Oktatás | Andragógia » Az iskoláskor biológiai és kognitív fejlődése

Az iskoláskor biológiai és kognitív fejlődése Lateralizáció: megváltozik a két agyfélteke munkamegosztási kapcsolata, bizonyos funkciókat az egyik agyfélteke vesz át. Kifinomultabb cselekvést és magasabb szintű gondolkodást tesz lehetővé. Bal: beszédhangok, szavak, verbális emlékezet Jobb: zenei és nem beszédhangok, vizuális mintázatok észlelése, vizuális emlékezet Emlékezeti stratégiák: a gyermekek képesek tudatosan cselekedni annak érdekében, hogy a valamire való emlékezés célját elérjék. Ismételgetés, emlékezeti szervezés Tudásalap: a tapasztalatok felhalmozódása, az információk háttértára, amelyre az új helyzetekben építeni lehet Metamemória: ismeret az emlékezésről Művelet: fejben végrehajtott (mentális) cselekvés, amely egy logikai rendszerbe illeszkedik Konkrét művelet: mentális cselekvés/manipuláció amely a tárgy jelenléte nélkül még nem megy végbe Konzerváció (megmaradás): annak a ténynek a

megértése , hogy a tárgyak és az anyagok egyes tulajdonságai még akkor is ugyanazok maradnak, ha külső megjelenésük megváltozik valamilyen felszíni tekintetben. Decentrálás:a gyerekek egyszerre több tulajdonságát észlelik a tárgynak Logikai szükségszerűség: a gyerekek megértik, hogy bizonyos tulajdonságok megőrződése logikailag szükségszerű a látszat megváltozása ellenére is. Változatlanul hagyás: megértik, hogy ha semmit nem vesznek el és nem adnak hozzá, akkor a mennyiség változatlan marad Kiegyenlítés: képesek a probléma két vonatkozását fejben összevetni Megfordíthatóság: rájönnek, hogy egyes műveletek megfordíthatják vagy megsemmisíthetik mások hatását. Iskola – készség - tanulás Oktatás: a szocializáció sajátos formája, amelynek során a felnőttek tervszerűen tanítják a fiatalokat, hogy ezzel biztosítsák a speciális ismeretek és készségek elsajátítását. Számtantanuláshoz szükséges 3

féle tudás: 1. Fogalmi tudás 2.Procedurális tudás 3.Alkalmazási ismeret A hatékony matematikatanítás elméletei két véglet közt: gyakorlásközpontú és megértésközpontú megközelítés IQ = 100X (MK/ÉK) Howard Gardner: többszörös intelligencia (felsorolás): nyelvi, logikai-matematikai, téri, zenei, testi-kinesztéziás és személyes intelligencia A csoport és szabályai , társas kapcsolatok iskoláskorban Erkölcsi szabályok : az igazságosság és mások jólétének elvein alapuló társas előírások Társadalmi konvenciók: egy adott társadalomra sajátosan jellemzőszabályok (csoportnorma – kiscsoportokra vonatkozó ~ ) Személyes szabályok: az egyének maguk alkotják meg saját viselkedésük szabályozására Barátság: olyan kapcsolat, amelyre az egymást többé-kevésbé egyenlőnek tekintő emberek közti vonzódás, kölcsönösség és elköteleződés jellemző. A barátságok 4 fejlődési funkciót látnak el (Hartup 1992):

1. A gyermek ezekben a viszonylatokban elsajátítja és tökéletesíti a kommunikáció, az együttműködés és a csoportba belépési készség alapvető társas készségeit. 2. Információk forrásai (egyén, mások, világ) 3. Érzelmi és kognitív erőforrások 4. A későbbi intim kapcsolatok modelljei A barátságok jellege az életkorral változik. Társas kompetencia: a kortársakkal való sikeres együttműködést lehetővé tevő készségek együttese Goodnow & Burns: 12 összetevő. Szociogram: grafikus megjelenítése annak, hogy az egyes gyermek hogyan érez a csoportban lévő többi gyermek iránt. (jelölés, rangsorolás) Szociometria: az informális (nem hivatalos, hanem személyes rokonszenv és kapcsolatok alapján létrejött) csoportstruktúra feltárását szolgálja. Magas önértékelést létrehozó szülői jellemzők (Stanley Coopersmith) (felsorolás): 1) Gyermekeik elfogadása 2) Korlátok világos megfogalmazása 3) Az egyéniség

tisztelete A serdülőkor és modern elméletei A serdülőkor szakaszai 1) 12-14 év Korai serdülőkor Azonosulás a nemi szereppel, az én határainak fellazulása, a legviharosabb évek 2) 15-17 év Serdülőkor A szülőkről való érzelmi leválás, az énstruktúrák korrektív reintegrációja 3) 18-20 év Késő serdülőkor Társadalmi szerepbe való beilleszkedés, komoly párkapcsolatok, pályaválasztás, az énidentitás elért eredményeinek konszolidációja Újjászerveződő kapcsolatok Ld. esszék: A korai és késői érés következményei fiúknál és lányoknál A serdülők gondolkodása A serdülők gondolkodásának 5 jellemzője: Daniel Keating 1980: 1. a lehetőségekről való gondolkodás 2. előre gondolkodás 3. hipotézisek használata 4. a gondolkodásról gondolkodás 5. a megszokás korlátait meghaladó gondolkodás Formális műveleti gondolkodás: amelyben a gondolkodás minden egyes láncszeme a problémához, mint egészhez kapcsolódik.

Minden egyes esetben tekintetbe veszik az összes lehetséges kombinációkat. Önmeghatározás és önértékelés Önértékelés: az önmagunkat jellemző tulajdonságok kellő mértékű és értékelő jellegű ismerete. Énkép/énreprezentáció: az önmagunkról szóló információk és az ezekhez kapcsolódó erős érzelmek összessége. Énerősítés: az önmagunkkal való elégedettség fenntartására/fokozására irányuló motiváció. Énkonzisztencia: a kialakult önértékelés megtartását szolgáló erő. Identitáskrízis/ énazonosság válsága: a korábi önismeret és énkép széttöredezik, megindul a felnőttéválás folyamata Identitás: (Erikson) az a meggyőződés, hogy az egyén önazonossága és önmaga folytonossága egybecseng azzal az azonossággal és folyamatossággal, amit ő mások számára jelent. (Erikson) Identitásképzés feladatával való megküzdés négy típusa és azok meghatározása: 1) Elért identitás: már meghozták

döntéseiket pályaválasztásról, vallásról, politikáról. 2) Korai zárás:identitáskrízis nélküli elköteleződés 3) Moratórium:éppen átélik az identitáskrízist 4) Diffúz identitás: kipróbáltak különböző identitásokat az elköteleződés képessége nélkül Társas fejlődés – identitás - krízis Fejlődés: az a folyamat, amelyben a mennyiségi gyarapodás mellett a változások minőségileg új jön létre Társas fejlődés: kétoldalú folyamat, amelyen keresztül a gyerekek egyszerre integrálódnak a nagyobb társadalmi közösségbe és különülnek el, mint egyének. Személyiségalakulás: az az út, amelyen minden egyes gyermeknek kialakul a saját érzésvilága és viselkedése, amellyel a különböző körülményekre reagál. Szocializáció: az a folyamat, amelyben a gyerekek társadalmunk normáit, értékeit és ismereteit sajátítják el. Személyiség: annak az összeegyeztetési folyamatnak az eredmények, amelyben a

környezetükkel folytatott interakciók kezdeti módját hangolják össze saját tapasztalataik és érzelmeik megértésével. Énkép:a személyiség kognitív tényezői, amelynek mentén a gyerekek magukat a másokkal való kapcsolataikban értelmezik. Identifikáció: azonosulás, amelynek során a gyerekek arra törekszenek, hogy olyanok legyenek, mint a környezetük fontos személyei Elhárító mechanizmus/énvédő mechanizmus: azok a pszichológiai folyamatok, amelyekkel az emberek saját kellemetlen gondolataik ellen védekeznek. A veszélyesnek ítélt ösztöntörekvések elhárítására vagy a felettes énnel való konfliktus kezelésére fejleszti ki az én. Örömelv: az ösztönvilágot uralói impulzus, amely azonnali kielégítésre tör. Valóságelv: a realitáshoz való alkalmazkodás készsége, amelynek segítségével az egyén lemond a vágyak halasztásáról, azonnali kielégüléséről ,teljesüléséről. Életösztön vagy erosz: célja a

kötés, kapcsolat, a mind nagyobb egységek létrehozása és megőrzése. A rendelkezésére álló energia a libidó, amely a fejlődés során az ösztöntörekvések megnyilvánulási formáit irányítja. Halálösztön vagy thanatosz: célja a kapcsolatok lebontása, a dolgok leépítése. A születés és a halál ciklikus folyamatáról való, egyfajta veleszületett tudásból származik. Pszichés zavarokban történő önállósulásakor jelennek meg az agresszív, megsemmisítésre irányuló élmények és viselkedések általában azokat a tárgykapcsolatokat célozva, amelyekhez előzőleg vonzódott a személy. Ödipális komplexus: a fallikus szakasz dilemmája, ‘a fiúgyermek korán felébredt férfiasságával apja helyébe szeretne lépni. a példaképből vetélytárs lesz aki útjában áll’ Rivalizációs feszültség és bűntudat. Fixáció: a pszichoszexuális szakaszokban létrejött megoldatlan konfliktus megakasztja a fejlődést és a libidó az

adott szakaszra jellemző kielégülési formához és tevékenységi formákhoz rögzül. Jellegzetes személyiség vonásokat és problémákat eredményez Az életciklus vonásai/ az énerő kritériumai (felsorolás, Erikson): Hit, akaraterő, célirányosság, hozzáértés, hűség, szeretet, felelősség, bölcsesség. A serdülőkor vége, kultúrák és serdülés Szakasz: az organizmus és környezete közötti kapcsolatnak többé-kevésbé állandó, rendezett és tartós interakciós rendszere. Átmenet: a változás folyamata, amikor a megelőző szakasz felbomlik és az új szakasz még nem jött létre. Egyetemleges jelenségek serdülőkorban: (2) 1) a felnőtt statusért való küzdelem (közös a felnőttkorba való átmenetben és a serdülőkorban) 2) a latencia korból az érett szexualitásba való átmenet nehézségei és feszültségei A felnőttkorba vezető bio-pszicho-szociális átmenet jellemzői: 1) Biológiai vonatkozások - A biológiai

szaporodás képessége - A felnőtt méret elérése 2) Viselkedéses vonatkozások - Formális műveleti (módszeres gondolkodás) bizonyos területeken - Identitásképzés 3) Társas vonatkozások - Szexuális kapcsolatok - A saját magunkért vállalt felelősség irányában való elmozdulás - A következő generációért vállalt felelősség kezdete Független önmeghatározás: bizonyos kultúrákban ragaszkodnak ehhez, olyan címék használatával, mint: ‘autonóm’, ‘individualista’, ‘egocentrikus’ Függő önmeghatározás: a ’közösségi’, ‘viszonylagos’ címkéket használják Esszék A korai és késői érés következményei fiúknál és lányoknál Fiúknál: Vizsgálatsorozat: a fiúk testi érettsége hogyan befolyásolja a környezet reakcióját és kapcsolataikat? Korán érő fiúk: -a kortársak és a felnőttek véleménye szerint is érettebbek, és nem kellett harcolniuk a társas pozícióért, általában vezetők lettek.

Lassabban érő fiúk: a felnőttek és kortársak kevésbé érettnek ítélték, hajlamosak voltak megfutamodni társas helyzetekből. Más: vizsgálatok személyiségtesztek alapján, korai érés: nyugtalanabbak, komorabbak, kevésbé nyitottak. kisebb intellektuális kíváncsiság, a nemi érés kezdetekor kevésbé aktívak, hátrányban vannak, mert hamarabb ér véget a gyerekkoruk ezért kevésbé felkészültek a hormonális és szociális változásokra. A pubertás élményei kevésbé kezelhetők és intenzívebbek, később jobban ragaszkodnak a korai sikereket hozó viselkedésmintákhoz. Alacsony önkontroll, csökkent érzelmi stabilitás. Lányoknál: A korai érés hatása negatívabb, mint fiúknál, a szexuális vonzerő miatt jobb presztízs a társas életben. Már a serdülőkor közepén is jellemző a stabil párkapcsolat és szexuális tapasztalat(Stattin és Magnussson, 1990), illetve gyakoribb a nem kívánt terhesség is. Az érintett lányok magasabbak

az átlagnál, elégedetlenebbek a külsejükkel. Alacsonyabb érzelmi stabilitás és önkontroll jellemzi őket, több összeütközés jellemző a felnőttekkel a tanulmányi eredményük romlása, iskolakerülés, kábítószer- és alkoholfogyasztás, bolti lopás és csavargás miatt. Késői érés: kezdetben negatív, de összességében pozitív hatás, eleinte elégedetlenek a külsejükkel és a népszerűségük fokával, később azonban elégedettek önmagukkal és népszerűbbek, mint a korán érő társaik. Freud pszichoszexuális fejlődés elmélete A személyiséget a három összetevő közti erőviszonyok és a köztük lévő konfliktusok feloldásának mintázata alkotja. Általában a tudattalan vágyak és késztetések befolyásolnak minket, a lelki működés megértése ezen folyamatok feltárásával történik. (jéghegy és a csúcsa) A személyiség alakulása szempontjából a kora gyermekkori történések és hatások alapvetőek. Freud különböző

szakaszokra osztotta a fejlődést: 0-1. év orális szakasz, a száj az élvezet elsődleges formája. 1-2 év anális szakasz: a végbélnyílás az élvezetes érzékletek központja az ürítés kontrolljának elsajátítása folyamán. 3-6 év fallikus szakasz: Szexuális kíváncsiság alakul ki, fantáziáikban az ellenkező nemű szülő szerepel. 7- pubertásig Latencia szakasza: a szexuális késztetések elnyomódnak, a felnőttek által becsült készségek elsajátítására fókuszálnak.Az énfunkciók és az elhárítási mechanizmusok további bontakozása teszi lehetővé a magasabb szintű alkalmazkodást. Serdülőkor – Genitális szakasz: a serdülőknek felnőtt nemi vágyaik vannak és igyekeznek azokat kielégíteni. A vágy az ellentétes nemű kortársak felé irányul, a szaporodás végső céljától vezérelve. Az élet nyolc szakasza – Erikson A fejlődés az egész életen át tart, az egyes szakaszok kríziseken/fordulópontokon keresztül

történik, sorsproblémák megoldásával. Minden korábbi periódus hozzájárul a teljes személyiség kialakításához. 1 csecsemőkor 0-2 év : bizalom vagy bizalmatlanság: a megoldás az anyai gondoskodás függvénye, a gyermek felkelti a remény nyújtásának vágyát a felnőttben. Megjelenik az elhanyagoltság és a tehetetlen harag érzése. „A csecsemő reménye a felnőtt hit egyik alapillére.” 2 kisgyermekkor 2-3 év: autonómia vagy szégyen Az autonómiához az érett izomműködés, mozgás, a beszéd és a megkülönböztetés képessége juttatja el a gyermeket, mindez egy olyan ambivalens szociális megnyilvánulásnak készíti elő a terepet, mint a megtartás és elengedés műveletei. A korszak kimenetelét meghatározza: a jóakarat és akaratosság megfelelő aránya, a túlkontrolláltság vagy önkontroll aránya – szégyen, illetve a kényszeres túlbuzgóság vagy impulzív dacosság. 3 3-6 év kezdeményezés és bűntudat: A kisgyermek

kifejleszti a kezdeményezés készségét a tanulási, társas helyzetekben és a játékban, kibontakozik a kisgyermekkori nemiség. Konfliktus: kezdeményezés vagy gátlás, elfojtás Ennek fennmaradása felnőttkorban: hisztériás tagadás, általános gátlás, túlkompenzáló exhibicionizmus vagy acting out. Minden ember játszó kisgyermekként kezdi fejlődését, így a legmagasztosabb felnőtt célokban is föllelhetjük a gyermeki játéktevékenység maradványait. 4 6-10-12 év teljesítmény vagy alacsonyabbrendűség, kompetencia: A fejlődés egyik legsorsdöntőbb szakasza. Felébredhet a gyermekben a társadalmi szerepbe való beilleszkedés kedve vagy ráébredhet lehetőségeinek korlátaira. (családi háttér, bőrszín, származás stb) Az iskolának jelentésteli módon kell közvetíteni az alapvető kulturális gondolkodási mintákat. 5 11-13-19 év identitás vagy szerepdiffúzió, hűség: Identitás: az a meggyőződés hogy az egyén önazonossága

és önmaga folytonossága egybecseng azzal az azonossággal és folytonossággal, amit ő mások számára jelent. Hűség: az az erő, amely lehetővé teszi, hogy a fiatal személyes képességeit úgy valósítsa meg, hogy közben környezetével őszinte lehessen. Szabadon vállalt lojalitás fenntartása az ellentmondások ellenére. Szerepkonfúzió: megpróbál egyszerre több egymásnak ellentmondó identitást működtetni. 6 20-40 év fiatal felnőttkor, intimitás vagy izoláció, szeretet: Freud szerint az érett személyiség kritériuma: szeretni és dolgozni (‘Lieben und arbeiten.’) Az identitás stabilizálódása lehetővé teszi azt az önfeladást, amely az intimitás vagy a szolidaritás, a bensőséges barátság vagy a szenvedélyes szerelem előfeltétele. Veszély: szociális elszigetelődés Felnőttkori pszichopatológia: súlyos fixációk és tartós éretlenség talaján kifejlődő személyiségzavarok. Megoldásra váró feladat: a szülők

által gondozva lenni érzését kölcsönös törődési mintává alakítani. 7 érett felnőttkor 40-60 év, alkotókészség avgy stagnálás: Fő fogalom: gondoskodás Veszély: stagnálás és unalom. „Az érett felnőttnek szüksége van arra, hogy szükség legyen rá.” Generativitás: nemzőképesség/ alkotókészség/ nemzedékek egymásra következése. A generativitás válságából bontakozik ki a gondoskodás ereje 8 60 év- öregkor, integritás vagy kétségbeesés, bölcsesség: Bölcsesség: felhalmozott tudás, elfogadó megértés, érett döntés. Segítségével vagyunk képesek a tapasztalatok teljességét továbbadni a testi és mentális hanyatlás ellenére. Integritás: „az érzelmi integrációnak az a foka, amely hű a múlt képzeteinek hordozóihoz, s egyben kész arra, hogy elfogadja (s adott esetben feladja)a vezetést a jelenben.” Hiányát a rejtett halálfélelem felbukkanása jelzi Kétségbeesés: „ jelzi, hogy túl kevés már az

idő ahhoz, hogy életünk útját az integritás irányába fordítsuk.” Kohlberg: az erkölcsi fejlődés szakaszai Az erkölcsi fejlődés 3 szintje: prekonvencionális – konvencionális – posztkonvencionális, 2 alszint össz: 6 szakasz. Az erkölcsi fejlődés 3 szinten (6 fázison) megy végbe: I Prekonvenciális szint 1. fázis: büntetésorientáció (szabályok betartása a büntetés elkerülés érdekében), 2. fázis: jutalomorientáció (alkalmazkodás a jutalom és jóindulat elnyerése érdekében). II. Konvencionális szint 3. fázis: jógyerek orientáció (alkalmazkodás mások helytelenítésének elkerülése érdekében), 4. fázis: tekintély orientáció (a törvények, társas szabályok betartása annak érdekében, hogy elkerülje a tekintélyek helytelenítését, valamint az abból eredő bűntudatot, hogy nem teljesíti kötelességét). III. Posztkonvencionális szint 5. fázis: társadalmi szerződés orientáció (általánosan elfogadott köz

jóléte szempontjából lényeges elvek által vezérelt cselekvések követése, hogy megőrizze a társak tiszteletét és így önbecsülését), 6. fázis: etikai elv orientáció (saját választású etikai elvek által vezérelt cselekvés és ezek követése, hogy elkerülje az önvádat)