Antropológia | Kulturális antropológia » Hercegfalvi Marianna - Kulturális antropológia

Kulturális antropológia Készítette: Hercegfalvi Marianna A kulturális antropológia XX. sz-i fiatal tudomány Új irányzat, amely alapvetően annak köszönheti a sikerét hogy egy amerikai látásmódot sugall számunkra. Maga az, hogy kulturális antropológia, tehát ennek a fogalomnak az értelmezése egy rendkívül bonyolult dolog, mert minimum három értelmezése lehet. Egyrészt: ha európai szempontból próbálnánk megfejteni, hogy mit jelent a kulturális antropológia, akkor azt látjuk, hogy az európaiak számára ez etnológiát jelent nagyon sokáig. Az antropológia egyik legnagyobb alakja is etnológiának hívja először ezt a látásmódot. Másrészt: ha az angolszász világot megnézzük, akkor találunk egy angol értelmezését ennek a fogalomnak, amely szociál-antropológiát jelent. A harmadik értelmezés: az amerikai, amelyben már kulturális antropológiának hívja a tudomány. Igazából a második és harmadik megfogalmazás érdekes, mert az

etnológia alapvetően azt mutatja, hogy Európában a néprajzos beütés a meghatározó, tehát kulturális antropológiának nagyon sokáig azokat a hagyományokat tartják, amelyek a néprajzhoz kötődnek. Azaz mi érdekli: az adott népnek a viselkedése, szokásrendszere, hogyan néznek ki és ettől kezdődően a külsődleges formák az érdekesek, de mindegyik ilyen folklórikus, egzotikus leírások. A szociál-antropológia jelentése pedig a nevében is benne van: hogy az ember elsősorban mint társadalmi lény az érdekes. Bár a társadalmi létezéssel maga a szociológia foglalkozik, de szociál-antropológiával foglalkozó tudóst az érdekli, hogy ebben a társadalomban az ember milyen hiedelmeket és viselkedésrendszereket hozott létre. Jórészt a társadalom és az ember viszonyrendszerére helyeződik a hangsúly. A kulturális antropológiánál, - amit ma használunk - jellemzően az ember, mint kultúrát alkotó lény az érdekes. És a vizsgálatok

legnagyobb köre azzal foglalkozik, hogy a magatartásunkban hogyan tükröződnek a különböző kulturális minták, illetve a kulturális mintákra milyen hatással vagyunk. (Azt mondhatjuk hogy a szociál-antropológia majdnem ugyanaz, mint a kulturális antropológia, és az etnológiai szemlélet is majdnem ugyanazt jelenti.) Ma már az ezredvégre egységesült a használat. A kulturális antropológia rövid története A 19.sz-ba nyúlnak vissza az antropológia történetének a gyökerei Alapunk: 1859-ben Charles Darwin (angol biológus) megírta a „Fajok eredete” c. könyvét (Charles Darwin, amikor kikerült az egyetemről, lehetősége volt arra, hogy egy év alatt körbejárta a földet. Az alapkérdése az volt, hogy miért változatos a föld élővilága Elkezdett foglalkozni azzal, hogy mi ennek az oka és létrehozta az evolúciós elméletét-a természetes kiválasztódás elmélete, amely alapvetően a kiválasztásra helyezte a hangsúlyt. A természetes

kiválasztódás elméletében nagyon egyszerűen meghatározta a változatosságot. - 2 Egyrészt azt mondta, hogy folyamatos váltás van az élővilágban, tehát folyamatosan alakulnak ki új fajok és folyamatosan tűnnek el a régiek. Másrészt pedig azt mondta, hogy az erősebb és/vagy alkalmazkodóképesebb uralja az élővilágot. Nem biztos hogy erősebbnek, hanem inkább alkalmazkodóképesebbnek kell lenni. Például az emlősöknek az eredete egy cickányhoz /pici egérféle/ vezethető vissza. Ő volt az első emlős az állatfejlődésben Amikor ő élt akkor még dinoszauruszok uralták a földet. Mégis a cickány, ill az emlősök túlélték a földnek ütköző üstökös becsapódásának hatását, a dinoszauruszok pedig nem. Tehát elsősorban a természeti feltételekhez kell tudni alkalmazkodni. A természeti környezet, amely teljesen más a Sarkvidéken, mint mondjuk Afrikában hozza létre végülis ezt a rendkívül változatos világot, mely

alapvetően az alkalmazkodás kényszeréből születik meg. Ez az elmélet jelentősen szemben álla bibliai leszármazás elmélettel, márpedig ez a származási elmélet a „kötelező”. Az 1930-as években Amerikában még bírósági perek voltak abból, ha valaki nem a bibliai leszármazást tanította, hanem helyette a Darwin féle elméletet. Ezeket ún majompereknek hívják.) Erre épült rá egy nemzedék, - egy jó 50 évről beszélhetünk - akik reprezentálták a korai antropológiai gondolkodást. Ez a nemzedék nem alkalmazta a kulturális antropológia legfontosabb elvét, a személyes jelenlét elvét. (Ha arról beszélünk, hogy milyen különbségek vannak mondjuk a tudományokon belül és a kulturális antropológia milyen sajátosságokkal rendelkezik, akkor a legfontosabb sajátossága az, hogy a tudós személyesen vesz részt magában a jelenségben. A szociológus, ha mondjuk az alkoholizmust vizsgálja, akkor neki nem kell alkoholistává válnia

ahhoz, hogy tudományos munkát tudjon végezni. A kulturális antropológiának a legfontosabb ismérve viszont az, hogy maga a tudós, aki meg akarja ismerni a jelenséget, jelenséghalmazt, akkor neki részt kell vennie, ott kell lennie az adott jelenségben. A legfontosabb megismerési forrás a terepmunka. Ezért minden más tudománytól megkülönbözteti az antropológiát az, hogy mindig terepen történik a megismerés. A korai antropológia nem rendelkezett ezzel az elvvel. Ezek a tudósok nem vettek részt terepmunkán, vagy ha részt is vettek, akkor a néprajzos megfigyelésről volt szó: elmegyünk, szétnézünk és aztán leírjuk, amit láttunk, de nem élünk benne magában a valóságban. Ezért ezeket a tudósokat szobatudósok nemzetékének is lehet nevezni. Ennek a nemzetéknek néhány alakja HERBERT SPENCER: (angol természettudós volt) Nem csak az ember érdekelte, hanem maga a társadalom (ezért a szociológia tudomány egyik alapítója is volt egyben).

Ő alapvetően az organikus világhoz (az élőlények világa) hasonlította magát a társadalmat. Párhuzamot húzott a társadalmi létezés és a biológiai létezés között. Szerinte a társadalom mozgása nagyrészt ugyanaz, mint a biológiai mozgás, itt is érvényesül mondjuk a természetes kiválasztódás elve. Tehát szerinte ez is egy fejlődés, azaz evolúció eredményeképpen kialakult állapot. A Darwini modellt átültette a társadalmi létezés világába Ezt hívjuk Szociál Darwinizmusnak. Ez a korszaknak egy nagy áramlata és a Darwini kiválasztódás elvét mindenhol alkalmazzák. - 3 (A Szociál Darwinizmus azért nagyon veszélyes dolog, mert ez a természet világáról szól és ha a társadalomban alkalmazzuk, akkor ennek a végső pontját - megélte a világ, különösen Európában – mégpedig a fasizmust kapjuk. Az élővilágban igaz, hogy az erősebb marad fent, ha viszont ez átvetítjük a társadalomra, hogy az erősebbnek több joga van,

akkor ebből megszülethettek a különböző szélsőséges, radikális elméletek, amelyek faji alapon képzelték el a világ működését.) A szociál Darwinizmussal létrejött a Szuper Organikus: közösségek feletti világok. Magának a társadalmaknak is meg kell tudni fogalmazni, hogy miért élnek és hogy hogyan működik ez a társadalom és ez lesz a szuper organikus, konkretizálva például a művészet, tudományos, szakrális, spirituális gondolkodás. Ezek azért jöttek létre, hogy megmagyarázzák az ember életét, azaz itt a fizikai lét feletti világokról beszélünk, amelyek legitimálják a létezést. MORGEN (amerikai jogász) 1873-ban megírta az Ősi társadalmak. C könyvét, amely elméletére a későbbiekben egy konkrétan létező politikai rendszert építettek rá. (Jogi pályája mellett indián törzsekkel foglalkozott. Különböző dakota és delevár törzseket tanulmányozott Szerinte is a társadalmak egyik alapmotorja az evolúció.

Egyrészt alkalmazta a Darwini elképzelést és azt mondta, hogy valóban létezik a különböző társadalmi lépcsőfokok egymásra való épülése. Ha arról beszélünk, hogy evolúció, akkor feltételezzük azt, hogy létezik egy ősállapot. Ezt a későbbiekben ősközösségnek hívták Megpróbálták leírni ezt az állapotot: itt az emberek együtt működtették a tulajdont és alapvetően mindenki jogilag egyenlő volt. Ez egy nagyon alacsony szintje a civilizációnak és amikor a technikai találmányok eredményével folyamatosan fejlődik a civilizáció akkor lesz egy végpont. Amikor létrehozunk egy fejlett civilizációt és visszatérünk szintén abba az állapotba, hogy újra az egyenlőséget hozzuk létre. Fejlett civilizációs környezetben az egyenlőség létrehozása a kommunista gondolkodás alapelve.) A Morgeni evolúció ma már tarthatatlan, de abban a pillanatban egy nagyon jó leképezése volt a világnak. (Hiszen a 19 sz-ban, amikor

létrejött a polgári világ, ahol voltak polgárok és munkások, akik között folyamatos konfliktus volt. Ekkor még nem voltak olyan társadalmi intézmények mint például a nyugdíj, a társadalombiztosítás, melyek eredményeképpen ez a konfliktus majd csökken. Az éles konfliktusok leképzése ez a gondolkodás, amely azt mondta, hogy meg tudjuk változtatni a társadalmat. Olyanná tudjuk tenni, amilyenné akarjuk, azaz voluntarizmus /akarati úton történő változtatás/ lesz döntő ebben a gondolkodásban.) A Morgeni evolúció: egyrészt a különböző minőségi fokozatok egymásra épülése, célorientált, és minden más kultúra felett áll a keresztény gondolkodás. Tehát szerinte az evolúció csúcsa a keresztény ember. (Ez a gondolkodás látensen a 20 sz-ig fennmarad) Ősi társadalmak c. könyve: Ebben leírja , hogy milyen szakaszai vannak az evolúciónak Vadság állapota, Barbárság állapota, Civilizáció állapota Vadság állapota- alsó

állapot: Ősközösségi időszak, amikor alapvetően az ember elfogadja a természet javait, halászó, gyűjtögető, vadászó életformában él. - 4 Ez időszak klasszikus tárgyai íj nyíl, ásóbor és egyéb technikai eszközök, amely segítségével az ember elfogadja a természet adományait. (Morgen úgy gondolta, hogy az evolúció hajtó motorja a technikai találmányok.) Barbárság állapota – neolitikum: letelepszik az ember, megjelennek az első városok, megjelenik a termelés, az állattenyésztés. Ennek ikonikus tárgyai pld fazekas korong Fejlettebb civilizáció, jelentősen átalakítja az emberi közösséget. Megszűnik az ősközösség, létrejön a magántulajdon, megszűnik a folyamatos vándorló életforma. Civilizáció állapota – az írás megjelenése, amely az eddigi barbár állapotnak ad egy magasabbrendűséget. Az írás eredményeképpen megjelenhet a magasabb gondolkodás rögzítése. Ennek eredményeképpen például létrejönnek a

különböző társadalmi rendszerek Ettől kezdődően az ember már saját maga szabályozza a természetet. Erre a három szakaszra húzta rá az evolúcionális elméletet. Ennek az az érdekessége, hogy ezt olvasta két német filozófus Marx és Engels és erre építették rá az ő politikai modelljüket. Ebből hozta létre Engels az evolucionista gondolkodást, tehát hogy mit jelent az emberi közösségekben, a társadalmakban az evolúció. Szerinte az evolúció egyik hajtóereje a magántulajdon.) TAILOR: aki összefoglalta az egész rendszert, hogy mit értünk ezen tudomány alatta és hogy mivel is foglalkozik az antropológia. (Azértis kiemelkedő a szerepe, mert, mert magát a tudományt is úgy hívták ebben az időszakban, hogy Tailor úr tudománya.) Nézetrendszerében alapvetően megtartotta a különböző meglévő elméleteket. Ő is az evolúció útján gondolkodott, valamint megtartotta a keresztény szemléletet, tehát egyfajta

magasabbrendűséget. Emellett érdekes módon nagyon vonzódott a spirituális világhoz Vizsgálati környezetének az egyik meghatározó időszaka az, amikor a vallások rendszerével foglalkozott. Szerinte ez is egy evolucionista szemlélet, mert azt mondta, hogy nemcsak az emberi társadalmakban és közösségekben van evolúció, hanem a vallásokban is van egy hierarchia, egy fejlődési állapot, amely alapján létrejönnek a különböző fejlődési állapotok. Tailor szerint van egy alacsonyabb rendű állapot, amit hozzákötött egy alacsonyabb rendű társadalmi létezéshez. És ahogy a társadalmi létezés folyamatosan a technikai találmányok eredményeképpen változik, úgy maga a vallás, a szakrális világ is változik és minőségi különbségek vannak közötte. Elsőnek tartotta az animizmus állapotát, (Animizmus: amikor a különböző jelenségek mögé egy magasabb rendű szellemi tartalmat képzelünk el, melynek természetesen nincs alakja,

karaktere.) amely a vadság korban volt Az animizmus klasszikus esete az ősi mágikus világ. Egyik formája a varázsló mágia: Ami azt jelenti, hogy létező világunk és a spirituális világ között analógiát (különböző dolgok, jelenségek közötti hasonlóság, egyezés) húzunk. Pld ezt látjuk a tudomány szerint, ha megnézzük az őskori barlangfestészetet. (Az ember megrajzolta a rajzokat és mágikus szertartások eredményeképpen megpróbált hatni a körülötte lévő világra. Tehát mondjuk vadászó szertartást tartott, mert a közösségnek kellett az élelem Ezért előtte mágiát tartott, hogy sikeres legyen ez a gondolkodás.) Ez egy pozitív gondolkodás, hisz arról van szó, hogy a sikerélt tesszük meg. - 5 A varázslás másik ága a negatív gondolkodás, amit úgy hívunk, hogy tabu. Arról szól, hogy ne tedd meg „ezt” és nem fog veled „ez” megtörténni. Azaz negatívvá fordítja a különböző eseményeket. Másik formája a

termékenységi mágia: Ez már a barbárság korában volt. Itt már nem a vadászat sikere volt a meghatározó. Nem az az érdekes, hogy analógiát húzzanak, hogy legyenek őzek, amiket el lehet ejteni, hanem ebben a pillanatban termékenységi mágiával többek között például az eső iránt, vagy a vegetáció termékenységét próbálták elérni. Kezdetben (Kr. e 5-6000 évvel)ez emberáldozatokkal járt, tehát a vérrel szentesítették meg a termékenységet. Az animizmust követte a politeizmus (sokistenhit) időszaka: amikor a szellemlények karaktereket kaptak. (Pld egyik ilyen karakter típus Zeusz, vagy a másik típus Héra ) A szellemlények antropomorf (emberi alakúnak, emberi sajátságokkal felruházottnak elképzelt, ill. ábrázolt) jelleget kaptak A politeizmus követte a monoteizmus (egyistenhit) időszaka, ami szerinte a legfejlettebb: Itt az emberi jelenségek és az emberi létezés klasszikusan elvált a szellemek világának a létezésétől. Mert

a monoteizmusnak a legfontosabb elve, hogy egy nagyon konkrét normát adjon az ember számára, azaz viselkedési mintát. Ami nem egyes emberek jelenik meg, hanem egy konkrét normában jelentkezik: ez maga a megváltó. Aki megszemélyesíti ezt a normát Azaz egy erkölcsi tartalmad ad az ember számára. Ettől a pillanattól kezdve pedig elvesztette formáját, antropomorf jellegét, újból légtelenné vált. Az egyistenhitek legfontosabb eleme a törvény. Hívják ezt Tórának, Tízparancsolatnak, tehát törvény, amely szabályozza az életünket, mely felettünk áll, magasabb rendű és csalhatatlan. Ez már a fejlettebb civilizáció kora. Tailor másik területe, amivel foglalkozott, hogy összehasonlíthatók-e egymással a kultúrák. Ebben elég szűk terepen mozgott, mert ő keresztény kultúrához viszonyított minden más kultúrát. Létrehozta a rendszerszemléletet: egy kultúrán belül különböző rendszereket látunk egymás mellett. Tehát minden

egyes kultúrának vannak sajátos kulturális mintázatai Minden kultúrának van gazdasági rendszere, rokonsági rendszere, művészeti rendszere, vallásos rendszere. Tailor kultúra meghatározása: A kultúra, vagy civilizáció tágabban vett etnográfiai értelemben az a komplex egész, amely magában foglalja a tudást, a hitet, a művészetet, erkölcsöket, törvényeket, szokásokat, és minden más képességet és sajátosságot, amelyre az ember a társadalom tagjaként tesz szert. Ő még bizonytalan volt, hogy a kultúra, vagy a civilizáció fogalmát határozta-e meg. Ma már könnyebben szétválasztható, mert a civilizáció az életminőség fokát, a kultúra pedig ennek az életminőségnek a tartalmát jelenti. - 6 Tehát hogy az emberek ebben a civilizációban hogyan viselkednek, milyen magatartásminták alapján szervezik az életüket. (Tailor még nem az antropológia, hanem az etnográfia /etno:nép, gráfia:leíró = néprajz/ szót használta.

Rámutatott, hogy a kultúra elsajátítása nem genetikailag kódolt, nem lehet örökölt, hanem mindenképpen tanult formában jelentkezik.) Szerinte a történelmi megismerés a legfontosabb! Azzal is foglalkozott, hogy hogyan lehet megismerni a történelmet pld. a vallás történetét Azt mondta, hogy a történelmi módszerek alkalmatlanok a történeti kultúrák feltérképezésére. Szerinte, hogy hogyan éltek valójában az emberek, annak megismerésére a történelem alkalmatlan. Szerinte a megismerőre helyezik a hangsúlyt a megismerendő helyett. Más módszer kell tehát, és kidolgozta a Revival és a Survival elméleteket. Revival = virulens (élő) elemek, amellyel önmagunkat kifejezzük. Survival = túlélő elem, nem fejlődik, kiüresedik, nincs tartalma, csak a forma marad. Ezt egy tudományos régészetnek is nevezhetnénk akár, ahol visszafelé bányászunk és az ünneprendszereken keresztül bizonyos szokásokra tudunk következtetni. A történelem új

módszerét alkalmazta, ahol nem a szövegek és nem is a régészeti elemek alapján, hanem a létező kulturális attakon keresztül próbál visszafelé lépni és próbálja megismerni a világot. Ezzel megteremtette a történeti szemléletet E helyett teremti majd meg Boas a terepmunkát. FRAISER (Tailor kortársa): „Az aranyág” c. könyve, melyben a vallásos világgal foglalkozott. Létrehozta a konstrukció konstrukcióját (Mert ugyanazt a módszert alkalmazta, mint a kortársai, hogy beült valahová és elolvasott mindent az adott témában, amit talált és megírt egy konstrukciót/szerkezet/ , ami nem tükrözi a valóságot igazán. Az antropológia történetében döntő változás: Amikor a kulturális antropológia 2 legfontosabb ismérve (terepmunka és kulturális relativizmus) létrejön és már elválik a néprajztól és az etnológiától, ettől kezdődően önálló tudománnyá válik. BOAS (német származású amerikai fizikus doktor) az eszkimó

kultúrával és társadalmukkal foglalkozott. Ő volt az, aki döntő változást hozott a kulturális antropológiai gondolkodásban, mert létrehozta a terepmunkát. A terepmunka szakaszai: 1. fázis = A megfigyelt közösség nyelvének elsajátítása 2. fázis = megjelenik az adott területen maga a megismerő-tudós Nem avatkozik bele az ott lévő közösség életébe. A közösségnek meg kell szokni, hogy ott van 3. fázis = Egyre közelebb kerül a közösséghez a megfigyelő, a peremvidéken helyezkedik el. Konkrétan tudni kell, hogy mire kíváncsi – célzott megfigyelés Már megszokta a közösség, hogy ott van, de még mindig nem vesz részt az életükben, csak figyel. - 74. fázis = Már részt vesz az adott rendszer működtetésében, beköltözik a „faluba”, éli azt az életet, tehát a belülről való megfigyelést hozza létre a megfigyelő-tudós. (ez a megismerés nem teljes, mert például nem minden területre engedik be a tudóst.) Másik

fontos, hogy ő hozta létre a legnagyobb iskolát a kulturális antropológiában. Az ő személyéhez kötődik, hogy a 20. sz-ban felnövekedett rengeteg tudós generáció és a „legnagyobbak” abból az iskolából kerültek ki, ahol ő tanított. Elkötelezett híve volt a rasszizmus elleni harcnak! Ő dolgozta ki a kulturális relativizmus elméletét! Ami arról szól, hogy egyrészt fenntartja Tailor tézisét, miszerint a kultúrák összehasonlíthatók, hiszen minden egyes kultúrának van sajátos teljes egésze. Ő azonban leszámolt a felsőbbrendűségi érzéssel Az egyedi helyett az általánosra törekedett, azaz a saját kultúrájától függetlenül hasonlította össze a kultúrákat. (Tehát nem az egyedit hasonlította egy másik egyedihez, hanem megkereste az ő általános jellegzetességét és azt próbálta meg összehasonlítani egy másik kultúrának az általános jelenségeivel.) Összemérhetők a különböző kultúrák, csak minden kultúrának

egyenlő esélyt kell adni. Boas 2 fontos tanítványa: Mindkettőjüket a magatartásminták és a különböző szerepek érdeklik. RUTH BENEDICT:(bölcsész) Nála előtérbe került a primitív törzsek megfigyelésével szemben napjaink kérdése. (Kényszerből fordult el a primitív világból a modern világ felé, ugyanis már születésétől nagyot halló és egész fiatalon teljesen megsüketül.) Fő munkája a „Kulturális mintázatok” c. összefoglaló műve Melyben arról írt, hogy a különböző kulturális elemek milyen hatással vannak az egyén magatartására. Miért úgy viselkedik egy amerikai, és miért úgy egy ázsiai ahogy látni lehet a terepmunkán. Mi ennek az oka. Mi motiválja ezt a viselkedésbeli különbségeket Milyen normák és szokásrendszerek miatt viselkednek úgy. A másik elem is nagyon fontos, hogy maga az egyén magatartása és viselkedése milyen hatással van a kultúrára. Tehát nemcsak a kulturális lenyomatot vizsgálta az

egyén viselkedésében, hanem hogy hogyan hat vissza ez a viselkedés a kultúrára. MARGARIT MEAD a feminizmus első nagy klasszikus alakja. Fő kutatási témaköre, hogy miért alakul ki a férfiak és a nők közötti különbség. Szerinte elsősorban nem a fizikai lényük miatt van különbség a férfiak és a nők között. Ha nem biológiai különbözésről van szó, akkor mi a tényleges ok. Elsősorban a serdülő kort vizsgálta és arra a következtetésre jutott, hogy ekkor válik ketté a szerep. A kulturális mintázatok közül az iskola érdekelte legjobban, mert azt mondta, hogy a lányok többsége pubertás kor után nem jár tovább iskolába, hanem otthon maradnak és teljesen más szerepet vesz fel, mint a fiúk. Ők ugyanis tovább járnak iskolába ezért domináns szerepet kapnak. - 8 Tanultabbak pozícinálisabbak lesznek. Itt látta a fő okot a különbségek kialakulásában Továbbá azzal tudta bebizonyítani ezen feltevését (rengeteg terepmunkán

vett részt), hogy talált egy pápuai szigeten két törzset, akik teljesen másképp alkalmazkodtak ugyanazon környezethez. Az egyik törzsben a nők férfias szerepet, a másikban pedig a férfiak nőies szerepet gyakoroltak. Tehát itt nem biológiai okok miatt vált szét a női és a férfi szerep, hanem ennek kulturális okai vannak. Azaz tanult viselkedési mintában van benne a női és a férfi szerep. LESLIE WHITE: (katonatisztnek tanult, de otthagyta a pályát) Ruth Benedict késői kortársa, aki visszatért az evolúciós elmélethez. Szerinte igenis létezik a társadalomnak az evolúciója és Morgen könyvéhez nyúlt vissza, de módosította egy kicsit. Egyrészt azt mondta, hogy a társadalomban valóban változásokat hoznak létre a technikai változások, de nem ez a lényeg. Nem az az értelme a technikai találmányoknak, hogy új civilizációkat hozzunk létre Szerinte a civilizáció legfontosabb kérdése az energia kérdés. Bizonyos civilizációs

szintet milyen energia ráfordítással lehet létrehozni. Szerinte ez az alapkérdése a változásnak (Azok a társadalmak, amelyek alacsony szintűek és alacsonyan használják az energiát, vagy alacsony mennyiségű energiát tudnak létrehozni, azok fejletlenebbek. Azok a társadalmak, amelyek technikai találmányok eredményeképpen nagy mennyiségű energiát tudnak felhasználni, azok pedig a fejlettebb társadalmak. Arról van szó, hogy ha minél több energiát tudok létrehozni, akkor az embereknek egy bizonyos csoportja nem kell, hogy az energia létrehozásával foglalkozzon. Ezek a társadalmi csoportok a tudáselit Ők hozzák létre a szuper organikus állapotot, azaz foglalkozhatnak a tudománnyal, művészettel. Tehát lesz olyan társadalmi csoport, amelynek nem a fizikai lényünknek a kielégítése a feladata, hanem létezünk majd annyi energiával, tudjuk működtetni a világot, hogy ezek az emberek foglalkozhatnak majd a magasabb rendű gondolkodással.

Alapvető hajtóerő tehát: mennyi energiát tud előállítani egy adott közösség, és ezt az energiát hogyan használja fel. Milyen rendszereket hoznak létre, hogy ezeket az energiákat működtessék. Szerinte a fejlődés tehát az, hogy minél bonyolultabb struktúrák jönnek létre, egyrészt annál több energiát állítanak elő, másrészt annál több energiát fognak használni.) Modern kor: GEERTZ: Jelen korunk meghatározó tendenciája, hogy a szimbólumokkal kezdünk el foglalkozni. A létezésünk megértésének egyik legfontosabb eleme a szimbólumok világa. Hiszen alapvetően a tudomány és a művészet is mindig annak a kornak a lenyomata, amelyben megszületik. Nem véletlenül foglalkoztak a 19.sz második felében a gazdaságtörténettel, mert akkor volt a kapitalizmus a csúcsponton, gyárrendszerek létrejötte, monopóliumok, tehát a megismerés a gazdaság irányába fordult. Jelen korunk pedig alapvetően szimbolikus, hisz általában a

kulturális termékek és a tömegkultúra is olyan nagy hozadéka van, a kulturális termékek döntő többsége szimbolikus értéket is képvisel. Nemcsak konkrét matériája, hanem szimbolikus tartalmai is vannak. Akár televíziót nézünk, tele van szimbolikus üzenetekkel Percenként több százzal bombáznak minket. Ebben a pillanatban rengeteg szimbólumot használunk, ezzel fejezzük ki önmagunkat. - 9 Ráadásul a 20. sz második felében létrejöttek olyan elméletek, amelyek végülis a szimuláns kultúráról beszélnek. Jelen korunkban ketté vált a világ Egyrészt létezik a való, létező, reális világ, amelyben benne élünk, másrészt létezik a virtuális világunk is. Hiszen létrehoztunk egy virtuális világot a szimbólumok világából és ebben a virtuális világban ugyanolyan nagyszerűen el tudunk tájékozódni, mint a reális világainkban. Tehát mára a szimbólumok már minimum mellé álltak a reális világunk mellé és ezek az

elméletek azt mondják, hogy majd túl is nőnek és az lesz a következő fokozata az emberi fejlődésnek, hogy már csak a virtuális világban fogunk élni és nem fogunk a reálisban. Nem véletlen tehát, hogy akkor a kulturális antropológia azt mondja, hogy mi a fontos: a szimbólumok világa. Geertz hívja fel először a figyelmet erre a világra és ő fogja azt mondani: hogy alapvetően megértsük hogyan működik a világunk, a szimbólumokkal kell foglalkozni. A szimbólumok azok, amiknek az irányából megérthetjük a működésünket A szimbólumoknál ilyenekre érdemes gondolni mint például a mitológia, vagy akár művészeti alkotások vizsgálata, mert mindegyik szimbolikus tartalommal van tele, vagy akár a tömegkultúra a 20. sz második felében, tele sok-sok szimbólummal A történet mellett megnézzük, hogy milyen rendszereket vizsgál maga a kulturális antropológia? Tehát melyek azok a témák, tematikák, amelyek irányába különösképpen

érdeklődik ez a tudomány. Először kezdjük a gazdasági rendszerekkel. Tehát mit értenek ezen maguk az antropológusok, másrészt pedig, hogy mit vizsgálnak ezekben a rendszerekben, milyen témákat tanulmányoznak. Ha megnézzük a gazdasági rendszereket, akkor alapvetően azt látjuk, hogy: gazdasági rendszereknek nevezhetjük az olyan korporációkat (intézményesült szervezeteket), amelyek - egyrészt termelnek javakat, - másrészt elosztanak javakat, - harmadrészt felhasználnak javakat. És ez valóban így is van. Ha közelről megnézzük ezeknek a rendszereknek a működését, akkor valóban ez a három elem a domináns. Csak egyvalami kimarad ebből - és erre hívja fel majd a későbbiekben az antropológia is a figyelmet - még pedig azt, hogy ezekben a rendszerekben az emberek nemcsak termelnek, elosztanak, felhasználnak, hanem viselkednek is. Tehát magatartásminták jelennek meg, és ezekben a rendszerekben való létezésünk szabályozzák, hogy

hogyan viszonyulunk a világhoz. Tehát mindenképpen odatartozik a gazdasági rendszerekhez a gazdasági rendszerekben való viselkedés. Először a 18 sz-ban kezdtek el a gazdasági rendszerekkel foglalkozni. A tudomány akkor jött létre, amit úgy hívunk, hogy közgazdaságtan. (Legklasszikusabb tudósa Adam Smith, aki a nemzetgazdaságokról írt Leírta a kapitalizmusnak a szabad versenyes működését, mert amikor arról beszélünk, hogy nemzet, meg arról beszélünk, hogy kapitalizmus, akkor egyértelműen a nemzeti piacról van szó. Tehát, hogy hogyan hozzunk létre nemzeti piacot - 10 Nemzet fogalma: egyrészt ez egy aktuális érzelmi állapot, amely a hagyományban a kultúrában, a nyelvben jelentkezik. Ez az egyik szervező ereje a nemzet létrejöttének De ez a típusú érzelmi azonosság csak a 18.sz végén jelentkezett Napóleon idejében, amikor létrejött a náció. A másik nagyon fontos szervező ereje, - ami sokkal korábban jött létre – a

gazdasági szervező ereje, a kapitalizmus. A kapitalizmus a 17 sz-tól a centrum vidékeken követelte magának azt, hogy a regionális helyzetek helyett létrejöttek nagy összefüggő gazdasági rendszerek. Például nem tudott akkor működni a kapitalizmus, amikor 13 vámhatár volt Franciaországban. Vagy ha nincs egységes súlyrendszer és fizető eszköz Érezhető, hogy milyen gazdasági motorja volt ennek az időszaknak, hogy miért a gazdaság volt az, amely megpróbálta a gazdasági piacot és utána pedig a nemzeti országhatárt létrehozni. Ezzel az elmélettel foglalkozott Adam Smith és ezt formális közgazdaságtannak hívjuk. Továbbá szerint a gazdasági rendszerek működésének a legfontosabb eleme a haszon-profit. Azt mondja, hogy az emberek azért hozták létre a gazdasági rendszereket, hogy ebben profitot termeljenek. Tehát egy haszon orientált rendszert hoztak létre E mellett még a civilizációs jólétet megteremtése is a cél. Ekkor tehát az

európai gazdaságban, racionalizmust, ésszerűséget, profitorientáltságot, és jólétet látunk benne. Azonban minden más rendszerben, ami a keresztény világon kívül van, ez nem található meg, legfeljebb csak látensen. És akkor azt mondta - többek között – Adam Smith , hogy nézzük meg, ha elmegyünk egy primitív részhez, azért primitívek, mert nem tudnak olyan gazdasági rendszert létrehozni, amelyben profit, jólét, racionalizmus van. Kiderült azonban, amikor megvizsgálták ezeknek a rendszereknek a működését, hogy vannak más motivációk is. Tehát nemcsak azért hozunk létre gazdasági rendszereket ,– mondja a kulturális antropológia – hogy ebben jólétet teremtsünk, hanem azért is létre lehet hozni, hogy mondjuk az együvé tartozásunkat tudjuk működtetni. Vagy azért is, mert ceremóniákat hozunk létre, és ezeken keresztül szimbólumokban önmagunkat meghatározzuk. Tehát a gazdasági rendszerek nemcsak azért jöttek

létre, hogy profitorientált legyen. Pld A hagyományos középkori gazdasági rendszernek – amely az európainak mintegy történeti előzménye – nem volt célja a profittermelés, csak az, hogy magát a populációt eltartsa /jóllakassa/. Itt nem volt tehát többlettermelés, nem dolgozta többet, mint amennyire szükség volt a fennmaradáshoz. Ebben a korban az időnek sokkal lassabb ütemezése létezett. Egy évben 182 ünnepnap volt és 182 nap volt a munka ideje. Az év felében munkavégzési tilalom volt az ünnepek miatt Ezt a reformáció (nagy földrajzi felfedezések időszaka) robbantotta fel, mert megjelent a piac, kapitalizmus, amikor lecsökkent 70 napra az ünnepnapok száma. Másik példa, hogy ebben az időben az ún. antropológusok időmérleget készítettek Konkrét eset, amikor egy tudós elment egy ausztrál bennszülött törzshöz és konkrétan leírta, hogy az ott élők mivel töltötték az idejüket. És rájött arra, hogy érdekes módon ezek

a bennszülöttek jóval kevesebb időt töltenek munkával, mint a modern kor embere. A primitív ember csak a legszükségesebb időt töltötte azzal, hogy anyagi javat hozott létre. A munka helyett alapvetően megélte az életét Máshova helyeződött a súlypont. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy minnél fejlettebb egy civilizáció, annál többet kell dolgozni ahhoz, hogy ebben a civilizációban érvényesülni lehessen.) A 19. sz-ban létrejött a kommutatív közgazdaságtan, amelynek lényege megnézi, hogy milyen értékek, normák működnek a gazdasági rendszerekben. Ekkor a kulturális antropológia azt mondta, hogy azért különbözőek a gazdasági rendszerek, mert másképp adaptáljuk önmagunkat a természeti környezethez. Központi fogalom ekkor tehát az adaptáció - 11 Adaptáció: Az a folyamat, amely által egy organizmus olyan fiziológiai és viselkedésbeli tulajdonságokat alakít ki, melyek lehetővé teszik számára, hogy életben

maradjon és utódokat hozzon létre. Az adaptáció lényege, hogy alkalmazkodni tudjunk ahhoz a környezethez, amelyben élünk. Ez jelentheti egyrészt a természeti környezetet, másrészt a társadalmi környezetet. Az adaptáció egy dinamikus folyamat. Az adaptáció egyik összetevője a természet világa, (abiotikus környezetünk) másik az ember biológiai lénye. (biotikus környezetünk) a harmadik a populáció, amiben élünk. (populáris környezetünk) Az adaptáció eredményeképpen létrehozott gazdasági rendszerek legfontosabb csoportjai: - zsákmányoló típusú gazdasági rendszerek - termelő gazdasági rendszer: - növénytermelő gazdasági rendszerek - állattartó gazdasági rendszerek Zsákmányoló gazdasági rendszerek Kiaknázták a körülöttük lévő természetet. Ebben a helyzetben a természet volt az erősebb és maga az emberi adaptáció a gyengébb. Az elterjedése nagyon változatos volt Egyrészt a sivatagi környezetben létrehozott

zsákmányoló gazdasági társadalmakat PIGMEUS-oknak (Afrikában) hívunk. Másrészt a sztyeppék környékén – mérsékelt övben –létrehozott indián társadalmak voltak. Maga a zsákmányoló társadalom gazdasági adaptáció nem egy konkrét földrajzi környezethez kötődik, hanem a föld egészén felfedezhető. Ezen társadalmak fő időszaka a Kr.e 6000 előtti időszak Ez az időszak a paleolitikum (pattintott kőkorszak) időszaka. 12000 évtől kezdődően mezolitikum (középső kőkorszak), amiből kinőtt később a neolitikum (újkőkorszak, csiszolt kőkorszak) időszaka, de ez már nem a zsákmányoló időben volt. A zsákmányoló időben még nem létezett háziasítás Nincs domesztikálás, nem létezik az egy helyhez kötött életforma. Erre a rendszerre a hordatársadalom a jellemző A hordatársadalomról nagyon kevés információnk van. A populációja kb 50-80 fő, ható területe kb. 30 km2 A legkorábbi társadalmaknak is az egyik

legfontosabb törvénye az incenzus tilalma, azaz vérfertőzés tilalma. (Minden társadalom tiltja a vérfertőzést, csak néhány kivétel van. Az egyik Egyiptom volt, a másik pedig a Csendes-óceánon létező Tahiti Endogám közösségek: a saját közösségükön kívülről válasszanak párt maguknak, kívülről vérfrissítés történjen. Exogám közösségek: belülről, de más ágról házasodtak, jórészt a vagyon megmaradása miatt. A „család” típusú gazdasági rendszer ebben az időben nem működött. Mivel a hordatársadalom a családnak egyrészt nem volt önálló tere, mert egy közös térben éltek, másrészt nem voltak gazdasági-anyagi javak és így nem jött létre a háztartás intézménye. - 12 NÖVÉNYTERMELŐ GAZDASÁGI RENDSZEREK A termelő társadalmak létrejöttének volt néhány alapfeltétele: - A domesztikálásnak a megtörténte. (az állatok háziasítása Kre 10-12 évezred környékén történt, az első háziasított állat

a kecske) - Az első városok létrejötte. (közel-kelet világában Jerikó és Catalhűlyük -mai Törökország területén van és ez a legősibb város.) A növénytermelő társadalmak mesterséges növénytársulások létrehozására és fenntartására szakosodtak. Úgy tudták fenntartani társadalmul létezését, hogy a növénytermelés volt az alapja. Ezt látjuk, ha megnézzük a történelmet, mert a klasszikus civilizációk (Mezopotámia, Egyiptom, India) döntően növénytermelők voltak. A civilizáció alapja ugyanis mindig is a növénytermelés volt. (A föld alapvető karakterének a tulajdonsága és az állatok karakterének a tulajdonsága. A föld miatt nagyon masszív, hierarchikus struktúrákat hoztak létre, ugyanis a földet el kell foglalni, és azután azt működtetni kell – a földet nem lehet elvinni -. A növénytermelők típusai: 1. Ültetvényes gazdálkodás 2. Intenzív földművelés 3. Gépesített mezőgazdaság Ültetvényes

gazdálkodás: legkorábbi formái a növénytermelésnek. Kre 6000-től kezdődően voltak ezek az adaptációk. 3-5 évente folyamatosan elvándorolt a gazdasági szintér 3-5 évente kiirtották az erdőt és ültetvényeket hoztak létre. Semmiféle mesterséges javítása nem volt ennek a földnek. Ha ez kiürült, akkor tovább álltak és folyamatosan vándoroltak A vándorlás nem lineáris volt, hanem egyfajta körmozgás. Kb 20-25 év kellett ahhoz, hogy a föld újra megteljen ásványi anyagokkal, tehát egy 25 éves körmozgásban helyezkedtek el az ültetvények. Az ültetvényes gazdálkodás jellegzetessége, hogy kézi erővel történt a föld megművelése és extenzív jellegűek voltak. Az ültetvényes gazdálkodást két dolog korlátozta: - egyrészt az átlag hőmérséklet. Egy bizonyos hőmérséklet alatti helyeken nem volt ültetvényes gazdálkodás, - másrészt bizonyos mennyiségű csapadékra volt szükség és ahol csapadék hiány volt, ott szintén

nem lehetett ültevényes gazdálkodást létrehozni. Intenzív földművelés: Nem elvándoroltak, hanem itt magát a földet művelték meg intenzíven. Mindig a földrajzi környezet hozta létre az adaptációs kényszereket, amire ráépítették a gazdasági rendszereket és ráépült a politikai rendszer is. (Pld Egyiptom és Mezopotámia: mindkettő nagyon fejlett civilizációt hozott létre –ezek konkrét tárgyai a piramisok és a zikurák -, mindkettő rendelkezett írásos kultúrával, mindkettő öntözéses földművelést folytatott, mégis teljesen mások voltak. - 13 Egyik adaptáció Egyiptom, ahol kihasználták a természetadta jelenséget és a Nílus áradását használták a földművelésre. (Kiöntött a Nílus, széthordta az iszapot, amely tele volt ásványi anyagokkal. Amikor visszahúzódott, akkor vetették el a magokat) Másik adaptáció Mezopotámiában volt. Itt nem követte egymást a természet ritmusa Azaz a folyók áradása nem

találkozott a mezőgazdaság ritmusával. Ezért Mezopotámia déli részén – Sumérián – óriási csatornákat építettek, amelyekben áramoltatták és tartalékoltatták a vizet. Itt tehát csatornákból öntöztek és nem a folyó öntött ki, mint Egyiptomban. Az öntözéssel létrejött a magas talajvíz. A magas talajvíz miatt a víz nem lefelé szivárgott, hanem elpárolgott Ennek lett a következménye a szikesedés. Ezért Mezopotámiában a politikai élet központja folyamatosan vándorolt. (Egyiptomban viszont nagyon szilárd, központtal rendelkező, több ezer évig tartó kultúra volt.) Egyrészt nem ismerték még a talaj megjavításának módszerét – nem használták az iszapot, ami számukra rossz időben érkezett -. Másrészt először kihasználták az öntözéses gazdálkodást a déli részen. Amikor ez elszikesedett, akkor feljebb mentek Babilóniába. Amikor itt is megtörtént a szikesedés, akkor a politikai élet központja Asszíria

lett. Néhány évszázad múlva, amikor a föld önmagától megjavult, visszamentek újból Babilóniába és ezt hívjuk Újbabiloniai Birodalomnak. Tehát az intenzív földművelésnél az adaptáció úgy jelentkezett, hogy itt növényeket kellett termelni, mert ebből működött a gazdaság. Körülöttük senki sem rendelkezett növényekkel, csak esetleg cédrusfával, kővel, arannyal, stb. De semminek nem volt olyan az értéke, mint mondjuk a gabonának, amit csak az emberi tudással lehetett létrehozni. Az intenzív földműveléssel kapcsolatban másik példa: pre Columbar (Columbus előtti) Amerika. Itt volt a két nagy klasszikus társadalom, az Asztékok és az Inkák Mindkettő fejlett állapota a 15. sz-ra tehető Aszték gazdaság: az Aszték világ eltért az Európaitól – ahol gabona termelés volt a legfontosabb- mert ők kukoricát termeltek. Nem véletlenül tartották magukat kukorica isten leszármazottainak. (A Nap, és a Holdpiramis – amely ma is

látható – gúla alakúak, jelzi azt, hogy hatalmas épületeket tudtak létrehozni és magának az államnak a működése milyen hatékony volt. Tehát a kukorica, mint eltartó erő létre tudta hozni ezt a környezetet) Ebből az adaptációból hiányzott a túlélés lehetősége. Ugyanis Kortez vezetésével egy „maréknyi” csoport lőfegyverekkel ezt az egész fejlett civilizációt szinte lefejezte. Tehát nem tudták túlélni az Európával való találkozást. Inka társadalom (Dél-Amerikában a mai Peru területén): Ők is egy nagyon jól fejlett rendszert hoztak létre 1444-ben. /Inka szó jelentése uralkodó király/ Két érdekes tárgyi bizonyíték: Macsupichu jelentése magyarul: ahol megáll a nap. Az Andokban található. Ez a legmagasabb terület – 3 ezer méter felett - , ahol még növénytermelő közösség élt. (Építészetileg érdekes, hogy az Inkák olyan technikát használtak, melynek során nem volt szükségük kötőanyagra a kövek

között, hanem olyan alaposan csiszolták le a köveket és illesztették egymáshoz, hogy jelen pillanatban is - 14 állnak ezen építmények. Itt is teraszos földművelést folytattak) Cusco városa- amely az Inka Birodalom központja volt. A növénytermelő gazdasági rendszerre ráépítettek egy jól működő politikai egységet, másrészt a kultúrában is viszonylag magas szinten álltak , hiszen írásuk volt: a kipu. (Ez az írás rendkívül sokoldalú volt A különböző színű kötéldarabokon lévő különböző csomók száma viszonylag érett kommunikációt jelentett. Ők azonban már nem jutottak el a hangjelölő írásig.) Az intenzív földművelés összefoglalása: Erre már ráépülnek a politikai közösségek, azaz létrejött az álam. És az állam reprezentatív építkezésekkel mutatta azt, hogy mennyire fejlett gazdasági szinten álltak. Erre épült rá a későbbiekben a gépesített mezőgazdaság- mely a jelen korunk világa. A

gépesített mezőgazdaság a gyáriparával, gépi struktúrájával, mesterséges kemikáliával már az ipari modern fogyasztói világot jelenti. Ez is egy adaptáció forma: hogyan lehet tömegtársadalmakat etetni. ÁLLATTARTÓ GAZDASÁGI RENDSZEREK Amikor az antropológusok elkezdtek foglalkozni ezzel a kérdéssel, első látásra úgy tűnt, hogy elvileg sokkal esélyesebb lenne az emberi közösség, ha állatokat tartana növények helyett. Mivel az állatok nagyobb gazdagságot hozhatnak az ember számára. Egyrészt az állatoknak minden része felhasználható. Alapkérdés tehát, hogy miért nem az állattartó társadalmak voltak az elterjedtebbek? Miért a növénytermelő társadalmak voltak azok, amelyek a nagy civilizációkat megteremtették? Az állattartás egy jól körülhatárolható közeghez kötődött. Egyrészt a füves sztyeppék, másik a sivatag, harmadik pedig a hegyvidék volt, ahol megjelent az állattartás. Az állattartás csak olyan

területeken jöhetett tehát létre, ahol a föld minősége gyenge volt és nem lehetett növényeket termelni. (Az állattartás az adaptációk peremvidékére szorult) Az állattartás valóban az adott közösség számára a sokkal gazdagabb lehetőséget adta, azonban rendkívül sebezhetőek voltak. Egyrészt az állatok között nagyon sok betegség lehetséges, másrészt – mivel az állatok mobilak – az a társadalom pillanatok alatt tönkre tehető, akinek elhajtják a nyáját. (A mobil struktúrák rendkívül ingatagak, nem tudnak szilárd – több száz éven keresztül működő – rendszereket létrehozni, mert az alap, amiből építkeznek, azaz az állat, rendkívül sérülékeny és hamar elhajtható.) Az állattartó társadalmak tipikus változata volt a Mongol Birodalom. Kevesebb, mint 40 év alatt (l206-1242) egy hatalmas, gigantikus birodalmat hoztak létre. Azonban a birodalom struktúrája instabil volt, hiszen pillanatok alatt szétesett apró

egységekre. Maga a gazdaság, amely működtette ezt a birodalmat, jellemzően mobil, intenzív, változó volt. - 15 Másik érdekesség: sokat foglalkoztak az antropológusok azzal, hogy az Amazonas menti őserdőket vizsgálták. Azt gondolták, hogy ez egy alacsonyabb szintű emberi közösségek, akik megrekedtek egy szinten. Azonban kiderült, hogy ezek az emberi közösségek visszatelepültek Tapasztalatuk az volt, hogy van visszaút is. VALLÁS A vallás meghatározása – nagyon kultur antropológusan - : A természetfeletti gondolkodás. Először Tailor határozta meg, mi a vallás: Hit a szellemlényekben. Ez egy hiányos megfogalmazás, mely a vallásosságnak csak egy nagyon szűk metszetét takarja le. Ma már tudjuk, hogy ebből a meghatározásból hiányzik az egyház, ami a hit fenntartásának a legfontosabb mezője. Továbbá hiányoznak belőle azok a magatartási szabályok és normák, amelyeket az egyház közvetíteni fog a közösség irányába.

Durkheim meghatározása: A szent dolgokra vonatkozó hitek és gyakorlatok egységes rendszere. Azaz kettéosztotta a világot Létrehozta a - profán világot és - a szentek világát. Ez a kettős struktúra, amit létrehozott, érdekes módon már nem csak a vallásra alkalmazható. Durkheim azt mondta, hogy minden egyes kulturális jelenség alapvetően szimbólumokat jelenít meg és ezek a szimbólumok utalnak a fizikai létezésünkre. (Erre példa lehet az új televíziós jelenségek. Mondjuk a híradó műsoroknak a megváltozása Régebben a híradó műsora arról szólt, hogy a stúdióban ülő bemondó közölte velünk, hogy mi történt a világban. Tehát alapvetően információközlést történt felénk. Amit elfogadtunk, hogy ez történt /Ez egyébként a hagyományos kultúraközvetítés lineáris modellje, amikor a tudáselittel rendelkezők a tudást lefelé áramoltatják a rendszerben. Itt ez a lefelé áramoltatás éppen a televízión keresztül

történik./ Ez volt régebben a közszolgálati típusú televízió Ez a lineáris kultúra közvetítés becsődölt a posztmodern időszakban, tehát a 70-es évektől kezdődően megjelentek azok a technikák, amelyek segítségével a társadalom elemei a lineáris közvetítést horizontálissá változtatták. Ebben a kultúra közvetítésben én eldönthetem, hogy milyen tudáshoz akarok hozzájutni és mindenfajta segítség nélkül ezt megtehetem, ha van otthon például egy számítógépem – Internet -, tehát van egy technikám, amely eredményeképpen ezt tudom működtetni. Ennek azt lett az eredménye, hogy egyre inkább kevésbé lett érdekes a közszolgálat. Mert egyre inkább kevésbé lesz az ember az objektív tudásra kíváncsi, mert szubjektív úton látja a világot. A tömegtársadalom embere részt vehet a „világ alakításában” , például választójoggal rendelkezik. Tehát horizontális modell jött létre, amelyben az egyéni aktivitás

nagyon fontos. És ennek eredményeképpen az eddigi tényközlő tudás –objektívhelyett a szubjektív ismeretek váltak nagyon fontossá A szubjektív ismereteknél azonban a racionalitás helyett az emócionalitás lett a meghatározó. A szubjektív döntéseinknek a legnagyobb motorja – kultúraközvetítés irányából – mindig az emóció(erős érzelmi felindulás) lesz. A modern média struktúrában arról van szó, hogy a média elérzelmesedett - 16 Amikor híreket nézünk, - már eltűnt a hagyományos közszolgálati modell – akkor mindig az érzelmeinkre akarnak hatni. Mindezt azért teszi, hogy minél nagyobb legyen a műsor nézettsége. Ráadásul a nézőket aktivizálja – lehet telefonon hozzászólni, stb - Ez egy új modell. Ha megnézzük bármelyik kereskedelmi televízióban a híradót, akkor ez a váltás nagyszerűen érezhető. Ez a váltás a közszolgálatinak nevezett televízióban is megtörtént, mert a komoly, racionális hírek

legfeljebb elbújtatva kerülnek be.) TERMÉSZET FELETTI GONDOLKODÁS „SZEREPLŐI” Minden egyes természet feletti gondolkodásban vannak: - Természet feletti lények - Rítusok - Mitológia Természet feletti lények. Két típust különböztetünk meg: - Erő (mana): Létezik egy olyan csoportja a szellemlényeknek, amelyeknek nincs karakterük. A mágikus korszakban volt ez jellemző a vallásos gondolkodásra A mágiák döntő része erre vonatkozott, hogy hogyan lehet birtokolni magát az erőt. - Lények: olyan szellemlények, amelyek karakterrel rendelkeznek. Jellemzően a politeizmus időszakában. MÁGIA A mana szerű lényeknek a legfontosabb formája, megjelenési területe, ill. ceremóniája a varázslás,, vagyis a mágia. Mágia meghatározása = kísérlet a természetfeletti erők ellenőrzésére. A mágia 3 formája: 1. Analóg mágia 2. Érintéses mágia 3. Termékenységi mágia Az analóg és az érintéses mágia ugyanabban a környezetben volt, a

vadászó társadalmak időszakára jellemző. 1. Az analóg mágia = analógiát húz az általam elgondolt világ és a létező, reális világ között. A mágikus világról nem maradtak leírások, csak tárgyak, éppen ezért nem tudjuk, hogy milyen is volt. A mai tudomány szerinti értelmezés = az analóg mágia feladata, hogy befolyásolja a körülöttünk lévő világot. Varázslással segítségünkre legyen, egy többlet erőt adjon, amikor elmegyünk vadászni. 2. Az érintéses mágia = a rész és az egész problémája A rész mindig, teljes egészében hordozza magában az egésznek a tulajdonságait. Arról van szó, ha egy egészből kiszakítunk egy kis egységet, akkor ez a kis egység az egésznek a tulajdonságát magával viszi. (Ha valakinek a hajszálát megszerzem, akkor az egész testére vonatkozó jellegzetességeket szerzek meg. És ha ezt vajákos módon megbűvölöm, akkor nemcsak erre az egy hajszálra, hanem az egész testre hatással lehetek. Ez

a vudu szertartások alapja is) - 17 4. Termékenységi mágia = az a feladata, hogy a szellemlényeken kívül alapvetően a természeti jelenségekre akarunk hatással lenni. Ez a neutikus időszakhoz =letelepedett életformához köthető. (Pld. legyen eső Ez persze szellemlényben jelenik meg, mert volt esőisten, akihez imádkoztak, de alapvetően a természeti jelenséget akarták befolyásolni. Nekik mutattak be áldozatokat, ugyanis a termékenységi mágia fő része, hogy mindig áldozatot kell bemutatni. Kezdetben az ember vére volt a legjobb áldozat, utána pedig különböző termények, amelyeket elégettek és sokféleképpen feláldozhattak.) A varázslás pozitív mágia A jóslás negatív mágia, amely nem alá akarja támasztani a létezésünket, hanem meg akarja szabni a létezésünk határait, amiken belül mozoghatunk. Ennek a legjellemzőbb fogalma a tabu. A tabu alapvetően negatívan értelmezi az embert, hiszen megmondja, hogy mit NEM SZABAD tenni.

Mindig a veszélyre hívja fel a figyelmet Tehát veszélyfeltáró tevékenységként is értelmezhetjük. A negatív tevékenységek egyik legjellemzőbb szereplője a boszorkány volt. A rontó, negatív mágiának ők az egyik nagy klasszikus alakjai. Maga a boszorkány szó török eredetű, jelentése pedig rontó. A boszorkányokra legjellemzőbb az alakváltoztatás A csodaszerük, amellyel megtörténik az alakváltozásuk, a boszorkányzsír. Helyváltoztatásra is képesek. Boszorkány sokféle létezik, de mindenképpen két alaptípust különböztetünk meg: boszorkányok (nők) és mesterek (férfiak). A rontó tevékenységnek sokféle módja és formája lehet: - Egyrészt ez tanulható dolog. - Másrészt a boszorkányság nemcsak tanulással, hanem egyszerű mechanikus úton is átadható, például kézfogással is átadható a rontó tevékenység. A boszorkányság hiedelemvilága nem kötődik a magyarsághoz. A magyar mágikus gondolkodásban nem volt benne a

boszorkányhit. A középkorban Nyugat-Európából vesszük át ezt a mágikus hitet. (Könyves Kálmán törvényei között szerepelt például, hogy „boszorkányok pedig nem léteznek”. Ő nem boszorkányokról írt, mert a szó, amit használt : STRIGA , ez pedig latinul repülő, vérszívó denevért jelent. Márpedig akkor csak nőnemű lehet. itt kazettát cseréltem A késő középkorban jelentek meg a boszorkányüldözések. Ekkor készültek el az első könyvek is, mint például hogyan üldözzük a boszorkányokat, vagy hogyan ismerhetjük fel a boszorkányokat. Boszorkánypereken keresztül ítélték el a boszorkányokat. Magyarországon a legnagyobb boszorkányper 1728-ban volt, amikor Szegeden 13 embert ítéltek máglyahalálra. Az utolsó boszorkányper pedig 1768ban volt – Mária Terézia idejében - ) A másik lény, ami érdekes lehet a varázslás világából, a sámán. Ősi magyar hitvilág: sámán kultusz. A szellemlények, amelyekben a

magyarok is hittek, elsősorban állati, leggyakrabban madár alakban jelennek meg a kultúrkörben. - 18 (Nem véletlen, hogy a szellemlényeknek madár alakjuk van, hisz maga a kereszténység is a galamb motívumát használja a szentlélek motívuma képpen. A szabadon szárnyaló gondolatnak mindig a madarak a jelképei. Magyarországon a táltos hitben a központi szereplő az ember volt, aki a szellemlényekkel tartotta a kapcsolatot.) RÍTUSOK Megszervezett viselkedési minták a természetfeletti erők befolyásolására. A rítus sztereotípia képző, érzelmi és szimbolikus jelentősége van. A rítus legfontosabb eleme, hogy sztereotípia képző tevékenység. Azaz a rítus általánosítja a norma szereplőit. Tehát mindenki számára egyértelművé fogja tenni, a norma szereppé válását. Meghatározza mi a jó, mi a rossz Magának a rítusnak ez a legfontosabb eleme Az egyik oldalon ott van az egyház, amely ennek a rítusnak a levezetője, másrészt nagyon

fontos az egyház mellett maga a hívő, az eklézsia. Az eklézsia számára pedig érthetővé kell tenni a rítusban azt, hogy milyen normát várnak el tőle. Ez sztereotípiában történik, mert hogy a különböző szentek, apostolok, stb. mindig képviselnek valamilyen fajta sztereotip helyzetet És a rítusban válik mindenki számára egyértelművé, hogy mit kell jónak tartani és mit kell rossznak. Másik fontos eleme, hogy érzelmileg is a rítus alatt éli át a hívő a történetet Akár Jézus megváltásának a történetét, akár a zsidók kivonulását Egyiptomból. Harmadrészt pedig a rítus mindig szimbólumokban jelentkezik. Minden egyes vallási környezetben, vagy természetfeletti gondolkodásban a szellemlények mellett megtalálható a rítus is. A keresztény /katolikus ember számára a rítus a misét jelenti. Más környezetre vetítve rítus például a beavatási szertartás, férfivé avatás. MITOLÓGIA A mitológiai kutatás története: ez a

történet már az antikvitásban is lekezdődött, mely a különböző mitológiák leírását jelentette. (pld Homérosz: Iliász, és Hésziotosz: Teocentria= az istenek születése c. munkák) Az antik korszakokban elsősorban a mitológiai cselekményeket írták le. A döntő változás a középkor végén a reneszánsz korban jelentkezett A reneszánsz embere a középkorba ezer szállal belegyökerezett világban élt és létre hozta a maga racionális világát. Nagyon hívő emberek egyszercsak racionálisan kezdték el látni a világot. Ezt hívjuk Anagógiának Atya melletti gondolkodást jelent (Teocentria= Atyaközpontú) A reneszánsz embere egyrészt megmaradt vallásosnak, de önmagát az atya mellé helyezte el. Már nem csak az Atyára vonatkozó ismeretek voltak a fontosak, hanem a humán ismeretek is. /Humanizmus/ A reneszánsz művészet illúzióban gondolkodott. A világ illúzióját akarta adni, mely látványos ugyan, de rendkívül kockázatos. Hogyan

lehet a reális világban ábrázolni az ideákat? (A középkori művészet ugyanis nem adta meg a világ realitását, azaz ott az erdőt nem ábrázolták reálisnak, hanem odatettek egy jelet és mindenki tudta, hogy az az erdő. Vagy például Jézus mindenhol ugyanúgy nézett ki. Nem kellett a személyes karaktere, hogy hogyan is nézett ki valójában. Tehát könnyű dolog volt az ideák ábrázolása - 19 Mert mindegyik ábrázolás egy szimbólum volt és mögötte pedig az idea tartalma. A reneszánszban viszont reálisnak ábrázolták a világot. Ennek az ábrázolásnak a csúcspontja Boticelli volt, aki a legmagasabb szinten tudta a realitás és az idea világát egységesíteni. Az ő festészetének az alapszituációja, hogy hogyan lehet rendkívül reális, élményszerű, tehát illúzió alapú festészet, és hogyan lehet ebben a nagyon konkrét realitásban az ideát –ami nagyon távol áll a realitástól- ábrázolni. Nem véletlen, hogy amikor az

1470-es években épült a Sziksztuszi kápolna és őt a pápa elhívta Rómába, az ő freskóját le kellett meszelni, mert nem értették, hogy miről fest Boticelli. Csak Firenzében ismerték az ő műveit és el is felejtették 400 évre, mert a saját kora teljesen értelmetlenül állt a művészete előtt.) A reálisban meglévő ideákat csak úgy lehetett tükrözni, hogy ha szimbólumokat alkalmaztak. A mitológiák egyik legfontosabb szervező ereje pedig éppen maga a szimbólum. SZIMBÓLUMOK Szimbólosz (görög eredetű szó) = két tárgyat összerakni. A szimbólum nagyon sajátos jelensége az emberi gondolkodásnak, mert átvitt értelmet jelent – összerakni, átvinni - . A szimbólumnak két része van Egyrészt van a kép, amit látunk A képet mindig logikai összefüggés köti a tartalomhoz és ez a képre átvitt értelem. A kép tehát nem esik egybe magával a tartalommal, és mindig át kell vinni a képre az értelmet. Szemben az allegóriával, - egy

másik mitológiai elem – aminek szintén van egy képi megvalósulása, de a tartalom itt egybeesik a képpel. Amit látunk, az van A neoplatonikus időszak nagyon sokat foglalkozott a szimbólumok megvalósulásával, vagy lehetőségeivel és nagyrészt a mitológia képeit használta a saját tartalmának a kifejezésére. A 19.sz végén – a romantika időszakában - Grimm testvérek: Nem mesekönyvet akartak írni Azért gyűjtötték össze a német folklór elemet, hogy megtapasztalják, milyen volt a középkori germán gondolatkör, kultúrkör, aminek nagyon fontos megvalósulása a mese. Ezek a felnőtt történetek, - amelyeket a felnőttek egymás között meséltek – tele van szimbólumokkal. (A romantikát nagyon érdekelte a középkor és a népi világ.) Orosz világ (mesékkel kapcsolatosan): 20.sz elején Oroszországban létrejött a Szemjotikai iskola. A filozófiának az az ága lett nagyon erős, amely a jel tudományával foglalkozik Pop: „A mese

morfológiája” c. munkája (morfológia=leírótan) (Pop hozta létre a mesecsoportokat és az ezekben lévő karaktereket. Ő mutatott rá arra, hogy mi az a mitológiai séma, mi az az archeológiai típus, amely folyamatosan variálódik a mesében.) Fraud és Jung, akik a szimbólum kutatásban jelentősek, és mind a ketten a tudatalatti problémájával is foglalkoztak. Fraud elsősorban az egyén tudatalattiját vizsgálta, és ezen keresztül elsősorban az álomfejtés és az álomban lévő szimbólumokon keresztül próbálta a tudatos és a tudattalan világát feltárni. Mert az álmok szimbolikusak és jelképesek, mert a bennünk lévő tartalom nagyon utal az ember személyiségére. - 20 Freud kidolgozta a szublimáció elméletet. (Ebben az elméletben az szerepel, hogy az emberi érzelmek megpróbálják mindig megtalálni a kivezető útjukat a testből. Tehát az emberi érzelmek mindig meg akarják önmagukat valósítani. A társadalmi norma – amely

meghatározza, hogy mit szabad és mit nem - lenyomja a személyiség rejtett jegyeit, ezért ezek szublimálódnak. Tehát átkerülnek másfajta alkotó pályára (homoszexualitás, alkoholizmus, stb. az alapvetően megjelenni kívánó érzelmek nem jelenhetnek meg, ezért a művészetben szublimálódnak és a művészeti alkotás lesz a tere, ennek a megélésének.) Jung – Freud tanítványa – szerint nem csak az egyénre vonatkoztatható ez az elmélet, hanem ez az egész közösségre is érvényes. A kollektív tudattalan elméletét alkotta meg a pszichológiában. (A kollektív tudattalan elmélet arról szól, hogy nemcsak az egyénnek van tudattalan állapota, mely megpróbál érvényesülni, vagy szabadon valamilyen pályán megjelenni, hanem a közösségnek is – amelyben élünk – van egy közös ismerete, közös tudása, amely a tudattalan helyére kerül. Tehát amikor arról van szó, hogy meséket hallgatunk, akkor alapvetően a tudattalan állapotunk

kerül előtérbe, azaz abban a pillanatban cselekvési programokat sajátítunk el. Megmagyarázzuk önmagunk számára, hogy milyen ez a világ. Amikor meséket hallhatunk és megjelennek a különböző archeo típusok (őstípusok) például boszorkák, akkor azt kell látnunk, hogy ezek a mesei karakterek nem a mese kedvéért vannak itt benne, hanem azért, hogy megmutassák milyen a világ rendje. (Meséket hallgatva a gyermek például tudattalanul megtanulja, hogy milyen a világ, hogyan néz ki és hogy milyen rend alapján működik és hogy hogyan kell viszonyulni ebben a világban.) Jung is lekezd foglalkozni a jelképekkel és sémákkal, amelyek a későbbiekben fontossá válnak. Ugyanis a tömegkultúrának az egyik legfontosabb ilyen terjedése az éppen ez lenne, hogy a tömegkultúrában jelentkező karakterek, jelentések mindig mitológiai sémák és mindig archeo típusok. Ezeket a mitológiai sémákat és archeo típusokat kiemelik a közvetlen mitológiai

környezetből, azaz elvesztik a tartalmukat és a kapcsolódási pontjaikat. Ezáltal csak formaképpen léteznek. Ezeket az üres formákat keverik össze, amit eklektikának (=forma mögött nincs tartalom) hívunk. Ez a jelen korunk művészetének egyik meghatározó eleme (Pld. a fantasy világában Xéna Mivel üres formákat kevernek itt egymással, ezért ezek az alkotások alacsony színvonalúak, mert nem tudnak a mélyére hatni az adott jelenségnek. Csak a formát ragadják meg. Formák keveréséből hoznak létre új formákat, mely mögött nincs ott a tartalom.) Jungnál maradva: másrészt a szimbólumok megtestesítik az embernek az elvágyódását is. Tehát a kollektív tudattalanban jelentkező mitológiai sémák, vagy archeo típusok a modern kor emberének az egyik legfontosabb vágyát motiválják, vagyis az elvágyódást. (Ugyanis a művészet elemzéséből úgy tűnik, hogy a modern kor embere kegyetlenül rosszul érzi magát. Ez jön le a

thrillerből, pornóból, horrorból. A mozgóképes művészet azt mondja, hogy a modern kor embere nagyon beteg. Tele van mindenféle szélsőségekkel, meghasonlott lelkekkel. Egy beteges korszak teremtménye itt az ember Tehát nem véletlen, hogy elvágyódik ebből valamiféle pozitív állapotba. Erre az elvágyódásra játszik rá a tömegkultúra Ugyanis ezek az elemek és helyszínek - amik szimbólumképpen működnek – lehetnek az elvágyódásunk formái. Lehet ez a helyszín az exo világa = exotikum, az infra világba = bűn világa, kozmo világa. Sokféle elvágyódási lehetőség van Jung szerint azért működnek ezek a történetek, mert az emberek az elvágyódásukat bele tudják illeszteni ebbe a helyzetbe és ezek a szimbólum az elvágyódás formái.)