Művészet | Festészet » Pablo Picasso - Anya gyermekével és a Guernica c. festményeinek leírása

Pablo Picasso: Anya gyermekével és a Guernica c. festményeinek leírása A szimultán perspektíváról jó néhány Picasso-kép is eszünkbe juthat. Picasso ugyanakkor a térbeliség érzékeltetésére kidolgozott egy új módszert is, ami egyben a perspektivikus ábrázolás hagyományának az elvetését is jelentette. Picasso számos festményén a r étegek dimenziójával érzékelteti a teret. A rétegek, kétdimenziós feltétekként egymást fedve mélységet, térbeliséget kölcsönöznek a képnek. PABLO PICASSO: ANYA GYERMEKÉVEL. 1904 Tus és vízfesték Zárt kompozícióban fogja össze rajzunkon a művész az anyát gyermekével; a motívum az összetartozásnak szokatlan és új kifejezése. A vonalvezetés fanyar bája igen erősen hatott az expresszionistákra. Különösen vonzó e rajzon, hogy a két alak sápadt rózsaszín-szürke teste, a szoknya kékje s a cipő halvány pirosa kiválik a sötét barnás-fekete háttérből. Az Anya gyermekével

című vízfestmény hátoldalán is van egy rajz, mégpedig Picasso akkori élettársáról, Fernande Olivier-ről. PABLO PICASSO: GUERNICA Picasso felkérést kapott egy falkép készítésére. Az első vázlatok tanúsága szerint kezdetben egy reménybeli köztársasági győzelemnek kívánt tisztelegni, a kép fokozatosan vált mind tragikusabbá, az értelmetlen öldöklés, a barbár pusztítás emlékművévé. A fasiszta bombatámadás által elpusztított baszk városka, Guernica nevét viselő nagyméretű mű ugyan az antikvitásig visszanyúló toposzokat ( a ló, a bika, a törött kard, a lángot-ez esetben petróleumlámpát- nyújtó kéz) is használ, de sok szempontból szakít a háborúábrázolások tradícióival. Nem jeleníti meg az ellenséget, csak az áldozatokat, nem idézi a bosszú ilyenkor gyakran alkalmazott jelképét, a felemelt öklöt, a fekvő halott markában megbúvó virág kivételével az újrakezdés reményét sem mutatja fel. Csupán a

feketével, a fehérrel és néhány szürke árnyalattal dolgozik, a kép erőteljes kontraszthatásai szinte a borzalmas jelenetet helyenként megvilágító vaku villanásaira emlékeztetnek. A szétszabdaltság, a széttöredezettség, a pusztulásérzetét tovább erősítik a szilánkokra vagy ékekre emlékeztető geometrikus alakzatok, nyilak, a lámpa fényének sugarai, melyek fenyegetően nyomulnak az áldozatok felé, sokszor át is vágva azok formáit. Így minden motívum csonka, csorba lesz, a fejek, végtagok kifordulnak megszokott helyzetükből, a kín csavarja hátra a fejeket, terpeszti szét görcsösen a tenyereket. A kompozíció erővonalai egy, a kép alsó sarkaiból kiinduló, s nagyjából a petróleumlámpánál találkozó piramisforma köré rendeződnek. Melyre mintegy ráfeszül a felső képtér két, szélein erőteljes motivikai súlypontokat (a bikát, illetve a kezét égnek meresztő áldozatot) felvonuló háromszöge. Ezeknek a

kompozicionális és ikonográfiai eszközöknek az alkalmazásával, a drámai feszültségteremtés felfokozásával válhatott a Guernica a polgárháborús aktualitáson túl egyetemes jelképpé, a kortársak és a mai befogadók számára is az erőszak értelmetlen, jóvátehetetlen pusztításának mementójává