Egészségügy | Gyógynövények, gombák » Papp Nóra - Az etnobotanikáról általában

ETNOFARMAKOBOTANIKA Papp Nóra 1. Előadás Az etnobotanikáról általában Újkőkorszak, ókor (Egyiptom, Mezopotámia, füveskönyvek) Az etnobotanikáról általában  népi orvoslás: az orvostudomány rendszerén kívül, szájhagyomány útján fenntartott, emberi és állati betegségekkel kapcsolatos tudás, racionális és irracionális módszerekkel (pl. ráolvasás, igézések, ima) (Oláh Andor: Újhold, új király! 1986)  hatalmas a néprajzi és tudománytörténeti jelentősége, a korszerű gyógyszerkutatás alapja (Rácz Gábor: A nép orvoslás értékelési problémái 1979)  etnobotanika: néprajzi növénytan (görög-latin); a néprajztudománynak és a botanikának az a közös kutatási területe, amely a növényeknek az emberi kultúrában játszott szerepével, alkalmazásuk módjaival, a hozzájuk fűződő képzetekkel, szokásokkal stb. foglalkozik (Gunda Béla: Borbás Vince és a magyar etnobotanika – Ethn., 1971)  vizsgálatok

pl.: a növényi részek elnevezése és a növények felhasználása alapján (táplálkozás, eszközök, gyógyítás, hitvilág)  az etnobotanika a botanikai tudományok gyökere  művelői: botanikus, biológus, orvos, gyógyszerész, néprajzkutató (etnobotanikus, etnofarmakobotanikus, etnofarmakológus)  multidiszciplináris tudományág - társtudományok : botanika, evolúcióbiológia, ökológia, földrajz, talajtan, erdészet, mezőgazdaságtan, kémia, gyógyászat, antropológia, régészet, történelem, mitológia, szociológia, nyelvészet, néprajz, vallás ELSŐ ADATOK (GYÓGY)NÖVÉNYEKRŐL Irakban (Shanidar) régészek 8 növényfaj virágporszemét találták meg, melyeket a Neander-völgyben is kimutattak (kb. i e 60 000 tájáról), pl: Achillea sp. Althaea sp. Senecio sp. Centaurea sp. Ephedra sp Muscari sp. ÚJKŐKORSZAK (i.e 8000-5000) • eszközök készítése • az őskori emberek tapasztalattal jöttek rá, hogy egyes növények

ízlenek, táplálnak, mérgeznek, gyógyítanak • már ismertek és használtak (gyógy)növényeket: mák (Papaver somniferum) földi bodza (Sambucus ebulus) orvosi füstike (Fumaria officinalis) vasfű szappanfű (Verbena officinalis) (Saponaria officinalis) vidrafű (Menyanthes trifoliata) ŐSKOR PALEOLIT DIÉTA • 1975. Walter L Voegtlin dietetikus • Ø mezőgazd. termelés csak gyümölcsök, zöldségek, magok, sovány húsok, tojás • Ø gabonafélék, finomított só és cukor, feldolgozott olaj, szolaninvagy lektintartalmú zöldségek, készételek • glutén- és laktózmentes • víz  (postpaleolit: +tej), hidegen sajtolt olaj (pl. kókusz), libazsír, kókuszzsír • kritikák: Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége nem ajánlja AZ ÓKORI EGYIPTOM  Kahun orvosi papirusza a legrégebbi (i. e 1900 körül): tanácsok szülő nőknek  Hammurabi király könyve (i. e 1770 körül) - mák, nadragulya, szenna - borsmenta: emésztési

zavarokra - szezámolaj: antibakteriális hatás  Ebers-féle papirusztekercs (i. e 1534) : - egy múmia lábánál találták (Théba; Georg Ebers, 1873) - eredeti példány: lipcsei egyetem könyvtárában - 20 méter hosszú és 30 cm széles tekercs (110 oldal) - benne 877 leírás betegségekről és tüneteikről - több száz gyógynövény említése, pl.: Aloe, édeskömény, kömény, mák, fokhagyma, vöröshagyma, boróka, szenna, koriander, sáfrány, mirrha, akácia, búza, görögdinnye, borsmenta, fogpiszkálófű, gránátalma, bodza(bogyó), babér, cédrus, vad saláta, lótusz, len, tölgy, Cyperus sp. - fordítások: német (1890-es évek), angol (1900-as évek)  további alkalmazott gyógynövények a korból: szerecsendió, kapor, fekete üröm, bazsalikom, zsálya, cickafark, rozmaring, oregánó, erdei fenyő  a fáraók egészségi állapotáért egyidejűleg több orvos is felelős volt  gyógyítás istene: Serapis; gyógykezelések:

templomokban  a piramisokat építő munkások is kaptak gyógynövényeket a mindennapi étkezések mellé a fertőzésektől és járványok ellen (pl. vörös- és fokhagyma)  nyílt sebekre penészes kenyeret helyeztek (penészgomba antibakteriális hatás) Ramesseum papiruszok - i. e 1700 Hearst papirusz - i. e 1450 Kahun orvosi papirusza a legrégebbi - i. e 1900 körül - tanácsok szülő nőknek Smith papirusz - i. e 1600-1550 - 4,6 m x 33 cm - sebészet  mumifikálás, balzsamozás: - az ókori egyiptomi ember számára az élet nem fejeződött be a test halálával - bonyolult temetési szokások és szertartások - illatszeres palackok a sírokban (illóolajok: antibakteriális és konzerváló hatás) - a balzsamozás során használt anyagok: állati zsiradék, szurok, méhviasz - a balzsamozás során alkalmazott gyógynövények: • cédrus-, boróka- és kámforolaj • pisztácia- és fenyőgyanta • Cassia sp. • mirrha • pálma(bor)

• fahéj • kakukkfű (Semmelweiss Orvostörténeti Múzeum) (Róma, Vatikáni Múzeum) (Tutankhamon) mák (Papaver somniferum), füge (Ficus carica), búzavirág (Centaurea cyanus) len (Linum usitatissimum) aratása kék lótusz (Nymphaea coerulea) saláta (Lactuca sativa) és vöröshagyma (Allium cepa) szedése, öntözése illóolaj kivonása liliomból (Lilium sp.) zellerfüzér (Apium graveolens) gránátalma (Punica granatum): sírokba hordták búzavirág, mák, mandragóra (M. officinarum) Datura sp. (D meteloides) Eszközök (1) kések, pengék (2) fúró (3) kés (4) csipesz (5) füstölőtartó (6) kampó (8) zsák (10) edények (11) mécses füstölőknek (13) mérleg (14) gyógynövények cserépben (16) papirusztekercs tokja (17) olló (18) kanál (Róma, Vatikáni Múzeum) Kertek, sírkertek Fontosabb egyiptomi gyógynövények Vízhajtók Citrullus colocynthis (terméshús, mag) Cynara scolymus (levél)

Pimpinella anisum (termés) Verbena officinalis (herba) Hasmenés ellen Juniperus oxycedrus (bogyó, levél) Orchis mascula (földalatti részek) Ceratonia siliqua (termés) Ficus sycomorus (termés) Hashajtók Tamarindus indica (termés, levél) Glycyrrhiza glabra (gyökér) Rubia tinctorum (gyökér) Aloe vera (nedve) Cassia fistula (termés) Féregűzők Punica granatum (termés, mag, kéreg) Artemisia herba-alba (virág) Peganum harmala (mag) Chenopodium ambrosioides (levél, termés) Étvágyjavítók, emésztésserkentők, szélhajtók Laurus nobilis (levél, termés) Cinnamomum zeylanicum (kéreg) Foeniculum vulgare (termés) Sinapis alba (mag) Köptetők Pistacia lentiscus (gyanta) Máj Silybum marianum (termés) Vérhas ellen Gypsophila struthium (gyökér) Commiphora mukul (gyanta) Nyugtatók Sesamum indicum (mag) Frissítők Tilia sylvestris (kéreg, virágzat) Cichorium intybus (gyökér, mag) Ficus carica (termés)

Antidiabetikus hatásúak Ambrosia maritima (herba) Myrtus communis (levél, virág) Moringa peregrina Prunus mahaleb (mag) (gyökér) Gyulladáscsökkentők Fertőtlenítők Citrus limon (termés) Mentha x piperita (levél) Carthamus tinctorius (virág) Humulus lupulus (női virágzat) Dermatitisz ellen Ammi majus (termés) Matricaria chamomilla (virágzat) Lupinus termis (mag) AZ ÓKORI MEZOPOTÁMIA  Tigris és Eufrátesz között: termékeny talaj  kb. 5000 évvel ezelőtti időből a suméroktól származnak az első gyógyászati adatok  i. e 2635-2155 közötti királyság idején kb 50 orvosuk volt, mellettük papok és „gyógyító emberek” (=ASHIPU) is gyógyítottak  i.e 1600-ból kb 40 agyagtábla gyógyító eljárásokkal (pl vérzésre): tünetek és betegség leírása, és könyörgés az istenekhez betegségekért szerintük isteneik és szellemek a felelősek (legjelentősebb gyógyító isten: Gula) - i. e III

évezred vége: 9,5 X 16 cm-es agyagtábla, sumér orvosságokról  25 recept  őrölt gyökerek, virágok, kérgek nedvének kivonatai vagy szárítva porként  pl. kakukkfű, mirtusz, csillagfürt, körte, fűz, füge, jegenye, cédrus, árpa, nád, datolyapálma - már az i. e II évezredben ismert: olajkivonás illatos fákból, illatszerkészítés - Asshurban-apli király (Ninive, i. e 668-626): asszírok utolsó nagy királya - királyi palotájában könyvtára volt, számos agyagtáblával - egy tűzben kb. 20 000 tábla elégett - több mint 100 agyagtáblán 250 növény leírása ékírással (R. Labat francia tudós gyűjtése) - különböző idegi és érrendszeri betegségek, láz, bélférgesség, vérzés és sebek tüneti leírása és kezelése - drogok nehéz azonosítása ← metafórikus nevek (pl. „lion’s fat”) - állati zsírt vagy növényi gyantát forraltak lúggal: bakteriális fertőzésre - a gyógynövényeket forró vízben kifőzték +

só vagy lúg - gyógynövények a korból: füge, datolya, mirtusz, körte, erdei fenyő, fűz, Cassia sp., szezám (olaja antibakteriális) - a legtöbb hasznosított gyógynövény antibakteriális vagy antiszeptikus hatású (pl. gyanták, fűszerek), de placebo hatás miatt is használták - egyéb felhasznált anyagok pl.: tej, kígyóbőr, teknőspáncél  i. e 720-710: első botanikus kert (Babilon)  i. e 550 körül a legnagyobb dinasztia: Achaemenid - háborúk miatt sok orvos - számos növényfaj leírása - belsőleg használták a növények mellett: arzén, kén, higany, antimon, állati zsír  néhány ma is használt gyógynövény pl.: Aristolochia maurorum (herba+termés: sebmosó) Hypericum triquetrifolium (szárának főzete fertőtlenítő) Hyoscyamus aureus (levél+herba: fogfájásra) Lawsonia inermis (levél: színező, fertőtlenítő) Pulicaria crispa (herba: gombás bőrbetegségre) Teucrium polium (herba: cukorbetegségre, asztmára,

lázcsillapító) Füveskönyvek és orvosbotanikai művek az ókorban Hippokratész (i.e 460-377) - Corpus Hippocraticum: 50 mű - anatómia + bonctan, sebészet, nőgyógyászat, szemészet, bel- és gyermekgyógyászat, embriológia, pszichiátria Teophrastus (i. e 371-286): De historia plantarum (új kiadás: 1644) Dioszkoridész: Materia medica (i. e 78-77; új kiadás: 1557) (arab kiadás) - 579 faj - rokonsági csoportok - növénynevek: latin, görög, egyiptomi Dioszkoridész: Materia medica (i.e 78-77; új kiadás: 1557) Dioszkoridész: Pharmacorum simplicium libri (új kiadás: 1529) Plinius Secundus (23-79): Naturalis Historia - 36 kötet - több szerző munkájából - közel 1000 növényfaj Plinius Secundus (23-79): Naturalis Historia Claudius Galenus (131-201, Pergamon) - görög orvos (Marcus Aurelius) - humorálpatológia - növénygyűjtés és -azonosítás - hamisítások! Avicenna (Iben Sina Bohara; 978-1036) - perzsa

orvos - Canon Medicinae: 5 kötet - 2. kötetben: 780 (gyógy)növény - új kiadás: 1544 Avicenna: Canon Medicinae