lakásfenntartás költségeit (villany-, gáz-, vízszámla, kölcsöntörlesztés stb.) sem képes fizetni és eladósodik, fizeti az általános forgalmi adót minden fogyasztás után. Az a szerencsétlen hajléktalan, aki összekoldul pár száz forintot kenyérre és tejre, fizeti az ÁFÁt. Ha netán egy üveg sörre is jut, akkor még a nem csekély fogyasztási adót is megfizeti A szociális segélyen tengődők is leróják az ÁFÁ-t minden fogyasztásért. A pénzügyi szakemberek szerinte az adórendszerbe nem szabad belevonni a szociálpolitikát, kiiktatja a társadalmi szolidaritást az életből. 3.4 Radikális adóreform A társadalmilag igazságos, a teherviselő-képességgel arányos közteherviselés megvalósítása azt követeli meg, hogy a döntően fogyasztásarányos adórendszert vagyonés jövedelemarányos

adórendszerré alakítsuk át. Az adófilozófia ilyen változása természetesen csak fokozatosan ültethető át a gyakorlatba, de már az első lépések is radikális adóreformokat követelnek. 8 Két célt kell elérni: a l akosság adóterhelésének csökkentését s a k özvetett adók mennyiségének és az adóbevételeken belüli arányának mérséklését. A közvetett adók és arányuk kisebbé tétele az ÁFA-rendszer radikális megváltoztatásával valósítható meg. Az alapkulcsot 25 százalékról 20-ra kell csökkenteni Ez egyébként EUkonform intézkedés Ennél fontosabb és jelentősebb a “0 kulcs” széleskörû kiterjesztése Ez jelenleg is létezik – pl. tankönyveknél, gyógyszereknél –, de nagyon szûk körû Ez is EU-konform, ott is létezik, és köre ott sem szabályozott. Meg kell szüntetni az alapvető élelmiszerek (kenyér, liszt, tej, tejtermékek, olaj, főzőzsír stb.), a lakossági szolgáltatások, közszolgáltatások –

víz, villany, telefon, gázszolgáltatás, szemétszállítás – ÁFÁ-ját. Ennek következtében az ez évi ÁFA-bevétel mintegy 300-500 milliárd forinttal lenne kevesebb. Azonban az adóbevételek nem csökkennének ennyivel, hiszen a megtakarított pénzt a lakosság más termékekre és szolgáltatásokra költené, amelyeknek szintén van adótartalma. A fogyasztási adóknál számottevő csökkentésre nem kellene számítani, sőt a luxuscikkeknél mérsékelt emelésre is volna lehetőség. Például az arany ékszereknél, ahol az EU-konformitásra hivatkozva jelentős mértékben, minimálisra szorították le a fogyasztási adót. Meggondolandó viszont az üzemanyagok fogyasztási adójának enyhítése, vagy ÁFÁ-jának teljes eltörlése. A közvetlen adók jelentős emelésével – legalábbis nagyobb részben – pótolható a közvetett adók mérséklése miatt kieső adóbevétel. Elsősorban a gazdálkodó szervezeteket terhelő adókat lehetne emelni. A

nyereségadó mennyisége a közvetett adók csökkentéséből származó konjunktúra eredményeként automatikusan növekedne. A gazdálkodó szervezetek az ÁFA csökkentését, illetve eltörlését nem fogják automatikusan, teljes mértékben árcsökkentéssel követni, a nyereségadó mérsékelt emelését is meg lehet fontolni. A legfontosabb azonban a külföldi tőkebefektetések adómentességeinek, adókedvezményeinek megszüntetése. Ami önmagában több száz milliárd forint adóbevételt eredményezhet, tekintettel súlyára a t ermelésben és az áruforgalomban. Lényegében pótolhatja a közvetett adók csökkentéséből származó kiesést. Ugyanakkor megteremtheti az esélyegyenlőséget a hazai tőke számára. A személyi jövedelemadónál fontos feladat az adórendszer egyszerûsítése, átláthatóvá tétele, amire fel lehet használni a radikális adóreformot. Jelentős csökkentést első lépésként nem célszerû tervezni. 9 A

vagyonadó jelenlegi adórendszerünkben szinte jelentéktelen szerepet tölt be. Az önkormányzatokhoz folyik be és nem költségvetési forrás. Kiszélesítése és a költségvetésbe való bevonása a társadalmilag igazságos, teherviselő-képességgel arányos közteherviselés megvalósításához elengedhetetlen. A nagy értékû ingatlanvagyon megadóztatása lehetséges és szükséges. Az adófilozófia megváltoztatásán alapuló radikális adóreformmal, a közvetett adók és az adóbevételekben való arányuk jelentős mérséklésével a lakosság adóterheinek számottevő csökkentése érhető el. Ezzel adórendszerünk igazságosabbá és a lakosság számára elviselhetőbbé válik. 4. Környzetvédelmi adók és díjak az Európai Unióban. Az ökoadó Az Európai Unió tagállamaiban a különböző környezetvédelmi célú adók egyre nagyobb jelentőséggel bírnak. Az ökoadókból származó költségvetési bevételek aránya lassan, de

folyamatosan nő, ami bizonyítja, hogy eredményesek, hatékonyak ezek az adók A 90-es évek második felében az Európai Unióban felgyorsult a környezetvédelmi adók bevezetésének folyamata, a tagállamok többségében már bevezettek olyan adókat, amelyek a környezetre ártalmas termékeket, illetve tevékenységeket sújtják. A tagállamok módosították adórendszerüket, hogy a környezetvédelem érdekei is érvényesüljenek. A környezetvédelmi adók, más néven az ökoadók alkalmazásának többszörös hozadéka van, ösztönzi a szennyezés-kibocsátás mérséklését és a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználását, a befolyó többletbevételek visszaforgathatók, így növelhető a foglalkoztatottság, elősegíti a környezetvédelmi ipar fejlődését. Az ökoadókat a működtetési területük négyféle csoportba sorolhatjuk energiaadók; közlekedési adó; szennyezési adó; természeti erőforrásokat érintő adókat. Az

ökoadókból származó tagállami költségvetési bevételek 1990 é s 1997 között kis mértékben nőttek, és a 15 tagország költségvetésében még mindig kis szerepet játszanak. 10 Az egyre több alapon kivetett ökoadó fajtákat megjelenése az mutatja, hogy a ’szennyező fizet’ elv fokozatosan átalakul ’használó fizet’ elvvé, amikor a felhasználó megfizeti az ökológiai szolgáltatások ellenértékét, így hozzájárul az erőforrás-felhasználás csökkentéséhez, környezethatékonyság javításához. 4.1 Ökoadó Magyarországon A kormány 2004 m ájusában tervezi egy új adónem, az ökoadó bevezetését is. A Mátyás király füstadójára emlékeztető konstrukció terhei alól a lakossági fogyasztók várhatóan mentesülni fognak. A tervek szerint a díjcsomag egyaránt tartalmazna régi és új elemeket. A már ismert termékdíj és vízkészletjárulék mellett megjelenne a környezetterhelési díj, valamint az

energiaadó is. Az uniós irányelveknek megfelelően utóbbi a felhasználókat terhelné, és a felhasznált energia fűtőértéke alapján számolnák ki. A nem lakossági fogyasztók egészére számolva 1-4 százalékos árváltozást eredményező adóterhelés azonban könnyen beépülhet a végfogyasztói árakba, hacsak a termelők le nem nyelik ezt a terhet. Az EU-irányelvek egyébiránt nem minden ágazatot sújtanának ezzel az adóval: kimaradna például a k ohászat és a f émfeldolgozás, nem mentesülne viszont az élelmiszeripar, a textil- és a gépipari ágazat, de a távközlés és a posta sem. A társadalom széles körét érintő változásokat hozhat a hazai környezetvédelemben az ökoadó tervezett bevezetése. Az előkészítés alatt álló jogszabály érdekes piaci helyzetet teremthet a v állalkozások körében, miközben a l akosság esetében felértékeli az energiatakarékos, környezetbarát megoldásokat otthonaik alakításában. A

tárca elképzelései szerint a hulladékok után fizetett termékdíj és vízhasználatért kötelező vízkészletjárulék mellett megjelenhet a k örnyezetterhelési díj és az energiaadó is. A környezetterhelési díj légszennyezési díjból, vízterhelési díjból és talajterhelési díjból állhat majd. Az energiaadó a fogyasztókat terhelné a felhasznált energia fűtőértéke alapján, ám több hátrányos társadalmi csoport kedvezményeket kapna vagy mentesülne a díj alól. 4.11 Termékdíj Még csak három éve szedik, ám hamarosan lehet, hogy eltörlik a környezetvédelmi termékdíjat. Helyette lehetséges, hogy ökoadót vezetnének be A jelenlegi rendszert meg kell változtatni, hiszen az nem illeszkedik az EU gyakorlatához. Ott ugyanis nem az állam 11 osztja szét a termékdíjakból származó "zöld" támogatásokat, mint ahogy teszi azt a környezetvédelmi tárca. Az sem felel meg az EU gyakorlatának, hogy a termékdíjból nem

csak környezetvédelmi célokra juttatnak pénzt. Az EU számos alkalommal felhívta a kormány figyelmét a zöldpolitika javítására. A környezetre leginkább veszélyes termékek árát három éve termékdíj drágítja. A felár - amelyet a gyártó vagy külföldi áru behozatala esetén az importőr a fogyasztói árba épít - adó formájában végül a központi költségvetést gazdagítja. A készülő hulladékgazdálkodási törvény bevezetésével viszont a termékdíj megszüntetését tervezi a Környezetvédelmi Minisztérium A magyarországi termékdíj-rendszer változtatásokra szorul. A szaktárcához befolyó összeget (vagy annak egy részét) pályázati úton nyerhetik el a hulladékfeldolgozók. A hulladékfeldolgozó üzemek létesítéshez egyszeri beruházási és fejlesztési vehetnek igénybe. Az üzemeltetőket pedig rendszeres szubvencióban részesíti Az államilag vezérelt pályázati újraelosztás viszont nem felel meg az Európai Unió (EU)

követelményeinek, így az mindenképpen változtatásra szorul. A hazai szabályozórendszerrel ellentétben ugyanis az EU-államokban a termékfelelősség érvényesül. Németországban például a gyártó felel a környezetre ártalmas termékeiért, s az ebből keletkezett hulladék visszavásárlására köteles vagy azok kezelésére szakmai szervezetet kell létrehoznia, esetleg ilyen nonprofit szerveződéshez csatlakoznia. Az átalakítás után nem a Környezetvédelmi Minisztérium osztaná szét újrahasznosításra, szelektív gyûjtésre a termékdíjból befolyó pénzt, így csökkenhetne a szakminisztérium súlya a hulladékgazdálkodásban. Magyarországon az újrahasznosítók ellenőrzése sem tökéletes. Előfordul ugyanis, hogy a KöM nem képes a feldolgozók által összegyûjtött hulladék mennyiségének ellenőrzésére, így az odaítélt támogatás esetenként meghaladja az indokoltat. A hulladékgazdálkodási törvénytervezet nem felel meg az EU

kritériumainak. Az unióban ugyanis a feldolgozás élvez elsőbbséget és ritkább esetben adnak támogatást a hulladékégetésére vagy egyéb - környezetszennyező - megsemmisítésre. 4.12 Környezetvédelmi termékdíj Az 1995-ben született környezetvédelmi termékdíj törvény legutóbbi módosítását 2002. decemberében fogadta el az Országgyűlés Ennek következtében a végrehajtást 12 szabályozó kormányrendelet aktualizálása elkerülhetetlenné vált. A törvény a kormány hatáskörébe utalta a termékdíj-mentesség feltételeinek és mértékének meghatározását. A kormányrendelet további kulcspontjai a termékdíj-kötelezettség átvállalásának, valamint a hasznosítást koordináló szervezetek működésének szabályozása. A termékdíjakból származó bevétel fedezi a jövőben a hulladék kezelésének költségeit, és hozzájárul az egészséges és tiszta környezet kialakításához. A környezetet vagy annak valamely elemét

a felhasználása során vagy azt követően különösen terhelő, illetőleg veszélyeztető egyes termékek előállítását, behozatalát, forgalmazását, egyszeri termékdíj-fizetési kötelezettség terheli. A termékdíj-fizetésére kötelezett gyártó, importáló és forgalmazó köteles a termék mennyiségét és forgalmát nyilvántartani, arról adatot szolgáltatni, illetve bevallást tenni. A termékdíj-fizetési kötelezettség hatálya alá tartozó termékek körét, a díj mértékét, a nyilvántartás és az adatszolgáltatás rendjét törvény határozza meg. A termékdíj mértékét az előállított, behozott, illetve forgalmazott termék egységnyi mennyiségére kell megállapítani. A termékdíj-fizetési kötelezettség alá tartozó egyes elhasználódott termékek visszafogadására és megfelelő kezelésére a termék előállítója, illetve forgalmazója, ideértve az importőrt is, jogszabály rendelkezése alapján kötelezhető. A

visszafogadási kötelezettséggel terhelt termék termékdíját a visszafogadott, elhasználódott termékek hasznosítására vagy ártalmatlanítására, illetve az ezt megvalósító beruházások finanszírozására kell fordítani. 4.13 A termékdíj törvény célja A törvény és a végrehajtást szabályozó rendelet kidolgozásakor környezetünk védelmét és a lakosság egészségének megóvását tartottuk szem előtt. Fontos volt számunkra, hogy a fenntartható fejlődés jegyében ösztönözzük az anyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazását. Ennek érdekében igyekszünk elősegíteni a környezetszennyező termékek fogyasztásának csökkentését, az anyagok újrahasznosítását. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetése hosszú távon hozzájárul majd a lakosság terheinek enyhítéséhez. A törvény és a r endelet célja, hogy biztosítsa hulladékkezelés költségeinek közös viselését, és érvényesítse a "szennyező

fizet" uniós elvet. 13 A törvény értelmében emelkedett a t ermékdíj mértéke. A díjköteles termékek köre kiegészült a reklámhordozó papírokkal, valamint a hígító- és oldószerekkel. A mentességek körének és mértékének meghatározását a kormány hatáskörébe utalta. 4.2 Ökoadó rendszere Ökoadó váltaná fel a jelenlegi termékdíjrendszert Magyarországon az európai uniós csatlakozás után. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban megkezdődött az erre vonatkozó szabályozás kidolgozása. Az ökoadó annyiban jelentene változást, hogy nem egyes termékek, hanem bizonyos tevékenységek után kellene fizetni. Jelenleg az alábbi termékcsoportokra kell környezetvédelmi termékdíjat fizetni: gumiabroncsok, csomagolóanyagok, hűtőberendezések, akkumulátorok, kenőolajok. A közelmúltban kiterjesztették a hígítókra, oldószerekre és reklámhordozó papírokra is. Emellett az egyes termékcsoportokra

vonatkozó termékdíjtételeket 2003. f ebruár 15-i hatállyal jelentősen megemelték. A környezetterhelést okozókra kivetett ökoadó várhatóan egy olyan díjcsomag lesz, amely egyrészt már meglévő, másrészt új elemeket tartalmaz. "A hulladékok után fizetett termékdíj és a vízhasználatért kötelező vízkészlet-járulék mellett megjelenhet a környezetterhelési díj és energiaadó is" Az ökoadó fokozatosan az elkövetkező években épülhet be a magyar pénzügyi rendszerbe, ezzel "zöldítve" annak szerkezetét. Az új adónem részben az uniós szabályozáson alapul majd, s épít egyes nyugat-európai országok tapasztalataira is. Az ökoadóból származó költségvetési bevétel nem a k öltségvetés bevételének növelését célozza. "Az ökoadó bevezetésével párhuzamosan ugyanis csökkennének az érintett cégek foglakoztatáshoz kötődő terhei, így a rendszer közvetetten a versenyképesség növeléséhez

hozzájárulva szolgálna gazdasági érdekeket. Az ökoadók bevezetése az igazságosabb teherviselést és a versenyképesség javulását szolgálja. A számos adó között egy sincs, amelyik a környezetszennyezést adóztatná. Pedig – egyebek között – a levegőt szennyező erőművek óriási károkat okoznak, ami meglehetősen költséges következményekkel jár. Azt mindenkinek el kell fogadnia, hogy aki rongál, az 14 fizessen is a k ár helyreállításáért, igazságtalan lenne, ha mások törlesztenének helyette. Bármily hihetetlen, úgy gondoljuk, az ökoadó bevezetésével nem hogy növekednének az általános terhek, hanem ellenkezőleg, inkább csökkennek. Az adóbevétel zöme ugyanis környezetvédelmi beruházásokra kiírt pályázatok, támogatások formájában visszakerül a befizetőkhöz. A tervezett ökoadó nem bírság, hiszen elsősorban nem a határértékek felett szennyezőkre, hanem az az alattiakra vetik ki. Azokra, akik eddig a

természeti erőforrásokat – a talajt, a vizet és a levegőt – úgy használták, hogy nem fizettek értük semmit, miközben előnyt élveztek azokkal szemben, akik jelentős befektetéssel igyekeztek ezeket az értékeket megóvni. Az utóbbiaknak máig komoly versenyhátrányt jelent ez az igazságtalanság. Az országnak fontosabb érdeke az aránytalan teherviselés megszüntetése, mint a környezet használatáért nem fizető cégek védelme. A háromféle – levegő-, víz-, talajterhelési –díj bevezetését tervezik. A környezetterhelési díj a légszennyezési díjból, vízterhelési díjból és talajterhelési díjból állhat majd. Az elképzelések szerint ad íjak at elepülések büdzséjébe vagy a központi költségvetésbe folynának be. Az energiaadó a fogyasztókat terhelné a felhasznált energia fűtőértéke alapján, ám több hátrányos társadalmi csoport kedvezményeket vagy mentességet kapna a díj alól. Ennek az adónemnek a

tervezete még nagyon kiforratlan, ugyanis az Európai Unióban is csak most tárgyalja a parlament ezt a témát, és csak ősszel várható annak elfogadása. A gazdálkodó szervezetek által közcsatornán elvezetett, majd felszíni vízbe bocsátott vízterhelő anyag után fizetendő díjat a közüzemi csatorna hálózatot működtető közszolgáltató a szolgáltatás árán felül áthárítja a gazdálkodó szervezetekre. Levegőterhelési díjat annak a kibocsátónak kell majd fizetnie, akinek a helyhez kötött légszennyező pontforrása bejelentés köteles. Nem terheli díjfizetési kötelezettség a bejelentésre köteles lakossági, illetve közintézményi tüzelőberendezést üzemeltetőt, valamint a távhőszolgáltatást végző kibocsátót az után a levegőterhelő anyag kibocsátás után, amelyet a lakosság, illetve közintézmények részére értékesített hőenergia miatt bocsátott ki. Vízterhelési díjat annak a kibocsátónak kell fizetnie, aki

vízjogi engedélyezés alá tartozó tevékenységet végez. Nem terheli díjfizetési kötelezettség a kibocsátót: - a 15 felhasznált vízmennyiségben levő vízterhelő anyagok után, amennyiben a vízmennyiséget újrahasználja, ha a h asználat során nem terheli a befogadót, - az általa felhasznált vízben eredetileg is megtalálható vízterhelő anyag mennyisége után, - az egyesített csatornarendszer esetén a záportúlfolyón bevezetett vízterhelő anyagok után, - ha kizárólag csapadékelvezetést végez. A gazdálkodó szervezetek által közcsatornán elvezetett, majd felszíni vízbe bocsátott vízterhelő anyag után fizetendő díjat a közüzemi csatorna hálózatot működtető közszolgáltató a szolgáltatás árán felül áthárítja a gazdálkodó szervezetekre. Talajterhelési díjat az a kibocsátó fizet, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi

engedélyezés alapján szennyvízelhelyezést alkalmaz. A díj egységdíjának mértéke: 120 Ft/ m3 Nem terheli díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót, aki egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítményt, illetve egyedi szennyvíztisztító kisberendezést alkalmaz. 4.21 Az ökoadó-rendszer lényegi elemei • a káros technológiai fázisokat közpénztári befizetésre kötelezi; • e befizetéseket olyan kutatásokra-fejlesztésekre fordítja, amelyek célja a "vad" technológiai ciklusok "megszelídítése"; • a befizetés mértéke úgy nő, ahogyan létrejön ill. megjavul a műszaki-gazdasági lehetőség a "vad" technológiai fázisok "szelíd"-re váltására, azaz, akkor a legnagyobb a késztetés, amikor már elemi ésszerűség a váltás. Az ökoadózás az ökopolitika része. Az ökopolitika feladata a fennmaradás ökológiai feltételeinek megteremtése és fenntartása. 4.3 Az ökoadó céljai Az

ökoadók elsődleges célja, hogy bevételeket biztosítsanak a környezetvédelem számára, ak örnyezetet ért ártalmak megszüntetésére, csökkentésére. Ma szinte a v ilág legnagyobb problémája a környezet veszélyeztetésének megakadályozása, a természeti erőforrások kellő megfontolás nélküli, pazarló felhasználása. A már működő ökoadó rendszerekben alapvető cél a környezet minél nagyobb arányú védelme, a k örnyezetbarát 16 és energiatakarékos technológiák alkalmazásának ösztönzése, a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás megteremtése. A 90-es évek előtt a környezetvédelem gazdasági szabályozásának fő eszköze a bírságrendszer volt. A 90-es évektől a bírságok mellé fokozatosan beléptek az ökoadók A legutóbbi időszakban a piaci típusú szabályozás súlya megnőtt, erre példa a szennyezési jogok kereskedelme, a s zén-dioxid piac és tőzsde kialakuló

változatai. Az ökoadókat a környezet szennyezése miatt vetik ki és a k öltségvetés bevételeit képezik. A díjak országonként változó módon viszontszolgáltatásokkal is terheltek. Az ökoadók célja, hogy bevételt biztosítsanak a környezetvédelem számára, a környezetet ért ártalmak, behatások megszüntetésére vagy csökkentésére. Ezt úgy kívánja elérni, hogy azzal fizetteti meg az ártalmak, károk helyreállítását, akik a k örnyezetet terhelik, abban szennyezést okoznak. Ugyanakkor az ökoadó semmiképpen sem a költségvetés bevételének növelését szolgálja, ahogy ez a javaslatokban szerepel. Az ökoadók az emberiség és a t ársadalom legnemesebb céljait szolgálják. A környezet védelmén keresztül az emberi életek és egészség megóvását célozzák. 4.4 Az ökoadó bevezetésének gazdasági hatásai A jövedelemadó és a társadalom-biztosítási járulékok csökkennek, az emberi munkaerő a gépekhez képest újra

versenyképes lesz. A környezetkárosító termékek drágábbak lesznek. A szemétlavináknak gátat vetnek, csökken az energiapazarlás, a levegőszennyezés, a környezetszennyezés és zaj miatti egészségkárosodás. A szemétdíjak és a társadalombiztosítási járulék csökken. A tömegközlekedés vonzóereje nő A környezeti problémákat háromféleképp lehet kezelni: tiltással, önkéntes lemondással és adóztatással. A tiltásnak csak akkor van értelme, ha az adott anyag igen ártalmas, és le lehet róla mondani. A többé-kevésbé káros termékekkel, amelyekről nem tudunk azonnal teljesen lemondani, az állam nem sokat tud kezdeni. Csak az árakon keresztüli adózás útja hatékony. Az ökoadó bevezetése egyelőre 32 környezetkárosító termékcsoportra, a termék fajtája szerint 20-200 %-os mértékben. Az így elért adóbevétel lehetővé teszi, hogy a forgalmi adót teljesen megszüntesse és a j övedelemadót 20 % -kal, a nyugdíjjárulékot

40 %-kal csökkentse. 17 Egy ilyen ökológiai adóreform erősen csökkenti a környezetkárosító termékek fogyasztását. A mai ÁFA vakon, egyformán kezeli az eldobó csomagolást és a visszaválthatót, az energiatakarékos gépet és a pazarlót, a n apelemet és az uránt. Ezzel szemben az ökoadó felére csökkentené például az egyszer használatos palackok eladását, 150 %-os adó harmadára csökkentené a színes reklám szórólapok szemétáradatát, a földgáz 25 %-os, az olaj 75 %-os energia-adója fölélesztené a takarékossági intézkedéseket, a nemkatalizátoros autók illetéke csökkentené ezek arányát, a víz adója a zárt keringésû ipari technológiák számát növelné, a (többnyire luxus célokra importált) exotikus faanyagok behozatala 200 % -os adó mellett harmadára esne vissza. Csak megfelelően magas ökoadókulcsnak van meg a kívánt csökkentő hatása. Azoknak a károsító termékeknek az ökoadója, amelyeknek van

környezetbarát változata, elősegíti a környezetbarát termék innovációját és piaci lehetőségeit. A környezetbarát alternatíva nélküli termékek esetében pedig az ökoadó igazságossá teszi a terhek elosztását: az okozott kár terheit az okozó viseli. Az autó- és teherautóforgalom Németországban (az útépítés, a zaj, a balesetek és a kipufogógáz által) évente milliárdos mértékű összköltséget okoz a társadalomnak. Ezzel szemben az olaj- és kocsiadó bevétel ennek a negyedét teszi ki. A forgalom jelentős része áthelyeződne a tömegközlekedési eszközökre, ahol ugrásszerû javulás következne be. Hiszen eddig az ördögi kör így nézett ki: egyre kevesebb utas, egyre ritkább járatok, egyre kisebb vonzóerő, emiatt még kevesebb utas " Ez a kör most megfordulna: több utas, sûrûbb járatok, több bevétel, nagyobb kényelem, növekvő vonzóerő, ezért még több utas " Mindemellett jelentősen csökken a zaj, a

balesetveszély, a levegőszennyezés. A kormány és a csomagolóipar közti önkéntes megállapodások azt a papírt sem érték meg, amelyen közzétették ezeket. Az ország elárasztása üveggyûjtőkkel lélektani csel volt, mintha a probléma ezzel meg lenne oldva, pedig az üvegfelhasználás ezzel csak pár százalékkal csökken. Az ipar azt érte el, amit akart: az egyszer használatos üvegek piaca nőtt. Csak az ökoadó szabadíthat meg minket az eldobó csomagolások okozta környezeti tehertől (évi félmillió tonna mûanyag, másik félmillió tonna színes papír, tizenötezer tonna alumínium). 18 Az ökoadó a szociális igazságosság felé mutat. A háztartások kiadásai nem emelkednek, az alacsonyabb szociális helyzetûeknél enyhén csökkennek, hiszen az ökoadóból származó többlet bevételt az állam az ÁFA eltörléssel és a j övedelemadó csökkentéssel visszaadja. Valójában átcsoportosítás történik: a környezetkárosító

termékek fogyasztói fizetik meg az okozott kárt, nem pedig az egész társadalom. Az ökoadó formálja a fogyasztói magatartást. A környezetről csak szövegelők többet, a környezetbarát termékeket vásárlók kevesebbet fizetnek. Az ember a vásárlási döntéseivel csökkentheti az adóját. Az ökoadó egész Európában való bevezetéséhez jó alkalmat kínál az EGK belső piacainak 1992-es egységesítése. Ehhez úgyis össze kell hangolni az egyes államok forgalmi és fogyasztási adóit. Ebben heves viták lesznek, mert az eddig alacsony forgalmi adókulcsú országokban (Nagy-Britannia, Spanyolország) egy közepes EGK-kulcsra emelés minden terméket megdrágít, a magas forgalmi adókulcsú országokban (Franciaország, Dánia) pedig az állami bevételek csökkennek. Az ökoadó, amely az ÁFÁ-t megszünteti, megkönnyíti az egységesítést. A szemét eltávolítása a k özségek illetékességi területére tartozik. Amíg nincs rá állami

szabályozás, addig helyi csomagolásokra. Így ökoadót egyrészt szedhetnek bevételhez a kereskedőktől jutnak, másrészt pl. az eldobó csökkentik a szemétmennyiséget, mert a kereskedők előnyben fogják részesíteni a kevésbé pazarló csomagolású árukat. Összesen 22 milliárdos többletbevételt remél a kabinet a jövő évtől bevezetendő ökoadóktól, mivel ezt az ö sszeget a k öltségvetés általános céljainál figyelembe vették, a szakemberek szerint félő, hogy nem a környezetvédelmi kiadásokat növeli majd. Az új adónem hatása szakértők szerint a fogyasztói árakban is megmutatkozik, és nehéz helyzetbe sodorhatja az energiaadó az agrárágazatot is. Az ökoadók teljes bevételét a költségvetés már előre az általános céljaira figyelembe vette, így nem látszik biztosítottnak, hogy a teljes összeget kizárólag környezeti célra fordítják – vélik a Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakemberek. Ez pedig –

érvelnek szakértők – nem felel meg az ökoadók alapelvének, amely szerint azok teljes összege kizárólag környezetvédelmi célra és többletként legyen felhasználható. 19 4.5 Ökoadó Európa szerte 4.51 Svédország Svédországban régi hagyomány a környezet és a természet védelme. 1988-ban vezették be a k örnyezetbarát adóreformot. Feladata, hogy a k örnyezetvédelmi szempontból nemkívánatos anyagok felhasználását drágítsa. Minden szállítási vállalat fizet például szén-dioxidadót. A háztartások, éttermek, üzletek szemétadót fizetnek A polgárok nagy környezetvédelmi igénye és szemlélete hat a v állalatokra, akik a ’zöld’ jelzésű, környezetbarát termékek gyártására álltak át, ugyanis rájöttek, hogy ha ’bűnöznek’, súlyos következményekre számíthatnak, nehezen tudják eladni a termékeiket. 4.52 Németország Jövedelmezőnek bizonyult az ökoadó, amelyet már négyszer emeltek meg. Az ökoadó

várható bevétele a 2002 évivel szemben 28%-kal nőtt. A kormány az ökoadó-elméletek mellett csökkentette az ipar és a nagy energiafelhasználók adókedvezményeit. A németországi ökoadó fő célja, hogy az energiaadó bevételéből finanszírozza a nyugdíjbiztosítás egy részét. Az adók segítségével csökkenteni lehet a nyugdíjjárulék mértékét. A mentességek szigorításával szerzett többletbevétel nagy része az általános kiadások fedezésére tartják meg, mivel a kormány legfőbb feladata az államháztartási hiány csökkentése. 4.53 Spanyolország Kísérletképpen vezették be az ökoadót. A cél az volt vele, hogy csökkentse a tömegturizmus környezetre nehezedő nyomását. Az ökoadóból származó bevételt a nemzeti parkok fenntartására, a tengerpart rehabilitációjára fordítják. Furcsa elgondolás született meg, kevesebb turistától várják el, hogy annyit költsön, mint eddig a tömeg. Az ökoadó a környezetet

használókra hárítja a költségeket, ez az jelenti, hogy drágul a nyaralás, vagyis nem juthat hozzá bárki. 20 5. Az ökoadók hatékonysága, eredménye Az EU-országokban az első környezetvédelmi adókat a ’90-es évek elején vezették be, így az azóta eltelt idő elég volt arra, hogy a környezetvédelmi adók hatékonysága megmutatkozzon. A rendelkezésre álló értékelések szerint ezen adók többsége kedvező hatást gyakorol a környezet állapotára. A környezetvédelmi adók - elősegítik a környzetvédelmi kívánalmak integrálását különböző ágazatokban, - alkalmazásukkal javul a ’külső környezeti költségek’ figyelembe vétele, - a természeti erőforrások árának növelésén keresztül ökológiai hatékonyságra ösztönöznek, - szennyezés csökkentésére serkentenek, - támogatják az innovációt, - hosszú távon mérsékelhetik az inflációt - a befolyó többletbevételek visszaforgathatók a munkát terhelő

elvonások csökkentésére, így szabályozható a munkanélküliség, - egyes országok versenyképességét javítják, - alkalmazásukkal kitárul a gazdaságpolitika eszköztára. Az ökoadók környezetvédelmi hatása pozitív, azonban a legtöbb országban nem elégséges a fennálló problémák megoldására. Azokban az esetekben, amikor az ökoadók mértékét emelték, javult környezeti hatékonyságuk. A társadalom és a g azdasági tevékenységben bekövetkező változások nem minden esetben tükröződnek vissza a környezet állapotában bekövetkezett változásokban. A még egészen kicsi árváltozások is kedvező irányban befolyásolhatják a viselkedést. Ez azt jelenti, hogy a kedvező környezeti hatások valószínűleg nagyobbak, mint ami az egyszerű árjelzésekből következtethető. A hatékonyságra kiváló példa a több országban, köztük hazánkban is alkalmazott, az ólmozott benzint terhelő adóráta magas, az ólmozatlan benzin olcsóbbá

vált, így kiszorította az ólmozottat. Az ólmozott üzemanyag-használat csökkentésével a levegő ólomtartalma is fokozatosan csökkent, a levegő minősége javult. 21 A négy legnagyobb EU-tagállamban az elmúlt években meghatározó változások történtek a k örnyezetvédelmi adók szerepe tekintetében. Az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország bevezetett szén-dioxid-kibocsátást sújtó környezetvédelmi adót. A négy tagországban környezetvédelmi adóreformot kezdtek meg, ami magában foglalta a környezeti adók nagyobb fokú alkalmazását, valamint a befolyó többletbevételek visszaforgatását a munkát terhelhető adók és járulékok csökkentésére. Az ökoadók energiahatékonyságra ösztönöznek, így a csökkentő energiaintenzitást javítja a nemzetközi versenyképességet. 22