Földrajz | Határon túli magyarság » Majó-Tánczos - Kolozsvár, a hely szelleme és globális formák

Majó Zsuzsa − Tánczos Katalin Kolozsvár, a hely szelleme és globális formák Kulcsszavak: személyes élettér, a hely szelleme, globalizáció, városkép, kritikai regionalizmus, építészeti minőség, kontextus A lehetséges fogalmi és képi szintézisek mentén, tanulmányunkban alábbi kérdésekkel foglalkozunk, glosszematikus szerkezetben: Milyen az emberek Kolozsvár-képe? Módosulhat-e ez a jövőben (akár pozitív akár negatív irányba), illetve ha igen, akkor hogyan? A kulcsfogalmak meghatározása Ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről beszélni tudjunk, tisztáznunk kell három alapvető fogalmat, ezek a géniusz loci, a (kritikai) regionalizmus, valamint a globalizáció az építészetben. Mielőtt ezek bővebb magyarázatára kerülne sor, Paul Ricoeur Univerzális civilizáció és nemzeti kultúrák c. írásából idézünk, amely rávilágít ezen fogalmak közti kapcsolatra. „A világ egységessé válása ugyan előrelépést jelent az emberiség

számára, ám egyúttal alattomos, romboló munkát is végez. Hatása a hagyományos kultúrákra nézve talán még nem helyrehozhatatlan, de eléri a nagy civilizációk és a nagy kultúra termékeny magját, amin életünk értelmezése alapszik, s amit a továbbiakban az emberiség etikai és mitikus gyökerének fogok nevezni. A konfliktus innen származik. Úgy tűnik, hogy az egységes világcivilizáció a múlt nagy civilizációit alkotó kulturális források rovására, azok elkoptatása, elhasználódása árán valósul meg. Ez a fenyegetés, más nyugtalanító jelenségek mellett, a szemünk láttára elterjedő tömegkultúrában ölt testet, ami a fentebb elemi kultúrának nevezett jelenség abszurd ellentéte. A világ minden táján megtalálhatók ugyanazok a rossz filmek, játékautomaták, műanyag vagy alumínium rémségek, a nyelv torzulásához vezető reklámszövegek. Mintha az emberiség nagy tömegei azzal, hogy en masse elérték a fogyasztói

kultúra bizonyos szintjét, en masse meg is rekedtek volna egy szubkultúra szintjén. Így jutunk el azoknak a nemzeteknek az alapvető problémájához, melyek éppen kiemelkedenk az elmaradottságból. Vajon ahhoz, hogy a modernizáció útjára lépjenek, valóban kell-e számolniuk kulturális múltjukkal, ami eddig a nemzet raison d’étre-je volt? . Innen az ellentmondás: hiszen a múlt talajában kell gyökerezniük, áponiuk kell a nemzeti szellemet, a gyarmatosítókkal szemben kifejezésre kell juttatniuk a szellemi és kulturális függetlenség igényét. Ugyanakkor a modern civilizációban való részvételhez szükség van a tudományos, a technikai, a politikai racionalitás átvételére, és ez gyakran egész egyszerűen az egész kulturális múlt elvetését igényli. Tény, hogy nem minden kultúra képes ellenállni, és feldolgozni magában a modern civilizáció által keltett megrázkódtatásokat. Hogyan lehet korszerűvé válni, de ugyanakkor

visszatérni az eredethez is, hogyan lehet feltámasztani a múlt szunnyadó civilizációját, és egyúttal részesévé válni az egyetemes civilizációnak: az ellentmondás ebben rejlik. Senki sem képes megjósolni, mi történik a civilizációnkkal, ha nem a hódításért vagy az uralom fenntartásáért vívott harcokban találkozik más civilizációkkal. Be kell ismernünk, hogy ez a találkozás mindeddig nem a valódi párbeszéd szintjén zajlott. Emiatt egy olyan átmeneti helyzetbe kerültünk, amikor már nem követhetjük tovább az egyetlen igazsággal operáló dogmatizmust, de ugyanakkor még nem vagyunk képesek korlátok közé szorítani a szkepticizmust, mely egyre inkább eluralkodik rajtunk. Alagútban vagyunk a dogmatizumus homálya és a valódi dialógus felderengő fénye között.”1 Géniusz loci: a hely szellemét jelenti. A fogalom nagy fontosságot nyert a posztmodern építészetelméleti írásokban. Christian Norberg Schultz arra mutat rá,

hogyan tudja egy építész segíteni az embereket felhasználván a hely szellemét. „az építészet a géniusz loci láthatóvá tételére törekszik, az építész feladata az, hogy jelentésteljes helyeket hozzon létre, ezzel segíti az embert, hogy lakása legyen.”2 Simon Mariann azt magyarázza, mitől válik egy tér hellyé: „ A géniusz loci a hely szelleme, az, ami által a tér több lesz mint geometriai forma. A tér akkor válik hellyé, ha jelentéssel telik meg, ha megjelenik benne a világhoz való viszony. Ahhoz, hogy egy helyet hozzá alkalmazkodva tovább lehessen építeni, meg kell érteni. "A környezet iránti barátság a hely tiszteletét jelenti Képesnek kell lennünk meghallani a hely szavát, megérteni a géniuszát. Csak ezen az úton tudunk neki új (és régi) értelmezést adni, és hozzájárulni az önmegvalósításához. A kreatív alkalmazkodásnak kell az építészeti gyakorlat alapjává válnia, miképp az a múltban is történt

A géniusz loci a hely szelleme, a lokációban, konfigurációban és az artikulációban meglevő közös, összetartó erő, amely végül a hely identitását adja. A géniusz loci gondolata a természethez és a természetben élő, a természetből építő ember szelleméhez egyaránt kötődik, de igyekszik magát távol tartani a történeti embertől.” 3 1 Paul Ricoeur: Univerzális civilizáció és nemzeti kultúrákin Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története, TERC Kft., 2002, 412 oldal 2 Christian Norberg Schultz: Genius loci, http://www.okotajhu/szamok/33-34/ot33-07htm, letöltés dátuma: 2010. február 25 3 Simon Mariann Regionalizmus - A hely (ki)hívása, http://arch.eptortbmehu/kortars5html#1, letöltés dátuma: 2010. február 25 122 Mi arra kerestük a választ, hogy mitől válik egy hely egy közösség számára géniusz locivá, melyek ezek a helyek Kolozsváron, hogyan érzékelhető ez a mindennapokban. Globalizáció az

építészetben: olyan formákat eredményez, melyek az egyediséggel, identitással, hagyománnyal ellentétben mindenhol a világon megtalálhatóak. Ilyen formákat kerestünk Kolozsváron, azt figyeltük, hogy melyek minősülnek ezek közül jó építészetnek. (Kritikai) regionalizmus: Kenneth Frampton a regionalizmust mint „arany középutat” mutatja be, a régihez, a helyihez való görcsös ragaszkodás, illetve az új módszerek feltétlen elfogadása között. „A kritikai elmélet értelmében a regionális kultúrát nem viszonylag állandó, változatlan dologként kell felfognunk, hanem olyan jelenségként, amit – legalábbis napjainkban – tudatosan kell alakítanunk. Ricoeur szerint bármilyen típusú autentikus kultúra fennmaradása a jövőben végső soron azon múlik, hogy a kultúra és civilizáció szintjén egyaránt jelentkező idegen hatásokat úgy tudjuk magunkévá tenni, hogy közben életképes formákban újratermeljük a regionális

kultúrát.”4 „Bár a helyi formanyelv szentimentális utánzását elutasítja, adott esetben, egy nagyobb egész elszigetelt epizódjaként, a kritikai regionalizmus elfogadja egyes újraértelmezett regionális elemek felhasználását, sőt ilyeneket időnként más országok formakincséből merít. Tehát korszerű, az adott hely sajátosságaihoz igazodó kultúrát szeretne létrehozni, anélkül, hogy akár formai, akár technikai értelemben elzárkózóvá válna. Ennyiben tehát a kritikai regionalizmus egy regionálisan megalapozott „világkultúra” paradox megteremtésére irányul, mintha csak ez lenne a feltétele annak, hogy megfelelő formát adjunk korunk valóságának.”5 Simon Mariann többek között rávilágít a géniusz loci és a kritikai regionalizmus kapcsolatára: „A régió latin szó, jelentése vidék, tájék, városnegyed, városkerület. Olyan kisebb vagy nagyobb terület, amelyet valamely közös tulajdonság választ el a

környezetétől: a régió lehatárolás és különbözés. Ami regionális, az helyhez kötötten sajátos és más – a regionális építészet helyhez kötötten sajátos és más. Bár a regionális építészet problémája visszavezethető akár Vitruviusig is, a hely – egy város, egy földrajzi terület, egy ország – építészetének különbözése akkor válik igazán témává, amikor a technika fejlődésével, a gazdaság terjeszkedésével és a kommunikáció kiszélesedésével az általánosító, univerzalizáló tendenciák felerősödnek; a regionális kérdése mint a modern életforma (és a modern építészet) okozta érték- és helyvesztésre való reakció jelentkezik. A helyi építészeti karakter megléte külső és belső szemlélőnek egyaránt jelentheti egyszerűen csak az 4 5 Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története, TERC Kft., 2002, 413 oldal Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története, TERC Kft.,

2002, 430 oldal 123 általánostól, az egyformától való eltérés nyújtotta formai-esztétikai változatosságot; a hely lakóinak azonban ez a különbözés a kötődést, az identitás kialakulását fenntartó eszköz is. A régiók határait átlépő építészetnek utóbb egyre nehezebbnek tűnik visszatalálni a helyhez, s meghatározni, mi adja egy terület karakterét. A regionális építészet számára a kérdés kettős: 1 Hogyan fordítható le az építészet nyelvére a helyi jelleg? 2. A fellelt elemekből mit és mennyit lehet és szabad alkalmazni, hogy a végeredmény ne legyen hamis, édeskés és populista? A helyi jelleg elvesztése fölötti aggodalmak és az annak visszanyerésére tett megoldási javaslatok végigkísérik a 20. század második felének építészetelméletét; a regionalizmus gondolata meg-megújuló formában tör a felszínre. A kritikai regionalizmus célja ezzel szemben az, hogy közvetítsen az univerzális civilizáció és

a nemzeti kultúrák kettőssége között. A civilizációs technika ésszerűsége a hely elvesztéséhez vezethet, a kritikai regionalizmusnak ezt a helyet kell megőriznie, de nem a másolt formai elemek által, hanem a hely (heideggeri értelemben vett) egzisztenciális lényegének a megértésével. A hely lehatárolás, nem kirekesztő, hanem egybegyűjtő értelemben: a hely jelentéseket gyűjt össze, kifejező sűrűsödés és együttrezgés. A helyhez való kötődés így nem a képi két dimenzióban, hanem csakis a térben és több dimenzióban írható le. A kritikai regionalizmus gondolata itt kapcsolódik össze a géniusz loci fogalmával, amitől persze sosem állt távol. Mindkét gondolatsor úgy keres kapcsolatot a hellyel, hogy a közvetlen formaátvételek helyett a szerkesztésben, a tektonikában és az elemek mélyebb egzisztenciális jelentésében keresi a megoldást. A helyet meghatározó elemek megragadásának igénye mögött az identitás igénye

áll, a helynek, az építészeti helynek karakteresnek, és jelentéstelinek kell lennie ahhoz, hogy kötődni tudjunk hozzá. A helyi identitás keresése ugyanakkor két irányban is szélsőségekre vezethet: az egyik a hamis identitásérzetet keltő, színpadias, az utazási prospektusokat idéző építészeti környezet, a másik a nemzeti különbözést demonstráló, ugyancsak a helyi-történeti formaelemek közvetlen átvételére alapozó építészet. A regionális építészet, ha a populáris felszínességet és az archaizálást egyaránt el akarja kerülni, csak korlátozott eszközöket használhat.”6 Kolozsvár helyei Számos jellegzetes Kolozsvár-képet találni városunkban, ezek azok, amelyek megteremtik a hely szellemét, már–már klisévé vált szimbólumai a 6 Simon Mariann: Regionalizmus - A hely (ki)hívása, http://arch.eptortbmehu/kortars5html#1, letöltés dátuma: 2010. február 25 124 városnak, ezek láthatóak a képeslapokon is.

Ilyenekre példa: a főtéri templom (mint axis mundi), az Óvár, a bástya, az ortodox katedrális, a Fellegvár. A hely szellemét a midennapokban olyan helyeken fedezehetjük fel, melyeket minden kolozsvári ismer, illetve mindenkinek hasonló dolgokat jelentenek. Ilyenre példa a kolozsvári főtér, mely minden egyetemistának (és nem csak) a találkozóhelye, a Karolina tér és az Óvár, mely nemrég jellemzően még a diákok kocsmázóhelye volt, ma azonban átalakulófélben van, mégpedig a nyugati középkori városoközpontok gyalogosoknak kialakított sétaövezetének mintájára. Kialakítottak itt egy új, hangulatos kávézót, mely nagyszerűen illeszkedik a középkori környezetbe és erősíti annak jellegét, ezen kívül számos kirakodó vásárt rendeznek itt, mely ugyancsak a középkori városi hangulatot idézi fel. Nem csak a belvárosban érdekes keresni a hely szellemét A Hóstátnak is meg volt a maga szelleme, lévén szó egy 600-700 éves

közösségről. Mivel állattenyésztéssel, földműveléssel, szőlőtermesztéssel és fuvarozással foglalkoztak, ezért ezeken a helyeken az alacsony, kertes házak voltak jellemzőek. Ezeket rombolták le az 1980-as években a radikális tömbházépítés során, megszüntetve ezzel a hely jellegzetes képét, hangulatát, vonásait. Így keletkezett a Mărăşti tér, mely a Monostorral egyetemben a köztudatban a tömbházak, a bandák, nagy népsűrűség helyeként szerepel, megteremtve ezzel egy újfajta és egészen más szellemiséget. Léteznek olyan épületek Kolozsváron, melyek ugyan nem szerepelnek olyan élesen a köztudatban, viszont építészeti szempontból jelentősek. Ilyenre példa Kós Károly Kakasos temploma, a Bánffy-palota stb. Egy új Kolozsvár-kép alakult ki az elmúlt húsz év folyamán, mely az egész városra (volt) jellemző, és amely leginkább utcabútorok (szemetesek és padok) színvilágában testesült meg az a közelmúltban. Ez

azóta már eltűnt, viszont még ma is fellelhető néhány magántulajdonon (kerítések, garázsajtók). Az Óvárhoz hasonló jellegzetes hely, géniusz loci van kialakulóban a hajdani Deák Ferenc utcában (mostani Eroilor). A hely hangulatát a padok, fák és az egyszerű, funkcionális elrendezés adja: a letisztult formák, a visszafogott színvilág összhangban vannak a hely történelmi jellegével, nem versenyezve a már meglevő épületekkel, hanem kihangsúlyozván azokat. A zöld sáv megjelenéséből adódóan funkcionálisan jobbá válik az utca, hiszen az otthonosabbá és barátságosabbá varázsolja a teret, ugyanakkor véd a kocsik okozta zajtól és portól. A járókelők számára előnyös a széles gyalogos sáv, a padok elhelyezése is. A régi villanyvezetékek föld alá helyezésével kinyílik a tér, így az utcakép sokkal átláthatóbb. Mindezekből kifolyólag az utca tere vonzóbbá vált a gyalogosok szemében. Az elmúlt évben változott

meg a Főtér arculata is, mely számos vitát váltott ki szakmai és civil körökben egyaránt. Ennek a változásnak vannak pozitív, illetve negatív oldalai is, ezeket ismertetnénk röviden. Ami a tér több, mint százéves képének megváltoztatását előidézte, az valószínűleg a megfelelő 125 funkcionalitás hiánya lehetett. Igaz ugyan, hogy a tér a maga hatalmas zöld felületeivel métóságteljes megjelenést kölcsönzött a városközpontnak, viszont ezek a zöld felületek passzívak voltak, hiszen nem lehetett „használni” őket. Godoljunk csak a Nyugat-Európában megtalálható füves terekre (parkokban, egyetemek előtt), melyekre a tavasztól őszig terjedő időszakban a nyüzsgés jellemző, a pihenő, tanuló emberek jelenléte. Éppen az aktív jelenlét, használat nem jellemezte főterünket, ezért alakítottak ki ehelyett egy hatalmas, tán egyhangúnak tűnő teret, mely viszont sok ember, valamint különböző tevékenységek

befogadására és lebonyolítására alkalmas. Füvesített nagy felületek helyett a városi köztereken elsősorban fák által biztosított árnyékra van szükség. Ezáltal több a járható és használható felület a téren, viszont a növényzetnek mind esztétikai, mind funkcionális szerepe is van. A fák kiválasztásakor arra figyeltek a tervezők, hogy koronájuk ne legyen sem túl sűrű, sem túl gyér, mivel a hatalmas és sűrű lombú fák eltakarják a főtér körül levő házak homlokzatát, viszont a túl gyér lombúak nem biztosítanak megfelelő mennyiségű árnyékot nyáron. 126 (1. kép) Beépítési tipológiák Kolozsváron Beépítési tipológiák Kolozsváron A jelenlegi Kolozsváron a következő típusú építkezéseket lehet megkülönböztetni, amelyek hozzájárulnak az emberek Kolozsvár-képéhez, a maguk sajátos formáival: a belváros, a tömbháznegyedek (Mărăşti tér, Monostor, Dónáth negyed, Gyögyfalvi negyed, Hajnal

negyed), illetve a vegyes – tömbházakból, sorházakból és családi házakból álló – negyedek (Andrei Mureşeanu, Európa negyed). (1 kép) A történelmi belváros változatos formáival és utcahálózatával tárul elénk. Ez a városrész a különböző korok egymásra épülésének egyvelege, mind építészeti stílus, mind városrendezés szempontjából. Azonban ez a változatosság nem zavaró, mivel évszázadok fejlődését tanúsítja, és időközben volt ideje az emberek tudatában egybeforrni. Érdemes a belváros kapcsán megemlíteni a centralizáció fogalmát, mely a város egyik funkcionális problémáját takarja. A kisebb városok esetében a belváros szerepe megnő, minden kulturális és adminisztratív juttatás ide tömörül, minden új közfunkciójú épületet ide terveznek, egyrészt elrontván ezzel a központ történelmi jellegét, másrészt pedig a különböző negyedek sincsenek kellőképpen ellátva, nem működnek különálló

egységként. Az 1970–1980-as évek radikális tömbházlakás-építésének eredménye a túlzsúfolt monoton betonhasábok összessége, amely szovjet és észak-koreai tervek alapján készült. Ezekben a lakásokban minden tevékenységnek megvan a minimális helyigénye, a Mărăşti tér tervezésekor például igyekeztek 1 cm-rel sem túllépni ezt a minimumot. Eredetileg ez a negyed az Írisz telepi nehézgépgyár (CUG) munkásainak hivatott otthont biztosítani, azonban városunk jelentős része ilyen szűkös lakóházakban éli életét. 127 Napjainkban épülőfélben van az Európa negyed a Hajnal negyed folytatásaként a város délnyugati részén, amely különösebb városrendezési terv nélkül épült. Ez elkerülhető lenne, ha a városrendezési hivatal kritikusabb lenne az új tervekkel, valamint az emberek betartanák az előírt szabályokat. Ugyanakkor, a telkek borsos ára miatt mindenki próbálja a lehető legtöbbet kihozni a befektetett

pénzösszegből, ezért minél jobban beépíti a telket, figyelmen kívül hagyva az alapvető emberi intimitáshoz való jogot, valamint az egészséges fényviszonyokhoz szükséges minimális távolságot. Egy példa a napjainkban épülő lakásokra az American Village-ként számon tartott terv, melynek látványtervein megfigyelhetőek az épületkomplexum pozitív, illetve negatív oldalai is: legfőbb hátránya, hogy a lakók teljesen belátnak szomszédjaik telkére, úszómedencéjére. A tulajdonosok közül a legszerencsésebbnek az épületegyüttes tetején lakó mondható, hiszen az ő telkére senki nem lát be. Egy másik negatívum a túl kevés parkolóhely biztosítása. Előnye viszont, hogy a befektető elég tetemes méretű területet megvett körülötte, hogy ne lehessen tovább építkezni, és az ott lakók kilátását zavarni. Léteznek jó tervek is, mint például a közeljövőben épülő Tineretului negyed, amely 5 800 lakást foglal magába, ennek

20%-a családi ház, összesen pedig 16 000 lakója lesz. Körülbelül ugyanannyi területet foglal el, mint a Monostor, ám az arány a lakosság és a beépített terület között annyi lesz, mint a város szellősebben építkezett negyedeiben, mint pl. a Fellegevár környékén Itt 78 lakos esik egy hektárra, míg a Monostoron 370. A zöldövezetek mennyisége is számottevő lesz ebben a negyedben. A tervhez készített rajzokon látszik, hogy mi a különbség egy megtervezett és egy spontánul feljődött negyed között. Jelen esetben láthatjuk, hogy az utcahálózat kigondolt, csakúgy, mint a különböző funkciók (lakóépületek, középületek), valamint a zöld övezetek elhelyezkedése. Ugyancsak a terveken látni, hogy úgy rendezték az épületeket, hogy azok ne árnyékolják egymást. A tervhez készült látványterveken látszanak a megfelelő távolságok az épületek között, a parkolás, a fák ültetése a parkolók mellé, ami vizuális határt

képez az autók és az emberek közt, ugyanakkor enyhíti a légszennyezést. A tervhez készült látványterveken megfigyelhető, hogy megfelelő távolságot hagytak az épületek között, biztosították a parkolást (az autóknak elegendő parkolásra kijelölt helyük van, nem kell az út szélét bitorolniuk), fákat ültettek a parkolók mellé, ezzel egyrészt vizuális határt képezve az autók és emberek közt, másrészt pedig enyhítve a légszennyezést. Egy másik ilyen negyed a Lomb (Kerekdomb fölött), ez is még csak terv szintjén létezik a Dónáth út mögött. Az Impakt Developer and Contractor cég tervezi. 128 Jó példák – helyhez kötöttség Bár elég keményen hangozhat, de úgy tűnik, igaz a kolozsvári műépítészet és urbanisztika szakon oktató tanár, Dana Vais 2008-ban egy előadáson tett megjegyzése, mely szerint Kolozsváron jelenleg két jó modern épület található (ez azóta változhatott). Mindkettő családi ház lévén

azonban nem sokan ismerik ezeket. A Radu Cocheci által 2001-ben tervezett Tóthfalusi ház (2. kép) egy bankár háza. Különösen a monumentalitása és drágasága utal a gazdag megrendelőre. A fenyő a téglaház előtt a skandináv modernizmus tisztaságát juttathatja eszünkbe. Formailag egyszerű, az éles szög a főhomlokzaton viszont érdekessé teszi a kompozíciót. A ház színhasználatában és anyaghasználatában is meggondolt. (2. kép) Radu Cocheci: Tótfalusi ház 129 A Péterffy Miklós által tervezett Nădăşan-ház (3. kép) 2002 és 2003 között épült. Egy holland professzor azt nyilatkozta róla, hogy „olyan, mintha egy másik világból érkezett volna”. Egy másik külső szemlélő, egy francia tanár szerint ez a ház ritkaság lenne a jó nyugati példák között is. A ház vistai kőbő7épült, mintegy igazolván ezzel hovatartozását. Megállapíthatjuk tehát, hogy anyaghasználatnak köszönhetően az épület helyhez kötött.

Másrészt viszont, ha a formavilágát vesszük szemügyre, leginkább egy mediterrán lakóházra emlékeztet, gondoljunk csak a mérsékelt égövben a mi vidékünkhöz viszonyított lapos tetőre (a mediterrán tájakon a kevés csapadék miatt kis lejtésszögű tetőket alkalmaznak, ellentétben a vidékünkre jellemző meredekebb fedéssel). A nyeregtető ellenére, a ház letisztult kubista formáinak köszönhetően minimalista, ami a kortárs nyugati építészettel tökéletesen összevág. Elmondhatjuk tehát, hogy a Nădăşan-ház egyszerre helyhez kötött és univerzális is. (3. kép) Péterffy Miklós: Nădăşan-ház Ugyancsak Kolozsvár újabban épült épületeihez tartozik a magyar organikus építészet képviselője, Makovecz Imre, valamint Müller Csaba és Murádin Katalin által tervezett református templom, amelyet nemrégiben avattak fel Kolozsváron, a Dónáth út végén. Makovecz építészetére jellemző az ősmagyar szimbólumok, archetípusok

használata. Éppen ezért építészete nemzetinek nevezhető, ezzel szemben semmiképpen nem mondhatjuk róla, hogy helyhez kötött, hiszen a templom a világ bármelyik pontján állhatna, ugyanúgy képviselvén a magyar hagyományokat. 7 Magyarvista (Vistea) Kolozsvárhoz közeli település, kőkitermeléséről is híres 130 Rossz példák Ellenben az új építkezések nagy többségéről nem mondható el, hogy hasonló építészeti minőséggel rendelekezne. Például az új Európa negyed8 házai egyike sem helyhez kötött. Mind besorolható az amerikai kertvárosi ház sémájába (a telek közepén elhelyezkedő ház, hátsó kerttel, valamint a hátsónál kisebb bejárat előtti zöld övezettel). Ám ezek a házak az amerikai mintájukkal ellentétben jóval kisebb telekkel rendelkeznek, miközben az épület alapterülete ugyanannyi. Ugyanakkor teljesen kaotikusan, terv nélkül épültek Néhol nemhogy utca, de még járda sincsen, és az úttest

aszfaltozása is igen hiányos. Kolozsváron általános jelenség a parkolóhelyek hiánya nemcsak a belvárosban, de ebben a negyedben is. Az itt jelen levő épületek változatosak mind forma-, mind színvilágukat tekintve. Mivel Kolozsvárnak a hatvanas évektől 2006-ig nem volt főépítésze, és gyakori az építészek körében a megalkuvás a klienssel, a megrendelő jó pénzért bármit terveztethet magának, ha talál egy, a jóízlésben és funkcionalitásban megalkudni hajlandó építészt, aki úgy alakítja az épületet, hogy az urbanisztikai rendeletet is betartsa, de a kliens akarata is érvényesüljön, annak ellenére, hogy az így létrejött épület esetleg groteszk vagy nem funkcionális. Ezeknek a házaknak a stiláris jellemzőiből néhány következtetés vonható le: a ház elsődleges célja a reprezentáció, nem a használhatóság és funkcionalitás kerül előtérbe, hanem az önkifejezés, ezen belül a gazdagság és az önmegvalósítás

mértéke. Az előkelőséget az antik elemek utánzása kölcsönzi, ami azért válik giccsé, mivel egyrészt nem tartja be a klasszikus arányokat (oszlopfők arányai) és léptéket, valamint a magastetős házformához társítja őket, így a családi ház otthonos külseje ütközik egy reneszánsz palota monumentalitásával. Ugyanakkor más stílusokból is kölcsönöz elemeket. Továbbá gyakori jelenség az is, hogy az ideális ház pontosan olyan, mint a szomszédé, de ha lehet, akkor egy méterrel magasabb, vagy közelebb van az utcához. Ennek oka az lehet, hogy nem látunk elég jó példát a mindennapokban, ezért automatikusan a szomszédét tekintjük követendő mintának. A családi házak esetében az építészeti kontextus több értelmezést kap, viszont ezek a házak abban a szellemben épültek, hogy az adott parcellán ők teremtsenek referenciapontot, a tulajdonosuk személyiségét tükrözzék, és figyelmen kívül hagynak minden környezeti elemet,

ezért univerzálisnak mondhatóak, hiszen építészeti szempontból lényegtelen, hogy az adott utca vagy város melyik parcelláján helyezkednek el. 8 Kolozsvár délnyugati részén elterülő negyed 131 Globalizáció Kolozsváron Ezzel szemben a globalizáció fő képviselői az építészetben a bankok, a gazdasági fejlődésnek köszönhetően. Kolozsváron vannak ennek az építészeti programnak jó és rossz képviselői. A Transilvania bank épülete a Bariţiu utca és a Horea út kereszteződésénél (4. kép) ennek az építészeti programnak a minőségét tanúsítja Az épület terv szerinti koncepciója az volt, hogy a Malomárok vizének csillogása látszódjon a bank épületének üvegett felületein. Malomárokról itt szó sincs, sem pedig a történelmi környezetbe való beilleszkedésről, hiszen Kolozsvár ekelektikus palotáiból három ebben az útkereszteződében található. Ez a bank méltó példája annak, hogy hogyan lehet csillogó

modern anyagokkal a minőségi építészet látszatát kelteni. A banképítészet célja az ikonikus, könnyen felismerhető formák tervezése, amelyek láttán az adott intézmény jut eszünkbe. (4. kép) volt Transilvania bank épülete a Bariţiu utca és a Horea út kereszteződédénél 132 Ezzel ellentétben a Transilvania bank épületétől nem messze a Bariţiu utcában található egy másik Transilvania bank, ami már egy jó példája annak, hogy hogyan kell bankot tervezni. A homlokzat egyszerű, letisztult, vízszintes sávjaival nem ízlestelenül hivalkodó. A régi posta épülete is a minőségi építészet képviselője. Egyike a kolozsvári modernista építészet jó épületeinek Homlokzata egységes, ugyan figyelmen kívül hagyja a környezete építészeti stílusát, mégis ő maga teremt viszonyítási alapot. A Mărăşti téren levő BRD bank (5. kép) ugyancsak a jobb bankok kategóriájába tartozik a maga egyszerűsített homlokzatával.

Nagyon amerikai ízű épület, de a jobbik fajtából (5. kép) BRD bank a Mărăști téren A Hunyadi téren található Adrian Borda által tervezett Beyfin hotel több vitát váltott ki az bennfentes körökben. Egyrészt miatta bontottak le egy veszélyesnek nyilvánított műemléket, másrészt meg nem igazán illik bele a környezetbe. Magassága nem illeszkedik a körülötte levő épületekhez, a POT9 (a terület elfoglalási százaléka) pedig 60%, ami jóval magasabb a megengedett 40%-nál. Erre védekezésképpen azt válaszolták a tervezők, hogy a körülötte levő épületek területelfoglalási aránya is 60-65% körül mozog. Mindezek ellenére egy jó modern épület, sikere többek közt az anyaghasználatnak köszönhető: ízlésesen kombinálja a domináns kőburkolatot a fával, üveggel és rézzel. A homlokzata kiegyensúlyozott, egységes A bankok mellett a világ minden pontján ugyanazok az üzletházak terjeszkednek. Helytől függetlenül, egyazon,

vagy csak kicsit módosított terv 9 Procent de ocupare al terenului = az épület földszintjének területe osztva a parcella összterületével képlettel számoljuk. Ez a szám megmutatja, hogy mennyire hatékonyan kihasznált a telek. 133 alapján építik őket, előre gyártott elemekből. Rövid idő alatt épülnek fel, egyik a másik után, ugyanolyan rövid idő alatt le is bonthatóak, ha szükséges, anélkül, hogy nyomot hagynának maguk után. A globalizáció másik fő képviselői a mallok. Ennek a programnak a sikere nagyban függ két technikai vívmánytól: a mozgólépcső és a légfrissítő, ahogyan az a Harvard egyetem diákjai kutatásaiból kiderült. A mozgólépcső biztosítja, hogy a mall minden pontja ugyanolyan mértékben megközelíthető, így mindenik pontja ugyanolyan sikeres, ugyanannyi pénzt hoz a kasszába. Tulajdonképpen e köré az elem köré épül az egész mall. Ezek az épületek helytől, kultúrától függetlenek, viszont

egyre jobban terjednek. Építészeti szempontból a cél a kirívás, a feltűnés, az attrakció. Minden arra irányul, hogy a vásárló minél több időt töltsön el benne, ott éljen a valós város helyett (ezért találunk sok nem csak kereskedelmi funkciót is adott mallban pl. mozi, fittnessterem stb), és legfőképpen minél több pénzt költsön el. Így a mallok kisebb városokat alkotnak magán a városon belül, és vonzáskörzetet alkotnak maguk körül, fő vonzóelemmé válnak egy adott negyedben, mint ahogyan a Iulius Mall is az Aurel Vlaicu negyed egyik központi elemévé vált. A kolozsvári Polusban az utcákat a Kolozsvár utcáiról nevezték el pl. Bolyai utca, Főtér, Avram Iancu tér stb. A jelenség tetőpontja, hogy a temesvári mallban még házasságkötő terem is van. Ugyanakkor a bevásárlóközpontoknál tapasztalható mértéktelen fény és csillogás a luxus illúzióját kelti. Tulajdonképpen a mall mint építészeti program a

szemfényvesztés és a manipuláció eszközévé válik. A mai úgynevezett shoppingolás már szociális tevékennységgé vált. Ezennel felmerül a kérdés, hogy a jövőre nézve milyen épület változtathatná meg a városképet az emberek tudatában? Elsősorban középületnek kell lennie (funkcionálisan kultúrával, vallással, sporttal, oktatással kapcsolatos jöhet szóba, pl. könyvtár, múzeum, opera, színház, filharmónia, egyetemi központ, stadion). Ugyanakkor fontos az adott épület elhelyezkedése is: hogy központi épület legyen, vagy egy bizonyos negyed központja. Ugyanígy a stíluson kívül fontos a méret is Építészeti minőségét tekintve kimagasló épületre lenne szükség, és bizonyos mértékben stílusteremtőre is. Ilyen példa más európai városban a Grazban 2003-ban épült Colin Fournier és Peter Cook10 neoavantgárd Művészeti Múzeum, ami Graz történelmi központjában épült. Igaz ugyan, hogy tengeri őslényre emlékeztet,

és építészeti értéke is megkérdőjelezhető, viszont egy olyan reprezentatív, ikonikus épület, amit ma már Grazcal asszociálunk. A tengeribuborék-szerű forma nem mindenki számára megnyerő, és bizony kritizálható. Az épület kétségetlenül a modern építészeti avantgárd ikonikus, jelszerű építménye, ami támadható pont egy ilyen középület esetében. Viszont a funkcionális 10 Peter Cook az angol Archigram 1960-as években működő avantgárd folyóirat egyik alapító tagja. 134 elrendezéséről elmondható, hogy megfelelő teret nyújt a kiállítás számára. Az épület homlokzata pedig a média világát idézi, hiszen este, a kék burok mögött elhelyezett kerek világító testek játéka, valamint a felületen megjelenő reklámszövegek adják az épület neoavantgárd jellegét. Nem messze folyik tőle a Mura, Graz folyója, amelyre egy csiga alakú szabadtéri színházat terveztek, mely összhangban van a Művészeti Múzeummal.

Hasonló épületté válhatott volna Kolozsváron az új Makovecz-templom, viszont az elhelyezkedése, mérete, és Kolozsvár nemzetiségi összetétele miatt nem lett olyan sikere, mint például a csíkszeredainak. Helyszín szempontjából az elsődleges probléma, hogy nem teremt negyedközpontot maga körül, és a vonzáskörzete sem olyan jelentős, mint például a Iulius Mallnak, hiszen a templom mint építészeti program a XXI. században nem annyira népszerű mint a shoppingolás. Jelenleg Kolozsváron a reprezentatív épületek, amelyek építészeti szempontból értékesek, sajnos vagy bankok vagy családi házak, és ez a közeljövőben sem fog változni, hiszen a most épülőfélben levő épületek nagytöbbsége Amerikát utánzó toronyépület. Ugyanakkor Kolozsvár belvárosának egyik részét kereskedelmi, banki központként képzelik el (6. kép), és több toronyépület tervét is elfogadták Toronyépületet terveztek a mostani Hajnal negyedi Sigma

Center helyére, ezek az ikertornyok 35 emeletesek lesznek. A monostori Billa környékén 18 emeletes tornyok fognak épülni. Az alaprajzokon megfigyehető, hogy nem biztosítottak elég tárolási felületet, valamint a nappali és a hálók berendezési lehetőségei is korlátozottak. Térképzés szempontjából negatívum az előtér kialakítása, a dolgozósarok hiánya és az ablakok elhelyezése is, amelyek ugyan elég fényt biztosítanak, ám nem formálják a teret. Az ablakok elhelyezésével kapcsolatban a Praktiker mögött levő Colina Park házai elrendezése jó példák arra a napjainkban jellemző tendenciára, miszerint a beépített terület nagysága a fontos, hogy az épület minnél több jövedelmet hozzon a befektető számára. Mivel a tömbházak között nincsen meg a minimális távolság (a tömbház magasságával egyenlő távolság), ezért a déli és északi oldalra nem tervezhettek ablakot, így az itt fekvő nappaliknak nincsen csak egyik

oldalon ablakuk, holott élvezhették volna a déli napsütés előnyeit. Ezek az épületek kívülről is furcsán hatnak, mivel tűzfalat zártsoros beépítésű utcák esetében alkalmaznak, tehát megszokott esetben ezek a falak utólagos beépítés során láthatatlanná válnak, jelen esetben viszont a helyszűke következményei miatt mindig láthatóak maradnak. Ezek a tűzfalak nem beépítésre voltak hivatva. Nem messze a Colina parktól, szászfeneshez közeli toronyoknak 32 emelete lenne. Ez is hotelnek, irodáknak, lakásoknak valamint kereskedelmi helyiségeknek van szánva. Toronyépületet terveztek Kolozsvár központjába is, a Széchenyi tér mögé. Emil Boc polgármester szerint ezek a tornyok egy másfajta hírnévvel gazdagítják Kolozsvárt. A Széchenyi téren épülő toronyhoz fűzött remények szerint jó esélye van, hogy a jövőbeli 135 Kolozsvár downtownná váljon a megrendelő szerint, ugyanakkor meghívás az új befektetőknek is. Vasile

Mitrea építész a Műemlékek Nemzeti Bizottságának tagja. Állítása szerint a befektetés a történelmi belváros területén található, ezért szükség lett volna a Bizottság beleegyezésére. A megrendelő azzal érvelt, hogy a környéknek amúgy is városrendezési újragondolásra lenne szüksége. Az Imperial torony 20 emeletes, a fenesi út végén, Monostor negyedben épül. Carmel tornyok egy 30 emeletes, két 25 emeletes torony a Bună Ziua negyed végén Torda fele. (6. kép) Kolozsvár városképe a közeljövőben épülő toronyházak jelölésével Végső megállapításként elmondhatjuk, hogy nem tudunk megfelelő példaképet választani, Amerikát utánozzuk, holott a saját kultúránkból is meríthetnénk ihletet, ami igencsak gazdag. Viszont az általunk legtöbbet látott minták, értékek, tipológiák a globalizáció egyik elősegítője, a média révén terjednek. Ugyanakkor számolnunk kell azzal a jelenséggel is, hogy „a szomszéd kertje

mindig zöldebb”, a köztudatban, ami tőlünk nyugatabbra fekszi,k az jobb és értékesebb. Továbbá hasonló problémákkal küszködünk, mint a világ többi nagyvárosa (ilyen például az utcák túlzott autóforgalma, parkolóhelyhiány, irodaházak szükségessége, zöld övezet kialakítása stb.) Viszont ezek megoldására a nyugati országokból merítjük az ihletet, és néha ezek a megoldások nem a mi vidékünkre szabottak, vagy a mi vidékünkön teljesen más benyomást keltenek mint más városokban, ezért fontos az építészeti kontextus kérdése. Például megkérdőjelezhető, hogy valóban a kolozsvári Sigma Center helyére kell-e építeni az ikertornyokat, hogy valóban a belvárosba kell-e csoportosítani az irodaházakat? Ahogyan az is kérdés, hogy időben a kolozsvári főtér zöld övezetként vagy lekövezett urbánus térként működik jobban. A modern építészet egyik atyja, Le Corbusier mondta, hogy „a felhasználónak mindig igaza

van”, így a végső feleletet ezekre a kérdésekre az idő adja meg, és az a tény, hogy funkcionális és használhatósági 136 szempontból hogyan működnek ezek az épületek, befogadja-e őket a köztudat. A másik Le Corbusier mondásából felmerülő kérdés lehet, hogy kell-e a köztudatot befolyásolni? És ha erre a válasz nemleges, akkor el kell fogadnunk minden épületet a maga tökéletlenségében és a maga stílusában mint egy adott kor lenyomatát, amik idő múltával eltűnhetnek, mint az óriűshüllők vagy mammutok: a globalizáció programjai mint például a mallok, az üzletházak, a toronyépületek, az üvegezett banképületek és a giccses családi házak. 137