Oktatás | E-learning » E-learning és felnőttképzés Magyarországon és Európában

E-learning és felnőttképzés Magyarországon és Európában Részlet a Központ által az E-learning a felnőttképzésben kutatás során az NFI számára készített tanulmánykötetből. 1. Bevezetés Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) gyors fejlődésével, az eszköztár rohamos bővülésével folyamatosan jelentkeznek az új, egyre fejlettebb termékek és hatékonyabb megoldások a gazdaság és a társadalom különböző szektoraiban. Az oktatási szférában is számtalan új lehetőséget kínál az informatika alkalmazása. Az információs és kommunikációs technológiák fontos modernizációs tényezőként jelentek meg az elmúlt években az európai és nemzeti oktatáspolitikákban és programokban. Az e-learning és a távoktatási rendszerek fejlődésének közismert fő motiváló okai az oktatás iránti növekvő, diverzifikálódó

igény, a hatékony, térben és időben rugalmasan és jó minőségben terjeszthető tananyag, a fajlagos oktatási költségek csökkentésének igénye, valamint az egyre több ember számára szükségessé váló továbbképzés biztosítása. Az elearning új lehetőségeket, kihívásokat teremt az innovatív oktatás fejlesztésére, segíti a transzparens megoldások terjesztését. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a gyorsan változó gazdasági és technikai környezetben az elearning viszonylag új fogalma egy kevéssé konszolidált közegben kell, hogy kifejtse működését. Nem segíti a jó minőségű, megbízható, szakmailag megalapozott alkalmazást a szakmai közösség által hitelesített, megállapodott fogalmak, minőségi kritériumok hiánya, a sokféle, gyakran szakszerűtlen és következetlen értelmezés, és hogy a piacon igencsak változó szakmai és technikai színvonalú termékek, képzések megbízható referenciák, vásárlói orientáció

nélkül találhatóak egymás mellett. A nyitott képzés, távoktatás és így az e-learning legfontosabb célcsoportja és felhasználója a felnőttképzés. Az információs és kommunikációs technológiák és az életen át tartó tanulás (lifelong learning) stratégiai felértékelődését, középpontba kerülését figyelembe véve új helyzet állt elő ezen a területen, amelyet a reálszféra folyamatai csakúgy, mint az Európai Unió programjai is megerősítenek. Igen indokolt ezért, hogy a hazai szakmai közösség tudatosan tekintsen azokra az ismeretekre, amelyek a hatékony, megbízható, jó minőségű alkalmazás feltételeit biztosítják, elősegítve ezzel a kormányzati felnőttképzési fejlesztési munkaprogram és az egész életen át tartó tanulás programja megvalósításának támogatását. [] 2. Az e-learning elemei Az e-learning fogalmát a kezdetek óta egyfajta trivializálással használták, hogy gyorsabb bevezetését és

elfogadtatását elősegítsék. A gyorsan fejlődő, változó közegben ennek oka 1 nyilván az is, hogy nem volt, és ma sincs elegendő idő letisztult fogalmak, eszközrendszer kialakítására, szakmai-tudományos konszenzus kidolgozására. Az érdekek is ez ellen hatnak: az e-learning egyfelől mint politikai/modernizációs hívó szó igen gyors és meredek pályát futott be mint nemzeti és európai uniós programok, projektek kulcsszava, másfelől az oktatási piacon mint marketingelem nagyvonalúan – esetenként gátlástalanul – került és kerül használatra. Hozzájárult mindehhez, hogy a vállalati szférában, különösen a kezdetekben, erőteljesen az üzleti hatékonyság (ROI = return on investment) szempontjából ítélték meg az e-learninggel kapcsolatos elvárásokat, így a költségcsökkentés volt az elsődleges szempont – ami, mint a későbbi gyakorlat bebizonyította, nem szükségképpen a legfontosabb eleme az e-learningnek –, ezért

a minimálisan elfogadható tanulási teljesítmény elérése került az előtérbe. Ez leegyszerűsített megoldások alkalmazásához vezetett, nem biztosítva a megfelelő alapokat az e-learningmodellek és -elmélet fejlesztéséhez. A politika és a közbeszéd másfelől általában szívesen hivatkozik az információs technológiák és az oktatás összekapcsolásából származó ígéretes lehetőségekre, a térbeni és időbeli rugalmasság biztosította kétségtelen potenciált kivetítve az esélyegyenlőség megteremtésére, a fizikai és szociális elszigeteltségek feloldására. Ezeket az elemeket a különböző modernizációs programok igyekeznek hatékonyan integrálni, és a kilencvenes évek első felétől, a távoktatás, majd később az e-learning fokozatos előtérbe kerülésének, népszerűvé válásának szakaszától egyre szervesebben épült be a politikai retorikába. Kiragadva az e-learning eddigi definícióinak legfontosabb elemeit, a

fentiek alapján az elearning következő alapkritériumait határozhatjuk meg: o az e-learning egy oktatási/képzési tevékenység, o IKT meghatározó jellemzője a távoktatás ezen formájának, o az e-learning egy gazdaságos képzési forma, valamint o többek számára hozzáférhető, mint a hagyományos képzés. A fejezetben ezen alapkritériumok mentén haladva vizsgáljuk meg, mit takar pontosan az elearning kifejezés, milyen felhasználási lehetőségei vannak, hogyan valósultak ezek meg, milyen jelentőséggel bír az Európai Unió stratégiai terveiben és végül, hogy mindezek milyen formában bukkantak fel a magyarországi gyakorlatban. 2.1 Az e-learning az oktatásban Az e-learning legegyszerűbben megközelítve olyan távoktatás, amely elektronikus úton valósul meg. A távoktatás térhódításának számos elemzés szerint az oktatási szektorban nem a közoktatás, hanem a felsőfokú, illetőleg a posztgraduális képzés lehet a legfőbb színtere. A

posztgraduális képzésben érintett hallgatók szűkebb szakterületek irányába igyekeznek orientálódni, ugyanakkor az ország különféle szögleteiben élnek. A távoktatás nagyszerű média egy potenciálisan növekvő jövedelmű hallgatóság elérésére, ráadásul oly módon, hogy az számukra is kényelmet nyújt. 2 A résztvevők aránya Andrew H. Rosen1 a távoktatás felsőoktatási szektorban való szerepének fejlődését négy szakasz (fázis) mentén írja le, amelyet a következő ábra szemléltet. Az ábrán a grafikon Értelmező Támogatott Stratégiai Kritikai Átalakító Átmenet 4 Átmenet 2 Átmenet 3 Átmenet 1 1. szakasz 2. szakasz 3. szakasz 4. szakasz 5. szakasz Idő emelkedő vonala az eltelt idő és az intézményben a távoktatás felhasználóinak az összes képzési résztvevő számához viszonyított százalékának változását szemlélteti. 1. sz ábra A távoktatás fejlődése a felsőoktatási szektorban Az

értelmező szakasz során a távoktatás néhány decentralizált, egymástól független kezdeményezésben nyilvánul meg, amikor egy-egy tanszék egy-egy oktatója vállalja fel a távoktatás megteremtésének és beindításának feladatát. Ennek megfelelően kevesen vesznek részt rajta (a képzésben résztvevők 0–5%-a), és fenntartása is ötletes pénzügyi megoldásokon keresztül valósulhat csak meg. Az ebből való, első átmeneti szakasz folyamán technológiai győztesek jelennek meg, képzési kezdeményezések indulnak, beazonosítják a jó gyakorlatokat (best practice) és maga a tanszék involválódik. Az első átmeneti szakaszt követő, támogatott szakaszban már a tanszékek fogják össze a munkát, megjelenik egy alacsony szintű, intézményi tanítási/támogatási modell, nagyobb a résztvevők száma (5–20%) és a meglévő működési költségvetésből finanszírozottan tartják fent. Az ebből való, második átmeneti szakasz folyamán

kialakul egy ad-hoc jellegű ügyfélszolgálat, a képzési szolgáltatás nyújtása rendszeres, kialakulnak a kapcsolódó szabályozások és eljárások, valamint a meglévő support újabb felelősségeket vállal fel. A második átmeneti szakaszt követő, stratégiai szakaszban kialakul az intézményi felelősség, a távoktatás integrálódik más intézményi rendszerekkel, vállalati technológiák alapján hozzák meg a döntéseket, akadémiai technológiai tervezések kezdődnek meg és tanácsadó testületek 1 Rosen, Andrew H.: Transformation, Innovation & Sustainable Quality The Educational Techno-logy Framework SEEQUEL – Sustainable Environment for the Evaluation of QUality in E-Learning Final Conference. Budapest, 2004. június 23 (http://wwweducation-observatoriesnet/seequel) 3 alakulnak. A működési költségek mellett ad-hoc jellegű bevételekből tartja fenn magát A résztvevők száma tovább növekszik (20–25%). Az ebből való, harmadik

átmeneti szakasz folyamán a távoktatáshoz való hozzáállás nyitott és készséges, fennáll az akadémiai és az adminisztratív együttműködés, a folyamatok és eljárások már jól ismertek. Akadémiai és stratégiai tervet fogalmaznak meg és hajtanak végre, és megkezdődik a rendszerintegráció. A harmadik átmeneti szakaszt követő kritikus szakaszban már teljes körű az intézményi elfogadottság, a felhasználók száma eléri a kritikus tömeget (25–40% vagy afölötti), kiadásra kerül az akadémiai technológia terv, megtörténik intézményi technológiai konszolidáció, a szolgáltatás és támogatás központosított, saját jogú költségvetése van, és az intézményi vezetőség támogatja. Az ebből való, negyedik átmeneti szakasz folyamán a távoktatás kulcseleme lesz a képzésekhez való hozzáférésnek, minden akadémiai összetevő számára esszenciálissá válik. A negyedik átmeneti szakaszt követő átalakító szakaszban a

távoktatási stratégiai terv kulcsfontosságú az intézményi siker szempontjából, és magasan finanszírozott. A távoktatási rendszer egy központi, akadémiai, technológiai forrás, a tanagyaghoz való hozzáférés integráns része (a résztvevők csaknem 100%-a igénybe veszi). Az ezt követő, végső szakaszban már az aktuális tananyag változtatásai az akadémiai technológiától függnek, a távoktatás képviseli az intézményi tapasztalatot, és szilárdan kialakult mint kritikai szolgáltatói mechanizmus. Hosszú ideig központi kérdésként, presztízs jellegű megközelítésként jelentkezett a távoktatás és az egyetemek viszonyának kérdése, és bizonyos mértékig hasonló a helyzet az elearninggel is. Az európai távegyetemek (UK Open University, Fernuniversität Hagen, UNED-Spanyolország, Holland Távegyetem, Portugál Nyitott Egyetem stb.) egyfajta zászlóshajóként fémjelezték a távoktatási intézményeket, európai szervezetük2 pedig

az uniós politikaformálás kitüntetett intézménye volt. A távoktatás és az e-learning szélesebb értelmezésének és intézményi beágyazottságának előrehaladtával a távegyetemek privilegizált szerepe megváltozott, és bár a virtuális egyetem mint oktatáspolitikai hívószó sikeres pályát futott be (2004-ben is megtaláljuk az EU e-learning-programjának területei között), kevésbé beszélhetünk arról, hogy az egyetemek Európában kitüntetett szerepet játszanának az elearning intézményesülésének mai folyamataiban. Különösen figyelmet érdemel azonban az ázsiai régió százezres nagyság-rendű megaegyetemeinek kifejlődése ugyanebben az időszakban3. Az oktatási intézményekben, különösen a felsőoktatásban, az e-learning az intézmények modernizációjának – elvben – elismert eleme. Az uniós kezdeményezések hatékonyságát vizsgáló elemzések szerint4 ugyanakkor kétségkívül kevés az átfogó, fenntartható,

technológiailag és pedagógiailag megalapozott e-learning-beruházás. A legtöbb fejlesztés kisebb léptékű, elszigetelt, kísérleti fázisban alkalmazott, projektalapú kezdeményezés. Az oktatók és tanulók viszonylatában a felmérések azt mutatják, hogy az egyik leginkább gátló tényező az oktatók felkészültségének és motivációjának hiánya. Ennek többek között az ellenérdekeltség, az időhiány, valamint a kompenzáció hiánya az oka. Az alulfinanszírozott rendszerekben az oktatók (anyagi) kompenzációjának hiánya egyenesen ellenérdekeltségekhez vezethet. Ami a tanulókat illeti, ők inkább a hatékonyság növekedését, 2 3 4 EADTU – European Association of Distance Teaching Universities. Daniel, John: Mega Universities and Knowledge Media. Kogan Page, 1996 http://www.mesoodlorg/indexhtml 4 azaz kényelmesebb és eredményesebb tanulást várnak az e-learningtől, mintsem innovatív, szélesebb körű pedagógiai megoldásokat. Míg

a felsőoktatás – kevés kivétellel – szokásos konzervativizmusával viszonyul számos modernizációs kihíváshoz, így az infokommunikációs fejlődésekhez is, az elektronikus távoktatás elemeinek bevezetésére gyakran tekintenek úgy, mint a szervezettebb, megbízhatóbb, a szó jó értelmében indusztrializált, „fogyasztóközpontúbb”, gazdaságosabb, hatékonyabb felsőoktatás elősegítőjére. Az intézményi megvalósulást vizsgálva a legtöbb esetben azt találjuk, hogy elszigetelt, az intézményfejlesztési tevékenységbe nem vagy perifériálisan illeszkedő, finanszírozási-működtetési háttér nélküli, néhány oktató – jobbára nem elismert vagy kompenzált – kezdeményezésén alapuló, hosszabb távon a legritkább esetben fenntartható projektekben manifesztálódik az e-learning. A módszertani megközelítések változásával a hangsúly az elektronikus megoldások integrált alkalmazására, az oktatás minőségének és

hatékonyságának javítására tevődik, ugyanakkor a hozzáférés, a rugalmasság időben és térben ugyancsak fontos tényezők maradnak. Szűk keresztmetszetként jelentkezik ugyanakkor az ehhez szükséges, szakmailag és tudományosan megalapozott oktatásmódszertan, továbbá a minőség szisztematikus kezelése. A sokféle szempont, megközelítés rendszerezett áttekintése, lehetséges szinergiáinak kihasználása elsődleges feladattá vált, és ezt segítik az EU elemző (observatory, benchmarking) projektjei. Ugyancsak kiemelten fontos kérdésként kezelik az uniós oktatáspolitikák a tananyagok és képzések minőségének biztosítását és kritikus vizsgálatát, amelyet szintén szisztematikus, stratégiai programok támogatnak, pl. az EU e-Learning Programon belül Amennyiben az e-learninghez kapcsolódó elvárásokat szembesítjük a hagyományos távoktatással, azt látjuk, hogy az e-learning valóban hatékonyabb a klasszikus médiákkal támogatott

távoktatásnál, mivel interaktívabb (úgy a tanár–tanuló, mint a tanuló–tanuló vonatkozásában), a média integrálása tudatosabb, és jobbak a tanulási eredmények is. Pedagógiai, oktatás-módszertani szempontból ugyanakkor a kollaboratív tanulás, a problémamegoldó tanulás és a kreatív, kritikus gondolkodás módszerei a tradicionális tanulási helyzetekben is rendszeresen alkalmazásra kerültek. Most a korábbi, bevált módszerek alkalmazásáról beszélhetünk egy új médiakörnyezetben. Kétségtelen, hogy elképzelhető egy minőségileg új pedagógia kifejlődése az elektronikus médiák integrált alkalmazásával – de látnunk kell, ilyen értelemben az e-learning potenciálját még korántsem aknázták ki teljesen. Valójában a felsőoktatás a jelenlegi motivációs és pénzügyi körülmények és feltételek mellett csak korlátozottan érdekelt az egész életen át tartó tanulás támogatásában. A tanárok magas munkaterhelése a

legtöbb intézményben gátolja olyan új tevékenységi területek, mint a lifelong learning felkarolását. Ha a tudásalapú társadalmakról szóló stratégiákat – amelyeknek az egész életen át tartó tanulás lényegi része – valósággá akarják a kormányzatok váltani, ehhez olyan új gazdasági, finanszírozási modellek szükségesek, amelyek az intézményrendszer minden szintjén megteremtik az ehhez szükséges forrásokat, feltételeket, és kialakítják az egyéni és intézményi érdekeltségek világos rendszerét.5 Az e-learning gyakorlatát azonban más módon is integrálni lehet a hagyományos oktatási környezetbe és módszertanba. A blended learning olyan vegyes módszerű tanulást jelent, amely ötvözi magában a tantermi oktatás és az internetes távoktatás legjavát. A tapasztalat 5 Bates, Tony: Technology and lifelong learning: myths and realities. Lifelong Learning in a Networked World 21st ICDE World Conference on Open Learning and

Distance Education. International Council for Open and Distance Education. Hong Kong, 2004 február 18–21 5 szerint a blended learning gyakorlata éppúgy jelenthet olyan tanulási rendszert, amelyet tudatosan terveztek annak érdekében, hogy hatékonyan integrálja az adott helyzethez legjobban illő módszereket (ideértve az információs és kommunikációs technológiákat), mint az IKT-val támogatott oktatás elemeinek alkalomszerű bevezetését, változatlanul hagyva a konzervatív oktatási szerkezetet és megközelítést. 2.2 IKT Az elektronikus távoktatás fejlődési pályájához az is hozzátartozik, hogy alapvetően az informatika világából indult. Azért is került igen gyorsan az érdeklődés központjába és az oktatási politikák fősodrába, mert az információs és kommunikációs technológiákkal segített oktatás (mint a tanulás iránti növekvő igény kielégítésének eszköze) nagy mértékben összefonódott az informatikai szektorban a

kilencvenes évek végére előrevetített drámai mértékű munkaerőhiánnyal. Az információs társadalom fejlődését kísérő várakozások felfokozott légkörében az elearninghez is számtalan nagy ívű vízió, üzleti elképzelés, politikai modernizációs kezdeményezés kapcsolódott. Álljon itt ennek bemutatására az amerikai e-learningpiac vélelmezett felfutásáról 1997-ben közzétett diagram6: 2. sz ábra Az amerikai e-learningpiac fejlődése A diagramon azt is láthatjuk, hogy a várt térnyerés a hagyományos oktatási módszerek rovására történt volna és az e-learning 2005–2006-tól átvette volna a vezetést a tradicionális oktatástól. A tapasztalatok nem igazolták vissza ezt a nagyléptékű dinamikus fejlődést Bár a fejlődés folyamatosan meghaladta a nemzetgazdaságok más szektorainak szokásos mutatóit, az ezredforduló után egyre több olyan tapasztalat látott napvilágot – úgy makroszinten, mint a napi gyakorlati

megvalósítás területén –, amelyek alapvetően átértékelték az e-learninghez 6 Idézi Chevalier, Patrick – Ravet, Serge: Why an Institute for e-learning? Serving e-learning pro-fessionals. European Institute for E-Learning: Objective and policy. (http://www europortfolioorg/Docs/leafletpdf) 6 fűződő várakozásokat. Jól példázza ezt Kevin Kruse „e-learning hype cycle” görbéje7, a piaci korrekciókról, az eltúlzott elvárások lecsengéséről: 3. sz ábra Az e-learning hírverési ciklusa A durván „hírverési ciklusnak” fordítható görbe az 1999/2000-es csúcs, majd lecsengés után, lassú fejlődéssel és konszolidációval számolt 2002-ben a jelenlegi évekre. Az, hogy ez a vártnál lassabban következett be, annak tudható be, hogy a kormányok más prioritásokat helyeztek előtérbe, így a biztonság, a terrorizmus elleni küzdelem, a gazdasági recesszió leküzdésének kérdéseit. Ezért még a legtöbb nyugat-európai országban

is csökkentették az oktatási költségvetéseket. Valójában az e-learning új lehetőségeket, kihívásokat teremt az innovatív oktatás fejlesztésére, segíti a transzparens megoldások terjesztését. Az informatika alkalmazása az oktatásban ugyanakkor egyszerűsíti és áttekinthetővé teszi a komplex kommunikációs folyamatokat amellett, hogy felgyorsítja az információ áramlását, új interaktivitási formákat kínál, és új módon integrálja a munka és a tanulás elemeit. A módszer közismert rugalmassága nem csak a felhasználók oldalán jelenti a térbeli és időbeli hozzáférés flexibilitását, hanem azt is támogatja, hogy a tanulói létszámhoz, az oktatási igények változó ütemezéséhez lehessen a tanulást igazítani. Kétségtelen, hogy az e-learning megítélése napjainkban is ambivalensnek mondható. A döntéshozók, intézményvezetők, politikusok jelentős köre az e-learningre ösztönös ellenállással tekint, ami főleg arra

vezethető vissza, hogy az e-learning bevezetésének kezdeti szakaszában, a kilencvenes évek végén jellemzőek voltak az új módszerrel kapcsolatos, gyakran túlságosan leegyszerűsített promóciós üzenetek, (techno-)optimista víziók, ami a kezdeményezések, termékek, projektek első generációjában a változó, gyakran alacsony minőséggel párosult. Ezt nem követte a szakmai konszolidáció meggyőző kommunikációja 7 Kruse, Kevin: The State of e-Learning: Looking at History with the Technology Hype Cycle. Chief Learning Officer, 2002 (http://www.e-learninggurucom/articles/hype1 1htm) 7 Az e-learningre vonatkozó stratégiai döntések előkészítésénél ma is hiányzik a dialógus folyamatossága a meghatározó szakmai és vezetői körökkel. Ezen a területen lassú változás tapasztalható. A kezdetben főleg a technikai és pragmatikus feltételek: infrastruktúra, versenyképesség, költséghatékonyság (computers, connectivity, competitiveness,

cost-effectiveness), megteremtésére irányuló figyelem az elmúlt időszakban a tartalom, kontextus, együttműködés, tanuló közösségek (contents, context, collaboration and learning communities) felé tolódott el. Ez elősegítette az e-learning és az információs technológiák integrálódását az oktatási rendszerek innovációs folyamataiba. 2.3 Gazdaságosság A fentebb már említett, kanadai Tony Bates, a távoktatás és az információs technológiák elismert kutatója és teoretikusa (University of British Columbia) az e-learninggel kapcsolatos várakozásoknak a gyakorlattal és a fejlődési trendekkel való szembesítése során górcső alá vette az e-learning gazdaságosságát is8. Vizsgálatában azt állapította meg, hogy a nagy elearning-keretrendszerek (WebCT, Blackboard) bevezetése továbbra is jelentős költségekkel jár, az adminisztrációba történő integrálásuk is költséges, és egyelőre nehézkes – az oktatási intézmények

közül csak kevesen döntöttek alkalmazásuk mellett. Sok kisebb intézmény inkább saját fejlesztésű vagy egyszerűbb keretrendszert választ. A szinkrón webes módszerek alkalmazásának a sávszélesség egyelőre határt szab. Az előadások webes vagy műholdas realtime, egyidejű közvetítése – amit különösen az USA-ban hajlamosak teljes értékű elearningnek tekinteni – a technológia módszertanilag alacsony szintű felhasználása, különösebb hozzáadott érték nélküli. A módszertani tervezés szempontjából igényes, az aszinkrón és a szélessávú szinkrón módszereket integráltan alkalmazó e-learningmegoldások elvétve fordulnak elő, különösen szisztematikus, tanrendbe integrált módon. A standardizált tartalomfejlesztéssel „újrafelhasználásával” kapcsolatban használatát egyfelől a szerzői jogi működőképességének kérdésessége oktatási értéke nehezíti. és az e-learningkurzusok átjárhatóságával,

részenkénti gyakran említett ismeretegységek (learning objects) környezet bizonytalansága – és így az üzleti modell –, másfelől a dekontextualizált ismeretek kérdéses Az elektronikus távoktatás tömeges alkalmazása olcsó, megbízható, robosztus technikai megoldásokat kíván. A fejlett technológia alkalmazása egy-egy érdekes tanulási helyzet támogatására inkább a kutatás és az oktatás határterületére esik. Nehezen bizonyítható, hogy előnyösebb egy igényes információs technológiai megoldással megoldott e-learning alkalmazása, mint egy jó tanár közreműködése. A tapasztalatok alapján behatárolható, hogy hol működik meggyőzően az e-learning: ott, ahol rendszeresen, ütemezetten, viszonylag kis ismeretegységeket időben rugalmas módon, nagyobb számú tanuló számára, ellenőrzött körülmények között kell átadni. Ez jellemzően a nagyvállalati belső képzéseknél és a közszféra nagyobb rendszereiben fordul elő.

Így az információtechnológiai iparban és a telekommunikációban a belső képzéseknek már mintegy 60 százaléka elektronikus távoktatás. 8 Bates, Tony: Technology and lifelong learning: myths and realities. Lifelong Learning in a Networked World 21st ICDE World Conference on Open Learning and Distance Education. International Council for Open and Distance Education. Hong Kong, 2004 február 18–21 8 2.4 Hozzáférés A felnőttképzés szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogyan valósulhat meg az egész életen át tartó tanulás a gyakorlatban. Az E-learning a felnőttképzésben című projekt keretében kialakítottunk egy olyan internettechnológián alapuló eszközt, amelynek segítségével lehetővé válna a gyors és részletes adatgyűjtés a magyar felnőttképzés és elearning kapcsolatáról, arról, hogy valóban hozzáférhetőbb-e az elektronikus távoktatás a felnőtt tanulók számára, mint a hagyományos távoktatás. Alapvető kérdés,

hogy a tanulóknak, hallgatóknak van-e hozzáférésük a számítógépekhez és az internethez. A fejlett országokban, középosztálybeli felhasználói körben ez a feltétel teljesül, de a rosszabb szociális helyzetűek számára a digitális szakadék továbbra is nagy problémát jelent. A hagyományos, nyomtatott tananyagok és a tömegkommunikáció (TV, rádió) jelentősége ezért csak lassan csökken. Az e-learningmegoldások nagyobb részét ma is az oktatási intézményekben belüli (incampus) felhasználásra fejlesztették, és így is alkalmazzák a hallgatók, tanulók. Az e-learning tényleges, hatékony integrálásához a tananyagfejlesztés, a hallgatói támogatás és az oktatásszervezés együttműködésének a jelenleginél jóval magasabb szintjére van szükség.9 Ma Magyarországon erre vonatkozóan nincsenek adatok. Ahhoz, hogy az elektronikus távoktatás jelentőségét a felnőttképzésben meg lehessen becsülni, szükség lenne többek

között annak az ismeretére, hogy o hány felnőttképzési intézményben van jelen ennek a feltételrendszere (infrastruktúra, tartalom, megfelelő adminisztratív és szakmai háttér, minőségbiz-tosítás), o létezik-e és ha igen, milyen formában elektronikus távoktatás az adott intézményben, o mekkora a résztvevői létszám, o mekkora a lemorzsolódók és a képzést sikeresen elvégzők aránya. A jelen pályázat keretében készült az a magyarországi képzőintézmények tevékenységével kapcsolatos releváns információk, statisztikai adatok és műszaki paraméterek gyűjtésére és elemzésére alkalmas szoftver, amely a fenti adatok mellett kitér a regionális eltérésekre, az oktatók és a kurzusrésztvevők szociológiai megoszlására, valamint arra, hogy a tanulástámogatási rendszerekben milyen elvek és eszközök érvényesülnek. Az elmúlt évek felmérései alapján10 a fő nehézségek a magas IKT-költségekben, az alapkészségek és

az otthoni infrastruktúra hiányában rejlenek. Magyarországon a jövedelmekhez képest még mindig nagyon drága az internetszolgáltatás, a szükséges infrastruktúra sokhelyütt hiányzik, valamint a felnőttképzéshez szükséges motiváció, mind a munkáltatók mind pedig a munkavállalók részéről, megerősítésre vár. 9 10 Bates, Tony: Technology and lifelong learning: myths and realities. Lifelong Learning in a Networked World 21st ICDE World Conference on Open Learning and Distance Education. International Council for Open and Distance Education. Hong Kong, 2004 február 18–21 eEurope+ Final Report http://www.emcis2004hu/dokk/binary/30/17/3/eEurope Final Progress Reportpdf 9 2.5 Összefoglalás Az oktatás a tömegesedés, elektronizálódás, piacosodás folyamatában van,11 ezen belül az elektronizálódásra a kísérletezési, alkalmazkodási fázis bizonytalanságai a jellemzőek. Rendezőelveket, gondolkozási sémákat, mintákat keres a szakma.

Elmondható, hogy ambivalens magának az e-learningfogalomnak a használata is, nincs letisztult szakmai konszenzus a definícióval kapcsolatban. Szkeptikus értelmezésben tendenciaként jelentkezik a körvonalak elmosódása, a beletörődés a következetlen használatba. Az e-learning ugyanakkor kétségkívül – számos korábbi várakozásra rácáfolva – inkább lassú fejlődés mint forradalmi változás formájában valósul meg. A szakmai közvélemény kritikusabb részének véleménye szerint ugyanakkor a hálózat útján biztosított oktatás minősége és költséghatékonysága meggyőző léptékben még nem bizonyított, az elektronikus tanulást propagáló okfejtések gyakran túlszaladnak a realitásokon. A rendszerek (hálózati erőforrások) összekapcsolhatósága nehezebbnek bizonyul, mint sokan hitték. Továbbra is kérdéses, hogy végül is képes-e arra a technológia, hogy megváltoztassa a tanárok tanítási, illetve a diákok tanulási

módszereit. Az elektronikus távoktatás gazdasági életképességének kérdése is nyitott: a sokat idézett költséghatékonyság igen komplex kérdés, és általánosságban kevésbé, sajátos tanulási helyzetekben, részben tekinthető bizonyítottnak. Érdemes felidézni, hogy az e-learning területén nem voltak igazi szakemberek – mindenki igazából kezdőként fogott a szakma gyakorlásához, akár az informatika, akár az oktatás területéről érkezett erre az interdiszciplináris területre. Ez a helyzet jórészt ma is jellemzi az elearninget A legmeggyőzőbb megoldásokat a professzionális távoktató szakemberek szállították, és a jelen időszakra fokozatosan jellemző, konszolidációs példák is leggyakrabban ebből a körből jönnek. 3. Az európai és magyar távoktatási és e-learning-politikák sajátosságai A modernizációt segítő fontos elem a távoktatás és az e-learning tekintetében, hogy az elmúlt évtizedet az erre irányuló

politikák folyamatos integrálódása jellemezte. Az információs és kommunikációs technológiák intenzív fejlődésének, az egész életen át tartó tanulás elve megerősödésének és gyakorlattá válásának köszönhetően ezek a módszerek a korábbi szakmai és intézményi elszigeteltségből egyre inkább a gazdasági és társadalmi politikák fősodrába kerültek. Így fokozatosan sor került az önálló értékek és eszközrendszer kialakítására és érvényesítésére, a szakterület önállósodására. Az európai tapasztalatok alapján az (elektronikus) távoktatási politikákat a következők jellemzik: o akkor kerülnek kidolgozásra, amikor már működnek a spontán kezdeményezések, o az első fázisban jellemzően infrastruktúra-fejlesztésekre kerül sor, majd o a szakemberképzési, minőségbiztosítási, networking, információs projektek és o a felhasználók által kezdeményezett (user-driven) kezdeményezések szakasza következik,

ezután 11 Bőgel György: Innováció és üzlet az elektronikus oktatásban. In: Educatio 12 évf 3 szám 10 o a távoktatási politika elmozdul a szélesebb kontextusú politikai fejlesztések – oktatási innováció, gazdaságfejlesztés, iparfejlesztés – irányába, vagy ezekbe integrálódik, és idővel az oktatási, képzési rendszer bevett részévé válik. Ezek a fázisok az e-learning-politikákra is alkalmazhatók. Figyelemreméltó jelenség az európai országokban a távoktatási politikák „átvétele”: viszonylag rövid időn belül több kormány alkalmazott hasonló módszereket, és számos esetben felhasználták a korábban más országokban megvalósult fejlesztések tapasztalatait. Jellegzetesen európai elemként említhetjük még az európai uniós távoktatási politikák következő prioritásait: o az esélyegyenlőség biztosítása, a technológia fejlődéséből adódó szociális kizáródás elkerülése mint cél, o az „európai

dimenzió”, azaz a hozzáadott érték hangsúlyozása, o a munkanélküliség leküzdésének előtérbe helyezése, o a módszertani megalapozottság fontossága, a tanulási folyamat kutatása, megismerése, o a megvalósult fejlesztések folyamatos vizsgálata és elemzése (monitoring), a tapasztalatok visszacsatolása, a minőség folyamatos elemzése és biztosítása. Azonban nem lebecsülendő probléma a politikai retorika és a napi érdekek, tapasztalatok közötti diszkrepancia – a stratégiai célok és a gyakorlati megvalósítás közötti eltérés gyakran jelentős. Mindinkább teret nyer a felismerés, hogy az e-learning inkább lassú fejlődésként, mint forradalmi változásként valósul meg. A szakmai tapasztalatok módszeres összegzésével ugyanakkor egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy elmondhassuk: elérkeztünk a konszolidált modellhez az e-learningben. Figyelemreméltó ugyanakkor az Európai Bizottságnak az a megállapítása, hogy a jelenlegi

tendencia szerint a figyelem kevésbé az „e”-re, inkább a tanulásra irányul az e-learningben. Érdemes felidézni ezzel kapcsolatban az EU Socrates programjának keretében indított, távoktatási tematikájú Minerva kezdeményezésnek a technológiák oktatásban betöltött szerepére vonatkozó kitételét, amely a „kritikus és felelősségteljes” megközelítés fontosságát hangsúlyozta. Az európai e-learning fejlődése szempontjából fontos, hogy a kontinens hagyományosan, több szempontból is meglehetősen tagolt: eltérőek a nyelvek, a szakképzési és oktatási rendszerek, sokféle nemzeti tanterv és vizsgakövetelmény van használatban, nem szólva a gazdasági fejlettségben és a nemzeti kultúrákban megnyilvánuló sokféleségről. Eltérő a piacok mérete is. Az európai e-learningpiac fragmentált, és többségében fiatal, kezdő vállalkozások alkotják, néhány hagyományos céggel, akiknek sikerül az átalakulás

„e-vállalkozássá”. Mindezek miatt aligha beszélhetünk ma még európai „e-learning-erőtérről”, a nemzeti piacok domináns szerepet játszanak. A piac harmonizálásának folyamata lassabban halad, mint a kínálat globalizációja, ezért a szereplők az egyes nemzeti piacok igényeire fókuszáló helyi vállalkozások, szervezetek. A nagy multinacionális szereplők számára aligha gazdaságos a sokszínű, eltérő kultúrájú és relatíve kis nemzetállamok tananyag-fejlesztési piaca. 3.1 Az e-learning az Európai Unió programjaiban Az Európai Unió alapvető szabályozása, a Római Szerződés nem terjeszti ki a közösségi kompetenciákat közvetlenül az oktatás területére. Ezeket a részleteket a Maastricht-i szerződés (1992.) említi először a 126 és 127 cikkelyben, annak hangsúlyozásával, hogy a 11 tagállamok közötti együttműködést támogatni kell ezen a területen is. A 127 cikkely nevesíti a távoktatást, mint a fejlesztendő

területek egyikét. Az 1990-es évek második felétől fokozatosan került előtérbe az oktatási rendszerekre irányuló kormányzati politikák harmonizálását célzó, nyitott koordinációs módszer alkalmazása az oktatás és a képzés területén. Ennek főbb elemei, illetve lépései: a közös politikai célkitűzések megfogalmazása, konkrét mérőszámok és mutatók hozzárendelése a célkitűzésekhez, nemzeti cselekvési tervek kifejlesztése és a megvalósítás értékelése a közösség által.12 Az Európai Unióban az e-learning kezdetben csak kis mértékben volt jelen az oktatás napi gyakorlatában, ugyanakkor a nemzeti politikai kezdeményezések az ezredforduló éveiben nagy lendületet adtak ezeknek a fejlesztéseknek. Néhány év elteltével azonban úgy tűnik, hogy a helyzet alapvetően megváltozott: az e-learning egyre hangsúlyosabban jelenik meg a gyakorlatban, míg a politikai dimenzióból úgyszólván eltűnt. Ehhez nagymértékben

hozzájárult az is, hogy az oktatás általában véve hátrébb szorult a nemzeti politikák preferencia-sorrendjében a gazdaság, a terrorizmus elleni küzdelem stb. kérdései miatt, és számos EU tagországban a nemzeti össztermékből is csökkenő mértékben részesül. Az elektronikus távoktatás európai fejlesztésében jelentős szerepet játszottak a nagyléptékű, EU-s, illetve nemzeti hatáskörben megvalósított stratégiai programok. Figyelmet érdemel az az elemző kutatások, vizsgálatok által megerősített körülmény is, hogy a kezdeményezések nagyobbrészt jellemzően felülről kezdeményezett és finanszírozott programok keretében (topdown) valósultak meg. Ezek a politikai kezdeményezések számtalan projektet eredményeztek, de az alulról jövő válasz (bottom-up) és a megvalósulás nem mindig találkozott az eredeti nagy ívű elgondolásokkal. A sokféle, gyengén vagy alig koordinált kezdeményezésben számos párhuzamosság

található, az alacsony hatásfokú végső hasznosulást jogosan érik bírálatok. Bár több evaluációs, átfogó kezdeményezés indult és hozott érdekes eredményeket (például a MESO, DELOS, e-learning Quality, SEEQUEL13), a szétaprózott kezdeményezések, projektek szinergiájának jobb hasznosulását elősegítendő, meggyőzőbb eredményekre volna szükség. Az uniós programokra jellemzők a különböző projektek keretében előállított kísérletifejlesztési megoldások, amelyeknek túlnyomó többsége – bár kétségtelenül hozzájárul a modernizációs folyamathoz, az információs társadalom építéséhez – hosszabb távon, a projekt befejeződése után, pénzügyileg nem tartható fenn, ritkán szervesül még akár az adott intézmény keretein belül is. A sokféle projektkezdeményezés, megközelítés rendszerezett áttekintése, lehetséges szinergiáinak kihasználása elsődleges feladattá vált, és ezt segítik az EU elemző

(observatory) projektjei. Szintén szisztematikus, stratégiai programok segítik az elearningtananyagok és -képzések minőségének biztosítását és kritikus vizsgálatát Ezek az ezredfordulón megfogalmazásra került e-learningprogramok. Ezen kívül a kutatások kitérnek az e-learning piaci helyzetének és megítélésének, perspektíváinak változására, a jövőbeni trendek elemzésére is. Biztató jel az, hogy az uniós programalkotás stratégiai irányai a technológia fejlődését és a társadalmi igények változását követve fokozottan tolódnak el a technikai-pragmatikus elemekről (pl. infrastruktúra-fejlesztés, hálózati hozzáférés) a tartalom és a kontextus felé (digitális műveltség fejlesztése, tanárképzés, tananyagfejlesztés, hálózati alkalmazások, 12 13 Halász Gábor: Humán Erőforrás Háttértanulmányok. TÁRKI IFM 2002/4 http://www.education-observatoriesnet/seequel/ 12 kollaboratív működés). A gyakorlatban ez az

elmozdulás az ismerkedéstől a megvalósításig, a kísérletezéstől a gyakorlati alkalmazásig, a kétkedéstől az elfogadásig való eljutást jelenti. Az e-learningprogramokhoz vezető úton az alábbi alapdokumentumok jelentik a mérföldköveket – amelyekben egymáshoz képest fokozatosan erősödött és artikulálódott a tartalom, a módszertan, a technológia és a szociális dimenzió (a hozzáférés biztosítása): 1991. Memorandum a nyitott távoktatásról az Európai Közösségekben Memorandum on Open Distance Learning in the European Community 1995. Fehér Könyv az oktatásról és képzésről Teaching and Learning: Towards a Learning Society, White Paper on Education and Training 1996. Tanulás az információs társadalomban Learning in the Information Society – Action plan for a European education initiative 1997. A tudás Európája felé – Irányelvek az oktatásról és képzésről 2000–2006. Towards a Europe of Knowledge 1999. december

eEurope – Információs társadalom mindenkinek eEurope – An Information Society For All 2000. március Lisszaboni EU csúcsértekezlet A megfogalmazott célkitűzés: Az Európai Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú társadalmává kell válnia 2000. május E-learning – A jövő oktatásának tervezése eLearning initiative – Designing Tomorrow’s Education Ez az első, az elektronikus távoktatás szisztematikus fejlesztésére irányuló, uniós stratégia az alábbi főbb elemeket tartalmazta: o az eszközellátottság, infrastruktúra és hálózati hozzáférés fejlesztése, a multimédia-számítógépek elterjesztése; o a képzés fejlesztése minden szinten: az új technológiák alkalmazásához szükséges készségek fejlesztése, innovatív oktatási modellek fejlesztése, tanárok és oktatók képzése; o kiváló minőségű multimédia-tartalom és -szolgáltatások, az oktatást segítő tanácsadó

szolgáltatások (vocational guidance services) fejlesztése, a multimédia-ipar és a felhasználók közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése; o a tudásközpontok – egyetemek, iskolák, kulturális és közösségi intézmények – elektronikus hálózati összekapcsolásának, együttműködésének segítése (networking). 2000. június eEurope cselekvési terv eEurope 2002 Action Plan 2000. október Memorandum az egész életen át tartó tanulásról Memorandum on Lifelong Learning 13 2001. Jelentés az oktatási és képzési rendszerek jövőbeni céljairól Report on the Future Objectives of Education and Training Systems 2001. március E-learning cselekvési terv eLearning Action Plan 2002. június eEurope 2005 Az eEurope kezdeményezés második fázisát fémjelző program fő céljai, kulcsszavai világos gazdasági prioritásokat jeleznek: o beruházásösztönzés, munkahelyteremtés, hatékonyság, termelékenység növelése, o közszolgálatok

modernizálása, o „e-inclusion” – hozzáférés, o szolgáltatások, alkalmazások, tartalom-előállítás ösztönzése, új piacok teremtése, o szélessávú internet, az információ biztonsága. 2002. december e-Learning Program 2004-2006. az információs és kommunikációs technológiáknak az oktatásba és képzésbe történő integrálásáról Multi-annual programme (2004–2006) for the effective integration of Information and Communication Technologies in education and training systems in Europe) A program prioritásai: o a digitális megosztottság megszüntetése, o virtuális campus, virtuális mobilitás az egyetemeken, o az iskolák számára partnerségek létrehozása az interneten (twinning), o transzverzális, szektorok és programok közötti tevékenységek, monitoring. 2003. vége 14 Oktatás és képzés 2010-ben Education and Training 2010 Az Európai Bizottságnak a lisszaboni stratégia előrehaladását elemző időközi beszámolója14,

amelyben élesen rámutat azokra az elmaradásokra, amelyeket az EU tagországok a tudásalapú társadalmak megteremtésével kapcsolatban felhalmoztak, és hangsúlyosan figyelmeztet az egész életen át tartó tanulás következetesebb érvényesítése, az emberi erőforrásokba történő beruházások lényeges növelése nélkül a kitűzött célok elérése nem teljesíthető, és így az Európai Unió lemaradása globális versenytársaitól ahelyett, hogy csökkenne, tovább növekszik, és a 2000-es lisszaboni csúcstalálkozón kitűzött stratégiai célok az európai tudásalapú társadalom megteremtéséről alapvetően veszélybe kerülnek. A jelentés ugyancsak bírálja az egész életen át tartó tanulásban részt vevő felnőttek alacsony számát. Education and Training 2010 – The success of the Lisbon Strategy hinges on urgent reforms. Joint interim report of Council and Commission COM (2003) 685 final, Official Journal 30 April 2004 2004/C 104/1

(http://europa.euint/comm/education/policies/2010/doc/jir council finalpdf) 14 2004. április Kritikus időközi jelentés a lisszaboni stratégia megvalósításáról o elmaradások az EU tagországokban a tudásalapú társadalmak megteremtésével kapcsolatban – a stratégiai célok veszélybe kerülnek, o az egész életen át tartó tanulás következetesebb érvényesítése, az emberi erőforrásokba történő beruházások lényeges növelése szükséges, o az egész életen át tartó tanulásban részt vevő felnőttek száma alacsony. 2004. július Javaslat az Európai Bizottságtól Integrated action programme in the field of lifelong learning Az Európai Bizottság javaslata az Unió oktatási programjainak új generációjára a 2007–2013 közötti időszakban. Az új programstruktúra középpontjában az egész életen át tartó tanulás áll, szerkezetében erősen integrált megközelítést alkalmaz. A fő programfejezetek az iskolai oktatás

(Comenius), a felsőoktatás (Erasmus – ideértve a Leonardóból átkerült felsőfokú szakképzést is), a szakképzés (Leonardo da Vinci) és a felnőttképzés (Grundtvig). Az információs és kommunikációs technológiák innovatív alkalmazása (a nyelvi képzéssel együtt) az integrált program transzverzális elemeként jelentkezik, de a korábban az e-Learning Program részeként nevesített tevékenységek a tematikus programfejezetekbe olvadnak. A dokumentumok közül a legfrissebb az európai távoktatási szervezetek 2004 októberében kibocsátott politikai vitairata, amely szerint úgy tűnik, hogy az Európai Unió letett arról, hogy az e-learning területén a folyamatokat ténylegesen meghatározó figyelemmel koordinálja. Ezt tükrözik az e-learningprogramra biztosított szerény források és az Unió következő generációs oktatási programjaiban az e-learning tematikus hátrébb szorulása is.15 Ami figyelemre méltó, hogy az európai uniós

programokból hiányzik az e-learningnek az egész életen át tartó tanulás stratégiáiba való integrálása. Összefügg ezzel, hogy az elearninggel kapcsolatos politikai érvelés történetére visszatekintve joggal találhatjuk úgy, hogy az európai versenyképesség mint pragmatikus fő szempont hangsúlyozása a méltányossággal, társadalmi igazságossággal, befogadással, inkluzivitással szemben ellenérzéseket és idegenkedést keltett az oktatási szférában és a társadalom bizonyos köreiben is. Kevés figyelmet kapott az e-learning informális, non-formális tanulásban való alkalmazása, szemben a formális oktatási szférákkal (közoktatás, felsőoktatás, szakképzés), ahol ugyanakkor mindig számolni kell intézményi és egyéni ellenállással is az új módszerek bevezetése kapcsán. 15 www.odlorg 15 3.2 Az e-learning a tengerentúlon A távoktatás és az információs és kommunikációs technológiák fejlődésével rohamosan teret

nyerő elektronikus távoktatás jellegzetes eltéréseket, különbségeket mutat az amerikai (ideértve az USA-t, valamint a kanadai és az ausztrál gyakorlat túlnyomó részét) és az európai gyakorlat, valamint a módszerek tekintetében. Az e-learning piaci helyzete és fogadtatása, a fejlődés dinamikája és a vevők attitűdje is eltérő a világ különböző részein. Ha összehasonlítjuk az e-learning európai és amerikai fejlődését és perspektíváit, azt találjuk, hogy Európában a nyelvi, kulturális és a pedagógiai módszerekben, megközelítésekben jelenlévő sokféleség miatt a piac az amerikainál lassabban fejlődik. Az amerikai agresszív elearningfejlesztés mellett azonban Amerikában sokkal inkább az e-learning egyszerűsített, technikaorientált megközelítésével találkozunk. Az Egyesült Államokban a távoktatás és újabban az e-learning értelmezése hagyományosan technológiai jellegű. A tanórák képi rögzítése és

műsorszórás jellegű közvetítése egyenes adásban vagy felvételről, ezen műsorok műholdas (később internetes) átvitele mind a távoktatás kategóriájába tartozik csakúgy, mint a tananyagok (gyakran szerkesztetlen) internetes hozzáférhetősége, néhány egyszerű interaktív elem használata, a sokféle verzióban hozzáférhető tanulásmenedzsment-rendszerek akár legegyszerűbb alkalmazása is. A vonatkozó politikai dokumentumokban pedig a kereskedelmi és szerzői jogi kérdések játszanak központi szerepet.16 Európában ezzel szemben az e-learning-technológiák lassabban nyernek teret, bár a várakozások szerint bevezetésük után gyorsabban fognak széles körben elterjedni. Itt a tanulásmenedzsment- és tartalommenedzsment-keretrendszerek (LMS = learning management system, CMS = content management system) használata is lassabban terjed, és kisebb a fogékonyság az e-learningszabványok alkalmazására is.17 Ha a nyitott és távoktatás, az

e-learning fejlődési sajátosságait nemzetközi, főként európai uniós tapasztalatok alapján tekintjük át, megállapítható: az elektronikus távoktatás és az új oktatási paradigmák segítettek abban, hogy az oktatás politikai szerepe és elismertsége növekedjen, ugyanakkor gyorsabb konszolidációját gátolta, hogy gyakran túlságosan gyorsan és felületesen épült be a oktatáspolitikai programokba. Az oktatásügy a távoktatást, nyitott képzést hozzávetőleg a 90-es évek közepéig az oktatási politikák perifériáján kezelte, azonban az információs társadalom programjának megjelenésével, az e-learning fejlődését befolyásoló politikai, szakmai, technológiai és üzleti tényezők változásával fokozatosan a figyelem középpontjába került. 3.3 A magyarországi dimenzió Az e-learning helyzetét a közép-kelet-európai régióban úgy jellemezhetjük, hogy ezeknek az országoknak a modernizációs kihívás, az uniós csatlakozás

feladatai és az információs társadalom építése nagy hátránnyal indult, és párhuzamosan teljesítendő, halmozott feladatot jelent. Az európai integráció kétségkívül fontos szerepet játszott a nemzeti stratégiák és prioritások meghatározásában. 16 17 Developing a Distance Education Policy for 21st Century Learning. American Council of Education March 2000 (http://www.acenetedu/washington/distance ed/2000/03march/distance edhtml) Massy, Jane: The Learning Citizen. (http://wwwlearningcitizennet/download/LCCN Newsletter N5pdf) 16 Az információs társadalom fejlesztésének területén a csatlakozó országok az „eEurope” kihívására 2001. júniusában az „eEurope+” közös kezdeményezéssel válaszoltak18 Az „eEurope+” program végrehajtására az akkor még csatlakozásra váró országok és a következő fordulóra jelölt további országok (Románia, Bulgária) és Törökország részvételével került sor. A kezdeményezés

céljai, amelyek tükrözik az eEurope céljait, a következők: o felgyorsítani a gazdasági reformokat és a modernizációt, o segíteni az intézményi kiépülést, o támogatni a versenyt és o fokozni a társadalmi kohéziót. A program célja az volt, hogy felmérje, elemezze, valamint segítse és ösztökélje a nemzeti kormányok cselekvési terveinek meghatározását a tudástársadalmak kialakításában. A kezdeményezés során nagy hangsúly helyeződött a kormányzatok elkötelezettségének fontosságára. A felmérések a következő területekre koncentráltak: Telekommunikációs infrastruktúra kiépülése és hozzáférés (sávszélesség, a digitális szakadék mértéke, rendszerbiztonság). Az IKT jelenléte az oktatásban és oktatáskutatási hálózat. Nyilvános e-pontok Fogyatékkal élők hozzáférése. Az IKT és a társadalmi nem kapcsolata: van-e nemek között digitális szakadék, mekkora a nők, illetve a férfiak aránya az

internethasználók vagy az informatikai képzésben részt vevők között. Hogyan lehetne ösztönözni a használatot, milyen gyakorisággal és hol férnek hozzá az emberek, valamint milyen célból használják. Az oktatásban való jelenlét mellett a másik két kutatási és stratégiai terület az eBusiness és az elektronikus kormányzat volt. Az elektronikus kormányzat kapcsán azt vizsgálták, hogy milyen on-line szolgáltatások érhetők el az állampolgárok és a vállalkozások részéről, az egészségügyi szektor jelenléte, a szektor szereplői közötti információáramlás. A jelentés végül azt állapította meg, hogy a részt vevő országoknak a program négy éve alatt sok célt sikerült elérniük, vagy legalábbis jó irányba haladnak, viszont még nagyon sok lépés áll előttük a tudástársadalom megteremtésének útján. Ezeket a program során ajánlásokként fogalmazták meg a nemzeti kormányok számára. Az azonban elmondható, hogy az

eEurope 2005 sokkal ambiciózusabb célokat fogalmaz meg az Unió számára, és az „eEurope+” kezdeményezés olyan alapot teremtett a frissen csatlakozott és a jelölt országoknak, amivel képesek lesznek megbirkózni. Az „eEurope+” programhoz is kapcsolódóan Magyarországon jelentős kormányzati programok indultak az elmúlt években az információs társadalom fejlesztésére. A fejlődés gátja – csakúgy mint a többi, most csatlakozott országban, bár országonként eltérő mértékben és irányultsággal – a viszonylag alacsony egyéni vásárlóerő, a magas telekommunikációs és számítógépárak és a meglehetősen költségérzékeny e-learning-piac. Az oktatási rendszerek általános finanszírozási gondokkal terheltek és az alacsonyabb szintű technológiai ellátottság és internet-hozzáférés okozta hátrány is lassan számolódik fel. Az oktatási intézmények konzervativizmusa és forráshiánya, továbbá a kevéssé konszolidált

piaci viszonyok tovább nehezítik a helyzetet. Az európai uniós csatlakozás modernizációs kihívását és az informatikai fejlesztéseket az emberi-erőforrás-fejlesztés stratégiai fontosságú feladataival együtt kell a közeli jövőben megoldani. 18 eEurope+ Final Report http://www.emcis2004hu/dokk/binary/30/17/3/eEurope Final Progress Reportpdf 17 Az EU-csatlakozás várható hatása, hogy az egész életen át tartó tanulás stratégiájával összhangban – főleg az államigazgatásban, a vállalkozói szférában, a non profit régióban, és a felsőoktatásban tevékenykedők számára – egyre fontosabbá fog válni a távoktatási keretek közötti önképzés. A kisvállalkozásoknál szintén előtérbe kerülhet az e-learning, hiszen a hagyományos képzésben való részvétel az ő esetükben jelentős kapacitáskiesést eredményez. Egyelőre kevésbé elterjedt körükben az e-learning, azonban várható, hogy – például a szolgáltató és

mezőgazdasági kiscégekre vonatkozó szabályok és tudnivalók állandó változása miatt – a folyamatosan frissíthető és bárhonnan, bármikor elérhető tananyag könnyítheti az ügyvitelt ebben a szektorban. 3.4 Összefoglalás Az e-learninggel kapcsolatban eloszlottak az illúziók, a korábbi eufória reálisabb gondolkodásnak adta át a helyét. A kijózanodás időszakát követően a korábban jósoltnál lassúbb, de biztos növekedés várható, a piac szolid új pályára állt, a kereslet erősödik az újabb generációs, letisztult, az igényeket fokozottan figyelembe vevő megoldások iránt. A legfontosabb aktuális folyamatok, hogy az on-line tanulási technológiák és tartalmak kínálata növekszik, a technológiák és a módszertanok konvergálnak, a különféle megközelítések sokfélesége letisztul, a szereplők száma csökken, piaci konszolidációval számolhatunk, és várható a tömegtermékek megjelenése. A várakozások fontos része,

hogy az elearningmegoldások elfogadottsága minden szektorban javul Az egyre fejlettebb és szélesebb körben elérhető, könnyen kezelhető technológiai megoldások megjelenésével és a különböző tanulási helyzetekben történő alkalmazásával a hangsúly az elektronikus megoldások integrált alkalmazására, az oktatás minőségének és hatékonyságának javítására tevődik. A távoktatás, sőt az e-learning fejlesztésének eredeti mozgatórugói, a hozzáférés, a rugalmasság időben és térben, ugyancsak fontos tényezők maradnak, bár ezek a felhasználási szempontok átértékelődnek. Szűk keresztmetszetként jelentkezik ugyanakkor az ehhez szükséges, szakmailag és tudományosan megalapozott oktatásmódszertan, továbbá a minőség szisztematikus kezelése. A sokféle szempont, megközelítés rendszerezett áttekintése, lehetséges szinergiáinak kihasználása elsődleges feladattá válik. Az elektronikus távoktatás jövőjével kapcsolatos

tendencia a konvergencia, a távoktatásban használt technológiai módszerek, a tartalomszórás technikái (modes of delivery) között. Az elearning integrálódik a különböző képzésekbe, kiegészítve és nem helyettesítve a hagyományos módszereket, azaz a blended learning, a vegyes rendszerű tanulás előretörése várható. Európai viszonylatban valószínűleg felértékelődnek és előtérbe kerülnek a jelentős állami kezdeményezések: az e-learning-re vonatkozó kereskedelmi prognózisok az elmúlt időszakban érezhetően túlbecsülték a szabadpiac potenciálját és a fejlődés sebességét. Szükséges, hogy az e-learning a különböző oktatási szektorokban, az alapfokú köz- és szakoktatástól a felsőfokú tanulmányokon át a vállalati képzésekig átlépje azt a kritikus tömeget, amikor a technológiai előnyök gazdaságosan kihasználhatók. A piac fejlődését segítő elemek közé sorolhatjuk az e-learningkultúra fejlesztését, az

infrastruktúra fejlesztését, a keresletet élénkítő kormányzati kezdeményezéseket (adókedvezmények, központi források az oktatási intézmények beruházásaira), a nemzetközi 18 politikai környezet fejlődését, a standardok fejlesztését, a megbízható tanúsítási rendszerek, akkreditáció fejlesztését, az innovatív pedagógia támogatását. Szűk keresztmetszetként jelentkezik ugyanakkor a technológia által biztosított lehetőségek tárházának kiaknázásához szükséges, szakmailag és tudományosan megalapozott oktatásmódszertan szisztematikus kezelése. Visszatérő és valójában mindmáig megoldatlan továbbá a minőség kérdése. Az e-learning és az oktatás új paradigmái segítettek abban, hogy növekedjen az oktatás politikai szerepe és elismertsége, ugyanakkor a gyorsabb konszolidációját gátolta, hogy gyakran túlságosan gyorsan és kellő megalapozottság nélkül épültek bele ezen szempontok a politikai programokba.

Ezért van nagy jelentősége annak, hogy szakmailag megkérdőjelezhetetlen alapossággal kerüljenek a nagy léptékű, különösen közszférabeli fejlesztések megvalósításra. [] 19