Agrártudomány | Növénytermesztés » A lencse károsítói

A lencse károsítói A lencse betegségeiről aránylag kevés megfigyelés és szakirodalmi adat áll rendelkezésre. Ennek valószinűleg egyik oka az, hogy az utóbbi időkben ezzel az értékes növénnyel nem foglalkoztak olyan intenziven, mint azt megérdemelte volna. A lencsetermő területek a múlthoz képest csökkentek. A babbal vagy borsóval összehasonlitva a lencse fogyasztása is alárendeltebb lett. Valószinű, hogy a lencsét sok olyan betegség támadja meg, amelyeket más hüvelyeseken is megállapitottak. Ezekre nézve azonban megbizható, pontos adataink nincsenek, ezért csak azokat a betegségeket tárgyaljuk, melyek megállapitása kétségtelen. a) szürkepenész A kórokozó sok esetben már a csiranövényeket megtámadja. Ilyenkor a betegség szürke,könnyen porzó, penésszerű bevonatról ismerhető fel. Csapadékos években és vizállásos helyeken a fejlettebb növények szártövét is megtámadja. A fertőzés következtében a növények

hervadtan eldőlnek. Csehszlovákiában a fertőzött vetőmagból fejlődő csiranövények gyökércsúcsa már a fejlődés kezdeti állapotában elpusztul, és a csiranövény eldől. Mesterséges fertőzéssel 53%-os megbetegedést értek el. A kórtünetek a fertőzés után 25 nap múlva jelentkeztek Ugyanakkor Fusarium oxysporummal is végeztek mestersé- ges fertőzést, de itt a kórtünetek csak 43 nap múlva jelentkeztek. A szerzők fontos megállapitása az is, hogy a két kórokozó antagoniznusban áll egymással, ugyanis a Botrytis parasitica elnyomja a Fusarium oxysporumot. Védekezés: Ajánlatos a vetőmagvakat szerves higanytartalmú szerekkel csávázni (O,2% konc., csávázási idő kb 1O-15 perc) Célszerű előbb próbacsávázást végezni, mert a csépléskor sérült magvak érzékenyek. b) Peronoszpóra A lencseperonoszpóra (Peronospora lentis GAUM.) kártétele nyomán a lencse levelén és hüvelyén sárga foltok keletkeznek, a levelek fonákán

fehéresszürke penésszerű kivirágzás jelentkezik. A hüvelyek fertőzése esetén a betegség a magvakra is átterjed Ilyenkor a magvak tarkák, barna foltosak. A fertőzött magvak nagy része csiranövénykorban elpusztul Védekezés: A kórokozó sokszor a maghéj alá is átterjed, és az embrió is beteg, ezért a csávázás nem vezet kellő eredményre. Egészséges vetőmagot használjunk, és kerüljük a túl sűrű vetést és cserepedésre hajlamos talajokat. c) Gyökérrothadás A fekete gyökérrothadás kórokozójának (Thielaviopsis basicola Berk. et Br) a lencsén kivül számos gazdanövénye van ( igy pl. a dohány, csillagfürt, borsó, baltacim, gyapot, ciklámen, primula és más disznövények is.) A beteg növény fejlődésében visszamarad, később elsárgul, elfonnyad, végül elszárad. A föld feletti részeken látható kórtünetek oka a gyökérzet rothadása. Védekezés: Megfelelő jó vetésforgó és szakszerű talajművelés, a talaj

morzsalékos állapotban való tartása. d) Alternáriás levélfoltosság Az Alternaria tenuis Nes. kártétele kezdetben a levelek csúcsán és szélén kis , halványbarna foltokban mutatkozik. Később a foltok megnagyobbodnak, összefolynak, és az egész levelet elboritják. Súlyos fertőzések esetén valamennyi levél megbetegszik, elszárad, lehullik, és a növény elpusztul. Mesterséges fertőzéssel (konidiummal és micélium-szuszpenzióval) 4-5 nap múlva előidézték a jellegzetes kórtüneteket más növényfajon, igy búzán, paradicsomon, paprikán. Nálunk ez ideig még nem állapitották meg e) Rozsda Schilberszky (1931) szerint az Uromyces fabae Schröt. és az u striatus Schröt támadja meg a lencsét. Világos vörösessárga uredo-és sötétbarna teleuto-telepek sokszor egymás mellett is előfordulnak. Védekezés: Ellenálló fajták nemesitése. f) Lisztharmat Az Erysiphe communis f. viciae Ficet Schab-nak számos gazdanövénye van (bab,

borsó,lucerna,lóhere, bükköny, lednek stb.) A leveleken , levélnyélen és virágzaton is fehér vagy fehér-rózsaszines, elporzó bevonatot alkot, amely később barna árnyalatú lesz. A barna árnyalatú fejlődési alakban tömegesen képződnek a fekete, pontszerű termőtestek: a peritheciumok. Védekezés: Túl nedves fekvés és sűrű vetés a kórokozó fejlődését elősegiti, ezért ezeket kerüljük. A lisztharmatos foltokat ként tartalmazó nedvesitő készitményekkel (Netzschwefel) permetezzük vagy kénporral porozzuk. A lencse növényzete és kémiai gyomirtása A lencse alacsony termetű növény lévén, a gyom könnyen elnyomja, és ezért mindig jól művelt talajba vetik. A gyomok elleni küzdelem már a vetőmagnál kezdődik Ugyanis a vetőmagból a gyommagvak zömét már rostállással jól kitisztitják, a további tisztitások pedig tiszta állományt eredményeznek. A további küzdelem azonban már a szántóföldön folytatódik, ahol

agrotechinkai módszerekkel, illetve vegyszerekkel szüntetik meg a gyomok konkurrenciáját. A lencse jellegzetes gyomnövénye a lencsebükköny (Vicia sativa var. platysperma), a vetési bükköny egyik változata. Lapitott, a lencséhez hasonló magját ma már megfelelő tisztitógépekkel ki tudják tisztitani a lencsemagból. Biztonságos termesztése érdekében legeredményesebb a lencsét tisztán vetni. A támasztó növény nélkül tisztán vetett lencse maga után vonja a kézi gyomlálást, kapálást. A tiszta vetésű lencsében többnyire nagy mennyiségben szaporodnak el a gyomok. Különösen a gabona-sortávolságnál szélesebbre vetett lencsében kell gondoskodni a gyomirtásról. Gyomosodás és igy veszélyesség tekintetében a lencsében elsősorban nagyobb mennyiségben a kétszikű gyomok fordulnak elő. A lencse szelektiv gyomirtására használható mindkét herbicid: a Merkazin és az A 1114. Egyaránt Prometryn hatóanyagot tartalmaz, amely

fehéresszürke por, vizben jól oldódik. A herbacid aránylag gyors hatású, mert a kipermetezés után 1-2 hét múlva már észlelni lehet a gyomok pusztulását. Mint az a többi triazin-tartalmú herbicidnél ismert, a Merkazin és az A1114. a gyomnövényeken tipikus fehéredést, barnulásos szimptómákat idéz elő A hatóanyag a növények asszimilációját zavarja, és ezáltal a szénhidrátképződés elmarad. Használatuk legkedvezőbb, amikor a talaj megfelelő mértékben nyirkos. Száraz talajokon és hideg tavaszon a szer bedolgozása a felső talajszintbe kb. 5cm-ig szükséges lehet A gyomirtás technológiája A lencse kémiai gyomirtását a vetés után kell közvetlenül elvégezni, miután mindkét emlitett gyomirtószer a gyökérherbicidek csoportjába tartozik. A lencsét egyenletesen mélyen kell vetni, hogy a vetőmagot megfelelő földta- karó boritsa. Ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy a lencse károsodjon. A talaj aprómorzsás, sima

felületének kialakitása igen fontos agrotechinkai feladat, mert a talaj elsősorban abban az esetben lesz gyommentes, ha a gyomirtószer a talajfe- lületet " filmrétegszerűen" egyenletesen bevonja. A permetezést a vetést követő 1-2 nap után kell elvégezni- miután a lencse me- leg, nedves talajban 5-7 nap után is kicsirázhat-, ezért a vetést követően lehetőleg már másnap permetezzünk. Az A1114,illetve a Merkazinból 2-2,5 kg/kh mennyiség szükséges, amit 35O4OO l vizben kell kipermetezni Az alacsonyabb adagot a könnyű homokon, mig 2,5 kg/kh adagot humuszban gazdagabb talajokon használjuk. A lencse kémiai gyomirtása-a szélsőséges tala- jok (futóhomok, szikesek) kivételével- minden talajtipuson használható. A futó- homokon nem lehet alkalmazni, mert a szél a hatóanyagot összehordja, és ezáltal a lencse kipusztul. Hasonló a következmény a meredek lejtőknél is, mert itt pedig a záporok vihetik a hatóanyagot a mélyebb fekvésű

részekre. A szikes talajokon a kémiai gyomirtás gyökérherbiciddel többnyire hatástalan, mivel az oldódáshoz nincs elegendő viz. A Merkazin és az A 1114. a csirázó egy-és kétszikű (főleg az egyéves)gyomokat a lencséből folyamatosan kipusztitja (a kezelt lencse az egész vegetáció folyamán gyommentes marad), de már a tarackos gyomok ( acat, tarack, szulák) elen nem hat. A gyomirtószert nem szükséges előre feláztatni, belőle pépet késziteni, elegen- dő a gép tartályában a permetezés előtt alaposan felkeverni. A beöntés után né- hány perces cirkuláltatás után kezdődhet a permetezés. A szer hatóanyaga 6-8 hét alatt a talajban lebomlik, igy a kezelt lencse után bármilyen növényt vethetünk. Állati kártevők A lensce állati kártevőit két csoportba oszthatjuk: a) a többféle növényt kárositó polyphag és oligophag kártevők, b) speciális, monophag lencsekártevők. Az első csoportba tartozik néhány lemezescsápú és

ormányosbogár, levéltetvek, poloskák, és takácsatkák. A második csoportba a lucernabimbógubacsszunyogot és a lencsezsizsiket soroljuk. a)Polyphag és oligophag kártevők (1) Lemezescsápú bogarak (Lamellicornia) Magyarország főbb lencstermő területei mezőségi és réti talajokon találhatók. Ilyen talajokon leggyakrabban az áprilisi cserebogár és a gabonaszipolyok lárvái rágják szinte válogatás nélkül a gyökereket. Az áprilisi cserebogár (Rhizotrogus aeouinoctialis Hrbst.) 13-2O mm hosszú, sárgásvörös fejpajzsa széles, alig kimetszett, köröskörül hosszú, sárga szőrökkel fedett. Kárt csak a lárva okoz. Kétéves fejlődésű: első évben a lárva, második évben az imágó telel A lemezcsápúak lárvái főként második évükben tavasszal rágják a lencsegyö- kereket és okoznak tőhiányt. E talajlakó kártevők ellen Lindan-os talajfertőtleni- téssel eredményesen lehetne védekezni, de a Lindan-t kellemetlen szaga miatt nem

alkalmazzuk az emberi táplálkozásra termelt lencsében. Igy nem marad más védekezés, mint a lencsevetést megelőző év augusztusában vagy szeptemberében egy kiadós eső után-ami ezeket a lárvákat a talajfelszin közelébe csalogatja-éles tárcsával vagy diszktillerrel a táblát keresztbe és hosszába megjáratni. (2) Ormányosbogarak (Cerculionidae) A kelő lencsén végzetes lehet a szőrös csipkézőbogár. Lencsenövényen tartva, laboratóriumban a csipkézőbogarakra jellemzően karéjosan rágták a leveleket. Ismeretes, hogy ez a faj más hüvelyeseket is szivesen fogyaszt. Lehetséges, hogy ezen a fajon kivül más csipkézőbogarak is károsithatják a lencsét.-A szőrös csipkézőbogár 3-4 mm hosszú Az imágó rejtett helyeken, diapauzában telel. Tavasszal napfényes időben már korán (februármárcius) megjelenik Május-júniusban rakja le tojásait A lárvák a gyökerek baktériumgümőin fejlődnek. Az új generáció imágói

július-augusztusban jelennek meg A hegyesfarú barkó ( Tanymecus palliatus F.) főként répakártevőként ismert, de mint polifág fajt tartják számon. 8-12 mm hosszú A kukoricabarkó hazánkban mint kukoricakártevő közismert. Lencsével kapcsolatos megfigyeléseink az előző fajéval megegyeznek. 6,5-8 mm hosszú A borsóormányos ismert gazdanövénye a borsó, de tavasszal egyéb hüve- lyeseket is megtámad. A lencsenövénnyekkel táplálkozva ezek fiatal hajtásait, leveleit lyuggatja-3,5-4 mm hosszú. Az aranybarna pikkelyektől selymesen fénylő Az ormányosbogarakat a lencseföldön 15 kg Wofatox és L porok keveré- kével pusztithatjuk el. (3) Levéltetvek (Aphidina) A répa-levéltetű soktápnövénű faj. Kókán az erősebben megtámadott lencse- lnövény összezsugorodott, és elpusztult szivogatása nyomán. A borsó- levéltetű nagyobb értékű kártételéről a lencsén nincs tudomásunk.- A szárnyas alak 5 mm hosszú. Szine zöld, feje

sárgásabb, szeme vörösbarna Potrohcsöve hosszú (4) Mezei poloskák A lencsén Lygus fajok kárositják a fiatal hajtásokat, bimbókat és virágokat. (5) Takácsatkák A közönséges takácsatka a pókszabásúakhoz tartozó, 8-lábú, O,5 mm hosszú kártevő. Szúró-szivó szájszervükkel a levelek elsárgulását, elpusztulását okozzák. A levéltetvek, a mezei poloskák és a takácsatkák ellen szükség esetén foszforsavésztereket tartalmazó védőszerekkel kezeljük a lencsevetést. b) Speciális, monophag lencsekártevők Lencsetermesztő vidékeinken, csapadékos tavaszokon (vagyis amikor az április, május és június hónapok csapadéka 2OO mm körüli) súlyos károkat okoztak a lencsebimbó gubacsszúnyogok. A lencse-gubacsszúnyog nagyon hasonlit a lucernabimbó- gubacsszúnyoghoz, de annál világosabb és nagyobb. Testhossza- a csápok és a tojócső kitoltható vékony ize nélkül-1,5-2,1 mm. Évi egy nemzedéke van Rajzása a lencse bim-

bózásának, illetve virágzásának idejére esik. A gubacsokban 7-8 lárva károsités a lucernabimbógubacsokkal ellentétben ezek a gubacsok elbarnulásuk után is növényen maradnak. Védekezésül: az irányitott lencsetermesztést lehet ajánlani. Ez a leggazdaságosabb módszer Ha a régi lencsetermesztő vidékeken a gubacsszúnyog gradációja jelentkezik, ott teljesen meg kell szüntetni 2-3 évre a termesztést. Ez idő alatt egy nem ősi lencsetermő területen kell a szükséges lencsét megtermelni. Foszforsavésztereket tartalmazó védekezőszerek csak részeredményt adhatnak. A lencsezsizsik 3-3,5 mm hosszú bogár. Farlemezén két barna folt van A nyakpajzs nem harang alakú. Csak a combtő fekete az első lábakon A bogár szürkén szőrös Tojásait a lencse zöld hüvelyeire ragasztja. A lárva berágja magát a hüvelybe és a lencseszembe Az "ablak", illetve a kártétel helye a lencse élén látható. Évente egy nemzedékbe fejlődik Ritkán

előfordul a 3 mm hosszú előázsiai lencsezsizsik is. Élete és kártétele ugyanolyan, mint az előbbi fajé. Védekezés: A területcsere a zsizsiknél is eredményes. Wofatox-os porozás a bimbózás idején szintén csökkenti a kártételt. Közvetlenül aratás és cséplés után metilbromidos gázositással lehet a kártevőt elpusztitani. Lencse kártevői Lencsezsizsik (Bruchus lentis Fröl) A borsózsizsikhez hasonló kárt okoz. Magyarországon közismerten gyakori és veszélyes, súlyos károkat okozó faj. A 3-3,5 mm hosszú, fekete alapszinű bogár szürkén szőrös. Szárnyfedőit apró, fehéres foltocskák diszitik. Ezekre a fehéres foltocskákra jellemző, hogy gyakran összeolvadnak és harántcsikoltságot mutatnak. Barna fejű, lábatlan, görbült testű lárvája fehéres szinű Életmódja a borsózsizsikéhez hasonló. Tojásait a virágzó lencse kis hüvelyein helyezi el, a tojásból kelt lárvák a hüvelybe, majd a lencseszembe furakodnak,

hogy fejlődésüket ott továbbfolytassák. A kicsépelt lencsében vagy a szabadban bogár alakban telel, egynemzedékű faj. A lencsét ugyanúgy kárositja , mint a bor- sózsizsik a borsót, de az "ablak" nem annyira áttetsző, mint a borsón, ez a lencse erősebb zöld szinével magyarázható. A zsizsik röpnyilása egyébként a lencse- szem peremén, élén, karéjban található meg. A lencsében kárositó B. lentis fajon kivül hazánkban megtalálható még az elő-ázsiai lencsezsizsik is. Az imágó hátoldala sűrűn és szürkésbarnán szőrözött A 3-3,8 mm hosszú zsizsik torpajzsa hátul és közepén, szárnyfedői a középvonalban és hátul egy harántsáv mentén fehéres szőrözött. Életmódját ma még nem ismer- jük, de Jermy szerint feltételezhető, hogy azonos a közönséges lencsezsizsikével. Lencsebimbó-gubacslégy A kártevőt első izben Magyarországon 1936-ban észlelték, de többéves megfi- gyelés szerint kártétele néhány

év leforgása alatt már olyan mértéket öltött, hogy az ország néhány vidékén kénytelenek voltak a lencsetermesztést szüneteltetni. A kártevő nagyon hasonlit a lucernabimbó-gubacslégyhez, vagyis apró, szúnyogra emlékeztető, 1,5-2 mm hosszú állat, potroha citromsárga és barna csikokkal , tori része és csápjai barnák, szárnyai 1,7-2,2 mm hosszúak. Lárvái kezdetben átlátszók, később fehéresen áttetszők, amikor pedig teljesen kifejlőd- nek, világossárga szint öltenek. Életmódja csak részben ismeretes. Évente feltételezhetően csak egy nemze- déke fejlődik Rajzása a lencse bimbózásának, illetőleg a virágzás kezdetének idejével esik egybe. Rajzáskor a nőstények a fejletlen bimbókba többesével helyezik el tojásaikat. A lárvák a bimbó belsejébe furakodnak, miközben belülről felsértik a sziromleveleket, aminek következtében azok zártan maradnak. A lárva fejlődéséhez kb 2 hét szükséges, ezt követően

elhagyják a gubacsot és a talajba vonulnak. Fejlődésük további menetét nem ismerjük A gubacsodás mértékét egyébként még aratáskor is meg lehet állapitani, mert a lencsebimbó-gubacslégy gubacsa elbarnulva a növényen marad. Természetes ellenségei közül egy kis fémfürkész, az Omphale salicis Hal. ismere- tes Védekezés: Manninger (196O) véleménye szerint az irányitott lencsetermesztés biztos és jó védelmet nyújt. Ez azzal magyarázható, hogy a lencsebimbó-gubács-légy csak a régi lencsetermesztő területeken okoz komolyabb gondot. Ha kártéte-le nagyobb mértéket ölt, akkor tanácsos a lencse termesztését 2-3 évig szünetel- tetni. Mindezen túl pedig a vetésforgóba úgy kell a lencsét beiktatni, hogy az előző évi táblától minél messzebb, lehetőleg néhány kilométerre legyen. Ha a virágzás előtt Hungária L7-tel porozunk, vagy a virágzás kezdetén valamilyen méhkimélő szerrel kezeljük a táblát, minden bizonnyal

eredményre számithatunk. ZSIZSIKTELENITÉS A 8/1964. (VII25) FM számú rendelet 3 paragrafusa értelmében a borsó, len- cse, a bükköny zsizsiktelenitése kötelező. A termést az aratástól számitott 14 na- pon belül kell elcsépelni a zsizsikteleniteni. A rostaaljban maradt kártevők meg-semmisitését (fertőtlenitéssel, feltakarmányozással vagy darálással) és a tarlóhán- tást is 14 napon belül végre kell hajtani. Az elmúlt évtizedekben-főleg a második világháború előtt-Magyarországon 283 zsizsiktelenitő gázkamra épült. Egy gázkamra hatósugara eredetileg 1O km-es körzetre terjedt ki. A gázkamrákat 1954 óta a növényvédő állomások üzemel- tetik A termelők által odaszállitott és a gázkamrába berakott terményeket a nö- vényvédő állomás betanitott alkalmazottja szénkéneggel zsizsikteleniti. A tipustervek szerint épült gázkamrákban -folyamatos üzemeltetés esetén- a fertőtlenitésre 2O órát, a szellőztetésre,

kirakásra és berakásra 4 órát számitva 1O kg szénkéreggel naponta átlagosan 1 vagon terményt lehet zsizsikteleniteni. A gázkamrák területileg szétszórt telepitése azonban egyrészt szállitási problé- mákat okoz, másrészt növeli a zsizsiktelenitési költségeket. Az állami gazdaságok 1957 évi tényszámai szerint pl. a fertőtlenitési költségekből 89,1% volt a szállitá-si és rakodási költség Ehhez járult még az is, hogy a természetszerű elhasználó-dás és a biztonsági körzetek beépitése miatt az 1965. évben összesen már csak 175 gázkamra volt üzemeltethető Ilyen körülmények között érthető, hogy az utóbbi időben egyre erőteljesebbek voltak azok a törekvések, amelyek a munkafolyamat egyszerűsitésére, gazdasá- gosabbá tételére és a zsizsiktelenitési kapacitás növelésére irányultak. Külföldi tapasztalatok alapján ennek az évtizednek az elején történtek az első hazai metilbromidos zsizsiktelenitési

kisérletek. A sikeres kisérletek után a metil-bromidos, műanyag (bromidos) ponyva alatti üzemi zsizsiktelenités az 1965. év- ben kezdődött meg A termeltető vállalat, illetve a MÉM Növényvédelmi Szolgálata által felállitott brigádok gázmesterek irányitásával végzik a zsizsiktelenitést. A megfelelően fel- szerelt brigádok előre meghatározott időpontokban keresik fel a gazdaságokat. A menetiránytervben rögzitett időpontok betartása és a gazdaságok részéről a mun- ka zavartalan lebonyolitásának biztositása nagyon fontos, mert a 14-napos határ- idő másként nem tartható be. A zsizsiktelenitésre rendelkezésre álló munkaidő -az egyes borsófajták különböző érési idejének figyelembevételével- ésszerűen legfeljebb kb. 21 napra bővithető A zsizsiktelenités folyamatos végrehajtása érdekében a gazdaságoknak a következőkről kell gondoskodniuk: A kicsépelt és előtisztitott borsót zsákokba kell szedni, és a

fertőtlenités helyére, az ún. gáztérre kell szállitani A nagyobb mérvű szállitás elkerülése céljából a 6X14 m alapterületű gázteret a cséplő-illetve tisztitógéphez közel kell kijelölni. A gáztér 1OO m-es körzetében munkahely, lakóépület, istálló vagy le nem zárható út nem lehet. A gáztér talaját el kell egyengetni, és alátétfákat és szalmát, valamint a polietilén ponyva szigeteléséhez nedves homokot, ennek hiányában frissen ásott, rögmentes földet kell a helyszin- re késziteni. Az előirásos terményhalmok (máglyák, kalickák) kialakitásával kapcsolatos zsákolási munka és a telep őrzése is a gazdaság feladata. A brigád csak a szorosan vett fertőtlenitést végzi el, ami-5O t borsó zsizsikte-lenitésnél-a 24 óráig tartó szellőztetést nem számitva maximálisan 8 óra alatt be- fejeződik (2 óra előkészités, 4 óra gázbehatás, 2 óra lebontás). A metil-bromidos zsizsiktelenités nem igényel nagyobb mérvű

beruházást, és amelett, hogy a régi módszernél sokkal termelékenyebb, kb. 45%-kal még olcsóbb is