Irodalom | Versek » Szuromi Lajos - Tóth Árpád, Isten törött csellója, hallgatok

S Z U R O M I LAJOS TÓTH Á R P Á D : ISTEN TÖRÖTT CSELLÓJA, HALLGATOK (METRIKAI ELEMZÉS) A mértékes verselésű költemény sorai alatt hagyományos (időmértékes-monometrikus) prozódiával mérve, hagyományos prozódiai jelekkel adjuk meg a vers elsődleges metrikai leírását. A szövegsorok mellett az időmértékes metrum egységeit, a verslábakat nevük kezdőbetűjével soroljuk fel : j = jambus, s = spondeus, t = trocheus, a = anapesztus, p pirrichius, ch = Choriambus, es = csonkaláb. Olykor aláhúzással jelöltünk egy-egy verslábat, ez erős, éles verslábra utal, amikor a thesis-arsis között éles nyomatékkülönbség érzékelhető. Többször adunk zárójelben eltérő felsorolást Ezt az magyarázza, hogy az elemi prozódia szerint mért szótagok, tehát a szótagkapcsolatokból adódó verslábak is élhangsúlyos nyelvünkben relatív nyomatékváltozáson mehetnek át, a hangzó metrum gyakran különbözik az írottól, a

képlet-metrumtól. A hangzó metrum a szimultán prozódiával mérhető Zárójeles felsorolásunk tehát szimultán prozódiával minősített hangzó metrumot ír le, amikor ez hiányzik, akkor képlet- és hangzó metrum élményünkben azonos. A verslábak felsorolása alatt sorról sorra metrikai jellemzőket adunk meg, sor végén pedig betűjellel utalunk a rímre. Kötőjelek között néhány fontos metrikai információt jelzünk: a sor szótagszámát, az időmértékes metszet típusát, a metszetkövető szótag időmértékes hosszúságát vagy rövidségét, a metszettel érvényesített tagolás alapját s végül a sor I I II I I f Már csöndje a szent, mint a remetének, I^Jf I I ü I и о Iу м (s, j, j, j, j, cs) 11-P-K-5-SZ/4 5 У 4/2 s, a, s, a, cs 1 l-2d-K-5-sz/9 5 II 6 s, j, s ,j,j, cs ев й X Oly fájdalom volt rája írva, melynek ев Húrjai elpattantak. A nyakán ch, s, j, j vu I « 10-h-M-7-im Gyászfátyol volt átvetve,

néma flór. s, s, s, j, s (ch, ch, j) | |„|| |„ 10-h-K-7-sz/8 4/3 I I 3 S mégse volt érzelgős tárgy. Némi por t, s, s, s, j (ch, j, j, j) „| j | y |„ v 10-h-K-7-im Fedte már. Megbékélt évek pora t, s, s, s, p (t, s, s, ch) «I - -| 1 1 vu 10-3d-K-6-im ll-3d-M-6-sz/7 3/3 I I 3/2 s, ch, j,ll-h-M-7-im j, cs s, p, ch, j 10-2d-K-4-sz/l 4 ||4/2 j, p, s, j, j, cs 11-P-K-5-SZ/4 5 I I 3/3 ch, t, p, s, es (ch, s, ch, cs) ев "ев" Egy sarokban. szép I úri V szobában, V a||l»| и |tl Én csönd vagyok. Itt ne keress zenét I U и II с/ сг | с/ Olyan vagyok én ebben a világban, и | t* t / | J | |L t/ U Mint az a gordonka, amelyet láttam и V I [у 838 Tóth Árpád-ülésszak ев « - |- - I I * (/ |- | 1 | |c/ |c/ |u -I « -И1-1- - u II и ии j I [ J Jи j -|„-|-- II - - |c - |u|| j У ü Isten1 törött w csellója, I MI I hallgatok. ° у 5 I J 4/2 s, j, s,j j, j 10-h-K-7-im 5

У 3/3 5 ||5 (j, j, j, ch) 6 II4 (s, j, j, j, j) 10-P-K-5-SZ/4 j, s, j, ch 10-3d-K-6-sz/6 s, j, s, s, j 11-P-K-5-SZ/4 s, s, s, j, j, cs 5/1 I I 4 5 II4/2 10-3d-K-6-sz/6 s, ch, ch 11-P-K-5-SZ/4 (s, j, j, j, j, cs) 5 У 6 1 l-p-K-5-sz/4 s,j,j,s,j,cs (ch, j, j, j, cs) 5 У 4/2 (s, s, j, j, j, cs) X (j, s, s, j, j) t, s, s, j, j, cs 11-P-K-5-SZ/4 s, s, s, ),j, es 4 I I 3/3 j, s, s, p, j a a X X a X a/a a a/m Tóth Árpád-ülésszak v I Üvöltsön hát a szájas sokaság, - Melyhez nem illik más, csak némaság És tenné szebbé, istenibb titokká, I и и Vérezné be a dús alkonyatot, - Csak mintha némi finom, messzi pára Már nem emlékszik régi bánatára: |--HH"-k - У Míg elkallódott életébe réved, j, j, es, j, a, cs 1 l-csp-M-5-sz/3 10-2d-K-4-sz/l Magányában, s cellája küszöbén S uv- иu \v u V Ki elfelejtett beszélni az évek t 839 840 Tóth Arpád-ülésszak verselési

rendszerét. E költeményben a következő időmértékes metszetek mutatkoznak: másod-dierézis (2d), amely dipódia (két egész versláb) után található, harmad-dierézis (3d) a harmadik versláb után, penthémimerész (p) az ötödik fél versláb után, e cezúra metszi a harmadik verslábat, csonkaláb-követő penthémimerész (csp), ami szintén az ötödik fél verslábat követi, de ez a fél versláb csonkaláb, hephthémimerész (h) a hetedik fél versláb után, azaz a negyedik verslábat metsző cezúra. A metszetkövető szótag rövidsége vagy hosszúsága dönti el, hogy nyomatékA/egosztó vagy nyomatékAapcsoló sorról beszélünk, erre utalnak M illetve К betűink. (Minden időmértékes metszet után szó kezdődik. Ennek élhangsúlya adott, változatlan, s ha a metszetkövető szótag rövid, a nyelvi és az időmértékes metrikai nyomaték elkerüli egymást, nyomatékmegosztást eredményezve, ha pedig hosszú e szótag, akkor kiemelésre alkalmas

nyomatékkapcsolás tanúi leszünk.) A metszetek legtöbbször sortagoló tényezők (azért nem mindig, mert függ a tagolás a nyelvi szerkezettől, különösen a szólamtagolás érvényétől). A tagoló metszet pozíciója tagolási alapot ad, erre az alapra számmal utalunk. Végül a sor verselési rendszerbe sorolható, ezt jelezzük. A magyar nyelvű verselés három metrikus rendszert követ: hangsúlyos-ütemező (h), időmértékes-verslábazó (i), mindkettő monometrikus (hm, im), illetve szimultán (sz), tehát egyidejűleg ütemező és verslábazó, bimetrikus. Szimultán sorváltozatokat jelölünk számokkal: sz/1 4-es alapú, másod-dierézissel tagolt, nyomatékmegosztó szimultán sor; sz/2 = mint az szil, de nyomatékkapcsoló; sz/3 = = 5-ös alapú, penthémimerésszel tagolt, nyomatékmegosztó szimultán sor, ahol az ötödik fél versláb csonka ; sz/4 = 5-ös alapú, lábmetsző penthémimerésszel tagolt, nyomatékkapcsoló szimultán sor; sz/5 = mint az

sz/4, de nyomatékkapcsoló; sz/6 = 6-os alapú, harmad-dierézissel tagolt, nyomatékkapcsoló szimultán sor; szj7 = mint az sz/6, de nyomatékmegosztó; sz/8 = 7-es alapú, hephthémimerésszel tagolt, nyomatékkapcsoló szimultán sor, ahol a 7-et szabályos mel- Tóth Árpád-ülésszak 841 lékmetszet tagolja; sz/9 = 5-ös alapú, másod-dierézissel tagolt, nyomatékkapcsoló szimultán sor. Megemlítjük, hogy az sz/8 számunkra nyomban /w-rendszerűvé válik, ha a 7-et nem tagolja szabályos mellékmetszet. A teljes költemény verselését annak a verselési rendszernek a nevével adjuk meg, amelyhez a sorok többsége tartozik. A szimultán metrumú sorokban az ütemszerű tagolást hagyományosan jelöljük, az ütemek szótagszámával s a metszet jeleivel. A költemény rímelését a Kritikai kiadás abbx formában határozza meg, amit a költő egyedül itt alkalmazott. Magunk az egy szótagnyi mélységben mért rímek között különbséget tettünk teljes rím

és asszonánc között (a/a = asszonáncrím), továbbá valamely módon modulált rímek tekintetében (a/m). A kezdő és a záró rímtelen sorok közé ékelt párrímnek, ezen szokatlan félrímnek (xaax) maradéktalanul csupán a negyedik strófa tesz eleget. A leíró elemzés eredményeit a táblázatban foglaljuk össze. A versláb-összesítésben százalékszámaink szótagszámarányokat jeleznek (100% = 210, a költemény teljesszótagszáma). A metrikai leírás táblázatos áttekintését követően főbb konzekvenciáink a következők: 1. A sorszótagszám két változatot variál szabadon, a 10-est és a 1 l-est. Mindkettő azonos arányú (tíz sor 10-es, tíz sor 11-es), de verselési hagyományainktól mélyen eltérve következetesen kerüli a periodicitást. Szimmetrikus renden belül teremt tehát strófaváltozatokat, öt strófában négy variációt. Azonos aszimmetriát csupán a 3. és a 4 szakasz mutat Az első strófa nagy aszimmetriájának (1011 11

11) pontosan fordítottja a záró szakasz ( 1 1 - 1 0 - 1 0 - 1 0 ) . 2. A jambusi metrum jelenléte folyamatos, az emelkedő lejtés végig ép. Sorkezdő trocheus (mint lejtést nem sértő hagyományos licencia) a húsz sorból mindössze háromban mutatkozik (7., 8, 14), szimultán prozódiával ebből kettő choriambusba simul (7., 14) Az egyetlen soron belüli, lejtéstörő trocheus (3 sor) thesise a metszetszünet visszaható, 4» I 2. 3. 4. Jambus Rím képlet: Tagolási alap 4, 5 6, 7 sz/1 sz/8 im im 6-6 2d csp, p, 2d p p, p, 3d p, 7, 7 7, 6 4-6 8-10 7-10 9-12 5, 5 5, 4 34-44 xaax 5, 5 5, 6 5, 6 5, 7 összes 7=1 csp = 1 h = 5 I 4 = 2, 5 = 9 6 = 4, 7 = 5 h 3d 2d = 3, 210 im sz/4 sz/4 sz/4 im = 5 sz/9 sz/4 sz/6 sz: 1 = 2 sz/3 sz/4 sz/4 3=1, 4=7 im sz/1 sz/6 im 6=2, xaaa xaax aaax xaax aaax sz/4 sz/7 3d p, I 9=1 p = 7 32,4%41,9% 8=1, 3d = 4, Tóth Verselési rendszer h, h 5. 842 3d, h h, 2d, p 1. Cezúra I 10, 11 10, 10

11, 11 11, 11 11, 10 11, 11 10, 10 11, 10 11, 10 10, 10 Strófa Szótagszám Arpád-ülésszak 4-4 11-3 1-0 3-3 Spondeus Trocheus Csonkaláb 2-1 1-5 3-4 Choriambus 1-0 3-2 Pirrichius Anapesztus 1-0 - 6-5 4-4 - 8-4 - 3-3 1-0 9-6 2-3 - 33 l-l l-l - - 38-22 11-11 4-1 7-13 5-2 33 5,2%-5,2% 3,8%-0,9% 36,2%-21% 13,3%-24,8% 4,8%-1,9% 4,3%- 4,3% 843 Tóth Arpád-ülésszak 844 Tóth Arpád-ülésszak nyújtó hatása révén a trocheust lejtésegységbe simuló spondeussá avatja. A jambusi metrumot verselési hagyományainknak megfelelően, lejtésegységét őrizve kezeli a költő E renden belül azonban olyan változatosságot lelünk, ami egyetlen versen belül igen-igen ritka. Ady s a teljes nyugatos gárda, köztük Tóth Árpád líráján belül is. A verslábazás tekintetében időmértékes prozódiával mért jambus szokatlanul kevés található (legkevesebb a 2., ennek több mint kétszerese, a legtöbb a

záró szakaszban), szimultán prozódiával mérve sem éri el a jambusok aránya az 50 %-ot, holott ez általánosan jellemző. Az arány mindkét mérés szerint emelkedő, legkevesebb az első két strófában, legtöbb a záró szakaszban. Természetes, hogy a konvencionális helyettesítők, a közömbös lejtésű spondeus és a Choriambus aránya megnövekszik, strófánként változó arányban. A hangzó metrumban (amit a szimultán prozódia tár fel) az első két strófában a choriambusok nagyobbik felét találjuk, a záró szakaszban mindössze egyet. A hangzó spondeusok aránya egyenletes, csupán a záró szakaszban magasabb. Hangzó pirrichiust azonos nyelvi alakzattal kettőt találunk az első szakaszban, más három pirrichius a nyelvi nyomatékok révén lejtő lábbá modulálódik (3., 8, 12) Strófa-jellemzővé válnak a lejtést nem sértő anapesztusok, az egész versben összesen három, valamennyi a harmadik szakaszban. Az elemző metrikai döntést a

10. sor két anapesztusára a 11 sor igen erős egyetlen anapesztusa sugallja. A versben uralkodó jambusi metrum rendet követő, ép lejtésű, a verslábvariációk teljes gazdagsága azonban metrikailag egyénített sorokat, egyénített strófákat eredményez. 3. A sortagolásban érdekelt metszetek alapkaraktere időmértékes Monometrikus sorokban hagyományosan ismert változatok a metszet szempontjából a metózettelen, a másoddierézisű s a lábmetsző penthémimerészt alkalmazó sorok. Jambusi verselésünkben is ez a metszet szerinti három sorváltozat a hagyományos. Egyetlen rövid lírai versben ritkán találni több metszetváltozatot, legfeljebb egy-egy csonkaláb- 845 Tóth Arpád-ülésszak követő penthémimerész fokozza a változatosságot. Ebben a költeményben minden sor metszetes, az említett négy hagyományos metszet szerint jellemzett sortípusból szerepel tehát három. Elméletileg szabályos, de igen ritka két metszetváltozat bukkan még

elénk, a harmad-dierézis és a hephthémimerész Az időmértékesen szabályos cezúrák által a 20 sorban így öt sorváltozat jelenik meg, renden belül ismét hagyományoktól eltérő, szokatlan gazdagság Ki kell itt emelnünk éppen a kezdő strófát, amelynek négy sorában négy különböző időmértékes alapmetszet működik. A tagoló erő tekintetében sorrendjük sem közömbös, a tagolás alapját sorról sorra bővíti a cezúra. Négyes, ötös, hatos, hetes alap követi egymást. A második strófát a hephthémimerész, mint ritka cezúra vonja hatalma alá, három egymást követő sorban ez a metszet. A negyedik strófában az első három sor cezúrája lábmetsző penthémimerész. Metszetváltozatosság jellemzi tehát a strófákat, változó arányokban, s az egész versben nincs két azonos metszet-sorrendű szakasz. 4. A metszetek, mint sortagoló metrikai tényezők természetesen minden sorban tagolást sugallnak, hiszen mint már említettük,

minden sorban van metszet. A metrikai intonáció, az első strófa a versben hallható valamennyi tagolási alapot bemutatja. E strófában négy alapmetszet-változat jelenik meg, a versben pedig öt ilyen alapváltozat van A tagolási alapváltozatok teljességét a négy metszetváltozat úgy képes kifejezni, hogy a harmadik strófában egyszer megjelenő csonkaláb-követő penthémimerész ugyanúgy 5-ös alapot teremt, mint az első strófában is föllépő lábmetsző penthémimerész. Öt metszetváltozat, négy tagolási alap húzódik végig a versen Teljes tagolási variációt érvényesít az első szakasz, meghatározóan 7-es alapot a második, meghatározóan ötös alapot a 3 4. szakasz, míg csaknem teljes variációt az ötödik strófa. A versben minden strófa egyedi arculatú a tagolásra nézve. 5. A cezúráktól vezényelt tagolás a nyelvi tagolás függvényeként válhat ütemszerűvé, az időmértékes metrumot hang- 846 Tóth Arpád-ülésszak

súlyos metrummal társítva, szimultaneitást eredményezve. A szimultán sorokban az időmértékes metszetek egyúttal hangsúlyos metszetek is, szimultán cezúrák. A nyelvi tagolás erejétől függően dinamikusan változatos szimultán sorokat hallunk A versben három sort tagol másod-dierézis, amely kedvező nyelvi helyzetben szimultán cezúraként rendszerint négyes alapú ütemezést evokál. E költeményben az egyik másod-dierézis anapesztust követ, kiesik tehát a négyes ütemezési alap köréből (10. sor) A két maradék sor (1, 12) nyelvi tagolódása metszetkövető, négyes alapú szimultán sorokat hallunk. Mind a kettő 10 szótagú s nem véletlenül A 4 + maradék ütemszerűsége a maradék hat szótag mellékmetszetes belső tagolásával nyerhet erősítést, amelynek tanúi is vagyunk, szabályos aszimmetria, illetve felezés kínálkozik a hatosokban (4/2, 3/3). Nyelvi tények miatt erősebb szimultán tízes az első sor, mivel mondattani tagolás

azonosul metrikai tagolással mint a 12 sor, amelyben ugyan hatásos szólamtagolás érzékelhető, de a kettős enjambement kissé csökkenti a négyes alapú, szabályos ütemezés hatását. Azonos metrikai karakterben hangzati különbözőség jelenik meg A versben e négyes alapú tagolás a legkevesebb, összesen kettő sorban ismerhető föl. Jambusi szimultán tízeseinkben hagyományosan több az ilyen sor. Ötös alapú tagolással kilenc sorban találkozunk, ez a típus a legtöbb. Hagyományosan uralkodó változat mind a tízesekben, mind a tizenegyesekben Bár e költeményben is kiemelkedő az arányuk, mégis szokatlanul kevés e sor, hiszen a teljes vers 50 %-át sem éri el. Metrikailag számomra példátlan, hogy az összesen kilenc ötös alapú sorból csupán egyetlenegy a tízes (19), holott szimmetrikus felezése révén a szimultaneitás előnyeit ez a sortípus érvényesíthetné erősebben, szemben a 1 l-essel. A kivételes 19 sor erős szimultán sor. Az

ötös alapú jambusi 1 l-esekre is érvényes azonban, hogy metszetkövető maximális nyomatékot akkor nyerünk, ha lábmetsző penthémimerész a cezúra. Az ötös alapú nyolc 1 l-esből kettő nyomban kiesik, mert a 10. sorban dierézis, 847 Tóth Arpád-ülésszak a 1 l-ben csonkaláb-követő penthémimerész tagol. Nyelvi körülmények redukálják a nyomatékcsúcsot a 9 sorban A második félsor, a hatos szabályos ütemezést nem mutat a 14. és a 15 sorban, így összesen három ötös alapú jambusi 11-es minősíthető erős szimultán sornak: 2., 13, 17 Négy hatos alapú sort találunk a versben, strófánként egyet, kivéve a harmadikat. A 8 sor 6 szótagos nyitó nagy üteme tagolatlan, miközben főmetszete, a harmad-dierézis szoros kötésű szólamot szel, így szinte érzékelhetetlen. Formális szimultán sor ez, a hangzó metrum verslábazásra hagyatkozó időmértékes-monometrikus. A hatos tagolatlansága kísért a 18 sorban is, míg szokatlan,

különös aszimmetria tagolja a hatost a 16 sorban (5/1) A harmadik sor szabályos szimultán 11-es, hatos alappal. A költemény négy hatos alapú sora szélsőségeket ismerő négy egyedi metrikai variáció. Igazi metrikai meglepetés a hephthémimerész-tagolta sorok nagy száma, 25%-os aránya. Közülük négyet időmértékesmonometrikusnak minősítünk, mert perdöntő a főmetszetet megelőző hét szó tag szabályos belső tagolódása. Öt ilyen sorból csupán egy szimultán metrumú (6. sor) ; a címbe emelt záró sor (10 szótagos) indító hetese csupán formálisan tagolható szabályos 4/3 kétüteműséggel, ennek érvényét a szólammetszés szünteti meg. Csupa dinamizmus, csupa változatosság jellemzi e sortípusokat is Időmértékes-monometrikus sorok halmozódnak a második szakaszban (az összesen öt ilyen sorból hármat itt találunk). Strófazáró sorok időmértékes-monometrikusak az első és az utolsó szakaszban, három-három (belsőleg

változatos) szimultán sort követően. A harmadik és a negyedik szakasz minden sora szimultán, e két szakaszt köti szoros strófaenjambement, a negyedik szakasz harmadik sorában találkozunk azzal a maximális szimultán nyomatékcsúccsal (finom), amelynek párját egyedül a vers utolsó előtti sorában leljük (szájas). A thesis-arsis nagy nyomatékfeszültségéből adódó éles jambust még három sorban hallunk (6., 9, 20), 848 Tóth Arpád-ülésszak közülük kettő hasonló metrikai szerkezetben (6., 20) jelenik meg, hephthémimerészt követően erős arsissal fokozva a szókezdet természetes nyomatékát (néma, /w//gatok). Hasonló helyzetben, de penthémimerész-tagolta sorban visszafogva hangzik e nyomaték a 9. sorban 6. Ütemszerű tagolást nyilvánvalóan a szimultán sorok mutatnak. A tagolás erejét főképp a közös metszetet követő második ütemek kezdetének nyelvi nyomatéka fokozhatja, ami a metszetkövető szó jelentésességét

tételezi föl. Ilyen alapon markáns, határozott az első két sor tagolása, majd a költemény záró két szakaszában a 14., 16, 17, 19 sor Mögöttük nyomban említenünk kell a 13. és a 15 sort Sajátos, egyedi arculatú a címet ismétlő záró sor, a metrikai tagolás tekintetében darabos, töredezett, ugyanakkor mind a négy soralkotó szót külön-külön nyomatékosító, döntést, határozottságot sugalló sor. A szimultán soroknak csupán kétharmada, a vers sorainak éppen fele tagolódik jelentésesen. E sorok metrikai tagolódása is változatos A többi sor azt az élőbeszédszerű, természetes nyelvi tagolást jelzi, amely a gyakori sor-enjambement-okban is kifejeződik. Az ellentét ereje emeli ki ezért az első sort, mint két zárt, egész mondatot, ez a záró strófát, amely ugyan egyetlen mondat, de sorról sorra szólam-egész. Három teljes mondat az első strófa, öt a második, egy nagy mondat a harmadik és a negyedik strófa, egy összetett

mondat a záró szakasz, mondatnyitó kötőszavával őrizve a megelőző szoros strófa-enjambement emlékét. 7. A rímszerkezet képletként s megvalósításában is kivételes A félrím középre vont párrímmel (xaax) a típus két hagyományos változatát kerüli el (хаха, ахах). E rímtervnek azonban csak a negyedik szakasz felel meg A többi strófa alkalmi rímvariációkat hordoz, s bár nem számolja föl a rímtervet, olykor szinte csupán árnyékát őrzi. A rím-mélység mindenütt egy szótag. A kötöttségek kerülésére vall, hogy a fele-fele arányban páros-páratlan sorszótagszámú jambusi sorokban nyomát sem leljük a hím-rím, nő-rím váltakozásának, tehát a rím-mélység váltakozásának. A negyedik sza- 849 Tóth Arpád-ülésszak kasz alapján tiszta rím volna terv, ragrímként azonban már az első strófa alaptervet számolna föl: xaxa hagyományos rendjét mutatva fel. A harmadik sor asszonáncríme által marad a terv, de

módosulva, határozott xaaa szerkezetet valósítva meg Csaknem rímtelenné válik a második szakasz, hiszen egyetlen hangzó rímként olyan középső párrímet mutat, amelyben a magánhangzók időtartamban különböznek (flór, por). A harmadik strófában ismét az asszonánc a rímterv őrzője, mint az első szakaszban, hiszen ragrímként tiszta rímpár kezdené a strófát, aaxx (teljességgel szokatlan) variációját kínálva a félrímnek. Ami megvalósul, az az első szakasz fordítottja: aaax. A záró strófában a középső párrím tiszta, de az első sor záró szótagjának magánhangzója azonos a középső párrím magánhangzójával, így teremti meg a negyedik sor rím-magányát: aaax. Minden strófa rímszerkezete egyedi a megvalósulásban, miközben az önmagában is szokatlan rímterv nyomait következetesen őrzi. 8. A sorok meghatározó többsége alapján a költemény a szimultán verselési rendszerbe sorolható. A szimultán sorok mindkét

metrikai komponense szabályos változatok rendkívüli bőségét mutatja, oldott szimultaneitásról beszélünk tehát. Ezt indokolja az időmértékes-monometrikus sorok 25%-os aránya is. * A költemény verselése a magyar metrikai formakincs sűrítése. Bravúros, érett művészi technika olvasztja harmonikus egészbe a változatokat, ezzel válik eleven kihívássá a funkcionális metrumelemzés számára. Csönd, némaság, hallgatás, cellába zárkózó remete-lét az egzisztencia közeljövőjére vonatkozó lélekbeli terv. Elszánt, végleges, minden tekintetben indokolt. Döntés ez, kényszerhelyzetben, a lélek eredendő vágyaival ellentétben, végletek élménye feszíti a hangulatot. A költemény maga küzdelem a végletekkel. Elzárkózás és kitárulkozás, titkolni kívánt, fékezett, de fel-feltörő panasz 850 Tóth Arpád-ülésszak H feledést kereső, sorsot nyugalommal elviselni próbáló törekvés, csönd és áradó zene, szépség és

durvaság, szállongó por és lebegő pára, magány és sokaság, múlt és jelen, élet és elmúlás, távolodó mélymúlt, zaklató jelen és tragikus közeljövő szélsőségei között csapong a lélek, nyugalomra elszántan, de nyugalmat belül soha el nem érhetően. Sebzett, vergődő ember éli itt újra életét, kutatva benne a nembeli értelmet Törött cselló, sarokba állított, némaságra ítélt gordonka, nyakán gyászfátyol. Életen túli lét már az övé, megélt nemlét Elkallódott élet réved régi bánatokba, sehol a keresett nembeli értelem. Égető fájdalom fegyelmezi magát, lázadás, jajongás helyett nembelin túli titokról énekel, szépről, isteniről. Emberek között, emberek által, itt, ebben a világban lett otthontalanná, s az értelmes élet megtörhetetlen belső hitét titokba menekíti. Ezt varázsolja vigasszá Belülről folyvást él a zene, zúg minden húron a sorsszimfónia. Ez teszi győztessé az áldozatot, ez emeli föl

bénító bánataiból, hogy nembeli példát formálva a daccal, emberhez méltóan viselhesse el az elviselhetetlent. Egy kalodába, cellába szorított élet folytonos tűnődésének hangulati-gondolati sűrítése is ez a vers Alkalmi ösztönző e tömörségben a törött cselló valódi élménye, a sors-jelkép felismerése. A formai változatosság dús jelei a dinamikus jelentés közvetlen kísérői Legkevésbé a stílszerű ornamentika eszközei Tóth Árpád kései versei között az Isten törött csellója, hallgatok minden tekintetben szintézisre törekvő, nagy költemény. Líránk teljességében súlyos vonulathoz kapcsolódik, a még-már-most határhelyzetében a Kész a leltár küszöb-állapotát idéző versek között a helye. Sok-sok példából a motiváció lényegi azonosságát érezve idézünk itt egyet, A panasz vigaszát, első strófája erejéig. Közismert, hogy ezt a verset Illyés Lajtha László emlékének ajánlotta : Fröcskölve

végső cseppjeit, úgy merült ki e nagy zene, ahogy mert nem fagy be sebe a forró szív kivérezik