Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » A faktorálás

FAKTORÁLÁS Beadandó Banktan c. tantárgyhoz Magyarországon a faktorálás komoly jövő előtt áll. Ezt a jövőt részben a munka- és kockázatmegosztás erősödő igénye, valamint a vállalatok, az exportőrök likviditásra való törekvése al apozza me g. E l ikviditási i gény az t parancsolja, h ogy v ásárolj h itelbe é s ad j e l készpénzért! A t ízparancsolatba i llő követelmény így leírva könnyű feladatnak tűnik, de aki már egyszer is próbált a konvertibilis devizájú exportpiacokon üzletet kötni, az tudja hogy e feladatnak közvetlenül eleget tenni milyen nehéz. Méghozzá magából a fe ladatból fakadóan, hiszen az adásvétel láncolatában a kereskedő, de még az iparos is hol eladó, hol vevő. Így amikor elad, ellentétes az érdeke, mint amikor vesz máskor meg fordítva. Ki kellett tehát alakulnia egy olyan pénzügyi szereplőnek, akinek az a fő tevékenysége, hogy ezt a dilemmát feloldja. Ilyen gazdasági-pénzügyi

szereplőnek, akinek az a fő tevékenysége, hogy helyzetet teremtve, mi ntha “ mérget v ehetne ar ra, h ogy a k övetelése b efolyik”, azaz mi ntha már a kiszállítás pillanatában biztos készpénzért adott volna el. Pedig a faktorálás éppen a bankári biztosítékokkal nem fedezett, azaz nyitott kiszállításokra kívánja a biztosítékot és a finanszírozást szolgáltatni. A faktoring múltja A középkori német kereskedőházak tengerentúli kirendeltségekkel is rendelkeztek, ezeket a kereskedelmi kirendeltségeket a képviselők (faktorok) vezették. A kereskedőház érdekeinek érvényesítését úgy segítették, hogy ismerték a helyi törvényeket, kereskedelmi szokásokat és az ügyfelek fizetőképességét. A X VIII–XIX. s zázadban a n émet, i lletve an gol t extilipar é s k ereskedelem r évén É szakAmerikában kialakultak az úgynevezett “faktorházak” Ezek az ügynökségek bizományosi bázisként átvették az árut, vállalták

továbbá a tárolásból, az eladásból és a vevő nemfizetési kockázatából adódó terheket. Lassanként a tevékenységi kö rükbe kerültek az előfinanszírozási feladatok is. Az USA-ban a faktoring szabályait először az 1889-es faktortörvény határozta meg. Ettől az időponttól kezdődött az áru fizikális birtoklásával összekapcsolódott úgynevezett tradicionális ügynöki faktoring átalakulása a napjainkban használatos finanszírozási faktoringgá, melyben a tárolási és eladási funkciók megszűntek. A faktoring fogalma és jogszabályi háttere A definíció szerint a faktoring a szállító és vevő közötti kereskedelmi megállapodásban meghatározott, fizetési haladékkal rendelkező számlaköveteléseknek ellenérték fejében harmadik félre – a faktorra – történő engedményezése. Az előbbi meghatározáson kívül a faktoring lényegéhez tartozik továbbá az adott szállító – áruszállításból és szolgáltatásból

eredő – számlaköveteléseinek speciális pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végző szervezet – a faktor – által történő folyamatos megvásárlása és szükség szerinti előfinanszírozása. A fenti definíciók a mai joggyakorlatban azt jelentik, hogy a számlaköveteléseket lejárat előtti, meghatározott finanszírozási feltételekkel – általában visszkereset mellett – megvásárolják. A visszkereset kikötése annyit tesz, hogy a faktor a kötelezett nemfizetése esetén kérheti az engedményező szállítótól – a követelés visszaengedményezése mellett – a szállító részére általa átutalt összeg, illetőleg járulékok megfizetését. Faktorálásnak az UNIDROIT Egyezménnyel összhangban azt a szolgáltatást nevezhetjük, amely az alábbi négy lehetséges szolgáltatás közül legalább kettőt magában foglal: a. a szállító megelőlegezése, b. könyvelés, c. kinnlevőségek beszedése, d. a vevő nemfizetési, késedelmes

fizetési kockázatának átvállalása. A faktor a kereskedelmi konstrukció és az abban részt vevő cégek bonitása (pénzügyi szempontú osztályzása) szerint határozza meg, hogy az adott szállító-vevő kapcsolatban, az említett lehetséges tevékenységek közül melyek elvégzését vállalja. 1 A faktoring a Polgári Törvénykönyvünk szerint nem nevesített szerződésfajta, így ezeknél az ügyleteknél a Ptk.-nak az engedményezésre és tartozásátvállalásra (Ptk 328–333 §) vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az engedményezés során az engedményező a kötelezettel szembeni követelését az engedményesre ruházza, így a követelés új jogosultja az engedményes, a régi jogosult pedig az engedményező helyébe lép. Az engedményezés tárgya tekintetében a Ptk azt a korlátozást tartalmazza, hogy tilos engedményezni a jogosult személyhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja.

Az engedményezéshez nincs szükség a kötelezett hozzájárulására, de annak érvényessége a kötelezett – elévülést m egszakító – értesítésétől függ, ami azt jelenti, hogy az engedményezés a lapjául s zolgáló m egállapodás a k ötelezett é rtesítése n élkül érvénytelen. Ebben a kérdésben a jogalkalmazók megosztottak, de a gyakorlatban ennek ritkán van jelentősége, hiszen az engedményesnek alapvető érdeke, hogy az engedményező értesítse a kötelezettet az engedményezésről. Az értesítéssel kapcsolatban mindenképpen fontos megjegyezni, h ogy a k ötelezett a k étszeres t eljesítés v eszélyének t eszi k i m agát, h a a nnak ellenére teljesít, hogy az engedményezésről történő értesítés nem az engedményezőtől származik. Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító kezességből és zálogjogból eredő jogok is. Tekintettel arra, hogy a Ptk csak a zálogjogot és a kezességet

nevezi me g o lyan j ogokként, ame lyek át szállnak az e ngedményesre, a g yakorlatban biztosítékként gyakran alkalmazott opciós jog már nem illeti meg az engedményest. A k ötelezett az e ngedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat é s beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értékesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. Így a kötelezett hivatkozhat az alapszerződés érvénytelenségére vagy arra, hogy a követelés létre sem jött, viszont nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely az engedményes és az engedményező közti jogviszonyra vonatkozik. A kötelezett beszámíthatja az ellenköveteléseit is, feltéve ha azok a beszámítás feltételeinek megfelelnek, azaz egyneműek és már lejártak. Előzőeken túl a kifogáshoz és a beszámításhoz az i s s zükséges, h ogy az ok j ogalapja az é rtesítéskor má r fe nnálljon. E z a szabály a faktorálást megnehezíti, mivel

lehetőséget ad a kötelezettnek, hogy az engedményes ellen forduljon anélkül, hogy a kötelezettnek az eredeti jogviszonyhoz köze lenne. Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért, az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig kezesként felel, ha a követelést kifejezetten nem bizonytalan követelésként ruházta az engedményesre, vagy a felelősséget egyébként n em zá rta ki . E z a Ptk.-nak s zintén o lyan r endelkezése, ame lyet az engedményezési szerződés megkötése során szem előtt kell tartani. UNIDROIT Egyezmény A nemzetközi követelésvételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről az 1997. évi LXXXV törvény rendelkezik Ezt az egyezményt csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a szállító és a vevő székhelye különböző országban van. Az egyezmény alkalmazásának további feltétele, hogy a szállító, a vevő és a faktor székhelyének o

rszágai az e gyezményhez c satlakoztak, i lletve m ind a s zállítási, mi nd a faktoringszerződés tekintetében egy szerződő ország joga legyen irányadó. Finanszírozási faktoring A finanszírozási (ún. “kétlábas”) faktoringot alapvetően hasonló nagyságrendű, azonos kereskedelmi pozícióval rendelkező, egymással folyamatos és jelentős volumenű szállító-vevő kapcsolatban álló partnerek al kalmazzák. E z a s peciális faktoringügylet olyan finanszírozási lehetőség, amelynek során a faktor partnerei részére a faktoringra jellemző rulírozó jelleggel finanszírozási keret áll rendelkezésre. A faktor e keret terhére fogadja és faktorálja a 2 számlákat. A faktor mind a szállító, mind a vevő (kötelezett) bonitását megvizsgálja, és mindkét fél hitelképességét figyelembe véve állapítja meg azt a hitelkeretet, amely alapján a szállítóval és a vevővel a keretszerződés egyaránt megköthető. E forma előnyös a

szállító számára, hiszen biztos forrást jelent azáltal, hogy a faktor rendszeresen faktorálja – az adott keretösszegen belül – a számlákat, így időben jut pénzéhez, és a faktor közbeiktatásával kiküszöböli a késve fizetés kockázatát. Azért is előnyös e forma, mert tervezhetőbbé válnak az árbevételek, ennek okán pedig javul a cég likviditása. Ugyanakkor a vevőnek is megéri e formát alkalmazni, mert elvárhatja szállítójától a fizetési haladékot an élkül, h ogy e zzel l ikviditási p roblémát o kozna. További előny, hogy a kamatköltségek megosztása révén kedvező finanszírozási lehetőséghez juthat, mivel a faktoring-keretszerződés határozatlan időre szól. Azért is előnyös a vevőnek a finanszírozási faktoring módszerét használni, mert piaci pozíciójától fü ggetlenül határozhatja meg, i lletve egységesítheti kereskedelmi szerződéskötési rendszerét, és szállítói sem fogják telefonon zavarni a

határidő előtti “kivételes” fizetési igényükkel. Szerződés szerinti lebonyolítás 1. A szállító és a vevő megállapodik a számlakövetelés faktorálásáról 2. A faktor megvizsgálja mindkét partner hitelképességét 3. A finanszírozási keretösszeg és a futamidő – a faktor által vállalt finanszírozás időtartama – rögzítése után a faktor szerződést köt mind a szállítóval, mind a vevővel. 4. A faktor megvásárolja a vevő által igazolt számlát, és előlegként átutalja a számlaösszegnek a me gállapodásban r ögzített r észét – általában a s zámlaösszeg 80%-át – a szállítónak. 5. Legkésőbb a faktoringszerződés szerinti esedékességkor, vagyis a futamidő lejáratakor a vevő fizet a faktornak. 6. A faktor elszámol mind a szállítóval, mind pedig a vevővel 7. A faktor a fizetést követően szabaddá vált keretösszeg erejéig új számlát vásárol meg a szállítótól. Költségek A szállítót

terhelő költségek: • Kezelési költség: A számla értékének meghatározott százaléka. • Faktoringdíj: A számla értékének meghatározott százaléka a futamidő függvényében. • Kamat: Általában a finanszírozott összeg után az előleg átutalásától a számla esedékességéig fizetendő kamat. • Keret rendelkezésre tartási jutalék: A napi ki nem használt keretösszegek után számított kamat a szerződés kezdetétől annak megszűnéséig. A vevőt terhelő költségek: • Kamat: Általában a finanszírozott összeg után a számla esedékességétől a vevő fizetéséig, de maximum a futamidő végéig számított kamat. • Késedelmi kamat: Késedelemben lévő összeg után a faktoring-futamidő lejártától a vevő fizetéséig terjedő időre számított késedelmi kamat. Példa az elszámolására Számla összege Finanszírozott összeg (80 %) Finanszírozás napja Számla esedékessége A tervezett futamidő Tervezett lejárat Vevő

teljesítésének napja 100 000 Ft 80 000 Ft 1998. 04 24 1998. 05 05 60 nap 1998. 06 23 1998. 05 12 3 Szállító által fizetett költségek Kezelési költség: számla összegének 0,1%-a 100 Ft Faktoringdíj: számla összegének 1%-a 1000 Ft Kamat: a finanszírozott összeg után évi 14% 342 Ft Összesen: 1442 Ft Figyelembe véve azt, hogy a számla összegéből csak 80%-ot utaltak át a szállítónak, így visszajár neki 20 000 Ft – 1442 Ft = 18 558 Ft. A vevő által fizetett költség A s zámlaesedékességtől a finanszírozott összeg után a fizetés napjáig számított évi 22% kamat 342 Ft A fenti ügylet teljes költségének kiszámítása nehézséget okozhat az ügyfél számára, mert a faktoringügyletek e setén a p énzügyi i ntézményeknek n em k ell me gadniuk a fi nanszírozás valamennyi költségét. A faktorszerződés fajtái A maturity (lejárati, esedékességi) faktorszerződés Feltételei szerint a faktor az előre megállapodott

lejárati napon fizetni tartozik, függetlenül attól, hogy neki fizettek-e vagy sem. E szerződésben adott viszonylatra, ezen belül adott vevőkre (importőrökre) keretösszegeket határoznak meg. Ezek megállapításánál figyelembe veszik - a halasztott fizetések N napi futamidejét, - a vevő részére történő kiszállítások ütemezését, - az adott vevővel tervezett teljes éves forgalmat. Ezekből határozzák meg az adott vevőre vonatkozó átlagos követelésállományt: KÁ=F/N, ahol KÁ= az adott vevőre vonatkozó átlagos követelésállomány, F= a tervezett éves forgalom, N= a futamidő napokban. A k épletet cs ak folyamatos k iszállításoknál l ehet az át lagos k övetelésállomány meghatározására alkalmazni. Tudnunk kell azt, hogy az esedékesség napján a faktor a vevő helyett csak akkor fizet, ha a vevő anyagi helyzetében állt be olyan kedvezőtlen fordulat, ami miatt nem tud fizetni. A faktorálás c sak a g azdasági k ockázatokat fe

dezi, d e n em t artoznak i de az ú n. p olitikai kockázatok, mint pl. háború A maturity faktorálás történhet visszkereset nélkül, ill ritkábban visszkeresettel. A visszkereset nélküli faktorálásnál a kifizetett összeg az exportőrtől akkor sem követelhető vissza, ha a kötelezett, az importőr, végül is nem fizetne. A visszkeresettel megállapodott faktorálásnál az összeg természetesen visszakövetelhető. Az ügynöki (agent) faktorálás A faktor szó eredetileg ügynököt, bizományost jelentett. Az exportőrnek azért volt szüksége az importőr országában a faktorra, mert ő volt az, aki nemcsak a helyi szükségleteket ismerte, hanem a vevők pénzügyi helyzetét, azok fizetési morálját is fel tudta becsülni. 4 A garancia- (guarantee) és vételi (purchase) faktorálás E s zázad h úszas é veiben az E gyesült Á llamokban a fak tor k ét s zolgáltatást n yújtott: a hitelben eladott áruk számláját megelőlegezte, vagy a

kockázatot a vevő nemfizetéséért, feltéve, hogy a hitelnyújtáshoz ő előzőleg hozzájárult. Ezt nevezzük garanciafaktorálásnak A garanciafaktorálás n em volt más , mi nt a h itelbiztosítás e gy fo rmája. A 30 -as é vekben ki i s váltotta az amerikai biztosítótársaságok ellenakcióját, akik szakmájukba való illetéktelen beavatkozásnak tekintették a faktorok említett vállalásai és elérték, hogy a garanciafaktorálást ab ba k ell h agyni. H elyette a z e ddigi fak torok i nkább me gvásárolták a rövid lejáratú követeléseket, a vevő fizetési kockázatát saját számlára, visszkereset nélkül átvállalták. Ezt nevezzük vételi (purchase) faktorálásnak A faktoring további fajtái Belföldi faktoring: Az ügyletben részt vevő szállító, faktor és vevő székhelye ugyanabban az országban van. Direkt faktoring: A hagyományos, négyszereplős faktoring (eladó, vevő, exportfaktor, importfaktor) me llett a nemzetközi g yakorlatban

me gtalálható a direkt f aktoring i s, ah ol a z eladón és a vevőn kívül csak egy faktor szerepel. Ez általában azokban az országokban fordul elő, ahol az egyik országbéli faktor képes elbírálni a gyakran azonos nyelvet beszélő másik országban lévő vevő fizetőképességét. Teljes körű vagy old line faktoring: Mindig tartalmazza a vevő nemfizetési kockázatának az átvállalását és a számlák nyilvántartását. Nem valódi faktoring: Minden esetben hiányzik a vevő nemfizetési kockázatának átvállalása Nemzetközi faktoring 1. Exportfaktoring A magyar exportőr cégek gyakran találják szemben magukat olyan akadályokkal, amelyek exportjuk növelését gátolják. Az egyik nehézség az, hogy vevőikről nincsenek hiteles információik, és mivel gyakran kell sima átutalásos fizetési módba beleegyezniük, a vevő nemfizetésének kockázata magas. Talán még fontosabb, hogy az exportőr likviditási problémái korlátozzák a kivitel

bővülését. A külföldi gyakorlatnak megfelelően a magyar eladók is sokszor kényszerülnek rövid lejáratú, 30–90 napos kereskedelmi hiteleket nyújtani vevőiknek. A már “megkeresett”, de még be nem folyt pénz okozta likviditási gondok az újratermelés akadályaivá válnak. Előnyei: a. teljes fizetési garancia az előzetesen jóváhagyott vevőkre a nem kereskedelmi vitából és nem vis maiorból eredő nemfizetés esetére, b. nagyobb l ikviditás a z e xportszámlákra f izetett 8 0%-os előlegek által, a faktoringfinanszírozás a forgalommal automatikusan növekszik, így a forgalomnak megfelelő finanszírozással nem lép fel likviditási nehézség, c. az előlegfizetések révén kiküszöbölhető a külföldről jövő fizetések átfutási ideje, d. késedelmes fizetéskor a követelés behajtását a vevő országában működő faktor végzi el, e. javítja az exportőr versenyhelyzetét, mivel a faktorálás nyújtotta fizetési garancia

lehetővé teszi az exportőrök számára az akkreditívről való lemondást és a sima átutalási mód elfogadását, f. az adminisztráció csökken, hiszen az exportkövetelések nyilvántartását a faktorok veszik át. 5 Előfeltételei: a. b. c. d. folyamatos exportőr-importőr kapcsolat, a faktorálásra felajánlott követelések nem lehetnek lejártak, éves szinten a faktor által minimálisan meghatározott forgalom, nyitva szállítás. Költségei: Az exportfaktorálás költségei három tényezőből tevődnek össze: a. az importőr minősítése a kért hitelkeretösszeg százalékában, b. a faktorálás nyújtotta szolgáltatások díja (faktoringdíj) a számla értékének százalékában, c. a megelőlegezett összegek után számított kamat Az exportfaktoring ügylet lebonyolítása 1. Az exportőr megállapodik az exportfaktorral követelései faktorálásáról 2. Az exportfaktor megbízása alapján az importfaktor megvizsgálja az importőr

hitelképességét, kedvező minősítés esetén garanciát vállal az importőr fizetéseiért. 3. Az exportőr kiszállítja az árut, és a számlamásolatot eljuttatja az exportfaktornak 4. Az exportfaktor azonnal kifizeti a számla értékének 80%-át az exportőrnek, és a számlamásolatot továbbítja az importfaktornak. 5. Esedékességkor az importőr az importfaktornak fizeti ki a követelés összegét, amennyiben ez nem történik meg, az importfaktor behajtja a követelést. 6. Amennyiben a követelésbehajtás 90 napig nem vezet eredményre, az importfaktor fizet, feltéve hogy a szállító és a vevő között nem áll fenn kereskedelmi vita. 7. Az importfaktor átutalja a követelés összegét az exportfaktornak 8. Az exportfaktor elszámol az exportőrrel 2. Importfaktoring Az i mportfaktorálás s zabályai me gegyeznek az exportfaktoráláséval, az zal a k ülönbséggel, hogy az importőr lesz a magyar vállalat, a belföldi faktor pedig az importfaktor. Az

ilyen kapcsolat lényege, hogy a belföldi faktor minősíti az importőrt és az előzetes minősítés eredményeként garanciát vállal az importőr fizetéseiért. Az importfaktorálás révén az importőr mentesülhet az akkreditíves fizetési mód és az azzal járó költségek alól, mivel az importfaktor garanciája elegendő biztosítékot jelent az exportőr számára. Az importfaktoringnak a vevő számára nincsenek direkt költségei, hiszen az előfinanszírozás költségei az exportőrnél jelentkeznek. Az importfaktoring ügylet lebonyolítása 1. Az exportfaktor tájékoztatja az importfaktort az exportőrről, aki követeléseit faktoráltatni akarja, valamint az exportőr kéréséről, ami lehet csak a követelések beszedése, vagy az importőr minősítése és fizetési kockázatának átvállalása is. Az exportfaktor a h itelkockázat át vállalásával j áró me gbízás e setén h itelkeretjóváhagyási kérelmet terjeszt elő. 2. Az importfaktor

minősíti az importőrt a számlavezető bankjának információja és saját minősítőrendszere alapján. Az importfaktor az általa jóváhagyott összegig garanciát vállal, ami azt jelenti, hogy az importőr fizetésképtelensége esetén ő fog helyette fizetni. A z i mportfaktor a jóváhagyott ö sszeget közli a z e xportfaktorral, a z ö sszeg teljes elutasítása esetén röviden közli az indokot is. 3. Exportfaktor egy átruházó nyilatkozat kíséretében fizikailag és az elektronikus rendszeren is továbbítja az importőrnek az exportőr által benyújtott számlákat. Az importfaktor nyilvántartásba veszi a számlákat, és figyelemmel kíséri a számlák esedékességét. 6 4. Amennyiben az importőr az esedékességkor fizet az importfaktornak, úgy az importfaktor tájékoztatja erről az exportfaktort, és továbbutalja a z összeget a z exportfaktornak. 5. Amennyiben az importőr nem fizet, az importfaktor fizetési felszólításokat küld az

importőrnek a kialakított standard eljárás szerint, illetve megpróbálja megtudni a nemfizetés okát. 6. Amennyiben az importőr kereskedelmi v ita miatt n em fi zet, az i mportfaktor tájékoztatja az exportfaktort. Az importfaktor az exportőr költségére pert indíthat az importőr ellen. 7. Amennyiben az importőr fizetésképtelenség miatt nem fizet, úgy az importfaktor az általa jóváhagyott összeg erejéig kifizeti a számlák ellenértékét az esedékességet követő 90. napon, és saját nevében eljár az importőr ellen a követelés minél nagyobb összegű behajtása céljából. Áru Exportőr Importőr 1 példány eredeti számla 1 példány eredeti számla pénz pénz pénz Exportfaktor Importfaktor 1 példány eredeti számla A faktorálás folyamatábrája A faktorálás feltételei Faktoringtevékenységet a Hpt. szabályozása szerint pénzügyi intézmények – hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások – végezhetnek. A Hpt. 1997

január 1-jei hatálybalépésekor az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet nyilvántartásában szereplő pénzügyi szolgáltatást – így a faktoringszolgáltatást – végzők 1998. december 31-ig a korábban hatályos jogszabályok által előírt feltételek mellett végezhetik a faktorálást. Egy vállalkozás hiába kapja meg azonban a működés megkezdéséhez szükséges engedélyeket, tevékenységét eredményesen csak akkor tudja folytatni, ha hosszú távon képes t evékenysége fi nanszírozására. A z a jogszabályi r endelkezés, h ogy a pénzügyi vállalkozásokként működő faktorcégek csak a saját tőke erejéig fogadhatnak el a nyilvánosságtól visszafizetendő pénzeszközt, erőteljesen korlátozza forrásszerzési lehetőségeiket, különösen kötvénykibocsátásukat. E korlátozás következtében a faktorcégek számára k étféle me goldás k ínálkozik, h a a fak toringtevékenységhez a fo rrást h osszú távon biztosítani

szeretnék. Az egyik megoldás az, hogy a faktorcég szakosított hitelintézetként jön létre vagy azzá alakul át, a másik pedig, hogy a faktorcég egy hitelintézettel alakít ki olyan kölcsönös előnyökön alapuló együttműködést, amely hosszú távon biztosítja tevékenysége finanszírozását. Figyelembe véve, hogy a faktoringban rejlő lehetőségek jelenleg csak kismértékben kihasználtak, a z elkövetkezendő években arra lehet számítani, hogy egyre több pénzügyi intézmény áll az ügyfelek rendelkezésére faktoringszolgáltatással. 7 Követeléseladás Hitelt érdemlő számlák Míg a faktorálás kifejezés a magyar gyakorlatban eddig inkább a kétes, nagyrészt behajthatatlan és már lejárt követelések megvásárlása kapcsán vált ismertté, ma ez utóbbi tevékenységet divatosabb work outnak vagy követeléskezelésnek nevezni, s faktorálásnak inkább a l e n em j árt, e gyébként j ó kö vetelések m egvételét m ondják. A n

agy é s h itelképes vevőknek szállító vállalkozások vehetik igénybe ezt a szolgáltatást, aminek köszönhetően - ha és amikor akarják - számláik értékének nagyobb részét előre rögzített kereten belül, még aznap vagy másnap kifizettethetik a velük keretszerződést kötő faktorcéggel. Amikor esedékessé válik, hogy a vevő kifizesse a számlát, az ellenérték a faktorálónak jár - rá engedményezte a zt a z eladó -, így nála landol a meg nem előlegezett rész (mintegy 20 százalék) is, amit továbbad a szállítónak, miután levonja belőle a meghitelezett időszakra jutó kamatot és a szolgáltatás díját. Ám ha a vevő késik a fizetéssel, a késedelmi kamatot is a szállítótól vonják le, az ő dolga lesz azután, hogy a vevőjével kötbéren vitatkozzon, ha erejéből telik. Nem mindegy, kamatszerűen (havonta) vagy az igénybevétel idejétől függetlenül meghatározott százalékos mértékben számítják-e fel a faktordíjat

(ami a meghitelezett időszakra jutó kamaton felül terheli a faktorügyleteket). A Sigma Faktoring Rt-nél, mint Pongrác László igazgatósági elnök elmondta, ez a díj a faktorált számla lejáratáig hátralévő időtől független, a számlaösszeg 0,5-1,5 százaléka. A Budapest Bank (BB) Rt belföldi számlák fak torálásánál u gyanilyen h atárok k özötti d íjat al kalmaz (a mé rtéket b efolyásolja a partnerek megítélésén kívül a lejárati idő és a számlaérték is), exportügyleteknél pedig a számlaérték 0, 8-2 s zázalékát k éri. A K ereskedelmi é s H itelbank (K&H) Rt -nél a b efogadott követelés jellemzően 1,5 százaléka jár a banknak. Más faktorálóknál a szolgáltatás díja kamatszerű, például a Daewoo Bank Rt.-nél általában havi 1 ezrelék, a Magyar Factor Rt-nél havi 0, 2-2 s zázalék (a t ipikus é rték a h avi 0, 8 százalék). D e e ltérések vannak a fak torálók között abban is, mekkora hányadot

hajlandóak a számlaértékből azonnal kifizetni: 80 százalék a szokásos, s magasnak számít a Daewoonál alkalmazott 90 százalék. A faktoráló és a számláit leszámítoltatni kívánó szállító között a keretszerződés a jellemző, de előfordul alkalmi faktorálás is - bár e zt inkább számlavásárlásnak vagy l eszámítolásnak nevezik. Csak rendszeres kapcsolatban álló szállító és vevő között kiállított számlákat szoktak faktorálásra elfogadni. A faktoráló biztonságát növelheti az ügyfél bankszámlájának ismerete: a K&H például csak akkor hajlandó faktorálni, ha a számlaügylet két szereplője közül legalább az egyiknek a számlája nála van. A BB azt kéri, a faktoráltató nyisson legalább egy második számlát a banknál. Magyarországon jelenleg öt-hat nagyobb specializált vállalkozás vagy bank foglalkozik le nem járt, jónak látszó követelések megvételével. A nem bankként faktorálók persze saját

tőkéjükből aligha lennének képesek megelőlegezni ügyfeleik számláit: az ilyen vállalkozások mögött is egy vagy több bank áll, tulajdonképpen annak a hitelét közvetítik. A faktoráló azért fizeti ki előre a később esedékes számlakövetelés nagy részét, mert nem a szállító - gyakran csekély alaptőkéjű, kockázatos adósnak számító kisvállalkozás - kockázatát kell mérlegelnie, hanem a neki tartozó nagy és megbízható vevő cég nemfizetésének rizikóját. E pénzügyi szolgáltatás a szakemberek szerint a termelésüket gyorsan növelő, forgóeszközhiánnyal küszködő kicsi és közepes cégeken kívül jól jöhet a gazdálkodási nehézségekkel küzdő nagyobbaknak is, hiszen így legalább a visszaigazolt szállításaik után hitelpótlékhoz juthatnak, ha vevőjük megbízható. 8 Forrás Gellért Andor: Banküzletek Kozma Nóra: Nemzetközi faktoring HVG Internet oldalak a faktoring témában 9