Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Balogh Julianna - A svéd jóléti rendszer hanyatlása, kiútkeresés a válságból

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási szak A svéd jóléti rendszer hanyatlása, kiútkeresés a válságból (összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat) Nyíregyháza, 2003. november 13 Készítette: Balogh Julianna Gazdálkodási szak II. évf N tagozat A csoport Pénzintézeti szakirány Tartalomjegyzék: Bevezetés 3 A siker titka 3 A "skandináv modell" belpolitikai alapja 3 Mi a jóléti állam? 5 A jóléti államok típusai 6 A svéd társadalmi rendszer intézményei 8 A svéd jóléti állam jellemzői 8 A hanyatlás 9 Svédország válaszút elé került 9 A svéd gazdasági fejlődés összetevői 11 A jóléti állam megingásához vezető út 11 A jóléti rendszer megrendülésének következményei 13 A gazdaság helyzetének javulása 13 A svéd gazdaság mutatói 13 Összefoglalás 15 Felhasznált irodalom 16 2 Bevezetés: Skandinávia országai

(Svédország, Norvégia, Dánia) számára a századforduló sorsfordítónak bizonyult. A 19 század közepén jórészt mezőgazdasági jellegű, szegény, csak fában és halban bővelkedő térség a 20. század elejére Európa fejlett régióinak szintjére emelkedett A békés fejlődés korszakában Skandinávia meggazdagodott, élénk külkereskedelmet folytatott, gazdasága, politikai élete, életszínvonala az angol fejlődést követte. A siker titka: Az Európa-szerte fellendülő iparosítás keresetté tette a kiváló minőségű svéd vasércet és vasipari termékeket, a svéd erdőségek faanyagát, melyet az olcsó tengeri szállítással könnyedén el lehetett juttatni a világ bármely pontjára. A 20 század eleje Svédország számára az iparosodás diadalát jelentette. A svéd fémipar 1896 és 1900 között közel megkétszerezte termelését, a vasipari termékek mellett a finomacél és a gépek exportjával is be tudott törni a világpiacra. A

hagyományos fakivitelt felváltotta a (vegyi úton előállított) cellulóz exportja Vasútépítés, hajógyártás, tömegméretű villamosítás (a hosszú téli sötétség országaiban ennek jelentős hatása volt a mindennapi életre), városiasodás (1918-ra Svédország lakosainak fele városokban élt) jellemezte a századfordulót. A skandináv mezőgazdaság alkalmazkodott a világpiac igényeihez: az olcsó gabona megjelenésekor a svéd mezőgazdaság áttért az állattenyésztésre, az állati eredetű termékek előállítására és a tejtermelésre. Svédország lakossága a 19. század eleji 2,5 millióról a századfordulóra 5,3 millióra nőtt, noha igen jelentős volt a kivándorlás, elsősorban Észak-Amerikába, évente kb. 20-25 ezer fő. A "skandináv modell" belpolitikai alapja: Skandináviában a 19. század közepétől liberális reformok sorával biztosították az iparűzés és a vállalkozás szabadságát, a vallásszabadságot, és

még a század folyamán életbe léptették az új, polgári alkotmányokat. Az angol rendszerű alkotmányos monarchiákban az uralkodók – Svédországban II. Oszkár (1872-1907) - háttérbe szorultak a kétkamarás országgyűlésekkel 3 szemben. A liberális és a konzervatív pártok mellett megalakultak a különböző gazdapártok, amelyek jelentős befolyásra tettek szert. Hamar megjelentek az iparosítás következtében kialakuló munkásságot képviselő szociáldemokrata és munkáspártok is (1889). A 20 század elején a választójogi reformoknak köszönhetően kiszélesedett a választók köre: leszállították a vagyoni cenzust, és volt, ahol már a nők is szavazati jogot kaptak. A gyarapodó országokat semleges külpolitika és liberális belpolitika jellemezte. Élénk kereskedelem, fejlett mezőgazdaság, erőteljes iparosodás, írástudó népesség biztosította a gazdagodást, s mindehhez szociálpolitikai intézkedések sora emelte az

életszínvonalat: közoktatás, népfőiskolák, munkásvédelmi törvények, munkásbiztosítás, nyugdíjrendszer. Ekkor alakult ki a "skandináv modell" alapja. Mára Svédország a világ leggazdagabb országaihoz tartozik. A béke a nyersanyagokhoz való hozzáférhetőség, és a munkapiacon uralkodó speciális viszonyok igen fontos tényezők voltak, de egy csomó különleges találmány gondozva és továbbfejlesztve sikeres vállalatok által az, ami Svédország erős gazdaságának bázisát képezi. Ország területe 450 000 km2. Népesség (1998): 8 851 000 fő Egy főre eső GDP (1999-es árak): 23 000 USD A társadalmi össztermék megoszlása ágazatonként: mezőgazdaság 3,3%; ipar 32,2%; kereskedelem, szolgáltatás, hírközlés 16,4%; egyéb 48, 1%. Bányászati termékek: vas, ólom, cink, réz, kobalt, nikkel, titán, arany, ezüst, arzén, pirit, volfrám, magnezit, gránit, kvarc, csillám, urán, tőzeg. Elektromos energia 60%-a

vízenergiából származik. Feldolgozóipar: vas- és színesfémkohászat, acélgyártás, gépgyártás, fémfeldolgozás (csapágyak), elektromos gépgyártás, fa-, cellulóz-, papír-, vegy-, textil-, bőr-, élelmiszer- és építőanyag-ipar, híradástechnika. Századunk elején Svédország gazdasága túlnyomórészt a mezőgazdaságra épült, ekkor Európa egyik legszegényebb országa volt. A nagy mennyiségű vasérc, fa- és vízkészletek, hozzáértő mérnökök és ügyes szakmunkások azonban lehetővé tették az ország gyors iparosítását, amely Svédországot modern jóléti állammá változtatta. 4 A gazdasági növekedés különösen gyors volt a 70-es években, amikor az ipari export igen versenyképes volt. A 90-es évek elején Svédország a 30-as évek óta legmélyebb gazdasági visszaesésen ment keresztül. Egy átfogó válságprogramnak köszönhetően azonban a költségvetési deficitet sikerült 1998-ra 2,5%-os többletté alakítani. Az

infláció alacsony és stabil, a svéd korona 1992-ben történt leértékelése óta a munkahelyek száma nőtt, és az ipari termelés jelentősen bővült. Az exportorientált és szellemi tőkeigényes szektorok, mint például a távközlés és a gyógyszergyártás mutatták a legnagyobb növekedést. A 20 legnagyobb ipari cég, mint az Astra Zeneca, az Electrolux, az Ericsson, a Pharmacia, a Volvo és az SCA, az ABB, az Astra K+F, Tetra Pak, Ikea,Asea Brown Boveri, a svéd összkivitel mintegy felét adja. Az ipari kutatásba és fejlesztésbe történő beruházás a világon az egyik legmagasabb. Svédországban az ipari szektor által kutatásra és fejlesztésre fordított összeg 80%-át húsz nagy vállalatcsoport állja. Az olyan tőkeigényes szektorok, mint például a cellulózgyártás, papír- és fémipar hagyományosan a termelés nagy részét adják. Műszakilag bonyolultabb termékek, mint távközlési felszerelések, speciális gépek, gépjárművek és

gyógyszeráruk azonban egyre jelentősebb szerepet játszanak. Mezőgazdaság: A társadalmi össztermékből a mezőgazdaság 3,3%-al részesedik. Földterület megoszlása művelési áganként: szántó 7,3%, legelő 1,8%, erdő 64,2%, egyéb 26,7%. Legfontosabb termesztett növények: árpa, zab, búza, rozs, burgonya, cukorrépa, repce, takarmány. Legfontosabb tenyésztett állatok: sertés, szarvasmarha, juh, ló, baromfi, prémes állat, rénszarvas. Jelentős a halászat is Mi a jóléti állam? Egyszerűen megfogalmazva a „jólét” egyenlő azokkal a javakkal és szolgáltatásokkal, amelyek az alapvető szükségleteket elégítik ki, és biztosítják a szociális védelmet. Ezek közé tartozik az állam, a piac (beleértve a vállalkozásokat), az önkéntes és jótékonysági szervezetek, a rokoni kapcsolatok (háztartás). A „jóléti állam” kifejezés eredetét általában Temple (1941–1942) yorki érsekkel hozzák kapcsolatba a történészek, aki a

második világháború alatt megjelentetett írásaiban szembeállította a náci „hatalmi államot” a jóléti állam megvalósításának lehetőségével, amelyet szerinte a nyugati szövetségesek győzelme ígért. A jóléti állam egyik első „tudományos igényű” definíciója (legalábbis az angol szakirodalomban) valószínűleg a történész Briggstől származik (1961). Az ő meghatározásában a „jóléti állam olyan állam, amelyben a szervezett kormányzati hatalom 5 tudatosan kerül alkalmazásra (a politikán és az adminisztráción keresztül), abból a célból, hogy a piaci erők játékát módosítsák legalább három szempontból: 1.) először is abban az értelemben, hogy az egyéneknek és a családoknak egy minimális jövedelmet garantálnak, amely független munkájuk vagy tulajdonuk piaci értékétől; 2.) másodszor oly módon, hogy leszűkítik a gazdasági bizonytalanság mértékét, lehetővé téve az egyének és

családok számára bizonyos társadalmi kockázatok (például betegség és munkanélküliség) kezelését, amelyek személyes és családi krízishelyzetek forrását jelentenék; 3.) harmadrészt úgy, hogy státustól s osztály-hovatartozástól függetlenül bizonyos kiválasztott szolgáltatások esetében a lehető legmagasabb szintű ellátást biztosítják minden állampolgár számára.” A jóléti állam a polgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelősségvállalást jelenti. Egy valódi jóléti államban az állam hétköznapi rutintevékenységeinek többsége a háztartások jóléti szükségleteinek szolgálatára kell, hogy irányuljon. Egyes modelleknél az állam felelőssége csak akkor érvényesül, ha a család vagy a piac kudarcot vall, míg másoknál az egész népességre irányul, univerzális jelleggel. A jóléti állam olyan társadalmi gyakorlatok és stratégiai megállapodások együttese, amelynek célja annak a

sajátos történelmi problémának a megoldása, amit a jólét termelésének és elosztásának a harmonizálása jelent. A jóléti államok típusai: • Liberális jóléti állam: A rászorultság igazolásához kötött segélyezés, a szerény színvonalú, univerzális transzferek, a szerény társadalombiztosítási rendszerek játszanak szerepet. (Pl: USA, Kanada, Ausztrália) • Konzervatív és korporatista jóléti állam: A piaci hatékonyság nem kiemelkedő jelentőségű. A jogokat osztályokhoz és stásushoz kapcsolták (Pl: Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország) 6 • Szociáldemokrata típus: Az állam a legmagasabb szinten biztosítja az egyenlőséget. Mindenki részesül a juttatásokból, mindenki függő helyzetben van. Ez jellemző a Skandináv országokra is. A szociáldemokrata jóléti rezsim: A konzervatív rezsimtől eltérő módon valósul meg az állam domináns szerepe a szociáldemokrata rendszerben, amelynek

létrejöttét EspingAndersen részben a szociáldemokrata pártok tartós kormányzati szerepére vezeti vissza. Itt kiterjedt állampolgári alapon definiált jogosultságok, illetve (közel) univerzális egységes összegű transzferek (pl. univerzális alapnyugdíj) egészülnek ki a jövedelemtől függő társadalombiztosítási juttatásokkal. Ennek következtében a jövedelem-fenntartás (többek között ezért is rendkívül költséges) rendszere egyszerre tölt be „jövedelemkisimító”, illetve biztosítási és jövedelmi csoportok közötti redisztribúciós funkciót a szolidarisztikus elveket intézményesítve. Mivel a jóléti programok „ernyője” egységesen kiterjed a lakosság egészére, beleértve a középosztályokat is, a jóléti államnak ez a típusa széles politikai koalíciót teremt e programok támogatására. Esping-Andersen szerint ebben a rezsimben valósul meg a leginkább az egyén piacnak való kiszolgáltatottságának felszámolása

vagy az ő megfogalmazásában a munkaerő „árutlanítása”. Ugyanakkor, ez a rezsim a nők „emancipálásának” szociáldemokrata programját követve csökkenti a tradicionális családtól való függőséget is, többek között a gyermekvállalás és -nevelés költségeinek részleges társadalmasításával. Ennek megfelelően a különböző jóléti szolgáltatások – így a bölcsődei ellátás vagy a közösségileg szervezett idősgondozás – a többi rezsimhez képest itt a legkiterjedtebbek. Továbbá, részben a jóléti programok magas költsége miatt, ez a rendszer épít leginkább az aktív munkaerő-piaci politikákra és a magas foglalkoztatási arány fenntartására. Esping-Andersen véleménye szerint ezek a jegyek leginkább a skandináv jóléti államokat és elsősorban Svédországot jellemzik. Ha egy jóléti szektor zsugorodik, az nem feltétlenül jelenti az egész rendszer zsugorodását. Előfordulhat, hogy a jóléti ellátás

áttevődik egyik szektorról egy másikra. A funkciók újraelosztása megy végbe a jólétet biztosító különféle egységek között, miközben a jólét általános szintje nagyjából ugyanaz marad. 7 A svéd társadalmi rendszer intézményei: • Svéd Szakszervezeti Szövetség: Tagjai:  Svéd Szakszervezeti Tömörülés (LO)  Bérből Élők Központi Szervezete (TCO)  Szakmai Társulások Központi Szervezete (SACO) Svédország lakosságának kb. 85%-a tagja valamelyik szakszervezetnek A szakszervezetek a tőkések hatalmának ellensúlyozására alakultak az 1850-es években. A szakszervezetek többnyire nem elkötelezettjei egyetlen politikai párnak sem. • Svéd Munkaadói Szövetség (SAF): A 42 ezer tagszervezetet számláló szervezet körülbelül 1,5 millió embert foglalkoztat, ezzel a legjelentősebb munkaadói szervezet a magánszektorban. A szövetség nem csak a kollektív alkuban vesz részt, hanem igyekszik hangot adni véleményének

az informális csatornákon keresztül is, így gyakorolva befolyásoló szerepét. • Szövetkezetek: „A svéd szövetkezetek közös tevékenységen alapuló önsegélyező gazdasági szervezetek.” A szövetkezetek spontán módon alakult szervezetek, melynek olyan emberek a tagjai, akik maguk akarják érdekeiket érvényesíteni a fogyasztó, a termelő, az alkalmazott, és mint lakos személye. Jellemző rájuk a nyitott tagság, a politikai függetlenség, a tagonkénti egy szavazat elve, az alacsony haszonkulcs, és a csoportmunka. Céljuk, hogy függetlenek legyenek a magántőkétől, és így egy további alternatívát képviseljenek a magán- és állami szektor mellett. Svédországban az állam elsődleges felelősséget vállalt az alapvető infrastrukturális beruházások területén, például a vasút építésben, a villamos energia hasznosítása területén. A svéd jóléti állam jellemzői: • az átfogó jelleg (a figyelembe vett humán

szükségletek rendkívül széles köre) • a szociális állampolgáriság (a szociális jogok állampolgári jogokként történt intézményesülésének kiemelkedően magas foka) 8 • a szolidaritás, melyet a szociális jogszabályok intézményesülése kényszerített ki • univerzalizmus A svéd jóléti állam messzebbre merészkedett, mint a többi ország. Kiemelkedő támogatást kapott a lakáspolitika. A széleskörű támogatási rendszer nem csak a finanszírozásban, hanem a lakásépítésben, az elosztásban is érvényesült. A döntések kollektív alku eredményeként születtek, amely egy decentralizált és egy centralizált mechanizmus eredménye, amit gyakran „korporatív demokráciaként” emlegetnek. Ez a mechanizmus a gazdaság szereplőinek jelentős beleszólást enged a játékszabályok kialakításában. A mechanizmus lényege a nyílt vitában meghozott döntés A hanyatlás: A jóléti állam fejlődése megreked, sem előre, sem

hátra nem képes elmozdulni. A holtpont azonban nem tarthat örökké. Svédországban kiemelkedő szerepe volt a jóléti állam megteremtésének és megtartásának. A század végére azonban az egy főre jutó GDP tapasztalhatóan folyamatosan csökkenni kezdett. Svédország válaszút elé került: • Folytatja a rendkívül magas jóléti standardokkal operáló politikát? • Vagy: Kénytelen a jóléti kiadásokat jelentősen csökkenteni, és ezzel egy radikálisan új helyzetet teremteni. A jóléti állam válságának a hátterét az képezte, hogy a nyolcvanas évek végére Svédország gyakorlatilag elvesztette a politika elengedhetetlen alapját: a gazdasági növekedést. A növekedés lassulása már a hetvenes évek közepén is gátat szabtak a jóléti állam fenntartásának. A jóléti állam vívmányai: • a magas jóléti standardok 9 • a teljes foglalkoztatottság • a szolidarisztikus bérpolitika • a költséges aktív

munkaerő-piaci politika és a mindezeket sokáig lehetővé tevő, világméretű összehasonlításban is kiemelkedően magas adók közös hatása negatív visszahatást eredményezett a gazdaságra nézve. A magas jövedelem transzferek jelentősen korlátozták a munkavállalók gazdasági aktivitását, felerősítették a képzett munkaerő és a tőke külföldre áramlását. A svéd háztartásokba áramló transzferjövedelmek (mld SEK) 1989 Nyugdíjak 1990 1991 139,8 153,4 171,9 Alap- és résznyugdíj rendszer 64,1 68,9 76,4 Nemzeti kiegészítő nyugdíj 69,2 77,4 88,1 Közalkalmazotti nyugdíj 6,5 7,1 7,5 Egészségügyi biztosítás 54,2 60,4 59,3 Szülői ellátások 12,1 15,7 16,5 Balesetbiztosítás 8,3 9,8 11,8 10,2 11,4 20,4 3,5 3,6 6,9 6,5 7,6 13,5 Bérkiegészítések 45,9 52,0 61,7 Egyéb transzferek 10,5 12,3 16,5 Gyermeknevelési támogatás 4,8 7,3 8,0 Tanulási támogatás 3,8 4,1 5,2 Lakhatási

támogatás 6,2 6,9 7,6 20,5 21,5 24,4 250,2 276,9 313,4 Munkanélküli-járandóság Foglalkoztatásra irányuló képzési ösztöndíjak Munkanélküliség elleni biztosítás Munkaerő-piaci segélyjellegű kifizetések Szociális segélyek Egyéb Összes jövedelmi transzfer Fogyasztói árindexszer deflált adatok. Forrás: Hadenius-Lindgren (1992) 68 o 10 A svéd gazdasági fejlődés összetevői: • Aktív, keynesi típusú költségvetési pilitika: A munkanélküliség okozta problémák, és a gazdasági ciklusok megoldását célozta oly módon, hogy az összkeresletet magas szinten tartották. A hangsúly a fogyasztáson, és nem a befektetésen van • Kiterjedt magánszektor: A központi szervezés nyomai nem látszanak annak ellenére, hogy a döntéshozatal részben centralizált. A hangsúlyt a nem szabályozott piacokra helyezték, hogy biztosított legyen a mikroökonómiai hatékonyság. • Szolidáris bérpolitika: Cél a

bérkülönbségek csökkentése volt, ami elősegítheti a termelékenység fokozását. A kevésbé jövedelmező iparág magasabb béreket fizet, ez hosszú távon nem tartható. • Aktív munkaerő-piaci politika: Cél a teljes foglalkoztatás elérése a munkaerőmobilitás érdekében. • Új munkaügyi jogszabályok: Az 1990-es évek alatt vezették be a munkában való érdekeltség fokozására, továbbá csökkentették a jóléti transzfereket. A jóléti állam megingásához vezető út: 1. szakasz: 1932-1950-es évek közepéig Elsősorban stabilizációs politikát hajtottak végre, de néhány jóléti intézkedést is bevezettek. Keynes gazdaságpolitikáját hangoztatták A stabilizáció és a teljes foglalkoztatás elérése érdekében növelték a közkiadásokat. Az intézkedések sikeresek voltak, nőtt a gazdaság teljesítőképessége, csökkent a munkanélküliség. A stabilizációs program, a társadalombiztosítás, a II. világháború alatti

semlegesség és a korona 1940-es évek végi leértékelése eredményeként Svédországban kiegyensúlyozott gazdaság alakult ki és sikerült megszüntetni a szegénységet. 2. szakasz: 1950-es évek közepétől az 1960-as évek közepéig Felmerült a kérdés, hogy hogyan tartható fenn a teljes foglalkoztatás anélkül, hogy az infláció növekedne. Ahhoz, hogy az azonos munkákért azonos béreket kapjanak az emberek, a teljes foglalkoztatás mellett államilag finanszírozott aktív munkaerő politikára van szükség bizonyos területeken. Ez a politika a gazdaság struktúrális változásainak terheit a munkásokról a társadalomra helyezte. Kiterjedt nyugdíjrendszert fogadtak el, 11 mely egy mindenkire kiterjedő, kötelező érvényű, inflációs rátával indexált, jövedelem alapján számított kiegészítő nyugdíjt jelentett. 3. szakasz: 1960-as évek közepétől az 1970-es évek elejéig A teljes foglalkoztatás mellé a kiegyenlített

jövedelemelosztást tűzték ki célul. Ezzel növekedtek a közkiadások, aminek terhét a munkaadó és a gazdagabb családok viselték. Ebben az időben a nők nagy arányban álltak munkába. A gazdasági növekedés lelassulása következtében az állami szektor növekedését, a korai nyugdíjazásokat és az átképzési programokban részt vevők számának emelkedését okozta. 4. szakasz: 1970-es évek elejétől 1990-ig Svédországnak kínálati sokkok okozta jelentős recessziókkal kellett megbirkóznia. A teljes foglalkoztatás fenntartásának szándéka megmaradt, de ezt csak a növekvő adóterhekkel tudták fenntartani. Az 1970-es évek végén mély válságba került az ország Bevezettek egy olyan iparpolitikát, ami a versenyképesség és a foglalkoztatás fenntartását célozta. A szakszervezetek helyi alkui felfelé nyomták a béreket Nőtt az állami foglalkoztatottak aránya. A multinacionális cégek inkább külföldön fektettek be 5. szakasz:

1991-től napjainkig A komoly recesszióban lévő svéd állam nem tudja a gyors növekedést és a foglalkoztatottság növekedését is biztosítani. A megfelelő gazdaságpolitikák, a valuta leértékelés inflációt gerjeszt. A magánszektor növekedése már nem biztosít az állami szektor növekedésének megfelelő alapot. A jóléti program megrendül A kormány kénytelen volt adókulcsokat, stabilizációs szűkítették intézkedéseket a hozni. közkiadásokat. Csökkentették Jelentősen a marginális csökkentették a társadalombiztosítási és jóléti kiadásokat annak érdekében, hogy a költségvetési deficitet csökkenteni tudják. Az egyéni és családi minimál-jövedelmek, a munkanélküliségi segély, a táppénz összege szintén megcsappant. 12 A jóléti rendszer megrendülésének következményei: A probléma, mellyel az ország lakossága szembesülni kényszerült, elsősorban elsősorban gazdasági jellegűek voltak, de

jelentős hatást gyakoroltak a szociális szférára is. A GDP 1990-1994 között átlagosan 0,6%-al csökkent, a munkanélküliség 2%-ról 8%-ra emelkedett. A munka termelékenysége 1950-től 1970-ig évente átlagosan 4%-al nőtt, majd 1990-ig 1%-al kezdett el csökkenni. Az ipari termelés visszaesése 1990 és 1994 között meghaladta a 10%-ot. Az inflációs ráta 1990-ben még 11%, 1991-en 8,5%, 1992-re alig haladta meg a 2%-ot. A nominálbérek és a fogyasztói árak gyakorlatilag azonos mértékben, kb. 88%-al nőttek 1980 és 1989 között A gazdaság helyzetének javulása: Svédország helyzete: A kilencvenes évek közepétől alkalmazott megszorító intézkedések az évtized végére a svéd gazdaság fellendülését eredményezték: az európai uniós átlagban magas gazdasági növekedést alacsony infláció, tartós költségvetési többlet és csökkenő munkanélküliség mellett sikerült elérni. A GDP növekedési üteme 2000-ben 3,9% volt, az

elkövetkező három évben 3% körüli növekedés várható. A svéd gazdasági növekedés hajtóereje a belső fogyasztás és az ismét lendületes export. A kormány gazdaságpolitikai prioritása a gazdasági növekedés magas szintjének a fenntartása, a költségvetési GDP-hez viszonyított 2%-os költségvetés többlet elérése 2002 végére. Fontos törekvés a munkanélküliség csökkentése és a szinte teljes körű foglalkoztatottság megteremtése. Ennek megfelelően a munkanélküliség 2000-ben 4%-ra mérséklődött. Az infláció a tervezett 2% sávon belül maradva 1,4% volt A korábban deficites költségvetés a GDP-hez viszonyítva 3,4%-os aktívumot ért el. A konszolidált bruttó államadósság GDP-hez mért aránya 58,9% volt, így Svédország teljesíti a maastrichti konvergencia-kritériumot. A folyó fizetési mérleg többlete a GDP 2,6%-a 13 A svéd gazdaság mutatói 1997 1998 1999 2000 219, 0 225, 0 GDP növekedése

változatlan áron (%) 2, 7 2, 6 3,4 3,9 Egy főre jutó GDP folyóáron (ezer USD) 24,9 25,6 26,5 27,1 Infláció (%) 1, 9 0, 4 1,2 1,4 Munkanélküliségi ráta (%) 7, 4 6, 6 5,3 4,0 Export értéke (Mrd USD) 83, 2 84, 0 85,0 86,7 Import értéke (Mrd USD) 65, 9 67, 0 68,0 72,6 6, 0 5, 3 6,6 5,5 GDP értéke folyóáron (Mrd USD) Folyó fizetési mérleg egyenlege (Mrd USD) 233,0 242,2 Az információ-technológiai szektor kiemelt kezelése és az állami fejlesztések révén Svédország az egyik legvonzóbb befektetési környezetté vált a telekommunikációs ipar számára. Svédország aktívan hozzá kíván járulni Európa jövőjének formálásához, s ehhez jó lehetőséget kínál a 2001. első félévi svéd EU-elnökség, amelynek idején a bővítésnek adnak prioritást. A svéd export 2000-ben 13%-kal emelkedett, értéke 86,7 Mrd USD, az import 17%kal 72,6 Mrd USD-ra nőtt. A kivitel több mint felét a gépek, gépi

berendezések és az elektronikai termékek teszik ki, számottevő a fa- és papíripari termékek, a vegyipari és gyógyszeripar részesedése is. Az importban a gépek és gépipari berendezések, elektronikai termékek súlya a meghatározó, kiemelkedik az elektronikai, számítógépes és telekommunikációs termékek importjának 35%-os növekedése. Igen magas az EU-ba irányuló export részesedése, a legjelentősebb piacok Németország, Egyesült Királyság, USA, Norvégia, Finnország és Dánia. A CEFTA-országokba irányuló export több mint fele Lengyelországba kerül. Az import csaknem kétharmadát az EU adja: a legjelentősebb szállító Németország, Egyesült Királyság, Hollandia, Norvégia, Dánia és az USA. A CEFTA-országokból származó 14 behozatal mintegy felét a Lengyelország adja, értéke 44%-kal emelkedett. A svéd külgazdasági stratégiában a Keleti-tengeri régió (a Balti államok, Lengyelország és északnyugat

Oroszország) élvez prioritást. 1999-et "Lengyelország évé"-nek, 2000-et pedig a "Baltikum évé"-nek nyilvánították a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok kiemelt fejlesztését tűzve ki célul. Az előrejelzések szerint a svéd gazdaság fejlődésének konjunkturális kilátásai rendkívül kedvezőek: a következő években 3% körüli GDP növekedési ütem várható. Az infláció 1-2% között lesz, a munkanélküliség tovább csökken. A külkereskedelmi termékforgalom áruszerkezete KIVITEL 1999 BEHOZATAL 2000 Index % 1999 2000 Index % 254,4 109,8 317,9 368,8 116,0 ital, 23,1 22,0 95,4 3,2 3,3 102,1 Nyersanyagok 10,8 11,3 105,1 15,6 22,4 143,8 Energiahordozók 0,0 0,0 80,7 0,2 0,4 235,3 Feldolgozott termékek 63,7 60,1 94,3 142,7 150,0 105,2 160,9 120,0 156,2 192,7 123,4 M USD 231,7 Összesen: Élelmiszerek, dohány Gépek, gépi 134,1 berendezések M USD Összefoglalás: A svéd

jóléti rendszer úgy látszik, kezd talpra állni. Svédország a recesszió után újra megtalálta a felemelkedéshez vezető utat, amelyet minden bizonnyal újra ki fog taposni magának. 15 Felhasznált irodalom: • Bara Zoltán – Szabó Katalin: Összehasonlító gazdaságtan, Aula Kiadó Kft 1996 • Bujalos István – Nyilas Mihály: Az új jobboldal és a jóléti állam, ELTE Szociális Munka és Szociálpolitikai Tanszék könyvsorozata 2002 • Veress József: Gazdaságpolitika, Aula Kiadó Kft 2001 • G. Esping – Andersen: Mi a jóléti állam? (Összehasonlító gazdaságtan szöveggyűjtemény) 16