Oktatás | Tanulmányok, esszék » Barabás Mónika - A kibocsátás meghatározódása az Európai Unió felsőoktatásában

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Gazdaságelméleti tanszék Házi dolgozat összehasonlító gazdaságtan tantárgyból A KIBOCSÁTÁS MEGHATÁROZÓDÁSA AZ EURÓPAI UNIÓ FELSŐOKTATÁSÁBAN Budapest, 2003. november 25 Készítette: Barabás Mónika 2003/2004 tanév I. félév II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező tagozat C CSOPORT -1- TARTALOMJEGYZÉK 1. Politikai-történelmi háttér 2. Felsőoktatás az Európai Unióban 2.1 A csatlakozás feltételei az oktatás területén 2.11 Oktatási rendszerek 2.12 Humán erőforrás politika 2.121 Szakképzési nehézségek 2.122 A szociális partnerek szerepe az oktatásban 2.2 Követendő oktatási politika 2.3 Az Európai Unió oktatási és képzési politikája részletesen 2.31 Politikai irányvonal 2.32 Programok és kezdeményezések 3. Előrejelzések a fejlődés várható alakulásáról 4. Irodalomjegyzék -2- 1.

Politikai-történelmi háttér Napjainkban, az Európai Unió tagországai bővítésének küszöbén egyre gyakoribb téma a felsőoktatás színvonalának fejlesztése és a minsőségi munkaerő alkalmazása. A gazdaság mindenkori állapotát és versenyképességét jelentős mértékben befolyásolja a szellemi tőke színvonala, a munkaerő-piac összetétele és versenyképessége, mely nagy hatásfokkal javíthatja adott technológiai feltételek mellett az adott térség termelékenységét, valamint az innováció révén komoly erőfölényt jelent a piaci versenypozíciók elfoglalásánál. 2. Felsőoktatás az Európai Unióban 2.1A csatlakozás feltételei az oktatás területén 2.11 Oktatási rendszerek Európa gazdasági és társadalmi rendszere a 2.3 fejezetben ismertetett négy egymással összefüggő tényező kombinációján alapul: ezek a tényezők a kutatás, oktatás és innováció és az egyetemek között helyezkedik el. Valójában az egyetemek

használják az európai kutatások 34%-át, bár a nemzeti számadatok elég változóan alakulnak (26% Németországban, 55% Spanyolországban és 70% feletti az arány Görögországban). Az összes alapkutatás mintegy 80%-a is nekik köszönhető. Megfigyelhető továbbá a hallgatók létszámának folyamatos növekedése az egyre erősödő felsőoktatásban, s ezzel nagy mértékben hozzájárulnak az európai gazdaság versenyképességéhez és erősödéséhez: az európaiak harmada dolgozik ma a magas ismeretintenzitást követelő szektorokban (Dánia és Svédország esetében ez az arány 40% feletti), melyek az 1999 és 2000 között létesített új munkahelyek közel felét biztosítják. -3- Az egyetemek más területeken is hozzájárulnak a lisszaboni stratégia megvalósításához: különösen a foglalkoztatás és a szociális kohézió területein, és az oktatás általános színonalának fejlesztésében. Ma már a fiatalok sokkal nagyobb

hányada rendelkezik felsőfokú képesítéssel, mint a korábbi generációk esetében. Az európai népesség 35-39 év közötti népességének 20%-a rendelkezik felsőfokú képesítéssel, az 55-59 év közötti korosztály megközelítően 12,5%-ot tesz ki. Ha a teljes 25 és 64 év közötti népességcsoportot vizsgáljuk, a felsőfokú végzettségű alkalmazottak aránya 2001-ben 84% volt. Ez annyit jelent, hogy az átlag feletti kb. 15% rendelkezik az összes képesítési fokozattal, és megközelítőleg 30%-ot jelent az a réteg, amely amely csak középiskolai tanulmányait fejezte be. Végülis a felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkanélküli rátája 2001-ben 3,9% körül mozgott, ez harmada az alacsonyabban kvalifikált személyekének. Mint a fenti adatokból is sejthető, az európai oktatási rendszer és emiatt a kibocsátás még korántsem eléggé hatékony, főleg ahhoz képest, hogy Európa a tudás-bázisára kívánja alapozni gazdaságának

jövőjét. A fejlesztésben erős motiváló tényezőt jelent legfőképpen az USA és némelyest Japán előrehaladott állapota, melyre az brüsszeli nyilatkozatok számos helyen utalnak. A lemaradások leküzdésére ezért számos irányelv és program került kidolgozásra, melyek komoly változást okoznak a globális szakképzés területén. 2.12 Humán erőforrás politika 2.121 Szakképzési nehézségek A szakképzéssel szörösan összefüggő másik tényező, mely a térség egyik legfontosabb termelési tényezője a munkaerő. A humán erőforrások egy adott országon belüli állapota erősen függ a demográfiai tényezőktől. A demográfiai trendek Európa-szerte a népesség elöregedését jelzik, ami azt jelenti, hogy csökken a munkaerőpiacra belépő fiatalok száma és a munkaképes korú népességen belüli aránya. Ezáltal a munkaerőpiacon felértékelődik az idősebb munkavállalók szerepe s mivel közöttük általában magasabb arányt

képviselnek az alacsonyabb képzettségűek, kiemelt fontosságra tesz szert az idősebb munkavállalók át- és továbbképzése. -4- Ennek az új követelménynek sikeresebben tesznek eleget azok az országok, amelyek értékrendjében már eddig is nagyobb szerep jutott a felnőttoktatásnak. Kutatásunk tárgyát képező országokban az egyes korcsoportok beiskolázási rátája a fiatalabb, illetve a teljes népesség képzettségi és iskolázottsági szintje tág határok között mozog. A fenti mutatók tekintetében gyakran az egyes országokon belül is meglepő aránytalalnságokkal találkozhatunk. Például Irország, ahol nemzetközi összehasonlitásban is magas a felsőfokú végzettségűek aránya, a középfokú szakképzettséggel rendelkezők súlyát tekintve jelentősen elmarad az OECD-átlagától. Irország ezen túlmenően a szakképzés vonatkozásában is gyengébb eredményt mutat a fejlett európai országoknál. Ez valószinűleg részben azzal

magyarázható, hogy Irországban igen magas a kis cégek száma. Ez a jelenség ráirányitja a figyelmet a cégméret, illetve a képzés mennyiségi éa minősége közötti összefüggések fontosságára. A vázolt jelenség egyik magyarázata az lehet, hogy Irországban a munkaerő-felvételnél az iskolázottság szintjét, nem pedig tartalmát tekintik prioritásnak. Ezért a diákok középiskolai tanulmányaik után inkább a felsőoktatási intézményekbe törekednek, minthogy szakmát tanuljanak. Hasonló gondokkal találkozhatunk például Svédországban, ahol nagyon kevés fiatal választja az ipari jellegű szakképzési programokat, s a végzettek száma, s gyakran tudásuk szinvonala alatta marad a munkaerő-piaci keresletnek. A szakképzés vonzóvá tétele fontos célkitűzést jelentett mind a nyolc vizsgált országban. A kormányok a végrehajtott reformok segitségével olyan szakképzési rendszert próbálnak kialakitani, amely azon túlmenően, hogy vonzó

a fiatalok számára, megpróbálja kielégiteni a gazdaság folyamatosan változó igényeit, s ugyanakkor biztosítja a munka nélkül maradók átképzését is. Tanulságos ezzel kapcsolatban Németország példája. A német gazdaság is szembesült a középfokú szakképzett munkaerő hiányával. A felsőoktatás expanziójával párhuzamosan jelentős gondot okoz a képzett munkások iránti igénykielégitése. A szakképzés 1998-as felülvizsgálatát követően több intézkedést hoztak annak érdekében, hogy emeljék a szakképzés presztizsét, s ezáltal növeljék e területen a beiskolázottak számát. Különösen a kisebb üzemek felé próbálják terelni a fevételizőket. Megfogalmazódott a szakmák számának növelésének gondolata is, feltételezhető ugyanis, hogy további szakmák növelésével fokozni tudnák a beiskolázás mértékét. -5- A vizsgált országok az ezredfordulón azzal a kihivással is szembe találják magukat, hogy a

szakképzettség önmagában nem jelent garanciát a munkába álláshoz. Számos olyan készségről, jártasságról tudunk, amelyek nélkülözhetetlenek az elhelyezkedéshez. Ezzel párhuzamosan több országban megfigyelhető az a jelenség, miszerint növekszik azon tanulók száma, akik csak komoly nehézségek árán tuják elvégezni a középiskolát. 2.122 A szociális partnerek szerepe az oktatásban Franciaországban jelentős szerepet tölt be az 1971-ben született felnőttképzési törvény, mely egyfelől a gazdaság eredményes működését tűzte ki céljául, másfelől felvázolta a szakmai előmenetel esélyegyenlőségét és a társadalmi párbeszéd megtermtésének igényét. Dániában a szakképzés törvényis szabályozottsága az 1889. évi tanonctörvénytől datálódik, mely rögzitette a képzési vállalkozások és a tanoncok közötti szerződéses kötelezettséget. A munkaerő-piaci kérdéseket Dániában az 1960-ban megalkotott ún

továbbképzési törvény szabályozza egységes keretek között. Egységes rendszer érvényesül a képzés tartalma, a továbbképzés és a finanszirozás elvei vonatkozásában is. Németországban 1969-ben született meg a szövetségi szakképzési törvény. Ennek megfelelően a szakkézés duális rendszere az államilag elismert szakmákra készíti fel a hallgatókat. A törvény szabályozza a szakképzésekért felelősök együttműködését, így a munkkadók, a munkavállalók és a szakiskolák szerepét. A szociális partnereknek a szakmai alapképzésben tapasztalható erős befolyásával ellentétbwn a szakmai továbbképzésben korlátozott a szerepük. Németországban a továbbképzésnek nincs átfogó jogi kerete, csak kevés jogi előírás érinti bizonyos területeit. Legfontosabb a foglalkoztatottságot elősegítő törvény, amely a továbbképzés támogatásának szabályozását tartalmazza. Regionális szinten szövetségi tartomány törtvényt

fogadott el a felnőttképzésről. A munkáról szóló törvény az üzemi tanácsoknak ad egy kevés jogot a vállalati szintű képzésekben, amelyek legtöbbje egyoldalúan a menedzsment döntése szreint működik. Hollandiában, miután nincs szakképzési törvény, a felnőttek továbbképzése döntően egyéni kezdeményezésekre épül. A foglalkoztatottak képzése úgymond szabályotazlan és eléggé átláthatatlan, ezért igen fontos szerepük van a kollektív szerződéseknek, hogy valamelyest áttekinthetővé tegyék a rendszert. Feltehetőleg befolyásolni fogja a vállalaton -6- belüli képzések alakulását az üzemi tanácsokról szóló törvény, amely egyetértési jogot biztosít a tanácsoknak a képzési terveket illetően. 2.2Követendő oktatási politika A 2003. május 2-i brüsszeli nyilatkozatban kinyilvánításra kerültek az európai egyetemekkel szemben megfogalmazott Uniós elvárások. A nyilatkozat alapelve, hogy az európai

tudás-alapú társadalom minősége és fejlődése attól függ, hogy az új tudományok eredményeit hogyan hasznosítjuk, miként tesszük elérhetővé az oktatási és képzési keretek között, hogyan terjesztük el az információs és kommunikációs technológiai eszközökön keresztül és hogyan ültetjük át a gyakorlatba az új ipari eljárásokat. Ezek az elvek már Barcelonában is megfogalmazódtak, ahol a tanács célként megjelölte az oktatási rendszer alapjait, melyeket 2010-re tervezett elérni. A nyilatkozat megfogalmaz néhány észrevételt és szükséges teendőt, az alábbiak szerint: - hogyan érhető el elégséges és fenntartható jövedelem az egyetemek számára és hogyan biztosítható az alapok pénzeinek leghatékonyabb elosztása - hogyan biztosítható az akadémiai professzionalizmus és autonómia - hogyan fordítsunk megfelelő figyelmet a kiválóságok fekutatására és miként teremthetők meg az egyetemeken ennek feltételei

- hogyan érhető el, hogy az egyetemek hasznosabban hozzájáruljanak a helyi és regionális stratégiák és igények realizálásához - hogyan tehető szorosabbá az egyetemek és a vállalkozások kapcsolata, ezáltal az új ismeretek gyakorlati átültetése nagy mértékben fejlesztené az gazdasági és társadalmi rendszert - hogyan mozdítható elő e területeken az összetartó és verseyképes európai felsőoktatás, mely a Barceloniai Nyilatkozatban megfogalmazódott Az irányelvekből világosan kiderül, hogy az európai politika kulcsszereplőnek tekinti a felsőoktatást a gazdaságban. A felsőoktatás azonban amellett, hogy lehetőségek tárháza, de -7- méginkább kihívás a tagországok számára. Valójában az egyetemek piaci-üzleti viszonyok között működnek a növekvő globalizációs környezetben, ahol a feltételek valamint ezzel együtt a követelmények is folyamatosan változnak. Tény, hogy az európai egyetemek ajánlatai és

pénzügyi forrásai még ma is elmaradnak más fejlett országokétól, legfőképp az USA-étól. 2.3Az Európai Unió oktatási és képzési politikája részletesen 2.31 Politikai irányvonal Az egyéb fejlett országokkal szembeni oktatási és munkaerő-piaci versenyben való előny szerzésére ma már számos megoldés tervezet körvonalazódott. Az EU lépéseinek központi célkitűzáseinek fő területei: - az európai oktatási és képzési programok közeledésének elősegítése - a diplomák és tanulási időtartamok akadémiai elismerésének jobb lehetőségei - a tanárok, diákok és kutatók mozgásszabadságának támogatása - az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés elve 1986-tól folyamatosan indultak különleges programok – COMETT, ERASMUS, PETRA, Fiatalság Európáért, IRIS, EURO’TECNET, LINGUA, TEMPUS, FORCE, stb. – válastul az új dinamizmussal és célkitűzéssel fejlődő közösség elvárásaira. Az új dinamizmus

különösen nyilvánvaló volt az egyetemes piac megalapítását célzó egyezményben és a létrehozására szánt határidő-tervezetben. A szükséges emberi erőforrások fejlesztése előfeltétele lett a piac működésének és valódi lehetőségeinek eléréséhez. A program megtervezésekor a közösségi lépések gyorsító szerepét három fő eszköz segítette elő: -8- - hálózatok alakítása: a hasonló problémákkal és kérdésekkel szembesülő személyek és nemzetek nemzetközi hálózatának kialakítása a tapasztalatcsere és a jó gyakorlat elterjesztése érdekében - mozgékonyság és csere: az alkalmazottak és diákok aktív csereprogramjai egy másik tagállamban szerzendő tapasztalat érdekében és az érintett oktatási és képzési intézetek tartós együttműködésének elősegítésére - a különböző tagállamokban lévő partnerek közötti közös projektek kialakítása. E projektek lényege az oktatás és képzés

problémáit érintő újszerű megközelítések rendezett átadása egységes európai kereteken belül, továbbá a képzés tartalmának európai dimenzióba helyezése A politikafejlesztéssel kapcsolatosan a legfőbb hatás kétoldalú: - A közösségi programok együttes hatására a közösségen belüli nemzetközi oktatás és minden szintű képzési tevékenység jelentőséglnek és potenicális értékének fontossága tudatossá vált, eszközt és keretet nyújtva az ilyen jellegű tevékenységek kiterjedésének és fejlődésének - A megnövekedett nemzetközü párbeszédek és tevékenységek ahhoz a felismeréshez vezettek, hogy a különbségeket leszámítva sok politikai kérdés közös mindegyik vagy majdnem mindegyik tagállamban. A közös vitákból, elemzésekből és új megoldások kialakításából sok tapasztalatot lehet szerezni. Az oktatásért és képzésért elsősorban a tagállamok felelősek. Mindössze két irányelv vonatkozik ezekre

a területekre. Egy közös munkaerőpiac hatékony létrehozása érdekében a munkaerő szabad vándorlása szükségessé tette minden tagállamnak, hogy számba vegye a személyek által saját hazájukban megszerzett képesítéseket. Egészében véve a tagállmaok kedvezőbb megítélés alá helyezték a saját országban megszerzett diplomát, mint a külföldön szerzettet. Ebből adódóan a közösségnek létre kellett hoznia azt a jogi keretet, amely biztosítja, hogy a más tagállamban megszerzett diplomák azonnali elfogadásra kerüljenek, mint honosításra alkalmas vagy egyenlő értékű dokumentumok. -9- Az elfogadott eljárás a diplomák általános irányelvekben alapuló elfogadására támaszkodik. Egy ágazati megközelítés is ki lett dolgozva a diplomák automatikus elfogadásának elősegítésére a képzés összehagolását követően. A közösségi jog két alapvető irányelvet fektetett le: a diplomák elismerése csak a tagállamok

állampolgáraira vonatkozik, illetve csak a tagállamokban kiadott diplomákra. A bizottság emellett elfogadott egy, e két irányelven áthúzódó horzontális megközelítést, amely bevezette azoknak a felsőfokú oktatásban szerzett diplomáknak az elismerését, amelyek legalább három éves professzionális oktatás és képzés elvégzése után lettek kiállítva. Ez a megközelítés általában lefed minden, már meglévő különleges irányelvek alá nem tartozó, szabályzott tevékenységet. Ez olyan rendszer, amelyet a képzés félig automatikus elismerési rendszerének tekinthetünk. Az alapelv lényege a vándorló munkaerő képzettségének elismerése ott, ahol a szabályzott tevékenységet végezni kívánja. Esetenként a vendéglátó tagország megkövetelheti a dolgozótól valamely tanfolyam elvégzését vagy alkalmassági vizsga letételét. 2.32 Programok és kezdeményezések A 126. és 127 cikkely átfogó közösségi

együtttműködéshez nyitotta meg az utat az oktatás és képzés területén. Három új program – a Socrates, a Leonardo és a Fiatalság Európáért – indulhatott el. A Socrates-program célja: az európai dimenzió megteremtése az oktatás minden szintjén, az Európai Unión belül a nyelvtudás mennyiségi és minőségi előmozdítása, az együttműködés elősegítése a tagállmaok oktatási rendszereinek intézményei között, a tanárok és tanulók mozgásának ösztönzése, a diplomák akadémiai elismerésének, a külföldön tölöttt tanulási időszakok és egyéb képzettségek figyelembevételének támogatása. A programban 29 ország vesz részt: 15 EU tagállam, + EFTE/EEA ország – Norvégia, Izland és Lichtenstein, valamint a jelenlegi előzetes csatlakozási fázisban lévő országok – Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Ciprus.

Törökország és Málta részvétele folyamatban van - 10 - A Socrates-programnak hat tevékenységi területe van: - felsőoktatás-Erasmus: az első tevékenységcsoport célja a felsőoktatási létesítmények európai dimenziójának kialakítása diákcsere programokon keresztül elismert tanulási időszakokra; a tanárok mozgásának elősegítése, intenzív rövid oktatási programok kiadolgozása, speciális szakterületekhez kapcsolódó tematikus hálózatok kialakítása. A második tevékenységcsoport ösztöndíjak megítélésével foglalkozik a külföldön 3-12 hónapig tanuló diákoknak, segítséget nyújt a mozgás költségeinek fedezésében . - iskolai oktatás-Comelius: az első tevékenységcsoport az általános iskola előtti, általános iskolai és közéiskolai nemzetközi partnerkapcsolatokat érinti. Célja: európai oktatási projektek kidolgozása a különböző tagállamok iskolásainak kzös tantárgyaiban. A második

tevékenységcsoport a vándorló munkaerő, foglalkozásból adódó utazók, utazók és romák gyermekeinek oktatását kívánja kialakítani, fejleszteni. Másik célja a kulturákat átfogó oktatás elősegítése, felkészítve ezzel a gyermekeket egy olyan társadalomban való életre, ahol a kulturális és nyelvi paletta igen gazdag. A harmadik tevékenységcsoport a tanárok és más nevelők képzési tevékenységének megszervezésével foglalkozik, célja az oktatás szintjének általános javítása és a tanítás európai dimenzióba emelése tapasztalatcsere segítségével. - A nyelvtudás ösztönzése-LINGUA: ez a program olyan intézkedéseket foglal magában, amelyek elősegítik az Európai Unióban és az EEA tagállamokban beszélt hivatalos nyelvek tanítását és tanulását az oktatás minden területén. - Nyitott- és távoktatás: két intézkedéscsomagja magába foglalja az euópai együttműködés pénzügyi támogatását a nyitott és

távoktatás területén, melyek célja a távoktatás fejlesztése és projeltek felügyelete, továbbá a távoktatás támogatását a Socrates által értintett területeken kívül is. - Felnőttoktatás: nemzetközi projektek a felnőttoktatás európai dimenziójának fejlesztésére általában a Leonardo-program keretében tett lépések kiegészítéseként. - Az oktatási rendszerek információ- és tapasztalatcseréje: ennek támogatására alakult az Eurydice-hálózat a tagállmok oktatási minisztériumainak részvételével. A - 11 - hálózat feladata megbízható, összehasonlításra alkalmas információ szolgáltatása a nemzeti oktatási rendszerekről és oktatáspolitikáról, továbbá a megfigyelés, a különböző rendszerek eltéréseinek és hasonlóságainak kiemelése. A Leonardo-program célja: a nemzeti szakképzési rendszerek minőségjavításának és megújulásának ösztönzése többletérték hozzáadásával, az idegen

nyelv-tudás fejlesztése, a képzésben egyenlő lehetőségek biztosítása nőknek és férfiaknak, valamint a hátrányos helyzetűek kizárása elleni harc az ún. második esély megadásával A program az európai gazdasági terület 18 országában működik, 1997-ben Magyarországra, a Cseh Köztársaságra, Romániára és Ciprusra is ki lett terjesztve, 1998-ban Lengyelország, Szlovákia, Lettország, Észtország és Litvánia, 199-ben pedig Bulgária és Szlovénia kapcsolódott be. A program által támogatott lépések a következők: - Első alkotóelem: a szakképzési rendszerek és rendelkezések fejlesztésének támogatása a tagállamokban (a tanulás új formáinak kidolgozása, módszertervezés a szakértelem érvényesítésére, stb.) Ez az alkotóelem elsősorban a szakképzési rendszerért feleős személyekhez szól. - Második alkotóelem: a szakképzési intézkedések tökéletesítésének támogatás, beleértve az egyetem és az ipar

együttműködését, a vállalkozásokat és a dolgozókat (az új technológiákhoz és a szervezési folyamatokhoz szükséges szaktudás elsajátítása egy regionális vagy európai szektoron belüli képzési hálózat felállítása, stb.) Ez az alkotóelem főként a szakképzési területen aktív szociális és gazdasági partnerekhez szól. - Harmadik alkotóelem: a nyelvtudás fejlesztésének támogatása, a tudás és az újítások terjesztése a szakképzés területén (nyelvi segítőeszközök kidolgozása az üzleti társadalom különböző szektorainak, nemzetközi szinten kialakított eedmények és oktatási termékek átadása a módszertan és az oktatási rendszerek illetve rendelkezések számára, stb.) - Negyedik alkotóelem: támogatói intézkedések (segítség a nemzetközi partnerkapcsolatok kialakításában, a termékekről és projektekről szóló - 12 - adatbázis felállításában, stb.) Ez az alkotóelem elsősorban a program

szervezéséhez és felügyeletéhez kapcsolódik. Meg kell említeni még a Szakképzés Fejlesztésének Európai Központját, a CEDEFOT-ot, amely mint közösségi testület a Miniszterek Tanácsának döntése alapján jött létre 1975-ben. A központ irányító testülete az ún. Vezetőségi Tanács, amelyben négy fél képviselteti magát, a munkaadók, a szakszervezetek, a nemzeti kormányok és az Európai Bizottság. A CEDEFOP feladata az Európai Unión belüli szakképzés fejlesztésének támogatása akadémiai és technikai tevékenységeken keresztül. A munkaprogram két fő területre – a képzettségre és a képzésre – koncentrálódik. 3. Előrejelzések a fejlődés várható alakulásáról Az Uniós törekvések a világ legfejlettebb ismeretekkel gazdálkodó gazdaságot céloznak kiépíteni. Ennek egyik példája, hogy a Lisszaboni Agenda az újonnan feltárult lehetőségek és ennek tükrében a kutatások fejlesztése 2010-re a GDP 3%-os

mértéket írt elő. Az egyetemekre váró kihívások öt fő csoportba oszthatók: A, A felsőoktatás iránti megnövekedett keeslet Ez a folyamat az évek során várhatóan folytatódni fog, mely egyik oka a meghirdetett életen át tartó tanulás elvének népszerűsödése. A másik kiváltó oka, hogy nem várható az európai születési arányok fékeződése. A megválaszolásra váró kérdés: hogyan találkozhat a megnövekedett kereslet a korlátozott emberi erőforrásokkal (ami mind a tanári kar, mind a kutatók esetében csökkenő tendenciát követh várhatóan az elkövetkező években) és a behatárolt pénzügyi kapacitásokkal (melyek nem tartanak lépést a követelményekkel)? B, Az oktatás és kutatás nemzetközivé válása Az internalizáció folyamata az új kommunikációs és információs technológiák fejlődésével egyre gyorsul, aminek a gyorsuló verseny a következménye. Az egyetemek, - 13 - országok, egyéb intézmények,

különösen a közös laboratóriumi kutatások közötti verseny esetenként specializálódott és néhol profitképző alappá alakult. Az egyetemekkel együttműködő alapok növekvő aránya további verseny ösztönzú hatást jelent a legnagyobb tehetségek felkutatására. Problémát jelent azonban, hogy az európai egyetemek kevesebb hallgatót és még kevesebb kutatót vonzanak már országokból, mint az amerikaiak. Az előbbiek körülbelül 450 000 hallgatót csábítottak magukhoz más országokból 2000-ben, míg az amerikaiak több, mint 450 000 hallgatóval „gazdagodtak”, főként Ázsia területéről. További jelentős tényező, hogy az USA legtöbb külföldi tanulóját az emelt szintű matematika és informatika vonzza, és sikerrel megtartottak több doktorátust szerzett tehetséget: azoknak az európai hallgatóknak, akik Amerikában végeztek, fele évekre, legtöbbjük peedig végleg az országban maradt. Ezzel szemben az európai egyetemek ma még

kevésbé vonzó környezetet jelentenek a kutatók és diákok számára. Bár az Európai Parlament folyamatosan nyomonköveti a területén zajló változásokat, ma még nehéz lenne megjósolni a jelenbeli programok és döntések eredményességét. Tény azonban, hogy mind a vállalkozások, mind a munkavállalók között a jövőben az kerülhet előnyös helyzetbe, aki valóban elfogadja az életen át tartó tanulás elvét, és folyamatosan megújuló tudásbeli háttérrel hasznos tagjává tud válni a közösségnek. A statisztikai adatok, mely a pályázatok és támogatások egyre növekvő igénybevételéről szólnak megerősítik, hogy napjaink ifjúsága megértette a kihívás jelentőségét. De vajon sikerül-e az újfajta gondolkodásmódot az idősebb, főként a ma még alacsonyabban kvalifikált rétegekhez is közelebb hozni? - 14 - 4. IRODALOMJEGYZÉK Beke Magdolna: A szociális partnerek szerepe a szakképzésben az Európai Unió nyolc

országában, Szakképzési Szemle 2002/4. 384-417-oldal Beke Magdolna: Az Európai Unió oktatási és képzési politikája, Szakképzési Szemle 2000/3. 251-269 oldal Benedek András: A szakképzés és EU-csatlakozásunk, Az Európai Unió Évkönyve 1999- 2000, Osiris, Budapest 2000 Dr. Halm Tamás – Dr Kőrösi István: Európáról a katedrán, EURO INFO SERVICE 1996 http://www.europaeuint/comm/education/tempus/homehtml COMMUNICATION FROM THE COMMISSION Brussels, 05.022003 COM(2003) 58 final REPORT FROM THE COMMISSION TO THE COUNCIL, THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE EUROPEAN COURT OF AUDITORS, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS Proposal for a EUROPEAN PARLIAMENT AND COUNCIL DECISION - 15 -