Szociológia | Felsőoktatás » Hercegfalvi Marianna - Szociológia tételek, 2003

Készítette: Hercegfalvi Marianna SZOCIOLÓGIA Albert József, Farkas István Leveleki Magdolna: Szociológia c. könyv feldolgozása A szociológia története: A szociológia megalapítása és divatba hozása Auguste Comte (francia) és Herbert Spencer (angol) nevéhez fűződik. Auguste Comte szerint: az emberiség szellemi fejlődése három szakaszon megy át: 1. teológiai szakasz (vallási elképzelések, tehát minden Istentől fakad) 2. metafizikai szakasz (filozófiai absztrakció=elvonatkoztatás, fizikai törvényszerűségek) 3. pozitív stádium (megfigyelés, rohamosan fejlődő terület) Herbert Spencer az evolucionista világszemlélet egyik megteremtője volt. Szerinte a fejlődést az egyszerűbbtől az összetettebb felé haladás jellemzi. És ez az egyetemes törvény az emberre és az emberi társadalmakra is vonatkozik. Émile Durkheim szerint a társadalmi tények csak más társadalmi tényekkel magyarázhatók. Ő használja először az ANOMIA =

értékvesztett állapot fogalmát. Fő műve az Öngyilkosság c. könyve (A nagy és gyors társadalmi változások következménye, hogy meggyengülnek a társadalmi normák, nem képesek útmutatást adni a társadalom tagjainak a viselkedéshez és ez olyan következményekkel jár, hogy megnő az öngyilkosok száma.) Max Wéber 3 dolog fűződik a nevéhez: I. Mi határozza meg az egyén helyét a társadalomban? (Melyik polcon vagyok?) II. III. - Tulajdon - Tudás - Hatalom (döntéshozatalban közvetlenül való részvétel) Megértő szociológia (bele kell élnünk magunkat mások helyzetébe) Történeti szemlélet = egyetlenegy társadalom sem ismerhető és érthető meg a nélkül, hogy a történetét ne tanulmányoznánk. Charles Booth (Bossz) A kérdőíves módszer kitalálója Paréto (olasz) tagadja, hogy a társadalom alakulása fejlődés lenne, mindezt az elitek cseréjében látja. Az új társadalmi rendszerek csak abban különböznek egymástól, hogy

mások tartoznak az elithez, de ugyanolyan kizsákmányoló, igazságtalan az egyik, mint a másik. - 2 - A magyar szociológia története: - Első korszak 1919-ig tart. Néhányan igyekeznek a külföldi szociológiai irodalmat Magyarországon népszerűsíteni. (Szabó Ervin, Jászi Oszkár) - 1919. és 1930 között nem történik semmi - 1930-1949-ig tart a második korszak. Ennek a korszaknak a jellemzője a szociográfiai irányzat kialakulása. (szépirodalmi stílusban próbálnak írni szociológiával kapcsolatos témákat. Illyés Gyula, Boldizsár Iván, stb) - A következő korszak 1949-1960-ig tart. Ekkor a szociológia ÁTKOS tudomány volt és megszüntetik. Aki evvel foglalkozott, azt börtönbe zárták. Ebben az időben a „Sztálini modell” volt, mely szerint 2 osztály és 1 réteg létezik csak. Munkásosztály, parasztság és értelmiség - A 60-as évek közepén indul el Magyarországon a társadalom kutatás. 1962-től indul el a szociológia

kutatás a KSH-nál. Nagy szociológusok: Andorka Rudolf , Ferge Zsuzsa, Losonczi Ágnes. Egyikőjük sem volt szociológus, de máig az általuk publikált művekből tanulnak, tanítanak. - 1970-1980-között végeztek először szociológia szakon és ekkor jelent meg az „új generáció”. Mai szociológusok pld. Kolosi Tamás (TÁRKI vezérigazgatója) Szelényi Iván (el kellett hagynia az országot, jelenleg Los Angelesben a szociológia tanszék vezetője.) 1. fejezet Mi a szociológia Szociológia: A társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány. A társadalmak felépítésével és működésével, a társadalmakat alkotó egyének, csoportok, szervezetek, intézmények jellemzőivel foglalkozó, empirikus irányultságú tudomány. Feladata: a valóságból nyerhető (empirikus) információk alapján igazolja, vagy megcáfolja a társadalmi együttélés szabályszerűségeit, a társadalmi változások okait és azok törvényszerűségeit. A

szociológiát szemlélete társadalomtudománytól! és módszere különbözteti meg a többi A szociológia szemlélete: A társadalom tagjainak egész életét befolyásolja a társadalmi szerkezetben (polcon) elfoglalt helyzete, hisz az egyén csak e lehetőségek által behatárolva cselekszik. A szociológia módszere: A tömegesen előforduló jelenségekre empirikus adatgyűjtéssel válaszol. - 3 Mindenféle emberi megismerés abból áll, hogy önkéntelenül vagy szándékosan tapasztalatokat szerzünk a minket körülvevő dolgokról, jelenségekről, folyamatokról és ezeknek a tapasztalatoknak az általánosításával, a közöttük lévő összefüggések, kiderítésével megalkotjuk a körülöttünk lévő világ gondolati modelljét, amely segít minket a környezetünkhöz való sikeres alkalmazkodásban. Ezekben a modellekben vagy elméletekben mindig vannak helytálló és téves (vagy később tévesnek bizonyuló) gondolatok, és vannak olyanok is,

amelyek fiktívek=kitaláltak és egyáltalán nem rendelkeznek semmilyen tapasztalati alappal. A téves vagy a tudományba nem illő elképzelések kiszűrésére a tudósoknak két eszköz áll rendelkezésükre: logika és a tapasztalati ellenőrzés. A szociológiai kutatás menete: - a probléma megfogalmazása, - a szakirodalom áttekintése, - a fogalmak pontosítása és operacionalizálása, - a kutatási módszer kiválasztása, - az adatfelvétel elvégzése, - az adatok feldolgozása és elemzése, - a következtetések levonása. Mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy mi is az, amit vizsgálni akarunk. Azt a folyamatot, amelynek során pontosan meghatározzuk, hogy az egyes kifejezéseken mit fogunk érteni: konceptualizálásnak nevezzük. (Pld ha azt szeretnénk megvizsgálni, hogy nőttek-e Magyarországon a társadalmi egyenlőtlenségek, akkor először is meg kell mondanunk, hogy mit is értünk „társadalmi egyenlőtlenség” alatt.) A kutatási módszer

kiválasztása: - megfigyelés, - kísérlet, - megkérdezés és ezen belül: interjú vagy kérdőíves felmérés - dokumentumkutatás Megfigyelés Olyan eljárás, amelyet a természettudományok is rendszeresen használnak. Itt a tudósok felkészülnek a megfigyelésre, előre eldöntik, hogy mit akarnak megfigyelni és visznek magukkal megfelelő eszközöket. - 4 Külső megfigyelés: a vizsgált csoportot kívülről, észrevétlenül figyeljük meg anélkül, hogy bekapcsolódnánk a tevékenységükbe. (pld beülünk egy kocsmába, felszállunk egy vonatra.) Résztvevő megfigyelés: amikor kapcsolatba, interakcióba lépünk a vizsgált személyekkel. Kísérlet A természettudományokban leggyakrabban és legeredményesebben használt kutatási módszer. Az különbözteti meg az egyszerű megfigyeléstől, hogy itt valamilyen módon beleavatkozunk a dolgok menetébe és megfigyeljük ennek a beavatkozásnak a hatását. (A társadalomtudományokban jóval kevesebb

lehetőség van a kísérletezésre, mint a természettudományokban.) Megkérdezés Itt az embereknek a kérdéseinkre adott válaszaiból akarjuk megtudni a „dolgokat”. Mivel megkérdezni csak embereket lehet, magától értetődik, hogy a megkérdezés a társadalomtudományok sajátos módszere éppen úgy, mint ahogy a kísérlet pedig a természettudományoké. Interjú: olyan irányított beszélgetés amely viszonylag nagy szabadságot biztosít a megkérdezett személyeknek. Kérdőíves felmérés: kötött kérdezési forma, mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket teszik fel ugyanolyan módon és ugyanolyan sorrendben. A kérdőív összeállításánál arra kell törekedni, hogy a kérdőív rövid legyen, világosan és egyértelműen fogalmazzuk meg a kérdéseket. Zárt kérdésen azt értjük, amikor a lehetséges válaszokat is megadjuk és csak be kell jelölni a megkérdezettnek. Nyitott kérdésen azt értjük, amikor saját megfogalmazásban kell válaszolnia a

megkérdezettnek. Azoknak a személyeknek az összességét, akikre a vizsgálatunk irányul alapsokaságnak, vagy népességnek nevezzük. Ha az alapsokaság megközelíti az ezer főt vagy annál többszöröse, akkor általában lehetetlen minden személyt megkérdezni és ebben az esetben mintát veszünk az alapsokaságból. A minta követelménye, hogy reprezentatív legyen és képviselje azt az alapsokaságot, amelyből vettük. A kérdőívet többféleképpen is eljuttathatjuk a mintába belekerült személyekhez: - elküldhetjük közvetítőkkel, - alkalmazhatunk kérdezőbiztosokat, - elküldhetjük postán, - felhívhatjuk őket telefonon. - 5 Az adatok feldolgozása és elemzése A kérdőívek visszaérkezése után az adatok kódolása következik. A kódolás azt jelenti, hogy minden kérdésnél az azonos, vagy azonosnak tekintett válaszokhoz hozzárendelünk egy számot. A kérdőívek kódolása és a számítógépbe való bevitele hosszú és fáradságos

munka, de ha már túljutottunk ezen, akkor egy jó matematikai statisztikai program minden és nagyon gyorsan elkészít nekünk. Dokumentumkutatás Vizsgálatunk során olyan dokumentumokat is felhasználhatunk, amelyek kutatásunktól függetlenül keletkeztek, de hasznos információkat tartalmazhatnak. Pld statisztikai kiadványok, naplók, önéletrajzok, stb 2. fejezet Kultúra és társadalom Kultúra fogalma: A kultúrához tartozik minden, amit nem a természet, hanem valamely emberi közösség alkotott. A kultúra a teljes környezetet, a világot jelenti a benne élő emberek számára és jelen van az élet minden területén. A legtágabb érdelemben a kultúra mindazt magában foglalja, amit egy nép vagy az emberiség a történelme során létrehozott, amivel a természettől kapott adottságait, képességeit kiegészítette és amit generációról generációra továbbad. A kultúra analitikus (elemző) leírása: egy adott nép - nyelvét (az elvont

gondolkodás és a kommunikáció eszköze) - technikáját (termelőeszközei, termékeit: élelme, ruházata, lakása, használati tárgyai) - viselkedésmintáit (szokásai, normái, értékei) - intézményeit (társadalmi rend, államszervezet, gazdasági élet, rokoni rendszer, családi élet) - tudását (ismeretei, hiedelmei, vallása, tudománya) - művészetét (mondái, zenéje, táncai,stb.) foglalja magában. A kultúra meghatározza mindazoknak az életét és viselkedését, akik az adott társadalomban születtek, vagy oda befogadást nyertek. A társadalomtól, ill annak kultúrájától függ, hogy mit eszünk, milyen ruhát hordunk, miként szórakozunk, milyen erkölcsi elveket követünk, miben hiszünk, stb. A társadalom definíciója: olyan emberek önálló csoportja, akik közös területen élnek, közös kultúrával rendelkeznek és ezt a kultúrát átadják azoknak, akik ebben a csoportban születtek, ill., akiket ide befogadtak - 6 - A kultúra

elsajátítása: A biológusok többsége egyetért abban, hogy az ember vele született ösztönei nagyon gyengék, olyannyira, hogy nem határoznak meg konkrét szokásokat és viselkedésmintákat. Majdnem minden, amit csinálunk, tanulási folyamat eredménye. Nem ösztönszerűen beszélünk magyarul, nem ösztönszerűen alakul ki bennünk valaminek a szeretete vagy az attól való irtózás. Azok a cselekvések, amelyeket az embernél ösztönöseknek szoktunk nevezni reflexek, vagyis akaratlanul bekövetkező, egyszerű mozdulatok. Egyetlen más élőlény sem függ annyira a tanulástól, mint az ember. Az emberi lények tulajdonképpen „befejezetlenül” születnek, többéves gondozásra és gyakorlásra van szükségük ahhoz, hogy éretté váljanak. Azt a folyamatot, amelynek során az egyén elsajátítja valamely társadalmi csoport kultúráját és képessé válik azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyek felnőtt státuszaiban várnak rá,

szocializációnak nevezzük. A nyelv: az állatok is kommunikálnak. Hangokkal, füttyel, kiáltásokkal jeleznek egymásnak. De az állatok kommunikációja eléggé korlátozott, hiszen a jeleket alkotó hangokat nem tudják kombinálni, hogy újabb és újabb dolgokat jelöljenek velük. Az emberi nyelv abban különbözik más kommunikációs rendszertől, hogy benne a jelek és a velük jelölt dolgok közötti kapcsolat konvencionális, vagyis hagyományon alapul. (pld a kutya angolul dog, németül hund, stb és konvenció, azaz megegyezés, hagyomány dolga, hogy az egyes nyelvekben mit mivel jelölnek.) Ebből következik, hogy a jel és a jelölt közötti összefüggés szimbolikus, tehát nincs közöttük természetes kapcsolat. A jel és a jelölt közötti kapcsolatot az ember tanulás révén sajátítja el. Az emberi nyelvek további sajátossága, hogy rendkívül rugalmasak és hatékonyak. Szinte egyik nyelv sem használ ötvennél több hangot, mégis ezek

variációi dolgok és elvont fogalmak tízezreit jelenthetik. Az emberi nyelv képes arra is, hogy olyasmiről beszéljünk, ami nincs a közvetlen környezetünkben. (pld. múltban történt események elmesélése) Az állatok nem képesek erre, az ő kommunikációjuk mindig a jelenre és konkrét dolgokra, eseményekre vonatkozik. Az ember viszont általánosít, kategorizál, elvont fogalmakat és eszméket alkot, fantáziál, stb. A technika: Azt a folyamatot, amely által egy élőlény olyan fiziológiai tulajdonságokat, viselkedésmódokat vagy eszközöket fejleszt ki, amelyek lehetővé teszik számára hogy életben maradjon és utódokat hozzon létre, adaptációnak, azaz alkalmazkodásnak nevezzük. - 7 A legfontosabb mechanizmus a természetes kiválasztódás. Az ember elsősorban nem biológiai változásokkal alkalmazkodik a természethez, hanem technikai eszközeinek és tanult viselkedésmintáinak a módosításával. (pld ha lehűl a klíma, akkor az ember

nem a szőrzetét növeszti meg, hanem tüzet gyűjt és melegebb ruhákat és hajlékokat készít magának.) Szokások, normák, értékek: A társadalmi szokás olyan viselkedésminta, amely valamely közösségben elterjedt és megmondja, hogy bizonyos dolgokat hogyan kell csinálni. Az emberi társadalmaknak rendkívül változatosak a szokásaik A szokásokat részben úgy sajátítjuk el, hogy ezeket a viselkedésmintákat látjuk a környezetünkben, másrészt pedig nyelvi kommunikáció útján megmondják nekünk, hogy bizonyos helyzetekben mit hogyan kell csinálni. A szokások tehát olyan cselekvés- és viselkedésmódok, melyeket a társadalom, vagy a társadalmi csoport, amelyben élünk, követendő mintaként tár elénk. Ezért a szokások mindig tartalmaznak normatív elemet, vagyis arra való késztetést, hogy kövessük és tartsuk be őket. A normák tehát olyan szabályok, amely kimondja, hogy bizonyos helyzetekben hogyan kell viselkednünk. A normák

betartását a társadalmak büntetéssel és jutalmazással szokták elérni. A kultúrák változatossága: Az emberi kultúrák változatosak és sokszínűek. Az egyes kultúrákban követett szokások, viselkedési normák és értékek lényegesen különböznek egymástól és gyakran gyökeresen eltérnek attól, amit az ún. nyugati társadalmakban „normálisnak” tartanak. (pld a nyugati emberek többsége szereti a disznóhúst, és nem eszik macskát vagy kutyát, ami a máshol csemegének számítanak.) A különböző társadalmak változatos kultúrájában találhatunk néhány közös vonást. Ezeket a jegyeket nevezzük kulturális univerzáliáknak, kulturális egyetemességeknek. (pld minden kultúrában létezik a család, vagy a házasság valamilyen formája.) Mi az etnocentralizmu ? Ha az egyik kultúra tagjai kapcsolatba kerülnek egy másik kultúrához tartozóval, akkor mindkét csoport a saját kultúrája szerint gondolkodik és az „idegeneket”

rendszerint kultúrálatlannak tartja. (pld Az európai felfedezők az afrikai és ázsiai népeket megpróbálták európaivá tenni, akár erőszakkal is.) Az ilyen beállítottságot nevezzük etnocentrizmusnak, vagyis az arra való hajlamot, amikor egy másik kultúra értékeit a saját kultúránk szemszögéből ítélünk meg. - 8 Az antropológusok és a szociológusok kezdettől fogva arra törekedtek, hogy az egyes kultúrákat belülről, saját szokásaik, saját fogalmaik alapján értsék meg, ne pedig az európai kultúrából kiindulva. Ezt a beállítottságot nevezzük kulturális relativizmusnak. Mi a szubkultúra ? A kulturális sokszínűség egy-egy társadalmon belül is megfigyelhető. A többségi, domináns kultúrát fő vonalaiban elfogadó és követő, de attól bizonyos vonatkozásokban eltérő kultúrát szubkultúrának nevezzük. A legkönnyebben felismerhető szubkultúrák faji, etnikai vagy vallási különbségeken alapulnak. De szubkultúra

létrejöhet a különböző társadalmi rétegeknél is. (parasztok, polgárok, tőkések, stb. nemcsak jobban vagy rosszabbul, hanem másképp is élnek.) Több kultúrának egy országon, egy társadalmon belüli együttélését nevezzük kulturális pluralizmusnak, az ilyen társadalmakat pedig multikulturális (többkultúrájú) társadalmaknak. Az életkori sajátosságokon alapuló kultúrákat hívjuk ifjúsági szubkultúráknak. (pld. a diákok is kifejlesztenek szubkultúrát, saját, a felnőttekétől eltérő értékekkel, normákkal, viselkedéssel.) A megszokottól eltérő és széles körben helytelenített viselkedésen vagy meggyőződésen alapuló szubkultúrákat nevezzük deviáns kultúráknak. (pld alkoholizmus, drogfogyasztás, bűnözés, eltérő szexuális beállítottság, extrém nézetek mind mind olyan magatartás- vagy életforma, amely körül kialakulhatnak szubkultúrák.) 3. fejezet A társadalmak típusai A társadalmak típusai: Manapság a

szociológusok az alábbi öt társadalmi típust különböztetik meg: - gyűjtögető és vadászó - kertművelő - pásztorkodó társadalmak - mezőgazdasági - ipari - 9 Annak ellenére, hogy az emberi társadalmak rendkívül változatosak, találhatunk bennük olyan közös vonásokat, amelyek szerint csoportokba, típusokba rendezhetők. A leghatékonyabb, ha a társadalmakat a szerint osztályozzuk, hogy mi az a legjellemzőbb adaptációs mód, amellyel a környezetükhöz alkalmazkodtak, tehát mi az a domináns munkatevékenység, amellyel a létfenntartásukhoz szükséges javakat előteremtik. Gyűjtögető és vadászó társadalmak Az emberek kezdetben - és még sokáig – gyűjtögető, vadászó, halászó, összefoglaló néven: zsákmányoló életmódot folytattak. Az életben maradáshoz nagy területre volt szükség, a népesség szaporodása arra késztette őket, hogy újabb területeket találjanak, így az emberi faj – a legzordabb vidékek

kivételével – lassacskán benépesítette az egész Földet. (a 20. századra is maradt még fenn néhány törzs az eldugottabb helyeken, pl Brazília, Új-Guinea, így elég megbízható képet alkothatunk a gyűjtögető és vadászó társadalmak életéről.) E társadalmak egyik jellemző vonása a vándorlás. A társadalom tagjai között nem alakulnak ki számottevő gazdasági különbségek, itt még nem igazán vannak gazdagok és szegények. Itt még minimális a hierarchia és kisfokú a munkamegosztás. A gyűjtögető és vadászó életforma az emberiség történelmének legnagyobb részében (99 %-ban) ez volt a létfenntartás, az adaptáció egyetlen módja. Áttérés a termelésre: A létfenntartáshoz szükséges javak előállítására való áttérés egyes növény és állatfajok háziasításával kezdődött. Ez az áttérés meglehetősen gyors volt. Attól függően, hogy valamely népcsoportnál a növénytermesztés vagy az állattartás vált-e

uralkodóvá, két társadalmi fajtát különböztetünk meg: kertművelő és pásztorkodó társadalmak. Kertművelő társadalmak Kezdetben a föld meglazításához kézi eszközt használtak. A földművelés nagyobb munkabefektetést igényel, mint a zsákmányolás és fáradságos munka, de a megnövekedett népesség számára biztonságosabbá is válik az élet. A kertművelő társadalmak már több ezer tagot is számlálhatnak és általában néhány százfős falvakban laknak. A földművelésre való áttéréssel kialakult a földbirtok, amely gazdasági és státuszbeli különbségeket hoz létre az emberek között. Itt már nagyobb hatalommal rendelkeznek a „főnökök”, rendszeressé válnak a települések és az egyes társadalmak közötti kereskedelmi és politikai kapcsolatok is. - 10 Pásztorkodó társadalmak Rendszerint a földművelő népek is tartanak állatokat, ők azonban nem függnek annyira az állataiktól, mint a pásztorkodó vagy

legeltető társadalmak. És megfordítva, a pásztorkodó társadalmak is művelik a földet, de életmódjukat az állataik táplálkozási igényei határozzák meg. Nyájaik a természetben előforduló takarmányon élnek és mindig oda kell vinni őket, ahol elegendő élelem és víz található számukra. Ez az évszakonkénti vándorlás jellemzi az állattartó társadalmak többségét. Az állattartó társadalmak általában jóval nagyobb méretűek, mint a kertművelő társadalmak, népességük több tíz- vagy százezer főt is kitehet. Életvitelük a vándorlás követelményeihez igazodik, de ők is kialakítják az együttműködés megfelelő szervezeti és jogi formáit. Mivel vándorlásaik során nagy területet járnak be, kapcsolatba kerülnek más népekkel. Gyakran kereskednek és szintén gyakran háborúskodnak Némely pásztortársadalmak nemcsak állattenyésztéssel, hanem rablással és hódítással biztosították megélhetésüket. Az állattartó

társadalmakat általában nagyobb anyagi és hatalmi egyenlőtlenségek jellemzik, mint a kertművelő társadalmakat. Itt már jelentős a személyes hatalom és a gazdasági különbségek is nagyok lehetnek a társadalom egyes csoportjai között. Mezőgazdasági társadalmak Azokat a társadalmakat, amelyekben állat által húzott ekével művelik meg a földet és gondoskodnak a föld termelőerejének megőrzéséről, mezőgazdasági társadalmaknak nevezzük. A mezőgazdasági társadalmak fejlett munkamegosztással rendelkeznek, képesek arra, hogy vándorlás nélkül ugyanazon a területen termeljék meg a népességük eltartásához szükséges javakat, így kialakulnak az első állandó települések és városok. (Trója, Théba és az első világváros: Babilon) Az állandó települések kialakulásával megerősödik a központi hatalom és az egymás közelében gazdálkodó népek általában nagyobb politikai egységek részei lesznek, ezen egységek, államok

élén valamilyen uralkodó család áll. Ezeket az államokat tradicionális, vagyis hagyományos államoknak nevezzük. Itt alakul ki először a tagozódás, - néhány ember nagyon gazdag a többség pedig szegény – ami a korábbi társadalmakban nem jelentkezett ilyen élesen. Az ókori birodalmakat civilizációknak is nevezik, amivel azt fejezik ki, hogy ezek a társadalmak az előzőekénél fejlettebb technikát alkalmaztak, ismerték az írást, szervezettebbé és biztonságosabbá vált az élet. (Az első civilizációk Mezopotámiában és Egyiptomban alakultak ki a termékeny folyók menték, ezeket követte az indiai és a kínai birodalom majd a görög civilizáció és a római birodalom kialakulása, később pedig Amerikában az azték, a maja és az inka állam kialakulása.) - 11 - A római birodalom széthullása után és részben ennek helyén új civilizáció született: a középkori Európa. Ennek államai, társadalmai szintén mezőgazdasági

társadalmak voltak és az állami berendezkedésük a feudumon, a földbirtokon alapult. Itt is nagy gazdasági és társadalmi különbségek voltak Ugyanakkor az európai civilizáció sok mindenben különbözött az ókori civilizációktól. Itt sokkal gyorsabbak voltak a technikai és a társadalmi változások, amelyek végül elvezettek az ipari társadalmak kialakulásához. Ipari társadalmak Az iparosodott társadalmakban a munkák egyre nagyobb részét az emberek olyan gépekkel végeztetik, melyeket már nem kézi erővel és nem is a víz, szél vagy állatok erejével hajtanak, hanem új energiaforrásokkal: a vízgőz, a gázrobbanás vagy az elektromosság erejével működtetnek. A munka jól szervezett üzemekben és gyárakban folyik és a termelésbe egyre jobban bevonják a tudományos ismereteket és a technikai újításokat. A gépesített munka igen termelékeny. Ezt az iparszerű termelésre való áttérést méltán nevezik ipari forradalomnak, mely

Angliában kezdődött a 18. század második felében a gőzgép megjelenésével. A „gépek forradalma” azért lett olyan sikeres, mert megoldotta a mezőgazdasági munkanélküliség problémáját és így lehetővé tette a népesség további szaporodását. Az ipari forradalom behatolt a mezőgazdasági termelésbe is, jelentősen megnövelve annak termelékenységét. Az ipari forradalom átalakítja az emberek életmódját és társadalmi viszonyait. Az ipari társadalmakban is vannak szegények és gazdagok, de a gazdagság egyenlőbben oszlik meg, hiszen nincs olyan család, amely a társadalom gazdaságának akkora részét tartaná kezében, mint a királyi vagy főúri családok tették korábban. Az iparosodás széles középosztályt teremtett! A technikai fejlődés révén meggyorsult a közlekedés és a kommunikáció, az állam egységesebbé és hatékonyabbá vált. A modern államok – eltérően a tradicionális államoktól – világosan rögzített

határokkal rendelkeznek és a kormányzatnak jelentős hatalma van az állampolgárok élete felett. Az ún. fejlődő országok Sajátos társadalomfajtát képeznek az ún. fejlődő országok, amelyek nagyrészt a volt gyarmatokon találhatók. Ezek az országok az ipari fejlődés jóval alacsonyabb fokán állnak, mint a legfejlettebb, vagy a közepesen fejlett országok, itt a népesség többsége falusias körülmények között él, ahol a gazdasági tevékenység főformája a mezőgazdaság maradt, de a termést nem helyi fogyasztásra szánják, hanem a világpiacon adják el. Ezek az országok többnyire nagyon szegények, nehezen tudják előteremteni a megélhetéshez szükséges javakat. 4. fejezet A szocializáció A szocializáció fogalma és funkciói A szocializáció a társadalmi lénnyé válás folyamata, tanulási folyamat, melynek során elsajátítjuk a társadalmi együttélés szabályait, kialakítjuk céljainkat, törekvéseinket és megteremtjük

önazonosságunkat. A szocializáció eredményeképpen az újszülött csecsemőből felnőtt ember, személyiség lesz. A szocializáció mindig mások által közvetített folyamat. A szocializáció nem ér véget egy bizonyos életkorban, hanem az egész életen át tart. (Ez a folyamat különösen jól érzékelhető, amikor az egyén pozíciója megváltozik, pld. új beosztásba kerül, családi szerepei átrendeződnek) A felnőtt személyek fokozatos és részleges változását folyamatos szocializációnak nevezzük. A szocializáció funkciói - Alapvető szabályokat vés az egyénbe - Törekvéseket sugall (céljaink realizálásának eszközét látjuk benne) - Identitást nyújt az egyén számára, segíti az én-azonosság megteremtését. A szocializáció biológiai alapjai Az embernek vannak olyan biológiai sajátosságai, amelyek a szocializációt szükségessé teszik. Ilyen például az ösztönök hiánya: Az ember inkább biológiai hajtóerővel mint

ösztönnel rendelkezik. Ilyen hajtóerő például az éhség vagy a nemi vágy. A hajtóerő ösztökéli a tevékenységet szemben az ösztönnel, ami a szükséglet azonnali kielégítéséhez vezet. Másik sajátosság a gyermeki függőség hosszú ideje: Az ember fizikai függőségének és szexuális éretlenségének sokkal hosszabb az ideje, mint a főemlős rokonainak. Ezek a körülmények meghosszabbítják a társadalmi élethez kellő képességek kialakulásának az idejét. Következő sajátosság a tanulásra való képesség: A függőségen túl az ember nagymértékben képezhető. Az ember többet tud megtanulni, mint az állat és folyamatosan képes hosszú időn keresztül tanulni. Bár a képességek egyénenként változnak, az intelligencia magas szintje velünk született emberi lehetőség. - 13 Még egy sajátosság a nyelvi kommunikációra való képesség: A tapasztalatok megfogalmazására és átadására a nyelv által vagyunk képesek. A

társadalmi tanulás módjai A társadalmi tanulásnak legalább 3 módját lehet megkülönböztetni: KONDICIONÁLÁS MODELLKÖVETÉS IDENTITÁSFELVÉTEL A KONDÍCIONÁLÁS alatt a megerősítés-kioltás mechanizmusát értjük tiltással és jutalmazással. Kondicionálással rutin mintákat tudunk elsajátítani, melyek igen fontosak a mindennapjainkban. Ilyen például az autóvezetés A MODELLKÖVETÉS valamely szeretett, vagy félt személy modelljének követését jelenti, mely lehet utánzás – külső jegyek átvétele, vagy azonosulás (identifikáció) – a modell általánosított értékeinek elsajátítása. A megerősítés-elmélet szerint az egyén azért választ modellt, mert az gyakran jutalmazza őt. A másodlagos megerősítés-elmélet szerint a távollévő szeretett személy felidézése okoz a modellkövető számára örömet. A modellkövetés azonban nemcsak vonzalomból, hanem félelemből vagy kisebbrendűségi érzésből is fakadhat. Tehát a

modellkövetés az egyik állomása a személyiség formálódásának. Az IDENTITÁSFELVÉTEL lényege, hogy átvesszük, bensőnkké válik környezetünk tudása, mintái, szabályi. Például a gyerekek hallják, hogyan szólítják őket fiúnak, vagy lánynak. Elfogadják a címkét, megfigyelik és megtanulják, hogyan viselkednek a fiúk és a lányok és e szerint viselkednek ők is. A szabályok megismerése után tehát a társadalmi szerepek könnyen beépülnek. Közvetítő ágensek a szocializáció folyamatában A szocializáció folyamata közvetítő ágensek és mechanizmusok révén megy végbe. - 14 Az első legfontosabb közvetítő ágens az anya-gyermek közötti kapcsolat: Itt az elemi szükségleti igényen kívül jelentős szerepe van az érzelmi kapcsolatnak. Bizonyítást nyert, hogy az anyától elválasztott csecsemőknél a közvetlen kapcsolat hiánya nagyobb károsodást okozott, mint a fizikai szükséglet csökkentése. Ez főként az érzelmi

egyensúly megbomlásában és a társas kapcsolatok torzulásában jelentkezik. A kísérleteket nagyrészt majmokon végezték. Az anya nélkül nevelt majomkölykök később nem tudtak a többiekkel együtt játszani, érett korukban gondot okozott a nemi életük és ha mégis anyává váltak, nem törődtek a kicsinyükkel. Az anya-gyermek szoros kapcsolat hiánya legfőképpen a gyermek későbbi társas viselkedésére hat károsan és az antiszociális viselkedés kialakulásának egyik fő forrása. A másik fontos személyes közvetítő ágens a család. Például vizsgálatok bizonyítják, hogy főleg az agresszív szülők alkalmazzák a fegyelmezés, hatalom-hangsúlyozó eljárásokat ami elősegíti a gyermek agresszivitását, ugyanakkor a lágy, meleg szívű szülők alkalmazzák inkább a szeretetre alapozott fegyelmezési eljárásokat, amelyek jobban közrejátszanak a gyermek felelősségtudatának kialakulásában. A kommunikáció szempontjából

megkülönböztetünk Személyorientációjú és Pozicionális családokat A személyorientációjú családokat nyílt kommunikációs rendszer jellemzi, ahol a döntések megvitatásánál nem az egyén státuszát, hanem pszichológiai tulajdonságait veszik figyelembe. Az ilyen családoknál például a gyerek kialakítja saját szerepét, nem pedig kiosztják rá. A pozicionális családoknál a döntéshozatalba való részvétel inkább a családtag státuszának függvénye. A szerepek itt elszigeteltek, a felelősség itt formálisan van elosztva a kor, nem és generációs helyzet szerint. Míg a személyorientációjú családokban a szocializáció kölcsönös folyamat, a pozicionális családokban teljesen egyoldalú. A személyorientációjú családban élő gyermek azt tanulja meg, hogyan legyen egyéniség, míg a pozicionális családban élő gyermek azt tanulja meg, hogy mi az ő szerepe adott közösségben. - 15 Elnyomó és résztvevő szocializácó Az

elnyomó szocializáció a gyermek engedelmességét veszi célba, a résztvevő szocializáció viszont a gyermek részvételét igyekszik elérni. A jutalom és a büntetés minden társadalmi tanulásban szerepet játszik, de eltérő mértékben és arányokban. Az elnyomó szocializáció a helytelen magatartás büntetését hangsúlyozza, a résztvevő szocializáció jutalmazza és így megerősíti a jó magatartást. A résztvevő szocializáció megadja a gyereknek a szabadságot, hogy maga próbálja ki a dolgokat, saját fogalmai szerint fedezze fel a világot. Az elnyomó szocializáció az engedelmességet, a tekintélyt és a külső kontrollt hangsúlyozza. A kommunikáció jobbára a szülőtől a gyermek felé irányul, és a parancs formáját ölti. A résztvevő szocializációban a kommunikáció a dialógus formáját ölti, és inkább gyerekközpontú, mint szülőközpontú. A kortárscsoport A kortárscsoport hasonló korú gyerekek közössége. Itt a

személyiség kialakulására gyakorolt hatás mind a kisgyermekkorban, mint a serdülő-és ifjúkorban jelentős. A kortárscsoporton belüli kapcsolatot az különbözteti meg a családon belülitől, hogy itt egyenrangú felek közötti viszonyok és demokratikusabb döntések vannak, mint például a szülő-gyermek kapcsolatnál. A kortárscsoportokat együttműködési szabályok, a családokat pedig a hatalmi viszonyok jellemzik. Reszocializáció A reszocializáció alapvetőbb, gyorsabb változást jelöl. Ilyen típusú változást leggyakrabban az ún. totális intézményekben (elmegyógyintézet, katonai alakulat, vallási közösség, politikai csoportosulás) valósul meg. Ezek a szervezetek és szerveződések teljes kontrollt próbálnak gyakorolni az egyén felett. Az újraszocializáció lényege a múlttal való szakítás Úgy is lehet nevezni mint elhagyást és felvételt. A megszokott dolgoktól megfosztott ember arc nélkülivé válik és ekkor veszi

kezdetét egy új – a szervezet elvárásainak megfelelő személyiség kialakítása. - 16 - 5. fejezet Konformitás és deviancia Az alábbi rész nem ebből a könyvből van, de fontos ! Konformitás: egy személy viselkedésének, vagy véleményének olyan változása, amely egy egyéntől, vagy egy csoporttól származó valódi vagy vélt nyomás következtében alakul ki. James Thurbert egyik novellarészletében pontos leírását adja annak, amikor az emberek konform módon viselkednek: „Egy fiatalember hirtelen futni kezdett, valószínűleg hirtelen eszébe jutott, hogy randevúja van és már szörnyen elkésett. Kelet felé, a város egyetlen hídja felé futott Ekkor egy jókedvű rikkancs is futásnak eredt. Egy tekintélyes úriember is sietősre fogta lépteit Tíz percen belül már többen is futottak Először halk mormogás jellemezte a futókat, majd hangos morajlás lett úrrá: A Gát! Átszakadt a gát! A félelmet talán egy villamoson ülő idős

hölgy, vagy egy rendőr, talán egy kisfiú öntötte szavakba és nemsokára kétezer ember szaladt kiabálva, hogy átszakadt a gát! Meneküljünk kelet felé, a folyó felé. Amikor a nagy zűrzavarban egy futó hölgyet kérdezett meg az író, hogy mi van itt, a hölgy azt felelte, hogy miért engem kérdez, kérdezze meg az Úristent! A történet szerint, amikor az emberek rájöttek, hogy a gát nem szakadt át, meglehetősen zavarban érezték magukat, hiszen mi is történt? Egy vagy két ember futni kezdett, rövidesen mindenki rohant. Miért? Mert mások is futottak.! De mennyivel furcsábban érezhették volna magukat az emberek, ha nem viselkednek konform módon, nem rohannak mások után és a gát mégis átszakadt volna. Aki nem rohant a többiekkel együtt, azok voltak a nonkonformisták, vagyis egyéniségek. Rossz, vagy jó dolog tehát a konformitás? Más szinonimákat is használhatunk. Az egyéniséget vagy nonkonformistát a „DEVIÁNS”-sal , a

konformistát pedig a „CSAPATJÁTÉKOS”-sal helyettesíthetjük. Azonban nem lehet azt mondani, hogy a konformitás mindig jó, a nonkonformitás mindig rossz alkalmazkodást jelent. A konformitás jelenségköre: Az emberek általában engednek a csoportnyomásnak. Egy személy konformálódásának lényeges tényezője, hogy a többség véleménye egyhangú-e, vagy sem. Akármelyik irányba is törik meg az egyöntetűség, a csoport nyomása nagymértékben veszít erejéből. Azok a személyek, akik általában rossz véleménnyel vannak önmagukról, sokkal hajlamosabbak engedni a csoportnyomásnak, mint azok, akik magas önértékeléssel rendelkeznek. Vannak kultúrkörbeli különbségek is. Kimutatták például, hogy a norvégek konformabbak, mint a franciák és a japán egyetemisták inkább hajlandóak a kisebbségi álláspontra, mint az amerikaiak. A nemek között is különbségek vannak, hiszen a nők általában konformistábbak, mint a férfiak. Az emberek

általában a hozzájuk hasonlóak által hagyják magukat befolyásolni. Az is igaz, ha az egyének fontosnak tartják a csoporthoz tartozásukat, inkább követik akkor a csoportnormákat és szokásokat, ha azt hiszik, hogy alig fogadják el őket, mint ha a helyüket a csoportban biztosnak tartják. Két oka lehet annak, hogy egy személy konform módon nyilvánul meg: 1. A többiek viselkedése meggyőzi őt arról, hogy eredeti ítélete téves volt 2. Szeretné elkerülni a büntetést, illetve jutalomban kíván részesülni Vannak azonban olyan helyzetek is, amelyekben azért követjük mások viselkedését, mert ők jelentik az egyetlen vezérfonalat a megfelelő cselekvésre. Néha egyedül a csoport viselkedése tájékoztat arról, hogy mit is kell tenni. (pld mosdóban nincs kitéve a nemek jele) Amikor a körülmények nem egyértelműek, más emberek fontos információ forrássá válhatnak. - 17 Az a konformitás, amelynek forrása a más emberek megfigyelése

viselkedésünkre vonatkozó információszerzés céljából sokkal mélyrehatóbb, mint amelyet csak a várható jutalom, vagy fenyegető büntetés ösztönöz. A legtöbbször nem nehéz különbséget tenni az olyan viselkedés között, amelyet a jutalom reménye, a büntetéstől való félelem, ill. amelyet az információszerzés akarata vált ki Van egy bonyolultabb és célravezetőbb felosztás, amely nem csak a konformitást , hanem a társas befolyásolás teljes spektrumát felöleli. A konformitás egyszerű fogalma helyett tehát meg tudjuk különböztetni a társas befolyásolásra való reagálás 3 fajtáját. 1. BEHÓDOLÁS 2. AZONOSULÁS - IDENTIFIKÁCIÓ 3. INTERNALIZÁCIÓ Behódolás: Ez leginkább arra a személyre igaz, akit a jutalom elnyerése, vagy a büntetés elkerülése motivál. Ez a viselkedés rendszerint csak addig észlelhető, ameddig fennáll a jutalom ígérete, vagy a büntetés veszélye. A behódolás tart a legrövidebb ideig és a

legkevésbé hatékony A behódoló tisztában van a körülmények kényszerítő erejével és könnyedén változtatja viselkedését, ha ezen körülmények már nem állnak fent. A jutalom, vagy büntetés, mint befolyásoló módszer nagyon korlátozott, mert ahhoz, hogy hasson, állandóan jelen kell lenni. A behódolás fő komponense a hatalom Azonosulás: - IDENTIFIKÁCIÓ Itt a befolyásolás alanya olyan szeretne lenni, mint a befolyásoló. Csakúgy, mint a behódoláskor, itt sem azért viselkedik az egyén egy bizonyos módon, mert ez számára belső szükségletből fakad. Az identifikáció abban különbözik a behódolástól, hogy az előbbinél az egyén hinni kezd (ha nem is különösebben erősen) az átvett véleményekben és értékekben. Tehát, ha valaki vonzónak, vagy érdekesnek, értékesnek talál egy személyt, vagy csoportot, hajlandó lesz alávetni magát befolyásának és átvenni értékeit. Az azonosuláshoz nem kell jutalom, vagy büntetés,

még annak sem kell jelen lennie, akivel az egyén azonosul. Az egyetlen, aminek jelen kell lennie az a vágy, hogy olyanok legyünk, mint az a másik Nézeteink azonban megváltozhatnak, ha szembekerülnek olyan ellenvéleménnyel, amely meggyőzőbben hat. Az azonosulásra épülő befolyásolás hatását az igazság iránti vágy is megszüntetheti. Az azonosulás fő komponense a vonzerő. INTERNALIZÁCIÓ: Egy bizonyos vélekedés internalizálásának motívuma az igazságra való törekvés. Vagyis a vélekedés elfogadása belülről jutalmaz. Ha a befolyásoló személyt meghízhatónak, hozzáértőnek ítéljük, elfogadjuk vélekedését és saját értékrendszerünkbe építjük be. Ekkor általában függetlenedik forrásától és ellenálló lesz. Az internalizáció a legtartósabb reakció a társas befolyásolásra, mert a helyes ismeretre való törekvés nagy és önmagában is elégséges hajtóerő. Az internalizáció fő komponense a hitelesség. - 18 -

A deviancia fogalma A társadalmi normák megszegését, az attól eltérő viselkedést nevezzük deviáns magatartásnak. A normák megszegése az elvárásoktól való eltérés azonban nem minden esetben deviáns. A társadalom nem egyformán ítél meg minden normaszegő viselkedést, nem egyformán bünteti azokat. Például a törvényekben megfogalmazott jogi normák megszegése másfajta következményekkel jár, mint az erkölcsi normák, vagy szokások megsértése. Míg a jogi normák megszegése büntetőjogi következményekkel jár, az erkölcsi normák és szokások megsértése legfeljebb a közösség rosszallását, esetleg kiközösítését vonja maga után. A normák rendszere társadalmi csoportonként, rétegenként, sőt történelmi koronként is eltérő lehet. Ezért a szociológia azokat a deviáns viselkedésformákat vizsgálja, amelyek a világ legtöbb országában a társadalom többsége által elfogadott normát sértenek. A deviáns viselkedés

társadalmi okai Régóta vizsgálják a deviáns viselkedés okait. A múlt századbeli magyarázatok az öröklődéssel és az eltérő biológiai adottságokkal hozták összefüggésbe a normaszegő viselkedésformák kialakulását. Úgy vélték, hogy az egyén örökli az alkoholizmusra, bűnözésre való hajlamot, az öngyilkosság oka pedig valamilyen lelki betegség, amely biológiai rendellenességgel függ össze. A devianciáknak ezt a magyarázatát azonban nem támasztotta alá semmilyen tudományos vizsgálat. A devianciák elszaporodása olyan társadalmakban gyakori, ahol a társadalmi értékek és normák nem kellően orientálják az egyének és csoportok viselkedését, illetve ahol a célokat a társadalom tagjainak egy része nem képes megengedett eszközökkel elérni. A szocializáció kétféle értelemben is hozzájárulhat az egyén deviánssá válásához. Egyrészt azáltal, hogy gyermekkorban a személyiségfejlődés szakaszában fellépő

rendellenességek felnőtt korban a személyiség működési zavaraihoz vezetnek, másrészt úgy, hogy a társadalmi tanulás folyamatban az egyén normaszegő viselkedésmintákat sajátít el. A deviáns személyiség kialakulásának egy lényeges mozzanatára mutat rá az ún. stigmatizációs elmélet. E szerint az egyén nem attól válik deviánssá, hogy normaszegő módon viselkedik, hanem attól, hogy a környezete őt deviánsnak minősíti és ennek megfelelően viszonyul hozzá. Az ilyen jellegű megbélyegzés rendszerint együtt jár a kirekesztéssel. - 19 Ilyenkor az egyén kiszakad a régi társas kapcsolatok körében és olyan csoportokhoz kapcsolódik, ahol őt egyenrangúként kezelik és elfogadják. A deviáns személyiség kialakulását követően az egyén nagyon nehezen téríthető vissza a konform életútra! Deviáns viselkedésformák Magyarországon 4 deviáns viselkedési formát vizsgáljunk meg: - a bűnözést - az öngyilkosságok, - az

alkoholizmus és drogfogyasztást - és a lelki (mentális) betegségeket. A bűnözés A bűnelkövetés gyakoriságát legtöbbször az ismertté vált bűncselekmények és az elitéltek számával szokták jellemezni. Azonban a látens bűnözésre csupán kérdőíves vizsgálatokból következtethetünk. A második világháborút megelőző évtizedekben és a gazdasági világválság éveiben regisztráltak magas bűnözési mutatókat. A háborút követően 1949-52 között rendkívül magasra nőtt az elitéltek száma de ez nem a bűnözési hajlandóság növekedését jelentette, hanem inkább egy eltorzult politikai rendszer következménye volt. (Szabotálás, feketevágás címén emberek tízezreit ítélték el.) 1956 után az elítéltek száma tartósan visszaesett és a nyolcvanas évekig viszonylag lassan nőtt. A nyolcvanas évek közepéig Magyarországon nem volt gyakoribb a bűnelkövetés, mint az európai országok átlaga. Ezután azonban új

bűncselekmény-kategóriák jöttek létre. Ilyenek például az ittas vezetés, garázdaság, szülői-gyermeki kötelességek nem teljesítése. A kilencvenes években azonban megnőtt az elkövetések száma, különösen a vagyon elleni bűncselekmények szaporodtak meg és ezek a bűnesetek leginkább a fővárosra és vonzáskörzetére koncentrálódtak. A rendszerváltás után a bűncselekmények számának növekedése mindenekelőtt a társadalom nyitottabbá válásának a következménye. Hazánkban megjelentek a nemzetközi bűnöző csoportok, nagyobb mennyiségben áramlott be a drog. Mindezek mellett a népesség megélhetési problémái is hozzájárulhattak a bűnesetek számának növekedéséhez. - 20 Az öngyilkosság Az öngyilkosság Magyarországon a XIX.sz második felében kezdett gyakoribbá válni, majd hirtelen emelkedni kezdett a gazdasági világválság éveiben és a második világháború időszakában. (deportálás okozta fenyegetettség) Az

öngyilkosok száma csak a rendszerváltás éveiben kezdett el csökkenni. E szerint 1995-ben ötödével kevesebb halállal végződő öngyilkosság történt mint 1980-ban. A nemek szerinti megoszlás a századforduló óta viszonylag állandó. Adatok szerint a halállal végződő öngyilkosok mintegy kétharmada férfi. Az életkor növekedésével nő az öngyilkosság valószínűsége. Az egyedül élők esetében lényegesen magasabb az öngyilkosság gyakorisága, mint a házasságban élőké. A városon ill. a községekben előforduló öngyilkosságok száma között eddig nem volt számottevő különbség. A falvakban azonban az utóbbi években romlott az arányszám, ami vélhetően a falusi népesség elöregedésével magyarázható. Különösen magas számok jelentkeznek Csongrád és Bács-Kiskun megyében és lényegesen alacsonyabb a nyugati térségekben. Az öngyilkosság társadalmi rétegenkénti megoszlása azt mutatja, hogy minél alacsonyabb

státuszú, rosszabb társadalmi helyzetű csoportot vizsgálunk, annál nagyobb az öngyilkosság gyakorisága. Az öngyilkosság nem értelmiségi jelenség, - mint ahogy azt a közhiedelem tartja - hiszen a szellemi foglalkozásúak körében csupán fele az elkövetés mint a fizikai dolgozók körében. Az alkoholizmus és drogfogyasztás Magyarország az alkoholfogyasztás tekintetében a 80-as években a világelsők között szerepelt, és a májzsugorodásos halálozás emelkedésének megtorpanása csak a 90es évektől érzékelhető. Az alkoholfogyasztás elsősorban a férfiakra jellemző deviancia és a alkoholgondozókban nyilvántartott betegek főképp 35-45 éves korúak és kedvezőtlenebb társadalmi helyzetűek. Az elmúlt években egyéb mámorkeltő ún. pszichoaktív szerek fogyasztásának növekedése is tapasztalható. Ezt mutatja a dohányzás, nyugtató és altatószerek fogyasztásának és a kábítószer használatának terjedése. A drogfogyasztás

elterjedéséről nem állnak rendelkezésre pontos adatok, de a különböző statisztikák a probléma jelentős növekedését jelzik. Vizsgálatok szerint a 16 éves középiskolások mintegy 10 %-a próbált már ki különböző kábítószert. Ez a kép nemzetközi összehasonlításban nem mutat rossz képet Magyarországról, de az is igaz, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők több mint 40 %a drogot fogyaszt. - 21 A kutatók összefüggést látnak a fiatalok magatartása és a családok struktúrája között. A drogfogyasztó fiatalok nagy számban kerülnek ki olyan családból, hol a szülők elváltak. Ilyenkor a fiatalok érzelmileg elmagányosodnak és a kapcsolatokat ilyenkor a drogfüggőség helyettesíti. A lelki betegségek Magyarországon a felnőtt népesség 25-50 %-ánál kimutatható a neurózis enyhébb vagy súlyosabb foka. Másfajta devianciákkal szemben a lelki betegségek főképen a nőket, azon belül is az 50-60 év közöttieket sújtják. A

gondozóintézetekben jóval több a szellemi foglalkozású, mint a fizikai dolgozó. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a szellemi tevékenységet végzők körében gyakrabban fordulnak elő mentális betegségek, hanem inkább azt, hogy az iskolázottabb családok előbb felismerik a normálistól való eltérést és hamarabb fordulnak orvoshoz. A deviáns viselkedés okai Magyarországon A hazai deviáns viselkedések vizsgálatánál különböző következtetéseket vonhatunk le: A legtöbb deviancia a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat sújtja legnagyobb mértékben. Nálunk az öngyilkosság, alkoholizmus és más devianciák magas száma nagy valószínűséggel összefügg azzal, hogy a társadalom széles rétegei számára nem elérhetőek az általánosan elfogadott és kívánatosnak tartott célok, például az anyagi jólét, a megfelelő társadalmi megbecsülés. Ráadásul a deviáns viselkedésformák átadása a családokban vagy a kisközösségekben

nálunk túlzottan elfogadott. Az alkoholfogyasztás például sok helyen a felnőtté válás elengedhetetlen kelléke. 6. fejezet A társadalmi csoport A csoport fogalma és tipológiája Azokat a csoportokat, amelyekre a közvetlen személytől személyig terjedő érintkezés és kölcsönhatás jellemző, kiscsoportoknak, vagy másképpen interaktív csoportoknak nevezzük. Számszerűen a csoport nagysága max . 20-25 fős lehet Ilyen határokon belül vagyunk képesek egymást a maga egyediségében észlelni, és csoporton belül személyre szabott kommunikációt folytatni. - 22 Azokat a közösségeket, amelyet szoros érzelmi szálak fűznek össze és ami a szocializáció szempontjából meghatározó jelentőségű (pld. család, baráti közösség) elsődleges csoportnak nevezzük. A másodlagos csoport tagjainak kapcsolata általában személytelen, rendszerint konkrét gyakorlati célok érdekében alakulnak ezek a csoportok ( pld. bizottság, egyesület). Az

elsődleges és a másodlagos csoportok között nincs éles elválasztó vonal, hiszen a tevékenységorientált csoportok tagjai között is gyakran szövődnek személyes szálak, kapcsolatok. Beszélhetünk még társadalmi nagycsoportokról is, ilyenek például a társadalmi rétegek osztályok, generációs és nemi csoportok, etnikai közösségek. Itt nem szükségszerű, hogy a csoport tagjai között személyes kapcsolatok jöjjenek létre, bár elvileg ez nem kizárt. A társadalmi csoportot célszerű elkülöníteni a sokaságtól, amely olyan embereket jelöl, akik ugyanabban az időben ugyanazon a helyen tartózkodnak, de más kapcsolat nem köti össze őket. (pld színházi nézőközönség, buszra várók csoportja.) A csoportban zajló folyamatok A csoporton belül zajló folyamatoknak három fázisát szokták elkülöníteni: - csoportelőzmények - csoportfolyamatok - csoportkövetkezmények A csoportfolyamatok természetét és lezajlását döntő módon

befolyásolják a következő tényezők: - a csoportba tömörült tagok személyes jellemzői (indíték, érdek hozzáértés) - a csoportalakulást meghatározó külső, társadalmi tényezők (önkéntes, vagy kényszerű társulás, választott, vagy kapott csoporttagság) - a halmazszerű együttesség társadalmi kerete A csoportképződés legalapvetőbb mozgatója a társulási indíték, amely bizonyos helyzetekben felerősödik: - stresszhelyzet - értékelési helyzet (amikor nézeteink helytállóságában megrendülünk) - az egyén társadalmi integráltságának hiánya ( - a közös érdek (minél erősebb, annál erősebb a késztetés) A csoport utótörténetének vizsgálatakor azt mérlegeljük, hogy a szóban forgó csoportnak milyen produktumai vannak. - 23 A csoport egyszerre és egy időben színtere a tagok közötti azonosságok és különbségek kialakulásának. A társadalmi normákat elfogadó, a mások által kívánatosnak tartott mintákat

követő viselkedést konform viselkedésnek nevezzük. A társadalmi szerepek vezérlik adott egyén viselkedését. Az elvárások jó része kötelező jellegű, az ellenkező viselkedést a csoport szankcionálja. A szerepelvásárokat a következmény súlyossága szempontjából több csoportba sorolhatjuk. - Az illem és jómodor szabályi, melyek megszegése csak csekély szankcióval jár (kann-típusu elvárások) - Azok a szabályok, melyek megszegése kiközösítést, elkerülést von maga után (sol-típusú elvárások) - Azok az elvárások, melyek semmibevétele büntetőjogi felelősségre vonást eredményez (muss-típusú elvárások) A rendszeres kollektív siker – az együttes élmény – erősíti a csoportkohéziót, ez pedig újabb teljesítményre serkentő erőforrások birtokába juttatja a csoportot. A rendszeresen ismétlődő kudarcok pedig a csoport leépüléséhez és bomlásához vezetnek. 7. fejezet Személy-és csoportközi viszonyok

Személyközi viszonyok A személyközi viszonyok – a szociális interakció – leírását célzó elméletek az identitás kialakulásának, a társadalom által felkínált szerepek, értékek, normák internalizációjának folyamatait elemzik. Társas kölcsönhatás alatt azokat az eseményeket, folyamatokat értjük, amelyek az interakcióban résztvevő egyének érzés- és gondolatvilágában, viselkedésében végbemennek akkor, ha mások jelenlétének tudatában vannak. Az én megmutatkozása Amikor mások számára megmutatkozunk, a magunkról kialakított képet kontrolláljuk. Ezt a jelenséget nevezzük prezentációnak, melynek célja bizonyos előnyök elérése az interakció folyamatában. - 24 Prezentációs stratégiák: - Az ellentétes motivációk eltitkolása. - A hibák eltitkolása - A folyamat eltitkolása és a végeredmény bemutatása. - A „szép” oldalak kidomborítása. - Az adott interakcióban fontosnak vélt értékek hangsúlyozása. -

Az önzetlenség látszata A másik személy észlelése Míg a tárgyi világ észlelésekor az észlelés egyirányú, a másik személy észlelése az észlelés kölcsönösségének lehetőségét rejti magában. A másik személy észlelésekor befolyásoló tényező az érzelmeink, a másik emberhez fűződő viszonyunk. Az észlelés kezdeti fázisában rendszerint rögzítünk egy képet, „első benyomás”, ahol csak a lényeges információk maradnak meg, éppen ezért ekkor észleletünk a valóságról merev, leszűkítő és csonkoló. A személyekre vonatkozó észlelésünk lényeges mozzanata az oktulajdonítás, melynek következménye lehet – negatív értéktartalmak esetében – a rágalmazás, rosszhiszeműség. A személyészlelés hibái, hiányosságai nagy mértékben függnek az információszerzés módjától és forrásától, tehát attól, hogy mit honnan tudunk. Az ítéletalkotás szabályszerűségei Az ítéletalkotás bizonyos szabályokat,

elveket követ. Az elütés elve azt jelenti, hogy minél inkább elüt valakinek a viselkedése az elvárttól, annál inkább következtethetünk a személyiségére. És fordítva is igaz, minél inkább követi az egyén a csoport által előírt viselkedésmintát, annál kevesebbet tudunk mondani róla cselekvései megfigyelése által. Az alternativitás elve szerint minél tágabb az a tér, amelyben mozoghat az egyén, annál többet mondhatunk el róla. Az involváció elve szerint erősebb késztetést érzünk arra, hogy az illetőről ítéletet alkossunk akkor, ha viselkedése bennünket is érint. A személyekre vonatkozó ítéletek alkotásakor leggyakrabban elkövetett hibák: - személyi ok tulajdonítása, - beskatulyázás - projekció Személyközi viszonyok Személyközi kapcsolatról akkor beszélünk, ha az emberek endogén (rajtuk múló, tőlük függő) okok folytán érintkeznek egymással. - 25 A rokon-és ellenszenvi kapcsolatok kialakulásának

magyarázatai: - A homogenitás elve (hasonló hasonlót vonz) - A komplementaritás elve (ellentétek vonzzák egymást) A sztereotípia A sztereotípiák különböző társadalmi nagycsoportokra vonatkozó megállapítások, amelyek egy-egy csoport vonatkozásában nagyfokú közmegegyezésen alapulnak és hosszú ideig fennállnak. A sztereotípiák vonatkozhatnak foglalkozási csoportokra, társadalmi osztályokra, vallási csoportokra, kisebbségekre, stb. A sztereotípia nem azonos a kategóriával, hanem azt kísérő rögzített kép. A kategorizáció A kategorizáció a megismerés egyik legalapvetőbb eljárása, melynek révén a jelenségeket osztályozzuk, rendszerezzük, aszerint, hogy bizonyos jegyek előfordulnak-e bennük, vagy sem. A másik ember észlelése során az információk egy része nehezen megfigyelhető, azokhoz tapasztalat útján nem, vagy csak nehezen jutunk hozzá (pl. intelligencia) és ilyenkor hiányos ismereteinket a kategóriákra vonatkozó

tudásunkkal egészítjük ki. Ezt nevezzük kategoriális észlelésnek Az előítélet Az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd (magatartás), melynek alapja csak annyi, hogy a személy egy adott csoporthoz tartozik és róla is feltételezzük a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokat. Az előítéletes gondolkodás a szocializáció folyamatában alakul ki. Az előítéletesség szoros kapcsolatban áll: - a túlzott konformizmussal, (a normák szolgai módon való betartásával) - a beleélés képességének a hiányával - a különböző társadalmi csoportok közötti kommunikáció hiánya - a kialakuló tévképzetek Az előítélet a tudat egy állapota, a diszkrimináció azonban már a tényleges viselkedés! A diszkrimináció olyan cselekedetre utal, mely helytelenül minősít vagy kezel bizonyos embereket csoporttagságuk alapján. A diszkrimináció általában erősíti az előítéletet. - 26 - 8.

fejezet Család és házasság A család fogalma és funkciói A családot olyan személyek alkotják, akiket házasságkötés, örökbefogadás vagy vérségi kapcsolat fog egybe. A családban élő személyek közös háztartásban egy fedél alatt élnek. A család tagjai osztoznak egy közös kultúrában, amely valamilyen nagyobb társadalmi egység kultúrájából származik, de sajátos egyéni vonásokkal is rendelkezik. A családban a férfiak főleg INSTRUMENTÁLIS (ítélkezés, döntés, végrehajtás) a nők pedig EXPRESSZÍV (összhangteremtő, feszültségoldó) szerepet tölt be. A család több fontos funkciót tölt be: 1. A család REPRODUKCIÓS szerepe A reprodukció a társadalom utánpótlását, biológiai újratermelődését biztosítja. Az utóbbi évszázadokban a gyermekszülések száma a fejlett országokban erősen lecsökkent. A világ népesedési térképe tarka képet mutat: a fejlődő országok túlnépesedési gondokkal küzdenek, a fejlett

ipari országok (köztük Magyarország is) lélekszáma fogy. Magyarországon évente 40.000 fővel csökken a népesség, képletesen egy Gyöngyös nagyságú város tűnik el évente. A csökkenés egészségtelen demográfiai folyamat amely nemcsak közérzeti, de társadalmi, gazdasági szempontból is kedvezőtlen. 2. – 3 Gazdasági és fogyasztási funkció Régebben a pásztorkodó, kézműves társadalmakban a mainál jóval erősebb volt a családok gazdasági szerepe. Az ipari forradalom óta a fogyasztási szerep megerősödött. Napjainkban előtérbe került a tágan értelmezett fogyasztás, például az étkezés mellett a közös televíziózás, kirándulás, üdülés, voltaképen a szabadidő eltöltése. Ugyanakkor a háztáji gazdálkodásokban és a közös földhasználatban újraéled a közös gazdálkodás. 4. Szocializáció A család rendkívül fontos szerepet tölt be az értékközvetítésben, a kulturális tőke átörökítésében. A család

közvetíti a társadalmi normákat, elvárásokat, a családban tanulják meg a gyerekek azokat a szerepeket, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. - 27 A családi szocializáció főleg utánzás útján megy végbe – a gyermek követi a modellként szolgáló szülő viselkedését, magatartási mintáit, és konzekvens (következetes) szülői magatartás esetén erős azonosulás (identifikáció) jöhet létre. Történetileg a család szocializációs szerepe egyre szűkül. Különféle társadalmi intézmények léptek be és vettek át tevékenységeket. Például bölcsőde, óvoda, iskola, idősek otthona. Napjainkban a társadalmi intézmények túlzott szerepvállalásából a család szeretne visszavenni, saját kompetenciájába vonni. Ilyen törekvések például a fejlett országokban az otthonszülési mozgalom, vagy az otthoni halál választása. 5. A felnőttek pszichés védelme Ez intim, feszültségszabályozó

szerep, hiszen a család erős érzelmi köteléket jelent tagjai között. A családban lévő egymás iránti szeretet és intimitás meghatározó eleme a család együttélésének. Olyan szükséglet, melynek hiánya válságba sodorhatja a családot. Jó működés esetén a család segít az iskolai, munkahelyi sérelmek, kudarcok, stresszhelyzetek feldolgozásában, csökkenti és oldja a feszültséget. A családi intimitás növekvő jelentősége a polgári társadalmak kialakulásától figyelhető meg, összefüggésben a női szerepváltozással. Elkülönül a munkahely és a család. A család intim közösséggé, a magánélet centrumává vált Menedék, amely biztonságot nyújt tagjainak. A család társadalmi kiscsoport és egyúttal intézmény is. Mint kiscsoport , főbb erősségei: - multifunkcionális, több fontos szükségletet elégit ki, - elsődleges csoport a személyiség alakításában meghatározó szerepet játszik, - a legtöbb időt ennek a

kiscsoportnak a keretében töltünk, - mint kiscsoport, összekötő kapocs az egyén és a szélesebb társadalom között. Intézményszerű vonása pedig, hogy mint a társadalom legkisebb alapegysége, működését törvények szabályozzák, a tagok jogai és kötelességei rögzítve vannak. Családformák, háztartás A kiscsalád vagy nukleáris család (családmag) a szülők és közvetlen leszármazottaik együttélését jelenti. Nagycsalád, vagy kiterjesztett család az, amikor a rokonok több mint két generációja él együtt közös háztartásban. Csonka, vagy hiányos családról akkor beszélünk, ha az egyik szülő nem él együtt a kiscsaládban. - 28 A családokat zártságuk és nyitottságuk szerint is megkülönböztetjük. Zárt családnak az olyan családokat hívjuk, amelyek kevés külső kapcsolattal rendelkeznek. Az ilyen család kedvez a magas fokú belső intimitás kialakulásának, de hátránya, hogy kevésbé érvényesülhet benne a

külső kontroll. (az esetleg kialakuló deviáns magatartásformák sokáig rejtve maradhatnak.) A nyitott család sok külső kapcsolattal rendelkezik, gyakran nem teszi lehetővé a családi intimitás megfelelő kialakulását, ugyanakkor itt jól működik a társadalmi kontroll, erősen kapcsolódnak környezetükhöz. A szociológusok a félik nyitott vagy félig zárt családformát tartják jobbnak. A háztartás az együtt lakó, együtt fogyasztó, a költségeket közösen viselő emberek csoportja, akik általában, de nem feltétlenül rokonok. Házasságtípusok Házasságkötésnek hívjuk azt az aktust, amellyel felnőttek egymással házastársicsaládi kapcsolatot létesítenek. Házasságon magát a kapcsolatot érjük, annak egész folyamatát a létesítéstől a megszűnéséig. A jogi cselekmény nélküli tartós együttélést élettársi kapcsolatnak nevezzük. A házasságoknak, ill. az együttélésnek változatos formái alakultak ki és léteznek

napjainkban is. Monogám házasság: egy férfi és egy nő házas együttélése. Poligám házasság: Ahol egy férfinak vagy egy nőnek több házastársa van. Az utóbbi időben felmerült és vitatott kérdés, hogy az azonos nemű felnőttek együttélését jogilag házasságként elismerjék-e, különösen az hogy örökbe fogadhatnak-e, nevelhetnek-e gyermeket. A házasságkötés a társadalmakban szigorúan szabályozott a vérrokoni kapcsolatok esetén. A vérrokonok tiltott házasságát és/vagy tiltott szexuális kapcsolatát vérfertőzésnek tekintik. A válás A házasság felbontását, a házastársak különválását válásnak nevezzük. Gyakran előfordul azonban, hogy a jogi válás és a tényleges különválás nem esik egybe. A válások gyakoriságának megnövekedése összefügg a társadalmi változással. A házasság hosszú időn keresztül gazdasági szövetség, a vagyon és rang továbbörökítésének színtere volt. A párválasztásnak anyagi

szempontjai elsődlegesek voltak és a szülők erősen befolyásolták és kontrollálták. A nők kiszolgáltatottsága csökkent gazdasági függetlenségükkel, miután bekapcsolódtak a társadalmi termelésbe, keresőkké váltak. - 29 A romantikus szerelemeszmény általánossá válásával a párválasztás szabadabbá, a házasság az érzelmek változása miatt sérülékenyebbé vált. A modern társadalmakban a nők jogait egyre inkább elismerik mind a házastárs megválasztásában, mint a családi döntések meghozatalában. Lényeges változás az is, hogy csökkent a válás miatti megbélyegzés. Fontos továbbá a válási jogszabályok enyhülése, a közös megállapodás széles körű elfogadása. Igaz, hogy ma még nagy a különbség az országok válási törvényeiben, de egyre inkább kialakul a válási szabadság. Magyarországon a válás gyakran az alkoholizmus és a férj bántalmazó magatartásának, a szexuális és érzelmi elhidegülésnek, a

nem megfelelő lakásviszonyoknak a következménye. A 90-es években tapasztalt változások a házas együttélési forma népszerűségének csökkenését mutatják. A házasodási életkor kitolódik, a fiatalok jelentős része az előző évtizedekhez képest halasztja a házasságkötést. Egy részük így tovább maradhat gyermeki státuszban, más részük pedig inkább az együttélési formát választja. Új kutatások szerint megkérdőjeleződött a házasság fontossága, értékei. Így nőtt az élettársi viszony és a válás elfogadottsága. A családi értékek változnak. Új elem például, hogy sokak számára az első házasság nem jelent egész életre történő elkötelezettséget, illetve az egyéni szabadság előtérbe került. Több vizsgálat készült a válás hatásáról. A válás hosszú folyamat az együttéléstől a különélésig. A fizikai válást általában megelőzi a szociális elkülönülés, ahol az egyik partner (kezdeményező)

új célokat fogalmaz meg, új életstílust alakit ki, új baráti köre lesz, ahol az eddigi párja nincs jelen. Az elvált felek a válás után különféle stratégiát alakítanak ki. A gyerekes családoknál előnyös kiegyensúlyozott, gyűlölködés-mentes kapcsolatot kialakítani a volt férjjel, feleséggel. A gyermekeket szinte kivétel nélkül megviselik szüleik válása, intenzív érzelmi zavarokat élnek át. Nagyobb részük alkalmazkodik ugyan az új életkörülményekhez, de sokan depressziótól szenvednek, magányosak, elégedetlenek új életükkel. Gyakran keseríti meg a gyermekek életét az új családban a mostoha, a megkülönböztetések és méltánytalanságok. Az egyszülős családokban az egészséges szocializációt nehezíti az eltérő nemű szülő hiánya. (A fiú gyermekek esetében felerősíti ezt, hogy az intézményekben a nevelők túlnyomó többsége nő.) - 30 A kérdés feltehető tehát úgy is, hogy a válások számának

emelkedése tekinthetőe a házasság mint intézmény válságával? Régebben kevesebb volt a rossz házasság? Vagy a házassággal szemben napjainkban nagyobban az elvárások, amelynek az adott házasság nem tud megfelelni és tartalmasabb, jobb kapcsolatot remélnek egy új, jobb házasságban? Mindenesetre a család és ezen belül a házasság fontos intézmény, melyre mind a társadalomnak, mind az egyéneknek szükségük van. 9. fejezet Az iskola Az iskola Az iskolák megjelenése a világon korai, több évezredes jelenség. Tárgyi bizonyítékai vannak a már időszámítás előtt működő szervezett módon történő tanulásnak. (Ilyen például az egyiptomi írnokképzés, az athéni, vagy a görög városállamok sokoldalú nevelési rendszere.) De az előzmények ellenére az iskola kötelezővé válása viszonylag új jelenség, a felvilágosodás hatására alakult ki és lényegében az ipari forradalom „terméke” (XVII.sz) Magyarországon a kötelező

népiskolai oktatásról szóló törvényt 1868-ban fogadta el az országgyűlés báró Eötvös József minisztersége idején. Mi magyarok ezen a téren az úttörő nemzetek sorába tartozunk hiszen az USA-ban tőlünk néhány évvel korábban, Angliában pedig nálunk két évvel később került beiktatásra az iskolai törvény. A korábbi századokban is működtek – főleg felekezeti – iskolák, de azok látogatottsága nem volt általános. Az ismeretek közvetítését a család és a helyi közösségek biztosították. Szinte észrevétlenül nőtt bele a gyermek a felnőtt társadalomba és sajátította el a számára felnőttkorban szükséges tudnivalókat. De mit is nevezünk iskolának: az iskola olyan intézmény, ahol a tanárok szervezett módon ismereteket adnak át, értékeket, magatartás mintákat közvetítenek a tanítványoknak, különféle készségeket alakítanak ki, vagy fejlesztenek többnyire tanítási órák keretében. Az oktatási rendszer

egy-egy országban is különböző szintű és feladatú iskolatípusokat foglal magába. Egy olyan komplex szervezet, amely az új nemzetéket egyetemes, társadalmi szinten, céltudatosan és tervszerűen vezeti be a fennálló társadalomba. - 31 Az iskola funkciói 1. szocializáció 2. társadalmi integráció 3. szortírozás-válogatás 4. kutatás és fejlesztés Szocializáció: Az iskola segíti a társadalom értékeinek, normáinak, viselkedési szabályinak elsajátítását. Ez egy összetett oktatási és nevelési funkció Az iskola lapvető feladatának tekinti az ismeretátadást, a tudomány eredményinek közvetítését különböző tantárgyak (biológia, kémia) tantárgyak formájában. Itt a nevelési szerep azoknak a kívánalmaknak az elsajátítását jelenti, amelyek fontosak ahhoz, hogy a tanuló be tudjon illeszkedni a társadalomba és ott felnőttként a feladatait el tudja látni. Társadalmi integráció: Nem csak azt kell tudnunk, hogy hogyan

kell viselkednünk, de általában elvárják tőlünk, hogy legyen nemzeti identitásunk (magyarságtudat), legyünk szolidárisak különböző csoportokkal és kérdésekben, törekedjünk megegyezésre, erősítsük a kohéziót (összetartás). Az iskolától elvárt feladat, hogy a többségi társadalomba integrálja a kisebbségeket, nemzetiségeket. Szortírozás-válogatás: Az iskola az elért eredményt ellenőrzi, osztályzatokkal méri. Eldönti, hogy a tanuló milyen szintű iskolában folytathatja tanulmányait az elért eredményei alapján. A szelektálás azt a célt szolgálja, hogy a társadalmi munkamegosztás adott helyeire olyan emberek kerüljenek, akik rendelkeznek adott pozíció betöltéséhez szükséges ismeretekkel, képességekkel. Kutatás és fejlesztés: A kulturális örökség gazdagítása, nem csupán átvétel, elsajátítás, hanem a korábbi tudás gyarapítása, fejlesztése is. Ezt a funkciót nem mindegyik iskolatípus tudja ellátni,

csupán a főiskolák és az egyetemek. Az iskola szerepének megítélésében nagyon eltérőek a vélemények. De azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy az iskola az az intézmény, amellyel mindannyian kötelezően is kapcsolatba kerülünk. - 32 A Pygmalion-hatás Eltekintve azoktól a dolgoktól, amit bárki megtanulhat (helyes beszédmód, öltözködés, stb.) két személy közötti különbség valójában nem a viselkedésükben van, hanem abban, hogy hogyan bánnak velük. Esélyegyenlőtlenségek okai A modern társadalmak jogilag garantálják az egyenlő társadalmi tanulási esélyt állampolgáraik számára. Kérdés, hogy mennyire valósul meg ez az egyébként jogos kívánalom. Képes-e az iskola arra, hogy a különböző társadalmi rétegek gyermekeinek iskolába hozott teljesítmény különbségeit csökkentse, kiegyenlítse. Az iskolai hátrány kialakulásának több oka is van. Ilyen például a származás és tanulmányi eredmények összefüggése.

Több vizsgálatot végeztek arról, hogy miként alakul a különböző társadalmi csoportok gyermekeinek iskolai eredménye iskola és településtípusonként. A vizsgálat eredményeképpen a legszembetűnőbb, hogy a legjobb és a legrosszabb helyzetű csoportok gyermekeinek eredményei között rendkívül nagy az eltérés. Különösen az általános iskolában a legszembetűnőbb a különbség a segédmunkások és az értelmiségeik gyermekei közötti eredményeknél. Nagy a rés a Budapest és a falusi gyermekek között. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon nagyon meghatározó, hogy valaki milyen típusú településen él. A már második osztályban kialakult különbségek később tovább mélyülnek, tehát az iskola nem tudja betölteni a kiegyenlítő szerepet. Az osztályzatbeli különbségek eleve behatárolják a pályaválasztást. A gyengébb bizonyítvánnyal rendelkező gyerekek alacsonyabb szintű iskolába jelentkeznek, ennek következményeképpen

pedig kialakul a tényleges esélykülönbség. Az öröklődés szerepe Nagy viták folynak arról, hogy az iskolai előmenetel mennyire meghatározott genetikailag, mekkora szerepe van az öröklődésnek. A környezet vagy öröklés vita még nem dőlt el. Mindenesetre a tudósok a társadalmi környezet fontosságát hangsúlyozzák, nem kizárva az öröklődés szerepét sem. A családi tőkék különbözősége Egy elmélet szerint az egyén helyét a társadalomban erőteljesen meghatározza, mintegy kijelöli, hogy a különböző tőkeféleségekkel milyen mértékben rendelkezik. Három tőkét különböztetünk meg: Anyagi, Kapcsolati, Kulturális Az anyagi tőke jelentése mindenki számára egyértelmű, de a szerepük több szociológiai vizsgálat szerint itt elhanyagolható. - 33 A kapcsolati, vagy szimbolikus tőke fogalma az az egyén vagy család kapcsolatrendszerét jelenti, amelybe beleszületünk. A kulturális tőke a családtagok által felhalmozott

tudást jelenti. Mindenek előtt az iskolai végzettséget, a művelődés és a tömegkommunikációs eszközök (pld. könyvek, számítógép) megléte, a szülők művelődési attitűdje (pld. színházlátogatás, zenélés) mértéke. Ezt a felhalmozott kulturális tőkét a család szinte észrevétlenül tovább adja a felnövekvő nemzedéknek. Az előnyösebb társadalmi helyzetű gyermekek a családi szocializáció révén bőven részesülnek belőle. A társadalmi ranglétrán magasabban elhelyezkedők általában mindhárom tőkeféleségből többet birtokolnak, mint az alul lévők. Eltérő nyelvhasználat Megerősítést nyert az az elmélet, hogy a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó gyerekek beszédmódja eltér egymástól, ami hozzájárul a kedvezőtlen társadalmi helyzetűek iskolai hátrányához. A középosztálybeliek gyerekei (fehérgallérosok) kidolgozott kóddal kommunikálnak, míg a munkásszülők (kékgallérosok) gyermekei

korlátozott kóddal. Ez a beszédmód vagy nyelvhasználat nem alacsonyrendű, mégis hátrányos, összeütközhet az iskolában alkalmazott elméleti oktatással. Mivel az oktatás nyelve a középosztálybeliek nyelvhasználatára épül. Eltérő szülői aspirációk (törekvés) Különbség van abban is, hogy mit várnak el a szülők a gyermeküktől, mennyire fontos számukra a tanulás. Meglepően nagy a különbség társadalmi rétegenként abban, hogy gyermekeiket a szülők milyen iskolába szánják. Az értelmiségi szülők döntő többsége gyermekét elsősorban gimnáziumba szeretné küldeni és később felsőoktatási intézménybe, míg a fizikai dolgozók, a segéd és betanított munkások többsége inkább szakmunkásképzőbe, esetleg szakközépiskolába. A szülők és az iskola kapcsolata társadalmi csoportonként is másképp alakul. A rosszabb társadalmi helyzetű szülők hamarabb konfliktusba kerülnek az iskolával. Sok félreértés az eltérő

értékrendszerből, a kommunikáló felek közötti társadalmi távolságokból fakad. Másodlagos szelekciós mechanizmusok Az iskolán belüli kivételező vagy büntető folyamatokat nevezzük másodlagos szelekciónak. Például az iskolán belül bekerülhet a gyermek egy olyan osztályba, ahol a legjobb tanárok tanítanak és a tanulók is válogatottak. Vannak tagozatos osztályok és nem tagozatosok, tanulhatok piacképes nyugati nyelvet, vagy ami éppen marad. Az iskolában a másodlagos szelekció ideológiája a tehetséggondozás, a testre szabottabb eredményesebb foglalkozás. Ez általában a jobb helyzetű családok gyermekeinek kedvez, a rosszabb helyzetű családok gyermekeit pedig sújtja. - 34 - 10. fejezet Gazdaság és szervezet Az emberi társadalmak szerveződését évezredek óta erősen meghatározza az anyagi javak megtermelésének, fogyasztásának módja. Gazdaságról akkor beszélünk, ha a szükségletek fedezésére szolgáló javakból a

cselekvők becslése szerint a szükséglethez képest szűkös készlet áll rendelkezésre és ez a tény egy sajátos viselkedés okává válik. A gazdálkodás két különböző szempontot követhet: Ha valaki saját szükségletet kíván fedezni, akkor háztartásról beszélünk. Haszonszerzésre irányuló gazdaság a vállalkozás, amelynek a célja a nyereség. A vállalkozó a haszon reményében tőkét fektet be és nyilvántartja a befektetéseket és a hozadékot, vagyis mérleget készít. A gazdasági fejlődésnek három fő szakaszát különíthetjük el: A zárt háztartás a tisztán szükségletre termelést és a csere nélküli gazdaságot jelenti. A javakat ugyanabban a közösségben használják fel, mint ahol megtermelték. A városgazdaságot a közvetlen csere és adott vevőkörre való termelés jellemzi. A javak a termelő gazdaságból közvetlenül a fogyasztó gazdaságba kerülnek. A készítők előre tudják, hogy ki fogja a termékeket

felhasználni, tehát a termékek testre szabottak. A nemzetgazdaságban vállalkozásszerűen termelik a javakat, amelyek a gazdaságok egész során haladnak át, míg felhasználásra kerülnek. Akkor mondhatjuk, hogy a gazdaságban a javak tőkeként funkcionálnak, ha azokat nyereségszerzés céljából fektették be és a gazdasági folyamat célja a többletjövedelem termelése. A pénztőke mellett két további tőkefajtát is megkülönböztetünk, ezek a kulturális és társadalmi tőkék. A társadalmi (kapcsolati) tőke a legkevésbé megfogható, mivel a személyek közti viszonyokban létezik. A társadalmi tőke lehetővé teszi bizonyos célok elérését, az egyén által birtokolt javak gyarapítását. A kulturális tőke is megfoghatatlan, mert az egyén által elsajátított készségekben, illetve az ezt igazoló bizonyítványokban és kulturális javakban ölt testet. - 35 A gazdaságban tőkeként funkcionálhatnak a személyes kapcsolatok is. A

kapcsolathálók szerkezete a gazdaság működésére különböző hatást gyakorol. Túlzottan szétdarabolt piac esetén, ahol nincsenek személyes kapcsolatok és nem megfelelő az információáramlás, a háló széttöredezhet. (pld egy piacon, ha sok az árus az árak nagyon különbözőek.) A háló összefonódása azt jelenti, hogy a szereplők koordinálják cselekvéseiket. (pld. a munkaerő-piacon az azonos szinten elhelyezkedő alkalmazottak bérének kiegyenlítődését eredményezheti.) A gazdálkodás formáinak történelmi változása azt is jelenti, hogy a gazdasági folyamatok új szervezeti keretek között zajlanak a modern ipari társadalmakban és két fő típust különböztetünk meg: Az egyik a bürokrácia, a másik a gyár. A bürokratikus szervezetek sajátosságai: - a bürokratikus szervezet alkalmazottja munkakörét nem használhatja fel személyes céljaira. - a szabályok a vezetőkre és az alkalmazottakra egyaránt vonatkoznak, - az ügyvitel

írásbeli, - az ügyintézés alapja a szaktudás és szakképzettség, - a hivatalnokok kinevezésének elve érvényesül, és a fizetés a pozíció és a szolgálati idő függvénye. A tömegtermelés az ipari társadalmakban gyárakban folyik, melynek célja az előállított termék költségeinek minél drasztikusabb csökkentése. Ennek eszköze a munka gépesítése, az élőmunka mennyiségének redukálása, a munkafolyamat szétdarabolása szaktudást már nem, vagy alig igénylő apró mozzanatokra. A gyár hatékonyságát a 20.század elején és még ma is sok helyen a tudományos munkaszervezés biztosítja, mely a dolgozók minden mozdulatát megtervezi s amelynek szülötte a szalagrendszerű termelés. A kilencvenes években a gazdasági verseny erősödése következtében fontosabbá vált a vevő- és ügyfél orientáltság és a munkamegosztás elvét felváltotta a termékek egy-egy termelési egységben történő teljes kidolgozása. Kutatók egy része

szerint a tömegtermelés válságban van és mindinkább teret nyer a kisipari, kézműipari termelés. A kisvállalkozások életképesek, fennmaradásuk a tömegtermelés uralma mellett sem kétséges. Ennek magyarázatára született meg az ipari dualizmus elmélete, mely lényege, hogy a tömegtermelés fenntartja a kisipart azáltal, hogy speciális gépeket igényel, melyeket önmaga nem tud előállítani, hiszen rendkívüli rugalmasságok és magasan képzett munkaerőt igényel. Ez pedig csak a kézműves szektorra jellemző. A kézművesség fennmaradásának azonban a modern technológia alkalmazása mellett elengedhetetlen feltétele a gazdasági szereplők közötti együttműködés is. - 36 - 11. fejezet A társadalmi rétegződés Társadalmi rétegződésnek nevezzük a társadalmi javak egyenlőtlen elosztását és az ebből fakadó társadalmi különbségeket. A társadalmi hierarchia egyes helyeit státusznak nevezzük. A társadalmi státusz az

egyénnek, vagy valamely csoportnak a társadalmi hierarchiában elfoglalt helye. Az azonos, vagy közel eső státuszú egyének, ill csoportok hasonló módon élnek. Az egymáshoz közel eső státuszú és számos társadalmi jellemzőjükben megegyező emberek csoportját nevezzük társadalmi rétegnek. A rétegződés típusai Az ókori társadalmakban az alábbi dimenziók mentén jöttek létre társadalmi különbségek: - előkelők és köznép - gazdagok és szegények - szabadok és függő személyek A rendi társadalmak A Római Birodalom széthullása után kialakuló feudális társadalmakban jöttek létre a rendek. A rendek a feudális társadalom olyan csoportjai, amelyek egymásétól eltérő jogokkal (kiváltságokkal) és kötelezettségekkel rendelkeznek. (Ezek a jogok és kötelességek öröklődtek, tehát születésük révén illették meg az egyes rend tagjait.) Az osztálytársadalmak A polgári forradalmak megszüntették a rendi kiváltságot és az

ún. osztálytársadalmak létrejöttéhez vezettek. Az osztályok olyan társadalmi csoportok, amelyek gazdasági helyzetük szerint különböznek egymástól és ebből fakadóan eltérő módon és mértékben részesednek a társadalmi javakból. A társadalmi rétegződés vizsgálatában többdimenziós megközelítést kell alkalmazni. A többdimenziós megközelítés az alábbi három dimenzió figyelembevételét jelenti: -gazdagság (jövedelem és vagyon) -presztízs (foglalkozás társadalmi tekintélye) -hatalom (az akarat érvényesítésének képessége) Osztályok a modern társadalmakban - felső osztály - felső középosztály - középosztály - munkásosztály - alsó osztály - 37 Felső osztály: ide olyanok tartoznak, akiknek a pénze „régi” pénz, akiknek az ősei is vagyonosak voltak. E családok férfi tagjai jól jövedelmező pozíciókban vannak, exkluzív klubokba járnak és hasonló családokból házasodnak, gyermekeiket elit

magániskolákba járatják, stb. Felső középosztály: Az ilyen családok családfői magas képzettségűek (orvos), fizetésük elég magas ahhoz, hogy gondtalan életet és kisebb vagyont biztosítson számukra. Középosztály: a fő kenyérkeresők szellemi munkát végeznek, kis és közepes vállalkozások vezetői, többnyire magasabb a fizetésük, mint a munkásoknak. Munkásosztály: a kétkezi, fizikai munkát végzőkből áll. Alsó osztály: szegények és depriváltak (meg vannak fosztva azoktól a javaktól és lehetőségektől, amelyek a túlnyomó többség számára elérhetők) rendszerint segélyekből élnek, sok köztük a kisebbségi csoportokhoz tartozó. Társadalmi mobilitás Az osztályok és egyúttal a társadalmak nyitottságát vagy zártságát a mobilitás gyakoriságával, nagyágával mérjük. A társadalmi mobilitás: az egyének és családok társadalmi helyzetének változása. A mobilitás típusai: Első szempont, hogy kihez viszonyítom

az egyén társadalmi helyzetében bekövetkezett változását. - Intergenerációs (generációk közötti) mobilitás. Itt az egyén társadalmi helyzetében bekövetkezett változást a szülő, az apa helyzetéhez mérjük. - Intragenerációs (nemzedéken belüli) mobilitás. Itt az egyén társadalmi helyzetében bekövetkezett változást az első foglalkozási pozícióhoz mérjük. - Felfelé mobilitás - Lefelé mobilitás - Főirányú mobilitás - gyakori jelenség (pld. megszűnik a TSZ és ez a csoport elindul az ipar felé és szakmunkássá válnak) - Főiránnyal ellentétes mobilitás – ritka jelenség (ua., de elkezd tanulni és orvos lesz) - Kilépési mobilitás. Egy csoportból megnézzük, hogy hányan, milyen arányban kerülnek át egy másik csoportba. - Belépési mobilitás. Egy adott csoportba honnan, milyen társadalmi csoportból érkeznek. - Strukturális mobilitás. Kényszer hatására létrejövő mobilitás, amely szerkezet átalakulása miatt

történik. - Cirkuláris (helycserés) mobilitás: Az összmobilitásból levonjuk a kényszer hatására bekövetkezett, azaz a strukturális mobilitást. - 38 A mobilitás csatornái Minek a révén jöhet létre a mobilitás? Mi kell ahhoz, hogy én megváltoztassam a társadalmi helyzetemet? Egydimenziós mobilitás, 1 tényező hatására jön létre (házasság) Vagyon révén létrejövő mobilitás (örökség, hirtelen nagy vagyon, stb.) Foglalkozási mobilitás (kinevezés Iskolai mobilitás A LEGFONTOSABB ! (iskolai végzettség) Többdimenziós mobilitások (1982. Róbert Péter) Dimenziók: Munkamegosztás Kulturális javak Anyagi javak Területi jellemzők E négy dimenzió alapján számol ki egy státuszindexet. Tapasztalatok: - Ha a 4 dimenziót egészében nézzük, akkor a 4-ből valamilyen elmozdulás tapasztalható, a népesség 80 %-a mobil. - A népesség 1/3-a konzisztensen mobil (mind a négy dimenzióban változás figyelhető meg.) - A népesség 20

%-ánál a különböző elmozdulások kioltják egymást (inkonzisztencia) - A népesség 37 %-ánál a mobilitás rosszabb helyzetet eredményezett. 70-es évek Magyarországának mobilitása (1973. Andorka Rudolf) - Ugyanúgy megvan a mobilitás, mint máskor, tehát nem csökkent. - Legnehezebb a bejutás az elitbe. - A segédmunkások mobilitása kicsi, tehát a gyerekei is valószínűleg segédmunkások lesznek. - A nőknek nagyobb a mobilitása - 39 - 12. fejezet A magyar társadalom Regionális meghatározottság Szűcs Jenő történész Európa három történeti régióját különítette el: nyugati, keleti és közép-kelet-európai régiók. NYUGATI KELET-EURÓPAI Az uralom jellege Megosztottság: sok kis külön Centralizál (1centrum) Centrum despotikus (zsarnoki Állam és társadalom viszony Az elkülönülés erőteljes Az elkülönülés kezdetleges Külön van az állam és a Központilag eldöntöttek v.mit társadalom és az azonnal törvény lett

Ideológia és politika szétválik Ideológia és pol.egybefonódik Jogszerűség kifejlődése Erős alávetettség Az egyház szerepe Független az államtól A hatalom által kontrollált Térszerkezet Sűrű városhálózat Kevés és inkább nagyváros élénk árucsere kiterjedt falusias térség A magyar társadalom kettős szerkezete a két világháború között Egymás mellett párhuzamosan két társadalom létezik (Kettős társadalom Erdei Ferenc modellje) 1./ Történelmi-nemzeti társadalom Feudális vonásokat tükröz. Jellemzője, hogy van a feudális nagybirtokrendszer és van a parasztság. - Történelmi arisztokrácia (több ezer hol földdel rendelkező földbirtokosok) - Egyházi méltóságok ( az egyházi hierarchia csúcsán lévők) - Állami és uradalmi tisztviselők (ügyvédek, minisztériumi alkalmazottak, intézők gazdatisztek) - Úri középosztály (50-100 holdas, ritkán nemesek, dolgozniuk kell a saját földjükön) - Nemzeti kispolgárság

dzsentrik (nincs semmilye, de van kutyabőre) - Parasztság „altársadalom” rendies=megvannak a feudális kötöttségek, saját értékekkel és kultúrával rendelkezik, jellemző az „egyke”. - 40 - 2./ Modern polgári társadalom Erőtlen, nagyon vékony réteget jelent. Megkezdődik, de csak csírájában alakul ki a polgári társadalom. Gyarmatias = az Osztrák-Magyar Monarchiát szolgálja ki. - Modern polgári arisztokrácia gyárosok, gyártulajdonosok, burzsoázia - Polgári középosztály mérnökök, orvosok, ügyvédek, - Kispolgárság adminisztrációs feladatokat ellátó, szakmunkás réteg - Munkások bérmunkások, betanított és segédmunkások A magyar társadalom struktúrája 1945. után 1945 márciusától 1946-ig megtörtént a FÖLDOSZTÁS. Az 1000 kathold feletti földeket elvették kártalanítás nélkül. A 100 hold feletti földeket is elvették ugyan, de itt már az állam kártalanított. A 100 hold alatti földet pedig meghagyta. Az

elvett földeket úgy osztották szét, hogy max. 5 holdat kaphatott 1-1 ember A földnélküliek igényelhették onnan, ahol állandó lakosok voltak és gyerekenként egy hold föld járt. Ez a földosztás politikai döntés volt, mert a Kommunista Párt irányította. 1949-től jellemző lesz a bankok, bányák, ipari üzemek államosítása és megkezdődik a Termelőszövetkezet megszervezése. Az 1948-49-es évek hatalmi fordulata, a kommunisták erőszakos hatalomra jutásával megszakadt a fejlődés kontinuitása (folyamatossága) és bevezetésre került a szovjet típusú rendszer. A szovjet modell lényege: - a politika a társadalom minden más elemét maga alá gyűrte - új típusú redisztribúció (újraelosztás) Redisztribúció Elit Középosztály (adóznak) Mai magyar társadalom 20 % 60 % Szegély 20 % (eltartják őket) Elit Középosztály Szegények 10 % 30 % 60 % (mindenki adózik)  összehasonlításnak A központosítás a termelési

feltételekre is kiterjed, tehát beruházási döntéseket is politikai szempontok szerint hoznak. (központilag és nem a piac határozza meg hogy mikor, hol, mit termelnek) - 41 A magyar gazdaságpolitika jellemzői: - autark törekvés (nincs önálló törekvése, csak beilleszkedése) - nehézipar, gépgyártás fejlesztése, - Alacsony fogyasztási szint Ez a társadalom- és gazdaságszerkezeti modell lényegesen hozzájárult a társadalmi feszültségek kiéleződéséhez és az 1956-os forradalom kitörését eredményezte. 1956. tanulságai: - a szocialista felhalmozás nem folytatható a társadalom többségének elszegényedése árán - ’56 után az ideológia általi legitimáció (törvényesen elfogadott) kiegészül a fogyasztás általi elfogadottsággal is. - meg kell emelni az életszínvonalra szánt kiadásokat, De! az állami szektor alacsony termelékenysége mellett az állami beruházások és a lakossági fogyasztás tartósan nem finanszírozható.

Emiatt hatékonyabbá kell tenni az állami vállalatokat és teret kell engedni a magánszektornak. Az ’56 utáni korrekciók lényegében nem a társadalmi újratermelés modelljét, hanem csak politikai megvalósítását változtatták meg, Modellek a magyar társadalomról A 60-as évek társadalmának vizsgálata: Ferge Zsuzsa szerint a társadalmi differenciálódás alapja a munkamegosztás! A munkamegosztás fogalmának operacionalizálása (pontos megfogalmazása): 1. Vezetés-hatalom: a munka irányító vagy alárendelt jellege 2. Szakképzettség, tudásszint 3. A munkába való bekapcsolódás rendszeressége (állandó munkaviszonnyal rendelkezők teljes, vagy részmunkaidőben, bedolgozók) 4. A munka mezőgazdasági, vagy nem mezőgazdasági jellegű 5. Szellemi vagy fizikai munka 6. a munka alkotó, vagy rutinos jellegű-e 7. a munkatárgy típusa (tárgyakkal dogozom, emberekkel dolgozom, előállítok szellemi terméket) - 42 A 60-as évek társadalmának

vizsgálata: Kolosi Tamás „L” modellje Szerinte kezdetben meghatározó volt az erős központi beavatkozás felülről, feltétlen lojalitás és alávetettség alulról. A központi irányítást egy szűk pártállami elit gyakorolta. politikai államigazgatási vezetők nem vezető középszintű alkalmazottak menedzserek, gazdasági vezetők mindkét szektorban kereső értelmiségiek és szakmunkások mindkét szektorban közepes jövedelmet elérők Szakképzetlen munkások, akik nem tudnak a második gazdaságba bekapcsolódni Második gazdaságban résztvevő szakképzetlenek Magánszektor kisárutermelői Rejtett magánvállalkozók magánvállalkozók - 43 Szelényi Iván két háromszög modelljében Kolositól eltérően nem strukturális (réteg) csoportok szerinti tagolást adott, hanem osztályszempontú megközelítést. Szerinte a legfeszítőbb ellentét a káder elit és a fizikai dolgozók osztályai között feszült. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Állami redisztributív gazdaság Káder elit Új vállalkozók Bürokratikus középosztály Magánszektor (önállóak) Állami szektor (akik a második gazdaságból is hasznot húznak) Redisztribúció szektor munkásai Magánszektor alkalmazottai Piaci gazdaság Kolosi és Szelényi modelljei szerint Magyarországon a gazdaság társadalom szerkezetét kétféle integráció alakította: - bürokratikus – redisztributív (állami termelési mód) - piaci A társadalom rétegződése a 60-as és 80-as években Az ötvenes években a két osztály és egy réteg modell, az un. sztálini modell uralkodott a magyar társadalomtudományban is. Ebben meghatározó szerepet tulajdonítanak a termelőeszközökhöz való viszonynak. Az állami és a szövetkezet tulajdonon keresztüli részesülés alapján különböztetik meg a két osztályt, a munkásosztályt és a termelőszövetkezeti parasztságot, és egy réteget, az értelmiséget. Ez a politikai szempontú csoportosítás

nem volt alkalmas a valós társadalom vizsgálatára és leírására. Ferge Zsuzsának sikerült egyértelműen bebizonyítani, hogy a magyar társadalomban társadalmi rétegenként jelentős különbségek vannak. Rétegződés modelljének kategóriáit alapvetően a végzett munka jellege alapján alakította ki. - 44 Modelljében következő modelleket különítette el: Munkajelleg csoportok - értelmiségiek, vezetők, - középszintű szellemi foglalkozásúak - irodai dolgozók - szakmunkások nem mezőgazdaságban - betanított munkások nem mezőgazdaságban - segédmunkások nem mezőgazdaságban - mezőgazdasági fizikai dolgozók - nyugdíjasok. Ez a modell egyértelműen hierarchikus, fent az előnyök, alul a hátrányok kumulálódnak (összeadódnak). A 80-as évek Fő jellemzője, a második gazdaság megjelenése volt. „A hivatalos állami szféra mellett létrejövő piaci alapokon működő magángazdálkodás.” Magyarországon először a háztáji

gazdálkodással indul, majd megjelenik az ipar területén is. GMK, majd KFT-k, BT-k Kolosi modellje: A társadalmi egyenlőtlenségek dimenziói - 45 Strukturális egyenlőtlenség: egyenlőtlenség. a társadalom szerkezetéből bekövetkező Társadalmi státusz: az életkörülmények és a munka világa által kijelölt egyenlőtlenségek összessége. A különbségeknek 2 típusa van: 1. Természet adta különbség 2. Társadalmi különbségek A különbségek akkor válnak egyenlőtlenségekké, ha ezek az adott társadalomban hátrányt okoznak. (A társadalmi egyenlőtlenségek akkor legitimálhatók, ha természet adta különbségre lehet visszavezetni.) Hogyan épül fel a 80-as évek társadalma ? Ferge Zsuzsa munkajelleg csoportok szerint, státuszcsoportok szerint vizsgálja a társadalmat. Státuszcsoportok: - Elit - Városi felső - Falusi felső - Fogyasztó közép - Városi jómódú munkás - Rossz anyagi helyzetű közép - Falusi közép -

Érdekérvényesítő alsó - Jó anyagi helyzetű falusi alsó - Városi alsó - Enyhén deprivált - deprivált Kolosi Tamás már Ferge Zsuzsa féle Munkajelleg csoportok - értelmiségiek, vezetők, - középszintű szellemi foglalkozásúak - irodai dolgozók - szakmunkások nem mezőgazdaságban - betanított munkások nem mezőgazdaságban - segédmunkások nem mezőgazdaságban - mezőgazdasági fizikai dolgozók - nyugdíjasok.  összehasonlításnak Deprivált: nehéz társadalmi helyzetűek, akik a társadalmi átlaghoz képest megfosztottak, nem tudnak teljes értékű társadalmi életet élni. Nem csupán a hagyományos szegénységben élők tartoznak ide, hanem azok is, akik például nem tudják a gyermeküket a szükséges módon iskoláztatni, akik kirekesztődnek a társadalmi-politikai részvételből. Egészségtől, lakástól, társadalmi mobilitástól megfosztottak is ide tartoznak. - 46 - Rendszerváltás utáni évek A szisztematikus

rétegződésre 3 fő tanulmány készült. 1963. Ferge Zsuzsa 1970. Kolosi Tamás 80-as évek Szelényi Iván TÁRKI háztartási panelvizsgálatai: Ugyanazoknak a családoknak az életét nyomon követték. Egyszerre vizsgáltak értelmiségi, mezőgazdasági, gyári munkások, stb. családokat A rendszerváltás legfontosabb és legjelentősebb változása, hogy létrejött egy többpártrendszerű, nyugati típusú parlamenti demokrácia és annak intézményei. A gazdaság meghatározóan piaci alapúvá vált, ahol a magánszféra súlya kb. 70 % lett. Mivel a gazdaság életképtelensége nyilvánvalóvá vált, ez magával hozta a reálbérek csökkenését, ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliség, nőtt a szegélyek aránya. Az átalakulás társadalmi költségeit a korábban is rosszabb helyzetűek fizetik meg elsősorban, az alacsony jövedelműek, alacsony iskolai végzettségűek, munkások, főleg a szakképzetlenek. Elsősorban a középréteg csúszott lejjebb. Az

egyenlőtlenségek erősen nőnek, kialakul a nyertesekből a „jómódú felső” rész, a nagy vesztesekből a leszakadó „alsó rész”, és egy veszélyeztetett „középső rész”. A rendszerváltás utáni években három elitet különböztethetünk meg: - állami bürokrácia - pénzzel rendelkező (tőkések) elit - értelmiségi elit. Fennáll a veszélye annak, hogy Magyarországon nem egy nyugat-európai típusú társadalmi szerkezet alakul ki: ahol erős középréteg, nem túl nagy hatalmú viszonylag nagy számú elit és kis létszámú szegény van, hanem egy délamerikai szerkezet: gyenge középosztállyal, nagyhatalmú szűk elittel és végleg leszakadó, nagy tömegű szegénységgel. - 47 - 14. fejezet Urbanizáció és környezet A városnövekedés A városok megszületése, kiemelkedése a falutengerből, történelmi tény. Ma a világ népességének fele városlakó. Tudományos becslések szerint egy negyed század múlva már kétharmada

fog városokban élni. De tulajdonképpen mi is a város? Sűrűn lakott, állandó település, ahol az emberek nem mezőgazdasággal foglalkoznak. A városokban több foglakozást, eltérőbb műveltségi szinteket, életformában és emberi kapcsolatokban pedig nagyobb választékot találunk. De a kapcsolatok jellegét tekintve a város személytelenebb, mint a tradicionális falu. Az urbanizáció, amely a városi népesség arányának a növekedését jelenti, ma is tartó folyamat. Az első jelentősebb városok kialakulása időszámításunk kezdete előtti időre nyúlik vissza. Évezredeken keresztül néhány százaléknyi (3 %) volt a világon a városi népesség aránya, azonban az ipari forradalom hatására a folyamat erőteljesen felgyorsult és 2000-re már 50 %-ra emelkedett és további növekedésre lehet számítani. Az ipari forradalom előtti időszakban a városok kialakulása több tényező szerencsés találkozásának köszönhető. Például a

felfedezések, a mezőgazdasági termelés fejlődése, a többlettermékek, melyek lehetővé tették a társadalmi szerveződés új formáinak megjelenését. A nem gazdálkodók specializálódása révén alakultak ki az új foglalkozások, rétegek, mint a kereskedők, kézművesek, vallási vezetők, hivatalnokok. A kora városoknak azonban sok problémával kellett szembenézniük, mint például védekezniük kellett a külső támadások ellen. Például ezt a célt szolgálták a városfalak. A közegészségügy is nagyon fejletlen volt A csatornázás hiánya miatt gyakran fertőző betegségek söpörtek végig, óriási pusztítást okozva. A városok általában kisebbek voltak a mai modern városoknál, de akadtak kivételesen egészen nagy lélekszámú városok is, mint például Augusztus császár idején Róma. A városok tipikusan negyedekre tagolódtak mesterség és vallási csoportok szerint és ekkor még nem különült el a munkahely és a lakóhely. Az

ipari forradalom után az emberek tömegesen a gyárakban kezdtek dolgozni. Részben kényszerből, de azért is, mert a városi élet jobb anyagi körülményeket biztosított. - 48 Az urbanizációs folyamat részét képezik a fővárosok, a nagy világvárosok, metropoliszok kialakulása. Mivel azonban egyre növekedtek a városi adók, emelkedtek a telekárak, közlekedési és szállítási problémák jelentkeztek, hanyatlásnak indult és leromlottak a belső zónák. A nagyvárosi lakosok - elsősorban a középosztály kialakítottak egy kifelé irányuló vándorlást, melynek eredményeképpen kialakultak a kertvárosok. Az urbanizációs folyamat csúcsának említhetők a megapoliszok, amelyek óriásivá duzzadt, egybenőtt városok csoportja. Sok országban kezd értelmetlenné válni a szokásos megkülönböztetés város és falu térség között, egyre inkább igaz, hogy a Föld globális faluvá válik. A város térbeli szerkezének 3 elmélete alakult ki: -

Koncentrikus zónamodell (A chicagói iskola egyik tagjának nevéhez fűződik.) - Szektor modell - Több központú város modellje Koncentrikus zónamodell: - Az első zóna a központi mag, a belváros. Itt vannak a bankok, áruházak, hotelek, színházak, ez a legdrágább terület, itt a legsikeresebb vállalkozások helyezkednek el. - A központi üzleti negyed körül van az átmeneti övezet. Itt vannak a kisebb vállalkozások, egyszerűbb vendéglők, itt többnyire bérlők laknak, akiknek alacsony a társadalmi státuszuk és itt vannak az elsőgenerációs bevándorlók. - A harmadik zónában az egyedülálló öreg házak vannak, az ipari munkások és a rosszul fizetett szellemi foglalkozásúak övezete. - a következő egy-két övezetben a középosztály lakik tágas kertes házakban, vagy új bérházakban. - Végül lazán kapcsolódik a bejárók zónája, amely a környező kisvárosok és falvak lakosságát jelenti. Szektor modell: Az előzőtől eltérően

magyarázza a város térbeli alakulásának és növekedésének folyamatait. A város jellegzetes, specializálódott területei inkább a szállítási vonalak figyelembevételével alakultak ki. A lakóhelyi, üzleti és ipari területek a központból terjeszkednek kifelé a főbb utak, autópályák és vasútvonalak mentén. Több központú város modellje: A városnak nem egy, hanem több központja is lehet, s mindegyik központ specializálódik valamire, rendelkezik valamilyen jelleggel