Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Az 1990-es taxisblokádról

1 Az 1990-es Taxisblokádról Mire keressük a választ? Elsősorban a külső szemlélődő számára úgy tűnhetett, hogy 1990-ben, amit az átmenet évének is tekinthetünk - minden a feje tetejére állt Magyarországon. Fennakadás nélkül lezajlottak a demokratikus választások, a hatalmi ágak szétválasztása megtörtént. Minden megváltozott tehát, 1990. október 25-én a benzin ára is Az addig lén yegében simán haladó átmenet, a ma már jelentéktelennek tűnő bejelentés hallatán megtorpant. Taxisok lepték el a főváros hídjait, majd az ország közútjait is. Egy este alatt megbénult az élet, válsághel yzet állt elő. Nem ez volt az első és utolsó meggondolatlan rosszul előkészített döntés a rendszerváltás óta Magyarországon, sőt voltak ol yanok is, amel yek szelesebb körben érintettek társadalmi rétegeket, érdekcsoportokat. Hasonló válság, azonban az óta sem fordult elő. Hogyan élhető meg tízmillió ember számára a

rendszerváltás jogi és kulturális szempontból, ugyanis a rendszerváltás nem képzelhető el az erkölcsi minták átalakulása nélkül. Erre keresem a válasz Varga Csaba „Jogállami átmenetek” című munkája alapján, különös tekintettel arra, hogy ez az átalakulás már befejeződött-e és mil yen az irán ya. A rendszerváltozás magyar specifikuma. Varga vélemén ye szerint a magyar és általában a Kelet-Európai térségben 1989-90 körn yékén történelemben. bekövetkezett jogállami átmenet egyedülálló a 2 Span yolországban és Portugáliában is „csak” a politikai diktatúrától kellet megszabadulni, a gazdasági átalakításra nem volt szükség, hiszen a gazdaság piacgazdasági alapokon működött. A tervgazdálkodáson és a termelőeszközök zárólagos állami tulajdonán kívül, a szocializmusnak további jellemzője volt, hogy a többi totális államberendezkedéshez képest, hihetetlenül hosszú ideig,

Magyarországon több mint negyven évig képes volt fennmaradni. Az emberöltőn yi idő alatt pedig teljesen új jogi alapokat, válságkezelési eljárásokat és erkölcsi normákat alakított ki. A II. világháború utáni Németországban sem okozott akkora gondot a váltás, mert ott „csak” húsz év fasizmustól kellet megszabadítani a jogot és kultúrát, és a győ ztes hatalmak szinte rákényszerítették az országra, az elsősorban az USA által kreált, de már kipróbált jogi mintákat. A magyar rendszerváltás azonban nyitva hagyta azt a kérdést, hogy honnan kell meríteni az átmenet preferált értékrendszerét. /Természetesen napjainkban ez már az EU csatlakozás fényében eldöntöttnek tekinthető, bár az irán yok eltérítése láttunk próbálkozásokat az elmúlt időszakban./ A köztársaság kikiáltása és az első szabad választások után a nyugati hatalmak úgy tekintettek Magyarországra, mint ahol egy csapásra

megvalósították az alkotmányos demokrácia alapvető modelljét, és nem is foglalkoztak többet az átalakulással. Követendő belső mintát pedig csak a II. Világháború előtti időkből lehetett meríteni, ezek egy részének visszacsempészésével meg is próbálkozott az Antall kormány /az Orbán kormány még ennél messzebbre visszanyúlva eredeztette legitimitását/ azonban ez a módszer azzal a veszéll yel intézmények járt, hogy anakronisztikus is újra gyökeret eresztenek /közigazgatás stb./ A bizon ytalan jogi minták ellenére a jogrendszer fol yamatos átalakítása az első pillanattól kedve megindult. Mintákat és intézmén yeket kellett létrehozni, amel yeknek azonnal meg kellett volna felelniük, a rendszerváltás konfliktusainak kezelésére. A politikai és gazdasági problémák ugyanis nem hagytak időt arra, hogy a hatalom higgadt fejjel, megfontoltan végezze munkáját, és kiforrott jogi és erkölcsi minták hián

yában ez a vállalkozás eleve kétes kimenetelű volt. 3 Elég volt egy „banánhéj” egy áremelés bejelentése. Jogi vagy politikai ügy volt-e a taxisblokád? Egy pillanatra időzzünk el a tényeknél. Mi is történ 1990 októberében? A Kormán y október 25-én bejelentette, hogy a szovjet olajszállítások akadozása miatt 65 %-kal emeli a benzin árát. A hír hallatán a taxisok azonnal arra hivatkoztak, hogy az intézkedés megélhetésüket veszél yezteti, a Parlament elé vonultak és lezárták a fővárosi hidakat. Az akció hamarosan országossá vált, és három napra megbénult a közúti közlekedés. Horváth Balázs belügyminiszter hangoztatta, hogy minden törvényes eszközzel fenntartja és hel yreállítja a törvényes rendet, de hamarosan mindenkit megn yugtatott, hogy senkinek nem kell erőszaktól tartani. Ennek némileg ellentmond a dr. Barna Sándor akkori budapesti főkapitán y, televízió n yilatkozata, melyben utalt arra,

hogy Ő a maga részéről lemond, ha rendőri erőkkel kívánják felszámolni a blokádot. /később leváltották/ A Bod Péter Ákos /kormány oldal/ és Palotás János /vállakozói oldal/ vezetésével elkezdett tárgyalásokkal egyidőben kormány szimpatizánsok ellentüntetést szerveztek a Parlament elé, emlékezetessé téve Horváth Balázs belügyminiszter úr kvázi akrobata mutatványait, amel yet a Parlement ablakában hajtott végre, szimpatizánsai legnagyobb örömére. Mindezek ellenére a blokád maradt, és csak a tárgyalások alatt kiharcolt 12.-Ft engedmén y bejelentése után szűnt meg A történet gyakorlatilag ennyi, de a mai napig is érthetetlennek tűnik, hogy egy áremelés bejelentése il yen indulatokat szabadított el. A fuvarosok megmozdulását akkor és az óta is különbözően ítélik meg. Jogi és politikai érvek csaptak össze, amel y természetüknél fogva, nem hozhatók közö9s nevezőre. Nézzük először értékeléseket. a

köztudatban valószínűleg legismertebb politikai 4 Ezen álláspont képviselői, az MSZP az SZDSZ részéről megszólalók, valamint a politológusok többsége polgári engedetlenségnek minősítették az esemén yeket.∗ A Reggeli Pesti Hírlap nyilvános vitaülést is tartott a témáról, amel yen minden oldal képviseltette magát. A rendezvényen Hack Péter /SZDSZ/ úgy értékelte a blokádot, hogy az egy súlyos politikai válság része volt, amel ynek kirobbantásáért elsősorban a kormány a felelős, mert nem tudott a társadalommal megfelelően kommunikálni. A társadalom bizalma megrendült a demokrácia intézményrendszerében, ezért szerinte az esemén yeket nem lehet jogi, hanem csak politikai síkon mérlegelni. Rockenbauer Zoltán /FIDESZ/ okfejtésének ∗Jobbágyi Gábor: Az élet és igazság védelmében 1998 lén yege az volt, hogy a jogállam leginkább nem azzal jellemezhető, hogy azonnal megtorolja a jogsértéseket. Sőt kiegyensúl

yozott demokrácia az il yen blokád jellegű jogsértéseket is tolerálni tudja. Az instabil társadalmak számára persze veszél yes lehet egy ol yan helyzet, mint a fuvarozók akciója. Ő is a politikai rendezést sürgette Kéri László „Tíz év próbaidő” című könyvében hasonlóképpen foglal állast: a kormán y becsapta a népet, nem ol yan döntéseket hozott, amel yeket korábban ígért, és ezért politikai válság alakult ki. Mások – többek között Jobbágyi Gábor és Varga Csaba∗ - a jogi szempontú érvelést tartották elfogadhatónak. Jobbágyi Gábor álláspontja szerint, a blokádot nem lehet polgári engedetlenségnek tekinteni, mert három nap alatt bűncselekmények tömegét követték el. Közérdekű üzemek működését zavarták meg, ezen kívűl előfordult kényszerítés, személ yes szabadság korlátozása és közúti veszélyeztetés is. Meítélése szerint a társadalom jogállamiság egy csoportja lén yege, a

úgy jog érezte, uralma hogy alól. kivonhatja Ő mindezek magát a ellenére közkegyelem alkalmazását javasolta. Megemlítette, hogy nyugaton a hasonló jellegű megmozdulásokkal szemben határozottan és keményen 5 lépnek fel a hatóságok. Az USA-ban például, egy teherautó-útvonal forgalmának lassítása miatt több mint 3000 büntető eljárást indítottak .” ∗Jobbágyi Gábor: Az élet és igazság védelmében 1998 Az állampolgárok nagy része nálunk még nem tudja, hogyan működik egy valódi demokrácia” Ezt mindenkinek meg kell tanulnia – jelentette ki. Tallós Emil /MDF/ támogatta a közkegyelmet, mert a büntetés várhatóan nagyobb feszülséget okozott volna, mint a blokád maga. Varga Csaba úgy vélte, hogy teljes büntetlenség esetén bárki, bármikor hasonló eszközhöz n yúlhatna. Ezért támogatta a büntetőeljárás lefol ytatását, amel ynek azonban közkegyelemmel kell végződnie.∗ Varga szerint, a joghoz

ragaszkodni kell, kivéve a forradalmi időket, akkor ugyanis a meghaladott jogi eszközök alkalmazása vagy azokhoz való ragaszkodás vezethet törvén ytelenségekhez. A blokád jogi megítélése magát a végrehajtó hatalmat is megosztotta. A már idézett budapesti rendőrkapitány véleményének ellent mond, Győrgyi Kálmán legfőbb ügyész, az események után három nappal a sajtónak tett n yilatkozata∗, mel yben kifejtette, hogy megítélése szerint a fuvarozók megmozdulása a nemzetgazdaságnak több milliárdos kárt okozott, az egyéb bűncselekmények megvalósítása mellett, így akár kártérítésre is kötelezhetőek lennének. A magtorlást azonban Ő sem tartotta megfelelő eszköznek, ezért közkegyelmi törvény elfogadását ∗Varga Csaba: Jogállami átmenetek ∗Népszabadság 1990. október ∗Népszabadság 1990. október javasolta a parlamentnek. Szerinte a polgári engedetlenség jogilag nem értékelhető kategória. Takács Géza∗ a

Bibó Szakkollégium vitájának recenziója kapcsán azt mondta, lehetett „ezért-azért szeretni” a taxisblokádot, az azonban ettől 6 nem szelídült át polgári engedetlenséggé. A taxisok jól felkészült akciójukkal ugyanis egy egész országot tettek kiszolgáltatottá. Azt gondolom, hogy a két féle megítélés, vagyis a politikai és a jogi között eltérő minőségük és eredőjük miatt nem lehetséges átjárás. Ha azonban a jogi megítélés talaján maradunk, meg kell nézni mi is minősül polgári engedetlenségnek, továbbá, hogy a taxisblokád annak minősíthetőe. Polgári engedetlenség volt-e a taxisblokád? Varga Csaba∗ a polgári engedetlenség nemzetközileg elfogadott angolszász fogalma, elsősorban Power alapján a blokádot nem tartja annak. Az engedetlenségi mozgalmak ugyanis nem erőszakos módon jelentkeznek, ráadásul a benne részt vevők tudják, hogy jogellenesen járnak el és vállalják annak következményeit.

Ezen felül hanem társadalmi nem Önös, érdekek ∗Valóság 1992. Szeptember ∗Varga Csaba: Jogállami átmenetek vezérlik Őket. A taxisok azonban erőszakosan, saját érdekükben léptek fel, ráadásul akciójukat jogszerűnek próbáltak meg beállítani. A közvélemén y kutatások eredményei ennek ellentmondani látszanak, hiszen a Magyar Közvélemény Kutató Intézet∗ blokád idején készített felmérése szerint a megkérdezettek mintegy háromnegyed, úgy vélte, hog y a fuvarozók az egész ország érdekeit képviselik. Ennek ellenére, ha Köztársasági elnök kihirdeti a szükségállapotot, akár a hadsereg bevetése is lehetségessé vált volna,a szabál yszegés tömeges megnyilvánulása ugyanis nem adhat felmentés a formális jog érvényességének felfüggesztésére. Varga nem tud arra magyarázatot adni, hogy a szervezők alkotmán yos útját, visszahozva idézte miért talán azt, nem a választották rendszerváltás

amikor a az körüli társadalom úgy érdekérvényesítés idők hangulatát érezhette, hogy 7 közösségé válva rövid időre a döntés jogát saját kezébe veheti. A megmozdulás részt vevői talán elfelejtették, hogy időközben már megtörtént az átmenet, vagy a rosszul kommunikáló kormány balfogása váltotta ki az indulatokat, amikor már nem vette a „fáradságot” arra, hogy az „Őt” szavazataival nemrég még hatalomra juttatókat bevonja döntéseibe, illetve megfelelő magyarázatot adjon azok szükségességére. ∗Népszabadság 1990. November Miért nem váltottak ki az óta sem ilyen indulatokat hasonló kormányintézkedések, a mégoly drasztikus üzemanyag áremeléseknél sem? Fritz Tamás∗ arra hívja fel a figyelmet, hogy a demokráciát nem elsősorban az intézmén yek megfelelő működése, hanem a beléjük vetett bizalom tartja fenn. A taxisblokád, valószínűleg intézmén

yrendszerébe legpregnánsabban vetett kommunikált a társadalomnak, bizalmának első, megrendülését a és demokrácia az fejezte ki, óta is amel yet a konfliktus szereplői – a kormány és blokád részt vevői – sem tudtak megfelelően kezelni. A taxisok úgy láttak, hogy a kormány a választások után pár hónappal már fitt yet hán y „alattvalóira”, de a konfliktus eszkalálódásában valószínűleg megjelent az a Fritz által posztmodernnek nevezett probléma is, hogy a kormányzás nem más, mint társadalomirányítási technika, amel yet bonyolultsága miatt az átlagpolgár – lásd taxis – amúgy sem ért meg. Ez nem a jog, hanem a politikai kultúra kérdése. Fritz szerint a politikai intézmén yek nem kizárólag az általuk végzett munka alapján ítéltetnek meg, hanem a politikát arcok, jelesül az országgyűlési képviselők, kormánytagok de a jogi intézményrendszer szereplői is megjelenítik. Nem túlzás azt

állítani, hogy ezek az arcok, és a hozzájuk kapcsolódó cselekedetek, nem minden esetben 8 ∗Frizt Tamás: Rendszerváltás Magyarországon 1990-1995 élvezik a lakósság bizalmát, sőt egyre több ellenszenvvel viseltetnek irán yukba, vagy legalább is közönnyel szemlélik az eseményeket. Ez természetesen kiterjed az általuk képviselt intézményrendszerre, is ezért n yugodtan elmondhatjuk, hogy a taxisblokád óta többé-kevésbé bizalmi válság áll fenn a jogrendszeri intézményrendszerekkel szemben. Fenntarthatóak-e il yen hel yzetben az alapvető alkotmányos értékek, a demokratikus intézmén yek? Bár furcsának tűnhet, de a válasz igen. Ma már nem várható, hogy egy a többségnek nem tetsző jogszabál y elfogadása után, komol yan jogba ütköző politikai ellenakciók kezdődjenek /természetesen a sztrájkot és engedél yezett tüntetéseket jogszerű eszköznek kell tekinteni/ 2000. év n yarától a világszerte emelkedő

üzemanyag árak miatt az Egyesült Királ ys ágtól kezdve, Franciaországon keresztül, Lengyelországban is, az 1990 évihez hasonló, bár inkább a teherfuvarozók által szervezett útlezárásokra került sor. Bár lehet, hogy sokakban ezek a megmozdulások nosztalgiát ébresztettek az akkori esemén yek iránt, Magyarországon talán a már említett közön yösség, vagy az Orbán kormány jó kommunikációja miatt nem került sor útzárakra. Igaz az is hogy a kormányzat fogadta, és tárgyalt is a 12 év alatt legitimmé vált fuvarozói képviselőkkel és jelentős engedményeket is tett. Lemondott az üzeman yagot árának nagyobb részét képező jövedéki adó emeléséről és az ezzel összefüggő AFA vonzatról is, bár pl. a taxisok egyéb problémáit azóta sem rendezték. /egységes ártarifa, drosztok kérdése, biztosági berendezések, taxik számának maximálása stb./ Ezt már örökül hagyták a baloldali koalíciós kormánynak,

hiszen a feltételhez kötött jövedéki adó emelést /nyersolaj hordónkénti világpiaci árának tartósan 25 USD alatti szintje/ már februárban vége hajthatták volna, ami kb. 12-Ft kiskereskedelmi áremelkedést jelent önmagában is Jó taktikai érzékkel az üzemanyagok áremelésének bűnbakját is megtalálták, a MOL Rt „személ yében” és kilátásba hel yezték az MOL árképzésének vizsgálat alá vételét is. 9 Ki kell emelnem, hogy csak egyetlen civil szervezet, a Magyar Autóklub emelte fel szavát az áremelések ellen, és rögtön megoldást is talált, egy saját, nonprofit elven működő üzemanyagtöltő állomás hálózat létrehozásával, ahol szinte önköltségi áron vásárolhatnak a pártoló tagok. Az eltelt 12 év talán legnagyobb eredménye az, hogy minden kétség ellenére megmaradtunk a konfliktusok egynemű eszközökkel, jogi és politikai úton történő rendezése mellett. Bár többször bebizon

yosodott, hogy a jogi út nem mindig a leghatékon yabb, az utcán való politizálásra ez idáig, és reményeim szerint a továbbiakban sem, ha nem is erkölcsi meggyőződésből, de kényszerűségből nem került sor. Varga Csaba∗ szerint a jogállami átmenet szükséges feltétele a meghatározott erkölcsi, és ha úgy tetszik kulturális minta változása. Az erkölcsi minták továbbra is zavarosak, és az egymást váltó kormányok kulturális örökségünket is máshonnak eredeztették, de elmondható, hogy szellemiségünkre a szocializmus végnapjaiból és a kapitalizmus korai szakaszából átvett minták is hatással vannak. A szocialista mintából a közösségi szellem és a szolidaritás már kiveszett, de a nem n yilvános konfliktuskezelés, a kvázi „fejünk feletti” döntési mechanizmus megmaradt. A kapitalista mintából átvettük individum dicsőítését és az „erősebb kut ya” elvét, nem is szólva a globalizáció

hatásairól. A jogállami minták végleges kialakulását és megszilárdítását csak az intézmén yekkel és az „Őket” megszemélyesítő személ yekkel kapcsolatos bizalom visszan yerésétől lehet remélni. Az EU csatlakozás ezzel kapcsolatos hatásaira még nem is készülhettünk fel, tehát jobb, ha megbarátkozunk a gondolattal, hogy a rendszerváltás bizon yos téren még mindig nem ért véget. Budapest, 2002. Június ∗Varga Csaba: Jogállami átmenetek