Szociológia | Tanulmányok, esszék » Nagy Károlyné - Világméretekben növekszik a munkanélküliség

TÁRSADALOM Világméretekben növekszik a munkanélküliség Tárgyszavak: munkanélküliség; társadalombiztosítás; foglalkoztatáspolitika. Bevezetés Az általános gazdasági környezet 2000 óta tartó romlásával együtt járó jelenség, hogy a munkanélküliség 2002 végére világviszonylatban 180 millió főre, két évvel korábbi szintjéhez viszonyítva 20 millióval emelkedett. E kedvezőtlen fejlemény főként az iparilag fejlett országokat, Ázsiát és a Szaharától Délre fekvő térségeket érinti; csak az ún. átalakuló gazdaságoknak és a dél-ázsiai országoknak sikerült – igaz, eltérő pályát befutva – a két évvel korábbi szinten stabilizálniuk munkanélküliségük színvonalát A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal 2003 januárjában nyilvánosságra hozott jelentésének szerzői rámutatnak: a munkahelyek megszüntetése jelentősen felduzzasztotta a szegény sorban élők létszámát az ún. informális gazdaságban, ahol lényegében

nincsen semminemű védelem a munkanélküliséggel szemben, nem létezik társadalombiztosítás sem. A foglalkoztatási helyzet világméretű rosszabbodása, gyenge vagy csak igen lassan meginduló gazdasági megélénkülés kilátása mindenképpen aggodalomra ad okot. Amennyiben e tendenciák a jövőben is folytatódnak, a munkanélküliek és a szegénységi küszöbhöz közeli anyagi helyzetben lévő foglalkoztatottak létszáma ugrásszerűen tovább nő majd Tényleges világgazdasági recesszió pedig súlyos következményekkel járhat teljes térségek társadalmi és politikai stabilitására nézve. A foglalkoztatottság visszaesése nagyrészt semmissé tette a munkanélküliség elleni küzdelemben a ’90-es évek végére elért eredményeket és azzal a veszéllyel jár, hogy meghiúsítja a „Fejlesztés Évszázada” elnevezésű kezdeményezés megvalósítását: 2015-re a világon a szegénység felére csökkentését. A szervezet becslése szerint 2002

végén azoknak a foglalkoztatottaknak a létszáma, akik nem képesek előteremteni maguk és családjuk létfenntartása számára a szegénységi küszöbnek számító, fejenkénti napi 1 dollárt, minden bizonnyal ismét elérte az 1998. évi 550 millió főt A leginkább érintett népességcsoportot a nők – akik általában a gazdasági sokkhatásokra különösképpen érzékeny ágazatokban dolgoznak – és az első munkahelyüket keresők alkotják. A munkanélküliségi ráta minden régióban emelkedett, ám eltérő mértékben. Megelőző intézkedések szükségesek tehát ahhoz, hogy újból bővülhessen a foglalkoztatás és sikerüljön elkerülni a szegénység súlyosbodását A munkanélküliség az információs és kommunikációs technológiai „buborék” 2001 tavaszán hirtelen bekövetkezett – a gazdasági tevékenység hanyatlását előidéző – szétpattanását közvetlenül követően indult növekedésnek, amit csak súlyosbítottak a

szeptember 11-i New York-i és washingtoni terrortámadás okozta sokkhatások. Az iparilag fejlett országok gazdasági növekedésének lassulásához hozzájárult a nemzetközi kereskedelem lanyhulása is, ami a fejlődő országok exportra termelő iparágaiban vezetett munkahelyek sokaságának megszüntetéséhez. Ezeket az élőmunka-igényes iparágakat, mint pl a főként nőket foglalkoztató ruházati ipart, rendkívüli mértékben sújtották e negatív fejlemények. Bár 2002 első félévének végére a világkereskedelemben már enyhe fellendülés jelei mutatkoztak – éves szinten alig 1%-os bővülés perspektíváját vetítve előre. Minthogy azonban az iparilag fejlett világ kereslete lanyha maradt, kevéssé valószínű, hogy a foglalkoztatás az exportra erősen ráutalt országokban tartós növekedésnek indulna Mindezeken felül a befektetők bizalmának megcsappanása nyilvánvalóvá tette több régió pénzügyi sebezhetőségét, s az ennek

hatására bekövetkezett válságok is sok munkahely megszűnését okozták Argentínában pl a 20%-ot is meghaladó munkanélküliségi ráta a szomszédos országokra is átterjedő, negatív hatással járt. A fegyveres konfliktusok és az erőszak is hozzájárult a munkanélküliség és a szegénység fokozódásához olyan, egymástól földrajzilag távol eső országokban, mint Kolumbia és Nepál. A világgazdasági növekedés lassulásának következményei régiónként változtak. Leginkább az iparilag fejlett országokban nőtt a munkanélküliség: rátája a 2000-ben jellemző 6,1%-ról 2002-re 6,9%-ra emelkedett Észak-Amerikában és az Egyesült Államokban 4,8%-ról 5,6%-ra fokozódott, míg az Európai Unióban azt követően, hogy 2000-ről 2001-re a munkanélküliség aránya 7,8%-ról 7,4%-ra csökkent, 2002-ben ismét növekedésnek indult és 7,6%-ra módosult. Az ún átalakulóban lévő gazdaságokban a 2000. évi 13,5%-ról 2001-ben 12,6%-ra csökkent

az állásnélküliség rátája, ám 2002-re ismét emelkedett – 13,5%-ra –, ami elsődlegesen annak tulajdonítható, hogy a versenyképesség növelése érdekében a vállalatok mindinkább felhagynak az élőmunka-igényes technológiák alkalmazásával, s az így feleslegessé váló létszámot elbocsátják. Ezzel párhuzamosan a kormányok a közületi szférában szüntetnek meg munkahelyeket Az EU-csatlakozás is növeli a munkanélküliséget a tagjelölt országokban A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal jelentése hangsúlyozza: ahhoz, hogy 2010-re világviszonylatban sikerüljön a felére csökkenteni a szegénységet, nem kevesebb, mint 1 milliárd új munkahely teremtésére van szükség. Az egyes régiók munkaerőpiacán várhatóan újonnan megjelenő, aktív korú népesség lélekszámának előrejelzése alapján kijelenthető: e munkahelyek többségét (60%-át) Ázsiában és Afrikának a Szaharától Délre fekvő térségeiben (15%) kellene

létrehozni. Ez nem könnyű feladat Az említett célkitűzés megvalósításának előfeltétele, hogy 2010-ig az egy főre jutó termelésnövekedés üteme világviszonylatban 2%-ot meghaladó mértékű, regionális szinten pedig 3-6%-os legyen. Minthogy e növekedési ráták elérése túlzottan optimistának ítélhető, a jelentés szerzői aktív foglalkoztatáspolitika alkalmazását javasolják, ami a világgazdaság növekedését előmozdító intézkedésekkel társul. Ezek közül három elem gyakorlati érvényre juttatását tartják lényegesnek: 1. Új munkahelyek teremtését célzó politika, mely rövid időn belül megindítja a gazdasági növekedést és ösztönzi a fokozottan élőmunka-igényes beruházásokat. Ennek a magánszektort új munkalehetőségek teremtésére ösztönző adózási intézkedésekkel és az infrastruktúra fejlesztését célzó állami programok megvalósításával kell együtt járnia. 2. A döntéshozóknak arra kell

törekedniük, hogy csökkentsék a fejlődő országok és a legelőnytelenebb helyzetű társadalmi csoportok külső sokkhatásokkal szembeni sebezhetőségét Aktív munkaerő-piaci politika – a szociális védőháló létrehozását és sűrűbbre szövését is ide értve –szükséges ahhoz, hogy a globalizált gazdaságban csökkenthető legyen a bizonytalanság. Olyan fejlesztési stratégiákat kellene kidolgozni, amelyek segítségével a termelés diverzifikálható, s így jobban megoszlik a sebezhetőség, csökkennek az iparilag fejlett országok feldolgozóipari termékekre kivetett vámjai, mérséklődik az alapvető fontosságú termékek export-ingadozásának kockázata és enyhül a gazdag országok agrárprotekcionizmusa. Javítani, fejleszteni kell a közle- kedési–szállítási, az energia- és a hírközlési ágazatok infrastruktúráját is. 3. Az egyes országokban olyan foglalkoztatáspolitikát kell érvényre juttatni, amely kedvez a

szegényeknek, s a szabadság, a biztonság és az emberi méltóság körülményeinek megfelelő, tisztességes, értelmes és hatékony munkalehetőséghez juttat férfiakat és nőket egyaránt. Ennek érdekében ösztönözni kell a kis- és a középméretű vállalkozásokat és be kell kapcsolni azokat a társadalombiztosítás rendszerébe Támogatni kell az oktatást és az egészségügyet, hogy segítsék az ott dolgozók munkáját. Végül tiszteletben kell tartani a szakszervezetbe tömörülés jogát, meg kell szüntetni mindennemű diszkriminációt és küzdeni kell a gyermek- és a kényszermunka ellen annak érdekében, hogy a szegényeknek is részt vehessenek a gazdasági, a társadalmi és a politikai életben. „Csakis a foglalkoztatást kiemelt feladatként kezelő és a legvédtelenebbeket felkaroló politika segíthet hozzá a vázolt foglalkoztatási válság felszámolásához és ahhoz, hogy az értelmes munka a gazdaság- és a társadalompolitika

középpontjába kerüljön” – szögezi le a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vezérigazgatója a szervezet jelentésében. „A gazdasági növekedés megélénkülése mindennek szükséges, ám nem elégséges feltétele. A döntések halogatása valamennyiünk számára súlyos következményekkel járhat” – figyelmeztetett. Összeállította: Nagy Károlyné Netter, T.: Retour du chômage à l’échelle mondiale = Problèmes Économiques, 2825. sz 2003 okt 1 p 20–25 Netter, T.: L’emploi dans le monde: des perspectives très incertaines = Travail – Le Magazine de I’OIT, 2003. 46 sz márc