Történelem | Tanulmányok, esszék » Csernobil ténytár

CSERNOBIL TÉNYTÁR Összefoglaló nukleáris kommunikációs szakemberek számára Frissítve: 2011. április NucNet: Nukleáris Kommunikációs Hálózat www.worldnuclearorg – wwwnucnetorg NucNet Csernobil Ténytár -1- Tartalomjegyzék Bevezetés .3 Összefoglaló.4 A baleset .5 Az okok: több ok együttes hatása.7 A balesethez vezető események láncolata .7 Az utóhatás.8 Az egészségkárosító hatások.9 Csernobil ma: a jelenlegi helyzet röviden.11 2000. december: az erőmű lezárása11 A következő lépések.12 A költségek .12 Csernobili Fedezeti Alap (Chernobyl Shelter Fund) hozzájárulása (táblázat).13 A Nukleáris Biztonsági Számla (Nuclear Safety Account) hozzájárulása (táblázat).13 A jövő .14 Szlavutics .15 A környezet .15 A sugárzás és az állatvilág .16 Nukleáris biztonság .17 Three Mile Island .19 2011. március: Fukushima-Daiichi 20 Az egészségkárosító hatások: a NucNet jelentése szerint .20 A Nemzetközi Atomenergia

Ügynökség tanulmánya .21 Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Eseményskála (INES) .22 NucNet Csernobil Ténytár -2- NucNet Csernobil Ténytár Bevezetés Kevés műszaki téma gerjeszt annyi vitát, mint az atomenergia, és kevés nukleáris vonatkozású téma kavarja fel annyira az érzelmeket, mint az egykori Szovjetunió (ma Ukrajna) területén 1986 áprilisában bekövetkezett baleset. A „Csernobil” szóról környezeti katasztrófa és maradandó egészségkárosodás jut az eszünkbe. De tudjuk-e, hogy valójában mi történt? A Csernobillal kapcsolatos szóbeszéd és az összetett tudományos bizonyítékok összemosódása megnehezíti a tények és a fikció szétválasztását. A helyzetet tovább bonyolítják a médiában felbukkanó, egymásnak ellentmondó jelentések. Bizonyos kérdésekre nincsenek egyértelmű válaszok. Eleinte azt gondolták, hogy a sugárszennyezés több tízezer ember életét követelheti. Ennek ellenére 2010 végéig

kevesebb, mint 50 halálesetet tulajdonítottak közvetlenül ennek. Az ENSZ három szervezete – az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO), az ENSZ atomsugárzás hatásaival foglalkozó tudományos bizottsága (United Nations Scientific Committee on the Effects of Atomic Radiation – UNSCEAR) és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség – NAÜ (International Atomic Energy Agency – IAEA) – szerint a helyi lakosságnak súlyosabb gondot okoz a szegénység, a mentálhigiénés problémák és a posztszovjet térségre jellemző életmódbetegségek, mint a sugárszennyezés. A csernobili baleset megmásította az atomenergia mellett és ellen szóló érveket is. Az érvek torzulásával együtt torzult a katasztrófa okaival és következményeivel kapcsolatos közvélemény is. Két okból is döntő fontosságú időszak a nukleáris ipar számára a mostani: az egyik az új erőművek létesítése iránti érdeklődést felélénkülése

világszerte, a klímaváltozás és az energiaellátás biztonságának kérdései nyomán, a másik a 2011 márciusában, Japánban, a Fukushima-Daiichi erőműben bekövetkezett súlyos baleset következményei, illetve az ebből leszűrhető tanulságok. A NAÜ szerint több mint 60 ország – többnyire a fejlődő világban – mutatott érdeklődést új atomerőművek létesítése iránt. Ezek közé tartozik többek között Argentína, Brazília, Bulgária, Kína, Finnország, Franciaország, India, Irán, Japán, Pakisztán, Oroszország, Szlovákia, Dél- Korea, Ukrajna, az Egyesült Arab Emirátusok, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. A csernobili események óta 25 év telt el. Az atomenergia technológiája nagymértékben megváltozott. A csernobili baleset jelentősen lelassította a nukleáris fejlődést a szovjet befolyási övezetben. Környezetvédők tiltakozásai, a helyi hatóságok ellenállása vagy súlyos gazdasági gondok nyomán az új

erőművek építését leállították, a terveket pedig elhalasztották. A közvélemény atomenergia-ellenessége azonban csökkent, lehetővé téve új, nagyralátó programok tervezését a nukleáris energia békés célú fejlesztése terén. Az energiaellátás biztonsága és a globális felmelegedés miatti aggodalom hatására az atomenergia a világon mindenütt újra előkelő helyre került a politikai napirendben és a médiában. A brüsszeli székhelyű NucNet által megjelentetett Csernobil Ténytár célja, hogy segítse a nukleáris kommunikációs szakembereket és újságírókat, illetve az atomenergiát általában, továbbá segítsen megérteni az esemény okait és a hozzá kapcsolódó ellentmondásokat. A Ténytár a tényekre összpontosít. Ha ezek megállapítása nem lehetséges, a Ténytár olyan tudományos bizonyítékokat NucNet Csernobil Ténytár -3- használ forrásként, mint a 2005-ös Csernobil Fórum egészségkárosodásról szóló

jelentése*, a NAÜ 2002-es értékelése a radiológiai és egészségi hatásokról†, valamint az UNSCEAR 2011-es jelentése a csernobili balesetből származó sugárzás egészségre gyakorolt hatásáról‡. A Csernobil Ténytár mindegyik része a balesetnek és utóhatásainak egy-egy lényeges aspektusával foglalkozik, beleértve az események lefolyását és okait, illetve a hasonló balesetek megelőzésére tett preventív lépéseket. A Ténytár tartalmazza a baleset előtti és utáni események leírását és magyarázatát. A Csernobillal kapcsolatos tévhiteket eloszlatjuk, a baleset okait és utóhatásait tisztázzuk. Jelen dokumentumban található információ kommunikációs szakembereknek szól, de kutatók, diákok, szakmabeliek és politikusok is hasznát vehetik. Összefoglaló A csernobili atomerőmű négy RBMK típusú reaktorral rendelkezett. Ezek könnyűvizes, grafit moderátoros reaktorok. A baleset 1986 április 26-án a 4 blokkon történt Az

RBMK orosz betűszó, jelentése: csatorna-típusú, nagy teljesítményű reaktor (Reaktor Bolsoj Moscsnosztyi Kanalnij), amely különálló üzemanyaganyag-csatornával rendelkezik. Hűtőközege könnyű víz, moderátora pedig grafit. A moderátor az a közeg, amely csökkenti a maghasadásból származó gyors neutronok sebességét. Így termikus neutronok jönnek létre, melyek képesek fenntartani egy urán-235 alapú nukleáris láncreakciót. A vizes hűtés és a grafit moderátor kombinációja semmilyen más típusú reaktorban nem található meg. RBMK reaktor soha nem épült a Szovjetunión kívül, és műszaki jellemzői olyanok is voltak, melyek nem tették volna lehetővé ennek a típusnak az engedélyeztetését máshol. Ezek közül a legjelentősebb az, hogy az ilyen reaktor hajlamos volt hirtelen teljesítmény-növekedésre. Nem rendelkezett továbbá hermetikus védőépülettel. A csernobili baleset akkor történt, mikor a reaktor üzemeltetői

kikapcsolták a biztonsági rendszereket, hogy elvégezhessenek egy tesztet. Egy hatalmas erejű robbanás leszakította a reaktor tetejéről az 1000 tonna súlyú zárófedelet. Egy újabb robbanás égő üzemanyagot és grafitdarabkákat szórt szét a reaktor aktív zónájából, illetve levegő beáramlását idézte elő, aminek következtében a grafit moderátor kigyulladt. Az első robbanásban két dolgozó veszítette életét. A tűzoltók és a kármentők közül 28-an haltak meg a következő három hónapban akut sugárbetegség következtében, egy esetben pedig a halált szívmegállás okozta. Hosszútávú egészségkárosító hatások is jelentkeztek 1986 óta és jelentkezhetnek a jövőben is. Egy 2005-ös NAÜ-jelentés szerint összesen akár 4000 ember halhat meg a sugárzás következtében, ugyanakkor a lakossági egészségkárosító hatások jóval elmaradtak attól a szinttől, amelyre eleinte számítottak.

–––––––––––––––––––––––– * Csernobil öröksége: Egészségi, környezeti és társadalmi-gazdasági hatások (Csernobil Fórum, 2005) † A radiológiai és egészségi hatások értékelése – a „Csernobil – Tíz év után (NAÜ)” 2002-es frissítése ‡ A csernobili balesetből származó sugárzás egészségre gyakorolt hatása – Az ionizáló sugárzás forrásai és hatásai – UNSCEAR 2008, 2. kötet, melléklet (United Nations Scientific Committee on the Effects of Atomic Radiation, 2011. február) 2010 végéig kevesebb, mint 50 halálesetet hoztak a balesetből származó sugárzással közvetlen összefüggésbe. Közel mindannyian a mentési munkálatokban résztvevő dolgozók voltak, akik közül NucNet Csernobil Ténytár -4- sokan néhány hónapon belül meghaltak, mások viszont csak 2006-ban. Mind a négy csernobili reaktort bezárták, és az erőmű jelenleg nem üzemel. Az utolsó, 3-as számú

reaktor bezárására 2000 december 15-én került sor. A leszerelés folyamatban van Jelenleg a világon 15 RBMK reaktor üzemel, mindegyik Oroszországban. Az összes ilyen reaktoron átalakításokat hajtottak végre azon hiányosságok kiküszöbölésére, melyek a csernobili balesetet okozták. A többi RBMK reaktort bezárták, beleértve a két litvániait is, ami Litvánia EU-s csatlakozásának egyik feltétele volt. 1986-ban védőépületet építettek a megsemmisült 4-es számú csernobili reaktor lezárására. A védőépületet, melyet kezdetben „szarkofág” néven emlegettek, sietve építették fel 7 hónap alatt és állapota azóta megromlott. A beomlás kockázatának csökkentése érdekében a tetőt és a nyugati falat sikerült megerősíteni 2004 és 2008 között. A szarkofágon belül a szellőzőkémény szerkezetét megerősítették. A stabilizációs munkálatok időben befejeződtek és a költségek nem haladták meg az 50 millió USA dollárt.

2001-ben döntés született egy konceptuális tervezésű, boltív alakú szerkezetről, mely az Új Hermetikus Védőszerkezet (New Safe Confinement – NSC) nevet kapta. Ennek biztonsági dokumentumait 2008-ban hagyták jóvá. Az acélszerkezeteket és darukat 2010-ben rendelték meg A helyszíni építkezés várhatóan 2011 végén kezdődik. Ennek a hatalmas, 100 éves élettartamra tervezett szerkezetnek az építése a szarkofágtól távol fog történni, ezzel csökkentve a dolgozók besugárzásának kockázatát. Az építés befejezése után a szerkezetet egy nap leforgása alatt fogják a szarkofág fölé csúsztatni. Ez védeni fogja a szarkofágot az időjárási és külső környezeti hatásoktól, és biztonságos körülményeket teremt a védőépület belsejében végzendő, jövőbeni leszerelési munkálatok számára. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által működtetett Csernobili Szarkofág Alap (Chernobyl Shelter Fund) 1997-ben

jött létre. Céljai közé tartozik a szarkofág szerkezeti és környezeti biztonságának szavatolása, a helyszín rendbetétele, a radioaktív hulladék és üzemanyag átmeneti tárolására alkalmas létesítmények építése, valamint az NSC építése. A Szarkofág Megvalósítási Terv (Shelter Implementation Plan) kivitelezésének teljes költsége közel 1,6 milliárd § euró. A költségek 23 ország, az Európai Unió és az EBRD között oszlanak majd meg A baleset A világ eddigi legsúlyosabb nukleáris balesete 1986. április 26-án szombaton, a reggeli órákban következett be, az akkori Szovjetunió (ma: Ukrajna) területén található csernobili atomerőműben, Kijevtől 130km-re északra. A baleset a szovjet reaktortípus tervezési hibái és az üzemeltetők által elkövetett hibák együttes következménye volt. A dolgozók felkészítése nem volt megfelelő, és a tapasztalatok visszacsatolásának gyakorlata nem létezett. Ezek a hiányosságok

viszont a hidegháborús elszigeteltség közvetlen következményei voltak, ami a szigorú biztonsági kultúra hiányához vezetett. Az üzemeltetők az RBMK típusú, 925 MW-os, 4-es számú reaktor leállítására készültek rutin karbantartás céljából, és ezt kihasználva egy teszt végrehajtását tervezték. A sors iróniája, hogy a teszt célja éppen az erőmű biztonságosabbá tétele volt. A reaktor hűtőszivattyúi elektromos –––––––––––––––––––––––– § Csernobil 25 év után: Új Hermetikus Védőszerkezet és Kiégett Üzemanyag Tároló (New Safe Confinement and Spent Fuel Facility) (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, London, 2010. december 14) NucNet Csernobil Ténytár -5- árammal működtek, és az üzemeltetők szerették volna megállapítani, hogy esetleges áramkimaradás esetén a lassuló turbó-generátor mozgási energiája tud-e elegendő elektromos áramot termelni az üzemzavari

berendezések és a reaktor aktív zónáját hűtő vizet keringtető szivattyúk működtetéséhez addig, amíg a dízeles szükségáramforrás működésbe lép. A hűtésigény csökkentése érdekében a reaktor alacsony teljesítményen üzemelt volna, annak ellenére, hogy ismert volt az RBMK reaktorok instabilitása alacsony teljesítményen. A teszt végrehajtását előzőleg már kétszer megkísérelték, de egyszer sem fejezték be. A reaktor teljesítményét felére csökkentették, és a két turbó-generátor közül az egyiket leállították. A reaktor aktív zónáját hűtő üzemzavari hűtőrendszert szándékosan kikapcsolták, hogy az ne induljon be a főszivattyúk lassulásakor. Ekkor az elektromos hálózat vezérlőinek kérésére a tesztet későbbre halasztották a rendszer követelményei miatt. A reaktor további 9 óráig üzemelt ebben az állapotban, amíg meg nem adták az engedélyt a teszt folytatásához szükséges további

teljesítménycsökkentésre. A teszt idején a teljesítményt 700 és 1000 MW között kellett volna tartani, de az automatikus vezérlés rosszul volt beállítva, és a teljesítmény 39 MW-ra csökkent, ami a xenon – egy neutronelnyelő hasadási termék – koncentrációjának megnövekedését okozta. A fentiek miatt, valamint a hat üzemelő fő hűtőszivattyúnak köszönhető túlzott vízáramlás miatt a reaktivitás jelentősen lecsökkent, ami megnehezítette az üzemeltető számára a teljesítmény visszaállítását. Végül az üzemeltetőnek sikerült 200 MW-on stabilizálni a teljesítményt, de tovább növelni már nem tudta a lecsökkent reaktivitás miatt. Ez a teljesítményszint jóval a szükséges alatt volt, de mégis a teszt folytatása mellett döntöttek. Beindítottak további két tartalék hűtővízszivattyút, aminek következtében a megnövekedett vízáramlás kezelhetetlenné vált. Mindez gőzbuborék-csökkenéshez vezetett a

hűtőrendszerben, tovább csökkentve a reaktivitást. A szabályzórudakat – melyeket a maghasadás mértékének szabályozására használnak atomreaktorokban – a reaktivitás növelésének reményében az előírtnál nagyobb mértékben emelték ki. A teszt során arra is volt példa, hogy csak 6-8 szabályzórúd volt használatban. Az eljárás szerint legalább 30-ra volt szükség a szabályozás fenntartásához. 30-nál kevesebb szabályzórúd esetén az reaktort le kellett volna állítani. Az üzemeltetők folytatták a tesztet, bár tudták, hogy ugrásszerű teljesítménynövekedés esetén körülbelül 20 másodpercre lenne szükség az összes szabályzórúd visszaengedéséhez és a reaktor leállításához. A teszt folytatása érdekében kikapcsolták a védelmi rendszert, amely leállította volna a reaktort a határértékek túllépése esetén. A teszt első lépéseként elzárták a turbógenerátor gőzellátását. A turbina leállásával

lecsökkent a reaktorhoz érkező hűtővíz mennyisége és felgyorsult a gőzképződés. A pozitív gőzreaktivitási tényező miatt – ez a maghasadási reakciók megnövekedését jelenti, ami az energiatermelés növekedését is okozza, olyan esetben, mikor az üzemanyagcsatornákban víz helyett üregek (tkp. gőzbuborékok) vannak - a reaktor több energiát, illetve még több gőzt termelt, és így egyre több üreg keletkezett az üzemanyagcsatornákban: ez tipikus „megszaladási” folyamat. Április 26-án, helyi idő szerint 1 óra 23 perckor egy hirtelen és váratlan ugrásszerű teljesítménynövekedés következett be. A reaktor teljesítménye exponenciálisan megugrott, körülbelül a névleges teljesítmény százszorosára. A szabályzórudakat nem tudták időben visszahelyezni, mert szerkezetileg egyszerűen nem volt lehetséges azok gyorsított mozgatása. A rudak konstrukciójából adódóan a csatornákba való visszaengedés során fellépő

vízkiszorítás tovább súlyosbíthatta a helyzetet. Az üzemanyag túlhevült és több üzemanyagcsatorna megrepedt A bekövetkező robbanás, melynek fő oka valószínűleg a megnövekedett nyomás és a kiszabadult üzemanyag kémiai reakciója volt, leszakította a reaktor 1000 tonnás zárófedelét az aktív zónáról. NucNet Csernobil Ténytár -6- Egy újabb robbanás nyomán a zónából égő üzemanyag és grafit lövellt ki és levegő áramlott be, aminek következtében kigyulladt a grafit moderátor. A második robbanás pontos oka mindmáig ismeretlen, de valószínűsíthetően szerepet játszott benne a hidrogén. A baleset okainak megállapítása nem volt könnyű, mert nem volt lehetőség más, hasonló eseményekből származó tapasztalatok figyelembevételére. Szükség volt szemtanúk beszámolóira, a baleset után elvégzett mérésekre és kísérleti rekonstrukciókra is. A baleset okait továbbra is emberi mulasztások és technológiai

hiányosságok végzetes kombinációjaként emlegetik. Az okok: több ok együttes hatása Az üzemeltetők időszűkében voltak a teszt végrehajtásakor, amely során a baleset történt. A teszt megkezdése után nem sokkal, annak végrehajtását 9 órára felfüggesztették. Kijevet továbbra is el kellett látni elektromos árammal, ezért a teszt éjjel zajlott. Az RBMK műszaki konstrukciójának számos hibáját tartják döntő fontosságúnak. Az egyik a szabályzórudak kezelése. A reaktorokban a teljesítményszint szabályozása a szabályzórudak emelésével, illetve leeresztésével történik: a rudak megemelése növeli a teljesítményt, a leeresztése pedig nagyobb mértékű neutronelnyeléssel jár, így csökkentve a teljesítményt. Ennél a reaktortípusnál viszont volt egy végzetes hiba a szabályzórudak konstrukciójában. A szabályzórudakhoz erősített grafit követőelemek képesek voltak megnövelni a reaktivitást az aktív zóna alján,

amikor a rudakat teljesen kiemelt helyzetükből leengedték. A követőelemek használata az RBMK egyik szerkezeti sajátossága. Ezek feladata, hogy vizet szorítsanak ki és javítsák a reaktor neutronegyensúlyát. A csernobili teszt során túl sok szabályzórudat emeltek ki, és azután egyszerre engedtek le az aktív zónába, miközben már a pozitív gőzreaktivitási tényező miatt is gyorsan növekedett a teljesítmény. Mindez a teljesítményszint olyan mértékű megnövekedését idézte elő, hogy a reaktor megsemmisült. Egy hasonló, bár sokkal kevésbé súlyos következményekkel járó baleset már történt 1983-ban egy ugyanilyen típusú reaktorban, Litvániában. Az ebből származó tapasztalatokat azonban nem adták tovább a csernobili üzemeltetőknek. A baleset közvetlen következményeként 31 ember vesztette életét. Közülük az egyik halálát a robbanás okozta, egy másikét szívkoszorúér-trombózis, egy harmadikét égési sérülések, a

többiekét pedig akut sugárbetegség. A legmagasabb sugárdózist a mintegy 1000 fős, helyszínen dolgozó személyzet és a kármentők kapták a baleset első napján. A több mint 200 000 kármentő és katasztrófa-elhárító dolgozónál, akik 1986-ban és 1987-ben sugárzásnak voltak kitéve, becslések szerint 2200 esetben várható korai elhalálozás a sugárzás következtében. Az egyeni besugárzási dózisokról rendelkezésre álló információ hiányos, de a dózisok feltételezhetően 170 millisievert (mSv) és 15 mSv között voltak, előbbi 1986-ra, utóbbi 1989-re jellemző érték. A maximálisan megengedhető besugárzási dózis általánosan megállapított határértéke 1 mSv/fő/év a természetes háttérsugárzás szintjén felül. Összehasonlításképpen az átlagos természetes háttérsugárzás szintje az Egyesült Királyságban 2,2 mSv/fő/év. A baleset helyszínén kívül senki nem szenvedett akut sugárbetegségben. A balesethez vezető

események láncolata A 4. számú, 925 MW-os RBMK reaktor leállítását tervezik tervszerű karbantartás elvégzése céljából. Döntés születik arról, NucNet Csernobil Ténytár -7- hogy a leállítást kihasználják egy teszt elvégzésére. A teszt célja annak megvizsgálása, hogy esetleges áramkimaradás esetén a lassuló turbina mozgási energiája elegendő-e a reaktor hűtőszivattyúinak működtetéséhez addig, amíg az üzemzavari dízelgenerátorok be nem kapcsolódnak. A reaktor üzemzavari hűtőrendszerét szándékosan kikapcsolják, hogy az ne induljon be a főszivattyúk lassulásakor. Egy üzemeltetési hiba miatt a hőteljesítmény 30 MW* értékre csökken, jóval az előírt 7001000 MW tartomány alá. Ilyen alacsony teljesítményen a pozitív gőzreaktivitási tényező domináns. Megnövekszik a xenon koncentrációja, ami egy neutronelnyelő hasadási termék. Emellett lecsökken a hűtővíz áramlása, és ez a két tényező csökkenti a

reaktivitást. Mindez megnehezíti az üzemeltető számára a teljesítmény kellő sebességű visszaállítását. Az üzemeltető 200 MW-on stabilizálja a hőteljesítményt, de nem tudja tovább növelni azt a reaktivitás hiánya miatt. Az üzemeltető a teszt folytatása mellett dönt. A reaktor csökkentett teljesítményen üzemel és közben nyolc szivattyú is működik, ami az engedélyezett szintet meghaladó vízáramlást eredményez. A víztöbblet neutronokat nyel el, ami tovább csökkenti a reaktivitást. Az üzemeltető mindezt a szabályozórudak emelésével próbálja kompenzálni. Az üzemeltető számára gondot jelent a vízszint és a gőzgyűjtőkben lévő nyomás kézi szabályozása. Kikapcsolja a védelmi rendszert, ami a reaktort leállította volna. Egy bizonyos időintervallumban csak nyolc szabályzórúd van használatban. Az eljárási követelmények szerint legalább harminc kellene a szabályozás fenntartásához. Az üzemeltetők

engedélyezik a teszt folytatását, bár tisztában vannak azzal, hogy esetleges üzemzavar esetére nem áll rendelkezésre elegendő tartalék a reaktor leállításához. A teszt megkezdésekor az üzemeltető elzárja a turbógenerátor gőzellátását. Ekkor ugrásszerű teljesítménynövekedés következik be a pozitív gőzreaktivitási tényező miatt. A reaktor teljesítménye exponenciálisan megugrik, körülbelül a névleges teljesítmény százszorosára. A szabályzórudakat nem sikerül időben visszahelyezni. Az üzemanyag túlhevül és több üzemanyagcsatorna megreped. A bekövetkező robbanás leszakítja a reaktor 1000 tonnás zárófedelét a reaktormagról. Egy újabb robbanás nyomán a zónából égő üzemanyag és grafit lövell ki és levegő áramlik be, aminek következtében kigyullad a grafit moderátor. * A hőteljesítmény az az energia, amely az urán hasadási reakciójakor hő formájában keletkezik a reaktorban. Ezt a hőt a hűtőfolyadék

(víz) forralására használják fel. A keletkezett vízgőzt a turbinákhoz vezetik, amelyek forgása elektromos áramot termel a generátorban. A fizika alaptörvényei miatt a keletkezett hőnek csak körülbelül az egyharmada használható fel a turbinák mozgatására, ill. elektromos áram termelésére. A maradék hulladékhő a hűtőtoronyban vagy felszíni vízben oszlik el. Az atomerőművek hőteljesítménye emiatt körülbelül háromszorosa az elektromos teljesítménynek. Az utóhatás Miután az aktív zóna fedetlenül maradt, a reaktorból füst, radioaktív hasadási termékek és törmelék emelkedett a levegőbe, több mint 10 km-es magasságig. Az anyagot a szél északnyugati irányba vitte, főleg Fehéroroszországba, de ukrajnai területeket is érintett. Az erőmű különböző részein tűz ütött ki. Körülbelül 250 tűzoltót rendeltek ki a helyszínre, akik közül sokan nem rendelkeztek az őket érő sugárzás mérésére alkalmas műszerekkel.

Az üzemeltetőket és kármentőket elismerés illeti. Sokan készültségben maradtak azután is, hogy már NucNet Csernobil Ténytár -8- felmentették őket a szolgálatból, és közülük többen az életüket kockáztatva próbálták másokét megmenteni és a helyzetet irányítani. A tűz nagy részét sikerült eloltani hajnali 5 órára, de a grafit még további 9 napig égett. A radioaktív anyagok szabadba jutása főleg a grafit égésének volt következménye. Április 27-én a mintegy 45 ezer lakosú Pripjaty városát teljesen evakuálták. A kitelepített lakosok örökre elhagyták a várost, amely azóta is változatlan állapotban maradt. A balesetet követő években további 210 ezer embert telepítettek át kevésbé szennyezett területekre, és a kezdeti 30 km-es sugarú, 2800 km2 területű tiltott zónát 4300 km2 területre terjesztették ki. A reaktorban égő tűz eloltásának és a radioaktív anyagkibocsátás megfékezésének érdekében a

tűzoltók a balesetet követő első 10 órában hűtővizet szivattyúztak az aktív zónába. Ezzel a módszerrel nem sikerült eloltani a tűzet, így a művelettel később felhagytak. Április 27-től május 5-ig több mint 30 katonai helikopter körözött az égő reaktor fölött. Ezek 2400 tonna ólmot és 1800 tonna homokot szórtak le, hogy ezzel próbálják a tüzet és a sugárzást elfojtani. Ezek a próbálkozások is sikertelenek voltak. Valójában csak súlyosbították a helyzetet, mert a leszórt anyagok alatt felgyülemlett a hő. A hőmérséklet a reaktorban újra megnövekedett, és ezzel együtt a kibocsájtott radioaktív anyagok mennyisége is. A tűzoltás utolsó fázisában a reaktor aktív zónáját nitrogénnel hűtötték. Csak május 6-ra sikerült visszaszorítani a tüzet és a radioaktív anyagok kibocsájtását. Május 9-én egy alagutat kezdtek ásni az aktív zóna alatt, egy hatalmas betonlemez és egy hűtőrendszer beépítése

céljából. A betonlemez a radioaktív anyagok talajvízbe történő beszivárgását volt hivatott megakadályozni. Végül az aktív zónát egy 300,000 tonnás, betonból és acélból épült „szarkofággal” zárták le, a környező földterületeket és épületeket pedig sugármentesítették. Becslések szerint közel 6 tonna urándioxid és szilárd hasadási termék szabadult ki, ebből sok radionuklid, továbbá gáz és apró részecskék formájában egyéb radionuklidok (főleg xenon, kripton, jód, tellúr és cézium). Ezek nagy része erősen radioaktív volt A WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint összesen 12 exabequerel radioaktivitás szabadult ki. Egy bequerel (Bq) annyi radioaktív anyag aktivitását jelöli, amelyben egy atommag bomlik el másodpercenként. Ez nem sok A természetben előforduló, radioaktív rádium-226 egy grammjának aktivitása 37 gigabequerel (ez a mennyiség megfelel egy Curie-nek, a radioaktivitás régebbi

mértékegységének). Ez már jelentős mennyiség 12 exabequerel egyenlő 12 trillió bequerellel (12 és utána 18 db nulla). Ez 300 tonna rádiumnak felel meg A legerősebb szennyezettség a helyszín körüli 30 km sugarú területen jelentkezett, a cézium-137 szintje meghaladta az 1500 kilobequerelt négyzetméterenként (kBq/m2). A cézium-137-et indikátornak használták, mert könnyen mérhető, és mert egészségi szempontból a legnagyobb veszélyforrás a jód-131 után, ami a baleset során szintén a szabadba került radioaktív elem. Ez utóbbi felezési ideje viszont rövid, mindössze nyolc nap. Ukrajna északi és Fehéroroszország déli részén jelentős területeken 40 kBq/m2 szintű radioaktivitást mértek, számos kisebb, koncentráltabb területtel, ahol éppen esett az eső, mikor a radioaktív felhő átvonult. A Szovjetunió területén kívül először egy svédországi atomerőműnél észlelték a felhőt, és eleinte egy másik svéd

létesítményre gyanakodtak. A felhő útját nyomon követték: a keleti szélirány miatt Skandinávia, Hollandia, Belgium és az Egyesült Királyság fölött haladt el. A felhő később dél felé fordult, beborítva Kelet- és Délkelet-Európa nagy részét, elsősorban Szlovákiát, Romániát, Bulgáriát, NucNet Csernobil Ténytár -9- Görögországot és Törökországot, majd újra Lengyelország fölé ért. A változó szél- és csapadékviszonyok miatt az eloszlás helyi szinten is igen egyenlőtlen volt *. A szennyezést az északi félteke közel minden országában észlelték, még Észak-Amerikában és Japánban is, és fél évvel később pedig a déli féltekén is. Az észlelés ténye azonban nem jelent egészségi kockázatot, mivel a mérési módszerek rendkívül érzékenyek, és olyan mennyiségek is észlelhetők, melyek több nagyságrenddel vannak a kockázatot jelentő szint alatt. Az egészségkárosító hatások A csernobili baleset

hosszú távú egészségkárosító hatásainak pontos jellegét lehetetlen meghatározni vagy előre jelezni. Elvégezhetők azonban tudományos becslések a lehetséges következmények felső határairól (lásd a 22. és 23 oldal szövegdobozait) Egy 2002-es ENSZ-jelentés szerint a pajzsmirigyrák előfordulása a következő évtizedekben eléri majd a 8000-et azok körében, akik a baleset idején gyermekek vagy serdülők voltak. A NAÜ szerint a baleset okozta szennyeződés legalább 4000 esetben, főleg gyermekeknél és serdülőknél idézett elő pajzsmirigyrákot, és legalább 9 gyermek halt meg ebben a betegségben. Ugyanakkor az ilyen rákos megbetegedéseknél a túlélési arány közel 99%-os volt a fehéroroszországi tapasztalatok alapján. Egyetértés mutatkozik abban, hogy a csernobili baleset nyomán legalább 1800 gyermek és serdülő betegedett meg pajzsmirigyrákban a legszennyezettebb fehéroroszországi területeken. A pajzsmirigyrák többnyire

kezelhető betegség. 2005 szeptemberében a Csernobili Fórum közzétett egy jelentést (Chernobyl Forum Report 2005), amelyet több mint 100 szakember állított össze, akik az ENSZ hét különböző szervezetéhez tartoztak, többek között az Egészségügyi Világszervezethez, a NAÜ-höz és a Világbankhoz, továbbá voltak szakértők Fehéroroszországból, Oroszországból és Ukrajnából is. A jelentés szerint összesen akár 4000 ember is meghalhat idő előtt a baleset okozta sugárzás következtében, ugyanakkor a lakossági egészségkárosító hatások jóval elmaradtak attól a szinttől, amelyre eleinte számítottak. Általában véve elmondható, hogy a tudósok nem találtak súlyos egészségkárosító hatásokat a környező területek lakosságánál. Nem találtak olyan szétterjedt szennyeződést sem, ami továbbra is jelentős veszélyt jelentene az emberi egészségre, leszámítva néhány kivételes, lezárt övezetet. A Fórum jelentésében

szereplő ténymegállapításokat és következtetéseket lényegében megerősítette egy második jelentés, melyet az ENSZ atomsugárzás hatásaival foglalkozó tudományos bizottsága (UNSCEAR) adott ki 2011 februárjában. 2010 végéig kevesebb, mint 50 halálesetet tulajdonítottak közvetlenül a balesetből származó sugárzásnak, akik közül majdnem mind erős sugárzásnak kitett kármentő volt. Közülük sokan a baleset utáni néhány hónapon belül meghaltak, míg mások csak 2004-ben. A Csernobil Fórum jelentése szerint a legtöbb kármentő, illetve környékbeli lakos viszonylag alacsony egésztest-dózist kapott, amely a természetes háttérsugárzás szintjéhez hasonlítható. Így sem bizonyíthatóan, sem valószínűsíthetően nem volt példa csökkent fogamzó- ill. nemzőképességre. Nem bizonyítható az sem, hogy a sugárszennyezés miatt megnőtt volna a születési rendellenességek száma. A jelentés szerint a helyi lakosságnak súlyosabb

gondot okoz a posztszovjet térségre jellemző szegénység, a mentálhigiénés problémák és az életmódbetegségek, mint a sugárszennyezés. ––––––––––––––––––––––– * A felhő útját bemutató animáció megtekinthető a francia Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Intézet (IRSN) honlapján: www.irsnfr/FR/popup/Pages/tchernobyl video nuageaspx NucNet Csernobil Ténytár - 10 - A Csernobil Fórum jelentésében szereplő, a halálesetek végleges számára vonatkozó becslés jóval alacsonyabb, mint az a korábbi feltételezés, hogy a sugárszennyezés több tízezer emberéletet követelhet. 1986-ban az Egészségügyi Világszervezet képviselője egy konferencián úgy fogalmazott, hogy az ukrán hatóságok állítása – miszerint több mint 100 000 ember halt meg a baleset következtében – „fikció”. Elmondása szerint a bizonyított halálesetek száma 40 körül volt Többet a közvetlen besugárzás

okozott, míg további 10 esetben a halált a sugárzás miatt kialakult pajzsmirigyrák idézte elő. Egy 2000-ben megjelent UNSCEAR jelentés következtetése szerint nincs bizonyíték arra, hogy a csernobili balesetből származó sugárzásnak kitett, Ukrajnában vagy máshol élő emberek többségénél valószínű lenne hosszútávú egészségkárosodás kialakulása. Az UNSCEAR második, 2011-es jelentése megerősítette ezt a következtetést. Egy 2002-es, a csernobili baleset humán következményeiről szóló ENSZ-jelentés szerint továbbra is „igen jelentős mértékű bizonytalanság” áll fenn a baleset lehetséges, hosszútávú egészségkárosító hatásaival kapcsolatban. A jelentés szerint a megbetegedések aránya az érintett területeken továbbra is más posztszovjet térségek arányait tükrözi. A várható élettartam, különösen a férfiaké, jóval alacsonyabb, mint Nyugat- és Dél-Európában, a fő halálozási okot pedig a szívbetegségek

és a trauma jelentik. A jelentés szerint nincs megbízható bizonyíték a leukémiás megbetegedések számának növekedésére, holott azt jósolták, hogy ez lesz a baleset egyik következménye. Ugyanakkor megerősíti, hogy közel 2000 esetben diagnosztizáltak pajzsmirigyrákot olyan fiataloknál, akiket radioaktív jód hatása ért 1986 áprilisában és májusában. Hallani lehetett arról, hogy a baleset óta a kármentők közül már több ezren meghaltak. Ezeket a híreket több okból is nehéz értékelni. Az egyik az, hogy a dolgozók nyomon követése nehéznek bizonyult, mert igen sokan voltak és azóta visszatértek a volt Szovjetunió különböző területeire. A másik, hogy normál körülmények között is bármely népességnél 20 év leforgása alatt számos haláleset történik. (A fejlett országokban például a normális halálozási arány évente 0,3%, ami egy 600,000 fős népességnél 36,000 halálozást jelent 20 év alatt.) A harmadik ok

pedig az, hogy a kármentőkre állítólag jellemző betegségek (pl. szívbetegségek) közül sokról megállapították, hogy azokat nem a sugárzás okozta. Fehéroroszország, Oroszország és Ukrajna azon részein, melyeket a volt Szovjetunió „szennyezett területnek” nyilvánított a talaj magasabb cézium-137 tartalma miatt, az átlagos, természetes szint fölötti dózis az 1986 és 2005 közötti időszakra vonatkoztatva „körülbelül megfelel egy komputertomográfiás (CT) orvosi vizsgálatnak”. A jelentés szerint nem lehet tudományosan kijelenteni, hogy egy adott esetben a rákot a sugárzás okozta. Ez azt jelenti, hogy egyéni esetekre vonatkoztatva nem lehetséges annak megállapítása, hogy a rákos megbetegedést sugárzás vagy valami más okozta, még kevésbé, hogy a balesetből származó sugárzás vagy a természetes háttérsugárzás-e az ok. Csernobil ma: a jelenlegi helyzet röviden • • Bár az Új Hermetikus Védőszerkezet (New Safe

Confinement) részletes tervei még véglegesítés előtt állnak, az alapok munkálatai már elkezdődtek. A szerkezet építése megkezdődik, amint a terveket az ukrán hatóságok jóváhagyák. Ez 2011 végére várható. NucNet Csernobil Ténytár - 11 - • A terv végrehajtására szolgáló Szarkofág Megvalósítási Terv (Shelter Implementation Plan–SIP) teljes költsége közel 1,6 millió euró. 2000. december: az erőmű lezárása A biztonsági kérdések és üzemeltetési problémák a nemzetközi közösséget arra késztették, hogy a csernobili erőmű teljes és végleges lezárását szorgalmazzák. Az erőmű négy reaktora közül az utolsó, még üzemelő reaktort 2000. december 15-én zárták le véglegesen 1995 decemberében Ukrajna aláírt egy egyetértési nyilatkozatot a G7 (ma: G8) országaival és az Európai Unióval a csernobili erőmű akkor még üzemelő blokkjainak lezárásáról. Ez a Szovjetunió széthullását követő felgyorsult

nemzetközi együttműködés eredményeként történt. A fő feladat a tönkrement reaktor jelentette kockázat kiértékelése volt, illetve az, hogy hosszú távú megoldást találjanak a helyszín sugármentesítésére. A G7 országok és az EU vezető szerepet vállaltak Ukrajna megsegítésében a tönkrement reaktor jelentette kockázat felszámolásban. 1996-ban Szlavuticsban létrehozták a nukleáris biztonsággal, radioaktív hulladékkal és radioökológiával foglalkozó Csernobil Központot. A központ mérnöki, tudományos és műszaki feladatokat lát el a nukleáris- és sugárbiztonság, a leszerelés, az üzemzavar-elhárítás és a radioökológia területén. A központban található Nemzetközi Radioökológiai Laboratórium (IRL) kutatásokat végez a 30 km-es csernobili tiltott zónán belül. Ezek közé tartozik a radioaktivitás állati sejtekre és szövetekre gyakorolt hatására irányuló kutatás. Lépéseket tettek annak az instabil szarkofágnak

a felújítása érdekében, melyet sietve építettek fel 1986-ban a megsemmisült 4. számú reaktor köré A szarkofág lefedi a megsemmisült négyes blokk maradványait, valamint a baleset után épített új szerkezeteket és rendszereket. A korrózió és egyéb tényezők miatt megnövekedett a szarkofág összeomlásának veszélye. Ukrajnában, 1997 júniusában a G7 és az EU jóváhagyta a Szarkofág Megvalósítási Terv (Shelter Implementation Plan-t – SIP), melybe a szarkofág stabilizálása és az Új Hermetikus Védőépület (New Safe Confinement – NSC) építése is beletartozott. Ez biztonságosabb és tartósabb építményt jelent majd a szarkofág körül. A stabilizációs projekt sikeresen befejeződött 2008-ban Az NSC építése példa nélküli projekt a műszaki tudományok történetében. Több mint 100 méteres magassága azt jelenti, hogy akár a New York-i Szabadság-szobor is elférne benne. Az új építmény a helyszínen épül majd, de távol

az erősen radioaktív 4-es blokktól. Felépülése után a szerkezetet a helyére csúsztatják, ahol az befedi a reaktor épületének maradványait és a régi szarkofágot. A szerkezet tervezett élettartama 100 év. A G8 országok elkötelezték magukat amellett, hogy 300 millió USA dollárral járulnak hozzá a Csernobili Fedezeti Alaphoz (Chernobyl Shelter Fund), amelyet 1997-ben hoztak létre. Ennek célja, hogy kezelje a stabilizációs munkálatok költségeihez és az NSC építéséhez történt hozzájárulásokat. Az alapot az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kezeli Ukrajna együttműködik a G8 országaival, Oroszországgal és az Európai Bizottsággal a következő tevékenységekben: a szarkofág stabilizálása és karbantartása, a NSC építése, és a meglévő szarkofág bizonyos részeinek eltávolítása a hosszútávú stabilitás érdekében. A szarkofág még mindig tartalmaz radioaktív anyagokat. A szarkofág alatt több mint 200

tonna urán és kb egy tonna radionuklid van, amelynek 80%-a plutónium. NucNet Csernobil Ténytár - 12 - A következő lépések Az Új Hermetikus Védőépület (New Safe Confinement – NSC) • Az Új Hermetikus Védőépület felépítése; • Az Új Hermetikus Védőépület felépítése után a szarkofág instabil szerkezeteinek eltávolítása. Leszerelés • Az üzemanyag eltávolítása az 1-3 számú reaktorokból és a radioaktív hulladék tárolók megépítése. A költségek Az EBRD szerint a Szarkofág Megvalósítási Terv (SÍP) teljes költsége, beleértve a hatóságok támogatását, illetve a projekt és az alap kezelését eléri az 1,6 milliárd eurót. Jelenleg még 600 millió euróra volna szükség. Az átmeneti tároló létesítmény (ISF-2) költsége közel 300 millió euró, amiből 140 millió euró hiányzik. Mindkét alaphoz jelentős összegekkel járult hozzá a nemzetközi közösség. Az 1997-es, Denverben tartott G7 csúcson a

Csernobili Fedezeti Alap számára tett kezdeti 300 millió USA dolláros felajánlás után még három donorkonferenciát szerveztek, először 1997 novemberében New Yorkban, majd 2000 májusában Berlinben, végül pedig 2005-ben Londonban. Egy különálló eseményre is sor került 2008-ban, amelynek során további pénzt próbáltak gyűjteni a Nukleáris Biztonsági Számlára (NSA). Az EBRD által kezelt NSA-hoz hozzájárulók megegyeztek abban, hogy két olyan létesítmény építését finanszírozzák, melyekre az erőmű leszereléséhez szükség van. Az egyik a csernobili erőmű üzemeléséből származó kiégett üzemanyag biztonságos tárolását oldja meg, a másikban pedig folyékony radioaktív hulladékot kezelnek majd. Jelenleg folynak egy pénzgyűjtő esemény előkészületei, melyet 2011 áprilisában a baleset 25. évfordulóján Kijevben tartanak. Hozzájárulás a Csernobili Fedezeti Alaphoz Adományozó Hozzájárulás (€ millió) 250,0 Európai

Közösség 182.8 Egyesült Államok 60,5 Németország 53,1 Egyesült Királyság 52,5 Franciaország 45,7 Japán 45,0* Ukrajna 41,5 Olaszország 34,9 Kanada 15,3 Oroszország 9,3 Svájc 8,0 Írország 7,5 Ausztria 7,2 Svédország 7,0 Norvégia 5,7 Hollandia NucNet Csernobil Ténytár - 13 - 5,4 Kuvait 5,1 Spanyolország 5,0 Dánia 5,0 Görögország 4,9 Finnország 4,3 Belgium 2,5 Lengyelország 2,5 Luxembourg * Továbba Ukrajna beleegyezett abba, hogy átveszi a Szarkofág Megvalósítási Terv egyik 22 millió USD értékű feladatát. Hozzájárulás a Nukleáris Biztonsági Számlához Adományozó Hozzájárulás (€ millió) 63,3 Franciaország 40,4 Egyesült Királyság 37,5 Németország 36,2 Európai Közösség 27,0 Japán 26,3 Egyesült Államok 21,2 Olaszország 15,3 Kanada 10,9 Svájc 9,0 Svédország 7,6 Oroszország 6,0 Finnország 5,8 Ukrajna 4,2 Hollandia 63,3 Dánia 40,4 Norvégia 37,5 Belgium 36,2 Franciaország 27,0 Egyesült Királyság 26,3 Németország

21,2 Európai Közösség 15,3 Japán 10,9 Egyesült Államok 9.0 Olaszország A jövő Huszonöt évvel a csernobili baleset után két kulcsfontosságú projekt áll közel a befejezéshez: a megsemmisült 4-es reaktor számára létesítendő NSC felépítése hamarosan megkezdődik és sor kerül az 1-3 számú reaktorok üzemeléséből származó kiégett üzemanyag tárolására alkalmas létesítmény véglegesítésére, miután az ukrán hatóság kiadta a tervekre az engedélyt. Azonban a két projekt finanszírozása jelenleg nincs teljes mértékben biztosítva. Az EBRD szerint további 740 millió euróra lenne még szükség. A korai időszakban elvégzett csernobili kármentesítő akció figyelemreméltó volt. A szarkofágot mindössze hét hónap alatt építették fel, és a helyszínen ma viszonylag alacsony a sugárzás szintje. NucNet Csernobil Ténytár - 14 - A maradék három reaktor leszereléséhez azonban megfelelő infrastruktúrára volt szükség.

Ide tartoznak az alábbiak: • • • • Egy új fűtőerőmű, amely 2001-ben készült el. Ez három, egyenként 50 MWt-os melegvízkazánból, és további három, egyenként 40 MWt-os gőzkazánból áll Az erőmű elegendő kapacitással rendelkezik egy város ellátásához, és megfelel majd a jövőbeli elvárásoknak, beleértve a leszerelési infrastruktúrára vonatkozóakat is. Egy új, átmeneti kiégett üzemanyag-tároló (ISF-2), mivel a meglévő nem volt megfelelő. Egy új, folyékony radioaktív hulladék tárolására alkalmas létesítmény, amely már lényegében elkészült. Ebben történne a reaktorok üzemeltetése során összegyűlt, alacsony és közepes aktivitású folyékony radioaktív hulladék kezelése. A helyszíni tartályokban jelenleg 25,000 köbméternyit tárolnak ilyen hulladékból. Az új létesítmény befogadja, feldolgozza (azaz csökkenti a térfogatát), tokozza és továbbítja a hulladékot egy tárolóhelyiségbe. Egy

szilárd radioaktív hulladékot kezelő üzem, amelynek építése már megkezdődött. Az új, átmeneti kiégett üzemanyag-tárolóra (ISF-2) azért van szükség, hogy az üzemanyagot eltávolíthassák a reaktorokból. Eddig nem volt erre elegendő kapacitás Konstrukciós kérdések miatt az ISF-2 építését 2003-ban – a megoldások keresésének idejére – leállították. Időközben 2005 decemberében elkezdődött az 1-3. számú reaktorokban lévő üzemanyag egy részének eltávolítása és a meglévő tároló létesítménybe történő áthelyezése. Már jóváhagytak egy konceptuális tervezésre és tervezési biztonságra vonatkozó dokumentumot az Új Hermetikus Védőépület (NSC) kapcsán. A koncepció szerint a boltív alakú szerkezet több mint 100 méter magas, belső szélessége pedig 245 méter lesz. A szerkezet 150 méter hosszú lesz és a végeinél lévő falakat a meglévő szarkofág köré építik. Az NSC tervezésére és építésére

vonatkozó szerződést a Bouygues és Vinci építőipari cégek alakította Novarka konzorciummal 2007 szeptemberében írták alá. A szerkezet és a hozzá tartozó rendszerek részlétes tervei elkészültek, beleértve a darukra, tűzvédelemre és szellőzésre vonatkozó részeket is. Ezek hatósági jóváhagyása 2011-ben várható Az összeszerelési helyszín készen áll és az alapok lerakásához szükséges földmunkákat elvégezték. Az alapokhoz és az emelődarukhoz szükséges cölöpözés 2010 szeptemberében kezdődött meg. Szlavutics Április 27-én, 36 órával a baleset után az erőműtől 4km-re lévő Pripjaty városának 45 ezer lakóját buszokkal evakuálták. A város a mai napig lakatlan Május 5-ig az erőmű körüli 30km sugarú területen élőknek el kellett hagyniuk lakhelyüket. 10 nap alatt az érintett terület 76 településéről 130 000 embert telepítettek ki. A baleset előtt a csernobili dolgozók családjaikkal együtt az erőműhöz

közeli Pripjaty városban éltek. Őket 48 órán belül evakuálták, és jelenleg egy Szlavutics nevű új városban élnek, amely az erőműtől 50km-re keletre helyezkedik el. A várost nyolc volt szovjet tagköztársaság építette: Észtország, Lettország, Litvánia, Grúzia, Azerbajdzsán, Örményország, Oroszország és Ukrajna. Mindegyik tagköztársaság a saját munkaerejét és építőanyagait hozta magával és saját stílusában épített házakat és lakásokat. Ennek következtében a városnak nyolc, különböző építészeti stílusú és hangulatú kerülete volt. A város mai lakossága kb. 25 000 fő A lakosság közel egyharmada 16 évnél fiatalabb Körülbelül 3000 fő dolgozik a csernobili helyszínen, főleg megfigyelőként és karbantartóként. 2011-ben 500700 fő dolgozott a különböző hulladéktároló létesítmények építésén és az Új Hermetikus Védőépület (NSC) helyszínének előkészítésén. NucNet Csernobil Ténytár - 15 -

Ukrajnában ez a város rendelkezik a legfiatalabb lakossággal, a legmagasabb születési és legalacsonyabb halálozási arányszámmal. A szlavuticsi családok viszonylag magas életszínvonalon élnek és Ukrajna legjobban ellátott üzleteiben vásárolhatnak. A városban található az ország egyik legjobban felszerelt kórháza is, valamint iskolák és sportlétesítmények. Az erőmű 2000-ben történt bezárása után a városnak meg kellett tanulnia alkalmazkodni ahhoz az új társadalmi-gazdasági helyzethez, amelyben életüket már kevésbé határozza meg az erőmű. Nemzetközi ügynökségek támogatásával a városvezetés sikereket ért el azzal, hogy üzletfejlesztési ügynökséget, üzleti inkubátort, közösségi fejlesztési központot és hitelszövetkezetet, valamint az új vállalkozásokat és befektetéseket ösztönző létesítményeket hoztak létre. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organisation) Szlavuticsban

létrehozott egy képzési központot, amelyben a csernobili erőmű volt dolgozóit képzik át más munkakörökbe. 2002-ben az ENSZ Fejlesztési Programja 597 000 USA dollárt irányzott elő további hasonló képzésekre. A környezet A megsemmisült reaktorból származó radioaktív hasadási termékeket tartalmazó felhő bonyolult útvonalon beborította Európa nagy részét, főleg 1986 májusában. A baleset nyomán 18 000 km2 mezőgazdasági terület szennyeződött be, amelyből 2640 km2 már sosem lesz használható. Ukrajnában a szennyezés különösen az erdőket érintette: 35 000 km2 erdő szennyeződött be, ami az összes erdővel borított terület 40%-a. Az erdőségekben a tűlevelű és lombhullató fák szűrőként szívták magukba a sugárzást, így a kihullás eleinte elsősorban itt koncentrálódott. Az elhalt növénymaradványok azóta átvitték a szennyeződést a talajba A következő évtizedekben a szennyeződés a faanyagban fog

felgyülemleni. A cézium-137 radioizotóp komoly problémát jelentett. Ennek 30 éves felezési ideje azt jelenti, hogy 2016-ban radioaktivitásának a fele még jelen lesz a környezetben, illetve a negyede 2046ban. A cézium kémiailag hasonló a tápanyagokban jelenlévő káliumhoz, ezért a növények és állatok is hajlamosak könnyen bevinni szervezetükbe. Így az anyag a tápláléklánc részévé válik, a táplálékláncon felfelé haladva pedig koncentrációja megnövekedhet bizonyos élelmiszerekben. A táplálékláncba való bejutás leggyakoribb módja a szennyezett bogyós gyümölcsök, gomba, vadhús és hal fogyasztása, valamint a tejelő szarvasmarhák által elfogyasztott fű és széna révén. Becslések szerint az oroszországi Kozsanovszkoje-tóban a halak sugárszennyezés-koncentrációja még további 30 éven keresztül fogyasztásra alkalmatlanná teszi őket. Feltételezések szerint a jód egyik radioaktív izotópjával (I-131, nyolc napos

felezési idővel) szennyezett tejnek a balesetet követő hetekben történt fogyasztása okozhatott számos esetben pajzsmirigyrákot Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszország nyugati és déli megyéiben. Lengyelországban, Magyarországon, Ausztriában és Svédországban sor került potenciálisan szennyezett tej megsemmisítésére. Számos európai országban elégették a sugárszennyezett növényzetet, és Kelet-Európa nagy részén sok mezőgazdasági termény forgalmazását betiltották. Különösen súlyosan érintette a szennyezés a svéd- és finnországi rénszarvas- és juhállományt. 1986-ban és 1987-ben Kijev, Csernyihiv, Minszk és számos kisebb település piacain betiltották a tej, a hús és különböző gyümölcs és zöldségfélék árusítását. Az Egyesült Királyságban a juhok levágására és eladására vonatkozó, a Mezőgazdasági Minisztérium által életbe léptetett korlátozások csak néhány hónapig voltak érvényben a

baleset után. Fehéroroszországban, Oroszországban és Ukrajnában a talaj szennyezettségének mértékét több tényező is befolyásolta: a radioaktív izotópok természetes bomlási folyamata, ezek mozgékonysága NucNet Csernobil Ténytár - 16 - a talajban és a talaj típusa. Fehéroroszországban, ahová a szennyezés közel 70 %-a jutott, az ország területének 22%-át szennyezettnek nyílvánították, mivel az 1986-os baleset után a cézium-137 szintje meghaladta a négyzetkilométerenkénti 1 Curie-t (vagy 37 kBq/m2-t). A fehérorosz kormány Csernobili Bizottságának becslése szerint 2016-ban a terület 16%-a még továbbra is szennyezett lesz. Az OECD Nukleáris Energia Ügynökség (NEA) állítása szerint a baleset óta a külső sugárzásból származó dózis sok helyütt a negyvened részére csökkent, míg némely területen az eredeti érték 1%-át sem éri el. Elmondható tehát, hogy bár lassan, de folyamatosan csökken a cézium-137 szintje a

mezőgazdasági területeken. 2010 júliusában és augusztusában erdőtüzek ütöttek ki Ukrajna és Nyugat-Oroszország szennyezett területein, aminek következtében átmenetileg megemelkedett a levegő szennyezettsége. A radioaktivitás szintje azonban (különösképpen a cézium-137 izotópé) nagyságrendekkel alacsonyabb volt az 1986-os szintnél és így nem volt szükség védelmi intézkedésekre. Az élelmiszerek szennyezettségével összefüggő helyzet feltételezhetően a jövőben még egy jó ideig fennáll. Ami a mezőgazdasági termelést illeti, a fő probléma a kistermelők helyzete, akik gyakran a saját terményeikből élnek. Mind a fehérorosz Csernobili Bizottság és a Csernobil Interinform nevű ukrán kormányügynökség segélyprogramokat hozott létre az önellátó kistermelőket segítő tanácsadási szolgáltatások javítása érdekében. A sugárzás és az állatvilág Ukrán és brit kollégákkal együttműködve dr. Robert J Baker és

Ronald K Chesser professzor 1994 óta végez beható vizsgálatokat, melyek a sugárzás hatásaira irányulnak a Csernobil környéki állatoknál. Mindketten az USA-beli Texasi Műszaki Egyetemen dolgoznak Arra a következtetésre jutottak, hogy az olyan emberi tevékenységek megszűnése, mint a földművelés, állattenyésztés, vadászat és fakitermelés, jó hatással volt az élővilágra. Dr Baker szerint kimondhatjuk, hogy „a világ legsúlyosabb nukleáris balesete közel sem olyan pusztító hatású az élővilágra nézve, mint a hétköznapi emberi tevékenységek”. A csernobili régióba szervezett kutatóexpedíciók után egy amerikai energiaügyi tisztviselő megkérte dr. Bakert, hogy értékelje a katasztrófa ökológiai hatását az állatpopulációkra nézve Bár a végeredmény számokban nehezen kifejezhető, összességében pozitívnak mondható az ökológiai hatás. Dr Baker ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szükség van részletes, hosszútávú

tanulmányokra ahhoz, hogy megértsük, miben különböznek a hosszasan sugárzásnak kitett populációk a sugármentesektől. Csak a sugárzás latens és hosszútávú hatásaival kapcsolatos kérdések tisztázása után érthetjük meg teljesen a baleset jelentőségét az emberi és állati populációkra nézve. További információ: www.nsrlttuedu/chornobyl/conclusionshtm és www.groenerekenkamernl/grkfiles/images/Chesser%20Baker%2006%20Chernobylpdf Mindhárom ország meghatározta az egészségügyileg biztonságos határértékeket az állami gazdaságokból származó, illetve piacokon árusítható élelmiszerekre vonatkozóan. Fehéroroszországban ezek az értékek háromszor is szigorúbbak az idevonatkozó német szabályoknál. NucNet Csernobil Ténytár - 17 - Az ilyen ellenőrzéshez szükséges erőfeszítéseket jól példázza az ukrajnai gyakorlat. Egyedül 2000ben országos szinten több mint egymillió ételmintát analizáltak, és a program még a

baleset után 25 évvel is folytatódik. A Csernobili Interinform Ukrajnára vonatkozó adatai szerint 1993 óta sikerült biztosítani a hivatalos határértékek betartását az állami gazdaságokból származó terményekre és az üzletekben kapható élelmiszerekre vonatkozóan. Közvetlenül a baleset után a fő aggodalmat a Dnyeper és mellékfolyója, a Pripjaty vize okozta. Bár a folyó valóban szétterjesztette a szennyeződést Ukrajna nagy részén, a sugárzáscsökkentés sikerrel járt, és így az ivóvíz legnagyobb része nem szennyeződött. Ennek ellenére a szennyeződés felgyülemlett más víztározókban, és továbbra is fennáll a talajvíz stroncium- és ameríciumszennyeződésének kockázata. A tiltott zóna kivételével a levegő az érintett területeken már nem szennyezett. Nukleáris biztonság A békes célra alkalmazott atomenergia történetében eddig három jelentős baleset történt: a Three Mile Island az USA-ban, Csernobil a volt

Szovjetunióban és Fukushima-Daiichi Japánban. Az elsőt sikerült lokalizálni, a harmadik esetben a hermetikus védőépületnek köszönhetően a környezeti hatások alacsony szinten maradtak, míg a második esetben – Csernobilban – védőépület hiányában nem volt mód a baleset lokalizálására. A mintegy 14 000 összesített üzemeltetési reaktorév alatt 32 országban (2010-es adat) ez a három jelentős baleset történt. Az atomerőművek kockázati tényezője, baleset vagy terrortámadás valószínűsége, illetve következménye szempontjából minimálisnak mondható más általánosan elfogadott kockázatokhoz képest. Az atomerőművek robusztusak A biztonsági intézkedések célja annak biztosítása, hogy a lakosság egészségét semmilyen reálisan elképzelhető körülmény között ne veszélyeztesse a radioaktív sugárzás. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (NAÜ) az ENSZ hozta létre 1957-ben, és egyik funkciójaként a világ nukleáris

biztonságának és védettségének elősegítését jelölte meg. A NAÜ biztonsági előírásokat javasol és áttekinti a kisebb üzemzavari jelentéseket is. (Lásd a szövegdobozt a 23. oldalon: Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Eseményskála) A NAÜ szerepe erősödött az elmúlt évtizedben. Minden atomerőművet üzemeltető országban független, nukleáris biztonsággal foglalkozó felügyelet müködik és ezek szorosan együttműködnek a NAÜ-vel. Az atomerőművekben dolgozók számára kulcskérdés a személyes biztonság. A sugárzás mértékét különböző módszerekkel kontrollálják, többek között fizikai sugárvédelemmel, védőruházattal és védőberendezésekkel, a jelentős sugárzási szintű helyeken eltöltött idő korlátozásával, illetve távirányítással. Az imént felsoroltakat erősíti az egyéni dózisok és a munkakörnyezet folyamatos mérése, biztosítva az igen alacsony sugárterhelést, mely így más iparágakéhoz

összehasonlítható szintre kerül. A reaktorbalesetek valószínűségét minimalizáló, törvény által előírt biztonsági indikátorok közül az egyik a reaktor megsérült aktív zónájából vagy a reaktor aktív zónájának megolvadásából származó balesetek számított gyakorisága. Az USA Nukleáris Hatósága (NRC) meghatározza, hogy a reaktorszerkezetek az egy a 10 000-hez éves aktívzóna károsodást jelentő gyakoriságnak kell, hogy megfeleljenek. A modern konstrukciók ezt meghaladják A jelenleg üzemelő legjobb NucNet Csernobil Ténytár - 18 - erőműveknél ez kb. egy az egymillióhoz, míg a következő évtizedben valószínűsíthetően felépülő reaktoroknál – az úgynevezett III. generációs reaktortípusnál – ez majdnem egy a tízmillióhoz Az 1979-es Three Mile Island-i baleset volt az egyetlen, amely az NRC követelményeinek megfelelő reaktorban történt. Ennek konstrukciója lehetővé tette a baleset megfékezését és így

senkit nem fenyegetett radiológiai veszély. (A 2011 márciusában, Japánban történt Fukushima-Daiichi reaktor balesete még nem besorolható.) A mai szabályozó előírások szerint egy reaktor aktív zónája megolvadásával járó balesetnek nem lehet hatása az erőművön kívülre, azaz ilyenkor nem merülhet fel a környező lakoság kitelepítésének szükségessége. A legfőbb biztonsági aggodalom mindig is az ellenőrizhetetlen radioaktív anyagkibocsátás lehetősége volt, amely a reaktor helyszínén kívüli sugárszennyezéssel és a lakosság sugárterhelésével járhat. A csernobili baleset során ez megtörtént és a súlyos következmények egyszer és mindenkorra igazolták a magas biztonsági követelményszintnek megfelelő tervezés pluszköltségeinek szükségességét. Az optimális biztonság elérése érdekében a mai atomerűművek a „mélységi védelem” elvét követve üzemelnek, többszörös biztonsági rendszerekkel. Ennek az elvnek a

fő szempontjai: • • • • Minőségi tervezés és építés; A kisebb üzemzavarok súlyosbodását megakadályozó berendezések alkalmazása; Redundáns/ és különböző rendszerek a problémák észlelésére, az üzemanyag esetleges károsodásának figyelése és a jelentős radioaktív anyagkibocsátás megelőzése; Biztosítani kell a súlyos üzemanyag-károsodás hatásainak visszaszorítását az erőművön belülre. A biztonsági rendszerekhez tartoznak a radioaktív reaktorzóna és a környezete közötti védőfalak és a többszörös, tartalékkal ellátott biztonsági rendszerek, melyek képesek az emberi hibák kiküszöbölésére is. A biztonsági rendszerek teszik ki a tőkebefektetési költségek mintegy egynegyedét az ilyen reaktoroknál. A biztonsági rendszerek részét képezik a szabályzórudak, melyeket neutronelnyelés céljából engednek le a reaktorba, és a másodlagos leállító alkalmazások, melyeknél neutronelnyelő anyagot

visznek be a reaktorba. A tartalék hűtőrendszerek eltávolítják a fölös hőmennyiséget Mindezen felül a világ üzemelő reaktorainak többsége – a csernobili típusú reaktorok kivételével – negatív gőzreaktivitási tényezővel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a keringtetett víz moderátorként és hűtőfolyadékként is működik. Mindkét funkcióra szükség van a hasadásos reaktorok üzemeltetéséhez: a moderálás lelassítja a nukleáris láncreakció fenntartásához szükséges neutronokat, míg a hűtés elvezeti a láncreakció által termelt hőenergiát. Amikor a hűtőfolyadék forrni kezd és gőzbuborékok képződnek benne – vagy amikor üzemzavar miatt kiszivárog – üregek keletkeznek a folyadékban. Mindez a teljesítmény csökkenéséhez vezet Csernobilban más volt a helyzet, mivel itt különálló, grafit moderátorokat alkalmaztak. A reaktor hűtővízcsatornáiban képződő üregek mellett a grafit-moderálás folytatódott és a

láncreakció – a megszakadás helyett – felerősödött. Az eredmény a teljesítmény ugrásszerű megnövekedése volt Léteznek más, a biztonságot növelő fizikai tulajdonságok. A leggyakoribb reaktortípusnál az üzemanyag szilárd kerámiatabletták formájában található, és a hasadási termékek ezekben a tablettákban maradnak bezárva az üzemanyag kiégetése közben. A tablettákat cirkónium-ötvözetbe helyezik, melyek így üzemanyagrudakat képeznek. Ezek egy nyomásálló, kb 20 cm falvastagságú tartályban vannak, amelyet pedig egy vaskos, legalább egy méter falvastagságú, betonból készült NucNet Csernobil Ténytár - 19 - biztonsági konténer vesz körül. Ez az egész berendezést megvédi a nagy erejű külső behatásoktól, mint például egy zuhanó repülőgép. A modern atomerőművek építésénél ezen kívül a szeizmikus ellenállás is lényeges szempont, így azokat biztonságosan és gyorsan le lehet állítani földrengés

esetén. Ezt történt Japánban, 2007 július 16-án a világ legnagyobb atomerőművében, Kashiwazaki-Kariwában, majd ismét Japánban, a Fukushima-Daini, a Fukushima-Daiichi, az Onagawa és a Tokai-mura nevű reaktoroknál. A Fukushima-Daiichi négy reaktorblokkjának kivételével a felsorolt erőművek összes blokkja ellenállt a cunaminak is, amely a 9-es magnitúdójú földrengést követte, és kétszer erősebb volt annál, aminek az átvészelésére az erőműveket tervezték. Az 1979-es Three Mile Island-i baleset jól példázta a többszörös biztonsági rendszerek jelentőségét. A reaktor fölé épült védőépület megakadályozta, hogy jelentős mennyiségű radioaktivitás szabaduljon ki, annak ellenére, hogy az aktív zóna kb. fele megolvadt a nyomásálló tartályon belül. A balesetet műszaki meghibásodás, karbantartási hiba és üzemeltetési zavar kombinációjának tulajdonították. A reaktor egyéb védelmi rendszerei is megfelelően működtek

Az üzemzavari hűtőrendszer meg is akadályozta volna a balesetet, ha az üzemeltetők nem állítják le azt. A baleset utáni kivizsgálások rávilágítottak a nukleáris biztonság emberi tényezőire. A nyugati reaktorok konstrukciójában nem kezdeményeztek lényeges változtatásokat, de az irányítást és műszerezést fejlesztették, az üzemeltetői képzést és instrukciókat pedig teljesen átdolgozták. A nyugati és az 1980 után épült szovjet reaktorszerkezetekkel szemben a csernobili reaktor nem rendelkezett védőépülettel. Three Mile Island Az 1979. március 28-án, a Pennsylvania állambeli Middletown közelében lévő Three Mile Island atomerőmű 2. számú blokkjában bekövetkezett baleset az USA kereskedelmi atomerőműüzemeltetésének történetében a legsúlyosabb volt, bár nem vezetett halálesethez vagy sérüléshez sem az erőmű dolgozói, sem a környező lakosság körében. Elindított azonban egy beható változássorozatot, amely

kiterjedt az üzemzavar-elhárítás tervezésére, a reaktor üzemeltetőinek képzésére, az emberi tényezők figyelembevételére, a sugárvédelemre és számos egyéb, az atomerőművek üzemeltetésével kapcsolatos területre. Az USA Nukleáris Hatósága (NRC) szerint bizonyos események láncolata – berendezések meghibásodása, konstrukciós problémák és dolgozói hibák – a reaktor aktív zónája részleges megolvadásához vezetett, de csak egészen kismértékű radioaktivitás került ki az erőműből. Az NRC kormányzati sajtótájékoztatóját Three Mile Islandról lásd itt: www.nrcgov/reading-rm/doc-collections/fact-sheets/3mile-islehtml A NAÜ a csernobili baleset után közvetlenül az atomreaktorok biztonságára helyezte a hangsúlyt, különösen Kelet-Európára összpontosítva, ahol sok helyütt maradtak hiányosságok. Nemzetközi szervezetek (az OECD NEA, a NAÜ, az Európai Bizottság), valamint az EBRD által vezetett Nukleáris Biztonsági

Számla keretében különböző segítő programokat szerveztek, amelyek célja, hogy a korai szovjet tervezésű reaktorok biztonságát növeljék a nyugati biztonsági előírások alkalmazásával, vagy az erőművek, illetve üzemeltetésük jelentős mértékű fejlesztésével. Átalakításokra került sor az Oroszországban még működő RBMK reaktorok hiányosságainak kiküszöbölésére. Ezek az átalakítások többek között csökkentették a pozitív gőzreaktivitási tényező veszélyeit. NucNet Csernobil Ténytár - 20 - A New York-i Világkereskedelmi Központ elleni 2001-es támadások óta felmerült az az aggodalom, hogy egy nagyobb repülőgépet felhasználhatnak nukleáris létesítmény elleni támadásban a radioaktív anyagok kiszabadítása céljából. Különböző tanulmányok születtek, melyek egy ilyen támadás lehetőségét vizsgálták. A tanulmányok azt mutatják, hogy az atomreaktorok szinte bármely más civil létesítménynél

jobban ellenállnának egy ilyen támadásnak. Az USA Elektromos Energia Kutatóintézete szaktanácsadók bevonásával készített egy tanulmányt, melyet az USA Energiaügyi Minisztériuma finanszírozott. Ebben arra a következtetésre jutottak, hogy „az USA reaktorépületei robusztusak és képesek lennének megvédeni az üzemanyagot egy nagyméretű polgári repülőgép becsapódásától”. A reaktorok masszív szerkezete azt is jelenti, hogy akár az erőművön belül végrehajtott terrortámadás sem járna jelentős sugárzóanyag-kibocsátással. 2011. március: Fukushima-Daiichi Egyelőre még nem megállapítható, hogy a japán Fukushima-Daiichi atomerőmű 2011 márciusában történt balesete milyen hatással lesz a nukleáris iparra. Számos ország biztonsági szerve rendelte el az atomerőművek felülvizsgálatát. Európában az Európai Bizottság ún. stressz-tesztek elvégzését határozta el, hogy megbizonyosodjon az atomerőművek

ellenállóképességéről földrengés, cunami vagy áradás esetén. Ami már egyértelmű a hat reaktorral működő Fukushima-Daiichi erőművel kapcsolatban, hogy az ellenállt magának a földrengésnek. A problémák akkor jelentkeztek, mikor az elektromos áramellátást biztosító és a tengervízszivattyúkat tartalmazó helyiségeket a cunami elárasztotta. A szökőár rombolásának következtében a külső áramellátás megszakadt és egy kivételével leálltak a dízeles szükségáramforrások. A hűtési funkciók hosszas szünetelése üzemanyag-károsodáshoz vezetett az 1., 2 és 3 számú reaktorok aktív zónájában, illetve károsodtak a kiégett üzemanyag-tárolók is az 1.-4 számú blokkokban. Az üzemanyag túlhevülése és károsodása a védelem csökkenését okozta, valamint az épületek és létesítmények károsodását, illetve radioaktív anyagok kiszabadulását is, mely során magas dózisszint jelentkezett az erőmű telephelyen és azon

túl is. A japán kormány úgy döntött, hogy kitelepíti az erőmű körüli 20 km-es zónában lakókat és egy 30 km-es zónán belül az embereknek azt tanácsolja, hogy maradjanak otthonaikban. Az eseményeket a NAÜ által meghatározott Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Eseményskálán (INES) átmenetileg 5-ös szintűnek értékelték, majd a kibocsátott radioaktív anyag mennyiségét értékelve 7-es szintre emelték, amelynek jelentése „nagyon súlyos baleset”. Az 5-ös szint a skálán „telephelyen kívüli kockázattal járó balesetet” jelent. A csernobili baleset 7-es szintű volt. Lásd az INES skálát a 23. oldalon a szövegdobozban NucNet Csernobil Ténytár - 21 - Az egészségkárosító hatások: a NucNet jelentése szerint 2005. szeptember 5-én a NucNet kiadott egy jelentést, amely a Csernobili Fórum megállapításait tartalmazta „Csernobili egészségügyi hatások: a vártnál enyhébbek” címmel. Eszerint: „Egy több mint 100

tudósból álló nemzetközi csoport arra a következtetésre jutott, hogy összesen akár 4000 ember halhat meg a közel 20 évvel ezelőtti balesetből származó sugárzás következtében. A tudósok szerint az egészségügyi hatások ugyanakkor távolról sem voltak olyan súlyosak, mint ahogyan korábban becsülték őket. Összességében nem találtak súlyos egészségkárosító hatásokat a környező lakosságnál. Nem találtak olyan szétterjedt szennyeződést sem, ami továbbra is jelentős veszélyt jelentene az emberi egészségre, leszámítva néhány kivételes, lezárt övezetet. 2005 közepéig kevesebb, mint 50 halálesetet tulajdonítottak közvetlenül az 1986-ban történt balesetből származó sugárzásnak. Az áldozatok közül majdnem mind erős sugárzásnak kitett kármentő volt. Közülük sokan a baleset utáni néhány hónapon belül haltak meg, míg mások csak 2004-ben. A halálesetek végleges számára vonatkozó becslés jóval alacsonyabb,

mint az a korábbi feltételezés, hogy a sugárszennyezés több tízezer emberéletet követelhet. 2011. március 3-án „Az ENSZ új, Csernobillal foglalkozó egészségügyi jelentése megerősíti a korábbi megállapításokat” címmel a NucNet a következő jelentést tette közzé: Az UNSCEAR szerint az 1986-ban bekövetkezett csernobili nukleáris baleset egészségügyi következményeinek mértékével és jellegével kapcsolatos főbb megállapítások „alapvetően egybevágnak a korábbi kiértékelésekkel”. „A csernobili balesetből származó sugárzás egészségügyi hatásai” című, 173 oldalas jelentés újra megerősíti, hogy a három leginkább érintett országban a lakosságot érő dózisszint viszonylag alacsony és a legtöbb lakónak „nem kell súlyos egészségügyi következményektől tartania”. A jelentés főbb ténymegállapításai az alábbiak: • Az erőmű dolgozói és a kármentők közül 134-en kaptak akut sugárbetegséget

(Acute Radiation Syndrome, ARS) a magas szintű besugárzás következtében; • A baleset utáni néhány hónapban közülük 28-an haltak meg; • Bár 2006-ra további 19 ARS túlélő halt meg, ezeknek a haláleseteknek más okai voltak, melyeket általában nem hoznak összefüggésbe a sugárzással; • Az ARS túlélőknél a leggyakoribb egészségi következmények közé a bőrsérülések és a sugárzás okozta hályog tartozott. NucNet Csernobil Ténytár - 22 - Az energiaiparon belül a nukleáris szektor „jóval kevesebb halálesettel jár” A nukleáris energiaipart komoly kockázati tényezőként kezelik, de egy 2010-ben az OECD NEA által kiadott jelentés szerint más energiaforrásokhoz képest „jóval kevesebb halálesettel jár”. A tanulmány, amely elsősorban a döntéshozókat célozza meg, a svájci Paul Scherrer Intézet (PSI) adatait használta fel. Az adatokban olyan, súlyosnak minősített, 1969 óta bekövetkezett balesetek szerepeltek,

melyek ötnél több „azonnali halálesettel” jártak. A tanulmány a „teljes energialáncot” vizsgálta, a feltárástól és kitermeléstől kezdve a hulladékkezelésig és tárolásig. A tanulmány következtetése szerint, sokak elképzelésével ellentétben a nukleáris energia termelése „igen alacsony kockázatot” jelent más fosszilis tüzelőanyagokkal összehasonlítva. A Paul Scherrer Intézet adatbázisa az energiatermeléssel összefüggésben 1870 súlyos balesetet tartalmaz. Bemutatja, hogy 1969 és 2000 között 81 258 azonnali haláleset történt az „energialánc” különböző szakaszain. A szénbányászatban 1221 súlyos baleset történt, míg a nukleáris iparban csak egy – ez Csernobil volt. Az OECD országokban soha nem történt súlyos atomerőmű-baleset A legsúlyosabb energiatermeléssel összefüggő baleset 1975-ben történt Kínában, mikor a Banqiao/Shimantan gátszakadás miatt mintegy 30 000 ember vesztette életét. A tanulmány

online elérhető: www.oecd-neaorg/ndd/reports/2010/nea6861-comparing-riskspdf Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Esemény Skála A Nemzetközi Nukleáris és Radiológiai Esemény Skálát (INES) a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) és az OECD Nukleáris Energia Ügynöksége (Nuclear Energy Agency - NEA) dolgozta ki az 1990-ben a nukleáris eseményekról vagy balesetekról szóló, a nyilvánosság számára készült jelentések kommunikálása és értékelése céljából. Az INES skála egy sor különböző tevékenységgel összefüggő esemény jelentőségét fejti ki, beleértve a sugárforrások ipari és orvosi felhasználását, nukleáris létesítményekben végzett műveleteket és a radioaktív anyagok szállítását. Az eseményeket egy hét fokozatból álló skálán értékelik: az 1.-3 szintű eseményeket „üzemzavarnak” (incident), a 4.-7 szintűeket „balesetnek” (accident) nevezi A skála felosztásában egy esemény súlyossága kb.

tízszerese az eggyel alacsonyabb szinten lévőhöz képest A biztonsági szempontból jelentéktelen esemény neve „deviancia” (deviation) és a „skála alatti” szinthez sorolandó. A csernobili baleset szintje a 7 (nagyon súlyos baleset), a Three Mile Island-ié pedig 5 (telephelyen kívüli kockázattal járó baleset). 1980-ban, Franciaországban egy 4 szintű baleset történt (elsősorban létesítményen belüli hatással járó baleset). Egy másik, szintén 4 szintre besorolt baleset 1999-ben, Japánban következett be egy üzemanyag-újrafeldolgozó üzemben. 7 6 5 4 3 2 1 0 Nagyon súlyos baleset / Major Accident (Chernobyl) Súlyos baleset / Serious Accident Telephelyen kívüli kockázattal járó baleset / Accident with Wider Consequences Elsősorban a létesítményen belüli hatással járó baleset / Accident with Local Consequences Súlyos üzemzavar / Serious Incident Üzemzavar / Incident Rendellenesség / Anomaly „Skála alatti” / Biztonságot Nem

befolyásoló esemény // Below Scale / No Safety Significance NucNet Csernobil Ténytár - 23 -