Jogi ismeretek | Jogtörténet » A demokrácia kialakulása Athénban

A demokrácia kialakulása Athénban Athén az ókori Hellász középső részén, az Attikai-félszigeten helyezkedik el. A várost és környékét ión törzsek alapították, Athén pedig más poliszokhoz hasonlóan első időkben királyság volt (első királya Thészeusz), melyet a Kr.e VIII században felváltotta az arisztokratikus köztársaság. A király helyét választott vezető, az arkhón veszi át, aki élete végéig viselhette hivatalát, később tíz évre 3, majd még később évente 9 arkhónt választanak a polgárjogú athéniak. A lejárt hivatali idejű arkhónok az Areioszpagoszba (Árész ligeti tanácsba) kerültek, ahol a közélet és a törvények felügyelete, tehát bíráskodás és a tisztségviselők ellenőrzése volt a feladatuk. Az arisztokratikus köztársaság nem biztosított politikai jogokat a démosz számára. Ez belső ellentétekhez vezetett, megindult a démosz polgárjogi küzdelme. Kr. e 621-ben Drakón arkhón szigorú

(„drákói”) törvényeiben foglalta írásba a szokásjogot, mellyel csillapítani igyekezett a belső feszültséget. A gazdasági versenyben egyre nagyobb számban tönkremenő és adósrabszolgaságba kerülő földművesek helyzetét azonban nem rendezte. Szolón (Kr.e 594) törvényeiben teljesítette a szegények legfontosabb követeléseit: eltörölte az adósrabszolgaságot és elengedte az adósságokat (teherlerázás). A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb athéni polgárokra is, akik részt vehettek az népgyűlésen (eklésziában) és az esküdtbíróságban (héliaiában), így ő teremtette meg a demokrácia (népuralom) alapját. Azt a rendszert, amelyben az államhatalom (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás) nem az uralkodó vagy egy kiváltságos réteg, hanem a nép kezében van. A politikai jogok alapjává a származás helyett a vagyont tette. Kialakult a timokratikus köztársaság (a vagyon hatalma). Ez a felosztás lett a bulé

kialakításának alapja, melybe a 4 athéni törzsből (phüléből) 100-100 tagot választottak. Ez a tanács készítette elő a törvényeket, melyekről a népgyűlés vitatkozott és szavazott. A türannisz: Szolón reformjait követően az ellentétek nem csitultak. Az arisztokraták túl soknak, míg a démosz túl kevésnek tartották az engedményeket. Ez a helyzet lehetőséget adott arra, hogy egyes politikusok felrúgva a törvényeket, egyeduralmat vezessenek be. Ezt a rendszert zsarnokságnak (türannisz), vezetőjét zsarnoknak (türannosz) nevezték a görögök. Szolón után Peiszisztratosz (Kr. e 560-527) ragadta meg a hatalmat és alakított ki – sok más poliszban is jellemző – zsarnokságot, mely Athénban 50 évig maradt fönn. Peiszisztratosz idején jelentősen fejlődött Athén gazdasága, hiszen a démosznak kedvező intézkedéseket hozott. A gazdaság fejlődése pedig megerősítette a démoszt A türannisz megszűnése (Kr. e 510) után a démosz

hangadói Kleiszthenész kezébe adták a változtatás jogát. Kr e 508-ban bevezetett új berendezkedése a területi felosztás volt Attikát három részre osztotta: egy városira (Athén), egy tengerpartira és egy belső (mezőgazdasági) területekre. Mindegyik harmad további tíz egységre oszlott és ezekből egyegy harmad alkotott egy phülét Vagyis egy phülé egy városi egy tengerparti és egy belső területből állt. A tíz phülé (terület) vált az új típusú bulé (az 500-ak tanácsa, 50-50 tagból) és az esküdtbíróság sorsolásának, valamint a hadsereg toborzásának alapjává. Ez a politikai egység biztosította a démosz fölényét az arisztokráciával szemben. A zsarnokság visszaállítása ellen bevezette a cserépszavazás (osztrakizmosz) intézményét. Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, cserépszavazással 10 évre száműzhették Athénból. A hadsereget is átszervezte, ennek is a területi felosztás lett az

alapja, vagyis phülénként kellett bizonyos számú (kb. 1000 főnyi) katonát kiállítani és élükre egy-egy rátermett sztratégoszt választani (összesen tízet, akik közül az egyik vezette az egész sereget [polemarkhosz]). E katonai vezetők voltak gyakran az athéni állam tényleges vezetői (pl Themisztoklész, Periklész), hiszen ez volt az egyetlen tisztség, amelyre az egyéves hivatali idő lejárta után is meg lehetett választani ugyanazt a személyt. A Kr.e V század közepe a demokrácia virágkora Athénban, s ennek vezető politikusa Periklész (Kr.e 446-431) volt 15 éven át évről évre megválasztották első sztratégosznak Egyedül őt választották, mert a hozzáértés volt a fontos, a többi tisztséget sorsolással döntötték el. Kre V század közepén Athén gazdasága virágzott Fejlődött a fazekasság, a fémipar, a hajóépítés. A leggyorsabban fejlődő ágazattá a kereskedelem vált A fejlődés együtt járt a szakosodással és

a nagyobb műhelyek létrejöttével. Ezekben egyre nőtt a rabszolgamunka. Így az athéni államnak nem okozott nagy megterhelést a napidíjak rendszere. Tehát Periklész korában Athén gazdaságilag felvirágzott és politikailag a legfontosabb polisz lett Görögországban. Athén városa főként kereskedelemmel foglalkozott, amely tengeren folyt. A kiviteli cikkek az olaj, kerámia, márvány és a bor voltak A behozatali cikkek a gabona, hal és a fa. Ezeket főként a Fekete-tenger partvidékéről hozták be Periklész korában fejlődött a mezőgazdaság (szőlő, olajbogyó, gyümölcsök) és az ipar (fémipar, hajóépítés, építészet). Ekkor építették Athén leghíresebb épületét az Akropoliszt (jelentése: fellegvár). Az iparban a fejlődés együtt járt a szakosodással és nagyobb műhelyek létrejöttével. Ezekben egyre nőtt a rabszolgamunka aránya A polgárok nem fizettek adót, de a felszabadított rabszolgák és a polgárjoggal nem rendelkező

szabadok (metoikoszok) igen. Kiváló szónokként irányította a polgárokat, tehát befolyása a közügyekre kiemelkedő volt. Minden polgárnak jutott munka, de a növekvő rabszolgatartás a vagyoni egyenlőtlenség növekedéséhez vezetett, ezért volt fontos, hogy a vagyonosakat többletkiadásokra kényszerítették, a szegényebbeket pedig a napidíjjal támogatták. Bevezették a napidíjat (diaitia), amit azok a szegények kaptak, akik részt vettek a politikában (népgyűlésen, 500-ak tanácsán, esküdtbíráskodásban, illetve a színházi játékokon), de közben nem tudták művelni földjüket vagy végezni kézműves munkájukat. Eltöröltette az Areioszpagosz azon jogát, hogy a tisztviselőket ellenőrizze. Megnyitotta az archóni hivatalt a szegényebbek előtt is Ez a viszonylagos vagyoni egyensúly egy-két nemzedék idejére biztosította az athéni demokrácia működőképességét. Az ókori demokrácia közvetlen módon folyt, tehát bárki elmehetett

szavazni, aki rendelkezett szavazati joggal. Az újkori demokráciában viszont érvényesül a népfelség elve, vagyis „A törvény a közakarat kifejezése”. Az újkori demokrácia közvetett, képviseleti rendszer. A két demokrácia összehasonlítása - az újkori demokráciában kiterjesztették a politikai jogokat (Emberi és Polgárjogok Nyilatkozata 1789), és biztosították minden ember természetes jogait ezzel szemben az athéni demokráciában a politikai jogok a lakosság körülbelül 14%-ára terjedt ki és az emberi jogokat nem rögzítették törvényben. Hasonlóság az, hogy mindkét demokráciában szétváltak a hatalmi ágak (végrehajtó, törvényhozó, bírói hatalom), ami a demokrácia alapfeltétele