Gazdasági Ismeretek | USA » Szabó-Zetkó - Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere

SZABÓ ZSOLT ROLAND – ZETKÓ KÁROLY Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere Növekvő forgalom, élesedő viták a bilaterális kereskedelemben 2005 Szabó Zsolt Roland és Zetkó Károly ezen tanulmánya a 2005. évi XXVII Országos Tudományos Diákköri Konferencia Közgazdaságtudományi Szekciójának Nemzetközi Tanulmányok II. zsűrijében 2. helyezést ért el Konzulens: Veress József, DSc egyetemi tanár Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 2. oldal, összesen 64 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS. 5 1. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KERESKEDELMI FORGALMÁNAK ALAKULÁSA 1990 ÉS 2003 KÖZÖTT. 8 1.1 Trendforduló a külkereskedelmi mérlegben. 8 1.2 Összefüggések az EU és az USA gazdasági teljesítménye között . 9 1.3 Az USA export-import ollójának kinyílása . 12 1.4 Az EU-USA kereskedelem szerkezete . 13 1.41 1.42 1.43 2. Árukereskedelem. 13 Szolgáltatáskereskedelem . 17

Transzferjövedelmek . 18 A KÜLKERESKEDELEM SZABÁLYOZÁSA.20 2.1 Állami szabályozás. 20 2.2 Államközi szabályozás . 20 2.3 Az ütközési felületek – GATT, WTO . 21 2.4 Konzultációs és vitarendezési eljárások a WTO-n belül. 22 3. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KERESKEDELEMPOLITIKAI ÉS KERESKEDELMI VITÁI.24 3.1 Kereskedelmi viták 1962 és 1990 között. 24 3.2 Transzatlanti kereskedelmi viták 1990-től napjainkig . 28 3.21 3.22 3.23 3.3 4. Az agrárkereskedelemhez fűződő viták 1990-től. 30 Az iparkereskedelmez fűződő viták 1990-től . 36 A kereskedelem általános szabályozását érintő viták 1990-től:. 40 Összefüggés a GDP és a kereskedelmi viták alakulása között. 43 A TRANSZATLANTI KAPCSOLATOK VÁRHATÓ TENDENCIÁI .46 4.1 4.11 4.12 4.13 A Transzatlanti Gazdasági Párbeszéd tapasztalatai. 46 Első kihívás: a bilaterális liberalizáció zsákutcája. 46 Második kihívás: a multilaterális

stratégiák különböző értelmezése . 47 A jövő lehetséges forgatókönyvei. 48 4.2 Az elkövetkezendő időszak együttműködésének prioritásai az EU és az USA szemszögéből. 49 ÖSSZEFOGLALÁS .54 FELHASZNÁLT IRODALOM.56 FELHASZNÁLT WEB-OLDALAK .57 MELLÉKLETEK .58 Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 3. oldal, összesen 64 ÁBRAJEGYZÉK 1. ábra: A világkereskedelem legnagyobb szereplői (2002) 8 2. ábra: Az USA kereskedelmi mérlegének alakulása az EU-val szemben (1990-2003, millió dollár) . 9 3. ábra: Az USA és az EU GDP-változása és hatodfokú-polinom trendfüggvények illesztése (1990-2003, %) .11 4. ábra: Az USA export-import ollójának kinyílása (1990-2003, millió dollár) 13 5. ábra: Az USA európai kereskedelmének megoszlása országonként (2003) 14 6. ábra: Az USA gazdasági szerkezetének felépítése ágazatok szerint, a GDP arányában .15 7. ábra: Az EU 25 USA-val folytatott

árukereskedelme termékcsoportok szerint az EU 25 szemszögéből nézve (2003, milliárd euró) .16 8. ábra: Az USA európai kereskedelmének megoszlása árucsoportonként (2003) 17 9. ábra: Az USA-EU szolgáltatáskereskedelme az USA szemszögéből tekintve (millió dollár).18 10. ábra: A transzferjövedelmek alakulása az USA szemszögéből (1990-2003, millió dollár) .19 11. ábra: Az EU vagy az USA egymás ellen kezdeményezett WTO vitáinak száma és hatodfokú polinom trendvonal illesztése .44 TÁBLÁZATJEGYZÉK 1. Táblázat: Az EU és az USA GDP-bővülési üteme (1990-2003, %) 10 2. Táblázat: Az EU és az USA kereskedelmi mérlegének változása (1991-2003, %)10 Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 4. oldal, összesen 64 BEVEZETÉS Az Európai Unió (EU1) és az Amerikai Egyesült Államok (USA) kapcsolatát alapvetően meghatározza a két nagyhatalom kölcsönös történelmi és kulturális kapcsolata, egymás

illetve a világgazdaságban játszott vezető szerepük és szoros katonai szövetségük. Viszonyukat jól jellemzi az a kettősség, hogy egyrészt az USA az EU legnagyobb konkurense (és fordítva), másrészt – paradox módon – legfontosabb külkereskedelmi partnere is. A politikai-diplomáciai kötödést jól szemlélteti az a tény is, hogy az Amerikai Egyesült Államok volt az első ország, amely 1958-ban diplomáciai képviselőket akkreditált az Európai közösséghez. A közös kulturális, történelmi, nyelvi gyökerek mellett a két unió képzi a világ vezető tengelyét. Ők alkotják a nemzetközi katonai, politikai és gazdasági szervezetek meghatározó magját, így alapítói és döntéshozói a Varsó Szerződés megszűnésével az egyetlen jelentős katonai szervezetnek, a NATO-nak, a geopolitikailag fontos ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, és ketten játsszák a legnagyobb szerepet a világ gazdaságpolitikáját befolyásoló

legfontosabb szervezetekben (OECD, GATT/WTO, IMF, Világbank-csoport stb.) Az EU – USA viszony domináns eleme a II. Világháború után a NATO keretében létrejött katonai szövetségi rendszer. A hidegháború idején a NATO-t létrehozó, 1949-ben életbe lépő Washingtoni Szerződés V. cikke kimondja az önfeláldozásig terjedő kölcsönös védelem kötelezettségét. Ez a stabil katonai, azaz biztonságpolitikai háttér pedig rendkívül masszív alapot kölcsönöz a két ország gazdasága számára. A második világháborús pusztításból újjáéledő európai gazdaság talpra állítása képezte az EU - USA viszony második vonulatát a hidegháború első évtizedeiben. Az újjáépítési program, a Marshall-terv, illetve az ezzel párhuzamosan kialakított pénzügyi intézményrendszer vált a mára sokoldalúvá bővült transzatlanti együttműködés, az euroatlani architektúra alapjává. Az EU - USA gazdasági viszonya két fő részre bontható, mely

a magánszféra, illetve a kormányzati gazdaságdiplomácia köré szerveződnek. A magánszféra egyik legerősebb tendenciáját hosszú időn át az USA-ból Európába áramló tőkemozgás jelentette. Az USA vezetése szinte egészen az 1990-es évek elejéig az Európai Unióra 1 Az európai integráció említésekor, tekintet nélkül annak korábbi megnevezéseire, következetesen az Európai Unió nevet illetve annak rövidítését (EU) használtuk. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 5. oldal, összesen 64 csupán mint afféle „külkereskedelmi érdekvédelmi szervezetre” tekintett. Ezen az Európai Unióról kialakult egyoldalú, torz képen az akkor megindult lavina-szerű változás módosított, mely kapcsán az EU belső és külső piacai hirtelen kitágultak. A külső piacok fejlődése-bővülése egyrészt a kelet-európai rendszerváltásokkal, másrészt a 1995-ös és a 2004-es tagfelvételével hozható

kapcsolatba, mely az unió külső piacainak jelentős részét internalizálta s ezzel egyben Európai Unió geostratégiai pozíciója is felértékelődött. Az USA szemléletváltásában az időközben lezajló GATT uruguayi forduló is közrejátszott, ahol az amerikai félnek be kellett látnia, hogy az európai integráció megerősödött és a súlyának megfelelő megítélést követel magának. A külső piacok megnyílásával egyidejűleg az egységes belső piac megteremtésének célja is felmerült az EU-n belül, amely az 1987-től életbe lépett Egységes Európai Okmányban (Single European Act) alkotott testet. Ennek is köszönhetően a kilencvenes évek közepére az egységes piac létrejött, az integráció mélyülésével és kibővülésével az amerikai piacrajutási esélyek tovább csökkentek. Az EU - USA kapcsolatokban a főszerepet az 1990-es évtizedben az egyre kiegyensúlyozottabbá váló kölcsönös beruházási tevékenység vette

át, mely fontos másodlagos effektusokat indított el a foglalkoztatás, az értékesítés és a kutatás-fejlesztés területén, bár az amerikai tőkeberuházás első hullámának több köze volt a hatalom átvételéhez az európai gazdaságban, mint a tőkebefektetéshez. Az első hullámban (1958tól) az USA nagyvállalatai főként a gazdaság azon szektorait foglalták el, amelyek a technológiailag legfejlettebbek, leginkább felkészültek voltak az alkalmazkodásra, és a legmagasabb növekedési rátákat produkálták. A második tőkebefektetési hullám (1986tól) többnyire a piacon lévő amerikai cégek terjeszkedését hozta, mintsem új befektetőket A beruházások amerikai túlsúlyától (és a nemzetközi politikai szereptől) eltérően a gazdaságdiplomácia terén az erőviszonyok a kezdetektől kiegyenlítettek voltak, mivel az Európai Bizottság (EB) már az integráció korai szakaszában fontos hatásköröket szerzett a külkereskedelemi politika

és agrárpolitika területén. A katonailag kétpólusú világrendszer megszűnése magával vonta a gazdaság bipolaritásának átalakulását is, aminek helyébe több kisebb erőcentrumot magába foglaló rendszer lépett. Az átalakulás időközben odáig jutott, hogy a világgazdaság súlypontja az atlanti térségből áthelyeződött a Csendes-óceán partjára s a jövő (jelen) áhított célpiaca Kína lett. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 6. oldal, összesen 64 Mivel az olvasmányainkból egyértelműen kiderült, hogy az integráció továbbfejlesztését a virágzó kereskedelmi kapcsolatokra építve kívánják megvalósítani, ezért jelen dolgozatban is a kétoldalú kereskedelem szálára felfűzve mutatjuk be a transzatlanti kapcsolatokat. Természetesen ezeket a kapcsolatokat még számos nézőpontból meg lehetne vizsgálni gondolunk itt pl.: a nemzetközi tőkeáramlások összehasonlítására; a

gazdaság politika függőségére (NATO versus Európa-hadtest); a nemzetközi incidensek megítélésére (Iraki háború); a globalizáció kormányok felelősségét növelő, mozgásterét szűkítő hatása; társadalmi megmozdulások a mamutvállalatok nemzet felettivé válása ellen; stb. Ezek azonban nem tárgyai dolgozatunknak. Mégis mit várjon Ön, kedves olvasó ettől a tanulmánytól? Átfogó vizsgálatot és elemzést végeztünk az EU és az USA kereskedelmi forgalmának és szerkezetének alakulásáról, 1990-tól napjainkig. Az adatok közötti összefüggéseket ábrákkal, diagrammokkal kívántuk átláthatóbbá tenni. A GATT/WTO előtt lezajlott és ma is folyamatban lévő kereskedelmi vitákon keresztül áttekintettük a két gazdaság múltban és jelenben – a gyakorlatban alkalmazott - kereskedelempolitikáját. A politikai vezetők állásfoglalása és a szakértők véleménye alapján kerestünk lehetséges válaszokat a transzatlanti gazdasági

integráció perspektíváira. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 7. oldal, összesen 64 1. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KERESKEDELMI FORGALMÁNAK ALAKULÁSA 1990 ÉS 2003 KÖZÖTT 1.1 Trendforduló a külkereskedelmi mérlegben Az USA és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatok mennyiségileg meghatározóak a világkereskedelem egészére nézve, egyszersmind évtizedek óta a legnagyobb összegek merülnek fel a GATT/WTO testületei előtt zajló vitáikban. A nagy kereskedelempolitikai összetűzésekben – az agrártermékek kereskedelmét, a dömpingeljárásokat, más érzékeny termékcsoportokat (mint pl. az acéltermékek és a textil- és konfekcióipari termékek), illetve az intellektuális és szomszédos jogok kérdését illetően a harmadik feleknek nincs más lehetőségük mint csatlakozni az USA-hoz vagy az EU-hoz – fejti ki Csáki György műhelytanulmányában2. USA 20% Egyéb 41% EU

20% Kanada 5% Kína 6% Japán 8% 1. ábra: A világkereskedelem legnagyobb szereplői (2002) Forrás: www.europaeuint adatai alapján saját szerkesztés A két gazdaság viszonyában az elmúlt 14 év kereskedelmi forgalma rohamosan növekedett, a recessziós éveket kivéve jellemzően szinte minden évben gyorsabban, mint a bruttó hazai kibocsátás bővülésének üteme. Az amerikai export – folyóáron – ezen idő alatt pl. több mint 1,8-szeresére nőtt (ebből az EU-ba irányuló export közel 50 %-kal emelkedett). Az EU államokbeli exportja még ennél is dinamikusabban növekedett: az 2 Csáki György [2003], 9. o Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 8. oldal, összesen 64 1990-es értékhez képest a 2003-as adat 2,5-szeres növekedésről tanúskodik. Utóbbi azt a felismerést is indukálja, hogy az USA kereskedelmi mérlege az EU-val szemben rendkívüli mértékben leromlott. Az adatok függvényében ez azt

jelenti, hogy míg 1990ben 1,9 milliárd dollárral szufficites volt az USA kereskedelmi mérlege az EU-val szemben, addig – az 1991-es és 1995-ös évet kivéve, folyamatosan romló tendenciával – 2003-ban már több mint 97,6 milliárd dolláros hiány halmozódott fel az amerikai oldalon. A kereskedelmi mérleg trendjének megfordulását a következő grafikon szemlélteti. 20000 0 -20000 -40000 -60000 -80000 19 9 19 0 91 19 9 19 2 93 19 9 19 4 95 19 9 19 6 97 19 9 19 8 99 20 0 20 0 0 20 1 02 20 03 -100000 2. ábra: Az USA kereskedelmi mérlegének alakulása az EU-val szemben (1990-2003, millió dollár) 3 Forrás: www.beagov adatai alapján saját szerkesztés 1.2 Összefüggések az EU és az USA gazdasági teljesítménye között Érdekes következtetéseket vonhatunk le továbbá abból, ha megvizsgáljuk az USA és az EU gazdasági növekedése illetve az egymás között lefolytatott kereskedelem a bővülési ütemét. Ehhez tekintsük át az alábbi két

táblázatot: 3 A számítások alapját képező adatokat az 1. számú mellékelt tartalmazza Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 9. oldal, összesen 64 AZ EU ÉS AZ USA GDP-BŐVÜLÉSI ÜTEME (1990-2003, %) 1. táblázat 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 USA* EU 1,9 2,5 -0,2 1,4 3,3 1,3 2,7 -0,3 4,0 2,8 2,5 2,4 3,7 1,6 4,5 2,5 4,2 2,9 4,4 2,9 3,7 3,6 * 0,8 * 1,6 1,9 3,0 1,0 0,8 Forrás: www.kshhu, wwwbeagov, http://eppeurostatceceuint/portal * Az USA esetében az adatok a Bureau of Economic Analysis honlapjáról származnak * Az EU esetében a Központi Statisztikai Hivatal volt a mérvadó, mely az OECD felmérésére hivatkozik. Itt azonban meg kell említeni, hogy a harmadikként megjelölt forrás honlapján (mely az Eurostat Intézetet takarja) az indexszel jelölt években egyaránt 1-1 tizeddel kisebb értéket tűntettek fel. AZ EU ÉS AZ USA KERESKEDELMI

MÉRLEGÉNEK VÁLTOZÁSA (1991-2003, %) 2. táblázat 1991 ’92 ’93 ’94 ’95 ’96 ’97 ’98 ’99 2000 ’01 ’02 ’03 EU export az USA-ba 6,9 6,2 3,9 10,0 14,4 6,4 10,8 -1,2 2,0 12,9 -6,9 -5,1 4,6 EU import az USA-ból 4,9 -0,4 -5,5 5,9 2,5 10,9 1,9 9,0 -4,1 -9,9 5,0 15,3 5,6 Forrás: www.beagov Az adatok, azaz a gazdaságok egymástól való függésének elemzésekor azt a nem meglepő eredményt kaptuk, hogy a vizsgált (1991-2003-as) időszakban rendkívül erős, 89 %-os volt a korreláció az USA GDP-növekedési üteme és az EU USA-ba irányuló exportja között, 11 % egyéb tényezők hatásával magyarázható. Vagyis az adatok is igazolják azt a sokszor hallott állítást, hogy az EU nagymértékben függ az USA gazdasági növekedésének potenciáljától, mivel annak erőssége egyértelmű, pozitív kapcsolatot mutat ez EU oda irányuló exportjával (ami annak volumene miatt természetesen eredendően befolyásolja

az EU teljesítményét). Ugyanezen kapcsolat inverze azonban már csak közepesen erős (63 %-os) korrelációt mutat, azaz az EU GDP-bővülési üteme kisebb erősséggel, de még mindig pozitív irányba húzza magával az USA unióba irányuló exportját. Az amerikai gazdaság viszonylagos alacsonyabb függőségi szintjét mutatja az is, hogy az amerikai bruttó hazai termék növekedése csak alacsony mértékben serkenti az EU-ba irányuló amerikai exportot. E két fogalom közötti számszerű korreláció ugyanis csak 33 %-ra rúg. A két gazdaság fejlődési üteme közötti korreláció 43 % – közepesen erős – volt, a fenti időszak alatt. Itt meg kell említenünk azt a felettébb érdekes tényt is, hogy amikor a két gazdaság egymásra gyakorolt késleltetett hatását vizsgáltuk (az USA vezető szerepét Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 10. oldal, összesen 64 feltéve), akkor a párhuzamos éves

összehasonlításnál markánsabb korreláció jelent meg. Szám szerint ez azt jelenti, hogy ha egy évvel előrefelé elcsúsztatjuk az EU GDPnövekedési skáláját (azaz USA esetében az 1990-2002, míg az EU-nál az 1991-2003-as időszakot vetjük össze), akkor az imént említett 43 %-nál erősebb, 56 %-os korrelációt kapunk. Amennyiben egy évvel még tovább lépünk, a kapcsolat még intenzívebb lesz, már több mint 70 %-ot ér el (3 évet csúsztatva a korreláció már egyértelműen visszazuhan, így annak növelése már értelmetlen). Attól azonban már óvakodunk, hogy ebből messzemenőbb következtetéseket vonjunk le, hiszen az európai gazdaság lassú követési tempóját, két éves csúszását nehéz volna bizonyítani. Az összefüggés erőssége illetve annak növekedése (a párhuzamostól a két éves csúsztatásig) viszont szembetűnő, így nem mehettünk el szó nélkül a felismerés megemlítése mellett. A GDP volumenének bővülésével

párhuzamban érdemes megfigyelni a két fél által a WTO előtt benyújtott viták számának alakulását is. Szoros kapcsolat mutatható ki a két tényező között, mely azt a hipotézisünket bizonyítja, miszerint a gazdasági növekedés több vitát, míg recesszió esetén kevesebb új panaszt tapasztalhatunk. Az összefüggés részletes bemutatása a 3.3-as fejezetben olvasható Az adatokat grafikusan szemléltetve, az alábbi ábrát készítettük el az 1., 2 táblázat alapján. 5 4 3 2 1 0 -1 1990 1991 1992 1993 1994 USA 1995 EU 1996 1997 1998 Polinom. (USA) 1999 2000 2001 2002 2003 Polinom. (EU) 3. ábra: Az USA és az EU GDP-változása és hatodfokú-polinom trendfüggvények illesztése (1990-2003, %) Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 11. oldal, összesen 64 Forrás: www.kshhu, wwwbeagov, http://eppeurostatceceuint/portal adatai alapján saját szerkesztés 1.3 Az USA export-import ollójának

kinyílása Az általunk górcső alá vett 1990-2003-as időszaknak azonban van még más vetülete is. Ilyen például az USA export-import ollójának jelentős mértékű kinyílása, mely – elemzők szerint – az utóbbi években már feszegeti a folyó fizetési mérleg finanszírozhatóságának korlátjait, ugyanis 2003-ban a Bush adminisztrációnak már 547,6 milliárd dollárnyi külkereskedelmi deficittel kellett szembesülnie. Ugyan a hiányt a nagyarányú tőkeimport részben kiegyenlítette, de a kötött jüan (és az ázsiai országokban tartott magas dollártartalékok, -megtakarítások) valamint az amerikai versenyképesség és mobilitás fenntartása érdekében a dollár folyamatos gyengítése vált szükségessé.4 (A dollár és az euró árfolyamának alakulását 1990-től napjainkig lásd a 2. számú mellékletben) Ezzel párhuzamosan az euró ázsiója jelentősen nőtt a világpiacon, mely ugyan rontja az eurozóna beli országok

export-versenyképességét, ám az erős valuta segíti alacsonyan tartani az inflációt, illetve olcsóbbá teszi a kőolajimportot (utóbbi pedig komoly előny a nyersanyagfüggő EU számára). Így nem várható az Európai Központi Bank által megszabott 2 %-os5 alapkamat emelése sem.6 1400000 1200000 1000000 800000 600000 400000 200000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Teljes USA import Teljes USA export 4 Bank for International Settlements [2004] 61-98. o 2004. november 10-én a Fed is erre a szintre emelte irányadó kamatlábát 6 Figyelő [2004a] Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 5 12. oldal, összesen 64 4. ábra: Az USA export-import ollójának kinyílása (1990-2003, millió dollár) Forrás: www.beagov adatai alapján saját szerkesztés Az USA EU-val szembeni kereskedelmi deficitjét az növelte meg a leginkább, hogy legnagyobb uniós kereskedelmi partnereivel – a trendet

követve – fokozatosan növekvő negatívumot produkált (ilyen pl. Franciaország, Németország, Olaszország, NagyBritannia esetében Így hiába szufficites a kisebb gazdaságokkal szemben, mint pl Hollandia, hiszen a 2003-as évben, ezen a számlasoron lévő többletét csak a NagyBritanniával lefolytatott kereskedelem hiánya elvitte. Mindezek következménye, hogy a teljes kereskedelmi mérlegéhez hasonlóan az EU-val szemben is jelentős hiánya alakult ki, amely az utóbbi 10 évben folyamatosan romlott (lásd: 2. számú ábra)7 Fontos számunkra Bush és a republikánusok gazdaságpolitikája is, hiszen – mint az tudjuk és a későbbiekben még biztosabban be is látjuk – az USA belgazdasága az egész világ, ezen belül jelentős mértékben Európa gazdaságát is determinálja. Demokratapárti közgazdászok szerint a jelen átmeneti gazdasági növekedését indukáló tartós külkereskedelmi és költségvetési mérleghiány nem tartható fenn, hiszen az

így keletkező deficittel éppen a jövő gazdasági növekedési lehetősége vész el. 8 Az USA várható monetáris politikájáról azonban sem Bush sem Kerry nem nyilatkozott, de Bush győzelmével a jelenlegi politika folytatása várható, vagyis továbbra is gyengülhet a dollár és nőhet a kereskedelmi a deficit.9 1.4 Az EU-USA kereskedelem szerkezete 1.41 Árukereskedelem Az USA 2003-ban 147,4 milliárd dollárnyi terméket exportált az EU-ba, emellett 104,4 milliárd dollárt tett ki az ott lecsapódó szolgáltatásexport, valamint 111,7 milliárdot a onnan kapott transzfer jövedelmek. Így a három kategória összesen 363,5 milliárd dollár bevételt mutatott az államok számláján. A mérleg másik serpenyőjében 245,0 milliárd dollár termék, 96,4 milliárdnyi szolgáltatás és 115,6 milliárd fizetendő transzfer áll – összesen 457,0 milliárd dollárt kitéve. A kettő között tehát láthatóan egy 93,5 milliárd 7 Ugyanebben az évben

Magyarország USA-val lebonyolított termékforgalmának egyenlege 181 millió dolláros hiányt mutatott hazánk rovására, melynek legfőbb okozója a feldolgozott termékek 154 millió dolláros negatívuma. 8 Andor László [2004]; Figyelő [2004b] 18. o 9 Losoncz Miklós [2004] Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 13. oldal, összesen 64 dolláros űr tátong, melyet főként az árukereskedelem 97,6 milliárd dolláros deficitje okozott. Ezt viszont a szolgáltatások csekély mértékű pozitív mérlege nem tudta ellensúlyozni, hiszen a transzferekből is 3,6 milliárddal több hagyta el az USA-t, mint ami érkezett oda. Az USA kereskedelmét országonként vizsgálva megállapítható, hogy az USA Európából származó importjában 4 országnak van döntő jelentősége (Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország), melyek együttesen az érték közel 60 %-át adják. Kiemelkedő Németország

teljesítménye, amely elsősorban gépipari exportjával az import majdnem negyedét adja. Az USA importja 4% 9% Az USA exportja 6% 15% 20% 9% 10% 10% 24% 4% 17% 12% 14% 12% 20% 14% Nagy-Britannia Németország Egyéb EU Európa, kívéve EU Hollandia Franciaország Belgium és Luxemburg Olaszország 5. ábra: Az USA európai kereskedelmének megoszlása országonként (2003) Forrás: Az adatok az USA Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának honlapjáról származnak (dataweb.usitcgov), Standard Industrial Trade Classification osztályozási rend alapján, CIF- illetve FAS-paritáson. Az USA európai exportjának közel 60 %-át szintén 4 ország adja, ám e tekintetben NagyBritannia veszi át a vezető szerepet Németország előtt, Hollandia felzárkózik a harmadik helyre 12 %-os részesedésével, míg Franciaország szerepe azonos az importban játszottéval. Az USA európai exportját tekintve Belgium és Luxemburg, Hollandiával egyetemben, tradicionális

kereskedőnemzetek képét mutatják, akik érdekeiket, a nemzetközi munkamegosztásba tagozódva érvényesítik. Érdemes vizsgálni a kereskedelmi kapcsolatok árucsoportonkénti volumenét és megoszlását is, de ennek jobb megértése érdekében először tekintsük át az USA gazdaságának szerkezetét. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 14. oldal, összesen 64 Az USA-ban 1993-ban és 2002-ben a következőképpen aránylottak egymáshoz a különböző gazdasági szektorok, GDP-hez való hozzájárulásuk függvényében: 1993 2002 16,7% 16,9% 48,1% 50,2% 33,1% Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás 35,0% Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatás 6. ábra: Az USA gazdasági szerkezetének felépítése ágazatok szerint, a GDP arányában Forrás: www.europaeuint/comm/trade/issues/bilateral/countries/usa/index enhtm adatai alapján saját szerkesztés Míg az ipar hozzájárulása a növekvő amerikai GDP-hez arányát

tekintve is 1,9 százalékponttal nőtt, addig George W. Bush adminisztrációja alatt, az ipari foglalkoztatottak száma több mint 1,5 millióval csökkent. Ez csak az ipar termelékenységének javulásával volt elérhető, mely tovább javította az USA előnyét vetélytársaival szemben. A felszabaduló munkaerő jelentős része a szolgáltató szektorba áramlott, mely mára a foglalkoztatottak 85 %-át foglalja magában. Az ágazatonkénti kereskedelmet tekintve szembe tűnő, hogy USA 2003-ban gépeket importált a legnagyobb mértékben az EU 25 országát tekintve. Ennek összértéke 13,5 milliárd euróra rúgott, melyet a másik oldalon – ugyanekkora nagyságrendben – ellensúlyozott az EU(25) USA-ból származó energiaimportja. Kiemelkedő emellett az EU államokbeli nyersanyagexportja, mely 6,4 milliárd eurót tett ki 2003-ban. Jelentős még vegyipari- (3,7 milliárd euró) és mezőgazdasági (3,0 milliárd euró) termékkereskedelme. A Részletesebb adatokat

a következő grafikon tartalmazza: Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 15. oldal, összesen 64 13,5 11,8 13,5 6,4 3,0 2,8 0,2 0,2 1,7 0,9 5,5 3,7 1,3 2,4 1,1 0,3 0,8 -13,3 Mezőgazdasági termékek Energia Import Gépek Nyersanyagok Export Vegyipari Textilipari- és ruházati termékek termékek Mérleg 7. ábra: Az EU 25 USA-val folytatott árukereskedelme termékcsoportok szerint, az EU 25 szemszögéből nézve (2003, milliárd euró) Forrás: www.europaeuint/comm/trade/issues/bilateral/countries/usa/index enhtm adatai alapján saját szerkesztés Az egyes ágazatok volumenei mellett legalább ennyire meghatározó az egyes ágazatok megoszlása is a bilaterális áruforgalomban. Az USA EU tagállamokból származó aggregált kereskedelmét tekintve elsöprő a gépek és szállítási eszközök jelentősége, mely 47 %-ot képvisel az importban, illetve 40 %-ot az exportban. A gépipari termékek döntő

hányadát német vállalatok exportja teszi ki, mely Németország aktívumát magyarázza. A vegyipari termékek és kapcsolódó termékek 20 % körüli részesedése, illetve a különféle feldolgozott termékek 10 % feletti aránya a listavezetővel együtt, determinálja az árukereskedelem összetételét. Ez alapján a 3 legmeghatározóbb, a 10 SITC árucsoport közül, a forgalom 70 %-át adja. Ezt a jelenséget a következő kördiagramokon bemutatjuk (Az egyszerűség kedvéért az élelmiszer és élőállat; a dohány és italáruk; valamint a nyers, nem élelmiszer, anyagok, kivéve üzemanyagok kategóriáit „nyersanyagok” néven egybevontuk). Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 16. oldal, összesen 64 8. ábra: Az USA európai kereskedelmének megoszlása árucsoportonként (2003) Forrás: Az adatok az USA Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának honlapjáról származnak (dataweb.usitcgov), Standard Industrial

Trade Classification osztályozási rend alapján, CIF- illetve FAS-paritáson. A 8. számú ábrát összevetve a 2 számú ábrával, mely az USA kereskedelmi mérlegének alakulását mutatja be az EU-val szemben, megfigyelhető, milyen iparágak területén valósul meg fejlett régiók együttműködése, illetve az milyen hatással jár a külkereskedelmi mérlegre. 1.42 Szolgáltatáskereskedelem Az USA EU-ba exportált szolgáltatásának volumene 1990 és 2003 között évente átlagosan 7,33 %-kal nőtt és – az 1990 évi 41,6 milliárd dollárral szemben – 2003-ban már több mint 104.4 milliárd dollárt tett ki Fontos kiemelni, hogy az USA a termékkereskedelemmel ellentétben a szolgáltatások terén szufficites az EU-val szemben, hiszen az onnan származó – évente átlagosan csak 6,07 %-kal növekvő – szolgáltatásimportja 2003-ban 96,4 milliárd dollár volt, az említett 104,4 milliárd dollárral szemben. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az

EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 17. oldal, összesen 64 A szolgáltatások külkereskedelme terén a két ország kapcsolata mégis kiegyensúlyozottnak mondható, hiszen mindkét fél szolgáltatásexportjában 40-40 %-kal vesz részt a másik gazdaságba nyújtott tételek értéke. Az USA unióba irányuló szolgáltatásexportján belül az egyéb magánszolgáltatásoké volt a legnagyobb szerep, ez 47,6 milliárd dollár volt 2003-ban. Az exportadatok közül kiemelkedett még a maga 19,8 illetve 19,1 milliárd dollárjával a royalty-k és licencdíjak illetve az utazások kategóriája. Az szolgáltatásimportban a szintén döntő egyéb magánszolgáltatások (36,2 milliárd) mellett az utazás, egyéb szállítás, utasszállítás volt meghatározó, rendre 17,1, 13,8 és 10,0 milliárd dolláros kiadással, az USA részéről. (Tanulságos, hogy a különböző royalty-kból és licencdíjakból az USA-nak 2,3-szer nagyobb bevétele származik az

európai unió tagállamaiból, mint viszont.) Az 1990-es évet kivéve az USA-nak az egész vizsgált időszak alatt pozitív volt szolgáltatások terén a mérlege, méghozzá átlagosan 10,9 milliárd dollárral (megjegyzendő azonban, hogy a szórás e körül az érték körül 6,1 milliárd dollár). 104 446 120000 96 393 100000 80000 60000 72 868 53 783 44 830 41 630 40000 19 085 8 053 20000 0 -3 200 -20000 1990 1996 export import 2003 mérleg 9. ábra: Az USA-EU szolgáltatáskereskedelme az USA szemszögéből tekintve (millió dollár) Forrás: www.beagov adatai alapján saját szerkesztés 1.43 Transzferjövedelmek Ez EU-ból érkező transzferjövedelmek 2003-ban 111,7 milliárd dollárt tettek ki, míg ellenkező irányban 115,6 milliárd áramlott. Az amerikai transzferbevételek legnagyobb Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 18. oldal, összesen 64 hányada az USA külföldi közvetlen

befektetéseinek visszautalt nyereségéből származott, mely 67,1 milliárd dollár volt. Ezzel szemben az európai befektetésekből csupán 37,5 milliárd dollár folyt ki az USA-ból. Az egyéb magán transzferek az USA javára 43,5, az EU-javára 60,5 milliárd dollárt tettek ki, itt tehát az EU javára billent a mérleg. Érdekes tény, hogy ugyanezen a főszámlán az EU-nak 17,2 milliárd dolláros kötelezettsége volt az USA kormányával szemben, míg ellenkezőleg ez az összeg csak 784 millió dollárt tett ki. 2 1 0 9 8 3 20 0 20 0 20 0 20 0 19 9 7 19 9 6 5 FDI-ből jövő bevétel Egyéb magán transzferbevétel 19 9 19 9 3 2 4 19 9 19 9 19 9 19 9 1 19 9 19 9 0 90000 80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 FDI-után fizetett jövedelem Egyéb magán transzferkiadás 10. ábra: A transzferjövedelmek alakulása az USA szemszögéből (1990-2003, millió dollár) Forrás: www.beagov adatai alapján saját szerkesztés Szabó

Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 19. oldal, összesen 64 2. A KÜLKERESKEDELEM SZABÁLYOZÁSA 2.1 Állami szabályozás A külgazdasági kapcsolatok és a külkereskedelem szabályozására sokféle módszer alakult ki a történelem során. Klasszikus eszköznek számítanak például a különféle vámok, de már viszonylag rövidebb múltra tekintenek vissza a mennyiségi szabályozások, engedélyeztetési rendszerek, az árfolyam és devizapolitikai intézkedések és a korlátozó adminisztrációs gyakorlatok. Ezek mellett más, közvetett eszközök is hatással vannak és lehetnek a külkereskedelem alakulására, például az adók és adókedvezmények, a termelési, beruházási és export támogatások, valamint a hitelezési rendszer. Az állami beavatkozás kifejtett hatása alapján lehet direkt és indirekt jellegű. A közvetlen jellegű, adminisztrációs eszközökkel történő szabályozás elemei a kontingensek, a

kvóták, az embargók, az engedélyeztetési rendszerek és a devizakorlátozások. A közvetett, pénzügyi eszközökkel történő állami szabályozás lényege a gazdasági élet szereplőinél keletkező jövedelmek nagyságának befolyásolása. Ilyen eszközök a vámok és az eltérő vámtételek a származási ország függvényében, az adók és az adókedvezmények, a szubvenciók, a dotációk és az árfolyam-politikai intézkedések. 10 2.2 Államközi szabályozás A kereskedelempolitika külső eszközrendszere két nagy csoportot ölel fel: ezek a kereskedelmi illetve a nemzetközi elszámolások rendjére vonatkozó megállapodások. A megállapodások lehetnek két országra vonatkozóak (bilaterális), három országra vonatkozóak (trilaterális), több országra vonatkozóak (multilaterális), valamint sok országra vonatkozóak (pluraliterális). Ismeretes még az egyoldalú „megállapodás” intézménye is (unilaterális), például az Általános

Preferenciális Rendszer (GSP), mely egyoldalú kedvezmények nyújtását jelenti a fejlett országok részéről a fejlődő országok számára. A kereskedelmi megállapodások, a kereskedelempolitika következő alapelvei köré csoportosulnak: a szerződő felek egymás állampolgárait, vállalatait, és áruit nem fogják hátrányosabb elbánásban részesíteni, mint harmadik országéit (legnagyobb kedvezmény elve), a hazaiakkal azonos elbánásban részesítik (nemzeti elbánás elve), illetve ugyanolyan elbánásban részesítik, mint a partner fél az övéit (viszonosság, reciprocitás Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 20. oldal, összesen 64 elve). A legfontosabb, jelenleg is érvényben lévő kereskedelempolitikai megállapodás a Világkereskedelmi Szervezet (WTO/GATT). A nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének pénzügyi vetülete az országok közötti elszámolások rendszere. Nemzetközi elszámolások

keletkeznek az áruforgalom és az ehhez tartozó szolgáltatások, a nemzetközi tőkemozgások, valamint a politikai hátterű kifizetések (segélyek, jóvátételek) kapcsán. Az elszámolás lehet kétoldalú vagy sokoldalú. A fizetések történhetnek valutában, (klíring)devizában vagy aranyban11 2.3 Az ütközési felületek – GATT, WTO A történelem során eleinte természetesen csak korlátozott egyezmények kötődtek az egyes államok között, melyek betartása felett egymás kereskedelmi testületei őrködtek. A közösen kialkudott szerződések, egyezmények megsértése komolyabb esetekben akár háborúhoz is vezetett a két ország között. A kereskedelem fejlődésével a viták száma is megsokszorozódott, így szervezettebb mederbe kellett terelni a bi- és multilaterális kereskedelmi szabályozást. A 20 században már sorra létrejöttek az ilyen és efféle megállapodások, de legjelentősebb és 1995-ös átalakulásáig legfontosabb ilyen szerv

az úgynevezett GATT-egyezmény lett. Bár a nevezetes Bretton-Woods-i konferencián a résztvevők szándéka szerint egy a szabad kereskedelmet támogató világszervezet is létrejöhetett volna, ám az erről szóló törvényt az amerikai kongresszus nem ratifikálta. Ehelyett a már megemlített GATT (General Agreement on Tariffs and Trade, Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) született meg, amely a szabad kereskedelmet a vámok szintjének lebontását és a nem vámjellegű kereskedelmi korlátok megszüntetését tűzte ki célul12. A GATT 1947-ben megszületett multilaterális megállapodás-rendszer, amely tartalmazta a nemzetközi kereskedelem alapvető szabályait. A GATT legfőbb alapelve a diszkriminációmentesség érvényesítése a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban. A GATT további alapelvei: A legnagyobb kedvezmény elvének (Most Favoured Nation, MFN) értelmében a tagországok garantálják, hogy azokat a kereskedelmi kedvezményeket,

amelyeket már 10 Mikolay Lászlóné [1999] 7-21. o Mikolay Lászlóné [1999] 22-27. o 12 Részlet Jaksity György a Pénz nyugtalan természete című, a Magyar Televízió Mindentudás Egyeteme kerestei között, 2003. szeptember 19-én tartott előadásából Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 21. oldal, összesen 64 11 akárcsak egy partner-országnak is megadtak, minden további kereskedelmi partnerüknek is megadják. Általános vámpreferenciális rendszer (Gerealized System of Preferenes, GSP): a fejlett országok által 1971 óta a fejlődőknek nyújtott egyoldalú (tehát viszonzás nélküli) és autonóm vámkedvezmények rendszere. Érinti az ipari termékek túlnyomó részét valamint egyes mezőgazdasági termékeket. Aszimmetrikus kereskedelmi liberalizáció: a szerződő felek között a vámok és egyéb kereskedelmi korlátok egyenetlen (aszimmetrikus) lebontása. Annak a félnek kedvez az asszimetria, amelyik

lassabban és kisebb mértékben kell hogy csökkentse piacának védelmét, így kevésbé szabadítja fel – liberalizálja – áruforgalmát a másik szerződő féllel. 13 1995. január 1-jétől a GATT átadta a helyét a WTO-nak (World Trade Organisation, Világkereskedelmi Szervezet). A WTO, akárcsak elődje a GATT jogi rendszerét a világkereskedelem felügyeletére és rendbe tételére hozták létre. Ezért a szervezethez történő csatlakozáskor a WTO tagjai megegyeztek abban, hogy betartják és betartatják a WTO rendelkezéseit. Ebből kifolyólag a WTO szabályoknak való teljes megfelelés a nemzetközi kereskedelmi rendszer működésének egyik sarkalatos pontja. Ezzel némileg ellentétben jelenleg számos olyan ügy van, melyben az USA és az EU nem tesz eleget WTO-ban tett vállalásainak, sőt, azok teljesítésére még rá sem lettek kényszerítve. A következő fejezetben többek között ezeket a vitákat is kifejtjük. 14 2.4 Konzultációs és

vitarendezési eljárások a WTO-n belül A WTO vitarendezési eljárása során az első lépés a panaszos tag részéről benyújtott konzultációs kérelem. Az alperesnek 10 nap áll rendelkezésére a kérelemre való válaszadásra, és (amennyiben a felek másként nem állapodnak meg) legkésőbb 30 napon belül meg kell kezdenie a konzultációt. A konzultáció célja a vitás kérdés kölcsönös megegyezéssel történő rendezése. Amennyiben a konzultáció a konzultációs kérelem kézhezvételétől számított 60 napon belül nem vezet a vita rendezéséhez, a panaszos fél kérheti a vitarendezési testületet (Dispute Settlement Body, DSB), hogy állítson fel vizsgálóbizottságot (a panaszos fél már a 60 13 Vida Krisztina [2002] Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 22. oldal, összesen 64 napos időszak alatt kérheti vizsgálóbizottság felállítását abban az esetben, ha a két fél úgy ítéli meg, hogy

a konzultáció nem vezetett a vita rendezéséhez). A vizsgálóbizottság tagjainak kinevezése után a panaszos félnek általában 3–6 hét áll rendelkezésére első írásbeli beadványa benyújtására, az alperesnek pedig további 2–3 hete van a válaszadásra. Ezt két szóbeli meghallgatás és egy második írásbeli szakasz követi. Általában véve a vizsgálóbizottsági eljárás 12 hónapig tart Ezt fellebbezés követheti (a Fellebbviteli Testülethez, Appelate Body, AB), amely nem tarthat 90 napnál tovább.15 Bár a WTO-felhatalmazásával a feleknek jogukban áll ellenintézkedéseket foganatosítani a szabályokat megsértő féllel szemben, ehhez a sértett is csak ritkán szokott nyúlni a későbbi kényes incidensek elkerülése végett. Ezért, bár a jog megformálódik, az eszköz tényleges alkalmazásával csak ritkán szoktak élni. 14 15 Az Európai Unió Portálja [2004a] Az Európai Unió Portálja [2004b] Szabó Zsolt Roland – Zetkó

Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 23. oldal, összesen 64 3. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KERESKEDELEMPOLITIKAI ÉS KERESKEDELMI VITÁI A két fél között az első kereskedelmi vitákra csupán az 1960-as években került sor, hiszen eladdig mindkét fél kölcsönösen érdekelt volt Európa minél előbbi talpra állásában. Ez természetesen cselekedetekben is megnyilvánult, elég ha csak a Marshallterve gondolunk A kedélyes viszony azonban rögvest más arcot öltött, mihelyst 1957-ben megalakult az Európai Gazdasági Közösség és kialakította a maga sajátos és – főként akkoriban – rendkívül protekcionista kereskedelempolitikáját. A Közös Agrárpolitika (KAP, 1962) és a vámunió (1968) már egyértelműen sértette az amerikai érdekeket, amelyeknek hangot is adtak az óceán túlsó partján. A kereskedelmi ellenérdekek további feszülését okozta a közösség bővülése és gazdasági erejének illetve

politikai szerepének növekedése, nem beszélve az egymás közti kereskedelem fejlődéséről (köszönhetően a szabad kereskedelemnek és a vámuniónak) vagy az önellátás minél magasabb fokra emelkedéséről. Egyre jobban tisztult tehát a kép az USA számára, hogy Európa kilábalt a háború utáni recesszióból és ismét önálló erőre kapott, így az már újból éles versenyhelyzetben van az öreg kontinens piacáért. 3.1 Kereskedelmi viták 1962 és 1990 között 1962 és 1990 között összesen 17 vitával fordultak a panaszos felek a GATT testülete elé. Az előbbi felvezetés után nem meglepő, hogy ezekből csupán három esetben lépett fel sértettként az EU, az összes többi esetben az USA vélte valamely kereskedelmi érdekének jogtalan megsértését. Az is jellemző tény erre az időszakra, hogy a 17 vita közül 12-ben agrártermék került előtérbe a vita tárgyaként, hiszen mint azt az előbb is említettük az uniós agrárpolitika a

kezdeti időkben rendkívül protekcionista jellegű volt, de még napjainkban is jelentős a közvetlen támogatás mértéke az EU-n belül, bár ebben a tekintetben közeledni látszanak a térség két partján az álláspontok, de ezt a 4.12 fejezetben fejtjük ki részletesebben. A 17 incidensből három esetében büntetőakció illetve annak kilátásba helyezése nélkül sikerült megegyezésre jutni, egy fenyegetéssel oldódott meg, kilenc valamelyik fél ellenintézkedése folyamán ért véget, négy viszont áthúzódott a 90-es évekre. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 24. oldal, összesen 64 Az első összeütközés 1962-ben történ, miután az USA visszavonta az EU szőnyeg- és üvegexportjára vonatkozó GATT-kedvezményeit. Az EU nem fogadta el az USA által cserébe felajánlott kompenzációját és ellenakciót hajtott végre bizonyos amerikai exportárukkal szemben. Ezt már egy komolyabb vita követte,

melynek tárgya az amerikai csirkeexportot érintette, az EU ugyanis még 1962-ben kiterjesztette a KAP-ot a baromfiszektorra és jelentősen megemelte a lefölözéseket, amely nagymértékben visszavetette az amerikai baromfiexportot. A felek nem tudtak megegyezni, ezért a GATT-hoz fordultak, amely elismerte az USA érveit és kompenzációt szabott ki, mellyel azonban a sértett nem elégedett meg, így egyoldalú ellenakciót szervezett, más EU-exportcikkekkel szemben. 1969-ben robbant ki az első acélvita a két fél között, melyben az USA tiltakozott az EU exportdömpingje miatt. Megoldásként az EU korlátozta saját exportját (ez a rendelkezés 5 évig maradt érvényben). 1981-ben került előtérbe a feldolgozott (konzerv) gyümölcsexport körüli vita. Az USA ebben azt sérelmezte, hogy az EU magas támogatásban részesíti gyümölcstermelőit, melyek így jelentős versenyelőnyre tesznek szert. A GATT elé vitt ügyet a testület meg is ítélte az USA

javára, de a konfliktust valójában a két fél között 1985-ben létrejött Konzervgyümölcs Egyezmény rendezte, melyben az EU ígéretet tett a termelői támogatások fokozatos csökkentésére illetve felszámolására. 1981-ben került sor egy geopolitikailag rendkívül kényes vitára, a szibériai gázvezeték építésének ügyében. A nézeteltérésre azért került sor, mert a Szovjetunió 1979-es afganisztáni intervenciója miatt az USA gazdasági szankciókat foganatosított a másik blokk ellen és ezt hű katonai szövetségesétől is elvárta volna. A hatalmas üzleti és stratégia lehetőségek azonban fölébe kerekedtek a bajtársi kötelezettségeknek: mivel az EU a kérdéses szibériai gázvezeték megépítésében mind cégei által, mind az olcsó nyersanyaghoz való hozzáférés miatt érdekelve volt, nem állt az USA oldalára. Ezért az ebből a szemszögből egyedül maradó amerikai kormány embargót hirdetett meg a vezeték megépítéséhez

szükséges berendezések exportjára és ezt valamennyi külföldön működő amerikai leányvállalatnak is megtiltotta, sőt a tilalmat az amerikai licenc alapján termelő amerikai cégekre is kiterjesztette. Utóbbi lépés rendkívül nagy ellenállást váltott ki, mivel az európai cégek nem tartották jogosnak a licencek felhasználhatatlanságát a gázvezetékekhez kapcsolódó beruházások terén (több cég került lehetetlen helyzetbe azáltal, hogy az amerikai döntés nyomán nem tudta teljesíteni szerződésben vállalt Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 25. oldal, összesen 64 kötelezettségeit). Ezen a ponton mindkét fél új felismerésre tett szert: európai oldalon világossá vált, hogy az USA mennyire saját tulajdonaként kezeli a külföldön termelő leányvállalatait, de még az amerikai licenccel dolgozó, idegen vállalatokat is. Másik oldalról viszont az USA kénytelen volt belátni, hogy

befolyása lényegesen lecsökkent a külföldi érdekeltségeiben s már nem kezelheti azokat a hazájában tevékenykedőkkel azonos szinten. Az eset végül is az embargó 1982 novemberi visszavonásával zárult le, de mint említettük nem tanulságmentesen. 1982-ben került napirendre az EU újabb túlzott agrárszubvencionális esete (ezúttal a tésztagyártási szektorban), mely az USA szerint évi 40 millió dolláros veszteséget okoz az amerikai cégeknek. A GATT ugyan elítélte az EU gyakorlatát, az azonban nem tett érdemi lépéseket, ezért az ügy 1986-ban újból terítékre került, ám ekkor az USA már ellenintézkedéseket is kilátásba helyezett. Az ügy végül az EU hajlásával ért véget, mely vállalta a támogatás megfelezését és a tésztagyártóknak nyújtott termelői támogatások mérséklését. Szintén az 1982-es évben történt egy addig nem látott fordulat a citrustermékek kereskedelmének nézeteltérése kapcsán. Az USA sérelmezte,

hogy az EU lényegesen kedvezőbb vámokat alkalmaz az egyébként nem EU-tag mediterrán országokkal szemben, így saját termelői versenyhátrányba kerülnek. Az EU azzal érvelt, hogy a fejlődő gazdaságokat kívánja segíteni. A GATT panelje nem fogadta el az EU álláspontját, és felszólította a magatartás felhagyására, az azonban nem értett egyet a döntéssel. Az USA az imént említett tésztaüggyel kapcsolatban azonos nagyságú büntető jellegű vám kirovását helyezte kilátásba az EU tésztaexportjára. Először fordult azonban elő, hogy az EU nem hátrált meg a fenyegetés elől, sőt viszont-ellenintézkedést helyezett kilátásba méghozzá az USA dió- és citromexportjával szemben. Ez fordulópont volt a kereskedelmi összetűzések történetében, mert először esett meg, hogy a bepanaszolt fél, az EU, válaszlépést foganatosított az USA-val szemben. Ez kétségtelenül az EU világkereskedelmi pozíciójának megerősödésével hozható

összefüggésbe, melynek során az USA-nak rá kellett eszmélnie, hogy súlya már közel egyenlő mértékkel esik latba az EU-éval szemben. Az ügyre 1986 augusztusában került pont, mikor is mindkét fél kedvezményes vámkvótákat ajánlott fel (sőt az USA ígéretet tett, hogy nem támadja az EU preferenciális szabályozását a mediterrán országokkal szemben. A mozgalmas 1982-es évhez tartozik az „acélháború” újbóli fellángolása is. Ekkor az USA érintett cégei anti-dömping intézkedések és kiegyenlítő vámok elindítására Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 26. oldal, összesen 64 sarkallták a kormányzatot, mivel az akkortájt recessziós korszakot átélő európai acélipart komoly állami támogatásokban részesítették, sértve ezzel a tengerentúli érdekeket. Az aktát – a US-EC Carbon Steel egyezmény megkötésével – 1985 decemberéig szóló pihentetéssel zárolták. Az említett

megállapodás azonban nem kezelte az acélcsövek EU exportját, ezért az USA 1974. évi Kereskedelmi Törvényének 301 cikke alapján (a későbbiekben még többször előkerül ez a passzus) védőintézkedéseket vezetett be ezekkel az árukkal szemben. Az EU ebből kifolyólag tekintélyes, 570 millió dollár értékű ellentételezést követelt, ami természetesen elutasításra talált. Újabb kuriózumként az EU először vezetett be büntetőakciót USA termékekkel szemben, ám a válasz sem késlekedett sokáig s az USA embargót hirdetett az acélcsövekkel szemben. Az kialakult mérges helyzetet csak 1985 végére sikerült normalizálni, amikor mindkét fél engedményeket tett. Az acél azonban továbbra is puskaporos hordónak számított a két fél közötti kereskedelemben, így még 1985 decemberében újból kiéleződtek az ellentétek, az USA egyoldalú importkvótái miatt. Válaszul az EU büntető vámokkal sújtott az USA műtrágya és állati

zsiradék exportját. 1989 novemberére azonban újból lecsillapodtak a kedélyek és önkéntes liberalizálásban egyeztek meg az acéltermékek területén, valamint megszűntetésre kötelezték el magukat a nem vámjellegű korlátok tekintetében. Az acéltermékek körül kibontakozott heves viták ideje alatt büntetőakció nélkül zárult le az 1985-1986-os borvita, melyben az EU GATT vizsgálatot kezdeményezett az USA Wine Equity Act ügyében. Ez a törvény ugyanis nemcsak a bor-, de a szőlőtermelőknek is lehetőséget adott antidömping eljárás kezdeményezésére. A GATT helybenhagyta az EU panaszát, melyet ugyan az USA nem fogadott el, az ügy azonban mégis megoldódott, mivel időközben (1986-ban) lejárt a kérdéses törvény hatálya. 1986-ban egy másik precedens értékű ügy is lezajlott a két gazdaság között. Ekkor került sor ugyanis Spanyolország és Portugália felvételére az EU-ba, amely kihangsúlyozta a bevezetőben említett

hátrányokat az USA számára. A belépéssel ugyanis megváltozott a két ország harmadik országokkal szembeni viszonya s egyes esetekben ez jelentős mértékű vámemeléssel járt együtt (emellett az USA azt is sérelmezte, hogy a portugálok csatlakozási szerződésébe egy olyan rendelkezés került be, mely kiköti a portugál gabonabehozatal minimum 15,5 %-os unióból származó importját). Az USA ezért természetesen kompenzációs követeléssel állt elő, nem kevesebb mint 1 milliárd dollár értékben. Megállapodás azonban nem született, ezért előbb az USA ellenakciót alkalmazott, ami Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 27. oldal, összesen 64 hasonló fogadtatásra talált a másik oldalon is. Az elmérgesedett vitát egy 1987 eleji megegyezéssel orvosolták, melyben az EU engedményeket tett az új tagok kereskedelmével kapcsolatban, az ominózus 15,5 %-os korlátot pedig eltörölte.16 Az eset tanulsága,

hogy az EU-nak szembesülnie kellett azzal, hogy a bővítésével jelentősen sérti az amerikai exportérdekeket, ezért az ilyen esetek a jövőben is maguk után vonják ezeket a következményeket, melyekről érdemes már jóval a szervezet határainak szélesítése előtt gondoskodni a későbbi nézeteltérések elkerülése végett.17 1988-ban a már szintén említett Konzervgyümölcs Egyezmény megsértésével vádolta az USA az EU-t, és ellenintézkedéseket helyezett kilátásba. Az EU bár nem értett egyet az USA-val, 1989 júniusában mégis jobbnak látta a megegyezés létrehozását és a termelői támogatások csökkentésével feloldotta feszültséget. 3.2 Transzatlanti kereskedelmi viták 1990-től napjainkig Az 1990-es években az egész világgazdaságban rendkívül jelentős fordulatok mentek végbe, melyeket főként a következő folyamtok gerjesztettek. A Reagen-i korszak után a hidegháború vészjósló jellege is szelídebb lett, mivel az oroszok

gazdaságilag beleroppantak az amerikaiak által diktált fegyverkezési versenybe (csillagháborúprogram). 1989-ben felbomlott a volt szocialista blokk és sorra váltak ki az utódállamok a Moszkva irányítása alól. Ezen a ponton meg kell állnunk, hiszen mint azt a bevezetőnkben olyan erőteljesen kihangsúlyoztuk az euroatlanti együttműködés sarokköve a NATO, egyben Európa és Amerika önfeláldozásig terjedő katonai szövetsége harmadik erőkkel szemben. A katonai fenyegetettség lényeges csökkenésével azonban új helyzet állt elő. Európának már nem kellett oly szoros katonai együttműködést reprezentálnia az USA-val, hiszen a hidegháború elmúlt, a nukleáris fegyverkezési verseny helyét (természetesen már korábbról kezdve) a rakétafejek leszerelése vette át, legalábbis a stratégiai mennyiségek 16 A GATT (General Agreement on Tariffs and Trade) szabályai szerint kompenzációt követelhet az az ország, amelynek hátrányai származnak

az EU bővítéséből. Fincziczki [2004] 17 A 2004. május 1-jén csatalakozó országok kapcsán is felmerült a kompenzáció kérdése főként az USA és Kína részéről, de érdekelt még az ügyben Japán és Ausztrália is. Az EU okulva a korábbi incidensekből tárgyalásokat kezdeményezett a bővülést hátrányosan megélő felekkel, de kompenzációról nem akar tudomást venni, ehelyett inkább megemelné a közösségen kívülről érkező áruk kvótáját. Az unió jelenlegi bővítése azonban a korábbiaknál mérsékeltebb feszültséget hordoz magában, egyrészt a csatlakozó országok kisebb kereskedelmi potenciáljába, másrészt az átlagos, harmadik országokkal szembeni vámszint csökkenése miatt (9-ről 4 %-ra). – Fincziczki Béla [2004]: Az EU versenytársai kárpótlást követelnek a bővítés miatt. HVG 2004 március 9 Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 28. oldal, összesen 64 határáig. A

mérleg nyelvének fordulását példázta már az előző alfejezetben kifejtett, 1981-ben kirobbant szibériai gázvezeték körüli transzatlanti kereskedelmi vita is. Az orosz befolyás töredékére esésével új nézőpontok kerültek elő a világkereskedelemben. A szovjet hegemónia alól kiszabaduló európai államok, köztük hazánk is, egyértelműen jelezték integrálódási szándékukat a fejlett nyugat-európai térséghez, és annak szimbólumához az EU-hoz (támogatásukra már 1989-ben beindult a PHARE-program). A különleges helyzetben lévő NDK „házon belül” csatlakozott a legfejlettebb európai térséghez. Az unió keleti kibővülésének belátható távolságra kerülése az USA számára újabb jelzést jelentett az EU potenciáljának növekedésére. Ezzel párhuzamosan az unión belül is nagy átalakulás zajlott. 1992-re létrejött a hat évvel azelőtt megcélzott egységes belső piac, az 1993 november 1-jétől életbe lépő

Maastrichtiszerződés pedig mélyebb integrálódási fokra segítette az uniót (Gazdasági és Monetáris Unió), ami az USA-t további térvesztését jelentette. A transzatlanti kereskedelmi viszonyra kedvezően ható fejlemények is voltak természetesen ebben az időszakban: az EU ugyanis 1992-ben (Mac Sharry reform) majd 1999-ben (Agenda 2000) átdolgozta sokat támadott agrártámogatási rendszerét, így az új KAP-ban a garantált árak helyett már közvetlen jövedelemtámogatásokról beszéltek, mely a liberalizáltság felé való eltolódást jelzi. Szintén a belső piacra és az integráció mélyülésére hatott erőteljesen a közös valuta létrehozása 1999-től ugyan még csak számlapénzként, de 2001-től már kézzel fogható tényként (s ez a dollár pl. a belső piacról való kirekesztésével ugyancsak az USA világkereskedelmi szerepét mérsékelte). Mindeközben 1995-ben újabb három, komoly gazdasági és kereskedelmi potenciállal rendelkező

taggal bővült az EU. Az európai vagy tágabban véve eurázsiai térségben tehát gyökeres változások mentek végbe, melyet az USA tekintélyének csökkenésével együtt volt kénytelen elkönyvelni, bár katonai szuperhatalmi pozíciói megerősödtek a Szovjetunió széthullásával. Oroszország gazdasági stagnálása miatt nem tudta serkenteni a nemzetközi kereskedelmet, még hatalmas belső piacának dacára sem. Politikailag még a mai napig sem tartják megfelelően stabilnak, amit a tavaly kirobbant Jukosz-ügy is híven prezentál. A főként az 1970-es években prosperáló Japán gazdasága a 1980-as és ’90-es évekre stagnálásba fordult át, helyét a feltörekvő és napról-napra újabb csúcsokat döngető Kína vette át a maga sajátos tervgazdasági modelljével. Napjainkra tehát az a jellemző, hogy a két állandó kereskedelmi nagyhatalom, az EU és az USA mellett a harmadik súlypont valahol Japán és Kína között húzódik, de utóbbi Szabó

Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 29. oldal, összesen 64 hihetetlenül gyorsan (egyes közgazdászok szerint már kórosan gyorsan) fejlődő és óriási importéhséggel rendelkező gazdasága már nagyobb hatással van a világkereskedelemre. Így érthető, hogy mind az EU, mind az USA kereskedelmi kapcsolatainak kiterjesztésével lép fel Kínában, igaz más-más módszerrel18. 3.21 Az agrárkereskedelemhez fűződő viták 1990-től 1981-ig nyúlik vissza az a vita, mely eredetileg az EU búzaliszt-exporttámogatása miatt pattant ki, mivel az USA szerinte az EU a GATT szabályaival összeegyeztethetetlen módon szubvencionálja az Algériába és Egyiptomba irányuló exportját; kiszorítva így az amerikai cégeket. A Szubvenciós Panel jóvá is hagyta az USA kérését, az EU azonban nem értett egyet és nem hagyott fel a jogsértő magatartással. Az USA ezért 1985-től szintén szubvencionálni kezdte az említett két

országba tartó gabonaexportját. Habár az amerikai szója 1962 óta akadálytalanul érkezhetett az európai piacokra, 1988ban az USA-nak mégis panelt kellett indítania, mivel sérelmezte, hogy az EU jelentős támogatásban részesíteti az uniós gazdákat, komoly versenyhátrányt okozva ezzel az amerikai exportnak. Az elszenvedett veszteséget évi 1,5 milliárd dollárra taksálták az amerikaiak. Az előbbihez esethez hasonlóan a GATT felszólította az EU-t a helyzet normalizálására, azonban az nem fogadta el a döntést. A vita végül is több szálon, a tulajdonképpeni ügy rendezése nélkül oldódott meg, az Uruguayi Forduló, a Blair-Houseféle megállapodás valamint a megreformált KAP-nak köszönhetően. Még 1987-re húzódik vissza az a vita, mely a hormonkezelés alkalmazhatóságát vonja kétségbe az állat- (illetve ezen az eseten kívül a növény-) kereskedelemben. Az EU ugyanis nem engedte importálni a növekedési hormonnal kezelt

amerikai húskészítményeket. Az ügy inkább elvi kérdésnek számított, mint pénzügyinek, mivel a kérdéses időszakban az USA húsforgalmának mindössze 5 %-a irányult az EU-ba, s az importtilalom a bilaterális kereskedelem értékének csupán 0,1 %-át érintette. Az amerikai fél számára azonban presztízs ügynek számított, mivel attól tartott, hogy az EU esete után mások is importkorlátozásokat vezetnek be az USA-val szemben, illetve az EU más termékek esetében is betiltja a génkezelés módszereit (utóbbiban félelme be is igazolódott). Továbbá az USA úgy érezte, hogy amennyiben nem védi meg a termékeit az EU-val szemben, elveszíti a géntechnológiában elért eredményeit, egyszersmind azok költségeit nem tudja realizálni. Érthető hát, hogy az USA ellenakciót hirdetett a becsült 18 Erről bővebben a Transzatlanti kapcsolatok várható tendenciái c. fejezetben szólunk majd Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA

gazdasági kapcsolatrendszere 30. oldal, összesen 64 100 milliós kár ugyanilyen értékhatárig terjedő büntető vámolásával az agárimporttermékek terén. Az EU ekkor átmeneti, 1989 január 1-jéig tartó engedményt kínált, ami azonban elfogadhatatlan volt az USA számára. Így mind az EU importtilalma, mind az USA szankciója életbe lépett 1989 elején. Szintén az amerikai húsimport korlátozásával járt együtt az EU 1987-ben az Egyesült Államokban, vágóhidakra és hűtőházakra elvégzett egészségügyi felülvizsgálata, mely után 1991. január 1-jei hatállyal felfüggesztették az amerikai hús-exportengedélyeket 1995-ben a WTO megalakulása után a hormonkezelt állatok ügyében azt a határozatot hozta, hogy a növekedési hormonok élő szervezetekre gyakorolt káros hatása nem bizonyítható, ezért alkalmazása megengedett (az USA már korábban is több ízben kérte a GATT-ot ilyen vizsgálat elvégzésére, ám azt az EU minduntalan

megakadályozta). Az USA 1997-ben ismét a WTO-hoz fordult, ám az EU hajthatatlan maradt, mire a kereskedelmi szervezet évi 250 millió dollár kompenzáció megfizetésére kötelezte az Európai Uniót. Az Uruguayi Forduló lezárulta után tárgyalások kezdődtek az ügyben, mely után sikerült megegyezni az állategészségügyi előírások kölcsönös elismeréséről. 1997-ben azonban az EU újból felszította a parazsat, amikor az összes hústermék esetében az uniós normáknak megfelelő szabályok betartását várta el az állategészségügy területén. Ez már évi 125 millió dolláros kieső forgalmat jelentett volna az USA-nak, ezért exportja védelmében 300 milliós ellenintézkedést helyezett kilátásba uniós baromfi- és húsexport tekintetében. Bár teljesen nem sikerült tisztázni a nézeteltéréseket, a két fél megegyezett egy 1,5 milliárd dolláros keretben, melyen belül elismerik egymás minőségi előírásait, valamint növény- és

állategészségügyi ellenőrzési rendszerét (az egyezség nem tartalmazta a baromfitermékek ügyét, mely akceptálásától az EU teljesen elzárkózott). Az ügy legújabb fejleménye, hogy az EU 1999 július 26-án visszavonta az USA és Kanada együttesen 128 millió dollár értékű importengedélyét, mellyel kapcsolatban – közös panelben – az USAnak, Kanadának, Ausztráliának és Új-Zélandnak folyamatban lévő tárgyalása van a WTO Vitarendezési Testülete (Dispute Settlement Body) 19 előtt. Az EU ugyanakkor 2003 november 7-én úgy tájékoztatta a DSB-t, hogy annak ajánlásait és szabályait, ebben az ügyben, teljesen megvalósította. Az USA és Kanada nem ért ezzel egyet Az ügy lezáratlan. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 31. oldal, összesen 64 Az előző ügyhez kapcsolódik a BST (tejtermelés-fokozó mesterséges fehérje) alkalmazására vonatkozó EU-szkepticizmus. Az EU ezzel kapcsolatban

– furcsa módon – erkölcsi aggályokat vetett fel, megkérdőjelezte a szer alkalmazásának etikai hátterét. Az ügyben a két fél természetesen külön álláspontra helyezkedett: az EU felkérte tagállamait, hogy legalább 1994-ig ne kezeljék effajta mesterséges hormonnal tehénállományukat, az USA viszont – hivatkozva az amerikai Food and Drug Administration intézet jóváhagyására – megengedte a szer alkalmazását. A génkezelés másik alkalmazási területén, a növénytermesztésben is összetűzések adódtak. Ez akkor öltött testet, amikor 1996-ban az EU kereskedői (részben a fogyasztóvédők hathatós tiltakozása miatt) felszólították az amerikai exportőröket, hogy elkülönítetten kezeljék az EU piacára szánt, génkezelt szóját és kukoricát. Az amerikai termelők ezt a felhívást indokolatlannak és szükségtelennek nyilvánították, tekintettel arra is, hogy akkor még csak az előállított termékek kb. 15 %-a volt ilyen

eredetű Az Európai Parlament végül nem kötelezte az USA-t a fenti szeparálásra, de kikötötte, hogy minden ilyen terméken fel kell tűntetni: a termék génkezelésen esett át. Ezt a pirulát az USA kénytelen volt lenyelni, hiszen ez a megoldás még mindig sokkal olcsóbb volt számára, mintha elszigetelten kellet volna kezelniük a GMO-növényeket a természetestől. Az ügyben, a WTO20 előtt jelenleg is folyamatban van egy eljárás, melyben az USA Kína, Kolumbia, El Salvador, Honduras, Mexikó, Norvégia, Paraguay, Peru, Tajvan, Thaiföld, Uruguay és Új-Zélanddal egyetemben, 2003. május 13-án panaszt emelt az EU GMO elfogadásának, és a nemzeti megkötések egyes GMO terméktípusokra vonatkozó piaci engedélyezési helyzete ellen. Az Európai Unió engedélyezési eljárásában például a tagállamok nemzeti szinten környezeti hatástanulmány elvégzésével vizsgálhatják, hogy adott genetikailag módosított szervezet köztermesztésbe vonása, adott

régióban jelent-e környezeti veszélyt, melynek objektív megítélése természetesen nem garantálható teljes mértékben. Az ügyben tárgyalások kezdődtek meg, de az még lezáratlan21 Eközben az EU 2004. szeptember 8-án első ízben adott engedélyt genetikailag módosított magvak (GMO) termesztéséhez és az unió területén történő eladásához. A bizottság az amerikai Monsanto 17-féle kukoricamagvának adott engedélyt. Az ügy kapcsán az 19 Ügyiratszám/Cím: WT/DS26 - Measures affecting meat and meat products (Hormones) Ügyiratszám/Cím: WT/DS291 - Measures affecting the approval and marketing of biotech products (GMOs) 21 Figyelő [2004c] április 2., 27 o Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 32. oldal, összesen 64 20 Európai Bizottság illetékes tagja, David Byrne, egészségügyi biztos először nevezte a környezetre és az emberi egészségre egyaránt biztonságosnak az ilyen eljárással kezelt

terményeket.22 Az ügy pikantériája azonban, hogy a rendkívül erős fogyasztói nyomás (különböző fogyasztóvédelmi szervezetek valamint a Greenpeace sorozatos fellépésének okán) a Monssanto bejelentette, hogy nem forgalmazza Európában a készítményeit, mivel azokra nincs megfelelő termelői érdeklődés. (Magyarországon jelenleg a genetikailag módosított növényfajták köztermesztésben történő felhasználása nem engedélyezett.23) 1992-ben merült fel első ízben nézeteltérés a banántermékek ügyében. Az USA ekkor azzal a panasszal fordult a GATT-hoz24, hogy az EU (Franciaország és Nagy-Britannia) előnyben részesíti a volt francia és brit gyarmatokról származó banánexportot. Ez ugyanis sértette a dél-amerikai banánexportban kereskedőin keresztült érdekelt Egyesült Államok érdekeit. Az EU 1998-ban átalakította az ehhez fűződő importszabályozását úgy, hogy 2004-ig a korábbi 2,2 millióról 2,5 millió tonna fölé emelte

a latin amerikai banán kedvező vám alá eső kvótáját, az a feletti részt azonban továbbra is hatalmas büntetővámmal sújtotta. Egyben az így kedvezőtlenebb helyzetbe kerülő afrikai-karibi és csendes óceáni országok csoportjának szintén megemelte a kvótáját. Az USA értelem szerűen ezt a változatot is elvetette és 500 millió dollár értékű büntetővám kiszabását helyezte kilátásba 1999 márciusától kezdődően. A WTO azzal a kitétellel elfogadta az USA panaszát, hogy az várja meg a vitarendezési fórum döntését. Az USA azonban nem várta meg a WTO határozatát és 1999. március 3-án 100 %-os vámot vezetett be 520 millió dollár értékű uniós importra. Az EU ezen jogsértő magatartás miatt szintén panelt állítatott fel25. A Vitarendezési Testület (DSB) 1999 április 4-ei döntése alapján az USA 191,4 millió dollár, míg 2000 május 18-i döntése alapján Ecuador 201,6 millió dollár 22 Népszabadság [2004] szeptember

9., 12 o A jelenleg hatályos magyar rendelkezések a géntechnológiával módosított szervezetek szabad környezetbe való kibocsátását, kereskedelmének feltételeit szigorú előírásokhoz kötik. Az ilyen növényfajták külön engedély alapján kizárólag kísérleti célra használhatók. Az ezekből készült élelmiszerek forgalmazása szigorú vizsgálatokhoz kötött. A szabályozás előírja, hogy a genetikailag módosított szervezetből álló, illetve ilyen szervezetet részben vagy egészben tartalmazó termékeket az előállító, valamint forgalmazó köteles megjelölni. A csomagoláson, valamint a termék minőségét tanúsító okmányon fel kell tüntetni, ha a termék GMO-t tartalmaz.– Forrás: Figyelő [2004b] április 22: Nem enged a génkezelt termékek ügyében a minisztérium. 24 Ügyiratszám/Cím: WT/DS27 - Import regime for bananas 25 Ügyiratszám/Cím: WT/DS165 - Import measures on certain products from the EC Szabó Zsolt Roland –

Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 33. oldal, összesen 64 23 nagyságú kompenzáció beszedésére kapott felhatalmazást. Végül is az ügyet sikerült megoldani, az EU mind az USA-val, mind Ecuadorral megegyezett. 1998-ban újból szubvenciós botrány tört ki az EU és az USA között: az Egyesült Államok azzal vádolta az EU-t, hogy magasan szubvencionált finn takarmányárpát exportál az USA-ba. Az USA ellenintézkedésként szintén dotációt nyújtott Algériába, Ciprusra és Norvégiába irányuló takarmányárpa exportjára. 1999 június 1-jén nyújtották be azt a beadvány a WTO-hoz26, melyben az USA a mezőgazdasági termékeinek védjegyeit és földrajzi helyhez kapcsolódó ismertető jegyeinek szerzői jogsértését vélte felfedezni. Konkrétabban az USA panasza szerint az EU nem biztosítja a megfelelő jogvédelmet a földrajzi nevekkel rendelkező termékek esetében, továbbá nem nyújt megfelelő védelmet a korábban

létező kereskedelmi márkáknak sem, melyek hasonlóak vagy megegyeznek egy földrajzi névvel (pl. a Budweiser-esete). A konzultációk első köre 1999 július 9-én zajlott 2003 április 4-én az USA további konzultációkat kért, melyre május 27-én került sor. 2003 október 2-án panel alakult. Az ügy folyamatban van A következő ügy 1998 májusában annak hatására pattant ki, hogy az USA biztonsági védelmet vezetett be a takarmánybúza importjára a harmadik országokból, kivéve a NAFTA-át és a fejlődő országokat. A védelem egy 57,5 tonnás kvótát jelentett (évi 6 %os növekedés megengedésével), amit 1998 júniusától 2001 júniusáig kellett alkalmazni Ez az intézkedés természetesen rendkívül károsan érintette az EU-t, mely a WTO-hoz27 fordult, kijelentve, hogy a mód, ahogyan a kvóta szintje meg lett határozva és ki lett osztva, az EU exportőreinek piaci részesedését 40 %-kal csökkentette az USA piacán. Mivel az EU szerint az USA

megsértette a Piacvédelmi Megállapodást (Safeguard Agreement, SA), ezért ellenintézkedésként az EU élt az SA 8. paragrafusában lefektetett jogával, és tonnánként 5 euró illetéket szabott ki az USA-ból importált 2,73 millió tonna takarmánykukoricára. Utóbbi ügy végett – koránt sem meglepő módon – már az USA fordult a WTO-hoz helyreigazításért, 2001. január 25-én Az ügy jelenlegi állása szerint a 2001. április 24-én lefolytatott konzultáció után a felek megegyeztek abban, hogy az EU 26 Ügyiratszám/Cím: WT/DS174 - Protection of trademarks and geographical indications for agricultural products and foodstuffs 27 Ügyiratszám/Cím: WT/DS166 - Definitive safeguard measures on imports of wheat gluten from EC Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 34. oldal, összesen 64 visszavonja kiegyenlítő intézkedéseit, mivel az USA eleget tett a takarmánybúza ügyben hozott WTO határozatnak. Szabó

Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 35. oldal, összesen 64 3.22 Az iparkereskedelmez fűződő viták 1990-től 1998 június 12-én kezdődött egy újabb acélvita, mely több további vitát is gerjesztett. Az EU ekkor azért fordult a Vitarendezési Testülethez28, mert az USA Kereskedelmi Minisztériuma büntető vámokat vetett ki brit acélgyártókra. Az USA azzal magyarázta az intézkedést, hogy a brit kormány jogszerűtlen támogatást nyújtott egy már nem állami tulajdonban lévő gyártójának. A Vitarendezési Testület határozata szerint a brit acél ügy esetében az USA olyan módon szabott meg kiegyenlítő vámot, mely összeegyeztethetetlen a WTO-szabályaival. Az USA visszamenőleges hatállyal (1995 január 1-jétől) visszavonta az intézkedést, bár az eredeti WTO határozat rossz értelmezésének következtében, a hatálytalanító határozat sem felelt meg a WTO szabályainak, hiszen továbbra

is fennmaradt az EU exportőrök hátrányos megkülönböztetése. Az EU annak érdekében, hogy megvédje jogos érdekeltségét, újabb ügyet indított a WTO előtt (Privatisation Case) változatlan témában. Ez magában foglalta mind a 14 privatizációs ügyet, melyre hatással volt az USA eljárása. Ezt az esetet is az EU javára ítélték meg, és 2003 november 8-át jelölték meg az USA WTO szabályokhoz való alkalmazkodásának végső dátumául. 2000. november 10-én ismét az EU fordult a DSB-hez29, hogy hozzon bírálatot az USA által a német acélexport bizonyos termékeire kivetett büntető vámok ügyében. Az EU nem értette egyet az esettel, mivel a Támogatásokról és Büntető Vámokról szóló egyezmény értelmében az 1 %-nál kisebb értékű import esetén nem lehet kivetni ilyen vámot. 2002. március 7-én az EU hét másik országgal egyetemben panaszt jelentett be a WTOnál30 az USA-val kapcsolatban, mivel szerintük annak egyes

acéltermékekkel kapcsolatos vámterhei nem felelnek meg az 1994-es GATT-egyezmények, továbbá a Védőintézkedések és Büntetővámokról szóló (SCM) megállapodást is sértik. Az eljárás megszűnt, miután az USA 2003. december 4-ei hatállyal felhagyott az intézkedéssel 28 Ügyiratszám/Cím: WT/DS138 - Imposition of countervailing duties on certain hot-rolled lead and bismuth carbon steel products originating in the UK 29 Ügyiratszám/Cím: WT/DS213 - Countervailing duties on certain corrosion-resistant carbon steel flat products from Germany 30 Ügyiratszám/Cím: WT/DS248 - Definitive safeguard measures on imports of certain steel products Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 36. oldal, összesen 64 Hasonló intézkedésekkel szemben lépett fel a másik oldalon az USA, amikor 2002. május 30-án a WTO-hoz31 fordult bizonyos acéltermék-exportja esetében meghozott átmeneti intézkedések ellen, melyet az

Európai Bizottság hozott meg. Az ügyben 2002 szeptember 16-án panel állt fel, azóta konzultáció folyik. Az EU 2002. július 25-én újabb acél ügyben fordult a WTO-hoz32, ezúttal az USA kereskedelemjogi rendelkezéseit megkérdőjelezve. E szerint az EU úgy tartotta, hogy az USA szabályozásának egyes szempontjai illetve az ún. naplemente vizsgálat sértik a WTO szabályait. A kérdéses alkotóelemek a következők: az egyezség tiltott együttműködés ellen, a „de minimis” dömping árrés meghatározása, az import összegzése a kárelemzésekben, és jelentéktelen méret meghatározása az import volumenében. Az ügy utolsó mozzanata, hogy konzultációt tartottak 2002. szeptember 12-én 2002. március 20-án új fejezet nyílt az acélháborúk történetében Az EU-USA adokkapok hozzáállása most azzal indult, hogy az USA 30 százalékig terjedő acélipari védővámokat vezetett be. Az új vámok minden amerikai acélimportra vonatkoztak, kivéve

olyan szoros partnerektől, mint Kanada, Mexikó, Izrael és Jordánia - Brazília könnyítést kapott -, és nem vonatkoztak azokra a fejlődő és reformországokra sem, amelyek részaránya az amerikai acélimportban nem éri el a 3 százalékot (Magyarország is ide tartozott). Az EU válaszként 6 hónapra szóló ideiglenes védőintézkedést, 14,9 és 26,0 százalék közötti vámot szabott ki azokra az acéltermékekre, amelyek az eddigi, úgynevezett globálkvótán felül az unión kívülről érkeztek az EU piacára - mindenekelőtt az Egyesült Államokból. Az EU összességében mintegy 2,4 milliárd eurónyi amerikai árut érintő szankciókkal készült visszavágni, ha az amerikai acélipari védővámokat nem vonták volna vissza (így – egyebek között – acélipari termékek, narancslé, napszemüvegek, motorcsónakok, fénymásolók - összesen évi 600 millió euróval drágultak volna meg az unióban). Az intézkedésre azonban nem került sor, mivel

2003 december 5-ei hatállyal az amerikai kormányzat felfüggesztette az acélipari termékekre kivetett védővámokat (eredetileg 2005-ig kellett volna érvényben lennie). A bejelentésre reagálva az Európai Unió ugyancsak lemondott az amerikai importra beígért megtorlás bevezetéséről, mi több, ezzel a döntéssel egyetemben az unió saját acéliparát védő intézkedéseket is eltörölték. Ugyancsak véget vetett a fenyegetésnek a japán és a kínai 31 Ügyiratszám/Cím: WT/DS260 - Provisional safeguards measures on imports of certain steel products Ügyiratszám/Cím: WT/DS262 - Anti-dumping and countervailing measures on certain steel products Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 37. oldal, összesen 64 32 kormány, melyek visszavonták japán részről a 458 millió dollárt érő amerikai termékek büntető vámolására tett ígéretet, Kína esetében pedig 2003 a novemberben egyes acéltermékekre kivetett,

26 százalékos védővámot. A Kereskedelmi Világszervezet még 2003. augusztusában döntött az EU javára az Egyesült Államokkal szemben: a WTO genfi bejelentése szerint a bevezetett amerikai védővámok nem összeegyeztethetők azokkal a szabályokkal, amelyekre az egyes tagországok hivatkozhatnak hazai iparágaik védelmében. Az amerikai kormányzat tehát még időben hátrált ki a kényes incidensből, mivel az EU már előzetesen bejelentette, hogy amennyiben az USA nem vonja vissza vámjait akkor a WTO határozatának 2003. decemberi megerősítése után életbe lépnek a válaszszankciók.33 A következő vita súlya folytán akár egy külön fejezetet is megérdemelne, mivel a polgári repülőgépipar világszerte több százmilliárd dolláros üzletet jelent. Nem véletlen hát, hogy ezen a téren is viták lángoltak fel a szembenálló felek között. Amennyiben megvizsgáljuk az igencsak friss incidens körülményeit, rögtön meglepődve tapasztalhatjuk,

hogy mindkét fél WTO-hoz benyújtott panaszában34 szinte szóról szóra ugyanazok a vádak állnak, s az ügy jelenlegi állása szerint: tárgyalásokat kezdeményeztek a közös megegyezés lefolytatásának reményében. Bár a felek között kötettett 1992-es bilaterális megállapodás35 konkrétan szabályozta az egymás kormányai által maximálisan támogatásra fordítható összegeket, azokat rendre 33 Sajnos nem véletlen, hogy az ipari fejezet eleddig csak az acéltermékek ügyeiről szólt. Az acélipar világszerte súlyos túlkínálattal küzd. Az utóbbi évtizedben legfőképp Kínában (de Brazíliában és a Közel Keleten is) olyan új acéltermelő kapacitások épültek ki, amelyek miatt a világ évi mintegy 700 millió tonnás acélfelhasználásával 1000 millió tonnás gyártókapacitás áll szemben s a tényleges gyártás is 800 millió tonna nagyságrendű. A túlkínálatot Kína lavina-szerű növekedése igencsak megduzzasztja, mára nem

meglepő tény az sem, hogy már a kínai gazdaság állítja elő a legtöbb acélt. A különböző kormányok így a mindenütt erős acéllobbi nyomására sorra a protekcionizmus eszközéhez nyúlnak, melegágyát teremtve ezzel a későbbi nézeteltéréseknek, kereskedelmi vitáknak, vagy mint a fenti súlyosabb esetben: kereskedelmi háborúknak. – Halaska Gábor, Martin József Péter Figyelő, 2002 április 2: Begyűrűző acélháború – Vasakarat. 34 Ügyiratszám/Cím: WT/DS316 - Measures Affecting Trade in Large Civil Aircraft (az USA indítványa) WT/DS317 - Measures Affecting Trade in Large Civil Aircraft (az EU indítványa) 35 Az 1992-ben a két nagyhatalom között megkötött Bilateral Agreement on Trade in Large Civil Aircraft (azaz a Nagy Személyszállító Repülőgépek Kereskedelméről szóló Bilaterális Egyezmény) számszerűleg meghatározta az aláírók kormányai által adható szubvenciók korlátjait. Ezek: a) a fejlesztési költségek 33

%-ban maximalizálták a közvetlen kormányzati támogatásokat; b) meghatározták a visszatérítendő támogatások és hitelekre kirótt kamatok minimális mértékét (ez nem lehetett kevesebb, mint amennyibe a kormánynak került a hitel és legfeljebb 17 évben húzták meg a visszatörlesztési idő hosszát); c) az indirekt támogatásokat (mint pl. a NASA vagy a katonai megrendelések hatása) a nagy személyszállító repülőgépipar (100 fölötti utaslétszámú gépek) éves nemzeti forgalmának 3 %-ban határozták meg; d) egyben megegyeztek a támogatási rendszerükről szóló dokumentumok évenkénti cseréjében, illetve kétévente ciklusosan tartandó konzultációkban. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 38. oldal, összesen 64 nem tartották be (főként az USA). Az USA ezt a megállapodást követően, az 1990-es évek második felében azt is meggátolta, hogy multilaterális egyezményt kössenek a polgári

repülőgépipar kereskedelmének szabályairól, s az utóbbi több mint két évben az Európai Bizottság ismételt felhívására sem volt hajlandó részt venni az 1992-es megállapodásban kikötött kétoldalú konzultációkon. A Bizottság ennek ellenére eleget tett az USA 2004. elejei kérésének, hogy megbeszéléseket folytassanak az 1992-es megállapodás lehetséges módosításáról. Az EU viszont kikötötte, hogy ezeknek a konzultációknak ki kell terjedniük a támogatások minden formájára, beleértve az Egyesült Államokban alkalmazott támogatásokat, továbbá hogy az USA a Boeing 7E7 számára nyújtott támogatásokat úgy módosítsa, hogy azok megfeleljenek az 1992-es megállapodásnak. Végül éppen akkor, amikor ezek a tárgyalások folyamatban voltak (egy 2004. szeptember 16-án tartott konstruktív ülésen), az USA konzultációs eljárást kezdeményezett a WTO-nál az Airbus-nak nyújtott európai támogatás miatt, illetve panaszt emelt az

ellen, hogy az EU repülőgépipart érintő támogatásai összeférhetetlenek az 1994-ben kötött, már többször emlegetett Védő- és Büntetővámok (SCM) meghatározásáról szóló egyezménnyel. Ez a per az EU-t rendkívül kellemetlenül érintette, mivel a bilaterális egyezmény 1992-es aláírása óta elnézően szemlélte, hogy az amerikai vezető repülőgép-ipari cég, a Boeing több mint 23 milliárd dollár támogatást kapott36. Ezen felül az Egyesült Államok kormánya továbbra is évente mintegy 200 millió USA dollár értékű exporttámogatást juttat a Boeingnek az „Extraterritorial Income Exclusion Act” (a „Foreign Sales Corporations”, külföldi értékesítési társaságokról szóló törvényt felváltó exterritoriális jövedelem kizárásáról szóló törvény37) alapján azon WTO-döntés ellenére, amely kifejezetten jogellenesnek nyilvánította ezeket a támogatásokat. Továbbá az EU álláspontja szerint az amerikai

repülőgépipar 2003-ban 2,7 milliárd dollár támogatatást kapott, ami közel 12 %-át teszi ki az ágazat teljes éves eredményének (ez pedig jelentősen túllépi az 1992-es egyezményben meghatározott 3 %-os határt – lásd 35-as számú lábjegyzet). A polgári repülőgépgyártás szabályozására vonatkozik még az 1979-es GATT rendelet (Agreement on Trade in Civil Aircraft, Polgári Repülőgépipari Kereskedelmi Egyezmény). 36 Ez tartalmazta azt a 5 milliárd dollárt meghaladó fejlesztési támogatást is, amit a Boeing legújabb típusú 7E7, más néven „Dreamliner” repülőgépének fejlesztésére és gyártására többek között adócsökkentés és adómentesség, valamint infrastrukturális támogatás formájában biztosítottak. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 39. oldal, összesen 64 Hozzá kell tenni természetesen, hogy az USA is felrótt egy 6,5 milliárd dollár értékben megvalósult

segélyt és egyéb hiteleket, melyet az EU azután ítélt oda az Airbus A380 programjára, hogy 1992-ben aláírta az említett egyezményt. 3.23 A kereskedelem általános szabályozását érintő viták 1990-től: Az EU panaszára 1997. november 8-án került a WTO elé38 az Egyesült államok úgynevezett FSC törvénye (Foreign Sales Corporation Act). Az FSC-jogszabály alapján az amerikai vállalatok külföldi leányvállalatainak bizonyos jövedelmei nem esnek az USA-beli adózás hatálya alá (annál kedvezőbb elbírálásban részesülnek). Az ilyen fajta szubvenciók viszont, melyeknek hatásuk van az export teljesítményre, a WTO által egyértelműen tiltottak, ezért a testület azt 2000 februárjában tiltott exporttámogatásnak nyilvánította. Ekkor az USA az eredeti FSC jogszabályt egy hatálytalanító törvénnyel helyettesítette (FSC Repeal and Extraterritorial Income Exclusion Act, ETI), ami azonban a szabálytalanság lényegén nem változtatott.

Így, mivel ez a törvény is tiltott exporttámogatást biztosított az amerikai cégek számára, 2002 január 14-én a WTO fellebbviteli testülete kimondta, hogy az USA nem teljesítette a 2000-es WTO határozatot. Ennek folyományaként 2003 május 7-én a DSB felhatalmazta az EU-t ellenintézkedések meghozatalára az USA-val szemben 4,034 milliárd dollár (!) értékben. Az EU előbb kivárt, majd bejelentette és 2004. március elsejétől be is vezette azt a büntetővám-rendszert, mellyel amerikai termékek széles körére, a mezőgazdasági termékektől a nukleáris reaktorok alkatrészéig bezárólag sújtotta. Az EU azzal indokolta a döntést, hogy az amerikai kongresszus a WTO határozat után sem helyezte hatályon kívül az amerikai exportáló cégeknek nyújtott adókedvezményt. A szankció életbe lépésének napján az EU 5 százalékos vámot vetett ki több, mint 4 milliárd dollárnyi, Európába irányuló amerikai termékre. A vám mértéke havonta 1

százalékkal nő mindaddig, amíg el nem éri a 17 százalékot (azaz egy év alatt). Így az USA ebből eredő kára egész évre vetítve akár 315 millió dollár, 2005-re pedig 665 millió dollár is lehet. 2004 október 22én az ügy újabb fázisba lépett: a WTO-szabályaival ütköző törvényt George W Bush amerikai elnök visszavonta, és helyébe az úgynevezett American Job Creation Act of 2004 léptette39 (megjegyzendő, hogy az átírt törvény még 2006 végéig biztosítja a 37 Lásd később 38 Ügyiratszám/Cím: WT/DS108 - Tax treatment for "Foreign Sales Corporations" 39 http://www.aemorg/Govt/Federal/Issueasp?I=13 Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 40. oldal, összesen 64 kedvezmények legális nyújtását az amerikai vállalatoknak, illetve egyes esetekben még azon túl is). 1998 június 4-én startolt a WTO előtt az a vita40, mely az USA 1916-os antidömping törvényét (Anti-dumping Act)

kritizálja. A törvény megtiltja a javak aktuális piaci értékénél lényegesen alacsonyabb áron történő értékesítését. A piaci érték meghatározásakor a termék előállítási országának meghatározó piacain lévő értéket veszik figyelembe. Ezt a törvényt 2000 szeptemberében a WTO szabályaival ellentétesnek ítélte meg. Jelenleg három törvényjavaslat van a Kongresszus előtt, mellyel helyettesíteni kívánják az 1916-os antidömping törvényt, bár ezek közül kettő helyben hagyná a jelenlegi gyakorlatot. Az EU egyértelműen kijelentette, hogy a törvény hatályon kívül helyezése anélkül, hogy megszüntetnék a folyamatban lévő ügyeket, nem elfogadható megoldás. Még ugyanennek az évnek a végén fogta perbe41 az EU az USA-t szintén egy kereskedelem-szabályozási törvény, az 1974-es Kereskedelmi Törvény miatt. Az EU ugyanis úgy találta, hogy ez a regula olyan protekcionista elemeket foglal magában, melyek nem

engedik meg, hogy az USA teljesítse a WTO vitarendezési bizottságának (Dispute Settlement Understanding) határozatait. Az ügyet felfüggesztették 2000 júniusában azonban ismét napirendre került, amikor is annak „körhinta” elnevezésű módosítása42 körül alakult ki nézeteltérés. Az körhinta-szabályozás lényege, hogy egy 6 hónaponként módosítandó lista készül az USA-ban, amelyen azok a termékek vannak, amit a WTO szabályaival ellentétesnek minősített és szankcionált saját tagjaival szemben, ám azok annak nem tettek eleget. Az ügy azóta sem zárult le 1999. január 26-án került a WTO-hoz43 az USA Szabadalmi törvénye (Copyright Act), melyet az EU azért kifogásolt, mert az megengedte, hogy a közterületeken (éttermek, boltok stb.) vetített illetve sugárzott zeneművek után nem kell jogdíjat fizetni 2001 július 27-én a DSB inkompatibilisnek találta a WTO szabályaival a USA szabadalmi törvényének vonatkozó szakaszát, de eddig

nem történt jogi kezdeményezés ennek a törvénynek a módosítására. Az USA és az EU tárgyalásokat folytatnak egy ideiglenes 40 Ügyiratszám/Cím: WT/DS136 - Anti-dumping Act of 1916 (Az ügyben Japán is indított eljárást, melynek kódja: DS 162) 41 Ügyiratszám/Cím: WT/DS152 - Sections 301-310 of the Trade Act of 1974 42 Ügyiratszám/Cím: WT/DS200 - Section 306 of the Trade Act of 1974 and amendments thereto ("carousel") Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 41. oldal, összesen 64 megállapodás lefektetéséről, mely az USA szabályozását a WTO szabályainak megfelelővé teszi. A harmonizációra az USA a közös megegyezés alapján 3 éves határidőt kapott 2003-ban. 1999. július 7-én az EU az USA egy évvel korábban elfogadott Omnibus44 nevű törvénye ellen emelt panaszt. Ebben meghatározott körülmények fennállása esetén az amerikai hatóságok megtiltják az elkobzott kubai testületek

által korábban birtokolt kereskedelmi márkák (trade mark) regisztrációját, vagy megújítását. Továbbá valamennyi amerikai bíróságnak megtiltja, hogy ezzel ellentétes ítéletet hozzon. A DSB megállapította, hogy ez a jogszabály megszegi a WTO szabályait. Az EU beleegyezett, hogy többszöri halasztás után is meghosszabbítsák a jogharmonizáció végső dátumát (2004. 12 31-ig) 2000. január 12-én kezdeményezett tárgyalásokat45 az EU az USA 1930-as díjszabási törvényének felülvizsgálatával kapcsolatban. A törvény értelmében ugyanis az amerikai hatóságok vizsgálatot indíthatnak azok ellen az importált javak ellen, melyek megsértették az amerikai szellemi jogokat és egyben meg is tilthatják azok beléptetését. 1989-ben a GATT úgy találta, hogy ez a szabály ellentétes az USA nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeivel, ezért azt 1994-ben részben módosították. Az EU úgy véli, hogy a módosítás nem felel meg a

kérvényezettnek, mivel az lényegében ugyanúgy diszkriminálja az EU export javait és gyártóit, mint elődje. A WTO meghallgatást tartott 2000. február 21-én Az ügy jelenleg függőben van 2000. november 10-én kezdődött az az ügy46, melyet az EU az USA bizonyos uniós termékek büntetővámjának jogtalan megítélésével kapcsolatban indított. Az EU a 14 esetet magába foglaló ügy kapcsán azt sérelmezte, hogy az USA kiegyenlítő vámot rótt ki azon megalapozatlan határozata alapján, mely szerint a korábban vissza nem térítendő szubvencióban részesülőt árutermelőket tulajdonosuk megváltozása után is ugyanúgy kezelték és róttak ki rájuk büntetővámokat. Az ügyben több fellebbezés követte egymást, végül az USA 2003. november 7-én jelentette a WTO-nak, hogy szabályozása immár megfelel a szervezet követelményeinek. Az estről 2004 májusában konzultációt tartottak, békés lezárulása valószínűsíthető. 43

Ügyiratszám/Cím: WT/DS160 - Section 110(5) of US Copyright Act 44 Ügyiratszám/Cím: WT/DS176 - Section 211 Omnibus Appropriations Act 45 Ügyiratszám/Cím: WT/DS186 - Section 337 of the Tariff Act of 1930 and amendments thereto 46 Ügyiratszám/Cím: WT/DS212 - Countervailing measures concerning certain products from the EC Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 42. oldal, összesen 64 2000. december 21-én kérte fel az EU a WTO-t47, hogy vizsgálja felül az USA Folytatólagos dömping és támogatás ellentételezési törvényét. A törvény alapján az antidömping eljárásból és a kiegyenlítő vámokból származó bevételt ki kell fizetni azoknak az amerikai vállaltoknak, akiket az ügyek érintettek. A számottevő befizetések korlátozott számú, főként az acéliparban működő USA vállalatokhoz kerültek, melynek így versenytorzító hatása jelentőssé vált. Ez a jogszabályi intézkedés inkompatibilis

számos WTO rendelkezéssel. 2000 december 8-án az EU nyolc WTO partnerével összefogva (Ausztrália, Brazília, Chile, India, Indonézia, Japán, Korea, és Thaiföld) hivatalos tárgyalásba kezdtek az USA-val. Az EU és a tíz másik tag álláspontját (Kanada és Mexikó is csatlakozott) a WTO 2003 január 27-ei közleményében elfogadta. Eszerint a törvény jogosulatlan válasz az antidömpingre, illetve a szubvenciókra, ezért inkompatibilis a WTO-val. A WTO döntőbírája 2003 december 27-ét jelölte meg az USA számára a WTO szabályhoz való idomulás végső dátumának, az azonban további meghallgatást kért a DSU-tól. 2003. június 12-én nyújtott be az EU az USA ún nullázó (zeroing) törvényével szemben egy beadványt 48. Az EU nem ért egyet a törvény dömping árrés-meghatározó módszerével s azt a WTO-szabályokkal is inkonzisztensnek tartja. A beadvány kitér az USA törvényeinek, rendeleteinek, dömping-szabályozásának és

kármeghatározásának ide vonatkozó, speciális részleteire. Az ügy még nagyon fiatal fázisban van, a rendezésére szolgáló panelt 2004. március 19-én hozták létre Szintén egy nagyon friss beadványt kapott a WTO az USA-tól (2004. szeptember 19-én), az EU vámtörvényeivel és –szabályázásával kapcsolatban. Az USA az ügyben konzultációra hívta az EU-t. 3.3 Összefüggés a GDP és a kereskedelmi viták alakulása között Az előző fejezetben a két fél között történt, részletesen tárgyalt kereskedelmi viták kapcsán joggal merülhet fel Önben, kedves Olvasóban a kérdés; mégis miért olyan lényeges a kapcsolatok ezen vetületével foglalkozni? Vajon a WTO testülete előtt lezajlott összeütközések egyértelműen szimbolizálják a kereskedelem adott állapotát illetve a felek aktuális egymáshoz való viszonyát? 47 Ügyiratszám/Cím: WT/DS217 - Continued dumping and subsidy offset Act of 2000 48 Ügyiratszám/Cím: WT/DS294 - Laws,

regulations and methodology for calculating dumping margins (zeroing) Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 43. oldal, összesen 64 A válasz természetesen az, hogy az összeütközések számának alakulása erősen összefügg a gazdasági növekedéssel49. Jól megfigyelhető ugyanis, hogy míg a vizsgált időszak alatt (1990-2003) a kisebb GDP-bővüléshez (1990-1996) kevesebb számú vita tartozik, addig a konjunktúra időszakában, a terminus közepén (1997-1998) megemelkedik számuk. Az ez utáni recessziót az előbbiek mintájára csökkenés jellemzi, majd a 2003-at jelentő mélypontot követően, a gyorsuló gazdaságot emelkedő vitaszám fémjelzi. A kapcsolatok több szempontból való megvilágításának igénye mellett, ez volt tehát az a felismerés, mely miatt fontosnak tartottuk bemutatni a két gazdaság közötti feszülő és felszínre törő érdekellentéteket. 12 10 8 6 4 2 0 1995 1996 1997 1998 1999 2000

2001 2002 2003 2004 11. ábra: Az EU vagy az USA egymás ellen kezdeményezett WTO vitáinak száma és hatodfokú polinom trendvonal illesztése Forrás: a WTO honlapjának (www.wtoorg) adatai alapján saját szerkesztés A bilaterális kereskedelem növekvő forgalmának és élesedő vitáinak összevetése után, fontos feltárni a transzatlanti kapcsolatok lehetséges forgatókönyveit, perspektíváit. A kapcsolatok alakulását a Transzatlanti Gazdasági Párbeszéd tapasztalatai alapján 49 A gazdasági növekedés alakulását a 3. ábra illetve az 1 táblázat szemlélteti Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 44. oldal, összesen 64 értékeljük. A párbeszéd politikai felhangja meghatározza a két fél közötti gazdasági együttműködés lehetőségeit. Ezen gondolatok kifejtését tartalmazza a következő fejezet Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 45. oldal, összesen 64

4. A TRANSZATLANTI KAPCSOLATOK VÁRHATÓ TENDENCIÁI 4.1 A Transzatlanti Gazdasági Párbeszéd tapasztalatai50 4.11 Első kihívás: a bilaterális liberalizáció zsákutcája. A kétoldalú liberalizáció egyik legnagyobb gátló tényezője a két gazdaság eltérő fejlődési modelljében rejlik51. 1990 és 2002 között az USA GDP-je évente átlagosan 2,8 %-kal nőtt, míg az Euró-zónáé 1,9 %-kal. Az egy főre jutó GDP növekedés azonban mindkét esetben 1,6 %-os volt, így a különbség az USA dinamikusabb népességnövekedéséből adódik. Az Euró-zóna befektetési rátája a vizsgált időszak alatt 22,7 %-ról 20,9 %-ra csökkent, míg az USA esetében 17,4 %-ról 20,2 %-ra növekedett. Az innovációra, K+Fre fordított kiadások 1996 és 2000 között az USA esetében a GDP 2,6 %-át, az Eurózónáéban 1,9 %-át tette ki (Magyarországon 1 % alatt volt (kb 0,8-0,97 %)) Az USA külkereskedelmi deficitje a GDP 1990-es 1 %-os értékéről 2003-ra 5 %-ra

nőtt, melyet többek között az EU vele szembeni növekvően szufficites áruforgalma okozott. Egy másik akadály a kereskedelem liberalizáltabbá tétele előtt az eltérő, EU-n belüli gazdasági érdekekben keresendő. Az EB ugyanis többször próbált közeledni az USA felé, ezek a kezdeményezések azonban (főként Franciaország nyomására, mely saját pozícióit féltette) az Európai Tanács előtt rendre elbuktak. Újabb nehézséget jelent az is, hogy a közös kapcsolatok és egyben a liberalizáció egyik legérzékenyebb eleme a szellemi tulajdon védelmére való törekvés52, melynek legfőbb területei az információ- és a biotechnológia védelme. Ebből kifolyólag ez a terület kapta az egyik legfőbb hangsúlyt az EU-USA közös nyilatkozatban53 ezek szabályozásának harmonizálása kapott kitüntetett figyelmet. Komoly erőket emészt fel ezek mellett a kereskedelmi viták kordában tartása és a jogi szabályozás közelítésének nehézségei. 50

Paugam [2003] 9-18. o Az amerikai fejlődési modellben a demokrácia mellett a gazdasági növekedés a meghatározó tényező, míg a rajnai esetén a demokrácia és a társadalmi szolidaritás maga mögé utasítja a társadalmi szolidaritást. Ezekkel szemben illetve párhuzamosan az ázsiai modell esetében a demokrácia kerül feladásra, így a társadalmi szolidaritás mellett a gazdasági növekedés dominál. (Dahrendorf [1998] 16 o; Veress [2000] 7 o.) 52 Pontosan ilyen típusú kereskedelmi vitákat tárgyaltunk a 3.23-as fejezetben 53 EU-U.S Declaration on Srengthening our Economic Partnership (Dromond Castle, 26 June 2004) Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 46. oldal, összesen 64 51 A pesszimista illetve az optimista állásfoglalás ezek fényében szögesen ellentmond egymásnak. Míg a borúlátók szerint a párbeszéd lefulladt és nem teljesítette az eredetileg hozzá fűzött elvárásokat, addig a helyzetet

kedvezően megítélők úgy vélik, hogy a felek a kereskedelmi vitákat jól kezelték, ezért az nem hatott kimutathatóan a kapcsolat biztonságára és kiszámíthatóságára, illetve a kereskedelem és a tőkebefektetések sem lassultak le. 4.12 Második kihívás: a multilaterális stratégiák különböző értelmezése 1995 és 2002 között54 az USA generálta a világ fejlődésének 60 %-át, többek között ezért is szokás mondani, hogy az USA az „utolsó mentsvár gazdaság” (last resort economy), mivel ha egyik gazdaság sem képes prosperálni, az amerikai akkor is fel tudja gerjeszteni a világkereskedelmet (az elnevezésben – jegyezzük meg – azért van némi patetikusság). Talán ebből az önítéletből fakad az USA azon önmagának ellentmondó viselkedése is, hogy élvezi a főként maga generálta globalizáció előnyeit, egyben liberalizációt hirdet, de amennyiben érdekei úgy kívánják nyomban protekcionista elvű intézkedéseket

foganatosít, ha a globalizáció hatásai visszagyűrűznek az Egyesült Államokba. Ezt jól példázza, hogy 2000 és 2003 között az USA antidömping intézkedései 50 %-kal nőttek, 20 %-kal az EU viszonylatába. Ez főként vegyipari és acélipari termékeket érintett, utóbbi miatt 2004 elején ki is robbant az „acélháború”, mellyel az Olvasó már megismerkedhetett a 3.22 számú fejezetben Ennél is fontosabb a 2002 májusi Farm Bill (Farm Security and Rural Investment Act) (farmer törvény), mely keretében az USA 60 %-kal növeli a mezőgazdasági támogatását 2000 és 2007 között (61,3-ról 98,9 milliárd dollárra). Emellett a kereskedelem exporthitelkeretét 30 %-kal növelték, melyből egyértelműen az válik ki, hogy az USA megerősítette mezőgazdasága védelmét. Eközben az EU 2000 júniusában másodjára is megreformálta a KAP-ot, mely elmozdulás egy piacvezéreltebb állapot felé. A két hatás eredőjeként a gazdaságirányítási modellek

beavatkozási típusok jelentősen közeledtek egymáshoz, hiszen az EU liberalizáltabb, az USA protekcionistább lépésekhez folyamodott. Belátható tehát, hogy míg az EU a szabadelvűség minél mélyebb kontextusát szeretné elérni, addig az USA falak építésével igyekszik védeni vezető világkereskedelmi Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 47. oldal, összesen 64 nagyhatalmi pozícióit. Ekképpen az EU más országokkal is a kereskedelmi korlátok leépítése mellett kardoskodik, az USA viszont domináns szerepét szeretné biztosítani a multilaterális kapcsolatok terén. Ugyanakkor szót kell ejteni arról is, hogy egyes multilaterális kereskedelmi kérdésben azonos nézeteket vallanak: így van ez pl. a legszegényebb és a feltörekvő országok vámkedvezményeinek esetében, melyet mindketten elutasítanak kölcsönös kedvezményeket várva el tőlük. 4.13 A jövő lehetséges forgatókönyvei Az

öreg házastársak dilemmája: elválni, mindent elölről kezdeni, átgondolni a jövőt?55 Három fő forgatókönyv lehetséges a Transzatlanti Kereskedelmi Partnerség jövőjét illetően: semmit se tenni, újra elindítani a szabad kereskedelmi övezet tervezetét és a dohai fordulót (Doha Round), vagy új területeket feltárni a gazdasági párbeszéd területén. Semmit se tenni: egy lehetséges válóok Amennyiben az egyik oldalon sem tesznek semmit, a következő problémákkal kell számolni a közeljövőben. Turbulencia keletkezhet a WTO viták kapcsán kölcsönösen fennálló kereskedelmi szankciókból. Egyre többször fordul elő ugyanis, hogy egy-egy kereskedelmi vita kapcsán (pl. stratégiai okokra visszavezethetően) egyik fél sem enged az álláspontjából, ami elmérgesedő viszonyhoz és az egymásra kirótt büntető vámok licitáló növekedéséhez vezethet. A turbulencia második oka lehet a 2001 szeptember 11-e kapcsán hozott USA anti-terrorista

intézkedéseinek hatása. (pl konténer biztonsági kezdeményezés (Container Security Initiative). Az euró-dollár árfolyam lehet a harmadik ok, mivel az USA kereskedelmi deficitje nő, az euró erősödik, Európa (és húzó gazdasága, Németország) növekedése lelassul. Továbbá ellentétesek az álláspontok az iraki háború kapcsán is, mely ismét csak újabb nézeteltéréseket szíthat (nem beszélve az iraki újjáépítés óriási üzlete körüli csatározásokról). 54 55 „Flying on one engine” A survey of the world economy. The Economist, 2003 szeptember 20 Paugam [2003] 18-25. o Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 48. oldal, összesen 64 Mindent elölről kezdeni: Mr Gordontól Sir Leonig56 Abban az esetben, ha a felek mindent elölről kezdenének: az első és legfontosabb feladat folytatni a Dohai Forduló kereskedelmi megbeszéléseit; liberalizálni szükséges a transzatlanti vámokat és nem vám

jellegű akadályokat. Gordon becslései szerint ugyanis a liberalizáció hatása elérheti a 100 milliárd dollárt és egy millió új munkahely teremtését az óceán két partján. Emellett a 2004 végére megújuló EB új távlatokat nyithat a 2005-ös EU-USA találkozón a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Megállapodás (Transzatlanti Free Trade Agreement) nagyszabású projektjébe57. Azonban az eddigi szent teheneknek (sacred cows) számító ellentétek még mindig fennállnak: az USA magas vámjai a ruházati és textil iparban, acél szubvenció, mezőgazdasági vámok és támogatások, az EU kulturális elvárásai, befektetési megszabások, etnocentrikus fogyasztás (pl.: Buy American Act), antidömping intézkedések, szellemi tőke és származási ország azonosítása. Vissza a jövőbe: a transzatlanti együttműködés lehetséges új útjainak feltárása A harmadik esetben, az új területek feltárása esetén meg kell valósítani a együttműködést a

WTO-on belül. Tovább kell kutatni a bilaterális kereskedelemben rejlő további lehetőségeket, valamint mindenképpen a Transzatlanti Gazdasági Párbeszéd hasznára válhat, ha visszatérnek az 1990-ös Nyilatkozat (Declaration) és az 1995-ös New Transatlantic Agenda eredeti elképzeléseihez. Egyben fontos tényező az is, hogy a transzatlanti partnereknek jobban meg kell osztaniuk globális felelősségüket. De a kooperáció új területét képezhetik még a fejlesztési segélyek, a munkaügyi, munkavállalási normák vagy az AIDS elleni küzdelem konvergenciája is. 4.2 Az elkövetkezendő időszak együttműködésének prioritásai az EU és az USA szemszögéből Az Egyesült Államok stratégiáját az Európai Uniót illetően az elmúlt másfél évtizedben a következő három elem mozgatta: 1. Stratégiai beruházások az öreg kontinenesen: 56 James Gordon Brown, angol pénzügyminiszter (1997-től); Sir Leon Brittan az EB alelnöke volt (19891993),

1993-1994 között a külkereskedelemért és a kereskedelempolitikáért felelős biztosi posztot birtokolta. 57 Bár, mint azt a legújabb fejlemények tanúsítják, az új bizottság felállítása nem megy túl könnyedén. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 49. oldal, összesen 64 A kölcsönös beruházások mérlegében az USA túlsúlya redukálódott, kiegyenlítetté vált a két szereplő viszonya. Ezt jól példázza, hogy míg az 1972-82-es évtizedet még háromszoros amerikai beruházási fölény jellemezte Európával szemben, addig az 1980-as években az USA-ba érkező külföldi eredetű tőkebefektetéseknek már a kétharmada Európából származott. Napjainkban (2003-as adatok szerint) a kereskedelem volumene az áruk és szolgáltatások tekintetében meghaladta a 600 milliárd eurót, befektetés tekintetében pedig az EU-ban honos cégek 890 milliárd euró értékben rendelkeznek az USA-ban közvetlen

befektetéssel, míg az egyesült államokbeli vállalatok közvetlen befektetése az EU-ban 650 milliárd euróra rúg. 2. A befolyás kiterjesztése a leendő tagállamokra: Az Európai Unió bővülési körei, ezzel kapcsolatban a nyugat-európai amerikai érdekeltségű cégek kelet-európai terjeszkedése és az integráció további mélyülése új piaci lehetőségek sorát kínálta. Az amerikai érdeklődés szempontjából kiemelhető továbbá a bizonytalanságában is vonzó, hatalmas oroszországi piac. 3. A globális felelősség megosztásának igénye: A globális kihívásokkal szemben, mint például a terrorizmus elleni harc, vagy szűkebben a közös nyugat-európai bel- és igazságügy, az Európai Unió személyében az USA ütőképes szövetségesét kívánja látni. 2002. márciusában, TEP SG (Transatlantic Economic Program Steering Group, Transzatlanti Gazdasági Program Irányító Csoport) néven egy olyan különleges, kereskedelemmel kapcsolatos

testület alakult, melynek feladata a mindennapi transzatlanti befektetési és kereskedelmi kapcsolatok ápolása, egyben a TEP céljai megvalósulásának ellenőrzése. Ezek a célok: a Rendszeres Kooperációra és Átláthatóságra létrehozott Útmutató bevezetése és a pénzügyi piacok párbeszédének elősegítése, mely keretében összetett bilaterális pénzügyi és szabályozási témákat vitathatnak meg. Az SG hidat képez a kétoldalú tárgyalásokhoz és ösztönzi az egymással szembeni gyors visszajelzéseket a kereskedelem és a befektetések területén, az ott kialakuló konfliktusok megelőzésére és megoldására58. Az Európai Bizottság 2004. szeptemberében nyilvános konzultációt indított az érintett felekkel a transzatlanti gazdasági partnerség fokozásáról. Ennek első lépése a 2004 Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 50. oldal, összesen 64 június 26-án Írországban tartott EU–USA

csúcson Romano Prodi EB elnök és George W. Bush amerikai elnök, valamint Taoiseach Ahern ír miniszterelnök által elfogadott „EU– USA gazdasági partnerség erősítéséről szóló nyilatkozat59” szignálása. A dokumentum bevezető részében rögzítik, hogy a két gazdaság az elmúlt ötven évben – mindkettő hasznára – szorosan összefonódott. Kettejük bilaterális kereskedelmi kapcsolata a világon a legnagyobb. Kölcsönösen felszámolták a kereskedelem és a befektetések akadályait. Az EU történelmi kibővülése új lehetőségeket ad a jólét növelésére mindkét oldalon. A kereskedelem bilaterális (egymás közötti) és multilaterális (WTO) liberalizálásának köszönhetően az EU és az USA gazdaságai világátlagot meghaladó ütemben nőnek, de a legszegényebb országokat sem hagyják leszakadni. A Dohában elfogadott fejlesztési terv (Doha Development Agenda) keretében tovább kell csökkenteni a globális kereskedelemnek és a

fenntartható fejlődésnek gátjait. A mezőgazdasági termények kereskedelmének alapvető megreformálása után lehetőség nyílik más fontos területekre is kiterjeszteni a tárgyalásokat. A fő részben kijelölik a mélyebb együttműködés lehetséges irányait, melynek az egyik legfontosabb eleme az innováció. Az innováció kiemelkedő területei az információ, a kommunikáció, a hidrogén energia, a gyógyszeripar és más egészségügyi termékek. Mindamellett az innováció szerves részét képzi a szellemi termékek jogi védelme is (intellectual property rights). A transzatlanti gazdasági kapcsolatok még sikeresebbé tétele érdekében, az alábbi területeken folyó együttműködési tárgyalásokat kell kibővíteni: navigációs rendszerek (GSP, Galileo), légügyi szabályozás, nyitott transzatlanti tőke- és pénzpiac (Financial Markets Regulatory Dialogue), konténeres szállítmányozás egyszerűsített vámszabályozása, bór, bioélelmiszerek

(organic food products) és baromfi kereskedelem, útiterv kidolgozása az országok jogi szabályozásbeli különbségeinek minimalizálására, nyugdíjrendszer reform és termelékenység javítás. 58 Az Európai Unió Portálja [2004c] EU-U.S Declaration on Srengthening our Economic Partnership (Dromond Castle, 26 June 2004) Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 51. oldal, összesen 64 59 Az összegzés szerint még szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat a legdinamikusabb területek legjobb gyakorlatainak (best practices) terjesztésével. Ösztönzik a társadalom széles réteginek bevonásával folyó kreatív szakmai vitákat (public debate). A két fél folytatja a Transzatlanti Párbeszédet (Transatlantic Dilaogue), illetve annak az üzleti világ, a fogyasztói társadalom és a szabályozási területeken tett erőfeszítéseit. A gátló tényezők felszámolásával a transzatlanti piac jövedelmezősége,

termelékenysége, foglalkoztatottsága és életszínvonala ugrásszerűen emelkedik. A transzatlani kapcsolatok gátjainak leépítését segítendő, nemcsak a szakértőkből felállított úgynevezett Senior Level Group60 véleményét kívánják figyelembe venni, hanem a nézőpontok minél szélesebb skálája érdekében, a társadalom széles rétegeiben kívánnak felmérést végezni61. A Bizottság felhívással fordul az üzleti közösséghez, a környezetvédő és fogyasztói szervezetekhez, a szakszervezetekhez és egyéb érdekcsoportokhoz, valamint a magánszemélyekhez, hogy nyilvánítsanak véleményt azokról az akadályokról, amelyeket kereskedelmi és befektetési tevékenységeik során egymás piacain tapasztalnak, továbbá hogy vázoljanak fel egy elérendőnek tartott állapotot az Európai Unió és az Egyesült Államok jövőbeli kereskedelmi és gazdasági kapcsolatairól. A nyilvános konzultációra 2004 október-novembere folyamán kerül sor,

melynek eredményeit összesítik és elemzik, továbbá összevetik az Egyesült Államok kormányzata által ezzel párhuzamosan tartott hasonló konzultáció eredményeivel. Ezt követően mindkét fél szakmapolitikai javaslatokat dolgoz majd ki, amelyek bekerülnek egy előremutató közös stratégiába, amit magas szintű EU–USA tisztviselői csoport mutat be a 2005-ben rendezendő következő EU–USA csúcson. A konzultáció célja új elgondolások felvetése arról, hogyan lehetne előmozdítani a transzatlanti gazdasági integrációt, fokozni a működőtőke áramlását és a kereskedelmet, ösztönözni az innovációt és a munkahelyteremtést, továbbá felismerni és leküzdeni 60 1999-ben 10 tapasztalt hivatalnokokból álló Senior Level Group-ot alakítottak ki a Közös Akciótervnek (Joint Action Plan) megfelelően. Ezek a civil társadalom „párbeszédei”: Transzatlanti Üzleti Párbeszéd (TABD), Transzatlanti Fogyasztói Párbeszéd (TACD),

Transzatlanti Környezetvédelmi Párbeszéd (TAED), Transzatlanti Munkaerő Párbeszéd (TALD), Transzatlanti Jogalkotói Párbeszéd (TALD) és számos más, speciális témára szakosodott együttműködés. (Paugam [2003] 7-8 o) 61 Az Ön hangja Európában c. kérdőív fordítását a 3 számú mellékletben találja az Olvasó Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 52. oldal, összesen 64 azokat az akadályokat, amelyek korlátozzák az EU és az USA gazdasága közötti verseny kialakulásának lehetőségét.62 62 Az Európai Unió Portálja [2004d] Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 53. oldal, összesen 64 ÖSSZEFOGLALÁS Bár, az atlanti dimenzió a 1980-as évekre elvesztette elsődlegességét a világgazdaság három centruma között folyó versenyben, ennek ellenére az USA és az EU egymás számára még mindig a legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnerek maradtak:

ők a legnagyobb befektetők egymás gazdaságában, és kölcsönösen a legintenzívebb K+F együttműködést folytatják egymással. Világkereskedelmi részarányuk relatív csökkenése ellenére, továbbra is ők alakítják a világgazdaság szabályrendszerét. Témaválasztásunkat ezek a felismerés inspirálták Dolgozatunk első fejezetében az Olvasó megismerkedhetett az EU és az USA közötti kereskedelem számszerű hátteréről, illetve olyan korrelációra hívtuk fel a figyelmet a két „motor” teljesítménye között, mely híven tükrözi az USA indukáló, valamint az EU lépéstartó szerepét. Számításainkkal ugyanis beláttuk, majd a grafikonokon szemléletesen ismertettük is, hogy az Egyesült Állomok GDP-bővülése rendkívül szoros, pozitív kapcsolatban áll az unióéval. Természetesen ez egyrészt magától értetődő is, hiszen tudvalevő, hogy az USA a legfontosabb kereskedelmi partnere az EUnak. Így érthető, hogy amennyiben a

tengerentúlon konjunkturális ciklusba lép a gazdaság, annak előbb utóbb Európában is érződni fog a hatása, hiszen a gyorsuló gazdaság importéhsége is nagyobb lesz. Ez a katalizáló hatás pedig a számítások szerint még akár két év múlva is érződik az öreg kontinensen. A másodlagos szerep kiváltó okainak elemzését hosszasan lehetne taglalni, de az mindenesetre egyértelmű, hogy a K+F területén tapasztalható elmaradás (melynek ledolgozása a Lisszaboni Tervben is prioritást kapott), a nagyobb termelékenység és a magasabb ledolgozott óraszám kétségkívül hátrányba helyezi az EU-t az USA-val szemben. A következő fejezetben az 1962-ben első alkalommal egy hivatalos vitarendezési testület – az akkor még GATT – előtt felmerült viták napjainkig történő ismertetésével azt kívántuk elérni, hogy pontosan nyomon követhető legyen, a gazdaság mely területei konfrontálódtak egymással és azok mekkora értéket

érintettek. Részletes magyarázatunkkal arra is igyekeztünk rávilágítani, hogy egy-egy ilyen vita mögött milyen elsődleges, esetleg másodlagos érdekek húzódtak meg, s a szereplők hogyan kezelték a kialakult kényes szituációkat. A viták bemutatását az is indokolttá tette, hogy szoros (egyenesen arányos) összefüggést véltünk felfedezni a gazdaság aktuális teljesítőképessége (bővülése, visszaesése) és a viták számarányának alakulása között. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 54. oldal, összesen 64 Azaz a megfigyeléseink szerint a viták felmerülési frekvenciája és a GDP-bővülés üteme között szoros összefüggés van. A záró fejezetben felhívtuk a figyelmet a két gazdaság formálisabb keretek közé terelésének múltbeli kísérleteire, azok sikertelenségeinek okaira, következményeire. Ezekből kiindulva olyan különböző perspektívákkal gazdagítottuk az

érdeklődő ismereteit, melyek a két fél közötti várható kapcsolatokat híven reprezentálhatják. Összefoglalva az eddig kifejtett gondolatokat elmondható, hogy dolgozatunkban a bilaterális kereskedelem és kapcsolódó ágazatai köré csoportosított kérdések és válaszok alapján egy részeiben egységes képet akartunk kialakítani, mely tükrözi a jelenlegi világgazdaságban folyó, uralkodó irányzatokat. Mindezekből kiindulva onnan, hogy megvizsgáltuk a kétoldalú kereskedelmi rendszer volumenét és szerkezetét, át a kereskedelmi viták tárgyalásáig, eljutva a jövő lehetséges kimeneteleinek elemzéséig, arra jutottunk, hogy ez a komplex és kényes egyensúlyú rendszer még mindig a világgazdaság fókuszpontjában helyezkedik el. Ezért nélkülözhetetlen foglalkoznunk ezzel a témával, mivel nincs még egy ilyen reláció a világon, mely ilyen erőteljes hatást gyakorolna nemcsak a globális gazdaságra, de mindennapjainkra, kultúránkra.

(Gondoljunk akár csak a globalizáció hatásaira!). A dolgozat érdeme tehát az, hogy mindezeket az összefüggéseket részletesen tárgyalja, a témában fellelhető magyar és nemzetközi irodalom közvetítése mellett, azokat saját kutatásokkal, véleménnyel is alátámasztja, színesíti. Végeredményben e dolgozattal az volt a szándékunk, hogy ismereteinket a témában minél jobban szélesítve egy olyan munkát készítsünk el, mely azokat rendszerezve, átdolgozva új szemléletet alkot ebben a történelmi múltra visszatekintő, gazdasági kapcsolatrendszerben. Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 55. oldal, összesen 64 FELHASZNÁLT IRODALOM Andor László [2004]: Még négy év Bushnak. Népszava 257 szám 7 o European Commission [2003]: Report on United States Barriers to Trade and Investment. European Commission, Brussels European Commission [2003]: European Competitiveness Report 2003. European Commission,

Brussels http://www.eumaboiscom/download files/European%20competitivenesspdf Balázs Péter [2004]: Az Európai Unió külpolitikája és a magyar – EU kapcsolatok fejlődése. Budapest, KJK KERSZÖV Bank for International Settlements [2004]: 74th Annual Report (1 April 2003-31 March 2004). Bank for International Settlements, Basel Csáki György [2003]: Európa Amerikában – Amerika Európában: a transzatlanti kereskedelmi és tőkekapcsolatok jellemzői az új évezred kezdetén. Európai Tükör Műhelytanulmányok 92. szám Budapest, Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ Dahrendorf, Ralf [1998]: Egy autoritárius század küszöbén. Kritika január 14-17 o Az Európai Unió portálja [2004a]: U.S Non-Complience with WTO Rulings European Union Factsheet, www.europaeuint Az Európai Unió portálja [2004b]: USA-Boeing: Az EU a WTO-hoz fordul az USA Boeingnek juttatott támogatásai miatt.

http://europa.euint/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/04/1191 Az Európai Unió portálja [2004c]: The Transatlantic Economic Relationship. http://europa.euint/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/04/1163 Az Európai Unió portálja [2004d]: A Bizottság nyilvános konzultációt indít az EU USA gazdasági partnerség erősítéséről. http://europa.euint/rapid/pressReleasesActiondo?reference=IP/04/1163 Figyelő [2004a]: Az EKB nem tervez kamatemelést. December 1 http://www.fnhu/cikkphp?cid=90578&id=4 Figyelő [2004b]: Bush Gazdaságpolitikája – Katasztrófa. (Interjú Gale, W G demokratapárti közgazdásszal.) XLVIII évfolyam 44 szám, Figyelő [2004c]: Nem enged a génkezelt termékek ügyében a minisztérium. Április 22 http://www.fnhu/cikkphp?id=3&cid=79028 Fincziczki Béla [2004]: Az EU versenytársai kárpótlást követelnek a bővítés miatt. HVG 2004. március 9 Halaska Gábor, Martin József Péter [2002]: Begyűrűző acélháború - Vasakarat.

Figyelő, április 2. http://wwwfnhu/cikkphp?id=69&cid=35922 Kalotay Kálmán [2003]: Működőtőke – válságban? Közgazdasági Szemle, L. évf, Január (35–55. o) Losoncz Miklós [2004]: Az amerikai elnökválasztás gazdasági hatásai. Élet és Irodalom XLVII. évfolyam 43szám, 5 o Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 56. oldal, összesen 64 Mikolay Lászlóné [1999]: Külkereskedelmi ismeretek. KVIF, Budapest Népszabadság [2004]: Génkezelt EU vetőmagok. Szeptember 9 (http://www.nolhu/cikk/332073/) Paugam, Jean-Marie [2003]: Is the Transatlantic Dialogue beside the Point? Institut francais des relations internationales, Paris (www.ifriorg) UNCTAD [2004]: World Investment Report 2004 The Shift Towards Services. United Nations, New York and Geneva, 2004. wwwunctadorg Veress József [2000]: State and Globalization. Stúdium, Nyíregyháza Veress József [2001]: Globalizáció: pro és kontra. Külgazdaság 45 évf 1

szám, 27-43 o Veress József [2002]: Globalizáció, Európai Unió, Magyarország. Győri Széchenyi Szakkollégium Évkönyve, Széchenyi István Egyetem Vida Krisztina [2002]: Az Európai Unióról röviden. BGF, Belső jegyzet a BGF Kereskedelmi és Vendéglátóipari Kar számára. FELHASZNÁLT WEB-OLDALAK www.beagov (Bureau of Economic Analysis) dataweb.usitcgov (United States International Trade Commission) www.ustrgov (Office of the United States Trade Representative) www.wtoorg (World Trade Organization) www.europaeuint (Az EU honlapja) www.unctadorg (United Nations Conference on Trade and Development) www.fnhu (Figyelő) www.hvghu (HVG) www.nolhu (Népszabadság) www.mindentudasegyetemehu (Az MTV Mindentudás Egyeteme c műsorának honlapja) www.mtihu (Magyar Távirati Iroda) Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere 57. oldal, összesen 64 MELLÉKLETEK Szabó Zsolt Roland – Zetkó Károly Az EU-USA gazdasági kapcsolatrendszere

www.europeerhu 58. oldal, összesen 64 58 2001 718712 178224 155787 13846 19716 29363 9715 19328 39701 24118 22437 2002 681833 159735 140359 13622 18866 26024 9810 18107 32085 21845 19376 2003 713122 168220 147391 15332 16829 28288 10287 20528 32869 23258 20829 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 498438 491020 536528 589394 668690 749374 803113 876470 917103 1029980 1224408 1145900 1164728 1260674 111447 103793 113373 124596 138783 154762 168563 184469 205076 226690 259526 255367 260782 284679 99016 92626 101603 109898 120992 134297 146235 160371 176210 194634 219945 219486 225383 245002 4585 4111 4696 7086 8465 8754 9483 10809 8773 9503 10259 10462 10098 10404 13044 13203 14652 15234 16676 17219 18619 20657 24006 25705 29772 30372 28273 29230 28088 26039 28737 28531 31684 36827 38861 43047 49749 55166 58500 59032 62471 68007 12664 11701 12246 13198 14782 16331 18302 19401 20940 22350 25031 23767 24199 25392 4932 4854 5744 8489 6013 6393 7456

7608 7537 8424 9624 9456 9799 11519 19965 18263 19945 21509 24868 26733 28755 32631 34489 38789 43388 40982 40464 42574 15738 14455 15583 15851 18504 22040 24759 26218 30716 34697 43371 45415 50079 57876 12431 11167 11770 14698 17791 20465 22328 24098 28866 32056 39581 35881 35399 39677 2000 771994 184656 162521 14213 20199 28921 10951 21714 40725 25798 22135 Importadatok Teljes USA import Európa i EU i Belgium és Luxembourg Franciaország Németország Olaszország Hollandia Nagy-Britannia Egyéb Európa, kívéve EU 1999 683965 168295 149040 13264 18518 26359 9878 19342 37657 24022 19255 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 387401 414083 439631 456943 502859 575204 612113 678366 670416 114667 120575 119861 117466 120740 138222 144188 160298 166761 100968 105886 105511 99669 105557 121728 124824 138489 146299 10303 10625 9872 9293 11017 12824 12681 13993 14410 13428 15123 14432 13110 13498 14117 14373 15859 17511 18200 20557 20510 18465 18745 21913 22885 23810 26171 7871

8491 8619 6362 7029 8753 8687 8916 8921 12819 13369 13522 12760 13463 16388 16565 19818 18879 22732 21284 22458 25859 26245 28230 30448 35763 38386 15615 16437 16098 13820 15560 19503 19185 20330 22021 13699 14689 14350 17797 15183 16494 19364 21809 20462 Exportadatok Teljes USA export Európa EU Belgium és Luxembourg Franciaország Németország Olaszország Hollandia Nagy-Britannia Egyéb EU Európa, kívéve EU Bureau of Economic Analysis U.S International Transactions Accounts Data Table 2. US Trade in Goods [Millions of dollars] Külkereskedelmi mérleg Teljes USA Európa EU Belgium és Luxembourg Franciaország Németország Olaszország Hollandia Nagy-Britannia Egyéb Európa, kívéve EU Bureau of Economic Analysis U.S International Transactions Accounts Data Table 2. US Trade in Goods [Millions of dollars] 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 -111037 -76937 -96897 -132451 -165831 -174170 -191000 -198104 -246687 -346015 -452414 -427188

-482895 -547552 3220 16782 6488 -7130 -18043 -16540 -24375 -24171 -38315 -58395 -74870 -77143 -101047 -116459 1952 13260 3908 -10229 -15435 -12569 -21411 -21882 -29911 -45594 -57424 -63699 -85024 -97611 5718 6514 5176 2207 2552 4070 3198 3184 5637 3761 3954 3384 3524 4928 384 1920 -220 -2124 -3178 -3102 -4246 -4798 -6495 -7187 -9573 -10656 -9407 -12401 -9888 -5482 -8227 -10066 -12939 -14914 -15976 -19237 -23578 -28807 -29579 -29669 -36447 -39719 -4793 -3210 -3627 -6836 -7753 -7578 -9615 -10485 -12019 -12472 -14080 -14052 -14389 -15105 7887 8515 7778 4271 7450 9995 9109 12210 11342 10918 12090 9872 8308 9009 2767 3021 2513 4350 1377 1497 1693 3132 3897 -1132 -2663 -1281 -8379 -9705 -123 1982 515 -2031 -2944 -2537 -5574 -5888 -8695 -10675 -17573 -21297 -28234 -34618 1268 3522 2580 3099 -2608 -3971 -2964 -2289 -8404 -12801 -17446 -13444 -16023 -18848 19 92 2 026 09 1 596 35 1 055 11 541 24 22 79 141 92 59 87 54 92 105 94 /2 4/154 91 89 429 74 428 23 181 03 219 49 27 71 1 51 1 991 202

279 152 323 105 886 464 37 2 161 111 78 5 274 4 973 9 030 136 95 1 27 499 57 498 68 231 64 238 78 2 826 89 213 32 215 70 18 46 1 60 27 28 158 28 55 16 52 69 102 29 159 14 2 36 449 08 447 48 1553 88 996 69 557 19 19 93 2002 97 25 472 27 726 1 402 166 2 031 15 219 5 051 5 749 12 922 17 730 124 54 766 54 600 164 383 105 557 58 826 1 994 219 149 35 698 36 625 1 226 180 2 099 18 293 5 803 6 240 14 690 19 071 196 73 729 73 549 188 120 121 728 66 392 1 995 261 849 3 8154 4 1487 926 176 236 8 2 0004 639 1 609 2 1 5922 2 1957 134 8 0743 8 0567 19 7692 12 4824 7 2868 199 6 27 8435 (C re dits +; d eb its -) [M illions of d ollars] 4128 8 4883 8 79 0 18 5 292 5 2027 3 643 1 648 7 1527 3 2662 4 12 6 9110 1 9091 6 2 1662 8 1 3848 9 7813 9 199 7 3 0772 9 Im p o rts of g oo ds a nd -1 963 92 -1846 46 -1 923 34 -2019 31 -230 741 -263 562 -28 511 3 -32 376 7 se rvic es and incom e Impo rts of good s a nd services -1 438 46 -1371 41 -1 467 07 -1557 33 -169 109 -186 616 -20 001 8

-22 057 5 G ood s, ba lance of paym ents -990 16 -926 26 -1 016 03 -1098 98 -120 992 -134 297 -14 623 5 -16 037 1 S e rvices -448 30 -445 15 -451 04 -458 35 -48 117 -52 319 -5 3783 -6020 4 D irect de fe nse exp end itu res -109 12 -108 66 -90 64 -78 08 -6 221 -5 768 -5720 -581 2 T ravel -119 68 -101 74 -116 49 -125 26 -13 545 -14 379 -1 3155 -1511 8 P a ssenge r fares -49 88 -44 15 -45 49 -49 21 -5 499 -6 477 -6839 -795 6 O th er tran sportation -66 21 -60 98 -63 07 -61 12 -6 865 -7 045 -7456 -814 4 R oyalties and license fees/5/ -17 48 -22 34 -25 30 -27 42 -3 068 -3 875 -4070 -482 1 O th er private services/5/ -80 69 -100 03 /24/-102 24 -109 01 -11 998 -13 780 -1 5482 -1741 2 -5 25 -7 26 -7 82 -8 24 -921 -995 -1061 -94 1 U .S G ove rnme nt m isc service s Incom e paym ents -525 46 -475 05 -456 27 -461 98 -61 632 -76 946 -8 5095 -10 319 2 -523 87 -473 45 -454 71 -460 24 -61 449 -76 721 -8 4872 -10 295 9 Incom e paym ents on fo reign ow ne d assets in the U S D irect in vestm ent paym

ents -45 79 -27 87 -50 81 -78 41 -14 300 -20 426 -2 2757 -2685 8 O th er private paym ents -356 61 -322 46 -276 32 -262 67 -34 848 -40 650 -4 3642 -5075 4 U .S G ove rnme nt p ayme nts -121 47 -123 12 -127 58 -119 16 -12 301 -15 645 -1 8473 -2534 7 C omp ensation o f em ploye es -1 59 -1 60 -1 56 -1 74 -183 -225 -223 -23 3 U .S In tern atio n al T ransa ctio ns, b y A rea - E U C urre nt ac count 19 90 E x po rts o f g oo ds a nd 1 985 77 se rvic es and incom e re ceipts E xp orts o f goo ds and service s 1 425 98 G ood s, ba lance of paym ents 1 009 68 S e rvices 416 30 T ransfers und er U .S milita ry 23 63 ag ency sale s co ntra cts T ravel 94 39 P a ssenge r fares 50 04 O th er tran sportation 52 01 R oyalties and license fees/5/ 85 16 O th er private services/5/ 109 89 1 18 U .S G ove rnme nt m isc service s Incom e receip ts 559 78 559 00 Incom e receip ts on U .S -ow ned asse ts ab road D irect in vestm ent receip ts 265 22 O th er private receip ts 266 03 U .S G ove rnme

nt rece ipts 27 75 C omp ensation o f em ploye es 78 B u re au of E conom ic A nalysis U .S Intern ationa l T ransa ctio ns 504 28 599 47 6 48 2 13 27 55 223 69 67 00 70 53 184 18 346 13 1 50 1112 36 1110 23 2410 98 1490 40 920 58 19 99 3523 34 57 865 76 118 720 226 2 657 24 136 6 651 7 958 18 225 37 401 126 134 929 134 703 259 675 162 521 97 154 2 000 394 604 44 707 65 112 916 241 2 620 19 609 5 788 8 577 16 346 39 587 134 110 976 110 735 248 448 155 787 92 661 2 001 359 424 5 0887 4 9914 821 257 2242 1 8804 6049 8617 1 8456 4 4063 123 10 1879 10 1622 23 8713 14 0359 9 8354 2002 34 0592 6 708 4 4 355 0 78 4 27 6 305 3 1 912 4 539 2 924 5 1 984 4 4 766 1 12 7 1 1169 4 1 1141 8 2 5183 7 1 4739 1 1 0444 6 200 3 3 6353 1 -2696 90 -1946 34 -750 56 -62 59 -182 19 -95 57 -92 84 -59 93 -247 82 -9 62 -1245 31 -1240 74 -345 25 -641 19 -254 30 -4 57 -2 436 27 -1 762 10 -6741 7 -54 49 -1726 1 -91 35 -89 69 -59 40 -1972 4 -9 39 -1 119 34 -1 117 24 -2447 2 -5848 3 -2876 9 -2

10 -36 819 -82 449 -23 440 -142 -305 152 -219 945 -85 207 -6 252 -20 678 -12 023 -10 859 -6 899 -27 517 -979 -142 850 -142 708 -12 473 -79 153 -22 234 -311 -304 674 -219 486 -85 188 -6 894 -19 069 -10 778 -11 653 -6 704 -29 114 -976 -114 171 -113 860 -2 0879 -7 1041 -2 0709 -314 -31 3051 -22 5383 -8 7668 -7599 -1 7942 -8841 -1 1569 -7465 -3 3224 -1028 -11 2943 -11 2629 -3 753 6 -6 056 0 -1 717 8 -32 6 -34 139 5 -24 500 2 -9 639 3 -955 1 -1 716 0 -1 004 6 -1 389 3 -854 9 -3 620 3 -99 1 -11 560 0 -11 527 4 -3 555 61 -3942 21 -448 002 -418 845 -42 5994 -45 699 5 431 99 554 27 8 45 1 93 32 65 209 63 66 46 74 05 175 22 297 38 1 38 996 64 994 71 2 319 76 1 462 99 856 77 19 98 3 316 40 XEU, EUR USD 90 991 992 993 994 995 996 997 998 999 000 001 002 003 004 9 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 2 2 2 2 (euró /ecu/ illetve dollár árfolyam, 1 egységre forintban, 1990-2004.1216) A Magyar Nemzeti Bank hivatalos, napi deviza-középárfolyamának alakulása 0 50 100 150 200 250

300 Forrás: www.mnbhu Ft 350 2. számú melléklet 3. számú melléklet Az Ön hangja Európában c. kérdőív63 fordítása 1. Kérdés: Az Ön véleménye szerint melyek a szorosabb EU-USA gazdasági integráció legnagyobb akadályai? 2. Kérdés: Milyen gyakorlati intézkedéseket kellene végrehajtani, hogy ezeket az akadályokat elhárítsuk? 3. Kérdés: Milyen egyéb intézkedésekkel lehetne a transzatlani gazdasági integrációt tovább mélyíteni, az innováció vívmányait elterjeszteni, új munkahelyeket teremteni valamint a gazdaságunknak és vállalatainak nagyobb versenyképességet biztosítani? 4. Kérdés: Az EU-USA bilaterális kereskedelmi és gazdasági terv (Agenda) már eddig is számos eredményt ért el, különösen az alábbiak területén: pénzügyi piacok szabályozásának párbeszéde, iránymutatás a rendszeres együttműködésre és átláthatóságra, a Galileo-GPS egyezmény a műholdas navigációra, egymást

felismerő rendszerek a haditengerészeti felszerelések. Ön szerint több területre kell kiterjeszteni az ilyen bilaterális együttműködést? Milyen új területeket javasol? 5. Kérdés: Milyen intézkedések bevezetését tartaná indokoltnak a transzatlanti piacon, melyek segíthetnék Önt a vállalatvezetésben és a megbízható pénzügyi információk megszerzésében? 6. Kérdés: Milyen elengedhetetlen lépések lát szükségesnek a transzatlanti közvetett és közvetlen befektetések megkönnyítésére? 7. Kérdés: Milyen javaslatai vannak a környezet, a vásárlói érdekek, az egészség, a biztonság és a munkanormák megvédésére, melyek egyben a gazdasági integrációt is előremozdítják? 8. Kérdés: Az új határ- és szállítmányellenőrzési intézkedéseknek milyen különleges hatásuk van a kereskedelemre, a befektetésekre és az utazásokra? Ha kedvezőtlen hatásuk van, ennek kiküszöbölésére mit javasol? 63

http://europa.euint/yourvoice/consultations/index enhtm 9. Kérdés: Jól működik-e az EU-ban és az USA-ban az exportellenőrzések adminisztrációja illetve a know-how transzferje, a kereskedelmi és biztonsági célok összhangjában? Ha nem, milyen intézkedéseket kellene közösen hozni, hogy javítsanak a helyzeten? 10. Kérdés: Milyen egyéb lépéseket kellene közösen a szellemi tulajdonjogok védelmében hozni, amennyiben ez szükséges egyáltalán? 11. Kérdés: Voltak-e gondjai amerikai állami tenderek kapcsán? Ha igen, hogyan lehetne kiküszöbölni ezeket a problémákat? 12. Kérdés: Mit kellene tenni a transzatlanti szolgáltatáskereskedelem további liberalizációja érdekében, beleértve szakképzéseket is? 13. Kérdés: Ön szerint fontos-e a vámok további csökkentése illetve eltörlése az EU és az USA között? Ha igen, milyen ágazatokban? 14. Kérdés: Az EU és az USA bilaterális integrációja erősítésének milyen

lehetséges hatása lehet a multilaterális kereskedelmi rendszerekre és a fejlődő országok érdekeire? Van-e ezzel kapcsolatban valamilyen észrevétele? 15. Kérdés: Hogyan javíthatnánk a transzatlanti gazdasági párbeszéd átláthatóságát és az abban folyó közösségi részvételt? 16. Kérdés: Van-e egyéb észrevétele, javaslata?