Informatika | Középiskola » Számítástechnika tételek, 2004

Alapadatok

Év, oldalszám:2000, 154 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:3076

Feltöltve:2004. július 03.

Méret:1 MB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

1. Tétel A számítógépek működésének matematikai alapjai, számrendszerek (bináris, hexadecimális). Numerikus, alfanumerikus adatok ábrázolása a számítógépen. I. A számítógépek működésének matematikai alapjai: A számítógép lényegében nem más, mint ki/be kapcsolók összessége. A „be” és „ki” kapcsolóállások kétutas koncepciója tökéletes összhangban van a kettes számrendszerrel, amely minden számot kizárólag a 0 és az 1 kombinációival ír le. Az első számítógépek tervezőmérnökei egy egész szobányi elektroncső felhasználásával bináris matematikai műveleteket tudtak végrehajtani, valamint alfanumerikus karaktereknek bizonyos számokhoz történő hozzárendelésével szövegeket hozhattak létre. Ezekkel az ősi számítógépekkel azonban az volt a baj, hogy a sok száz elektroncső olyan nagy hőhatást idézett elő, ami közismerten megbízhatatlanná tette őket. A hő, amellett, hogy számos alkatrészt

tönkretett, hatalmas mennyiségű energiát is fogyasztott. A vákuumcsöveknek funkciójuk ellátásához nem volt szükségük annyira erős elektronáramlásra, mint amennyit a valóságban létrehoztak. Gyengébb elektronfolyam is megtette volna, de a csövek nagyok voltak. A számítógépek felépítését a tranzisztorok megjelenése alakította át forradalmian. A tranzisztor alapjában véve egy elektroncső, csak nem emberléptékű, hanem mikroszkopikus méretű. A kisebb energiafogyasztás kevesebb hő fejlődéséhez, az pedig nagyobb megbízhatósághoz vezet. Ezen alkatrészek következmény, hogy a mai számítógépek a korábbi gigantikus méretekhez képest egy emberközelibb méretre csökkent. Minden mikrocsip – legyen az mikroprocesszor, memóriacsip vagy különleges funkciókat ellátó integrált áramkör – tulajdonképpen hatalmas mennyiségű tranzisztor olyan együttese, amelyeket a különböző feladatok elvégzéséhez különféle mintákba

rendeztek. Manapság az egyetlen csipen elhelyezhető tranzisztorok száma mintegy 1,5 – 2 millió. Ennek fizikai korlátja az, hogy a tranzisztorokhoz szükséges fényérzékeny anyagok előállítása során milyen keskeny fénynyalábokat képesek a gyártók alkalmazni. A csipek készítői a közönséges fény helyett röntgensugarakkal kísérleteznek, mivel ez utóbbiak sokkal keskenyebbek. A tranzisztorok fejlődésének a csúcsát a molekuláris szint jelentheti a jövőben, amikor már egyetlen elektron jelenléte vagy hiánya jelzi a be – vagy kikapcsolt állapotot. A tranzisztorok tehát csak bináris információ előállítására képesek: egyesre, ha az áram átfolyik rajtuk, nullára, ha nem. Ezekből az egyesekből és nullákból, amelyeket biteknek hívunk, a számítógép bármilyen számot létre tud hozni, feltéve, hogy a kívánt 1 és 0 jelszintek tárolásához elegendő számú egybekapcsolt tranzisztorral rendelkezik. A bináris jelölésmód

meglehetősen egyszerű: Decimális szám 0 1 2 3 4 5 Bináris szám 0 1 10 11 100 101 Decimális szám 6 7 8 9 10 Bináris szám 110 111 1000 1001 1010 Az Intel 8088 és 80286 mikroprocesszorokra épített személyi számítógépek 16 bites PC –k. Ez azt jelenti, hogy egyszerre maximum 16 számjegyből (másképpen bitből) álló bináris számokkal képesek közvetlenül dolgozni. Tízes számrendszerre átírva ez 65536 Ha egy művelethez ennél nagyobb számok szükségesek, a PC kénytelen őket kisebb összetevőkre bontani, mindegyikükön külön elvégezni az adott feladatot, majd a kapott részeredményeket újraegyesíteni egyetlen megoldássá. A fejlettebb, Intel 80386 és 80486 alapú PC –k már 32 bites számítógépek, ami azt jelenti, hogy maximálisan 32 bites bináris számokkal képesek közvetlenül műveleteket végezni – ez a tízes számrendszerben a 4.294967296-nak felel meg Az a képességük, hogy egyidejűleg 32 bittel dolgoznak, ezeket a PC

–ket sokkal gyorsabbakká teszi. A tranzisztorokat nemcsak számok puszta rögzítésére, valamint azokkal műveletek elvégzésére használják. A bitek éppúgy képviselhetnek igaz (1), mint hamis (0) állítást, ami a számítógépek számára lehetővé teszi, hogy alkalmazzák a Boole –algebrát. A tranzisztorok kombinációinak különféle alakzatait logikai kapuknak hívják, amelyek félösszeadóknak nevezett tömbökbe, azok pedig teljes összeadókban vannak egyesítve. Egy olyan teljes összeadó felépítéséhez, amely 16 bites számokkal képes matematikai műveleteket végezni, több mint 260 tranzisztorra van szükség. Ezen kívül a tranzisztorok még erősítőként is működhetnek II. Számrendszerek: Egy tízes számrendszerbeli szám mindig felírható egy 10 hatványait tartalmazó polinomként. 1. Minden egyes pozíciónak (helyértéknek) meghatározzuk az értékét Legyen a szám: 1993,0307 2. 10 hatványait képezzük az egyes pozícióknak,

mint kitevőknek a segítségével. A hatványértékeket annyiszor vesszük, mint amennyi az adott helyiértékre írt együttható. 3. Az így kapott értékeket összeadjuk 1000 + 900 + 90 + 3 = 1*10 3 + 9 10 2 + 9 101 + 3 10 0 1993,0307 = 1*10 3 + 9 10 2 + 9 101 + 3 10 0 + 0 10 −1 + 3 10 −2 + 0 10 −3 + 7 10 −4 Ebben a formában felírhatunk más számrendszerbeli számokat is. Észrevehetjük, hogy a tízes számrendszerben összesen 10 számjegy van: 1,2,3,4,5,6,7,8,9,0. Általában – más számrendszerben is igaz, hogy egy N alapú számrendszerben N db számjegy áll rendelkezésünkre, a legnagyobb számjegy N-1. Kettes számrendszer: Kettes számrendszerben az alapszám 2, tehát két számjegy van értelmezve: 0 és 1. Egy kettes számrendszerbeli (bináris) szám tízes számrendszerbeli értékét a következőképpen kaphatjuk meg: az egyes helyiértékeket elfoglaló bináris számjegyeket (0 vagy 1) megszorozzuk kettőnek a helyiértékéből adódó

hatvánnyal, majd a kapott értékeket összeadjuk. Legyen egy kettes számrendszerbeli szám 1011! Tízes számrendszerben ez a következőképpen írható fel: 1* 2 4 + 0 2 3 + 0 2 2 + 1 21 + 1 2 0 = 19 Törtszámoknál is hasonlóképpen járhatunk el pl. 0,1011 esetén 2 −1 + 0 * 2 −2 + 2 −3 + 2 −4 = 1 / 2 + 0 + 1 / 8 + 1 / 16 = 0,6875. Ezek után egy decimális szám átírása binárissá a következő képpen néz ki! Pl.: Legyen a szám 183,79! Átírása sorozatos osztásokkal végezhető el, és a maradékok adják a bináris számrendszerbeli számjegyeit a számnak: • A szám egészrésze: 183 91 45 22 11 5 2 1 0 Hányados :2 1 1 1 0 1 1 0 1 Maradék A maradékokat alulról – felfelé kell olvasni: 183 = 10110111 • A szám törtrésze: 0,79 1 1 0 0 1 0 1 0 Egészrész *2 58 16 32 64 28 56 12 24 Törtrész A kapott szorzat törtrészét kell mindig 2 –vel szorozni. A szorzatok egészrészeit felülről –lefelé kell olvasni: 0,79 = 0,11001010

Így 183,79 = 10110111,11001010 Hexadecimális A hexadecimális számrendszerben, vagy másképpen a tizenhatos számrendszerben – 16 számjegy van: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, A, B, C, D, E, F. Az A,B,C,D,E,F betűk rendre a 10, 11, 12, 13, 14, 15 számoknak megfelelő számjegyeket jelentik. Legyen például a tizenhatos számrendszerbeli szám: 1A0F4! Decimális megfelelője: 1*16 4 + 10 16 3 + 0 16 2 + 15 161 + 4 16 0 = 106740 Törtszámok felírása hasonlóan történhet. Legyen pl a szám 0,3EC! Ennek decimális megfelelője: 3 *16 −1 + 14 16 −2 + 12 16 −3 = 0,245117187. Egy decimális szám átírása hexadecimálissá a következő képpen lehetséges: Legyen a szám most is 183,79! • A szám egész része: 183 :16 11 7 0 11=B Hányados Maradék A maradékot alulról –felfelé kell olvasni: 183 = B7 • A szám törtrésze: 0,79 C=12 A=10 Egészrész *16 64 24 Törtrész Az egészrészeket felülről –lefelé kell összeolvasni: 0,79 = 0,CA Így

183,79 = B7,CA Nyílván való, hogy a törtszámok átszámítása nem mindig végezhető el pontosan. Egy adott számrendszerben megadott szám átszámítását egy másik számrendszerbe konvertálásnak nevezzük. Ha egy számrendszer alapszáma egy másik számrendszer alapszámának egész kitevős hatványa, akkor a konvertálás elég egyszerűen elvégezhető. Binárisból hexadecimálisba: Mivel 16 = 2 4 , ezért a bináris számot a bináris ponttól balra (és ha a szám nem egész szám akkor jobbra is) bitnégyesekre osztjuk, majd az így kapott bitnégyeseket mint önálló hexadecimális számjegyeket értelmezzük. Például: 11 1011 1010 , 1010 1110 = 3BA,AE 3 B A A 7 Hexadecimálisból binárisba: A hexadecimális számjegyeket külön külön átírjuk binárissá. Például: A81,FC = 1010 1000 0001 , 111 1100. III. Fixpontos számábrázolás: A számítógép szinte minden művelete el tud végezni, de valójában csak összeadásra van szükség,

hogy a többi műveletet ennek segítségével végezhesse el. Az összeadás műveleti szabályai: + 0 1 0 0 1 1 1 0 Legyen pl. a két összeadandó szám 1001 (9) és 1110 (14) ! + 1 1 1 0 1 0 1 1 0 0 1 1 1 Az 1+1 = 0 és az ún. átvitel 1 (Hasonlóképpen a tízes számrendszerben például 5 + 7 = 2, és az átvitel szintén 1. ) A fixpontos ábrázolásnál a bináris pont (,,kettedes vessző”) fix helyen van. Ez általában az utolsó pozíció utáni helyet jelenti Mivel a bináris pont mindig ugyanazon a helyen van, ezért ezt külön tárolni nem szükséges. Legtöbb esetben az egész számok ábrázolására használják. Például a Turbo Pascalban az integer típus is fixpontosan van ábrázolva, amely 2 byte-os, előjeles egész számot jelent. A továbbiakban az integer típussal van szemléltetve a fixpontos számábrázolás. Előjeles fixpontos számok esetén az első bitet (balról az elsőt, azaz a legmagasabb helyiértékűt) előjelbitnek

tekintjük. • Pozitív számok esetén: A számokat bináris alakban ábrázoljuk, az előjelbit értéke: 0. Például: ábrázoljuk 100011-t 16 bit hosszúságú fixpontos számként. 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 1 1 Tehát a bináris szám jegyei előtt fennmaradó összes pozícióba 0 kerül. A legnagyobb pozitív szám, amit így ábrázolhatunk 15 darab 1-est tartalmaz. Ennek az értéke 215 − 1 = 32767. • Negatív számok esetén: A számok kettes komplemensével ábrázoljuk. Az előjelbit: 1 Kettes komplemens: A szám minden bitjét az ellenkezőjére változtatjuk, majd az így kapott számhoz hozzáadunk egyet. Legyen a szám, amelyet 2 byteon ábrázolunk –29! 1. lépés: A szám abszolút értékét ábrázoljuk binárisan: +29 = 11101 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 1 1 0 1 2. lépés: Invertáljuk a számot, azaz minden egyes pozícióban az ott levő bitet az ellenkezőjére változtatjuk: 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 0 0 0 1

0 1 1 3. lépés: A legalacsonyabb helyi értéken egyet hozzáadunk: 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 0 0 0 Ellenőrzés: + 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 1 0 1 0 1 0 0 1 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 A bal szélső bitet átvitelnek nevezzük, és figyelmen kívül hagyjuk. A legnagyobb abszolútértékű, 16 biten ábrázolható negatív szám: − 215 = −32768. Analógia a kettes komplemensre a tízes számrendszerben 9 –es komplemens: Legyen a szám 456! 999 – 456 = 543 10 –es komplemens: 1000 – 456 = 544 Tehát 544 = 543 + 1 A cél: olyan aritmetikai egység, amelyben nincs szükség kivonó egységre, a kivonást visszavezethetjük összeadásra. Például: Számoljuk ki, mennyi 873 – 456 ! Feltesszük, hogy a számok ábrázolása 3 pozíció (helyi érték) áll rendelkezésre. 873-456=873+(-456)=873+(1000-456)-1000=417. Az utolsó kivonásra (1417-1000) nincs szükség, ugyanis csak 3 pozíció áll

rendelkezésre, ezért az 1417 -en az első 1-es túlcsordul, ami azt jelenti, hogy az eredményt tároló helyen csak 417 jelenik meg, ami a helyes eredmény. Van még egy kivonás (1000-456), amelyet el kell végezni, de észrevehető, hogy a 456 10-es komplemense. Tízes számrendszerben nem tudjuk „megspórolni” a 10-es komplemens kiszámításához a kivonást. Hasonló a helyzet a kettes számrendszerben, de ott természetesen 2-es komplemens szerepel a 10-es komplemens helyén. Viszont a kettes számrendszerben a 2-es komplemenst kivonás nélkül is végre lehet hajtani: az invertálás és az összeadás segítségével. Az invertálás eredményét szokták 1 –es komplemensnek is nevezni, ez nyilván a 9 – es komplemensnek felel meg, és kiszámolhatjuk úgy is hogy a csupa 1 –esből álló, maximálisan lehetséges hosszúságú számból kivonjuk az adott számot. A kettes komplemens pedig nem más, mint a 100.0 számból kivonva az adott szám úgy, hogy

eggyel több számjegyből áll az 100.0, mint a rendelkezésre álló pozíciók száma A kettes komplemensben megadott szám visszaalakítása teljesen hasonló módon történik, mint maga az ábrázolás. Azaz először invertálni kell minden egyes pozíció tartalmát, utána pedig a legkisebb helyi értéken 1 –et hozzá kell adni. Például: Legyen a szám kettes komplemensben megadott alakja 11111111 11100011! 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 0 0 0 1 1 0 0 0 0 0 0 0 1 1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 1 1 1 0 0 1. lépés: invertálás 1 0 0 0 2. lépés: 1 hozzáadása 1 0 0 0 0 Tehát az eredmény –29. Megjegyzés: A műveletek nem vonatkoznak az előjelbitre. IV. Lebegőpontos számábrázolás A lebegőpontos számábrázolás a számok hatványkitevős felírásán alapszik. Egy szám hatványkitevős alakjának azt a felírási formát nevezzük, amelyben a számot egy egész és egy törtrészből álló szám, valamint a számrendszer

alapjául szolgáló szám hatványának szorzataként írjuk fel. Pl: tízes számrendszerben, 2345 = 2,345 ⋅10 3 vagy0,015 = 15 ⋅10 −3 Általános alakban M ⋅ P k , ahol M: mantissza, P a számrendszer alapja, k: karakterisztika. Természetesen egy számot végtelen sok módon felírhatunk hatványkitevős alakban, ezért elfogadtak egy közös elvet: a mantissza értéke mindig kisebb kell, legyen 1 –nél, és a tizedesjeltől jobbra álló első számjegy nem lehet 0. A számok ilyen módon képzett hatványkitevős alakját normálalaknak nevezzük. Ahhoz, hogy egy számot ábrázolni tudjunk hatványkitevős alakban, az alábbi adatokat kell tárolnunk: A mantissza előjelét A mantissza értékét A karakterisztika előjelét A karakterisztika értékét. • • • • 16 Általában egy szám ábrázolása 4 byte-on, azaz 32 biten történik, de létezik 8 és byte-os megoldás is. Az alábbiakban ábrázoljuk a 32 bitet, a bitek fölött a megfelelő

helyiérték sorszáma: 3231 s 987 z M K 1 S: A mantissza előjele 1 biten, (ha 0 pozitív, ha 1 negatív) M: A mantissza értéke 23 biten, Z: A karakterisztika előjele 1 biten, (ha 0 pozitív, ha 1 negatív) K: A karakterisztika értéke 7 biten. A legnagyobb ábrázolható szám: ha a mantissza általános értéke=1, a karakterisztika a lehető legnagyobb: 01111111, azaz tízes számrendszerben 2 7 − 1 = 127, akkor1 ⋅ 2127 = 1,7 ⋅10 38 V Szöveg kódolt ábrázolása Abban az esetben. Ha a számadatoknál nem a műveletvégzés a legfontosabb, hanem a képernyőn történő megjelenítés, vagy a nyomtatás, akkor célszerű az adatokat „természetes” formájukban, tehát decimális alakban tárolni. Ehhez a számadatokat kódolni kell. A legegyszerűbb kódolási módszer a BCD (Binári Coded Decimal – Binárisan Kódolt Decimális) számábrázolás. Minden számjegyet négy biten kódolnak, a bináris megfelelőjük szerint: 0 5 0000 0101 1 6 0001 0110 2 7

0010 0111 3 8 0011 1000 4 9 0100 1001 Valamely szám BCD alakját úgy kapjuk, hogy az egyes számjegyek bináris kódjait egymás után leírjuk. Pl: 5267 BCD alakja: 0101001001100111 Másik módszer a különböző kódtáblázatok használata. Ebben az esetben is binárisan kódolják az egyes adatokat oly módon, hogy a különböző bitsorozatokhoz hozzárendelik az egyes karaktereket. Ezzel a módszerrel tehát nemcsak számokat, hanem kis és nagybetűket, írásjeleket, grafikus jeleket, adatátviteli vezérlőjeleket is lehet kódolni (ezek összefoglaló neve karakter). Természetesen nagyon fontos, hogy ugyanaz a bit kombináció ugyanazt a karaktert jelentse az egész világon. Ezt biztosítják a nemzetközi kódszabványok. Ma két fő szabvány létezik, az egyik az EBCDIC (Extended Binary Coded Decimal Interchange Code), a másik az ASCII (American Standard Code for Information Interchange). Mindkét szabvány közöstulajdonsága az , hogy az ábrázoláshoz 1

byte-ot használ, tehát 28 = 256 különböző karaktert tudnak tárolni. 2. A számítógép funkcionális egységei,felépítése és működése,Neuman-elv A számítógép felépítése BEVITELI ESZKÖZ INPUT VEZÉRLŐEGYSÉ G ARITMETIK AI EGYSÉG MEMÓRI A KIVITELI EGYSÉG OUTPUT HÁTTÉRTÁROL ÓK -beviteli eszközök : /input perifériák/ minden olyan eszköz, amellyel az emberi gondolat a rögzítés hagyományos formái elektronikus jellé alakíthatók. Pl elektronikus írógép, személyi számítógép billentyűzete, áruházi vonalkód olvasó stb. -kimeneti eszközök: /output perifériák/ a számítógépes feldolgozás eredményét az ember számára láthatóvá teszik. Pl nyomtatók, képernyők -aritmetikai egység: az adatok tulajdonképpeni feldolgozása itt történik. A számokat összeadja, kivonja, szorozza, osztja, összehasonlítja. Nemcsak számokat, hanem betűket is össze tud hasonlítani. Ma már egyetlen, milliónyi kapcsolóelemet

tartalmazó áramköri tokban (chipben) foglal helyet a vezérlő áramkörökkel együtt. Ezt nevezzük mikroprocesszornak. -memória: a központi tár-memória feladata, hogy egy probléma megoldása során mindazokat az információkat tárolja, amelyek a megoldás adott pillanatában szükségesek. A memória a számítógépben két fontos feladatot lát el: -tárolja a működéshez, a feladatokhoz szükséges adatokat, -tárolja a működést, az egyes műveleteket megadó utasítások sorozatát, a programot. CPU: az aritmetikai egységet és a memóriákat szokták együtt központi feldolgozó egységnek(Central Proccessor Unit) nevezni. vezérlő egység: egy összetett rendszerben az önállóan működő részecskék munkáját össze kell hangolni: adott időpontban kell indítani a következő műveletet (szükség van egy elektromos órára), ki kell választani, ki végezze ezt el ellenőrizni kell a művelet befejeződését stb. Ezeket a feladatokat végzi a

vezérlőegység. háttértárolók: szükség van olyan adatok és programok tárolására, amelyeket a rendszeres feldolgozás, felhasználás céljából újra vissza kell juttatni a működés közben használt belső memóriába, ill. a feldolgozó egységbe Ezek a háttértárolók. hardver: mindazon technikai berendezések összessége, amelyek a számítógéprendszer környezetében mechanikai, elektromos vagy elektronikus módon feladatokat látnak el.(vas-áru) szoftver: azoknak az eljárásoknak, előírásoknak, programoknak az összessége, amelyek egy számítógép üzembe helyezéséhez, üzemben tartásához és kihasználásához szükségesek.(puha-áru) számítógéprendszer: azok a hardver-szoftver együttesek. Amelyek információ feldolgozási céllal kerültek megépítésre. A hagyományos rendszerű számítógépek kialakítása Neumann János nevéhez fűződik. Felépítése szorosan kapcsolódik az adatfeldolgozás folyamatához. A Neumann-gép

felépítése: a.-bevívőművek (input eszközök) -feldolgozást végző központi egység (részei: tár,vezérmű, számolómű -adatkihozatali mű (output) b.-másodlagos tárak (lemez,mágnesszalag) -párbeszédkészülékek (konzol) Egy Neumann –gép vázlata Másodlagos tár Program Bevivőmű Központi tár Vezérmű Kihozómű Eredmény Számolómű Párbeszéd készülék Adatáramlás: Vezérlés A feldolgozás folyamán a központi tárban elhelyezett program utasításai alapján a vezérmű irányítja a műveletek végrehajtását. A műveletek sorrendjét, a feladat megoldásának algoritmusa határozza meg a következő módon: Ha a tárban a program egymás után végrehajtásra kerülő utasításai az egymás utáni rekeszekben helyezkednek el, akkor az utasításszámláló regiszter tartalmát mindig 1-gyel kell növelni. Az ilyen módon megcímzett tárolórekesz tartalma az utasításregiszterbe másolódik át, az indexregiszterbe pedig az

indexelési adatok. Ezután az utasításdekódoló megfejti (egy belső tárolt program segítségével) az utasításregiszter tartalmát és aktivizálja a vezérlőegységet (az operandus címét, az eredmény címét, a soronkövetkező utasítás címét). A Neuman elv: 1946 - A számítógép tartalmazzon olyan számolóművet, amely képes elvégezni az alapvető logikai műveleteket: központi egység CPU(Central Process Unit) A kettes számrendszer használata - - Tárolt program elve (adatok és utasítások azonos elven numerikus formában való tárolása a memóriában) Soros, szekvenciális programvégrehajtás elve Operatív tár címzése (cím-utasítás-következő cím) (utasításszámláló regiszter) A számítógépnek teljesen elektronikusnak kell lennie A számítógép rendelkezzen be és kiviteli eszközökkel (perifériák) Ma a világon legelterjedtebb digitális computerek az IBM PC (Personal Computer) kompatibilis számítógépek családja.

Ennek oka a magas fokú hardware és software kompatibilitásukban rejlik. Az IBM PC-k moduláris felépítésűek, ami azt jelenti hogy szabványos, csereszabatos hardver elemekből épülnek föl. Minden hardver egység (lemezes egységek, processzorokstb) a feladat, az igény, költség szerint változtatható. Mivel a különböző hardware eszközök gyártására szakosodott cégek nagy sorozatban gyártják termékeiket szerte a világon az ár/teljesítmény arány kedvező. Egy multimédiás személyi számítógép (Multimedia Personal Computer) fő részei: Alapkiépítésben: 1. Ház 2. Tápegység 3. Alaplap 4. Floppy meghajtó 5. Hard disc 6. Memória 7. Cd meghajtó 8. Processzor 9. Videovezérlő kártya 10. Hangkártya 11. Billentyűzet 12. Egér 13. Monitor 14. Hangszóró Opcionálisan bővíthető,beszerezhető elemek(a teljesség igénye nélkül):         Mikrofon Grafikus gyorsítókártya Modem Cd író Scanner Nyomtató Plotter

Projektor Videodigitalizáló kártya TV tuner  DVD lejátszó  ZIP meghajtó Stb.   Számítógép generációk: 1.Első generációs gépek 1946-55 elektroncsöves (nagy méret és energiafogyasztás jellemezte őket) ilyen volt pl. a Neuman gép is 2.Második generációs gépek 1956-65 tranzisztoros számítógépek (kisebb méret, nagyobb műveleti sebesség) 3.Harmadik generáció 1966-72 integrált áramkörös -a chip-ek megjelenése- több ezer tranzisztort tartalmaz -kicsi energiafelhasználás -speciális feladatokat képes ellátni 4.Negyedik generáció mikroprocesszoros 1971, az első processzort az INTEL cég gyártja 4004 -4 bit 8008 -8 bit 80286- 16 bites AT típusú PC-k 80386-32 bites 80486- 32 bites Pentium (586)- 64 bites 2. A számítógép funkcionális egységei,felépítése és működése,Neuman-elv A számítógép felépítése BEVITELI ESZKÖZ INPUT VEZÉRLŐEGYSÉ G ARITMETIK AI EGYSÉG MEMÓRI A KIVITELI EGYSÉG OUTPUT

HÁTTÉRTÁROL ÓK -beviteli eszközök : /input perifériák/ minden olyan eszköz, amellyel az emberi gondolat a rögzítés hagyományos formái elektronikus jellé alakíthatók. Pl elektronikus írógép, személyi számítógép billentyűzete, áruházi vonalkód olvasó stb. -kimeneti eszközök: /output perifériák/ a számítógépes feldolgozás eredményét az ember számára láthatóvá teszik. Pl nyomtatók, képernyők -aritmetikai egység: az adatok tulajdonképpeni feldolgozása itt történik. A számokat összeadja, kivonja, szorozza, osztja, összehasonlítja. Nemcsak számokat, hanem betűket is össze tud hasonlítani. Ma már egyetlen, milliónyi kapcsolóelemet tartalmazó áramköri tokban (chipben) foglal helyet a vezérlő áramkörökkel együtt. Ezt nevezzük mikroprocesszornak. -memória: a központi tár-memória feladata, hogy egy probléma megoldása során mindazokat az információkat tárolja, amelyek a megoldás adott pillanatában

szükségesek. A memória a számítógépben két fontos feladatot lát el: -tárolja a működéshez, a feladatokhoz szükséges adatokat, -tárolja a működést, az egyes műveleteket megadó utasítások sorozatát, a programot. CPU: az aritmetikai egységet és a memóriákat szokták együtt központi feldolgozó egységnek(Central Proccessor Unit) nevezni. vezérlő egység: egy összetett rendszerben az önállóan működő részecskék munkáját össze kell hangolni: adott időpontban kell indítani a következő műveletet (szükség van egy elektromos órára), ki kell választani, ki végezze ezt el ellenőrizni kell a művelet befejeződését stb. Ezeket a feladatokat végzi a vezérlőegység. háttértárolók: szükség van olyan adatok és programok tárolására, amelyeket a rendszeres feldolgozás, felhasználás céljából újra vissza kell juttatni a működés közben használt belső memóriába, ill. a feldolgozó egységbe Ezek a háttértárolók.

hardver: mindazon technikai berendezések összessége, amelyek a számítógéprendszer környezetében mechanikai, elektromos vagy elektronikus módon feladatokat látnak el.(vas-áru) szoftver: azoknak az eljárásoknak, előírásoknak, programoknak az összessége, amelyek egy számítógép üzembe helyezéséhez, üzemben tartásához és kihasználásához szükségesek.(puha-áru) számítógéprendszer: azok a hardver-szoftver együttesek. Amelyek információ feldolgozási céllal kerültek megépítésre. A hagyományos rendszerű számítógépek kialakítása Neumann János nevéhez fűződik. Felépítése szorosan kapcsolódik az adatfeldolgozás folyamatához. A Neumann-gép felépítése: a.-bevívőművek (input eszközök) -feldolgozást végző központi egység (részei: tár,vezérmű, számolómű -adatkihozatali mű (output) b.-másodlagos tárak (lemez,mágnesszalag) -párbeszédkészülékek (konzol) Egy Neumann –gép vázlata Másodlagos tár Program

Bevivőmű Központi tár Vezérmű Kihozómű Eredmény Számolómű Párbeszéd készülék Adatáramlás: Vezérlés A feldolgozás folyamán a központi tárban elhelyezett program utasításai alapján a vezérmű irányítja a műveletek végrehajtását. A műveletek sorrendjét, a feladat megoldásának algoritmusa határozza meg a következő módon: Ha a tárban a program egymás után végrehajtásra kerülő utasításai az egymás utáni rekeszekben helyezkednek el, akkor az utasításszámláló regiszter tartalmát mindig 1-gyel kell növelni. Az ilyen módon megcímzett tárolórekesz tartalma az utasításregiszterbe másolódik át, az indexregiszterbe pedig az indexelési adatok. Ezután az utasításdekódoló megfejti (egy belső tárolt program segítségével) az utasításregiszter tartalmát és aktivizálja a vezérlőegységet (az operandus címét, az eredmény címét, a soronkövetkező utasítás címét). A Neuman elv: 1946 - - A

számítógép tartalmazzon olyan számolóművet, amely képes elvégezni az alapvető logikai műveleteket: központi egység CPU(Central Process Unit) A kettes számrendszer használata Tárolt program elve (adatok és utasítások azonos elven numerikus formában való tárolása a memóriában) Soros, szekvenciális programvégrehajtás elve Operatív tár címzése (cím-utasítás-következő cím) (utasításszámláló regiszter) A számítógépnek teljesen elektronikusnak kell lennie A számítógép rendelkezzen be és kiviteli eszközökkel (perifériák) Ma a világon legelterjedtebb digitális computerek az IBM PC (Personal Computer) kompatibilis számítógépek családja. Ennek oka a magas fokú hardware és software kompatibilitásukban rejlik. Az IBM PC-k moduláris felépítésűek, ami azt jelenti hogy szabványos, csereszabatos hardver elemekből épülnek föl. Minden hardver egység (lemezes egységek, processzorokstb) a feladat, az igény, költség szerint

változtatható. Mivel a különböző hardware eszközök gyártására szakosodott cégek nagy sorozatban gyártják termékeiket szerte a világon az ár/teljesítmény arány kedvező. Egy multimédiás személyi számítógép (Multimedia Personal Computer) fő részei: Alapkiépítésben: 15. Ház 16. Tápegység 17. Alaplap 18. Floppy meghajtó 19. Hard disc 20. Memória 21. Cd meghajtó 22. Processzor 23. Videovezérlő kártya 24. Hangkártya 25. Billentyűzet 26. Egér 27. Monitor 28. Hangszóró Opcionálisan bővíthető,beszerezhető elemek(a teljesség igénye nélkül):    Mikrofon Grafikus gyorsítókártya Modem Cd író Scanner  Nyomtató  Plotter  Projektor  Videodigitalizáló kártya  TV tuner  DVD lejátszó  ZIP meghajtó Stb.   3. tétel Kommunikáció a számítógéppel, általánosan használt Input-Output eszközök A számítógép feladata az adatok feldolgozása. Ehhez az alábbi funkciókat valósítja meg: -

adatok bevitele - adatok tárolása - adatok feldolgozása - adatok kivitele A gép irányítását és az adatok tényleges feldolgozását a központi egység végzi. A központi egység az alábbi főbb részekből áll: - vezérlő egység (CP Central Processor) - aritmetikai és logikai egység (ALU) - operatív tár - be- és kiviteli vezérlőegység A vezérlő egység és az aritmetikai és logikai egység együttes neve: CPU. A számítógépet a program működteti. A processzor közvetlenül csak a gépi kódú programokat képes értelmezni. A gépi kód a legősibb programozási nyelv, előnye a gyors jó tárkihasználású programok előállításának lehetősége. A számítógép központi egysége a külvilággal a perifériális berendezéseken keresztül tartja a kapcsolatot. A perifériák általában vagy csak beviteli, vagy csak kiviteli feladatokat látnak el. A számítógép be/kiviteli művelete mindig egy beviteli-kiviteli utasítás hatására indul meg.

Az egyszerű I/O perifériáknál a bemenő adat -ami egyszerre egy bájt- az I/O regiszterbe kerül, kivitelnél pedig innen indul a megfelelő perifériára.A perifériaregiszterből azután már maga a periféria juttatja el az adatot az adathordozóra. Ez a folyamat minden karakter átvitelekor megismétlődik BILLENTYŰZET: Az ember-gép kapcsolat legelterjedtebb eszköze, amellyel a kézi adatbevitelt biztosíthatjuk. Kialakítását tekintve nem sokkal különbözik az írógéptől, de a betű leírása helyett egy billentyű lenyomása egy nyolcbites kódot állít elő. Ez rendszerint az ASCII kód (American Standard Cod for Information Interchange). Lehet 83, 101, 102, 104 gombos elrendezésű. A PC billentyűzet jellemző részei: -a karakteres billentyűk, -a váltóbillentyűk (Shift, Alt, Ctrl), -a kapcsolóbillentyűk (Caps Lock, Num Lock, Scroll Lock), -a szerkesztő billentyűk (Insert, Del, Backspace), -az Enter, -a numerikus billentyűzet, -a kurzormozgatók

(PgUp, PgDn, Home, End és a nyilak), - a funkcióbillentyűk(F1-F12). Több fizikai megoldást dolgoztak ki. Igen megbízható a mágneses kapcsoló ahol a billentyű lenyomásával egy mágnest közelítünk két fémlapocskához, amelyek ennek hatására összeérnek és zárnak egy áramkört. A billentyűzet lenyomásával kapott hét bithez a billentyűzet csatol egy ellenőrző bitet, majd a biteket a központi egységbe küldi. EGÉR: A gyorsan fejlődő grafikus rendszerek számára olyan pozícionáló eszközre van szükség, amellyel kényelmesen és gyorsan mutathatunk rá a képernyő egy pontjára. Kifejlesztettek egy olyan eszközt, melyet alakja miatt egérnek neveznek. Az egér működését tekintve ma már kizárólag optikai elvű, amely a mozgatáskor az alul elhelyezett golyó gördülését két tengely körüli forgásra bontja és ezeknek a mérőtárcsáknak az elfordulásából határozzák meg a megfelelő relatív pozíciót x és y irányba. A megfelelő

szoftver segítségével a képernyőn egy kurzort mozgathatunk az egérrel, amely kurzorral a képernyőn kialakított menüből, vagy grafikus ikonok közül választhatunk az egér gomb (Enter) lenyomásával. Az egér számára szükség van egy speciális sík felületre, melyet padnak neveznek és a golyó tapadását elősegítő anyaggal vonnak be. A HÁTTÉRTÁROLÓK: A mágneses háttértárolás esetén egy nem mágnesezhető felületre vékony rétegben felhordott ferromágneses anyagot meghatározott módon (a lemezen koncentrikus, a szalagon párhuzamos sávokban), a tárolandó információknak megfelelően változó irányú mágneses térrel átmágnesezik úgy, hogy a kialakult mágnesesség elegendő erejű legyen ahhoz, hogy a tárolt információ kiolvasásakor a felület felett elhaladó olvasófejben változó irányú áramot indukáljon. -A mágneslemezes tár (HDD-Hard Disk Drive) A mágneslemezes tárolók a legelterjedtebb közvetlen elérésű

háttértárak. Az információt gyorsan forgó lemezekre felhordott mágnesezhető réteg tárolja. Lehet merev és hajlékony mágneslemezes tároló. A rögzítés elve ugyanaz, de az elérhető adatsűrűség a fix merevlemez esetén nagyságrendekkel nagyobb. Az adatok a lemez felszínén koncentrikus körök un. sávok (track) mentén rögzítik A sávok sűrűn egymás mellett helyezkednek el. A tárolók kapacitását növelni lehet több ilyen lemezből álló un. lemezcsomag alkalmazásával. Az egymás feletti sávokat cilindernek nevezzük Az adatokat a sávokon belül un. szektorokban tároljuk A tárolás logikai egysége a cluster (klaszter), mely rendszerenként eltérő számú szektorból állhat. A szektorok ill clusterek láncolását és a lemez telítettségét a FAT-ból (File Allocation Table) tudhatjuk meg. A DOS a lemezeket két területre bontja: az adminisztrációt szolgáló és adattárolást végző. A rendszerterület 3 részből áll: -boot

szektor, a lemez jellemző információinak tárolása (gyártó, DOS verzió, byte/szektor, szektor/cluster, FAT-ok száma, szektor/lemez, szektor/sáv, oldal/lemez valamint a rendszer betöltését végző program tárolása. -FAT tábla, amely a lemez minden clustere számára biztosít egy rekeszt, amelybe az adott clustert követő cluster sorszámát írjuk vagy a lánc vége jelet foglalt cluster esetén ill. jelöljük ha az adott cluster szabad vagy hibás. -root könyvtár, amely a hierarchikus file struktúra kiindulópontjaként szolgál. A nagykapacitású merevlemezes tárolókat célszerű több logikai részre osztani (particionálni), így egymástól független logikai tárolókat kapunk egyazon fizikai tárolón. A manapság elterjedt háttértárolóknál a vezérlő-elektronikát összeépítik a meghajtóval (SCSI). Manapság nem ritkák az 5-6 Gbyte kapacitású Winchesterek sem. Hajlékony lemezes tárolás: (FDD:Floppy Disk Drive)Két típusa terjedt el az 5.25

hüvelykes mini floppy ill. a 35 hüvelyk méretű mikro floppy A hordozó egy vékony műanyag lemez mágnesezhető bevonattal, melyet egy négyszögletes borítóban helyeztek el. A borítón több kivágás van a lemez forgatására, az író-olvasó fej számára; s egy a lemezen kialakított indexlyuk számára mely a sávok kezdetét jelzi a vezérlő számára. A lemezborító bevágásai a lemez tartalmának felülírás elleni védelmét látják el. A két lemezméret miatt a tárolható információ mennyisége is eltérő. A kisebb mérete ellenére a mikrofloppy nagyobb kapacitású, mert egyrészt finomabb bevonattal készítik, másrészt a kisebb író-olvasó fej egy-egy bit rögzítéséhez kisebb helyett igényel. Az 5.25 hüvelykes floppy tárolási kapacitása 1,2 Mbyte Az 3.25 hüvelykes floppy tárolási kapacitása 1,44 Mbyte Az optikai háttértárolás:CD-ROM: Gyártásuk során írják fel az információt. Egy polírozott üveglemezre fotoérzékeny anyagot

visznek fel. Az információt digitálisan modulált lézerfénnyel rögzítik a rétegen. Az előhívás (maratás) után a lemezen az információt spirálisan feltekerve un. pitek azaz apró gödröcskék tartalmazzák Erről a lemezről galvanikus úton másolatokat készítenek. A kész CD éppúgy tartalmazhat zenei felvételeket, mint több ezer oldalas lexikonokat. A CD meghajtók egyik fontos jellemzője az átviteli sebesség.Az 1 x-es CD-ROM átviteli sebessége 150 Kbyte/s .A 24 x-es CD-ROM átviteli sebessége 3,6 Mbyte/s.Manapság már elterjedtek a 40x –es cd meghajtók A másik fontos jellemző az elérési idő.A merevlemezekhez képest lassúnak mondható.Az elérési idő a merevlemezének kb 10-szeresére tehető A lemezek kapacitása 650 Mbyte, de kaphatók nagyobb kapacitású lemezek is. MONITOROK (display): A képernyőn a felbontástól függően sűrűbben vagy ritkábban elhelyezett pontokat kell megjeleníteni. A pontok sorokba és oszlopokba vannak

rendezve ezek alkotják a képernyőmátrixot. A szabványos monitorok ugyanolyan katódsugárcsövesek mint a televízió. Problémát jelentett azonban, hogy a monitor képernyőjén megjelenő képet állandóan újra kell rajzolni, hogy villogásmentesnek lássuk. Ez túlságosan is leterhelné a számítógépet (pl:640x350 esetén 6.5 Mbyte/másodperc) A mai rendszerek másodpercenként 50-szer frissítik a képet a jobb minőség érdekében. Ennek a a problémának a feloldására különböző technikákat dolgoztak ki, melyek közös jellemzője, hogy a kép generálását egy speciális vezérlő processzor veszi át. Elektronsugaras raszter-display: A TV technikának megfelelően a képcső elektronsugara a processzor videojele alapján rajzolja fel a két félképből álló képet a képernyőre. Az elektronsugár a bal felső sarokból indulva, balról jobbra és felülről lefelé haladva vetíti ki a páratlan sorokat (első félkép), majd a páros sorokból álló

második félképet. Színes monitorok esetén a képernyő belső felületére 3 különböző (piros, zöld, kék = RGB) színben világító foszforpontokból álló réteget visznek fel, melyet három együttfutó eltérően vezérelhető intenzitású elektronsugár gerjeszt. Az érzékelt színes kép a három szín megfelelő arányú keverésével keletkezik. Folyadékkristályos kijelző: A hordozható számítógépek (laptop, notebook) leggyengébb pontja a megjelenítés, amelytől elvárnánk a katódsugárcsövesnél megszokott képet. Alkalmas lehet nagyobb, akár egész képernyőt kitevő felületén a raszteres megjelenítésre is. Ma már a színes folyadékkristályos megjelenítés is megoldott. Bizonyos kristályok elektromos tér hatására megváltoztatják a fénytörésüket. Ezek olyan hosszú, rúd alakú molekulák, melyek folyékony halmazállapotukban dipol voltuknál fogva, külső elektromos tér hatására kristálysíkonként egy picit elfordulnak

egymáshoz képest, így mint egy redőny, a fény számára szűrőként foghatók fel. Ezen a szűrön csak meghatározott hullámhosszú és polarizációjú fénynyaláb képes áthaladni. A folyadékkristályokat megfelelő vezérléssel és kisegítő fénypolarizátorokkal pontonként ki-be kapcsolható rasztertáblává fejleszthetjük, amely megfelelő megvilágítással kontrasztos képet szolgáltat. (típusai: CGA 320x200 Color Graphics Adapter Graphics Adapter Array Graphics Array EGA 640x350 IBM Enhanced HERCULES 720x348 VGA 640x480 Video Graphics SVGA 1024x768 Super Video XGA 1280x1024) Minden vezérlőkártya saját BIOS-sal rendelkezik, amely bekapcsoláskor betöltődik a memóriába.Bekap-csoláskor ennek az üzenete is látható A monitorok mérete: Legelterjedtebb a 14 inches monitorok, grafikus alkalmazások futtatásához, mérnöki tervezéshez már léteznek nagyobb 17 ,20 ,21 inches monitorok. NYOMTATÓK Feladata az információ papírra rögzítése.

A nyomtatók osztályozása: Fontos jellemző, hogy egy írásmenetben hány karaktert képes nyomtatni a nyomtató. Ez alapján van: - karakternyomtató - sornyomtató - lapnyomtató A nyomtatók osztályozása : TŰMÁTRIX nyomtatók: A karaktereket nem folyamatos jellel, hanem több apró tűnek a megfelelő pillanatban történő kiütésével állítható elő. Ezt az ütőerőt a tűmátrixfejben elhelyezett elektromágnesek állítják elő és a tűket az így keletkezett mágneses tér lövi ki, ill. a tér megszűnésével kis rugó rántja vissza alaphelyzetbe A kiugró tű a fej és papír között kifeszített festékszalagot üti a papírhoz, pontszerű nyomot hagyva a papíron. Elterjedt tű számok 7, 9, 12, 18, 24 Az egyes tűk átmérője 0,35 mm Az írásminőséget nagyban befolyásolja a nyomtató tűszáma. GÖMBFEJES (margarétafejes) nyomtatók : A karakterkészletet egy gömb felszínén alakítják ki. A gömb és a papír között festékszalag van.

Nyomtatásnál a gömbfej a papír előtt mozog és közben forog is, amíg a megfelelő nyomtatási pozíció elé a megfelelő karakter nem kerül. A gömbfej a megfelelő helyzetben megüti a szalagot és így hagy nyomot a papíron. BETŰKARAKTERES nyomtatók: Hasonló az előzőekhez de itt a nyomtatható karakterek készlete az un. betűkereken helyezkedik el, mely szükség esetén cserélhető (fontkészletek). A betűkerék egy műanyag tárcsa, melynél körben tálalhatók az egyes karakterképek. A kerék addig fordul, míg a nyomtatandó karakter képét a kalapács elé nem viszi, ahol a kalapács, mely egy elektromágnes, nekiüti a szalagnak és ezen keresztül a papíron megjelenik a karakter. ÍRÓHENGERES nyomtató: Ezzel egy-egy egész sort tudunk egyszerre a papírra vetni. Az íróhenger felületén koncentrikusan helyezkedik el a teljes jelkészlet egymás mellett annyiszor ahány oszlopot kívánnak a papírra nyomtatni. Minden nyomtatási opción egy

kalapács található, melyek a megfelelő pillanatban a festékszalagon keresztül ráütik a papírt az adott pozíción az íróhenger éppen átforduló karakterképéhez. Stabil, de a jelkészlet cseréje nehézkes. ÍRÓLÁNCOS nyomtató: Hasonló az előzőhöz, de itt a karakterkészletet egy vízszintesen körbefutó láncon helyezkedik el. Egy láncszemen 3 karakter képe van Nagy előnye, hogy a láncszemek egyenként cserélhetők (nemzeti sajátosságok). Ezt és az előzőt általában nagy tömegű igénytelenebb minőségű nyomtatásra használják. Ma már a mátrixnyomtató teljesen kiszorította őket. TINTASUGARAS nyomtató: Apró porlasztókból finom tintacseppeket lőnek a papírra. Egy-egy jel kialakításához sokkal több pontot alkalmaznak, mint a mátrixnál, így az íráskép is szebb. Egy csepp átmérője kb. 0,025 mm sebessége 700 km/h A papírt általában 4000 csepp éri másodpercenként. A modern tintasugaras nyomtatók nyomtatófeje 64 db

független apró porlasztót tartalmaz a tintapatronnal összeépítve. HŐ nyomtatók: 2 eltérő elvű csoportot különböztetünk meg: elszíneződik. melyek papíron. amelyet -hagyományos: speciális hőérzékeny papír a hő hatására A nyomtatófésű apró ellenállásokból kialakított oszlopokat tartalmaz, a rajtuk átfolyó áram hatására felmelegednek és nyomot hagynak a hőérzékeny -modern : Egy speciális hőérzékeny festékszalagot alkalmaznak, a nyomtatófej egészen a szalagra előnye, felhordott hogy papírhoz szorít. A fejben keltett hő hatására a speciális festékréteg megolvad és nyomot hagy a papíron. Ennek a megoldásnak az nem igényel speciális papírt. Hátránya a gyakori festékszalag csere. ELEKTROELASZTIKUS nyomtatók: Egy homogén töltésű dobon fénnyel vagy ionnyalábbal kialakítják a megfelelő töltésmintát, mely az elasztikusan feltöltött festéket magához vonzza, majd a papírra viszi. A festék átvitele a

papírra egy nyomóhenger segítségével történik LÉZER nyomtatók: Egy gyenge lézersugár az elektromosan feltöltött félvezető henger felületére rajzolja a jeleket és a grafikákat. A lézersugár eltérítése mozgó tükörrel történik és igen gyorsan végigpásztázza a forgóhenger aktuális alkotóját. Mivel a lézersugár kicsi az elérhető felbontás igen nagy. A fény hatására a henger a megfelelő helyen kisül, majd a szintén töltéssel rendelkező szilárd festék /toner/ a megfelelő helyről lelökődik. A hengeren csak a nyomtatandó helyen marad festek, mely egy ellentétes tér hatására a hengerről a papírra tapad. Végül a porfestéknek a papírra olvasztását felfutott hengerek közötti átvezetéssel oldják meg. Nagy nyomtatási sebesség és jó minőség jellemzi. IONSUGARAS nyomtató: Hasonló a lézerhez de itt egy különleges bevonatú kemény alumínium henger viszi át a képet. A hengert az egyes pontjaiban az ezernyi

külön-külön vezérelt ionnyaláb tölti ki elektrosztatikusan. A henger a feltöltődött pontokban magához vonzza a festékport és egy nyomóhenger segítségével besajtolja a papírba. MÁGNESES nyomtatók: Az elektroelasztikushoz hasonló, de itt a képet egy mágneses dobra írják fel pontonkénti mágnesezéssel több ezer mágnesfej segítségével. A mágneses porfesték a papírra tapad onnan pedig besajtolják a papírba. 3.tétel Kommunikáció a számítógéppel, általánosan használt Input - Output eszközök ( perifériák ) működése. A számítógépkorszak kezdetén csak egy dialóguseszköz létezett, mellyel kapcsolatot lehetett tartani a számítógéppel, ez az ún. Konzol volt, mely billentyűzetből és nyomtatóból állt. A legfontosabb párbeszédeszköz a monitor, a billentyűzet és az egér. BILLENTYŰZET A billentyűzet ( keyboard ) az adatbevitel legfontosabb eszköze. Két rendeltetése van : 1, Adatbevitel a számítógépbe 2, Az

operációs rendszer és a felhasználói szoftver vezérlése. Az ergonómiai igényeknél a billentyűzet kiválasztásakor az élettartamot és a javíthatóságot kell figyelembe vennünk. A billentyűzetek rendszerint nincsenek egybeépítve a házzal. A billentyűk 5 nagy csoportban helyezkednek el a billentyűzeten: 1. Alfanumerikus tömb a betűk számjegyek különleges jelek és vezérlőjelek találhatók. 2. A funkcióbillentyűk tömbje 12 - 18 billentyűből áll A gombokhoz nincs állandó funkció rendelve, programok különböző célokra használják. 3. 4 nyilat ábrázoló billentyű a kurzor mozgatására szolgáló kurzorgomb. 4. A numerikus billentyűzeten számbillentyűket és a műveleti jeleket találjuk a kiegészítő billentyűk társaságában. 5. A kurzormozgató tömb fölött 6 billentyűből álló tömb a kurzor mozgatására, egyéb szerkesztési funkciók ellátására szolgál. MONITOR A monitor lehet a rendszeregységgel egybeépítve vagy

önálló periféria is. Általában egy kiegészítő kártyával vannak összekötve az alaplap buszával ezt grafikus kártyának, grafikus adapternek, vagy monitor adapternek nevezik. A gyártók a grafikus kártyát alaplapra integrálják. Ezzel megtakaríthatjuk a grafikus kártyát, de a hátránya, hogy nem bővíthető. A monitoroknak és a grafikus kártyáknak különböző tulajdonságaik lehetnek ezért ezeket egymásra kell hangolni. A normál monitoroknak a képalkotáshoz katódsugárcsőre (CRT)=Cathode Ray Tube van szüksége. A katódsugárcsőben egy elektronsugár mozog vízszintesen és függőlegesen. A képernyő belső felületén képpontok keletkeznek, melyek fényintenzitása az elektronsugárral szabályozható. A monokróm ( egyszínű ) monitoroknál elegendő egyetlen elektronsugár, a színeseknél 3 szükséges : a 3 alapszín- piros, zöld és kék színű (RGB) monitoroknak nevezzük. A hordozható számítógépekben más technológiákat

alkalmaznak hogy lapos monitort lehessen készíteni . A monokróm elnevezés azt jelenti, hogy a monitor az információkat egy színben tudja megjeleníteni. Az írást sötét vagy fehér háttéren egy színnel ábrázolja a színes monitorok több mill. szint tudnak megjeleníteni, mely a grafikus kártyától és a memóriától függ. A régebbi monitoroknak 12 - 14 collos átmérője volt. (1 coll = 2,54 cm) A Windows felhasználóknak 15 - 17 coll -os monitoron jó dolgozni. Kifejezett grafikus felhasználáshoz 19 -21 coll -os monitor kell. A monitor fontos minőségi jellemzője a felbontás. Az elektronsugár erősségétől függ hány pontot tud a képernyőn megjeleníteni. Minél magasabb a felbontása, annál pontosabban jelennek meg a betűk és grafikák a monitoron. A legkisebb pont 0,2 -0,3 mm -es Felbontáson azoknak a pontoknak a számát értjük, amikből a kép a monitoron összetevődik. Ezekre kell ügyelni a monitoroknál :  monokróm v. színes

képmegjelenítés  méret (diagonális átmérő)  felbontás ( a képpontok száma )  képfrissítési frekvencia (milyen sűrűn rajzolja újra a képet )  digitális v. analóg jelátvitel  fix v. variálható szinkronizáció A megjeleníthető pontok száma a monitor méretével is összefüggésben van. Rafinált technikák segítségével néhány gyártmány optikailag magasabb felbontást ér el, de eközben a kép veszít élességéből. Az egyes karakterek felbontásáért a grafikus kártya is felelős. Képfrissítési frekvencia lényege : A kép a monitoron látható maradjon, időnként újra a felületre kell írni. Azt mutatja, hogy a képet mp -ként hányszor rajzolja a monitor a képernyőre. Az ismétlőfrekvenciát Hertzben (Hz) mérik. Vertikális frekvenciáról is beszélhetünk. Az értékek 50 Hz -től 100 Hz fölöttig terjednek A professzionális színes monitoroknak legalább 75 Hz -es képfrissítésre van szükség. Minél nagyobb a

képfrissítési frekvencia annál stabilabb, kevésbé vibráló a kép. Átlapolt eljárás ( Interlaced mode ) Egy trükkel elérhető, hogy a monitor magasabb felbontást érjen el : Ilyenkor elektronsugár a monitorképet két egymást követő fél képből építi fel. A monitor a foszforrétegére először a páratlan számú sorokat majd a párosokat rajzolja ki. Magasabb felbontást lehet elérni Hátránya : a kép a monitoron két egymás után felépített képből áll - a képfrissítési frekvencia felére csökken =a kép többé - kevésbé rezeg, villog .= a szemnek rossz. A vízszintes frekvencia azt mutatja, hogy mp -ként hány képpontsort rajzol a képre a monitor. A sorfrekvencia 15,75 KHz (KHz = kilohertz = 1000 hertz ) és 100 KHz között van. Korábban a legtöbb monitor fixfrekvenciás volt = egyetlen frekvenciával tudott működni. A multifrekvenciás , ill Multisync - monitorok kül Frekvenciákhoz és felbontásokhoz tudnak igazodni, mind

digitális mind analóg jeleket fel tudnak dolgozni. A ma használatos monitorok vezérlését saját mikroprocesszoruk látja el. Megkönnyíti a kül frekvenciához való igazodást A digitális átvitelt TTL - technikának nevezzük. (ma már alig használjuk ) Az analóg technika 5 vezetékkel dolgozik 3 alapszínek analóg jeleit továbbítja, 1-1pedig a vízszintes és horizontális szinkronizáció végzi. Az intenzitást a színek számát az analóg feszültség határozza meg. A modern monitorok így működnek. Így ábrázolja a számítógép a karaktereket A PC -k az első időkben csak szöveget tudtak megjeleníteni. A szöveges v text mód csak a 256 ASCII - karakter megjelenítését tette lehetővé. A betűk olyanok voltak mint az írógép betűi. Szöveges üzemmódban 25 sorban és 80 karakter (oszlop) ábrázolható. A mindenkori karaktermátrix egy ún karaktergenerátorba van fixen beírva. A monitoron levő egyes képpontok nem megváltoztathatók - a

karaktereket csak egészükben lehet megcímezni. Ha egy karaktert a monitoron meg akarunk jeleníteni , akkor a karaktertárolóban a megfelelő karakter ASCII -kódot kell beírni. ASCII megjelenítésnek nevezzük. Grafikus kártyák beépítésével és kiegészítő RAM- v. EPROM - tárolóval további karakterkészletet is lehet megjeleníteni. Grafikus módban minden egyes képpontot el lehet érni. Minden képponthoz külön választhatunk színeket A képpontok címét vízszintes és függőleges koordinátákkal adják meg. Az ún. WYSIWYG - ábrázolás (What you see is what you get = ” azt kapod, amit látsz ”) is grafikus ábrázolási mód. Úgy néz ki ahogy a nyomtatásban megjelenik. Az alfanumerikus karakterek = a képpontok biz elrendezései Ergonómia A szövegszerkesztésre használt monitorok trendje a pozitív karaktermegjelenítésű (fehér alapon fekete ) fekete - fehér monitorok felé halad. Oka : minden dokumentumot fehér alapon feketével nyomtatunk.

A monitor átmérőjének legalább 14 collosnak kell lennie. Tanácsok monitor vásárlásához :  A rendszeregységtől legyen különválasztva és legyen mozgatható minden irányban.  Feleljen meg legalább az MPR II svéd ajánlásnak, és ne tükröződjön.  A kontrasztot és a megvilágítás erősségét egymástól függetlenül be lehessen állítani.  Legyen kb. 80 Hz -es képfrissítési frekvenciája és saját processzora  A félreértések elkerülése végett legjobb, ha azt a monitort visszük el, amit kipróbáltunk. Milyen sugárzással kell számolnunk egy monitornál?  minden elektroncső kismértékben puha röntgensugarakat bocsát ki.  nagyobb az elektrosztatikus és mágneses sugárzás - minden monitoron keletkezik elektrosztatikus mező.  kisfrekvenciájú elektromos mezőt is termel, ami a kép- és sorváltásnál keletkezik. Az alacsony sugárzású kifejezés semmit nem jelent. Ha ilyet állítanak tisztázni kell, mely

szabvány szerint ilyen. GRAFIKUS KÁRTYÁK (videokártya) A monitornak kell értelmeznie és megjelenítenie a grafikus kártya által adott jeleit. A monitornak képesnek kell lennie a gr k jeleit értelmezni és azok alapján a kívánt képet megjeleníteni. A monitort és a gr k -t egymáshoz kell hangolni. A gr k - k általában olyan kiegészítő kártyák, melyeket az alaplap szabad bővitőhelyeibe lehet tenni = a szg. sínrendszerével lesznek összekötve A gr. k határozza meg a monitoron megvalósítható felbontást és ábrázolható színek számát. A monitormeghajtó egy szoftver, mely a gr. k -t vezérli = lehetővé teszi a kártya lehetőségeinek optimális kihasználását. A gr. k -knak a kép elkészítéséhez saját memóriára van szükségük Egyszerűbb kártyáknál DRAM -okból áll. Hatékonyabbak a speciális Video RAM -ok (VRAM) Ezek szimultán olvashatók írhatók, így az EDO -RAM -ok is. A memóriák kapacitása és kiszerelése meghatározza,

hogy a képet a monitoron milyen gyorsan lehet felépíteni. A képernyőn megjeleníthető színek száma is függ a videokártya RAM -nagyságától. Grafikus szabványok VGA -szabvány ( Video Graphics Adapter ) - a monitornak analóg jeleket ad. Hogy a VGA -kártyákat ki tudjuk használni, szükség van a monitoron egy analóg bemenetre, és a kártyának legalább 512 Kbyte -os memóriára. A VGA -kártyáknak több változata van : SVGA (Super VGA) , VGA -Plus, XGA stb. A ma használatos kártyák kül. nagyságú monitorokon használhatók Az ábrázolható színek száma a videokártya RAM -jának méretétől függ. A gr. k -n található RAM nagysága semmit nem árul el a kártya sebességéről Viszont lehet következtetni, hány szint lehet a monitoron megjeleníteni. A normál VGA -szabvány 60 Hz -es képfrissítési frekvenciát engedélyez, de ma már legalább 80 Hz szükséges, ha nem akarjuk hogy a kép rezegjen és szemünk károsodjon. A gr k -k nagyon nagy

mennyiségű adatot küldenek a monitor felé, ezeknek saját processzoruk van, mely tehermentesíti a grafikus adatok számításánál a főprocesszort. 3D grafikus kártyák Nagy igényeket támaszt a mozgóképek (filmfelvétel) hol mp -ként 25× kell előállítani a képet. A speciális gr k -knak van egy 3D gyorsító chipjük A DirektX -szabvány több elemből áll : Direct -Draw, Sound, Play Input - Video és a Direkt 3D programszabványból. A 3D a felbontásban és a színmélység ábrázolásában elért gyorsasága miatt életképes. EGÉR A legtöbb egér két gombbal rendelkezik. Az egér nélkülözhetetlen Technikája viszonylag egyszerű. A mechanikus egerek alján egy szabadon mozgó gumírozott gömb van. Az asztallapon mozgatva ez elektromos impulzusok formájában áttevődik a monitorra. Az optikai egér fotoelektronikusan működik nincsenek mozgatható részei. Alján két kis lámpa két kis fotoelektróda van. Szüksége van egy speciális

munkafóliára, melyre rasztert helyeztek el. Ha e felett mozog, a program kiszámítja a monitoron hol kell megjelennie a mutatónak. A mechanikus egér könnyebben elhasználódik, piszkolódik. Az optikai egérnek mindig kell egy munkafólia. Infravörös v. elektromos jellel működő egér előnye: az adó és vevő között nincs szükség közvetlen látható kontaktusra. Más vezérlőtechnikák: Hanyattegér (trackball) Működési elve megegyezik az egérrel, itt a gömböt közvetlenül kézzel mozgatjuk. Akkor ajánljuk, ha egy normál egér számára nincs v csak kevés a hely. Az ujjal történő vezérlés (Touch - Screen) Bizonyos monitorok lokalizálni tudják azt a helyet, ahol megérintettük, és a szg. -nek megfelelő jelet adnak tovább. A speciális programok könnyen kezelhetők Előfeltétele : a menük egyszerű ábrázolása. A számítógép hallgat ránk Kísérleteznek, hogy a szg. megértse a beszédet A beszéd analóg jeleit digitális jelekké kell

alakítani. Az ebből keletkező bitsorokat a szg biz Tárolt minta szerint megvizsgálja, ebből betűket szavakat képez, parancsokat hajt végre. Külső adattárolók A cserélhető lemez előnye, hogy ki lehet cserélni, ha megtelt, így majdnem korlátlan nagyságú tárolót kapunk. Az adatnyelő : a mágnesszalagos adatmentő egység (streamer) Olyan eszközöket hívunk, melyek archiválásra, -biztositásra és adatcserére alkalmasak. A mágnesszalag mérete, a szalagszélességen kívül, a szalag hosszától is függ. A mágnesszalagos adatmentő egységek az adatokat felvételkor folyamatosan, sorosan jegyzik fel. A mágnesszalagos egységeket a számítógépbe fixen be lehet építeni v. külső meghajtóként is működik Az adatmentő írás sebessége 400 Mbyte átmásolására 10 -100 sec -re van szükség. Az adatok biztosítása (backup) elengedhetetlen A mágnesszalagos adatmentő egyszerű és viszonylag olcsó médium. Akkor használják, ha a merevlemez

egész tartalmát kell rögzíteni, v. hosszabb időre kell archiválni ZIP -lemezek A hagyományos hajlékonylemezek alternatívája az Iomega ZIP technológiája. Az adathordozó egy puha mágneses adattároló, mely tárolókapacitása 25 -100 Mbyte. Kívülről a stabil tokról ismerhető meg Adatáteresztő képessége kb. 1 Mbyte, elérési ideje 29 ms A ZIP -meghajtót lehet a párhuzamos portra csatlakoztatni, v. SCSI eszközként is kezelni Cserélhető lemezek és kazetták (Cartridge) Van olyan, mely az egész egységet (adathordozóval és meghajtóval) együtt lehet cserélni. Működésüket tekintve a külső merevlemezhez hasonlítanak Itt az adathordozó és az író - olvasó egység el van választva. A Syquest és PLI kazetták 5,25 coll átmérőjűek és 44 -200 Mbyte a tárolókapacitásuk. Egymás közt részben csereszabatosak. A 3,5 collos lemezek kapacitása 105 v 270 Mbyte A Bernoulli -kazetták a többivel nem kompatibilisek és saját meghajtóra van

szükségük. Elérési idejük : 20 -40 ms A nagy kapacitás magasabb felírási sűrűséggel érik el és azzal hogy egy kazettában két lemez található. Optikai lemezek Egyre nagyobb jelentőségűek. Az írást és az olvasást egy lézersugár végzi Meg kell különböztetnünk analóg és digitális eljárást. Analóg eljárás szerint működnek a kép -és videolemezek (lézerlemez). Digitális technikát az audio-CD -k alkalmazzák. Irhatóság és olvashatóság szerint 3 típust különböztethetünk meg :  a felhasználó által nem irható, csak olvasható (CD-ROM).  a felhasználó által egyszer irható : a CD recordable (irható CD) és a WORM (Write Once Read Multiple = egyszer irható többször olvasható) illetve a DRAW (Direct Read After Write)  a felhasználó által többször irható (MOD = mágneses optikai lemez). A multimédia még aktuálisabbá teszi az optikai tárolókat. A CD-ROM fajtái Legismertebb az Audio Compact Disk. Ezen a hangon

kívül képek és szövegek is tárolhatók. A CD-ROM egyszer irható és nem törölhető. Nagy adatmennyiségek terjesztésére alkalmas. A CD-ROM -lemez tárolókapacitása egyoldalas felvételnél 550 - 650 Mbyte. Átmérője 4,75 coll, ill 12 cm Az információkat egy spirál alakú, belülről kifelé vezető barázdákkal ellátott sáv tárolja, melyeket a gyártásnál sajtolnak bele. Ezeket a mélyedéseket piteknek nev., a fényvisszaverő alapot, melyben ezek a pitek vannak, landnak. A piteket egy áttetsző rétegen keresztül lehet letapogatni. A fény függőlegesen esik, a visszaverődő fényt egy fotocella érzékeli. Ha a lézersugár egy bemélyedésre esik, elterelődik. A CD anyaga szénszálas műanyag, 1,2 mm vastag, csak az egyik oldalán vannak információk. Olvasási sebessége áll A sáv belső átmérője kisebb mint a külső, a forgási sebességet változtatni kell. Az elérési idő : 150 - 300 ms között van. Egy pit mélysége 0,1 mikrométer,

szélessége 0,6 mikrométer, sávok közti távolság 1 mikrométer. A pitek hossza 0,8 és 3,5 mikrométer közt van A CD-R A CD -iró lézersugárral is rendelkezik, segítségével lehet az adatokat a lemezre „égetni”. Egy speciális réteg felvitelével lehet a CD -ket alkalmassá tenni, hogy bárki tudjon otthon adatokat írni a lemezre. A normál CD-ROM okat csak gépekkel lehet előállítani A CD-ROM és a CD-R lényeges különbsége a gyártásban van : a CD-ROM -ot a préselőüzemben egy nyomtatóforma seg.-vel állítják elő A CD-R gyártásához egy előre elkészített nyers formára van szükség. Az anyaga átlátszó műanyag Már rajta vannak a spirál alakban futó vezető barázdák. A barázdák vezetik a lézerfejet a beégetési eljárásnál. A műanyag réteg fölött fényáteresztő felvevőréteg van. Erre kerül még egy vékony aranyréteg és lezárásként egy védőréteg. DVD : adatok egymás fölött (Digital Video Disk) 8,5 Gbyte -nyi adat

fér rá =2 óra 13 percnyi film. Az új lejátszóeszközök lefelé kompatibilisek. Újítás : a pitek kisebbek lettek, a sávtávolság rövidebb és a lemezt duplán vonták be. Az első réteg a másodikat a „hátára vette”. A lézer a felső 0,6 mm -es fólián keresztüllát Ha elolvasta az alsó réteget, következik a felső, részben áteresztő réteg. A lézer hullámhosszát is megváltoztatták. MOD A magneto - optikai lemez (MOD) a CD-ROM rokona. Tetszés szerint irható, törölhető. Optikai és mágneses eljárás keveréke A lézersugár egy speciális mágneses tárolón olvas. Nagy adatmennyiségek tárolására alkalmas A MO lemezeket milliószor meg lehet írni - tartósak. Itt sincs az írófejnek fizikai kapcsolata a lemezzel. A MOD -okat kétféle kivitelben kapjuk : A 3,5 collos lemez csak egyoldalasan irható és 128 v. 230 Mbyte -nyi adatot tárol. Az 5,25 collos 650 v. 594 Mbyte -nyi adatot tartalmaz két oldalon A kétoldalas tárolás = két lemezt

egymásra ragasztottak. Oldalanként akár 2 Gbyte -ot is elbírnak. A kül gyártók MO -lemezei egymás között csereszabatosak NYOMTATÓK Legfontosabb kimeneti eszköz (printer). A legnagyobb problémát a megfelelő csatlakozás jelenti. Megfelelő interfészre (hardver) és megfelelő nyomtatómeghajtóra (szoftver) van szükség. Az interfész a felelős a nyomtató és a PC közötti kétirányú adatcsere zavartalan lebonyolításáért. A nyomtató jelenti a PC -nek hogy mikor lehet új szöveget küldeni. Hogy a nyomtató megértse a szoftver parancsait, saját meghajtóra van szüksége. A nyomtatómeghajtó az operációs rendszer része A grafikus kezelőfelülettel ellátott szg. -knek nincs szükségük minden programhoz külön nyomtatóra, egyetlen közös nyomtatókezelő program van. A nyomtató seb -ének a mechanikus felépítés határt szab. A szg az információkat gyorsabban adja tovább a nyomtatónak. Ezért vannak speciális tárolóelemek = puffer. Ez

képes felvenni a szg által küldött adatokat, ideiglenesen tárolni és megfelelő ütemben továbbítani. A nyomtató a karaktereket a papírra nyomtatja. 3 csoport létezik : 1, Az írásjeleket egész elemként jelenítik meg. Ide tartozik :karakternyomtató, gömbfejes nyomtató. A legkisebb nyomtatható egység a karakter 2, Nyomtatás előtt az egész sort eltárolják, majd egyben nyomtatják a papírra. Pl. : tűs nyomtatók 3, Nyomtatás előtt az egész oldalt előkészítik és egyszerre nyomtatják ki. Pl : lézernyomtató. Az első csoport előnye : az éles íráskép (levelezői minőség). Hátránya : a korlátozott, nem rugalmas karakterkészlet. Hangos és alacsony a nyomtatási sebessége. A második és harmadik csoport előnye : az íráskészlet rugalmas felépítésű, minden pontot egyénileg is meg lehet jeleníteni, nagyobb a nyomtatási sebessége is. Másféle osztályozás : Inpact és noninpact. Az inpact nyomtató (inpact = ütés) egy mechanika seg.

-vel (kalapács, tű) egy festékszalagon keresztül a papírra nyomnak egy karaktert v. jelet (karakter-, gömbfejes- és mátrixnyomtató). A non - inpact nyomtatók (leütés nélküli) a papírra nem mechanikus nyomással nyomtatnak. A karaktereket a papírra pontmátrixból képezik, különböző technológiák segítségével, pl. hővel Karakternyomtató A betűk egy csillag alakú betűkeréken vannak. Ha egy betűt akar nyomtatni, akkor egy motor a betűkereket addig forgatja, míg a megfelelő betű a kalapács elé nem kerül, mely aztán leüti a betűt. Hogy a papíron is látható legyen, a papír elé egy festékszalagot helyeznek. Egyszerre mindig csak egy betűt lehet nyomtatni. Minden betűt újra meg kell keresni, a karakternyomtatóval nem lehet magas nyomtatási sebességet elérni. Erőssége az üzleti levelezés Lassan eltűnik a piacról. Mátrixnyomtató Inpact. Az ábrázolandó karaktereket csupa különálló pontból állítja össze Kis tűket nyomnak a

festékszalagra. A legalacsonyabb szabvány a 9 tű, jobbak már 24 -et használnak. A tűk a nyomtatófejben egymás alatt egy v több sorban egymás mellett vannak. A 9 tűs nyomtatókban a tűk egy sorban egymás alatt, a 24 tűs nyomtatófejeken két sorban, 12 -12 tű van. 24 pont egy oszlopban egy függőleges vonást képez. = NLQ - ábrázolásnak nev (Near Letter Quality = majdnem levelezési minőség.) Kaphatók 48 tűs nyomtatók is Nyomtatósebessége 80 karakter / sec. - 600 karakter / sec Sok nyomtató megkülönböztet egy gyors nyomtatási módot (Draft) és egy NLQ - módot, van amelyik még nagy sűrűségű móddal is rendelkezik, mely megtévesztő lehet, mert a kettő között van. Jelenti : a nyomtató 3 ábrázolási minőséget és 3 kül. sebességet ismer A legnagyobb sebességet a gyors nyomtatási módban éri el, de a nyomtatás minősége elég rossz. Előnye : viszonylag alacsony ár, egyszerű papír. Tetszés szerinti típusú karaktert lehet

ábrázolni, grafikát is tud nyomtatni. Hátránya : zajos. Végtelen nyomtatványok feldolgozásához szükség van leporellótovábbítóra, lapadogatóra. A nyomtató árát befolyásolja a sebessége, a tűk száma, a nyomtatható papír szélessége, a tárolt betűtípusok száma, papirtovábbitó rendszere, közbenső tároló kapacitása és az interfész. Tintasugaras nyomtató A mátrixnyomtató közeli rokona. Halkan, elektronikusan működik Non inpact A karakterek kis pontokból tevődnek össze, irógéppapir jó bele Két kül Fizikai elven alapulnak. A Piezo - technika : elektromos impulzusokat használ. A Bubble - Jet technika : hővel és gázzal dolgozik. Céljuk : tintacseppet repítsen a papírra. A vezérelt cseppképzés technikáját Drop-on Demand-nek nevezzük. A Bubble - Jet olcsóbban előállítható, a Piezo viszont tartósabb és nagyobb a sebessége. Egy Bubble - Jet nyomtatófej 200 mill karaktert bír ki Egy Piezo - fej élettartalma 2 milliárd pont

fúvókánként. Egy nyomtatófej 48,64,128 v. 256 fúvókából áll, termoelemekkel és elektródákkal. A Piezo - nyomtatófejeknek lényegesen hosszabb az élettartalmuk, mert kemény kerámiából vannak. A jó készülékek 64 csatornából fecskendeznek Mindkét változatnak különleges tintára van szüksége. A színes nyomtatók fekete, sárga, cián, és magenta (lila) színű patronokat használnak a színek megjelenítésére. Utántölthető patron élettartalma kb 500 -3000 old Majdnem hangtalanul működik. Az írás minősége egyre jobban hasonlít a lézernyomtatóéhoz. Hőátvivő és hővel szublimáló nyomtató A hőátvivő eljárással jó, intenzív színű nyomatokat lehet készíteni. Egy színes fóliát küldenek át egy hőnyomtató fej alatt, amelyen sok száz fűtőelem van. Egy hőelem feje felmelegszik, akkor a fólián elolvad a festék és a papírra kerül, melyet előzőleg egy préshengerrel rányomtak a fóliára. A festék mennyisége a

fűtőelem hőintenzitásától függ. A színes fólián kül zónákban található a fekete, sárga, magenta, és a cián szín. A színek egymásra helyezésével kül. színárnyalatok érhetők el Még jobb minőséget érhetünk el a hővel szublimáló eljárással. Itt spec festéket párologtatnak el, ezt spec papírra juttatják és ott a gőz kémiai reakciót vált ki. A festéket majdnem 400 celsius-ra melegítik fel. Csak színes képek előállítására használják Ezek lassúak Lézernyomtatók Ezek adják a legjobb minőségű képet, és szükséges gyorsaságot is. Non inpact Egy lézersugár egy tükörrendszer seg. -vel fényérzékeny hengerre pontokat rajzol. A megrajzolt pontok helyén feszültség keletkezik, mely a festékrészecskéket magához vonzza. A henger mellett elhúzott papír átveszi ezeket a részecskéket, és egy hőelem a festéket a papírra égeti. A szöveg és grafika egy oldalon való keverése lehetséges. A lézernyomtatók

oldalorientáltan működnek = nyomtatás előtt az egész oldalt elolvassa. Minél nagyobb a nyomtató felbontása, annál tisztábbak a betűk és a grafikák körvonalai, annál több részletet lehet ábrázolni. Meglehetősen gyorsak : 4 -6 old / sec A lézernyomtatókhoz saját memória is tartozik. A lézernyomtatóknak a nyomtatás előtt az oldalt együtt kell „átgondolniuk”. A memóriában tárolt kép papírra vitelére két alapvető szabvány létezik: Fontosabb a PostScript a másik a Hewlett-Packard HP PCL-je (PCL, Printer Control Language = printvezérlő nyelv) Az oldalkirajzoló nyelv meghatározza, a papíron hova kerüljenek a látható pontok, a szöveg, a grafika. A PostScript lézernyomtatóban benne rejlik egy teljes operációs rendszer, processzorral, memóriával és a nyomtatónyelvvel. A lézernyomtató kiválasztásánál kritérium a szelénhenger élettartalma. LED - nyomtató A lézernyomtató közeli rokona. Az írásképet apró világító

diódák (LED = Light Emitting Diode, fénykibocsátó dióda) Működési elve, előnyei, hátrányai = lézernyomtatóéval : a szg. a teljes oldalt előkészíti, az információkat egy dobra írja. Plotter (rajzgép) Szg. által vezérelt rajzolórendszer Az építészetben és az ipar fejlesztőirodáiban haszn. Egy ironnal közvetlenül papírra kartonra v fóliára rajzolnak. Az iron előre meghatározott pontokat vonallal köt össze Ezt vektoros eljárásnak nev. A plotter folyamatos vonalat húz Előnye : ferde vonalak tényleg ferde vonalaknak látszanak. A meghajtómotor hat meg a rajzolás sebességét. Ezen azt az időt értjük, amelyre az ironnak szüksége van a felemelkedéshez és a leereszkedéshez. Ált. kétfajta plotter van : a síkágyas és a dobplotter A legismertebb és legrégibb a síkágyas plotter. Ez egy sík lapon dolgozik A rajziron vízszintesen két irányban mozog. Az egyik irány az X - tengely, a másik az Y - tengely. Minden mozgásirányhoz kell

egy saját meghajtómotor A rajz maximális méretét a rajzlap méretei hat. meg Hátránya : nagy helyet foglal el, de billenőállvánnyal csökkenteni lehet. A dobplotternél a papírt egy mozgó dob továbbítja. Az X - tengelyt a dob előre és hátra történő mozgása vezérli, az Y tengelyt a rajziron oldalirányú mozgása. A meghajtómotornak erősebbnek kell lenni és pontosabban kell dolgoznia. Külső memóriák A külső tárolóknak alapvetően 3 feladatuk van :  a belső memória kibővítése  a programok és adatok tárolása és rögzítése  a meglevő adatok és programok beolvasása Egy külső tároló áll :  magából az adathordozóból, mely az adatokat és programokat tárolja, ezek cserélhetők.  az író / olvasó eszközből, mely az adatokat az adathordozóról beolvassa, v. tárolja  a vezérlőből, mely a memóriaeszközt szervezi, kezeli. A mágnesszalag hátránya : az adatok folyamatosan, egymás után következnek.

Előnyei : - a lemez bármely helyének közvetlen elérése  rövid elérési idő néhány ms. nagyságrendben  igénynek megfelelő kapacitás  viszonylag egyszerű vezérlő elektronika  kisméretű, könnyű és olcsó meghajtó  alacsony költség A mágneses tárolók lehetnek : 1, közvetlen elérésűek, pl. : merevlemez, v 2, szekvenciális elérésűek, pl. : kazetta A szekvenciális elérés azt jelenti, hogy az adatokat egymás után olvassák be. Hajlékonylemez (floppy) A kisebb és közepes adatok tárolására szolgál. Gyakran használják merevlemezen tárolt adatok biztosítására (backup) is. Az utóbbi időben egyre inkább a 3,5 collos hajlékonylemezre térnek át. Minden hajlékonylemez védve van egy mechanizmussal a nem kívánt ráírástól. Az adatok írásánál és olvasásánál a hajlékonylemez író / olvasófeje mechanikusan érintkezik a lemez felszínével. A korong kb 300 fordulattal forog a, 5,25 collos hajlékonylemez Két

részből áll : egy vékony hajlítható műanyag korongból és egy műanyag védőburkolatból, mely tartást ad a lemeznek, és védi. A burkolat szabadon hagyja a lemez közepén a meghajtónyilást. Mely az 1 szektor felismerésére szolgál. A hosszú ovális nyílást, mely az írás / olvasást szolgálja. A szélén szabadon marad még egy kis írásvédő nyílás is. Az adathordozó vékony műanyag fóliából áll, erre mágnesezhető réteget vittek fel . Koncentrikus körökre van osztva , minden egyes sávot az író / olvasófej közvetlenül el tud érni. A sávokat szektorokra osztják fel, = formattálás Eközben a PC információkat rak az adathordozóra. A szektorok száma függ az operációs rendszertől és a hajlékonylemez - meghajtótól. Az IBM - PC és TX - szabványok 40 sávot és 9 szektort tartalmazó floppyt használnak. Az AT szabvány 80 sávos és 15 szektoros Az egyszeres írássűrűséget SD -vel (Single Density) jelölik, a duplát DD

-vel (Double Density) és a magas adatsűrűséget a HD -vel (High Density). Az írássűrűség Track per Inch (TPI) formában van megadva : PC/XT szabvány. Különbséget kell tenni egyoldalasan (Single Sided = SS) és kétoldalasan irható hajlékonylemezek (Double Sided = SD) között. b, 3,5 collos hajlékonylemez A 3,5 collos hajlékonylemez kisebb méretéről és kemény védőburkolatáról ismerhető meg. Lehetővé teszi a nagyobb írássűrűséget is 9 szektoronként 512 byte -osak, de 80 sávosak. Kétoldalasan lehet írni , 720 Kbyte -ot tartalmaznak Leggyakrabban használt :18 szektor, 1,44 Mbyte -os.  kétoldalas (DS) - kétszeres sűrűségű (DD) = 720 Kbyte  kétoldalas (DS) - nagy sűrűségű (HD) = 1,44 Mbyte 2,88 Mbyte -os hajlékonylemezek is kaphatók, ezek az ED (Extra Density). A kapacitás növekedését egy új réteg rávitelével, és a szektorok számának 18 -ról 36 -ra való megduplázásával érték el. c, LS 120 új hajlékonylemez

generáció Az Imation cég fejlesztette ki. 120 Mbyte -os tároló lehetőséget jelent Előnye : 5× nagyobb adatátviteli sebessége van. Belülről különbözik a beégetett sávvezetés használatában. A meghajtó az író / olvasófejét pontosabban be tudja állítani, ami a sáv szélességének és távolságának a csökkentését tette lehetővé. Merevlemez (harddisk) Merev, nagy pontossággal megmunkált fémlemez, (rétegesen felvitt Al) A PC –be fixen beépített. A meghajtó (író és olvasófejjel) és az adathordozó egy egységet képez, = nem cserélhető. A legismertebb merevlemezeknek 1-2 Gbyte v. még nagyobb kapacitásuk van Egy vagy több fém, egymástól elválasztott tárolólemezből áll. Sávokra és szektorokra osztott, mely száma és nagysága a lemez kapacitásához és a használt operációs rendszerhez igazodik. Ha több lemez van egymás felett, cilinderekről beszélünk. = a lemezfelületek számának megfelelően ugyanannyi sáv van

egymás alatt. Egy felület megmarad a vezérlőmechanizmus számára. A merevlemezt is formattálni kell, mielőtt írásra használnánk. Minden egyes operációs rendszernél csak a megadott részt lehet elérni. A particionálás után formattálják a lemezt. A formattáló program írja a gyökérkönyvtárat is - itt tárolja az állományok neveit, nagyságát. A fej olvasásnál néhány ezredmilliméteres légpárnán lebeg a lemez felett. Hozzáférési idő = egy biz adatot elér. Átviteli sebesség : hajlékonylemezes meghajtók 250 Kbit / sec, merevlemezek 5 -15 Mbyte / sec. Az adatbusz szállítja az információkat a szg többi részéhez. a, cserélhető merevlemezek A merevlemezek különleges formája a cserélhető merevlemez. A lemezköteget az író / olvasófejjel és a szabadon hozzáférhető csatlakozókkal a hátlapra integrálták. Ez az egység a PC -ből egészében kivehető Manapság külső merevlemez - meghajtót használnak. b, merevlemez

gyorsítás : gyorsitópuffer (cache - puffer) és gyorsitóprogramok (cache - programok) Hatékonyabb az információt egy gyors tárolóközegben, pl.: RAM tartani A gyorsitótár az információkat csak átmenetileg tárolja. Két különböző merevlemez - gyorsítót különböztetünk meg :  programgyorsító  hardvergyorsító cache -sel és cache vezérlővel A kibővített vagy a kiterjesztett memóriának egy részét merevlemez gyorsítónak jelölhetjük ki. Még hatékonyabb a hardver gyorsító A hardvervezérlő az adatokat kis időeltéréssel rögzíti a lemezre., ill a munkatárolóban helyet takarít meg, a felhasználói programok számára szabadon hagyja a memóriát. 4. tétel Az adattárolás eszközei. Operatív tár Mágneses háttértárolók és mágneses adathordozók. Az adattárolás eszközei: A számítógép működése során nagy mennyiségű adattal dolgozik. Ezek az adatok nem férnek el a mikroprocesszor belső tárolóiban, ezért

gondoskodni kell mind a programok, mind az adatok programfutás alatti és azon kívüli tárolásáról. A programok futása alatt a programkódok és a programok által használt adatok a rendkívül gyors elérésű memóriákban találhatók, ám a memóriák adatai a kikapcsolás után elvesznek, ezért gondoskodni kell az adatok tartós tárolásáról is, és erre szolgálnak a háttértárolók. Az operatív tár: Operatív tár alatt a számítógépek memóriáit értjük, azon belül is elsősorban a központi memóriát. A PC-ékben használt memóriák csoportosítása funkció szerint: Regiszterek: A processzoron belüli igen kisméretű, de nagyon gyors elérésű memória cellák. A processzor típusától függően 16-64 bitesek és 10-100 darab lehet belőlük. Elérési idejük pikosecundum nagyságrendű. Cache (kes): A processzor és a központi memória között helyezkedik el, célja az adatelérés meggyorsítása. Itt cím szerint tarják nyilván a

raktározott adatokat, ezért igen gyors a keresés benne. Mikor a processzor megcímzi a memóriát, elsőnek a cache-hez jut a cím. Ha itt megtalálható a keresett cím, akkor a hozzá tartozó adat a processzor rendelkezésére áll szinte azonnal. Ha nem, akkor a cache-en keresztül a központi memóriából töltődik be a keresett adat, és a címmel együtt a cache-ben marad raktározva, amíg helyhiány miatt ki nem esik onnan. Írás esetén a cím és az adat a cache-be kerül, és a processzor igénybevétele nélkül íródik a memóriába. A cache ilyen szempontból kétféle lehet: Write-through: Keresztül író - valahányszor a cache-be ír a processzor, az mindenképen eljut a memóriába is. Write-back: Késleltetett - csak akkor íródnak ki az adatok a memóriába, ha a cache-t üríteni kell. A cache memóri méret maximum néhány száz Kbájt, elérési ideje pedig 10 nanosecundum környékén mozog. Központi memória: Az általánosságban RAM-nak, vagy

„a memóriá”-nak nevezett memória. Nagymennyiségű adat ideiglenes tárolására szolgál. Az adatokat a RAM címek szerint sorban, blokkokban tárolja. Mérete 512 Kb - 2 Gb lehet Elérési ideje 50-100 nanosecundum. Diszk cache: Olyan memória terület, ahol azok az adatok tárolódnak, amelyeket egyszer már beolvastunk a merevlemezről. A tárolási struktúra a cache-nek megfelelő itt is. A diszk cache ellentétben a memória cache-sel nem fizikai felület, hanem szoftveres megvalósítású. A szoftver lényege, hogy a lemezműveletek figyelésével csökkenteni igyekszik a fizikai műveletek számát. A diszk cache által használt memória két helyen helyezkedik el: Központi memóriában: Programját a processzor futtatja. Noha ez leterheli a processzort, a szoftveres cache program fel tudja használni a lemezegység logikai felépítésének szervezését is az optimalizáláshoz. Például figyelembe tudja venni egy adatállomány fizikai feldaraboltságát is. A

lemezvezérlőn: Nem igényel processzor időt. A merevlemeznek kizárólag a fizikai adottságait tudja felhasználni az optimalizálás folyamán. Egy nagyméretű, de igen töredezett adatállomány beolvasásakor a cache funkciók lassítani is tudják a beolvasást. A diszk cache mérete a futtató szoftvertől illetve a rendelkezésre álló memóriától függően lehet akár néhány Mbájt is. Az elérési idő megegyezik a központi memóriáéval (50-100 nanosecundum). A számítógépek memóriái fizikai felépítésük és működésük szerint a következőkép csoportosíthatók: ROM: Read Only Memory - csak olvasható memória Csak olvasható memória. Adatai a kikapcsolás után is megmaradnak A számítógép ill. az adott hardver egység kezdeti működésbe hozataláért felelős programok, a hardver beállításokért felelős programok, és az operációs rendszer által meghívható rutinok vannak benne (BIOS). maszkolt ROM: Olyan tár, amelybe a gyártó

belehelyezi a tartalmat, és ezek után többé nem módosítható. PROM: Olyan memória, melyet tartalom nélkül gyártanak le, és egy alkalommal fel lehet tölteni adatokkal, de többé nem. A betöltési eljárást szokták beégetésnek nevezni, melynek lényege az, hogy az egyes memóriacellákat megfelelő feszültséggel kiégetik. EPROM: UV fénnyel törölhető és újraírható ROM. (Erasable Programmable Read Only Memory) A chip tetején található egy kicsi, matricával leragasztott ablakocska, amelyen keresztül UV fénnyel lehet törölni a ROM tartalmát. Az EPROMOT használják ma leginkább a BIOS tárolására. EEPROM: Soros porton keresztül, vagy akár floppy lemezről is újra lehet tölteni. (Electrical Erasable Programmable Read Only Memory) Ezek elektronikusan törölhetők ill. újraírhatók RAM: Random Access Memory - véletlen hozzáférésű memória SRAM: Statikus RAM. Olyan memória chip, vagy chippek összessége, mely állandó feszültségen

működik. DRAM: Dinamikus RAM. Állandó feszültség mellett is rendszeres kiolvasást, azaz frissítést igényel. Ferritmemória: Már nem használják. (nagy méret, lassú) Feszültség hiányában is megtartja az adatokat. A központi memória felosztása és címzése: Az első IBM PC-ékben és PC XT-ékben csak 512-1024 Kbájt központi memória volt. A DOS operációs rendszer memória használatát is ehhez igazították, és a lefelé történő kompatibilitás megőrzése érdekében mind a mai napig ezt a fajta XMS = eXtended Memory System = megközelítést megtartották (Csak a kiterjesztetett memoria vagy EMS = Expanded Memory System DOS-ra épülő rendszerek esetében.) nyújtott memória Más operációs rendszerek (pl. UNIXHMA = High Memory Area 1088 Kbájt ok, OS/2, SYSTEM7, VMS, stb.) ettől Felső memőria terület eltérően folyamatosan címzik a 1024 Kbájt = 1 Mbájt memóriát. UMB = Upper Memory Blocks Felső memőria blokkok A DOS-os memória

felosztás: 640 Kbájt 0-640 Kb Hagyományos v. konvencionális memória. A DOS hagyományos Convencionális v. hagyományos memória munkaterülete. A régi DOS-os programok nem is tudnak mást használni. 0 Kbájt 640-1024 Kb UMB azaz felső memória blokkok. Itt található a video buffer (A és B blokk) és a kiterjesztett BIOS terület. A köztük lévő „lyukakat” a megfelelő paraméterek beállításával képes használni a DOS. Eszközvezérlő program betöltése is szükséges 1024-1088 Kb HMA azaz felső memória terület. Ha a Fizikai memória csak 1 Mbájt, akkor a HMA terület 960-1024 Kbájt közötti terület. Megfelelő paraméterek beállításával ezt is képes már használni a DOS. Eszközvezérlő program betöltése is szükséges 1024 Kb felett A megfelelő eszközvezérlő programok betöltése után képesek csak használni ezt a területet a DOS-os programok. A memória használat hagyományosan eXtended azaz kiterjesztett memóriaként használják

a programok. Expanded memóriaként használva egy 64Kbájtos ablakon keresztül átlapolásokkal érik el ezt a területet. (Csak 386-ostól felfelé) Külön eszközvezérlő program szükséges hozzá. A DOS-os memória címzés egy 20 bites címzés, amit két tizenhat bites (word) címmel valósítanak meg. Az első cím az un szegmenscím, a második az eltolási vagy más néven ofszet cím. Legyen a szegmens cím $f154 az ofszet cím $1112 Ez a szokásos módon felírva a következőképen néz ki: f154:1112 ezt abszolút címmé átalakítani a két cím eltolt összeadásával lehet: f154 1112 + f2652 Azaz a fenti cím a $f2562 abszolút címre, azaz az ilyen sorszámú memória tároló helyre mutat. Ebből a következők láthatók: Ugyan arra az abszolút címre több szegmens cím : ofszet cím párossal lehet hivatkozni. A szegmens címek 16 egységenként (paragrafusonként) helyezkedhetnek el. A legutolsó így címezhető tároló hely a $10ffef abszolút cím. (

a HMA terület felső része) Mágneses adathordozók: Lévén, hogy a memóriák tartalma a gép kikapcsolása után elvész (kivéve a ROM-oké de azok írása nem lehetséges) így szükségessé vált az adatok hosszabb rövidebb ideig történő tárolásának megoldása is a gép kikapcsolt állapota mellett. A számítástechnika hajnalán erre a célra lyukszalagokat, lyukkártyákat és mágnesszalagokat használtak. Majd megjelentek a nagyméretű mágneslemezek A PC-ékben először a háttértároló és az archiváló eszköz szerepét egyaránt a cserélhető mágneslemezes egység töltötte be. A floppylemezek jellemzői a következők: Méret: 5,25” vagy 3,5” Használt oldalak száma: 1S = SS = Single Side azaz egyoldalas 2S = DS = Double Side azaz kétoldalasan tesztelt Írássűrűség: írássűrűségű 1D = SD = Single Density azaz egyszeres írássűrűségű 2D = DD = Double Density azaz kétszeres írássűrűségű HD = HC = High Density v. High

Capacity azaz magas 2HD = Double High Density azaz dupla nagy írássűrűségű A mágneslemezeket használatba vétel előtt formázni kell (kivéve ha már gyárilag formázták), azaz ki kell rajta alakítani az adattárolási egységeket, a sávokat (track) és azon belül a szektorokat. A lemezeken tárolható adatmennyiség a kialakított sávok és szektorok számától, az oldalak számától és a szektormérettől függ. A ma általánosan használt mágneslemezek adatai a következők: Méret 5,25” 5,25” 3,5” Írássűrűsé g DD HD DD Oldalak száma DS = 2 DS = 2 DS = 2 Sávok száma 40 80 80 Szektorok Szektorné Kapacitás száma ret 9 512 bájt 360 Kbájt 15 512 bájt 1,2 Mbájt 9 512 bájt 720 Kbájt 3,5” HD DS = 2 80 18 512 bájt 1,44 Mbájt A 2HD-és 3,5”-os lemezek és meghajtó nem igazán terjedtek el. Kapacitásuk 2,88 Mbájt. 4. tétel Az adattárolás eszközei. Operatív tár Mágneses háttértárolók és mágneses adathordozók.

Operatív tár: írható-olvasható memória (Random Access Memory RAM) Véletlen hozzáférésü memoria. Minden tárolóhely címének megadásával akárhányszor olvasható, írható vagy törölhető. A véletlen hozzáférés azt jelenti, hogy bármelyik tároló cella eléréséhez közel ugyanannyi idő kell. A gép kikapcsolásakor vagy áram kimaradás esetén az adatok elvesznek. Mérete: 640 Kbyte-tól több száz Mbyte-ig terjedhet, kiépítés: 640, 1, 2, 4, 8, 16, 32, 64 stb. elérési idejük: 100, 90, 80, 50 stb nanosecundum A PC-kben megtelálható memóriák fizikai típusai: Címezhető memória ROM PROM Maszkolt ROM RAM SRAM DRAM Ferrit EPROM EEPROM Azperativ tár a számítógép memoriája tartalmazza magát a proramot és a program által használt adatokat is. Az operatív tár csak azonos típusú és ugyanolyan elérési idejű elemmel bővíthető. A memória 16 byte-os egységekre osztható. Egy-egy ilyen egységet paragrafusnak nevezünk. Egy vagy

több paragrafusból álló, folytonos memóriaterület (max 64 Kbyte) a szegmens. A két byte-on tárolható maximális érték 65535. Ha ezt a két byte-ot arra használjuk, hogy memóriabyte-okat címezzünk meg vele, akkor összesen 65536 byte-ot (0-65535) tudunk megcímezni. Ez 64*1024 byte, azaz 64 Kbyte, a szegmens maximális mérete. Mivel a számítógép tárkapacitása több Mbyte lehet, így egy regiszter (2 byte) nem elegendő a címzésre. Sajnos egy Mbyte-nál nagyobb területet a DOS operációs rendszer alatt nem tudunk közvetlen módon megcímezni. Címzés: Két byte-on a paragrafusokat már meg tudjuk címezni, vagyis bármeky szegmens kezdőcíme meghatározható. A memóriabyte címéhez már csak a szegmensen belüli relatív címet (ofszet vagy eltolási cím) kell megadni. Egy címet a szegmens:ofszet páros határoz meg. Mindkettő szó értékű, aza 2 byte (065535) Az abszolút cím = szegmens*16 + ofszet Egy címet több szegmen:ofszet páros is

meghatározhat. A 0:53 és a 3:5 (3*16 + 5) egyformán a memória 53. byte-ját határozzák meg A szegmens:ofszet adatokat általában hexadecimálisan adják meg (Pl.: $B800:$0000) A DOS által látható 640 Kbyte feletti 384 Kbyte--os memóriát a video pufferek, installálható és BIOS ROM-ok foglalják el. AT gépek esetén a memória tovább bővíthető. Az 1 Mbyte feletti részt extended memóriának nevezik. Ezt a processzor üzemmődváltással, védett módban tudja csak elérni. Segédprogramok használatávalezt a területe is lehet használni (EMS meghajtók). Mágneses adathordozók: -elmozdítható: optikai mágneslemez merevlemez Floptical cserélhető Bernoulli lemez kazetta floppy lemez streamer -fix: merevlemez Floppy lemez: A lemez kör alakú, mindkét oldalán mágnesezhető anyaggal bevont. Percenként 320360 fordulattal forgatja egy motor, miközben az író-olvasó fejek a lemez felülete felett lebegve végzik az írási-olvasási műveleteket.

Méretük: 5 1 4 és 3 1 2 collos. Kapacitásuk: 5 1 4 : DD-s (két oldal, dupla sűrűség, 360 Kbyte) HD-s (két oldal, magas sűrűség, 1,2 Mbyte) 3 1 2 : DD-s (két oldal, dupla sűrűség, 720 Kbyte) HD-s (két oldal, magas sűrűség, 1,44 Mbyte) ED-s (két oldal, extra sűrűség, 2,88 Mbyte) Első használatbavételkor a lemezeket formázni kell (kiváve a gyárilag formázottakat), ami a sávokra (track) és azon belül szektorokra történő felosztást jelent. Különböző segédprogramokkal ezektől eltérő formátumúakká is formázhatóak. Floptical optikai mágneslemez: Mérete: 3 1 2 collos Kapacitása: 20-80 Mbyte Meghajtója tudja kezelni a hagyományos 3 1 2 collos mágneslemezeket is. Átlagos hozzáférési idő: 70 msec. Cserélhető merevlemezek: 5 1 4 collos többféle kapacitású merevlemezek. Elérési idejük: 20 msec. Bernoulli multidisk: Max. 150 Mbyte adat tárolására képes lemezenként Gyors mint a merevlemez és rugalmas mint a floppy

Elérési ideje:18 msec. Streamer kazetta: Ez egy speciális igen jó minőségű mágnesszalagos kazetta. Egy kazettára 30-160 Mbyte adat vihető fel 15-20 perc alatt. Ebből következően fő feleadataa merevlemezek tartalmának biztonsági mentése akár naponta is. Merevlemez (winchester): Minden merevlemezes tároló közös jellemzője, hogy légmentesen zárt házban, pormentes légtérben, kör alakú alumínium lemezek forognak percenként 3600 fordulattal. Az alumíniumlemezek többnyire mindkét oldalán kb. 50 m vastag, 100 %-ban mágnezezhető anyagból készült réteg van. Az adatokat a mágnesezhető anyag tulajdonságainak valamilyen szabály szerinti módosításával lehet tárolni. Az ezzel az anyaggal bevont valamennyi alumíniumlemez fölött egy hozzátartozó író-olvasó fej van. Ez a forgási sebesség következtében kb. 0,005 mm magasságban lebeg az alumínium lemez fölött A fejet léptetőmotoros vezérléssel mozgathatjuk vízszintes irányban a lemez

felülete fölött. A személyi számítógépeknél max. 16 fejet ill lemezoldalt használnak Minden lemezt konsentrikusan futó sávokra osztottak fel. A mai technológiával max 1000 tpi (sáv/inch) írássűrűséget lehet megvalósítani, míg a nagysűrűségű floppyk 98 tpi-sek. A sávokat kivülről befelé haladva nullától kezdődően folyamatosan számozzák. Egy lemezoldalon a szávok száma: 650-1000 Egy sáv szektorainak a száma: 17-25 Egy szektor 512 byte Cilinder: azonos átmérőjű, egymás fölötti sávok összessége Cluster: az egymás fölött lévő szektorok összessége (általában 6 szektor) Méretük: 5 1 4 és 2 collos közötti Kapacitásuk: 20 Mbyte-tól a több Gigabyte.ig terjedhet Elérési idejük: 50 és 0,1 msec közötti Egy merevlemezes tároló kapacitása nemcsak a fejek és a cilinderek számától függ, hanem az írási eljárástól is. -MFM írási eljárás: sávonként 17 szektor adatátviteli sebesség: 5 Mbit/s -RLL írási

eljárás: sávonként 26 szektor adatátviteli sebesség: 7,5 Mbit/s -továbbfejlesztett RLL írási eljárás: sávonként 36 szektor adatátviteli sebesség: 9 Mbit/s Az egyes merevlemezes tárolótípusok a csatlakoztatásban és a merevlemezes tároló vezérlőjének működésmódjában is különböznek. Típusaik: ST506/ST412, SCSI, ESDI Leginkább elterjedt az ST506/ST412, ez egy 34 pólusú csatlakozóból ás egy 20 pólusú adatkábelből áll. Disk Array: Merevlemez tömb, amely 4-6 összeépített merevlemezből áll, saját processzor kezeli (készíti elő) az adatokat, nagy megbízhatóságú, elérési ideje 0,1 msec . 5. Tétel Az operációs rendszerek funkciója, típusai, működési módok I, - az operációs rendszer fő feladatai II, - az operációs rendszerek összetevői III,Az operációs rendszerek csoportosítása : a.)a számítógép mérete szerint: - nagygépes rendszer - kisgépes rendszer b.) a felhasználó szerint IV,- az operációs

rendszerek : a DOS operációs rendszer Az operációs rendszer a számítógépet működtető programok összessége. Az operációs rendszer egy olyan programrendszer, amely létrehozza azt a környezetet, amelyben a gép használója kommunikálni képes a számítógéppel, illetve amelyben a programok működnek. Az operációs rendszer teszi lehetővé a programok írását és futtatását a hardver eszközökön; az operációs rendszer teremt kapcsolatot a számítógép. és az ember között. Az operációs rendszer (Operating System, OS ) vezérli a programok végrehajtását, elosztja az erőforrásokat, biztosítja a felhasználó és a számítógép közötti kommunikációt, biztosítja a számítógép központi egységének, memóriaegységének és perifériáinak hatékony együttműködését. I. Az operációs rendszernek a következő fő feladatokat kell végrehajtania: 1) A központi vezérlőegység kezelése: az operatív memóriában egyszerre jelenlévő

programok, feladatok nyilvántartása, azok állapotának ismerete azon célból, hogy mindig az a program jusson hozzá, amelyiknek szüksége van rá 2) A perifériák kezelése, azok kiosztása és felszabadítása: az adatcserékkel kapcsolatos műveletek kezdeményezése, követelése és befejezése. A periférikus egységeket vezérlő adatcsatornák állandó figyelése, állapotváltozásaik nyomon követése a minél magasabb fokú kihasználtság érdekében. A puffertechnika megvalósítása ( az I/O műveletekhez szükséges kijelölése, működésük ütemezése és elérése.) 3) Az operatív memória kezelése: a fix vagy változó számú és hosszúságú partíciók (folytonos területű külön logikai egység ) kiosztása és felszabadítása, a memóriavédelemmel kapcsolatos műveletek elvégzése. 4) Az adatállományokkal kapcsolatos műveletek hatékony elvégzése. 5) A felhasználóval folytatott párbeszéd , információcsere lebonyolítása. 6) A

rutinfeladatok elvégzésére hivatott rendszerprogramok indítása és az azok által igényelt erőforrások biztosítása. Erőforrások: 1, Fordítóprogramok (compilerek) : az egyik legfontosabb rendszerprogramok, amelyek a fordítás műveletét végzik el. A bemenő forrásnyelvű programokat tárgyprogrammá alakítják át. 2, Értelmező programok (interpreterek) :a magasszíntű programozási nyelven kódolt programok értelmezésére szolgáló rendszerprogramok. Utasításról utasításra értelmezik a lefordítandó programot és minden utasítást azonnal végrehajtanak. 3, Kapcsoló programok (linkage editor) : az egy vagy több fordítás útján létrejött tárgymodulokat egyetlen tárgyprogrammá építik fel, végrehajtják a kapcsolás műveletét. 4, Betöltőprogram: Feladata a tárgyprogram betöltése és a végrehajtás elindítása 5, Adatállomány-kezelő rendszer: az operációs rendszer adatkezelő szubrutinjainak az összessége, amely a logikai

adatállományok kezelésével és feldolgozásával kapcsolatos műveleteket végzik. 6, Rendezőprogramok: az adathalmazok logikai elemeit olyan sorrendbe állítják, amelyet egy vagy több rendezési kulcs szerinti növekvő vagy csökkenő sorrendbe rendezik. 7, Könyvtárkezelő-programok: a könyvtárak kezelésével, karbantartásával kapcsolatos műveletek elvégzését biztosítják. II. A felhasználó és az operációs rendszer közötti párbeszéd jellegzetes formális nyelv (programnyelv) segítségével valósul meg, amellyel a felhasználó leírhatja a megoldandó munka jellemzőit, az igényelt erőforrásokat. Az operációs rendszer összetevői: 1) rendszerszoftver, amely felügyeli és vezérli a hardvert és valamennyi igényelt program futását 2) a rendszer közeli szoftver, amely megkönnyíti a felhasználó és a számítógép közötti párbeszédet. III.Az operációs rendszerek csoportosítása: 1.)A számítógép mérete szerint: a.)-nagygépes

rendszerek b.)-kisgépes rendszerek c.)-mikrogépes rendszerek a.)nagygépes rendszerek: Kiépítésük költséges, ezért a hatékonyabb felhasználásra törekednek. A rendszerterhelés olyan, hogy független forrásból származó, eltérő karakterisztikájú feladatokat dolgoznak fel rajtuk. Mindezek következménye: ∗ fontos feladat jut az ütemező algoritmusnak ∗ jelentős adminisztrációs képességre van szükség ∗ egyidejűleg sokféle hozzáférési mód lehetséges ∗ sokféle szolgáltatás áll rendelkezésre A nagygépes rendszerek többcélú üzemmódban üzemelnek. Operációs rendszerük biztosítja, hogy multiprogramozhatóak (több felhasználói program egyidőben) . A nagygépes rendszerek strukturális sajátosságai: ♦ hardware :- asszinkron átviteli csatornák (nem egyidejü, több csatornán párhuzamosan) ♦ -több, esetleg specializált processzor -gazdag, nagyteljesítményű perifériaválaszték ♦ -nagyfoku konfiguráltság ♦

software:-kopmlex kezelőrendszerek, amelyeknek jelentős a tár-és időigénye ♦ -jelentős erőforrások lekötése a rendszer teljesítőképességének nevelése érdekében ♦ -intenzív törekvés az erőforrások kihasználására ♦ -nagyfoku berendezés-függetlenség biztosítása ♦ dinamikus ütemező erőforráskijelölő algoritmusok ♦ különböző interface-k gazdag választéka b.)kisgépes rendszerek: Interaktív kapcsolatot biztosít, felhasználóbarát. Kévésbe költsége, mint a nagygépes rendszer. Jellemzője az egycélú alkalmazás. Egyszerűbb alkalmazási igények és a szűk erőforrás miatt egyszerűsített funkciókat valósít meg egyszerű algoritmusok alapján. Jellegzetes kapcsolattartási eszköze a terminál. Az egycélú kisgépes rendszerek fix parancskészlettel dolgoznak, amely egyszerű állománykezelést és korlátozott adatlekérdezési lehetőséget biztosít. A többcélú kisgépes rendszerek a nagygépes rendszerekhez képest

csökkentett szolgáltatásokkal rendelkeznek (pl. a perifériákat és a programokat manuálisan kell hozzárendelni egymáshoz.) c.)mikrogépes rendszerek: személyi használatra szánták, a kihasználtság nem lényeges. Fontos a minél egyszerűbb felhasználói interface, a felhasználó biztonságos és kényelmes kiszolgálása. 2.)A felhasználók száma szerint: a.)egyfelhasználós: egy felhasználót szolgál ki, PC-s környezetben elterjedt, plDOS b.)többfelhasználós: plXENIX, UNIX, COSI ♦ -memóriaosztásos rendszer: ♦ a memóriát több önálló részre osztja, kihasználtsága nem jó ♦ lehet: egyenlő osztású ♦ rangsorolt osztású ♦ dinamikus osztása ♦ -időosztásos rendszer: hasonlít a PC-s környezetmegosztáshoz működő program aktivizálja saját címzési rendszerrel egészíti ki, ha a programafutási idő lejárt lehet: -egyenlő idejű -rangsorolt -kapcsolt -lépcsős -párhuzamos • -rangsorolt rendszer: az operációs rendszer

szempontjából rangsorolt • -automata rendszer: minden egyes belépő után újrarendezi a memóriát IV. Operációs rendszerek típusai: 1.)-CP/M operációs rendszer: • 8 bites mikroszámítógépekre kifejlesztett, a maga idejében igen elterjedt operációs rendszer. A COBOL, FORTRAN, PASCAL, nyelvekhez fordító programokat, segédprogramokat tartalmazott és elterjedtsége révén mintegy szabványnak számított. A DOS megjelenésével elvesztette jelentőségét 2.)-UNIX típusú operációs rendszerek: • A 70-es évek elején kifejlesztett operációs rendszer, amely a C programozási nyelvre épül. Többfelhasználós multiprogramozást támogató önálló vagy alárendelt operációs rendszerként is működhet. Parancsértelmezője (SHELL) igen barátságos, párbeszédes üzemmódú környezetet biztosít a felhasználó számára. Legismertebb változatai a Simens által kifejlesztett SENIX, illetve az IBM PC- kre a Mikrosoft által kifejlesztett XENIX.

3.)-Windows operációs rendszer: • A parancsokat a felhasználó nem a hagyományos módon billentyűzetről adja, hanem a képernyőn megjelenő parancsok, szimbolikus képek rámutatásával történő kiválasztásával. 4.)-OS/VS operációs rendszer: (Operating System for Virtuál Storage) • A IBM nagyszámítógépeire kifejlesztett operációs rendszer, amelynek alapvető jellemzője a virtuális memória. 5.) DOS operációs rendszer: (Disk Operatios System) A DOS feladatai: • a programok tárba töltése és futtatása • a perifériák állapotának az ellenőrzése (mely perifériák vannak jelen, melyek működőképesek) • az I/O műveletek végzése, ami egyet jelent a perifériák kezelésével, ellenőrzésével. • parancsok formai és tartalmi ellenőrzése • hibajelenségek kezelése A DOS részei: ROM BIOS : Az alapvető I/O műveleteket lebonyolító programrészeket tartalmazza. Az operatív tárban van ROM memóriaként, ezért nem lehet

szigorúan a DOS részének tekinteni, a PC alkotórészének is tekinthető. -feladata : bekapcsoláskor leteszteli a memóriát és a perifériákat, betölteni a memóriába és elindítani a a DOS következő részét. A DOS rezidens része: - boot (betöltő) rekord: nincs azonosítója, nem lehet fájlként kezelni, mindig az 1. sorszámú szektorban helyezkedik el -feladata: miután a tárba került és aktivizálódott, betölti a DOS további rezidens részeit IO.SYS, MS-DOSSYS, Configsys, Command.com : az operációs rendszer parancsértelmezője, beolvassa és értelmezi a megadott DOS parancsot, ha a parancssor hibátlan, rendelkezik annak végrehajtásáról. A külső parancsok programfile-jai : a külső parancs programfile-jának betöltése és futtatása a file név megadásával történik. Miután a külső prancsot a DOS végrehajtotta, a program nem marad a gép memóriájában, a következő betöltött program törli onnan. 6. TÉTEL Az operációs

rendszerek programozástámogatása. Az EDITOR, INTERPRETER, COMPLINER, LINKER, valamint a függvények és az eljáráskönyvtárak funciója és használata. 1. Az operációs rendszer funciói: -rendszeradminisztráció -alkalmazói támogatás -programfejlesztési támogatás Szoftverek osztályozása: A futó programokat (szoftvereket) funciójuk szerint osztályozni lehet. A legtöbb program besorolható a következő csoportok valamelykébe: 2. 2.1 Operációs rendszere (Operating systems) pl: DOS, OS/2, UNIX, VMS 2.2 Szoftverfejlesztő rendszerek (Software development systems) A szoftverfejlesztő rendszerek a programok fejlesztését, elkészitését szolgálják. Ilyen eszköz segitségével lehet akár operációs, akár alkalmazói programokat vagy újabb szoftverfejlesztő rendszereket késziteni. -Programnyelvi forditóprogramok, keretrendszerek -pl.:Borland Pascal, Borland C++, Delphi, Macro Assembler -Adatbáziskezelők -pl.:Oracle, Focus, DataEase, Paradox 2.3

Alkalmazói (felhasználói) programcsomagok (Applicatoon programs, application packages) Alkalmazói programnak nevezzük azt a programot, mely egy speciális feladat elvégzésére készült, és amely közvetlenül hozzájárul a megoldásához -Szövegszerkesztők -pl.:Word, Word Perfect, Ami Pro -Táblázatkezelő -pl.:Excel, Lotus -Kiadványszerkesztő program -pl.:Pagemaker, Corel Vantura -Tervező programok -pl.:Cad, Home Desing -Kommunikációs programok -pl.:MS Mail, WinFax -Pénzügyi rendszerek-pl.:Pegasus, MS Money -Segédprogramok -pl.:Norton Editor -Oktató programok -Szórakoztató programok -Multimédia programok 2.4 Aszoftver fejlesztésének fázisai A program elkészitésének munkafolyamatát a felmerülő problémától a kész, eladható termékig programfejlesztésnek (program development) nevezzük. Nagy feladat esetén több programból álló rendszeről van szó. Egy program illetve programrendszer fejlesztése heteket, hónapokat, sőt éveket vehet

igénybe. A szoftver fejlesztése alapvetően négy részből áll: - analizis - tervezés - kódolás - tesztelés 3. Programfejlesztés számitógépen A számitógép használatához programot kell hozzá késziteni. A program fejlesztési támogatás csak részben tartozik a szűkebb értelemben vett operációs rendszerek funciói közé. A programozási munka részfeladatai: -probléma elemzés -esetleg az algoritmus felbontása több részprogramra -(rész)programok megírása alkalmas programnyelven -a (rész)programok belövése -részprogramok összeépitése -átadás, üzemeltetés 3.1 Támogatás a problémaelemzéshez Operációs rendszerek általában nem nyújtanak külön támogatást. Korában nem is létezett, manapság az integráltfejlesztő rendszerek (TED) képviselik. 3.2 Programírás támogatása, forditás támogatása Az algoritmusok részprogramokra bontásával (moduláris programozás) kisebb programokat kell belőni. Bonyolult feladatoknál

elkerülhetetlen További előny a programokból programkönyvtárak hozhatók létre. A programok létrehozására szolgálnak különféle szövegszerkesztők, vagy integrált programfejlesztők rendszerek. 3.21 Programozási nyelvek A programozási nyelvek tipusai: -Direkt nyelvek: gépi kód, assembly -Interpreters nyelvek: ahol a rendszerprogram felügyel, értelmez, fordít, végrehajt (Basic, dDase III ) -Futtatható rendszeres programnyelvek (real-time): dBase IV, Fox Pro -saját programfelismerője van -object file-t használ -Forditó nyelvek (compiler) (Clipper) -program szerkesztés -program forditás Alacsony szintű nyelvnek nevezzük a számitógéphez közel álló programnyelveket, mint a gépi nyelvet vagy az Assembly nyelvet. Egy alacsony szintű nyelvnek több hatránya is van. Az egyik, hogy a programozóknak sokat kell dolgozni, a másik , hogy azok gépenként különböznek. Alacsony szintű nyelven különböző processzorokra teljesen különbözőprogramokat

kell írni. A magas szintű nyelvek jobban hasonlitanak egymáshoz is, és az emberi gondolkodáshoz is. A magasszintű nyelvek többé kevésbé hasonlitanak az emberi nyelvre. Ezek a nyelvek a programozó munkáját nagymértékben könnyitik, hiszen a részletek tálalva vannak, csak be kell azokat helyezni programunkba. Persze ahhoz, hogy ilyen könnyedén, emberközelien tudjunk programot írni, ahhoz meg kellett egyszer írni azt a programot, ami ezeket az emberközeli utasitásokat értelmezi, és gépi kódra leforditja. Az ilyen programot nevezik fordítónak compiler Egy magasszintű utasitás több száz vagy ezer gépi kodú utasítást is jelent egyszerre. Egy magasszintű forrásprogram már hordozható, vagyis át lehet vinni más gépekre is. A forditóprogram persze továbbra sem hordozható. A forrásprogramot az adott számitógépre megírt forditóprogrammal a számitógép gépi kódjává kell alakitani. A legelterjedtebb magas szintű programozási nyelvnek ma a

C, Pascal, Clipper, Basic, Fortran, és még sorolhatnánk. Mindegyik nyelvnek megvannak a sajátoságai, erőségei és gyengéi. A C,bár magasszintű nyelv, mégis elég közel áll a géphez A Pascal egy általános célú programozási nyelv, vagyis ezzel lehet a legtöbb féle feladatot megoldani. Az adatfeldolgozási feladatokra a Clipper a legalkalmasabb 3.22 A programszöveg értelmezése Az operációs rendszerek forditási támogatása a következökben foglalható össze: -hardverek kezelésére irányuló támogatások -tárcímzés -megszakitási szintek -külső rutin kezelése (rendszer rutin) A szövegszerkesztőkkel létrehozott szöveget a számitógép különböző módon dolgozhatja fel. Ennek a tipusai: COMPILER (forditóprogram) A számitógép bekapcsolásakor autómatikusan elindul egy program, a számitógép operációs rendszere. Ez a rendszerprogram biztositja a gép és a felhasználó közöti alapvető kommunikációs lehetőségeket, és addig fut,

amig a gépet ki nem kapcsoljuk.Az operációs rendszer megfelelő utasitására a megadott programot a memóriába tölti és elínditja, majd a programfutásának végeztével visszakapja a vezérlést. A futó programnak lehetnek bemenő (input) adatai, melynek a programfelhasznál, és kimenő (output) adatai, melyeket a program produkál.Minden magasszintűnyelvnek van egy forditóprogramja compiler, melyet szintén futtatunk: Inputja az általunk magasszintű nyeven megírt forrásprogram (source code), outputja pedig a leforditott tárgykód (object code). A forditóprogram tehát a forrásnyelven megírt programot gépi kodá alakitja. A forditó legtöbb esetben képtelen arra, hogy minden információt rögtön "megértsen" ilyenkor a forditás több menetben készül. Először elemzi a szöveget, és kiveszi belőle a felesleges információkat , mint például a megjegyzéseket, szóközöket, stb. Aztán ellenőrzi az utasitások helyeségét, hiba esetén

figyelmeztet. Van olyan forditó, mely az első talált hibánál leáll, abbahagyja a forditást. Más forditók egy egész listát készitenek a szövegben talált hibákról. A tárgykódban levő címek relatív címek, ezért a tárgykód a memóriában áthelyezhető (relocatable code). Ez azt jelenti, hogy a kód a memóriának szinte bármely részén "elkeszthető". A leforditott kód már vagy futatható, vagy más programokkal összeszerkesztve válik futathatóvá. A félkész, összeszerkesztésre váró programokat sokszor lemezen tárolják.Több tágykód összeszerkesztését a programszerkesztő linker végzi. A szerkesztendő tárgykód (más néven tárgymodulok) száma nincs korlátozva, és természetesen egy is lehet. Az interpreter soronként éértelmezi (futatja)a program nyelven írt kódot forditás nélkül. A moduláris programozás és a programozásikönyvtárak használata létrehozott két speciális programot: 1. A

szerkeszthetőprogramot (LINKER) ami a programok modulokból való összeállitását végzi, 2. a betöltőprogramot, amely a programokat futáshoz előkésziti A programkönyvtárak: 1. a forrásprogramokból állo forrásnyelvű könyvtárak 2. a leforditott (OBJ) modulból álló könyvtárak A tárgymodul összeálitására szolgálo program a LINKER , ami az egyes modulokat végrehajtó programmodullá fűzi össze. Az összeszerkesztett programok futás előtti átcimzéséhez szolgáló program a betőltő program. Ez teszi lehetővé, hogy a betöltendő programa kijelölt tárgyhelyen működőképes legyen. ez a folyamat a dinamikus áthelyezés A betöltő programrendszerek funsziói: -tárhely bisztosítás - tényleges betöltés - modulok átcimzése - indulócím megadása A programfutás befejezésekor (záró fázis): - erőforrás felszabaditása - memória felszabaditás - vezérlés átadása - visszamentés (modositás esetén) 3.23 Tesztelés tamogatása:

Különböző DEBUG rendszerek: -STOP ON ERROR -PAUSE ON ERROR -TRACE 7.Tétel File fogalma. File szervezési és elérési módok A DOS rendszer könyvtári hierarchiája, DOS fileszervezése. /Mi a file, milyen típusai vannak, mik a funkciói? Mit értünk egyszerű és összetett szervezési módon? Egyszerű szervezési módok sajátosságai: szeriális, szekvenciális, direkt, random. Összetett szerkezet: láncolás, indexelés, DOS fileszervezés szabályai. / File fogalma: névvel megkülönböztethető állomány. Logikailag összefüggő információk halmaza. Az információk lehetnek adatok vagy programok Az adatok rendelkeznek egy tipikus szervezettséggel, az összetartozó adatstruktúrák alkotják az állományt. A programok utasítások sorozatából állnak, ezen összetartozó utasítások alkotják az állomány, a file-t. Típusai: - programfile: programokat memóriába töltve futtathatók. tartalmazó állományok, melyek a - adatfile: adatok

tárolására használt állományok. Csak az a program értelmezi helyesen, amely az állomány létrehozására, olvasására, kezelésére készítettek. - szöveges file: szövegszerkesztők által létrehozott dokumentumok, forrásnyelvű programokat tartalmazó állományok. - rendszerfile: ezekben tárolja a DOS operációs rendszer a perifériák kezelésére létrehozott információkat, programokat. -parancsfile: a végrehajtandó DOS parancsokat egymás után beírjuk egy szöveges állományba .bat kiterjesztéssel, ezeket a parancsokat a DOS egymás után végrehajtja falhasználói beavatkozás nélkül. Ezt nevezzük kötegelt feldolgozásnak. Funkció szerint lehetnek: - input file: csak olvasható file. - output file: a felhasználó hozza létre, korábban nem létezett, lényeges változást hajt végre a felhasználó. - update file: felhasználó által megnyitott file, olvasható, írható, tartalma a felhasználássorán megváltozik. Az adatok file-okba

szervezve tárolhatók a háttértárakon. Azonosításuk, könnyű kezelésük érdekében neveik vannak. Ezek a szavak két részből állnak: a filenévből és a kiterjesztésből. A megkülönböztető név maximum 8 karakterből állhat, melyek között nem lehet az alábbi néhány karakter: .?* . Ezután a három karakterből álló kiterjesztés áll egy ponttal elválasztva. A kiterjesztés mutatja meg az adott file feladatát, szerepét, pl.: exe, com, bat: futtatható, txt: szöveges file, stb. Az állomány hosszát byte-okban mérik és tízes számrendszerben értelmezik File szervezési módok: - egyszerű: csak tényleges adatok vannak benne, - összetett: a tényleges adatokon túl szerkezethordozó adatok is vannak benne. Az egyszerű állományok kétfélék lehetnek az alábbiak szerint: 1. Az állományban lévő rekordok azonosítói között van-e kapcsolat? 2. A rekordok azonosítói és a rekordnak az adott periférián elfoglalt fizikai helye között

van-e kapcsolat? Ezek figyelembevételével négyféle állományszerkezet létezik: szeriális szekvenciális direkt random 1. kérdés nincs van van nincs 2. kérdés nincs nincs van van létrehozható szalagon és lemezen szalagon és lemezen lemezen lemezen Szeriális: - szerkezet nélküli állomány. A rekordok tetszőleges sorrendben vannak egymás után, nem lehet meghatározni, hol van az egyik és a másik rekord. Szekvenciális: - azonosító szerint rendezett állomány. Adott számú rekord esetén mindegyiknek megvan a helye, vagyis egyetlen sorrendje van. Ez az általános rekordszerkezet. Direkt: - a tár által lefoglalt területen sorszámozott rekordhelyek vannak, mindegyik rekordnak egy meghatározott sorszámú helye van, csak ezen a helyen lehet. Akkor hozható létre, ha a rekord azonosítók sorszám jellegűek, vagy egyszerű transzformációval azzá tehetők. -Klasszikus: Ha ismerjük a rekord azonosítót, könnyen hozzáférhetünk a rekordhoz. A

rekordhelyek száma fix, az állomány létrehozásakor meghatározzuk a rekordok számát, és ez végleges. -Relatív: az állomány végéhez kiegészítő rekordok kapcsolhatók, így növelhető a rekord azonosítók száma. Random: - Bármely azonosítóhoz hozzárendelhető egyértelműen egy sorszám, - több azonosítóhoz is esetleg ugyanaz, ezek a túlcsorduló rekordok. Nem létezik egy sorszámra való kölcsönösen egyértelmű leképezés. Az összetett állományszerkezet: a feldolgozás műveletét segíti, nem a létrehozást. Létrehozásának technikái: - Láncolás: A rekordhoz információ kapcsolódik, egy mutató, ami megmutatja, hogy melyik rekord követi az adott rekordot. A mutató mező általában a fizikaitól eltérő sorrendet mutat. - Indexelés: Az állományon kívüli információ adja meg a követő rekord helyét. Az alapállomány mellé felépül egy indexállomány, ennek első oszlopa tartalmazza az alapállomány rekord azonosítóit

növekvő sorrendben, a második oszlop, hogy hol helyezkedik el az adott rekord. DOS fileszervezés A háttértárakon az adatállományokat könyvtárrendszerben tároljuk. A könyvtárrendszer fastruktúra szerint épül fel, ami azt jelenti, hogy a könyvtárak úgy helyezkednek el, mint egy fának az ágai. A gyökérkönyvtár vagy főkönyvtár tekinthető a fa törzsének, az alkönyvtárak a fa ágainak. A file-okat az alkönyvtárakban tároljuk. A file elérési útja (path) azt jelenti, hogy a gyökérből kiindulva milyen úton kell végighaladni, hogy elérjük az adott állományt. Akkor nem szükséges megadni az elérési utat, ha az adatállomány az aktuális könyvtárban van. Amennyiben az adott file nem az aktuális meghajtón van, akkor a gyökérkönyvtár előtt a meghajtót is meg kell adni. A DOS a könyvtárrendszer szervezésével biztosítja az adatállomány azonosítását és elérését. Az azonos csoportba tartozó állományok csak különböző

nevekkel hozhatók létre. Más csoportban, a struktúra más szintjén lehet azonos nevű könyvtár, de mivel annak más az elérési útja, jól elkülöníthető a két file. Minden könyvtárnak van katalógusa, ebből megtudható, milyen alkönyvtára, állománya van. Új file vagy könyvtár létrehozásakor a már meglévő könyvtárrendszerhez csatlakozunk. A csatlakozáshoz meg kell adni az elérési utat, vagy az adott könyvtárba belépve hozandó létre az új elem. A könyvtárrendszert célszerű úgy felépíteni, hogy az elnevezés utaljon a tartalomra, az osztályozás módjára, hogy a logikát követve meg lehessen találni könnyen a könyvtárakat, állományokat. 8. tétel Programozási nyelvek és osztályozásuk szintek és alkalmazások szerint. A magas szintű programozási nyelvek sajátosságai. Egy feladatmegoldást, amely szimbolikus ábrázolásban mint struktogram vagy program-folyamatábra adott, az utasítások logikus sorozatára kell

leképezni. Ezeket az utasításokat olyan nyelveken fogalmazzuk meg, amelyeket a számítógép értelmezni tud – nevezetesen a programnyelveken. A programnyelvek formalizált nyelvek (ellentétben a köznyelvvel), amelyek felépítése szigorú szabályok szerinti. Ezeket a számítógép egy fordítóprogram segítségével gépi nyelvre alakítja át. Az összes programot, így az operációs rendszert és az alkalmazásokat is programozók készítik valamilyen programozási nyelven. A következő ábra bemutatja a programnyelvek kapcsolódását az általános nyelvfához: Nyelvek Természetes nyelvek Formális nyelvek Köznyelvek Pl. Hangjegyírás, Képletírás (matematikában) Szaknyelvek Programozási nyelvek A programozási nyelveket leggyakrabban kétféle szempont szerint osztályozzák. Ezek közül a leggyakoribb a számítógép processzorának nyelvéhez való közelség szerinti csoportosítás. A másik a különböző alkalmazás szerinti csoportosítás. A

számítógép processzorának nyelvéhez való közelség szerinti csoportosítás: a) gépi nyelv: a számítástechnika őskorában egyedüli lehetőség volt a gép bitsorozattal való programozása. Gyakorlatilag csak az képes ezen a nyelven helyesen működő programokat írni, aki jól ismeri a gép belső felépítését. Minden processzor külön nyelvvel rendelkezik, a programok tehát processzorfüggők. A beírt jelsort a gép azonnal végre tudja hajtani, minden további átalakítás nélkül. b) alacsony szintű (assembly) nyelv: a gépi nyelv 0 és 1 jelekből álló bitsorai helyett a programozó mnemonikokat (emlékeztető rövidítéseket, azaz azonosítókat) ír, amelyek már áttekinthetőbbé , olvashatóbbá teszik a programot. Itt már elegendő a programozónak a számítógép fontosabb egységeit és paramétereit ismernie. Így a gép lehetőségeit majdnem teljesen kihasználó programokat írhatunk, és bizonyos mértékben hordozhatóvá is válik a

programunk. Cserébe a kódsort le kell fordítani gépi nyelvre, amelyet egy assemblernek nevezett program végez el, amit az adott géptípushoz egyedi módon kapcsolódva készítenek el. c) középszintű nyelv: nagy hatékonyságú, de géptípustól függetlenebb programozási nyelvek tartoznak ide. Fordítója az ún compiler, amely közvetlen módon állítja elő a gépi kódot. A programozó alkalmazhatja a korszerű programozási módszereket, mint a strukturáltság és az objektumorientáltság, de ismernie kell továbbra is a gép legtöbb hardver paraméterét. Ilyen nyelv például a C, amelyen Európában a programok 85%-a íródik, de ilyen a FORTH, SNOBOL és a FAST nyelv is. Az utóbbi kettő inkább a Távol-Keleten terjedt el d) magas szintű nyelv: a programozó a legkorszerűbb programozási módszereket alkalmazva készíthet segítségükkel gépfüggetlen programokat, amelyek ugyan kevésbé hatékonyak, de szabadon hordozhatók. Vagy teljes fordítást

végző compilert, vagy soronként értelmező interpretert kell használni a gépi nyelvre való lefordításához. Előbbi készült például a PASCAL, utóbbi a BASIC nyelvhez A magas szintű nyelvek újabb generációja szakít a hagyományos programozási móddal: nem a feladat megoldását elvégző utasítássort kell megadnia a programozónak, hanem a feladat kitűzésénél adott alapismereteket: tényeket és következtetési szabályokat kell megfogalmazni, majd közölni a célt: a meghatározandó adatokat. A mennyiben az alapismeretekből levezethető a cél, azt a gép közli. Ilyen nyelvkísérlet például a PROLOG A mesterséges intelligencia kutatások kapcsán fejlesztettek ki egy ismeretleíró nyelvet, a LISP-et, amelyet a műszaki programokban is előszeretettel alkalmaznak. Az alkalmazások szerinti csoportosítás: A különböző alkalmazási területekre speciális programnyelveket fejlesztettek ki. Általában két csoportot különböztetünk meg:

géporientált és problémaorientált programnyelveket. A későbbiekben látni fogjuk az alkalmazások szerinti felosztás hasonló a szint szerintihez, de itt csak két fő csoportot különböztetünk meg. Géporientált programnyelvek A géporientált programnyelvek a számítógép speciális műszaki tulajdonságait különösen jól használják ki. Az ilyen nyelven megfogalmazott programok azonban nagymértékben kötődnek ahhoz a számítógéptípushoz, amelyre készültek, azaz más típusú számítógépen rendszerint nem futtathatók. E nyelvek utasításainak azonos vagy hasonló struktúrájuk van, mint az adott számítógép gépi utasításainak, fordításkor a géporientált programnyelv minden utasításából tipikusan egy gépi utasítás keletkezik. UTASÍTÁSOK UTASÍTÁSOK nyelven 01 20CD 207D 1F36 F2 35 20FF 208B 00 20D0 202C Géporientált nyelven FORDÍTÓ (ASSEMBLER) gépi CLC EA1, EING D5 BC 7,A10 47 70 PACK FELD, EING CLC M1, EINS D5 A

géporientált programnyelvek előnyösen alkalmazhatók speciális feladatokra, például rendszerszoftver előállítására. Ezeknek a nyelveknek a megtanulása és kezelése általában nehezebb, mint a problémaorientáltaké, mert nem annyira az emberi gondolkodásmódra, hanem sokkal inkább az alkalmazott számítógépre orientálódnak. A géporientált nyelveket assembly nyelveknek is nevezik (az angol to assemble: összeállítani). Problémaorientált programnyelvek Míg a géporientált nyelvek utasításai az alkalmazott számítógép gépi utasításainak felelnek meg, addig valamely problémaorientált nyelv utasításai nem veszik figyelembe a számítógép-struktúrát. Ezek rendszerint átfogóbbak is, mint a gépi utasítások, ezért a problémaorientált nyelv egy utasításának lefordításából több gépi utasítás keletkezik. UTASÍTÁSOK UTASÍTÁSOK nyelven Problémaorientált nyelven F2 35 4610 402A FORDÍTÓ (COMPILER) gépi ADD 1 TO

ÖSSZEG 96 08 4613 255B 4610 FA 30 4610 F3 53 402A A problémaorientált nyelvek előnye egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a mindenkori szaknyelvből kifejlesztett utasítások használatával a programok jól áttekinthetők, másrészt abban, hogy a programozás aránylag egyszerű, és hogy a problémaorientált nyelven írt programok aránylag csekély ráfordítással átalakíthatók úgy, hogy különböző számítógéptípusokon lefuttathatók legyenek, amennyiben a megfelelő fordítóprogram rendelkezésre áll. A problémaorientált nyelvet nevezik magas szintű programnyelvnek is. Ezek többnyire bizonyos szakterületek igényeinek megfelelően vannak kidolgozva. A legismertebb problémaorientált nyelvek: ALGOL (ALGOrithmic Language) matematikai feladatokhoz. FORTRAN (FORmula TRANslation) és PASCAL a technikai- tudományos feladatokhoz. COBOL (COmmon Business Oriented Language) gazdasági feladatokhoz. PL/1 (Programming Language One) és BASIC (Beginner’s

All purpose Symbolic Instruction Code) technikai-tudományos és gazdasági feladatokhoz egyaránt. A problémaorientált nyelvek speciális programnyelvek, meghatározott alkalmazási területekhez. Törekvés van arra, hogy egy univerzális programnyelvet fejlesszenek ki, amely a legjobban illeszkedik az emberi nyelvhez (ez egyelőre nem tekinthető sikeresnek). A programnyelvek csoportosítása közül az első tekinthető klasszikusnak, legelterjedtebbnek, de ez is lehet eltérő a különböző szakirodalmakban. Például létezik a következő csoportosítás is: 1. szint: Gépi kódú programozás 2. szint Assembly szintű programozás 3. szint Loader (töltő – nem programozási nyelv, csak a programátvitelt könnyíti meg) 4. szint Magasszintű programozási nyelvek 5. szint Programfejlesztő rendszerek • • • • • • • Sokféle csoportosítás lehetséges még. Elsősorban a magasszintű programozási nyelveket csoportosíthatjuk a következő módon is:

Blokk struktúra, procedurális nyelvek A program maga állítások és eljáráshívások sorozata, amelyek sorrendben hajtódnak végre (Pascal, C, FORTRAN, BASIC, COBOL). Objektum alapú, objektum-orientált nyelvek A program egymással kölcsönhatásban álló objektumok összessége (ADA, Modula). Osztott párhuzamos nyelvek Primitív multitaskokból áll, amelyek lehetővé teszik, hogy a program kettő vagy több aszinkron feladatot is elvégezzen párhuzamosan (ADA, FORTRAN90). Funkcionális nyelvek Függvényeknek programok létrehozására való használata az, amit funkcionális programozásnak nevezünk (LISP). Logikai nyelvek Interaktív nyelvek, melyek formális logikát és halmazelméletet alkalmaznak számításaikhoz (PROLOG). Adatbázis kezelők Az ide tartozó nyelvek kulcsszavai az ismétlődő adatok, a változók kezelése, lebonyolítása, az egyidejűség felügyelete (SQL). Jellemző csoportosítás még, hogy milyen célra alakították ki a nyelvet:

Rendszerprogramozás • • • • • • Üzleti adatok feldolgozása Adatalapú Lista feldolgozó Vektor feldolgozó Sztring feldolgozó Parancs nyelvek. Magasszintű programozási nyelvek sajátosságai: A magasszintű programozási nyelvek sajátosságai az előző részekben le van írva, ezért itt már csak összegzem: • • • • • • • • Közelebb áll az emberi gondolkodáshoz Gépfüggetlen Le kell fordítani gépi kódra Egy utasítás általában több gépi kódúnak felel meg Problémaorientált Áttekinthető, aránylag egyszerű Hatékony programírás Stb. 8. tétel Programozási nyelvek és osztályozásuk szintek és alkalmazások szerint. A magas szintű programozási nyelvek sajátosságai. Egy feladatmegoldást, amely szimbolikus ábrázolásban mint struktogram vagy program-folyamatábra adott, az utasítások logikus sorozatára kell leképezni. Ezeket az utasításokat olyan nyelveken fogalmazzuk meg, amelyeket a számítógép

értelmezni tud – nevezetesen a programnyelveken. A programnyelvek formalizált nyelvek (ellentétben a köznyelvvel), amelyek felépítése szigorú szabályok szerinti. Ezeket a számítógép egy fordítóprogram segítségével gépi nyelvre alakítja át. Az összes programot, így az operációs rendszert és az alkalmazásokat is programozók készítik valamilyen programozási nyelven. A következő ábra bemutatja a programnyelvek kapcsolódását az általános nyelvfához: A programozási nyelveket leggyakrabban kétféle szempont szerint osztályozzák. Ezek közül a leggyakoribb a számítógép processzorának nyelvéhez való közelség szerinti csoportosítás. A másik a különböző alkalmazás szerinti csoportosítás. A számítógép processzorának nyelvéhez való közelség szerinti csoportosítás: a) gépi nyelv: a számítástechnika őskorában egyedüli lehetőség volt a gép bitsorozattal való programozása. Gyakorlatilag csak az képes ezen a

nyelven helyesen működő programokat írni, aki jól ismeri a gép belső felépítését. Minden processzor külön nyelvvel rendelkezik, a programok tehát processzorfüggők. A beírt jelsort a gép azonnal végre tudja hajtani, minden további átalakítás nélkül. b) alacsony szintű (assembly) nyelv: a gépi nyelv 0 és1 jelekből álló bitsorai helyett a programozó mnemonikokat (emlékeztető rövidítéseket, azaz azonosítókat) ír, amelyek már áttekinthetőbbé , olvashatóbbá teszik a programot. Itt már elegendő a programozónak a számítógép fontosabb egységeit és paramétereit ismernie. Így a gép lehetőségeit majdnem teljesen kihasználó programokat írhatunk, és bizonyos mértékben hordozhatóvá is válik a programunk. Cserébe a kódsort le kell fordítani gépi nyelvre, amelyet egy assemblernek nevezett program végez el, amit az adott géptípushoz egyedi módon kapcsolódva készítenek el. c) középszintű nyelv: nagy hatékonyságú, de

géptípustól függetlenebb programozási nyelvek tartoznak ide. Fordítója az ún compiler, amely közvetlen módon állítja elő a gépi kódot. A programozó alkalmazhatja a korszerű programozási módszereket, mint a strukturáltság és az objektumorientáltság, de ismernie kell továbbra is a gép legtöbb hardver paraméterét. Ilyen nyelv például a C, amelyen Európában a programok 85%-a íródik, de ilyen a FORTH, SNOBOL és a FAST nyelv is. Az utóbbi kettő inkább a Távol-Keleten terjedt el d) magas szintű nyelv: a programozó a legkorszerűbb programozási módszereket alkalmazva készíthet segítségükkel gépfüggetlen programokat, amelyek ugyan kevésbé hatékonyak, de szabadon hordozhatók. Vagy teljes fordítást végző compilert, vagy soronként értelmező interpretert kell használni a gépi nyelvre való lefordításához. Előbbi készült például a PASCAL, utóbbi a BASIC nyelvhez A magas szintű nyelvek újabb generációja szakít a

hagyományos programozási móddal: nem a feladat megoldását elvégző utasítássort kell megadnia a programozónak, hanem a feladat kitűzésénél adott alapismereteket: tényeket és következtetési szabályokat kell megfogalmazni, majd közölni a célt: a meghatározandó adatokat. A mennyiben az alapismeretekből levezethető a cél, azt a gép közli. Ilyen nyelvkísérlet például a PROLOG A mesterséges intelligencia kutatások kapcsán fejlesztettek ki egy ismeretleíró nyelvet, a LISP-et, amelyet a műszaki programokban is előszeretettel alkalmaznak. Az alkalmazások szerinti csoportosítás: A különböző alkalmazási területekre speciális programnyelveket fejlesztettek ki. Általában két csoportot különböztetünk meg: géporientált és problémaorientált programnyelveket. A későbbiekben látni fogjuk az alkalmazások szerinti felosztás hasonló a szint szerintihez, de itt csak két fő csoportot különböztetünk meg. Géporientált programnyelvek

A géporientált programnyelvek a számítógép speciális műszaki tulajdonságait különösen jól használják ki. Az ilyen nyelven megfogalmazott programok azonban nagymértékben kötődnek ahhoz a számítógéptípushoz, amelyre készültek, azaz más típusú számítógépen rendszerint nem futtathatók. E nyelvek utasításainak azonos vagy hasonló struktúrájuk van, mint az adott számítógép gépi utasításainak, fordításkor a géporientált programnyelv minden utasításából tipikusan egy gépi utasítás keletkezik. A géporientált programnyelvek előnyösen alkalmazhatók speciális feladatokra, például rendszerszoftver előállítására. Ezeknek a nyelveknek a megtanulása és kezelése általában nehezebb, mint a problémaorientáltaké, mert nem annyira az emberi gondolkodásmódra, hanem sokkal inkább az alkalmazott számítógépre orientálódnak. A géporientált nyelveket assembly nyelveknek is nevezik (az angol to assemble: összeállítani).

Problémaorientált programnyelvek Míg a géporientált nyelvek utasításai az alkalmazott számítógép gépi utasításainak felelnek meg, addig valamely problémaorientált nyelv tasításai nem veszik figyelembe a számítógép-struktúrát. Ezek rendszerint átfogóbbak is, mint a gépi utasítások, ezért a problémaorientált nyelv egy utasításának lefordításából több gépi utasítás keletkezik. A problémaorientált nyelvek előnye egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a mindenkori szaknyelvből kifejlesztett utasítások használatával a programok jól áttekinthetők, másrészt abban, hogy a programozás aránylag egyszerű, és hogy a problémaorientált nyelven írt programok aránylag csekély ráfordítással átalakíthatók úgy, hogy különböző számítógéptípusokon lefuttathatók legyenek, amennyiben a megfelelő fordítóprogram rendelkezésre áll. A problémaorientált nyelvet nevezik magas szintű programnyelvnek is. Ezek többnyire

bizonyos szakterületek igényeinek megfelelően vannak kidolgozva. A legismertebb problémaorientált nyelvek: ALGOL (ALGOrithmic Language) matematikai feladatokhoz. FORTRAN (FORmula TRANslation) és PASCAL a technikai- tudományos feladatokhoz. COBOL (COmmon Business Oriented Language) gazdasági feladatokhoz. PL/1 (Programming Language One) és BASIC (Beginner’s All purpose Symbolic Instruction Code) technikai-tudományos és gazdasági feladatokhoz egyaránt. A problémaorientált nyelvek speciális programnyelvek, meghatározott alkalmazási területekhez. Törekvés van arra, hogy egy univerzális programnyelvet fejlesszenek ki, amely a legjobban illeszkedik az emberi nyelvhez (ez egyelőre nem tekinthető sikeresnek). A programnyelvek csoportosítása közül az első tekinthető klasszikusnak, legelterjedtebbnek, de ez is lehet eltérő a különböző szakirodalmakban. Például létezik a következő csoportosítás is: 1. szint: Gépi kódú programozás 2. szint

Assembly szintű programozás 3. szint Loader (töltő – nem programozási nyelv, csak a programátvitelt könnyíti meg) 4. szint Magasszintű programozási nyelvek 5. szint Programfejlesztő rendszerek • • • • • • • • • • • • • Sokféle csoportosítás lehetséges még. Elsősorban a magasszintű programozási nyelveket csoportosíthatjuk a következő módon is: Blokk struktúra, procedurális nyelvek A program maga állítások és eljáráshívások sorozata, amelyek sorrendben hajtódnak végre (Pascal, C, FORTRAN, BASIC, COBOL). Objektum alapú, objektum-orientált nyelvek A program egymással kölcsönhatásban álló objektumok összessége (ADA, Modula). Osztott párhuzamos nyelvek Primitív multitaskokból áll, amelyek lehetővé teszik, hogy a program kettő vagy több aszinkron feladatot is elvégezzen párhuzamosan (ADA, FORTRAN90). Funkcionális nyelvek Függvényeknek programok létrehozására való használata az, amit

funkcionális programozásnak nevezünk (LISP). Logikai nyelvek Interaktív nyelvek, melyek formális logikát és halmazelméletet alkalmaznak számításaikhoz (PROLOG). Adatbázis kezelők Az ide tartozó nyelvek kulcsszavai az ismétlődő adatok, a változók kezelése, lebonyolítása, az egyidejűség felügyelete (SQL). Jellemző csoportosítás még, hogy milyen célra alakították ki a nyelvet: Rendszerprogramozás Üzleti adatok feldolgozása Adatalapú Lista feldolgozó Vektor feldolgozó Sztring feldolgozó Parancs nyelvek. Magasszintű programozási nyelvek sajátosságai: A magasszintű programozási nyelvek sajátosságai az előző részekben le van írva, ezért itt már csak összegzem: • • • • • • • • Közelebb áll az emberi gondolkodáshoz Gépfüggetlen Le kell fordítani gépi kódra Egy utasítás általában több gépi kódúnak felel meg Problémaorientált Áttekinthető, aránylag egyszerű Hatékony programírás Stb. 9.tétel A

programozás azt a folyamatot jelenti, melynek során a feladatot a számítógép számára érthető formában írjuk le. A programozás eredményeként létrejön a program. A program legkisebb funkcionális egysége az utasítás. A program az utasítások olyan sorozatából áll, amely leírja az adott feladatot. A leírás nyelvét programozási nyelvnek nevezzük Programozás alapelemek: A mindennapi életben használt tízes számrendszert a számítógép közvetlenül nem tudja használni, ugyanis a számítógépek logikai áramkörei csak azt tudják megvizsgálni, hogy egy adott helyen (egy adott vezetékben) a feszültség értéke 0 vagy ettől eltérő. Ezt számokkal helyettesítve úgy lehet megfogalmazni, hogy a számítógép csak azt tudja eldönteni, hogy egy adott érték 0 vagy 1. Azt a számrendszert, amelyik csak ezt a két értéket használja, kettes vagy bináris számrendszernek nevezzük. A Turbo Pascal az ASCII karakterkészletből az alábbi

szimbólumokat használja: Az angol ABC betűi: A.Z és az Decimális számjegyek: 0.9 Hexadecimális számjegyek: 0.9, AF és af Szóköz (ASCII 32) és az összes ASCII vezérlőkarakter (ASCII 0.31) Egyéb speciális jelek: +-*/=.,:;’^ @$#<>[](){} A Pascal-ban bizonyos karakterpárok speciális jelentést hordoznak: := <= >= <> . (* ) Az ilyen speciális szimbólumok esetén fontos a karakterek megadási sorrendje. A nyelv nem engedi meg az =<, =>, ><, stb. szimbólumok használatát A foglalt (fenntartott) szavaknak a Pascal nyelv utasításaiban és deklarációiban szereplő kulcsszavakat nevezzük, vagyis a nyelv szókincsét. A foglalt szavakat csak a nyelvben rögzített szabályoknak megfelelően szabad használni. Foglalt szavak például: and, file, for, goto, array, else, stb. A Pascal program az élő nyelvekhez hasonlóan mondatokból épülnek fel, amelyeket a programozási nyelvben utasításoknak nevezünk. Az utasításokat

pontosvesszővel (;) zárjuk. Kivételt képez a programot leíró end utasítás, amely után pontot () kell tenni. Az utasításokat a program sorai tartalmazzák. A Pascal-ban egyetlen utasítást több sorba írhatunk, illetve egy sorban akár több utasítást is megadhatunk. A Pascal programban az általunk létrehozott elemeknek (változóknak, konstansoknak, típusoknak, eljárásoknak, függvényeknek, metódusoknak, moduloknak, programnak, a rekord- és objektummezőknek) nevet kell adni, hogy hivatkozni tudjunk rájuk. Természetesen a névnek egyedinek kell lennie, például nem adhatjuk ugyanazt a nevet egy változónak és egy függvénynek. Az általunk megadott neveket (azonosítókat) a program különböző összetevőinek azonosítására használjuk. Az azonosítók bármilyen hosszúak lehetnek, azonban csak az első 63 karaktert veszi figyelembe a fordítóprogram. Az azonosítóknak betűvel vagy aláhúzásjellel ( ) kell kezdődnie és nem tartalmazhat

szóközt, speciális karaktereket és nem lehet foglalt szó. A Pascal nyelvben egész és valós számokat egyaránt használhatunk. Egész szám megadása az előjellel (a pozitív előjel elhagyható) és az azt követő számjegyekkel történik: 2 -3 +10 1992 Egész szám hexadecimális számrendszerben is megadható a $00000000 és $FFFFFFFF határokon belül. A szám előtt álló $ jel jelzi, hogy hexadecimális megadást használunk. Valós számokat tizedes törtként (például 123.45) és hatványkitevős alakban (1.2345E2) egyaránt megadhatunk A megadásban a hatványjel (az E vagy e betű) 10 hatványát jelöli. A Turbo Pascal külön figyelmet fordít a szövegek megadására, feldolgozására és tárolására. A különféle programozási nyelvekben a szövegeket karaktersorozatnak (stringnek) nevezik. A szövegkonstanst (sztringkonstanst) egyszeres idézőjelek, aposztrófok (‘) között kell megadni. Ha szövegen belül aposztróf szerepel, akkor azt duplázni

kell (például ‘Rock’’n’’roll’). Ha a sztring semmit sem tartalmaz az aposztrófok között (‘’), akkor úgynevezett üres sztringről beszélünk. A sztring hossza az aposztrófok között megadott karakterek számának felel meg. A Pascal programban a címkék az utasítások megjelölésére szolgálnak. A címkéket a goto utasításban használjuk. (A goto utasítás megszakítja a program végrehajtásának folyamatát, és a vezérlést átadja az utasításban megadott címkével megjelölt utasításra.) A programban szereplő címkéket szintén deklarálni kell. Ehhez a címkéket a deklarációs részben a label kulcsszó után kell felsorolnunk. Kifejezések: A kifejezésekben szereplő változókat, konstansokat (számokat, sztringeket, stb.) és függvényhívásokat operandusoknak nevezzük. a + b*c/sqr (x) + 1.34 A fenti aritmetikai kifejezés operandusai: az a, b, c és x változók, az sqr függvényhívás (négyzetre emelő függvény), valamint

1.34 számkonstans A kifejezésekben szereplő változókat, konstansokat függvényhívásokat összekapcsoló műveleti jeleket operátoroknak nevezzük. Az operátorok jelölhetnek aritmetikai (+, -, /, *, stb.) és logikai műveleteket (and, or, stb.), illetve relációkat (<, >, <=, stb) A kifejezések az operátorok és operandusok sorozatából épül fel. A kifejezéseket két alapvető csoportját az aritmetikai (a+3.2*sin(y)) és a logikai kifejezések ((x<2) and (y>3)) alkotják. Az aritmetikai kifejezés kiértékelésének eredménye mindig egy számérték, míg a logikai kifejezés értéke egy logikai érték (ami igaz vagy hamis). A program utasításai között bárhol tetszőleges hosszúságú megjegyzést, magyarázatot helyezhetünk el. Megjegyzéseket az alábbi két módszer közül választva adhatunk meg: - kapcsos zárójelek között: { abcde } - csillaggal ellátott kerek zárójelek között: (* abcde ) Konstansok, változók fogalma: A

Pascal programozási nyelvben definiált adattípusokat használva nem kell azzal foglalkoznunk, hogy a számítógép hogyan tárolja a különböző adatokat, hisz az adatok tárolásáról és eléréséről a fordítóprogram gondoskodik. A programban az adatokat változókban tároljuk. Az adattípus határozza meg, hogy egy változó milyen értéket vehessen fel és milyen műveletek végezhetők rajta. A változók számára a fordítóprogram egy vagy több bájtot foglal le a memóriában. Ez a tárterület tartalmazza a változó aktuális értékét, ami a program futása során meg is változhat. Ha megvizsgáljuk egy változó tartalmát, akkor pillanatnyi (aktuális) értékről beszélünk. A programban a változókra névvel hivatkozunk, ezért minden változót azonosítóval kell ellátni. Az úgynevezett változóazonosítók kialakítására az azonosítókra vonatkozó szabályok érvényesek. Minden változóhoz tartozik egy adattípus (röviden típus), amely

előírja a változó számára lefoglalandó memóriaterület nagyságát és a változóban tárolt adat értelmezését. A típus azt is meghatározza, hogy egy változó milyen értéket vehet fel. A változó nevének és típusának összerendelését a változó deklarációjának (leírásának) nevezzük. A Pascal programban minden változót (de csak is egyszer) deklarálni kell. A deklarálást a program deklarációs részében a var foglalt szó után végezhetjük el. A deklarációban a változó nevét kettősponttal elválasztva követi a változó típusa, amely után pontosvessző áll. Ha egy típushoz több változó tartozik, akkor azok neveit vesszővel elválasztva kell felsorolni. Például: var a,b : integer; x : real; A konstansnevek olyan azonosítóval (névvel) ellátott értékek, amelyek nem változnak meg a program futása során. (Következésképpen konstansnevek nem szerepelhetnek az értékadó utasítás bal oldalán!) A

konstansdefiníciókat a deklarációs részben a const foglalt szó után adjuk meg. A definícióban az egyenlőség bal oldalán szerepel a konstans neve, a jobb oldalán pedig a hozzárendelni kívánt érték (konstans kifejezés). Egyaránt készíthetünk egész és valós numerikus, szöveges, logikai és halmazkonstansokat. A konstansnevek számára a fordító nem foglal helyet a memóriában, így ezeket a fordító csak a fordítás folyamán használja. A konstansnevekre a deklarációs részben és a programban egyaránt hivatkozhatunk. Egyszerű és összetett változótípusok (adattípusok): Adattípusok Egyszerű adattípusok StringValós Mutató adattípusok Sorszámozott Boolean Egész Char Felsorolt Résztartomány Strukturált adattípusok Array File Record Set Object Egész típus: A Turbo Pascal-ban ötféle előre definiált egész típus használható: a shortint, az integer, a longint, a byte és a word. Ezek mind egész számokat tárolnak, de

értékkészletük és helyfoglalásuk különböző. A programunk tervezésénél gondosan kell megválasztani a változók típusát, mivel nem megfelelő típus esetén a program helytelen eredményt ad (túlcsordulást okoz). Valós típus: A Turbo Pascal-ban a valós számok tárolására szintén öt különböző típus a real, a single, a double, az extended és a comp közül választhatunk. A real típus minden megkötés nélkül használható. A másik négy típushoz a 8087 mód bekapcsolása ({$N+}) szükséges. A {$N+} direktíva hatására olyan program keletkezik a fordításkor, amely csak lebegőpontos processzort tartalmazó számítógépen futtatható. A lebegőpontos (floating-point) elnevezés a valós számok tárolására utal. A valós számok a·· 2b formában tárolódnak, ahol az a egy (fixpontos) kettedes tört, míg a b 2 hatványkitevője (például: 5.25 a 110102· 22 formában tárolódik) Logikai típus: A logikai típusú változókat logikai

értékek tárolására és logikai műveletek végzésére használjuk. A szabványos Pascal és a Turbo Pascal nyelv korábbi verziói csak a boolean logikai típust tartalmazzák. A Turbo Pascal 70-ban - más nyelvekkel való kompatibilitás érdekében - újabb típusok is megjelentek (ByteBool, WordBool, LongBool). Az egyes típusok csak a tárolási hosszban különböznek egymástól Alaphelyzetben az egybájtos boolean típus használata javasolt. A logikai változók csak kétféle értéket vehetnek fel: true (igaz) és false (hamis). Char típus: Az egybájtos char típusú változók csak egyetlenegy karakter tárolására alkalmasak. Mivel a Turbo Pascalban nem létezik külön karakterkonstans, a fordítóprogram az egykarakteres sztringkonstansokat szövegkörnyezettől függően karakterként, illetve sztringként egyaránt értelmezheti. A char típus is sorszámozott típus. Minden karakterhez tartozik egy sorszám (a karakter kódja: 0.255), amely kijelöli a

karakter helyét az ASCII kódtáblában String típus: A string típusú változókat karaktersorozatok tárolására használjuk. A sztringben tárolt karakterek száma változhat, ezért a Turbo Pascal minden sztringhez egy külön bájtot rendel (0-ás indexszel), ahol megőrzi a karakterek aktuális darabszámát. (A karakterek számával a sztring hosszát jellemezzük.) Mivel egy bájtba írható maximális szám 255, a string típusú változó 255-nél több karaktert nem tartalmazhat. Amennyiben nincs szükségünk 255 karakteres sztringekre, a deklarációban szögletes zárójelek között megadhatjuk a sztring hosszát. Felsorolt típus: A Pascal-ban lehetőség van arra, hogy magunk is létrehozzunk sorszámozott típust. Ilyen, úgynevezett felsorolt típust úgy készíthetünk, hogy kerek zárójelben, vesszővel elválasztva felsoroljuk az egyedi azonosítókat. var nyelvek : (angol, magyar, olasz, spanyol); Ezek az azonosítók alkotják a típus

értékkészletét. A felsorolás egyben nagyság szerinti sorrendet is jelent, ahol az első elem sorszáma 0. (az egyedi azonosítókat nem szabad aposztrófok közé tenni, mivel ezek nem sztringet jelölnek.) A felsorolt típus értékkészletét definiáló szimbólumoknak egyedieknek kell lennie, ugyanaz a név nem szerepelhet két különböző típus elemeként. Résztartomány típus Résztartomány típust bármely sorszámozott típus tetszőleges értéksorozatával definiálhatunk. A definícióban a részsorozatot, mint intervallumot, az alsó és a felső határral adjuk meg. A határokat két ponttal () választjuk el egymástól Ha futás közben ellenőrizni akarjuk, hogy nem lépjük-e át résztartomány határát, akkor a programot {$R+} fordítási direktívával kell lefordítani. var index : 1.100; kisbetu : ‘a’.’z’; Mutatótípus: A számítógép memóriája a programok egyik legértékesebb erőforrása. A memória jobb kihasználása érdekében a

programozási nyelvek többsége biztosít az úgynevezett dinamikus tárkezelésre. Ennek során nem a fordítóprogram, hanem a program készítője gondoskodik helyről a (dinamikus) változók számára. A dinamikus memóriakezelés a mutatók (pointerek) használatára épül. A mutató, melynek helyfoglalása a Turbo Pascal-ban 4 bájt, memóriacímet tartalmaz. A cím első két bájtja az ofszetet, míg a következő két bájt a szegmenscímet tartalmazza. A mutatót egyrészt a pointer típusnévvel, másrészt pedig ^típus alakú típusleírás segítségével deklarálhatunk: var pmem, hely : pointer; iptr : ^integer; A pointer típusú mutatók általános mutatók, melyek csak címet tartalmaznak. A ^típus alakú mutatótípushoz a címen kívül egy típus is tartozik, méghozzá a mutatóval hivatkozott adat típusa. Annak jelölésére, hogy egy mutató sehova sem mutat, a nil értéket használjuk: pmem := nil; Struturált típusok A strukturált (összetett)

típusok közös jellemzője, hogy más típusokból úgynevezett komponenstípusokból) épülnek fel. Az összetett típusú változók egynél több komponensértékeket tárolhatnak. Tömbtípus: A tömb adott számú, azonos típusú elemet tartalmazó adattípus. A tömb számára a memóriában lefoglalt terület méretét az elemszám és az elem típusának megfelelő elemméret szorzatával számíthatjuk ki. A tömbtípust a deklarációkban az array foglalt szó vezeti be. Ezt szögletes zárójelek között követi az indexek típusa. A típusleírást az of foglalt szó utáni elemtípus zárja var tc : array [1.15] of char; tn : array [‘A’.’Z’] of integer; Rekordtípus A rekord a legrugalmasabb Pascal adatszerkezet, mivel benne tetszőleges számú, különböző tulajdonságú (típusú) rész szerepelhet. A rekord típusdeklarációja a record és az end foglalt szavak között helyezkedik el. A két foglalt szó között a közönséges változókhoz hasonló

módon definiáljuk a rekord elemeit (mezőit). var datum : record ev : 1000.2000; honap : 1.12; nap : 1.31; megjegyzes : string; end; Halmaztípus: Bizonyos feladatok legtermészetesebb módon halmazok használatával oldhatók meg. A halmaz bizonyos tulajdonságú elemek összessége. A Pascal nyelv a halmazok használatát a set (halmaz) típussal támogatja. var halmazváltozó : set of alaptípus; A Turbo Pascal-ban egy halmaz maximum 256 elemet tartalmazhat, és az alaptípus csak sorszámozott típus lehet. Állománytípus: Az állomány (fájl) azonos típusú komponensekből álló adatszerkezet, amely nagy mennyiségű adat tárolását teszi lehetővé a háttértárolón. A fájl komponensei egyaránt lehetnek egyszerű és strukturált típusú adatok, de leggyakrabban a record típust használjuk. var fájlváltozó : file of komponenstípus; Objektumtípus: Az object típus képezi az alapját annak az újszerű programkészítési módszernek, ami

objektum-orientált programozás (OOP) néven vált ismertté. Az objektumtípus a rekordtípushoz hasonlóan különböző komponensekből épül fel. A legfontosabb eltérés azonban, hogy az object típus az adatmezőkön túlmenően alprogramokat (metódusokat) is tartalmaz. További eltérés a rekordokhoz képest, hogy az objektum komponenseinek elérhetőségét szabályozni lehet az erre szolgáló public és private foglalt szavakkal. Objektumtípust csak a típusdefiníciós előírás (type) segítségével készíthetünk. Értékadó utasítás: A leggyakrabban használt Pascal utasítás az értékadás: változónév := kifejezés; Az utasítás végrehajtása során a változónév azonosítójú változó felveszi a kifejezés kiszámított értékét. A kifejezés lehet konstans, változó vagy Pascal kifejezés Az utasítás két oldalának azonos típusúnak kell lennie. Aritmetikai értékadás: Az aritmetikai értékadás során a bal oldalon szereplő változó

numerikus értéket vesz fel. Az értékadó utasítások használata során gyakran előforduló hiba a típuskeveredés, amikor a bal és a jobb oldal típusa nem értékadás-kompatibilis. A másik szintén gyakori hiba, hogy a bal oldalon szereplő változónak nagyobb értéket adunk, mint a típusának megfelelő maximális érték. Logikai értékadás: Boolean típusú változók true (igaz) vagy false (hamis) logikai értéket vehetnek fel. A logikai értékadásnál a bal oldalon boolean típusú változó áll, a jobb oldalon pedig boolean típusú konstans, változó vagy logikai kifejezés állhat. ( A boolean változók perifériáról, tehát a read és a readln utasításokkal nem kaphatnak értéket.) Egyszerű I/O műveletek Minden program egyik legfontosabb része a felhasználóval való kapcsolattartás (kommunikáció). Ennek az a legegyszerűbb módja az, hogy a program adatokat kér a felhasználótól, majd megjeleníti a futási eredményeket. A write és a

writeln eljárások: A Pascal programozásban a szabványos kimenet (standard output) periféria a képernyő. write(paraméterek); writeln(paraméterek); A vesszővel elválasztott paraméterek az alábbiak közül kerülhetnek ki: - az aposztrófok között megadott szöveg, - változónevek, - konstansok, - aritmetikai kifejezések, - logikai kifejezések, - függvényhívás. A writeln eljárás paraméterek nélkül is megadható: writeln; Hatására az aktuális képernyő-poziciót jelölő kurzor a következő sor elejére áll. Amennyiben a writeln eljárás hívása előtt a kurzor a sor elején állt, úgy a hívás hatására üres sor keletkezik a képernyőn. A write és a writeln eljárások közötti különbségek az alábbiak szerint foglalhatók össze: - a write eljárás a kurzor által mutatott pozícióra ír, és a kurzort a kiírás utáni pozícióban hagyja, - a writeln eljárás is a kurzor által mutatott pozíciótól kezdve ír, azonban a paraméterek

képernyőre való kiírása után a következő sor elejére állítja a kurzort. A read és a readln eljárások: A Turbo Pascal-ban a szabványos adatbeviteli (standard input) periféria a billentyűzet. A read és a readln eljárások felfüggesztik a program futását és a billentyűzetről az <Enter> lenyomásáig beolvassák az adatokat: read(paraméterek); readln(paraméterek); A paraméterek csak numerikus vagy szöveges változók lehetnek, amelyek ilyen módon kapnak értéket. Ennek megfelelően az eljárásokat csak egész és valós számok, karakterek illetve sztringek beolvasására használjuk. (A boolean típusú változók értékét nem lehet billentyűzetről beolvasni!) A read eljárás felfüggeszti a program futását és várakozik az adatok billentyűzetről történő bevitelére. A read utasítás a begépelt adatokból sorra értéket ad a paramétereknek. Ha kevesebb adatot adunk meg, mint ahány paraméter szerepel a paraméterlistán, akkor

további adatok megadására vár az eljárás. Ha viszont több adatot gépeltünk be, mint amennyi szükséges, akkor a fel nem dolgozott adatokat a következő read eljárás kapja. A readln eljárás hívása után az adatbeviteli puffer fel nem dolgozott része nem adódik át a következő readln eljárásnak. Ha több adatot adunk meg az <Enter> lenyomásáig mint amennyire a readln eljárásnak szüksége van, akkor a „felesleges” adatok elvesznek. 15. tétel A számítógépek grafikus lehetőségei és alkalmazásuk. Számítógéppel segített rajzolás és tervezés, hardver és szoftver eszközei. Az emberiség fejlődésében jelentős szerepet játszott, az ember által környezetének, vágyainak - történő megjelenítés különböző formái. A barlangfestmények, szobrok sokkal előbb jelentek meg kultúránkban mint a szöveges "megemlékezések", vagy a számítások. A számítástechnika megjelenésekor illetve az ember és a

számítógépek kapcsolatában először a számítások eredményeinek megjelenítése volt a cél. A vizuális tervezés és ábrázolás alkalmazása, 1970-es években már megjelent a számítástechnikában. A számítástechnika grafikus alkalmazásának "késői" megjelenésének oka, maga a megjelenítésre alkalmas minőségű eszközök hiánya volt. (monitor, nyomtató) A nagygépes számítógép rendszerek "egyeduralmának" megszűnése és a személyi számítógépek megjelenése, elterjedése jelentett forradalmi változást, a grafikus alkalmazások terén. A számítástechnikai alkalmazások terén megjelentek a mérnöki munkát -, termelésirányítást-, információs szolgáltatást és a médiákat segítő softvarek. Napjainkban már a vizuális megjelenítés, tervezés lehetőségei szinte határtalan. A "grafikus" softverek csoportosítása: A csoportosítás igen sokrétű lehet. - Nagygépes, önálló CAD/CAM/CAE

tervezőrendszerek és egyedi grafikus rendszerek - „Kisgépes" CAD és CAD/CAM tervezőrendszerek és egyéb grafikus softvarek: Mivel napjainkban e rendszerek alkalmazása terjedt el, a kisgépes rendszereket mutatom be, a teljesség igénye nélkül. - Passzív "grafikus" rendszerek: a szemlélő nem tudja befolyásolni, módosítani az információt hordozó file. A softver alapvető funkciói - A "látvány" megjelenítése - szabványos formátumú- és más nem rendszerbarát file formátumok adatcseréje. - A megjelenítés egyéni beállításai Passzív grafikus rendszerek közé soroljuk a képnézőket, lejátszókat. - Interaktív "grafikus" rendszerek: a számítógép (software) és a felhasználó között a felhasználó felületen keresztül történő információ csere hatására hozható létre a grafikus felület. (kép, rajz, testmodell, stb) Az interaktív grafikus rendszerek csoportosítása igen sokrétű lehet. Az

alkalmazási terület típusa szerinti csoportosítás: - Irodai jelentés-, bemutató tervezés - Általános célú grafikai rajzok, grafikák, képek tervezése szerkesztése - 2D-s látvány és animáció tervezés, szerkesztés - Térinformatikai alkalmazások - Gépészet tervezés A fenti felsorolás természetesen nem teljes körű. Annál is inkább, mivel igen sok felhasználói programrendszer több önálló egységből áll. Erre a legjobb példa a Corel amely az alábbi egységekből áll: CorelDRAW: vektorgrafikus ábrák rajzolása, pixelgrafikus képek módosítása CorelPHOTO-PAINT: kép módosítására szolgáló rendszer CorelCHART: "grafikon" készítő "számolótábla- és grafikus felülettel" CorelMOVE: animáció tervező CorelSHOW: bemutató tervező CorelTRAVE: pixelgrafikus kép vektorosítása CorelMOSAIK: Corel "megjelenítések „katalolizáló és "tömörítő" rendszer A számítógéppel támogatott

rajzolás, tervezés: A 90-es évekig, a mérnökök számára elsősorban a 2D-s rajzoló programok jelentették a tervezést. A 3D- termékfejlesztő rendszerek drága UNIX gépet igényeltek, amelyet csak a kutatás fejlesztés, illetve csak a tőkeerős cégek voltak képes termelésbe állítani. A számítástechnika fejlődése és a nagyteljesitményű "olcsó" PC-k megjelenése hozzásegített a 3D-s tervezőrendszerek elterjedéséhez. A számítógéppel támogatott rajzolás, tervezés bemutatása előtt, ismerkedjünk meg a tervezési metódusok főbb alapfogalmaival. CAD rendszerek: A fejlesztés geometriai tervezését, létrehozását és vizsgálatát támogató számítógépes rendszer. CAM rendszer: A gyártási folyamatot támogató számítógépes rendszer CAP rendszer: A gyártási folyamat tervezését támogató számítógépes rendszer A "tervező" rendszerek csoportosítása: - CAD 2D/3D alaprendszerek: típus képviselői a LOCHID és a

AutoCAD. - CAD 3D-s parametrikus tervező rendszerek, integrált fejlesztői környezettel típus képviselői: MCAD, GENIUS Destop,Pro/Destop, Pro/Engineer. - CAD/CAM 3D-s parametrikus tervező rendszerek Önálló és MCAD illetve Pro/Engineer környezetbe integrált CAM rendszerek típus képviselői: hyperMILL, Mold-Create. A tervező rendszerek felépítése: - felhasználói felület, a rendszer szofverekkel - CAD 2D/3D alaprendszer - 3D-s parametrikus testmodellező rendszer ( ACIS vagy Parasolid geometriát leíró matematikai függvény gyüjtemény) A parametrikussá a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kívánt változtatásokat a méretszámok átírásával lehet elvégezni. - 3D-s összeállítás modellező - 3D-s felületmodellező (NURBS) - 2D-s rajzdokumentáció készítő - interfész CAD/CAM adatcseréhez és kapcsolat más rendszerekkel - programozói felület és az alkalmazás fejlesztői környezete A számítógéppel támogatott gyártás: A CAD/CAM

rendszerekkel történő fejlesztés előnyei : - egyetlen "adatmodell" a tervezéstől a gyártásig. (a konstrukciós adatmodell van "felhasználva" a gyártás pálya-meghatározására. pl: az adatmodell alapján marás modellezése adott szerszámgépre, anyagminőség függvényében öntőforma elkésztése vizsgálata, stb.) - egy felhasználói interfész - nincs problémát előidéző adatkonverzió. A grafikus rendszerek hadver elemei: A grafikus softverek biztonságos és hatékony üzemeltetése csak jó minőségű és "erős" hadver elemek esetén lehetséges, biztonságos. Általánosan elmondható felhasználói tapasztalat, hogy a softverek minimális hardver igénye esetén, a programok igen lassan működnek és az alkalmazott operációs rendszer és további alkalmazások ezt még negatívan befolyásolja. A hardverekkel szemben támasztott növekvő igényt egy 2D-s CAD és 2D/3D-s CAD tervezőrendszer hardver igénye jól mutatja

2D-s DOS alapú softver 2D/3D-s, 32bit-es alapú softver 386 SX processor 100Mhz-es alaplap, 300mhz processzor 8MB RAM 128 MB SDRAM 1,2 nagy 1,44 MB-os FDD 1,44 MB FDD és CD ROM HDD-n kb 10 MB hely HDD-n kb 240 MB hely VGA momo monitor és vezérlőkártya min 17"-os monitor (1600*1200) és 8 MB-os vezérlőkártya billentyűzet egér és/vagy más pozitcionáló eszköz nyomtató és/vagy plotter egyéb, helyi alkalmazásokhoz szükséges hardver elemek pl.:hálózati kártya, modem, kivetítő, szkenner, interfész(RS232), stb Más grafikus tervezőrendszer több "speciális" hardver elem alkalmazását is szükségessé teheti. Ezért az alábbiakban ismertetem egyes hardver elemek csoportosítását. Megjelenítők: "Monitorok": - Mátrixos megjelenítők (pl. eredményjelző táblák) - Monitorok (VGA, SVGA, digitális monitorok) - folyadékkristályos megjelenítők - kivetítők holografikus megjelenítők "Nyomtatók" - Printerek:

mátrix-, tintasugaras-, lézer-, hőnyomatos-, viaszos nyomtatók - Plotterek: tollas-, tintasugaras-, vágóplotter egyéb eszközök: - levilágító (színrebontás) Beviteli eszközök: - Billentyűzetek - egér, logiteck, stb - Digitalizáló tábla - Szkennerek - digitális fényképezőgép, -kamera - modem (hálózatos, vetetéknélküli) 17. Tétel Algoritmikusan megközelíthetõ és lineárisan megfogalmazható döntés elõkészítõ matematikai módszerek és programozási nyelvük A gazdasági élet szinte minden területén az irányítás különféle döntésekkel történik. A jelentõsebb következményekkel járó döntések esetén nagyon fontos a megalapozott döntés elõkészítés. A döntés elõkészítését operációkutatásnak is nevezik Az operációkutatás olyan tudományos módszer, amely a döntések elõkészítéséhez, a gazdasági optimum megkereséséhez többnyire valamilyen matematikai szélsõérték feladatot alkalmaz. A döntés

elõkészítõ matematikai módszerek csoportosítását az alábbi ábra szemlélteti: Döntés előkészítő matematikai módszerek Algoritmizálható problémák Nem algoritmizálható problémák Szakértői Lineárisan megközelíthető Lineáris programozás Hálótervezés Lineárisan nem megközelíthető Szállítási feladat Klaszteranalízis Statisztikai próba Faktoranalízis Termelési függvény Az algoritmikusan megközelíthetõ problémák lépésekre bonthatók, s valamilyen algoritmikus programozási nyelv segítségével megoldhatók. Ilyen nyelv például a Turbo Pascal. Amennyiben egy döntési probléma feltételei és célkitûzései lineárisan adottak, vagy fejezhetõk ki (azaz változói csak elsõfokú kifejezésben szerepelnek), lineárisan megközelíthetõ problémáról van szó. A LINEÁRIS PROGRAMOZÁS az operációkutatás egy része, az optimumszámítás legkidolgozottabb módszere. Feladata: Lineáris függvények szélsõértékének

meghatározása lineáris egyenletek vagy egyenlõtlenségek által korlátozott változók mellett. A szélsõérték-számítás klasszikus módszerei itt nem alkalmazhatók, ezért más módszert kell kidolgozni a feladatok megoldására. Ez a módszer az ún modellmódszer A modell a gazdasági folyamatok leegyszerûsített képe, kevesebbet tartalmaz, mint a valóság, tehát absztrakció. Azonban a valóságnak a probléma szempontjából leglényegesebb sajátosságait megtartja, éppen ettõl áttekinthetõ. A modellezéskor néhány alapfogalmat használunk, ezek a lineáris programozás elemei: Változók: primál változók: tevékenységi méretek, pl. termékek db száma (jele: xi, vi) duál változók: ezekkel az egyenlõtlenségek egyenletekké alakíthatók (jele: ui). Kapacitások: rendelkezésre álló erõforrások, vagy követelmények, amiknek meg kell felelni (jele: b) Együtthatók: egyes változókhoz hozzárendelt mennyiségek, az erõforrás fajlagos

felhasználását fejezik ki. (jele: aij) Célfüggvény: a feladat megoldásának gazdasági kritériumait fejezi ki. (jele: z) Korlátozó feltétel: egyenletekkel, egyenlõtlenségekkel fejezhetõk ki. A lineáris programozás modelljének blokkjai: a.) xi ≥ 0 (i=1, 2 ) nemnegativitási feltétel b.) c.) ≥ A*x ≤ b egyenlõtlenségek, korlátozó feltétel z = c*x max, min célfüggvény Egy lineáris programozási feladatot normál feladatnak nevezünk, ha a b.) blokkban megjelenõ összes reláció ≤ . Egy lineáris programozási feladatot módosított normál feladatnak nevezünk, ha a b.) blokkban megjelenõ ≤ . reláció mellett az = is megjelenik Egy lineáris programozási feladatot általános feladatnak nevezünk, ha a b.) blokkban a ≥ reláció is megjelenik. Példa normál feladatra: Egy üzem három erõforrás felhasználásával két terméket gyárt. Az erõforrásokból rendre 15, 18 és 14 egység áll rendelkezésre. Az 1termék elõállításához

rendre (1, 2, 2), a 2.termékhez pedig rendre (3, 3, 1) szükséges az erõforrásokból Az 1termék darabonként 2000Ft, a 2.termék 3000Ft tiszta hozamot eredményez az üzem számára Hány darabot gyártson az üzem az egyes termékekbõl, hogy a haszon maximális legyen? Adatainkat a következõ táblázatba foglaljuk: 1.termék 2.termék Kapacitás A erõforrás 1 3 15 B erõforrás 2 3 18 C erõforrás 2 1 14 Hozam 2000Ft 3000Ft Tegyük fel, hogy az egyes termékekbõl x1 illetve x2 darabot gyártunk. Ezek lesznek a primál változóink. Jelöljük a fennmaradó kapacitásokat u1, u2, u3 –mal, ezek lesznek a duál változóink. Jelölje z a célfüggvény értékét, b a kapacitást. A normál feladat modelljének blokkjai: a.) x1 , x 2 ≥ 0 b.) x1 + 3x2 ≤ 15 2x1 + 3x2 ≤ 18 2x1 + x2 ≤ 14 c.) z=2x1 +3x2 max Az egyenlõtlenségekbõl egyenleteket képezünk a duál változók segítségével: x1 + 3x2 + 1u1 + 0u2 + 0u3 = 15 2x1 + 3x2 + 0u1 + 1u2 + 0u3 = 18 2x1 + x2 +

0u1 + 0u2 + 1u3 = 14 Így táblázatunk a következõképpen néz ki: B x1 x2 b Primál Duál ázis0 u1 1 3 15 x1 = 0 u1 = 15 u2 2 3 18 x2 = 0 u2 = 18 u3 2 1 14 u3 = 14 -z 2 3 0 z=0 A célfüggvény legnagyobb eleme (3) felett választunk generáló elemet, ahol a szûk keresztmetszet a legkisebb (3). A bázistranszformáció 2.változatával oldjuk meg a feladatot B x1 u1 b Primál Duál ázis1 x2 1/ 1/ 5 x1=0 u1=0 3 3 u2 1 -1 3 x2=5 u2=3 u3 5/ 9 u3=9 3 1/3 -z 1 -1 -15 z=0*2+5 3=15 * B u2 u1 b Primál Duál 2/ 4 x1=3 u1=0 -1 4/ 3 4 x2=4 u2=0 u3=4 0 -18 ázis2 x2 1/3 x1 u3 3 1 - 5/3 -z 3 -1 z=3*2+4 3=18 * A célfüggvénynek nincs legnagyobb pozitív eleme, ezért megkaptuk az optimumot. Az 1.termékbõl gyártva 3db-ot, a 2termékbõl 4 db-ot, 18eFt haszonra tehetünk szert Ekkor az erõforrások közül az elsõ kettõt teljesen kimerítettük, a harmadikból marad 4 egységnyi kapacitás. Mivel a célfüggvény sorában 0 áll, ezért alternatív optimum

megoldásra is számítanunk kell. Továbbvisszük az eljárást, s a következõt kapjuk: B u2 u3 b Primál Duál - 2 x1=6 u1=3 - ¾ 6 x2=2 u2=0 - ¾ 3 -1 0 -18 ázis3 x2 1/ 2 1/2 x1 1/4 u1 u3=0 5/4 -z z=6*2+2 *3=18 Az alternatív optimum megoldás a következõ: az 1.termékbõl gyártva 6 db-ot, a 2.termékbõl 2 db-ot, 18eFt haszonra tehetünk szert Ekkor az erõforrások közül az utolsó kettõt teljesen kimerítettük, az elsõbõl marad 3 egységnyi kapacitás. Példa módosított normál feladatra: a.) x1 , x 2 , x 3 ≥ 0 b.) 2x1 - x2 + 3x3 ≤ 55 x1 - x2 + x3 = 15 c.) z = -x1 + 3x2 + x3 max Az egyenlõtlenségbõl egyenletet képezünk a duál változók segítségével: 2x1 - x2 + 3x3 + 1u1 + 0u2 = 55 x1 - x2 + x3 + 0u1 + 1u2 = 15 , ahol u2 = 0, hiszen nélküle is fennállt az egyenlõség. Az u2-nek ki kell kerülnie a bázisból, ezért az õ sorából választunk generáló elemet. B x x X b Primál Duál ázis0 1 u 2 2 3 - 3 1 1

u 1 - 1 1 2 z - 5 x1 = 0 u1 = 3 1 x2 = 0 u2 = 0 0 x3 = 0 z= 0 b Primál Duál 1 x1 = 0 u1 = 10 1 x2 = 0 u2 = 0 5 5 3 1 1 Az u2 oszlopát nem számoljuk ki, nehogy visszakerüljön a bázisba. B ázis1 x 1 u x u 2 - 2 1 - 1 1 3 x 2 0 1 5 z - 4 2 B ázis2 x 1 x - x u z = 15 b Primál Duál 5 x1 = 0 u1 = 0 2 x2 = 5 u2 = 0 - x3 = 20 z = 35 b Primál Duál 2 x1 = 40 u1 = 0 4 x2 = 25 u2 = 0 - x3 = 0 z = 35 2 1 1 - x3 = 15 /2 /2 3 u 1 1/2 2 15 1 /2 0 z 0 - 2 35 Alternatív optimum: B ázis3 x 3 u 1 U 2 x 1 1 x 2 1 - 0 - 5 2 0 1 z 2 35 Ha egy módosított normál feladat egynél több egyenletet tartalmaz, akkor azok összeadásával másodlagos célfüggvényt kapunk. Ennek jele: z2 A táblázatot ezzel a sorral bõvítjük, az algoritmus változatlan Akkor értünk célhoz, ha z2 = 0. Példa általános feladatra: a.) x1 , x 2 , x 3 ≥ 0 b.) x1 + 2x2 + x3 ≤ 30 x1 + x2

+ 2x3 ≥ 10 c.) z = 2x1 - x2 + 5x3 max Visszavezetjük a feladatot módosított normál feladatra virtuális (primál) változó segítségével. x1 + 2x2 + x3 ≤ 30 x1 + x2 + 2x3 - v2 = 10 a v2 virtuális termék gyártását jelenti. Az egyenlõtlenségbõl egyenletet képezünk a duál változók segítségével: x1 + 2x2 + x3 + 1u1 + 0u2 = 30 x1 + x2 + 2x3 -v2+ 0u1 + 1u2 = 10 ahol u2 = 0, hiszen nélküle is fennállt az egyenlõség. Az u2-nek ki kell kerülnie a bázisból, ezért az õ sorából választunk generáló elemet. Bázis0 Primál Duál x1 x2 x3 v2 b 1 2 1 0 30 u1 x1 u1 =0 = 30 1 1 2 -1 10 u2 x2 u2 =0 = 10 2 -1 5 0 0 -z x3 =0 v2 =0 Az u2 oszlopát nem számoljuk ki, nehogy visszakerüljön a bázisba. Primál x1 x2 u2 v2 B 1/2 3/2 1/2 25 u1 x1 =0 1/2 1/2 -1/2 5 x3 x2 =0 -1/2 -7/2 5/2 -25 -z x3 =5 v2 =0 Bázis1 Bázis2 x1 x2 u2 u1 B v2 1 3 2 50 x3 1 2 1 30 Primál -11 -5 u1 = 25 u2 =0 z= 25 Duál u1 =0 x2 =0 -3 Duál x1 =0 -z z= 0

-150 u2 =0 x3 = 30 v2 = 50 z= 150 A célfüggvény sorában csak negatív elemek állnak, így egyértelmûen megkaptuk az optimális megoldást. A 3.termékbõl kell gyártani 30 db-ot, nem marad szabad kapacitás az erõforrásokból Így a hozam 150eFt lesz Szabványos maximum feladatok modellje: xi ≥ 0 Szabványos minimum feladatok modellje: a.) (i=1, 2 nemnegativitási feltétel ) ui ≥ 0 b.) A*x c*x célfüggvény (i=1, 2 nemnegativitási feltétel ) b.) b ≤ egyenlõtlenségek, korlátozó feltétel c.) = a.) z max T Au c ≥ egyenlõtlenségek, korlátozó feltétel c.) = b*u célfüggvény z min A HÁLÓTERVEZÉS Folyamatok egymásra épülésével kapcsolatos. Irányított gráfokkal lehet szemléltetni Példa: 6 város között áruforgalmat bonyolítanak le. Ezt irányított gráffal lehet szemléltetni Megadható a gráf mátrixreprezentációja, ami egy 6 × 6–os mátrix. Irányított gráf x1 x31 x2 x5 x4 x6 x1 x2 x3 x4 x5 x6

Mátrixreprezentáció xij = { 0, ha xi-bõl xj-be nem fut él xij = { 1, ha ha xi-bõl xj-be fut él x1 0 0 0 0 0 0 x2 1 0 0 0 0 0 x3 1 0 0 0 1 0 x4 0 1 1 0 0 0 x5 0 0 1 0 0 0 x6 0 0 0 0 0 0 SZÁLLÍTÁSI FELADATOK: Alapprobléma: M db feladóhelyrõl n db rendeltetési helyre kell szállítani termékeket. A feladóhelyek mindegyikén van bizonyos létezõ mennyiség és a rendeltetési helyek mindegyikének van bizonyos mennyiségi igénye. Az egyes helyek közötti szállítási költségek adottak Elégítsük ki az igényeket az adott feltételek mellett úgy, hogy a szállítási költség a lehetõ legkisebb legyen! Jelölések: m db feladóhely F1, F2Fm a feladóhelyeken lévõ mennyiségek (készlet) q 1, q 2 q m n db rendeltetési hely R1, R2Rn r1, r2rn a rendeltetési helyek mennyiségi igényei (szükséglet) cij az i. feladóhelyrõl a j rendeltetési helyre történõ egységre vonatkozó szállítás költsége az i. feladóhelyrõl a j rendeltetési helyre

történõ szállítás mennyisége xij Feltételek: m n ∑q = ∑r i =1 i j =1 j , cij, xij, qi, rj ≥ 0 továbbá Input Output (q1, q2 qm) készletvektor (xij,) szállítási mátrix m*n-es m n K= ∑∑ cij ∗ xij összköltség (r1, r2rn) szükségletvektor i =1 j =1 (cij,) költségmátrix m*n-es Megoldási módszerek: Induló megoldások Javító módszerek É-NY módszer Kvázi optimális módszer Potenciálok módszere Disztribúciós módszer Harg módszer Magyar módszer Példa: 3 feladóhelyen rendre 2, 4, 5 tonna van bizonyos termékbõl. El kell szállítani a termékeket 4 rendeltetési helyre rendre a következõ igények szerint: 5, 4, 1, 1 tonnát. Az egyes helyek közti szállítás költségeit a  2 3 2 4   következõ mátrix mutatja: cij =  3 2 5 7   4 3 2 6   1. É-NY módszerrel Ez a módszer a költségmátrixot figyelmen kívül hagyja! Adatainkat a következõ módon táblázatba gyûjtjük: R1 R2 R3

R4 Készlet F1 x11 x12 x13 x14 2 F2 x21 x22 x23 x24 4 F3 x31 x32 x33 x34 5 Szükség 5 4 1 1 A bal felsõ saroktól a jobb alsó sarokhoz kell jutni, miközben a készlet illetve szükség értékeit fokozatosan begyûjtjük a táblázatba. R1 R2 R3 R4 Készlet F1 2 0 0 0 0 F2 x21 x22 x23 x24 4 F3 x31 x32 x33 x34 5 Szükség 3 4 1 1 Eredményképpen a szállítási mátrixot kapjuk. R1 R2 R3 R4 Készlet F1 2 0 0 0 0 F2 3 1 0 0 0 F3 0 3 1 1 0 Szükség 0 0 0 0 Az összköltséget a költségmátrix segítségével számoljuk ki: K= 2*2 + 33 + 12 + 33 + 12 + 16 = 4 + 9 + 2 + 9 + 2 + 6 = 32 F1 F2 F3 Szükség 2. Kvázi optimális módszerrel Ez a módszer a költségmátrixot figyelembe veszi! Adatainkat a következõ módon táblázatba gyûjtjük: R1 R2 R3 R4 Készlet x11 x12 x13 x14 2 x21 x22 x23 x24 4 x31 x32 x33 x34 5 5 4 1 1 A készlet illetve szükség értékeit fokozatosan begyûjtjük a táblázatba oly módon, hogy a költségmátrixot nyomon követve a legkisebb

költségek mentén haladunk. Mivel legkisebb költségértékekbõl több egyforma is van, tetszõlegesen választjuk ki a sorrendet. Ennek hatására eltérõ megoldásokat kaphatunk. Ha a szállítási mátrix valamely sora vagy oszlopa kinullázódott, akkor azt a költségmátrixban is kihúzzuk, s azokat a költségeket nem vesszük figyelembe a szállítási mátrix elemeinek számításakor. F1 F2 F3 Szükség R1 x11 0 x31 3 R2 0 4 0 0 R3 x13 0 x33 1 R4 x14 0 x34 1 Készlet 2 0 5 F1 F2 F3 Szükség Eredményképpen a szállítási mátrixot kapjuk. R1 R2 R3 R4 Készlet 2 0 0 0 0 0 4 0 0 0 3 0 1 1 0 0 0 0 0 Az összköltséget a költségmátrix segítségével számoljuk ki: K= 2*2 + 34 + 42 + 12 + 16 = 4 + 12 + 8 + 2 +16 = 32 3. Potenciálok módszerével Ezt a módszert csakis valamely induló megoldás eredményének javítására használhatjuk! Tegyük fel, hogy az induló megoldás eredményképpen a következõ szállítási mátrixot kaptuk: R1 R2 R3 R4

Készlet F1 2 0 0 0 0 F2 3 1 0 0 0 F3 0 3 1 1 0 Szükség 0 0 0 0 Ez esetben a költség K= 2*2 + 33 + 12 + 33 + 12 + 16 = 4 + 9 + 2 + 9 + 2 + 6 = 32eFt. Elkészítjük a potenciálok táblázatát. A költségmátrix elemeivel töltjük fel azon indexû elemeket, melyek a szállítási mátrixban nem 0 értékûek. (A szállítási mátrix nem 0 elemeit kötött elemeknek nevezzük.) v1 v2 v3 v4 u1 2 u2 3 2 u3 3 2 6 u1 + v1 =2 u2 + v1 =3 u2 + v2 =2 u3 + v2 =3 u3 + v3 =2 u3 + v4 =6 Kaptunk 6 egyenletet 7 ismeretlennel. Egy változónak tetszõlegesen értéket adunk, majd a többit kiszámítjuk. v1:=0 u1 =2 u2 =3 u3 =4 v2 =-1 v3 =-2 v4 =2 2 3 4 0 2 3 4 A módosított költségmátrix a következõ lett: -1 -2 2 1 0 4 2 1 5 3 2 6 A módosított költségmátrixból kivonva az eredetit, kapjuk a különbség költségmátrixot: 0 -2 -2 0 0 0 -4 -2 0 0 0 0 Megkeressük a különbség költségmátrixban azt a legnagyobb pozitív elemet, ahol a szállítási mátrixban 0

érték állt, azaz nem volt szállítás. Jelenleg nincs ilyen, tehát nem javítható. Most tekintve a szállítási mátrixot, abban errõl a helyrõl indulva balra haladunk, míg kötött helyhez nem érünk, aztán rá merõlegesen tovább. Kapunk egy hurkot, aminek páros számú csúcspontja van. A csúcsokat rendre + - + - jelekkel látjuk el. Ezután megkeressük a hurkon belüli legkisebb értéket, s + jelûekhez hozzáadjuk, a – jelûekbõl kivonjuk. Az új szállítási mátrix javítására ugyanezt az algoritmust alkalmazzuk. 101 18. tétel Számítógép hálózatok típusai, topológiái, nagyszámítógépes rendszerek ismertetése. (PC-től a WAN-ig) A XX. század végén az emberiség már olyan hatalmas információtömeggel rendelkezik, hogy annak feldolgozásához és áttekintéséhez a számítógép nélkülözhetetlenné vált. Az információk rendszerezését különbözô adatbankok létrehozásával oldották meg. Ezeket az adatbankokat szakmai

ismeretek, információk alkotják, amelyek nemcsak az adott szakma számára, hanem más szakterületek részére is hasznosak lehetnek. Ahhoz, hogy az egyes számítógépeken tárolt információkat, adatokat, feldolgozó programokat, tervezô és szakértôi rendszereket egymás között is ki tudják cserélni, szükségessé vált a számítógépek és rendszerek összekötése, amelynek eredményeként létrejöttek a számítógép hálózatok. A számítógép hálózatok kialakulása 60-as években kezdődött, amikor megjelentek az interaktív időosztásos, nagyszámítógépes operációs rendszerek. Ebben a feldolgozási rendszerben a terminálról bejelentkezett felhasználók időszeleteket kaptak az operációs rendszertől. Ha a számítógépeket megfelelő vezetékekkel (vagy rádióhullámok segítségével) összekötjük, akkor lehetőség van egymás erőforrásainak, adatainak elérésére, kihasználására. A hálózat nem más, mint önálló

számítógépek egyenrangú összekapcsolása, a gépeken futó programok és tárolt adatok olyan rendszere, amelyek egymással két vagy több oldalú összeköttetésben állnak. - Két felmerülő igény miatt alakult ki: kommunikáció, automatizált - erőforrás-kihasználás optimalizálása. A hálózat kialakításához szükségünk van megfelelő hardverre, azaz serverre, munkaállomásokra, átviteli közegre, megfelelő típusú hálózati kártyákra (gépenként), jelerősítőkre, elosztókra és azt kezelő szoftverre. A hálózat tulajdonképpen azért van, hogy szolgálja a felhasználót (USER), aki egy helyi hálózathoz csatlakozva a következők alapján ítéli meg a hálózatot, annak szolgáltatásait: Hozzáférés (engedélyezés, kapcsolat-felépítés): Az engedélyezés jogi kérdés, amely a hálózathasználat jogával megvásárolható. A kapcsolat-felépítés fontos tényezô abban, hogy mennyi idô alatt érhetô el pl. egy adatbank vagy

csomópont a kapcsolat felépítéséhez és gyorsításához. - 102 elérhetô elônye, megvennie. Erôforrások: A rendelkezésre álló hardware eszközöket (gépek, tárolók) és az software-eket (adatbankok, feldolgozó programok) értjük ezalatt. Ez a hálózatok legnagyobb mivel a drága számítástechnikai eszközöket nem kell minden felhasználónak - Típusai kiterjedtség szerint: Azt mutatja meg, hogy az egymáshoz kapcsolt gépek milyen távol vannak egymástól fizikailag, a hálózat(ok) milyen távolságra vagy területre terjednek ki. Megkülönböztetünk: LINK Két számítógép összekapcsolása, ez még nem hálózat pl. Norton Comander LAN (Local Area Network) helyi hálózat, kiterjesztése maximum néhány kilométer (épületben, intézményben működô). Típusai: Server típusú (server és munkaállomás). Serverek fajtái: adat a serveren; - file server: program a WS memóriájában, printer server: a serverhez több nyomtató, munkát

oszt; telekommunikációs server: telefon vonalon másik géphez. - Terminál típusú (központi gép az alapja). ELAN MAN (Metropolitan Area Network) városi hálózat, vezetékes és telefonos összeköttetés. WAN (Wide Area Network) Országos hálózat, vezetékes, telefonos összeköttetés. Nemzetközi hálózat, telefonos, műholdas, mikrohullámú összeköttetés (Internet). - - Átviteli sebesség: Azt adja meg, hogy másodpercenként hány bitet képes átvinni. 1 baud =1 bit/sec. Ez függ az átviteli közegtől is. Az átviteli közegek a hálózat csomópontjait kötik össze egymással 103 - Fizikai átvivő közeg: Információtovábbító közeg. Típusai: telefonvonal kábel: sodrott érpár optikai kábel (üvegszálas). Az optikai kábelt alkalmazó hálózatok egyik típusa a duplagyűrűs FDDI. koaxiális kábel mikrohullám rádióhullám Egyéb fogalmak: - Protokoll: Előírásgyűjtemény (szabványgyűjtemény) arra, hogy hogyan kell

felépíteni egy hálózatot, illetve hogyan kell továbbítani az információt. Kliens-szerver: Van egy központi gép és az erőforrásokat ő birtokolja. Ez a szerver A többi gép a kliens. A kliensek igénnyel fordulnak a szerver felé és az kiszolgálja őket. Ezt már szoftverekre is átvitték. Elosztottság fogalma: Az erőforrások szét vannak osztva a számítógépek között. Csomópont: A hálózatban az egyes gépeket hívjuk így. Topológiák: Sin-topológia (BUS): A gépek egy központi sínre csatlakoznak, így bármelyik gép bármelyik másik géppel közvetlen kapcsolatba léphet. Bármelyik gép lehet server, munkaállomás. Megszólítás rádió üzemmódban történik. A megszólításra csak az azonosító kódjának megfelelő gép reagál. * * Ha a * -gal jelölt gép meghibásodik a többi gép is kiesik. Záródugóval működőképessé tehető a háló (*). Csillag-topológia (STAR): Létezik egy központi gép, amelyikhez csatlakozik a többi.

104 S PH AH = aktív HUB (elosztó) PH = passzív HUB S = server AH PH A csillaghálózatokban minden számítógép egy aktív vagy egy passzív elosztóra van kötve. Az elosztók számát és a számítógépek csatlakozási helyét az adott helyi távolságok határozzák meg. Gyűrű-topológia: Minden gép csak a két szomszédjával érintkezik. A vezérlőjel körbe-körbe fut (token rig). Amikor egy munkaállomáshoz ér, akkor lehet az állomásnak levenni vagy továbbítani információt, adatot. - Fa-topológia: - Általános háló-topológia: Archnet és Ethernet hálózatok (Ezek nem topológiák ) Arcnet hálózat: Egyszerűbb kiépítése és olcsóbb ára tette elterjedté. Építőelemei a vezetékek, csatlakozódugók, az elosztók (HUB-ok). Az elosztóknak két típusa van, az aktív és a passzív Az aktív HUB-okban van egy erősítő is, ami az elektromos jeleket felerősíti, így azok több munkaállomás használata esetén is eljutnak a

fájlszeverhez. Az elosztónak több fajtája van attól függően, hogy mennyi hálózati szálat lehet ráfűzni. A passzív HUB csak ellenállás osztással osztja le a jeleket a munkaállomások felé, így az ilyen elosztókra köthető munkaállomások száma korlátozott, hiszen minél több számítógép van egy passzív elosztóra kötve, annál gyengébb lesz az elektromos jel a munkaállomás és fájlszerver között. Ezért a hálózatokat midig 105 egyedileg kell megtervezni. A tervezésnél be kell tartani a minimális távolságokat, valamint az elosztások lehetőségeit, korlátait. Ezen elemek felhasználásával építhető soros (BUS) és csillag (STAR) rendszerű hálózat. Soros kiépítésnél az aktív elosztóról leágazó szálakra csatlakoznak Telosztókkal a munkaállomások, melyek száma maximum 8 lehet és a szálak hossza maximum 300 m lehet. Ethernet hálózat: Típusát tekintve sínszervezésű hálózat. Az arcnet hálózatokkal szemben

hosszabbak lehetnek a "sín-szálak" és egy szálra maximum 1024 munkaállomás csatlakozhat. Nagyobb az átviteli sebessége és megbízhatóbb az arcnet hálózatoknál. Vezetékelése kétféle lehet: vastag koaxiális kábeles (mint az arcnet hálózatoknál) vagy - vékony koaxiális kábeles, amit a kisebb kiterjedésű hálózatokban, épületeken belül alkalmazhatnak. A hullámok itt erõsítik egymást, amit a kábelen is megjelölnek. A jelölt ponthoz kell csatlakozni a gépnek. A vastagkábeles eljárásnál a maximális kiépítési hossz 2500 m, az illesztésektől maximum 50 m-re lehet a munkaállomás, amelyek maximális száma 100 lehet. A vastagkábeles ethernet hálózatoknál egy szál hossza maximum 185 m lehet és maximum 5 ilyen szálat használhatunk, amelyen maximum 30 munkaállomás lehet. Nagyszámítógépes rendszerek: A nagyszámítógépes rendszerekhez néhány éve még COCOM listás, többfelhasználós rendszerek tartoznak. E nagygépes

rendszerek hálózatára az állomás jelleg a jellemzô. Típusai: osztja, memóriaosztásos: a számítógép memóriáját több önálló rendszerre ezek külön-külön csatlakoznak egy-egy terminálhoz (egymástól független, de nem jó a kihasználtsága) típusai: egyenlô osztású rangsorolt osztású 106 dinamikus osztású (csak a szükséges memóriarészt osztja meg) idôosztásos: az operációs rendszer idôközönként a működô programokat aktiválja, teret enged a működésének, saját címzési rendszerrel egészíti ki típusai: egyenlô rangsorolt kapcsolt lépcsôs (az idô nem az órához, hanem a program lépéseihez igazított) párhuzamos működtetésű: egy terminál, egy program, a periféria vezérlések idejére sem marad kihasználatlanul. rangsorolt: az operációs rendszer szempontjából rangsorolt, automata elven működô: a belépéshez igazítja a többfelhasználós rendszereket minden egyes belépô után újrarendezi a memóriát

Protokollok, címzés: Az Internet protokolljai: A számítógép-hálózatokat összetettségük csökkentése érdekében rétegekbe szervezik. Mindegyik réteg az azt megelőzőre épül A rétegek száma, neve, tartalma és funkciója hálózatonként változik. Ha az egyik gépen lévő n. réteg egy másik gép n. rétegével kommunikál, akkor valójában minden egyes réteg adat- és vezérlőinformációkat ad át az alatta elhelyezkedő rétegnek, egészen a legalsó fizikai rétegig és a tényleges kommunikáció a fizikai rétegen át zajlik. A szomszédos rétegpárok között egy interfész húzódik. Az interfész az alsóbb réteg által a felsőnek nyújtott elemi műveleteket és szolgálatokat definiálja. Ha az egyik gép rétege a másik gép rétegével kommunikál, akkor a kapcsolat során használt szabályok és konvekciók összességét protokollnak nevezzük. A protokollok szabványosítását célozta 1983-ban az ISO (International Standard Organization),

amikor egy 7 rétegű referencia-modellt dolgozott ki és OSI hivatkozási modellnek nevezte el. Az ISO modell 7 rétege a következő: 1. Fizikai réteg: az adatok fizikai jelként való átviteléért felelős. 2. Adatkapcsolási réteg: feladata a fizikai adatátviteli vonal hibamentessé tétele a felsőbb rétegek felé. 3. Hálózati réteg (network): a kommunikációs alhálózatok működését vezérli, a csomagok forrás-cél útvonalának meghatározása, a heterogén hálózatok összekapcsolása. 107 4. Szállítási réteg (transport): feladat a viszonyréteg és a hálózati réteg összekapcsolása. 5. Viszonyréteg (session): feladata a kétirányú adatforgalom és szinkronizáció biztosítása. 6. Megjelenítési réteg (presentation): feladata az információ szemantikai és szintaktikai vizsgálata, szabványos kódok előállítás. 7. Alkalmazói réteg (application): feladata az elektronikus levelezés, katalógus kikeresés biztosítása. Az Internet

hálózat hálózat protokolja a világszerte elterjedt és szabvánnyá vált TCP/IP (Transmission Control Protokoll / Internet Protocol). A TCP/IP 5 hálózati réteget használ, melyek a következők: 1. Felhasználói réteg. 2. Szállítási réteg. 3. Internet hálózati réteg. 4. Hálózati illesztő réteg. 5. Fizikai réteg. A szegmensekre osztott, majd elektronikus úton "csomagokká" alakított információ megfelelő címzéssel juttatható el a kívánt címre. A hálózaton keresztül az egységnyi csomagok más-más úton ugyan, de végeredményben ugyanahhoz a címzetthez érkeznek, ahol az eredeti üzenet ismét összeáll. - Címzés az Internetben: Minden gép, amelyik az Internetbe van kötve egyedi 32 bites címet kap, amelyet a kommunikációhoz használni kell. Ezek a címek két számpárból állnak: az első rész a hálózatazonosító (netid), a második az állomás azonasítója (hostid). Pl.: 192.112355; 12817656 A nagy hálózatban két

gépnek nem lehet egyforma címe. A címek kiosztását Európában a RIPE (franciaország) végzi. Háromféle lehet a kiosztott címek típusa aszerint, hogy hány számot határoz meg belőlük a hivatal, azaz: az "A" típusnál csak az első 8 bitet határozza meg, a "B" típusnál az első 16 bitet (64000 gép), a "C" típusnál az első 24 bitet (256 gép). 108 A számokból álló címzési rendszer mellett létezik egy betűkből álló ún. domain rendszer is. Ezek hierarchikus felépítést követnek A betűcsoportok egy-egy részrendszert (domain) jelölnek a legkisebbtől a legnagyobb felé haladva. Ez a címzés típus könnyebben megjegyezhető. A sor végén álló utolsó betűcsoport intézménytípust, vagy országot jelöl. Pl.: mgfa.nyafhu, nyaf: Nyíregyházi Agrár Főiskola, hu: magyarország rövidítése, ftp.uunet, ftp.mcomcom, com: kereskedelmi felhasználó unlinfo.unledu, edu: oktatási intézmény 109 19. A Novell

NetWare hálózati operációs rendszer ismertetése, jellemzése. Alapfogalmak (suprevisor, user group). A NetWare 4 hálózati operációs rendszer a NOVELL cég terméke. A cég székhelye az USA-ban, Utah államban található. A városka neve Provo, a térképen Salt Lake City-től pár száz mérföldre találhatjuk. A NetWare mellett még sokféle egyéb terméket is forgalmaz, szinte minden hálózati problémára van megoldása. Felemelkedését a villámgyorsan bővülő PC piacnak köszönhette. Először hozott ki igazán hatékony az Intel processzorok védett üzemmódját is felhasználó LAN operációs rendszert. A NetWare 4 a jelenleg kapható egyik legjobb LAN operációs rendszer. Természetesen nem a semmiből keletkezett, hanem az előző verziók tovább fejlesztése. Meg kell tehát ismernünk az alapját képző elveket, ezután átnézhetjük újdonságait is. 1. Alapfogalmak Ebben a részben megvizsgálunk egy NetWare-n alapuló hálózatot. Végighaladva

rajta ismertetjük az egyes részekhez tartozó fogalmakat, a hálózati drive-ok kezelését, megismerjük a NetWare terminológiát is. 1.1 Egy általános hálózat elemei A NetWare a server-client architektúrák kristálytiszta megvalósítása. Minden rendszerben találnunk kell tehát legalább egy server-t, és azokat a gépeket, melyeket kiszolgál. A NetWare ezeket workstation-nek nevezi A servert védeni kell az áramkimaradásoktól, ezt a UPS (Uninterruptible Power Supply –szünetmentes áramforrás) végzi el. A számítógépeket hálózati kábel köti össze, az ehhez való csatlakozást hálózati kártyák végzik. A server több winchestert is tud kezelni, ezek csatlakozására fejlesztették ki a DCB-ket (Disk Coprocessor Board) Server (hálózati kiszolgáló) A server a hálózat kiszolgálója. Három fő feladatot kell ellátnia: File-ok tárolása és a hozzáférések kezelése. File-ok védelme az illetéktelen külső behatolóktól és a hálózat

felhasználóitól. Hálózati nyomtatás. A NetWare esetében a 3. funkciót külön választották A file-ok tárolását és védelmét ellátó eszközt file server-nek, a nyomtatást végzőt pedig print server-nek nevezzük. A NetWare 3-as verziójában csak dedikált szerver létezik. A NetWare 41-től lehetséges nem dedikált server a NetWare 4.1 for OS/2 segítségével A severen fut maga a NetWare operációs rendszer. Parancsainkat a consol segítségével adhatjuk meg neki, amely a server billentyűzetét és monitorát jelenti. A kiadható utasításokat console command-nak nevezzük, és a consol prompt után kell begépelnünk majd elküldenünk. A consol prompt a 4-es verzióban a server neve és utána egy kettőspont (pl.server 1:) 110 Mivel a NetWare valódi operációs rendszer programok is futtathatók rajta. Ezek kiterjesztése NLM (NetWare Loadable Module – NetWare betölthető modul). A modulok a load parancs segítségével indíthatók. Létezik több

parancsot egybefoglaló parancs file is, ezek kiterjesztése NCF (NetWare Configuration File). Ha a DOS-hoz hasonlítjuk, akkor az NLM file-ok megfelelnek a COM és az EXE fileoknak, az NCF file-ok pedig a BAT file-oknak. Workstation (munkaállomás) Itt fut az alkalmazás és ezek a számítógépek használják ki a server szolgáltatásait. Operációs rendszerük sokféle Lehet DOS, Windows, Windows 95, Windows 98, OS/2, sőt Apple Macintosh gépek is felkapcsolódhatnak. Ha egy workstation valamely serverre bejelentkezik, akkor ott egy logikai számot kap. Ennek neve connection number, és kilépésig a server ezzel a számmal azonosítja. A connection number-t a munkaállomások bejelentkezési sorrendben kapják, 1-től kezdve. Ha időközben valamelyik felszabadul, akkor a következő bejelentkező ezt kapja meg. UPS (szünetmentes áramforrás) A severek tartalmazzák a hálózat számára fontos adatokat és programokat. Működésük közben egy pillanatnyi áramszünet is

sok felhasználó aznapi munkáját teheti tönkre. Ennek kivédésére alkalmazzák a szünetmentes áramforrásokat, melyek a hálózati feszültség kimaradása esetén is biztosítják a tápellátást. A serverek ma már szinte midig dedikáltak, alkalmazás nem fut rajtuk, így a legtöbb esetben csak be- illetve kikapcsoláskor találkozunk velük, s hogy ne legyenek útban, különböző eldugott helyekre kerülhetnek. A mai szünetmentes áramforrások terheléstől függően kb. 20-25 percig bírják az áramkimaradást. Közben természetesen sípolnak is, de a server helye miatt van rá esély, hogy ezt senki sem hallja meg. Ekkor pedig ugyanaz történik, mintha nem is lenne UPS-ünk. Gondjainkra megoldást az áramszünet kezelésének automatikussá tétele jelent. Az erre felkészített szünetmentesek jelvezetékkel össze vannak kötve a serverrel, amely ezen keresztül értesül a hálózatkimaradásról. Ezt a figyelőprogramot UPS monitoringnak nevezzük.

Amennyiben bizonyos időn belül nem tér vissza az áram, illetve a UPS akkumulátorai le vannak merülve, akkor automatikusan értesíti a munkaállomásokat, lezárja a file-okat és kiadja a server lekapcsolását jelentő DOWN parancsot. 111 Hálózati kártyák A LAN hálózatban lévő gépeink hálózati kártyák segítségével kapcsolódnak össze. A NetWare lehetővé teszi, hogy egy serverbe több (maximum négy) hálózati kártya is elhelyezhető egyszerre. Ezek között a server routerként viselkedik, azaz lehetséges, hogy az egyik kártya Ethernet a másik pedig Token Ring legyen. Előnyei: olcsó, mert csak a plusz hálózati kártyák költsége terhel bennünket. Gyors, mert a router forgalomleválasztást is végez a hálózatok között. Könnyű a kábelezés kialakítása, és növekszik a biztonság, mert minden csatoló hálózata külön hálózatnak számít DCB (Disk Coprocessor Board) A NetWare egy serveren belül akár 64 winchestert is tud

egyszerre kezelni. A szokásos IDE csatolónk ebből maximum kettőt biztosít. Ha közelébe akarunk érni a maximális számnak, akkor több hard disk csatolót kell használnunk. Erre egy megoldás a Novell DCB, melyből egyszerre 4-et is elhelyezhetünk, és mindegyike 8 winchestert tud vezérelni. Előnye, hogy a DCB-t kezelő software drivert minden NetWare termékben szállítják. 1.2 SFT rendszerek és a TTS A servernek, mint a hálózat központjának, nagy megbízhatóságot kell elérnie. Mivel a hardware hibák egy részét lehet software úton korrigálni, a NetWare-ben megjelentek az SFT rendszerek (System Fault Tolerant – ’’hibatűrő rendszer’’). Jelenleg három szintjét különböztetjük meg: SFT l. A hard disk-en a FAT-tábla és a directory struktúra duplán van tárolva, így az egyik példány hibája nem okoz adatvesztést. A két példány adategyezőségét a rendszer induláskor is ellenőrzi. Az SFT másik tudománya a menet közben keletkező

winchester hibák kiszűrése. Ekkor a számítógép minden leírt blokkot azonnal visszaolvas. Ha az írt és az olvasottadat nem egyezik meg, akkor a megfelelő területet kijelöli rossznak, és az adatot máshová írja fel. A módszer neve Hot Fix, azaz ’’azon melegében’’ történő javítás. A javításra fenntartott terület neve redirection area, ez általában a winchester 2o/o-a. Az átirányított blokkot redirected blokk-nak nevezzük, ezek száma a serveren lekérdezhető. Gyakorló rendszergazdának egyik kötelessége ez, mivel a redirected blokkok szaporodása általában kezdődő hard disk lhibát jelez. SFT II. A serverben a winchester az egyik legfontosabb eszköz, mégis a mechanikából eredően ez sérül legtöbbször. Az SFT II ezért dupla hard disket használ, mindkettőre ugyanazt írja fel. Ha az egyik tönkremegy, mindössze egy konzol üzenet érkezik a kikapcsolásáról, egyébként észre sem vennénk a hibát. Ha a két winchester egy

csatolón van, akkor a módszer neve mirroring, ha a csatolók is duplázva vannak, 112 akkor duplexing. Természetesen mindkét winchesteren külön-külön SFT I is működik. SFT lll. Amennyiben tökéletes biztonságot akarunk, akkor duplázzuk meg a teljes servert. Erre való az SFT III, melyet kiegészítésként külön kell, megvásárolnunk. A "tükör serverek" között a LAN hálózaton kívül egy másik, nagy sebességű összeköttetés is van. A neve MSL (Mirrored Server Link), ezen történik a működés egyeztetése Az MSL hardware viszonylag drága, ezért ne felejtsük ki a költségek tervezésekor. Az SFT III rendszer csak 1990 óta elérhető, jóval később adták ki mint társait. Az SFT I és SFT Il ma már minden NetWare beépített része, a servertükrözésért viszont külön kell fizetnünk. Az SFT rendszerek mellett egy másik komoly fegyver is létezik az adathibák megelőzésére. A módszer neve TTS (Transaction Tracking System -

tranzakció követő rendszer). Adatbázisok kezelésénél probléma, hogy több egybefüggő részt kell módosítanunk egyszerre, például adatot és indexét. Ezt a műveletet nevezzük tranzakciónak. Ha tranzakció közben lép fel hiba (pl server áramkimaradás, LAN kábelezés szakadása, munkaállomás lefagyás, stb.), akkor a régi adatok már félig felülíródtak, az újak fele még hiányzik. A TTS rendszer megjegyzi a tranzakció kezdetekor meglévő állapotot, és ha a művelet megszakad, akkor a részben felülírt adatokat és indexeket visszaállítja. Így végeredményben vagy az összes egymással összefüggő adat felülíródik, vagy hiba esetén egyik sem. Akármelyik eset következik is be, az adatbázis integritása nem sérül. A TTS rendszer működése nem automatikus, háromféle módon tudjuk szolgáltatásait kihasználni. Az alkalmazás nem ismeri ezt a lehetőséget. Ekkor a Transactional attribútum segítségével tudjuk beindítani, és a

fizikai vagy logikai rekordzárolást figyelve működik. Az alkalmazásnak ez beépített lehetősége. Ilyen adatbáziskezelő például a Novell Btrieve. Az alkalmazás TTS hívásokat használ a tranzakciók jelzésére. 1.3 A NetWare hálózati disk kezelése NetWare alatt a winchestereket két csoportba sorolhatjuk. A munkaállomásokon lévőket local drive-nak, lokális winchesternek nevezzük. Az itt található adatokhoz senki sem férhet hozzá a munkaállomás előtt ülőn kívül. Természetesen írtak már olyan programokat is (pl. a Lan Assist), amelyekkel ez megtehető, de ezek nem a NetWare részei. A serverek winchestereit network disk-nek nevezzük Ezeket bárki elérheti a hálózaton, amennyiben joga van hozzá. A kérdés az, hogyan építsük be a network drive-okat a saját számítógépünk rendszerébe. Egy winchestert több egymástól különböző operációs rendszer is használhat Ezért az első szektor nem tartozik egyikhez sem, itt található a

Master Boot Record. Ez egy icipici kis programból áll, melynek van egy adatbázisa is. Az adatbázis neve partíciós tábla. Azt mondja meg, hogy a winchesteren milyen operációs rendszerek találhatók, és az egyes részek hol helyezkednek el. Az operációs rendszerek közül 113 egynek alapértelmezettnek kell lenni, ez az aktív partíció. A partíciós tábla kezelésére DOS alatt az FDISK program szolgál. Mint a DOS, mint a NetWare egy winchesterre csak egy saját partíciót tud tenni. Rendszerindításkor elindul a megfelelő winchesteren (DOS esetén a "C:" drive-on) lévő master boot program, és a saját partíciós táblájából kiválasztja az aktív partíciót. Megnézi az így kiválasztott operációs rendszer kezdő szektorát. és az ott lévő betöltő programra adja át a vezérlést. Megjegyzésként: mivel a boot vírusok ide, a master boot programba ülnek be, ezért nem tünteti el őket egy DOS FORMAT parancs - ez ugyanis csak a

saját partíciójában kalózkodhat. A master boot újragenerálását DOS alatt az FDISK /mbr parancs végzi el. Az így elindított boot program aztán behozza a saját operációs rendszerét. Ez körülnéz minden winchesteren, és ahol saját típusú partíciót talál, azt használatba veszi. Az életre keltett partíciók azonban csak egy fizikai felosztást jelentenek. Valahogy logikailag is használhatóvá kellene tenni őket A DOS erre a következőt találta ki: betűvel jelöli a megfelelő partíciókat. Egy partícióhoz vagy egy (pl C:) vagy több betűt rendel (ez a winchester logikai feldarabolását jelenti). A módszer egészen addig nagyon jó, amíg kevés ilyen logikai egységünk van. A NetWare viszont akár 64 winchestert is kezelhet - ennyi betű pedig nem létezik az angol ABC-ben. A megoldás az, hogy a NetWare az egyes partíciókhoz logikai neveket rendel hozzá. A winchesterek ilyen logikai felosztását volume-oknak nevezzük. E volume jelölhet egy

partíciót (ez az általános), de egy partíciót oszthatunk több volume-ra, illetve egy volume aIá több partíciót is összevonhatunk. Ez utóbbi eset azt jelenti, hogy például két 500 Mbyte-os winchestert egy 1 Gbyte-osként használhatunk. A volume nevek 2 és 15 karakter között lehetnek, és ":" követi őket. Az első volume neve kötelezően SYS:, azaz egy ilyet minden serveren találunk. Amennyiben a serveren CD-t is kezelünk, akkor ezt a NetWare olyan volume-nak látja, melynek neve megegyezik a CD címkéjével (Iabel). A NetWare működése alatt az egyes volume-okat tetszés szerint kivehetjük a rendszerből, ill. visszahozhatjuk őket, ennek neve mount ill. dismount Az NDS-ben minden volume-hoz rendelődik egy Volume objektum. Ennek az objektumnak a neve (alapértelmezése: servernév volumenév) tetszőlegesen megválasztható, a hálózaton ezzel a névvel is jelölhetjük őt. Egy, a hálózaton lévő könyvtár egyértelmű azonosítása ezek

után a következő. Példánkban legyen a SERVER 1 serveren lévő SYS: volume-ról szó, melyhez tartozó NDS-beli objektum neve ADATWINCHESTER. A teljes könyvtárnév megadása így néz ki: servernév/volume:könyvtárnév vagy volume objektumnév:könyvtárnév a példa alapján: SERVER 1 /SYS:JATEKTETRlS vagy ADATVOLUME:JATEKTETRIS Könyvtármegadáskor a NetWare nem különbözteti meg a "" és a "/" jelet. A SYS:JATEK és a SYS:JATEK ugyanazt jelenti, azaz ha a volume-t is megadjuk, akkor a könyvtármegadás automatikusan a főkönyvtárból indul. 114 Ezzel úgy tűnik mindent megoldottunk - de csalódnunk kell. Mert mit kezd egy COPY parancs azzal, hogy COPY C:*.* SERVER 1/SYS:JATEK ? Hát elég értetlenül fogadja a dolgot és komoly hibaüzeneteket fog küldeni, pedig a DOS parancsokkal való kompatibilitás nagyon fontos. Ezért a hálózati könyvtárakhoz betűt rendelhetünk, ennek neve drive mapping. Ezeknek a logikai drive neveknek a

segítségével fenntartható a kívánt kompatibilitás. A map-et elvégezhetjük a NETUSER, NWTOOLS vagy MAP program segítségével, ezeket a NetWare biztosítja. Az előző rossz példát alapul véve így módosul a COPY: MAP O:=SERVER 1/SYS:JATEK COPY C:*.* O: A NetWare ebbe a drive map rendszerbe beépítette a DOS PATH parancsát is. Az olyan drive-okat, amelyeken a NetWare még körülnéz, ha a megadottban nem találja a kért programot ill. adatot, search drive-nak nevezzük 1.4 A NetWare segédprogramjai A NetWare kezeléséhez sokféle segédprogramot (utility) használhatunk. Ezek közül több részben vagy teljesen átfedi egymást, azaz ugyanazokat a funkciókat valósítja meg. Lehet például file-t másolni a DOS-os COPY és XCOPY-vaI, a Windows File Managerével, és a NetWare NCOPY és FILER parancsával. A használható parancsok egy felosztása a következő: DOS parancsok A DOS parancsok szinte mindegyike használható, van azonban közülük néhány kivétel:

PATH parancs használata tilos, helyette MAP utility. Nem működik hálózati drive-ra a CHKDSK. Helyette NDIR utility Feleslegessé válik (nem is működik) hálózati drive-ra a FORMAT, FDISK. BACKUP nem menti a Shareable attr. file-okat Helyette SBACKUP utility Text workstation utility-k A teljes NetWare kezelhető karakteres alapú programokkal. Létezésük miatt akár egy 1 Mbyte memóriával rendelkező 286-os AT-val is végezhetjük a rendszerfelügyeletet. Az tudja a lehetőséget igazán értékelni, aki próbálta már, hogy mekkora erőmű szükséges egy Windows NT felügyeletéhez. A text utilityket két fő csoportra osztjuk. A parancssorba írhatókat Command Line Utility-knek nevezzük. Ugyanezen parancsokat menüvezérelten is kiadhatjuk, az ilyen alapú programoknak Menü Utility a neve. A két programhalmaz majdnem teljesen lefedi egymást, azaz amit meg tudok csinálni Command Line Utilityvel, azt elvégezhetem Menü Utilityvel is. Kinek melyik tetszik meg -

lehet választani Windows alapú utility-k (Graphical utilities) 115 A Windows rendszerek elterjedésével természetesen megjelentek a Windows alapú NetWare kezelő programok is. Ezek, grafikus környezetük miatt jóval szemléletesebbek a text utilityknél, de természetesen lassabbak és több memóriát követelnek. Közülük a két legfontosabb a rendszerfelügyeletet biztosító NWADMIN és a teljes NetWare leírást tartalmazó Dynatext help. Server utilitv-k A server konzolján kiadható parancsokat nevezzük így. Ezek nem mások, mint magának a NetWare-nek (ami, mint tudjuk csak a servereken fut) a kezelő parancsai. 2 A NetWare 4 újdonságai Ebben a részben felsoroljuk, hogy milyen újdonságokkal szolgált a NetWare 4 az előző verziókhoz képest. Mivel sokan ismerik a NetWare 3-as rendszert, átnézzük a két verzió közötti fő különbségeket. Megvizsgáljuk, hogy miért volt szükség a verzióváltásra, és hogyan oldották meg a meglévő

problémákat. NetWare Directorv Service Teljes hálózati szinten egységes, osztottan tárolt adatbázis amely tartalmazza a hálózat összes erőforrását és az azokhoz való hozzáférési jogokat. Hierarchikus struktúra, melynek feladata a nagy, sok useres és serveres hálózatok felügyeletének megkönnyítése. Ez a döntő újítás, miatta van a verzióváltás ! Hard disk kezelés racionalizálása Data Migration Régóta nem használt file-ok átvihetők a server winchesterről egy lassabb, de nagyobb kapacitású háttértárra. Ez általában egy jukebox, amely több optikai lemezt tartalmaz. A lemezeket egy mechanikus rendszer cserélgeti, ha az adat éppen nem az aktuális lemezen van. A rendszer neve HCSS (High Capacity Storage System) Ha a file-okat meghatározott ideig nem használjuk, automatikusan átmásolódnak a jukeboxra (migration). Később, ha újra szükség van rájuk, a visszamásolás szintén automatikus (demigration). A felhasználó ezt nem

érzékeli, legfeljebb a régen használt file-jaihoz lassabban jut hozzá. File Compression File-ok tömörített tárolása, a tömörítés mértéke nagyobb, mint 63% A rendszer csak a megjelölt időnél régebben használt file-okat tömöríti (alapértelmezés: 7 nap). Csak a winchesterre igaz, a kibontás a felhasználó számára transzparens módon zajlik le. Block Suballocation A NetWare-nél a file-ok helyfoglalása több szektoros egységekben történik, ezeket blokknak nevezzük. DOS megfelelője a cluster Ha a blokkméretünk 16 kbyte (ez instal láláskor dőI el), akkor 8 db 10 byte-os file 8x16 kbyte helyet foglal el. Az ilyen felesleges pazarlás 116 megelőzésére a blokkok 512 byte-os kis részekre bonthatók, azaz a fleok utolsó "töredék" blokkjai összevonhatók. Adatvédelem feilesztése Auditing (ellenőrzés) Ellenőrizhetjük (és fel is jegyezhetjük) a hálózattal kapcsolatos eseményeket, ami a biztonság szempontjából kiemelkedően

fontos. Ezek lehetnek: File és directory esemény / open, close, read, write / Server esemény / down, mount, dismount / NDS esemény /objektumokban történt változások / Authentication (hitelesítés) Bejelentkezéskor a felhasználó azonosítása teljesen titkosítva megy végbe. Menete: bejelentkezés kérelem után a server elküldi a felhasználónak a saját, titkosításhoz szükséges "privát kulcs"-át (private key). Ezzel titkosítva jön vissza a jelszó, melyet a server dekódol. A módszer neve "Public Key Encryption" Hálózati átvitel gyorsítása Packet Burst Protocol Több elküldött csomag egyszerre való nyugtázása, felváltva az előző verzió egy csomag - egy nyugta protokollját. Large Internet Packet Megengedi az eddigi 576 byte-osnál nagyobb méretű csomagok használatát, amennyiben a hálózati hardware is lehetővé teszi ezt. Memóriakezelés átalakítása Memory allocation A NetWare 4 egy tömbben kezeli a server

memóriát (one memory pool), szemben a NetWare 3-mal, amelyik minimum 5 memory poolt használ. Így lehetővé válik a memória átcsoportosítása az alkalmazások között. Megjegyzés: szükség is van rá. mert a 4-esnek jóval több memória kell Memory protection Segítségével elérhető, hogy az új, ki nem próbált NLM-ek egy elkülönített memóriarészben fussanak. (OS PROTECTED DOMAIN) Kihasználja, hogy az Intel processzoroknak van beépített memóriavédelmi lehetősége, így a rosszul megírt NLM nem tudja magát az operációs rendszert elpusztítani. Nyomtatás könnyebbé tétele A nyomtatandó file-t közvetlenül a printerre küldhetjük, nem kell ismernünk a hozzárendelt print server és print queue nevét. 117 A print server max. 255 printert tud kezelni Nemzetközivé válás A NetWare eddig csak angolul értett, ami nagy hátrányt jelent pl. a Windowssal szemben. Ebben a verzióban megtette az első lépéseket a többnyelvűség felé. Serveren

beállíthatjuk a dátum, idő és számábrázolás formáját. I UNICODE - 8 bit helyett 16 bites belső adatábrázolás. Installálás és help több nyelven. DvnaText (teljes dokumentáció CD-n) Az összes kézikönyv megtalálható file-ban is (sőt, könyv alakban külön kell megrendelni!). Lehet egy időben több kötetet olvasni, crossreferenciát kérni, szó szerint keresni, stb. 3. A NetWare használata során felmerülő fontosabb fogalmak Supervisor: 1) az a személy, aki előképzettsége folytán rendelkezik mindazzal az ismerettel, amely a lokális hálózat helyes működését lehetővé teszi, és ebből kifolyólag maximális jogosultsággal rendelkezik a hálózatban 2) az operációs rendszer központi vezérlőprogramja, amely az egész operációs rendszert irányítja User: a hálózatot használó személy, aki a supervisortól kapott jogoktól függően férhet hozzá a hálózat erőforrásaihoz ill. adataihoz Group: közös jogokkal rendelkező userek

csoportja. Amelyik usert felvesszük a csoport tagjai közé, az megkapja a csoport jogait is. Több különálló de azonos vagy közel hasonló hatáskörrel rendelkező user felügyeletét könnyíti meg. Organizational Role: egy kitüntetett pozíciót vagy szerepkört jelöl a szervezeten belül. Megkönnyíti az olyan munkakörök felügyeletét, amelyek feladatai és jogai kötöttek, de az őket betöltő személyek gyakran változnak. Közte és a Group között mindössze az a különbség, hogy a csoportnak általában több tagja van, míg az Organisational Role-nak egy. 4. A jogok és hatásuk A NetWare a 3.x verzió óta a file és könyvtárhozzáférési jogoknak 8 fajtáját használja. Az ott bevált elveken a NetWare 4-ben semmit sem változtattak A file és 118 a könyvtárrendszer jogai azonos nevűek, csak kis jelentésbeli eltérésük van. A jogok nevei a következők: Read (R) Write (W) Create (C) Erase (E) Modify (M) File Scan (F) Acces Control (A)

Supervisor (S) olvasási jog írási jog létrehozási jog törlési jog módosítási jog file keresési jog felügyeleti jog supervisor jog 5. Néhány parancs Belépéssel kapcsolatos parancsok Login belépés a hálózatba Attach kapcsolódás más szerverhez Nlist elérhető kiszolgáló egységek neve Logout kilépés a hálózatból Információ parancsai Whoami információk a saját bejelentkezésről Nlist User bejelentkezett felhasználók Nver információ a hálózat főbb elemeiről Ndir információ a file és könyvtárrendszerről Könyvtárkezelő parancsok Ndir információ a file és könyvtárrendszerről Flag file-ok és könyvtárak attribútumait kezelő program Rendir könyvtárak átnevezése Map logikai drive és volume összerendelések kezelése File kezelő parancsok Filer a hálózat file kezelő segédprogramja Flag file-ok és könyvtárak attribútumait kezelő program Del törlés Purge törölt állományok végleges törlése Ncopy másolás

Jogokkal kapcsolatos beállítások A 3.x verzió jogokkal kapcsolatos parancsait (Grant, Revoke, Tlist, Allow, Rights) a 4.x verzióknál a Rights parancshelyettesíti 119 19. tétel Alapismeretek: Protokoll Az adatáramlás szervezése az ún. protokollok segítségével történik A protokoll a kapcsolat, adatáramlás mikéntjének leírása. A NetWare alapértelmezett protokollja az IPX/SPX. Szerver A LAN központi része, a NetWare-nél főleg Intel alapú PC, gyors mikroprocesszorral, sok memóriával, merevlemezzel, hálózatos operációs rendszerrel. A Novell NetWare szerver főleg állomány szerver (file server) és nyomtató szerver (print server). Természetesen ezen kívül lehet még alkalmazás szerver (application server) például ha egy OracIeWare is fut a szerveren. Munkaállomás Valamilyen PC, saját erőforrásokkal, saját operációs rendszerrel (DOS, Windows, OS/2, Mac vagy UNIX), a hálózati kártya segítségével a LAN-ba kapcsolódva képes

megfelelő kommunikációra a szerverrel, szerverekkel. Ezáltal képes a megosztott erőforrások közös használatára. Router A router több hálózati szegmens összekötésére és szelektív adat továbbításra képes, több protokollt kezelhet, a protokoll konverziós képességgel egyetemben. A NetWare szerver képes routerként is működni, ami azt jelenti, hogy ha a szerverben több hálózati kártya van, azaz több hálózatra csatlakozik, a hálózati szegmensek közötti IPX/SPX és TCP/IP router funkciót is ellát. Ez a képesség az MPR, a Multiprotocol Router szoftver használatával válik teljessé, mely további protokollok kezelését teszi lehetővé. Ebben a hálózatban lehetnek UNIX, OS/2 gépek is, ezek is képesek a NetWare szerverek közreműködésével kommunikálni. Alapfogalmak Felhasználókkal kapcsolatos: Levél obj Neve Funkciója User Felhasználó Minden személy, aki a hálózatot használja. Group Csoport Felhasználók csoportja.

Organizational Role Vállalati szerep Egy pozíció, szerep, mely fontos a vállalat, a hálózat szempontjából. Profile Profi Felhasználók listája, egy 120 számukra végrehajtódó login script számára. Message Routing Group Levelezést átirányító csoport Azon szerverek listája amelyek képesek levelezni egymással. Szerverrel kapcsolatos: Levél obj Neve Funkciója Directory Map Katalógus összerendelés Az állomány rendszer katalógusára mutató objektum. Főleg login scriptben használható a legfontosabb alkalmazások összerendelésénél. NetWare szerver NetWare szerver NetWare szerver Volume Kötet Egy NetWare szerveren belüli logikai rész Levelezéssel kapcsolatos: Levél obj Neve Funkciója Messaging server Egy NetWare szerveren futó Levelező szerver levelező Szerver. Message Routing Group Levél továbbító csoport Levelező szerverek olyan csoportját reprezentálja, melyek egymásnak képesek üzeneteket átadni.

Distribution List Címzett lista Címzett lista. 121 External Entity Külső egyed Nem a NetWare levelező (MHS) rendszerben lévő, hanem valamely más levelezési rendszerben lévők névsora A NetWare-ban különböző jogokat rendelhetünk a felhasználókhoz és az adminisztrátorokhoz. Egyszerű esetben mindenkinek megvan a saját alapértelmezett joga. A problémák akkor jelentkeznek, amikor a megszokottól eltérő feladatot kell végrehajtani. Jog S Supervisor Leírása Minden jog adhat más felhasználóknak. A jog nem tiltható le az R Read olvasása, Olvasás W Írás Write C Create E Erase részkatalógusaik Megad minden jogot a katalógushoz, alkatalógusaihoz, állományaihoz. Jogokat Készítés Törlés IRF-fel. Állomány megnyitása és tartalmának programok futtatása. Állomány megnyitása és tartalmának megváltoztatása. Új állomány vagy részkatalógus készítése. Katalógusok, állományaik, törlése. M Modify Módosítás Név

vagy attribútum módosítás. F File Scan Állomány keresés Állományok és katalógusok nevének megtekintése. A Access Contro Hozzáférés vezérlés A trustee összerendelés és IRF megváltoztatása. Parancssor programok: ATOTAL Ezzel a segédprogrammal nézheti meg az összes szerverhez kapcsolódó account /számla / számot. CAPTURE Nyomtatási munkáinkat átirányíthatjuk a hálózati nyomtatóra bármely alkalmazást használva. FLAG Megnézni, vagy módosítani az állomány attribumokat LOGIN 122 Egy NetWare szerverre, vagy az NDS-be bejelentkezni. LOGOUT Hálózatból való kijelentkezésre szolgál. MAP Megnézni, készíteni vagy módosítani a hálózati és a kereső meghajtó összerendelésünket. NCOPY Állományokat és katalógusokat másolhatunk egy katalógusból egy másik katalógusba. NDIR Állományokról és katalógusokról a teljes állomány rendszerünkben kereshetünk és rendezhetünk információkat. NVER A szerver verzió

információinak lekérése. PURGE A törölt állományokat eltávolíthatjuk fizikailag is az állományrendszerből. RENDIR Egy katalógus nevének megváltoztatása. SEND Üzenetet küldhetünk egy másik felhasználónak. SETPASS A jelszót lehet megváltoztatni. WHOAMI A kapcsolat információinak megtekintése 123 20. TÉTEL A SZÁMÍTÓGÉPES INFORMÁCIÓS RENDSZEREK CÉLJA, FEJLESZTÉSÉNEK SZAKASZAI, A RENDSZERTERV RÉSZEI 1./ A SZÁMÍTÓGÉPES INFORMÁCIÓS RENDSZEREK CÉLJA Számítógépes információs rendszerek célja alapvetően számítógépen tárolt és segített információk feldolgozása. Alapvető feladata az adatfeldolgozás Célja még nagymennyiségű adaterőforrás feldolgozása, hogy gazdasági eredményt hozzon a rendszer üzemeltetője számára. A számítógépes rendszerfejlesztés különböző módszertanok segítségével történik. Módszertan nélkül: - személy-függő fejlesztése - örökös viták - vezetési nehézségek -

dokumentációs gondok - karbantartási gondok - munkahelyváltás nehézségei - kompatibilitás hiánya Módszertannal: - technologizált fejlesztés (engineering) - áttekinthetőség - szabványos dokumentáció - projektvezetési támogatás - csereszabatosság (termék, munkatárs) - számítógépes támogatás A számítógépes támogatás eszközei: CASE eszközök – egy komplett feladatkört teljes mértékben támogat TOOLS eszközök – egy-egy feladathoz nyújtanak segítséget WORKBENCH (munkapad) – részfeladatok, egy-egy feladat eredményének megjelenítését segíti Strukturált módszertanok jellemzői: - termékszemlélet - minőségkezelés - életcikluson alapuló technológia - projektvezetés támogatása - testreszabhatóság - információrendszer:adat-folyamat-interfész - elemzés és tervezés szétválasztása 124 - felülről lefelé szemlélet az elemzésben - alulról felfelé szemlélet a tervezésben - logikai és fizikai szemlélet

szétválasztása Az információrendszerek jelenleg is érvényes gondjai: - hosszú fejlesztési idők - magas költségek és kevés érzékelhető eredmény - a felhasználói igényektől való eltérés - többszörös adattárolás - rugalmatlanság - költség és határidő túllépések a fejlesztéskor - új technológiák hibás használata 2./FEJLESZTÉSÉNEK SZAKASZAI A strukturált módszertanok pontosan előírják a fejlesztés szakaszait, az azon belül szükséges tevékenységeket, azt, hogy milyen végeredményének kell lennie az egyes tevékenységeknek, ehhez milyen más tevékenységek termékeit kell felhasználni, milyen technikákat kell használni az egyes termékek előállításához és milyen minőségi követelményeknek kell a termékeknek eleget tenni. Az információs rendszerfejlesztés lépései Érdemes-e változtatni (átvilágítás) Mit kell tartalmaznia a rendszernek (elemzés) Hogyan valósítjuk meg a rendszert (tervezés) A rendszer

megvalósítása (manuális és számítógépes rendszer készítése) A rendszer bevezetése Értékelés A rendszerfejlesztés során fellépő kockázati tényezők: - bizonytalan cél bizonytalan idő és költségtényezők bizonytalan erőforrások változó környezet Cél a kockázat minimalizálása 1. fajú hiba (elfogadom a rosszat) 2. fajú hiba (elvetem a jót) A költséggörbe emelkedésének okai: - programonként változó stílus - a megrendelő igényeinek pontatlan meghatározása - a karbantartás során növekvő igények (módosítható, bővíthető) 125 - a dokumentáció elégtelensége A megoldás: Módszertan A rendszertervezés lépései: Célkitűzés Helyzetfelmérés Módszertan választás Változatok kidolgozása A rendszer logikai tervezése Fizikai tervezés Kidolgozás Üzemeltetés Célkitűzések: - Általános elvárások - Helymeghatározás - Megbízás a folytatásról Módosítások A vezető feladata Helyzetfelmérés: a./

Meglévő rendszert módosítok - szűk keresztmetszet meghatározása - értékek meghatározása - (mit/miért) gazdaságosság meghatározása b./ Új rendszert tervezek - megvalósíthatósági vizsgálat - gazdaságossági vizsgálat - érintett területek meghatározása - szervezési változtatások meghatározása A helyzetfelmérés ténymegállapítással zárul. A döntés a vezetőség feladata Módszertan meghatározása: - több módszertan több változat A célhoz igazított módszertan. Változatok kidolgozása: Cél a rendszer bemutatása (show-szerűen) háttértartalom nélkül. A célkitűzésekhez legközelebb álló rendszer kidolgozása A redszerszervező feladata. A rendszer logikai tervezése: A számítógépes rendszerszervező feladata. - adat-adatbázis-adatrendszer megtervezése - adatok belső-külső kapcsolatainak meghatározása - adatok egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározása - relációs adatrendszer meghatározása (3. Normál forma)

- a rendszer struktúrájának, szerkezetének meghatározása - tevékenységek tervezése (algoritmusok,képletek,formulák) - a rendszer folyamatának meghatározása 126 manuális tevékenységek számítógépes program folyamat meghatározása A logikai terv leíró jellegű. A rendszer fizikai tervezése - specifikumok meghatározása PL: modulok - a rendszer menüszerkezetének megtervezése  rendszerterv Üzemeltetés: Átadás-átvétel Próbaüzem Bevezetés 3./A RENDSZERTERV RÉSZEI A rendszertervet a tervezés során több dokumentum is rögzíti. A tervezés folyamán keletkező rendszertervek egyre bővülnek, ezek között a legrészletesebb a rendszertervezés logikai fázisát lezáró dokumentáció; a részletes rendszerterv. A részletes rendszerterv részei a következők: A rendszer összefoglalása Hardver-Szoftver eszközbázis Rendszer leírása Összefoglaló ábra A rendszer szerkezete A rendszer belső kapcsolatai Rendszerellenőrzési és

döntési pontok A rendszer input specifikáció Elemi adatleírás A rendszer inputjainak jegyzéke A kódtáblák jegyzéke Kódtáblák Bizonylatok jegyzéke Bizonylatdefiníciók Bizonylatkitöltési utasítás Bizonylatok áramlása Az adatelőkészítés leírása Adatrögzítési utasítások Az adatok logikai összefüggései Adatáramlás 127 Adatkonverzió Rendszer output specifikáció A rendszer outputjainak jegyzéke Táblaképek Output adatmátrix Rendszeroutput elosztása Táblaellenőrzés Igénybecslés Ütemterv Ütemezés Várható input-output adatmennyiség Hardver-Szoftver igények Szakember szükséglet Gépidő szükséglet Várható költségek Fájlspecifikáció Fájl definíciók Fájlnevek jegyzéke Adatbázis definíció Komplex fájlszerkezet Fájlkapcsolatok Rekord-fájlkapcsolatok Rekord definíciók Adat-fájl-program kapcsolatok Programspecifikáció A programok jegyzéke A program definíciók A program algoritmus leírása Tesztfeladat

Módosítás A tesztfeladat leírása Módosítási jegyzék Módosítások leírása 128 21. tétel Számítógép hardver-, szoftvertervezés és kiválasztás Számítógép rendszerek üzemeltetése 1. Hardver tervezés Az elvégzendő feladatok határozzák meg a szükséges konfigurációt (adott perifériával rendelkező gép) Szempontok: 1. A prg Rendszer meghatározása (mit szeretnék használni) 2. Rendszerszintű és kompatibilitási szemlélet (rendszerek egymáshoz való kapcsolata, viszonyítása) 3. Gazdaságossági szempontok - A felhasználni kívánt programok a szükséges hardvert alapvetően meghatározzák. - A tároló kapacitás felmérése - Gazdaságossági szempontok: meg kell vizsgálni hogy a beruházás megtérül-e az elévülési időn belül pc gépek 3 év perifériák 5 év nagygépes rendszer 10 év 2. Szoftver tervezés, kivélasztás: Kérdés hogy: kész rendszert vásároljon Új rendszert dolgozzon ki, esetleg saját fejlesztésben

Szempontok: 1. Felhasználói szempontok 2. Kompatibilitás 3. Árajánlatok elemzése, döntés kiválasztás 4. Megrendelés specifikumokkal (egyedi jellemzők), árakkal 3. Üzemeltetés: Az üzemeltetés szakember igényét biztosítani kell helyben Szoftver rendszerek telepítése, megszüntetése Telepítési módok 1. Felrakás rendszerű: háttértárolóra történő másolás 2. Setup rendszerű: szintén háttértárolóra másolás, de a működés feltétele a Setup beállítás (hardver, működési paraméterek) 3. Install rendszerű: a felrakáskor kiválasztásra kerülnek a hardver beállítások, csak azok kerülnek a háttértárolóra. Működési paraméterek dialóg üzemmódban kerülnek beállításra. A két művelet elvégzése után működtethető a prg 129 Megszüntetési módok 1. Teljes megszüntetés: - törlés: egyszerű felhasználói prg-ok esetén - unisntall: Setup rendszereknél Továbblépés megszüntetés: - egyes részleteket meg akarunk

tartani állományok régi rendszer megszüntetése nélküli új verzióra való áttérés Üzemeltetés: - a szg-es rendszerek létrehozásának utolsó szakasza - az üzemeltetés szakember igényét helyben kell megoldani - az üzemeltetési fázisban történik: rendszer tesztelése rendszer működtetése rendszer átadás – átvétele Az üzemeltetés dokumentációi: 1. Felhasználói kézikönyv A felhasználó hatáskörébe tartozó tevékenységet rögzíti. Végigvezeti a rendszer működtetését. 2. Operátori kézikönyv: Az operátorok (a rendszer működéséért felelős személyek) számára szükséges információt tartalmazza. 3. Átadás – átvételi jegyzőkönyv: - rendszer átadás – átvételének és tesztelésének dokumentációja 130 22. SZÁMÍTÓGÉPES ADATVÉDELEM, ADATBIZTONSÁG SZÁMÍTÓGÉPES RENDSZEREK TELEPÍTÉSE, ARCHIVÁLÁS Amikor a számitástechnikai, vagy szoftver kultúráról beszélünk, akkor nemcsak a

számítógépekről, programokról van szó, hanem az eredeti szoftver szerzői jognak megfelelő kezeléséről és használatáról is. Szoftver jogviszony A szoftverek beszerzése és használata során figyelembe kell venni a Büntető törvénykönyv szerzői jogra vonatkozó rendelkezéseit, és a szoftvert kisérő licensz szerződés feltételeit. A licensz szerződés megsértése törvénysértés - öt évig tartható büntetésre vonás alkalmazható - igy: - aki a szoftvert, vagy annak dokumentációját , beleértve a programokat, adatokat, kódokat és kézikönyveket a szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül lemásolja vagy terjeszti - aki szerzői jog által védett szoftvert egyidejűleg két vagy több gépen futtatja, hacsak ezt a szoftver licensz szerződése külön nem engedélyezi - az a szervezet, amely tudatosan vagy akaratlanul munkatársait arra ösztönzi, kötelezi, vagy számukra megengedi, hogy illegális szoftvermásolatokat készítsenek,

használjanak, vagy terjesszenek - aki az illegális szoftvermásolást tiltó törvényt megsérti, azért, mert valaki erre kéri vagy kényszeríti - aki szoftvert kölcsön ad úgy, hogy arról másolatot lehessen készíteni, vagy aki kölcsönkért szoftvert lemásolja - aki olyan eszközöket készit, importál, vagy birtokol, amelyek lehetővé teszik a szoftver védelmét szolgáló műszaki eszközök eltávolítását, vagy ilyen eszközökkel kereskedik. Magyarországon nincs jogvédelem, de adatvédelem, szerzői és szerződéses jogvédelem van. Miért került előtérbe az információbiztonság? 1. A személyi számítógépek és a hálózatok gyors terjedése 2. A véghasználók ma már egyre több számítást végeznek, és ez nem csupán egy adat-feldolgozási osztályra hárul. 3. A hálózatok és a számítógépes kommunikáció az adatokat minden eddiginél jobban, bárki számára hozzáférhetővé teszi. 4. Sok alkalmazás közös adatbázist használ 5.

Általában nagyobb jártasággal használják számítógépeket 131 Az információvédelem alapszabályai: Titoktartás: Az információt a tulajdonos explicit (kifejtett, világosan kimondott) engedélye nélkül senki sem olvashatja el. Ez az adatok és programok olyan részegységeire is vonatkozik, amelyek ugyan önmagukban nem sokat érnek, de egy nagyobb rendszer részeként már felhasználhatók. Adatok sérthetetlensége: Az információ - a programok is - semmilyen módon nem törölhető vagy változtatható meg a tulajdonos engedélye nélkül. Hozzáférhetőség: Az információt úgy kell védeni, hogy engedély nélküli hozzáférési kísérlet esetén ne sérülhessen, illetve a jogosult felhasználó mindig elérje. Következetesség: Biztosítani kell, hogy a rendszer folyamatosan úgy működjön, ahogy azt elvárják a jogosult felhasználók. Ha egy szoftver vagy hardver hirtelen teljesen másképen kezd működni egy frissítés (upgrade) vagy

hibajavitás után, az súlyos problémákhoz vezethet (pl. listázás helyett törölné a file-okat) Elkülönítés: A rendszer elérését megfelelően kell szabályozni. Ha egy ismeretlen, illetve jogosulatlan felhasználó vagy szoftver hozzá férhet a rendszerhez, az katasztrofális lehet. Később már ne lehet tudni, hogyan került be, mit csinált és rajta kivül még ki - vagy mi - érte el az információt. A rendszer helyreállítása, újra telepítése nagyon költséges lehet. Felügyelet: Nem csak a jogosulatlan felhasználók miatt kell aggódni, sokszor az engedéllyel rendelkező felhasználók is követnek el hibákat, illetve esetleg szándékos támadásokat. Ezekben a helyzetekben tudni kell, hogy pontosan mi történt, ki és mit csinált. Az egyetlen lehetőség fenntartani néhány maximálisan védett adatterületet e tevékenységek nyilvántartására. Tehát: különböző környezetekben különböző biztonsági előírásokat kell figyelembe venni. A

bankok esetében általában az adatok sérthetetlensége és felügyelete a legfontosabb. Szoftver: maga a működő program a leírások és dokumentumok. /Nemcsak a programot tilos másolni, a leírást is/. Jogtiszta szoftver: szoftver által gyártott és regisztrált használati céllal átadott szoftver. Ezt kétoldali kölcsönszerződés biztosítja. Regisztrálás: a felhasználó adatainak összerendezése egy azonosítóval ellátott (berendezések) szoftverek. 132 Szoftver licensz szerződés Egy adott szoftver esetében a licensz szerződés határozza meg a szerzői jog tulajdonosa által megengedett szoftverhasználat feltételeit.A szoftverhez adott licensz szerződésre külön utalás történik a szoftver dokumentációjában, vagy a program indításakor megjelenő képernyőn is. A szoftver ára tartalmazza a a szoftver licenszét és megfizetése kötelezi a vevőt, hogy a szoftver kizárólag a licensz szerződésben leirt feltételek szerint használja.

Licensz szerződés általánostól tilt. feltételeit el kell fogadni: mire vonatkozik, mi az ami az Felhasználás joga (hivatkozások): ha átadta felülvizsgálásra a felelősség közös. Szabad felhasználás (engedély köteles): megengedhető, de a gyártócég engedélye szükséges. OEM verzió: = eredeti gyártó által engedélyezett licensz együttes árusítása. ugyanolyan típusú gépen működik, mint az eredeti gépen nyomkövetési eszköz a gyártónál van. UPGRADE: = csak az eredeti programcsomagban van igazolni kell, hogy ő a jogos tulajdonos. Felelőség kérdése: teljes mértékű felelősségvállalás ( pl. a bekövetkező károkért) Jelzés nélküli, de szerzői jog alá eső termékek: csak bizonyítható módon illeti meg a szerzői jog. A márkajelzés törvényszerű, saját magát védi le A copyright (a szerzői jog fenntartása, "minden jog fenntartva") és szerzői jog védi. R = márkanév, törvényesen védett cég nevét és

szimbólumát jelzi embléma szerkezet: tipizálni a betűt és a méretet Mit véd meg: más elöli használatot totális védelem a hamisítások ellen hasonmásoktól, szinonimáktól A terméket köteles minőségbiztositással ellátni /TÜV/ nagyítás, kicsinyítés, méretazonositás C = nem szabad terjeszthető forma nem szerzői jogok, terjesztés nem törvényerejű rendeletet véd nemzetközi jogvédő hivatal adja ki minden olyan írott forma után irható. 133 az összes szoftver el van látva előadásokat is el lehet látni: cím, tartalom Minden országban saját belső szabályozás szerint Van nemzetközi szabályozás (elfogadja az országon belüli szabályokat) Shareware szoftverek: Szabadon felhasználható szoftverek, amelyek regisztrálhatók. Freeware szoftverek: Szabadon terjeszthető, használható, de nem regisztrálhatók Általában verziószám függő. Két - három verzió után szabad. A fentiekre nincs külön védelem. Demo rendszerek: Bizonyos

ideig korlátozott mértékben használható szoftver. Bemutató céllal, időkorlátozottsággal készül. Szoftver jogvédelem Kit terhel a felelősség a másolásnál? - elsődlegesen a regisztráltatót - az illegálisan használót - azt a másolót, aki tudja, hogy jogsérelmet követ el. Jogosulatlan másolás: A szoftver licensz szerződés, amennyiben eltérően nem rendelkezik, a vevőnek csak egyetlen "biztonsági" másolat készítését engedélyezi, arra az esetre, ha az eredeti szoftver lemeze meghibásodna, vagy megsemmisülne. Az eredeti szoftver bármely további másolása jogosulatlan másolásnak minősül, és megsérti a szoftver védő és használatát szabályozó licensz szerződést, valamint a szerzői jogi törvényt. Illegális szoftverhasználat: Valaki egy számítógépes programot jogosulatlanul másol és használ, ezzel megsérti a szerzői jogi törvényt, valamint a szerzőnek a szoftver licensz szerződésben leirt feltételeit.Ez

törvénybeütköző cselekedet A vírusok: Az illegális szoftverhasználat egyik legnagyobb veszélye, hogy értékes adatokat semmisíthet meg, s a vírusokat gyorsan terjesztheti a: személyi számítógépen hálózati rendszeren a teljes üzleti rendszer működésében. A vírusok nagy kockázati elemei még: az időveszteség a pénzügyi veszteség a szavahihetőség elvesztése és az üzletlehetőségek elvesztése. 134 Milyen intézkedések szükségesek? regisztrálás nyilvántartásbavétel (szoftver) egyedi rendszerben szoftver megnevezése - azonosító szám, azonosító, vásárlás regisztrált ideje, használatbavétel ideje készített másolatok száma felelős személyek neve telepítések száma biztonsági másolatok őrzésének helye jelszó vagy hardver kulcsok megadása. Milyen feladatai vannak a felhasználónak? szoftverek virusvédettsége, részek, egészének más szoftver által való védettsége ( más programhoz nem használható fel) upgrade

regisztrálása, cseréje. A hatékony szoftvergazdálkodás lépései: 1 Eredeti jogtiszta szoftver beszerzése 2. Az illegális szoftverhasználat és másolás megakadályozása A jogtiszta szoftver előnyei: újverziók megjelenésekor szoftverfrissítést csökkentett áron igény esetén szoftverbetanítás megbízható alkalmazásokat és rendszereket, széleskörű műszakitámogatással eredeti és teljes dokumentáció minőségbiztositással járó megbízhatóságot számítógép vírusok elleni védelmet a használt szoftverek magyar nyelvre fordított verzióit. A személyes adatok védelmét (szoftver) az 1992. LXIII törvény biztosítjaEz mind a feltételeket, mind pedig a lehetőségeket megadja. Az Egyesült Államokban a DES ( Data Escryption Standard ) adattitkosítási szabvány rendelkezik elsősorban a pénzügyi, banki védelemről. Az USA-ban külön számítógépes bűnözést nyilvántartó országos központi adatbank működik. A számítógépes

biztonság elsősorban nem műszaki kérdés. Bár a legtöbb kiadványban főként ezeket tárgyalják, ám a biztonság elsősorban humán probléma. Ezért nyer kiemelt hangsúlyt ez a mondat, hogy: "Korunk vagyona az információ". Titkosítás: Jelszavak: 135 Felhasználói jelszavak (password) a felhasználó hozzáférési jogosultságát hivatottak ellenőrizni,illetve a felhasználót azonosítani. Jelszó problémák: -elvesztés -lopás -kitalálás Jelszavak biztonsági korlátozásai: -hossza 6-8 karakter (max. 12-15) -szótári szavak elhagyagyása -kerülni kell a jelszavak leírását, lejegyzését -több jelszó alkalmazása -könnyű jelszavak kizárása -periodikus jelszó csere Titkos információk védelme: A jogosulatlan hozzáférést fizikai, ügyviteli és algoritmikus eszközökkel lehet megakadályozni. Fizikai védelem: -a terminál klaviatúrájának zárása -hálózati kapcsoló zárása -memóriaírás zárolása Ügyviteli védelem:

-megbízható operátor alkalmazása -supervisor-i feladatokl betartása Algoritmikus védelem: -kriptográfiai eszközök alkalmazása -titkosítás (bitek, karakterek) Szoftver telepítés A szoftver telepítés : a szoftvernek egy adathordozóról fix háttértárron való elhelyezését ( pl. másolását ) jelenti Felmásolás: Egyszerű rámásolással működőképes , adott gépen működik , automatikusan beállít minden rendszer jellemzőt. Csak kisebb programok esetén Azonos HW konfigurációt igényel Setup: Minden felmásolódik a háttér tárolóra. Ezt követik a rendszer beállítások: -A hardverhez és a szoftverhez igazodik a rendszerbeállítás, létrehozza a setup az információs file-okat.Előállítja a futtatható ( exe) file-t -Működési paraméterek: Programrendszerre vonatkozik ( könyvtár , megjelenítés ) 136 Install: Telepítés során kiválasztásra kerül a HW eszköz ( hardver ), és csak azok kerülnek a háttértárolóba. Dialóg

rendszer a működési paraméterek beállítására a a háttértároló minimalizálja a helyet. Részekre bontható a rendszer: mit telepítünk, mit használunk, minden egyes beállításra szakemberre van szükség. Nem vihetők át egyik gépről a másikra. ( Grafikus rendszeren dolgozó programok ilyenek, pl.: WINDOWS) A WINDOWS 95. általában saját maga irányítja , saját file-val tudja elvégezni a felrakást, a setupolást, installálást Komplex: Telepítés után bármely verziót tudja használni. A hardver és tulajdonságokat optimálisan kihasználja. szoftver Szoftver megszüntetés: Teljes megszüntetés: Egyszerű törléssel Setup-nál nem közvetlenül Uninstall: beállítás visszagörgetése. Ideiglenes törlés: Archiválás (backup) Továbblépés: Állományok megtartása Régi rendszer megtartása Update: Kicserélem a megváltozott állományokat, amelyek megváltoznak felülírással, a felhasználói alkalmazások maradnak. Előnye: nem szüntet meg

semmit, csak a program működésekor látni , hogy javult. Új verzióra való áttérés: Régi állományok nem változnak. UPDATE Változnak a régiek : konverzió UPGRADE Régi rendszer megtartása: Párhuzamos működés / régi rendszer, új rendszer objektum közvetlenül mindkettőt tudja használni. Megszüntetve továbblépés: Régi és új állomány törölhető, de a tudásbázis megmarad , az inicializált állományt tovább lehet vinni / Szakértői rendszerek/. új rendszer 137 régi rendszer Archiválás ( Backup ) A biztonsági mentés a szoftverről készített másolatot jelenti . A régi típusú mentés szerint a merevlemez fizikai képe, a szektorok egymásutánja került mágneszalagra. Manapság általában file - szinten mentenek , ez lehetőséget ad a file - szelekcióra. Ellenőrizhetőek a hozzáférési jogok és hálózaton belül is elvégezhető. Mentési stratégiák: A kiválasztott adatterületről első alkalommal mindent lementünk .Ezt

nevezzük teljes mentésnek , azaz full backup - nak. Idő és erőforrás problémák miatt nincs lehetőség gyakori teljes mentésre. Inkrementális mentés: Első alkalommal teljes mentést végzünk ,majd pedig mindig az inkrementális mentéshez viszonyított változásokat mentjük le. Egy idő után teljes mentés kell, ha már a visszaállítás munkaigénye nagyobb egy full backup - nál. Differenciális mentés: A teljes mentés utáni változásokat mentjük le minden alkalommal. Ez fokozatosan növekvő mennyiséget jelent. Ha ennek mértéke eléri a teljes mentés méretét, célszerű a full backup - tól elindulni. On-line adatmentés: Nem cserélhető médiára végezzük. A mentést másik merevlemezre végezzük el, vagy a lemezeket és az adatutakat automatikusan tükrözzük, azaz a rendszert duplexáljuk. Végső esetben teljes szerver megduplázható Szerverkettőzés lehetősége hiányában teljesen új számítógépterem is használható vészhelyzet

esetére ( ez a Backup - Site megoldás ). Fontos: Ügyelni kell a visszaállítás biztonságára. Az adathordozókra írt adatok olvashatóságát mindig ellenőrizni kell. A biztonság érdekében minimum két példányt kell készíteni. A backup- hoz csak megbízható személy férhet hozzá. 138 A biztonsági másolatot tartalmazó eszköz, média kiválasztásakor figyelembe kell venni az alábbiakat: -tárolási kapacitás, -másolási sebesség, -visszaállítási megbízhatóság, -adattárolási élettartam, -beruházási és üzemeltetési költségek. Eszközök: -floppy lemez -IBM szalagos kazetták -digitális audio-videó kazetták -írható CD-ROM -cserélhető merevlemez -jukebox technikák 139 23. Algoritmikusan megközelíthető, de lineárisan meg nem fogalmazható döntéselőkészítő módszerek A döntéselőkészítő matematikai módszerek alapvetően két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba az algoritmikusan megközelíthető, míg a másik

csoportba a nem algoritmizálható matematikai módszerek tartoznak, ez utóbbi típusba sorolhatók a szakértői rendszerek. Az algoritmizálható módszerek is két csoportra bonthatók: linearizálhatók ill. lineárisan nem megfogalmazhatók A lineárisan megközelíthető döntéselőkészítő matematikai módszerek a kövekezők: lineáris programozás, hálótervezés, szállítási feladat. A nem linearizálható matematikai módszerek: a statisztikai próbák, a termelési függvény és megemlíthetjük még a faktor- és clasteranalízist. Nézzük most ezeket részletesebben A statisztikai próbák a matematikai statisztika elemei, a matematikai statisztika pedig a valószínűségszámítás egy önálló részterülete, de a valószínűségszámítás nem létezhet kombinatorikai és eseményalgebrai alapok nélkül. Kezdjük tehát az alapoknál. A kombinatorika legfontosabb fogalmai: permutáció, kombináció, variáció. Bizonyos számú elem egy lehetséges

sorrendjét az elemek egy permutációjának nevezzük. Az ismétlés nélküli permutációk száma: n darab különböző elem lehetséges sorrendjeinek száma: Pn = n! . (n faktoriális, n! = n(n-1)(n-2)1, és megállapodás szerint 0!=1!=1) Az ismétléses permutációk száma: ha az n darab elem közül k1 , k2 ,., kr számú elem egyező (k1+k2++kr = n), akkor az n elem lehetséges sorrendjeinek száma: Pn(k ,k ,,kr ) = 1 2 n! k1!k2! kr ! . Ha n darab különböző elemből k számút választunk ki úgy, hogy a kiválasztott elemek egymás közti sorrendje nem számít, akkor az n elem k-adosztályú kombinációjáról beszélünk. Az ismétlés nélküli kombinációk száma: ha az n darab elem közül kiválasztott k számú elem különböző ( k ≤ n ), akkor a lehetséges (ismétlés nélküli) kombinációk száma: C n ,k = nk . () (Olv. n alatt a k, (n − k + 1) ( ) = k!(nn−! k )! = n(n −11⋅)2⋅  .) ⋅k n k Az ismétléses kombinációk

száma: ha az n darab elem közül kiválasztott k számú elem között tetszőleges számú (legfeljebb k) elem egyező, akkor a lehetséges ismétléses kombinációk száma: C n(i,k) = nk + k −1 . ( ) Ha n darab különböző elemből k számút választunk ki úgy, hogy a kiválasztott elemek egymás közti sorrendje is számít, akkor az n elem k-adosztályú variációjáról beszélünk. Az ismétlés nélküli variációk száma: az n darab különböző elemből kiválasztott k számú különböző elem lehetséges sorrendjeinek száma: 140 Vn ,k = n! = n(n − 1)  (n − k + 1) . (n − k )! Az ismétléses variációk száma: az n darab különböző elemből kiválasztott k számú elem lehetséges sorrendjeinek száma, ha egy elemet akárhányszor (legfeljebb k-szor) kiválaszthatunk: Vn(,ik) = n k . A valószínűségszámítás tárgya a véletlen tömegjelenségek vizsgálata, törvényszerűségeinek elemzése és matematikai megfogalmazása. A

“kísérlet” szót a valószínűségszámításban a szokásosnál általánosabb értelemben használjuk. Kísérletnek nemcsak egy véletlen tömegjelenség mesterséges előállítását nevezzük, hanem megfigyelését is. A valószínűségszámításban minden kísérletnek több, esetleg végtelen sok kimenetele van.(Pl a kockadobásnak hatféle kimenetele van) Valamely kísérlet egy lehetséges kimenetelét elemi eseménynek nevezzük. Az események jelölésére nyomtatott nagybetűket használunk: A, B, C Egy kísérlettel kapcsolatos elemi események összessége eseményteret alkot. Az eseményteret Ω-val jelöljük Bevezetjük a lehetetlen eseményt, amely sohasem következik be, ennek jelölése: O. Értelmezzük még a biztos eseményt, amely a kísérlet során mindig bekövetkezik, jelölése: Ι. Azt az eseményt, amelyik akkor és csakis akkor következik be, ha az A esemény nem következik be, az A esemény ellentett eseményének nevezzük, jele: A . Az

értelmezésből következik, hogy az A esemény ellentett eseménye az eredeti A esemény, vagyis A = A . A lehetetlen esemény ellentett eseménye a biztos esemény: O = Ι és megfordítva: Ι = O . Def.: Ha egy kísérletet n-szer azonos körülmények között megismételve az A esemény k esetben következik be, akkor ezt a k számot az A esemény gyakoriságának, a gyakoriság és a kísérletek számának hányadosát, k -t pedig az A n esemény relatív gyakoriságának nevezzük. A tapasztalat azt mutatja, hogyha egyre többkísérletből álló sorozatból határozzuk meg az A esemény relatív gyakoriságát, akkor a kapott relatív gyakoriságok egyre kisebb mértékben ingadoznak egy rögzített szám körül. Azt a számértéket, amely körül a relatív gyakoriság ingadozik, az illető esemény bekövetkezési valószínűségének nevezzük, és P(A)-val jelöljük. Az események valószínűségére a következők állnak fenn: 1. 0 ≤ P ( A) ≤ 1 (A

valószínűség 0 és 1 közötti érték) 2. P (O) = 0, P (Ι) = 1 (A lehetetlen esemény valószínűsége 0, a biztos eseményé 1) 3. Ha AB = 0 , akkor P ( A + B) = P ( A) + P ( B) (Ha A és B egymást kizáró események, akkor igaz az, hogy A és B események összegének valószínűsége egyenlő az A és B események valószínűségének összegével.) Def.: Ha egy kísérlettel kapcsolatos elemi események mindegyikéhez egyértelműen hozzárendelünk egy-egy valós számot, akkor az elemi események Ω halmazán egy függvényt értelmezünk. Ezt a függvényt valószínűségi változónak nevezzük 141 A valószínűségi változót általában görög kisbetűvel jelöljük, például ξ, η, ε. Def.: A ξ valószínűségi változó diszkrét eloszlású, ha felvehető értékeinek száma véges, vagy megszámlálhatóan végtelen. Pl.: Kockadobás esetén legyen a ξ valószínűségi változó a dobott pontok száma, ekkor a ξ lehetséges értékei: 1, 2, 3,

4, 5, 6, tehát ξ diszkrét eloszlású valószínűségi változó. Def.: A ξ valószínűségi változó folytonos eloszlású, ha felvehető értékeinek halmaza folytonosan tölti ki az egész számegyenest, vagy egy meghatározott intervallumot. Pl.: Vegye fel a ξ valószínűségi változó mindazokat az értékeket, amelyek a céllövőkör középpontjától a becsapódás helyének távolságát jelentik. Ezen értékek egy 5cm sugarú körön belül lesznek, azaz egy 5cm hosszú szakasz pontjainak összességét jelentik, ilyen végtelen sok van. Legyen ξ diszkrét eloszlású valószínűségi változó, továbbá Ak az Ω eseménytér azon elemi eseményeinek a részhalmaza, amelyekhez ξ az xk értéket rendeli; akkor a p k = P (ξ = xk ) = P ( Ak ) valószínűséget a ξ valószínűségi változó eloszlásának nevezzük, és azt mondjuk, hogy a ξ valószínűségi változó az xk értéket pk valószínűséggel veszi fel. Például a korábban már említett

kockadobás szabályos kocka esetében hat azonos valószínűségű elemi eseményt eredményez. Vagyis a ξ valószínűségi változó a k (k=1, 2, , 6) értéket a következő valószínűséggel veszi fel: 1 p k = P (ξ = k) = 6 Ennek alapján ξ eloszlását ábrázolhatjuk: pk 1/6 • • • • • • k 1 2 3 4 5 6 Def.: Egy ξ valószínűségi változó eloszlásfüggvényének nevezzük azt a függvényt, amely minden valós x értékhez hozzárendeli annak valószínűségét, hogy a ξ valószínűségi változó x-nél kisebb értéket vesz fel; azaz F(x)=P(ξ < x). Diszkrét valószínűségi változó eloszlásfüggvénye lépcsős függvény. Például kockadobás esetén ξ eloszlásfüggvénye F(X) így adható meg: 1 (k = 1, 2, , 6) F ( x) = P (ξ < x) = ∑ p k = ∑ k< x k< x 6 Ez alapján ξ valószínűségi változó eloszlásfüggvényét ábrázolhatjuk: F(x) 1 ° ° ° • • 142 • ° 1/6 • ° ° • • 1 2 3 4 5 6 x

Egy ξ valószínűségi változó sűrűségfüggvényének nevezzük az f(x) függvényt, ha ezzel a ξ valószínűségi változó F(x) eloszlásfüggvénye így adható meg: x F ( x) = ∫ f (t )dt , −∞ vagyis az eloszlásfüggvény a sűrűségfüggvény integrálfüggvénye. Ha ξ -nek létezik sűrűségfüggvénye, akkor F(x) folytonos; ilyenkor ξ -t folytonos (eloszlású) valószínűségi változónak nevezzük. Ez esetben fennáll: F ′( x) = f ( x) , azaz a sűrűségfüggvény az eloszlásfüggvény deriváltja. Diszkrét valószínűségi változónak nincs sűrűségfüggvénye, mert F(x) balról folytonos lépcsős függvény, tehát nem deriválható. Ha egy valószínűségi változóval kapcsolatban független kísérleteket hajtunk végre, akkor a valószínűségi változó ezek során felvett értékei általában egy meghatározott számérték körül ingadoznak. Ha a felvett értékek számtani közepét képezzük, akkor ez ugyanezen érték

körül ingadozik, mégpedig minél több értékből képezünk átlagot, annál kisebbé válik az ingadozás. Ezt az elméleti értéket, mely körül a tapasztalati értékek ingadoznak, várható értéknek nevezzük. Léteznek olyan valószínűségi változók is, amelyeknek nincs várható értékük! Ha ξ diszkrét valószínűségi változó, mely az xk (k = 1, 2, ) értéket pk valószínűséggel veszi fel, akkor ξ várható értéke M (ξ ) = ∑ p k xk . (Ha ξ végtelen sok diszkrét értéket vehet fel, akkor a várható értéket csak akkor ∞ értelmezzük, ha a fenti sor abszolút konvergens, vagyis xk ∑ k =1 p k < ∞ .) Ha ξ folytonos eloszlású valószínűségi változó, amelynek sűrűségfüggvénye f(x), akkor várható értéke M (ξ ) = ∞ ∫ xf ( x)dx , −∞ feltéve hogy ∞ ∫ x f ( x)dx konvergens. −∞ Például egy szabályos kockával végzett kockadobás alkalmával, ha a ξ valószínűségi változó a dobott szám

értékével egyenlő, vagyis az xk = k (k=1, 2, , 6) értéket azonosan 1 p k = (k=1, 2, , 6) 6 valószínűséggel veszi fel, akkor a várható érték: 143 6 6 1 k =1 6 M (ξ ) = ∑ p k xk = ∑ k = k =1 1 6 1 21 k = (1 + 2 + 3 + 4 + 5 + 6) = = 3,5 ∑ 6 k =1 6 6 A valószínűségi változó várható értéke körüli ingadozását, “szóródását” méri a szórás. Ha egy valószínűségi változó várható értéke létezik, akkor ξ és M(ξ ) eltérése négyzetének várható értéknek (ha létezik) négyzetgyökét szórásnak nevezzük, azaz ξ szórása, amit D(ξ )-vel jelölünk a következő képen számítható ki: D(ξ ) = M ([ξ − M (ξ )] ) . 2 A szórásnégyzet a valószínűségi változónégyzete várható értékének és a várható értéke négyzetének különbsége; azaz D 2 (ξ ) = M (ξ 2 ) − M 2 (ξ ) . 2   ∞ Ha ξ diszkrét valószínűségi változó, akkor D (ξ ) = ∑ xk p k −  ∑ xk p k  . k =1 

 k =1 ∞ 2 2 ∞  Ha ξ folytonos valószínűségi változó, akkor D (ξ ) = ∫ x f ( x)dx −  ∫ xf ( x)dx  −∞  −∞  ∞ 2 2 2 A valószínűségszámításban központi szerepet játszik a normális eloszlás, melyet hibaeloszlásnak is neveznek. A ξ valószínűségi változót normális eloszlásúnak nevezzük, ha sűrűségfüggvénye: − 1 f ( x) = e σ 2π ( x− m )2 2σ 2 , ahol az m = M(ξ) tetszőleges valós szám lehet és a σ = D(ξ) tetszőleges pozitív szám lehet; m és σ az eloszlás két paramétere. A ξ eloszlásfüggvénye: F ( x) = P (ξ < x) = 1 σ 2π x ∫e − ( t − m) 2 2σ 2 dt . −∞ Grafikonon ábrázolható az eloszlás- és sűrűségfüggvény. A normális eloszlású valószínűségi változó sűrűségfüggvényének grafikonját Gauss-féle görbének vagy haranggörbének is nevezzük. F(x) 1 f ( x) 1 σ 2π 0,5 144 m x m x A normális eloszlás eloszlás és

sűrűségfüggvénye között a következő kapcsolat áll fenn: az eloszlásfüggvény deriváltja a sűrűségfüggvényt adja, azaz F ′( x) = f ( x) . Ebből következik, hogy az eloszlásfüggvényt a sűrűségfüggvényből integrálással kapom meg, azaz F ( x) = ∫ f ( x)dx . Az integrál értékének meghatározása az f görbe alatti terület megállapítását jelenti, az f sűrűségfüggvény ∞ ∫f integrálja 1, vagyis a −∞ grafikon alatti síkidom területe egységnyi. Ebből következik, hogy az eloszlásfüggvény pontjai a Gauss – féle görbe alatti terület aktuális pontjaihoz kötődnek; azaz, ha az integrálást - ∞ -től m -ig végezzük, akkor értéke 0,5. Ez az érték kettős dolgot jelent; egyrészt - ∞ -től m -ig a Gauss görbe alatti terület nagyságát, másrészt az F(x) eloszlásfüggvény m értékhez tartozó függvény értékét. Az m = 0, σ = 1 paraméterű normális eloszlású valószínűségi változót standard

normális eloszlásúnak nevezzük. A standard normális eloszlású valószínűségi változó sűrűségfüggvénye a következő (f(x)-ből behelyettesítéssel kapható): ϕ ( x) = 1 2π e − x2 2 , az eloszlásfüggvénye: Φ ( x) = 1 ∫e 2π − t2 2 dt . Grafikonon mindkettő ábrázolható: ϕ ( x) Φ ( x) 1 2π 1 0,5 m X -1 0 -1 X A normális eloszlás sűrűségfüggvénye szimmetrikus a várható értékre. Így fennállnak a következő összefüggések: ϕ (− x) = ϕ ( x) ; Φ (− x) = 1 − Φ ( x) . A matematikai háttér tisztázása után a matematikai statisztika feladatát így fogalmazhatjuk meg: következtetés tapasztalati (megfigyelési, mérési) adatokból események ismeretlen valószínűségeire, valószínűségi változók ismeretlen eloszlásfüggvényére vagy azok paramétereire. A matematikai statisztikán belül azt az eljárást, amelynek alapján egy statisztikai hipotézisről döntünk, statisztikai 145

próbának nevezzük. Többféle próba van: χ 2 -próba, u-próba, t-próba, F-próba, Welch-próba. Ezek közül három próbával foglalkoztunk: χ 2 -próba, F-próba, kétmintás t-próba. χ 2 -próba: Legyen (x1, ,xn) egy konkrét, valamely ξ valószínűségi változóra vonatkozó statisztikai minta. χ 2 -normalitás próba azt a hipotézist utasítja el , vagy hagyja jóvá, hogy ξ normális eloszlású, vagyis a statisztikai minta elemei normális eloszlásból származnak. F-próba: ξ , η két normális eloszlású valószínűségi változó, (x1, ,xn) ξ -re, (y1, ,ym) η -ra vonatkozó (konkrét) statisztikai minta. Az F-próba azt a hipotézist utasítja el, vagy hagyja jóvá, hogy a két normális eloszlású valószínűségi változó szórása megegyezik, vagyis H0 : D(ξ ) = D( η ). A próbastatisztika, amelynek alapján döntést hozunk, az empirikus (korrigált) szórásnégyzetek hányadosa: F= S n∗ 2 S m∗ 2 . Ha F>1, akkor a kapott

értéket összehasonlítjuk az F-eloszlás táblázatbeli értékkel, ha a táblázatbeli érték kisebb, mint a kapott, akkor a H0 hipotézis elutasítjuk, ellenkező esetben elfogadjuk. Kétmintás t-próba: ξ , η két normális eloszlású valószínűségi változó, (x1, ,xn) ξ re, (y1, ,ym) η -ra vonatkozó (konkrét) statisztikai minta. Tegyük fel, hogy D(ξ ) = D( η ). (Például ezt F-próbával igazoltuk) A kétmintás t-próba azt a hipotézist utasítja el vagy hagyja jóvá, hogy a két normális eloszlású valószínűségi változó várható értéke megegyezik, vagyis H0 : M(ξ ) = M( η ). A statisztikában a tévedés nem kizárt, hiszen a nullhipotéziseket p kockázati valószínűség mellett,(1-p)100% szignifikancia szinten szokták elfogadni, ahol p-re teljesül: 0<p<1 és általában p=0,05; p=0,001; p=0,0001. Ez azt jelenti, hogyha p=0,05 és teljesül a H0 , akkor egy olyan esemény következett be, melynek valószínűsége 95%, annak

valószínűsége, hogy H0 mégse lenne igaz 5%. Nem linearizálható másik matematikai módszer a termelési függvény. A termelési függvény a gazdasági matematika alapvető fogalma. Összefüggést fejez ki a termelés volumene és a különböző termelési tényezők között. Grafikonon ábrázolható, hogy az egyes termelési tényezők különböző értékeihez mekkora termelési volumen tartozik. Például a föld különböző mennyiségű nitrogéntartama mekkora hozamot eredményez. Hozam • • • • • • • • • Nitrogén Az adott pontokra illesztek egy jól kezelhető függvényt a pontfelhő alakjától függően (pl.egyenest vagy alacsony fokszámú polinomot), hogy segítségével kifejezzem a közös tendenciát. Ebben az esetben parabola illeszthető, melynek 146 maximumát szélsőérték meghatározhatjuk. számítással 147 A korrelációs együttható a függvény illesztés szorosságát adja meg, jelölése: r ( − 1 ≤ r ≤ 1

). Két jelenség alapvetően két csoportra bontható: van köztük kapcsolat vagy nincs kapcsolat. Ha van kapcsolat az kétféle lehet: funkcionális (függvényszerű) vagy sztochasztikus. Funkcionális kapcsolat esetén r = 1 (a függvény pontosan illeszkedik a pontokra), sztochasztikus kapcsolat esetén r ≠ 1 (a függvény illeszkedése nem tökéletes). A termelési függvény is egy sztochasztikus függvény. A konfidencia intervallum az a határ amelyen belül értelmezem a függvényt amelyet illesztettem; ez általában a legkisebb és legnagyobb érték amit mértem. A korrelációelmélet tárgya a valószínűségi változók közötti kapcsolat szorosságának vizsgálata, a regresszióelméleté pedig a kapcsolat függvényalakjának vizsgálata. Ha a pontelhelyezkedés lineáris közelítés célszerűségét sugallja, akkor keressük azt az y=ax+b egyenest, amely a legkisebb négyzetek elve értelmében legjobban illeszkedik a pontfelhőhöz. (8oldal ábrája) Az

együtthatókat a n [ yi − (axi + b )] ∑ i 2 = minimum =1 feltétel alapján besüljük. Ennek a minimumnak a megkeresése már a szélsőértékhely meghatározását jelenti. (Az első deriváltat zérussal kell egyenlővé tenni.) y {yi – (axi + b)}2 • • y1 • x1 y2 x2 y = ax + b • • yi axi+b xi yn xn x A Gauss-féle normál egyenletrendszer biztosítja az a és b paraméterek meghatározását. n n n i =1 n i =1 n i =1 ∑ xi yi = a ∑ xi2 + b∑ xi , yi = a ∑ xi + bn . ∑ i i =1 =1 Az egyenletrendszer megoldása után felírható az egyenes egyenlete. A nem linearizálható matematikai módszerek között megemlítettük még a faktorés clasteranalízist. Mindkettő a matematikai statisztikában használatos korrelációanalí- 149 zisnek egy igen fontos fajtája. A faktoranalízis lényege, hogy a ható tényezők közül kiválasztjuk a függetleneket. 149 150 25. Az INTERNET szolgáltatásai: FTP,TELNET,PING,CHAT 1. Az

FTP és jellemzői Az FTP (File Transfer Protocol/Program) az Internet egyik legnépszerűbb szolgáltatása. Egymástól nagy távolságra lévő,különböző típusú számítógépek közötti összeköttetést, adatátvitelt biztosít. A különböző, ún. FTP szervereken tárolt állományok megosztását és elérését biztosítja ez a szolgáltatás.Létezik egy mindenki által elérhető anonymus FTP is, ami azt jelenti, hogy az adott szerverre mindenki bejelentkezhet, akinek van saját e-mail címe, tehát nem kell semmiféle bejelentkezési jelszót tudnia. Az FTP szerverk többsége éppen ilyen 1.1 Tárolás az FTP szervereken: Az FTP azért jött létre,hogy mindenki, bárhol is legyen a világon el tudjon érni különböző –számára fontos- shareware (szabadon terjeszthető) programokat, képeket, hangokat, szövegeket stb. Ezért ilyen jellegű állományokkal tömnek tele bizonyos gépeket. Nagyon sok szoftver- és hardvergyártó cég rendelkezik FTP

szerverrel, amit arra használ, hogy a különböző béta teszt programjait elérhetővé tegye a felhasználók számára, és hogy ezen az úton közzé tegyen számos segédprogramot, hálózati-, hang-, videokártya meghajtó programot, amelyeket a programfejlesztés során elkészít. 1.2 Az FTP lépései: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. Az FTP kliens program elindítása Kapcsolat kiépítése a fájl(okat) tartalmazó számítógéppel Információkérés Forrás/cél könyvtárak kijelölése A fájl átviteli üzemmód beállítása A tényleges átvitel elindítása A kapcsolat lebontása A letöltött fájlok ellenőrzése, esetleges letöltésismétlés. 1.3 A letöltés lépései: 150 151 Ha már sikerült bejelentkeznünk a kínánt szerverszámítógépre, belépnünk számos alkönyvtárba és kiválasztanunk a letölteni kívánt fájlt, akkor eljött az ideje a tényleges letöltésnek. Első kérdés, hogy a letöltésre váró fájl milyen típusú. Ha szöveges

állománnyal van dolgunk (csak az angol ábécéből vett betűk), akkor minden a legnagyobb rendben, mivel az FTP kliens program alapértelmezésben erre van „állítva”. Ha magyar ékezetes karaktereket is tartalmazó szöveget akarunk letölteni, akkor át kell állítanunk az FTP alapértelmezett átviteli módját, ami ascii. Akkor is át kell állítanunk az átviteli módot, ha nem szöveges állományt töltünk, hanem bármilyen egyéb bináris fájlt. A letöltendő fájlok nagyon sokfélék lehetnek, melyeknek típusára a fájlok kiterjesztése utal. A fájlok lehetnek: -programok: forráskód vagy futtatható formában, sok esetben összetömörítve, ascii -dokumentumok:egyszerű megszerkesztett formában, formátumban vagy különböző szövegszerkesztőkkel -grafikus állományok: rengeteg féle formátumban, -audio, video, multimédia állományok, - különböző szabvány adatbázisok állományai. Az FTP kliens tehát mindenféle állomány átvitelére

képes, de a helyes átvitelhez tudnia kell, hogy milyen módban működjön, amit nekünk kell megadni. Ahhoz, hogy könnyen dönthessünk bináris vagy ascii átvitel között, célszerű egy összefoglaló táblázatot készíteni a fájlkiterjesztésekről és az átviteli módokról. Fájl kiterj. Fájltípus FTP mód .arc bin ARChive .arj bin Arj-vel tömörített .zip bin Pkzip-el tömörített .gz bin GNU Zip-el tömörített .lhz bin Lha-,Lharc-al tömörített .uu ascii Uuencode/Uudecode .gif bin Graphics Interchange Format .ps bin Post Script .tar bin Tape Archive .hqx ascii Mac HexBin 4.0 Összegzésként elmondható, hogy néhány szöveges típusú állományon kívül mindig meg kell változtatnunk az átviteli módot letöltés előtt. 1.4 Nagy fájlok letöltése: 151 152 Felmerülhet a kérdés: hogyan tudunk letölteni pl. egy több megabájtos fájlt mondjuk Amerikából csúcsidőben, amikor pl. 223 Byte/sec az átviteli

sebesség, anélkül, hogy ne kellene ott ülnünk a bekapcsolt gép mellet napokig ? Erre a válasz az, hogy az Internetszolgáltatónk szerverére töltjük le először az anyagot és csak később a saját gépünkre. A szolgáltatónk szervere mindig be van kapcsolva, és ott van fenntartva hely WEB-lapjaink és leveleink számára. Oda irányítjuk tehát először a letöltést és ha sikeresen befejeződött, csak akkor „hozzuk át” a saját gépünkre a fájlt. 1.5 A Navigator, mint FTP kliens program Az előzőekben tárgyalt módszereket a Netscape Navigatorral kényelmesen alkalmazhatjuk . Nem kell mást tennünk, mint megadni a programnak a távoli gép nevét vagy címét és ( ha anonymus FTP-ről van szó) már böngészhetünk is a fájlok és alkönyvtárak között. A Goto ablakot használjuk erre a célram. A Navigator ekkor megpróbálja felvenni a kapcsolatot a címben szereplő géppel, majd ha ez sikerül, akkor automatikusan anonymus nevű

felhasználóként bejelentkezik. Ezek után a Navigator képernyője „átalakul” egy fájlböngésző brogrammá. Könyvtár és fájlneneket látunk. A könyvtárakban szabadon mozoghatunk, ha rákattintunk a nevükre vagy a mellettük lévő kis ikonra, amikor az egérkurzor nyílból egy mutató kézzé átalakul. A könyvtárváltás néha több percet igénybe vehet. Amíg a képernyő jobb felső részében látható Netscape ikonban „mozgást” látunk, az azt jelenti, hogy érkezik valamilyen adat, tehát várjunk türelmesen. Ha egy könyvtárnévre kattintotunk és nem találunk benne semmi fontosat, akkor az Up to higher level directory-ra kattintva visszakerülünk az előző (magasabb szinten lévő) könyvtárba. 1.6 WS-FTP Professional A Netscape Navigatoron kívül számos egyéb FTP program létezik, mint pl. a WS-FTP Professional, amely széles körű igények kielégítésére készült. A program kínálatából: - automatikus login (bejelentkezési

azonosító és jelszó külön állományból történik), gyakran használt FTP-szerverek nevének tárolása fájlban, a kapcsolásig való újrahívás lehetősége, több letöltés indítása egymással párhuzamosan, log készítés, csendesebb üzemmód: a felhasználót nem érdeklő üzenetek kikapcsolása, az átvitel menetének kijelzése, hosszú fájlneveknél speciális karakterek használata(’’*’’ ’’?’’), az utolsó könyvtár újra listázhatósága, abba való ismételt belépés nélkül, colon mód támogatása, azaz FTP cím, fájl elérési út, fájlnév eggyüttes megadása (pl. ftp://fiktiv.szerverhu/Pub/Incoming/facetfugif), stb. 2. Telnet 2.1 A Telnet meghatározása: 152 153 Amikor kezdtek kiépülni a nagy számítógépes hálózatok, fekmerült az igény az otthonról elérhető munkahelyi, távoli szerverek iránt. Úgy akarták a távoli számítógépeket otthonról elérni mintha annak egy termináljai lennének, akárcsak az

irodában lévő terminálok. Ezzel otthonról lehetett használni a távoli gépek különböző egységeit, erőforrásait. Pl: Futtatni lehetett a munkahelyi nagyszámítógépen egy otthon megírt alkalmazást, ha a saját számítógép arra lassúnak bizonyult, nyomtatni lehetett otthonról az irodai nyomtatóval, ha azt bekapcsolva hagyták, stb. Az Interneten ezt atávoli elérést a Telnet program szolgálja, amely egyben a helyi és távoli számítógép közötti párbeszédet meghatározó protokollnak a neve is. 2.2 A Telnet működése: A Telnet az Internet egyéb szolgáltatásaihoz hasonlóan kliens/szerver alapú. Az utasításainkat figyelve, a távoli számítógépen futó szerverprogram szolgál ki minket, mint klienseket. A kliens program indítja a csatlakozás kérését a távoli számítógéppel, majd ha ez létrejött, majd ha ez létrejött biztosítja a folyamatos kapcsolatot a két gép között. A gépek rögzítik a kapcsolat fajtáját( 7 vagy 8

bites), melyet mind a ketten használnak. 2.3 A Telnet használata: Ha már bejelentkeztünk szolgáltatónk gépére,akkor nagyon egyszerűen teremthetünk innen kapcsolatotegy távoli számítógéppel. Adjuk ki a telnet<szervernév vagy IP cím>parancsot és nyomjunk ENTER-t, melynek hatására gépünk megpróbák kapcsolatot teremteni a címben szereplő távoli számítógéppel! Ha a kapcsolat létrejön, úgy dolgozhatunk a gépen, mintha a távoli gép egyik terminálja lenne a mienk. 2.4 A Telnet parancsai: open Távoli géppel való kapcsolatfelvétel kérése close A kapcsolat lezárása quit Kilépés a Telnetből CTRL+Z set mode között z ? A Telnet futásának ideiglenes felfüggesztése A Telnet működési paramétereinek megadása Input módban váltás a soronkénti vagy a karakterenkénti továbbítás Ideiglenes kilépés a Telnetből Segítség kéréseú 2.5 Telnet adatbázisok, könyvtári katalógusok: 153 154 Az Interneten a Telnetet

használva rengeteg adatbázist elérhetünk. Közöttük van sok korlátozott elérésű, de rengeteg az ingyenes is. Ilyenek a magyar egyetemi,főiskolai adatbázisok is 3. CHAT 3.1 Fogalma: CHAT (csevegés): online (élő) kommunikáció. Az egyik „csevegő” által a gépbe beírt szöveget a másik „csevegő(k)” azonnalolvashatja(ák). Az Interneten az IRC program segítségével használható ez a szolgáltatás. 3.2 Az IRC Az IRC /Internet Relay Chat) egy olyan program, amivel élőben lehet „beszélgetéseket” folytatni a billentyűzeten keresztül a világ bármely részén lévő emberekkel. Nagyon hasonló a nemzetközi CBrádiózáshoz, ráadásul itt is „csatornák” („channels”) vannakHa bármit begépelünk a számítógépünkön ez azonnal megjelenik az egész világon mindenkinek a képernyőjén, aki történetesen ugyanazon a csatornán van, mint mi. Csatlakozhatunk egy folyó nyilvános beszélgetéshez vagy megindíthatjuk a sajátunkat. Még

privát csatornát is nyithatunk magunk és egy-két más ember számára. És akárcsak a CB-rádiónál, itt is adhatunk magunknak egy azonosítót vagy becenevet. 3.3 Az IRC szerepe: Az IRC mostanában egy olyan új eszközzé vált, amivel igazán lépést lehet tartani a világeseményekkel. 1993-ban, amikor az orosz törvényhozók elbarikádozták magukat a parlament épületében, néhány vállalkozó kedvű moszkvai és egy pár amerikai létrehozott egy „hírcsatornát” az IRC-n, hogy beszámolókat továbbítsanak első kézből, közvetlenül Moszkvából. A csatornát úgy állították be, hogy folyamatosan továbbítsa az információkat, hasonlóan ahhoz, ahogy a csak híreket közlő rádióállomások periodikusan bemondják a nap híreit minden 20.percben 1994-ben Los Angeles néhány lakója egy hasonló csatornát hozott létre, hogy a Northridge-nél történt földrengésről küldjön tudósításokat. Mindkét esetben a csatornákon közzétett üzeneteket

archiválták is valahol az Interneten azok számára, akik nem tudtak élőben ráhangolódni ezekre az adásokra. 4. Ping 4.1 A ping lényege: Ez az a program,amely nyomonköveti azt az utat,amit egy üzenet megtesz a mi rendszerünk és egy másik hálózati gép között. 154