Gazdasági Ismeretek | Kontrolling » Mérlegképes könyvelő, államháztartási szak, elemzés tételek

2. tétel Ismertesse az államháztartás szervezetei érdekeltségi rendszereinek elemzési feladatait! Az államháztartás szervezetei alaptevékenységként látják el a társadalmi közös szükségletek kielégítésére irányuló, alapító okiratban meghatározott feladataikat. Az alaptevékenység ellátása nem köthető közvetlenül eredmény eléréséhez, így a tevékenység jellegéhez igazodó maradványérdekeltség juttatja kifejezésre az intézményi szintű érdekeltség és a személyes ösztönzés megfelelő összekapcsolását. Azok a költségvetési szervek, amelyek alaptevékenységük mellett vállalkozási tevékenységet is folytatnak, e tevékenységi körükben eredmény elérésében érdekeltek. Így az érdekeltség kifejezője: 1. a pénzmaradvány, előirányzat maradvány 2. a vállalkozási tevékenység eredménye Az érdekeltségi rendszer együttes, illetve egye elemeinek vizsgálatához, elemzéséhez az államháztartás szervezetei

könyvviteli nyilvántartási rendszere, valamint az éves költségvetési beszámoló adattartalma tekinthető a legfontosabb információs bázisnak. Az éves beszámoló az eszköz és forrásváltozásokat teljes körűen tükrözi, így a pénzmaradvány, előirányzat-maradvány, valamint a vállalkozási eredmény év végi alakulását is bemutatja. Az elemzés első lépéseként a kapcsolódó főkönyvi számlák helyességéről kell meggyőződni. A megalapozottság vizsgálatának elmaradása az információs bázis esetleges téves adatainak felhasználásához vezet, ami torzíthatja az elemzés eredményeit, következtetéseit. A pénzmaradvány arányának elemzése Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány összege összes bevétel x 100 A ténylegesen keletkezett pm milyen arányt képvisel az összes bevételen belül. Költségvetési pénzmaradvány Összes bevétel x 100 A pénzügyi elszámolások együttes hatását figyelembe véve fejezi ki a

költségvetési szervnél felhasználható pm arányát a realizált bevételhez viszonyítva. Módosított pénzmaradvány Összes bevétel x 100 Milyen arányt képvisel a felhasználható pm a realizált bevételhez viszonyítva a keletkezés helyétől, jogcímétől függetlenül. A pénzmaradvány-kimutatás adatainak felhasználásával további aránymutatók számíthatók, amelyek az elemző munkát pontosabbá, eredményeit használhatóbbá teszik. Aktív és passzív pénzügyi elszámolások aránya Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások összesen Záró pénzkészlet + egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások x 100 A mutató a költségvetési szerv dec. 31-i pénzeszközeinek azt a hányadát fejezi ki, amelyek a különböző, nem végleges de teljesített kiadások miatt nem jelennek meg a költségvetési elszámolási számla évé végi egyenlegében. Egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások összesen Záró

pénzkészlet x 100 Azt a hányadot jelzi, amely nem a költségvetési szervet, megillető bevétel. Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány aránya Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány Záró pénzkészlet + egyéb aktív és passzív pénzügyi elszámolások x 100 A dec. 31-i pénzkészletből milyen arányt képvisel az intézménynél tárgyévben keletkezett pm Költségvetési pénzmaradvány aránya Költségvetési pénzmaradvány Tárgyévi helyesbített pénzmaradvány x 100 A finanszírozási különbözetek, valamint a pm-t terhelő elvonások korrekciójának hatását mutatja. Kedvező, ha megközelíti vagy meghaladja a 100 % - ot. Módosított pénzmaradvány aránya Módosított pénzmaradvány Költségvetési pénzmaradvány x 100 Az alaptevékenység ellátása során keletkezett, felhasználható pm nagyságát milyen mértékben befolyásolja a VT eredményéből AT-re visszaforgatott összeg és az esetleges külön jogszabályok, önkormányzati

rendeletek alapján módosító tételek együttes hatása. A pm belső összetételének, az elvonások jogcímenkénti alakulása egyéb, rendelkezésre álló kimutatások alapján is vizsgálható, melynek eredményeként megítélhető a gazdálkodás tervszerűsége, szabályszerűsége, a pm felhasználásának lehetősége. Az előirányzat-maradvány alakulása kimutatás és a kapcsolódó nyilvántartások alapján történik. Kimutatás alapján számítható: • előző évi és tárgyévi ei-maradvány összegének alakulását mutató dinamikus viszonyszám • több időszak adataiból számított átlagos növekedési ütem • külön-külön a kiadási megtakarítás/túlteljesítés alakulása • a kiadási megtakarítás, bevételi lemaradás és az ei. aránya • a felhasználható ei-maradvány és a módosítható kiadási megtakarítás aránya • az elvonás mértékének alakulása, összetétele. A pénzforgalmi eredmény elemzése Az

alaptevékenységgel azonos elszámolási mód eredője, hogy a VT eredményének számszerűsítésénél és elemzésénél is csak a vállalkozási szakfeladaton elszámolt bevételek valamint kiadások különbözetét, a pénzügyileg realizált eredményt lehet figyelembe venni. Az elemzés elsősorban a VT eredményességének, annak az AT-re gyakorolt hatásának vizsgálatára terjed ki, amihez az eredmény-kimutatás szolgál alapvető információs forrásként. A tevékenység eredményességét kifejező pénzügyi mutatók Kiadási szint mutatója = Vállalkozási tevékenység kiadásai vállalkozási tevékenység bevételei x 100 A VT felmerült kiadás milyen arányban köti le az elért bevételt. Kedvező ha 100 % alatt marad Eredményhányad A pénzforgalmi eredmény figyelembevételével Pénzforgalmi eredmény vállalkozási bevétel x 100 VT helyesbített eredménye alapján Vállalkozási tevékenység helyesbített eredménye Vállalkozási

bevételek X 100 Vállalkozási tevékenység eredményessége Nettó haszonkulcs I. II. Helyesbített eredmény – befizetési kötelezettség Összes pénzforgalmi vállalkozási bevétel x 100 pénzforgalmi eredmény-(értékcsökkenés + befizetési kötelezettség) vállalkozási bevétel x 100 a vállalkozási tevékenység jövedelmezőségét kifejező mutató: eszközarányos jövedelmezőségi mutató = vállalkozási tevékenység bevétele választott eszközcsoport állományi értéke x 100 8. tétel Ismertesse a tárgyi eszközök kapacitás kihasználásával kapcsolatos elemzési feladatokat! A kapacitás kihasználás arra a kérdésre ad választ,hogy a rendelkezésre álló eszközállomány mennyire kihasznált, milyen hatékonysággal szolgálja a szakmai feladatok ellátását. Az ellátandó feladatra legjellemzőbb mutatószám a feladatmutató. Az elvégzett feladat nagyságának, teljesítményének mérésére azonban a feladatmutató nem alkalmas. A

feladatteljesítés maximális (optimális, norma) tervezett és tényleges szintjét a teljesítmény mutatók fejezik ki. A teljesítmény mutatókkal végzett számítások segítenek képet alkotni a tárgyi eszközök kihasználásának jellemzőiről. Kapacitás-kihasználás (%) Gépek esetében: = tényleges vagy tervezett teljesítménymutató Optimális teljesítménymutató Gépállomány-felhasználási mutató (%)= x 100 működő gépek mennyisége., értéke Rendelkezésre álló gépek mennyisége, értéke x 100 Működőképes állomány aránya (%) x működő állomány aránya (%) Működőképes állomány aránya (%) = működőképes gépek mennyisége, értéke Rendelkezésre álló gépek mennyisége, értéke X Működő állomány aránya (%) = működő gépek mennyisége, értéke Működőképes gépek mennyisége, értéke Járművek esetében: Utaskm = utasok száma (fő) x utazási távolság hossza (km) Tonnakm = szállított áru

mennyisége x szállítási út hossza Utasszállítás-kihasználási % = utaskilométer Férőhelyek száma x megtett távolság Gépjárműre jutó km-teljesítmény = Egy utasra jutó km (km/fő) = megtett összes km Utasok száma gépjármű által megtett összes km Gépjárművek száma Munkaidő-kihasználás = utazással, szállítással töltött idő Gépjármű üzemideje (gépjárművezetők munkaórái) Állásidő részaránya = állásidő óraszáma Gépjármű üzemideje Javítási, karbantartási kiadás vizsgálata Pénzügyi készültségi fok (%) = = beruházásra adott időpontig kifizetett összeg Beruházás teljes kiadása Egységnyi ráfordításra jutó nyereségnövekmény = Megtérülési idő = karbantartási kiadás Tárgyi eszköz bekerülési értéke x 100 x 100 évi átlagos eredmény növekmény Beruházási, fejlesztési kiadás beruházási ,fejlesztési kiadás Évi átlagos eredménynövekmény 9.tétel Ismertesse a

követelések elemzésével kapcsolatos feladatokat! A likviditási helyzet értékelésénél – a mérleg elemzésénél alkalmazott mutatók mellett - különös jelentőséggel bír a követelések és a szállítókkal szembeni kötelezettségek volumene. Az elemzés szempontjai: • hogyan alakul az egyes követelés fajták állománya és összetétele, • mely adósokkal, vevőkkel szemben állnak fenn a követelések • milyen a fizetési határidőn belüli, túli követelések aránya, milyen hányadot képviselnek a kétes, a peresített, behajthatatlan követelések. A követelések fizetési határidő szerinti csoportosítása ( hi.belül, 0-30m,30-60,61-90,91-180,181-361, éven túli) lehetőséget nyújt a követelések állományának, szerkezetének vizsgálatára, a partnerek fizetési fegyelmének minősítésére. Átlagos kintlévőségi futamidő: Követelések áruszállításból és szolgáltatásból - áfa Egy napra jutó kiadási előirányzat Azt

mutatja meg hogy a vevői kinnlevőségek hány napi működést finanszíroznának. 10.tétel Ismertesse a tárgyi eszközök volumenére, összetételére, korszerűségi szintjére vonatkozó elemzési módszereket! Egy adott államháztartási szervezet tárgyi eszközökkel való gazdálkodásának elemzésénél első lépés a rendelkezésre álló állomány változásának vizsgálata. Ezen változások nagyságrendje és iránya alapján megítélhető, hogy milyen módosulás következett be az államháztartás szervezete által ellátandó szakfeladatok végrehajtásának feltételeiben, színvonalában: • számolni kell-e a tárgyi eszközök fenntartási kiadásainak változásával • melyek a feladatellátás szempontjából a tárgyi eszközök fejlesztésének feladatai. Az államháztartás szervezeténél a tárgyieszköz-állomány értéke növekedhet, csökkenhet a különböző tárgyi eszköz fajták változása hatásának eredőjeként. A

tárgyieszköz-állomány változásának elemzéséhez dinamikus, azaz bázis és láncviszonyszámokat alkalmazunk. Az elemzés időtávtól független információs bázisa lehet: • a könyvviteli mérlegben megjelenő tárgyi eszközök nettó értéke • a főkönyvi számlákon nyilvántartott tárgyi eszközök bekerülési értéke • az éves költségvetési beszámoló kiegészítő mellékletének űrlapja • a tárgyi eszközök nyitóállományának alakulása ágazatonként • a tárgyi eszközökre vonatkozó analitikus nyilvántartások. A tárgyieszköz-állomány összetételének elemzésénél sokféle szempontot érvényesíthetünk. A tipikus elemzési szempontok lehetnek: • a tárgyi eszközök értékének aránya a vagyon egészén belül • az egyes fajták aránya az összes tárgyi eszköz értéken belül • az egyes tárgyi eszköz fajták megoszlása tevékenységenként • az egyes állomány növekedési és csökkenési jogcímek aránya az

összes növekedésen és csökkenésen belül • a tárgyi eszköz beszerzések, felújítások pénzügyi forrásösszetételének vizsgálata. Az elemzést viszonyszámok segítségével végezhetjük. Elemzésünk célja annak megállapítása hogy: • megvan-e az összhang a tárgyi eszközök állományának összetétele és az ellátandó szakai feladat között • az arányok változása, a tárgyieszköz-vagyon átstrukturálódása a költségvetés végrehajtása milyen hatást gyakorolt • milyen esetek jellemezték a tárgyi-eszköz –állomány növekedését és csökkenését • a beruházások, felújítások pénzügyi forrás összetétele jogszabályszerű-e, milyen arányban jelennek meg a saját és idegen források. A tárgyieszköz-állomány változását eseteiről az éves költségvetési beszámoló „immateriális javak, tárgyi eszközök, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök állományának alakulása” kiegészítő

mellékletbeli űrlapja szolgáltathat adatokat. Ezen részletező adatokból megállapítható az egyes növekedési, csökkenési jogcímek aránya az összes növekedésen ill. csökkenési értéken belül, valamint a növekedés, ill. a csökkenés aránya a teljes tárgyi eszköz állományához viszonyítva E mutatók kiszámítása a tárgyi eszközök változásának fő okait magyarázhatja. Növekedés aránya Csökkenés aránya = Összes növekedés bekerülési érték = Összes csökkenés bekerülési érték x 100 x 100 Beruházás, felújítás növekedési jogcímek Beszerzés, létesítés Összes növekedés Gépek berendezések csökkenési jogcímek selejtezés összes csökkenés x 100 x 100 Beszerzés, létesítés aránya = beszerzés, létesítés bekerülési értéke Tárgyi eszközök bekerülési átlagértéke x 100 Tárgyi eszközök bekerülési átlagértéke = nyitó állományi érték + záró állományi érték 2 Selejtezés

aránya = selejtezés bekerülési értéken Tárgyi eszközök bekerülési átlagértéke x 100 A tárgyi eszközökkel való gazdálkodásról teljesebb képet kapunk, ha azt is vizsgáljuk, milyen minőségű, színvonalú az a tárgyi eszköz-állomány, amelyet az államháztartás szervezet használ. A feladat ellátás közben a tárgyi eszközök az évek folyamán kopnak, elhasználódnak, típusaik elavulnak, értékük csökken. Az értékcsökkenés meghatározásához egy adott tárgyi eszköz értékét a számviteli törvény szerint arra az időszakra kell szétosztani, amelyben előreláthatólag használni fogják. A tárgyieszköz-gazdálkodás ezen területén nem lehet elszigetelten elemezni figyelembe kell venni minden olyan gazdálkodási mozzanatot, amely a tevékenységet érinti. Az elhasználódást és a korszerűséget alapvetően a következő elemzések, mutatók jellemzik: • használati idő szerinti összetétel-vizsgálat • elhasználódási

szint • használhatósági fok • átlagos életkor. Elhasználódási szint (%) Használhatósági fok (%) = = tárgyi eszköz elszámolt értékcsökkenése Tárgyi eszköz bekerülési értéke x 100 tárgyi eszköz nettó értéke Tárgyi eszköz bekerülési értéke Elhasználódási szint + használhatósági fok = 100 % Az átlagos életkor számításának két módja ismert, számítható: 1. súlyozott számtani átlag 2. elhasználódási szint Az átlagos életkor számítása elhasználódási szint alapján: Átlagos életkor (év) = elhasználódási szint (%) Értékcsökkenés leírási kulcs (%) x 100 11. tétel Ismertesse a készletekkel kapcsolatos elemzési módszereket! Az elemzési módszerek középpontjában a készletnormák használata áll. A szükséges készlet volumenét kifejező mutatószám az elemzés számára számtalan esetben szolgáltat viszonyítási alapul. Készletnormák meghatározhatók intézményi szinten, ill. a szakmai

felügyeleti szerv által Intézményi szinten olyan készletek normalizálása célszerű, amelyek jelentős volument képviselnek, a zavartalan működés szempontjából nélkülözhetetlennek, a készletgazdálkodásban betöltött szerepük lényeges. A szakmai felügyelet által kialakított készletnormák alkalmasak az ellátottság vizsgálatára, a készletekkel kapcsolatos döntések megalapozására. A készletek elemzésének gyakran használt módszere a összehasonlítás, összevetés. Az összehasonlítás alkalmazásának jellemzőbb területei az időbeli és a területi összehasonlítás. A készlet gazdálkodás elemzésének egyik jellemző módszere a fajlagos mutatók képzése és használata. A vetítési alap szerepét mint legfejezőbb mérőszám, általában a feladatmutató tölti be. A feladatmutató mellett használatos a teljesítménymutatóval képzett fajlagos mutató is. Olyan esetekben amikor az adott készlet jobban jellemezhető a

teljesítménymutató által, ajánlatos erre vetíteni az adatokat. (pl egy ápolási napra jutó gyógyszerfelhasználás). A készletgazdálkodás egyes feladatai között kapcsolatok, összefüggések húzódnak meg. Ezen gazdálkodási jellemzők elemzésre kiható következménye hogy a különböző elemzési feladtok is számtalan ponton érintkezne, hatnak egymásra. A gazdálkodási és az elemzési feladatok rendkívül szoros összefüggése, kapcsolatrendszere tár teret biztosít a hatásszámításoknak. A készletgazdálkodást is az általános vonások mellett sajátosságok is jellemzik. Ezek a készletekre jellemző feladatok, tulajdonságok tették szükségessé a sajátos elemzési módszerek kialakítását. Már a készletnormák elemzési funkciója is idesorolható,e mellett azonban elsősorban a készletforgalom vizsgálatához kötődnek sajátos módszerek. A forgási sebességnek a fordulatok számának felhasználása az elemzésen kizárólagos

jellemzője e területnek. A költségvetési gazdálkodásban, elemzésben alapvetően három szempont szerint csoportosítjuk a készleteket: 1. rendeltetésük szerint 2. eredetük ( a hozzájutás módja) alapján 3. az AT-hez való viszonyuk szerint A készletnorma olyan mutató szám amely kifejezi, hogy a költségvetési szervnek hány napi felhasználásnak megfelelő készletet kell tárolnia. (napokban, vagy értékben) Egy napi átlagszükséglet Utánpótlási idő (nap): - = Adott időszak anyagfelhasználásának értéke (Ft) az adott időszak működési napjainak száma (nap) két beszerzés között eltelt időtartam az az időköz amely alatt a felhasznált készletállományt pótolják Folyókészlet = 1 napi anyagfelhasználás x utánpótlási idő Tartalék készlet = biztonsági idő x 1 napi felhasználás Maximális készlet = tartalékkészlet + folyókészlet Készlet norma = tartalékkészlet + folyókészlet 2 Fordulatok számítása =

Éves anyagfelhasználás átlagkészlet (Ft vagy nap) Forgási sebesség: olyan mutatószám amely azt fejezi ki, hogy - az adott anyagfelhasználást vagy - adott árbevételt átlagosan hány napi felhasználásnak megfelelő készletértékkel lehet elérni, teljesíteni. Üzemelési napok száma fordulatok száma Forgási sebesség = Forgási sebesség = Forgási sebesség = üzemelési napok száma x átlagkészlet éves anyagfelhasználás = átlagkészlet 1 napi anyagfelhasználás Forgási sebesség Üzemelési napok száma éves anyagfelhasználás átlagkészlet Átlagkészletet kronologikus átlaggal határozzuk meg. A forgási sebesség változását befolyásoló tényezők számszerű hatásának kimutatására a standardizálás alkalmas. Fajlagos anyagfelhasználás = anyagfelhasználás adott mérőszám, mutatószám összessége A készletgazdálkodásnál fontos az egyes készletféleségekkel való ellátottság, az ellátási szint felmérése

és megítélése. Ehhez segítséget a készletellátottság összehasonlító elemzése nyújt Készlet ellátottsági mutatók = Készlet mennyisége (pl.: db) mérőszám összessége (pl. mérőhely) A készletellátottság elemzésének eredményeként nyerhető információk: • az ellátási szint meghatározása • az ellátási színvonal alakulásának időbeli tendenciái • a készletellátottság megítélése más költségvetési szervhez viszonyítva • a fejlesztési döntések irányának, helyének kijelölése. 12. tétel Ismertesse a jutalmazás politika elemzési módszereit! A jutalom a dolgozók anyagi ösztönzésének egyik leghatékonyabb eszköze. Feltétele, hogy a munkáltatói jogok gyakorlóiban is kellően tudatosuljon az a szemlélet, miszerint nem jár hanem a jó vagy a kiemelkedő munka elismeréseként adható a dolgozónak. Az alacsony kereseti viszonyokkal indokolható az utóbbi időben kialakult gyakorlat, mely e források egyenletes,

legfeljebb az illetmények nagyságához igazodó elosztásában nyilvánul meg. Az elemzés módszereit a szükséges szemléletváltás elősegítése érdekében célszerű felhasználni. A költségvetési szerveknél jutalmazásra rendelkezésre álló összegek az alábbi forrásokból képződnek: • a személyi juttatások függvényében – az eredeti költségvetésben – jutalom előirányozható • • • a feladatelmaradásra jutó összeg kivételével személyi juttatásból származó megtakarítás év közben jutalomra fordítható a pénzmaradvány személyi juttatásra jutó hányada a következő évben jutalomként kifizethető a VT eredményéből is fizethető jutalom. A jutalom nem tévesztendő össze a köztisztviselők, ill. a közalkalmazottak 13 havi illetményével A jutalmazáspolitika helyességének elemzésénél arra a kérdésre kell keresni a választ, hogy a rendelkezésre álló források felhasználásánál kellően

differenciáltak-e a dolgozók között? A választ elsősorban a szóródás számítás módszereinek felhasználásával adhatjuk meg. 14. tétel Mutassa be a standardizálás elemzési módszer lényegi elemeit! A gazdálkodás elemzésénél gyakori, hogy valamilyen jelenség intézményi szintű átlagának összetevőit keressük, vagy a részátlagok és a főátlagok kapcsolatát kell bemutatni számítani. A főátlagot két tényező befolyásolja: • az egyes részátlagok nagysága • a részátlagokhoz tartozó súlyok aránya. Az egyes tényezők hatását a standardizálás segítségével mutathatjuk be. A standardizálás lényege: A főátlagokat ismételten kiszámítjuk, mégpedig úgy, hogy a két összetevő valamelyike alapján összehasonlíthatóvá tesszük azokat, majd az így kapott főátlagokat hasonlítjuk össze. Összehasonlíthatóak úgy lesznek a főátlagok, hogy annak az összetevőnek, amelynek a hatását vizsgáljuk, eredeti adatsorával

számoljuk, s ehhez a másik adatsor tényleges értékei helyett állandó (standard) adatokat használunk. 16. tétel Ismertesse a mérlegelemzés módszertanát! A könyvviteli mérleg tartalmazza az eszközök és a források előző és tárgyévi összevont, illetve főbb csoportonkénti állományi adatait. Az elemzéshez ismerni kell a mérlegtételek fogalmát, értékelési szabályait, az adatok alapján számítható mutatók információ korlátait. A mérleg az elmúlt időszak gazdasági eseményeinek hatását mutatja, vagyis: • Mérleg-fordulónapra statikus állapotot tükröz, így csak az előző év végi állapothoz viszonyított változások mérhetők, számszerűsíthetők • A jövőbeni várható eseményekre vonatkozó információt nem szolgáltat • Az államháztartás szervezete vagyoni helyzetéről, tőkeerejéről ad számot, tükrözve azok belső összetételét, és változását. A könyvviteli mérleg elemzés célja: a.) Feltárni az

eszközök és források állományváltozásának jellemzőit, irányultságát, b.) Megítélni a kapcsolatok, összefüggések alapján a vagyon és költségvetési gazdálkodás tényleges vonásait, tendenciáit. Az elemzés kiemelt területei: 1.) a vagyon nagyságának időbeli és területi összehasonlítása 2.) az eszközök és források belső összetételének, arányainak meghatározása 3.) a vagyon számított mutatókkal történő jellemzése, vizsgálata Az elemzési feladtok végrehajtását szolgáló módszerek: • dinamikus és területi összehasonlító viszonyszámok • megoszlási és koordinációs viszonyszámok • képzett mutatók alkalmazása Az eszközök és források összetételének vizsgálata a mérleg főcsoportok, csoportok és tételek arányainak, részesedésének bemutatására irányul. A számítások megoszlási és koordinációs viszonyszámokkal a két időszakra vonatkozóan történek. Az eltérések, változások felhívják a

figyelmet a lényeges folyamatokra, a részletesebb elemzést igénylő területekre. A vagyoni helyzet alakulásának elemzése a tőkeszerkezeti mutatókkal történik, ilyenek a.) tőkeerősség = saját tőke mérlegfő összeg b.) kötelezettségek részaránya x 100 = kötelezettségek mérlegfőösszeg c.) befektetett eszközök fedezete = saját tőke befekt.eszközök kedvező a mutató ha az értéke magas (vertikális mutató) növekedése nem tekinthető kedvező x 100 jelenségnek. (vertikális) x 100 Kedvező 100 % feletti érték esetén (horizontális ) A pénzügyi helyzet alakulásának elemzéséhez alkalmazott mutatók a likviditás alakulásának megítélését szolgálják. A likviditás elemzése a likvid eszközöknek és a rövid lejáratú kötelezettségeknek az összehasonlítását jelenti. Az eszközök és források mutatóinak rendszere Vertikális mutatók: azok amelyek a mérleg azonos oldalán megjelenő adatokból számíthatók.

Befektetett eszközök aránymutatói = Befektetett eszközök összes eszköz x 100 Forgóeszközök Befektetett eszközök x 100 Befektetett pénzügyi eszközök Befektetett eszközök x 100 A mutatók jelzik, hogy az adott költségvetési szervnél nyilvántartott vagyonból milyen részarányt képviselnek a befektetett eszközök. Forgóeszközök lekötöttségi mutatója = Készletként lekötött forgóeszközök forgóeszközök x 100 Azon forgóeszközök arányát mutatja, amelyek nem vonhatók be azonnal a költségvetési feladatok finanszírozásába. Szabad forgóeszközök mutatója = Szabad forgóeszközök (követelések+értékpapírok+pénzeszközök) Forgóeszközök x 100 A rövid távon bevonható forgóeszközök arányát tükrözi. Tőkefeszültségi mutató = kötelezettségek saját tőke + tartalékok x 100 Az idegen és a saját forrás egymáshoz viszonyított arányán keresztül a két forrás főcsoport megoszlására világít rá.

tartalékok Tőkefinanszírozási mutató = saját tőke x 100 A tartalékok saját tőkén belüli szerepén keresztül a saját források belső arányát mutatja be. Összes kötelezettség Eladósodási mutató = összes forrás x 100 Az összes forrásból az adósságállomány arányát fejezi ki. A gazdálkodás súlyos állapotát jlezi, ha ez az arány magas. Esedékességi aránymutató = Rövid lejáratú kötelezettségek összes kötelezettség x 100 A rövid lejáratú kötelezettségek arányát fejezi ki. Horizontális mutatók: az eszköz és a forrásoldal egymáshoz való viszonyát, tartalmi kapcsolatát fejezik ki. Likviditási gyorsráta I = Pénzeszközök Rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási gyorsráta II. = Követelések+értékpapírok+pénzeszközök rövid lejáratú kötelezettségek Likviditási ráta = Forgóeszközök rövid lejáratú kötelezettségek x 100 x 100 x 100 A likviditási mutatók a fizetőképesség

megítélésére alkalmasak. Megmutatják, hogy a mobil forgóeszközök a rövid lejáratú kötelezettségeknek milyen arányát képesek fedezni. Forgóeszközök aránya = Forgóeszközök aránya - rövid lejáratú kötelezettségek saját források x 100 A saját források hány % - a fedez kötelezettség nélküli forgóeszközt. A rövid távú fizetési pozíció megítélésének egyik legfontosabb mutatója. A mutatószám nulla vagy negatív értéke a fizetőképesség rendkívül súlyos állapotát mutatja. Saját források Befektetett eszközök fedezettsége = befektetett eszközök x 100 A saját forrás és a tartósan lekötött eszközök összhangját tükrözi. A mutató 100 / fölötti értéke kedvező A költségvetési szerv tevékenységének teljes körű értékeléséhez valamennyi mutatószám számításával nyerhető kellő információ. Ezek együttesen alkalmasak a működés, a gazdálkodás átfogó megítélésére 17. tétel Ismertesse az

elemzés statisztikai eszközei közül az átlagokkal kapcsolatos jellemzőket! Az elemzések gyakori adata a középérték, segítségükkel egy - középen” elhelyezkedő, tipikus – értékkel tudjuk jellemezni a vizsgált jelenséget. A középértékekkel kapcsolatos legfontosabb követelmények, amelyek használatuk eseteit, mozgásterét is meghatározzák: • Pontos definiáltság, egyértelmű formula, képlet • Jellemző érték, közepes (átlag) az előforduló értékek között • Értelmezhetőség, szemléletes jelentés. A középértékeknek két csoportja van: 1. az átlagok (számított középértékek) 2. a helyezeti középértékek 1. Átlagok a.) Számtani átlag: úgy kapjuk ha az elemzés tárgyát képező értékek összegét elosztjuk azok számával, Azonos értékek többszöri előfordulása esetén súlyozott számtani átlaggal számolunk. b.) Harmonikus átlag: az a szám, amellyel az egyes átlagolandó értéket helyettesítve azok

reciprokának összege változatlan marad. Itt is előfordul a súlyozott átlag c.) Mértani átlag: az átlagos növekedési ütem számítására alkalmazzuk Az a meghatározó tulajdonsága, hogy ha az eredeti értékek helyére az átlagot helyettesítjük, a szorzatuk értéke nem változik. Számítása: az átlagolandó értékek szorzatából a szorzások számának megfelelő gyököt vonnunk. d.) Kronologikus átlag: akkor alkalmazzuk, ha időszakot akarunk jellemezni, de adataink az időszak rendszeresen előforduló időpontjaira vonatkoznak. Számítása az összeadandóként az első időpont, valamint az utolsó időpont értékének felét és az összes többi időpont teljes értékét kell figyelembe venni és a kapott eredményt osztani kell az időszakok számával. 19. tétel Ismertesse az államháztartás szervezetei beruházási tevékenységének elemzési feladatait! A beruházási tevékenység elemzésének főbb területei: 1. beruházások

összetétele, 2. pénzügyi forrásai, 3. a beruházás egyes szakaszainak gazdaságossága, 4. a beruházásokat jellemző naturális adatok 5. helyi önkormányzatok beruházását jellemző sajátosságok 1. A beruházások összetétele vizsgálható: - nemzetgazdasági - döntési jogkör szerint - anyagi- műszaki összetétel - szakfeladatok - kivitelezés szerint. 2. Pénzügyi források szerinti elemzés: - központi költségvetés - elkülönített állami pénzalap - saját forrás - hitel - EU támogatások 3. Gazdaságosság elemzése: - egyenletesség, ciklikusság vizsgálata - új – folyamatban lévő – befejeződő-e a beruházás - készültségi fokának vizsgálata * műszaki * pénzügyi beruházásra adott időpontig kifizetett összeg Pénzügyi készültségi fok képlete = ------------------------------------------------------ X 100 beruházás teljes kiadása gazdaságossági számításoknál alkalmazható képletek: a) évi átlagos

eredménynövekmény egységnyi ráfordításra jutó nyereségnövekmény = ------------------------------------------beruházási, fejlesztési kiadás b) beruházási, fejlesztési kiadás megtérülési idő = ------------------------------------------évi átlagos eredménynövekmény 4. Naturális adatok felhasználásánál számítható mutatók: - bruttó és nettó fejlesztés - teljesítési viszonyszám - fejlesztési szerkezet összetétele - ellátottsági mutatók 5. Helyi önkormányzatok beruházásainak elemzése: - működtetés, fenntartás elsődlegességének vizsgálata a) működési, fejlesztési kiadások aránya az összes kiadáshoz képest b) ezen arány változása c) működési, fejlesztési kiadások átlagos növekedését d) tervteljesítés mutatóit - önkormányzat által ellátandó kötelező feladatot szolgálnak-e - szakfeladatonkénti beruházás elemzés - tárgyieszköz-csoportok vizsgálata. 20. tétel Ismertesse az államháztartás

makroszintű elemzésének módszereit! Az államháztartás makroszintű elemzési feladatai átfogják annak négy alrendszerét. Ennek megfelelően az elemzés fő információs bázisát: - a központi költségvetés, - az elkülönített állami pénzalapok, - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak, - az önkormányzatok költségvetése, mérlege, teljesítési adatai képezik. Az elemzési módszerek közül jellemző – makro szinten – a változások mértékének és arányának, a strukturális feladatok, valamint a mérlegszerű összefüggések vizsgálata. Az elemzéseknél használatos mutatók pl.: - a bruttó hazai termék (GDP) növekedése, - a fogyasztói áremelkedés, - az államháztartás privatizációs bevételek nélküli hiánya, - az átlagkereset növekedése a közszférában - az állami újraelosztás mértéke ( az államháztartás konszolidált összes kiadása az adott évi GDP-hez viszonyítva), - az állami jövedelem központosítás

mértéke ( az államháztartás konszolidált összes bevétele az adott évi GDP-hez viszonyítva. A makroszintű költségvetési elemzések elsősorban a parlamenti, kormányzati munkában, továbbá tudományos intézetek, műhelyek profiljába illeszkednek. Ez a központi ellenőrző szervek (pl. ÁSZ ) munkájának is szerves része 21. tétel Ismertesse az élelmezési tevékenység elemzési feladatait és az ebből nyerhető következtetések körét! Legfontosabb elemzési feladatok: 1. a tápanyagérték, 2. a változatosság és 3. az élelmezési kiadások alakulásának vizsgálata 1. Az élelmezés tápanyagértékének elemzése: Az élelmezést nyújtó intézmények számára az egészségügyi előírások tartalmazzák a korcsoportonkénti energiaszükségletet. Az előírt energiaszükséglet kielégítésének megfelelő összetétele: - fehérje: 12-18 % - zsír: 25-4 % - szénhidrát: 37-63 % között. A szükséges összetétel ismeretében az ételek

tényleges tápértéke – összehasonlítás alapján – értékelhető. 2. Az élelmezés változatosságának elemzése: Az étrend szerint felszolgált ételeket ételféleségenként kell csoportosítani pl.: - levesek / l - főzelékek / f - húsételek / h - köretek / k Az élelmezés változatosságának méréséhez szükséges: - az adott ételféleségek száma, ( f ) valamint - az adott étel előfordulásának adata. ( e ) Változatossági mutató számítható: - egy ételcsoportra, pl. köret k f (4 féle formában) V k = --------- x 100 k e (8 alkalommal a havi étrendben) - étrend egészére ( mint átlagos változatosság). lf+f f+hf+kf V á = -------------------------- x 100 le+fe+he+ke Az étrend egészének változatosságát mutatja, az egyes ételcsoportok változatosságának átlagaként. A változatossági mutató számításának jellemzői: - célszerű legalább egy hónap étrendjét bevonni a vizsgálatba, - megalapozottabb, ha az éven belüli

elemzés kiterjed egy változatosság szempontjából erősebb, és gyengébb hónapra is - az étkezések közül az ebédek alkalmasak a megfigyelésre 3. Az élelmezési kiadások elemzése: Alapvető elemzési módszer az összehasonlítás, amelynél a viszonyítási alap lehet: - az élelmezési előirányzat, illetve - az előző évek élelmezési kiadásai. Az előirányzat és a tényleges kiadások közötti eltérés okát az elemzőnek fel kell tárnia. Az elemzésnél vizsgálandó az egy ellátottra jutó tényleges felhasználás és a norma viszonya. A naponkénti összehasonlítás információt szolgáltat: - az eltérés mértékéről, jellegéről - az élelmezési tevékenység helyzetéről. 22.tétel Mutassa be az államháztartás szervezetei likviditási helyzetét bemutató elemzési módszereket! 1. A pénzügyi helyzet folyamatos elemzése: A hatékony gazdálkodás, a működési zavarok elkerülése érdekében fontos a likviditás évközi

folyamatának figyelemmel kísérése. A viszonyítás alapja a finanszírozási terv. A finanszírozást, illetve a pénzeszközök felhasználását időszakokra bontva lehet összehasonlítani. Felhasználások (kiadások) A képlet = ---------------------------------------Források (bevételek) Ha a mutató 1-nél nagyobb érték, akkor az likviditási gondokat jelez. 2. A követelések és kötelezettségek elemzése: Követeléseknél az elemzés szempontjai: - hogyan alakult az egyes követelésfajták állománya és összetétele - milyen összetételű adósokkal, vevőkkel szemben állnak fenn a követelések - milyen a fizetési határidőn belüli, - túli követelések aránya követelések áruszállításból és szolgáltatásból – áfa átlagos vevő kintlevőségi futamidő = ---------------------------------------------------------------egy napra jutó kiadási előirányzat Azt mutatja meg, hogy a vevői kinnlevőségek hány napi működést finanszíroznak.

Kötelezettségek elemzése kiterjedhet: - a kötelezettségek összetételére, annak változására o állammal szembeni tartozás o TB alapokkal szembeni tartozás o egyéb tartozásállomány - fizetési határidő szerinti alakulására o 30 nap alatti o 30-60 nap közötti o 60 napon túli o átütemezett tartozás 3. A pénz időértékének figyelembevétele Alapgondolat az, hogy egységnyi mai pénz többet ér, mint egységnyi jövőbeni pénz. Ebből indul ki az ún. annuitás számítás, amely akkor alkalmazható, amikor:  meghatározott ideig,  egyenlő időközönként,  azonos nagyságú források képződnek, illetve  azonos nagyságú kifizetések jelentkeznek. Az annuitás azonos nagyságú összegekkel, egy kamatlábbal és az időszakokkal (évekkel) számol. A pénz reálértékének változása kiszűrhető az inflációs hatások figyelembevételével. Erre az indexszámítás módszere a legalkalmasabb: Nominálérték Reálérték =

---------------------Inflációs ráta 23. tétel Ismertesse az elemzés statisztikai eszközeit! Az elemzés statisztikai módszerei: 1. Sorok - csoportosító sorok fajtája: minőségi, mennyiségi, területi, idősorok összegező adatok, rész-egész viszony - összehasonlító sorok: időbeli vagy térbeli nem összegezhetők - leíró sorok: különböző fajta, különböző mértékegységű adatok 2. Táblák - egyszerű tábla két összehasonlító, vagy egy összehasonlító és leíró sort tartalmaz - csoportosító tábla összehasonlító vagy leíró és egy csoportosító sort tartalmaz - kombinációs tábla legalább két csoportosító sort tartalmaz Táblakészítés fő szabályi:  legyen címe, foglalja össze a tábla tartalmát  megfelelő sorok és oszlopok tartalmát szabatosan meg kell fogalmazni  mértékegység megadása 3. Viszonyszámok: V= viszonyítandó mennyiség/viszonyítás alapja - megoszlási viszonyszám  Vm = egy részre

vonatkozó adat/egészre vonatkozó adat * 100 - koordinációs viszonyszám  Vk =viszonyítandó részre vonatkozó adat / viszonyítás alapjául szolgáló rész adata *100 - dinamikus viszonyszám  Vd = beszámolási időszak adata / bázis időszak adata * 100 Egyéb összehasonlító viszonyszámok - tervteljesítési viszonyszám  Vtt = tárgyidőszak tényszáma /tárgyidőszak tervszáma * 100 - területi viszonyszám - összehasonlító viszonyszám - sajátos viszonyszám - intenzitási viszonyszám 4. Középértékek:  átlagok  egyszerű számtani átlag: Szá = átlagolandó összeg/ átlagolandó értékek száma  harmonikus átlag: Há = átlagolandó értékek száma / átlagolandó értékek reciprokának összege  mértani átlag: az átlagolandó értékek szorzatából a szorzások számának megfelelő gyököt vonunk  kronologikus átlag: összeadandóként az első időpont, valamint az utolsó időpont értékének felét és az

összes többi időpont értékének felét és az összes többi időpont teljes értékét kell figyelembe venni és a kapott eredményt osztani az időszakok számával – helyzeti középértékek: módusz medián 5. Szóródás számítása Az egyes értékek egymástól és az átlagtól is eltérnek.  a szóródás terjedelme  az átlagos eltérés  szórás  relatív szórás  átlagos különbség 6. Indexek  értékindex Éi =beszámolási időszak együttes értéke / bázisidőszak együttes összege  volumenindex bázis súlyozású volumenindex= beszámolási időszak mennyiségei bázisidőszak egységárain / bázisidőszak mennyiségei beszámolási időszak egységárain  árindex 7. Láncbehelyettesítés szorzatként képzett (képezhető) értékek eltérésének összehasonlítása 8. Standardizálás főátlagokat részátlagok súlyozott számtani átlagait hasonlítjuk 9. Grafikus ábrázolás o mértani o térképen alapuló o

figurális 24. tétel Milyen következtetéseket lehet levonni a készletek forgási sebességének elemzése során ? Készletek forgási sebessége a készletmozgásokat vizsgálja, azok hatását méri fel. A készletmozgások készletállományra kifejtett hatásának mutatószámai: 1. fordulatok száma, 2. forgási sebesség 1. Fordulatok száma: Azt fejezi ki, hogy az anyagfelhasználás, vagy árbevétel eléréséhez az átlagkészletnek hányszor kell megfordulnia. Számítása: Fordulatok száma éves anyagfelhasználás = ----------------------------átlagkészlet Értékelése: A gazdálkodás szempontjából a mutatószám nagyobb értéke, illetve időbeli összehasonlításnál annak növekedése kedvező. A mutatószám nagy értéke azért előnyös, mert: - kisebb értékű átlagkészlet mellett éri el a költségvetési szerv az anyagfelhasználást, illetve az árbevételt - kevesebb összegű pénzlekötést jelent, - kisebb tárolókapacitásról kell

gondoskodni. 2. Forgási sebesség: Azt fejezi ki, hogy adott anyagfelhasználást, vagy adott árbevételt átlagosan hány napi felhasználásnak megfelelő készletértékkel lehet elérni. Számítása: üzemelési napok száma Forgási sebesség = ----------------------------fordulatok száma üzemelési napok száma Forgási sebesség = ------------------------------éves anyagfelhasználás átlagkészlet üzemelési napok száma x átlagkészlet Forgási sebesség = ---------------------------------------------éves anyagfelhasználás átlagkészlet Forgási sebesség = --------------------------1 napi anyagfelhasználás Értékelése: A készletgazdálkodásban a napokban kifejezett forgási sebesség alacsonyabb értéke, illetve időbeli összehasonlításnál a napok számának csökkenése általában a kedvező. Az alacsonyabb adat ugyanis azt jelzi, hogy a készletek átlagos tárolási ideje rövidebb. 25.tétel Mutassa be a beruházásokkal kapcsolatos döntés

előkészítési módszertant!