Egészségügy | Fogászat » Fogszabályozás, gyakran feltett kérdések

Alapadatok

Év, oldalszám:2010, 16 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:48

Feltöltve:2012. május 05.

Méret:474 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

FOGSZABÁLYOZÁS-gyakran feltett kédések: 1. Mi is az a fogszabályozás? 2. Hogyan működik? 3. Mikor kezdjük el a fogszabályozó kezelést, és mire figyeljünk? 4. Kivehető és rögzített készülékek 5. Gyermekkorban mit kezelünk? 6. Állcsont orthopédia 7. Felnőttkorban mit lehet kezelni? 8. Sebészi-orthodontiai megoldások 9. Általános tévhitek 10.Mennyi ideig kell hordani a készüléket? 11.Retenció, kontroll 12.Rossz szokások, hajlamosító tényezők stb * 1. A fogszabályozás egy viszonylag új tudományterület az orvostudományon belül. Nem sokkal több, mint 100 éve beszélhetünk a mai értelemben vett fogszabályozásról. A fogak helyzeti rendellenességeinek helyrehozásával, előtörésének tervszerű irányításával, az alsó és a felső állcsont önmagában és egymáshoz viszonyított aránytalanságainak és növekedésének befolyásolásával foglalkozik. Ezáltal megold az esztétikai megjelenésen túl olyan funkcionális

problémákat is amelyek a fogak nem megfelelő érintkezéséből, helyzetéből adódik ( torlódás, csírahiányok, nyitottharapás, mélyharapás, vagy az ujjszopás következményes, fogakra gyakorolt torzító hatásai következtében meglévő csökkent harapási rágási teljesítmény.) Gyermekkorban illetve kamaszkorban amikor a gyermek még növekszik komoly mértékben befolyásolhatjuk az arc csontjainak növekedését ezzel is lehetőséget teremtve a harmonikus fogérintkezés kialakítására(állcsont orthopédia).Ezen keresztül egy harmonikus küllemű arc kialakítására is törekszik. Felnőttkorban bár szűkebbek a lehetőségeink a gyermekkori fogszabályozás eszköztárához képest – ekkor már a növekedést nem használhatjuk fel, mint fontos tényezőt az állcsontok helyzetének, alakjának megváltoztatásához – mégis a megfelelő szabályok betartásával módunk van a rendellenességek orvoslására. Régi tévhit, hogy felnőttkorban el

kell viselnünk a csúnya mosolyunkat, mert nem lehet a fogakat szabályozni. Gyakorlatilag a fogszabályozásnak nincsen korhatára akár 60 éves korban is lehet ilyen kezelést végezni. 2. A fogak a csontban stabilan rögzülnek, az un gyökérhártya révén Ez szilárd de kismértékben rugalmas rögzülést biztosít. A gyökérhártya kötőszövetében erek, idegek futnak. A rostocskák a fog gyökerétől ferdén futnak a csontig, amelyhez a fog hozzárögzül. A fogra gyakorolt nyomó- ill. húzóerőt ezek a kis rostocskák közvetítik a csontra. Húzóerő hatására a csontban mikroszkopikus méretű csontfelépülés, nyomóerő hatására pedig csontlebontás jön létre. Ezáltal a fog a csontban az erő irányába nagyon lassan elmozdul. Nagyon leegy-szerűsítve így magyarázható a fogak erő hatására be-következő moz-gatása a csontokban. Hasonló mechanizmussal tudjuk az alsó és a felső állcsont növekedését befolyásolni. Ez már jóval komolyabb

felszereltséget és hozzáértést igényel tekintve, hogy az emberi koponya felépítése is rendkívül bonyolult és ezáltal növekedése mértékének és irányának befolyásolása igen nehéz feladat. Az erőt mellyel a fogakat mozgatjuk kivehető és rögzített fogszabályozó készülékekkel közvetítjük a fogakra. 3. A fogazat kialakulásának és kezelésének szempontjából háromféle fogazatot különíthetünk el: tejfogazat, vegyesfogazat és maradófogazat. A tejfogak előtörése 6 hónapos korban kezdődik és 24-30 hónapos korra fejeződik be. Kb még 3-3,5 évig „nem történik semmi” Ekkor – 6 éves kor körül – megjelennek a 6-os fogak, azaz az első nagyőrlők. Ezek már maradó fogak Innentől számítjuk a vegyesfogazati időszak kezdetét. A fogváltódás később – kb 7 éves korban – kezdődik az elülső fogak a metszőfogak váltódásával. A 6osok megjelenése valamint a metszők, szemfogak és a kisőrlők váltódása a

tulajdonképpeni vegyesfogazati időszak. Ez a legfontosabb stádium a fogszabályozásban, mivel ekkor lehet a legtöbb anomália legtökéletesebb kezelését elvégezni. Később is kezelhetők az egyes elváltozások, csak már kompromisszumokkal. Tény, hogy nagyon sok elváltozásnál a legtökéletesebb és a legszebb eredményt akkor érjük el, ha ebben az időszakban (vegyesfogazat) kezdjük meg a kezelést. A vegyesfogazti stádium akkor fejeződik be, ha már az utolsó tejfog is kihullott a maradó megfelelő áttörése miatt. Ez kb. 10 éves korra tehető Természetesen ezen számoktól komolynak tetsző eltérés lehetséges, mert nem vagyunk egyformák. Tejfogazati stádiumban nagyon ritkán kell beavatkoznunk. Ekkor az extrém nagy méretű alsó állcsontra és ezzel kapcsolatosan a metszők fordított érintkezésére (az alsó metszők fedik a felsőket) kell figyelnünk. Fontos még az ún nyitottharapás észlelése: ekkor a felső és alsó fogak között

leggyakrabban a frontális/elülső tájékon láthatunk rést összecsukott fogak mellett is. Meg kell említeni a láthatóan nagyon kicsi alsó állcsontot, igen ritkán és csak a súlyos esetekben kerül sor emiatt állcsont-orthopediai kezelésre ebben a korban. A rossz szokások (ujjszopás, nyelvlökéses nyelés) ebben a korban kezelhetők sikerrel. Születési rendellenességeket úm a farkastoroknyúlajak kezelését is folytatják ebben a stádiumban, bár már a születés után 3 hónappal elkezdünk egy nagyon komplex sebésziorthodontiai kezelést, ami a páciens 18-20 éves koráig tartó folyamat. A az orvosteambe bekapcsolódnak fül-orr-gégészek, gyermekgyógyászok, sebészek, foniáterek, logopedusok, gyermekfogorvosok, protetikus fogorvosok és pszihológusok is. A vegyesfogazati (6-7 éves kor) kor kezdete javasolható az első fogszabályo-zási konzultációra. Ekkor, ha van a normálishoz képest bármilyen eltérés, akkor az a szak-orvosnál

kiderül. Az összes eddig említettek mellett a fogtorlódások, foghiányok, fogív szűkületek, az elülső metszőfogak közötti rések, mélyharapások és az izmok funkcionális eltérése miatti kórképek (orrdugulás következtében létrejövő szájlégzés miatt kialakuló erősen előredőlő felső metszők, felső fogívszűkület, keresztharapás, mélyharapás és az alsó állcsont növekedésbeli „lemaradása”) is sikerrel kezelhetők. Maradófogazatban is kezelhetünk sokmindent, de lehetőségeink korlátozottak, mivel a növekedés irányának és esetleg mértékének befolyásolását nem hívhatjuk segítségül már. Példaképpen álljon itt egy olyan eset, ami nagyon gyakran előfordul. Vegyünk egy 15 éves fiú pácienst, akinek külön-külön szépek és szabályosak a fogívei első ránézésre, de összeharaptatva kiderül, hogy az alsó fogsora jóval hátrébb helyezkedik el. Ezáltal a felső metszőfogai is sokkal nagyobb mértékben fedik

az alsó metszőket, és az alsó metszők is kiemlekedtek olyan mértékben, hogy azok a szájpadlás ínyére harapnak rá – egyszóval mélyharapása van. Természetesen komoly vizsgálat szükségeltetik ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a probléma okát és annak megoldására vonatkozó tervet el kell készíteni. Esetünkben a terv szerint ahhoz, hogy az alsó és a felső fogsor egymáshoz viszonyított helyzeti rendellenességét megoldjuk a felső fogsorban az elülső 6 fogat (4 metsző és 2 szemfog) hátra kell mozgatnunk kb. egy fognyit Ehhez viszont helyet kell teremtenünk, amit csak úgy lehet már ebben a korban elérni, hogy a két első kisőrlő fogát eltávolítjuk. Ekkor már csak rögzített készüléket használhatunk a fogak testes elmozdítására. Mindez 5 évvel korábban egy kivehető készülékkel foghúzás nélkül megoldható. Maradófogazatban kezeljük mindazon rendellenességeket is, amiket korábban már kezeltek, de az elváltozás

súlyossága és egyéb tényezők miatt még a maradófogazat időszakára is maradt kezelni való feladat. És végül felnőttkorban, leghamarabb 18 éves korban oldódnak meg azok a növekedésbeli rendellenességek is, amelyeket már nem lehet csak orthodontiai úton kezelni, szükség van sebészi korrekcióra is (pl.: bulldogharapás extrém nagy alsó állcsonttal) 4. A kivehető készülékeknek rendkívül sok fajtája ismert, alapvetően lemezeket és blokkokat kell megemlíteni. A lemezek csak az egyik fogsoron rögzülnek, a blokkok mind a kettőn. A rögzülés legtöbbször a fogakon megkapaszkodó kis drótkapcsokkal történik, de van olyan készülék is, ahol a rögzülést a lágyrészek adják főleg (ajkak, pofaizom). Miután van egy stabilan rögzülő készülékünk - ami különböző színű műanyagból készül - abba csavarokat, kis rugócskákat építhetünk bele különböző feladatok elvégzésére. A csavarokkal lehet, pl. egy fogsor a csavar két

oldalán lévő felét távolítani vagy közelíteni. Természetesen ezek megtervezése is komoly, nagy jártasságot igénylő feladat főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy az orthodontusnak „fejben” végig kell látnia az egész kezelést elejétől a végéig. Olyan nem létezik, hogy lépésről-lépésre tervezzük meg a kezelést és az adott újonnan kialakuló helyzethez igazítjuk az újabb kezelési célt. Ezek mellett a blokkokkal más néven az ún. bimaxilláris készülékekkel (mindkét fogsoron rögzülő ill. ható készülékek) még egy nagyon fontos dolog végezhető: állcsont-orthopédiai kezelés. Azaz nem csak a fogakat tudjuk szabályozni, és az előtörésüket befolyásolni, hanem az állcsontok növekedésére is tudunk hatni. Azonban ez csakis a vegyesfogazati stádiumban valósítható meg. Rögzített készülékeknek is számos fajtája ismert. Most csak egyet említünk, ami a leggyakrabban használt: az ún. multiband készülék Ez minden

egyes fogra - általában 24 fogra - felragasztott pici záracskákból áll. Ezek a zárak készülhetnek fémből, műanyagból, porcelán-ból. A ragsztót természetesen a kezelés vége után a fogzománc károsodása nélkül tudjuk el-távolítani. Ezekbe a pici zárakba beillesztünk egy vékony rugalmas drótot. Ezt a drótot hozzákötözzük az összes zárhoz, és a drótban lévő rugalmassági erő fogja a fogakat a helyükre mozdítani. Nagyon sokféle fajta drótot használunk különböző ötvözeteket, különböző rugalmassággal, átmérővel, keresztmetszettel és mindig az adott feladat elvégzésének megfelelőt választjuk ki. Ezekbe a drótívekbe hajlíthatunk kis rugócskákat, melyeket az adott fog elmozdítására felhasználhatunk. Továbbá két fog zárait összeköthetjük egyéb elemekkel is, pl. gumikarikákkal, ezáltal a két fogat egymás felé húzhatjuk. Mindezen elemeket hasonlóan a kivehető készülékeknél leírtakkal gondosan meg kell

tervezni, mert a fogszabályozás aranyszabálya az, hogy sohasem lehet egy fogat a nélkül elmozdítani, hogy egy másik fog az erő mellékhatásaként keletkező ellenerő által el ne mozduljon. Ezek kivédése nagyon fontos és ezért fontos itt is a gondos, előrelátó tervezés a kezelés egészére vonatkozóan. A multiband készüléket az amerikai orthodontusok már használják a vegyesfogazati stádiumban is (8 éves korban), de leggyakrabban az összes maradófog előtörése után (a nyolcasokat kivéve) kezdjük meg a kezelést. 5. Tejfogazati stádiumban nagyon ritkán kell beavatkoznunk Ekkor az extrém nagy méretű alsó állcsontra és ezzel kapcsolatosan a metszők fordított érintkezésére (az alsó metszők fedik a felsőket) kell figyelnünk. Fontos még az ún nyitottharapás észlelése: ekkor a felső és alsó fogak között leggyakrabban a frontális/elülső tájékon láthatunk rést összecsukott fogak mellett is. Meg kell említeni a láthatóan

nagyon kicsi alsó állcsontot, mert bár igen ritkán és csak a súlyos esetekben kerül sor emiatt állcsont-orthopediai kezelésre ebben a korban. A rossz szokások (ujjszopás, nyelvlökéses nyelés) ebben a korban kezelhetők sikerrel. Esetleges születési rendellenességeket úm. a farkastorok-nyúlajak kezelését is folytatják ebben a stádiumban, bár már a születés után 3 hónappal elkezdünk egy nagyon komplex sebészi-orthodontiai kezelést, ami a páciens 18-20 éves koráig tartó folyamat. A az orvosteambe bekapcsolódnak fül-orr-gégészek, gyermekgyógyászok, sebészek, foniáterek, logopedusok, gyermekfogorvosok, protetikus fogorvosok és pszihológusok is. A vegyesfogazati (6-7 éves kor) kor kezdete javasolható az első fogszabályozási konzultációra. Ekkor, ha van a normálishoz képest bármilyen eltérés, akkor az a szakorvosnál kiderül. Az összes eddig említettek mellett a fogtorlódások, foghiányok, fogív szűkületek, az elülső

metszőfogak közötti rések, mélyharapások és az izmok funkcionális eltérése miatti kórképek (orrdugulás következtében létrejövő szájlégzés miatt kialakuló erősen előredőlő felső metszők, felső fogívszűkület, keresztharapás, mélyharapás és az alsó állcsont növekedésbeli „lemaradása”) is sikerrel kezelhetők. A vegyesfogazat az egyedül alkalmas időszak az állcsont-orthopédiai kezelések elvégzésére. Maradó fogazatban is kezelhetünk sokmindent, de lehetőségeink kor-látozottak, mivel a növekedés irányának és esetleg mértékének befolyásolását nem hívhatjuk segítségül már. Példaképpen álljon itt egy olyan eset, ami nagyon gyakran előfordul. Vegyünk egy 15 éves fiú pácienst, akinek különkülön szépek és szabályosak a fogívei első ránézésre, de összeharaptatva kiderül, hogy az alsó fogsora jóval hátrébb helyezkedik el. Ezáltal a felső metszőfogai is sokkal nagyobb mértékben fedik az alsó

metszőket, és az első metszők is kiemelkedtek olyan mértékben, hogy azok a szájpadlás ínyére harapnak rá – egyszóval mélyharapása van. Természetesen komoly vizsgálat szükségeltetik ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a probléma okát és annak megoldására vonatkozó tervet el kell készíteni. Esetünkben a terv szerint ahhoz, hogy az alsó és a felső fogsor egymáshoz viszonyított helyzeti rendellenességét megoldjuk a felső fogsorban az elülső 6 fogat (4 metsző és 2 szemfog) hátra kell mozgatnunk kb. egy fognyit Ehhez viszont helyet kell teremtenünk, amit csak úgy lehet már ebben a korban elérni, hogy a két első kisőrlő fogát eltávolítjuk. Ekkor már csak rögzített készüléket használhatunk a fogak testes elmozdítására. Mindez 5 évvel korábban egy kivehető készülékkel foghúzás nélkül megoldható. Maradófogazatban kezeljük mindazon rendellenességeket is, amiket korábban már kezeltek, de az elváltozás

súlyossága és egyéb tényezők miatt még a maradófogazat időszakára is maradt kezelni való feladat. 6. Gyermekkorban illetve kamaszkorban, amikor a gyermek még növekszik komoly mértékben befolyásolhatjuk az arc csontjainak növekedését ezzel is lehetőséget teremtve a harmonikus fogérinkezés kialakítására (állcsontorthopédia). A vegyesfogazat az egyedül alkalmas időszak az állcsontorthopédiai kezelé-sek elvégzésére. Maradófogazatban is kezelhetünk sokmindent, de lehetőségeink korlátozottak, mivel a növekedés irányának és esetleg mértékének befolyásolását nem hívhatjuk segítségül már. Példaképpen álljon itt egy olyan eset, ami nagyon gyakran előfordul. Vegyünk egy 15 éves fiú pácienst, akinek különkülön szépek és szabályosak a fogívei első ránézésre, de összeharaptatva kiderül, hogy az alsó fogsora jóval hátrébb helyezkedik el. Ezáltal a felső metszőfogai is sokkal nagyobb mértékben fedik az alsó

metszőket, és az első metszők is kiemelkedtek olyan mértékben, hogy azok a szájpadlás ínyére harapnak rá – egyszóval mélyharapása van. Természetesen komoly vizsgálat szükségeltetik ahhoz, hogy meg lehessen állapítani a probléma okát és annak megoldására vonatkozó tervet el kell készíteni. Esetünkben a terv szerint ahhoz, hogy az alsó és a felső fogsor egymáshoz viszonyított helyzeti rendellenességét megoldjuk a felső fogsorban az elülső 6 fogat (4 metsző és 2 szemfog) hátra kell mozgatnunk kb. egy fognyit Ehhez viszont helyet kell teremtenünk, amit csak úgy lehet már ebben a korban elérni, hogy a két első kisőrlő fogát eltávolítjuk. Ekkor már csak rögzített készüléket használhatunk a fogak testes elmozdítására. Mindez 5 évvel korábban egy kivehető készülékkel foghúzás nélkül megoldható. 7. Felnőttkorban lehet minden olyan rendellenességet kezelni, amelyet korábban nem kezeltek, vagy a korábbi

orthodontiai kezelés nem volt elegendő önmagában (pl. sebészi beavatkozás szükséges a fogszabályozás mellett az állcsontok aránytalanságának megoldására). Egy dolgot viszont tudni kell: orthopediai kezelésre már nincsen mód, így a komolyabb méretbeli állcsont eltérések ill. az állcsontok egymáshoz viszonyított aránytalanságai már vagy csak sebészi kiegészítéssel vagy pedig fogeltávolítással oldhatók meg. Legfontosabb rendellenességek melyeket felnőttkorban kezelünk: fogtorlódások, keresztharapások, egyes fogak helyzeti eltérései, pl. a szemfogak retenciója ill. ektópiás helyzete (a felső szemfog nem tud előtörni, benn marad a csontban vagy előtör, de helyhiány miatt magasan fenn a szájpitvarban jelenik meg), mélyharapás és nem orthopediai eredetű nyitottharapás. A kezeletlen esetek felnőttkorra súlyosbodhatnak: a fogak elvándorlnak, meglazulnak ill. következményesen elvesztjük azokat. Kialakulhatnak állkapocsizületi

fájdalmak és egyéb kellemetlen tünetek jelentkezhetnek mindamellett, hogy a rendellenes fogazat sokkalta hajlamosabb fogszuvasodásra (nehezebb tisztítani a torlódott fogakat) és az íny krónikus gyulladására. Emellett szinte említeni sem kell, hogy a szabálytalan fogazatban sokkalta rosszabb a rágás hatása nem is beszélve az előnytelen esztétikai megjelenésről. Felnőttkorban az ilyen kezeletlen esetek helyrehozatalára is lehetőség nyílik. Természetesen más eszközök szükségesek egy ilyen kezeléshez, mint a kamaszkori kezeléshez. A kezeléseket végezhetjük kivehető és rögzített készülékkel is. Testes és nagyobb fogmozgatásokat csak rögzített készülékkel oldhatunk meg. 8. Felnőttkorban, leghamarabb 18 éves korban kezeljük azokat a növekedésbeli rendellenességeket is, amelyeket már nem lehet csak orthodontiai úton kezelni, szükség van sebészi korrekcióra is (pl.: bulldogharapás extrém nagy alsó állcsonttal). Ilyenkor a

bevezető orthodontiai kezelést követi az aránytalan állcsont(ok) sebészi korrekciója és a megfelelő pozícióba helyezése. Ezt követően szükség van egy sebészi beavatkozást követő újabb orthodontiai kezelésre, amely még a meglévő kisebb helyzeti eltéréseket korrigálja és egy stabil végső állapotot eredményez. Ezek a típusú rendellenességek az orthodontia egy külön területéhez tartoznak, rendkívül nagy felelősséget, hozzáértést, tapasztalatot igényelnek és a társszakmák (arc-és állcsont sebészet, orthodontia, fogászat) precíz együttműködését feltételezi. 9. Általános tévhit, hogy a gyermek kinövi a torlódását Azt gondolja a szülő, hogy a még pici arcocska tovább növekszik és így lesz hely a fogaknak, majd jobban elférnek egymás mellet. A helyzet az, hogy 6 éves kor után az első nagyőrlő fog(6-os) és az első metszőfog(1-es) közötti hely nem nő, csak csökken. A fogváltódás rendkívül bonyolult

térbeli és időbeli mechanizmusából ez csak egy kiragadott momentum, de nagyon fontos. Így a 6-os és 1es fog közé a későbbiek folyamán benőni akaró 4 fog(2,3,4,5-ös) számára 6 éves kor után már nem fog több hely keletkezni annak ellenére, hogy a gyermek növekedésének legnagyobb része még hátra van. Ujjszopás. Ha 4 éves korban vagy még azután is szopja a gyermek az ujját, akkor szinte biztos, hogy a fogszabályozáson fog kikötni. Nem igaz az, hogy a gyermek kinövi az ujjszopás okozta torzító elváltozásokat. Előfordul nagyon ritkán enyhébb elváltozásnál és az állcsontoknak megfelelő növekedésiránya mellett, hogy az elváltozás javulhat, sőt teljesen rendbe is jöhet de hangsúlyozandó, hogy ez csak igen ritka esetben van így. Tévhit az is, hogy ha befejezték a fogszabályozást, akkor már nincsen semmi hátra, és az eredmény stabil is marad, és nem alakul vissza. Ugyanis a fogszabályozás áll egy aktív szakaszból, amikor a

fogakat mozgatjuk (korrigáljuk a rendellenességet) és egy ún. retenciós periódusból, amikor a fogakat (az elért eredményt) rögzítjük, sínezzük, ami megakadályozza a visszarendeződést. Ez legalább annyi ideig tart ameddig az aktív szakasz. Nem szabad elhanyagolni, mert ellenkező esetben az addigi egész munkánk veszhet kárba. Tévhit az az állítás is miszerint felnőttkorban már nem végezhető fogszabályozás. 10. Teljesen egyedi, de megfogalmazhatók álalános elvek Egy kamaszkorban használt bimaxilláris készüléket, melynek állcsontorthopediai hatása van 9-12 hónapig kell hordani napi 14 órán keresztül. Itt is fontos hangsúlyozni a szorgalmas és gondos viselést Napi 10 óra nem elegendő, mi orthodontusok is azt mondjuk, hogy ha a gyermek valamely okból (fúvós hangszeren tanul, rendszeresen sportol) nem tudja napi 14 órát (éjszaka és nappal az iskola után) hordani akkor ne is kezdjünk bele a kezelésbe, mert akkor több kárt

okoznánk, és semmilyen hatást nem érnénk el. Mindennek oka a csontok fogszabályozó erőre történő speciális válaszában keresendő: csak tartós erőhatásra következik be változás. Vannak olyan elváltozások, amelyeket olyan kivehető bimaxilláris készülékkel tudunk kezelni, amelyeket több évig kell hordani. Sok kezelés több fázisból áll (kivehető készülék(ek) majd rögzített). Egyes kivehető lemezek hordási ideje 3-6 hónap vagy több is lehet a megoldandó feladattól függően, de ebben az estben ezek csak részfeladatok, amelyeket egy másik készülék vagy egy rögzített (multiband) készülék követ. A multiband készülékek hordási ideje is attól függően változik, hogy mi a megoldandó feladat. Enyhébb torlódások helyrehozhatóak 8-9 hónap alatt is. Mélyharapás, nyitottharapás kezelése és főleg azok az esetek, ahol fogeltávolítás miatt nagyobb fokú fogmozga-tásra van szükség, el-tarthatnak 18 hónapig is. A még ennél

is komolyabb esetekben még tovább tarthat a kezelés. 11. Ha befejeztük a fog -szabályozást, akkor következik egy ún. retenciós fázis. Ez is fogszabályozás, bár már nem olyan látványos rendkívül fontos szerepe van, mert ez őrzi meg az elért eredményt. Ugyanis a fogszabályozás áll egy aktív szakaszból, amikor a fogakat mozgatjuk (korrigáljuk a rendellenességet) és egy ún. retenciós periódusból, amikor a fogakat (az elért eredményt) rögzítjük, sínezzük, ami megakadályozza a visszarendeződést. Ez legalább annyi ideig tart ameddig az aktív szakasz. Nem szabad elhanyagolni, mert ellenkező esetben az addigi egész munkánk veszhet kárba. A visszarendeződés oka a gyökérhártyában és az íny rostocskáikban keresendő. Ezek a fogmozgatás során megfeszülnek. Míg a csont átépül ezen rostok átépülése sokkal lassabb. Ezek a kis rostok képesek a fogakat visszahúzni az eredeti hibás helyzetük felé. Ahhoz, hogy ezt

megakadályozzuk rögzíteni kell az elért eredményt, azaz sínezni kell a fogakat. Ez leggyakrabban kapcsokkal a fogakon rögzülő kivehető lemezekkel történik. A hordás napi időtartama a hónapok múlásával fokozatosan rövidíthető. A retenciós fázis után is szükség van évenkénti ellenőrzésre, hogy a kezelési eredmény stabilitását ellenőrizhessük. 12. A fogazati rendellenességek kialakulása rendkívül komplex és igen sokrétű. Alapvetően öröklött és szerzett anomáliákat különíthetünk el. Örökölhető, pl. az állcsontok és a fogak mérete, ajakhasadékok, egyes fogak csírahelyzete, helyzeti rendellenességek, mélyharapás, fogcsírahiányok és számfeletti fogak. Szerzett eltérések közé sorolható a gátolt orrlégzésből adódó szájlégzés (annak minden káros, állcsontot torzító és fogak helyzetét előnytelenül befolyásoló hatásával). Ilyen gyanú esetén mindenféleképpen keressünk fel egy fogszabályozó

szakorvost és/vagy egy fül-orr-gégészt! Káros az ujjszopás 4 éves kor felett. Bizonyos rossz szokások, mint pl. ceruza rágcsálása vagy a nyelv/ajak szopása hasonló hatású. Nagyon fontos a helytelen, görnyedt testtartás megelőzése, a megfelelő fektetés az ágyban (nem túl nagy párna használata) vagy akár a lúdtalpból eredő rossz testtartás felismerése is. Ugyanis a test tartását meghatározó izmok működését az idegrendszer szabályozza egy reflexes mechanizmussal. Ha ebbe a rendszerbe valamilyen okból rossz testhelyzet programozódik be, az kihat az állcsontok növekedésére is, az azok helyzetét meghatározó izmok feszessége által. Nagyon nagy jelentőségűek – sajnos – az idő előtti fogeltávolítások is. Idő előtti egy tejfog eltávolítása akkor, ha azt a maradó párja várható előtörése előtt több mint egy évvel távolítanak el többnyire már menthetetlen szuvasodás miatt. Ez rendszerint későbbi,

következményes fogtorlódást súlyosabb esetben impactiót (a fog nem tud előtörni, mert beleütközik egy másik fog gyökerébe helyhiány miatt) és mélyharapás kialakulását okozhatja. Tejfogakat ért ütés is okozhatja a maradó fog áttörési képtelenségét, vagy a maradó fogcsíra sérülését. * A képek a következő szakkönyvekből származnak: - Textbook of Orthodontics – Shamir E. Bishara, WB Saunders Company 2001. USA - Contemporary Orthodontics – William R. Proffit, Mosby 2000 USA - Dentofacial Orthopedics with Functionak Appliances, Thomas M. Graber and Thomas Rakosi and Alexandre G Petrovic, Mosby 1997. USA - Hasund orthodoncia – Rehák Gizella, Riskó Rezső, SavariaDent 2000. - Fogszabályozás(ábrák) – Riskó Rezső, Debreceni Tudományegyetem OEC 2000