Egészségügy | Sebészet » Őskori műtétek az Andokban

Őskori műtétek az Andokban Szinte mindenki hallott már a perui Nasca-fennsík óriási, kövekből kirakott ábráiról, amelyek megfejtésére mindmáig csak feltevések vannak, de kevesen tudják, hogy párszáz kilométerre innen talán még nagyobb megfejtetlen rejtélyekre lehet bukkanni. Kőkorszaki enciklopédia Ica városka mellett még a hatvanas években kezdtek előkerülni különös ábrákkal telekarcolt kődarabok egy föld alatti rejtekhelyről, amelyeket az indiánok fillérekért adtak el az érdeklődőknek. Dr Javier Cabrera Darquera sebészorvos annyira megszállottja lett a gyűjtésüknek, hogy tizenegyezer darabot számláló múzeumot rendezett be belőlük (becslések szerint több tízezer van még világszerte), és természetesen meg is próbálta értelmezni a rajzok jelentését 1. Csak ő, és egynéhány amatőr kutató, ugyanis ez a nem csekély lelet azóta is tiltott (vagy legalábbis elhallgatott) kutatási terület a hivatalos régészet

számára. Hogy miért? Egyszerűen, mert üzenetük sehogy sem fér bele a prekolumbián előidőkről alkotott eddigi képbe. A kövek folyami hordalékként kerekdedre csiszolódott andezit darabok, viszont megfejtetlen geológiai tulajdonságuk, hogy a fajsúlyuk nagyobb a szokásosnál (jelen cikk szerzőjének volt szerencséje kézbe venni néhányat közülük), viszont puhábbak, ráadásul valami azonosítatlan oxidréteg védi a véseteket. Az, hogy a köveket egy helyen találták, későbbi kopások nélkül, arra utal, hogy nagyjából egyidőben készültek, nem napi használati célra, hanem eleve arra, hogy elraktározzák (elrejtsék) őket. A vésetek koráról hivatalos jelentés mindmáig nincs Csak annyi látszik bizonyosnak, hogy az inkák előtt készültek. Az ellentábor szinte azonnal előállt a cáfolatokkal: Cabrera doktor maga véste ki a köveket fogászati fúróval (több mint tízezer darabot!), majd elrejtette, hogy megtalálhassák őket! Egy másik

cáfolat szerint indián parasztok vésték őket szintén a jelenkorban, hamisítási és megélhetési célból. Ennek pedig olyan tények mondanak ellent, amelyek szerint biztosan nem lehettek ezek az egyszerű emberek, például aligha voltak jártasak a paleontológiában vagy az anatómiában. (A ’70-es években az „Élet és Tudomány” is közölt egy szovjet tudósoktól származó cáfolatot „Őskori művészet fogfúróval” címmel.) De mik is azok a meghökkentő tények, amikkel a tudomány nem tud mit kezdeni? Például, hogy egyes kövek egyebek között olyan őslényeket, főleg dinoszauruszokat ábrázolnak, amelyek ezelőtt ötven, vagy akár többszáz millió évvel kihaltak, ráadásul emberekkel együtt látjuk őket, „lovagolnak” rajtuk vagy harcolnak velük. De vannak térképek, amelyeken nem a jelenlegi helyükön vannak a kontinensek (kontinens-vándorlási elmélet), repülő szerkezeteknek kinéző valamik, lónak tűnő állaton ülő emberek

(a lovat tudomásunk szerint európaiak vitték az amerikai kontinensre), és hasonló furcsaságok. Látunk gyönyörű (egyes elemzők szerint gyógyító) Nap-jelképeket, csillagászok(?) kémlelik távcsővel(?) az eget, ábrázolják (tehát ismerték) a Nasca-i rajzokat (amelyeket csak repülőről lehet egészben látni). Egyes kövek sorozatokat képeznek, például amelyeken egy halféle kifejlődését követhetjük a petétől a kifejlett állatig, vagy orvosi (?) beavatkozásokat látunk. Őskori orvostudomány Jelen cikk szerzőjeként már 1977-ben készítettem egy tanulmányt az orvosi ábrákról, amelyek csupán néhány zártkörű előadáson hangzottak el, nyomtatott publicitást viszont akkor nem 1 Javier Cabrera Darquera: El Mensaje de las Piedras Grabadas de Ica. Lima 1976 kaphattak. Cabrera doktortól eltérően nem csupán orvosi, de az általános kultúrtörténet, mitológia, sőt ezoterikus szempontok alapján kíséreltem meg közelebb jutni a

különös ábrák rejtélyéhez. Sok elemző – érthető módon – emberáldozati szertartásokat lát csupán, vagy egyszerű, és történelem előtti korokban is végzett primitív gyógyító próbálkozásokat, de ezeknél jóval többről van szó. El kell vetnünk az a felvetést is, hogy kínzásokat örökítettek meg, bár több rajz jelzi a szenvedést (sírás), de, mint látni fogjuk, az ilyen beavatkozásoknál a delikvens azonnal meghal, a kínzók célja pedig nem ez. Az általam látott rajzok első közelítésben három csoportba oszthatók: szívsebészeti, szülészeti, és agyműtétek. Néhol az ágy, vagy műtőasztal is részletesen ki van rajzolva, és nem hasonlít emberáldozati oltárokra. Az „orvosok” fején indián fejdísz van – vagy sámánok fejéke? Hogy élő ember a „páciens”, jelzi a szájból kiáramló lélegzet (pneuma), amelynek rajzosabb változata „beszéd” jelentésű is lehet. Lehet látni a nyelőcsövet, gyomrot, a

nyombél kanyarulatát, majd a beleket, néhol pedig a vesét is. Tüdő, és más szervek nincsenek ábrázolva, feltehetőleg nem bonctani ismeretek hiánya miatt, hanem mert az alkotó valamiért nem tartotta fontosnak. A szív a gyomor fölött van, jól felismerhető anatómiai képletekkel A beteg karjába az egyik képen cső (infúzió?) van bevezetve (az áldozatnak minek infúziót adni?). A mellkast megnyitják, majd a következő képen a szívet kivéve látjuk, bár van, ahol még erek kötik össze a testtel. Látjuk a beteget szív nélkül, de él(!) és szenved, erre utalnak a szemből folyó könnyek. A lélek, toll formában (ősi lélekjelkép) szintén látható, és talán az „orvos” tartja a beteghez csatlakozó labdaszerű valamivel a páciensben. A kivett szíven az orvos valamilyen további műveletet végez, majd visszahelyezi a beteg testébe. A pneuma sokkal erőteljesebben jelenik meg, jelezve a beteg gyógyulását. Megdöbbentő Egy másik képen

császármetszést látunk, ami természetesen történelem előtti korokban is elvégezhető volt, de többnyire az anya életébe került. Itt viszont a lélek(zet) tollszerű jelképe jelzi, hogy életben marad. A méhben lévő magzat viszont nadrágot és lábbelit visel! Ez „pillanatképként” értelmezhetetlen, jelképként viszont utalhat arra, hogy ő is életben fog maradni és felnő. Van, aki úgy látja, akupunktúrás érzéstelenítés is történik a képen Ám sokkal meglepőbb rajzok is vannak. Az egyiken például ikreket szül egy asszony Ám az egyik magzat nem ember, hiszen őshüllőszerű taraja van! Ő normális úton születik meg, de a másikat, aki embergyermek, császármetszés segíti a világra. Közben pedig egy óriási kígyó is jelen van, akinek a szájából születik egy kicsi kígyó. Tollaskígyó istenség? A földi nő az ő magzatát szüli meg a másik mellett? Isteni (vagy éppen démoni) lényeket szülő asszonyok vannak a

mitológiában, és talán itt is valami ilyet látunk. Nem kell ugyanis kizárólag materiális magyarázatokat keresni (ebbe a hibába esett Cabrera is), a mitológia és szimbológia segít ott, ahol racionális magyarázatot nem találunk. Ennél is meglepőbbek az „agyműtétek”. Azt látjuk, hogy az orvos kiveszi az agyat a tarkó felől – és ha jól értelmezzük – életben is tartja különös eszközeivel. Anatómiai részletek itt is megközelítőleg azonosíthatók. A beteg él, hiszen „sír” közben Egy másik sorozatban két orvost látunk, és miközben az egyik kiveszi az agyat, a társa egy másikat nyújt felé. Agyátültetés? És itt a mi agyunk áll meg! Logikus kérdés, hogy ugyan melyik régi kultúra volt képes ilyen beavatkozásokra? Honnan volt a tudásuk és az eszközeik? Az értelmezés csapdái Mindig nehéz egy letűnt kultúra emlékeit megérteni, még néhány száz év távolából is. Nem tudjuk megtenni, hogy ne vetítsük bele

jelenkori gondolkodásunkat, ismereteinket és elképzeléseinket. Az “ezt akkor még nem tudhatták” gondolkodás is csődöt vallott már néhányszor. Azt sem tudjuk, mit kell „szó szerint” venni, és hol kezdődik a mítosz, a szimbolika, a jelképiség. Úgy tűnik, az icai kövek, valamiféle könyvtárat, vagy tudományos ismerettárat, enciklopédiát alkottak egy általunk ismeretlen korban. Nagy számuk arra utal, hogy rendkívüli fontossággal bírtak. Össze akartak foglalni mindent, amit saját világukban fontosnak láttak. De nem tudjuk miért és mikor, továbbá hogyan kerültek a felfedezett lelőhelyükre. Az emberek és dinoszauruszok egyidejű jelenléte az akadémikus tudomány szerint nonszensz. De kerülnek napvilágra (pontosabban múzeumok szekrényeibe) emberre (vagy emberszerű értelmes lény jelenétére) utaló leletek sokmillió éves kőzetrétegekből is, és erre sincs más magyarázat, mint hogy ekkor is éltek emberszerű lények, még

ha nem a mai emberiséghez tartoztak is. Ugyanakkor a mesék és mítoszok az emberiség ősemlékezetében megőrizték a sárkányok létezését. Efféle, ősemlékezetből jövő ábrák vannak a köveken, vagy éppenséggel egy előző (talán Atlantisz előtti) emberiség véste ki a rajzokat? Esetleg nem a múltról, hanem a jövőről szólnak az őskori látnokok víziói, saját koruk módján megörökítve? Vagy csak saját mitológiájukat vésték a kövekre és mi látunk többet bennük? A pontos ábrázolások mindenesetre ennél jóval többet engednek sejteni. Válasz egyelőre a legtöbb kérdésre nincs. Kövesi Péter www.ezotanitocom Ember és dinoszauruszok küzdelme Dino, mint hátasállat Napimádók Csillagászok? Kontinensek? A Nasca-fennsík ábrái Műtéti előkészületek A szív pontos rajza Különös ikerszülés Agyműtét készül?