Jogi ismeretek | Büntetőjog » Jogalkotás, a bírói jog, szokásjog

VI. téma Jogalkotás, a bírói jog, szokásjog. Jogforrások 1. A jogalkotás 1.1 Fogalma: - specifikus állami tevékenység, - amit főleg közhatalmi szervek végezhetnek - és végterméke a jogszabály. Mint privilegizált és domináns állami tevékenység a polgári forradalmak idején erősödött meg, a feudális jogbizonytalansággal és jogegyenlőtlenséggel szemben fogalmazódott meg, - szülőföldje: Franciaország, - mint modell: a hatalommegosztásból ered. 1.2 Jogalkotási követelmények a) értelmezési előírás: a jogszabály minden jogalany számára egyértelműen értelmezhető tartalommal kell rendelkeznie, b) visszamenő hatály tilalma: a jogszabály hatálybalépését megelőző időre: - nem állapíthat meg kötelezettséget, - nem vonhat el jogot, - nem korlátozhat jogot, - nem nyilváníthat magatartást jogellenessé c) illeszkedési szabály: - a jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel (alkotmánnyal), - a jogszabálynak

illeszkednie kell a jogrendszer egységébe d) megfelelési követelmény: - a jogszabálynak kötelezettségeknek és meg kell felelnie a nemzetközi jogi - a jogalkotási szakmai követelményeknek e) felhatalmazási szabály: - jogszabálynak kell kimondania, hogy ki milyen tárgykörben alkothat jogot, - a felhatalmazott jogát nem adhatja tovább f) alkalmazhatóság 2 1.3 A jogalkotás irányai: - tipikus, - atipikus - tipikus jogalkotási irány: új társadalmi viszonyok szabályozása, meglévők módosítása vagy megszüntetése - atipikus jogalkotási irány: dereguláció, vagyis a fölösleges joganyag hatályon kívül helyezése - a tipikus jogalkotás jellemzői: a) erősen motiválhatják gazdasági, politikai és egyéb érdekek (rétegérdek: toxis sztrájk) b) mindig kötött eljárási rendben történik, ezt is jogszabály írja elő (JAT – 2010. évi CXXX tv.) c) jövőre néző, általános, céltudatos d) szakmailag előkészített e) érdekeket

fejez ki f) számmal és címmel látják el 1.4 A jogalkotás fajtái A kategorizálást az dönti el, hogy a közhatalommal felruházott jogalkotó szervek közül melyik alkotja a jogot, vagyis törvényhozó, vagy végrehajtó az adott szerv. Ennek alapján megkülönböztethetünk: a) törvényalkotó, vagy b) rendeletalkotó szervet a) a törvényhozó szerv általános jellemzői: - demokráciákban alapvetően TESTÜLETKÉNT működik - leggyakoribb elnevezése: országgyűlés, esetleg kongresszus (USA) - felhatalmazása alkotmányos - a politika erősen determinálja, mivel az ellenzék, ennél a jogalkotási folyamatban fejtheti ki véleményét - főleg a társadalom alap-(és nem részlet) kérdéseit rendezi - a társadalom nyilvánossága előtt folyik a törvényi folyamat, így a szándék jobban érthető b) a rendeletalkotó szervek jellemzői: - a végrehajtó, vagyis (döntően) a közigazgatási szervek sorolhatók ide 3 - első számú rendeletalkotó

szerv a kormány, amely kétféle jogkörben hozhat rendeletet: - származékos jogkörben, amikor a törvénytől kapja a felhatalmazást, - eredeti jogkörben, amikor törvényi alap nélkül alkot rendeletet - a politika kevésbé hat a rendeletalkotó szerv lehet: - testületi (Kormány, önkormányzat) - egyszemélyi (miniszter) 1.5 A törvényhozás folyamata (helyesen) a) a jogalkotói igény észlelése, megfogalmazza; többségében valamely politikai alany, valamelyik párt az igény megfogalmazója (vagy annak elnöke) pl.: - devizahitelesek problémája, - felsőoktatás b) törvény kezdeményezés, ami csak jogszabályba megnevezett alanytól származhat nálunk az Alaptörvény szerint csak: - országgyűlési képviselő, - országgyűlési bizottság, - kormányelnök - Kormány c) törvénytervezet elkészítése és a döntésre jogosult elé terjesztése; a tervezetet optimális esetben professzionális bürokrata (ák) készíti (k) d) a törvényjavaslat e)

elfogadás szavazás útján, hitelesítés és f) kihirdetés 2. A bírói jog A jogalkotás nem kontinentális esete, az angolszász jogi kultúrára jellemző. A törvényi joggal funkcionálisan egyenértékű, a társadalom alapvető viszonyainak szabályozására ugyanúgy alkalmas. - lényege: - a kötelező erejű jogi normát nem (csak) a jogalkotó szervek állítják elő, hanem - a jogalkalmazásra hivatott felső bíróságok jogerős ítéletei, amikor - egy konkrét ügyben a bíró határoz 4 - és ezt a határozatot mintának, precedensnek tekinti az alacsonyabb szintű bíróság - vagyis minden későbbi hasonló esetre kiterjedően normaként hat az adott felsőbb bírói döntés - a bírói döntésnek három eleme van: a) tartalmazza magát a döntést (x fizessen y-nak kártérítést) b) másrészt az indoklást, a döntés megokolását, aminek része a felismert elv kifejtése (ratio decidendi) c) harmadrészt az ítélet tartalmazhat egy elvi,

általános összegzést, ami a döntés elméleti keretét szolgálja A három elemből CSAK a ratio decidendi képezi a precedenst, az angol jog részét! - a precedens jogot csak a felsőbb bíróságok alkothatják, ez 1189-ig nyúlik vissza, - írásban rögzítik 3. A szokásjog A szokásjog a mai jogképződésben gyakorlatilag már nem kap szerepet, de történelmileg sokáig meghatározó volt. Ahhoz, hogy egy szokás szokásjoggá válhasson három követelménynek kell megfelelnie: - hosszú időn át folyamatosan kell érvényesülnie („emberemlékezet óta”), - egyértelműnek kell lennie a tartalmának, - a többség által helyeseltnek kell lennie. 4. A jogforrás Két csoportot különböztetünk meg: - anyagi jogforrás: vagyis milyen közhatalmi szervek adhatnak ki jogszabályt - alaki jogforrás: vagyis tételesen, konkrétan milyen jogszabályok léteznek, azaz a jog anyagát mutatja meg. Mindkét esetben az adott állam legmagasabb szintű alaki jogforrása,

az alkotmány (Alaptörvény) nevesíti mindkét csoportot. Nálunk az Alaptörvény a következőképpen: a) b) c) d) Országgyűlés – törvény, törvényerejű rendelet Kormány – rendelet Magyar Nemzeti Bank elnöke – rendelet a Kormány tagjai (miniszterelnök, miniszterek) – rendelet 5 e) Önálló szabályozó szervek vezetője – rendelet f) helyi önkormányzati testület – rendelet A jogforrások között hierarchikus a kapcsolat, amely alá-fölérendeltséget fejez ki. Jellemzői: - az alaki és anyagi jogforrás „erejét” mutatja - jogbiztonsági garanciát ad - a legalapvetőbb ismérve, hogy MINDEN jogforrásnak az Alaptörvénynek (alkotmánynak) kell megfelelnie, és - alacsonyabb jogforrás nem módosíthat magasabbat, nem helyezheti hatályon kívül, nem lehet ellentétes egy magasabb szintű jogszabállyal és nem szabályozhat olyan életviszonyt, amely magasabb szintűnek van fenntartva A jogforrás mellett normatív erejű szabály a

közjogi szabályozó eszköz: - NEM jogszabály! - hatásterülete csak vertikális, vagyis a kibocsátó szervre és annak alárendelt szerveire kötelező (szemben a jogszabállyal, amely horizontálisan érvényesül) - két alaki forma: - normatív utasítás - normatív határozat