Oktatás | Andragógia » Az andragógia tudomány rendszertani kérdései, belső rendszere, alapfolyamatai, alapfogalom készlete

Alapadatok

Év, oldalszám:2002, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:380

Feltöltve:2006. július 17.

Méret:101 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Az andragógia tudomány-rendszertani kérdései, belső rendszere, alapfolyamati, alapfogalom készlete 1833-ban Alexander Kapp megalkotta a felnőttek képzésének jelölésére az „andragógia” kifejezést. Egy objektumra, az elmélet tárgyára alkalmazzák ezt a kifejezést vagy valamely más hasonló terminust, máskor egy tárgy elméletére. A tárgy elméletére A tárgy jelölésére nyelvünkben három jelölő terjedt el: „felnőttképzés”, „felnőttoktatás”, „felnőttnevelés”. Elsősorban a nem iskola- vagy tanfolyamrendszerű művelődés alkotja azt a határvidéket, melyet hol besorolnak a felnőttképzés körébe, hol „közművelődésként” vagy egyéb néven elkülönítenek tőle. Aszerint, hogy egyes irányok mit tekintenek tárgyuknak, változik ezek rendszertani besorolása is. Pl: a felnőttpedagógia egyértelműen a neveléstudományok egyik ágaként jelenik meg. Az andragógia kifejezést 1921-ben a német Eugen Rasentock vezette be

újra. A felnőttnevelést meg kell különböztetni a gyermekneveléstől és demagógiától (népnevelés). A tanároknak olyan szakembereknek kell lenniük, akik együtt dolgoznak a tanulókkal. 1951-ben Heinrich Hansellmann kezdte újra használni Az andragógia úttörői: német Franz Pöggeler és Herbert Grau, a francia Bertran Schwarz, Angliában J.A Simpson, az USA-ban pedig Malcolm Knowles vette át a kifejezést Nálunk Durkó Mátyás. A pedagógia a felnövekvők nevelésének elmélete, az andragógia a felnőttek nevelése az öregkorig, a gerontogógia pedig az öregekkel való sajátos kvázi-pedagógiai foglalkozásé. Pedagógiai modell: a tanuló függő személyiség, a tanár dönti el, hogy mit, mikor és hogyan tanuljon a tanuló, ő ítéli meg az eredményt is. A tanulónak kevés tapasztalat lehet a tanulás forrása Átadási technikák vannak a tanítási módban. A tanagyag az egyes tárgyak sorrendi logikája szerint szerveződik. Erősen

életkorfüggű Külső nyomás készteti a tanulásra Andragógiai modell: a tanuló önirányító személyiség, de ha gyerekként kezelik, függő szerepet vesz fel. Fontos tanulási források a sok és eltérő tapasztalat Uralkodó tanítási mód a csoportos beszélgetés, vita, probléma megoldás, egyéni tanulás. A tanulás irányultsága szükségletközpontú A tanulás az életgyakorlat segítője. A tanagyag élet- vagy feladat középpontú vagy problémaorientált Meg akar felelni új követelményeknek, előre akar lépni. Medinszkij: Antropoggia ↓ ↓ Pedagógia Andragógia Századunk második felében széleskörűen elterjedt az az eszme, hogy az ember képzése, de még nevelése sem fejeződhet be a felnövekvés időszakában, hanem a születéstől a halálig kell tartania. A pedagógia gyermekközpontú, az andragógia résztvevő központú. 1923-ban Medinszkij az andragógia szakterület egy egységes embernevelési folyamat része. Ő ezt az egységes

embernevelési folyamatot antropogógiának nevezi. Szerinte a fogalom azt érzékelteti, hogy a világ már nem csak pusztán gyermeknevelésben gondolkodhat, hanem a neveléstudomány egy életre kiterjedő illetékessége a pedagógia mellett egy másik szakterületet is magába foglal. Differenciálás életkor szerint Andragológia résztudományai: I. Az általános és elméleti andragológia; II Az andragógiai tenchnológia; III: Az andragógiai kutatás módszertana; IV. Szak-andragológiák A pedagógia és andragógia közti különbség alapjai: 1. A pedagógus és andragógus, s a „kliensek” közötti viszony, kapcsolat 2. A társadalmi helyzetből adódó különbségek 3. Munka keretei Durkó Mátyás az andragógiát egyszerre a működtető szervezetek, s a domináns nevelési cél és tartalom szerint a felnőttnevelés fő területeit a következők szerint határozza meg: 1. Általános irányú felnőttnevelés: célja és fő tartalma az alap- és általános

műveltség pótlólagos kialakítása felnőtt korban. 2. Szakirányú andragógia: fő tartalma alap és általános műveltségre épülő, különböző szakirányú nevelés. Munkanélküliek felzárkóztató képzése, szakmunkások átképzése 3. Közéleti – közösségi, állampolgári andragógia: az alkotó közösségi, közéleti munkához szükséges társadalomismereti, közgazdasági, politológiai, embernevelési stb. műveltség kialakítása, többnyire nyitott nevelési keretekben. 4. Szociális gondozó munka andragógiája: a társadalom hátrányos helyzetű rétegeivel foglalkozó szociális gondozók pótlólagos képzése. 5. Kriminálandragógiai: gyakorlat és elmélet arra vonatkozóan, hogyan lehet és kell a leghatékonyabban a szabadságvesztésre ítéltek társadalomtól való izolálását illetve átnevelésük érdekében aktív munkajellegű foglalkoztatást, iskolarendszerű vagy tanfolyami tanítási-tanulási folyamatba való

bekapcsolódását szervezni, a velük való interperszonális viszonyt kialakítani. Alapvető célja olyan felnőttkori ismeret -, képesség -, gyakorlati készség és magatartásformálás, amely előkészíti a reszocializációs folyamatok minél hatékonyabb lezajlását. 6. Katonai andragógia: a katonák szakmai és általános irányú nevelés megvalósítása testi, erkölcsi, társadalmi, kézéleti, magas szintű technikai, szakmai területen. Andragógia belső tagozódása: 1. Iskola rendszerű felnőtt oktatás 2. Szociális munka andragógiája: általában valamilyen szempontból valamilyen deviáns vagy hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozik. 3. Személyzeti munka andragógiája: humán erőforrás menedszer emberek fejlesztése, továbbképzésének megszervezése 4. Tanácsadás andragógiája: - távoktatás, - szervezet fejlesztési program Antropagógiának 3 alapfolyamata van: - szocializáció, - nevelés, - művelődés. Szocializáción a

társadalomba való beilleszkedés spontán folyamatát értjük. Egész életünk végéig elkísér. Beilleszkedés Csökken a jelentősége ahogy öregszünk A nevelés- önnevelésbe csap át A művelődés nem más, mint a kulturális javak elsajátítása, közben személyiségváltozás következik be, optimális esetben személyiség gazdagodás. Mindenki maga választja, az ő aktivitása kerül előtérbe Szabadidőben történik. A szocializáció a mindennapiságunk újratermelődése, nevelés a társadalmiságunk újranevelése. Ha nevelési hiányok vannak, nem tudunk bekapcsolódni a művelődési folyamatba. A nevelési folyamat kódrendszert tanít, hogy a társadalmi újratermelődés megtörténjen. Bármikor elsajátíthatjuk a kódrendszert Feketéné: Andragógia és pedagógia című cikk Delfi-technika esszékérdések alapján összegyűjtik a téma elismert szakembereinek véleményét, ezután a válaszokat tartalmilag elemzik, meghatározott szempontok

alapján összehasonlítják, majd az eredményekről egy jelentést küldenek a résztvevőknek, és egy újabb fordulóban vagy további válaszokat kérnek tőlük, vagy face-to face (szemtől szembe) tanácskozása invitálja őket. Majd ezek elemzésével a kutatók következtetéseket vonnak le a lehetséges jövőperspektívákat illetően, és ezeket egy zárójelentésbe foglalva elküldik a válaszadóknak, illetve publikálják a nagyközönség számára. Milyen kapcsolat áll fenn a felnőttnevelés és a pedagógia, mint tudományterületek között kérdésre a szakemberek fele nyilatkozott úgy, hogy a felnőttnevelésnek különálló, saját filozófiája/elmélete van, amely különbözik a gyermekek és ifjúkorúak nevelésének filozófiájától/elméletétől, a pedagógiától. A legtöbben ezt andragógiának nevezték A válaszolók másik tábora nem lát szignifikáns különbségeket a felnőttekre és a felnövekvőkre vonatkozó nevelésfilozófiák

között. Mindkét csoportban vannak olyanok, akik egy harmadik táborba is besorolhatók, úgy tartják, hogy a két terület egy közös diszciplínához tartozik, amely tartalmazza átfogó filozófiájukat és teóriájukat, és amelyen belül mindkét terület többé-kevésbé független, de egymáshoz is kapcsolódó Sok és átfogó különbség mutatható ki például a célok, alapelvek, résztvevők, szükségletek, érdekek, lehetőségek, a gyakorlat kivitelezése, az intézményesülés vagy a szociális szerepek tekintetében. Ezek az eltérések részben a gyermek és a felnőtt különbözőségéből adódnak. A felnőttnevelésben túlságosan dominált a hagyományos pedagógia, és a gyakorlatban még ma is ez a helyzet. Az andragógia viszont, mint új filozófia, segíthet átgondolni és újra definiálni a felnőttoktatás egészét. A felnőttképzés filozófiája volt az, amely megalapozta és megtermékenyített az egész életen át tartó, permanens

nevelés elméletét, és ez is azt indokolja, hogy az andragógia autonóm státuszra tarthat igényt. Az élethosszig tartó nevelés minden átfogó elmélete feleslegessé improduktívvá teszi a pedagógia és az andragógia szétválásáról folytatott vitákat. Colin Titmus a tanulásban meghatározó szerepe van a tapasztalatoknak, és az idősebbek rendszerint több tapasztalattal rendelkeznek, mint a fiatalok, a tapasztalatok elsajátítása azonban az egyes embereknél annyira különböző mértékű és szintű, hogy hiba lenne ezeket a tapasztalati szinteket és minőségeket összekapcsolni bizonyos életkorokkal, és erre alapozni az oktatás tervezését. Michael Law és Maurizio Lichtner a gyermek és a felnőtt különbségét nem tartják nagyobbnak, mint a felnőttek különböző csoportjai közötti eltéréseket, és ezzel magyarázzák az andragógia és pedagógia közötti túlzott különbségtétel indokolatlanságát. Ahelyett, hogy a felnövekvőket

és felnőtteket csak tanulási képességük tekintetében hasonlítjuk össze, egyéb pszichológiai – antropológiai jellemzők szempontjából is vizsgáljuk, akkor a kétféle képzési szituáció nagyon is eltérőnek mutatkozik. Malcolm S. Kowles a képzés helyzetétől és tartalmától függ, hogy melyiket célszerű alkalmazni Gáspár László: Szocializáció, nevelés, művelődés A szocializáció, a nevelés, a művelődés különböző, de összetartozó folyamatokat, tendenciákat jelölő fogalmak. Részlegesen esnek egybe Nem rendeződnek hiearchikus rendbe, közvetlenül egyik sincs alárendelve a másiknak, de kölcsönösen összefüggnek. Összefüggésük, kölcsönhatásuk egy nagyobb egységen belül jön létre, amit „hétköznapian” az emberformálódás folyamatának lehet nevezni. A szocializáció, a nevelés, a művelődés sem külön-külön, sem együttvéve nem meríti ki az emberformálás fogalmát, nem „fedi” az emberformálódás

folyamatát. Az emberformálódás folyamatában kivételese, középponti, és meghatározó szerepük van. A szocializáció, a nevelés, és a művelődés egyenértékű elsajátításformák. Értékük abból a tényleges, tapasztalatilag bármikor megállapítható hozzájárulásból fakad, amellyel mindenkori emberi élet újra- és újjátermelését, fenntartását, gazdagítását segítik. A teljes és kifejlett emberi társadalmi létezésben a „szerves egész” mindegyik alkotóeleme fontos, jelentős, értékes és nélkülözhetetlen. A mai kultúrfokon a társadalomba való beilleszkedés csupán a szocializáció útján ugyanis lehetetlen. A mai ember nem belenő a társadalomba, hanem bevezetik út abba. Amibe belenő az a közvetlen környezete A közvetlen környezet statikus fogalom, igazi dinamikáját a mindennapi élet eseményei, történései adják meg. A szocializáció jellege, természete, funkciója is csipán ebben az értelmezési keretben

határozható meg szabatosan, mert a szocializáció a legszorosabban a közvetlen környezetben lezajló mindennapi élethez kötött folyamat. Igazi funkciója: az egyén mindennapi életképességének kialakítása. A szocializáció folyamán az egyed tapasztalatilag sajátítja el azokat a mindennapi képességeket, amelyek számára adott, közvetlen környezetben a saját fenntartásához szükségesek. A szocializáció tulajdonképpeni tartalma a mindennapi élet cselekvésformáinak, tárgyainak, nyelvének, szokásainak közvetlen tapasztalati elsajátításában ragadható meg. A szocializáció tehát egy adott közvetlen környezetre és egy adott társadalmi csoportra, egy adott tevékenységi körre és szintre korlátozódó folyamat, ebből következően irányában és színvonalában is különböző. A szocializáció az elsajátítás egyik meghatározott formája, amelyben az egyednek a saját fenntartásához (reprodukciójához) szükséges képességei,

tapasztalati úton kialakulnak. A NEVELÉS abban különbözik a szocializációtól, hogy nem spontán, véletlen, hanem tudatosan vezetett társadalmilag szabályozott, elsajátítás, valamint abban, hogy a nevelésben nem az egyed, hanem a társadalom fenntartásához szükséges képesség elsajátítása az elsőrendű feladat. Ami a szocializáció útján is elsajátítható, ahhoz nincs szükség külön nevelő-növendéki erőfeszítésre. A képességek tudatos, szervezett, rendszeres iskolázása, fejlesztése alapvetően nem csoport- hanem társadalomérdekű tevékenység. A nevelés a szubjektum ( a cselekvő egyén) társadalmilag szükséges értékteremtő képességeinek intenzív fejlesztését szolgálja. A MŰVELŐDÉS főképp abban különbözik a szocializációtól, hogy nem pusztán tapasztalati, hanem tudatos, külön erőfeszítést igénylő elsajátítás, és a neveléstől, hogy nem kötelező, hanem önkéntes tevékenység. A művelődés úgy is

jellemezhető, mint az általános műveltségnek – az egyéni érdeklődés által meghatározott irányban való – öntevékeny továbbépítése. Sem a terjedelme, sem az iránya sem a szintje nem esik egybe közvetlenül az általános műveltség állományával. A művelődés terjedelmét az egyéni érdeklődés szabályozza. A művelődés tárgya elvileg bármi lehet, amelyben elsajátítható és elsajátításra érdemes emberi erőfeszítés, képesség, tudás halmozódott fel. Gyakorlatilag mégis azok az alkotások képezik a művelődés tárgyának és anyagának középponti vonulatát, amelyek a filozófia, a tudomány, a technika és a művészet területén jöttek létre. A szocializáció elsősorban az egyed a nevelés elsősorban a társadalom a művelődés elsősorban az egyéni műveltség reprodukcióját – újra- és újjáteremtését – szolgálja. Egyik sem létezik vegytiszta alakban. Alapfeladatán kívül mindegyik tartalmaz valamit a

másikból is A szocializáció gyakran feldúsul a nevelés és a művelődés bizonyos elemeivel. A képességek tudatos, rendszeres iskolázása egyszersmind szocializációs folyamatokat is megvalósít. Értékkülönbség nincs, és nem is lehet közöttük. A szocializációnak ontológiai (létbeli) elsőbbsége van a neveléssel szemben, a nevelésnek pedig a művelődéssel szemben. (Ontológiai elsőbbsége annak az „egyik”-nek van, ami nélkül nem létezhet a „másik”). Az egyén elemi szintű szocializáltsága nélkül a képességek rendszeres iskolázása megvalósíthatatlan. A szocializáció, a nevelés a művelődés különböző emberformáló folyamatok. Mindegyiknek van valamilyen intézménye. A családra úgy tekintünk, mint a szocializáció, az iskolára, mint a nevelés elsődleges intézményére. A művelődésnek nincs ilyen egyetlen intézménye, sokkal inkább a művelődési intézmények hálózatáról, vagy rendszeréről kellene

beszélnünk. Az emberformálás folyamatai és intézményei között a megfelelő összhangot csak lassan, nehezen lehet megteremteni. Az egyes hatásrendszert egyszerre két irányból kell áttekinteni: egyrészt a folyamatok, másrészt az intézmények nézőpontjából