Egészségügy | Tanulmányok, esszék » Tarnóczy Álmos - Mindfulness a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében

Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar MINDFULNESS A SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK MEGELŐZÉSÉBEN Tarnóczy Álmos VI. évfolyam Konzulens: Dr. Salavecz Gyöngyvér Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet 2018 „Az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, nem pusztán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.” (Egészségügyi Világszervezet) II RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ACT: Acceptance and commitment therapy (elfogadás és elköteleződés terápia) BMI: Body Mass Index (testtömeg-index) ESC: European Society of Cardiology (Európai Kardiológiai Társaság) MBCT: Mindfulness-based cognitive therapy (tudatos jelenlét alapú kognitív terápia) MBI: Mindfulness-based intervention (tudatos jelenlét alapú beavatkozás) MBSR: Mindfulness-based stress reduction (tudatos jelenlét alapú stresszcsökkentés) OECD: Organisation for Economic Co-operation and Development (Gazdasági Együttműködési és

Fejlesztési Szervezet) TIA: Transient ischemic attack (átmeneti agyi keringészavar) WHO: World Health Organization (Egészségügyi Világszervezet) III TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS . 2 1. SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK . 4 1.1 Epidemiológia 4 1.2 Kockázati tényezők és megelőzés 5 2. MINDFULNESS . 9 2.1 Tudatos jelenlét 9 2.2 Jelenség a nyugati kultúrában 11 2.3 Tudományos eredmények 13 2.31 Pszichofiziológiai mechanizmusok 13 2.32 Szív- és érrendszeri betegek 16 2.33 Magas vérnyomás 17 2.34 Elhízás és evészavarok 19 2.35 Dohányzás és szerhasználati zavarok 20 3. KÖVETKEZTETÉSEK . 24 3.1 Megelőzés megelőzése 24 3.2 Átfogó jelentőség 26 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS . 28 IRODALOMJEGYZÉK . 29 FÜGGELÉK . 35 BEVEZETÉS „Az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: azt a végső emberi szabadságjogot, mely szerint eldöntheti, hogyan álljon hozzá az adott körülményekhez.” (Viktor Emil Frankl) Manapság a

„mindfulness” fogalmával szinte bárhol összefuthatunk. A 21 század információáradatának köszönhetően nemcsak szakmabeliek találkozhatnak vele a magatartástudományok, mint a pszichológia vagy az orvostudományon belül a pszichiátria területén, de az érdeklődő és nyitott, befogadó hozzáállású laikusok számára is elérhető a témában felhalmozott tudásanyag az okostelefon alkalmazásokon, TED előadásokon, slow mozgalmon és egyéb forrásokon keresztül. Az angol szakszó kifejezőkészségének nincsen sajnos megfelelője a magyar nyelvben. Hivatalos és következetes fordítása a magyar szakirodalomban: tudatos jelenlét A modern szekuláris társadalom evidencián, tudományos megértésen alapulva működik. A mindfulness elterjedése is a klinikai pszichológus világnézetű tudatos jelenlét alapú stresszcsökkentésnek (MBSR), majd az ezt követő tudatos jelenlét alapú kognitív terápiának (MBCT) köszönhető. Ezeknek az úttörő

beavatkozásoknak az alapja az az elgondolás, hogy meg lehet érteni a mentális betegségekhez vezető pszichológiai folyamatokat, s így egy mérhető eredményű klinikai vizsgálattal alátámasztani egy hipotézist. E forradalmi mérföldkövek jelentőségük mellett világnézetükkel hozzájárultak ahhoz is, hogy a mindfulness értéksemleges beavatkozássá váljon, mely funkcióját tekintve voltaképpen semmiben sem különbözik egy antidepresszívum készítménytől. Ilyen formában a boldogtalan állapotokat előidéző társadalmi problémáknak pusztán a tüneteit kezeli. Pedig az emberek viselkedésére kiható meditáció és mindfulness képes lehetne megváltoztatni a társadalmat is [1]. Nem véletlen, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) globális egészségre vonatkozó becsült statisztikái közt a Top20 vezető haláloki lista szerint az összes haláleset negyedéért felelősek a dobogó első két helyén szereplő tromboembóliás kórképek:

az ischaemiás szívbetegség és a stroke (2015: 15,5% & 11,1%). Három évvel ezelőtt az éves elhalálozás harmada (31,3%) volt valamilyen szív- és érrendszeri betegség következménye [2]. Az előtte eltelt évben Magyarországon minden második (49,7%) elhunytnak szerepelt ennek a betegségegyüttesnek egyik tagja a halálok megnevezésénél [3]. Ezzel az aránnyal hazánk a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) – melynek célja a tagállamok kormányait a lehető legjobb politika kialakításában segíteni – legfrissebb statisztikája szerint „tekintélyes” ötödik helyet foglal el a tagállamok csökkenő sorrendbe állított listájában, messze 2 maga mögött hagyva a 35 tagállamra vonatkoztatott középértéket (35,6%); csak Oroszország és a balti államok előzik meg [4]. Ezek az epidemiológiai adatok azért szomorúak, mert az ilyen végkimenetelek elkerülhetők lennének. Végső soron a halál a biológiai élet

elkerülhetetlen befejezése Viszont az élettartam rövidülése egy hirtelen bekövetkező, egészséges életmóddal megelőzhető esemény által sokatmondó árulkodó jelzője az előtte megélt élet minőségének. Nem ma kezdődtek az egészségügy képviselői által folytatott prevenciós kampánytevékenységek. A Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének tagjaként nem egyszer jómagam is ellátogattam általános és középiskolákba felhívni az új nemzedék figyelmét az egészséges életmód jelentőségére. A statisztikák mégsem számolnak be átütő sikerekről Úgy látszik, senki nem teszi fel a kérdést: miért? Miért élne együtt valaki olyan kockázati tényezőkkel, melyek racionálisan belátható módon hátrányosak számára? Alkotásommal szeretnék minden figyelmes és nyitott hozzáállású olvasónak segíteni a dolgok mögé látni. Ehhez maga a mindfulness állapota szükséges, amikor is hátra lépve kivonjuk magunkat

gondolati sémáink megszokottságából, elengedjük a saját világnézetünkhez, objektívnek vélt és hitt igazságunkhoz fűződő görcsös ragaszkodást, s kíváncsian érdeklődő figyelmet szentelünk bárminek. Tudatos jelenlétben még az érzelmeinket is meg tudjuk figyelni; képesek leszünk megnevezni azokat, megszabadulva alkalmanként lebilincselő, korlátozó jellegüktől. Életemnek egy kritikus időszakában találkoztam a mindfulness jelenségével, amikor a depresszió diagnózisa miatt kombinált pszicho-farmakoterápiában részesültem. Önkényesen, ámde annál határozottabban jelenthetem ki, hogy a tudatos jelenlét személyes megismerése hozta meg számomra a tartós gyógyulást, a boldogságot; gyógyszerelhagyás mellett sem estem vissza, negatív életesemények hatására sem. Lehetővé tette számomra a negatív gondolatok átkeretezését pozitívokká, fejlődött az érzelmi intelligenciám, emberismeretem és empátiás készségem, így

emberi kapcsolataim minősége is javult. Szeretném, ha személyiségfejlődésem példaként szolgálhatna az olvasók számára is, elősegítve egy állandó boldogság elérését, melyben nem szükséges szív- és érrendszeri kockázatokkal együtt élni. Szeretném, ha megelőznénk olyan eseteket, mint amikor egy 23 éves orvostanhallgató akut miokardiális infarktus következtében elveszíti 57 éves édesapját. 3 1. SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK 1.1 Epidemiológia A különböző betegségtípusok közt korunk halálozási statisztikái egyértelműen a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek adják a legfőbb jelentőséget. Ebbe a csoportba tartoznak etiológia és pathomechanizmus szempontjából a cerebrovaszkuláris kórképek is, ráadásul a stroke a második leggyakoribb halálok az ischaemiás szívbetegség után. A szélütés típusai közül globálisan a vérzéses stroke („agyvérzés”) végzetesebb, mint az ischaemiás: a WHO adatai

szerint 2015-ben 3,3 illetve 2,9 millió ember vesztette életét stroke miatt. Csak a 70 év feletti korosztályban nagyobb az ischaemiás típusú halálesetek száma. A férfiak közismerten előbb halnak meg, mint a nők, viszont többen is hunynak el évente: három évvel ezelőtt 30 és 26 millió volt az arány. Szív- és érrendszeri halálesetek számában csak a nők 70 év feletti korosztálya előzi meg a férfiakét: 6,3 és 4,9 millió. Vagyis a férfiak nagyobb halandósága a 70 év alatti összes korcsoportból adódik össze. Érdekes módon a nőknél 12,4%-kal a szélütés gyakoribb halálok a férfiak 9,9%-ához képest. Az ischaemiás szívbetegség férfiaknál a 15 és 29 év közötti korosztálytól veszi át a leggyakoribb szív-érrendszeri halálok szerepét a stroke-tól, míg nőknél ez a 30-49 év közöttieknél következik be. Még egy érdekesség, hogy nőknél 5 éves kor alatt nem a stroke a leggyakoribb kardiovaszkuláris halálok, mint a

férfiaknál, hanem a kardiomiopátia, szívizom- és szívbelhártya-gyulladás együttese. Az európai régióban a szív-érrendszeri halálozás 45,6%, az ischaemiás szívbetegség mortalitása 26,2%, a stroke-é 12,3%. Európában több nő (2,28 millió) hunyt el 2015-ben kardiovaszkuláris okok miatt, mint férfi (1,98 millió). Szintén európai jelenség, hogy többen haltak meg ischaemiás stroke által (733 ezer), mint tényleges agyvérzésben (405 ezer). Az 5 és 14 év közötti korcsoportban a szélütés a leggyakoribb szív-érrendszeri halálok (azon belül a vérzéses), az összes idősebb korosztályban az ischaemiás szívbetegség a vezető [2]. Magyarországon 38 ezer ember hunyt el 2015-ben ischaemiás szívbetegség miatt és 12 ezren haltak meg stroke által. Így hazánkban (63,6%-kal) a leggyakoribb kardiovaszkuláris halálok az esetek 30,7%-áért felelős, míg a dobogó második helyezettje (20,5%) a halotti bizonyítványok 9,9%-án szerepelt. A 60

ezer szív-érrendszeri haláleset döntő többsége (78,3%) a 70 év feletti korosztályban következett be [2]. Az OECD és az Egészségügyi Rendszerek és Politikák Európai Megfigyelőközpontja által együttműködésben készült legfrissebb elemzés szerint Magyarországon a várható élettartam (75,7 év) 5 évvel alacsonyabb az uniós átlagnál; a nemek közti különbség 7 év (férfiak: 72,3 év, nők: 79,0 év) [5]. 4 1. ábra Magyarországon a várható élettartam 5 évvel alacsonyabb az uniós átlagnál [5] 60 50 40 30 20 10 összes haláleset közül (%-os arány) szív-érrendszeri halálesetek közül (%-os arány) 0 2. ábra Ischaemiás szívbetegség, mint halálok Magyarországon (Adatok: [3]) 1.2 Kockázati tényezők és megelőzés A szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzése olyan összehangolt tevékenységek csoportjaként definiálható, amely lakossági szinten vagy az egyénre irányulva e betegségek és a hozzájuk

kötődő fogyatékosságok hatásainak kiküszöbölését vagy minimalizálását tűzi ki célul [6]. Ha a megelőzést az ajánlások szerint gyakorolnák, jelentősen csökkentené a megbetegedések előfordulását. Így nemcsak a fennálló kockázati tényezőket érinti, hanem a megelőző intézkedések kedvezőtlen végrehajtását is [7]. Hatékony megelőzés esetén az egészségre kockázatos viselkedésminták megszüntetése a szív-érrendszeri betegségek legalább 80%-át akadályozná meg [8]. 5 Az Európai Kardiológiai Társasághoz (ESC) tartozó nemzeti kardiológus társasággal rendelkező, európai és nem európai országok alacsony kockázatú, magas kockázatú és különösen magas kockázatú kategóriákba sorolhatók. Magyarország a magas kockázatú országokhoz tartozik, mint Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Észtország, Litvánia, Románia, Horvátország, Szerbia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Törökország, Marokkó és

Tunézia. A klinikai gyakorlatban történő kardiovaszkuláris megelőzésre vonatkozó jelenlegi irányelvek a teljes kockázat felmérését ajánlják, mivel az ateroszklerózis általában számos kockázati tényező eredménye. Bár a legmagasabb kockázati kategóriába tartozó egyének nyernek leginkább a prevenciós beavatkozásokból, a legtöbb haláleset az alacsonyabb kockázati szintű populációban következik be. Egyszerűen azért, mert többen vannak a magas kockázatú egyénekhez képest. Ezért a magas kockázatú egyénekre vonatkozó stratégiát ki kell egészíteni az egészséges életmódot ösztönző közegészségügyi intézkedésekkel és a szív-érrendszeri kockázati tényezők népességszintű csökkentésével [8]. A koleszterin, a vérnyomás, a testtömeg-index (BMI) és a dohányzás háziorvosi ellenőrzése eredményesen javította a prognózist, különösen a nagy kockázatú betegeknél [9]. Dokumentálták a tünetmentes állapotok,

mint például a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a dyslipidaemia, kezelésének morbiditási és mortalitási kimenetelekre gyakorolt előnyeit. A hagyományos jelentősebb kardiovaszkuláris rizikófaktorokon kívül más tényezők is relevánsak lehetnek a teljes kockázat megállapításában. Átminősítési potenciállal rendelkező kockázatmódosítók például a szocioökonómiai státusz, a szociális elszigeteltség vagy a társas támogatás hiánya; családi hozzátartozóban korán jelentkezett szív-érrendszeri megbetegedés; CT-vel meghatározott koszorúér-kalcium pontszám; ateroszklerotikus plakkok a nyaki verőerekben; vagy a vérnyomás boka-kar indexe. Míg a kockázatmódosítók jelenléte fokozhatja az egyén becsült kockázatát, az ilyen módosítók hiánya csökkentheti a kockázatot [8]. Másoktól elszigetelt embereknél a koszorúér-betegség kialakulásának és az idő előtti elhalálozásnak fokozott veszélye áll fenn. Hasonlóképpen

a szociális támogatás hiánya növeli a kockázatot és rontja a betegség prognózisát [10]. Hirtelen jelentkező mentális stressz képes akut koronária szindrómát kiváltani. A stressz keletkezésében szerepet játszó tényezők lehetnek többek közt személyesek (például kudarc vagy más súlyos élethelyzetek), amelyek akutan erős negatív érzelmeket eredményeznek (például harag kitörése vagy gyász) [11]. Fontos személy halála utáni első 24 órában az akut miokardiális infarktus előfordulási aránya 21-szeresére emelkedik, és az utána következő napokban folyamatosan csökken [12]. A krónikus 6 munkahelyi stressz (például hosszú munkaidő, gyakori túlórázás, magas pszichológiai elvárások, igazságtalanság és feszült munkakörnyezet) a koszorúér-betegség korai jelentkezését jósolja férfiakban [13]. Emellett a családi élet hosszú távú stresszes körülményei növelik a kockázatot. A klinikai depresszió és a

depressziós tünetek nemcsak az ischaemiás szívbetegség kialakulását jósolják meg előre, de a prognózisát is rontják [8]. A depresszió szomatikus tüneteit képviselő súlyos kimerültség jelentősen hozzájárul a betegség előfordulásához [14]. Pánikrohamok szintén növelik annak kockázatát [15]. A szorongás egy független kockázati tényező a koszorúér-betegség incidenciájára [16], kardiális eseményekre [17], és szívinfarkust követő szívhalálra [18]. 1,5-szeres kardiovaszkuláris megbetegedési incidenciát, 1,2-szeres ischaemiás szívbetegség-, és 1,7-szeres stroke rizikót jelentettek skizofréniában szenvedő betegeknél [19], valamint 1,3-szeres kockázatot koszorúér-betegség előfordulására poszttraumás stressz zavarban szenvedő betegeknél [20]. Az ellenségesség egy személyiségvonás, melyet a bizalmatlanság, a düh és a harag átfogó élménye és az agresszív, maladaptív társadalmi kapcsolatok iránti hajlandóság

jellemez. A harag és az ellenségeskedés a kardiovaszkuláris események szignifikánsan megnövekedett kockázatával jár mind az egészséges, mind a már beteg populációkban [21]. A D típusú („distresszelt”) személyiség tartós hajlamot jelent a negatív érzelmek széles spektrumának átélésére (negatív érzékenység) és a másokkal szembeni önkifejezés gátlására (szociális gátlás). Kimutatták róla, hogy kedvezőtlen prognózist jósol ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegeknél [22]. A pszichoszociális kockázati tényezők csoportja (azaz a szociális hátrányok, a munkahelyi vagy a családi életben tapasztalt stressz és a depresszió) összefüggésbe hozható a szívinfarktus fokozott kockázatával [23]. A pszichoszociális tényezőket és a megnövekedett szív-érrendszeri kockázatot összekötő mechanizmusok közé tartozik az egészségtelen életmód (gyakoribb dohányzás, egészségtelen élelmiszerek választása és

kevesebb fizikai aktivitás), valamint a viselkedésváltozásokkal kapcsolatos ajánlásoknak vagy a kardiovaszkuláris gyógyszerelésnek alacsony szintű adherenciája [8]. Ezeken kívül a depresszió és/vagy a krónikus stressz együtt jár az autonóm funkciónak, a hipotalamusz-hipofízis tengely működésének és endokrin markerek szintjének megváltozásával, mely befolyásolja a hemosztatikus és gyulladásos folyamatokat, az endothel funkciót és a szívizomperfúziót [24]. Az „életmód” általában hosszú távú viselkedésmintákon alapul. A barátságos és pozitív interakció fokozza az egyén betegséget leküzdő képességét, és az ajánlott életmódbeli változtatások betartását („felhatalmazás”, felelősségteremtés, képessé tétel). Fontos 7 megvizsgálni minden egyes beteg tapasztalatait, gondolatait, aggodalmait, korábbi ismereteit és mindennapi életének körülményeit. Az egyénre szabott tanácsadás a motiváció és

elköteleződés alapja. A döntéshozatalt meg kell osztani az egészségügyi gondozó és a beteg (valamint annak házastársa, családja) között [8]. A hatékony kommunikáció alapelveinek alkalmazása megkönnyíti a szív- és érrendszeri betegségek kezelését és megelőzését [25]. Emellett a gondozók építhetnek kognitív viselkedési stratégiákra, hogy felmérjék az egyén gondolkodását, magatartását és meggyőződését a viselkedésváltoztatás képességére vonatkozóan. A viselkedési beavatkozások, például a „motivációs interjúk” növelik a motivációt és az önhatékonyságot [26]. Korábbi sikertelen kísérletek gyakran befolyásolják az önhatékonyságot a változásra. Ezért elengedhetetlen a reális célok kitűzése és a viselkedés önmegfigyelése. A kis, egymást követő lépésekben való előrehaladás kulcsfontosságú a hosszú távú viselkedés megváltoztatásához [27]. A klinikai gondozók abban az egyedülálló

helyzetben vannak, hogy közvetlenül segíthetik betegeiket a pszichoszociális kockázati tényezőket illetően. Az empatikus, betegközpontú kommunikáció elősegíti a bizalmi kapcsolat kialakulását, egyben a pszichoszociális stresszorok, a depresszió, a szorongás, a szív- és érrendszeri kockázati tényezők és betegségek leküzdésében az érzelmi támogatás és szakmai irányítás erőteljes forrása [8]. A speciális pszichológiai beavatkozások további jótékony hatással vannak a stresszre, a depresszióra és a szorongásra [28]. Ilyen beavatkozások közé tartoznak az egyéni vagy csoportos tanácsadások, a stresszkezelő programok, az autogén tréning, a biofeedback, a jóga és/vagy izomrelaxáció, valamint a meditációs és légzőgyakorlatok. Kimutatták a stresszkezelés és a szociálisan támogató csoportok kedvező hatását a klinikai koszorúér-betegség prognózisára [8]. A gondozók (orvosok, ápolók, pszichológusok, táplálkozási

szakértők és gyógytornászok) multimodális viselkedési beavatkozásainak kombinálásával a megelőző erőfeszítések optimalizálhatók [27, 29]. Egészséges életmódot előmozdító beavatkozások a táplálkozási tanácsadások, a testmozgás gyakorlatok, a relaxációs tréningek, a testsúlycsökkentő és dohányzásról leszoktató programok [29]. A depresszió „együttes gondozása” a szokásos ellátáshoz képest 48%-kal alacsonyabb kockázatot jelent ischaemiás szívbetegség első eseményének kialakulására 8 évvel a kezelés után [30]. A kiterjedtebb/hosszabb beavatkozások a viselkedésváltozások és a prognózis tekintetében kedvezőbb hosszú távú eredményekhez vezetnek [27]. 8 2. MINDFULNESS 2.1 Tudatos jelenlét Mindfulness, azaz tudatos jelenlét. Tudatosság Tudatában lenni mindennek Mindennek, ami történik. Érzékszerveivel az ember képet, benyomást kap környezetéről, a külvilágról Ennek szerves részét képezik más

emberek. Az interperszonális kapcsolatok, emberi interakciók nélkülözhetetlen elemei a különböző érzékmodalitások; a verbális kommunikáció csupán töredékét képezi a kapcsolódásoknak. Ám nemcsak környezetéről lehet tudatában az ember az abból érkező ingerek révén, hanem saját maga is lehet tudatának tárgya. Képes érzékelni szervezetének különböző belső, élettani jelzéseit. Ezeken túlmenően a csodálatos emberi elme meg tudja figyelni a saját működését is. Nemcsak a tanúsított viselkedést és a kognitív tartalmakat, gondolatokat, de az azokkal szoros oda-vissza kapcsolatban működő érzelmeket is. Jelen. Nem a megtörtént és megváltoztathatatlan múlt, mely az emlékezés révén befolyással lehet az emberre. A múltban hozott döntésekkel és elkövetett tettekkel, melyeket utólag hibáknak ítél az ember, nem tehet semmi mást a jelenben, mint levonva a saját következtetéseit tanulni belőlük és tovább fejlődni.

Hatással lehetnek a jövőre, ami viszont nincs meghatározva Annyi változótól függ, hogy lehetetlen 100%-os biztonsággal előre megjósolni. A jövőre vonatkozó tervek és célok irányt adhatnak az embernek a jelenben. A jövőben potenciálisan bekövetkező negatív esemény által okozott szorongás és stressz értelmetlen, mivel egyrészt még nem történik, másrészt annak kockázatát jelentősen tudja csökkenteni az ember maga azáltal, hogy kezdeményező, proaktív magatartással minden tőle telhetőt megtesz az elkerülésére a jelenben. A mindfulness a jelenre összpontosított figyelem Az idővel együtt olyan elvont fogalmak, melyeket az ember percepció szintjén pillanatról pillanatra él meg. Nem véletlen, hogy az angol „present” szó egyben ajándékot is jelent, amire egy egészséges emberi elme érzelmi reakciója a hála. A hála érzetének gyakori megélése növeli az általános elégedettséget az élettel, s így hozzájárul a

boldogság állandó alaphangulatának kialakulásához, melyből időszakosan természetes módon bekövetkezhetnek kisebb vagy akár nagyobb kilengések is bármelyik irányba, de védő pajzsot jelent a depresszióba süllyesztő rumináció (rágódás) negatív spirálja ellen, s végső soron az alapvető emberi vágy beteljesülése felszabadít az elvárások és célok görcsös ragaszkodásából egy kiegyensúlyozott teljes életre [31]. Lét, azaz létezés. A mai rohanó világban sajnos elég ritkán fordul elő, hogy ne tenne valamit az ember éber állapotában. Folyton aktív, mindig tesz valamit; elfelejtett a „cselekvő üzemmódból” átkapcsolni a létezőbe Elég összetett és dinamikus jelenség az ember ahhoz, hogy 9 cselekvés nélkül, a puszta egzisztenciájából adódóan is igaz legyen rá az élet fogalma. Sőt, létezés üzemmódban közvetlen kapcsolatot teremt az élettel, megérzi a benne rejlő, állandóan változó csodát, minden

tapasztalat felé természetes kíváncsisággal, érdeklődéssel és tisztelettel közelít. Létezés során megengedi önmagának és a világnak, hogy olyanok legyenek, amilyenek Elégedett lehet magával, még kellemetlen élményeivel is, mely radikális elfogadás feltétel nélküli kedvességgel és jóindulattal párosul. A gondolatok pusztán mentális események maradnak, melyek nem feltétlenül tükrözik a valóságot, és hol megjelennek az elmében, hol elhalványulnak, nem lesz hatalmuk az érzések fölött, s ez csodálatos szabadsággal és könnyedséggel ajándékozza meg az embert. Az átváltás létezés üzemmódba ajtót nyithat egy teljesen másfajta életre [31]. Megfelelő egyetlen magyar szakszó híján az egyezményes és következetes fordítás szétbontása és elemzése segíthet közelebb kerülni a mindfulness fogalmának sokrétű jelentéséhez. A hátrányból előnyt kovácsolva is fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a tudatos jelenlétet

kivételesen nem megérteni kell, hanem megélni lehet, ha megengedjük magunknak. A háromféle megközelítés ötvözésével a mindfulness olyan tudatosság, mely a pillanatról pillanatra kibontakozó élményre összpontosított, ítélkezésmentes figyelem útján érvényesül [32]. A tudatos jelenlét segíti az embert abban, hogy felismerje és elengedje a hétköznapi eseményekre adott szokás-vezérelt, automatikus érzelmi reakcióit; segíti a tisztán látás fejlesztésében, valamint abban, hogy elfogadóbb és empatikusabb módon reagáljon önmaga és a környezetében élők irányába [31]. Az egyik szakirodalmi megközelítés öt-aspektusú modellt állított a mindfulness fogalmának meghatározására: (1) megfigyelés, mely a belső és külső élmények észlelésére vagy megélésére; (2) leírás, mely a belső élmények megnevezésére; (3) ítélkezésmentesség, mely a gondolatokhoz és érzésekhez való minősítésmentes viszonyulásra; (4)

reakciómentesség, mely a gondolatok és érzések jövés-menését megengedő tendenciára; és (5) tudatos cselekvés, mely a jelen pillanat tevékenységének megélésére utal [33]. A mindfulness szinonimájaként gyakran használják a „betekintés” meditáció megnevezést, ami egy mély, behatoló, non-konceptuális belelátást jelent az elme és a világ természetébe. Ez a látás a tartós érdeklődés szellemiségét igényli bármi iránt, mely a tudatosság állapotában történik („Mi ez?”), sőt, annak megfigyelője iránt is („Ki lát?”, „Ki meditál?”). A mély vizsgálatban és a betekintés kultúrájában betöltött szerepe arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudatos jelenlét olyan egyedülálló perspektívát nyújt, mely igyekszik megérteni az emberi tapasztalat természetének kognitív alapjait, és képes válaszokat találni a kognitív tudomány és a neurofenomenológia kritikus kérdéseire [32]. 10 A mindfulness-t a mentális

funkció alapjaként, vagy döntés nélküli tudatosságként említik. Ezért a figyelmet sokkal közvetlenebbé és tudatosabbá finomító koncentrációs gyakorlatok segíthetik a gyakorlót megismerni és megérteni az elme természetét. Idővel és gyakorlással bölcsesség alakul ki [34]. A mindfulness meditáció során nélkülözhetetlen a koncentráció a folyamatos figyelem fenntartásához, melynek tárgya nem egy adott objektum; helyette pillanatról pillanatra folyamatosan változik a megfigyelés tárgya. A meditáló önmagukban tekint ezekre, miközben tudatában van a potenciálisan jelentkező ítélkezéseknek, értelmezéseknek vagy kategorizálásoknak [35]. Az elme határozottan hajlamos arra, hogy eltévedjen, és a gondolatok és érzelmek tartalmával foglalkozzon. Ennek eredménye a jelen pillanatra irányuló figyelem csökkenése vagy teljes elvesztése. A tudatosság félresiklásának felismerésekor a meditáló egyszerűen csak gyengéden

visszatereli a figyelmét a jelen pillanat valóságának egy részletére. Kis gyakorlással minden tudatba lépő mentális esemény a pillanat erejéig a meditáció tárgyává válik, a következő esemény jelentkezéséig. A tudatosság meditációs gyakorlataiban egyetlen esemény sem tekinthető elterelésnek (még az elme tévelygése sem); mind egyszerűen csak a megfigyelés egymást követő objektumai. Sőt, egyetlen mentális esemény sem kap semmiféle viszonyított vagy abszolút értéket vagy jelentőséget tartalmának szempontjából. Minden gondolat azonos bánásmódban részesül: egyszerűen észleljük azokat, amint keletkeznek [35]. A tudatos jelenlét gyakorlása hozzásegíti az embert ahhoz, hogy teljes mértékben legyen jelen saját életében, illetve kapcsolataiban, melyek minőségét javítja [31]. Viszonylag új fogalom a „diszpozicionális mindfulness”, mely a terápiás beavatkozásokon, meditációs gyakorlatokon, vagy a gyakorlatok során

megélt jelenállapoton túlmutatva a tudatos jelenlétet vonásként, azaz személyiségjellemzőként határozza meg [36]. A tudatos jelenléttel jellemezhető személyek élményeiket éber tudatosságban élik meg, viselkedésükben – automatizmusok alkalmazása helyett – tudatosság jelenik meg, működésükben ítélkezésmentesség nyilvánul meg [37]. A vonások több-kevesebb mértékben jellemzőek minden emberre, vagyis mindenki elhelyezhető egy skálán [38]. Mindannyian tudatosak vagyunk bizonyos mértékben, mert ez egy emberre jellemző képesség [32]. A mindfulness meditáció gyakorlása a diszpozicionális mindfulness szignifikáns növekedéséhez vezet [39]. 2.2 Jelenség a nyugati kultúrában Történelmileg a mindfulness-t a buddhista meditáció „szívének” nevezik. Hagyományosan a dharma szanszkrit szó írja le, mely magában hordozza a törvényesség fogalmát, mint a „fizika törvényei” vagy egyszerűen „a dolgok rendje-módja”. A

buddhista hagyomány egyszerű és 11 hatékony módszereket mutat be az ember tudatos jelenlét képességének művelésére és finomítására, valamint az élet minden aspektusába való beemelésére. Ebben a tekintetben az elmúlt 2500 évben a mindfulness kétségtelenül a buddhista hagyományon belül érte el a legegyértelműbb és legkövetkezetesebb rendszerezését és fejlődését. Bár a lényege más ősi és kortárs hagyomány és tanítás szívében is megtalálható [32]. 1979-ben egy molekuláris biológus, Jon Kabat-Zinn egy olyan klinikát hozott létre a Massachussetsi Egyetem orvosi karán, ahol tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentést (MBSR) tanított krónikus fájdalmaktól -, és krónikus betegségekkel járó stressztől szenvedő embereknek. Kabat-Zinn ezt a tanfolyamot a Zen-meditáció, a Theravada buddhizmus és a jóga kombinációjából állította össze, de szekuláris nyelvezetet alkalmazott, hogy megszólíthassa

célközönségét. Ő volt az első, aki távol-keleti hagyományt kapcsolt össze a nyugati orvostudománnyal. Akkoriban őrültségnek hangzott a kezdeményezése, mintha egy szerhasználó hippi gátlástalanul ki akarná használni a kórházat és az egészségügyi rendszert. Az 1990-es években három klinikai pszichológus, Jon Teasdale, Zindel Segal és Mark Williams érdeklődött a meditáció iránt, mert egy új kezelés lehetőségét látták benne a depresszió megelőzésére. Az MBSR volt a megfelelő választás, mivel ismételhető a program, világi a nyelvezete és már alkalmazták korábban orvosi környezetben. A saját munkájukat tudatos jelenlét alapú kognitív terápiának (MBCT) nevezték át, amivel a mindfulness meditáció tudományos alapot szerzett. Ezt a mérföldkövet már a mindfulness iránti robbanó érdeklődés követte [1]. 2016-ban megjelent az Oxford Mindfulness Center 8 hetes MBCT programjának szakmai kiadványa, melyet még abban az

évben le is fordítottak magyarra (Tudatos jelenlét a gyakorlatban). 2017-ben már ennek felhasználásával elindult Magyarországon is a mindfulness klinikai alkalmazása depresszióval és szorongással küzdő betegeken, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének akkreditált csoportvezetői által. Ma már nemcsak a pszichológia és az orvostudomány szakmai köreiben ismerős a jelenség, de egyre több laikus is találkozik a fogalommal, még hazánkban is. A nemzetközi TED Talks inspirációs konferenciákon rendszeresen felmegy mindig valaki a színpadra, hogy tudatos jelenlétre buzdítsa a befogadó hallgatóságot. A világháló elterjedésével ezek és más előadások felvételei is elérhetővé válnak mindenki számára. Számtalan könyv és honlap igyekszik megismertetni az emberekkel a mindfulness életminőséget javító hatását. Újabban okostelefon alkalmazások is segíthetnek a rendszeres meditáció szokássá alakításában.

Széleskörű elterjedése ellenére az egészségügy nyugati medicinához ragaszkodó klinikusai még mindig szkepticizmussal fogadja az új korszak érkezését. 12 2.3 Tudományos eredmények A tudatos jelenlét alapú terápiákat a krónikus betegségek széles körében alkalmazzák, mind a kezelésben, mind a megelőzésben. Használatuk népszerűsége egyre növekszik, annak ellenére, hogy nincs konszenzus a különböző betegcsoportokban gyakorolt hatékonyságukról. A szakirodalmi tanulmányok eredményei szorgalmazzák az MBSR és az MBCT alkalmazását mind a mentális, mind a testi tünetek enyhítésére, többek között a szív- és érrendszeri megbetegedések kiegészítő kezeléseként, valamint az egészséges felnőttek és gyermekek körében végzett prevenciós tevékenységként [40]. Ma már léteznek olyan tudományos munkák a szakirodalomban, melyek rámutatnak a mindfulness mindenképpen előnyös hatásaira, nemcsak a már szív-érrendszeri

betegek körében, hanem az ezekhez a betegségekhez vezető, kikövezett és forgalmas út különböző szakaszain tartó rizikópopuláció számára is. Beszámolnak a befolyásolható kockázati tényezők legyőzésében elért sikerekről, de elfogadható mechanizmusokat is leírva, konszenzuson alapuló elméleti keretrendszert nyújtanak az orvostudománynak. A mindennapokban megélt tudatos jelenlét segíthet olyan döntéseket hozni, melyek csökkentik a kardiovaszkuláris megbetegedés és elhalálozás kockázatát. 2.31 Pszichofiziológiai mechanizmusok Az ember törzsfejlődése során a túlélés és a fennmaradás nélkülözhetetlen eleme volt a folyamatos dinamikus alkalmazkodás a változó körülményekhez. Ebből a viselkedési szükségletből – mely az élet állandó velejárója – eredeztethetők az érzelmek; az elme összetett válaszrendszerei a környezet változásaira, melyek személyes jelentőséggel bírnak („jó nekem” vagy „rossz

nekem”). Az érzelmek rendszerei magukban foglalják mind az agy, mind a szervezet többi részének élettani változásait. Az élet során észlelt különféle lehetőségek különböző pozitív érzelmeket váltanak ki (pl. öröm, érdeklődés, elégedettség), míg a fenyegetések különféle észlelt formái negatív érzelmeket idéznek elő (pl. szomorúság, félelem, harag) A modern kori társadalomban az eredetileg adaptív funkciókat szolgáló negatív érzelmek diszfunkcionális magatartás forrásaivá válhatnak. A düh és a félelem a primitív „üss vagy fuss” mintájára – a gondolatok és a viselkedési tendenciák módosulásai mellett – szív- és érrendszeri változásokat idéz elő. A pszichofiziológiai reaktivitást ráadásul képesek fenntartani a negatív érzelmekkel gyakran együtt járó diszfunkcionális társas interakciók [41]. A krónikusan aktivált autonóm idegrendszer stresszterhelése magas vérnyomást, tachycardiát,

hyperglykaemiát és izomfeszültséget okozhat. A hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely és 13 a szimpatikus idegrendszer folytonos stimulálása idővel a hipervigilancia állandósult állapotát eredményezheti. Ez a diszreguláció hozzájárulhat a krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri betegségek, az elhízás, a cukorbetegség és az autoimmun betegségek kialakulásához [42]. Az emocionális stressz mértékének, mint kockázati tényezőnek a jelentősége alá van becsülve a szív-érrendszeri mortalitás előrejelzésében [42, 43]. A depresszió prognosztizálja a koszorúér-betegség korai kialakulását. A depresszióval komorbid szorongás és harag szintén pozitív prediktorai szívbetegségnek és kardiális mortalitásnak [43]. A depressziós tünetek szoros összefüggést mutatnak emelkedett gyulladásos markerek és csökkent szívfrekvencia variabilitás előfordulásával [44]. Akut érzelmi izgalom széles körű

érösszehúzódást, akár érgörcsöt is eredményezhet, mely mechanikai hatás endothelium szakadással vagy plakk ruptúrával végződhet. Akut vagy krónikus érzelmi zavarban fokozott a trombogenezis és a vérlemezkék aggregációja. Krónikusan depressziós személyekben az emelkedett gyulladásos markerek összefüggenek plakk instabilitással [43]. A pozitív érzelmek, mint a szórakozottság és a remény, ellenállóképességet biztosítanak az életben előforduló stresszhelyzetekkel szemben. Szerencsére pozitív érzelmeket elő is lehet teremteni stresszes adaptációs élethelyzetek enyhítésére vagy megszüntetésére, egy distressz állapot elkerülésére [41]. Tanulmányokban is leírták a pozitív érzések önálló létrehozásának képességét, mely kulcsfontosságú összetevője a nehézségekkel való megküzdés rugalmasságának. Stresszhelyzetben az énrugalmasságban kiemelkedő emberek több pozitív érzelmet tapasztalnak, mint

kevésbé rugalmas társaik, pedig a két csoport hasonló negatív érzelmeket tapasztal. Ezért a rugalmas emberek könnyebben túllépnek a nehézségeken, nem alakulnak ki náluk depressziós tünetek, hanem tovább fejlődnek; kardiovaszkuláris reaktivitásuk is hamarabb elmúlik. Miután az énrugalmasságban kevésbé jeleskedő embereket képezték a stresszes helyzet újraértékelésére, mintha egy kihívást kellene teljesíteniük, náluk is gyorsabb lett a szív-érrendszeri helyreállás [45]. Az érzelemszabályozási gyakorlatok megváltoztatják a regionális agyi véráramlást a prefrontális kéregben, mely korrelál a vagálisan közvetített, nagy frekvenciájú pulzusszámváltozékonysággal [46]. Ez alapján kortikális struktúrák szabályozó szerepe valószínűsíthető a vagus ideg paraszimpatikus hatásai révén kialakuló, pozitív érzelem által kiváltott kardiovaszkuláris alkalmazkodásban [41]. 14 A félelem, a szomorúság és a harag

érzéseinek enyhítésében különös jelentősége van a mindfulness meditáció gyakorlásának, hiszen magában foglal egy metakognitív figyelemállapotban történő önszabályozást [35, 41]. A decentráló (perspektívaváltó, nézőpontváltó) tudatosság vagy újraészlelés a gondolatoktól, érzelmektől és érzésektől való dezidentifikáció (pszichikai eltávolodás, kiazonosulás, elidegenedés) folyamata, mely csökkenti a potenciálisan nyomasztó mentális tartalmak hatását. Mindfulness gyakorlatok kiterjesztik a tudatosság figyelemállapotát, ezáltal hatékony és rugalmas gondolkodási stílusokhoz vezetnek [41]. Egy közösségi mintában végzett MBCT pozitív hozadékaként fejlődött a mindfulness szélesebb körű figyelemhez szorosan kapcsolódó aspektusa: a szenzoros és perceptuális tapasztalatok megfigyelése [47]. A mindfulness hosszabb időn keresztül művelt gyakorlása által kialakított kiterjedt figyelemállapot felfelé

ívelő spirális folyamattal pozitív érzelmeket generál: együttérzést, szeretetet, hálát, bizalmat és elégedettséget, amik pedig optimizmust és rugalmasságot idéznek elő [41]. 3. ábra A fejlődés felfelé ívelő spirálja (Garland, 2010) Széleskörű képalkotó kutatások bizonyítják, hogy szinergikus neuroplasztikus változások következnek be az elülső cinguláris kéregben, az insulában, a temporoparietalis junkcióban és a frontolimbikus hálózatban, ami fokozhatja az önszabályozást. A kortizolszintek és a vérnyomás csökkentése, az immunműködés és a telomeráz aktivitás fokozása révén hatnak a beavatkozások a stressztünetekre [48]. 15 2.32 Szív- és érrendszeri betegek A kardiovaszkuláris megbetegedésekben alkalmazott elme-test gyakorlatok ígéretes hatékonyságot mutatnak. Ezt vizsgáló tanulmányok szerint javították a pszichoszociális kockázati tényezőket, csökkentették a vérnyomást és még túlélési

előnyt is nyújtottak [49, 50]. Szív-érrendszeri betegek nagyobb valószínűséggel keresnek kiegészítő kezelést, mivel klinikai állapotuknak akár oka, akár következménye, de mindenképpen gyakori velejárója a pszichés stressz. Az arterioszklerózis kialakulásától az akut kardiális eseményeken át a krónikus betegségekig tartó folyamat során több szakaszban jelentkezik a stressz [51]. Az elme-test gyakorlatok következtében az autonóm idegrendszer endorfint és szerotonint szabadít fel, ami a noradrenalin ellensúlyozásához vezet és aktiválja a paraszimpatikus választ [52]. Kedvező változásokat figyeltek meg koszorúér-betegeknél az endothelfüggő vazodilatációban [50]. A stresszcsökkentés és a meditációs technikák hatásai arra utalnak, hogy az elme képes befolyásolni a szív működését [51]. A krónikus szívelégtelenség egy hátráltató betegség, mert nemcsak testi tüneteket, hanem pszichológiai nehézségeket is magában

foglal; az életviteli kompetenciák korlátozása, a munkaképesség csökkenése és az emberi kapcsolatok romlása miatt kialakuló szorongást és depressziót beleértve. A gyakran jelentkező súlyos depresszió a krónikus szívelégtelenek 3 hónapon belüli mortalitását 2,5-szeresére, 1 éven belüli kórházi újrafelvételét 3-szorosára növeli. A fokozott neurohormonális aktiválódás és proinflammatorikus citokin felszabadulás, a hiperkoagulabilitás és az aritmiák mind hozzájárulhatnak káros hatásaihoz. E tények fényében érthető, hogy a depresszió közismerten a morbiditás és mortalitás jelentős és független prediktora krónikus szívelégtelenségben. Felmérték a tudatos jelenlét alapú pszichoszociális beavatkozások krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek klinikai lefolyására, depressziójára és életminőségére gyakorolt hatását. Nemcsak a depressziós tünetek csökkenése, hanem a betegek testi tüneteinek tartós

és klinikailag jelentős javulása is bekövetkezett a pszichoedukációs intervencióknak köszönhetően. A pszichológiai stressz kezelésére fejlesztett megküzdési készségek hozzájárultak ahhoz, hogy a betegek kevesebb tünetről számoljanak be. Szerintük a szorongás és a katasztrofális vagy pesszimista gondolkodás csökkentése, a relaxáció elősegítése révén a mindfulness segített orvosolni az akut nehézlégzési epizódokat. Külön érdekesség, hogy amennyiben a rehabilitációs programok része egy ún. „vallás nélküli spiritualitás”, a krónikus szívelégtelenek vallási hovatartozástól függetlenül elfogadják ezt, sőt, aktívan részt vesznek a foglalkozások spirituális összetevőjében is [49]. 16 A stresszkezelés bizonyítottan járulékos értéket képvisel a szív-rehabilitációs programokban [28]. Pszichológiai beavatkozások csökkentik a szívbetegek kardiális eseményeit, ezáltal mind a morbiditás, mind a mortalitás

jelentős csökkenéséhez vezetnek [49]. Annak ellenére, hogy az ESC elismerte a pszichoszociális intervenciók jelentőségét a kardiális rehabilitációs programok egyik alapvető összetevőjeként [53], ezek a beavatkozások csak korlátozott számú esetben integrálódnak. A hagyománykövető hazai egészségügyre jellemző, hogy az érintett betegpopuláció túlnyomó része még soha nem találkozott a mindfulness fogalmával Szakirodalmi adat, hogy stroke esetében a túlélők 33%-a szenved depresszióban és 20-25%nak van szorongása. Mindkettő gyakori marad néhány évvel a cerebrovaszkuláris esemény után [54]. Pszichés stressz fennállása és az ischaemiás stroke között összefüggést mutattak ki [55] Egy nagyszabású epidemiológiai vizsgálat bizonyította a stressznek, mint önálló kockázati tényezőnek a szerepét a szélütés kialakulásában [56]. Egyik jellemzője az ismétlődés, így egy első stroke-ot túlélő vagy átmeneti agyi

keringészavart (TIA) szenvedő embereknek jelentős a kockázata egy későbbi stroke kialakulásában [57]. Ezért a betegek stresszcsökkentő készségekkel való ellátása fontos másodlagos megelőző beavatkozást jelenthet [54]. Az akut stroke kezelésének és hosszabb távú rehabilitációjának alapvető eleme a túlélők és családjaik pszichés gondozás iránti igényeinek kielégítése [58]. A TIA/stroke által kiváltott pszichológiai akadályokra, pszichoszociális fogyatékosságokra és fizikai korlátozásokra nézve a tudatos jelenlét alapú beavatkozások (MBI-k) hasznosak lehetnek a gyakorlatban, és nem valószínű, hogy kárt okoznának. Előnyeik, hogy olcsók, nem igényelnek sok eszközt vagy egyéb erőforrást, és rugalmasok a kivitelezési hely szempontjából is (mindössze egy nagyjából 10 fős csoport befogadására legyen képes) [54]. 2.33 Magas vérnyomás A vérnyomás jelentős pozitív korrelációt mutat az akut koronária

szindrómával, a szívelégtelenséggel, a kórházi kezelések számával, a stroke-kal, a miokardiális infarktussal és a kardiovaszkuláris halálozással. Emellett a magas vérnyomású betegek általában több kísérő szív-érrendszeri kockázati tényezővel rendelkeznek [59]. Becslések szerint a szisztolés vérnyomás 3 Hgmm-os csökkenése 8%-kal csökkenti a stroke-mortalitást és 5%-kal az ischaemiás szívbetegség halálozását [60]. Annak ellenére, hogy léteznek hatékony beavatkozások a magas vérnyomásra, az orvosi kezelésben részesülő emberek körülbelül fele nem tartja be teljesen a kezelési javaslatokat a kedvezőtlen mellékhatások miatt, így nekik vérnyomásuk sincsen a kívánatos határokon belül [61, 62]. A WHO szerint költséghatékonyabb az adherencia fokozása, mint a kezelések 17 fejlesztése [63]. Viszont ennek egyik lehetséges módja kevésbé negatív mellékhatásokkal járó kezelések alkalmazása [64]. Az MBI-k

jelentősen csökkentik a társadalmi stresszre adott érzelmi reaktivitást és magát a vérnyomást is, nemcsak a klinikai, de az egészséges populációkban is, és nincsenek kedvezőtlen mellékhatásaik [52, 65]. Egy képalkotó vizsgálat szerint az érzékelt stressz MBSR program utáni enyhülése összefüggött csökkent amygdala szürkeállománysűrűséggel [66]. A mindfulness az érzelemszabályozás fejlesztése révén járul hozzá a stresszcsökkentéshez, s így képes a szív-érrendszeri reaktivitást is befolyásolni. Laboratóriumi körülmények között stresszorként alkalmazott gyorsított matematikai feladat növeli a kísérleti alanyok által érzékelt stresszt, és az indukált kardiovaszkuláris reaktivitás összefüggést mutat a szív-érrendszeri kockázattal [64]. Így a nagyobb vérnyomásemelkedés és kisebb mértékű stressz utáni helyreállás megjósolta a magas vérnyomás fokozott kockázatát az 5 és 12 éves utóvizsgálatokra, sőt,

az elkövetkező 16 év alatt várható halálozásra is engedett következtetni [67]. A stresszor segítségével a potenciális kezelési lehetőségeket, például a mindfulness meditációt is meg lehet vizsgálni. Már egy rövid mindfulness gyakorlat is szignifikánsan csökkenti korábban soha nem meditáló emberekben a szisztolés vérnyomást. Laboratóriumi stresszhelyzet alatt a gyakorlatban részt vett alanyoknak mind a szisztolés, mind a diasztolés értékük alacsonyabb volt a kontroll csoport vérnyomásához képest. Sőt, a rövid gyakorlat nemcsak a kardiovaszkuláris reaktivitást csökkentette a stresszor működése közben. A mindfulness csoport vérnyomása elkezdett csökkenni, miközben a kontroll csoportnál tovább emelkedett. Az első meditációs képzés után azonnal tapasztalt pozitív hatások bemutatják a kezdő meditálónak a mindfulness előnyeit, melyek bátoríthatják a gyakorlás folytatásában [64]. Az MBSR csökkent vérnyomást és jobb

egészségi állapotokat vetít előre, különösen a fiatalabb és egészséges populációban, vagyis a mindfulness nem lehet haszontalan a betegségek megelőzésében [52, 55, 65]. Kismértékben emelkedett vérnyomás esetén az MBSR hatékonyabb a progresszív izomrelaxációs technikáknál [68]. Egy másik tanulmányban egyetemi hallgatók vettek részt egy rövid meditációban előadás előtt. Kontroll csoporthoz viszonyítva jobban teljesítettek egy előadás utáni kvízen [69], vagyis a mindfulness a kardiovaszkuláris működést feltehetően a kognitív funkciók megváltoztatása révén képes befolyásolni [70]. A meditáció hatékonyan átalakíthatja a hipertóniás betegek életmódját. Emellett a meditációs gyakorlatok nem igényelnek különösebb felszerelést és nem támasztanak fizikai alkalmassági 18 feltételeket, így széles körben megvalósítható lehetőséget nyújtanak az idősödő társadalom számára [71]. 2.34 Elhízás és

evészavarok Az utóbbi évtizedekben a kóros kövérség (BMI ≥ 40) prevalenciája drámaian növekedett. Súlyosfokú elhízás esetén magas a kockázat más kórképek, többek között a magas vérnyomás és szívbetegségek kialakulására [72]. Az elhízás multifaktoriális állapot, etiológiájához összetett módon járulnak hozzá genetikai, élettani, környezeti, pszichoszociális, kulturális és kognitív tényezők [73]. A csábító élelmiszerkínálat lényeges tényező az elhízás arányának növekedésében, ezért fontos megérteni, hogy mely egyéni tulajdonságok tudnák minimalizálni a genetikai és környezeti kockázatokat [74]. Az energiabeviteli különbségek az étkezési magatartás különbségeire vezethetők vissza, mely a kórosan elhízott betegek esetében gyakran zavart [73]. Elismerik táplálkozási szokásaik hozzájárulását állapotukhoz, ugyanakkor nehéznek tartják a viselkedésváltozást [75]. A súlykontroll kezelés hosszú

távú hatástalansága az elhízás viselkedésterápiájának alapvető problémája. Ezért fontos az étkezési magatartás meghatározó tényezőinek vizsgálata kórosan elhízott személyekben. Egyik ilyen meghatározó lehet az egyén mindfulness foka [74] Depressziós és szorongásos tünetek zavaró változók lehetnek a tudatosság és a táplálkozási szokások közötti kapcsolatban [33]; kórosan elhízott betegek közt nagyon elterjedtek [74]. Az MBI-ket egyre inkább használják étkezéssel kapcsolatos zavarok kezelésére, testsúlyszabályozásra is [76], mert a mindfulness segít megfigyelni a belső állapotokat, tudatosítani a belső élményeket, elősegíti az önismeretet és önelfogadást, a kognitív rugalmasságot, az együttérzést és a megbocsátást, valamint fejleszti az egyén érzelmekkel való adaptív megbirkózási képességét [77]. Mivel a szervezet biológiai stresszválasza összefüggést mutat az éhség fokozott érzésével, a magas

zsírtartalmú és magas cukortartalmú élelmiszerek előnyben részesítésével, valamint a hasi zsírlerakódással [78], a mindfulness meditációt potenciálisan hasznos beavatkozásként javasolják a testsúlycsökkenésre törekvő egyének számára [76]. Az MBSR legalább 3 hónapra hatékonyan csökkenti a BMI-t [79]; a diszpozicionális mindfulness fordított összefüggést mutat vele [80]. A diszpozicionális mindfulness az érzelmek és a belső testi állapotok tudatosulásával jár [81], ami egészségesebb táplálkozási magatartáshoz vezet [77], és csökkenti a gondolatokat, érzelmeket és tendenciákat automatikusan és impulzív módon követő viselkedés valószínűségét [82]. Az öntudatosság fontos előfeltétele az önszabályozásnak A diszpozicionális tudatos jelenlét egyenes összefüggést mutat a visszafogott étkezéssel. A már egészségügyi 19 problémákkal küzdő túlsúlyos betegeknél a saját testre, egészségre és étkezési

viselkedésre vonatkozó fokozott tudatosság elősegítheti az egészséges étkezési magatartást [74]. A maladaptív táplálkozási magatartás csökkenéséhez vezető egyik lehetséges mechanizmus az éhség és a jóllakottság érzékeléséhez kapcsolódik. Sok kórosan elhízott egyén régóta próbálkozik fogyókúrával, amelyről ismert, hogy csökkenti a belső élettani jelekre vonatkozó érzékenységet [77]. A mindfulness gyakorlásával kapcsolatba lehet kerülni minden érzéssel, de különösen az interoceptív érzésekkel [81]; a belső jelekre való érzékenység növekszik, ami fontos az egészségesen alkalmazkodó táplálkozáshoz [77]. A másik lehetséges mechanizmus magában foglalja a higgadtságra való képességet negatív eseményekkel és érzelmekkel való szembesülés esetén, melyet a mindfulness növel . A tudatos jelenlét által a negatív érzelmek enyhülnek, illetve elfogadva azokat elviselhetővé válnak, ami nagyobb nyugalmat

eredményez [74]. Az MBI-k különböző változatai következetes pozitív hatással vannak a mértéktelen evészavarra és az érzelmi evésre. Eredményesen csökkentették a falási rohamokat és viselkedésmintákat különböző populációkban, ezért a meditációs gyakorlatok elfogadható és hatékony kezelést jelentenek ezekre az étkezési zavarokra. Tekintettel arra, hogy a mértéktelen evés a célpopulációk és az alkalmazott beavatkozások nagy változatossága ellenére is csökkent, a mindfulness az adott egyén jellegzetességeitől vagy társbetegségeitől függetlenül hathatós eszköz a viselkedési zavar kezelésében [76]. Elfogadás alapú stratégiák vagy más hagyományos súlycsökkentő viselkedésterápiák eredményesebbek lehetnek némi mindfulness képzéssel kombinálva. Meditációs gyakorlatokat is magukban foglaló beavatkozások ígéretesebbek maladaptív étkezési magatartások terápiájában [76]. MBSR program után az általános

populációban is növekszik a gyümölcs- és zöldségfogyasztás, valamint csökken a desszertek és egyéb édességek fogyasztása [83]. Vagyis szív- és érrendszeri betegségek megelőzése szempontjából a mindfulness – az egészségtudatosabb táplálkozási viselkedésmintázatok indukálása révén – a még egészséges populáció számára is hasznos. 2.35 Dohányzás és szerhasználati zavarok A szerhasználat az egész világra kiterjedő közegészségügyi probléma. 2013-ban körülbelül 250 millió ember használt tiltott szereket, és 27 millió ember volt abban az évben problémás kábítószer-használó. A tiltott kábítószer-használat globális előfordulása nőtt az elmúlt 5 évben [84]. A szerhasználati zavarok gyakran negatív következményekhez vezetnek – egészségügyi és pszichológiai, interperszonális és jogi problémákhoz [85]. A szerhasználat költséges az 20 egyének, a családok és a társadalom számára. 2013-ban

körülbelül 187 ezer ember halt meg kábítószerrel kapcsolatos okok miatt [84]. A dohányzás a megelőzhető halálozások vezető oka. Évente közel 6 millió ember halála köthető a dohányzáshoz, és a jelenlegi tendencia alapján 2030-ig több mint 8 millióra fog növekedni ez a szám. A dohányzók közel 70%-a szeretne leszokni; több mint a felük kísérletet is tesz rá [86] Nikotinfüggőségre szert tenni és fenntartani összetett folyamat, melyet az asszociatív tanulási mechanizmusok alakítanak ki, majd a pozitív és negatív megerősítések állandósítják [87]. Az alkalmi dohányzás az esetek egy részében mind pozitív (például egy jó étkezés után), mind negatív (például „stresszes”) affektív állapotok asszociatív emlékének kialakulásából indul ki [88]. Ezt követően pozitívnak vagy negatívnak ítélt hangulatok pozitív vagy negatív érzelmi állapotokat idéznek elő, amelyek ezután a dohányzás vágyát váltják ki [87].

A dohányzás megvonása erős sóvárgást tud kiváltani, mert a nikotin pszichofizikai tulajdonságai révén [89], a pozitív érzelmi állapotok fenntartását vagy fokozását, illetve a negatívak csökkenését eredményezi [90]. Ezek a mechanizmusok önmegerősítő köröket hoznak létre azáltal, hogy erősítik az asszociatív emlékeket ezen érzelmi állapotok és a dohányzás között [87, 88, 90]. Habár számos tudományos bizonyíték alapú kezelés áll rendelkezésre a szerhasználati zavarokra, 60%-os visszaesési aránnyal a kezelést követő 1 évben az eredmények továbbra sem kielégítők [91]. Hatékonyabb kezelési és prevenciós megközelítések kialakítása érdekében meg kell határozni a protektív tényezőket, melyek megelőzik a szerhasználati viselkedészavarok kifejlődését. Egyik ilyen potenciálisan fontos tényező a diszpozicionális mindfulness, vagyis a vonásszintű tudatos jelenlét [92]. A sokoldalú mindfulness különböző

dimenziói olyan jellemvonások, melyek fejleszthetők gyakorlással [93]. A tudatos cselekvés, az ítélkezésmentesség és a reakciómentesség szignifikáns fordított összefüggést mutat a szerhasználati magatartással, így ezek a legfontosabb, ugyanakkor magasabb rendű kognitív folyamatokat igénylő protektív tényezők [94]. A dohányzás elsődleges viselkedésterápiái középpontjában az egyének oktatása pozitív érzelmi állapotok előmozdítására, stresszcsökkentő életmódbeli változások kifejlesztésére (pl. relaxáció gyakorlása), a sóvárgástól való figyelemelterelésre, a dohányzás más tevékenységekkel való helyettesítésére, a negatív hangulatot csökkentő kognitív stratégiák tanulására, és szociális támogató mechanizmusok kialakítására irányul. Ezek szerény sikert mutattak: az absztinencia aránya 20 és 30% között mozgott az elmúlt három évtizedben. Ez azért lehet, mert a triggerek gyakran mindenütt

jelen vannak, és a figyelem elterelése kognitív 21 tartalékokat igényel, amelyek gyakran kimerültek az erősen negatív érzelmi állapotok után. Továbbá a helyettesítések (például édesség vagy sárgarépa) nem mindig állnak rendelkezésre. Mivel az affektív állapotok és a sóvárgás a dohányzás fenntartóinak bizonyulnak, ami látszik a jelenlegi kezelések szerény sikerében, kiemelt szükség van innovatív kezelésekre. Így az utóbbi időben kifejlesztett dohányzás-megszakítási kezelések megkezdték a függőséget okozó folyamatok összetevőinek megcélzását, segítve a betegeket negatív érzéseik és a sóvárgás elfogadásában ahelyett, hogy elkerülnék azokat, vagy más tevékenységekkel helyettesítenék a dohányzást (például a „késztetés szörfölés” technikák a kognitív viselkedési terápiákban). Az újabb kutatások középpontjába a negatív érzelmi állapotok felismerése és elfogadása került. Az averzív

állapotok elfogadását és „hatástalanítását” hangsúlyozó elfogadás és elköteleződés terápia (ACT) szintén hatékonynak bizonyult a dohányzás abbahagyása szempontjából [89]. Vagyis az érzelmi állapotokra és egyben a sóvárgásra irányuló kezelések, mint a mindfulness képzés, segíthetnek a dohányzás abbahagyásában [92]. A tudatos jelenlét alapú megközelítések két részre épültek: egyrészt az egyén közvetlen tapasztalataira irányuló figyelem fenntartására, másrészt ezen élmények iránti elfogadó hozzáállás megőrzésére [95]. A megszokott viselkedések tudatosításával hatékonyabb az asszociatív tanulási folyamatok megcélzása, miközben az önmegerősítő körök kritikus összetevői, az érzések és a vágyak különös hangsúlyt kapnak. Mindfulness képzések segítik az egyéneket megtanulni „végig ülni” a negatív érzéseket, vágyakat és a nikotin megvonást anélkül, hogy rendszeresen dohányzással

reagálnának ezekre a kellemetlen állapotokra. Továbbá megtanítják az egyéneket arra, hogy az érzelmi elmeállapotokat az elme és a test átmeneti érzéseiként és érzékeléseiként fogják fel ahelyett, hogy „velük” történne valami. Ezzel az egyének megtanulhatják, hogy az érzelmi és megvonási állapotokat (szó szerint) ne vegyék személyesen magukra, ami szintén segíthet nekik leszokni a dohányzásról. Így a mindfulness képzések előnye, hogy akár egyetlen technika megtanítása csillapíthatja és véglegesen lebonthatja a dohányzással összefüggő komplex asszociatív folyamatokat, és nem a beindító ingereket távolítja el [89]. A sóvárgás és a szerhasználat stresszre adott palliatív kompenzáló válaszok [91]. Egy mindfulness kezelés elősegítheti az emberek metakognitív tudatosságát sóvárgási élményeikről és késztetések jelenlétéről; megtaníthatja a szerrel kapcsolatos vágyaikról és nyomasztó élményeikről

feloldani a figyelmüket, és átirányítani egészségre ösztönző ingerekre [96]. A tudatosság, elfogadás és reakciómentesség ápolása révén a mindfulness gyakorlása csökkenti a sóvárgást [91]. A vonásszintű tudatos jelenlét a hangulati reaktivitás és a sóvárgás folyamatait ellensúlyozva megelőzheti a problémás alkoholfogyasztást és a dohányzást [70]. A 22 diszpozicionális mindfulness a viselkedés rövidtávú meghatározóinak befolyásolásával előrevetíti a hosszútávú viselkedést. A distressz, az impulzivitás, a figyelmi torzítások ritkulása jelentősen csökkent szerhasználati magatartást eredményez a későbbiekben is [97]. A különböző szerhasználati zavarral küzdő különböző populációkban különböző kivitelezésben alkalmazott különböző mindfulness kezelési módok egybehangzó pozitív eredményei alátámasztják az MBI-k hatékonyságát. Nemcsak a szerhasználati viselkedészavar súlyosságát

csökkentik, de az ahhoz kapcsolódó orvosi, pszichológiai, kapcsolati és jogi problémákat is, valamint 12 hónapos utánkövetés alapján az absztinencia arányát is szignifikánsan növelik alternatív kezelésekhez képest [91]. A szerhasználati zavarokkal kapcsolatban neuropszichológiai és pszichofiziológiai működésváltozásokat is megfigyeltek [92, 98-100]. Az ilyen problémákkal küzdő embereknél a végrehajtási és döntéshozatali régiókban deficitet találtak [98], viszont mindfulness kezelés után a dohányzókban erősödtek az önkontroll kapacitásához kapcsolódó agyi funkciók [100], és javult a stresszből való fiziológiai felépülés [89, 99]. 24 hetes utánkövetési absztinencia arányának növelése szempontjából a dohányzás MBSR-en alapuló kezelése hatékonyabbnak bizonyul alternatív kezeléseknél [89]. A neurobiológiai eredmények arra engednek következtetni, hogy a mindfulness kezelés megváltoztatja az addiktív

magatartással összefüggő agyi és pszichofiziológiai funkciókat, ezáltal csökkentve a visszaesés kockázatát [91]. A foglalkozások között, otthon végzett mindfulness gyakorlatok mennyisége szignifikáns összefüggést mutat az absztinencia fenntartásával, és fordított összefüggésben áll a szerhasználat gyakoriságával, a relapszus valószínűségével. A tudatos jelenlét alapú képzés járható út a dohányzásról való leszokásban; csoportos formája és rövid kezelési időtartama révén még költséghatékony is [89]. 23 3. KÖVETKEZTETÉSEK 3.1 Megelőzés megelőzése A preventív tevékenységek összetettségében elsődleges szintként, primer prevencióként értelmezi a megelőző orvostan az egészség általános védelmét, a betegségek etiológiai és/vagy kockázati tényezőinek lehetőség szerint teljes, de legalább részleges kiiktatását vagy hatásukkal szemben a védekezőképesség kialakítását illetve fokozását.

Célja a betegségek incidenciájának csökkentése. Ilyen tevékenységek tehát többek közt a fizikai aktivitás növelését célzó, a táplálkozás-egészségügyi, valamint a dohányzás és mértéktelen alkoholfogyasztás elleni programok. A 20. század népegészségügyi kudarcai közé tartozik, hogy ma is egyre nagyobb kihívást jelentenek a nem fertőző krónikus betegségek, köztük a halálozást legnagyobb súllyal befolyásoló szív- és érrendszeri megbetegedések. Az 1960-as évek végétől a magyar lakosság egészségi állapota fokozatosan csak romlott, méghozzá egyre nagyobb mértékben. Az európai viszonylatban is megdöbbentően korai halálozás következtében a népességfogyás lassítása és megállítása nemzeti sorskérdéssé vált [101]. A 10 g fölötti napi sófelvételt eredményező magyar néptáplálkozási szokások jelentősen akadályozzák a WHO által ajánlott 5 g alatti mérték betartását, és hozzájárulnak – az

elhízás mellett – a hipertónia magas prevalenciájához. Az alacsony szintű adherenciát mutató antihipertenzív gyógyszerelésben lényeges dóziscsökkentést lehetne alkalmazni a sófelvétel megszorításával [61, 62, 101]. A mindfulness gyakorlásával és a vonásszintű tudatos jelenlét fejlesztésével finomodik az ízérzékelés, ami csökkentheti a túlságosan sós étkezés preferálását, hiszen nem fiziológiai szükséglet. Sőt, nagyobb fokú tudatosságban az elme észreveszi az egészséget kockáztató ingereket. A táplálkozási magatartás adaptívabb, vagyis egészségesebb irányba történő változása idővel az elhízott és túlsúlyos betegek testsúlycsökkenéséhez vezetne. Persze a fokozott ízérzékelés kialakulását akadályozza a dohányzás. Szerencsére a rendszeresen meditáló ember tágított tudata felismeri az impulzív, automatikussá vált szokásokat, és képes elfogadni az addiktív viselkedést erősítő affektív

állapotokat. Az absztinens napok múlásával rá fog döbbenni, hogy milyen gazdag íz- és illatvilágtól fosztotta meg magát. A visszanyert, és – tudatos jelenlét következtében – élesebb érzékek hozzájárulnak a pozitív érzelmek, mint a hála gyakoribb megéléséhez. Belátható, hogy a szív-érrendszeri kockázati tényezőket nem lehet egymástól élesen különválasztani. Nemcsak gyakori együttes előfordulásuk miatt, de az ezt eredményező hasonló kialakulási mechanizmusuk miatt sem. Mindegyik külön részletezett rizikófaktor sikeresen 24 kezelhető a – nyugati medicinába stresszcsökkentésként beemelt – mindfulness alapú megközelítésekkel. Az MBI-k eredményességének titka, hogy figyelembe veszik az ember összetettségét: nem pusztán biokémiai folyamatok, sejtek és szervek, szervrendszerek sokasága, hanem egyben pszichével, mentális funkciókkal, (ön)tudattal bíró egyén és személy(iség). Három fő mechanizmussal

fejhetnek ki kardiovaszkuláris hatást: (1) figyelemirányítás (pl. szív-érrendszeri kockázati tényezőkre irányuló figyelem), (2) érzelemszabályozás (pl. fejlesztett stresszválasz, önhatékonyság, készségek a sóvárgás kezelésére), és (3) öntudatosság (pl. önmegfigyelő képesség, perceptuális érzékelések tudatosulása) [102]. A rizikótényezők közös jellemzője, hogy mindegyik összefüggést mutat pszichés stressz fennállásával. Szív-érrendszeri kockázat a megküzdési stratégiák elégtelenségéből alakul ki Annak ellenére, hogy a legújabb prevenciós irányelvek már megemlítik a stresszt, mint pszichoszociális rizikófaktort, még mindig az „egyéb” kategóriában szerepel a depresszióval, szorongással és más mentális kórképekkel felsorolva, melyek az esetek nagy részében szintén a stresszből eredeztethetők. Átütő sikert akkor fognak csak mutatni a preventív tevékenységek, mikor már standard módon a stressz

megküzdésére irányulnak. Érdemesebb a kockázati tényezőkre egységesen tekinteni és a stressz kardiovaszkuláris „rizikócsomagjáról”, szindrómájáról beszélni, melyre a mindfulness csomag hatékony megoldás. Jelenleg is zajlik egy nemzetközi buddhista kutatási projekt, a Nemzetközi Shamatha Projekt (tudat lecsendesítése, irányított figyelem meditáció), mely a közelmúlt legaktívabb és legsikeresebb tudományos projektjéről, a humán genom projektről lett mintázva. Óriási együttműködésben hozza össze a buddhizmus mestereit és meditálókat szerte a világon, hogy elvonulásuk hatásairól pszichológusok és idegtudósok állíthassanak tudományos bizonyítékokat. Az eddigi eredmények szignifikánsan emelkedett telomeráz enzimaktivitásról számolnak be, mely összefüggött meditáció-indukálta jólléttel. Vagyis a csendülés gyakorlása hosszabb és egészségesebb élettel kecsegtet [103]. A stresszhelyzetek az ember

életének állandó velejárói; így „nulladik” szintű prevenciós tevékenységként az általános populációt, gyerekeket, fiatalokat, egészséges felnőtteket tudatos jelenlétre buzdító kampányprogramok hasznos közegészségügyi intézkedések lennének. 25 3.2 Átfogó jelentőség Ha elfogadjuk, hogy a stressz az élet szerves része, felvetődik a kérdés, hogy mi változott meg, ami miatt egyre nagyobb negatív kihatással van egészségünkre és élettartamunkra. Valóban az ember megküzdő képessége romlott volna az idők folyamán, vagy a stresszhelyzetek változó jellege támaszt felénk egyre nagyobb követelményeket? Mindkét feltételezés igaz, mert összefüggenek. Az emberi társadalom jelentős változásokon ment keresztül, mire eljutott a mai modern, 21. századi formájába A kapitalista gazdasági rendszer versenyszelleméből adódóan egyre inkább eltorzítja a felkészületlen emberek értékrendjét, a pénzt állítva azok

központi magjába. Képzett mindfulness- és jógaoktatók kínálnak képzést a piacon tetemes összegekért. Hatalmas nyereségre tesznek szert a meditációs okostelefon alkalmazások fejlesztői, miközben szolgáltatássá degradálódik egy szellemiség. A gyakorlatokat önállóan is tökéletesen el lehetne sajátítani, és semmiféle pluszköltséggel nem járnának [104]. Az önzés jelensége nem új; a keresztény kultúra már körülbelül kétezer éve állítja szembe vele az önzetlen szeretetet, mint a boldogság forrását. Egy meghatározó mérföldkő volt, amikor 1736-ban Benjamin Franklin kijelentette, hogy „az idő pénz”. Ez a momentum, az akkor még éppen megalakuló amerikai új világban, folyamatok lavináját szabadította el, melyek a globalizáció révén az egész világra kihatottak. Az információstechnológiai forradalom és progresszív fejlődés nyújtotta lehetőségekre támaszkodva ma már a tőzsdén a jövő egy adott pillanatára

lehet részvényt venni, melynek értékét az határozza meg, hogy erre a bizonyos jövőbeli pillanatra mennyien és kik vásárolnak még. A jövőre vonatkozó spekulációk számítógépes algoritmusok alkalmazásával egy pillanat alatt végbe mennek, s ebben a pillanatban egyesek totális csőd miatt az utcára kerülnek, míg mások a világ leggazdagabb embereivé válnak virtuális vagyonmozgások miatt. Azért dolgozunk, hogy aztán a keresetünket (ami legyen a lehető legnagyobb) elkölthessük olyan dolgokra, amikre igazából nincs szükségünk, hogy csodálatra és irigykedésre bírjunk más embereket, akiket nem is ismerünk. A szabad piacon akkor lesz nagyobb a kereslet, ha minél „jobb” a kínálat. A vad kapitalizmusban egyre inkább a gyorsabb a jobb A határidőkhöz kötött teljesítményorientáltság stresszt kiváltó hatása jelen van az egész társadalomban. Nemcsak a munka világában tevékeny középkorú felnőtteket érinti; a gyorsaság

követelménye megjelent a – fiatal, fejlődő személyiségekre amúgy is káros – értékelés alapú oktatási rendszerekben is. Ha szívünk száznál többször húzódik össze egy perc leforgása alatt, tachycardiáról beszélünk. Nem feltétlenül kóros, például ha testmozgás során a megnövekedett keringési igényekhez 26 alkalmazkodik. Ez az élettani adaptív reakció átmeneti állapot és a létfenntartást szolgálja A pszichés stressz azonban a civilizált világban már nem a fizikai értelemben vett menekülésre vagy összecsapásra készíti fel a szervezetet, így a kardiovaszkuláris reaktivitás elveszítette fizikai erőnlétet támogató funkcióját. Korunk társadalmi nyomása folyamatosan és tartósan követeli meg szívünktől, hogy értelmetlenül lépést tartson a felgyorsult tempóval, mely ritmus nem tekinthető „normálisnak”; a következmények fényében semmiképpen sem egészséges. Annyira elfajultak a „fejlődésnek”

nevezett folyamatok, hogy ma már szerte a világon csatlakoznak az Olaszországból kiinduló, mindfulness szellemiségű nemzetközi slow mozgalomhoz. Kezdetben a gyorséttermekkel szemben mutatott rá a lassú étkezés értékére Ebbe a filozófiába nemcsak az elfogyasztás maga tartozik bele, hanem az elkészítés művészete, sőt, az összetevők kisvállalkozóktól való piaci beszerzése is. Ez tovább fejlődött a nagyvárosi életben megvalósuló lassulásra, és jelenleg már lefedi az életnek szinte valamennyi aspektusát. Társadalmunk arra szocializál, nevel minket már egészen a kezdetektől fogva, hogy fogadjunk szót, feleljünk meg az elvárásoknak, teljesítsünk minél jobban, hiszen bármit teszünk, azt értékeli a környezetünk. Akkor vagyunk mi magunk „elég jók”, ha minél gyorsabban, minél többet, minél jobbat tudunk nyújtani. A külvilágra irányított figyelem következményei a feltételekhez kötött szeretet, önző elvárások a

kapcsolatokban, megfelelési kényszer és az önbizalom hiánya. Genetikai hajlam esetén manifesztálódik a klinikai depresszió és a szorongás. A stressz révén szó szerint a halálunkba rohanunk A mai embert annyira meghatározza a teljesítés koncepciója, mely tudatának beszűkülése a siker-kudarc ellentétre, hogy szorongás esetén akadályát képezi a meditációnak. Egy képesség hiányáról, nem-tudásáról vannak meggyőződve, ami korlátozza őket egy veleszületett természetes emberi készség gyakorlásában, a csendülésben. A tudatos jelenlét egy olyan „mindset” (gondolkodásmód, világnézet, életfelfogás, életfilozófia), melyben a kudarc a tanulás és személyiségfejlődés hatékony és szükséges triggere; így a visszatekintés, szégyen és bánat helyett, hálát generál. Tudatos jelenlét során befelé irányul a figyelem, a megfelelési vágy helyét átveszi az elfogadás, a stressz helyét a nyugalom és béke, a gyűlölet és

harag helyére a szeretet lép. A hosszú élet görcsös hajszolása helyett elfogadásra kerül annak véges jellege. Rádöbbenve, hogy nem tart örökké, sőt, bármikor véget érhet, választás elé kerülünk: mit kezdünk az ajándékba kapott időnkkel? Engedünk a tömeg befolyásának és részt veszünk a pokoli szenvedésben? Vagy helyette elkezdünk ÉLNI?! MOST! 27 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A köszönetnyilvánítás a hála verbális kifejezése, így mind annak közlője, mind a fogadója épül általa; a szeretet pedig erősödik. A tudatos jelenlét „képviselőjeként” szeretném ezt a gesztust tágítani. Hálás vagyok Dr. Salavecz Gyöngyvérnek, akinek a tanácsaira, útmutatásaira biztonsággal támaszkodhattam elbizonytalanodott pillanataimban. Köszönettel tartozom óvómnak, Nagy Csillának is, aki nemcsak a szeretet megnyilvánulását mutatta meg nekem életem kezdeti éveiben, de dolgozatomat elolvasva pozitív visszajelzésével meg is

erősített abban, hogy helyes szellemiséggel kezdhetem el gyógyító hivatásomat. Köszönet jár hallgatótársam, Elbert Lilla Viola kedves visszajelző mondataiért is, melyek bátorítanak munkám publikálására. Dr. Nádor Tamásnak szeretném megköszönni, hogy tavaly megírt szakdolgozatának megosztásával inspirált az alkotásra; Dr. Horváth Andornak pedig, hogy szintén időt szánt munkám elolvasására és véleményezésére. Különösen hálás vagyok Dr. Márky Ádámnak, a mindfulness kiemelkedő hazai elterjesztőjének, akinek magával ragadó előadásainak köszönhetően kezdtem el a meditáció és a tudatos jelenlét gyakorlását. Köszönöm Bálint Andreának kitartó és türelmes munkáját az első hazai MBCT csoport vezetésében. Andy Puddicombe is köszönetet érdemel: hangja segített nekem a mindfulness elfogadó szellemiségének megértésében. Szeretném megköszönni Dr. Jon Kabat-Zinn-nek, hogy bátor és úttörő munkásságával

elindított egy folyamatot, mely megváltoztatja az egész nyugati orvostudományt. Természetesen hálás vagyok Dr. John Teasdale, Dr Mark Williams és Dr Zindel Segal közös munkájáért is, mely szintén hozzájárult a medicina új korszakának érkezéséhez. Külön köszönetet szeretnék nyilvánítani barátomnak, Kiss Martinnak, aki Dr. Stephen R Covey-hoz hasonlóan jelentős tényező megállíthatatlanul progresszív személyiség- fejlődésemben. Így végső soron minden embernek köszönet jár, akikkel valaha találkoztam, hiszen hatottak rám. Nélkülük ma nem az az ember lennék, aki megírta ezt a dolgozatot Végezetül, de nem utolsósorban (talán inkább az elsőben), hálás vagyok nemző, már elhunyt édesapámnak, és szülő édesanyámnak, akiknek a puszta létezésemet köszönhetem. Egzisztenciámért végtelen hála illeti a világegyetem teremtő energiáját, melyet az ember Istennek nevez. 28 IRODALOMJEGYZÉK 1. Leonard, M.,

Mindfulness Meditation and Social Change: from Therapy to Wisdom and Ethics Journal of Oriental Studies= 東洋学術研究, 2016. 26: p 32-35 2. WHO, Global Health Estimates 2015: Deaths by Cause, Age, Sex, by Country and by Region, 2000-2015. 2016: Geneva 3. WHO, Mortality Database 2014. [last updated December 2016]; Available from: http://apps.whoint/healthinfo/statistics/mortality/whodpms/ 4. OECD, Main causes of mortality per country 2015. Health at a Glance 2017 [last updated 09Oct-2017]; Available from: /content/chapter/health glance-2017-8-en 5. OECD and EOHSP, Magyarország: Egészségügyi országprofil 2017: OECD Publishing. http://dx.doiorg/101787/9789264285231-hu 6. Porta, M., A dictionary of epidemiology 2014: Oxford University Press 7. Kotseva, K., et al, EUROASPIRE IV: A European Society of Cardiology survey on the lifestyle, risk factor and therapeutic management of coronary patients from 24 European countries. European journal of preventive cardiology,

2016. 23(6): p 636-648 8. Piepoli, M.F, et al, 2016 European Guidelines on cardiovascular disease prevention in clinical practiceThe Sixth Joint Task Force of the European Society of Cardiology and Other Societies on Cardiovascular Disease Prevention in Clinical Practice (constituted by representatives of 10 societies and by invited experts)Developed with the special contribution of the European Association for Cardiovascular Prevention & Rehabilitation (EACPR). European Heart Journal, 2016. 37(29): p 2315-2381 9. Si, S., et al, Effectiveness of general practice-based health checks: a systematic review and meta-analysis. Br J Gen Pract, 2014 64(618): p e47-e53 10. Barth, J., S Schneider, and R von Känel, Lack of social support in the etiology and the prognosis of coronary heart disease: a systematic review and meta-analysis. Psychosomatic medicine, 2010. 72(3): p 229-238 11. Nawrot, T.S, et al, Public health importance of triggers of myocardial infarction: a comparative

risk assessment. The Lancet, 2011 377(9767): p 732-740 12. Mostofsky, E., EA Penner, and MA Mittleman, Outbursts of anger as a trigger of acute cardiovascular events: a systematic review and meta-analysis. European heart journal, 2014 35(21): p. 1404-1410 13. Kivimäki, M., et al, Job strain as a risk factor for coronary heart disease: a collaborative metaanalysis of individual participant data The Lancet, 2012 380(9852): p 1491-1497 14. Schnohr, P., et al, Ranking of psychosocial and traditional risk factors by importance for coronary heart disease: the Copenhagen City Heart Study. European heart journal, 2015 36(22): p. 1385-1393 15. Smoller, J.W, et al, Panic attacks and risk of incident cardiovascular events among postmenopausal women in the Womens Health Initiative Observational Study. Archives of general psychiatry, 2007. 64(10): p 1153-1160 16. Pogosova, N., et al, Psychosocial aspects in cardiac rehabilitation: From theory to practice A position paper from the Cardiac

Rehabilitation Section of the European Association of Cardiovascular Prevention and Rehabilitation of the European Society of Cardiology. European journal of preventive cardiology, 2015. 22(10): p 1290-1306 17. Roest, A.M, et al, Prognostic association of anxiety post myocardial infarction with mortality and new cardiac events: a meta-analysis. Psychosomatic medicine, 2010 72(6): p 563-569 18. Roest, A.M, et al, Anxiety and risk of incident coronary heart disease: a meta-analysis Journal of the American College of Cardiology, 2010. 56(1): p 38-46 29 19. Fan, Z., et al, Schizophrenia and the risk of cardiovascular diseases: a meta-analysis of thirteen cohort studies. Journal of psychiatric research, 2013 47(11): p 1549-1556 20. Edmondson, D., et al, Posttraumatic stress disorder and risk for coronary heart disease: a meta-analytic review. American heart journal, 2013 166(5): p 806-814 21. Chida, Y. and A Steptoe, The association of anger and hostility with future coronary

heart disease: a meta-analytic review of prospective evidence. Journal of the American college of cardiology, 2009. 53(11): p 936-946 22. Grande, G., M Romppel, and J Barth, Association between type D personality and prognosis in patients with cardiovascular diseases: a systematic review and meta-analysis. Annals of behavioral medicine, 2012. 43(3): p 299-310 23. Yusuf, S., et al, Effect of potentially modifiable risk factors associated with myocardial infarction in 52 countries (the INTERHEART study): case-control study. The lancet, 2004 364(9438): p. 937-952 24. Chandola, T., et al, Work stress and coronary heart disease: what are the mechanisms? European heart journal, 2008. 29(5): p 640-648 25. Martin, L.R and MR DiMatteo, The Oxford handbook of health communication, behavior change, and treatment adherence. 2013: Oxford University Press 26. Rubak, S., et al, Motivational interviewing: a systematic review and meta-analysis Br J Gen Pract, 2005. 55(513): p 305-312 27.

Artinian, N.T, et al, Interventions to promote physical activity and dietary lifestyle changes for cardiovascular risk factor reduction in adults. A scientific statement from the American Heart Association. Circulation, 2010 28. Whalley, B., DR Thompson, and RS Taylor, Psychological interventions for coronary heart disease: cochrane systematic review and meta-analysis. International journal of behavioral medicine, 2014. 21(1): p 109-121 29. Piepoli, M.F, et al, Secondary prevention through cardiac rehabilitation: from knowledge to implementation. A position paper from the Cardiac Rehabilitation Section of the European Association of Cardiovascular Prevention and Rehabilitation. European journal of cardiovascular prevention & rehabilitation, 2010. 17(1): p 1-17 30. Stewart, J.C, AJ Perkins, and CM Callahan, Effect of collaborative care for depression on risk of cardiovascular events: data from the IMPACT randomized controlled trial. Psychosomatic medicine, 2014. 76(1): p 29

31. Teasdale, J., M Williams, and Z Segal, Tudatos jelenlét a gyakorlatban 2016, AduPrint Kiadó és Nyomda Kft.: Kulcslyuk Kiadó 282wwwnyitottakademiahu 32. Kabat‐Zinn, J., Mindfulness‐based interventions in context: past, present, and future Clinical psychology: Science and practice, 2003. 10(2): p 144-156 33. Baer, R.A, et al, Using self-report assessment methods to explore facets of mindfulness Assessment, 2006. 13(1): p 27-45 34. Witkiewitz, K., et al, Mindfulness Vol 37 2018: Hogrefe Publishing 35. Kabat-Zinn, J., An outpatient program in behavioral medicine for chronic pain patients based on the practice of mindfulness meditation: Theoretical considerations and preliminary results. General hospital psychiatry, 1982. 4(1): p 33-47 36. Vago, D.R and SA David, Self-awareness, self-regulation, and self-transcendence (S-ART): a framework for understanding the neurobiological mechanisms of mindfulness. Frontiers in human neuroscience, 2012. 6: p 296 37. Kiss, E. and

D Vajda, A mindfulness meditáció alkalmazása a várandósság alatt, in A párkapcsolattól a gyermekágyig. A várandósság, a szülés és a gyermekágy időszakának pszichológiája és pszichoszomatikája, H. Makó and B Veszprémi, Editors 2017, Octoport 30 38. Attila, o. and E Kiss, A személyiség fogalma, vizsgálati módszerei: mérés, kutatás, elmélet 2007 39. Carmody, J. and RA Baer, Relationships between mindfulness practice and levels of mindfulness, medical and psychological symptoms and well-being in a mindfulness-based stress reduction program. Journal of behavioral medicine, 2008 31(1): p 23-33 40. Gotink, R.A, et al, Standardised Mindfulness-Based Interventions in Healthcare: An Overview of Systematic Reviews and Meta-Analyses of RCTs. Plos One, 2015 10(4): p 17 41. Garland, E.L, et al, Upward spirals of positive emotions counter downward spirals of negativity: Insights from the broaden-and-build theory and affective neuroscience on the treatment of

emotion dysfunctions and deficits in psychopathology. Clinical Psychology Review, 2010. 30(7): p 849-864 42. Kendall-Tackett, K., Psychological trauma and physical health: A psychoneuroimmunology approach to etiology of negative health effects and possible interventions. Psychological Trauma: theory, research, practice, and policy, 2009. 1(1): p 35 43. Ketterer, M.W, et al, “Major” Depressive Disorder, Coronary Heart Disease, and the DSM– IV Threshold Problem. Psychosomatics, 2006 47(1): p 50-55 44. Frasure-Smith, N., et al, The relationships among heart rate variability, inflammatory markers and depression in coronary heart disease patients. Brain, behavior, and immunity, 2009 23(8): p. 1140-1147 45. Tugade, M.M and BL Fredrickson, Resilient individuals use positive emotions to bounce back from negative emotional experiences. Journal of personality and social psychology, 2004 86(2): p. 320 46. Lane, R.D, et al, Neural correlates of heart rate variability during emotion

Neuroimage, 2009 44(1): p. 213-222 47. Schroevers, M.J and R Brandsma, Is learning mindfulness associated with improved affect after mindfulness‐based cognitive therapy? British Journal of Psychology, 2010. 101(1): p 95107 48. Hölzel, B.K, et al, How does mindfulness meditation work? Proposing mechanisms of action from a conceptual and neural perspective. Perspectives on psychological science, 2011 6(6): p. 537-559 49. Sullivan, M.J, et al, The Support, Education, and Research in Chronic Heart Failure Study (SEARCH): A mindfulness-based psychoeducational intervention improves depression and clinical symptoms in patients with chronic heart failure. American Heart Journal, 2009 157(1): p. 84-90 50. Sivasankaran, S., et al, The effect of a six‐week program of yoga and meditation on brachial artery reactivity: Do psychosocial interventions affect vascular tone? Clinical cardiology, 2006. 29(9): p. 393-398 51. Younge, J.O, et al, Mind-body practices for patients with cardiac

disease: a systematic review and meta-analysis. European Journal of Preventive Cardiology, 2015 22(11): p 1385-1398 52. Chiesa, A. and A Serretti, A systematic review of neurobiological and clinical features of mindfulness meditations. Psychological medicine, 2010 40(8): p 1239-1252 53. Giannuzzi, P., et al, Secondary Prevention Through Cardiac RehabilitationPosition Paper of the Working Group on Cardiac Rehabilitation and Exercise Physiology of the European Society of Cardiology. European Heart Journal, 2003 24(13): p 1273-1278 54. Lawrence, M., et al, A systematic review of the benefits of mindfulness-based interventions following transient ischemic attack and stroke. International Journal of Stroke, 2013 8(6): p 465-474. 55. Grossman, P., et al, Mindfulness-based stress reduction and health benefits: A meta-analysis Journal of psychosomatic research, 2004. 57(1): p 35-43 31 56. Jood, K., et al, Self-perceived psychological stress and ischemic stroke: a case-control

study BMC medicine, 2009. 7(1): p 53 57. Stevens, A., Health care needs assessment: the epidemiologically based needs assessment reviews. Vol 1 2004: Radcliffe Publishing 58. Choi-Kwon, S., et al, What stroke patients want to know and what medical professionals think they should know about stroke: Korean perspectives. Patient Education and Counseling, 2005 56(1): p. 85-92 59. Mancia, G., et al, 2007 Guidelines for the management of arterial hypertension: The Task Force for the Management of Arterial Hypertension of the European Society of Hypertension (ESH) and of the European Society of Cardiology (ESC). European heart journal, 2007 28(12): p. 1462-1536 60. James, P.A, et al, 2014 evidence-based guideline for the management of high blood pressure in adults: report from the panel members appointed to the Eighth Joint National Committee (JNC 8). Jama, 2014 311(5): p 507-520 61. CDC, Chronic diseases and health promotion 2010. [last updated June 28, 2017]; Available from:

https://www.cdcgov/chronicdisease/overview/indexhtm 62. Egan, B.M, Y Zhao, and RN Axon, US trends in prevalence, awareness, treatment, and control of hypertension, 1988-2008. Jama, 2010 303(20): p 2043-2050 63. WHO, Adherence to long-term therapies: Evidence for action 2003. [last updated 2003]; Available from: http://www.whoint/chp/knowledge/publications/adherence full reportpdf 64. Steffen, P.R and MJ Larson, A brief mindfulness exercise reduces cardiovascular reactivity during a laboratory stressor paradigm. Mindfulness, 2015 6(4): p 803-811 65. Goyal, M., et al, Meditation programs for psychological stress and well-being: A systematic review and meta-analysis. JAMA Internal Medicine, 2014 174(3): p 357-368 66. Hölzel, B.K, et al, Stress reduction correlates with structural changes in the amygdala Social Cognitive and Affective Neuroscience, 2010. 5(1): p 11-17 67. Carroll, D., et al, Blood pressure reactions to acute mental stress and future blood pressure status: data

from the 12-year follow-up of the West of Scotland Study. Psychosomatic medicine, 2011. 73(9): p 737-742 68. Hughes, J.W, et al, Randomized controlled trial of mindfulness-based stress reduction for prehypertension. Psychosomatic medicine, 2013 75(8) 69. Ramsburg, J.T and RJ Youmans, Meditation in the Higher-Education Classroom: Meditation Training Improves Student Knowledge Retention during Lectures. Mindfulness, 2014 5(4): p 431-441. 70. Garland, E.L, Trait mindfulness predicts attentional and autonomic regulation of alcohol cuereactivity Journal of Psychophysiology, 2011 25(4): p 180 71. Shi, L., et al, Meditation and blood pressure: a meta-analysis of randomized clinical trials Journal of hypertension, 2017. 35(4): p 696-706 72. Avenell, A., et al, Systematic review of the long-term effects and economic consequences of treatments for obesity and implications for health improvement. 2004 73. Sarwer, D.B, RJ Dilks, and L West-Smith, Dietary intake and eating behavior

after bariatric surgery: threats to weight loss maintenance and strategies for success. Surgery for Obesity and Related Diseases, 2011. 7(5): p 644-651 74. Ouwens, M., et al, Mindfulness and eating behaviour styles in morbidly obese males and females. Appetite, 2015 87: p 62-67 75. da Silva, S.SP and  da Costa Maia, Obesity and Treatment Meanings in Bariatric Surgery Candidates: A Qualitative Study. Obesity Surgery, 2012 22(11): p 1714-1722 32 76. Katterman, S.N, et al, Mindfulness meditation as an intervention for binge eating, emotional eating, and weight loss: a systematic review. Eating behaviors, 2014 15(2): p 197-204 77. Kristeller, J.L and RQ Wolever, Mindfulness-Based Eating Awareness Training for Treating Binge Eating Disorder: The Conceptual Foundation. Eating Disorders, 2010 19(1): p 49-61 78. Dallman, M.F, Stress-induced obesity and the emotional nervous system Trends in Endocrinology & Metabolism, 2010. 21(3): p 159-165 79. Parswani, M., M Sharma, and

S Iyengar, Mindfulness-based stress reduction program in coronary heart disease: A randomized control trial. International Journal of Yoga, 2013 6(2): p. 111-117 80. Loucks, E.B, et al, Positive Associations of Dispositional Mindfulness with Cardiovascular Health: the New England Family Study. International Journal of Behavioral Medicine, 2015 22(4): p. 540-550 81. Kabat-Zinn, J., Wherever you go, there you are: Mindfulness meditation in everyday life 2009: Hachette Books 82. Levesque, C. and KW Brown, Mindfulness as a moderator of the effect of implicit motivational self-concept on day-to-day behavioral motivation. Motivation and Emotion, 2007 31(4): p 284299 83. Salmoirago-Blotcher, E., et al, Mindfulness-based stress reduction and change in healthrelated behaviors Journal of Evidence-Based Complementary & Alternative Medicine, 2013 18(4): p. 243-247 84. UNODC, World Drug Report 2015. [last updated 26 June 2015]; Available from:

https://www.unodcorg/unodc/en/frontpage/2015/June/2015-world-drug-report-finds-druguse-stable--access-to-drug-and-hiv-treatment-still-lowhtml 85. Wills, S., Drugs of abuse 2005: Pharmaceutical Press 86. CDC, Smoking & Tobacco Use 2015. [last updated February 20, 2018]; Available from: https://www.cdcgov/tobacco/data statistics/fact sheets/fast facts/indexhtm 87. Baker, T.B, et al, Addiction motivation reformulated: an affective processing model of negative reinforcement. Psychological review, 2004 111(1): p 33 88. Bevins, R.A and MI Palmatier, Extending the role of associative learning processes in nicotine addiction. Behavioral and Cognitive Neuroscience Reviews, 2004 3(3): p 143-158 89. Brewer, J.A, et al, Mindfulness training for smoking cessation: Results from a randomized controlled trial. Drug & Alcohol Dependence, 2011 119(1): p 72-80 90. Cook, J.W, et al, Hedonic capacity, cigarette craving, and diminished positive mood Nicotine & tobacco research, 2004.

6(1): p 39-47 91. Li, W., et al, Mindfulness treatment for substance misuse: A systematic review and metaanalysis Journal of Substance Abuse Treatment, 2017 75: p 62-96 92. Brewer, J.A, et al, Mindfulness training and stress reactivity in substance abuse: results from a randomized, controlled stage I pilot study. Substance Abuse, 2009 30(4): p 306-317 93. Baer, R.A, Measuring mindfulness Contemporary Buddhism, 2011 12(01): p 241-261 94. Fernandez, A.C, et al, Measuring mindfulness and examining its relationship with alcohol use and negative consequences. Psychology of Addictive Behaviors, 2010 24(4): p 608 95. Bishop, S.R, et al, Mindfulness: A proposed operational definition Clinical psychology: Science and practice, 2004. 11(3): p 230-241 96. Garland, E.L, Disrupting the Downward Spiral of Chronic Pain and Opioid Addiction With Mindfulness-Oriented Recovery Enhancement: A Review of Clinical Outcomes and Neurocognitive Targets. Journal of Pain & Palliative Care

Pharmacotherapy, 2014 28(2): p 122-129. 33 97. Karyadi, K.A, JD VanderVeen, and MA Cyders, A meta-analysis of the relationship between trait mindfulness and substance use behaviors. Drug and Alcohol Dependence, 2014 143: p 110 98. Alfonso, J.P, et al, Combined goal management training and mindfulness meditation improve executive functions and decision-making performance in abstinent polysubstance abusers. Drug and Alcohol Dependence, 2011. 117(1): p 78-81 99. Garland, E.L, B Froeliger, and MO Howard, Effects of Mindfulness-Oriented Recovery Enhancement on reward responsiveness and opioid cue-reactivity. Psychopharmacology, 2014 231(16): p. 3229-3238 100. Tang, Y.-Y, R Tang, and MI Posner, Brief meditation training induces smoking reduction Proceedings of the National Academy of Sciences, 2013. 110(34): p 13971-13975 101. ÁDÁNY, R., Megelőző orvostan és népegészségtan 2011, Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt. wwwmedicina-kiadohu 102. Loucks, E.B, et al,

Mindfulness and Cardiovascular Disease Risk: State of the Evidence, Plausible Mechanisms, and Theoretical Framework. Current Cardiology Reports, 2015 17(12) 103. Jacobs, T.L, et al, Intensive meditation training, immune cell telomerase activity, and psychological mediators. Psychoneuroendocrinology, 2011 36(5): p 664-681 104. Sweet, C., Mindfulness - Gyakorlatok a tudatos jelenlét eléréséhez - bárhol, bármikor 2016, Budapest: HVG Könyvek kiadó. 274 http://wwwhvgkonyvekhu/ 34 FÜGGELÉK PLÁGIUM - NYILATKOZAT /Nyilatkozat szakdolgozat készítésére vonatkozó szabályok betartásáról/ Alulírott Tarnóczy Álmos (Neptun-kód: AXPSM7) jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy a MINDFULNESS A SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK MEGELŐZÉSÉBEN című szakdolgozat/diplomamunka (a továbbiakban: dolgozat) önálló munkám, a dolgozat készítése során betartottam a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI tv rendelkezéseit, valamint az Egyetem által

előírt, a dolgozat készítésére vonatkozó szabályokat. Jelen nyilatkozat aláírásával tudomásul veszem, hogy amennyiben bizonyítható, hogy a dolgozatot nem magam készítettem vagy a dolgozattal kapcsolatban szerzői jogsértés ténye merül fel, a Semmelweis Egyetem megtagadja a dolgozat befogadását. Tudomással bírok arról is, hogy a szerzői jog megsértése miatt az arra jogosultak velem szemben felléphetnek, s az egyéb jogkövetkezményekkel – így polgári jogi, szabálysértési jogi, illetve büntetőjogi következményekkel – járhat. Budapest, 2018. 03 19 hallgató aláírása 35