Egészségügy | Betegségek » Táplálkozással összefüggő betegségek

Alapadatok

Év, oldalszám:2013, 10 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:35

Feltöltve:2018. február 03.

Méret:789 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Táplálkozással összefüggő betegségek Az elhízás, a diabétesz, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a daganatos betegségek kialakulásában nagy szerepet játszhat a helytelen táplálkozás, mely kiemelt rizikófaktora ezen betegségek kialakulásának. A következőkben a leggyakoribb helytelen táplálkozási szokások folytatásának következtében fellépő betegségtípusokkal. Túlsúly, elhízás Mi az újdonság az elhízás kutatásában? FOOD TODAY 02/2005 Régen, amikor az emberek elég kalóriát használtak fel napi teendőik végzése közben, lehetséges volt egy meglehetősen bő étrendet követve táplálkozni tápanyag-összetételtől függetlenül, mindeközben pedig soványnak maradni. Manapság a probléma az, hogy sok ember ülő életmódot folytat, így viszonylag nem sok ételtől is képes túlenni magát. Például könnyű egy ízletes, laktató ételt készíteni egy aktív személynek, akinek közel 2,500 kalória a napi szükséglete.

Sokkal nehezebb ízletes és laktató ételeket készíteni egy olyannak, akinek csak 1,800 kalóriára van szüksége. Ez az, amiért a kutatók figyelme arra irányul, hogy miként emelhetik az étrend telítőhatását, hogy az emberek kevesebb kalóriától is jóllakjanak. A glikémiás index A glikémiás indexet (GI) néhány éve használják eszközként arra, hogy megbecsüljék, milyen gyorsan emésztődnek meg, illetve szívódnak fel a szénhidráttartalmú ételek a szervezetben. A lassan megemésztett szénhidrátok alacsony GI-vel rendelkeznek, és “laktatóbbnak” vélik, míg a gyorsan megemésztődő szénhidrátok magas GI-vel rendelkeznek, és kevésbé telítőnek vélik őket. Azonban a valóságban az emberek egyes élelmiszereket egy étkezés részeként, nem pedig magukban eszik. Régebbi tanulmányok azt bizonyították, hogy a GI méltányos hitelességgel jelzi előre a hasonló összetételű, ám különböző szénhidrátokból álló ételeket

tartalmazó vegyes étkezés relatív vérglükóz válaszát (1). Azonban új bizonyíték kérdőjelezi meg ezt a nézetet azt feltételezve, hogy amikor egy étel elfogyasztásra kerül, nincs kapcsolat az egyes élelmiszerek GI-je, valamint az étel összességében vett szervezetre gyakorolt hatása között (2). Például kis mennyiségű zsír hozzáadása megakadályozza a gyomor kiürülését, valamint drámaian lelassítja az emésztést. Talán a GI nem a megfelelő módja a szénhidrátok éhségre és jóllakottságra gyakorolt hatásán alapuló felosztásának. A tápanyagok aránya A zsír, szénhidrát, valamint fehérje étrendi százaléka a vita egy másik nagy területét képviseli. Az egyik legnagyobb multicentrális európai vizsgálat azt találta, hogy amint szabadon élő környezetbe helyezett túlsúlyos emberek annyi alacsony zsírtartalmú, magas szénhidráttartalmú ételt ettek, amennyit csak szerettek volna, időközben spontán súlyvesztést

produkáltak (3). Az, hogy az adott szénhidrátadag keményítőből vagy cukorból származott-e, nem volt fontos - mindannyian súlyt vesztettek. De mi a helyzet a fehérjefrakcióval? Az Atkins diéta kapcsán a fehérjék szerepe került előtérbe. A fehérje köztudottan gyors és erőteljes hatást gyakorol az étvágy megakadályozására (4), ám a jelenlegi súlykontrollra vonatkozó tanácsok a mérsékelt fehérje-, alacsony zsír- és magas szénhidráttartalmú étrendet helyezik előtérbe (4). Az aktív embereknek talán a magas szénhidrát-mennyiségű diéta az ideális, mivel a szénhidrát az aktív izmok preferált energiaforrása, ám a meglehetősen ülő életmódot folytató emberek számára sikeresebb lehet egy olyan diéta, mely a szénhidrátok egy részét fehérjével helyettesíti (de nem az Atkins diéta általi mennyiségben) (5). Annak érdekében, hogy ezt kiderítsék, egy széleskörű EU projekt kivitelezése van tervben, mely az alacsony-,

illetve magas fehérjetartalmú karcsúsító diétákat hasonlítaná össze. Tehát melyik tanácsot fogadhatjuk meg? Azzal általánosságban mindenki egyetért, hogy valamennyi embernek sokkal könnyebb lenne karcsúnak maradnia, ha aktívabb lenne. Ez nem azt jelenti, hogy minden reggel futni kellene vagy edzőterembe kellene járni, csupán olyan mozgásformákat beépíteni a napirendbe, mint a gyaloglás vagy a kerékpározás. Ilyen módon több kalóriát lehetne élvezni anélkül, hogy súlyt szedne fel az ember. Még mindig az alacsony zsírtartalmú diéta tűnik a legjobb ajánlásnak, mely ezenfelül a mértékletességet, változatosságot, valamint az elegendő mennyiségű gyümölcs, zöldség, sovány húsok, teljes kiőrlésű gabonák és alacsony zsírtartalmú tejtermékek fogyasztását foglalja magában. Irodalomjegyzék 1. FAO/WHO (1998) Food and nutrition paper 66 Carbohydrates in Human Nutrition Rome 2. Flint A, Moller BK, Raben A, et al (2004) The use of

glycaemic index tables to predict glycaemic index of composite breakfast meals.British Journal of Nutrition 2004 91:979-89 3. Saris WHM, Astrup A, Prentice AM et al (2000 ) Randomised controlled trial of changes in dietary carbohydrate/fat ratio and simple vs complex carbohydrate on body weight and blood lipids.International Journal of Obesity 24:1310-1318 4. World Health Organisation (1997) Obesity; preventing and managing a global epidemic Geneva 5. Skov AR, Toubro S, Rønn B, Holm L, Astrup A (1999) Randomized trial on protein versus carbohydrate in ad libitum fat reduced diet for the treatment of obesity. International Journal of Obesity 23:528-536. Diabétesz Diabétesz és Diabezitás FOOD TODAY 7/2004 A kezeletlen diabéteszes emberekben a vér glükózszintje (vércukor) a normálisnál két-háromszor magasabb lehet. Az 1-es típusú diabéteszben ez az inzulinhiány miatt van Az inzulin egy, a hasnyálmirigy Langerhans szigeteiben termelt hormon, mely a glükózt az izmokba

és más szövetekbe juttatja. A 2-es típusú diabéteszben az inzulin rendszerint bőségesen termelődik, azonban az izmok, amelyek normális válaszreakcióként energiatermelésre használják, vagy elraktározzák a felvett glükózt – inzulinrezisztenssé válnak és megemelkedik a vércukorszint. 1-es típusú vagy inzulinfüggő diabétesz Az 1-es típusú diabétesz jellemzően gyerekekben jelenik meg, és annak a következménye, hogy egy autóimmun válaszreakció elpusztította a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit. Hogy ez miért történik így, jelenleg sem értjük pontosan, azonban a genetikai hajlamosság a legfőbb kockázati tényező és vannak arra utalások, hogy vírusos fertőzések kiválthatják a folyamatot. A diabétesz ezen típusát rendszeres inzulininjekciókkal kezelik, és ’inzulindependens diabeteszként’ is ismert. 2-es típusú diabétesz Az előbb, mint ’nem inzulinfüggő diabéteszre’ hivatkoztunk, a 2-es típusú diabétesz

csak középkorú és idősebb emberekben található meg. Azonban mostanában kiterjedt minden korcsoportra, és jelenleg egyre fiatalabb és fiatalabb emberekben diagnosztizálható, beleértve a túlnyomórészt elhízott és súlyosan elhízott serdülőket és gyerekeket (1). Ez igaz mind a fejlett, mind a fejlődésben lévő országokra. Megnövekedett előfordulása aggodalomra ad okot, mert a gyerekeknek nem kellene megbetegedniük, és megelőző intézkedésekkel elkerülhető lenne (2). Inzulinrezisztencia Amikor az izmok elkezdenek érzéketlenné vagy rezisztenssé válni az inzulinra, akkor nem képesek könnyedén felvenni a vérben keringő glükózt. Kompenzációs válaszként a hasnyálmirigy elkezd egyre több és több inzulint termelni. Mikor a hasnyálmirigy többé már nem képes megbirkózni az állandó megemelkedett inzulinigénnyel, a vérben megemelkedik a glükóz szintje és kifejlődhet a diabétesz. Szóval, mi okozza az inzulin rezisztenciát

először is? Diabezitás Már hosszú ideje köztudott, hogy a túlsúly és az elhízás a 2-es típusú diabétesz előjelzői, és az elhízás valóban egy inzulinrezisztens állapot. Bizonyos emberek, akiknek centrális típusú elhízásuk van, amiben a zsír a derék körül gyűlik össze, valószínűleg inzulinrezisztenssé válnak. Nem véletlen, hogy a 2-es típusú diabétesz esetei párhuzamosan fokozódnak a túlsúly és elhízás mértékének általános emelkedésével, ezért kapta a 2-es típusú diabétesz a diabezitás (diabétesz + obezitás) becenevet. Egészséges életmód Életfontosságú intézkedések a „diabezitás” megelőzésére és kezelésére: súlycsökkentés és rendszeres testmozgás (2). Még a mérsékelt súlycsökkenés is kapcsolatba hozható az inzulinrezisztencia kimutatható csökkenésével, és javítja a test glükóz felhasználását, valamint az általános anyagcserét. Némi testmozgás szintén kettős jó hatással bír -

nem csak kulcsszerepet játszik a testtömeg szabályozásában, a testmozgás szintén növeli az inzulinérzékenységet és a glükóz magától jut be, különösen az izmokba. Anyáskodjunk Szintén meggyőző bizonyíték van arra, hogy az anyai diabétesz, a gesztációs diabéteszt (is) beleértve – melyek az anyában a terhesség folyamán fejlődnek ki –, megnövelik a valószínűségét, hogy a gyermeknél, későbbi életében 2-es típusú diabétesz fejlődik ki. Az elhízásnak, mint a gesztációs diabétesz egyik befolyásolható kockázati tényezőjének megelőzése fontos intézkedés a szülőképes korban lévő nőknél (1). A megelőzés az elsődleges A diabétesz egy legyöngítő megbetegedés, ami a tőle szenvedőt a szívbetegség, a keringési zavarok és a magas vérnyomás nagyobb kockázatának teszi ki. Különösen nyugtalanító a 2-es típusú diabétesz, vagy „diabezitás” gyakoriságának növekedése gyermekek körében. Az

egészséges étkezésen és életmódon (2,3) keresztüli megelőzésnek kell elsőbbséget élveznie Hivatkozások 1. Drake AJ, Smith A Betts PR Crowne EC Shield JP (2002) Type 2 diabetes in obese white children. Archives of Diseases in Childhood 86 (3):207-208 2. Gahagan S and Silverstein (2003) Prevention and treatment of type 2 diabetes mellitus in children, with special emphasis on American Indian and Alaska Native children. Pediatrics vol112 no4 Available at wwwpediatricsorg 3. Tuomilehto J, Lindstrom J, Eriksson J G, et al Prevention of type 2 diabetes mellitus by changes in lifestyle among subjects with impaired glucose tolerance. N Engl J Med 2001 May 3;344(18):1343-50. Szív- és érrendszeri megbetegedések A rák illetve a szív-és érrendszeri megbetegedések étrendje és kockázata - az eddigi legnagyobb intervenciós vizsgálat eredményei FOOD TODAY 07/2006 A zsírfogyasztást ellenző, gyümölcs- és zöldségfogyasztást támogató koncepció A tudósok régóta

gyanítják, hogy a zsírok nagy mennyiségű fogyasztása növeli a mellrák kockázatát, melyet laboratóriumi vizsgálatok is alátámasztottak, továbbá embercsoportokon végzett megfigyelések azt mutatták, hogy a kevesebb zsírt fogyasztók körében alacsonyabb a betegségek megjelenésének száma. Más típusú- bár kevésbé összetett- vizsgálat ugyanerre a következtetésre jutott. Ehhez hasonlóan azt is feltételezik, hogy az alacsony zsírtartalmú és magas gyümölcsöt, zöldséget valamint élelmi rostot tartalmazó étrend védő hatású a kolorektális rákkal szemben. Bár az erre irányuló bizonyítékok igen szerények. A magas zsírfogyasztás szívbetegségekre gyakorolt negatív hatása erősen bizonyított, ám ebben az esetben is a telített- illetve transzzsírok a bűnösek; a telítetlen zsírsavak, illetve az egyes halolajak viszont védő hatásúak. Egy biztos választ keresve Bár tengernyi bizonyíték igazolja az étrend kiemelt szerepét a

rákos illetve szív-és érrendszeri megbetegedésekben, csupán néhányuk bizonyította annak okozati hatását ezen betegségekre. A legmeggyőzőbb bizonyítéknak a kontrolált intervenciós vizsgálatok bizonyultak, ahol az egyik csoport megváltoztatja étrendjét (ez az intervenciós csoport) míg egy másik nem változtat diétáján (ez utóbbi a kontroll csoport). Ez esetben bármely észlelhető hatás az intervenció eredménye lehet Ezért olyan jelentős a Women’s Health Initiative Dietary Modification (WHI) vizsgálat is. Ez a kontrolált vizsgálat 8 éven át követett mintegy 48,835, 50 és 79 év közötti nőt. Az intervenciós csoport egy intenzív magatartásbeli változást eredményező programon vett részt. A csoport alapvető zsírbevitele az energiaszükséglet 38%-át tette ki. Az intervenció során ezt a bevitelt 25%-kal csökkentették (27-30%-ra) legkevesebb 6 évig, a kontroll csoporthoz viszonyítva. Továbbá ez a változtatás a bevitt

zöldség- gyümölcs és gabonafélék bevitelének növekedéséhez is vezetett. Közelebbről vizsgálva A mellrák, kolorektális rák, valamint a szív-és érrendszeri betegségek- mint a szívkoszorúér betegségek (CHD) vagy a sztrók- aránya nem mutatott jelentős különbséget a két csoport esetén. A szignifikáns statisztikai eredmények hiánya ellenére sem kellene azt a következtetést levonni, hogy az étrend nincs hatással az említett betegségekre. A rák Összességében a vizsgálat eredményei megegyeztek a régebbi bizonyítékokkal miszerint azoknál a nőknél, akiknek kezdetben magasabb a zsírbevitelük ám csökkentik annak mennyiségét az ajánlott zöldség- és gyümölcsbevitel érdekében, egyes melltumorok kockázata csökkenést mutatott. A kockázat csökkenése erősebb volt a mellrák esetében (és az intervenciós csoport szinte összes résztvevője esetében jelentős mértékű) mint a kolorektális rákot illetően. CHD Azok a nők,

akik csökkentették a telített zsírsavak bevitelét, mutatták a legnagyobb CHD rizikócsökkenést. A tanulmány következtetése- a CHD-t illetően- óvatossággal értékelhető, mivel a vizsgálat során végzett étrendi intervenciók nem teljesen felelnek meg a jelenlegi ajánlásoknakpéldául nem történt változtatás a telített zsírsavak bevitelét illetően a jótékony zsírok bevitelének növelése vagy megtartása mellett. Mindenesetre az eredmények megerősítik azt az alapvető magyarázatot, hogy a zsírfogyasztásban tett változtatások, melyek csökkent LDL koleszterinszintet eredményeznek, jó hatással vannak szívünkre. A csekély hatás lehetséges oka Az összes zsírbevitel mintegy 25 %-kal való csökkentése, valamint a zöldség- és gyümölcsbevitel egyharmaddal történő növelése figyelemre méltó étrendi beavatkozásnak számít. Ennek ellenére csupán a mellrák egyes típusainál, valamint a koszorúér betegségeknél figyeltek meg

igen, ha nem elkeserítően enyhe hatásokat. Ennek oka egyes tápanyagok (mint pl egyes zsírok) optimalizálásának hiánya is lehet, mely bizonyíthatná az étrendi változtatások jelentősebb hatásait. Egy másik ok lehet, hogy az étrend egészségre gyakorolt hatásai az évekkel felhalmozódnak és/vagy egyes étrendi minta nagyobb hatást fejthet ki az élet első szakaszában. Referenciák 1. Prentice RL et al Low-Fat Dietary Pattern and Risk of Invasive Breast Cancer: The Womens Health Initiative Randomized Controlled Dietary Modification Trial. JAMA 2006;295:620-642 2. Beresford SAA et al Low-Fat Dietary Pattern and Risk of Colorectal Cancer: The Womens Health Initiative Randomized Controlled Dietary Modification Trial. JAMA 2006;295:643-654 3. Howard BV et al Low-Fat Dietary Pattern and Risk of Cardiovascular Disease: The Womens Health Initiative Randomized Controlled Dietary Modification Trial. JAMA 2006;295:655-666 Daganatos megbetegedések Élelmiszerek, fizikai

aktivitás és daganat – a létező vizsgálatok áttekintése FOOD TODAY 05/2008 2007. novemberében közzétettek egy nagyszabású jelentést, amely áttekintette a különböző típusú daganatos megbetegedések viszonylagos kockázatát az életmóddal összefüggésben. A jelentés, amelyet a Rákkutatási Világalap (World Cancer Research Fund, WCRF) és az Amerikai Rákkutató Szövetség (American Institute for Cancer Research, AICR) közösen adott ki, korszerű kutatást és nemzetközi tudományos tapasztalatot felsorakoztatva a legkorszerűbb ismereteinket összegzi az élelmiszerek, a testösszetétel, fizikai aktivitás, és a különböző daganattípusok között. Egyes daganatos megbetegedések megelőzhetők lehetnek Habár a DNS (genetikai örökítőanyag) károsodása elősegíti a rák kialakulását, csak a megbetegedések 5-10%-a közvetlenül öröklött, egy rákra hajlamosító gént öröklő személy nem feltétlenül lesz beteg (bár az átlagnál

nagyobb kockázatnak van kitéve). A génkárosodást elősegítő környezeti tényezőknek való kitettség messze a legfontosabb meghatározója annak, hogy kialakul-e a rák vagy sem. Habár nem tudjuk az összes, a környezetünkben található karcinogén (rákkeltő) anyagot – például a dohányfüstöt, sugárzást, fertőzéseket – elkerülni, a mindennapi élet sok elemét lehet úgy módosítani, hogy megelőzzük a DNS károsodását, például egészséges étrenddel és egészséges életmóddal. A jelentés háttere Az első, tíz évvel ezelőtti WCRF jelentés óta a rákmegelőzés kutatása drámaian növekedett, és új, fejlettebb elektronikus módszereket fejlesztettek ki a tapasztalatok vizsgálatára és értékelésére. Egyértelművé vált, hogy szükség van egy korszerűsített jelentésre. Egy öt évig tartó folyamat során a világ több mint 20 vezető tudósa megvizsgált egy sor, a tudományos irodalomból speciálisan kiválasztott

folyóiratot, hogy felmérje a változtatható életmódbeli tényezőknek a rák kockázatára gyakorolt hatását (WCRF/AICR 2007). A bizonyítékok minőségének és erősségének alapján megítélték, hogy az élelmiszerek, tápanyagok, testösszetétel, és fizikai aktivitás közti ok-okozati, illetve védő kapcsolatok meggyőzőek, valószínűsíthetők vagy korlátozottak. Ha a járványtani bizonyítékok, kísérleti és egyéb biológiai eredmények összesített, súlyozott eredménye kézenfekvő, ésszerű, torzítástól mentes, erőteljes, következetes, megismételhető, akkor valószínűsíthető az okokozati kapcsolat. Egyedileg ezen tényezők egyike sem valószínű, hogy elégséges legyen egy okokozati kapcsolatra következtetni Ez a cikk a rávilágít a legfontosabb, a tárgyhoz tartozó ok-okozati kapcsolatokra vonatkozó meggyőző és valószínű nézetekre. Fizikai aktivitás Habár az embert arra teremtették, hogy rendszeresen fizikai

tevékenységet végezzen, az utóbbi években, különösen a magas jövedelmű országokban, a fizikai aktivitás szintje tovább csökkent. Tovább nőtt az ülőmunka aránya, az utazások többsége gépjárművel történik, a mindennapi házimunka nagy részét gépek végzik, az aktív pihenés helyét átvette a TV és a videojáték. Az aktivitás ezen hiánya feltehetően fontos szerepet játszik a túlsúlyban és az elhízásban, amelyek növelik bizonyos ráktípusok kockázatát. A jelentés egyetért azzal az általános nézettel, hogy az emberek arra fejlődtek és alkalmazkodtak, hogy az élet során végig fizikailag aktívak legyenek, és hogy az ülő életmód egészségtelen lehet. Következtetés Meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a fizikai aktivitás véd a vastagbélrák ellen, és valószínűleg védi a menopauzán túli nőket a méhnyálkahártya- és mellrák ellen. A bizonyítékok arra utalnak, hogy minden fokú és

típusú fizikai aktivitás védő hatású lehet, ugyanakkor bizonyos mozgásfajtákról korlátozott mennyiségű adat áll csak rendelkezésre. Test zsírossága Válaszul a napjainkban tapasztalható anyagi bőségre, egy új és sürgető egészségi probléma jelentkezett; a járványszerű túlsúly és elhízás. A test túlzott zsírtartalmának a rák kockázatát növelő hatásmechanizmusa még nem kellőképpen ismert. Ennek ellenére a bizonyítékok arra utalnak, hogy: - Az elhízás, különösen a hasi zsírfelesleg, amely a normális feletti hormonszinteket okoz és a növekedési hormon, amely elősegíti a ráksejtek növekedését. Például a magas inzulintermelés növeli a vastagbélrák és a méhnyálkahártya-rák, esetleg a hasnyálmirigy és a vese rákjának kockázatát, míg a vér túlzott leptintartalma a kolorektális- és prosztatarákkal áll kapcsolatban. - Az elhízást alacsony fokú idült gyulladásos állapot jellemzi. A gyulladás élettani

válasz valamely fertőzésre vagy sérülésre, amely az akut szakaszban hasznos lehet. Azonban a krónikus gyulladás DNS-károsodást eredményezhet és elősegítheti a rák kialakulását. Következtetés A magasabb testzsírtartalom és a rák közötti ok-okozati kapcsolat ma már erőteljesebb, mint a kilencvenes években. Kifejezetten meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a magas testzsírtartalom kapcsolatban áll a nyelőcső-, hasnyálmirigy-, vastagbél-, méhnyálkahártya-, vese-, és (menopauzán túli nőknél) a mellrák kialakulásával, valamint lehetséges, hogy az epehólyag-rákkal is, közvetve és közvetlenül az epekövek kialakulása által. Ezzel szemben a magasabb testzsírtartalom valószínűleg védi a mellrák ellen a menopauza előtti nőket, habár e hatás működését még nem azonosították. Szoptatás Történetileg a szoptatásra irányuló figyelem középpontjában az anyatejnek a növekvő gyermekre gyakorolt

jótékony hatása állt, újabban a kutatások azonban felhívták a figyelmet a gyermek későbbi életére, valamint az anyára gyakorolt jótékony hatásra is. Újabb vizsgálatok szerint minél hosszabb ideig szoptat az anya, annál nagyobb védelmet élvez a mellrák ellen. Úgy gondolják, hogy a menstruációs ciklus csökkenése miatt bekövetkező hormonváltozások felelősek az előnyökért. Következtés Meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a szoptatás minden életkorban védi az anyát a mellrák ellen (beleértve a menopauza utáni időt is). Élelmi rostok Élelmi rostokat főleg a gabonafélék, gyökerek, gumós növények, hüvelyesek, gyümölcsök és zöldségek tartalmaznak. Habár nincsen világos kapcsolat a bizonyos keményítődús élelmiszerek és a rák között, széleskörűen bizonyított, hogy a rostok védenek a bélrák ellen. A rostok növelik a széklet mennyiségét és felgyorsítja az ürülék távozását a

belekből, így talán a karcinogének távozását is, de a bél baktériumai a rostok erjesztése során rövid láncú zsírsavakat is termelnek, amelyek segítenek egészségesen tartani a bél sejtjeit. Következtetés Az élelmi rostokat tartalmazó ételek valószínűleg védenek a bélrák ellen. Gyümölcsök és zöldségek A gyümölcsök és zöldségek a vitaminok, ásványi anyagok, és fitonutriensek fő forrásai étrendünkben. Általánosságban a jelentés nehezen tudott összefüggést megállapítani egy bizonyos növény és a rák között, mivel a tápanyagok annyiféle komplex keverékét tartalmazzák, amelyek közül mindegyik hozzájárulhat valamely védő hatáshoz. Informatívabbak voltak azon vizsgálatok, amelyek az alapvető tápanyagokat, például a karotint, (a paradicsomban található) likopint, C-vitamint, B-vitamint, szelént vizsgálták. Ezek az aktív összetevők védik a DNS-t az oxidatív károsodás ellen és/vagy megakadályozzák a

karcinogének aktiválódását, azáltal, hogy vagy megakadályozzák a növekedésüket, vagy megölik a rákos sejteket. Következtetés A jelentés szerint általánosságban a bizonyítékok a gyümölcsök és zöldségek rák elleni védő hatására kevésbé meggyőzőek, mint korábban hitték. Valószínű, hogy a nem keményítődús zöldségek és gyümölcsök védenek a száj-, torok-, nyelőcső-, tüdő- és gyomorrák ellen. Azok az ételek, amelyek valószínűleg védenek bizonyos rákfélék ellen: • • • • az aprított fokhagyma a gyomorrák ellen (az aprítás egy enzimet szabadít fel, amely segíti hasznos kénvegyületek képződését) a karotinoidok a száj-, torok-, és tüdőrák ellen a likopin (a paradicsomban található meg, főleg a feldolgozott formájában, például a paradicsomszószokban, levesekben, ketchupben) a prosztatarák ellen a C-vitamin a nyelőcsőrák ellen Alkohol Az alkoholt a legtöbb társadalomban a kőkorszak, vagy még

régebb óta fogyasztják. A sörök, borok és szeszes italok népszerű italok, és habár a hosszan tartó nagymértékű fogyasztásnak jól ismert hatása a májcirrózis, újabban más káros hatások is ismertté váltak. Az etanol az emberi karcinogének közé sorolható, és a rákkeltő hatása nem függ az elfogyasztott ital fajtájától. Nem figyeltek meg biztonságos fogyasztási szintet (amely alatt nem nőtt volna a rák kockázata), és általában azt találták, hogy minél nagyobb mértékű az alkoholfogyasztás, annál nagyobb a rák kifejlődésének valószínűsége. Következtetés A bizonyítékokat erőteljesebbnek ítélték meg, mint korábban. Meggyőző bizonyíték van a rák és az alkoholtartalmú italok fogyasztása közötti ok-okozati kapcsolatra a száj-, torok-, nyelőcső-, vastag-, végbélrák esetén (férfiaknál), és a mellrák esetén (nőknél). Valószínűsíthető az ok-okozati kapcsolat a máj- és bélrák között nőknél és az

alkoholtartalmú italok fogyasztása között. Húsok, baromfihús, hal és tojás Általános vélekedés, hogy az ember mindenevő, és az egészséges étrend mind növényi, mind pedig állati eredetű ételeket tartalmaz, például húsokat, baromfihúst, halat és tojást. Ezek az ételek kiváló forrásai jó minőségű fehérjéknek és számos életfontosságú mikrotápanyagnak. Azonban a vörös húsok (pl. marha, bárány és sertés) fogyasztása során, feltehetően a magas hem-vas tartalma miatt, a testben megemelkedik az N-nitrozó vegyületek szintje. Továbbá, sok feldolgozott hús, például a sonka, szalonna, füstölt hús, kolbászok, sült kolbász, ‘hot dog’ tartalmaz a kezelés során hozzáadott nitrátot, nitritet és más tartósítószereket. Az élelmi nitrátok és nitritek feltehetően emberi karcinogének, mert a testben N-nitrozó vegyületekké alakulnak át. Következtetés Meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy a

rendszeres, nagy mennyiségű vöröshús és húskészítmény fogyasztása növeli a bélrák kockázatát. Tej és tejtermékek A tejet és tejtermékeket, például a sajtot, vajat, ghee-t (tisztított vajat) és joghurtot az emberiség azóta fogyasztja, amióta erre a célra megfelelő kérődző állatokat háziasította. A nyugati területeken, például Európában, az ételből származó kalciumnak jelzője lehet a tejtermékek fogyasztása. Az étrendben található kalciumról úgy vélik, hogy véd a rák ellen, ugyanis közvetlenül hatással van a sejtek növekedésére és megújulására, és epesavakhoz és zsírokhoz kapcsolódhat a bélben, így megelőzi, hogy azok károsítsák a bélfalat. A tej bioaktív anyagokat is tartalmaz, amelyeknek szintén védő szerepe lehet. Másrészről, a magas kalciumbevitel elősegítheti a sejtek burjánzását a prosztatában. Következtetés A daganattal és a tejtermékekkel kapcsolatos bizonyítékok eltérő irányokba

mutatnak. A tej valószínűleg véd a kolorektális rák ellen, és korlátozott számú bizonyítékok szerint a húgyhólyagrák ellen is. Valószínűsíthető az ok-okozati kapcsolat a magas kalciumtartalmú étrend és a prosztatarák kockázata között. Zsírok, olajok, cukrok és só A zsírok és olajok a leginkább energiadús összetevői az étrendnek. A cukrok édes ízű szénhidrátok A zsírok és cukrok sok energiában gazdag étel és ital alkotóelemei, amelyek a hízáshoz és elhízáshoz hozzájáruló tényezők lehetnek, amelyek növelhetik a rák kockázatát. Ennek ellenére nincs meggyőző vagy valószínű bizonyíték, hogy a zsír, olajok vagy cukrok kifejezetten valamely ráktípust okoznának. A só (nátrium-klorid) alapvető fontosságú a szervezet működése szempontjából, a múltban értékes árunak számított. Manapság sóból bőséges a kínálat, és főleg a sóval tartósított ételekben, sózott húsokban, halakban, olívabogyóban,

sok feldolgozott ételben, kolbászokban, készételekben, mártásokban, és még közvetlenebbül csipszekben, mogyoróban, és más ízletes falatkákban található meg. Bizonyított, hogy a magas sóbevitel károsítja a gyomorfalat, elősegíti az N-nitrozó vegyületek termelődését, és támogatja a hasi karcinogéneket. Következtetés A magas sóbevitel és a sóval tartósított ételek valószínűleg hozzájárulnak a gyomorrák kockázatához. Jelentős hozzájárulás A nem fertőző betegségek, beleértve a rákot is, világszerte a legfőbb egészségügyi terhet jelentik. A jelen tanulmány azzal, hogy áttekinti a meglévő bizonyítékokat, jelentősen hozzájárul az ismeretbázisunkhoz, mert segít meghatározni, hogy az ételek, a táplálkozás, fizikai aktivitás, testösszetétel milyen mértékben módosítja a rák kialakulásának kockázatát, és felhívja a figyelmet a legfontosabb tényezőkre. Ezeket az információkat a nemzeti kormányok

által kiadott, az egészséges életmódot elősegítő ajánlásokkal párosítva lehet a legjobban felhasználni. Fiatal korban és a felnőttkor során jól megválasztva étkezési szokásainkat és életmódunkat segít csökkenteni bizonyos betegségek, mint például az elhízás, szívbetegség, magas vérnyomás, cukorbetegség, és egyes rákfélék kockázatát. Az egészséges étrend sokféle és változatos táplálék kiegyensúlyozott bevitelével és bizonyos ételek mérsékelt fogyasztásával érhető el. Hivatkozások 1. WCRF/AICR (1997) Food, Nutrition and the Prevention of Cancer – a Global Perspective Washington DC 2. WCRF/AICR (2007) Food, Nutrition, Physical Activity and the Prevention of Cancer – a Global Perspective. Washington DC Available from wwwdietandcancerreportorg