Földrajz | Geológia » Mimas hold geológiai jellemzés

Mimas hold. A jéghold átmérője 392 km, a legnagyobb krátere a Herchel ez 129 km átmérőjű, s vélhetőleg egy 10 km-es aszteroida becsapódásának a nyoma. A Mimas felszínét ezen kívül több ezer kisebb becsapódási nyom őrzi, ami meglepő azon fényében hogy a hold anyagának jelentős része vízjég teszi ki. A jeges égitestek krátereinek a nyomai az idő után jelentősen lepusztulnak , amiatt hogy az égitest felszínén lévő kiemelkedések saját súlyuk alatt lassan olvadnak és a felszín relaxálódik. Ez annyit jelent, hogy egy ilyen test alakja idővel egyre inkább hasonlít egy geoidhoz. Ez magyarázat lehet a relaxálódás elmaradására, hogy a hold kis mérete miatt nincs megfelelő nagy nyomás ami alatt a kéregperem és a központi csúcs " megolvadhatnak" Ezért a kisebb kráterperemei is szokatlanul meredekek. A Herchel kráter miatt sokan a Csillagok Háborúja c fim után, csak " halálcsillagnak " becézik a Mimast. A

felszínén található repedések, és árkok melyek hossza a 100 km-t is eléri mélységük 2000 m is elérheti, szélességük 10 km. Ezek létrejöhettek nagy erőteljes becsapódások által fellépő rezgések által. Vagy a hold belső aktivitására utaltak, de ez valószínűtlen mert a kis méretű égitesten minden bizonnyal soha sem termelt elegendő hőt ehhez. A hold átlagos sűrűsége 1,2 g /cm3, ha csupán jeget tartalmazna sűrűsége valamivel kisebb lenne, a hold tehát részben tartalmaz kőzetanyagot. Ezt a sűrűségtöbletet okozó kőzetanyag részben a hold keletkezéskor jelen volt részben az aszteroidák szállították ide. A kis méret miatt az összetételével nem nagyon változott az idők során ,ezért a kutatása a Naprendszer ősi anyagának vizsgálata szempontjából is fontos. Geológiai jellemzés Mimas hold 2017. Február 2. A Mimas hold majdhogy teljes egészében vízjégből áll, csekély kőzet épült be a testébe. A Mimas hold

elég közel kering az anyabolygójához ( 185 000 km-re kering a Szaturnusztól, pályasebessége 50 000 km/h ) eme közelség miatt a Mimas felszínét elérő kozmikus testek nagy sebességel csapódnak be, ami rengeteg anyagot szakít ki a felszínből - emiatt a Mimas felszínén lévő kráterek döntő többsége mély, éles peremű. Több ezer kisebb nagyobb becsapódási nyom ( kráter ) borítja a jeges hold teljes felszínét - igazi nagy felszíni képződménye ( medence, síkság, stb ), mint ami a nagyobb holdakat jellemzi, nincsenek. A Mimas geoid formája annak köszönhető, hogy a Szaturnusz erős árapályhatása alatt áll - a kis hold tömege jóval alatta van ahhoz, hogy megtudja tartani saját gömbölyed formáját. ( hidrosztatikai egyensúly ) Az égitest nem teljesen gömb alakú kissé elnyúlt ( háromtengelyű ellipszoid ) ez egyrészt a kis tömege, másrészt a Szaturnuszhoz való közelsége miatt van így. Kutatások bebizonyították, hogy bár a

Mimas " egyszerű holdnak " nézz ki, korántsem az, van magja, amely elég nagy teret foglal az égitestben, s alakja a kutatások szerint nem gömb, hanem hosszúkás.( rögbi labda forma ) Tehát a kialakulásakkor az égitest elkezdett differenciálódni, azaz a nehezbb anyagok lesüllyedtek a mélybe, a könnyebbek fent maradtak - tehát a Mimas valamikor a múltban olvadt, ( vagy részben olvadt ) állapotban volt. Csak így alakulhatott ki a sűrűbb központi magja. A központi mag érdekes formájára egyelőre nincs magyarázat. Vannak kutatások miszerint a Szaturnusz holdjai nem ősi eredetűek, csak mintegy 100-300 millió évesek csak. ( de ez persze nem minden holdra igaz ) A Mimas valódi korát nem tudjuk, nincs mintánk az anyagából. Ám feltételezhető, hogy valamivel fiatalabb, mint a nagy holdak. ( Titán, Dione ) Felszíne erősen errodált, s hatalmas dombok emelkednek a magasba, nagyon sok becsapódási kráter szabdalja az egész égitestet.

Nincsenek krátersávok ( törmeléktakaró ), s másodlagos kráterek sem látszanak, a felszínt borító kráterek zöme viszonylag fiatal - erre utal, hogy sok kráternek éles a pereme. Krátereinek az alakja az esetek többségében nem kör alakú, hanem elnyújtott. A Mimas hold felszínéből kiszakadó anyag ( kozmikus becsapódáskor ) talán időközönként " táplálkozik " a Szaturnusz gyűrűrendszere is, egy-egy erőteljesebb kozmikus becsapódáskor a felszínt anyag hadja el, amely nem sokkal utána beépül a gyűrűrendszerbe. Ez a ún anyag - pótlás meghosszabbítsa a gyűrűrendszer fenmaradását.( más közeli holdak esetében eme folyamat színtén elképzelhető ). Ugyanakkor a Mimast érő kozmikus bombázások folyamatosan csökkentik tömegét, valószínű, hogy a korai múltban a Mimas hold valamivel nagyobb volt a mai 390 km-es átmérőjénél, s az időközben elszenvedett ezernyi kozmikus becsapódástól némileg csökkent az

égitest mérete. ( ám nem számottevő ez a csökkenés ) A Mimas a Szaturnusztól éppen olyan távolságban kering, hogy azt nem szakítsa darabokra - Roche térfogat kívül - ez a biztonságos távolság azonban folyton változik, ( a Szaturnusz Roche - térfogata 147 000 km-re esik a centrumtól, addig a Mimas hold távolsága a centrumtól 185 000 km ) csupán 37 000 km választja el a Mimas holdat a teljes pusztulástól. Nem tudjuk egyelőre megmondani, hogy a Mimas közeledik-e a Szaturnuszhoz, amennyiben igen akkor valamikor a nem túl távoli jövőben elpusztul, s anyaga a gyűrűrendszer részévé válik a Mimas össz tömege majdnem azonos a Szaturnusz gyűrűrendszerével - ha valójában megsemmisül a jövőben akkor egy a mostani gyűrűrendszernél valamivel kiterjetebb gyűrűt hozna létre. A Szaturnusz gyűrűrendszerének becsült tömege 3 x 10-a 19 kg, addig a Mimas hold tömege 3.74 x 10-a 19 kg (azaz majdnem azonos tömegértékűek) Ha összegyűjtenénk

a Szaturnusz teljes gyűrűrendszerét " egy testben " akkor egy kb. 200 km átmérőjű égitestet kapnánk. A Mimas hold 390 km átmérőjű, s valamivel ( 20 %-kal ) több anyagot tartalmaz, mint a gyűrűrendszer. A Cassini űrszonda amikor lefényképezi a jeges holdat ugyanakkor méréseket is végez, a kis hold " felszíni kilengése" 6 km - ez a Szaturnusz erős árapályhatásnak tulajdonítható. Kutatások szerint ( bár ez nem bizonyított ) lehetséges egy vékony folyékony réteg a felszín alatt ( felszín alatti óceán ebben az esetben nem ugyan az, mint pl. az Enceladus hold esetében ! ) Csillagászok szerint, a csekély folyadékréteg, valamelyest magyarázatot adhat a kis hold felszíni " rugalmasságára " amely nem kis mértékben kileng. A Szaturnusz árapályereje bőven elegendő ahhoz, hogy melegen tartsa a Mimas magját, s talán elegendő hő is van egy a felszín alatti kisebb folyadék réteg fenntartásához. A

Cassini-űrszondának nem volt alkalma közelebbről vizsgálni a jeges holdat, a kutatók a nagyobb holdak elrepülése mellett döntöttek inkább ( tudományos szempontokat figyelembe véve, a nagyobb holdak értékesebb információkat hordoznak, mint a Mimas ) Így hát a Mimas holdat kutató tudósoknak be kell érniük a távolabbi ám nagyon jó minőségű felvételekkel, ill. mérésekkel A Mimas hold is elszenvedett a múltban erőteljes kozmikus becsapódásokat, erre utal a Herschel - kráter is, amely 139 km-ével hatalmas képződménynek tudható a felszínen ( lásd: Mimas Herschel - kráter cikkem ! ) ez még azon hatalmas sebhely közé tartozik a hold felszínén amelyek fennmaradtak. Felszínét vizsgálva láthatjuk, hogy van még egy másik nagyobb ősi becsapódási medence ( amely szinte kivehetettlen a felvételekből ) amelyet az idő ( s persze az erózió ) már tejesen eltűntetett. Nagyobb felbontású felvételekből látszik csak az ősi képződmény,

amelyet a múltban egy nagyobb becsapódás hagyott hátra. ( becsült átmérője: 153 km ) Szerencsére egyik erős becsapódás sem pusztította el a Mimast. Ez két dolognak köszönhető, az egyik, hogy " szerencséje " volt ( hogy nem egy sokkal nagyobb test találta el ), másik, hogy a Mimas sűrűsége éppen elegendőnek bizonyult az erősebb becsapódások átvészelésére. Légköre kis tömege miatt nincs, s soha nem is volt, egy ilyen tömegű holdnak a gravitációja messze nem elegendő semmilyen légkör fenntartására. Így felszínét zavartalanul érik a kozmikus becsapódások, a Szaturnusz bolygó sugárzása, és egyéb behatások. http://www.lpiusraedu/meetings/lpsc2011/pdf/2729pdf https://apod.nasagov/apod/ap170316html ( NASA Képgaléria kép Mimas 2017-03-16 )