Jogi ismeretek | Jogtörténet » Általános jogtörténeti összefoglaló

Alapadatok

Év, oldalszám:1997, 9 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:49

Feltöltve:2013. május 19.

Méret:170 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

A jogtörténeti historiográfia Az állam- és jogtörténet tudomány a modern történetkutatással egyidejűleg keletkezett. Feladata az állam- és jogfejlődés feltárása, az állam- és jogintézmények keletkezésének, módosulásának és megszűnésének magyarázata. Az állam- és jogtörténet-tudományok fejlődése ma már évszázadokra visszanyúló historiográfiai előzményeken kísérhető nyomon. A modern általános jogtörténet kezdetei A modern jogtörténetírás kezdetei a feudális társadalom felbomlásának és a polgári társadalom kialakulásának időszakába nyúlnak vissza. A polgári forradalmak a kapitalizmust megelőző jog felszámolásával több mint egy évezredes állam- és jogrend megszűnését idézték elő, de ugyanakkor egy új, haladóbb állam- és jogtípust hozott létre. Az állam- és jogtörténetírás kezdetben egyes népek, nemzetek, állam- és jogintézmények fejlődését vizsgálta, ezek az egyes nemzeti

jogtörténetek. Később a nemzetközi kereteket túllépve kibontakoznak a közös jegyeket mutató jogrendszerek. (germán, latin-román, angolszász, bizánci, szláv jogterületek; antik, görög-római, középkori jogtörténetek) Az általános, egyetemes állam- és jogtörténetírás a 19. század második felében jelenik meg (összehasonlító jogtudomány és jogtörténet). Az általános jogtörténet mint tudomány csak az utóbbi évszázad folyamán fejlődött ki, miután a jogtudomány alkalmassá vált arra, hogy tudományosan megalapozott általános képet adjon a történelmi haladás menetéről, és feltárja az állam- és jogfejlődés törvényszerűségeit. Az “egyetemes európai jogtörténet” szerepe Az általános (egyetemes) jogtörténet az állam- és jogintézmények, a jogi nézetek, illetve a főbb jogrendszerek történetét a kialakulásuk és történelmi szerepük szempontjából jelentős országok keretei közt mutatja be. A

környező népek állam- és jogtörténetének elemzése elősegíti a magyar állam- és jogtörténet megértését. Magyarországon az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a kormányzat a jogi felsőoktatás terén is érvényt kívánt szerezni a bécsi udvar politikájának, így a neoabszolutizmus idején a magyar állam- és jogtörténet helyett a német birodalmi jogtörténet oktatását vezették be egyetemünkön. A budapesti egyetem jogi karának javaslatára 1861-ben a Helytartótanács lehetőséget adott az “egyetemes európai jogtörténet” tanítására. Ezen belül lehetőség volt arra, hogy az önálló magyar állam és jog fejlődését is tárgyalják (elsőként Wenzel Gusztáv). Wenzel, Hajnik, illetve az összehasonlító jogtörténet szerepe Wenzel Gusztáv tett javaslatot az addig ismeret “egyetemes európai jogtörténet” bevezetésére. Harcolt a német birodalmi jogtörténet oktatása ellen, nagy jelentőséget tulajdonított a

magyar nemzeti jogtörténet létrehozásának. Az egyetemes európai jogtörténet keretében az önálló magyar állam és jog fejlődését is tárgyalja. 1869-től több kiadást nyert “Egyetemes európai jogtörténet” című műve Kiszélesítette a magyar jogi gondolkodás horizontját, bemutatta a környező népek állam- és jogfejlődését. Hajnik Imre vitte tovább Wenzel munkásságát, sokkal egységesebb szemlélettel. 1861-ben megjelent “Magyarország és a hűbéri Európa” című művében az európai szintű tájékozódást kereste. 1874-től több kiadást nyert “Egyetemes európai jogtörténet” című műve. A tényeket, a tudományosan igazolt általános jogtörténetet rendszerezte. Hajnik nagy tekintélyt vívott ki pozitivista történetszemléletével Életművét már egy modern szellemi áramlat jellemzi. Király János a “Magyar alkotmány- és jogtörténet, különös tekintettel a nyugat-európai jogtörténetre (1908)” című

művében továbbvitte az egyetemes szintű tájékozódás igényét. A “történeti-jogi iskola” helye a jogi historizmus fejlődésében A 19. század második felének jogtörténet kutatása hazánkban a nyugat-európai jogtörténet vizsgálatára korlátozódott, így a nemzeti öntudat ébresztőjeként jelentkezett a német “történeti-jogi iskola” (Savigny) hazai hatása. A polgári pozitivizmus is előrehaladást jelentett hazánkban Hajnik pozitivista szemléletével, az európai szintű tájékozódás igényével szemben a jogtörténetírás reakciós nacionalizmusa került előtérbe. Timon Ákos a “Magyar alkotmány- és jogtörténet” című művében nem kereste többé az európai összefüggéseket, szinte kizárta vizsgálódása köréből a szomszéd népek állam- és jogfejlődésének kölcsönhatásait. 1906-tól a jogi felsőoktatásban is felszámolták az egyetemes európai jogtörténetet. A jogtörténet segédtudományai A

jogforrások nagyobb része már a 15-16. századtól nemzeti nyelven íródott, így szükségessé vált a felhasználható források magyar nyelvre fordítása. A “Bevezetés az egyetemes állam- és jogtörténet forrásaiba” című gyűjteményes anyag csak az alaki (jogi) értelemben vett jogforrások körére terjednek ki, vagyis azokra az írott történelmi forrásokra, amelyek jogszabályt foglalnak magukba. Jogemlékek, amelyek keletkezésük idején nyertek állami megerősítést, de idővel a bírói gyakorlat jogforrási erővel ruházta fel. Szokásjogi feljegyzések, de ezek nem sorolhatók a levéltári források körébe. Jogszabályt magába foglaló írott történeti forrás, amely átmeneti formát képez az elbeszélő és a levéltári forrás között. Az írott jogforrás megjelenése mögött reálisan létező és államilag szentesített viszonyok vannak. Törvények, amelyek a feudális állam- és jogrendszer idején elsődlegesek voltak a

történeti valóság feltárásában. Az állam- és jogfejlődés kezdetei (Az antik jogfejlődés előzményei) A társadalmi csoportot érő kívülről érkező támadásokkal és belülről fenyegető bomlasztó mozgásokkal szemben a csoport belső rendjének, békéjének, működésének védelmében érvényesül a hatalom nyomása. Az állam első megjelenését ilyen hatalmi tényezők megjelenésével lehet azonosítani. 1) vadászó, gyűjtögető, esetleg kezdetlegesen már földművelő gazdaság mellett akefal módon, fejetlenül működő társadalom 2) fejlettebb, de még mindig akefal pásztorkodó, földművelő primitív közösségek 3) patriarchális királyság kezdetleges keretei között működő kefal társadalom Az állam a társadalomban létező, de annak egészétől megjelenésében különváló rendfenntartó és védekezési funkciókat gyakorló intézményesített szervezet. E szervezet egyes emberekből áll, állami tisztségviselőkből, a

hatalom hordozóiból, az uralom gyakorlóiból. Az adott társadalomban a szokásokat a tapasztalás, majd annak hagyománya erősíti, annak idővel természetfölötti erőt, sugallatot is tulajdonítanak. Az ilyen tudati elvonatkoztatás hozta létre a társadalmi szabályokat, normákat, amelyek végül az adott csoportban rendszerré állnak össze. A jog egyik eleme az előre meghatározottság. Ez adja a társadalmi biztonságot Másik eleme az érvényesítés kényszere. Ez adja a társadalmi rendező hatást Az állam és a jog dialektikus kölcsönhatásban állnak, feltételezik és meghatározzák egymást. A jogi etnológia eredményei (Átmeneti jelenségek) “Állam előtti” társadalom A vezetők kiválasztása, elismerése, követése törzsi-nemzetiségi szokások alapján történt. Az állam előtti társadalomban kétféle intézményrendszer és kétféle szabály vagy normaanyag alakult ki: • törzsi > törzsi szokás • kultikus > szakrális

norma Rokon törzsek között egymás felőrlésének megakadályozására létesültek közös kultikus központok, kultikus szabályok és békéltetési intézmények (szakrális formában). Az állam előtti törzsi-nemzetségi társadalom normái: Tk. 30o Az ókori Kelet főbb államalakulatai Az élelemgyűjtő gazdálkodásról az élelemtermelő gazdálkodásra való átmenetben a termelés megszervezése és a termékek védelme megkívánta a magasabb társadalmi szervezettséget. Nagyobb államtestek először a nagy folyamvidékeken jöttek létre (i.e 10000) Babilon A Tigris és az Eufrátesz között kialakult városok intézményesített politikai szervezetet hoztak létre, uralkodóik, tisztségviselőik voltak. Egymás között hatalmi harcokat folytattak, de bizonyos kulturális közösségben éltek, ami lehetővé tette békés együttműködésüket is. ♦ Kr. e 3000 Az első sumér eredetű nagyobb területre kiterjedő uralmat Ur vagy Uruk királyai

valósították meg. Az uralkodó - az istenek képviselője - uralma örökletes - papjai, katonai vezetői segítségével kormányoz - államában földközösség ♦ Kr.e 2350 körül A szemita amorreiták megdöntötték a sumér birodalmat, és Akkad központtal szervezték meg uralmukat. Kr. e 2150 körül Nomád hegyilakók megdöntik ezt, létrehozzák a második sumér birodalmat Kr. e 2000 körül Ur-Nammu birodalmában újabb szemita dinasztia kerül hatalomra 1875 körül Lipit-Istar kódex (törvénykönyv) ♦ Kr. e 1728-1686 Hammurapi uralma Megalkotja a legteljesebb mezopotámiai törvénykönyvet A világi és vallási hierarchia elkülönült a babiloniai birodalomban. • vallási vezetők: kultikus feladatok, nemzetközi kapcsolatok intézése • világi tisztségviselők: katonai, gazdasági, igazságszolgáltatási feladatok Egyiptom Kr. e 3000 A Nílus-völgyben élő népek fokozatosan egységes birodalommá egyesültek Egyiptom többször egymással

versengő államokra, azok laza szövetségére esett szét, majd újra meg újra egyesült. Óbirodalom • uralkodója az istenség > abszolút törvényhozói státus • az igazgatás a királyi házból történt: nagy tízek tanácsa, alatta számos helyi vezető • kétévenként leltár • negyvenkét kerület (gör.nomoi), élén a nomarkhoszok • fokozatos ítélkezés: helyi döntés > kerületi elöljáró > fáraó, ill. az őt helyettesítő vezír • a perek írásban folynak, az ítéleteket indokolják • ritka a halálbüntetés • a családban nincs szigorú patriarchális hatalom (a nőnek vagyona van) • a rabszolga védettséget élvez • a föld a fáraóé és a templomoké (szabad bérlők, szabad munkások) • szociális osztályok funkciók szerint határolódnak el: munkások, parasztok, katonák, papok, hivatalnokok Középbirodalom fénykora: 2200-2300, XII. dinasztia alatt A thébai monarchia alatt a fáraó az állam feje, körülötte

a letört feudális urak udvart alkotnak. Két vezér (észak, dél), fekete Núbiának külön királya. Legfőbb vezetők: - kincstáros (gazdasági ügyek) - hadsereg főparancsnoka - Amon főpapja • lépcsőzetes igazságszolgáltatás • írásbeli pervitel mellett szóbeli tárgyalások • bizonyítékul szolgált: eskü, tanú, okirat • helyi bíróságok felett tizenkét tagú legfelsőbb bírói testület, fellebbezési fóruma a vezír • az igazságszolgáltatást a fáraó felügyeli, isteni törvényeknek alávetve A Középbirodalom megvalósította a törvény előtti egyenlőséget és a szociális felemelkedés lehetőségét. Újbirodalom Az egyiptomi hierarchikus birodalom jellemzői: - szociális gondolkodás - magas erkölcsi és jogérzék - nő és férfi egyenlősége - társadalmi osztályok közötti átmenet Hettiták Kr. e 1450-kb1200 - új hettita birodalom felvirágzása • az állam szervezete feudális jellegű • a kisebb területi egységek

vezetőit hűségeskü kötötte a királyhoz • a király uralmának alapja az erő (hadsereg jelentősége) • a király - hatalmát családjától, rokonaitól, a főnemesek testületétől kapta - elsősorban hadvezér - isten helytartója, törvényhozó, legfőbb bíró • az állam jövedelmét adók, vámok és a hűbéresek természetbeni szolgáltatásai biztosították • a birodalom tagozódása: kiemelt vezetők, katonák, iparosok, parasztok, rabszolgák (= kevesebb joggal rendelkező személy) Kr. e 14-13sz-ból maradt ránk a hettita “codex” ♦ ♦ A héber állam és jog Kis-Ázsia földközi tengeri partvidékére 1900 körül a folyamközből vándoroltak a zsidók ősei, Ábrahám és családja. A zsidó állam: • szigorú, monoteista teukrácia • a törvény Isten törvénye, a hatalom Isten által adott (szakrális szabályok) • szigorúan befelé forduló jog • a törvény adott és örök • “menedék”, azilum: a jeruzsálemi templom

és a nyolc menedékváros, aki ezekbe menekül, az csak szabályos eljárással volt elmarasztalható • a felelősség családi • a jog nem jellegzetes osztályjog • a család szervezete patriarchális (többnejűség, válás) • levirátus intézménye: ha a férj utód nélkül halt meg, felesége a férj fivérének asszonya lett, első gyermekük az elhunyt férj örököse Más keleti államok India Kr.e2500-1500 között az Indus és a Gangesz mentén egy sor hatalmas városállam létezett A Kre II. évezred közepén az indogermán behatolás elpusztította őket, korai feudális jellegű hatalmi alakzatot, a vallás és a kultúra laza kötelékét hozta létre. Kína Kr.e II évezredtől egymást váltó félnomád és városközpontú, feudális jellegű szervezetek alakultak A belső-kínai egységes birodalom Kr.e300 után jött létre • A történelem első, hivatalnokapparátus által vezetett jogállama. • Kr.e3 századtól alakult ki a kínai

vallásfilozófiával, a Kung Fu-ce tanításával párhuzamosan a fa-chia, a törvény iskolája: gyakorlati politikai kérdések és feladatok megoldására törekedett, elvetette a társadalmi rétegprivilégiumokat. Az írott jog kizárta a hivatalnoki önkényt és jogbiztonságot teremtett. Asszír Birodalom Ninive városközponttal a Kr.e 9 századtól alakult ki a Tigris folyó mentén Államuk: • katonai szervezeten alapult • anyagi alapjuk: hódító rablógazdálkodás • a leigázottak jogilag teljesen kiszolgáltatottak • a büntetések kegyetlenek és durvák A folyton háborúzó asszírok saját győzelmeikben őrlődtek fel a 7. században Méd-Perzsa Birodalom A médek és perzsák a folyamköztől keletre, az iráni fennsíkon alakították ki indogermán birodalmukat. Az asszír hatalom megdöntésével vette kezdetét a Méd-Perzsa Birodalom • a vezető nemességre és a kiépített hivatalnokgépezetre támaszkodott. • az egyes területi egységek,

satrapiák élén jelentős területi önállósággal rendelkező helyi vezetők, satrapák álltak • a leigázottak szokásait tiszteletben tartották, átvették Föníciai városok a Földközi-tenger keleti partjától a nyugati partvidékig, gibraltáron túl Afrika nyugati partjaira is kiterjesztették kereskedőhálózatukat. • szervezetük a tengerparti városállamok rendszere • egymástól függetlenek • vendégbarátságban éltek • pénzzel, diplomáciával, katonai erővel segítették egymást (időnként) Tyrus és Szidon föníciai városok kereskedelmi és kulturális jelentősége hatalmas, később a nagy birodalmak kiterjesztették rájuk hatalmukat (adót fizettek, stb.) A föníciaiaknak köszönhetjük a betűírást, a Byblos irományait, a hajózási technika első jelentős kialakítását. Az antik jogfejlődés jellemzői Az ókori Hellász területén nem alakult ki egységes jogrendszer. A görögök egy természetjogias igazságossági és

erkölcsi normarendszert állítottak fel. Kifejlesztették a méltányosság, a kiegyenlítő igazságosság, az osztó igazságosság, az általános igazságosság fogalmát. A görög jogforrások Szokásjog: (Kr.e621-ben Drakón gyűjtötte össze) Theszmosz Törvény: (az első törvényhozó: Szolón) nomosz, a legfontosabb jogforrás. Törvényjavaslatot a tanács terjeszthetett elő -> 600 tagú különbizottság -> népgyűlés -> szövegezésre vissza Néphatározat: pszefizma, általában egyedi ügyre vonatkozott. A hellenisztikus korban kettős jogrend alakult ki: görög jog + a meghódított országok joga. A görögök nem ismerték a mindenkit kizáró tulajdonjog fogalmát (domínium). Szolón: az ingatlanok nemzetségi tagok akaratától független elidegenítése, egyedüli leányörökös (epiklérosz) intézménye. • Családjog Monogámia; házasság: leányrablás, szöktetés, vásárlás; a nőknek kevés joguk volt; válás. • Büntetőjog

Központi intézménye kezdetben: vérbosszú, később: vagyoni kompenzáció, jóvátétel. Gyilkosság esetén az areioszpagosz, véletlen halálokozásnál az arkhón baszileosz, kisebb ügyekben a phülé ítélkezett. • Eljárásjog Minden 18 évesnél idősebb szabad athéni férfi indíthatott pert. Kiskorúak, nők -> gyámjuk; Rabszolgák -> gazdájuk; idegenek -> proxenoszuk (vendégbarátjuk). Közvád: graphé: mindenki ellen emelhettek, magánvád: diké. A per Törvénybe idézés: két tanú, az alkalom és a hely megkeresése, a beadott igényt a hatóság bírálta el, elfogadás esetén a vádlevél benyújtójának illetéket kellett fizetnie. Előzetes eljárás: a vádirat kifüggesztése, előzetes tárgyalás. Itt a felek egyezséget köthettek Ha nem akartak egyezséget kötni, vagy az ügy a népbíróság elé tartozott, akkor esküt kellett tenniük. Az eljárás alá vont fél viszontvádat emelhetett. Főtárgyalás: Az előzetes lezárása

után 30 napon belül kellett megtartani. A 6000 tagú népbíróság kisorsolt külön tanácsának egy nap alatt döntenie kellett, a perbeli ellenfelek, vagy fogadott szónokaik beszéltek. Az esküdtszék tagjai titkosan szavaztak A döntés ellen nem lehetett fellebbezni, perújítást lehetett kérni. Az ítélet végrehajtása állami feladat volt • Nemzetközi jog A teljes jogú polgárságnak pontosan megállapított feltételei voltak: felnőtt kor, csak szabadok, meghatározott földbirtok. A polgárjogot megvonhatták: törvényszegés, adó megtagadása, vallási normák elleni vétek. Az állam köteles volt védeni polgárait (androlépszia) Az idegenek (xenosz= ellenség) nem kaphattak polgárjogot, xenélaszia=idegenek kiűzése. A kereskedelem bővülésével ez csökkent, kialakult a proxenia=vendégbarátság. Idegenek és polgárok közötti jogi különbség megszüntetésének eszköze volt az isopoliteia kétoldalú egyezmény. Nemzetközi szerződések

(szümbolonok) szabályozták a kereskedelmi kapcsolatokat. Rhodosz szigetén: lex Rhodia de iactu, a hajósok kármegosztása. Háború és béke joga: hadüzenet, hadviselés, hadifoglyok, békeszerződések. A legkorábbi jogemlékek, törvénykönyvek ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Babilon: Kr. e 2000 körül Ur-Nammu birodalmában újabb szemita dinasztia került hatalomra 1875 körül Lipit-Istar kódex (törvénykönyv) Kr. e 1728-1686 Hammurapi uralma Megalkotja a legteljesebb mezopotámiai törvénykönyvet Egyiptom: Bochoris király jogkönyve (Kr.e 8 század) Hettiták: Kr. e 14-13sz-ból maradt ránk a hettita “codex” Kína: Kr. e 3 századtól alakult ki a kínai vallásfilozófiával, a Kung Fu-ce tanításával párhuzamosan a fa-chia, a törvény iskolája. Föníciai városok: Byblos, “könyvet jelentő tekercs” Drakón: írásba foglalta a szokásjogot, 621-ben összeírt, kiegészített törvények: “vérrel írott” szabályok. Szolón: az első

törvényhozó: Kr. e 594, megalkotja a nomoszt, a legfontosabb jogforrást A főníciai jog szerepe A Földközi-tenger keleti partjától a nyugati partvidékig, Gibraltáron túl Afrika nyugati partjaira is kiterjesztették kereskedőhálózatukat. • szervezetük a tengerparti városállamok rendszere • egymástól függetlenek • vendégbarátságban éltek • pénzzel, diplomáciával, katonai erővel segítették egymást (időnként) Tyrus és Szidon föníciai városok kereskedelmi és kulturális jelentősége hatalmas, később a nagy birodalmak kiterjesztették rájuk hatalmukat (adót fizettek, stb.) A föníciaiaknak köszönhetjük a pénz feltalálását, a betűírást, a Byblos irományait, a hajózási technika első jelentős kialakítását. A föníciai államok belső joga a kereskedelem és a város szuverenitása szolgálatában alakult ki. Arisztokratikus polgárság, kiterjedt diplomáciai szerződések, vendégbarátság mellett kegyetlen

rabszolga-kizsákmányolás, adóztatás jellemzi törvényeiket. Az ókori görög államépítési tapasztalatok (a görög demokrácia) Athéni államrend a Kr.e 5 században Népgyűlés (ekklészia) Az államhatalom legfontosabb szerve, ülésein minden 20. évét betöltött polgár részt vehetett, napidíjat kapott, havonta legalább egyszer a tanács hívta össze, az üléseket a soros elnök (prütanisz) vezette, szótöbbség döntött, jelentős szerepe volt a törvényalkotásban, ellátta a legfőbb bíróság feladatát, adminisztráció. Tanács (bulé) Kleiszthenész óta változatlan választása, feladata: népgyűlési határozatok előkészítése, diplomáciai feladatok, nemzetközi szerződések kötése, pénzigazgatás felügyelete, vallási ünnepek, középítkezések szervezése. Arkhónok Szerepük csökkent első arkhón: vallási szerep, szülőkkel, árvákkal szembeni rossz bánásmód elbírálása, gyengeelméjűek, tékozlók gondnokság alá

helyezése. Többiek: igazságszolgáltatás Areioszpagosz Vallás elleni bűncselekmények bírálása. Népbíróság (héliaia) Az igazságszolgáltatás fő szerve, 6000 sorshúzással választott állampolgár (eskütétel, napidíj), minden polgár vádat emelhetett, hivatásos szónokok (rétorok) működtek. Tíz sztratégosz A hadsereg irányítója. A népgyűlés évente választotta őket, nem kaptak fizetést A polisz rendszer jellegzetességei A szárazföldi Görögországon két jellemző államfejlődési irány alakult ki: az athéni (akhájok) és a spártai (dórok) típusú állam. A harmadik csoportot a szigetvilág poliszai (aiolok) képezték Sajátos államfejlődési jegyeket hordoztak a hellén gyarmati területek, a kis-ázsiai (ionok) és itáliai görög fennhatóságú poliszok. Modellképződés (arisztokratikus és demokratikus modellek) Spárta gazdasága a földművelésen alapult, államát az arisztokratikus szemlélet jellemezte. A katonai

elvek szerint felépült közhatalmi rend az egyén visszaszorításával ját, a szabad polgárok között egyenlőséget hozott létre. A társadalom három részre tagozódott: Teljes jogú szabad spártaiak: 10-15 hektár szabad földterületet műveltek (+kiutalt rabszolgák); “a fölösleges” mesterségeket megtiltották; a nevelés közügy, intézményesített (szellemi helyett szigorú katonai képzés); a nők kitüntetett helyzete; házasság védelme Perioikoszok: peremterületek lakosai; bekerített községekben éltek; korlátozott önkormányzat, spártai nőt nem vehettek feleségül; adót fizettek, tarthattak rabszolgát, harcolhattak, az olimpián részt vehettek Helóták: dórokkal szemben álló őslakosok; kijelölt falvakban éltek, a szabadok földjeit művelték; felszabadításukra nem volt mód; katonai segédszolgálat működött féken tartásukra ) A spártai államszervezet Két baszileusz (az élén): a népgyűlés egy évre választotta, a

hadsereg fővezére, családjogi ügyekben ítélőbíra, főpap. Öregek tanácsa: a királyokkal együtt 30 fő, a népgyűlés választotta (60. évét betöltött, szabad), ez a kormány és a legfontosabb büntetőbíróság. Határozatait a népgyűlés hagyta jóvá, de vétójoga volt annak döntéseire. Népgyűlés (apella): minden 30 év fölötti spártai, havonta egyszer ülésezett, határozatokat közfelkiáltással hozott. Felügyelők (ephóroszok): öttagú, a népgyűlés egy évre választotta, esküt tettek egymásnak, öregek tanácsát ellenőrizték. Athéni állam: Nyitott gazdaságú, az egyénnek teret adó, demokratikus. Anyagi bázisa a középréteg magánmunkája. Kre 8 században jött létre, Thészeusz alapította Megállapította a társadalmi osztályokat: - eupatrida: a szabad lakosság vezető gazdag rétege, a vallási szertartásokat végezték, vezető hivatalokat betöltötték, alkalmazták a törvényeket. - geomóroszok: földdel

rendelkező kisbirtokosok - démiurgoszok: kézművesek - metoikosz: félszabad idegenek, termelőmunkát végeztek, politikai jogaik nem voltak. Nemzetségi-közszervezeti rend A baszileusz helyére kilenc arkhón (csak eupatrida, egy évre) került: - arkhón epónümosz (névadó): irányította a kül- és belpolitikát, a törvényhozást - arkhón baszileusz: főpap - arkhón polemarkhosz: katonai ügyekben jártas, hadvezér - theszmothetészek: (a többi hat) jogrendezés Az egykori tanács helyett: areioszpagosz A görög jog legfejlettebb területei Az ókori Hellász területén nem alakult ki egységes jogrendszer. A görögök egy természetjogias igazságossági és erkölcsi normarendszert állítottak fel. Kifejlesztették a méltányosság, a kiegyenlítő igazságosság, az osztó igazságosság, az általános igazságosság fogalmát. A görög jogforrások Szokásjog: (Kr.e621-ben Drakón gyűjtötte össze) Theszmosz Törvény: (az első törvényhozó: Szolón)

nomosz, a legfontosabb jogforrás. Törvényjavaslatot a tanács terjeszthetett elő -> 600 tagú különbizottság -> népgyűlés -> szövegezésre vissza Néphatározat: pszefizma, általában egyedi ügyre vonatkozott. A hellenisztikus korban kettős jogrend alakult ki: görög jog + a meghódított országok joga. A görögök nem ismerték a mindenkit kizáró tulajdonjog fogalmát (domínium). Szolón: az ingatlanok nemzetségi tagok akaratától független elidegenítése, egyedüli leányörökös (epiklérosz) intézménye. • Családjog Monogámia; házasság: leányrablás, szöktetés, vásárlás; a nőknek kevés joguk volt; válás. • Büntetőjog Központi intézménye kezdetben: vérbosszú, később: vagyoni kompenzáció, jóvátétel. Gyilkosság esetén az areioszpagosz, véletlen halálokozásnál az arkhón baszileosz, kisebb ügyekben a phülé ítélkezett. • Eljárásjog Minden 18 évesnél idősebb szabad athéni férfi indíthatott pert.

Kiskorúak, nők -> gyámjuk; Rabszolgák -> gazdájuk; idegenek -> proxenoszuk (vendégbarátjuk). Közvád: graphé: mindenki ellen emelhettek, magánvád: diké. • Nemzetközi jog A teljes jogú polgárságnak pontosan megállapított feltételei voltak: felnőtt kor, csak szabadok, meghatározott földbirtok. A polgárjogot megvonhatták: törvényszegés, adó megtagadása, vallási normák elleni vétek. Az állam köteles volt védeni polgárait (androlépszia) A politikai és jogi gondolkodás kezdetei (Arisztotelész, Platón) ? Az új-Babilon és a görög jog közvetítő szerepe: Lex Rhodia Athénban kötöttek először olyan nemzetközi szerződéseket (szümbolonok), amelyek átfogóan szabályozták a kereskedelmi kapcsolatok alapelveit vagy a polgár helyzetét a szerződő másik városban. Kialakultak a közösen alkalmazott kereskedelmi jogi alapelvek Ezeket Rhodosz szigetén foglalták írásba. Ennek egyik emléke élt tovább a hajósok

kármegosztásáról szóló római jogi szabályban: lex Rhodia de iactu. A görög jog dogmatikáját, pozitív szabályait tekintve fejletlenebb volt a rómainál, közvetítő hatása mégis nagy jelentőségű, mert integrálta az ókori Kelet intézményeit és közvetítette a kialakuló Római Birodalom felé. Az igazságszolgáltatás és közhatalom Az állam ítélkező közhatalmi funkciójának megszilárdulása (ítélkező fórumrendszerek kialakulása) az ázsiai rabszolgatartó államok megjelenéséhez tapad. A legfőbb ítélkező hatalom az istenség által megszentelt uralkodó kezében volt. Az ítélkező közhatalmi tevékenység a legfontosabb állami funkciók egyike volt. Az ázsiai, despotikus jellegű államokban az igazgatási (rendészeti) funkciókat és a jogszolgáltatási tevékenységet szorosan összekapcsolták. Továbbélt az igazságszolgáltatás közösségi formája. A hivatali (állami) bürokrácia kasztszerű elkülönülése az

igazgatási és a jogszolgáltató hatalom tartós összefonódásának a kifejezője volt. (Hammurapinál: a lakosság különböző közösségei kollektív felelősséggel tartoztak a területükön elkövetett bűncselekményért.) A korai feudális állam ítélkező közhatalmi funkciójának eredői visszanyúlnak a közösségi eredetű igazságszolgáltatásra: nagy jelentőséget tulajdonítottak a szabad lakosság jelenlétének (az ítélkezésben), később a grófi ítélkezés szerepe gyarapodott, a szokásjogot ismerő embereket a kinevezett bírótársak váltották fel. Az átmeneti jellegű fórumrendszer A “primitív jog” kitermelt egy sajátosan átmeneti jellegű ítélkező fórumrendszert. A törzsi vezérek hatalma, az előkelők befolyása vagy a népgyűlések szankcionálták az egyszerű jogállapotokat. Kialakult az ítélkező közhatalmi funkció. “Törzsi királyságok” formái: a nemzetségfők a nemzetség tagjai felett, a törzsi uralkodók

a törzs felett gyakoroltak közhatalmat, mindig a nép hozzájárulásával (közösségi eredetű ítélkezés). Elsőként jogellenes: a közbéke megszegése Idegen által elkövetett bűncselekményt kollektív megtorlással (vérbosszú) büntették. A vérbosszú az igazságszolgáltatás átmeneti eleme. A megtorlást felváltotta a talió, majd az államhatalom kialakulása után a bírói ítélettel megszerezhető vagyoni elégtétel. A görög-római ítélkező hatalom jellegzetességei Görög Az arisztokratikus rabszolgatartó modell (Spárta) szerint kiépült görög államok bíráskodása mintaszerűen szervezett volt. Az igazságszolgáltatás demokratizmusának alapjait Kre-i évezred első felében rakták le. A köztársasági államberendezkedés (Athén) kialakulása nyomán épült ki a választott állami tisztviselők, az arkhónok ítélkezése + a népgyűlés, az ekklészia joghatósága(cserépszavazás). Az arkhónokból és az arkhónságot

viselőkből kialakult areioszpagosz bírói hatásköre azonban folyamatosan nőtt. Népbíróság intézménye: tagjait évente sorsolással választották, előtte súlyosabb ügyekben az arkhónok, egyébként a sorsolással kiválasztott vádlók képviselhettek vádat. Nagy szerep jutott a hivatásos szónokoknak (rétorok). Az egyéni sérelem miatt indított szóbeli kereset, a diké, és az államérdekek tárgyában alkalmazott írásbeli vád, a graphé között először tettek különbséget. Diké nyomán csak reparációs jellegű, graphé alapján szigorú megtorló ítéletek meghozatalára került sor. A legsúlyosabb közügyekben az areioszpagosz ítélt. Törvénytelenségi vádindítvány (graphé paranomon) esetében a népgyűlés az alaptalan vádemelés képviselőjét súlyosan büntette. Ha a nép néphatározat (pszéfizma) útján kívánt dönteni (száműzetés, polgárjog megvonás), akkor legalább 6000 teljes jogú állampolgárnak a jelenlétét

kellett biztosítani. A népbíróság 600 tagú különbizottságának külön szerep jutott: pert folytatott le az új törvényjavaslat (probuleuma) javaslói és a régi védelmezői között. Az új csak a régi elítélése útján válhatott törvénnyé. A teljes jogú állampolgár kiterjedt köztevékenységhez jutott az igazságszolgáltatásban. Róma A római állam Kr.e8 században törzsi-nemzetiségi formák között jött létre Vezetője a hadsereg választott vezetője, a rex volt: szakrális hatalom, katonai vezető, az államhatalom jelképe. A hatalom a felfegyverzett polgárok, a hadsereg kezében volt, akiket a vének tanácsa, a szenátus irányított. Ez a három hatalmi tényező érvényesítette a törzsi szokások átörökölt és szakrális elemekkel átszőtt jogát, a iust. A viták eldöntését (iure agere, iurgium; az eredmény: pacére, pax) a vénekre bízták Az ősi normák (ius) mellett létezik a törvényhozás (legislatio), ennek eredménye

a lex, a mindenkit kötelező norma. Kialakultak a törvényhozás elvei A törvényt az állami hatalommal felruházott magistratus alkalmazza a köz érdekében. Néha a királynak, majd a magistratusnak el kellett döntenie, hogy mi a Rómában érvényes ius (iurisdictio). A belső béke biztosítása közérdek volt, ezért a vezetők rendszabályozási (coercitiós) jogkörrel rendelkeztek. A királynak, állami tisztségviselőnek hatalmából (imperium) folyó joga volt minden közre veszélyes helyzetet megvizsgálni (quaestio) és a tényállás tisztázása után (cognitio) az intézkedést megtenni. A közérdek megelőzte a magánérdeket: salus rei publicae suprema lex. A főbenjáró büntetőügyek a népgyűlés hatáskörébe kerültek, a hatóság a vádat képviselte. Állandó bírói testület: decemviri ill. centumviri stlitibus iudicandis döntött a jogutódlásban Bizonyos vagyontárgyak (államtól kapott vagyon, lakótelek /heredium/, hadifogoly szolga

/servus/, igás állat /res mancipi/) védelmét az állam vállalta. Bármely római törvénybe (in ius) idézhette a másikat. Az igény jogosságát nyilvános szóbeli tárgyaláson (in comitio) a törvény formális szövegei szerint (legis actio) döntötte el a hatóság (addicere litem). Ha az ítéletet vitatták, a hatóság bírót adott (dare iudicem), aki eldöntötte, hogy a két saját igazságára esküt tevő polgár melyikének esküje (sacramentum) hamis. Ha a jogi helyzet nem volt vitás, akkor a bírói döntés a felek megegyezése alapján nyert törvényerőt (litis contestatio). A vállalt kötelességért a római polgár személyével felelt. A magistratusok a katonai hatalom és az igazgatási jogkör mellett megkapták a iurisdictio és a bírói hatalom átadásának jogát, ellenőrzésükre állított intézmények: magistratusok kollegialitása, intercessiós joga, néptribunok vétó- és intercessiós joga, felelősségre vonás. Az államhatalom egy

és oszthatatlan. Közzel szembeni cselekmények meggátlására a magistratusok felhasználták coercitiós jogkörüket, a második századtól mellettük szenátorokból társasbíróságot szerveztek. Magánfelek közti vitában esküdtbírót jelöltek. A magistratus döntése deklaratív, a bírói ítélet konstruktív hatályú. A principátus alatt a köztársasági formákat megtartó állam dualisztikussá vált: a princeps kezében összpontosult a központi igazgatási hatáskör azokon a provinciákon, ahol a légió állomásozott. A többi provincia igazgatása a szenátus főhatalma alá esett. A törvényhozó hatalmon osztoztak A princeps a maga bírói-igazgatási hatáskörét delegálta a provinciai legátusokra, de felülvizsgálta a pereket: rendkívüli perorvoslat lehetősége. Diocletianus államigazgatási reformja számolta fel a tisztségviselők egységes imperiumát, szétválasztotta a katonai és polgári igazgatást. Kialakult a rendes fellebbviteli

rendszer