Nyelvtanulás | Magyar » Ritter Teodor - A bélyeggé és a ranggá tett kifejezések

A bélyeggé és a ranggá tett kifejezések A magyar nyelvben vannak olyan kifejezések, amelyek a köznyelv által használva megbélyegzők vagy rangot adók, a szaknyelv által használva azonban semlegesek abban az értelemben, hogy az általuk megnevezett tulajdonság nem minősül bűnnek vagy erénynek. A „deviáns” kifejezés a szociálpszichológiában egyszerűen annyit jelent, hogy valaki nem tud beilleszkedni egy adott embercsoportba. A köznyelv viszont azt nevezi deviánsnak, aki a saját hibájából nem tud beilleszkedni egy adott csoportba. Illetve a köznyelv hajlamos arra, hogy egyfelől mindenkit deviánsnak nevezzen, aki nem tud beilleszkedni egy adott csoportba, másfelől pedig ezekhez az emberekhez hozzátársítsa a saját hibájából beilleszkedni képtelen ember elképzelését. A „szegény” kifejezés a szociológiában mindössze vagyoni kategória. A köznyelv is mindenkit szegénynek nevez, aki a vagyoni helyzete alapján egy bizonyos alsó

rétegbe tartozik, de rögtön utána ezekhez az emberekhez társítja az alacsony kulturális szint elképzelését is. Arról a szóról, hogy „szegény ember” általában nem egy éhező zseni jut az emberek eszébe, hanem egy primitív (műveletlen és nem túlzottan értelmes), földhözragadt (pszichésen terhelt és kisstílű), erőszakosan korlátolt ember. Az „amatőr” kifejezés mint szociológiai szakkifejezés csak arra utal, hogy valaki a képzettségét valószínűleg nem a hivatalos oktatási rendszerben, és semmiképpen sem azáltal igazolva szerezte meg. A köznyelv ugyanígy amatőrnek nevez mindenkit, akinek nincs a tudásáról hivatalos elismerése, majd rögtön utána hozzájuk társítja az adott terület lelkes, de átfogó, mély tudással nem rendelkező művelőjének az elképzelését. Ha egy kifejezést a szaknyelvi értelme szerint tekintünk érvényesnek valakikre / valamikre, majd egy megbélyegző / rangot adó elképzelést társítunk az

ilyen kifejezéssel megnevezett valakikhez / valamikhez, akkor a k ifejezést utólagosan bélyeggé / ranggá tett kifejezésnek nevezem. Ha egy kifejezést nem a szaknyelvi értelme szerint tekintünk érvényesnek valakikre / valamikre, hanem egy olyan értelem szerint, ami a köznyelvi értelmének megbélyegző / rangot adó elképzeléssel módosított változata, akkor a kifejezést előzetesen bélyeggé / ranggá tett kifejezésnek nevezem. A „deviáns” kifejezés a k öznyelv használatában egyaránt lehet előzetesen vagy utólagosan bélyeggé tett kifejezés. A „szegény” és az „amatőr” kifejezések a köznyelv használatában utólagosan bélyeggé tett kifejezések. Egy kifejezés utólagosan bélyeggé tett kifejezés akkor is, amikor a megbélyegzett valaki / valami ténylegesen rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyekre a stigma hivatkozik, de e n élkül is érvényesnek tekintenénk rá a kifejezést és az azzal együtt járó stigmát. Ha

például egy szegénynek nevezett ember nemcsak alacsony vagyoni osztályba tartozik, de alacsony a kulturális szintje is, akkor ettől még a köznyelvi értelemben használt „szegény” kifejezés egy utólagosan bélyeggé tett kifejezés marad. Hiszen ezt a k ifejezést az alacsony kulturális szint elképzelésével együtt akkor is használnánk rá, ha a kulturális szintje magas lenne, vagy pedig éppen azért nem használnák rá, mert embertelennek tartanánk azt, hogy egy magas kulturális szintű embert pusztán az alacsony vagyoni helyzete miatt bélyegezzünk alacsony kulturális szintűnek. De, hogy a „szegény” kifejezés még ebben az esetben is egy utólagosan bélyeggé tett kifejezés lenne, azt az mutatja, hogy az ilyen esetekben az alkalmazását kerülve zavarba jövünk. A zavar oka az, hogy ellentmondásba kerül az a szempont (a vagyoni helyzet szempontja), ami szerint a kifejezést érvényesnek tekintjük az adott emberre, azzal, hogy az alacsony

kulturális szint utólagos elképzelése nem illik az előbbi szempontnak megfelelő emberre. Tehát voltaképpen érvényesnek tekintjük a „szegény” kifejezést az adott emberre, csak nem merünk szembenézni azzal, hogy ezért az alacsony kulturális szintre kell sorolnunk. Ami nem azonos a „szegény” kifejezés előzetesen bélyeggé tett kifejezésként való használatával, melyet akkor csinálnánk, ha eleve csak azokra tekintenénk érvényesnek ezt a kifejezést, akiknek a v agyoni helyzete és a k ulturális szintje egyaránt alacsony. Érdekességképpen érdemes még megvizsgálni azt, hogy a „szegény”, a „középosztálybeli” és a „gazdag” kifejezések köznyelvi használata hogyan módosul. A „szegény” kifejezés mint láttuk, egy utólagosan bélyeggé tett kifejezés. A „középosztálybeli” kifejezés már korántsem ilyen mértékben, de egy utólagosan ranggá tett kifejezés. Azt, hogy ki a középosztálybeli, a köznyelv a

vagyoni helyzet alapján dönti el, s ha már valakit ebbe a kategóriába sorolt, akkor rögtön utána hozzátársítja a tevékeny, az életet szerető ember elképzelését. Azonban ez az elképzelés korántsem annyira van a figyelem középpontjában, mint a „szegény” kifejezéshez társuló megbélyegző elképzelések. Végül pedig a „gazdag” kifejezés köznyelvi értelmezése megegyezik a szociológiai értelmezésével. Az emberek mindenkire rámondják, hogy gazdag, akinek vagyoni helyzete egy bizonyos szint felett helyezkedik el, de ehhez nem társítanak semmiféle elképzelést az ilyen emberek kulturális szintjét illetően. A gazdagok szükségszerűen kis száma mellett talán ez is a magyarázata annak, hogy miért vált a középosztályhoz tartozás általánosan elfogadott mintaképpé, s miért nem vált a g azdagok közé tartozás azzá. Ritter Teodor, 2006. 07 21