Alapadatok
Év, oldalszám:2007, 3 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:65
Feltöltve:2011. március 20.
Méret:39 KB
Intézmény:
-
Megjegyzés:
Csatolmány:-
Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!
Értékelések
Nincs még értékelés. Legyél Te az első!Legnépszerűbb doksik ebben a kategóriában
Tartalmi kivonat
Dr. Ringer Árpád Barlangok és régészeti lel helyek Barlangászat és régészettudomány A barlangok és barlangszer képz dmények, k fülkék és sziklaereszek világszerte számos tudomány érdekl désének középpontjában állnak. E tudományok sorában el kel helyet foglal el az archeológia, a régészet Potenciálisan tulajdonképpen minden lakható méret , megfelel fekvés karsztos üreg régészeti lel helyként kezelend . Az ember ugyanis störténete kezdetét l gyakran telepedett meg a barlangokban, k fülkékben és sziklaereszekben, vagy alkalmilag vagy, huzamosabb ideig. Így a karsztos üregek kitöltéséb l nem egyszer rendkívül értékes régészeti leletanyag kerül el , és sokszor több rétegb l, és különféle störténeti, történeti id kb l. A barlangi kitöltések számos értékes információt zárnak magukba a földtörténet utolsó id szakára, a negyedid szakra vonatkozólag. A barlangok, a k fülkék és sziklaereszek lényegében
sajátos üledékcsapdák A kitöltésükb l származó slénytani maradványok a régészeti leletanyagukkal együttesen a pleisztocén és holocén éghajlattörténetre, az skörnyezeti viszonyok alakulására, ember és környezete közötti kölcsönhatásra vonatkozóan nyújtanak értékes adalékot A barlangi túravezetés általában nem régészeti vonatkozásban jelent s barlangokhoz kapcsolódik. Olykor-olykor még megtörténik, hogy régészeti érdekességek is találhatók a megtekintend barlangban, így Magyarországon a híres Baradla számos régészeti emléket riz. Éppolyan érték, mint a barlang szpeleológiai nevezetességei, a karsztképz dmények, a barlang él világa. Így tehát a túravezet knek, célszer megismerkedni legalább a régészet elemeivel és a barlangok régészetévei kapcsolatos legf bb tudnivalókkal. Érdemes megismerkedni azzal, is hogy a magyar szpelelógia és az archeológia tudománytörténete milyen szálakon fonódott össze,
miel tt önálló diszciplínává nem váltak. A régészettudomány a reneszánsz korban vette kezdetét. Gyökerei ilyen távoli id kre tekintenek vissza legalább Ekkor jöttek létre azok a világi és egyházi gy jtemények, régiségtárak, amelyeket a XVII. századtól kezdve ásatások leleteivel kívántak gyarapítani. A XVIII századtól Európa szerte egyre nagyobb figyelemmel fordultak a természetvizsgálók a barlangok eladdig kutatatlan mélységei és tudományos titkai felé. Ezeket a bel lük el került slénytani maradványok és kovatárgyak alapján sárkánylyukaknak vagy mennyk -barlangoknak nevezték el. A korabeli gondolkodásban ugyanis a pattintott kovaeszközöket és a csiszolt k baltákat mennykövekként tartották számon, és keletkezésüket a villámlással hozták kapcsolatba. Ezeket a mennyköveket azonban - helyesen ismerték fel - nyilván régi korok emberei vitték a karsztos üregekbe. A XIX század elejét l természetvizsgálóink
eredetileg osztatlan barlangok iránti érdekl déséb l fokozatosan vált le és önállósult a régészet, az archeológia, az slénytan, a paleontológia és a tudományos barlangkutatás, a szpeleológia. A múlt században lassan formálódó magyarországi régészetben különleges helyet kapott a barlangok kutatása. Az 1860-as évekt l nem egy barlangnak az ásatásához láttak hozzá azzal a céllal, hogy az sember létét bizonyítsák a korabeli Magyarország területén. Eme ásatások nyomán heves és hosszú ideig terméketlen viták robbantak ki 1891-ben kerültek el Miskolcon azok a kovak szakócák, amelyek nyomán - Hermán Ottó közrem ködésével végül is 1906-tól megindulhattak a rendszeres régészeti ásatások barlangjainkban. E feltárások célja els sorban a karsztos üregek jégkori rétegeinek megkutatása volt, az sember nyomainak fellelése céljából, de e régészeti munkálatok nagyszámú skori és történeti korokból származó barlangi
régészeti emlékek el kerülését is eredményezték. Anélkül, hogy részleteznénk ezeket a kutatásokat és eredményüket, forduljunk immár a magyarországi régészet különféle korszakai és barlangi leleteinek ismertetése felé. A történelemtudomány az emberiség történelmét alapvet en írás nélküli és írásos történelemre osztja. Ennek megfelel en szokás beszélni a nyugat-európai régészetben srégészetr l és a történeti korok régészetér l. Mind a két korszakból ismertek olyan leletek, amelyek az emberi kultúra emlékei, az úgynevezett kultúrtárgyak, illetve az egykori környezetre utaló úgynevezett ökotárgyak. Az el bbiek segítségével az egykori népek anyagi, szellemi és társadalmi kultúrájába tekinthet be a régész, az utóbbiak pedig módot adnak arra, hogy megismerjük az egykori környezetét, azt, hogy milyen éghajlat, növényzet, állatvilág vette körül a településeket. A magyarországi régészet beosztása
némileg különbözik a nyugat-európai rendszert l. Az srégészet, az sk kor, átmeneti k kor, az újk kor, a rézkor, a bronzkor és a vaskor archeológiai lel helyeinek felkutatásával, feltérképezésével, ásatásával, ásatási leletanyagának feldolgozásával foglalkozik. A történeti korok régészete pedig a provinciális régészet és a középkori régészet az írásos történelem népeinek a régészeti diszciplínája. A népvándorláskor és a honfoglaláskor archeológiája egészen különleges helyet foglal el. A nyugat-európai rendszerben az srégészethez tartozik, ugyanis e népeknek javarészt nem volt saját írásuk. Nálunk viszont a népvándorláskori és honfoglaláskori régészet a kett közötti külön tudományterület. Az európai írásbeliséget megel történelem id rendjének kimunkálásában forradalmi szerepet játszott egy dán kutató, Christián Jürgensen Thomsen, aki 1819-ben tartott el adásában az európai skort a mindennapi
használati eszközök nyersanyaga alapján k korra, bronzkorra és vaskorra tagolta. Az 1836-ban el ször írásban is megjelent periodizáció Európa-szerte nagy hatást gyakorolt. 1844-ben egy francia kutatónak, Boucher de Perthesnek sikerült kimutatnia, hogy a Jürgensen Thomsen-féle k kor nem egységes, hanem két részb l áll, pattintott és csiszolt korból, paleolitikumbói és neolitikumból. Az 1870-es években - vagy más nézetek szerint az 1900-as évek elején - vezették be a paleolitikum és neolitikum közötti átmeneti id szak elnevezésére a mezo-litikum fogalmát. A Jürgensen Thomsen-i háromperiódusos rendszer kiegészítését szolgálta Pulszky Ferenc neves magyar úttör régészünknek az a felismerése, hogy a neolitikum és a bronzkor közé beillesztend egy külön technikatörténeti szakasz, a rézkor. A múlt század végén egy svéd régész, Oscar Montelius volt az, aki felismerte, hogy a régészeti kultúrák fejl désének és id
rendjének kutatásában és finomításában alapvet szerepet játszik a mindennapi használati eszközök forma-jegyeinek, úgynevezett tipológiájának a vizsgálata. Ett l kezd en tehát nemcsak a mindennapi használati eszközök nyersanyaga alapján állapították meg az egyes régészeti lel helyeknek a korát, hanem a mindennapi eszközök tipológiájára épített id renddel is. A régészettudomány és mindenekel tt az skori archeológia legfontosabb fogalma az úgynevezett régészeti kultúra. Egy régészeti kultúrához tartoznak azok a leletegyüttesek, amelyek mindennapi használati eszközei, lakóépítményei, temetkezései, és egyéb - kultúrájuk egészét jellemz - sajátosságai nagyfokú egyezést mutatnak. A régészeti kultúrák térbeli és id beli kiterjedéssel jellemezhet k. Ez másként azt jelenti, hogy minden egyes régészeti kultúra egy bizonyos földrajzi területen terjedt el, egy bizonyos id intervallumban. A régészeti kultúrák id
rendjének pontos meghatározása fontos feladata a régészettudománynak. Ebben az elmúlt évtizedek során számos, úgynevezett radiometrikus korhatározási módszer nyújt nagy segítséget. E módszerek felhasználásával meghatározható bizonyos régészeti leleteknek, településeknek, temetkezéseknek a kora, s így végs soron a régészeti kultúrák élettartama. A következ kben röviden áttekintjük az egyes régészeti korszakokat, f ként abban az összefüggésben, hogy miként kapcsolódnak ezek emlékei az Északi-, illetve a Dunántúli-középhegység barlangjaihoz. Az els technikatörténeti periódus, a k kor, - mint fentebb említettük - paleolitikumra, mezolitikumra és neolitikumra tagolódik. Az störténet leghosszabb szakasza, a paleolitikum, az sk kor, amely a régibb k kor els szakasza Ez az störténeti szakasz teljes terjedelmében a pleisztocénre, a jégkorra esik. A nemzetközi kutatásban legelterjedtebb a paleolitikum négyes felosztása. 2,5
millió évt l 1,4 millió évig tart a korai paleolitikum, erre a nagyon primitív kavicseszközök jellemz ek, 1,4 millió évt l 130 ezer évig számítjuk az alsó-paleolitikumot, aminek jellemz k eszköze a szakóca. 130 ezer évt l 35 ezer évig tartott a középs -paleolitikum, ez a szakasz sokoldalú eszközkészítéssel jellemezhet , úgynevezett magkövekr l leválasztott szilánkokból munkálta meg az sember k szerszámait, mintegy 63 típust. 35 ezer évvel ezel tt vette kezdetét és i. e 8000 év körül ért véget a fels -paleolitikum Ebben az id ben terjedt el Európa szerte a Homo sapiens, fejlett vadászkultúrát honosítva meg. Eszközkészítésére a magas szint kovak megmunkálás jellemz . Ekkor az ún magkövekr l hosszú pengéket választottak le, és ezekb l mintegy 92 eszköztípust állítottak el . A fels -paleolitikum embere felfedezte a csiszolás technikáját, s t már kerámiát is készített. Csiszolással els sorban a vadászathoz használt
lándzsahegyeket készítették. Magyarországon az Északi-és a Dunántúliközéphegységb l mintegy 60 barlangi lel helyet tártak fel napjainkig, 1906-tól Mind az Északi-, mind pedig a Dunántúli-középhegység barlangjaiból zömében a középs - és a fels -paleolitikum emlékei kerültek el . Az Északi-középhegység legjobban kutatott karsztos területe a Bükk hegység. Innen a középs -paleolitikum korából a világhír Szelete-barlang, a Suba-lyuk, a Lambrecht Kálmán-barlang, a Diósgy r-tapolcai-barlang, a Három-kútibarlang, a Büdös-pest, a Hermán Ottó-barlang a legkiemelked bb jelent ség . Ezekb l az ún moustérien-kultúra különféle változatait, illetve a világhír szeleta-kultura emlékeit tárták fel. Az sember a Bükk vidéken - éppúgy, mint a Dunántúlon - f ként barlangi medvére, k száli kecskére, stulokra, bölényre és mammutra vadászott. A fels -paleolitikum korából a Szeleta-kultura és a Bükk nyugati oldalán az ún.
Aurignaci-kultúra a leginkább említésre méltó. Az utóbbi f lel helye az Istállós-k i- és a Pes-k -barlang A Dunántúli-középhegység kevésbé kutatott, mint a Bükk. F ként a Gerecse, a Pilis és a Budai-hegység barlangjaiban végeztek szisztematikus ásatásokat az elmúlt évtizedek során. A legtöbb barlangban az ún Jankovich-kultúra emlékei kerültek el . Névadó lel helye a bajóti Öreg-k oldalában nyíló Jankovich-barlang A Jankovich-kultúrára éppúgy mint a Bükki-Szeletaira a mesterien megmunkált, levél alakú lándzsahegyek és kések jellemz ek. A Dunántúli-középhegység legfontosabb régészeti m veltsége a fels -paleolitikum idején a Pilisszántói-kultúra. Ennek néhány barlangi lel helyér l m vészeti emlékek is el kerültek. A mezolitikum i.e el tti 8000-t l kb ie el tti 6000-ig tartott Korábbi nézetek szerint Magyarország területe ekkor lakatlan volt. Ezt újabban a Jászságból el került nagyszámú átmeneti k kori lel hely
cáfolja A Bükk vidéken a Rejteki-sziklaereszb l kerültek el olyan leletek, amelyeket feltételesen a mezolitikumhoz tudunk sorolni. Az újk kor, a neolitikum az ország délkeleti részein már i.e el tt 6300 körül megkezd dött, és ie 4100-ban, vagy 3900-ban zárult. Mind az Északi, - mind pedig a Dunántúli-középhegység területén a Vonaldíszes-kultúra emlékei találhatók meg, els sorban barlangi lel helyeken. Északkelet-Magyarországon, a Bükk hegységben és az Aggteleki-karszton a Bükki-kultúra emlékei a legjellegzetesebb barlangi régészeti leletek. A Bükki-kultúra nevét a hegységr l kapta. Innen - az sk kori ásatások során - kerültek el a m veltség pompás kerámia emlékei Legfontosabb lel helyei a Büdös-pest, a Szeleta-barlang, a K -lyuk és az Istállós-k i-barfang. Az Aggteleki-karszt területén a Baradla-barlangból ismertek a Bükki-kultúrának nevezetes leletei. Ez a m veltség különösen finom és esztétikusan díszített
kerámiájával t nik ki. Ezek általában sötét szín ek, vékony falúak, felületüket finoman bekarcolt párhuzamos vonalkötegekkel díszítették. A vonalkötegeket fehér, vörös vagy más szín festékkel töltötték ki. A Dunántúli-középhegység barlangjaiból a kevésbé finom kerámiájú és díszítés ún Dunántúlivonaldíszes-kultúra emlékeit tárták fel A k korból mind a paieolitikum, mind pedig a neolitikum esetében gyakori a barlangi temetkezés. Egyik-másik esetben az újk korból valóságos temet ket találunk a barlangokban. A rézkorból szinte alig ismerünk leleteket barlangjainkból. Annál többet viszont a bronzkor idejéb l Az Északiközéphegységben a kés i bronzkor népcsoportjai telepedtek meg els sorban a karsztos üregekben Közülük is ként a Kiétei régészeti kultúrát kell megemlítenünk. A Dunántúli-középhegységb l els sorban a Mészbetéteskultúra bronzkori emlékei köt dnek barlangi lel helyekhez Erre a
bronzkori m veltségre sajátos kerámia jellemz Nevét díszítése alapján kapta. Az edényeket bekarcolt mintákkal dekorálták, amelyeket mésszel töltöttek ki A bronzkor Magyarországon i. e 2500-tól i e 900-800-ig tartott Az újk korból és a bronzkorból ismert barlangi lel helyeket korábban a kutatás úgy értelmezte, mint a szomszéd, er sebb népcsoportok el l karsztos területekre menekült népcsoportok hagyatékait. Ma azonban már úgy látjuk, hogy a barlangi lel helyek az újk korban és a kés i bronzkorban egy-egy kultúra speciális népcsoportjainak megtelepedésével kapcsolatosak. így els sorban a karsztos területeken pásztorkodó népesség alkalmi szálláshelyei lehettek a barlangi lel helyek. A vaskorból, mely az i.e IX-VI11 században vette kezdetét, f ként a korszak elejér l és végér l ismertek barlangi települések és temetkezések az ún. Hallstatt periódusból és a kelták idejéb l A vaskori kelták jellegzetes edénym
vességükkel és vaskultúrájukkal t ntek ki. Szürke vagy vörös szín , jól iszapolt és korongolt kerámiájuk nagyon jellegzetes, más régészeti kultúrák emlékeit l jól megkülönböztethet . A Dunántúli-középhegység barlangjaiból elég nagy számban találtak a római hódítás korából származó leleteket. A korszak jellegzetes emlékei a terra sigillaták töredékei. Ez a sajátos római kori kerámia vörös szín , fényezett felület és alakos díszítés . Mellettük különféle vaseszközök, esetleg üvegb l készített edények töredékei, olykor érmék kerülnek el barlangi lel helyeken. A népvándorlás korából szinte kizárólag csak a Dunántúli-középhegység barlangjaiból ismerünk régészeti emlékeket, edénytöredékeket és ékszermaradványokat. Végül a középkor embere csak kivételesen települt meg barlangokban. Emlékeik a jellegzetes középkori, kés középkori mázas kerámiák, vaseszközök és éremleletek Mint
fentebb már err l szó volt, a barlangok nemcsak az embernek voltak tanyahelyei, hanem a korabeli állatvilágnak is. Ezek maradványai a különféle slénytani leletek, domesztikált állatok csontjai, amelyek gyakran emberi maradványokkal együtt bukkantak napfényre. Mindezeknek a leleteknek a tudományos feldolgozás szempontjából nagy jelent ségük van. így célszer megismerkednünk azzal, hogy mi is a tennivaló, ha akár régészeti, akár slénytani, vagy éppen embertani maradványok kerülnek el a barlangokból. E leleteknek a leletmentése és feldolgozása a területileg illetékes múzeumok szakembereinek a feladata. Tehát, ha régészeti emlékekre bukkannak a barlangászok, a legközelebbi múzeum régészeti osztályán kell bejelenteni a leleteket. Az elmúlt évtizedeken számos szép példával bizonyítja, hogy a barlangászok munkájukkal, bejelentéseikkel számos értékes lel helyhez segítették hozzá a magyar slénytankutatást is. Mindenek el tt a
negyedid szaki gerinces faunával foglalkozó szakemberek írhattak le sok értékes leletanyagot a barlangászok jóvoltából. Az alábbiakban szeretnénk megadni azokat a kutatókat és kutatóhelyeket, amelyek a régészeti, slénytani és embertani bejelentésekkel megkereshet k. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagja, korábban hosszú ideig a Társulatnál m ködött Régészeti Szakbizottság elnöke, dr. Ringer Árpád régész-geográfus, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara s- és Ókortörténeti Karának tanszékvezet je. Címzés: Miskolci Egyetem BTK, 3515 Miskolc-Egyetemváros, Fax: 06/46362-963 slénytani leletek bejelentésével kapcsolatban dr. Kordos Lászlóhoz fordulhatnak A geológuspaleontológus szakember, a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeum Osztályának vezet je Címzés: Budapest, Stefánia út 14. Telefon: 251-7770 Ugyancsak slénytani leletek bejelentése tehet meg a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán dolgozó dr.
Vörös Istvánnál Címzés: 1088 Budapest, Múzeum krt 14-16 Telefon: 138-2122. Embertani vonatkozású bejelentésekkel kereshet meg dr Gyenis Gyula, az ELTE Természettudományi Kara, Embertani Tanszékének tanszékvezet egyetemi docense. Címzés: 1088 Budapest, Puskin u 6 Telefon: 267-0966/21-20. A megyei múzeumok közül a következ intézményekhez lehet leletbejelentéssel fordulni: Északkelet-Magyarországon a miskolci Hermán Ottó Múzeum, 3529 Miskolc, Görgey u. 28 és az egri Dobó István Vármúzeumhoz: 3300 Eger, Vár u. 1 Tel: 36/312-744 A Dunántúli-középhegység barlangjaiból el került régészeti leletanyagok leletmentése érdekében a Budapesti Történeti Múzeumhoz: 1014 Budapest, Budavári Palota Eépület, Tel: 375-7533 az esztergomi Vármúzeumhoz: 2500 Esztergom, Szt. István tér 1 Tel: 33/415-986, a tatai Kuny Domokos Múzeumhoz: 2890 Tata, Öregvár, Tel: 34/381-251, illetve a veszprémi Laczkó Dezs Múzeumhoz: 8200 Veszprém, Erzsébet
sétány 1. Tel: 88/424-411, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumhoz: 8000 Székesfehérvár, F u. 6 Tel: 22/315-583 és a pápai Kékfest Múzeumhoz: 8500 Pápa, Március 15 tér 12 Tel: 89/324-390
sajátos üledékcsapdák A kitöltésükb l származó slénytani maradványok a régészeti leletanyagukkal együttesen a pleisztocén és holocén éghajlattörténetre, az skörnyezeti viszonyok alakulására, ember és környezete közötti kölcsönhatásra vonatkozóan nyújtanak értékes adalékot A barlangi túravezetés általában nem régészeti vonatkozásban jelent s barlangokhoz kapcsolódik. Olykor-olykor még megtörténik, hogy régészeti érdekességek is találhatók a megtekintend barlangban, így Magyarországon a híres Baradla számos régészeti emléket riz. Éppolyan érték, mint a barlang szpeleológiai nevezetességei, a karsztképz dmények, a barlang él világa. Így tehát a túravezet knek, célszer megismerkedni legalább a régészet elemeivel és a barlangok régészetévei kapcsolatos legf bb tudnivalókkal. Érdemes megismerkedni azzal, is hogy a magyar szpelelógia és az archeológia tudománytörténete milyen szálakon fonódott össze,
miel tt önálló diszciplínává nem váltak. A régészettudomány a reneszánsz korban vette kezdetét. Gyökerei ilyen távoli id kre tekintenek vissza legalább Ekkor jöttek létre azok a világi és egyházi gy jtemények, régiségtárak, amelyeket a XVII. századtól kezdve ásatások leleteivel kívántak gyarapítani. A XVIII századtól Európa szerte egyre nagyobb figyelemmel fordultak a természetvizsgálók a barlangok eladdig kutatatlan mélységei és tudományos titkai felé. Ezeket a bel lük el került slénytani maradványok és kovatárgyak alapján sárkánylyukaknak vagy mennyk -barlangoknak nevezték el. A korabeli gondolkodásban ugyanis a pattintott kovaeszközöket és a csiszolt k baltákat mennykövekként tartották számon, és keletkezésüket a villámlással hozták kapcsolatba. Ezeket a mennyköveket azonban - helyesen ismerték fel - nyilván régi korok emberei vitték a karsztos üregekbe. A XIX század elejét l természetvizsgálóink
eredetileg osztatlan barlangok iránti érdekl déséb l fokozatosan vált le és önállósult a régészet, az archeológia, az slénytan, a paleontológia és a tudományos barlangkutatás, a szpeleológia. A múlt században lassan formálódó magyarországi régészetben különleges helyet kapott a barlangok kutatása. Az 1860-as évekt l nem egy barlangnak az ásatásához láttak hozzá azzal a céllal, hogy az sember létét bizonyítsák a korabeli Magyarország területén. Eme ásatások nyomán heves és hosszú ideig terméketlen viták robbantak ki 1891-ben kerültek el Miskolcon azok a kovak szakócák, amelyek nyomán - Hermán Ottó közrem ködésével végül is 1906-tól megindulhattak a rendszeres régészeti ásatások barlangjainkban. E feltárások célja els sorban a karsztos üregek jégkori rétegeinek megkutatása volt, az sember nyomainak fellelése céljából, de e régészeti munkálatok nagyszámú skori és történeti korokból származó barlangi
régészeti emlékek el kerülését is eredményezték. Anélkül, hogy részleteznénk ezeket a kutatásokat és eredményüket, forduljunk immár a magyarországi régészet különféle korszakai és barlangi leleteinek ismertetése felé. A történelemtudomány az emberiség történelmét alapvet en írás nélküli és írásos történelemre osztja. Ennek megfelel en szokás beszélni a nyugat-európai régészetben srégészetr l és a történeti korok régészetér l. Mind a két korszakból ismertek olyan leletek, amelyek az emberi kultúra emlékei, az úgynevezett kultúrtárgyak, illetve az egykori környezetre utaló úgynevezett ökotárgyak. Az el bbiek segítségével az egykori népek anyagi, szellemi és társadalmi kultúrájába tekinthet be a régész, az utóbbiak pedig módot adnak arra, hogy megismerjük az egykori környezetét, azt, hogy milyen éghajlat, növényzet, állatvilág vette körül a településeket. A magyarországi régészet beosztása
némileg különbözik a nyugat-európai rendszert l. Az srégészet, az sk kor, átmeneti k kor, az újk kor, a rézkor, a bronzkor és a vaskor archeológiai lel helyeinek felkutatásával, feltérképezésével, ásatásával, ásatási leletanyagának feldolgozásával foglalkozik. A történeti korok régészete pedig a provinciális régészet és a középkori régészet az írásos történelem népeinek a régészeti diszciplínája. A népvándorláskor és a honfoglaláskor archeológiája egészen különleges helyet foglal el. A nyugat-európai rendszerben az srégészethez tartozik, ugyanis e népeknek javarészt nem volt saját írásuk. Nálunk viszont a népvándorláskori és honfoglaláskori régészet a kett közötti külön tudományterület. Az európai írásbeliséget megel történelem id rendjének kimunkálásában forradalmi szerepet játszott egy dán kutató, Christián Jürgensen Thomsen, aki 1819-ben tartott el adásában az európai skort a mindennapi
használati eszközök nyersanyaga alapján k korra, bronzkorra és vaskorra tagolta. Az 1836-ban el ször írásban is megjelent periodizáció Európa-szerte nagy hatást gyakorolt. 1844-ben egy francia kutatónak, Boucher de Perthesnek sikerült kimutatnia, hogy a Jürgensen Thomsen-féle k kor nem egységes, hanem két részb l áll, pattintott és csiszolt korból, paleolitikumbói és neolitikumból. Az 1870-es években - vagy más nézetek szerint az 1900-as évek elején - vezették be a paleolitikum és neolitikum közötti átmeneti id szak elnevezésére a mezo-litikum fogalmát. A Jürgensen Thomsen-i háromperiódusos rendszer kiegészítését szolgálta Pulszky Ferenc neves magyar úttör régészünknek az a felismerése, hogy a neolitikum és a bronzkor közé beillesztend egy külön technikatörténeti szakasz, a rézkor. A múlt század végén egy svéd régész, Oscar Montelius volt az, aki felismerte, hogy a régészeti kultúrák fejl désének és id
rendjének kutatásában és finomításában alapvet szerepet játszik a mindennapi használati eszközök forma-jegyeinek, úgynevezett tipológiájának a vizsgálata. Ett l kezd en tehát nemcsak a mindennapi használati eszközök nyersanyaga alapján állapították meg az egyes régészeti lel helyeknek a korát, hanem a mindennapi eszközök tipológiájára épített id renddel is. A régészettudomány és mindenekel tt az skori archeológia legfontosabb fogalma az úgynevezett régészeti kultúra. Egy régészeti kultúrához tartoznak azok a leletegyüttesek, amelyek mindennapi használati eszközei, lakóépítményei, temetkezései, és egyéb - kultúrájuk egészét jellemz - sajátosságai nagyfokú egyezést mutatnak. A régészeti kultúrák térbeli és id beli kiterjedéssel jellemezhet k. Ez másként azt jelenti, hogy minden egyes régészeti kultúra egy bizonyos földrajzi területen terjedt el, egy bizonyos id intervallumban. A régészeti kultúrák id
rendjének pontos meghatározása fontos feladata a régészettudománynak. Ebben az elmúlt évtizedek során számos, úgynevezett radiometrikus korhatározási módszer nyújt nagy segítséget. E módszerek felhasználásával meghatározható bizonyos régészeti leleteknek, településeknek, temetkezéseknek a kora, s így végs soron a régészeti kultúrák élettartama. A következ kben röviden áttekintjük az egyes régészeti korszakokat, f ként abban az összefüggésben, hogy miként kapcsolódnak ezek emlékei az Északi-, illetve a Dunántúli-középhegység barlangjaihoz. Az els technikatörténeti periódus, a k kor, - mint fentebb említettük - paleolitikumra, mezolitikumra és neolitikumra tagolódik. Az störténet leghosszabb szakasza, a paleolitikum, az sk kor, amely a régibb k kor els szakasza Ez az störténeti szakasz teljes terjedelmében a pleisztocénre, a jégkorra esik. A nemzetközi kutatásban legelterjedtebb a paleolitikum négyes felosztása. 2,5
millió évt l 1,4 millió évig tart a korai paleolitikum, erre a nagyon primitív kavicseszközök jellemz ek, 1,4 millió évt l 130 ezer évig számítjuk az alsó-paleolitikumot, aminek jellemz k eszköze a szakóca. 130 ezer évt l 35 ezer évig tartott a középs -paleolitikum, ez a szakasz sokoldalú eszközkészítéssel jellemezhet , úgynevezett magkövekr l leválasztott szilánkokból munkálta meg az sember k szerszámait, mintegy 63 típust. 35 ezer évvel ezel tt vette kezdetét és i. e 8000 év körül ért véget a fels -paleolitikum Ebben az id ben terjedt el Európa szerte a Homo sapiens, fejlett vadászkultúrát honosítva meg. Eszközkészítésére a magas szint kovak megmunkálás jellemz . Ekkor az ún magkövekr l hosszú pengéket választottak le, és ezekb l mintegy 92 eszköztípust állítottak el . A fels -paleolitikum embere felfedezte a csiszolás technikáját, s t már kerámiát is készített. Csiszolással els sorban a vadászathoz használt
lándzsahegyeket készítették. Magyarországon az Északi-és a Dunántúliközéphegységb l mintegy 60 barlangi lel helyet tártak fel napjainkig, 1906-tól Mind az Északi-, mind pedig a Dunántúli-középhegység barlangjaiból zömében a középs - és a fels -paleolitikum emlékei kerültek el . Az Északi-középhegység legjobban kutatott karsztos területe a Bükk hegység. Innen a középs -paleolitikum korából a világhír Szelete-barlang, a Suba-lyuk, a Lambrecht Kálmán-barlang, a Diósgy r-tapolcai-barlang, a Három-kútibarlang, a Büdös-pest, a Hermán Ottó-barlang a legkiemelked bb jelent ség . Ezekb l az ún moustérien-kultúra különféle változatait, illetve a világhír szeleta-kultura emlékeit tárták fel. Az sember a Bükk vidéken - éppúgy, mint a Dunántúlon - f ként barlangi medvére, k száli kecskére, stulokra, bölényre és mammutra vadászott. A fels -paleolitikum korából a Szeleta-kultura és a Bükk nyugati oldalán az ún.
Aurignaci-kultúra a leginkább említésre méltó. Az utóbbi f lel helye az Istállós-k i- és a Pes-k -barlang A Dunántúli-középhegység kevésbé kutatott, mint a Bükk. F ként a Gerecse, a Pilis és a Budai-hegység barlangjaiban végeztek szisztematikus ásatásokat az elmúlt évtizedek során. A legtöbb barlangban az ún Jankovich-kultúra emlékei kerültek el . Névadó lel helye a bajóti Öreg-k oldalában nyíló Jankovich-barlang A Jankovich-kultúrára éppúgy mint a Bükki-Szeletaira a mesterien megmunkált, levél alakú lándzsahegyek és kések jellemz ek. A Dunántúli-középhegység legfontosabb régészeti m veltsége a fels -paleolitikum idején a Pilisszántói-kultúra. Ennek néhány barlangi lel helyér l m vészeti emlékek is el kerültek. A mezolitikum i.e el tti 8000-t l kb ie el tti 6000-ig tartott Korábbi nézetek szerint Magyarország területe ekkor lakatlan volt. Ezt újabban a Jászságból el került nagyszámú átmeneti k kori lel hely
cáfolja A Bükk vidéken a Rejteki-sziklaereszb l kerültek el olyan leletek, amelyeket feltételesen a mezolitikumhoz tudunk sorolni. Az újk kor, a neolitikum az ország délkeleti részein már i.e el tt 6300 körül megkezd dött, és ie 4100-ban, vagy 3900-ban zárult. Mind az Északi, - mind pedig a Dunántúli-középhegység területén a Vonaldíszes-kultúra emlékei találhatók meg, els sorban barlangi lel helyeken. Északkelet-Magyarországon, a Bükk hegységben és az Aggteleki-karszton a Bükki-kultúra emlékei a legjellegzetesebb barlangi régészeti leletek. A Bükki-kultúra nevét a hegységr l kapta. Innen - az sk kori ásatások során - kerültek el a m veltség pompás kerámia emlékei Legfontosabb lel helyei a Büdös-pest, a Szeleta-barlang, a K -lyuk és az Istállós-k i-barfang. Az Aggteleki-karszt területén a Baradla-barlangból ismertek a Bükki-kultúrának nevezetes leletei. Ez a m veltség különösen finom és esztétikusan díszített
kerámiájával t nik ki. Ezek általában sötét szín ek, vékony falúak, felületüket finoman bekarcolt párhuzamos vonalkötegekkel díszítették. A vonalkötegeket fehér, vörös vagy más szín festékkel töltötték ki. A Dunántúli-középhegység barlangjaiból a kevésbé finom kerámiájú és díszítés ún Dunántúlivonaldíszes-kultúra emlékeit tárták fel A k korból mind a paieolitikum, mind pedig a neolitikum esetében gyakori a barlangi temetkezés. Egyik-másik esetben az újk korból valóságos temet ket találunk a barlangokban. A rézkorból szinte alig ismerünk leleteket barlangjainkból. Annál többet viszont a bronzkor idejéb l Az Északiközéphegységben a kés i bronzkor népcsoportjai telepedtek meg els sorban a karsztos üregekben Közülük is ként a Kiétei régészeti kultúrát kell megemlítenünk. A Dunántúli-középhegységb l els sorban a Mészbetéteskultúra bronzkori emlékei köt dnek barlangi lel helyekhez Erre a
bronzkori m veltségre sajátos kerámia jellemz Nevét díszítése alapján kapta. Az edényeket bekarcolt mintákkal dekorálták, amelyeket mésszel töltöttek ki A bronzkor Magyarországon i. e 2500-tól i e 900-800-ig tartott Az újk korból és a bronzkorból ismert barlangi lel helyeket korábban a kutatás úgy értelmezte, mint a szomszéd, er sebb népcsoportok el l karsztos területekre menekült népcsoportok hagyatékait. Ma azonban már úgy látjuk, hogy a barlangi lel helyek az újk korban és a kés i bronzkorban egy-egy kultúra speciális népcsoportjainak megtelepedésével kapcsolatosak. így els sorban a karsztos területeken pásztorkodó népesség alkalmi szálláshelyei lehettek a barlangi lel helyek. A vaskorból, mely az i.e IX-VI11 században vette kezdetét, f ként a korszak elejér l és végér l ismertek barlangi települések és temetkezések az ún. Hallstatt periódusból és a kelták idejéb l A vaskori kelták jellegzetes edénym
vességükkel és vaskultúrájukkal t ntek ki. Szürke vagy vörös szín , jól iszapolt és korongolt kerámiájuk nagyon jellegzetes, más régészeti kultúrák emlékeit l jól megkülönböztethet . A Dunántúli-középhegység barlangjaiból elég nagy számban találtak a római hódítás korából származó leleteket. A korszak jellegzetes emlékei a terra sigillaták töredékei. Ez a sajátos római kori kerámia vörös szín , fényezett felület és alakos díszítés . Mellettük különféle vaseszközök, esetleg üvegb l készített edények töredékei, olykor érmék kerülnek el barlangi lel helyeken. A népvándorlás korából szinte kizárólag csak a Dunántúli-középhegység barlangjaiból ismerünk régészeti emlékeket, edénytöredékeket és ékszermaradványokat. Végül a középkor embere csak kivételesen települt meg barlangokban. Emlékeik a jellegzetes középkori, kés középkori mázas kerámiák, vaseszközök és éremleletek Mint
fentebb már err l szó volt, a barlangok nemcsak az embernek voltak tanyahelyei, hanem a korabeli állatvilágnak is. Ezek maradványai a különféle slénytani leletek, domesztikált állatok csontjai, amelyek gyakran emberi maradványokkal együtt bukkantak napfényre. Mindezeknek a leleteknek a tudományos feldolgozás szempontjából nagy jelent ségük van. így célszer megismerkednünk azzal, hogy mi is a tennivaló, ha akár régészeti, akár slénytani, vagy éppen embertani maradványok kerülnek el a barlangokból. E leleteknek a leletmentése és feldolgozása a területileg illetékes múzeumok szakembereinek a feladata. Tehát, ha régészeti emlékekre bukkannak a barlangászok, a legközelebbi múzeum régészeti osztályán kell bejelenteni a leleteket. Az elmúlt évtizedeken számos szép példával bizonyítja, hogy a barlangászok munkájukkal, bejelentéseikkel számos értékes lel helyhez segítették hozzá a magyar slénytankutatást is. Mindenek el tt a
negyedid szaki gerinces faunával foglalkozó szakemberek írhattak le sok értékes leletanyagot a barlangászok jóvoltából. Az alábbiakban szeretnénk megadni azokat a kutatókat és kutatóhelyeket, amelyek a régészeti, slénytani és embertani bejelentésekkel megkereshet k. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagja, korábban hosszú ideig a Társulatnál m ködött Régészeti Szakbizottság elnöke, dr. Ringer Árpád régész-geográfus, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara s- és Ókortörténeti Karának tanszékvezet je. Címzés: Miskolci Egyetem BTK, 3515 Miskolc-Egyetemváros, Fax: 06/46362-963 slénytani leletek bejelentésével kapcsolatban dr. Kordos Lászlóhoz fordulhatnak A geológuspaleontológus szakember, a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeum Osztályának vezet je Címzés: Budapest, Stefánia út 14. Telefon: 251-7770 Ugyancsak slénytani leletek bejelentése tehet meg a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályán dolgozó dr.
Vörös Istvánnál Címzés: 1088 Budapest, Múzeum krt 14-16 Telefon: 138-2122. Embertani vonatkozású bejelentésekkel kereshet meg dr Gyenis Gyula, az ELTE Természettudományi Kara, Embertani Tanszékének tanszékvezet egyetemi docense. Címzés: 1088 Budapest, Puskin u 6 Telefon: 267-0966/21-20. A megyei múzeumok közül a következ intézményekhez lehet leletbejelentéssel fordulni: Északkelet-Magyarországon a miskolci Hermán Ottó Múzeum, 3529 Miskolc, Görgey u. 28 és az egri Dobó István Vármúzeumhoz: 3300 Eger, Vár u. 1 Tel: 36/312-744 A Dunántúli-középhegység barlangjaiból el került régészeti leletanyagok leletmentése érdekében a Budapesti Történeti Múzeumhoz: 1014 Budapest, Budavári Palota Eépület, Tel: 375-7533 az esztergomi Vármúzeumhoz: 2500 Esztergom, Szt. István tér 1 Tel: 33/415-986, a tatai Kuny Domokos Múzeumhoz: 2890 Tata, Öregvár, Tel: 34/381-251, illetve a veszprémi Laczkó Dezs Múzeumhoz: 8200 Veszprém, Erzsébet
sétány 1. Tel: 88/424-411, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumhoz: 8000 Székesfehérvár, F u. 6 Tel: 22/315-583 és a pápai Kékfest Múzeumhoz: 8500 Pápa, Március 15 tér 12 Tel: 89/324-390
