Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » Baksi Bernadett - Munkanélküliség elemzése a rendszerváltás idején

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Munkanélküliség elemzése a rendszerváltás idején Összehasonlító Gazdaságtan házi dolgozat Bekecs, 2003. november 18 Készítette: Baksi Bernadett 2003/2004 tanév. III fél év II. évfolyam Gazdálkodási szak Nappali tagozat A. csoport Magyarországon 1998-1990-ben alapvetően megváltozott az uralmi rendszer, amelyhez a XX. századi történelműnkben csak 1918-1919es és az 1944-1948-as fordulatok hasonlíthatók. Hirtelen eltűnnek több évtizede létező intézmények, megszűntek rendszabályok, írott és íratlan normák és szokások Mindez és még tömérdek más dolog sűrűsödött az elmúlt néhány esztendőben a rendszerváltásnak nevezett folyamattá. Az egypártrendszerű politikai szerkezetet és az állami tulajdon elsődlegességén alapuló tulajdonviszonyokat a többpárti parlamentalizmust és a magántulajdont hangsúlyozó politikai és gazdasági

rendszer váltotta fel. A rendszerváltás lényegét a nemzetközi kapcsolatokban a „szocialista országok integrációja” helyébe lépett „európai ház” szellemisége. A rendszerváltás megítélése A polgárok Magyarországon nagyobb mértékben, jobban csalódtak a rendszerváltásban, mint jó néhány összehasonlítható országban. A rendszerváltás megítélése negatívabb, nagyobb az emberek veszteségérzete, mint másutt, és szokatlanul nagyra nőtt a távolság a polgárok várakozásai és a tényleges tendenciák között. Amennyire az adatokból megítélhető, nem különleges magyar pesszimizmusról van szó: a pozitívumokat, például a politikai szabadságot biztosító struktúrák erősségét, a polgárok értékelik. Ugyanakkor a mindenki által magasra értékelt biztonságok egy részének megrendülése sokakat nagyon rosszul érint. A következmény a politikától való elfordulás mellett a jövőbe vetett bizalom hiánya.

Mindebbe nem csak a "sors keze" játszott bele, hanem az a demokrácia-deficit is, amely a politikát válaszképtelenné tette és teszi az új helyzetekre, új nehézségekre, az ezekből adódó új szükségletekre. A polgárok nagy része egyre kevésbé értette és szerette, ami itt vele - sokak érzése szerint ellene - történt. A rendszerváltás valamennyi "átmenet"-országban a túlnyomó többség támogatásával és helyeslésével ment végbe. Noha sokak számára világos volt, hogy lesznek átmeneti nehézségek, ezek mértékével, valamint a társadalmi átrendeződések mélységével senki nem vetett számot. A nem várt - enyhébb vagy súlyosabb következmények minden országban mutatkoznak Tudjuk, hogy vannak a mienknél sokkal rosszabb helyzetek is: polgárháborúk, a termelés felére-harmadára zuhanása, diktatórikus struktúrák fennmaradása. A rendszerváltás egészét minősítve a magyar háztartások adták a

legelmarasztalóbb ítéletet – bár más országokban sem maradéktalan az elégedettség. Egy 1-5 közötti skálán kértek értékelést a r endszerváltásról, egyszerűen arról, hogy az új rendszer rosszabb-e, vagy jobb, mint az előző volt. Az adatok középértéke, ami semlegességet fejezne ki, vagyis azt, hogy a két rendszer nagyjából egyforma - 3 lenne. E középértéket csak a német és cseh vélemények haladják meg, nem túl sokkal (mindkét esetben 3,4 az osztályzat). Ezt követik a lengyelek 2,9-es, a szlovákok 2,6-os osztályzattal, míg a m agyarok átlagértéke a legalacsonyabb,2,4. A rendszerváltást követő években az önelhelyezések átlaga egy ország - a volt Kelet-Németország - kivételével mindenütt alacsonyabb, mint a nyolcvanas éveké volt. A különbség a tekintetben óriási, hogy mekkora a jelzett romlás. A cseheknél csekély, a többieknél nagyobb az átlagosztályzat romlása. Éppúgy, mint a rendszerváltás közvetlen

megítélése esetében, a legnagyobb a veszteségérzés a magyaroknál volt. A rendszerváltás megítélése összefügg egy sor objektív tényezővel. A munkaerő piaci esélyek és az ezek következtében előálló jobb vagy rosszabb anyagi helyzetek alapvetők. Az értékelések - mind a jelent, mind a változást illetően - pozitívabbak magasabb iskolai végzettség, jobb státusú foglalkozás esetén, sőt, több országban vagy az apa iskolai végzettsége, vagy a háború előtti társadalmi pozíció (azaz a társadalmi indulás) is belép, mint hatótényező. Néhány országban a munkanélküliség erős ítélet-befolyásoló Elemzések szerint Magyarország viselkedése a többi ország közül a leginkább "szociologikus". A legfontosabb magyarázó tényező a jövedelmi szint (ami másutt is jelen van, de kevésbé fontos), valamint a családot érintő munkanélküliség. A többi ország esetében azonban bizonyos "szubjektív" tényezők

és beállítottságok többet magyaráznak a válaszok szóródásából, mint az objektívnek tekintett tényezők. A rendszerváltás megítélésében a legerősebb faktor Magyarország kivételével a jobbvagy baloldali beállítottság. Csehország regresszió alapján ké t-háromszor akkora, mint bármilyen más objektív vagy szubjektív tényezőé. Megjegyzendő egyébként, hogy mindig enyhe bal- és jobboldaliságról van szó, a szélsőségek egyetlen országban sem jelentősek. A következő legerősebb faktor, ismét Magyarország kivételével, a szubjektív szegénység érzete. Harmadik, esetleg (a jövedelem után) negyedik helyen, viszonylag gyengébb magyarázó erővel és negatív előjellel a rendszerváltás előtti társadalmi pozíció szerepel. Ez a tényező Magyarországon is megjelenik. Azok, akik a nyolcvanas években társadalmilag magasra helyezték magukat, az átlagosnál negatívabban vélekednek a rendszerváltásról. Ez az eredmény nem

magától értődő, hiszen a rendszerváltást a magasabb iskolai végzettségűek vagy magasabb jövedelműek az átlagosnál magasabbra értékelik, ugyanakkor a nyolcvanas években társadalmi önelhelyezés is pozitív összefüggést mutat a m ai foglalkozással vagy jövedelemmel. A látszólagos ellentmondást statisztikailag az oldja fel, hogy a nyolcvanas évekre vonatkozó szubjektív pozitív összefüggések viszonylag gyengék, sokkal gyengébbek, mint a mára vonatkozó önelhelyezés és az objektív változók között. Tovább vizsgálandó kérdésről van szó: úgy tűnik, hogy a nyolcvanas évekre vonatkozó önelhelyezés elsősorban szociálpszichológiailag motivált. Az objektív tényezőkön kívül az is befolyásolta, hogy a kérdezettek mennyire érezték magukénak vagy őket elfogadónak az akkori rendszert. A szakmunkások például szinte minden országban az átlagnál magasabbra helyezik magukat. Egyesek úgy vélik, hogy a jövedelmi vagy

társadalmi helyzet romlására vonatkozó szubjektív veszteségérzés (ami szintén alig mutat összefüggést fontos szociológiai változókkal) tesz jobb- vagy baloldalivá (Matejú). A rendszerváltozás utáni változások a foglalkozásszerkezetben: A piacgazdaságra való áttérés egyik legnyilvánvalóbb következménye a magántulajdon megjelenése, az állami tulajdonú vállalatok csökkenése volt. Mobilitási folyamatok alakultak ki az állami szektorból a magánszektorba való elmozdulás. Ez úgy zajlott, hogy a piacképesebb, illetve a változásokra gyorsabban reagáló réteg (döntően a fiatalabb és magasabban képzett férfiak) megtartva korábbi foglalkozási csoportúkat, munkahelyet váltottak. Tömeges foglalkoztatás csupán az önállóvá válók körében figyelhető meg. A munkaerőpiacon lényegi változás a munkanélküliség megjelenése, és ennek (különösen bizonyos társadalmi rétegekben, és Magyarországon elmaradottabb régióiba

való) tömegessé válása jelentette. A Magyar Háztartás Panel Vizsgálat eredményei szerint a m agyar társadalom foglalkozás szerkezetében a rendszerváltást követő nagy méretű drámai változások 1993 végéig lezajlottak, ez után csak kisebb változások következtek be. A vállalkozási szféra már a nyolcvanas évek közepétől dinamikusan növekedett, s térnyerése napjainkig töretlen. Míg 1982-ben a foglalkoztatottaknak csupán 2,8 s zázaléka volt önálló foglalkozású, a rendszerváltást megelőző évben ez az arány már 4,5 százalékra emelkedett. A rendszerváltás évében a munkaerőpiacon jelen lévők 6 százaléka volt vállalkozó, s napjainkban minden tizedik gazdaságilag aktív magyar polgár saját vállalkozásban dolgozik. A munkanélküliség a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban megjelent Magyarországon. A „tetőpontot” 1993-ban érte el amikor is a gazdaságilag aktív népesség 17%-a volt munkanélküli.

Ezt követően csökkent a munkanélküliek száma, s úgy tűnik 1996-ra beállt egy 13-15 %-os, viszonylag stabil szintre. A munkanélküliség önmagában is komoly anyagi és pszichés problémát jelent az egyének számára, s ezt a hatást tovább fokozta az a tény, hogy akik valamikor munkanélkülivé váltak, nagy valószínűséggel hosszabb időszakon keresztül munkanélküliek is maradtak. A munkanélküliségi ráta jelenleg hazánkban 5,7 százalék ami 0,2 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A munkanélküliség csökkenése mellett nőt a foglalkoztatottság. Jelenleg a foglalkoztatottak száma Magyarországon 3 millió 928 ezer. A munkavállalási korú népesség 64,8 százaléka van jelen a munkaerőpiacon most 2003-ban. Az iskolarendszer és a társadalmi változások közötti kölcsönhatás szempontjából ki kell emelnünk azt, hogy a munkanélküliségi ráta magas a tizenévesek körében. Azok közül a fiatalok közül, akik

tizenéves korban otthagyják az iskolapadot, csupán minden második tud elhelyezkedni. E fiatalok másik fele az iskolából kikerülve egyből munkanélkülivé válik Ennek egyik oka az, hogy a fejlettebb, piaci viszonyok között általában kisebb igény mutatkozik az alacsony iskolázottságú, szakképzetlen munkaerő iránt a tizenévesek korosztályában azonban még ezt is kétszeresen haladja meg a munkanélküliek aránya. A munkanélküliség százalékos alakulása életkor és iskolai végzettség szerint. ÉLETKOR FOGLALKOZTATOTT MUNKANÉLKÜ INAKTÍ ÖSS LI V Z MUNKARÁTA 16-19 év 7 7 86 100 51,4 20-29 év 65 10 25 100 14 30-39 év 76 12 12 100 14 40-45 év 70 8 22 100 10,7 55 év 11 1 87 100 10,6 20 7 73 100 25,9 SZAKMUNLÁSKÉPZŐ 59 11 30 100 15,7 KÖZÉPISKOLA 60 6 34 100 9,6 FELSŐFOKÚ 80 1 19 100 1,7 EGYÜTT 47 7 46 100 13,4 ISKOLAI VÉGZETSÉG 8 ÁLTALÁNOS,VAGY KISEBB A tizenévesek

munkanélküliségét azért is kiemelt probléma kell kezelni, mert ezek a fiatalok közvetlenül az iskola befejezése vagy abbahagyása után váltak munkanélkülivé, még soha nem dolgoztak, így első „aktív” élményük saját feleslegességük érzése. Valószínűleg tehát sokkal nehezebben viselik el e munkanélküliség pszichés terheit, mint azok akik, már dolgoztak valamikor, voltak „hasznos polgárai” a társadalomnak, s a későbbiekben estek ki a munkaerőpiacról. A munkanélküli tizenévesek nagyobb valószínűséggel „találnak egymásra” verődnek olyan csoportokba, amely domináns életérzésé a feleslegesség lesz. Minél magasabb valakinek az iskolai végzetsége, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy munkanélkülivé válik. A „választóvonalat” az érettségi szintjén húzhatjuk meg (egyenlőre) A szakképesítéssel nem rendelkezők körében a munkanélküliségi ráta az átlagot jóval meghaladhatja (26%-os), a

szakmunkás végzettségűek körében is valamivel magasabb az átlagosnál (15,7%-os), míg az érettségizettek között a munkanélküliségi ráta „csupán” 9,6%os, s a felsőfokú végzettségűek körében az átlagosnál lényegesen kevesebb (1,7%) munkanélküli volt. Mindez felhívja a figyelmet az iskola kitüntetett szerepére Nemcsak azért, mert a magasabb iskolázottsággal nagyobb az elhelyezkedés, nemcsak azért, mert a gazdaság egyre képzettebb munkaerőt igényel, de azért is, mert az iskoláskorú gyerekeket kevésbé alkalmazzák a munkaadók, mint hasonlóan alacsony végzettségű felnőtt társaikat. A jövedelmi egyenlőtlenség alakulása A rendszerváltást követő gazdasági válság együttesen jelentős változásokat hoztak a lakosság jövedelemszerkezetében, és a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulásában is. A szovjet típusú társadalmi berendezkedés korszakában a jövedelmeket alapvetően a központi akarat határozta meg és

szabályozta, a jövedelmi egyenlőtlenségek fő forrása – közvetlenül, vagy közvetett módon – az állami újraelosztás volt. A szocialista egyenlősítő törekvések elsősorban a nyugati társadalmakban viszonylag magasabb jövedelemmel rendelkező csoportok – vezetők és értelmiségiek – jövedelmét húzták lejjebb, közelebb az átlaghoz. A politikai változásokat követően a piacképes szakképzettséggel rendelkezők szabadon választhattak az itthonmaradás, vagy a külföldi munkavégzés között. Ahhoz, hogy a magasan képzett szakemberek tömege ne áramoljon ki az országból, az itthoni, korábban erősen nyomott jövedelműknek emelkednie kellett. A határok kinyílása tehát már önmagában is a NyugatEurópaihoz hasonló jövedelmi viszonyokat kellett, hogy eredményezze az alkalmazottak körében is. A magánvállalkozások – és különösen a külföldi tulajdonban levő vállalkozások – ugyancsak a korábbi állami szektorban

megszokottnál lényegesebben magasabb fizetést nyújtottak gazdasági szakembereiknek – többek között így biztosították, hogy a jelentkezők nagy tömegéből választhatják ki a legalkalmasabbakat cégük vezető pozícióiba. 1992 és 1996 között a felső vezetők átlagos jövedelme több, mint a kétszeresére nőtt, növekedett ezen időszak alatt. Ugyanakkor a képzetlen munkások átlagos jövedelme csak 53%-kal emelkedett ez az átlagtól való leszakadást eredményezte. Foglalkozási csoportok 1992 Havi átlagjövedelem 1996 1992-1996 Felsővezető Középvezető Alsóvezető Értelmiségi Egyéb szellemi Kereskedő Szakmunkás Szakképzett mg. Betanított munkás Segédmunkás Összesen foglalkoztatott 45003 32929 23175 23689 17424 24964 16338 14447 14332 13982 18929 100035 57681 42543 46867 33010 42714 31433 28313 24973 21356 36629 222,2 174,9 183,6 197,9 189,5 171,1 192,4 195,9 174,3 152,7 190,2 Munkanélküli GYES-GYED Nyugdíjas 9208 8362 8811

13609 16619 17585 147,8 198,7 199,6 Inflációs ráta 235,7 Miközben a foglalkoztatottak többségének a jövedelmét 1996-ra alapvetően a piaci viszonyok határozták meg, és az állami újraelosztásnak másodlagos, jövedelem-kiegyenlítő funkcióba szorult vissza, az inaktív jövedelme továbbra is alapvetően a redisztribúció függvénye volt. Az inaktívak jövedelme tehát döntően a kormányzati döntésektől függött, s ezeknek megfelelően jelentős ingadozást mutat évről évre. Összességében azonban a nyugdíjasok és a kismamák relatív jövedelmi pozítiója nem romlott a rendszerváltást követő években. Ellenkezőleg: átlagos jövedelem-növekedésük meghaladja az aktív keresőkét is Nem feltétlenül jelenti azt, hogy e csoport ne lett volna szegényebb a r endszerváltást követően. Igaz az, hogy a magyar társadalom döntő többségének életszínvonala csökkent a rendszerváltást követően: mind a háztartásokon belüli egy

főre jutó jövedelem növekedése, mind pedig a személyes jövedelmek növekedése minden évben lényegesen alatta maradt az infláció mértékének még azokban a csoportokban is, amelyek javítani tudtak relatív jövedelmi pozíciójukon. A nyugdíjasok és a GYES-en, GYED–en levők jövedelemnövekedése is lényegesen kisebb, mint az árak növekedése. Az inaktívak átlagos jövedelme fele-harmada a foglalkoztatottakénak, így az általános életszínvonal csökkenés náluk azt eredményezi, hogy sokan alapvető szükségleteiket sem képesek kielégíteni. Legrosszabb anyagi helyzetbe a munkanélküliek kerültek. Egyrészt, az aktív keresőből munkanélkülivé válók jövedelme egyik napról a másikra felére-harmadára csökkent átlagosan, másrészt pedig a munkanélküliek jövedelmének növekedése maradt le a v izsgált foglalkozási csoportok közül leginkább az árak növekedésétől. Míg az árszínvonal 135%-kal haladta meg az 1992 é vit, addig a

munkanélküliek jövedelme csupán 48%-kal növekedett ezen időszak alatt. A munkanélküliek jelentős részének nagyon kicsi az esélye arra, hogy visszaverekedje magát az aktív keresők táborába, tehát tartós munkanélküliségre kell berendezkedniük, őket reménytelenül leszakadóknak kell tekintenünk. Átalakult az egyenlőtlenségek belső szerkezete, nőtt a vezetők és beosztottak, a szakképzett és szakképtelenek, a m agán-, és a közszférában foglalkoztatottak jövedelme közötti különbség, ami a társadalmi státusz kristályozódását, a státuszinkonzisztencia csökkenését eredményezte. A rendszerváltást közvetlenül követő időszakban a középső jövedelmi helyzetűek relatív jövedelmi pozíciója erőteljesebben romlott, mit a leggazdagabbak és a legszegényebbek jövedelmi helyzete. Háztartásokat vizsgáljuk, amelyben élnek gyerekek. Azokban a háztartásokban, ahol 14 év alatti gyerekek élnek, az átlagosnál lényegesen

magasabb az aktív kereső háztartásfők aránya. A háztartásfő nem feltétlenül az apa: definició szerint a legidősebb aktív kereső férfit, ennek hiányában a legidősebb aktív kereső nőt tekintjük háztartásfőnek. A gyerekek háromnegyede olyan családban él, ahol legalább egy felnőtt dolgozik, miközben a teljes magyar népesség csupán bő felének a háztartásában aktív kereső a háztartásfő. Mind a teljes népességben, mind pedig a gyerekek háztartásában valamelyest csökkent az aktív háztartásfők aránya 1992 és 1997 között. 1996-ban tíz kisgyerek közül három olyan családban él, ahol nincs aktív kereső. Ez nem a munkanélküliség térhódítása miatt van A munkanélküliség Magyarországon az 1992-es, 1993-as években tetőzött – akkor tehát, amikor a gazdasági szerkezetátalakítás és a rendszerváltást követő gazdasági válság negatív hatásai egymást erősítették. Ebben az időszakban a teljes népesség 6-8%-a

élt olyan családban, ahol a háztartásfő munkanélküli volt ( tehát sem aktív, sem pedig inaktív kereső nem volt a családban). A gyerekes családokat a válság az átlagosnál kétszer jobban sújtotta, ami azt eredményezte, hogy a rendszerváltást közvetlenül követő időszakban minden tizedik gyerek olyan családban élt, ahol a háztartásfő munkanélküli volt. A későbbiekben a munkanélküliség csökkent a társadalomban, egyre kevesebb olyan család van, ahol munkanélküli a családfő. A gyerekek családját azonban továbbra is az átlagosnál kétszer gyakrabban sújtja a munkanélküliség: 1996-ban a teljes népességnek már csak a 3 ,6%-a élt olyan háztartásban ahol munkanélküli volt a családfő, míg az egészen kicsi ( n7 év alatti) gyerekeknél ez az arány 7,7% volt, és az iskoláskorúak esetében is %% a megfelelő mutató. A munkanélküliség eltérő mértékű Magyarország különböző régióiban. Legkisebb a munkanélküliség

Budapesten, és a dunántúli városokban, míg az északkeleti régió felé haladva egyre több munkanélküli található a gazdaságilag aktív korú népesség körében. Hasonló tendenciákat figyelhetünk meg a munkanélküli háztartásfők esetében is. Budapesten már alig akad olyan háztartás, ahol a munkaképes korú családtagok egyikének sem volt munkája: a budapesti személyek csupán egy-másfél százaléka él olyan családban, ahol a háztartásfő munkanélküli, s Budapesten nincs lényeges eltérés a gyerekek és a felnőttek családjában mutatkozó munkanélküliség között. A Dunántúlon a munkanélküli háztartásfők aránya közel megegyezik az országos átlaggal, s még itt sem figyelhető meg lényeges különbség a kicsik és a nagyok között. Az alföldi gyerekes családok körében már lényegesen súlyosabb problémának tűnik a munkanélküliség, a nagyon kicsi gyerekek közül közel minden tizedik (9,1%) olyan családban él, ahol a

családfő munkanélküli. S végül, de nem utolsó sorban, az északkeleti régióban a munkanélküliség különösen súlyos problémának tűnik a gyerekesek körében. Szegénység Általában elmondható, hogy nőtt Magyarországon a szegénység, hiszen a társadalom nagy tömegeinek reáljövedelme, életszínvonala csökkent. Az általános elszegényedésen belül is különösen nehéz helyzetben vannak azok, akinek a jövedelmi helyzete a folyamatosan süllyedő átlagnál is lényegesen rosszabb. A leginkább veszélyeztetett társadalmi-demográfiai csoportokat hagyományosan az alapján mutathatjuk ki, hogy közülük hányan tartoznak a legkisebb jövedelmű 20 %-ába. Amennyiben ez az arány 20% körül mozog, akkor az adott csoport tagjai között nem található az átlagosnál több szegény, míg magasabb arány esetén a vizsgált csoport relatív jövedelmi pozíciója az átlagosnál rosszabb. Már a rendszerváltást megelőző időszakra is jellemző

volt, hogy a magasabb foglalkozási státuszú személyek és az iskolázottabbak az átlagosnál nagyobb jövedelemre tettek szert, közülük kevesebben kerültek a szegények közé. Ugyancsak a h agyományosan szegények közé tartoznak a k isebb településen, illetve az ország elmaradottabb régióban élők. Az inaktívak jövedelme jelentős mértékben függ az állami intézkedésektől, de a kisebb-nagyobb hullámzásokkal együtt általában elmondható, hogy jövedelmi helyzetük rosszabb, mint az aktív keresőké. S végül, de nem utolsó sorban, a családi életciklus elején és végén levők is a hagyományos szegények közé sorolhatók. A piacgazdaságokra való áttérés azt eredményezte, hogy jelentősen szétnyílt a jövedelmi olló a magasabb és alacsonyabb foglalkozási státuszúak között. A felső vezetők illetve az értelmiségiek 6%-a tartozott 1992-ben a n épesség legszegényebb egyötödébe – ami jelentős alulprezentáltságot jelent;

négy évvel később azonban már gyakorlatilag egyetlen vezető, vagy értelmiségi beosztású aktív kereső sem volt szegény. Általában, a szellemi munkát végzők kisebb eséllyel kerülnek a szegények közé, mint a fizikai dolgozók. Az alsó vezetők körében a szegénnyé válás valószínűsége 7%-ról 4,6%-ra csökkent, az irodai dolgozók körében pedig 10,6%-ról 7%-ra – az átlagos 20%-os „viszonyítási alaphoz” képest. Háztartásbelin, illetve egyéb eltartotton túl a munkanélküliség valószínűsíti leginkább a szegénységbe kerülést. Cigány gyerekek A rendszerváltás negatív társadalmi hatásai talán leginkább a cigányokat érintették. Ők voltak azok, akik leghamarabb elvesztették az állásukat, ők azok, akik – részben alacsony iskolai végzettségük, szakképzetlenségük miatt – a legnehezebben találnak maguknak munkát. A cigányok többségének napjainkra a tartós munkanélküliségre kell

berendezkedniük. A cigány munkanélküliség – a teljes felnőtt népesség adatait elemezve – nyolcszorosa a nem cigányokénak, az inaktivitás pedig kétszerese. A cigány háztartásfőknek csupán 18%-a dolgozik – a cigányok 82%-ának a cs aládjában tehát nincsen egyetlen aktív kereső családtag sem! A cigány háztartásfők kétharmada (63%) egyéb inaktív, 19%-a pedig munkanélküli. A felnőtt cigány népesség körében hétszer annyi munkanélküli van, mint a nem cigány népességben, addig a cigány lakosság háztartásfői közül tízszer annyian munkanélküliek, mint ahány munkanélküli van a nem cigány háztartásfők között. A családi jövedelmek szórása a cigány háztartásokban lényegesen kisebb, mint a nem cigányokéban, a cigány háztartások között tehát kisebb a jövedelmi egyenlőtlenség, „egyenlők a szegénységben”. Ugyanakkor a cigány háztartások többségében lényegesen többen élnek, mint a nem cigányokéban:

fele annyi az egy-két fős háztartások aránya, közel kétszer annyi az 5 fős, és ötször annyi az öt fősnél is nagyobb háztartások aránya körükben, mint a nem cigány háztartásokban. Végeredményben, a cigányok egynegyede hat fős, vagy ennél is nagyobb családban él, míg a n em cigányoknak csupán 5%-a él nagy családban mindezek együtt azt eredményezik, hogy a cigányok egy főre jutó átlagos jövedelme nem éri el a n em cigányok egy főre jutó jövedelmének a felét sem. A cigány családokban az átlagosnál lényegesen több gyerek születik. Ennek eredményeképpen a fiatalabb népességen belül egyre nagyobb és nagyobb a cigányok aránya. Magyarországon minden tizedik hét évnél fiatalabb gyerek cigány, az általános iskolás korúak 7%-a cigány, míg az idősebbek körében a cigányok aránya csupán 3%. A cigány népesség területileg erőteljesen koncentrálódott az északkeleti régiókba Ugyancsak az átlagosnál több cigány

található az Alföldön: itt valamivel több, mint minden tizedik gyerek cigány származású. Ennél lényegesen kevesebb cigány él a D unántúlon és Budapesten. Mindezek együttesen azt eredményezik, hogy a cigányok elképesztően nagy rétege nagyon szegény. Bűnözés A bűnözés, és ezen belül is a gyermekkorú és fiatalkorú bűnelkövetők számáról minden évben megjelennek a rendőrségi statisztikák. A rendőrségi statisztikák ugyanis csak azokról az esetekről tudnak számot adni, amelyeket bejelentettek, és amelynek a tetteseit felderítették. A legtöbb olyan tipikus gyerek-bűnről, mint a biciklilopás, kisebb áruházi lopás, stb. a rendőrség nem szerez tudomást – ha a g yereket elfogják, esetleg egy-két pofon után visszaveszik a lopott holmit, és futni hagyják. Alkoholizmus A rendszerváltást követő időszakban Magyarországon valamelyest csökkent az alkoholfogyasztás. Ugyanakkor új alkoholfogyasztó rétegek jelentek meg,

illetve erősödtek meg: a nők és a fiatalok. A fiatalok egyre korábbi időpontban kezdenek inni, és – ellentétben az országos trenddel, ami tömény szesz visszaszorulását, és a sör egyre kedveltebbé válását mutatja – a fiatalok körében a tömény szesz különösen nagy népszerűségnek örvend. Egy 1998-as, a budapesti középiskolákban végzett felmérés szerint a 17 éves középiskolások közel fele hétvégi ivónak volt tekinthető, azaz a felmérést megelőző hónapban 1-5 alkalommal ivott alkoholt, 8%-uk ennél gyakrabban, de nem mindennapos rendszerességgel ivott, míg 1%-uk gyakorlatilag minden nap fogyasztott alkoholt. Később hasonló kérdéseket tettek fel magyarországi középiskolásoknak. Ezek az adatok az 1998-asnál lényegesen nagyobb arányban jeleztek olyan fiatalokat, akik komolyan isznak: a megkérdezett 16 é ves középiskolások 27,7 % -a a kérdezés előtti hónapban több, mint 20 alkalommal fogyasztott alkoholt. Drog A

fiatalok drogfogyasztásával kapcsolatban még nehezebb megbízható statisztikákhoz jutni, mint a fiatalkorú bűnözők esetében. Csupán 1995 óta rendelkezünk a kábítószerfüggőkről viszonylag megbízható statisztikával E szerint 1995 decemberében kevesebb, mint 2000 35 év alatti nyilvántartott drogfüggő volt Magyarországon – 1389 férfi és 534 nő. Az idősebbik korosztályban a drog elterjedtsége sokkal ritkább: csupán 1300 35 évnél idősebb drogfüggőt regisztráltak 1995-ben. Önbevalláson alapuló survey-vizsgálatok tanúsága szerint már a drogfogyasztás – legalább a kipróbálás szintjén egyre szélesebb rétegek körében terjedt el. 1990-ben a t eljes felnőtt népesség 5,5%-a próbált már ki valamilyen visszaélésre alkalmas szert. Az altatókkal, nyugtatókkal való visszaélés minden korosztályban egyenletes gyakorisággal fordult elő, míg a „klasszikus” drogok és a szipuzás kizárólag a harminc év alatti korosztályra

volt jellemző. A kábítószer tehát kimondottan a fiatalok problémájának tűnik. A kilencvenes években a f iatalok körében egyre elterjedtebbé váltak a klasszikus drogok, miközben a szipuzás szokása jelentősen visszaszorult. A kilencvenes évek elején a középiskolások harmada-negyede ítélte meg úgy, hogy Magyarországon könnyű hozzájutni a klasszikus drogokhoz. Marihuanához, LSD-hez, amfetamin-származékokhoz többen, heroinhoz kevesebben tudtak volna ebben az időben hozzájutni. A kemény drogok megjelenése után pár évvel a felnőttek észlelték a problémát, és igyekeztek megszigorítani a kábítószerhez való hozzájutást. Ennek eredményét tükrözi Elekes és Paksi 1995-ös vizsgálata, amely szerint 1995-ben a középiskolásoknak csupán 5%-a értékelte úgy, hogy Magyarországon könnyű az olyan drogokhoz hozzájutni, mint az amfetamin, LSD, heroin, kokain, vagy extasy. A tiltott drogok fogyasztása leginkább a két szélső

társadalmi hátterű – nagyon alacsony, és nagyon magas társadalmi státuszú családból származó – tizenévesek körében terjedt el. A gyerekek iskolai teljesítménye és a drogfogyasztás között is hasonló összefüggéseket tapasztaltak: az átlagosnál lényegesen rosszabb, vagy lényegesen jobb tanulmányi eredményű diákok körében. Napjainkban is terjedő tendenciát mutat a drogok fogyasztása. Ezek az itt megemlített problémák mind elősegítik a munkanélküliség kialakulását, növekedését. Vannak más jellegű okok is a munkanélküliség kialakulásának magyarázatára Egy ország gazdaságához hozzátartozik a munkanélküliség de a munkanélküliség szükségszerű velejárója a piacgazdaságnak vagy esetleg annak bizonyos fejlettségi szintjén kiküszöbölhető? Nincs olyan szabad piacgazdaság, amelyben ne lenne bizonyos munkanélküliség, habár az a munkanélküliségi ráta, ami még összeegyeztethető a stabil inflációval,

nagyon különböző lehet.4-től 10 százalékig számolhatunk, attól függően, hogy mennyire rugalmas az adott piac. A munkanélküliség kiküszöbölhetetlen, de ez nem szükségképpen jár azzal, hogy olyan regionális különbségek tartósuljanak, mint Magyarországon. Napjainkban a munkanélküliség komoly társadalmi és szociális probléma. Sok embert érint valamilyen formában sőt a munkával rerndelkezők is érintve érezhetik magukat, mert bármikor kerülhetnek hasonló helyzetbe. A munkanélküli közgazdasági meghatározás alapján az a személy aki a megelőző egy hónapban nem dolgozott és munkát keres. A fő probléma a munkanélküliségre gyakorolt hatása. A munkanélküliség csökkenti az egyén önbecsülését, mellőzöttnek érzi magát , akire nincs szükség a társadalomnak és kénytelen segélyből megélni. Frusztált helyzetet teremt, hogy nem tudja családját, magát kellőképpen eltartani Nincs elég pénz a következő nemzedék

felnevelésére sem Kevesebbet olvasnak keveset művelődnek, ezzel csökken szellemi színvonala. A munkanélküliség t ársadalmi problémájának megoldásához véleményem szerint nagyon fontos a t ársadalmi összefogás, csak így tehetünk ellene bármit is. A társadalmi összefogást hátráltatja, hogy sok ember úgy gondolja, hogy a munkanélküli csak azért nem dolgozik, mert nem akar. Így segíteni senki nem hajlandó senki. Pedig ez a megállapítás koránt sem helyes, bár tény, hogy vannak olyan munkanélküliek akikre igaz, de nem ez a döntő hányad. Az orvosláshoz lényeges továbbá, hogy ismerjük a munkanélküliség okait. Ez azonban sokfajta lehet Legjellemzőbb a kereslet meghatározása a piacon, vagy a technikai haladás kiváltotta munkaerő felesleg. De okozhatják egyszerű munkahelyi feszültségek is Egyik nagy probléma a különösen alacsony az iskolázatlan magyarok foglalkoztatása. Ennek tudható be a segédmunkás romák kiszorulása a

munkaerőpiacról. Az alacsony képzettségűek miatt kockázatos a m inimálbér emelése, a k ülföldi munkavállalók beengedése a m agyar piacra, hiszen éppen ezt a t ömeges aluliskolázott réteget kellene vonzóvá tenni a vállalkozások számára. Ez viszont csak nagyon alacsony bérek esetén képzelhető el Nem biztos, hogy minimálbérszinten foglalkoztatják őket. A minimálbér alatti pénzért viszont nem érdemes reggel fölkelni, akkor inkább a szociális segély. Nyugaton számtalan vizsgálatot végeztek, amelyek az alacsony munkabér és a munkanélküliség viszonyát elemezték, egyebek mellett az emberi boldogság forrására vonatkozóan. Mind azt mutatták, hogy a munkanélküliség sokkal inkább teszi boldogtalanná az embereket, mint az alacsonyabb bér. A magasabb munkabért is hajlandóak az emberek föláldozni azért, hogy elkerüljék a munkanélküliséget. Nincs ez másként Magyarországon sem. A minimálbér minden kormány számára kiváló

eszköz a populista öndicséretre és a sikerpropagandára. A politikus a minimálbérrel bizonyítja szociális érzékenységét és a legszegényebbek sorsa iránti fogékonyságát. Az árral szemben úszó közgazdász, szociológus és statisztikus ellenben régóta érvel a minimálbér intézmény ellen. A minimálbérrel szembeni legfontosabb elméleti közgazdaságtani érv az, hogy versenypiaci viszonyok közepette növeli a munkanélküliséget, ha összege magasabb, mint a munkaerőpiaci kereslet és kínálat által meghatározott egyensúlyi állapothoz tartozó bér. Gazdasági növekedés idején, amikor nő a munkaerő kereslet, a minimálbér fékezi a növekedést, tehát a munkanélküliség is lassabban csökken miatta. Recesszió idején pedig katalizátorként működik, felgyorsítja a munkanélküliség növekedését. Érdemes megemlíteni a diplomások helyzetét. A diplomás túltermelés a felsőfokú végzettségűek munkanélküliségében érhető

tetten. Közismert, hogy az alacsony iskolázottságúak, a képzetlenek gyakrabban és hosszabb ideig vannak munka nélkül, mint a tanultabbak. Ez most a felsőfokú képzés rohamos felfutásával párhuzamosan változóban van. Hazánkban a diplomás munkanélküliek aránya a regisztrált, nyilvántartott munkanélküliek között elég kicsi alig három négy százalék. Valóságos arányuk azonban ennél lényegesen magasabb. A diplomások ugyanis nagyobb részben mulasztják el a munkaügyi szerveknél való jelentkezést, mint a nem diplomázottak. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a munkaügyi szervek segítségével majd munkához jutnak. A felsőoktatás gyors ütemű növekedésével mind több diplomás fizikai dolgozóként, irodai alkalmazottként, iparosként stb. keresi meg kenyerét A munkafeladathoz képest „túlképzett” dolgozó rendszerint kedvetlenül és ezért gyenge eredménnyel végzi a munkáját. A gazdaságilag magasan fejlett országokban

gyakori, hogy a felvételre jelentkező munkavállalót túlképzettségre hivatkozva visszautasítják. Ez már nálunk sem ritka Amikor a diplomások jelentős része képzetségénél alacsonyabb szintű munkakört tölt be, akkor az alacsonyabb szintű követelményeket támasztó munkakört tölt be, akkor az alacsonyabb képzettségű munkavállalók rovására, az ö kiszorításukkal jut munkahelyhez. A diplomás-túltermelés így rejtve marad, az nagyrészt az alacsonyabban képzettek soraiban okoz munkanélküliséget. A diplomások főként a dekvalifikáció hátrányait viselik A diplomás túltermelés elsősorban a felsőfokon tanulok számának rendkívül gyors, a kereslet növekedését meghaladó emelkedésből fakad. Ennek sok oka van Mindenek előtt az egyetemekre és főiskolákra bejutni vágyó fiatalok és a szülők igénye a továbbtanulásra. De messzemenően érdekelt a hallgatói létszám szakadatlan növekedésében maga az oktatási intézmény is,

mivel főképp ettől függ a jövedelme, anyagi helyzete. Végül szívesen támogatják a felsőfokon tanulók számának növelését a politikusok is, szinte pártállástól függetlenül. Egy részt- a munkaerő egy részének a munkaerőpiacról való kivonásával – enyhíti az utóbbira nehezedő nyomást, a munkaerő kínálat túlsúlyát a – keresettel szemben. Másrészt egy ilyen indítvány akár ésszerű, akár nem széles körben szimpátiát kelthet, növelheti kezdeményezőjének népszerűégét. A piacváltás, a beáramló külföldi tőke, hazai vállalatainak újjászervezése és technikai megújítása nem csak a gazdaság tevékenységi struktúráját változtatták meg, hanem gazdaságuk sok területén a termelés technikai felszereltsége is magasabb szintre emelkedett. A hazai feldolgozóipar számottevő része élenjáró minőséget képviselve vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban. Az Európai Unóba való belépést követően

munkanélküliség kérdésében csak találgatások vannak. Az Európai Unióra az átmeneti munkanélküliség az igaz Ausztriában például a munkanélküliség növekedett az Unióhoz való csatlakozást követően. Csatlakozást megelőzően munkanélküliség 3-4 százalék volt ma 9 százaléknál tartanak. Az EURO mint készpénz bevezetése soknapi szükségletű árunál hihetetlen dráguláshullámhoz vezet majd. Ausztriában az Unóba való belépés a mezőgazdaság összeomlását jelentette. Csökkentek a mezőgazdasági üzemek és az erdészeti üzemek száma. Ez azt jelentette, hogy több ezer parasztcsaládnak kellett feltartani a mezőgazdaságot. Azzal, hogy az Európai Unió tagjává válunk jelentős mértékben megfog változni Magyarország munkaerőpiaca, az országhatárok megnyílása egy bizonyos réteg számára kedvezőbbé teszi majd az elhelyezkedést és a megélhetést, de lesz olyan réteg akinek nehezebb lesz mint jelenleg. A munkanélküliség

mint probléma akkor is fennfog állni, mert nehezen kiküszöbölhető gazdasági és szociológiai tényezők fejtik ki hatásukat. A munkanélküliség a gazdaság velejárója. Felhasznált Irodalom: Kosáry Domokos: Magyarország Európa újabb kori nemzetközi rendszerében Szamuely László Csaba László: Rendszerváltás a közgazdaságtanban közgazdaságtan a rendszerváltozásban Közgazdasági Szemle 1995.0104 szám