Agrártudomány | Középiskola » Talajtan tételek, 2003

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 43 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:256

Feltöltve:2006. május 16.

Méret:206 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

1.Ismertesse a talajok osztályozásának alapjait! A talajosztályozás alapja a talajban megfigyelhetõ folyamattársulások összehasonlítása. A talajban lejátszódó folyamatok ellentétpárokat alkotnak, amelyek egymással dinamikus egyensúlyban vannak: a szerves anyag felhalmozódása és lebomlása, a talaj benedvesedése és kiszáradása, kilúgzás és sófelhalmozódás, agyagosodás és agyagszétesés, agyagvándorlása és kicsapódás, oxidáció és redukció, savanyosodás és lúgosodás, szerkezetképzõdés és szerkezetleromlás, talajpusztulás (erózió, defláció) és talajborítás. Az egyensúly egyik vagy másik irányba eltolódhat, ez lehet periódikus, szakaszos, vagy állandó, de általában biológiai folyamat eredménye. 2.Réti csernozjom talajok Kialakulásukat befolyásolja az idõszakos és nem jelentõs felszíni vagy az idõnként megemelkedõ talajvíz. A humuszos szint sötétebb, barnás-szürke, szürkés-barna színû. Szerkezete

szemcsésen morzsás. Az egyes genetikai szintek közötti átmenet élesebb és rövidebb, mint a csernozjom talajnál. Általában CaCO3 felhalmozódás figyelhetõ meg A víz hatására utaló hidromorf bélyegek, a vasszeplõk és rozsdafoltok, amelyek a B és a C szintben találhatók. A szervesanyag tartalom a felszíni 3-4%-os értékrõl hirtelen csökken és a csökkenés éles hatására rendszerint egybeesik a szénsavas mész megjelenésének mélységével. Telítettségük a szénsavas mésztartalom függvénye. Vízgazdálkodásuk jó Nedves években túlnedvesedésre hajlamosak. Száraz években viszont hazánk legtermékenyebb talajai Talajképzõ kõzet: lösz, löszös anyag. Talajvíz 4-5 m körül Növényzet: szántóföldi mûvelés alatt álló, igen jó termékenységû talajok, a gazdasági növények kiválóan termelhetõk. Elõfordulás: Székesfehérvár és Siófok között, a Solti síkságon, a Jászságban a Tarna mentén, Szeged környékén,

Makó-Orosháza-Békéscsaba és az országhatár közbezárt területen. A szint: sötétbarna, barnás-fekete színû, humusztartalma: 3,5-4,5 %. Kémhatása semleges vagy enyhén savanyú. B szint: sötét szürkésbarna szögletesen morzsás szerkezetû vályog. Humusztartalom fokozatosan csökken. Ebben a szintben a legmagasabb CaCO3 tartalom Esetenként mészlepedéket találunk. Kémhatása gyengén lúgos Állatjáratok jól láthatók C szint: sárga, világossárga lösz, löszös anyag. Tömödötten porózus szerkezetû Enyhén vasfoltos. 3.A talaj érettsége A talajmûvelés szempontjából nagy jelentõsége van az értettségnek. A talajban végbemenõ biokémiai erjedési folyamatoknak az eredménye a talaj érett állapota. Az érettséget úgy észlelhetjük, hogy a talajnak így jó morzsás szerkezet van, azonban az érettség és a jó morzsás szerkezet nem azonos fogalmak, mert a jó szerkezet csak az érettség biológiai folyamatainak az eredménye. Az

érettség dinamikai, tehát fejlõdéstani fogalom Kialakulásához sok, könnyen bomló szervesanyagra van szükség, ami a mikrobák nagymértékû eliszaposodásához vezet. A friss szervesanyag hamar elbomlik, és ezért az érettséget elõidézõ mikrobatevékenység is rövid életû. Tartósabb érettséget csak állandó szervesanyag-utánpótlás mellett lehet elérni. Az érettség kifejlõdését a takarmánynövények, a zöldtrágyanövények termesztése, valamint a szervestrágyázás segíti elõ. Az érett talaj jellemzõ sajátosságai Várallyay szerint: A talaj egyenletesen lazult Sok vizet bír megtartani, de azért nem nedves, csak nyirkos és jól szellõzött Nyirkossága miatt sötétebb szinû Szerkezet egyenletesen morzsás A talaj se nem kemény, se nem lágy. Rajta lépkedve, talpunk rugalmas ellenállásba talál, és lábnyomaink helye újra kitöltõdik Erõs földszaga van. Ezeket a tulajdonságokat a jól trágyázott és jó kezelt talajoknál,

valamint a gyeptöréseknél szoktuk észlelni. Bár az érettséget a talajbaktériumok és talajgombák idézik elõ, az ember elõ segíteni céltudatos munkával. Az egész talajmûvelési tevékenységünk célja a talaj érett állapotának kialakítása. A talaj érettségén tehát a mezõgazdasági termelés szempontjából legalkalmasabb állapotának tartós voltát értjük. Ha az érettség már kialakult, akkor a talajélõlények elvégzik a gazda helyett az érlelés feladatát. Ilyenkor már csak arra kell vigyáznunk, hogy a kedvezõ életfeltételeket meg tudjuk tartani. A legfontosabb szerepe a biológiai védõréteg szerepe a víz iszapoló hatásával szemben. Ha az érett talaj kissé nyirkos és védõréteggel ellátott morzsáit vízben áztatjuk vagy vizet bocsátunk rajtuk keresztül, akkor ezek nem iszapolódnak szét, és az átbocsátott víz nem lesz káros, hanem tiszta marad vagy csak kissé lesz zavaros. Az éretlen talaj morzsái szétiszapolódnak,

a belõle kifolyó víz sáros, zavaros lesz. Azt a jelenséget, amikor a biológiai védõréteg elpusztul elsõfokú szétiszapolódásnak nevezzük. Nagyobb baj a másodfokú szétiszapolódás, amikor már a morzsácskák is szétiszapolódnak, azaz a kolloid ragasztóanyagok elvesztik ragasztóképességüket. Ezen csak kémiai eszközökkel tudnak segíteni Következtetés: az érettséget a fagy felaprózó hatása nem tudja létrehozni, legfeljebb elõsegíteni, mert az érettség biológiai tevékenység eredménye. Beárnyékolási érettség: a beárnyékolás nyáron csökkenti a talaj túlságos felmelegedését és kiszáradását, azaz szintén elõsegíti azt a mikrobiológiai folyamatot, melynek az érettség az eredménye. Repce, zabosbükköny alatt nagymértékben kialakul, gabonanemûek, kukorica alatt egyáltalán nem. A trágyázás érettségfokozó hatása miatt trágyaérettségrõlis beszélnek Azonos fogalmak-e a morzsatartósság és az érettség?

Morzsatartósságnak azt a rövidéletû megnyilvánulását, ami a friss szervesanyag bomlása közben megélénkülõ mikrobatevékenység hatására lép fel, érettségnek nevezzük. Érettsége tartós, tartama azonban legfeljebb egy termelési idény, hiszen a tél folyamán a mikrobiológiai tevékenység nagyrészt megszûnik. Ha az érettséget felújítjuk, a morzsák tartóssága újra regenerálódik. A mezõségi talajokban mégis vannak olyan tartós morzsák, amelyeknek tartóssága ennél lényegesen hosszabb. Hogyan vizsgáljuk az érettséget és általában a morzsák tartósságát? Helyszínen úgy ellenõrizhetjük, hogy talajhasábokat emelünk ki ásóval. Ezt kaparóval kapargatva megvizsgáljuk, hogy a talaj morzsás szerkezete mindenütt egyenlõ mértékû-e. Az elsõfokú eliszapolódás a barázda alján és a talaj felszínén szokott megindulni, ha elõrehaladott állapotban van, akkor alul vízszintes lemezes szint jön létre, a felületen pedig kéreg

keletkezik. A másodfokú szétiszaposodás ezt a folyamatot erõsen elõsegíti A gumós- és gyökérnövények termelésében nagy kárt okozhat. 4.Ismertesse a fõtípus, típus és altípus alapfogalmát! Fõtípus: a talajosztályozási rendszer magasabb taxonómiai egysége, melyet a rokon típusok egységesítésével képezünk. Ebben már jelentõs szerephez jut a földrajzi szemlélet, mely a hasonló földrajzi környezet hatását van hivatva kifejezésre juttatni. Típus: e rendszertani egységbe azokat a talajokat kell sorolni, melyek hasonló környezeti tényezõk együttes hatására alakultak ki, a talajfejlõdés folyamán hasonló fejlõdési állapotot értek el és egyazon folyamatleírással jellemezhetõk. Ezért minden lényeges, a talaj termékenységét megszabó tulajdonságuk is hasonló. Altípus: jellemzõ folyamattársulás keretén belül az egyes folyamatok erõssége, valamint a kísérõ folyamtok megjelenése szolgáltat alapot a besorolásra.

5.Csernozjom réti talajok A réti talajokon a talajvíz mélyebbre süllyedése során sztyeppesedési folyamat indul meg. Ennek során erõteljesebb kilúgzódás jelentkezik. A humusztartalom alacsonyabb lesz A szint: barnásszürke, szürkésbarna színû, morzsás szerkezetû vályog vagy agyag. Humusztartalma 3,5-4,5%.CaCO3-t nem tartalmaz B szint: szürkésfekete színû, apróprizmás szerkezetû vályog vagy agyag. Humusztartalma némileg csökkent CaCO3 némileg nõ. Kémhatása közömbös körüli Aljában a vízhatás nyomait is megtalálhatjuk. Gyakoriak az állati járatok C szint: szürkéssárga, okkersárga, vasfoltos talajképzõ kõzet. Gyakori a humuszbemosódás Állatjáratok jól felismerhetõk. CaCO3-t tartalmaz Talajképzõ kõzet: lösz, löszös agyag, löszös homok, agyag vagy egyéb üledékes kõzet. Talajvíz: 300-400 cm körül. Növényzet: szántóföldi mûvelés alatt álló igen jó termékenységû területek, gazdasági növények jól

megteremnek. Elõfordulás: réti talajokkal borított területeink magasabb pontjain, réti és csernozjom területek találkozásánál. 6.Az öntözõvíz mennyiségének és adagolásának meghatározás 1 tf%= 1mm 10cm mm Z = tf % * Zcm 10 Pl.: N=18%, T= 1,2 g / cm3 Vk= 21,6 tf% = 21,6 mm / 10 cm (216 mm/1 m) Vk= 21,6 tf% = 129,6 mm / 60 cm HV DV HOMOK: 150 mm/m 1/3 2/3 VÁLYOG: 300 mm/m 50% 50% AGYAG: 400 mm/m 70% 30% Öntözõvíz igény: VH = Vk – N (pillanatnyi nedvességtartalom) 3 Öntözõvíz szükséglet: Q = m ha * ha = m3 Pl.: Ts = 1,3 g/cm3, Z = 40 cm, T = 90 ha V k= 380 mm / m, N= 18% VH= 38mm 10cm vízhiány 40 cm talajban: 58,4 (584 a vízhiány 1 hektáron) mm 38 23,4 (talaj vízkészlete) *4 = 58,4 10 10 40cm 7.Mit jelent az uralkodó-, jellemzõ-, kísérõ- és módosító folyamat kifejezés? Uralkodó folyamat: melyek alapvetõ és elengedhetetlen feltételét képezik az egyes típusok kialakulásának. E folyamatok jelenléte

vagy elõzetes fellépése nélkül nem képzõdhet és nem állhat fenn az adott talajtípus. Jellemzõ folyamat: melyeknek megjelenése minõségi változást jelent a talajképzõdés menetében. Hatásukra a talajtulajdonságok jelentõsen megváltoznak és új jellegek jelennek meg. Ez a változás egyben a termékenységben is tükrözõdik Kitérõ folyamat: melyek fontos talajtulajdonságok kialakításában mûködnek közre, de a talajképzõdés jellegét alapvetõen nem változtatják meg és nem képezik elõfeltételét az adott talajtípus kialakulásánál. Ugyanakkor a növénytermesztés eredményességére, vagyis a termékenységre nagy hatásuk lehet. Módosító folyamat: a talajban játszódnak le, de nem a talajok természetes, biológiai feltételeinek következményei, hanem az ember által tudatosan vagy nem szándékosan megváltoztatott körülmények hatásaként jönnek létre (pl. erõteljes trágyázás hatására megváltozott feltételek). Az elsõ

három talajtípus eldöntésére, meghatározására, az utolsó a változatok és ennél alacsonyabb osztályzási egységek jellemzésére használjuk. 8. Szoloncsák talajok Elsõsorban a Duna-Tisza közén, magas talajvízállású, mélyebb területeken fordul elõ. A nagy sótartalmú talajvíz 80 cm mélységben megtalálható, de gyakran ennél magasabban is jelentkezik. Azt a folyamatot, amikor a felszín közeli talajvízbõl a kapillárisan felemelkedõ sós víz elpárolog és a talaj felszínén visszamaradnak a kicsapódó sók, szoloncsákosodnak, az így keletkezõ talajt pedig szoloncsáknak nevezzük. A minimum sóhatár 0,15% a maximum pedig több %-ot is elérheti. A vízoldható sók közül az Na-sók az uralkodók A hazai szoloncsák talajok már a felszíntõl tartalmaznak CaCO3. Jellemzõ még a monoton lefutású profil. A genetikai szintek nehezen különíthetõk el A szint: szürke, kékesszürke, tömödött, szerkezet nélküli vályog, homokos vályog,

ritkán agyag. Humusztartalma nem nagy: 0,5-2% Mindig tartalmaz CaCO3 Vízoldható sótartalma nagy. Kémhatása erõsen lúgos (pH 8,5-9) B szint: kékesszürke, erõsen tömött, nedves vályog, homokos vályog, ritkán agyag. Humusztartalma a felsõ szinthez képest csökkent. CaCO3-t tartalmaz Erõs szódalúgosságot mutat. Kémhatása erõsen lúgos Vas, mangán foltos, glejes C szint: sárgásszürke glejes, karbonátos talajképzõ kõzet. Erõsen vizes A falból gyakran szivárog víz. Kavics, csigamaradványok, vasfoltosság találhatók Talajképzõ kõzet: karbonátos vagy löszös homok, vályog, agyag. Talajvíz: 80 cm körüli Növényzet: sziki mézpázsit, pozsgás zsázsa. Szántóföldi hasznosításra nem alkalmas talajok Elõfordulás: Duna-Tisza közén fõleg a Kiskunságban, Szeged környéke, Kiskunfélegyháza környéke, Tiszántúlon foltokban (pl. Nyírségben) 9.A savanyú homoktalajok tápanyagforgalma 10.Nagyléptékû genetikus üzemi

talajtérképek Méretarány: 1:10.000 Az üzemi térképek három részbõl állnak: alaptérkép: változatáig lemenõ részletességgel tartalmazza a terület egyes talajféleségeinek elterjedését. kartogramok: egy-egy talajtulajdonságot ragadnak ki és tüntetik fel a nagyságrendjét, vagy ennek alapján jelölik a tevékenység fokozására bevezetendõ eljárásokat (adatközlõ, értékelõ, tanácsadó kartogramok) szöveges magyarázat: feltárja az üzem és környezetének természeti viszonyait, utal a gazdasági feltételekre, javaslatokat tesz az eljárásokra. Ezek együtt használhatók. 11.Szoloncsák-szolonyec talajok Kialakulásuk a szoloncsák talajokéhoz hasonló. A talajvíz mélyebben, 1 m körül van A sóprofil is más. Itt a felszínen, vagy ahhoz közel egy sómaximumot találunk és alatta a sótartalom többnyire a B2 szintben jelentkezik. Szénsavas meszet a szelvény teljes egészében találhatunk. Elõfordulhat, hogy a B szint már a felszínen

jelentkezik A szint: világosszürke vályog, homokos vályog, humusztartalma 1,5-2%, meszes, erõs fenolftalein lúgosságot mutat. Kémhatása erõsen lúgos Sótartalma nagy (0,3-0,5%) B1 szint: 8-10 cm vastag, szürkésbarna, gyengén kifejezett oszlopos szerkezetû vályog, homokos vályog. Kémhatása erõsen lúgos (pH 9-10) Vízoldható sótartalom általában nagyobb, mint a felsõ szintben. B2 szint: világos szürkésbarna, erõsen tömödött vályog, agyagos vályog, CaCO3-at tartalmaz. Kémhatása erõsen lúgos (pH 9 -10). Erõs fenolftalein lúgosságot mutat Vízoldható sótartalma nagyobb mint B1 szintben. Erõsen vas, mangánfoltos, glejes Csigahéjakat tartalmaz Átmenet fokozatos. C szint: erõsen vasfoltos, glejes talajképzõ kõzet. Talajképzõ kõzet: löszös vagy karbonátos homok, vályog agyag. Talajvíz 100 cm körül Növényzet: sziki mézpázsit, pozsgás zsázsa, útszéli zsázsa, vasvirág vagy sziki saláta. Szántóföldi hasznosításra nem

alkalmas. Elõfordulás: Kiskunságban, Szeged és Kiskunfélegyháza környéke, Tiszántúlon foltokban. 12.A meszes homoktalajok tápanyagforgalma 13.Helyszíni talajfelvételezési jegyzõkönyv A térképezési munka során a helyszíni talajfelvételezés az a munkafolyamat, maikor közvetlenül megismerik a feltérképezendõ területet, annak természeti adottságait, gazdasági viszonyait. A helyszíni talajfelvételezés sokoldalú feladat: A terület természeti és üzemi adottságainak megismerése és értékelése A jellemzõ talajszelvények környezetének megismerése A jellemzõ talajszelvények kijelölése, feltárása és morfológiai leírása Néhány tulajdonság helyszíni vizsgálata A talaj genetikai típusának, altípusának és változatának elõzetes megállapítása A talaj genetikai típusának, altípusának és változatának elhatárolása A talaj és talajvíz-mintavétel. A munka gondos, körültekintõ elõkészítést igényel.

Legfontosabb feladatok: A térképezési körülményeinek tisztázása, általános munkaterv elkészítése Elõtanulmányok (szakirodalomi és adatanyag gyûjtése, tanulmányozás, értékelés) A helyszíni felvételezési segédletek (térképanyag, légifényképek, jkv. Ûrlapok) biztosítása A helyszíni felvételezés eszközeinek biztosítása. 14.Réti szolonyec talajok Hazánk legszikesebb szikes talaja. Amennyiben a legfelsõ talajrétegben megindult egy kilúgzási – lefelé irányuló sómozgási – folyamat és így a sós szint mélyebbre helyezõdött, szolonyecesedésrõl, illetve szolonyec talajokról beszélünk. A kilúgzási A-szint semleges körüli kémhatású (gyengén savanyú – gyengén lúgos), viszonylag kis só- és kicserélhetõ Na+-tartalmú, kedvezõbb vízgazdálkodású. Vastagsága döntõ a szántóföldi mûvelésbevételnél. Ha a szikes talajú területen a szántás során nem vagy csakigen kis részt forgatta meg ekével, ill. nem

keverték bele a felhalmozódási szintet a korábbi kilúgzási szintbe, a szántott réteg vastagsága alapján közepes vagy mély réti szolonyec lehet a talaj altípusa. A legsekélyebb, maximum 7 cm kilúgzott rétegû talajt kérges réti szolonyecnek nevezzük. A típus fõ jellemzõje az oszlopos szerkezetû B1 szint. Abszolút és relatív agyag és kicserélhetõ Na + -felhalmozódással, igen rossz vízgazdálkodási tulajdonságokkal, igen gyenge vízáteresztõ képességgel, mindig lúgos kémhatással és gyakran jelentõs vízoldható sótartalommal, amelynek maximuma általában a B2 szintben található. A szolonyecek termékenységét a B-szint Na+-telítettsége és terep alatti mélysége jelentõsen befolyásolja mivel ezek a tényezõk szabják meg vízháztartásukat és tápanyaggazdálkodásukat. Néhány esetben az A-szintjük teljesen hiányzik, padkásodás következik be és a felszínre kerülõ B-szint igen kedvezõtlen termõhelyi adottságaival csak

néhány sótûrõ, szárazságtûrõ növény képes megélni. A talajok egy részén gyepgazdálkodás folyik, így a kialakult kilúgzási szint háborítatlanul megmaradt. Talajképzõ kõzet: lösz, löszös vagy karbonátos agyag, vályog. Talajvíz: 150-350 cm Természetes növényzet: sótûrõ gyepnövényzet. Szántóföldi mûvelésre csak a mély-, esetleg a közepes réti szolonyeceket használják, ahol elsõsorban az õszi árpát, búzát, cirkot, lucernát, kölest, napraforgót termesztenek. Javítással termelékenysége növelhetõ Elõfordulás: elsõsorban a Tiszántúlon nagyobb kiterjedésû területeken, a Nyugati fõcsatorna mentén, Hortobágyon, Szolnok megye területén, Debrecen környékén, Körös-Berettyó környékén, Békéscsaba, Hódmezõvásárhely, Szeged környékén. Dunántúlon Sárvíz mentén foltokban A-szint: 0-20 cm vastag, világosszürke, szürkésbarna, poros lemezes szerkezetû agyag. Humusztartalma alacsony. Kémhatása az

enyhén savanyútól a gyengén lúgosig terjed (pH 6,2-7,5). B1-szint: 8-10 cm vastag, néha vastagabb, oszloposabb szerkezetû, sötétbarna színû, tömödött agyagos szint. B2-szint: Barnás árnyalatú, sötétszürke, diós szerkezetû, tömödött agyag. CaCO3-at többnyire tartalmaz. Kémhatása erõsen lúgos (pH 8,5 -9) Erõs vas, mangánfoltos, vasborsós Vízoldható sótartalma erõsen megnõhet elérheti a 0,5-0,8%-ot is. Lehet fehér, kristályos gipszkiválás C-szint: sárga, okkersárga, szürkéssárga, karbonátos talajképzõ kõzet, vasszeplõ, vasfoltok, mangánfoltok, mészerek, mészkonkréciók találhatók. Néha glejes 15.Réti agyagok tápanyagforgalma 16.Mi a következménye a váztalajokon a talajszemcsék állandó mozgásának? A váztalajok fõtípusába azok a talajok tartoznak, melyek képzõdésében a biológiai folyamatok feltételei csak kismértékben vagy rövid ideig adottak, ezért a biológia folyamat hatása korlátozott. Ez a

korlátozás lehet a talajképzõ kõzet tulajdonságainak következménye, vagy származhat a felszín állandó, gyors változásából folyamatos és erõteljes vízerózió, defláció. A víz és szél egyaránt lehet szállító. Elõfeltétele a meredek lejtõ és a kis talajellenállás a vízerózióval szemben, illetve laza vagy könnyû talajszemcsék a defláció esetében. Következménye, hogy a talajképzõdés hatására átalakult kõzetrészek elmozdulnak képzõdésük helyérõl, míg ott ismételten a változatlan kõzet kerül a felszínre. A talajszemcsék állandó mozgása elsõsorban a szél hatására. Elõfeltétele: száraz talajfelszín, homokszemcsék amelyek mérete elég kicsi ahhoz, hogy a szél elmozdítsa és olyan erõs szél, mely a homokszemcséket felragadja vagy görgeti. Következménye: a homokmozgás, vagyis a futóhomok, amelyben a homokszemcsék állandóan változtatják egymáshoz viszonyított helyzetüket. Ennek következményeként az

esetleg fellépõ humuszosodás hatása sem jut érvényre, mert a humuszos részekhez mindig újabb, nem humuszos talajrészek keverednek és még így sem maradnak képzõdésük helyén. 17.Sztyeppesedõ réti szolonyec talajok A talajvíz mélyebben helyezkedik el, mint a réti szolonyeceknél, ezért egy elõrehaladottabb, a szántóföldi hasznosítás szempontjából kedvezõbb kilúgzási folyamattal találkozunk. A legjobb tulajdonságú szikes talaj, ezért termõsziknek is nevezik. Szelvényük a réti szolonyechez hasonló, a különbség az, hogy kérges altípus nem igen fordul elõ. Az oldható sók és a mész is mélyebben helyezkedik el. Talajképzõ kõzet : lösz, löszös vagy karbonátos agyag, vályog. Talajvíz: 3-4 m Növényzet: sziki pozdor, fehér tippan, sziki saláta. Általában szántóföldi mûvelés alatt álló területek, vagy elég jó minõségû legelõk. Könnyen javítható szikesek Meliorációval, talajjavítással növelhetõ

termelékenységük. Elõfordulás: fõleg Tiszántúlon, Nagykunságban, a Körösök környékén, Szolnok környékén. A szint: 0-18 cm vastag, világos barnásszzürke színû, poros szerkezetû. Humusztartalma alacsony. Átmenet éles B1 szint: 18-65 cm vastag, sötétszürke, oszlopos szerkezetû, agyag. CaCO3-at többnyire nem tartalmaz. Kémhatása lúgos (pH 7,5-8) Vízoldható sókat nagy mennyiségben nem tartalmaz Vasfoltok találhatók. Átmenet szerkezetben éles, színben fokozatos B2 szint: sötétszürke, diós, hasábos szerkezetû agyag, agyagos vályog. CaCO3-at tartalmaz Kémhatása lúgos (pH 8-9). Vasfoltok találhatók C szint: Világos szürkéssárga, okkersárga talajképzõ kõzet. Vas, mangánfoltok Mészfelhalmozódás. 18.A talaj erózió jelentõsége Talajerzózió: a külsõ erõk (mozgó víz, szél, jég) felszínpusztító tevékenységet denudációnak nevezik a geográfusok és geológusok. A denudácónk két fajtája van: a víz pusztító

hatása folytán létrejövõ erózió és a szél kifújó hatása útján végbemenõ defláció. A legelterjedtebb a szélerózió vagy defláció és a vízerózió. A talaj felületén elfolyó víz, vagy a talaj felett elsuhanó szél évente csak 1-2 mm-nyi értékes feltalaj-réteget sodor le a vízmosásokba, völgyekbe vagy laposokba. Ha ez a talajmennyiség évente 0,5 cm-t tesz ki, akkor 40 év alatt már az egész régi feltalaj a felületen elfolyó víz martaléka lesz, mivel ilyenkor, betartva a rendes szántási mélységet, mindig újabb rétegeket szántunk a feltalajhoz, a feltalaj vastagsága állandó marad, de a nyers altalajból hozzákeveredett részek mennyisége évrõl évre erõsen rontja a talaj termékenységét. Kund Ede bebizonyította, hogy a talajerózió romboló hatása hazánkban sokkal jobban fogyasztja a talaj humuszkészletét, mint amilyen a humusztrágyázás és a gyökér- és tartómaradványok ezt pótolni tudnák. Ilyen körülmények

között nem csoda, ha talajaink egy részének termelékenysége állandóan csökken. A magasabban fekvõ talajok vízhiánnyal fognak küzdeni, mert a legnagyobb víztartóképességû és humuszos feltalajuk vastagsága csökken. A mélyebb, lapos területek az oda hordott sok iszaptól lefolyástalanokká válnak és elmocsarasodnak. A Fertõ -tó és az Ecsedi-láp területén az odahordott sok eróziós iszap eltömte ezeknek a lapos területeknek a vízelvezetõ patakjait, így a területek elmocsarasodtak, a falvak elnéptelenedtek. 19.Mit jelent a kilúgzás fogalma, ismertesse a folyamatot! Kémiai hatások, amelyek felülrõl lefelé irányuló vízmozgás, a talajban termelt savas jellegû szerves anyagok indítanak el. Elõfeltételük az elegendõ csapadék vagy felszíni víz, ami a legalább az év nagyobb részében biztosítani tudja a felülrõl lefelé irányuló vízmozgást. A folyamat következménye a fémionok só alakban való kimosódása a felsõ

rétegbõl a talajfelszínbõl. 20.Szology talajok A szikes területek mélyebb térszíni részein fordulnak elõ. Szologyosodás folyamata az erõs kilúgzás következménye, mikoris az agyagásványbomlást kovasav kilúgzás kíséri. Szántóföldi mûvelésre nem használt területek. Talajképzõ kõzet: lösz, löszös vagy karbonátos agyag, vályog. Talajvíz: különbözõ mélységben lehet Természetes növényzet: sziki saláta, cigánybúza, fehér tippan. A szint: vékony, szürke, porszerû, száraz, lemezes szerkezetû agyag. Humusztartalma csekély Kémhatása savanyú. B1 szint: szürke, oszlopos szerkezetû agyag. Kémhatása enyhén lúgos Átmenet fokozatos B2 szint: világos sárgásszürke, tömör agyag, CaCO3-at tartalmaz. Kémhatása enyhén lúgos Vízoldható sótartalma alacsony. Átmenet fokozatos C szint: Barnássárga, szürkéssárga talajképzõ kõzet. Vas, mangánfoltos 21.Síkvidéki erózió Szántóföldeink még annyira sem

vízszintesek, mint az asztal lapja. A szabad szemmel vízszintesnek ítélt síkságokon is lejtenek a földek. Hirtelen esõzéskor, különösen a rossz, tömöttt szerkezetû talaj nem képes bevenni az esõvizet és ilyenkor a víz a mélyedések felé húzódik. Ebbõl alföldjeinken kétféle kár származik Az egyik kár az, hogy a magasabb részeken nem szivárgott be az összes esõvíz a talajba és így a növények vízigénye nincs kielégítve. Hazánkban a termelések nagyságát sok helyen a csapadék korlátozza Tiszántúlon a legnagyobb termések eléréséhez még az sem elegendõ, ha a talaj az összes csapadékot beinná. Természetesen, ha a csapadéknak csak kisebb része szivárog le a növények gyökereihez, és nagyobb része folyik el a felszínen, akkor a nyáron állandóan szomjazó növények termése gyenge lesz. Az elfolyásból másféle kár is származik, mert a mélyebben fekvõ területeken összegyûlik a magasabb területek vize. Itt az

összefolyó vízmennyiség olyan sok, hogy a talaj természetesen nem képes egyhamar bevenni. A növények gyökerei is lélegeznek Haszon növényeink közül csak a rizs és a fûzfa gyökerei képesek levegõtlen talajban élni, mert a növény felsõ részébõl kapnak levegõ-utánpótlást. Több gazdasági növényünk levegõtlen körülmények között elpusztul. A lucerna, cukorrépa és néhány más növény már a néhány órás elárasztást sem bírja ki. A réti növények azonban a hosszabb elárasztást is kibírják A mélyebb területeken összefolyó víz néha egy hónapig sem képes a talajba beszivárogni vagy elpárologni. Ezeken a helyeken gazdasági növényeink gyökérfulladás következtében kipusztul. Ugyanakkor a magasabb területeken aszálykárok mutatkoznak. Hirtelen esõzések alkalmával a felületen, összegyûlt víz a lejtõkön nagy sebességgel fut le a mélyedések felé. A sebesen lefutó víz kimossa a talajból a tápanyagokat, és

magával ragadja az agyagos é roppant értékes humuszos talajrészeket. A mélyedésekben most már nemcsak a víz áll meg, hanem iszaptenger is keletkezik, mely a gazdasági növényeket vagy a rét növényzetét elfedi és befullasztja. A szikeseken az erózió rendszerint a gyenge minõségû, repedezett legelõket szokta megtámadni. A repedések mentén a kolloidok lemosódnak és kis csupasz folt keletkezik, amely mindjobban tovább növekszik. Tavasszal a szikeseket vastagon víz borítja Ez a víz a folyóvölgyek felé mozgásban van. A különbözõ szikeseken a víz mozgása eltérõ pusztítást végez. 22.Mi a kovárvány? A CaCO3 mentes homokon erdõ hatására sajátos talajszelvény alakul ki. A kilúgzódási szint alatt ugyanis nem találunk egy összefüggõ B szintet, hanem egymástól 20-25 cm távolságban ismétlõdõ, közel párhuzamos, néhány cm vastag többé-kevésbé tömödött vöröses barnás agyagosabb csíkokat, amelyek között homok van. A

kovárvány csíkok gyakran 4 m mélységig is lehúzódhatnak. 23.Másodlagosan elszikesedett talajok Ezek a talajok rendszerint öntözés hatására jönnek létre. Végbemehet bármely jó termékenységû réti, öntés, öntéscsernozjom talajon. Ennek következtében a talajszelvény is különbözõ képet mutathat az eredeti talajszelvénytõl függõen. A szikesedés kétirányú lehet: 1. Másodlagos szolocsákosodás Ebben az esetben az öntözõvízben, vagy a megemelkedett talajvízben szállított oldható sok halmozódnak fel a talajszelvényben 2. Másodlagos szolonyecesedés Ebben az esetben az öntözõvízben vagy megemelkedett talajvízben lévõ nátrium kicseréli a talajkolloidok felületén adszorbeált egyéb kationok jelentõs részét. A két folyamat gyakran együttesen jelentkezik. Az Alföld jelentõs részén következett be emberi beavatkozások eredményeképpen. A nagy sótartalmú talajvizek szintjének emelkedése (nem megfelelõ öntözés,

csatornaszivárgás miatt) felszíni pangóvizek visszamaradása vagy a nem megfelelõ talajhasznosítás nagy területeken vezetett szikesedési folyamathoz a talajszelvény egészében vagy annak mélyebb rétegeiben. Mivel ennek veszélye a jövõben is fenyeget, megfelelõ intézkedéseket kell tenni. Talajképzõ kõzet: lösz, löszös agyag, öntés. Talajvíz: mélysége nem jellemzõ Növényzet: gazdasági növényzet. Elõfordulás : Tiszántúlon, Duna-Tisza közén Talajszelvény leírása: 1 Színváltozás, 2. Erõsebb tömõdöttség, 3 Szerkezetleromlás, 4 pH vízoldható só és adszorbeált Na tartalom növekedés fordulhat elõ. Ezenkívül kisebb jelek mutathatnak a másodlagos szikesedésre, pl. vasfoltosság, glejesedés stb 24.Hegyvidéki erózió Sokkal nagyobb mértékben jelentkezik a felületen lefolyó víz pusztulása dombos vagy hegyes vidékeinken. Itt a lejtõk sokkal hosszabbak és meredekebbek Ezért sokkal hevesebben folynak le a vizek, és sokkal

több gyûlik össze. Vannak hegyvidékeink, ahol a lejtõrõl a lejtõrõl lefolyó víz évente jelentõs talajtömeget szállít a völgybe. Ha a feltalaj egész rétege egyenletesen kopik le, nehéz az erózió felismerni. A szántási mélységet betartva, a gazdák minden évben mélyebben szántanak, tehát nyers talajréteget kevernek a feltalajhoz. Ilyen körülmények között a feltalaj teljesen kicserélõdik. Az igazán értékes és termékeny talaj kialakulásához évtizedekre, évszázadokra van szükség. A víz által okozott eróziós károk hazánkban legerõsebben a Dunántúli Középhegység dolomit és mészkõ alapkõzetû területein, valamint az északi dombvidék mészkõ és homokkõ területein jelentkeznek. A szélerózió pusztítása a legerõsebb a Duna-Tisza közti homokháton, a Nyírségben és a Hanság területén. 25.Nátriumtalaj Kialakulásuk akkor következik be, ha a talajoldat kémiai összetétele megváltozik, és valamely okból Na-sók

jelennek meg benne. A talaj termékenysége szempontjából káros szikesedési folyamat, amely a Na+-ionoknak a talaj szilárd vagy folyékony illetve mindkét fázisban történõ káros mértékû felhalmozódását jelenti, elsõsorban a nagy sótartalmú vizek talajba juttatásának és mozgásának következménye. A sófelhalmozódás végbemehet a talaj legfelsõ, rendszeresen mûvelt rétegében és a talaj mélyebb rétegeiben is, rendszerint NaHCO3 és NaCO3 felhalmozódásával. Minél több Na lép be az adszorpciós komplexus kalciuma helyébe, annál inkább szikesedik a talaj. Ez a folyamat a Na 10-12%-át meghaladó mennyisége mellett indul el Az olyan talajokat, amelyekben már a kicserélhetõ Na+-ionok mennyisége az S-érték %-ában kifejezve 5-12%, már gyengén szikes talajoknak nevezzük. A vízszintemelkedés hatására a szikesedés végbemehet, bármely ma még nem szikes típusként nyilvántartott talajban is, így a folyamat kiterjedése a jó

termékenységû talajokat is veszélyezteti. Szikesedés szempontjából kedvezõtlen, hogy e talajok szelvényükben agyagosak, erõsen tömödöttek, nehezen mûvelhetõk és rossz vízbefogadó képességûek. Nátriumtalajok kisebb foltokban szinte az egész országban, legnagyobb területeken a Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén megtalálhatók. Növénytermesztési célra elsõsorban a nátriummal legkevésbé megterhelt, rendszeresen mûvelt, A szintjében mészben szegény, savanyú kémhatású és mélyebb sófelhalmozódási szinttel rendelkezõ, valamint jó hatékonysággal javítható (szolonyec) talajok alkalmasak. Talajhasznosítás: Csak meghatározott, rövid idõtartamra korlátozódó mûvelhetõsége, a szikesedésnek ezt az állapotát fizikai szikesedésnek nevezzük. Csak bizonyos só és szárazságtûrõ növények (búza, árpa, lucerna, köles, napraforgó) termeszthetõk nagyobb biztonsággal A legtöbb növény már a 0,05% szódát sem bír ki

Számítani kell redukciós viszonyokra, valamint a szélsõséges vízellátottsági helyzetre, beleértve a káros felszíni vizek okozta növényi károsodást is. További szikesedési folyamatokat kiváltó okok megszüntetése, a talaj kémiai és fizikai tulajdonságainak javítása. Nátriumtalaj: vagy szikesrõl van szó akkor, ha a kicserélhetõ nátriumtartalom meghaladja a 5 S%-ot (gyengén szikes) vagy a 15 S%-ot. 26.A talajszelvény morfológia i vizsgálata és leírása A térképezési munka során a helyszíni talajfelvételezés az a munkafolyamat, maikor közvetlenül megismerik a feltérképezendõ területet, annak természeti adottságait, gazdasági viszonyait. A helyszíni talajfelvételezés sokoldalú feladat: A terület természeti és üzemi adottságainak megismerése és értékelése A jellemzõ talajszelvények környezetének megismerése A jellemzõ talajszelvények kijelölése, feltárása és morfológiai leírása Néhány tulajdonság helyszíni

vizsgálata A talaj genetikai típusának, altípusának és változatának elõzetes megállapítása A talaj genetikai típusának, altípusának és változatának elhatárolása A talaj és talajvíz-mintavétel. A munka gondos, körültekintõ elõkészítést igényel. Legfontosabb feladatok: A térképezési körülményeinek tisztázása, általános munkaterv elkészítése Elõtanulmányok (szakirodalomi és adatanyag gyûjtése, tanulmányozás, értékelés) A helyszíni felvételezési segédletek (térképanyag, légifényképek, jkv. Ûrlapok) biztosítása A helyszíni felvételezés eszközeinek biztosítása. 27.A szikes talajok tápanyagforgalma 28.Ismertesse a szikes talajokat, mint fõtípust! Kedvezõtlen kémiai és fizikai tulajdonságai és alacsony termelékenysége miatt szántóföldi hasznosítása korlátozott. A szikesedés folyamatát a nátriumsók felhalmozódása indítja meg. Ennek eredményeképpen alakulnak ki különbözõ sós és szikes

talajok. A szikes talajok jellegzetessége a rossz szerkezet és a termékenység. Legjellegzetesebb sajátossága a vízzel szemben való viselkedés Nedvesen elfolyósodnak, sajátos pépes állapotúvá válnak. A szétfolyó talajban a szerkezet teljesen megszûnik. Kiszáradva a szikes talajok kõkeménnyé válnak Így majdnem mûvelhetetlenek Rossz vízgazdálkodásúak. Nyáron, esõs idõben a talaj felszíne 1-2 cm mélyen teljesen szétázik. A víz megáll a talaj felszínén, tócsák alakulnak ki Ha azonban a talaj szelvényét is megvizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy már 5-10 cm mélyen a talaj teljesen száraz. Mivel ezeknek a talajoknak a nedvességtartalmától, tömõdöttségétõl függõen változik a viselkedésük, fizikai szikeseknek is szoktuk nevezni. Egyes szikes talajokon száraz idõben fehér színû só kivirágzások is jelentkeznek. A Duna-Tisza közén régebben az összesöpört sókivirágzásokból szódát állítottak elõ. Õsszel és

télen a szikes talajok mélyebben átáznak Az átázott talajba térdig bele lehet süllyedni, a gépek elakadnak. A szikes talajok humuszvegyületei gyakran aránylag könnyen kioldódnak. A mélyedésekben ilyenkor sötét színû humuszoldatok folynak össze, párolódnak be. A nedvesen sötét színû szikes talajok rögei megszáradva megszürkülnek vagy kifehérednek. A szikes talajok terméketlenségének okai: a) A talajok szélsõségesen rossz vízgazdálkodása. A talajok szerkezetének kialakulására minden lehetõség hiányzik a kolloidokon megkötött Na-ion miatt. A szikeseken sok esetben kimondottan szárazságtûrõ növények élnek. Tavaszra sok szikes talaj kizöldül Azonban sok talaj már április végére kisül. Teljes szerkezetlenségük a mikrobiológiai folyamatokat is erõsen befolyásolják. Itt a nitrifikáció nem mehet zavartalanul végbe b) A szikes talajok oldható sótartalma. Egyes szintjeiben lényegesen több vízben oldható sót lehet

kimutatni. A szikes talajokban ezért gyakran aránylag tömény sóoldatok keletkeznek. A tömény sóoldatban a növények nem képesek megélni A növények vízfelvételének egyik lényeges tényezõje az ozmózisos nyomás. A hajszálgyökerek csak addig képesek a nedvességet felszívni, amíg a sejtnedveknek nagyobb az ozmózisos nyomása, mint a talajoldaté. A talajoldat nagy sókoncentrációja meggátolja a víz és a tápanyagok felvételét. Ezekkel csak a sótûrõ növények képesek megbirkózni c) Erõsen lúgos kémhatás. Az oldható sók között gyakran szóda is van Ennek kémhatása erõsen lúgos. A nagy lúgossággal szemben a legtöbb növény igen érzékeny Míg a meszes talajok kémhatása gyengén lúgos, nem emelkedik 8,5 fölé, addig a szódás talajok kémhatása erõsen lúgos, 8,5 -nél magasabb de 10 is lehet. Ezt a növény nem bírja ki Szódás szikes talajokon csak a lúgosságot tûrõ növények élnek meg. Ezek a tényezõk különféle

szikes talajokban különbözõ mértékben találhatók meg. Sok szikes talaj szódás, de vannak szódamentes szikesek is. Ezeknek feltalaja semleges, sõt savanyú kémhatású is lehet. Vannak olyanok, melyeknek egyes szintjében sok oldható só van A legnagyobb sótartalom a talaj különbözõ szintjeiben lehet. Vannak viszont olyanok, amelyeknek feltalajában alig van több oldható só, mint a normális talajokban. Magyarországi szikes talajok. Több mint félmillió ha szikes talajunk van Az Alföld jelentõs területén a talajok szoros kapcsolatban állnak a nagy sótartalmú talajvizekkel. Ez a kapcsolat minden körülmények között a szikesedési folyamat terjedésének veszélyét rejti magába. A talaj lehet meszes szódás és a mésztelen, kilúgzott termõ szikes talaj. Szikes talajaink mezõgazdasági használhatósága attól függ, hogy a szikesedés milyen mértékû. Az un termõ szikeken a szántóföldi mûvelés még lehetséges Nagy terméseket azonban

elérni nem lehet. Kedvezõtlen szerkezetük miatt csak megfelelõ nedvességi állapotban mûvelhetõk. A talajszelvénytõl függ, hogy milyen mélyen szabad õket szántani Minél szikesebb a talaj, annál kevesebb féle növény termeszthetõ rajta. Tavasziakat szikes talajon nem termeszthetünk, mert tavasszal nem lehet rajtuk idejében munkát végezni. A termésátlagok alacsonyak. Egy bizonyos fokon túl már mûvelésre használhatatlanok, csak legelõként használják. Kihasználásuk egyik módja a rizstelepek létesítése A szikes talaj rizstermesztésre használható. A szikes talajok vízáteresztõ képessége kicsi, így könnyebb biztosítani az állandó vízzel elborítást. Ez azonban nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, rizstelepeink nagy része ma már réti agyagtalajokon helyezkedik el. Halastavakat létesítettek 29.A talajszelvény szintjei, rétegei A vizsgálatra elõkészített szelvénygödörben a felvételezést végzõ szakember elsõ

feladata a talaj rétegezettségének a megállapítása, a talajszelvény szintjeinek, rétegeinek elhatárolása, megnevezése és leírása. “Genetikai szint”-nek nevezzük azokat a szelvényrészeket, amelyek kialakulásában fontos szerepe volt a talajképzõdési folyamatoknak, amelyek jól jelzik ezeket a talajgenetikai folyamatokat és jellemzõek a talaj típusára, altípusára, ritkábban változatára. “Talajréteg”-nek nevezzük azokat a szelvényrészeket, amelyek egy több tulajdonságban különböznek ugyan egymástól, de ezek a különbségek nagyrészt nem talajgenetikai folyamatok során jöttek létre. A genetikai talajszinteket az ABC nagybetûivel és indexszámokkal, néhány esetben indexbetûkkel jelöljük, a talajrétegeknek pedig rendszerint számjelzést adunk. A-szint. A talajok felsõ szintje, amely azonban néha hiányozhat is Ao szint (alomtakaró). A szántóföldi mûvelésbe még nem részesült talaj legfelsõbb szintje, amely

különbözõ mértékben elbomlott növényi részekbõl áll. Megfigyelhetõk e szintben olyan alig elbomlott növényi maradványok, amelyekben a növényi szerkezet még jól felismerhetõ: pl. az erdõ levelekbõl, gallyakból, ágakból, termésekbõl származó alomtakarójának felsõ része. (Aoo) De elõfordulnak abban félig bomlott állapotban lévõ maradványok is, pl. erdei alomtakaró alsó része mezõségek elhalt fûmaradványokból álló nemezszerû szintje. Asz szint (mûvelt réteg). Tulajdonképpen nem genetikai szint, azonban tulajdonságai annyira eltérnek az A-szint egyéb részeitõl, hogy különválasztása feltétlenül indokolt. A talaj mûvelt rétegét minden talajtípus esetében Asz-nek jelöljük, különös figyelmet fordítva a szint szerkezeti állapotának és tömõdöttségének a megfigyelésére és leírására. Az Asz-szint alján gyakran található egy igen tömõdött, kemény réteg az ún. “eketalp-réteg” Ennek jelenlétét,

elõfordulásának mélységét, vastagságát és tömörségét a talaj-felvételezési jegyzõkönyv tartalmazza. A szint színe humuszanyagok mennyiségétõl és minõségétõl függõen a feketétõl az egészen világos barnáig terjedhet, szerkezete pedig morzsás, szemcsés, vagy aprópoliéderes, esetleg elporosodott. B-szint. A talajszelvényben az A-szintet követõ, általában csekélyebb biológiai aktivitású szint. Azokban a talajokban, amelyek szelvényében az A-szint a talajásványok bizonyos szétesésével és kilúgzódásával jellemezhetõ, a felhalmozódási szintet jelöljük B-vel. Ez esetben a szintre az agyagos rész és más anyagok felhalmozódása, ill. ennek következményeként a barna vagy vöröses szín, nagyobb agyagtartalom, és diós vagy hasábos szerkezet a jellemzõ. C-szint. Humuszmentes, mállott talajképzõ kõzet A C-szintet gyakran tagolja vízoldható sók (CaCO3, CaSO4 stb.) kiválásából származó felhalmozódás Ez a

felhalmozódás gyakran összefüggõ rétegeket, kemény padokat alkot. Néhány talajtípus szelvényében genetikai szintek nem különböztethetõk meg. Ezen talajok egy része teljesen egyhangú, rétegzõdés nélküli profilt mutat. Ilyenek, pl egyes futóhomokok, dûnehomokok, kavicsos váztalajok, szoloncsákok és vastag tõzegrétegû, ma is jórészt vízborítás alatt álló láptalajok. Ilyen profilú talajok rétegeit számmal jelöljük. Ugyanígy jelöljük meg a rétegzõdés nélküli szelvények talajmintavétel céljából elválasztott “mesterséges” rétegeit is. 30.Az erózió megnyilvánulásai ua mint 21. és 24 tétel Defláció a deflációs folyamatokban a lepusztulás és a felhalmozódás egyaránt jelen van. Kártétele ez esetben is a talaj szerves és a szervetlen kolloid és tápanyagaiban, valamint szerkezetességében légértékesebb felsõ rétegének elhordásában jelenik meg. Igen jelentõs az ebbõl eredõ gazdasági, tájesztétikai és

településszennyezési, valamint a zöld növényzetet érõ károsítások. A defláció kártétele nemcsak a futóhomokokra és láptalajokra korlátozódik, hanem ma már mindenütt megjelenhet, ahol a szél sebessége eléri vagy meghaladja a 0,08-0,1 mm átmérõjû szemcsék mozgásba lendítéséhez szükséges nyírási sebességet. Deflációt befolyásoló tényezõ: a szél örvénylése és iránya, valamint a deflációs terület hossza A szántóföldi deflációt befolyásolja a talaj: szövete, szemcseösszetétele, agronómiai szerkezete és tömödöttsége szervesanyag tartalma felszínének nedvessége és érdessége, valamint növényborítottsága 31.Mi a sófelhalmozódás lényege a szikes talajokban? Egyes szikes talajokon száraz idõben fehér színû só kivirágzások is jelentkeznek. A DunaTisza közén régebben az összesöpört sókivirágzásokból szódát állítottak elõ Vannak olyan szikes talajok, amelyeknek a sókivirágzása nem szódát

tartalmaz, hanem nátriumfoszfátot, nátriumkloridot tartalmaz. A talaj termékenysége szempontjából káros szikesedési folyamat, amely a Na+-ionoknak a talaj szilárd vagy folyékony illetve mindkét fázisban történõ káros mértékû felhalmozódását jelenti, elsõsorban a nagy sótartalmú vizek talajba juttatásának és mozgásának következménye. A sófelhalmozódás végbemehet a talaj legfelsõ, rendszeresen mûvelt rétegében és a talaj mélyebb rétegeiben is, rendszerint NaHCO3 és NaCO3 felhalmozódásával. Minél több Na lép be az adszorpciós komplexus kalciuma helyébe, annál inkább szikesedik a talaj. Ez a folyamat a Na 10-12%-át meghaladó mennyisége mellett indul el Hazánkban és általában a mérsékelt égövben a sófelhalmozódás oka: a talajvíz közelsége és sótartalmából is utánpótlást nyer, mert az erõteljes párolgás és a növények párologtatása a gyökérzónákba esõ kapilláris övbõl nedvességet von el. Ennek

hatására újabb vízáramlás indul meg a talajvíz felõl, melynek sorsa hasonló az elõzõekéhez, vagyis betöményedik. A fölfelé áramló talajnedvesség víztartalma a légkörbe távozik a vízben oldott sók pedig a talajban maradnak. A kevésbé oldódó kalcium és magnéziumsók egy része kicsapódik, így a talajoldat nátriumtöménysége megnõ. Ha a felhalmozódás maximuma a feltalajban van szoloncsák típusú sófelhalmozódásnak, ha a felhalmozódás maximuma a mélyebben fekvõ agyagfelhalmozódási szintben található szolonyec típusú sófelhalmozódásnak nevezzük. 32.Réti talajok fõtípusa Szoloncsákos réti talajok Szolonyeces réti talajok Típusos réti talajok Öntés réti talajok Lápos réti talajok Csernozjom réti talajok Lásd még részletesebben: 37. 33.Fizikai mállás Fizikai málláson kõzetek felaprózódását értjük. Elsõrendû fontosságuk van a hõhatásoknak A kõzetek rossz hõvezetõk. A napi hõingadozás néhány

arasznyi, az évi hõingadozás 10-20 cm mélyen is észlelhetõ a kõzet belsejében. A felmelegedõ részek kitágulnak, a lehûlõk összehúzódnak. A külsõ és belsõ rétegek között feszültségek keletkeznek, ezek repedésekhez vezetnek. Repedések kialakulásához vezet az ásványok eltérõ színe is A sötétebb színûek erõsebben felmelegednek, jobban kitágulnak. Az ásványok hõvezetõ képessége hõtágulási együtthatója is más, ez is a repedések képzõdésének segít. A kis repedéseket kitöltõ víz megfagyva nyomást gyakorol a repedések falára. A jég hatása akkor jelentõs, ha a fagyás, olvadás gyakran ismétlõdik. Jelentõs a gyökérzet feszítõ ereje is, bár ez a többihez képest kicsi. A fizikai mállás vagy aprózódás közben a kõzet kémiai összetétele nem, csak a szemcsenagysága és a tömörsége változik. A 0,01 mm átmérõjû szemcsék fizikailag tovább már nem aprózódnak. Ennél kisebb részek csak kémiai mállás

során keletkeznek 34.Mit jelent a szolonyecesedés fogalma? Hazánk legszikesebb szikes talaja. Amennyiben a legfelsõ talajrétegben megindult egy kilúgzási – lefelé irányuló sómozgási – folyamat és így a sós szint mélyebbre helyezõdött, szolonyecesedésrõl, illetve szolonyec talajokról beszélünk. 35.Nyers öntéstalajok A folyók alluviális hordaléklerakó területein kialakult talajképzõdmények, ahol az idõszakos hordalékanyaggal történõ elöntés sok esetben még ma is lehetséges. A talajképzõdés folyamatát gátolják az idõszakonként megismétlõdõ áradások és az utánuk visszamaradó üledékek. A humuszképzõdés folyamata az ismétlõdõ üledék-lerakódások miatt nem vagy csak jelentéktelen mértékben indult meg. 1%-nál kevesebb humuszt tartalmazó talajok A hordalékanyaggal való borítás mértéke térben és idõben igen változatos képet mutat. A talaj szelvényében sem a szemcseösszetételben, sem a mésztartalomban,

sem a pH viszonyokban nem tapasztalható törvényszerû változás, mivel az egyes rétegek fizikai és kémiai sajátságai igen különbözõek. Talajszelvény leírása: genetikai szintek nincsenek, ezért csak talajrétegek különíthetõk el. Következetes összefüggés az egyes fizikai és kémiai tulajdonságok között nincs. A-szint: barna, humuszos, gyengén morzsás, iszapos vályog. B-szint: barnássárga, gyengén iszapos homok, CaCO3-at tartalmaz C-szint: sárga, vasfoltokkal tarkított homok, CaCO3-at tartalmaz. D-szint: kékes szürkéssárga, iszapos vályog. Glejes, szénsavas meszet tartalmaz Talajképzõ kõzet: karbonátos vagy karbonátmentes üledék (homok, iszap, kavics, kõ stb.) Talajvíz: váltakozó, 100-400 cm között. Természetes növényzet: nedvességkedvelõ növények, ártéri füzesek, nyírfák. Szántóföldi mûvelésre használják, ahol burgonyát, kukoricát, szálas takarmányt termelnek. Gyenge termõtalajok Gyümölcsösnek fõleg

diót, almát, szilvát telepítenek. Elõfordulás: Rába völgye, Dráva völgye, Esztergom-Vác, Csepelsziget, Mohács környékén, Ipoly völgyében, Sajó, Hernád, Maros völgyében, Szamos mentén. 36.Biológiai mállás A biológiai mállás nemcsak a kõzet pusztításában segít, megindulásával kezdõdik a kõzettörmelékbõl a talaj kialakulása. A biológiai mállás folyamán is fizikai és kémiai változások játszódnak le, kiváltó ok a savanyú jellegû szerves anyagok jelenléte. Irányát és sebességét a talaj élõlényeinek igénye szabja meg. A mállás során a oldhatósági viszonyok módosulnak és a növények számára fontos tápelemek nagyobb hányada marad vissza a mállás helyén. Ez a folyamat szabja meg a talajok tápanyagkészletének alakulását 37.Ismertesse a réti talajokat, mint fõtípust! Mély fekvésekben, ahol a talaj talajvíz hatása alatt áll, de tartósan nem emelkedik a felszínre, réti talajok alakulnak ki. A

talajképzõdés réti szakasza A réti növényi formáció olyan fûnemû növények társulásából áll, amelyeknek vegetációs periódusa egész nyáron át tart. Egész nyáron át zöldek és csak az õszi hideg idõ beálltával, vagy fagy hatására szûnik meg életmûködésük. A lágyszárú fûnemû növények elszaporodása már az erdõ alatt elkezõdik. Elõször is évrõlévre megújuló gyökérzet a talaj belsejében nagytömegû szervesanyagot hoz létre Az állandóan nyirkos talajban a szervesanyag elbomlása túlnyomóan anaerob baktériumok hatására megy végbe. Ez a folyamat nagytömegû humuszképzõdéssel jár A talaj felsõ szintje egyre jobban gyarapszik, nitrogén készlete emelkedik. Megváltozik a talaj vízforgalma is. Fõleg a talaj felsõbb részeit szövik át igen sûrûn gyökérhálózatukkal. A lefelé szivárgó víz és a benne oldott tápanyag nagy része táplálékul szolgál. Egyre kevesebb jut a fák mélyebben lévõ gyökereihez A

fák kénytelenek mélyebb gyökérzetükkel egyre újabb talajrétegeket feltárni. Az erdõ védelmi alatt kialakuló füves növényzet hatására fokozatosan gyarapszanak a füves növényzet számára kedvezõ, de az erdõ fái szempontjából kedvezõtlen tényezõk. Az erdõ megújulása nehezebbé válik, a rét visszaszorítja az erdõt. A talajképzõdési folyamat réti szakaszának kialakulása nagy mértékben függ a domborzati és éghajlati tényezõktõl is. Erdõs területen a patakok és folyók mentén igen hamar felváltja a rét az erdõt. Csak ott alakulnak ki réti talajok, ahol a talajvíz magas volta, vagy gyakori áradások biztosítják a réti növényzet fennmaradását. Itt azé v nagy részén magas talajvíz már eleve nem kedvez az erdõ fennmaradásának. Az állandó nyirkos állapot és a lejtõkrõl lemosódó tápanyagok viszont a rét kialakulásának kedveznek. Tehát elsõsorban a patakvölgyek mentén és mélyedésekben alakulnak ki réti

talajok. Réti agyagtalajok. Ez a talajnem a régi vízállások vizenyõs területének képzõdménye A folyóvíz mentén, különösen pedig az Alföld nagy kiterjedésû síkságain az év nagy részében az áradások vize elborította a talajokat a víz lerontotta a talajok eredeti szerkezetét. A talajok összetömõdtek, beiszapolódtak. A talajok kötöttsége és agyagtartalma növekedett A szervesanyag lebomlás a területen többnyire anaerob körülmények között ment végbe, a keletkezõ humuszanyagok azonban nem alakították ki a talaj szerkezetét. A talajoknál nincs morzsás szerkezet, mérsékelt morzsaképzõdést csak a felsõ rétegben figyelhetünk meg. Többnyire kötöttek, tömöttek, repedésre hajlamosak A réti agyagtalajok kémhatása gyakran savanyú. Magyarországon igen elterjedt talajok a réti agyagtalajok Általában nehezen mûvelhetõk. Rossz fizikai tulajdonságuk mellett azonban kedvezõ körülmények között jó terméseket érhetünk

el rajtuk. 38.A talajszelvény genetikai szintjei, rétegei A vizsgálatra elõkészített szelvénygödörben a felvételezést végzõ szakember elsõ feladata a talaj rétegezettségének a megállapítása, a talajszelvény szintjeinek, rétegeinek elhatárolása, megnevezése és leírása. “Genetikai szint”-nek nevezzük azokat a szelvényrészeket, amelyek kialakulásában fontos szerepe volt a talajképzõdési folyamatoknak, amelyek jól jelzik ezeket a talajgenetikai folyamatokat és jellemzõek a talaj típusára, altípusára, ritkábban változatára. “Talajréteg”-nek nevezzük azokat a szelvényrészeket, amelyek egy több tulajdonságban különböznek ugyan egymástól, de ezek a különbségek nagyrészt nem talajgenetikai folyamatok során jöttek létre. A genetikai talajszinteket az ABC nagybetûivel és indexszámokkal, néhány esetben indexbetûkkel jelöljük, a talajrétegeknek pedig rendszerint számjelzést adunk. A-szint. A talajok felsõ szintje,

amely azonban néha hiányozhat is A o szint (alomtakaró). A szántóföldi mûvelésbe még nem részesült talaj legfelsõbb szintje, amely különbözõ mértékben elbomlott növényi részekbõl áll. Megfigyelhetõk e szintben olyan alig elbomlott növényi maradványok, amelyekben a növényi szerkezet még jól felismerhetõ: pl. az erdõ levelekbõl, gallyakból, ágakból, termésekbõl származó alomtakarójának felsõ része. (Aoo) De elõfordulnak abban félig bomlott állapotban lévõ maradványok is, pl. erdei alomtakaró alsó része mezõségek elhalt fûmaradványokból álló nemezszerû szintje. Asz szint (mûvelt réteg). Tulajdonképpen nem genetikai szint, azonban tulajdonságai annyira eltérnek az A-szint egyéb részeitõl, hogy különválasztása feltétlenül indokolt. A talaj mûvelt rétegét minden talajtípus esetében Asz-nek jelöljük, különös figyelmet fordítva a szint szerkezeti állapotának és tömõdöttségének a megfigyelésére és

leírására. Az Asz-szint alján gyakran található egy igen tömõdött, kemény réteg az ún. “eketalp-réteg” Ennek jelenlétét, elõfordulásának mély ségét, vastagságát és tömörségét a talaj-felvételezési jegyzõkönyv tartalmazza. A szint színe humuszanyagok mennyiségétõl és minõségétõl függõen a feketétõl az egészen világos barnáig terjedhet, szerkezete pedig morzsás, szemcsés, vagy aprópoliéderes, esetleg elporosodott. B-szint. A talajszelvényben az A-szintet követõ, általában csekélyebb biológiai aktivitású szint. Azokban a talajokban, amelyek szelvényében az A-szint a talajásványok bizonyos szétesésével és kilúgzódásával jellemezhetõ, a felhalmozódási szintet jelöljük B-vel. Ez esetben a szintre az agyagos rész és más anyagok felhalmozódása, ill. ennek következményeként a barna vagy vöröses szín, nagyobb agyagtartalom, és diós vagy hasábos szerkezet a jellemzõ. C-szint. Humuszmentes,

mállott talajképzõ kõzet A C-szintet gyakran tagolja vízoldható sók (CaCO 3, CaSO4 stb.) kiválásából származó felhalmozódás Ez a felhalmozódás gyakran összefüggõ rétegeket, kemény padokat alkot. Néhány talajtípus szelvényében genetikai szintek nem különböztethetõk meg. Ezen talajok egy része teljesen egyhangú, rétegzõdés nélküli profilt mutat. Ilyenek, pl egyes futóhomokok, dûnehomokok, kavicsos váztalajok, szoloncsákok és vastag tõzegrétegû, ma is jórészt vízborítás alatt álló láptalajok. Ilyen profilú talajok rétegeit számmal jelöljük. Ugyanígy jelöljük meg a rétegzõdés nélküli szelvények talajmintavétel céljából elválasztott “mesterséges” rétegeit is. 39.Kémiai mállás Amint a kõzet felaprózódik, a kémiai mállás lép elõtérbe. A kõzetek anyagának oldódása, kémiai átalakulása a víz és a benne oldott anyagok segítségével történik. A víz a természetben soha sincs tiszta

állapotban. Mindig tartalmaz CO2-ot, O2-t A kalcit oldódásának mértéke a vízzel érintkezõ levegõ CO2 tartalmától függ. Az oldóhatást növelik a szerves, sõt erõs ásványi savak is (kénsav). A víz mindig kicserélõdik, így az oldódás tovább folyhat A mállás annál jobban megy végbe, minél savanyúbb a közeg. Ennek elõfeltétele a CaCO3 kimosódása. Fontosak az oxidációs folyamatok is A kénsav és a salétromsav mikrobiológiai úton is képzõdhet szerves anyagokból. Általában megelõzik a talajok kialakulását, de a talajképzõdés kezdetével nem szûnik meg. 40.Hidrogéntalaj A csapadékos klíma a savas, illetve savanyúan ható vegyületek hatására a sav hidrogénje kicserélte az adszorpciós komplexus oldható Ca2+-át elsavanyodtak és elvesztették a kalciumtalajokra jellemzõ, a termékenység és a hasznosítás szempontjából kedvezõ tulajdonságokat. A talaj telítettségébõl adódó termékenységi korlátok azzal

magyarázhatók, hogy a kalcium kedvezõ hatása a növények termésének mennyiségére és minõségére igen széles körû és összetett. Jelenléte ugyan olyan fontos, mint a talaj kedvezõ aciditási és kémhatásviszonyának kialakításában. A hidrogén (savanyú) talajok szántóföldi hasznosítása során a következõket kell szem elõtt tartani: A talajoldat H+-ionkoncentrációja gátolhatja a talaj kationjainak mobilitását. Megbomolhat a talaj Ca2+-, Mg2+-, K+ - egyensúlya és relatív hiány léphet fel. Talajsavanyúság potenciális terméscsökkentõ tényezõ, mivel korlátozhatja több fontos tápelem (N, Mg, Ca) felvehetõségét, és ugyanakkor hatással lehet néhány elem (Al, Fe) toxikus mennyiségben történõ oldódására. A savasodás csökkenti a talaj hasznos mikrobiológiai folyamatainak intenzitását Savanyú talajokban romlik a trágyázás hatékonysága Kedvezõtlenebbé válik a talaj kolloidikai tulajdonsága. Talajsavanyúságra a

legfontosabb kultúrnövényeink is kisebb termeléssel és gyengébb minõséggel reagálnak. A talajsavasodás geológiai, klimatikus, valamint biotikus tényezõi mellett, az utóbbi évtizedekben felerõsödött a termelõ tevékenység okozta savas talajdegradáció folyamata is. Lényeges szerepe van az ipari tevékenység és a közlekedés okozta légszennyezõdés savasító összetevõinek. A talajsavasodási folyamatban lényeges szerepe van a mezõgazdasági hasznosításnak is. A fokozódó mértékû kilúgzás a talaj felsõ mûvelt rétegére és a növény által hasznosított teljes mélységre is kiterjed. Ennek okai: A növények termelésével a talajból kivont Ca-mennyiség Savas, savasan hidrolizáló, illetve savas fiziológiai hatású mûtrágyák talajba juttatása, amelyek savasító hatása nagyobb a csapadék eredetû savterheléseknél. A rendszeresen alkalmazott mélyebb talajmûvelés, amely fokozza a kilúgzás mértékét és a mélyebb

talajrétegek felé történõ anyagmozgást. Hazánkban a savanyú talajok kiterjedése: 2,3 millió ha, ilyenek pl. Kõszegi- és Sopronihegység, Baranyai-dombság, Alpok-alja, a Zalai-dombság és a Dunántúli- valamint az ÉszakiKözéphegység barna erdõtalajai Öntéstalajok: Tisza völgyében, Berettyó és a Körösök tájain, a Rába mentén. A savasodás veszélyének kitett talajok védelmének, valamint a talajok rekonstrukciójának lehetõségei: A savasodást elõidézõ civilizációs hatások csökkentése, megszüntetése Kémiai javítás Hidrogéntalaj: amelyekben a V% kisebb 80-nál. 41.A talajszintek és rétegek megnevezése U. a mint 29 és 38 42.A fizikai talajféleség meghatározása, a talaj kötöttsége (Arany-féle kötöttségi szám) A talaj kötöttségén azt az ellenálló erõt értjük, amelyet a talaj kifejt, hogyha részecskéit szét akarjuk választani. Más szóval a talaj kötöttsége az az ellenállás, amit szántáskor az

erõgépnek le kell küzdenie. Lehet gyengén kötött, nagyon kötött, kissé kötött, kissé laza és erõsen laza talajokról beszélni. A kötöttséget fõleg a talaj szilárdsági tulajdonságaival azonosítja, de emellett a képlékenység, a ragadásság, a talaj összetartása és zsugorodása is szerepet játszanak a talaj kötöttségének megítélésénél. A kötöttség függ: a) A talaj szövete b) Szerkezet c) Nedvességtartalma d) Képlékenysége e) Szilárdsága f) Ionadszorpciója g) Humusztartalma h) Érettsége i) Az elõvetemény gyökérzetének elkorhadása j) Az eddigi mûvelési mód. A szövet állandó voltával szemben, a kötöttség változó tulajdonság. A jó szerkezet annál jobban csökkenti a kötöttséget, minél nagyobb a talaj iszap- és agyagtartalma. A kötöttségre legnagyobb hatással a kationok vannak. A megkötött kalcium-ion erõsen csökkenti, a megkötött hidrogén-ion növeli, míg a nátrium-ion igen erõsen növeli a

kötöttséget. A humusznak is igen nagy szerepe van a kötöttségben. A tartós humusz növeli a homok, de csökkenti az agyag kötöttségét. Ezért a kötöttséget nem szabad összetévesztenünk a mechanikai összetétellel. Mindezek mellett kétségtelen, hogy a homokos szövetû talajok mindig lazák, a vályogos talajok mindig középkötöttek. A szövetet meghatározó gyakorlati fogások ezért nagy általánosságban elég jók a kötöttség meghatározására is a kötöttség változó tulajdonság. A nedvességtartalom: a homokos szövetû talajok nedvesen, az agyagos szövetûek szárazon kötöttebbek. Homokos szövetû talajoknál a szerkezet és a nedvességtartalom csak kismértékben van hatással a kötöttségre. Az agyagos talajokon azonban a talaj kiszáradásával nõ a talaj kötöttsége, azaz ellenállása. Vályogok esetén és erõsen humuszos agyagok esetében is csak a nagyon száraz talajnak magas a kötöttsége, a mérsékelten nedves és

erõsebben nedves talajok kötöttsége már erõsen csökken. Arany Sándor a gyakorlatnak elég jól megfelelõ kötöttségi számmal fejezi ki a kötöttséget. Miközben a talaj szétfolyási határát méri, tulajdonképpen a talaj képlékenységének felsõ határa, rossz szerkezetû talajok esetében, elég pontosan megadja a talaj kötöttségét is. A jó morzsás szerkezetnél a kötöttségi szám nem a kötöttséget, hanem inkább a szövetet és a talaj víztartó képességének egyik tényezõjét adja meg. A képlékenység felsõ határát jellemzõ érték, az a ml-ben kifejezett vízmennyiség, amelyet 100 g légszáraz talajhoz kell adagolni az ún. fonalpróba eléréséig (gépi vagy kézi keverés) 43.Ismertesse a láptalajokat, mint fõtípust! A talajok elláposodása történhet: a talajok eliszapolódásával, a rétek elmocsarasodásával és elláposodásával sekély tavak és vízzel borított területek elláposodásával. Az elmocsarasorodás

folyamatának hatása a talajra a következõ fõ tényezõkbõl áll: a szervesanyag felhalmozódása miatt a talaj vízkapacitása megnövekszik a vízzel átitatott talaj egész szelvényében anaerob viszonyok uralkodnak oldható növényi táplálóanyagban a talaj fokozatosan elszegényedik, mert a táplálóanyagok levegõtlen körülmények között felhalmozódva raktározódnak el. Az elmocsarasodó rétek talajszelvénye két fõszintre tagozódik. Feltalajuk humuszban gazdag, fekete színû, igen tömött szerkezet nélküli szintbõl áll, amely fokozatosan átmegy világosabb színû altalajba. Ha a rétek elmocsarasodása tovább folytatódik, láppá alakulnak át, gyakran megindul a zsombékképzõdés. A zsombékok elhalt növényi maradványok tömegébõl állnak, amelyet átszõnek az élõ növényi részek. Az elhalt növényi maradványok anaerob elbomlásából tõzeg keletkezik. Ezek rostos, barnás vagy vöröses növényi szerves anyagokból állnak. A

sekély tavak és vízzel borított területeken a növények fokozatosan szerves anyaggal töltik fel a sekély tavak, vízállások helyét. A bomlás teljesen anaerob körülmények között megy végbe és rostos tõzeget termel. A benõtt területeken megindul a lápképzõdés összes folyamata. A magyarországi tõzeg és lápképzõdés kétféle lehet: A lápok egyik típusa a talaj fejlõdésének egyik jellegzetes szakaszát képezi, a másik típusa a sekély vízállásos terület szerves anyagokkal való feltöltõdése útján jön létre. A magyarországi tõzeges talajok általában az utóbbi típusba tartoznak. Lápjaink egy része sekély tavakból, tóöblökbõl alakult ki, másik része pedig az árterületek képzõdményei. A lápokat felépítõ növényzet fõleg sás, nád és káka. Lápjaink: Balaton-környéki lápok (Nagyberek, KisBalaton), Zalai lápok, amelyek folyóvölgyek feltöltõdésébõl jöttek létre, Hanság területe, Moson és Sopron

megyék, amelyet egy régi mélyedés teljesen feltöltötte és láppá alakult, Ecsedi-láp, Szernye mocsár, Nagysárrét stb. Folyóink árterületén gyakran találunk lápos területeket. 44.Magnéziumtalaj Akkor beszélünk, ha az adszorbeált kationok Mg2+-iontartalma 30%-nál több. Az alföldi réti, szikes és az elsavanyodott erdõtalajokra is jellemzõ a magnézium felszaporodása. Amilyen mértékben nõ az elsavanyodás, olyan mértékben nõ a kicserélendõ magnézium aránya. A szikesekhez hasonlóan kedvezõtlen termékenységet mutatnak. Szerkezetük és mûvelhetõségük általában jó, de vízleadó képességük rossz, a víz nagy részét leköti a növény nem képes azt felvenni. A magnézium a szikesedéshez hasonló kedvezõtlen hatást vált ki. A talaj magnéziumosodása szikes területen gyakori és jellegzetes. A talajok kálcium és magnéziumjellege attól függ, hogy ezek az ionok milyen arányban vannak jelen. A kedvezõtlen elemarányok

kialakulásához vezetõ anyagforgalmi folyamatok talajvizsgálatokkal jól nyomon követhetõk és bizonyos mértékben befolyásolhatók. Ennek módszere az anyagforgalom irányát, mértékét és minõségét befolyásoló talajnedvességszabályozás, kemikáliák talajjavítási és trágyázási céllal történõ talajba-juttatása stb. Magnéziumtalaj: ha az adszorbeált kationok közt a magnézium mennyisége meghaladja a 30 S %-ot. 45.Higroszkóposság Azt jelenti, hogy a légszáraz talaj mennyi nedvességet tud megkötni a levegõ páratartalmából. Ez egy gõzabszorpció. A vízgõznek a talaj és általában a test felületén való adszorpciója. Alkalmas arra, hogy általa a talajkolloidok mennyiségét és tulajdonságait jellemezzük. Higroszkópossági értékszám: a talaj meghatározott páratartalmú légtérbõl mennyi vizet képes magába szívni. 46.Ismertesse a folyóvizek és tavak üledékeinek és hordalékainak talajait, mint fõtípust! Ebbe a

fõtípusba tartoznak azok a talajképzõdmények, amelyek folyóvizek vagy tavak hordalékain, öntésein keletkeztek. Az állandó újraöntés következtében a talajképzõdési folyamat gátolva van vagy pedig megszûnt az öntés hatása, de a hordalék eredetû talajképzõ kõzet tulajdonságai jelentõsen befolyásolták a talaj tulajdonságait. Ha mentesül az öntésterület a víz hatása alól és a talajvíz is mélyebbre süllyed, az elõzõleg redukált anyagok oxidálódnak. Ezért az öntéstalajok szelvényében a gyenge redukció és a gyenge rozsdásodás együtt jár. Ide tartoznak azok a talajok is, amelyek a lejtõk alján az erózió során lemosódott hordalékok felhalmozódásából keletkeztek. Közös jellemzõjük, hogy az egyes hordalékrétegek jól meglátszanak és a talajszelvény felépítésében, annak tulajdonságaiban fontos szerepük van. 47.Másodlagos képzõdmények, kiválások, konkréciók Ide soroljuk azokat a képzõdményeket, amelyek

különbözõ, talajban vándorló anyagok betöményedése és kicsapódása során keletkeztek. A kiválások és konkréciók anyagi minõségük szerint 3 nagy csoportra oszthatók: 1. Vízoldható sók 2. CaCO3 tartalmú vegyületek 3. Vas, vas-mangán vegyületek Sókiválások. Elsõsorban a szikesek talajok felszínén, vagy kiásott szelvény falán figyelhetõk meg mint sókivirágzás, sós kéreg, cukorporszerû bevonat, vagy mint önálló kristályok. A legfontosabb és leggyakrabban elõforduló sókiválások a következõk: Gipsz (CaSO4): elõfordulhat fehér por, vagy jellegzetesen fecskefarok-alakú ikerkristályok formájában, amelyek nagysága néha 4-5 mm-t is elér. Sósavval lecseppentve nem pezseg, vízben nehezen oldódik. Konyhasó (NaCl): sajátságos sós ízû fehér por, vagy apró kocka alakú kristályok formájában jelenik meg. Glauber-só (Na2SO4): sós-keserû ízû fehér por. Keserûsó (MgSO4): keserû ízû fehér por. Szóda (Na2CO3):

fehér por, sósavval lecseppentve pezseg. Nedves állapotban ujjainkat síkossá teszi és fenolftaleinnel élénk vörös színezõdést ad. Oldatának kémhatása erõsen lúgos (szódás szikesek), amit a legtöbb növény nem tud elviselni. Szénsavas mész tartalmú kiválások és konkréciók: Mészlepedék: a szerkezeti elemek felületére vékony hártya alakjában kicsapódó szénsavas mész. Igen jellemzõ az ún mészlepedékes csernozjom talajokra Mészerek: 0,5-1 mm vastag, fehér színû CaCO3-kiválások, amelyek a gyökerek elhalása után visszamaradó gyökérjáratokban válnak ki a talajoldatból. Karbonátos löszön képzõdött agyagbemosódásos barna erdõtalajokban, barnaföldekben és csernozjom talajokban fordulnak elõ. A mészlepedékes csernozjomokban mindig a mészlepedék alatt találhatók meg. Porszerû mészkiválások: a talajszelvényben általában gócok alakjában jelentkeznek. Mészgöbecsek (löszbabák, atka): 0,5-2 cm nagyságú, domború

felületekkel határolt, kemény, tömör CaCO3 kiválások, amelyek azonban a talaj anyagát is magukba zárják. Általában a talaj mélyebb szintjeiben fordulnak elõ ott, ahol a talajrétegek kilúgzása következtében szénsavas mész halmozódik fel. Mészkõpadok: mészkiválások és konkréciók szénsavas mésszel történõ összekoncentrálása során keletkeznek, elsõsorban réti talajokban, talajvíz hatása alatt álló talajképzõ kõzetekben. Az összefüggõ réteget alkotó padok keménysége, vastagsága és megjelenésének mélysége igen különbözõ lehet. Akadályozhatja a szelvénybeni vízmozgást és a gyökérzet fejlõdését. Csörgõkövek: 5-30 cm nagyságot is elérõ, gömb, tojásdad, vagy függõlegesen megnyúlt kerülékes alak, kemény, tömör konkréciók. Megjelenésük a felszínen erõs eróziós tevékenységre utal. Vas és mangántartalmú kiválások és konkréciók: Vasrozsdásság: határozatlan alakú és nagyságú,

narancssárga, rozsdabarna, vagy vöröses barna színû foltok, vagy rétegek (szalagok). A vasrozsdás foltok, szalagok, rétegek talajszelvénybeli elõfordulása arra utal, hogy a talaj képzõdési folyamataiban lényeges szerepe van, vagy volt a közelmúltban a talajvíznek. Ennek megfelelõen elsõsorban réti, lápos réti és láptalajok, valamint szikes talajok szelvényében figyelhetõk meg. Vasszeplõk: 1-2 mm átmérõjû, puha, kenõdõ, sötét vörösbarna színû göbök. Elsõsorban löszökben fordulnak elõ, különösen ott, ahol némi víz hatással is számolhatunk (pl. réti csernozjomok szelvényében stb.) Vasborsók: néhány mm-tõl 1,-1,5 cm-es nagyságig terjedõ, gömb alakú, gömbhéjas szerkezetû kiválások. Elsõsorban túl nedves erdõtalajok, réti és szikes talajok (szolonyecek) B-szintjében találhatóak, gyakran igen jelentõs mennyiségben. Gyakran mangánt is tartalmaznak, ilyenkor színük feketés, vagy kékesfekete. Vasér:

formájában is kiválhat az oxidált vas a talajban. Ilyenkor a vas rozsdás vízszintes csíkok formájában helyezkedik el a szelvény gyakran vízjárta részén. Glejesedés: nem tömör képzõdmény, hanem- a vasrozsdássághoz hasonlóan elszínezõdés formájában jelentkezik, vas szabaddá válása következtében. A talaj anyagát szürkészöldes kékes árnyalatúvá színezi. Nagyobb mennyiségben káros a növények gyökereire 48.A talaj hõgazdálkodása A növények fejlõdéséhez a vízen, a levegõ- és a tápanyagon kívül hõre is szükség van. A talaj hõmérséklete nemcsak a magasabb rendû növények magvainak csírázását, majd növekedését és fejlõdését szabja meg, hanem befolyásolja a talajban élõ mikroszervezetek életét, ezen keresztül pedig a tápanyagforgalmat is. A hõmérséklettõl függ továbbá a talaj ásványi részeinek a mállása is, mert a hõmérséklet emelkedése a legtöbb kémiai reakciót gyorsítja. A talaj

hõmérséklet változásai a talajba érkezõ és a talajból távozó hõ egyensúlyától függ. Érkezõ hõ: Sugárzással: napból érkezõ energiák alakjában. A sugárzás talajra gyakorolt hatását befolyásolják a felszín tulajdonságai, így a növényi fedettség, valamint a talajfelszín színe és szerkezete Vezetéssel: a földrétegek hõmérséklete a mélység felé haladva 33 m-ként 1oC-kal emelkedik Áramlással: a talajjal érintkezõ levegõrétegek, valamint az erõ hõmérséklete hat a talajra. Talajban termelt hõ: fizikai, kémiai, biológiai folyamatok mind hõt termelnek. A beérkezett hõ hatása függ a talaj: Hõvezetõképességétõl Hõkapacitásától Hõvezetõképesség: az a hõmennyiség (J), amely az anyag 1 cm2 keresztmetszetén másodpercenként áthalad, ha a hõmérséklet-változás a keresztmetszetre merõlegesen nézve 1oC / 1cm. Hõkapacitás (K): az a hõmennyiség, amely az 1 cm3 térfogatú, eredeti szerkezetû talaj

hõmérsékletét 1 oC-kal emeli. A száraz talaj hõkapacitása kicsi, mert a porózus talajok mintegy a fele levegõ, aminek a hõkapacitása kicsi. Hõmérsékletvezetõ képesség: a talajban áramló hõmelegítõ hatását fejezi ki. A száraz talaj hõmérsékletvezetõ képessége kicsi, de a sok nedvességet tartalmazó talajnak is, mert ennek a hõkapacitás-értéke nagy. A legnagyobb hõmérséklet vezetõ képessége a közepesen nedves talajoknak van. Fagy hatása: homokos talajban, ahol kevés az adszorbeált víz, a nedvesség fagyáspontja a talajoldatban található sók mennyiségétõl is függ. Minél több só van a talajoldatba, annál mélyebben a fagypont alatt indul meg a talajnedvesség megszilárdulása. 49.Hazánk talajviszonyai Itt mindent tudni kell ami Jegyzet 38-43. oldalán van “elvileg”, de a tanár csak azt az egységet kérdezi ahol a tanuló lakik illetve a fõiskola van. 50.Magyarország nagytájai 1. Tiszántúl talajai A Tisza-Szamos

szög vagy Szatmári síkság Az Ecsedi láp A Nyírség A Debreceni löszhát Hortobágy A Berettyó-Körösök tája A Tiszavölgy tája A Szolnoki löszhát A Békés-Csanádi löszhát 2. Az északi-középhegység talajai A Gödöllõi dombvidék tája Az Északi hegyvidék tájai A Sajó-, Hernádvölgy és Bodrogköz tája 3. A duna-tisza köze talajai A Zagyva, Tarna és Egerpatak völgye A Duna-Tisza köz Az Észak-Bácskai löszhát tája A Duna alluviális öntései 4. A dunántúl talajai A Fejér-Tolnai löszhátak Fejér megyei Sárrét és Sárvíz tája A Tolnai és Dunaföldvári homokhátak A Simontornya-Mohácsi löszvidék A Mecsek és a Villányi hegy A Pécsi medence és Dráva-öntések A Pécsi-Kaposi dombvidék tája A Balaton déli dombvidék tája A Somogyi homokhát tája A Dunántúli középhegység tája A Gyõr-Komáromi táj Az Északi Pannonhát és a Zalai Dombvidék tájai Kemencés és Cser tája A Hanság tája A Rába öntések tája A

Magyaróvári dunaöntések tája Az Alpok nyúlványai és az ezekhez csatlakozó dombvidék tája Kisbalaton és Nagyberek tája 51.Lejtõhordalék talajok A közeli, magasabban fekvõ területekrõl erózió által lehordott eltérõ kémiai és fizikai tulajdonságú talajok ill. talajképzõ kõzetek egymásra halmozódása következtében jöttek létre, minimálisan 50 cm-es vastagságban. Összetételük anyaga attól függ, hogy milyen talajtípus található a magasabban fekvõ részeken, ezek milyen mértékben erodálódtak, az erózió a talajképzõ kõzetet eléri-e vagy sem. A víz által lepusztított anyag a lejtõk pihenõin vagy a völgyekben rakódik le, és itt sok esetben több méter vastagságban halmozódik fel. Gyakran találhatók olyan szelvények is, amelyekben a humuszos anyag vastagsága az 1,5-2 m-t is eléri, vagy olyanok, amelyekben a felmalmozódási szint anyaga az eredeti talajszelvényben található B szintnek vastagságának többszörösét

éri el. E lejtõhordalék talajok morfológiai bélyegei a hordalékszállítás ütemétõl és mértékétõl, fizikai, vízgazdálkodási és kémiai tulajdonságai, tápanyagviszonyai, a szállított hordaék összetételétõl függenek. Elõfordul, hogy a mélyebb rétegek humusztartalma magasabb a felsõ szinteknél és a felszínen karbonátos, alatta teljesen karbonátmentes rétegeket találunk. a lejtõhordalékon határozott talajtípusok is kialakulhatnak. (réti, csernozjom) Talajképzõ kõzet: bármilyen kõzet lehet. Talajvíz: változó mélységben Növényzet: szántóföldi mûvelés alatt álló területek, esetleg jó rétek, legelõk. Elõfordulás: magasabb hegy és dombvidékeink lábánál, a vízgyûjtõben húzúdó patak medreiben, lejtõs lankáin, lejtõ teraszain. Fõleg Dunántúlon, Észak-magyarországon Talajszelvény: genetikai szintek nincsenek. 52.A talaj nedvességtartalmának meghatározása A talaj nedvességtartalmának meghatározása:

Szárítószekrényes eljárás: hátrányai: 1. Helyszíni mérésre 2. Folyamatos regisztrálásra nem alkalmas és 3. A meghatározáshoz minden esetben mintát kell venni 4. A mérés idõ- és munkaigényes Az eljárás lényege, hogy az elõzetesen lemért nedves talaj kiszárított gramm tömegének a 105oC-on történõ szárítás bekövetkezõ csökkenésébõl számítjuk ki a talajban lévõ víz mennyiségét, illetve a talaj nedvességtartalmát. N (s%) = (a-b) / (b-c) x 100 Ahol: n = a talaj nedvességtartalma, súlyszázalékban a = a nedvességedény és a bemért talaj együttes tömege (g) b = nedvességedény és a bemért abszolút száraz talaj együttes tömege (g) Tenziométerek: a talajnedvesség szívóerejét (tenzióját méri). Egynemû és gyors Hátránya: csak alacsony pF tartományban használható. A talaj nedvességtartalmán a talajban levõ víz mennyiségét értjük, amelyet súly- vagy térfogatszázalékban, esetleg mm-ben fejezhetünk ki. A

talaj nedvességtartalma sok tényezõtõl függ: 1. Meterológiai tényezõktõl (csapadék, hõmérséklet, szél, párolgás), 2. Domborzat, talajvízszint mélysége, 3. Talajtulajdonságoktól, 4. Mesterséges beavatkozásoktól (öntözés) A talaj nedvességtartalmának növényfiziológiai vonatkozásai: A talaj nedvességtartalma a növények vízellátásán kívül közvetve is befolyásolja azok növekedését és fejlõdését, így: 1. Biztosítja a talajban levõ tápanyagok oldódását, lehetõvé teszi azok növények általi felvételét, 2. Meghatározza a talaj levegõ- és hõgazdálkodását, 3. Befolyásol bizonyos kedvezõ vagy kedvezõtlen talajfolyamatokat 53.Humuszos homoktalajok Azok a homoktalajok, amelyekben a humuszos réteg kialakulása morfológiailag már jól megfigyelhetõ, de a talajképzõdés egyéb bélyegei még hiányoznak vagy csak enyhén kifejezettek. A felsõ talajrétegben a humuszosodás jelei erõsebben, vagy gyengébben, de jó

láthatóan és mérhetõen mutatkoznak. Humusztartalmuk ritkán haladja meg az 1,5%-ot Ide tartoznak a 30cm-nél vékonyabb humuszos rétegû 0,55-nál magasabb humusztartalmú, valamint a 30 cmnél vastagabb humuszos rétegû 0,5%-nál magasabb humusztartalmú homoktalajok. Humuszos rétegük 40-50 cm-nél ritkán mélyebb. Kémhatásuk erõsen függ a CaCO3 tartalomtól és az erõsen savanyútól a lugosig terjedhet. Termelékenysége a futóhomoknál lényegesen jobb, nagyobb a víztartó-, és jó vízáteresztõ-képességük. Tápanyagszolgátató képességüket elsõsorban nitrogén-készletük határozza meg. Talajképzõ kõzet: homok, karbonátos homok, eltemetett talaj. Növényzet: homoki nõszirom, merev csenkesz. Kultúrnövényzete: rozs, napraforgó, burgonya, dohány stb Elõfordulás: Nyírség, Somogy, Duna-Tisza köze A szint: humuszos szint, világosszürke laza homok. Humusztartalma alacsony (0,5-1,5%) CaCO3 tartalomtól függõen kémhatása savanyú vagy

lúgos lehet. B szint: vékony, átmeneti szint, amely az A szinttõl világosabb színével és alacsonyabb humusztartalmával különbözik C szint: sárga, laza, humuszmentes futóhomok, talajképzõ kõzet. 54.A genetikus talajtérkép (alaptérkép) 1. 2. A nagyléptékû genetikus talajtérképek legfontosabb része a feltérképezett terület talajviszonyait bemutató genetikus talajtérkép. E nagyléptékû talajtérkép a korszerû genetikai elvek alapján és a talajosztályozás egységes rendszerébe illesztve ábrázolja a feltérképezett terület talajtípusait, altípusai és változásait, amelyek különbözõ természetföldrajzi körülmények között végbemenõ különbözõ talajképzõdési folyamatok eredményeképpen alakultak ki és ennek megfelelõen fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaik, valamint termékenységük is különbözõ. A genetikus talajtérkép a talajtípusok, altípusok és változatok területi elhelyezkedésének

ábrázolásán kívül feltünteti a terület talajainak mechanikai összetételét, valamint a talajképzõ kõzet megjelölését is, így a talajviszonyok részletes és hû képét adja. 3. A genetikus alaptérkép tartalmazza: a) a talaj genetikai típusának és altípusának ábrázolását: színekkel és színkombinációkkal, b) talajváltozat ábrázolását: jelekkel, c) talaj mechanikai összetételeinek ábrázolását: vonalkázással, d) talajképzõ kõzet ábrázolását: betûjelzéssel. 4. A nagyléptékû genetikus talajtérkép ténylegesen alaptérkép. Hûen ábrázolja a terület talajviszonyait. Tehát: a) következtetést enged a terület talajainak legfontosabb tulajdonságaira (talajvízviszonyok, mészállapot, szikesedés mérve, erodáltság foka stb.) b) alapot szolgáltat a többi talajtulajdonságok értékeléséhez, c) segítséget nyújt a gazdaságnak a mezõgazdasági termelés irányításában, okszerû tervezésében, célszerû

szervezésében, a mezõgazdasági termelés optimális szerkezetének kialakításában, a talajhasznosítás keretében, valamint a földrendezés, táblásítás és tömbösítés leghelyesebb végrehajtásában A genetikus alaptérkép jelentõs segítséget nyújt: a) a növények megválasztásában b) a talajmûvelési rendszer kidolgozásában c) talajjavításnál, egyrészt bizonyos talajjavítási eljárások szükségességének felvetésében, másrészt bizonyos talajjavítási eljárások módszereinek kidolgozásakor és az ott alkalmazandó javítóanyag mennyiségének meghatározásakor, d) öntözésnél, pl. az öntözés gyakoriságának és az öntözõvíz szükséges mennyiségének meghatározásánál. 55.A talaj különbözõ erõvel kötött nedvességfrakcióinak meghatározása (pF görbe) PF görbe: a pF skála különbözõ pontjain mért adatokat összesítve, az ún. pF-görbét rajzolhatjuk meg. A pF görbe a különbözõ talajokon

meghatározásra igen eltérõ lefutású Segítségével leolvasható, hogy a különbözõ szívóerõk hatására mennyi nedvesség marad vissza a talajban. A pF görbébõl a különbözõ erõvel visszatartott víz mennyiségén keresztül a talajban lévõ pórusok arányára is következtethetünk. Minél több egy talajban a kis szívóhatásra eltávolítható víz, annál több benne a nagy átmérõjû pórus, és fordítva, minél több víz marad vissza a talajban nagyobb szívóerõ hatására is, annál több a talajban az apró kapilláris hézag. A talajnedvesség meghatározására szolgáló módszerek: Szárítószekrényes eljárás: a nedvességtartalmat a nedves és a szárítószekrényben 100oCon súlyállandóságig szárított minták súlykülönbségekbõl szárítjuk (munkaigényes) Tenzióméter: a talaj szívóerejét (tenzióját) méri (egyszerû, gyors) Gipsz és nylonelemek: az eljárás elektrolitérzékeny 56.Futóhomok talajok Ebbe a típusba

tartoznak azok a homok mechanikai összetételû talajok, amelyeknél humuszosodást nem figyelhetünk meg. A szevesanyagok gyors ásványiasodása és az állandó növényi takaró hiánya ugyanis lehetetlenné teszi a humuszfelhalmozódást. A szél állandóan mozgatja a felszínt, újra és újra áttelepíti a homokot egyik helyrõl a másikra. A tájra jellemzõ homokkifúvási és homok-felhalmozódási területek hullámos terepviszonyokat hoznak létre. Vízáteresztõ képességük igen nagy, víztartó képességük kicsi. Kémhatásuk a CaCO3 tartalomtól függ, az erõsen savanyútól a lúgosig terjedhet. A felsõ szintben a humuszosodás gyenge jelei mutatkoznak. Szélsõségesen rossz vízgazdálkodási tulajdonságainak oka a szerves és ásványi kolloidok leiszapolható rész hiánya, ill. igen kis mennyisége A leiszapolható rész %-os aránya általában kisebb, mint 10, ezért fokozottan aszályérzékenyek. Talajképzõ kõzet: homok, karbonátos homok.

Növényzet: tipikus homoki növénytársulások Kultúrnövényzet: rozs, burgonya, csillagfürt, gyümölcs, szõlõ. Elõfordulás: Nyírségben és Somogyban - savanyú homok, Duna-Tisza köze - meszes homok. Gyenge termõképességû, deflációnak kitett talajok Talajszelvény: szintenként nem különböztethetõ meg. 57.Kartogramok A genetikus talajtérkép ábrázolja a terület talajtípusait, altípusait, változásait és ezzel alapot szolgátat a tervszerûbb és eredményesebb gazdálkodáshoz. A gazdaság tevékenysége során azonban gyakran kerül szemben olyan talajhasznosítási, trágyázási, talajmûvelési, talajjavítási, vízrendezési, öntözési vagy egyéb agrotechnikai problémákkal, amelyek sikeres megoldásához egy-egy tulajdonság alapos és részletes ismeretére van szükség. Ezeket a tulajdonságokat, valamint ezek alapján kidolgozott agronómiai javaslatokat tüntetik fel a genetikus alaptérképre épülõ és az azt szervesen kiegészítõ

kartogramokon. Fajtái: Leíró kartogramok Javaslat kartogramok Magyarázófüzet. 58.A pF-érték A pF-érték: a szívóerõ cm-ben kifejezve és annak tízes alapú logaritmusa. A víz adott részlegének elszívásához szükséges erõ vízoszlop cm-ben kifejezve, ahol 1 cm H 2O=98,1 Pa illetve 0,981 kPa. Ennek a vízoszlop cm-ekben kifejezett szívóerõ A vízzel telített talaj pF értéke 0 vagy annál kisebb, a kiszárított talaj pF értéke 7. Szoros összefüggés állapítható meg: a pórusok átmérõje valamint a bennük lévõ víz elszívásához szükséges erõ nagysága között. Az elszíváshoz szükséges erõ azonos a talajban a víz visszatartására kifejtett erõvel. Ezt az értéket pF-értéknek nevezzük. A talajból különbözõ erõvel elszívható víz mennyiségébõl következtetni tudunk a talajban található pórusok átmérõjére. 59.Erõsen savanyú, nem podzolos barna erdõtalajok Hazánk legsavanyúbb talajképzõdményei, egész

szelvényükben erõsen savanyú talajok. Kilúgzási A szintjük sok szervesanyagot tartalmaz, ami az eredeti aljnövényzet következménye. A kilúgzási szint színe barnásfekete, szerkezet szemcsés vagy morzsás, pHértékük 3,5-4,5 körüli A kilúgzási szint éles átmenettel megy át a felhalmozódási szint B szintbe. A felhalmozódási szintben szintén jelentõs a savanyúság: pH-érték 5 alatti A talajok nagy része sekély termõrétegû, vízgazdálkodásuk többnyire szélsõséges. A talajszelvény genetikai szintjei fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságaiban nagyban eltérnek. A vízmozgást a B szint tömödöttségének mértéke, ill. lazultsági állapota határozza meg Tápanyagtartalmuk csekély. A sok mozgékony alumínium és vas következményeként jelentõs bennük a foszfátmegkötés. CaCO3 mentes kõzeten alakulnak ki. A mechanikai összetétel a szelvény teljes mélységben egyenletes. Az egyes talajszintek nem válnak el olyan élesen

egymástól, mint általában az erdõtalajoknál. Talajképzõ kõzet: agyagpala, fillit, porfirit, andezit. Növényzet: természetes növényzet áfonyás, tölgyes vagy bükkös, amely elnyíresedett Szántóföldi mûvelésre nem használják Elõfordulása: Sopron környékén, Bükkben és Mátrában, Kõszeg környékén, Zempléni hegységben. A1 szint: sötétbarnás-fekete. Humusztartalma változó, néhány %-tól 20%-ig CaCO3-at nem tartalmaz. Erõsen savanyú kémhatású A2 szint: kilúgzási szint. Világos rozsdásbarna színû, gyengén morzsás szerkezetû Humusztartalma erõsen csökkent. CaCO3-at nem tartalmaz Savanyú kémhatású (pH 5-5,5) B szint: felhalmozódási szint. A2-nél sötétebb, rozsdabarna színû Gyengén morzsás, poliéderes szerkezetû. CaCO3-at nem tartalmaz Kémhatása savanyú (pH 5-5,5) Sok vasat és alumíniumot tartalmaz. C szint: kõzettörmelék, mely fokozatosan tömör kõzetbe megy át. 60.Leíró kartogramok A mezõgazdaság

szempontjából legfontosabb talajtulajdonságokat ábrázolják. Az e csoportba tartozó kartogramok mindegyike mélyrehatóan értékeli egy-két tulajdonság szemszögébõl a gazdaság területének különbözõ talajait, segíti a talajokra vonatkozó adatanyag rendszerezését, valamint azokat a jól áttekinthetõ formában – területre vonatkoztatva – ábrázolja, s mint ilyen megkönnyíti gazdálkodó munkáját a növénytermesztési és termesztéstechnikai problémák legeredményesebb megoldásában. A genetikus talajtérképezés gyakorlatában az alábbi leíró kartogramok elkészítésére lehet szükség: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. pH és mészállapot kartogram + Vízoldható sók és kicserélhetõ Na -kartogram Vízgazdálkodási tulajdonságok kartogram Talajvíz kartogram Eróziós kartogram Humusz kartogram Tápanyag kartogram Talajhasznosítási kartogram Egyéb, a megrendelõ igényeit szolgáló, a helyi adottságokat tükrözõn kartogramok. 61.A

talaj hidraulikus vezetõképességének (K-tényezõ) meghatározása Helyszíni meghatározásai vannak: gravitációs esõztetõ Augenhole módszer (talajfurat) fuvarfeltöltés (legelterjedtebb) 62.Podzolos barna erdõtalajok Szénsavas meszet nem tartalmazó kõzeteken kialakult erdõtalajok. Fõ jellemvonásuk, hogy a humuszt tartalmazó A1 szint alatt egy hamuszürke illetve erõsen kifakult színû szintet találunk. Ez az un podzolos szint A podzolosodási folyamat következtében az A2 szintbõl a megbomlott agyagásványok lemosódnak a felhalmozódási szintbe. A felhalmozódási B szint szerkezeti elemeinek felületén vörösesbarna vasas hártya bevonatot találunk, amely nyomásra eltûnik és a talaj színe jelentõsen világosabbnak mutatkozik. A kilúgzás mértékének megfelelõen általában nagy savanyúság-értékkel jellemezhetõk. Talajképzõ kõzet: homokkõ, andezit, gránit, kvarcos homok, fillit. Természetes növényzet: kocsányostölgyes,

bükkös, cserestölgyes, áfonyás, csarabos. Hazánkban szántóföldi talajmûvelésre nem használják . Általában természetes vagy újra telepített erdõk borítják Elõfordulás: Zemplén-hegységben Telkibánya felett, Balaton-felvidéken, Sopron környékén, Mecsekben, Budai hegységben kisebb foltokban. A1 szint: sötét szürkésbarna, humuszos, laza, porosan morzsás szint, gyökerekkel sûrûn behálózott. A2 szint: kilúgzási szint, világos, fakószürke, szürkés-sárga, laza, poros szerkezetû vályog. A szerkezeti elemek felületén kovasav lerakódást találunk. A mechanikai összetételben kevés az agyagos rész. CaCO3-at nem tartalmaz Kémhatása savanyúbb, mint az A1 szinté (pH 4-5) B szint: felhalmozódási szint. Rozsdabarna, vöröses, barnás színû diós vagy hasábos szerkezetû tömödött szint. CaCO3-at nem tartalmaz A felsõ szinteknél kevésbé savanyú kémhatású (pH 6 körül). Gyakran tartalmaz apró vas, mangán kiválásokat C

szint: szürkés talajképzõ kõzet. A repedésekbe bemosódott a B szint 63.Javaslat kartogramok A genetikus alaptérkép, valamint a leíró kartogramok alapján készülnek. A javaslat kartogramok konkrét útmutatásokat tartalmaznak a gazdálkodás számára. A genetikus talajtérképezés gyakorlatában négy „Javaslat kartogram” elkészítésére lehet szükség: 1. Talajhasznosítási kartogram 2. Talajjavítási kartogram 3. Öntözési kartogram 4. Egyéb, a megrendelõ igényeit szolgáló kartogramok 64.A talaj nedvességállapota, a talaj nedvességtartalma Azt jelzi, hogy a talajnedvesség milyen erõk hatása alatt áll, milyen erõvel kötõdik a talajhoz, mennyire felvehetõ a növények számára és nagyon mobilizálható. A talajban lévõ vízre alapvetõen három erõ hat: gravitációs, kapilláris, adszorpciós. Ezen erõk érvényesülését kötési energiájuk, hatástávolságuk, hatásuk kifejtéséhez szükséges idõ szabja meg. Ezek függnek a

talajszemcsék és pórusok illetve a méretszerinti eloszlástól 65.Kovárványos barna erdõtalajok Olyan barnaföldek, amelyek képzõdése során a nagyon mérsékelt kilúgzás nem csak az agyagrészecskék lefelé mozdítására nem volt képes, de még a karbonátoknak a talajszelvény felszínközeli rétegeibõl történõ tökéletes kilúgzására sem. Így felszíntõl karbonátosak Talajképzõ kõzet: homokos lösz, lösz, egyéb karbonátos üledékes kõzet. Természetes növényzet: ligetes molyhos tölgyes, telepített akácos. Bármely szántóföldi növény sikeresen termeszthetõ. Jó termõképességû talajok Elõfordulás: kisebb foltokban a többi erdõtalaj között. A szint: világos barnás színû, gyengén morzsás szerkezetû homokos vályog vagy vályog. Humusztartalma 2% körül mozog. B szint: barnásvörös, apró diós, enyhén hasábos szerkezetû vályog. CaCO3-at csak visszameszezõdés esetén tartalmaz. Hasonló az A szinthez Humuszt nem,

vagy kis mértékben tartalmaz. C szint: világos sárgás színû talajképzõ kõzet. CaCO3-at tartalmaz 66.Erdõtalajok javítása Az erdõtalaj rossz kémiai, fizikai és biológiai sajátosságait a savanyú kémhatás és a kedvezõtlen mechanikai összetétel és szerkezet alakítják ki. Szárazon a talaj rögösen összeálló, nedvesen szétiszapolódik. A talaj káros tulajdonságait akkor is megtartja, ha mezõgazdasági mûvelésbe vesszük, különösen, ha a kilúgzódás folyamata elõrehaladott. A talaj megmûvelése igen nehéz. Nem véletlen, hogy a nehéz talajmûvelõ eszközöket, rögtörõ hengereket stb. éppen azokon a vidékeken konstruálták, ahol sok az erdõtalaj Megfigyelték, hogy a növénytermesztésre nézve káros változások akkor következnek be az erdõvel borított talajok szelvényeiben, ha a kalciumkarbonát a kritikus mennyiség alá csökken. A talajjavítás legegyszerûbb formája az, hogy a savanyú erdõtalajba kalciumkarbonátot

adunk. Mész hatására a savanyúság mértéke csökken, a talaj mikrobiológiai folyamatai kedvezõ irányban folytatódnak, a talaj telítettebbé válik. Kálcium-ionok jelenlétében a szervesanyag jó minõségû humusszá bomlik el. A megváltozott jó szerkezet a könnyebb mûvelhetõségben, vonóerõ- és üzemanyag-megtakarításban jut kifejezésre. A talaj jó szerkezete rendezett vízgazdálkodási sajátságokat alakít ki. A különbözõ mértékben elsavanyodott és különbözõ kötöttségû erdõtalajokat nem javíthatjuk egységes mész adagokkal. A mészigényes növények termesztésénél a meszezés indokolt akkor, ha a talaj pH-értéke 4,55,0, a hidrolitos aciditás y1>8. A mész-javítóanyag mennyiségét a savanyúság mértéke, a talaj kötöttsége és a javításra kerülõ talajréteg vastagsága alapján tudjuk megállapítani. Meszezést végezhetjük késõ õsszel, télen vagy tavasszal is, de minden esetben legalább 2 héttel a vetés

megkezdése elõtt. A meszezés végrehajtásánál, különösen olyan helyeken, ahol a szállítást nehéz megoldani, tanácsos a kis adagú meszezés és a sorba adott meszezés lehetõségeit és elõnyeit megfontolni. A kis adagú meszezést külföldön már régóta kiterjedten alkalmazzák. Ez abban áll, hogy ha valamelyik talajt, pl. 7 t/ha mésszel lehet megjavítani, akkor a meszet nem egyszerre szórják ki, hanem több éven keresztül egyenlõ részletekben. A talaj megjavítása így lassan, fokozatosan következik be, a javítóanyag beszerzésével és szállításával kapcsolatos munkák és költségek több évre megoszlanak. A sorba adott meszezést olyan növényeknél ajánlatos, amelyek mészigényesek, vagy kezdeti fejlõdésükhöz kalcium vagy közömbös kémhatás szükséges és ennek ellenére kisebb savanyú talajon kerülnek termesztésre, a vetés alkalmával a vetõmagot mésszel együtt juttatják a talajba. Ehhez kb csak 1-2 q/ha kalciumkarbonát

szükséges A növény kezdeti fejlõdését a kis adagú meszezés kitûnõen elõsegíti, és ha a talaj mélyebb rétegeiben már található mész, akkor késõbb sem áll be kalcium hiány. Ehhez szükséges gépet is készíttetett. A savanyú talaj javításához különbözõ mészadagokat használhatunk. Az eddigi magyarországi talajjavítási gyakorlat ezekkel a mészadagokkal szemben szemcsefinomságukat, valamint magnéziumtartalmukat illetõen meglehetõsen szigorú követelményeket állított fel. Ennek oka a szemcsefinomságtól függõ hatékonyságban és a magyar talajok gyakran nagy magnéziumtartalmában keresendõ. A kémiai talajjavításon kívül ezeken a területeken – talajok fizikai tulajdonságaiból adódóan – csak akkor tudunk megfelelõ minõségû talajjavítási eredményeket elérni, ha beiktatjuk a jellemzõen tömõdött B genetikai szint lazítását is. Így a fizikai és kémiai javítás hatása együttesen érvényesül.

67.Maximális vízkapacitás Maximális vízkapacitás: amit a pórusok maximum be tudtak fogadni. Vkmax: a súlyállandóság elérése után a talajjal telt hengert vízbe mártjuk, úgy hogy a talaj felszínével egy szintben álljon. Ekkor a talaj alulról teljesen telítõdik, vagyis a víz kiszárítja a pórusokból a levegõt. Ismét bemártjuk a talajt, és így a maximális vízkapacitásnak megfelelõ nedvességtartalmat határozhatunk meg. 68.Kálciumtalaj Túlnyomórészt Ca2+-ionokkal van feltöltve. Fõ képviselõjük a kedvezõ fizikai-kémiai és biológiai tulajdonságú csernozjom talajok. Vízbefogadó, víztartó és nedvességleadó képességük, hõ és levegõforgalmuk a szántóföldi hasznosításra is a legkedvezõbb. Az aerob és az anaerob viszonyok kedvezõ arányából is adódó sajátosságuk a morzsás szerkezet, amely kiváló életteret biztosít a kultúrnövények számára. Nagyobb összefüggõ terület: békési, csanádi, szolnoki,

debreceni, Fejér, Tolna megyei löszhátakon. Szántóföldi hasznosításuk: Mivel a humuszos réteg vastagsága jelentõsen befolyásolja természetes termékenységüket, ezért fontos a tereprendezés és erózió megelõzése illetve megállítás Mûvelésük kiváló természetes termékenységük figyelembevételével, illetve annak megõrzése szándékával történjen, különösen kerülve az eredeti szerkezetesség leromláást, porosodását okozó beavatkozásokat. Termékenységük legfõbb korlátja a csapadékhiány. Ezért szárazgazdálkodásban meg kell õrizni jó nedvességforgalmi tulajdonságukat, amely mellett nagy következetességgel számítani lehet az öntözés hatékonyságára. A 20-25%, vagy ennél is finomabb eloszlású CaCO3-ot tartalmazó Duna-öntéstalajokban gyakran kimutatható néhány tápelem (foszfor, réz, cink) lekötõdése a növények számára nehezen felvehetõ formában. Nyers öntéstalajok szántóként történõ

hasznosításának gyakori problémája a talajfelszín kérgesedése. Ez elsõsorban a talaj gázcseréjének, illetve a csírázó magvak kikelésének, valamint a növény késõbbi fejlõdésének és nem a talaj vízbefogadásának korlátozásában jelenik meg. Csapadékok hatására ugyanis e száraz talajkéreg viszonylag gyorsan újra vízbefogadóvá válik. Ennek ellenére a növényállomány magassága és sûrûsége ezt lehetõvé teszi, gondoskodni kell e talajkéreg megszüntetésérõl, a talaj biológiai tevékenysége szempontjából is fontos talajlélegzési folyamat fenntartásáról. Kalciumtalaj: melyekben a V% 80-nál nagyobb és a kicserélhetõ kationok közt a magnézium kevesebb 30 S%-nál, a nátrium pedig 5 S%-nál. 69.Mésztelen szikesek javítása A mésztelen szikesek megfelelnek a kilúgzott (szolonyec) és szikes talajoknak. A mésztelen vagy savanyú szikesek javítási lehetõsége a legjobb. Feltalajuk savanyú kémhatású, szelvényükben

legalább 40 cm-ig nem tartalmaznak szénsavas meszet. A talajszelvényben só- és mészfelhalmozódást a B-szint alján találhatunk. A káros Na-sók közül hazai mésztelen szikeseinkben leggyakoribb a Na2SO4 sokkal kevesebb a NaCl és a Na2CO3. Minél savanyúbb és mélyebb rétegû a feltalaj, annál eredményesebb és gyorsabb a talajjavítás. A javítóanyaggal a kolloidokban megkötött Na-ot cseréljük ki Ca-mal, ezért a Na tartalmat kell meghatároznunk, hogy megtudjuk, mennyi Ca-mal lesz kicserélhetõ. Ez azonban javítóanyagból csak alapmennyiség, mert ennél többet használunk. Egyrészt azért, mert a CaCO3 lassan oldódik, és a nagyobb mennyiséggel a hatékonyságot akarjuk biztosítani, másrészt azért, hogy átlagmennyiségekkel dolgozunk, az aránylag különbözõ Na-telítettségû szikeseken, valamint azért is, hogy a talaj savanyúságát közömbösítsük. Savanyú szikes talajaink fõleg Tiszántúlon, Békés és Szolnok megyében vannak.

Javításuk kérdésének megoldása 200 éves múltra tekint vissza. 1790-ben Tessedik Sámuel szarvasi lelkész 6 kh-nyi javadalmi földjét, amely erõsen szikes volt, marhatrágyából, gyepszintföldbõl és meszes sárgaföldbõl összeállított keverékkel terítette meg. Gondos mûvelés és helyesen alkalmazott növénytermesztés hatására a terület rövid idõ alatt termõtalajjá vált. Tessedik kezdeményezése követõkre talált. Elõször csak Szarvas környékén, majd más vidékeken is mésztelen szikesek javítására sikerrel használták javítóanyagként a szikes terület altalajából kitermelt meszes sárga földet. Hazai viszonyok között a mésztelen szikesek javítási lehetõségeit leginkább dr. Arany Sándor, Herke Sándor és Prettenhoffer Imre tanulmányozták A szikes talajok C-szintjében fellelhetõ meszes sárgaföld abban az esetben alkalmazható javításra, ha legalább 5% CaCO3-ot tartalmaz, összes só-tartalma legfeljebb 0,2%, és

szódatartalom csak nyomokban mutatható ki benne. Az altalajviszonyoktól és a sárga föld minõségétõl függõen a kitermelés vagy árokból, vagy bányából történik. Árokból csak ott termelhetõ ki, ahol 1,5 m-nél nem mélyebben, a javítandó terület alatt egyenletesen, jó minõségû sárgaföld található. Ilyen esetben a terület közepén hosszirányban egy 1,5-2 m széles árkot nyitnak a feltalajjal a terület szükséges planirozását végezzük el, s az árokból kb. 20-20 méterre jobbra és balra egyenletesen elterítjük a sárgaföldet. A sárgaföldet (C-szint) kitermelése után az árokba visszadobjuk az A- és Bszinteket, az árok területét is megterítjük és a további évek talajmûvelésével arra törekszünk, hogy az árkot a lehetõ legkisebb terephullámmá alakítsuk. Bányából akkor terítünk, ha a javítandó terület alatt található sárgaföld nem megfelelõ minõségû vagy csak egyes foltokban, vagy 80 cm-nél mélyebben

található. Ilyenkor a jó minõségû sárgaföld-terület fölött bányát nyitunk, amelybõl legalább 3 m-ig kitermeljük a digóföldet. Ezzel egyenletesen megterítjük az elplanírozott javítandó területet A bánya helyén gyümölcsöst vagy egyéb fákat telepíthetünk. Sárgaföld terítés alkalmával 1 ha területre átlag 500 m 3 sárgaföldet terítenek el, ami kb. 5-6 cm-es réteget jelent. A sárgaföld mennyisége a helyi viszonyoktól függõen lehet kevesebb is Így pl. Szolnok, Kisköre, Jászladány, Kõtelek körzetében, ahol a sárgaföldek CaCO3-tartalom, a 10% vagy még ennél is több, eredményes javítást lehet végezni kevesebb digófölddel is. Olyan szikes területeket, ahol a sárgaföld terítésre nem alkalmas, meszezéssel javítunk. Meszezésre átlag 20-30 tonna CaCO 3-t használunk hektáronként. Különösen nagy gondot kell arra fordítani, hogy a meszezésre használt javítóanyag szemcsefinomsága és minõsége az elõírt

követelményeknek megfeleljen. 70.Kapilláris vízkapacitás Vkkap: a mintavevõ hengerben levõ talajt elõször nedves, vízbe merülõ szûrõpapírra helyezzük, mely alulról kapillárisan telítõdik. A telítést addig folytatjuk, amíg a talajban súlygyarapodás már nem következik be. Ez a kapilláris vízkapacitásnak megfelelõ nedvességtartalom. Sok esetben szükség van arra, hogy a talaj felsõ részét szûrõpapírral lefedjük azért, hogy a párolgás által ne veszítsen nedvességet. Ez a szûrõpapírkorong átnedvesedve egyben jelzi azt, hogy a telítés a talaj felsõ rétegét elérte. 71.Meszes vagy mészlepedékes csernozjom talajok Nevüket a szelvényükben általában 30-70 cm között jelentkezõ mészlepedékrõl kapták, amely a szerkezeti elemeket vékony, penészhez hasonló hártya alakjában vonja be. A lepedékes genetikai szint világos színû, szürkés árnyalatú, könnyen esik szét szerkezeti elemeire, amelyek stabilak. A szántott

réteg apró morzsás, a mûvelés hatására gyakran elporosodott szerkezetû. Alján tömödöttebb réteg alakul ki, ahol a szántott réteg kolloidjainak egy része egyszerû fizikai átiszapodás következtében dúsul fel. Kémhatása semleges vagy gyengén lúgos. Szénsavas meszet nem, vagy csak kisebb mennyiségben tartalmaz. Humusztartalma 2-4% A szántott réteg alatti A szint színe a nagy humusztartalom következtében sötétbarna, barnás-szürke. Szerkezete kitûnõen morzsás Kémhatása gyengén lúgos, szénsavas meszet kis mennyiségben tartalmaz. Humusztartalma 24% B szint felé az átmenet fokozatos A szervesanyag tartalom fokozatosan 1-3%-ra csökken, ennek megfelelõen világosodik a színe, nõ a szénsavas mész tartalma. Sok állatjárat. A foltszerû mészkiválások az egész szelvényben megfigyelhetõk, de a C szintben nehezen különíthetõk el a meszes alapanyagtól. Kitûnõ vízgazdálkodásúak: jó vízbefogadó-, vízraktározó képességûek.

Tápanyag gazdálkodásuk is igen kedvezõ Legtermékenyebb hazai talajaink közé tartoznak. Talajképzõ kõzet: lösz, löszös agyag, vagy egyéb laza karbonátos kõzet. Talajvíz: 5-8 m vagy mélyebben. Növényzet: szántóföldi mûvelés alatt álló területek, amelyeken a legfontosabb szántóföldi növényeink jól termelhetõk. Elõfordulás: Mezõföld, Bácska, Kiskunfélegyháza és környéke, Jászság, Szolnoki löszhát. A szint: sötétbarna, feketésbarna, morzsás szerkezetû vályog. A szántott rétegben a szerkezet gyakran leromlott. B szint: sötétbarna, erõsen morzsás szerkezetû vályog. Humusztartalma csökken Mésztartalmuk magas. Átmenet fokozatos C szint: sárga, barnássárga lösz, karbonátos homok, vályog, löszös agyag. Szénsavas meszet tartalmaz. Mészereket találunk 72.Szikes talajok javítása Hazai szikeseinket javítás szempontjából három csoportra oszhatjuk: mésztelen szikesek átmeneti szikesek meszes-szódás szikesek 1.

Mésztelen szikesek: lásd 69 2. Átmeneti szikesek A javítás nehezebben oldható meg a feltalajban közömbös, illetve gyengén lúgos kémhatású szikeseknél. Ezek rendszerint sekélyebb termõrétegûek, mint savanyúbb kémhatású, mésztelen szikesek, a már gyengén lúgos kémhatásuk miatt bennük a javítóanyag, a CaCO3 nem oldódik és csak lassan hat. Olyan szikeseknél, ahol a feltalaj pH-ja 7,5-nél nem több, a meszezéssel történõ javítás még eredményes. Ennél lúgosabb kémhatású szikekre mészjavítást nem alkalmaznak, legfeljebb csak mész-gipsz kombinált javítóanyagot. Ilyen esetben mészbõl kb 30-35 tonnát kell adni hektáronként, ezzel együtt 3-10 t/ha gipszet. A gipsz kismértékben csökkenti csak a talaj lúgosságát, de ez már elég ahhoz, hogy a CaCO 3, ami jelen van a talajban, oldódjék. Minél vékonyabb és minél lúgosabb kémhatású az átmeneti szikes A-szintje, annál indokoltabb, hogy az úgynevezett

feketeföld-aláterítéses javítást alkalmazzák. Feketeföldet a sárgaföld kitermeléséhez, a savanyú humuszos A-szint letermelésével nyerünk. Különösen nagy jelentõségû ez a módszer a savanyú és átmeneti szikesektõl foltos területeken. A feketeföld-aláterítéssel az amúgy is vékony termõréteget növeljük, ezáltal a javulást jobban elõsegítjük. Az átmeneti szikesek mindenkor biztosan javíthatók jó minõségû sárgafölddel. Mind a feketeföld ráterítésnek, mind a sárgaföldnek javító hatását azzal is magyarázhatjuk, hogy hozzákeverésükkel mintegy felhígítjuk a szikes talajt. 3. Meszes-szódás szikesek: lásd 75 73.Hervadáspont-holtvíztartalom (HV) A talaj holtvíztartalma jelenti a talajnedvesség azon részét, melyet a talajrészecskék felületén ható erõk olyan erõvel kötnek meg, hogy azt a növény felvenni nem képes. vagy az ennek megfelelõ nedvességtartalom, mely kb. 4,2 pF-nek megfelelõ szívóerõnek áll

ellene. Ez mintegy 1,5*106 Pa szívóhatásnak felel meg, amit még a növényi gyökerek általában ki tudnak fejteni. 74.Kilúgzott csernozjom talajok Fõ jellemzõje, hogy szénsavas meszet csak a humuszos szint alatt a talajképzõ kõzetben tartalmaz. Humuszos szint fokozatosan megy át a talajképzõ kõzetbe A szénsavas mész csak a humuszos szint alatt található. A talaj szelvényében a humuszos réteg két szintre osztható: felsõ egyenletesen humuszos A szintre és a fokozatosan csökkenõ humusztartalmú B szintre. A humuszos réteg átmenete nehezen lehatárolható. Sok az állatjárat A humuszos szintek szerkezete morzsalékos és ez a jó szerkezet sok esetben még a humuszos szint alatt is megfigyelhetõ. Kémhatása általában semleges Kitûnõ morzsás szerkezetük miatt vízgazdálkodásuk igen jó. Pórusterük nagy mennyiségû víz tározására alkalmas, ugyanakkor a talajnak jó levegõzöttséget és vízáteresztõ képességet biztosít. Tápanyag

állapotuk is kedvezõ Termékenységük jó Talajképzõ kõzet: lösz, löszös agyag, egyéb CaCO3 tartalmú laza kõzet. Talajvíz: 5-8 m alatt Növényzet: szántóföldi mûvelés alatt álló terület, amelyeken kukorica, búza, lucerna, cukorrépa termeszthetõk. Elõfordulás: az ország csernozjom talajokkal elfoglalt területein kisebb foltokban, fõleg magasabb térszíni fekvésû területeken. A szint: világosbarna színû, morzsás szerkezetû vályog. Humusztartalma 3% körüli CaCO3-at nem tartalmaz. Kémhatása semleges körüli Átmenet a következõ szintbe fokozatos B szint: sötét feketésbarna barna színû vályog. A szint kissé tömödött, enyhén diós, poliéderes szerkezetû. Humusztartalma fokozatosan csökken CaCO 3-at többnyire tartalmaz Kémhatása semleges körüli vagy enyhén lúgos. Átmenet fokozatos C szint: sárga lösz krotovinákkal. 75.Meszes-szódás szikesek javítása Legköltségesebb feladat, ritkán alkalmazzák. Ezek a talajok

fõleg a Duna-Tisza közén , ÉNyDK irányban húzódnak Un szerkezet nélküli szikesek A meszes-szódás szikes talajokban vagy magasan áll a talajvíz, a felszínhez közel, kb. 1,5-2,5 m-nél vagy a felszínhez közel, kb 1,5-2 méterrel vízzáró réteg található a talajszelvényben. A Na-sók közül a szóda és a NaCl az uralkodó bennük. Mechanikai összetételük igen változó Mésztartalmuk 40-50%-ig emelkedhet. Az ilyen szikesek mészanyagokkal nem javíthatók meg, mert a lúgos kémhatás mellett a talajban a pH 10-11-ig is emelkedhet. A talajban jelenlevõ szénsavas mész sem oldódik A lúgos közegben oldódó talajjavításra felhasznált Ca-vegyületek közül legjelentõsebb a gipsz. A meszes szódás szikeseket legelõnek és rétnek szokták hasznosítani Rossz vízgazdálkodás miatt a fû a nyári hónapokban kisül és kiadós csapadék hatására sem újul meg. A szikes legelõk vízellátását skatulyázással lehet egyenletesebbé tenni A

meszes-szódás szikes talajok a Duna-Tisza közén N-ban szegények. Itt bõséges pétisó-mûtrágyázással és a terület skatulyázásával megfelelõ kaszálók létesíthetõk. 76.Természetes vízkapacitás (VKterm) A talaj természetes vízkapacitása jelenti azt a vízmennyiséget, melyet a talaj természetes állapotában a gravitáció ellenében visszatartani, maximálisan tárolni képes. Értéke szerint a következõ kategóriákat különíthetünk el: Igen kis vízkapacitású talajok: < 160mm/m (homoktaljok, humuszos homoktalajok, laza öntéstalajok) Kis vízkapacitású talajok: 160-240 mm/m (homokos vályog és vályogos homok mechanikai összetételû csernozjom, réti csernozjom talajok) Közepes vízkapacitású talajok: 240-320 mm/m (vályog mechanikai összetételû cserjoznom, réti csernozjom talajok) Nagy vízkapacitású talajok: 320-400 mm/m (agyagos vályog mechanikai összetételû réti csernozjom talajok) Igen nagy vízkapacitású talajok:

> 400 mm/m (agyag mechanikai összetételû réti talajok és szolonyeces réti talajok) VKterm: 2,2-2,4 pF értéknek felel meg, vagyis 1,5*104 – 3104 Pa-nál nagyobb erõvel megkötött víz mennyiségét jelenti 77.Szoloncsákos réti talajok Sorolhatnánk a szikesek közé is. A talajképzõdés során hasonló folyamatok játszódnak le Viszonylag magas, sós talajvíz, vagy nagyobb mennyiségû sós felszíni víz hatására a talaj humuszos rétegében sófelhalmozódás indul meg. Ez lejátszódhat kis sótartalmú vizek jelenlétében is. A vízoldható sótartalom ezen talajok humuszos rétegében meghaladja a 0,1%ot A sótartalom a mélyebb rétegekben is magas lehet Talajképzõ kõzet: lösz, löszös agyag, löszös homok, karbonátos üledék. Talajvíz: 100-150 cm mélységben. Növényzet: többnyire szántóföldi mûvelés alatt álló területek, ahol a sótûrõ növények jól teremnek. Elõfordulás: Tiszántúlon és Duna-Tisza közén a réti és szikes

talajok határán. Szikes területek kiemelkedõ részein A szint: sötétszürke színû, apróprizmás szerkezetû vályog vagy agyag. Humusztartalma 3-5% CaCO 3-at többnyire tartalmaz. Kémhatása mésztartalomtól függõen változik, de általában semleges körüli vagy gyengén lúgos (pH 7-8). A nagy vízoldható sótartalom már itt jelentkezik. B1 szint: sötétszürke, szürkésfekete színû, tömödötten prizmás szerkezetû vályog vagy agyag. Humusztartalma alacsonyabb a felsõ rétegnél. CaCO3-at tartalmaz Kémhatása lúgos (pH 88,5) Sótartalma nagy Átmenet fokozatos B 2 szint: talajképzõ kõzet és humusztartalomtól függõen szürke, szürkéssárga színû tömödött agyag. Humusztartalma erõsen csökken Kémhatása lúgos (pH 8-9) Átmenet rövid lefutású C szint: sárga, okkersárga, szürkéssárga talajképzõ kõzet. CaCO3-at tartalmaz Vas, mangánfoltos, glejes. Mészerek, mészkonkréciók gyakoriak 78.Láptalajok javítása A láp talajosodása

akkor indul meg, amikor oxidációs viszonyok jutnak túlsúlyba a redukciós viszonyok helyett. A lápterületek nagy mennyiségû szervesanyaga felbecsülhetetlen érték A lápok hasznosítása szervesanyagban való gazdagságuk ellenére nehezen megoldható feladat. A lápgazdálkodás alapja a vízszabályozás, amit rendszerint a terület rónázása után hajtanak végre. Fontos, hogy ne csak a vízelvezetés, hanem a víz visszavezetése, a vízszinttartás is biztosítható legyen a helyes vízszabályozással. A vízszabályozás kettõs csatornahálózat segítségével történik. A csatornák egyrészt a láp területét mentesítik a külsõ vizektõl, másrészt a láp területérõl lecsapolják a vizet ill. szükség esetén ezekbõl lehet felduzzasztani a lápterület vizét. A csatornarendszer megépítése elõtt tanulmányozni kell: a láp keletkezésének körülményeit, tehát azt, hogy a láp képzõdése ráfolyó víz vagy csapadékvíz, vagy alulról

feltörõ víz hatására vezethetõ vissza a láp települési, térszíni és területi viszonyait, mert ezektõl függõen különbözik a vízszabályozási lehetõségek a láp táblásítási viszonyait, mert a különbözõ termesztési ágaknak különbözõ víznívómagasságot kell biztosítani Ezek biztosítják, hogy az árok- és csatornahálózatok egymástól való távolságát, mélységét, szélességét és lejtési viszonyait a legmegfelelõbben tudjuk megválasztani. Külföldön alagcsövezéssel oldják meg. Vízszabályozás után a lápot különféleképpen lehet hasznosítani: Rét- és legelõgazdálkodásra alkalmas láp, vízrendezés után. Kevés, rossz minõségû, savanyú szénát terem. Ha állatokkal tiportatjuk a lápot, akkor termõképessége megjavul, kb. kétszeres mennyiségû szénát hoz, amelynek minõsége is jobb Bizonyos lápterületeken tõzegbányászást folytatnak. Ezt a hasznosítási módot csak ott vezetik be, ahol a

tõzegréteg vastagsága indokolja, tehát legalább 80 cm vagy ennél vastagabb. A tõzeg kitermelését kézi vagy gépi erõvel végzik A lápon növénytermesztést is folytathatunk vízkormányzással és lápi termesztéstechnológiával. A lápot a feltörés utáni elsõ években gyakrabban kell tömöríteni, szántani, tárcsázni, mint az ásványi talajokat. Ezek az eljárások a talaj gyorsabb ásványiasodását, a szervesanyag gyorsabb elbomlását segítik elõ, másrészt a gyomfejlõdést gátolják, a fagykárok és defláció veszélyét csökkentik. Elsõsorban vetõmagtermesztéssel történõ hasznosításuk a legeredményesebb. 79.A talaj kolloidokon lejátszódó határfelületi jelenségek és azok jelentõsége, adszorpció az anyagok megkötõdnek a kolloidok felületén (gáz, gõz) kemoszorpció – kationcserével szoktuk jellemezni hidrogéntalaj) leginkább (nátriumtalaj, 80.Szolonyeces réti talajok A szoloncsákosokhoz hasonlóan alakult ki,

tehát itt is elsõsorban a talaj, vagy felszíni vizek okoznak szikesedést. Az Na felhalmozódás jelentõs morfológiai változást is okoz, ugyanis a B szint tömödöttebb, sötétebb színû és erõsen prizmás szerkezetûvé válik. Talajképzõ kõzet: lösz, vagy egyéb karbonátos laza üledék. Talajvíz: 150-250 cm mélységben Növényzet: többnyire szántóföldi mûvelés alatt álló területek, ahol elsõsorban õszi árpát, búzát, cukorrépát, lucernát és kukoricát termesztenek. Erõsen szolonyeces területeken legelõket, réteket találhatunk, amelyen sziki növényi társulás fordul elõ. Elõfordulás: Tisztántúlon és Duna-Tisza közén a réti talajok által borított területek mélyebb pontjain, szikes területek magasabb fekvésû részein és a szikes és réti talajok határain. A szint: szürke, szürkésfekete színû, prizmás, rögös szerkezetû agyag vagy nehéz vályog. Humusztartalma 3-5%. CaCO3-at többnyire nem tartalmaz

Kémhatása savanyú (pH 5,5-6,5) B szint: fekete, sötétszürkés fekete, tömör, nagyprizmás szerkezetû vagy szerkezet nélküli agyag. Humusztartalma alacsonyabb a felsõ szintnél CaCO3-at csak a szint aljában tartalmaz, de lehet feljebb is. Kémhatása semleges körüli, vagy enyhén lúgos Mészfoltok, vasfoltok, mangánfoltok. Ebben a szintben jelentkezik a Na + ionok felhalmozódása Átmenet éles C szint: sárga, okkersárga talajképzõ kõzet. Sok mészkonkréciót tartalmaz Erõsen vas, mangánfoltos. 81.A réti agyagtalajok javítása Az agyagos réti talajok általában telítetlenek, savanyú kémhatásúak, szervesanyagban gazdagok. Színük nedvesen fekete, szerkezetük rendkívül tömött, szelvényükben egy vagy több glejréteget találunk. Tömött szerkezetük miatt rosszul szellõzõdnek, a nedvességet erõsen tartják. Mindezek növénytermesztés szempontjából hátrányos tulajdonságok, de mérsékelhetõk a szántott réteg alatt

mélylazítással. Ez által a talajt átszellõztetjük és mélyebb rétegek oxidációs viszonyait kedvezõbb irányba tereljük. Okszerû vetésváltás alkalmazásával is javíthatnak a talaj szerkezeti viszonyain. Véglegesen csak meszezés és mélylazítás együttes alkalmazásával szüntethetik meg a káros tulajdonságokat. A javítóanyag mennyisége: a telítetlenség és savanyúság mértékének a talaj kötöttségének és a javításra kerülõ talajréteg mélységének figyelembevételével határozható meg, talajvizsgálati adatok és számítás segítségével. A meszezés hatására a talaj kémhatása megközelítõleg közömbös lesz és jó minõségû Ca-mal telített humusz képzõdik. Nõ a talaj nitrogén és foszfor szolgáltatása Javítás után olyan növények is termeszthetõk, amelyek a levegõtlen talajviszonyok és savanyúság miatt addig nem adtak megfelelõ termést. 82.“T”-érték A talajok kationcserélhetõ képessége a „T”

érték adja meg 100 g talajra vonatkoztatva egyezményes pH érték esetében az adszorbeálható kationok maximális értékét. 83.Réti talajok u. a mint 37 84.Homoktalajok javítása A homoktalajok termékenységük szerint 3 nagyobb csoportba oszthatók: 1. Futóhomokok (leiszapolható rész 1-3%-ig) 2. Laza homokok (leiszapolható rész 4-10%) 3. Szelíd homokok (leiszapolható rész 11-20%) A homoktalajokban a leiszapolható (kolloid méretû) rész általában kevés. A homok sajátságosan szemcsézett, és ez okozza, hogy a nedvességet rosszul tartja, könnyen átereszti. Rögöket még nedves állapotban sem képez, de száraz állapotban a homokrészecskék rendkívül mozgékonyak. A szervesanyag-tartalom a homoktalajokban nagyon kevés vagy egyáltalán nincs, ezért a homoktalajok nagyon lazák. A csekély szerves- és ásványi kolloidtartalom folytán kicsi a homoktalajok víz- és tápanyagmegkötõ-képessége is. E talajok túlságos lazasága,

levegõzöttsége miatt a baktériumok mûködése sem megfelelõ. Ha általánosságban beszélünk a homoktalajok javításáról, azt mondhatjuk, az a teendõ, hogy a mozgékony talajokat megkössük és szervesanyag tartalmát lehetõség szerint növeljük. Homoktalajaink földrajzi fekvésük szerint vagy kémhatásuk alapján csoportosíthatjuk: Földrajzi elõfordulásuk szerint nagyobb homokterületeink a következõk: 1. Duna-Tisza közi és Jászsági homokok, 2. Nyírségi 3. Somogyi és 4. Kisalföldi homokok Kémiai tulajdonságaik szerint 2 nagyobb csoportra különíthetõk el: 1. meszes-homokok, ide tartozna a Duna-Tisza közi és kisalföldi homokok 2. savanyú homokok, ide tartoznak a nyírségi és somogyi homokok A különbözõ tulajdonságokkal rendelkezõ homokok természetesen mindegyik területen vegyesen is megtalálhatók. Legnagyobb kiterjedésûek a Duna -Tisza közi homokterületek. Csapadékviszonyaikat tekintve a legmostohább körülmények között

vannak, mert ezen a területen kevés a csapadék, és annak is rossz az évi eloszlása. A legmelegebb nyári hónapokban még harmat is alig képzõdik A homok területeken, különösen a javításra szoruló, laza homokokon, nagyon gyér a növényzet, ami a kedvezõtlen szélviszonyok káros hatását még csak fokozza. A fedetlen, laza talajok a szélfúvás martalékává válnak. A homokot elhordja a szél, és ha valamilyen akadály lefékezi a szél erejét, akkor felhalmozódnak a homokbuckák. Az éles homokszemcsék megsebzik a növények levelét, és ezzel az ún. homokveréssel csak fokozzák a kárt A futóhomok-jellegû talajokat mindenekelõtt meg kel kötni. A szélfúvás által okozott buckák elrónázása a túlságosan nagy költségek miatt alig kivitelezhetõ. A homokok megkötése vagy mechanikai úton történhet, vagy növényfedettség biztosításával. A szél erejét lefékezik azok a növények, amelyek a homokon nõnek. Ezért erõteljes gyökerû

füveket vagy gabonát, pl. rozsot vetnek a széltõl különösen veszélyeztetett területekre Hatásos a szalmatakarás és a zöldtrágyázás is. Mivel a futóhomok vándorlása legerõsebb március-április, valamint október és november hónapokban, ezért a védekezésnek az a legelsõ feltétele, hogy ezekben a hónapokban már növényzet fedje a széltõl veszélyeztetett területet. A futóhomok megkötése erdõtelepítéssel is végrehajtható. Erdõsítés elõtt a széltõl nagyon veszélyeztetett terültre szélfogó növényeket (olajfûz, akác) telepítenek. Az erdõsítést talaj-elõkészítés elõzi meg, ami víztároló mûvelésbõl és trágyázásból áll. A telepítésre kerülõ fafajokkal szemben vagy az a követelmény, hogy keveset párologtassanak, vagy pedig messze elfutó gyökérzetük legyen, amivel sokszor 30-40 m távolságból is fedezni tudják vízszükségletüket. Ha a fafajok a fenti követelmények közül egyiknek vagy másiknak

megfelelnek, akkor nagy a valószínûsége annak, hogy megtalálják létfeltételeiket a sülevényes homokon is. Az Alföldön a homok erdõsítése elsõsorban a talaj minõségétõl függ és csak másodsorban az éghajlati tényezõtõl. A talajszelvényben található bármilyen talajhiba, pl. mészkõpad, az erdõsítés akadálya lehet Az Alföldnek azokon a területein, ahol a homok minõsége foltonként változó, az erdészek feketefenyõ és akácos vegyes állomány telepítése ajánlják, mégpedig úgy, hogy a rosszabb foltokra a feketefenyõ kerüljön. A laza, de jobb minõségû homokok hasznosításának régóta ismert módja a szõlõ- és gyümölcsfa telepítés, megfelelõ talajvízállás esetén. A homokok megkötése után a további javítás szervesanyagban való gazdagításából áll. Ez történhet istállótrágyázással, altrágyázással, komposzt trágyázással, nyers szalmatrágyázással, istállótrágyázással és

zöldtrágyázással. Homokterületeken általában kevés takarmány termeszthetõ, ez korlátozza az intenzív állattenyésztést. A kisebb állatlétszám miatt kevés a trágyatermelés, tehát az istállótrágyázás olyan méretekben és olyan gyakran, ahogy az a könnyû homoktalajokon szükséges lenne, valamint olyan mennyiségben, ahogy az a könnyû homoktalajokon szükséges lenne, valamint olyan mennyiségben, ahogy az eredményes gazdálkodás szempontjából kellene, valóban nem lehetséges. Egerszegi Sándor aljtrágyázással javította a mezõgazdasági mûvelésbe vett laza homoktalajokat. Az aljtrágyázás lényege, hogy kb 65 cm mélyen, mintegy 1 cm vastagon, ami 300-500 q/ha istállótrágyát jelent, egyenletesen el kell teríteni az istállótárgyát vagy komposztot, vagy agyaggal dúsított istállótrágyát vagy komposztozott tõzeget. Az egymás után következõ években, 15 cm-es rétegtávolságra, a felszín felé közeledve, újabb szerves trágya

rétegeket kell elhelyezni. Ezek a szerves anyag rétegek javítják a homok víz- és tápanyag-gazdálkodását. Mivel a mélyebb talajrétegekben a szervesanyag kevés levegõvel érintkezik, ezért lassan bomlik el, és hosszú éveken át megmarad a talajban, sõt mennyisége a növényzet dúsabb gyökérfejlõdése miatt szaporodik. Az erõteljesebb növényfejlõdés a homok mikroklímájának alakulását kedvezõ irányba tereli. Mély termõréteg alakul ki a talajban, és olyan növények is sikerrel termelhetõk, amelyeket a homoki gazdálkodásba eddig nem lehetett bevonni. Ahhoz, hogy az aljtrágyázás itt ismertetett elõnyös tulajdonságait éreztesse, legalább 2 réteg szerves trágyának kell már a talajban lenni. A javítási mód terjedését a szervesanyag hiánya és a költségek akadályozzák. Igen eredményes szervesanyag-gazdagító a komposzttrágya, de olyan mennyiségek, amelyek a rossz minõségû homokok javítására nagyüzemi szántóföldi

méretekben szükségesek lennének, ebbõl még nem állnak rendelkezésre. Leginkább kivitelezhetõk és leggazdaságosabbak azok a szervesanyag-gazdagító módszerek, amelyeket a Duna-Tisza közén és a Nyírségben alkalmaznak. Ezek a következõk: nyers szalmatrágyázás vagy szalmázás, erjesztett szalmatrágyázás és zöldtrágyázás. A nyers szalmatrágyázást szõlõben, gyümölcsösökben, csemetekertekben egyaránt alkalmazhatjuk, ha rossz minõségû futóhomokon vagy laza homoktalajon vannak. A mûveletet lehetõleg háromévenként ismételjük. Az erjesztett szalmatrágyát olyan helyeken készítik, ahol kevés az istállótrágya és a szalma erjesztéséhez szükséges mennyiségben van víz. 1 q szalmához 4 q vizet és 3-7 kg Nmûtrágyát adnak, külön erre a célra elõkészített erjesztõ gödrökben N mûtrágya helyett trágyalével is erjeszthetõ a szalma, rétegenként permetezve. A zöldtrágyázást megfelelõ vetésforgók beállításával

valósíthatjuk meg. Savanyú homokokra Westsik Vilmos a csillagfürtöt ajánlotta mint fõ zöldtrágyanövényt, fõterméként vetve. Meszes homokokra a somkórót és szöszösbükkönyt használják zöldtrágyanövénynek. A zöldtrágyával szervesanyagban gazdagított, savanyú homokok termõképességét jelentõsen fokozza a meszezés. A hidrolitos aciditás alapján számított y1-értéknek megfelelõ mészanyagot õrölt mészkõpor, mészmárga vagy mésziszap formájában juttatjuk a homokba, és sekélyen beforgatjuk. Javítás elõtt a területet bõséges szervestrágyázásban részesítjük Az agyagos terítés vagy tõzeges terítés laza homoktalajok javítására csak helyi jelentõségû lehet, mivel költséges és az utóbbi hatása rövid élettartamú. A homoktalajok javításánál kell külön megemlíteni a hullámterek homokjainak hasznosítási problémáját. A hullámtereket erdõsítik, figyelembe véve az esetleges szélerózió hatásokat

Mélyen laza, nyirkos talajon, ahol alacsony folyóvízállásnál nincs 100 cm alatt a talajvíz, elsõsorban nemesnyárt telepítenek. 85.A kicserélhetõ kationok összege, az “S”-érték A kicserélhetõ kationok összege, az S érték és a kicserélõoldat hatására oldatba kerülõ Kalcium, Magnézium, Kálium és Nátrium ionok összegét jelenti milligramm egyenértéke 100 g-ban kifejezve. 86.Öntés réti talajok Talajképzõ kõzete minden esetben az öntésterület, vagy volt öntésterület folyóhordaléka. A talaj fejlõdésének dinamikája réti jellegû, azonban az öntéseredet igen jól kivehetõ. Változatos talajokat találunk itt. Mind karbonátos, mint karbonátmentes talajszelvények egyaránt elõfordulhatnak. Az elég mély humuszos réteg az A és B szinteket foglalja magába, elfedi ugyan sötét színével az öntés rétegeket. A B szint alján és a C szintben a hordalék rétegek már jobban kimutathatók. A karbonátos kõzeten kialakult

talajoknál a felsõ szintben CaCO3 kilúgzódás és mélyebben felhalmozódás tapasztalható. A talaj tulajdonságait a hordalék rétegek minõsége erõsen befolyásolják. Talajképzõ kõzet: öntés. Talajvíz: 200-300 cm Növényzet: a legtöbb gazdasági növény sikeresen termeszthetõ. Elõfordulás: folyóink árterületein és ezekhez közel A szint: szürkésfekete, feketésszürke, esetleg barnás, poliéderes szerkezetû agyag vagy vályog, esetleg homok. Humusztartalma 1-4% Kémhatása: a CaCO3 tartalomtól függõen az erõsen savanyútól a lúgosig mehet. B szint: világosabb, erõsen tömödött, néha gyengén kivehetõ poliéderes szerkezetû agyag vagy vályog esetleg homok. A szintben már jól kivehetõk az öntés hordalék rétegek Humusztartalma csökken. CaCO3-at minõségtõl függõen tartalmazhat C szint: világos okkersárga, iszapos talajképzõ kõzet. Glejes és vasas rétegekkel tarkított 87.A talaj kötöttsége Ua. mint 42 88.A kicserélhetõ

kationok összeg, az s-érték A kicserélhetõ kationok összege, az S érték és a kicserélõoldat hatására oldatba kerülõ Kalcium, Magnézium, Kálium és Nátrium ionok összegét jelenti milligramm egyenértéke 100 g-ban kifejezve. 89.A talajok telítettsége, “V”-százaléka A talajok telítettsége vagy V százaléka azt jelöli, hogy a lehetséges adszorpciós helyek közül S *100 , hogy a telítettséget a T érték mennyi vagy egy és kétértékû kationokkal elfoglalva T százalékában fejezzük ki. 90.Nyers öntéstalajok Ua. mint 35 91.Vízadszorpció Duzzadás: a szilárd test folyadékot vesz fel és alaki tulajdonságainak megtartásával térfogata megnagyobbodik. A duzzadás mértékét úgy határozhatjuk meg, hogy a szilárd testtérfogatát megmérjük apoláros folyadékban (benzol) majd pedig vízben. A vízben mért térfogatot az apoláros folyadékban mérthez viszonyítjuk. Jellemzõk: a duzzadás a rendszer térfogatának

csökkenésével jár, vagyis a száraz talaj és a víz együttes térfogata nagyobb mint a duzzadt talajé. a duzzadáshoz idõ kell a duzzadó test nyomást fejt ki környezetére (talajszerkezet kialakulása) a duzzadás hõfejlõdéssel jár Zsugorodás: a vízveszteség közbeni térfogatcsökkenés. Alkalmas a talajkolloidok viselkedésének jellemzésére és a talajban várható fizikai mozgások (repedés) értékelésére. Lineáris zsugorodás: a talajt a minimális vízkapacitásnak megfelelõ vízzel elkeverjük, az így nyert pépet korong alakú edénybe töltjük és elsimítjuk. A talaj közben elválik az edény falától zsugorodik. Talajtan vizsgakérdések: TSF MFK I. évfolyam 2 féléves anyagának kollokvium vizsga kérdéssora kidolgozva Készítette: Kocsis Zsuzsanna zsuzsi@paqart.hu Ha kell a puska Word formában, akkor írj e-mailt! Ára 1 000 Ft! De elõbb utalj pénzt: OTP Bank: 1177340105779374