Történelem | Tanulmányok, esszék » Bényei Miklós - Adalékok Széchenyi István és Bihar vármegye reformkori kapcsolataihoz

Adalékok Széchenyi István és Bihar vármegye reformkori kapcsolataihoz Bényei Miklós Széchenyi István gróf megrekedt katonai pályája utolsó éveit a Bihar vármegyében állomásozó Hessen-Homburg (számozva: negyedik) huszárezrednél töltötte. Amikor a regimentet Galíciába vezényelték, 1823. október 7-én ő is elhagyta a bihari tájat és utolsó katonai tetteként százada élén menetelt Tarnopolig.(1) Aztán politikai pályára lépett és hosszú-hosszú ideig, több mint húsz esztendeig nem tért vissza e vidékre. Eleinte naplójában is csak elvétve fordultak elő bihari utalások; szinte olybá tűnik, mintha a katonáskodás kellemetlen emlékeivel együtt annak helyszínét is el kívánná felejteni. Első diétai, felsőtáblai szereplése idején, közelebbről 1826. augusztus l4-én a pozsonyi országgyűlés résztvevői között említette Miskolczy István (1782–?), császári és királyi kamarást, Bihar vármegye követét.(2) Bő két

évvel később, 1828 október 27-én Szilágyi bihari conscriptor járt nála; az okról és találkozásuk további részleteiről a napló nem tájékoztat.(3) Megint csaknem két esztendő telt el, amikor 1830 június 28-án hajdani, 1821es erdélyi útjára, nevezetesen a Nagyváradról Feketetón át vezető szakaszra emlékezett(4) Széchenyi naplójában 1833. február 24-én bukkan fel először a bihari reformellenzék kiemelkedő alakjának, Beöthy Ödönnek (1796-1854) a neve.(5) Beöthy támogatta a gróf jó néhány kezdeményezését (lánchíd, nemzeti színház, debreceni vasút stb.), olykor viszont eltérően látták a reformprogram megvalósításának módját (pl. a közteherviselés esetében) Mintegy másfél évtizedig tartó, kiterjedt és sokágú kapcsolatuk mibenlétének, tartalmának és hatásának bemutatása és elemzése azonban külön téma s terjedelmileg is szétfeszítené e közlemény kereteit. A Széchenyi-portré születése Talán nem

teljesen véletlen, hogy 1835 végén Bihar vármegye soros közgyűlésén a két kiváló férfiú neve egyszerre, csaknem együtt vetődött fel. A bihari nemesség politizáló részének többsége ez idő tájt az ellenzéket támogatta; követük, Beöthy Ödön az ekkor zajló rendi országgyűlésen vált a hazai liberálisok egyik vezéralakjává. Felszólalásaiban – támaszkodva a kedvező vármegyei utasításra – a reformkövetelések mellett foglalt állást, különösen az úrbérrendezést szorgalmazta. Beöthy diétai teljesítményét, mindenekelőtt a jobbágyparasztság sorsának javítása és a vallásfelekezetek egyenlősége érdekében kifejtett tevékenységét azzal óhajtották jutalmazni, hogy megfestetik arcképét és azt a megyeház nagytermében elhelyezik.(6) E döntésen felbuzdulva, közvetlenül utána egy másik javaslat is elhangzott 2511. Ugyan ez alkalommal indítványba tétetvén a’ Haza eránti szeretetéről ’s boldogúlása

körül telyesített munkásságárol esmért Gróf Széchényi István Képének a’ Megye Rendei szives és hálás érzése zálogáúl leendő meg szerzése ’s a’ Megyei terembe való felfüggesztése. Széchenyi a harmincas évek derekán már híres, tekintélyes személyiség volt: legendás felajánlása a Magyar Tudós Társaság alapítására, a lóverseny meghonosítása és a nemzeti színház létesítése körüli erőfeszítései, a polgári átalakulást sürgető könyvei (Hitel, Világ, 1 Stádium), al-dunai útja és a lánchíd gondolata stb. országszerte elismerést arattak, a gróf a változást, a haladást igenlők körében roppant népszerűségnek örvendett. A jelenlevő bihari nemesek és egyházi személyek között szép számmal akadtak olyanok, akik annak idején személyesen is megismerkedtek az egykori huszártiszttel.(7) Az idézett előterjesztést egyhangúlag jóváhagyták, a következőképpen. Végzés. Köz örömmel elfogadódott

’s Grof Széchényi István úr megkerestetni rendelődik az eránt, hogy hazafi törekedésének létesítésére szentelt idejéből a’ Megye Rendei e’ részbeli szives ohajtásának telyesülése végett elszakasztván képének másolására alkalmat és modot nyújtson, ’s e’ részbe a’Megye Rendeit a’ szükséges intézeteknek mennél elébbi megtétele végett értesítse. Ezen Kép elkészülésének eszközlésére nézve is felyebb a’ 2510ik szám alatt meg állapított szabályok kiterjesztődnek.(8) Az utolsó mondat azt erősítette meg, hogy Beöthy és Széchenyi portréjának költségére gyűjtést indítanak és erről a többi vármegyét is tudósítják. Az aláíró ívet azonnal megnyitották; ezen lehetett mindkét arcképre ajánlani. Elsőként az akkor még ellenzéki Tisza Lajos (1798-1856) iratkozott fel, mégpedig meglepően nagy összeggel, 100 pengő forinttal. A megye területén fekvő szabad királyi város, Debrecen közgyűlése

december 16-án szintén száz pengő forintot szavazott meg e célra. Őket követték a bihari nemesek és nemesi közösségek. A debreceni református kollégium professzora, Péczely József (1789-1849) – aki bihari táblabíró volt – 1835. december 26-án írt levelében művészt is javasolt, az éppen a városban dolgozó, főleg portrékat alkotó Kiss Bálint (18021868) „academiai festő” személyében.(9) Hamar tudomást szereztek a bihariak tervéről Pesten is: a Honművész c. lap 1835 december 24-én a Széchenyiről ismert, az évben készült vagy megrendelt képek között ezt is felsorolta.(10) A bihari rendek kérését tartalmazó, Széchenyihez intézett levél sem a közgyűlési iratok között, sem a gróf hagyatékában nem található. Jól ismert viszont Széchenyi István 1836 február 11-én kelt beleegyező válasza. A vármegyei levéltárban megőrzött, eredetinek tekinthető példány írnoki tisztázat, a feladó autográf (saját kezű)

aláírásával. A szöveg fennmaradt – néhány apró eltéréssel – Széchenyi leveleinek másolati könyvében is, amit az akadémiai könyvtár birtokol. Egy további kéziratos másolat a debreceni református kollégium nagykönyvtárában olvasható. Nyomtatásban először 1874-ben, a kolozsvári Történeti Lapok hasábjain látott napvilágot, több pontatlansággal. A kutatók inkább a Széchenyi-levelek múlt század végi gyűjteményében közzétett, az imént említett másolati könyvet követő változatot használják. Később, 1908-ban a Vasárnapi Újságban megjelent a bihari levéltárban fellelhető autentikus szöveg is. E helyen szintén ezt közöljük, betűhíven Tekintetes Karok és Rendek, Tetteim olly csekélyek, honosimnak személyem iránti vonzódása ellenben annyi esetben olly érdemem fölötti, hogy igen igen érzem a Tekintetes Rendek kivánata is „képmásomat birni” nem lehet annyira jutalom – mert erre leg kisebb ok sincs – mint

inkább egyik példája: „Mennyire méltatja a Magyar a becsületes tiszta honi szándékot is, és igy milly édes bérre tarthat az igazi érdem számot!” Azonban Tekintetes Rendek, tán czélirányosb volna, valamelly más érdemes hazafinak választani személyét, ki magasb polczon áll mint én; ’s nem engem, kiben, egyenesen megvallva, csak az a’ kis lélek ér tán valamit, mellyet festeni nem lehet, de kinek sárgás ránczteli képe, és soványka törődött teste képnek sehogy se való. 2 Határon tul finnyás lenni egyébiránt nem akarok, ’s ha a Tekintetes Rendek okvetlen le kivánnak másoltatni, ám legyen, ellenezni nem fogom. Sőt mi több, a dolog gyakorlati részérül is bátor vagyok itt tenni néhány szót, mire – ha jól értem a Tekintetes Rendeknek hozzám intézett kegyes sorait, fel is vagyok némileg hiva. ’S ugyan is: Az Országgyűlés lefolyta után – mi előtt időm semmi új tárgyra nincs – Pesten leszek egy darabig, míg

ismét Orsova tájékán szándékozom felütni sátoromat. Pest volna tehát a hely, hol a festés végbe mehetne, mi az által lesz teljesithető, hogy valami, mondhatni igen szerencsés „Véletlen” csak kevéssel ez előtt hozott egy igen derék ’s ügyes festőt e hazai központba. Neve „BarabásMiklós” – szülő földje „Erdély”, Mintája „Olasz Ország” remekei, mellyekkel lelkesen ’s gyakorlatilag jól összebarátkozott. Ajánlhatom, ’s jót merek állni, hogy a Tekintetes Rendek – parancsoljanak csak véle – minden esetre – ha nem is egy különös s szép arczu ’s szép testü embernek fogják birni mását, ez okvetlen talpra esett munka leend, a Tekintetes Rendek palotáját mint kép elrútitni nem fogja, ’s mi még ezen tekintetekhez is járul: a Tekintetes Rendek midőn Széchenyi Istvánt megbecsülik, ’s ha lehet a hüségnek még erősb lánczaival kötik magukhoz, Barabás Miklós képirót, hazánkfiát is gyámolitják,

elősegitik. Az érintett igen becses ’s ritka ügyességgel biró festőnek lakja Pesten, Nákó-ház Rak-piacz. ’S most Tekintetes Karok és Rendek, alázattal kérem, vegyék nyájas leereszkedéssel e néhány őszinte soraimat, legyenek meggyőződve, „Soha nem szünendek meg kegyességük leszolgálásáért fáradozni, törekedni”, – ‘s maradjanak ezen túl is Jó Uraim, engedékeny Biráim, ki mély tisztelettel vagyok A’ Tekintetes Karok és Rendeknek leg hübb szolgája Széchenyi István Pest febr. 11-ikén 1836(11) Barabás Miklós (1810-1898) pár hónappal korábban, 1835 végén költözött Pestre, egy hosszabb, közel két esztendős itáliai tanulmányút után. A gróf többször meglátogatta a műtermében, felismerte tehetségét és a művészettörténet megállapítása szerint a fiatal székely mester „hírnevének kibontakozását Széchenyi hathatós támogatása is segítette.” A művész életrajzírója, Szvoboda D. Gabriella úgy

ítélte meg, hogy „közbenjárása Bihar megyénél [] különös jelentőségű.”(12) Széchenyi segítségéről Barabás Miklós is megemlékezett önéletrajzában, bár kissé fura interpretálásban: szerinte ugyanis a bihariak kérésére „A gróf [.] humoros levélben” ajánlotta őt(13) Kétségtelen, a saját testalkatát és arcvonásait illető sorok felfoghatók élcelődésnek, öniróniának is, ám Széchenyi idézett levelének egészét másfajta hangvétel jellemzi: a szerénység és az öntudat egysége, a praktikusság, itt-ott az emelkedettség. Széchenyi válasza 1836. február 17-én érkezett meg a bihari megyeházára és a február 22-én megnyílt közgyűlésen olvasták fel. Csaknem közvetlenül előtte (a 48 számú jegyzőkönyvi pont alatt) tárgyalták Beöthy Ödön levelét, amelyben kitért a megtiszteltetés elől. Nem tehetvén mást, a rendek elhalasztották követük képmásának elkészítését.(12) A másik portréra vonatkozó

bejegyzés (53. pont) teljes szövege a következő 3 Grof Szécsényi István folyo esztendő Böjt elő hava 11-kéről a’ Megye Rendei részéről képmássának birhatása eránt az 1835ik esztendei 2511ik szám alatt költ megkeresésre válaszolja, hogy ő a’ Megye Rendeinek ezen kivánságát jutalomnak nem tekintheti, mert jutalmazásra ok nintsen, ’s a’ menyiben a’ Hazafi tiszta szándéknak ösztöne nehogy határon tuli finnyássággal vádolodjon képének lemásoltatását ellenezni nem fogja; – a’ meg keresés következésébe a’ dolognak eszközlésbe vétele eránt irja, hogy az Ország Gyűlésének folyamatja alatt az meg nem történhet, hanem tsak annak végével a’ midön egy darabig Pesten fog mulatni, ’s legbiztosabban Barabás Miklós nevü erdélyi származásu festő által történhetne, a ki Pesten a Rak Piaczon a Nákó házban lakik. Végzés Mely válasz következésébe Első All Ispán Úr a’ czélba vett kép másolat

elkészitésének eszközlésére, ’s a’ Megye Teremébe való elszállitására ezennel megbizodik.(14) Vagyis Széchenyi levele eldöntötte azt a kérdést is, hogy kit bízzanak meg a portré megfestésével; nemes és indokolt ajánlatát ugyanis aligha lehetett visszautasítani. Fráter Mihály (?–1854) első alispán – a megyei reformellenzék egyik hangadó képviselője – a határozat értelmében járt el.(15) Közvetítésre a vármegye szülöttjét, Jakab István (1798– 1876) helytartótanácsi tisztviselőt, az ismert költőt, színműírót, műfordítót, a Magyar Tudós Társaság levelező tagját(16.) kérte fel A felajánlott összegek beszedése és a pénz kezelése Tokody Imre első alszolgabíró feladata volt.(17) Az események a Széchenyi által javasolt módon alakultak. Mivel ő 1836 május 5-én érkezett vissza Pestre és június 23-án indult el újabb al-dunai hajóútjára(18.), Barabás Miklós nyilván ez idő alatt készítette el a

majdani mű kisméretű vázlatát.(19) Erről festette meg a végleges portrét és 1836 augusztus l2-én már ki is állította a nyugtát a tiszteletdíj átvételéről. Nyugtatvány Hogy a’ Tekintetes Bihar Vármegye részéről a’ Gróf Széchenyi István élet nagyságú képéért, az alkudt – 400 – az az – Négy száz – forintokat ezüstpénzben által vettem Pesten 1836-ban Augustus 12-kén Márkosfalvi Barabás Miklós Cs. k academiai képíró Az alispán ez alá a következőket jegyezte fel saját kezűleg: Ezen költséghez járul még T. Jakab István Úr közlése szerént, a kép be pakolásáért, és annak a Mester emberhez, onnan a le küldőhöz lett el szállításáért és a kép tokjáért in summa kifizetett tíz pengő forint. Költ VOlasziban Aug 30-kán 1836 Első Al Ispán Fráter Mihály.(20) Fráter Mihály a következő,1836.szeptember 22-én kezdődött közgyűlés első napján jelentette a megye rendeinek, hogy Széchenyi István gróf

arcképét – „mint látható” – feltették a gyűlésterem falára; néhány általánosabb érvényű, a reformkor szellemét és közéleti nyelvezetét tükröző gondolatot is fűzött hozzá: .ohajtván, hogy miképpen a’ Megye Rendei ezt a’ nevezett Úr hazafi tiszta törekedéseinek és a’ Haza javát nagy reményekkel biztató munkálodásinak tellyes mértékkeli méltánylásából rendelték; – azon szerént az igaz erénynek ily modú elesmerése annak ösvényein való haladásra mentől többeket buzdítván, közre vetett munkálodásaik által Nemzetünknek boldogulása és gyarapodása ingadozást nem 4 esmerhető alapokon lehető egész hatósággal és bőséggel virágozván mennél elébb hasznosan gyümöltsözővé formálodhasson. A jelenlevők végzése: Egybe hangzással közönségessé vált örömmel fogadák az egybe gyűltek e’ részbeli határozásoknak a’ mint tapasztalák kívánságoknak mindenképpen megfelelőleg végre

hajtott telyesülését ’s magok ohajtásait is Első All Ispán Úr által kifejtettel párosítván szívesen kívánják, hogy a’ tisztelt Gróf Úr a’ köz jónak növesztésébe ’s az erényeknek buzdítolagi gyakorlatával a’ Hazának polgárjai között nagy példaképpen feltűnt ditseretes munkásságával még számos évekig tündökölhessen.(21) Tokody Imre alszolgabíró 1836. december 9-én állította össze számadását a Széchenyi- és Beöthy-portréra indított gyűjtés eredményéről és a Széchenyi-képre kifizetett összegekről. „Hivatali Alázatos Jelentése” három nap múlva, december 12-én került a rendek elé. Eszerint felajánlottak 974 pft 45 3/5 krajcárt és 5 aranyat; ekkor tartoztak még 60 pft-tal. A ténylegesen befizetett 914 pft 45 3/5 krajcár és 5 aranyból „Az A. B C D alatti Contók szerént a’ Grof Széchenyi István Úr képére tett költségek fejében fizettem ki” 470 pft 35 krajcárt, tehát mintegy hatvan

forinttal többet, mint ami Fráter Mihály augusztus végi feljegyzésében állt.(22) Pár nappal később az egyik táblabíró lerótta a megígért tíz pengő forintot.(23) Ezt és a fennmaradt 444 pft 10 krajcárt és öt aranyat a nemesi pénztárban helyezték el azzal, hogy majd ebből igazítják ki a Széchenyi-kép rámáját, a többit pedig tömlöcök építésére fordítják.(24) Barabás Miklós életnagyságú Széchenyi-portréja, közelebbről ún. derékképe 1941-ben még a nagyváradi megyeházán volt.(25) A mai Széchenyi-ikonográfia viszont az olajfestmény helyét ismeretlennek mondja.(26) Ifj Vayer Lajos, aki még látta az eredeti művet, azt „magyar díszű” jelzővel illette. Úgy vélte: a korabeli „várakozásnak mindenben megfelelő, lelkiismeretes teljesítmény lett. A modorosan megnyerő mosoly felé hajló kifejezés és a daliásan megmerevített derék eleget tesznek a kellem és a méltóság közvélemény követelte

kellékeinek.”(27) Szvoboda D Gabriella már csak a reprodukciót tanulmányozhatta, ám az alkotás gondolati tartalmát hasonlóan értékelte: „A Széchenyi-portrén új felfogás jelentkezik. A szűk képkivágás monumentális hatást ad, a mű mégis közvetlen. Valamiféle átmenet a reprezentatív, hivatalos portré és a magánjellegű arckép között, igazi nemesi ideálkép.” Vagyis Barabás ráérzett a bihari rendek szándékára. Még inkább megfigyelhető ez a színesben is megmaradt előzetes vázlaton: „a fekete bársony díszmagyar fölött jól érvényesül az arc intenzív színezése.”(28) A kaszinói tagság és a táblabíróság Pontosan azon a napon, 1835. december 14-én, amikor a megyegyűlés elhatározta Széchenyi István arcképének megrendelését, ülést tartott az ugyancsak Váradolasziban működő Bihari Nemzeti Casino. Az egyesület 1833-ban alakult, a gróf által elindított kaszinó-mozgalom egyik termékeként.(29) Tagjai közül

számosan ott lehettek a megyei közgyűlés aznapi tanácskozásán és feltehetően a rendek végzésén fellelkesedve, mintegy követve a példát javasolták, hogy Széchenyit válasszák meg a Casino tiszteletbeli tagjává. Így is történt, amiről az alábbi, a döntés napjára datált és Pozsonyba címzett levélben értesítették új társukat. 5 Méltóságos Gróf Úr! Azon nagy Férfiak iránt, kik magokat egészen a’ Hazának szentelik, halhatatlan érdemeikért a’ köz tiszteletet ‘s szeretetet nyilvánítani a’ leg édesebb és leg szentebb hazafiúi kötelesség. Méltóságodnak a’ haza virágzásába örökké élő magas érdemei eránt szívünknek ezen leg kedvesebb adóját kívántuk telyesíteni, midőn Méltóságodat a’ mai napon tartott Köz Ülésünkben Egyesületünknek, melynek alakításában is Méltóságodnak fáradhatatlan hazafiúi igyekezete által Hazánkban legelőször létre hozott illy nemü Intézet útmutató például

szolgált, – egyező köz akarattal ’s tiszteletből Tagjának választottuk, ‘s kérjük, hogy Méltóságod eránt buzgó indulatunknak ezen kisded ugyan, de általunk tiszta szívvel nyújtott jelét kegyesen elfogadni méltóztasson. Többire nagy becsü kegyességébe alázatosan ajánlottak, mindenkori igaz köz’ tisztelettel maradunk Méltóságodnak alázatos szolgái a’ bihari nemzeti Casinó tagjai Költ a’ Bihari Nemzeti Casinonak 1835 Esztendei Karácsony hava l4-én Várad-Olasziban tartott Köz Üléséből.(30) Széchenyi elfogadta a nagyváradi kaszinó tisztelgését is. Nekik jóval később, fél esztendő elteltével, 1836. június 19-én válaszolt, ezúttal is kifejtve nézeteit az egyesületi eszme fontosságáról. A levél szövege a gróf másolati könyvében maradt fenn, innen közölte Majláth Béla a múlt század végén. Most a kézirat nyomán tesszük ismételten közzé A’ nemes Bihari Casinoi Egyesületnek Nagy-Váradon Nemes Casinói

Egyesület! – A’ nemes Egyesületnek még mult 1835-ki Karácsonhava 14-ikén költ kegyes levele, mellyel tiszteleti tagjául lett választásomat méltóztatott tudtomra adni, legérzékenyebb örömre gerjeszté lelkemet, nem azért, mintha illy megkülönböztetésre eddigi csekély tetteim által érdemesítve gondolnám magamat, hanem mivel abban hazafiaknak előleges jutalom által buzdító szózatát egy becsületes szándéku hazafitársukhoz intézve véltem hallani. Hogy csekély személyem honunkban némi nem haszontalan intézetink első megindítója vala – mit a’ nemes Egyesület nagy becsű levele olly kedvező kitételekkel említ – azt egyedül a’ nemes Egyesület tagjainak szerfeletti kegyessége tulajdoníthatja, magam pedig épen nem vehetem érdememül: miután erősen hiszem, hogy számosb Magyar – állította volna őt a’ sors az én helyemre – hasonlót ‘s még tán többet mívelt volna mint mit én ügyekeztem imádott honunk javára

cselekedni. ‘S általjában társasági javítások, hasznos ujnak behozatala körül – ugy vélem – nem annyira az egyes kezdőt, mint inkább ennek engedékeny biráit, hiuságtalan védőit ‘s pártolóit illeti az igazi érdem, mert legyen bármilly becsületes szándéku, bármilly erős akaratu a” jégtörő egyes honfi, előbb utóbb még is szívrepedve kellene roskadnia az előítélet, irigység és hiuság rakta ezer meg ezerféle akadályok nyommassztó[sic!] sulya alatt, ha rögös ösvényén azonnal rokon-érzésű segédekre, javalás, serkentés, vállvetés átal támogató olly nagylelkű bajtársakra nem találna, millyeket a’ Bihari Nemzeti Casino nemes tagjaiban van szerencsém tisztelni. Büszkélkedve látom fényes sorukba, saját kegyességük által, olly megkülönböztető módon iktatva lenni magamat. Méltóztassanak kérem azért e’ sorokban a’ legforróbb hála kijelentését kegyesen fogadni tőlem, ki midőn magamat mind az Egyesület

nagy becsű kegyeibe, mind annak minden egyes tagjai szíves barátságába ezentúl is ajánlanám, örök hála ‘s tisztelet érzetével maradok a’ nemes Casinói Egyesületnek leghűbb szolgája Gróf Széchenyi István. Pest Junius 19 1836(31) 6 A Bihari Nemzeti Casino és a gróf kapcsolatának további alakulásáról nincs adatunk, a kaszinó iratai ugyanis időközben elkallódtak és a korábbi kutatások, publikációk sem fordítottak erre figyelmet. Miután Bihar vármegye nagysága révén az ország egyik legbefolyásosabb törvényhatósága volt, Széchenyi István figyelemmel kísérte az itteni eseményeket. Például 1837 július 3-án mint a kormányzat reakciós fordulatának egyik jelét jegyezte be naplójába, hogy ismét Tisza Lajost választották meg alispánnak.(32) Tisza ugyanis a konzervatívok mellé szegődött, majd a negyvenes években a megye főispáni helytartója lett.(33) Egyike a kormányzat érdekeit legagresszívabban érvényesítő

adminisztrátoroknak. Felelősség terhelte azért, hogy 1845 december 15-én a bihari közgyűlésen a kormánypárti és ellenzéki követek között verekedés tört ki, amit Széchenyi megbotránkozva említett meg naplójában.(34) A Bihar megyeiek körében is követőkre talált Széchenyi elképzelése a selyemhernyótenyésztés meghonosítására. Ezt igazolja 1841 december 25-én keletkezett, Reviczky Frigyes (1798–1856) bihari birtokosnak(35.) küldött levele Az eddig publikálatlan szöveg: Tek. Reviczky Fridrik urnak Várad Olasziban Tekintetes Ur! Folyó hónap 20-ról hozzám intézett levele következtében szerencsém van ide mellékelve megküldeni a „Selyemrül” általam közlött röpiratkát, az annak folytában megjelent „Függeléket”, ‘s ezeken kivül még két nyomtatványt, melly azóta a’ Sopronvasi Szederegylet részérül köz hirré tétetett. Egyébiránt e’ társulat, munkálódásirul ezentúl honi hirlapjainkban ‘s különösen a’

„Magyar Gazdá”-ban fognak koronként részletes tudósitások megjelenni. Ki többire midőn a’ Nagy érdemü bihari Selmész-Egyesületnek szívembül legjobb sikert ohajtok, magam ajánlása mellett, teljes tisztelettel maradok Önnek kész szolgája grof Széchenyi István m. k Pest, december 25-ikén 1841(36) A Bihari Selymész-Egyesület tevékenységéről szintén nem tudunk többet, az iratok ugyanis nem maradtak fenn. A levél ezért is fontos dokumentum: egyrészt bizonyíték az egyesület léte mellett; másrészt világosan mutatja, hogy a bihari nemesek Széchenyi elgondolása szerint fogtak e munkához. A hozzáférhető korabeli források nem vallanak arról, hogy helyi vagy központi kezdeményezés volt-e Széchenyi István bihari táblabírósága. A vármegyei jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy az 1845.június 23-ára összehívott tisztújító közgyűlésen Zichy Ferenc gróf (1811–1900) főispán új táblabírákat nevezett ki: zömmel

konzervatív, aulikus politikusokat és néhány tudóst, irodalmárt (köztük liberálisokat is). A listán olvasható Széchenyi neve is. A megyegyűlés szükségesnek ítélte, hogy róla és Apponyi György grófról (1808–1899) külön végzést hozzon: .nem mellőzhetik el a’ rendek azon való örömüket, mi szerint alkancellár Gróf Apponyi György, és a’ haza felvirágzására annyira fáradozott, és olly dús érdemeket szerzett Gróf Széchényi István urakat is táblabíráik koszorújába foglaltaknak tisztelhetik, – jegyzőkönyveikbe igtattatni, sőt örömüknek ‘s tiszteletöknek bővebb kifejezhetése kedvéért e’ felől a’ tisztelt Nagy Méltóságú, és Méltóságos urakat különös levélben tudósíttatni is rendelik.(37) A levél nem ismeretes. 7 A folyamszabályozások ügye Amikor Széchenyi Istvánt 1845. augusztus 15-én az uralkodó kinevezte a Helytartótanács tanácsosává, valamint a testület kebelében létrehívott

közlekedési bizottmány elnökévé és a vízszabályozás királyi biztosává, a gróf elhatározta, hogy a legsürgősebbnek minősített Tiszaszabályozás ügyében körutat tesz a folyó mentén.(38) Többször is átdolgozott útitervének első fogalmazványában felsorolta, mely törvényhatóságokkal kíván tárgyalni; itt Szatmár után és a Nagy-kunság előtt olvasható „Bihar” neve. A foliólap második oldalán részletesebben ki van fejtve a program, akkor még szeptemberre datálva. Ebben bihari tartózkodás nem szerepelt, Tiszadobon viszont a következőket akarta megbeszélni: „a Hortobágy eltöltése tárgyában tanácskozás ns. Szabolcs, Borsod, Heves és Bihar megyék, N Kunság és Hajduk kerületeinek és Debreczen városának küldötteivel.” Egy másik, ceruzás tervezeten Borsod után említette: „Bihar, a’ mennyiben Szerep helység a’ Hortobágy elzárása által van érdekelve.”(39) A későbbi, ténylegesen megvalósult változaton

Bihar nevét hiába keressük, a tiszadobi tanácskozás napja pedig itt már október 9.(40) Széchenyi az érintett megyéket és más törvényhatóságokat jó előre tájékoztatta utazásáról, illetve a tiszadobi értekezlet témájáról, céljáról. Az 1845 szeptember 6-án kelt körlevél Bihar vármegyéhez küldött példánya nem maradt meg, kéziratos másolatban sem ismert. E század elején a levél még megvolt Bihar vármegye levéltárában, továbbá egykorú másolata a Bihar vármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet múzeumában elhelyezett Ugraylevéltárban. Az előbbi helyről publikálta Zsák J Adolf 1903-ban az Irodalomtörténeti Közlemények c. folyóiratban Tekintetes Karok és Rendek, Mélyen tisztelt Hazafiak! Ő Felsége legkegyelmesebb Fejedelmünk személyemmel parancsolván, az ujonnan felállított országos bizottság elnökéül méltóztatott kinevezni. E bennem helyzett bizodalomnak úgy gondolok legjobban megfelelhetni,

ha mindenek előtt azon tájra fordítom figyelmemet, s oda pontosítom össze csekély, de ernyedetlen tehetségem jobb részét, hol anyagi tekintetben, főkép a’ gyakori vizáradások miatt, leginkább sinlik a’ hon, ‘s hova ekkép legelsőben vinni segítséget, kötelesség. E’ táj pedig fájdalom nem más, mint a’ Tisza völgye, hol legnagyobb számmal üté fel lakhelyét a’ Magyar vér, ‘s mely ölgy czélszerű kézfogás és vállvetés által valódi paradicsommá emelkedhetnék, holott ma köztudomás szerint mindinkábbi sorvadásnak indul elibe. – Az ide mellékelt Jegyzés szerint fogom ehhez képpest elrendelni idei utamat; minél fogva bátor vagyok a Tekintetes Karokat és Rendeket ezennel teljes tisztelettel felszólítani: méltóztatnának a Tisza-szabályozás tárgyában kebelükből kiküldeni többeket, kik folyó évi Octóber 8ikán estve Tisza-Dobon megjelenvén, velem érintkezésbe téve magukat, annak idején jelentést tehetnének a

teendőkrül, hogy aztán minden szükséges előkészületeket annak rendje és utja szerint elvégezve, hovahamarább megkezdhetnők azon nagyszerü munkát, melly ha sikerül, előre ki nem számítható hasznot és díszt árasztana hazánk legeredetibb részére; melly munka azonban, szétosztva bizonyosan nem, és megegyesített erővel is csak legnagyobb állhatatosság hozzá járulásával fog a’ méltó várakozásnak megfelelhetni. – Mi engem illet, semmit sem fogok elmulasztani, míg erőm meg nem szakad, miképp e’ magasztos czélhoz lehetőleg és minél elébb közelítsünk; a’ Tekintetes Karok és Rendek hathatós pártolása nélkül azonban legőszintébb törekedésem mit sem ér. 8 Hazafiak engem pedig szerencséltessenek rokon keblű hajlandóságukkal, ki legőszintébb tisztelettel vagyok A Tekintetes Karok és Rendeknek Pest Szeptember 6-án 1845 valódi hívük Gr. Széchenyi István(41) Sajnálatos módon a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár

állományából a közgyűlési jegyzőkönyveknek éppen ez, vagyis az 1845. évi második félévi kötete hiányzik Ezért nem állapítható meg, milyen határozat született a megyegyűlésen. Van ugyan egy kivonatos másolat a debreceni református kollégium könyvtárában, de itt ennyi olvasható 1845. október 1-jéről: Gr. Szécheni István ő nmtsga [nagyméltósága] Sept 6-ról 1 sza mint az országos közlekedési bizottság elnöke tudatván, hogy a Tisza völgyét vágyik ez őszön beutazni, hogy e czélra küldöttség végett az illető hatóságokat megkereste: előleges rendelést kér lovak és szállás iránt tétetni. A végzés tömörítvénye: Meglevén már téve a’ szükséges intézkedések; tudományul szolgál.(42) A gróf idézett levelében a fogatokról és a szállásról nincs szó; ezeket valószínűleg a nem ismert mellékletben kérte, az alispán pedig saját hatáskörében rendelkezett. A kivonat nem utalt rá, Zsák J. Adolf viszont a

folyóiratcikk bevezetőjében azt állította, hogy Bihar vármegye közgyűlése tizenöt tagú bizottságot nevezett ki a június 23-án megválasztott Sántha György másod alispán vezetésével.(43) Ellene mondani látszik ennek Széchenyi 1845 október 8-án, már Tiszadobon rögzített feljegyzése: Bihar küldöttsége. de nem a rendek küldték „Sületlenséget” válaszolok Igencsak undokul bosszankodom miatta.(44) Más források hiányában ma már nemigen lehetséges kideríteni, mi is történt valójában. Széchenyi István csaknem napra pontosan két évtized elteltével lépett újra Bihar vármegye földjére. 1845 október 5-én érkezett Debrecenbe, majd október 8-án kora reggel indult tovább Tiszadobra, ahová a Tisza-szabályozás ügyében összehívta az érintett törvényhatóságokat.(45) Az október 9-ei tanácskozásról megjelent hírlapi tudósítás szerint azon jelen voltak a bihariak, sőt fel is szólaltak. Bihar megye küldöttei részirül

hasonlólag azon észrevétel ‘s illetőleg kérdés tétetvén, hogy mivel megyéjök határán a’ Tisza nem foly ‘s oda csak árja hat, ez érdeken kívül a megyét hasító Berettyó és Körösfolyók a’ szabályozási tervbe fölvétettek é? kijelentetett, hogy bár egyedi nézeteik szerint elnök nmságának [nagyméltóságának] előterjesztését a’ törvényhatóság őrködő ‘s felügyelő jogának a’ szabolcsi módosítás értelmében fenntartása mellett helyeslik, tettleg mindazáltal beegyezésöket csak annyiban nyilványíthatják, mennyiben megyéjük közönségétől semmi megbizatást semmi utasítást 9 nem nyervén csak alisp. kiküldetése mellett vehetnek részt ‘s úgy, ha az itteni megállapodásról teendő jelentésöket megyéjök jóváhagyása követendi. Végül is a bihariak – felhatalmazás híján – a végzést nem szavazták meg. A határozat lényege: december elsejéig a Tisza mentén szakaszonként társulatok

alakulnak, illetve a korábbiak egyesülnek, majd januárban Pesten országos értekezletet tartanak; a szabolcsi indítvány értelmében a társulatok jelentést terjesztenek a törvényhatóságok elé, hogy az adózók érdekeire felügyelhessenek.(46) Megint csak a jegyzőkönyv hiánya miatt nem ismert a bihari rendek reakciója a tiszadobi döntésre. Miután ott a Berettyó és a Körösök szabályozásáról érdemi állásfoglalás nem született, úgy tűnik, a bihari közgyűlés visszavonult a Tisza-szabályozás ügyétől. Az említett, 1846. január 20-án megkezdett pesti országos tanácskozáson, ahol megalakult a Tiszavölgyi Társulat, továbbá a Tiszavölgyi Társulat 1846. augusztus elején Debrecenben tartott, nagyszabású, sorsdöntő nagygyűlésén Bihar vármegye nem képviseltette magát.(47) Az 1846-os jegyzőkönyvekben sem az előkészületeknek, sem az elutasításnak nincs nyoma. Maga a tárgy nagy általánosságban azonban szerepelt a

megyegyűlés napirendjén, mégpedig a tavaszi, 1846. március 30-án megnyílt összejövetelen Jókora késéssel ekkor terjesztették elő a Helytartótanács 1845. szeptember 2-ai tudósítását a királyi leiratról, amelyben a közlekedési bizottmány felállítását rendelte el és Széchenyi István grófot megbízta a közlekedési és vízszabályozási teendők irányításával. A közgyűlés akkori végzése így szólt: Hálás érzéssel esmerik ugyan el a’ rendek Ő Cs. Kir Felségének ezen K intézményből kisugárzó abeli kegyelmes szándékát, mely szerint az ország köz érdekeinek megfelelő közlekedési eszközök létrehozásával, a’ hon felvirulására tettleg munkálkodni méltóztatik ‘s megesmerik azt is, hogy a kitűzött nagy czél elérhetését, az által hogy e’ végre felállított Bizotmány elnökéül nmlsgu [nagyméltóságú] Grof Széchenyi István úr, ki a’ tett s kivitel körüli sikeres működéseivel országos

tiszteletet vívott ki magának, neveztetett ki, biztoson reményleni lehet, azomban az ország fő kormányszékének működéseire nézve lényeges változtatását a’ törvényhozó test körébe tartozónak lenni ösmervén; ebeli kegyelmes intézkedésit, a’ jövő ország gyűlés által törvényesítettni kívánják.(48) Vagyis a bihari rendek tudomásul vették a királyi intézkedést, Széchenyi kinevezésének pedig kifejezetten örültek, de sok más vármegyéhez hasonlóan elengedhetetlennek tartották, hogy ezt az ügyet a rendi országgyűlés legalizálja, azaz rendeleti útról a törvényhozás útjára tereljék. Hasonlóan foglaltak állást 1847 december 2-án az országgyűlési instrukciókban: A’ [.] Tisza Szabájozási vállalat irányában oda utasíttatnak a’ Követek, mi szerént a’ Tisza vizével kapcsolatba lévő folyamok szabájozását is – ha lehet társulat által – még pedig törvényhozás utján – igyekezzenek létesíteni,

e’ tárgy iránt kifejtendők felől a’ megyét előre értesítvén.(49) A Tiszavölgyi Társulat 1846. augusztus 3-8 közötti, debreceni nagygyűlésén Széchenyi István elnökölt. Már augusztus elsején megérkezett a városba és augusztus 9-én távozott el innen. Bihar vármegye más településein ekkor sem járt(50) Bihari kapcsolatai azonban ezután sem szakadtak meg. 1846 november 19-én jegyezte be naplójába, hogy előző nap valaki felkereste a megyéből, a név helyét viszont üresen hagyta.(51) 1847 július 1-jén a Magyar Tudós Társaság alelnökeként fordult a vármegyékhez; körlevelét a bihari rendek az augusztus 2-án összeült közgyűlésen ismerték meg. Ebben 10 .tudatja, miszerint az academia mathematicai osztálya, munkálatai közben gyakran érzi, közkézen forgó hazai abroszaink számtalan hiányait, és hibáit – némely egyházi ‘s polgári megyék, ‘s kerületek terjedelmes, kimerítő pontos, külön abroszokkal bírnak

ugyan, de azok a kereskedésben nem fordúlván elő, az academia össze gyűjteni nem képes, – kéri tehát a megye rendeit, ha netalán bírnának egy olyannal, egy példánnyal a hazai tudományos intézet könyvtárát megajándékozni szíveskedjenek. A vármegye nem teljesíthette a kérést; a végzésben ez áll: Mihelyt czélt érve Bihar megyének térképe kilesz metszetve, azonnal e levél következtében egy példánynak a haza tudományos intézeti könyvtára részére való megküldése elrendeltetik.(52) Hasonló célzatú Széchenyi másik körlevele, amelyet egy francia kutató érdekében küldött 1847. augusztus elején Debrecen, Kecskemét, Nagyvárad, Szabadka és Szeged főbíróinak Az esztergomi Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum gyűjteményében őrzött, aláírás nélküli, diktált fogalmazvány nagyváradi címzettje Mallász József, aki városi főbíró és egyúttal Bihar vármegyei táblabíró volt. Jelen sorok vivője: G. Grimaux

de Caux úr franczia utazó, ki hazánkban különösen a sziksó készítésének vizsgálgatását tüzte ki czéljául. Méltóztassék, kérem, őt magyar szivességgel fogadni és a mennyire czélja elérésére szükséges lenne, őt utba igazítni s másoknak is ajánlani. Egyébiránt magamat is becses indulatiba ajánlván különös tisztelettel maradok Önnek kész köteles szolgája Pest, aug. 6(?) 1847(53) Nem sokkal ezt követően Széchenyi István újból ellátogatott Debrecenbe. Harmadik Tisza menti útjáról hazafelé 1847. szeptember 15-én megállt a városban is két napra 1847 szeptember 17-én egy kis kerülővel indult vissza Pestre: Derecske, Berettyóújfalu, majd Püspökladány – akkor Szabolcs vármegyéhez tartozott – volt az útirány, majd onnan ment tovább.(54) Ezen a napon Berettyóújfaluban aludt, ottani naplójegyzete a következő mondatokat tartalmazza a két bihari mezővárosról: Fahre über Derecske nach Berettyo Ujfalu. Regen & –

Schlafen dort im Városháza Quel misere! – Mein Portrait in Lebensgrösse – als patika Czégér. Magyar fordításban: Derecskén át utazom Berettyóújfaluba. Eső és – Ott alszom a városházán Micsoda nyomorúság! Arcképem életnagyságban – mint egy patika cégér.(55) A berettyóújfalui kitérő célja nem ismert; a mezőváros jegyzőkönyvei, iratai sem maradt fenn ebből az időből. Csak feltételezni lehet, hogy a régóta tervezett Körös–Berettyószabályozás(56) ügyében kereste fel a települést Talán összefüggésben állt ezzel az a tény, amelyet szeptember 19-én rögzített naplójában: Körösladányon megalakították a Körös Társulatot.(57) Az országút Derecskén át haladt, ennélfogva fel sem vetődhet, hogy 11 valamiféle katonakori nosztalgiája vezette arra, ahol néhány hetet töltött az 1823 őszi hadgyakorlat során. Berettyóújfalu ekkor a herceg Eszterházy család birtokában lévő mezőváros, kb. 5000 lelket

számlált.(58) A nyomorúságosnak nevezett városháza 1835-ben épült, tehát ekkor még viszonylag újnak mondható.(59) Az ott lévő portrét a Széchenyi-ikonográfiák(60) nem említik; a gróf megjegyzéséből sem derül ki, hogy a képnek a mérete életnagyságú vagy egész alakos ábrázolásról van szó. Mai ismereteink szerint lényegében két megoldás jöhet szóba Elképzelhető, hogy a nagyváradi megyeházán látott Barabás Miklós-féle festményről készíttettek egy másolatot és azt helyezték el a városházán. Lehetséges az is, hogy az ugyancsak Barabás által, szintén 1836-ban Hont vármegye megrendelésére festett egész alakos ábrázolás – amelynek mérete 225x129 cm – kópiája függött a mezőváros tanácstermében.(61) Természetesen más, ma már ismeretlen amatőr festő munkája sem zárható ki. Széchenyi István egy estét és egy éjszakát töltött Berettyóújfaluban és másnap, 1847. szeptember 18-án tovább indult

Püspökladány felé. Ez volt az utolsó bihari útja 12 JEGYZETEK 1. Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona I rész (1820–1821), II rész (1823) = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXII. Debrecen, 1995 31-49p, XXIII Debrecen, 1996. 93-118p Vö Bényei Miklós: Széchenyi István és Debrecen Debrecen, 1997. 11-64p 2. ifj Reiszig Ede: Bihar vármegye nemes családai = Bihar vármegye és Nagyvárad Bp, 1901. 640p 3. Gróf Széchenyi István naplói 3 köt (1826–1830) Bp, 1932 266p – A lábjegyzetekben nem esik szó Szilágyiról. Talán piskárkosi Szilágyi Lajos (?–1861) majdani szolgabíró, táblabíró lehetett; vö. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 10 köt Pest, 1863 711p 4. Gróf Széchenyi István naplói 4 köt (1830–1836) Bp, 1934 61p 5. Uo 364p 6. HBML IVA 1/a 144 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1835-ről 2510sz 7. Vö Bényei Miklós: Széchenyi István, a bihari katona I

rész (1820–1821), II rész (1823) = Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXII. Debrecen, 1995 31-49p, XXIII Debrecen, 1996. 93-118p 8. HBML IVA 1/a 144 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1835-ről 2511sz 9. HBML IVA 1/b 515cs 47XI 1836 – A debreceni közgyűlés ajánlatáról: HBML IVA 1011/a. 105 Rendtartási jegyző könyv 1835-k esztendőről Közli Bényei Miklós: Széchenyi István és Debrecen. Debrecen, 1997 79p – Kiss Bálintról: Sz Kürti Katalin: Idősb és ifjabb Kiss Bálint emlékezete. = Művészet, 1988 8 sz 52-55p; Filep Antal: A két Kiss Bálint emlékezete Szentesen. = Békési Élt, 1988 4 sz 484p 10. Viszota Gyula jegyzete: Gróf Széchenyi István naplói 4 köt (1830–1836) Bp, 1934 589.p 11. HBML IVA 515cs 21XI 1836 Közli Szegedy-Maszák Hugó: Gróf Széchenyi István arczképe 1836-ból. = Vasárnapi Újság, 1908 l4sz ápr 5 261-262p – A gróf másolati könyve: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár K 210/2.; az

ennek alapján született nyomtatott közlés Majláth Bélától: Gróf Széchenyi István levelei. 2 köt Bp, 1890. 245-246p – A másik kéziratos másolat: Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár R. 607/111 d – A még említett publikáció: Széchenyi István levele Biharmegyéhez. Közli: Nemes Ödön = Történeti Lapok, 1874 5sz máj 3 7778p – Olvasható a levél szövege: Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza Bev és jegy Bíró Béla. Kolozsvár, 1944 138-139p– Széchenyi 1836 június 23-án indult el újabb aldunai útjára, ahol valóban Orsova volt az elsődleges tartózkodási helye; vö Széchenyi István: Napló. Bp, 1978 820-821p 13 12. Szvoboda D Gabriella: Barabás Miklós 1810-1898 Bp, 1983 32p – A Széchenyi által is említett, 1834–35-ös itáliai útjáról: 22-29.p, a pesti letelepedésről: 30p 13. Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza Kolozsvár 1944 138 p; megismerkedésükről: uo. 137 p – a

szóban forgó részlet olvasható a nemrég közzétett válogatásban is: Barabás Miklós önéletrajza. Kolozsvár–Napoca, 1985 104p 14. HBML IVA 1/a 145 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1836-ról 53sz 15. Személyéről: ifj Reiszig Ede: Bihar vármegye története = Bihar vármegye és Nagyvárad Bp., 1901 581p; Nagy I im 4 köt Pest, 1858 265p 16. Magyar életrajzi lexikon 1 köt Bp, 1967 790-791p; Dankó Imre: Készüljünk Jakab István születésének 200. évfordulója méltó megünneplésére = Itt és Most, 6 sz 1998 2829p – Jakab István Mezőkeresztesen (ma: Biharkeresztes) született 17. HBML IVA 1/b 515cs 47XI 1836 18. Széchenyi István: Napló Bp, 1978 820-821p 19. Szvoboda D G im 32p– A vázlat reprodukciója uo 84p 20. HBML IVA 1/b 515cs 47XI 1836 Mellette van még három német nyelvű, pesti kontó, azaz nyugta. – A tiszteletdíj összege szerepelt Barabás Miklós saját listáján is: Academiából ki jöttöm után készített munkáim

‘s azokból jövedelmemnek jegyzőkönyve 1830-ik Esztendőtől kezdve. = Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza Kolozsvár, 1944 237.p 21. HBML IVA 1/a 146 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1836-ról 1992sz 22. HBML IVA 1/b 515cs 47XI 1836 23. Uo 24. HBML IVA 1/a 146 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1836-ról 2992sz 25. ifj Vayer Lajos: Széchenyi képe = Magyarságtudomány, 1942 1sz 107p 26. Rózsa György: Széchenyi-ikonográfia = Széchenyi és kora Bp, 1991 285p 27. ifj Vayer L im 107p 28. Szvoboda D G im 32 és 84p – A nagyváradi kép reprodukciója: Szegedy-Maszák H i.m 262p 29. Winkler Lajos: Társadalom = Bihar vármegye és Nagyvárad Bp, 1901 348p 30. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár K 168/161 – A boríték címzése: A’ Bihari Nemzeti Casinotol. - Méltóságos Sárvári és Felső Vidéki Gróf Széchenyi István Úrnak, az Orosz Wladimir Rend, Burkus Katonai Érdem Rend, Szárdiniai Móricz és Lázár,

‘s Szicziliai Sz. Ferdinánd Érdem Rendek Vitézének, Császári Királyi Kamarásnak, Duna szabályozására ügyelő Királyi Fő Biztosnak, több Nemes Megyék Tábla Bírájának, Pest, Szeged, Sopron ‘s több Királyi Városok tiszteletbeli Polgárának, a’ Magyar Tudós Társaság Al Elnökének sat. méltó tisztelettel - Pozsonyban 31. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár K 210/2 Széchenyi István leveleinek másolati könyve 1835–1839. Közli Majláth Béla, apró eltérésekkel: Gróf Széchenyi István levelei. 2 köt Bp, 1890 319-320p 32. Gróf Széchenyi István naplói 5 köt (1836–1843) Bp, 1937 95p Vö Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István élete és működése 1836–1843 közt. Történeti bevezető = uo XIp 33. Nagy I im 11 köt Pest, 1865 226p 34. Gróf Széchenyi István naplói 6 köt (1844–1848) Bp, 1939 304p 35. Nagy I im 9 köt Pest, 1862 726p 36. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár K 210/3 Széchenyi István

egyesületi és vállalati ügyekben írt leveleinek másolati könyve 1838–1844. 75p – Széchenyi Selyemrül c. röpirata 1840-ben jelent meg Pesten, a Trattner és Károlyi nyomdában, 56 oldalon. A Függelék Gróf Széchenyi István’ értekezéséhez a’ Selyemrül c., tizennégy oldalas füzetet Sopronban nyomatta a Sopron-vasi Szeder Egylet 14 választmánya. Mindkettő (együttes) reprint kiadása: Bp, Állami Könyvterjesztő Vállalat, 1982. 37. HBML IVA 1/a 172 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1845-ről 2187sz 38. Magyar Országos Levéltár N 22 99cs Praesidialia 1845 No CCXXXVIII; Széchenyi István (1791–1860). Összeáll Fenyő Ervin Bp, 1991 73p 39. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár K 289/2, 3 40. Uo K 183/36 Csekély eltérésekkel ugyanez: K 183/37 és 38 41. Széchenyi és Kossuth két kiadatlan levele Közli: Zsák J Adolf = Irodalomtörténeti Közlemények, 1903. 89-90p 42. Tiszántúli Református Egyházkerületi

és Kollégiumi Nagykönyvtár R 1 96 43. Zsák J A im 89p – Sántha György választásáról: HBML IVA 1/a 172 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1845-ről 44. Széchenyi István: Napló Bp, 1978 1088p, Győrffy Miklós fordítása – Német eredetiben a szöveg: „Deput[ation] von Bihar. aber nicht von den Ständen geschicht Ich antwortete <Dummes Zeug>. Ärgere mich ganz abscheulich darüber”; l Gróf Széchenyi István naplói. 6 köt (1844–1848) Bp, 1939 271p 45. Bényei Miklós: Széchenyi István és Debrecen Debrecen, 1997 110-122p 46. Folyamszabályozási tanácskozás Tisza-Dobon Széchenyi István gr elnöklete alatt = Jelenkor, 1845. 85sz okt 23 507-508p, az idézet: 508p 47. HBML IVA 1021/b 2497 Jegyzőkönyve a’ sz kir Pest városban egybegyűlt, ‘s a’ Tisza-völgy vizi rendezésére alakult egyesületek 1846-ik év január 20-kán ‘s következő napjain tartott középponti üléseinek; HBML IV.A 1011/k 521–1846 Jelentések 48. HBML

IVA 1/a 173 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1846-ról 24sz 49. HBML IVA 1/a 179 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1847-ről 6440sz 50. Bényei Miklós: Széchenyi István és Debrecen Debrecen, 1997 136-177p 51. Gróf Széchenyi István naplói 6köt (1844–1848) Bp, 1939 476p 52. HBML IVA 1/a 179 Bihar vármegye köz-gyűlései jegyző könyve 1847-ről 5409sz 53. Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Esztergom) Lsz 28–17634 Közölte Bényei Miklós: Széchenyi István és Debrecen. Debrecen, 1997 185p 54. A püspökladányi útirányról: Széchenyi István levele Tasner Antalhoz, 1847 szeptember 17., Debrecen; l Magyar Országos Levéltár R 196 Tasner Antal 3 cs(441) 35 – Közli Majláth Béla: Gróf Széchenyi István levelei. 3 köt Bp, 1891 551p és Bényei Miklós: Széchenyi István és Debrecen. Debrecen, 1997 189p 55. Gróf Széchenyi István naplói 6 köt (1844–1848) Bp, 1939 637p – A magyarítás e sorok írójának

munkája. 56. Dóka Klára: A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18–19 században (Egy táj átalakulása.) Gyula, 1997 130-155p – Széchenyi berettyóújfalui útját nem említi 57. Gróf Széchenyi István naplói 6 köt (1844–1848) Bp, 1939 638p 58. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára 4 köt Pest, 1851 235p 59. Osváth Pál: Bihar Vármegye Sárréti Járása leírása (1875) Debrecen, 1996 167p 60. ifj Vayer L im 94-115p; Rózsa Gy im 269-318p 61. Az utóbbiról: Rózsa Gy im 285p 15