Gazdasági Ismeretek | Vállalkozási ismeretek » Buda-Holik - Oktatási Vállalkozások

BUDA ANDRÁS-HOLIK ILDIKÓ OKTATÁSI VÁLLALKOZÁSOK Debrecen, 2004 Tartalomjegyzék Előszó . 3 1. Megváltozott közoktatási környezet 4 Az oktatási rendszer szerkezetének vertikális változásai . 4 Az oktatási rendszer horizontális szerkezetének változásai . 5 A szakképzés szerkezetének átalakulása . 6 2. A marketing szerepe a vállalkozások életében 9 Mi is az a marketing? . 9 A vállalkozás környezete. 10 A vállalkozás piaca, a célpiacok kiválasztása . 10 Versenytársak . 13 A vevők magatartása . 13 Marketingmix . 14 Árpolitika. 14 3. A pedagógus mint vállalkozó 16 A vállalkozáshoz szükséges szemléletmód és személyiségjegyek. 16 A vállalkozás törvényi feltételei . 17 Egy vállalkozás kezdetei . 21 Pedagógus-vállalkozások . 22 4. A minőség szolgálatában 26 A minőségellenőrzéstől a minőségbiztosításig. 27 A minőségbiztosítás eszközei. 28 Általános információgyűjtő eljárások. 31 5. Innovációk az

oktatásügyben 35 Szervezetfejlesztés. 36 Irodalom . 38 Mellékletek . 39 2 Előszó Az elmúlt 10-15 év gazdasági, demográfiai változásai olyan változásokat indukáltak, melyek alapjaiban rengették meg a pedagógusok létbiztonságát. Rá kellett döbbenniük arra, hogy munkaerő-piaci státuszuk megváltozott, közalkalmazotti állásuk nem biztosít garantált, nyugdíjig tartó foglalkoztatást. Korábbi tapasztalataikból adódóan azonban nem rendelkeztek azokkal az ismeretekkel, melyek a pedagógusoktól idegen területeken biztosították volna sikerességüket. Éppen ezért a jövő pedagógusai számára a szaktárgyi és az általános pedagógiai műveltség megszerzése mellett egyre nagyobb szükség van olyan, más jellegű, elméleti és gyakorlati tudnivalók megjelenítésére, amelyek lehetőséget teremtenek a piaci szférába történő bekapcsolódásra. Jelen segédanyagunkban ezeket az alapvető ismereteket foglaljuk össze, elsősorban a

pedagóguspályára készülő hallgatók számára. Arra törekedtünk, hogy a tananyag általános betekintést nyújtson egy vállalkozás menedzselésének folyamatába, a vállalkozásvezetés legalapvetőbb ismereteinek egy részébe. Az alapvető információkat tömören tartalmazó tananyag tehát alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést, illetve hogy kiindulást jelentsen egy sikeres, oktatási tevékenységgel (is) foglalkozó vállalkozás elindításához. Sok sikert kívánunk! A szerzők 3 1. Megváltozott közoktatási környezet A közoktatási rendszerek egyik meghatározó jellemzője, hogy egymásra épülő, egymáshoz kapcsolódó képzési szintekből, ezen belül pedig különböző intézményekből (és programokból) épülnek fel. A szinteket célszerű a nemzetközi összehasonlítást is lehetővé tevő ISCED (International Standard Classification of Education) rendszer segítségével áttekinteni. Ennek alapján a közoktatási rendszeren

belül négy szintet különböztetünk meg, mely az iskolarendszerű oktatásnak megfelelően további három szinttel egészül ki. Ezek a következők: 0. szint Alapfokot megelőző oktatás 1. szint Alapfokú oktatás 2. szint Alsó középfokú oktatás 3. szint Felső középfokú oktatás 4. szint Posztszekunder, nem felsőfokú oktatás 5. szint Felsőfokú oktatás 6. szint Felsőfokú oktatás második (tudományos képesítés megszerzéséhez vezető) szakasza Az utóbbi években az oktatási rendszerben nagymértékű változások zajlottak le, melyek egyaránt befolyásolták a rendszer horizontális (az egymás mellett létező képzési programok) és vertikális (az egymásra épülő képzési programok) szerkezetét. Ennek következtében mind az általános és középiskolák, mind a felsőfokra és szakmára felkészítő oktatási formák közötti határvonal elmosódott. Az oktatási rendszer szerkezetének vertikális változásai Az oktatási rendszer

vertikális értelemben való átstrukturálódása részben a jogszabályi változásoknak, részben az elmúlt 10 évben spontán módon megindult folyamatok összegződésének következménye. Az 1985-ben kiadott oktatási törvény 1990 évi módosítása engedélyezte a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi képzési formát. A NAT és az 1993-as közoktatási törvény révén a jogszabályi változások egy 10 évre meghosszabbított általános képzés irányába igyekeztek vinni a hazai iskolaszerkezeti változásokat. Az 1996 évi törvénymódosítás ezt a vonalat továbbvitte, de nem az általános iskolát hosszabbította meg, hanem a 9. és a 10 évfolyamot tette általánosan képző évfolyamokká A vertikális változások következtében az egyes képzési szakaszok hossza megváltozott, az általános iskolai oktatás bizonyos tanulócsoportok esetében 8 évről 4 vagy 6 évre zsugorodott, másutt 10 évre hosszabbodott, a középiskolai oktatás 4 évről 5, 6,

illetve 8 évre nőtt, míg másutt megrövidült. A vertikális változások között a legjelentősebb változást a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok indulása jelentette. Az ilyen középiskolákba járók száma 1996-ig rendkívül dinamikusan nőtt, majd továbbra is növekedett, de kisebb mértékben; különösen a nyolcosztályos gimnáziumok térhódítása lassult le, sőt 1997-től gyakorlatilag stagnált. 1999/00-ben az 5–6 osztályosok 3, 3%-a (1996/97-ben 3,2), a 7–8. osztályosok 9,3%-a (1996/97-ben 7,7) tanult ezekben az iskolákban. Az évtized végére a 6 és 8 osztályos képzésben továbbtanulók a gimnáziumok 9 évfolyamos tanulóinak 31%-át adták A 6 és 8 évfolyamos modellek terjedése tükrözi a kezdeti bizonytalanságot, illetve az idővel megfogalmazódó iskolaszerkezeti oktatáspolitikai preferenciákat, ami a 6 osztályos típus felé tolta el a kezdeményezések többségét. A másik jelentős változás az általános képzés

meghosszabbodása és a szakképzés 16 éves kor utánra történő kitolódása kapcsán a 9-10. évfolyamot érintette Miután az 1998/99-es tanévtől az OKJ-ben meghatározott szakmákban a szakképzés csak a tankötelezettség 4 megszűnése után kezdhető, a 9. és 10 osztályokban a nem érettségit adó iskolába járó tanulók is általános műveltséget megalapozó ismereteket tanulnak, és a tananyag tartalmát a Nemzeti alaptanterv követelményei, illetve a kerettantervek határozzák meg. (A 9 osztályokban jelentős változást eredményezett, hogy szakmai oktatás helyett az iskolák csak „pályaorientáció” formájában oktathattak szakmai ismereteket.) A szakképzési évfolyamok feladatai is módosultak. A szakképzésbe való bekapcsolódásnak az új rendelkezések szerint már nem előfeltétele az alapműveltségi vizsga letétele. Amennyiben a szakmai vizsga ezt megköveteli, akkor a szakiskoláknak az alapműveltségi vizsgával nem rendelkező

tanulókat a szakképzési évfolyamon az alapműveltségi vizsga letételére is fel kell készíteniük. A szakképzésbe való belépésre több ponton is sor kerülhet: be lehet kapcsolódni az alapfokú iskolai végzettség megszerzését követően 16 éves korban, vagy a 10. évfolyam befejezése után, vagy az érettségi vizsgára felkészítő utolsó középiskolai évfolyam elvégzését követően, illetve az érettségi vizsga megszerzése után. Jelentős változást jelent, hogy az 1999 évi törvénymódosítás pontosította a szakiskola fogalmát. Eszerint a szakiskolának 9 és 10 és legalább két szakképzési évfolyama van, ezzel a szakmunkásképzés ideje három évről négy évre emelkedett. Az iskolaszerkezet vertikális alakulását befolyásolja a 13–14. évfolyamok szervezése is az érettségizett gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók számára. Ennek növekvő jelentőségét mutatja az a tény is, hogy az érettségire felkészítő

középiskolák összes tanulólétszámának növekedése az elmúlt egy-két évben szinte kizárólag az érettségi utáni szakképzésben részt vevők létszámának emelkedésével függ össze. Az oktatási rendszer horizontális szerkezetének változásai A közoktatási rendszer horizontális szerkezetében végbement változások egyik legfontosabb oka a középiskolai oktatás expanziója. Az érettségit adó iskolai oktatást nappali tagozaton végző tanulók váratlanul gyors létszámnövekedése a nyolcvanas évek második felében kezdődött el. A középiskolában 9 évfolyamon továbbtanulók száma 1985/86 és 1990/91 között mintegy 20 ezer fővel nőtt, 60 ezerről 80 ezerre. Ennek ellenére, ez az abszolút számban lezajló növekedés, miután egyre növekvő populáció állt mögötte, relatív értelemben stagnálást mutatott. Ebben az időszakban a gimnáziumi beiskolázás 20%, a szakközépiskolai pedig stabilan 27% körül alakult. A kilencvenes

évektől kezdve a középiskolába beiskolázottak száma alig változik, viszont miután a kilencvenes évek eleje óta nagy ütemben csökken a tanulónépesség, a beiskolázási arányok megugrottak: a gimnáziumi 1989/90 és 1999/00 között 20%-ról 32%-ra emelkedett, a szakközépiskolai pedig 27%-ról 39%-ra. A középiskolai expanzió fő motorja inkább a középiskolák iránti növekvő társadalmi igény és a középiskoláknak a tanulólétszám szinten tartásában való érdekeltsége volt, mintsem a tudatos oktatáspolitika. A szerkezeti változások, illetve a szakképzési szektor általános válságának és átstrukturálódásának következményeképpen a szakmunkásképzésbe beiskolázott tanulók száma lényegesen lecsökkent. Ezzel párhuzamosan megnőtt az érettségit adó középiskolák iránti érdeklődés, spontán módon megindult a középiskolák expanziója. Az átstrukturálódás eredményeképpen a kilencvenes évek végére egy-egy

korosztályon belül a középfokú oktatásba jelentkezőknek már több mint 75%-a jelentkezik középiskolába. A középiskolában továbbtanulókon belül a tanulók valamivel több, mint egyharmada (37,8%) általánosan képző, közel kétharmada (62,2%) szakmai jellegű középiskolába megy. A középiskolai expanzió dinamikáját programok szerinti bontásban vizsgálva kitűnik az is, hogy a tanulói összlétszámot tekintve a növekedés nem elsősorban a gimnáziumi tanulók körében tapasztalható, hanem a szakközépiskolások körében. 5 A horizontális szerkezeti változások részeként a másik oldalon jelentős mértékben (az 1990/91-es 42%-ról az 1999/00-es tanévben 23%-ra) lecsökkent a szakmunkástanulók aránya. Itt kell megjegyeznünk, hogy a szakmunkásképzés nemcsak arányaiban, de jellegében is gyökeres változáson esett át a kilencvenes években. A szakmunkásképző intézmények mellett a 90-es évek elején átmenetileg a demográfiai

hullám következményeként megnövekedett egy új, az 1985-ös oktatási törvény alapján indult képzési forma, a speciális szakiskola iránti érdeklődés is, ami néhány éven keresztül az intézménytípus gyors expanziójához vezetett (1990 és 1994 között 700-ról 17 000 fölé emelkedett az itt tanulók száma). A 90-es évek közepétől azonban az ide beiskolázottak aránya csökkenésnek indult, 1999/00-ben a középfokon tanulóknak csak az 1,3%-a (6526 fő) vett részt ilyen programban. A horizontális szerkezeti átalakulás fontos jellemzője, hogy igen gyakran nem új intézmények, új férőhelyek létesítésével vagy azok megszüntetésével vált lehetővé, hanem a létező intézmények belső átstrukturálódásával, s ennek következtében a vegyes profilú középfokú intézmények számának nagymértékű megnövekedésével. A horizontális szerkezeti változások következtében a középfokú intézmények tetemes hányada biztosít

egyszerre többféle oktatási programot tanulói számára a 9–12. évfolyamon, de a 13–14 évfolyamok szervezése is gyakran nemcsak vertikális, de horizontális változást is jelent az intézmények képzési szerkezetén belül. Arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy az a tény, hogy a gimnáziumi férőhelyek a 9. évfolyamtól részben egy új (vegyes) intézményi szektorban bővültek, alapvetően megváltoztatja a gimnáziumi szektor összetételét. A horizontális és vertikális változások összefonódásának eredményeképpen a vegyes profilú középiskolákban a szakképző iskolák bázisán kialakult egy olyan gimnáziumi szektor, amely beiskolázási feltételeiben és eredményeiben jelentős mértékben elmarad a tiszta profilú gimnáziumok jellemzőitől. A szakképzés szerkezetének átalakulása A szakképzés szerkezetét rendszerszinten az elmúlt években a közoktatási törvény, a felsőoktatási törvény, illetve ezek módosítása,

valamint az OKJ és a NAT bevezetése érintette elsősorban. Az 1998-as OKJ szerint a 943 nyilvántartott szakmai képesítés több mint egyharmada kisés nagyüzemi ipari szakmát jelöl meg, emellett a műszaki-technikusi képesítések fordulnak még elő igen nagy számban. Ezután az agrárszféra szakmái, a gazdasági és igazgatási képesítések következnek, de viszonylag jelentős számban találunk művészeti szakképesítéseket is. A három szinten szerveződő szakképzésben a megkívánt iskolai és szakmai előképzettség szerint a középfokú előképzettséget igénylő szakmák dominálnak, jelentős az alapfokú végzettséggel megszerezhető szakmák aránya is, kevés ezekhez képest az iskolai végzettséget nem igénylő vagy a felsőfokú végzettséget igénylő szakmák száma. A legtöbb kritika az OKJ-t ott éri, hogy még mindig túlságosan magas a szakmák száma, a szakmarendszer alapvető megújítása nemrég kezdődött el. Az OKJ szerinti

képzések megjelenése kihívást jelent a szakképzés számára, hiszen verseny jött létre az iskolán kívüli és az iskolarendszerű képzés között. A gazdasági, számítástechnikai, egészségügyi vonalon gyakorlatilag már a teljes érettségi utáni képzés OKJ szerint történik, míg az ipari, műszaki és mezőgazdasági képzésben az OKJ szerinti képzésekben részt vevők aránya még alacsonyabb, 50% alatt marad. Az 1998 szeptemberétől beindult akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés új lehetőségeket nyitott a szakképzésben. Célja a munkaerő-piaci esélyek növelése mellett a szakirányú felsőfokú tanulásnál is elismerhető kreditek megszerzésének biztosítása a későbbiekben a „hivatalos” felsőoktatási szférában továbbtanulni igyekvő fiatalok számára. A felsőoktatási törvény 1996. évi módosítása és a 45/1997 (III 12) sz Kormányrendelet teremtette meg a képzés jogi kereteit, és élve a

lehetőséggel, 1998 szeptemberében be is 6 indultak az első évfolyamok. Az ún posztszekunder képzés létrehozásának elsősorban oktatáspolitikai okai voltak: a felsőfokú képzés kiszélesítése, demokratizálása és gyakorlatiassá tétele. A képzés a felsőoktatás része, és beindításához feltétlenül szükséges, hogy megtörténjék a felsőoktatás részéről történő elfogadás, minősítés, vagyis az akkreditáció, melynek kulcsszereplője a Magyar Akkreditációs Bizottság, ugyanakkor ez a képzés szakképzés, a szakképzési rendszer szerves része, s vonatkoznak rá a szakképzési törvény előírásai. Felsőfokú akkreditált szakképzést az oktatási rendszer két intézménytípusában lehet szervezni: a felsőoktatási intézményekben és a szakközépiskolákban. A képzés köztes jellegéből adódóan a tanulói státus is kétféle: ha valaki a felsőoktatási intézményben végzi, hallgatói státust kap, és vonatkoznak rá a

felsőoktatás összes előírásai (normatív támogatás, hallgatói juttatások stb.), ha valaki viszont szakközépiskolában tanul, tanulói státust kap, és a képzésre a közoktatás, illetve a szakoktatás előírásai vonatkoznak. Bármelyik rendszerben tanul is valaki, a képzés tartalma és kimeneti követelményei ugyanazok. A képzésben részt vevők OKJ-képesítést kapnak. A végzettség lehetőséget ad a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre felsőfokú szakképesítéssel, ugyanakkor a felsőoktatásba való felvétel esetén a hallgató további tanulmányaiba megfelelő kreditértékekkel beszámítható a korábbi tanulmányoknak egy meghatározott része. E képzési forma egyik alapkövetelménye, hogy a gazdaság igényeire épüljön, s a képzési cél meghatározásától a tananyagtartalmak belső arányáig és a képzés tényleges megszervezéséig működjenek közre a felvevőpiac képviselői. A szakközépiskolák a képzést csak úgy

indíthatják, ha előzetes megállapodást kötnek egy velük együttműködni kész, a tervezett képzés szakirányának megfelelő felsőoktatási intézménnyel. Az új szakképesítések, programok jóváhagyása kettős eljárást igényel, át kell menniük mind a szakképzés, mind a felsőoktatás engedélyezési folyamatán. Az akkreditáció a felsőoktatás részéről a továbbtanulás esetén beszámítható modul- (kredit-) értékek, a szakképzés részéről a szakmai és vizsgáztatási követelmények vizsgálatát jelenti. A felsőfokú szakképzés a fiatalok több csoportjának jelent perspektívát: egyrészt azoknak a fiataloknak, akik gimnáziumban érettségiztek, így nem rendelkeznek szakképesítéssel, és nem nyertek felvételt főiskolára vagy egyetemre, s pályakezdő munkanélküliként igénybe vehetik a munkaügyi központok által nyújtott képzési támogatásokat, ami az első szakképzés vagy átképzés költségeinek a fedezését is

jelenti. A felsőfokú szakképzés továbbá a szakközépiskolákban végzett, de a felsőoktatásba nem bekerülő fiatalok számára is lehetőséget ad az adott szakma magasabb szintű elsajátítására. A képzési idő általában 2 év, és legtöbbször komoly összegű tandíjat kell fizetniük a diákoknak. A továbbtanulni szándékozó fiatalok számára is vonzó lehet a posztszekunder oktatás valamely formája, amely rugalmas szerkezeténél fogva megkönnyíti a későbbi továbbtanulást. Az akkreditált felsőfokú képzési programokban tanuló fiatalok aránya ugyanakkor egyelőre még csekély. A hagyományos felsőoktatási intézmények mellett a rugalmas, az aktuális munkaerő-piaci igények kielégítését szolgáló posztszekunder, felsőfokú szakképzés keretein belül elsősorban gyakorlatorientált kurzuskínálattal találkozhatunk. A képzési programok jelentős mértékben építenek az új oktatási formákra (pl. távoktatás), és határozott

törekvést figyelhetünk meg abban a tekintetben, hogy egyéni tanulásra is alkalmas tananyagokat kínáljanak a sok esetben alkalmi vagy részmunkát vállaló fiataloknak. A törvényi szabályozás során kimondott cél volt, hogy a felsőfokú szakképzés biztosítsa mind a horizontális, mind a vertikális átjárhatóságot. A törvényi szabályozások hatására az e téren zajló intézményesülési folyamatok jelentős részben a hagyományos főiskolai-egyetemi keretek kitágítását célozzák, a felsőfokú szakképzésben egyre nagyobb szerepet vállalnak a megfelelő kapacitással rendelkező főiskolák és egyetemek. 1998-ban 17 főiskolán és 12 egyetemen zajlottak az ilyen formába besorolható 7 felsőfokú kurzusok. Ennek további következménye, hogy a főiskolaihoz és az egyetemihez hasonlóan a posztszekunder képzés tekintetében is jelentős területi egyenlőtlenségek alakulnak ki: a középfok utáni szakképzésen belül a felsőfokú

szakképzés szintén a fővárosban koncentrálódik, hiszen az ilyen jellegű programokat meghirdető intézmények fele Budapesten található. A hagyományosan fejletlen felsőfokú intézményhálózattal rendelkező vidéki régiók (pl. Nyugat-Dunántúl) úgy tűnik, a felsőfokú szakképzési lehetőségek terén is hátrányos helyzetben vannak. Az akkreditált felsőfokú szakképzés első ízben 1998 szeptemberében indult, 21 intézményben (2 egyetem, 3 főiskola, 16 szakközépiskola). 1999 végéig 22 képzési program esett át az akkreditáció folyamatán, és került be az OKJ-be. A tantervfejlesztő munkához a PHARE 1995-ben 1,73 millió ECU támogatást biztosított, egyik alprogramja összesen 20 felsőoktatási intézménynek nyújtott támogatást. A fejlesztő munka konzorciumok keretében folyt, azaz több felsőoktatási intézmény, szakközépiskola, gazdasági és külföldi partnerek összefogásával. A továbbfejlesztés egyik legfontosabb feladata

a jelenlegi többpólusú akkreditációs rendszer egyszerűsítése, az érettségi utáni (posztszekunder) képzés gyors ütemű fejlesztése. Az oktatási rendszerben bekövetkező változások a profitorientált üzleti szférában használatos fogalmak, eljárások átvételét, elterjedését eredményezték. Előtérbe került a marketing és a menedzsment kérdése, a kereslet-kínálat viszonya, a minőség, a minőségbiztosítás problematikája, valamint a különböző újítások bevezetése és a szervezetfejlesztés kérdésköre. Kérdések, feladatok 1. Milyen igények, elvárások merülnek fel napjainkban az oktatási intézményekkel szemben az oktatási rendszer szerkezetének vertikális és horizontális változásai hatására? 2. Térképezze fel, hogy milyen oktatási vállalkozások találhatók lakóhelyén, illetve annak környékén! 3. Gyűjtse össze, hogy milyen OKJ-s képzések működnek környezetében! 8 2. A marketing szerepe a

vállalkozások életében Mitől sikeres egy vállalkozás? Ha a titkot meg tudnánk fejteni, akkor talán könnyebben vághatnánk bele egy új vállalkozás, üzlet indításába, nem csak a kisebb-nagyobb kockázat vállalására hajlandó emberekből lehetnének vállalkozók. Számos, már működő vállalkozás érezhetné magát biztonságban, s talán elkerülhetőek lennének az újabb és újabb üzleti kudarcok. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején kutatók vizsgáltak meg sikeres amerikai cégeket. Vizsgálatuk nyomán kiderült, hogy mindamellett, hogy a vállalatok érzékenyek a piac rezdüléseire és kiváló minőséget, értéket hoznak létre, a sikerük egyik kulcsa a szoros kapcsolat a vevőkkel. A tapasztalatok megmutatták, hogy a vállalatok egy olyan szemléletmódot terjesztettek ki a vállalkozás egészére, melynek alapján működő vállalkozás arra törekszik, hogy kínálata minél jobban megfeleljen a vevők igényeinek, termékei,

szolgáltatásai minél hasznosabbak, értékesebbek legyenek számára. A vevő felé fordulás ugyanakkor megfelelő eszközrendszert is igényel. A szemléletmód és az eszközrendszer kölcsönös összefüggésben van: a szemléletmód határozza meg, milyen célok elérésére alkalmazza a vállalkozás az eszközeit, ugyanakkor a vevőorientált szemlélet feltételezi a szükséges eszközök meglétét. Azonban a kettő közül a személetmód a meghatározó. Az ilyen típusú gondolkodást nevezzük marketing szemléletnek. Mi is az a marketing? Számos meghatározás létezik, ezek közül csak néhányat mutatunk be: − A vállalkozások piaci adottságok figyelembevételén alapuló stratégiája és taktikája, azon módszerek összessége, amelyek a vállalat eredményesebb piaci működését segítik elő. A marketing a piac egészének megismerését, alakítását jelenti. A vállalat működése során a felhasználó, a fogyasztó érdekeit, keresletét helyezi

középpontjába. (Kerepesi- Kósi: Gazdasági alapfogalmak kisszótára) − Tágabb értelemben a marketing a vállalat egészére kiterjedő – a vevőkkel való azonosulást hangsúlyozó – filozófia, szemléletmód, amelynek megvalósítása a vállalati felső vezetés feladata oly módon, hogy a vállalati résztevékenységek integrációjában a marketing szempontok domináljanak. (Bauer-Berács: Marketing) − A marketing a gazdasági tevékenységek olyan rendszere, amely megtervezi, kidolgozza a szükségletet kielégítő terméket, szolgáltatást vagy ötletet, meghatározza az árat, reklámozza és eljuttatja azt a célpiacra, azért, hogy mind a vevő, mind a szervezet céljait elérje. (Oxford Dictionary of Busines English) A marketingszemlélet alkalmazható az oktatásügyben is. Az oktatásmarketing olyan szervezési tevékenység, mely az iskola klienseinek (pedagógusoknak, tanulóknak, szülőknek) és az iskola működésében érintetteknek igényeire

végez piacelemzést, alakítja ki a képzési kínálatot, és a marketingkommunikáció eszközeivel tartja fenn és optimalizálja az iskola és a működésében érintettek cserekapcsolatát. Egy vállalkozás, egy intézmény vezetőinek – a menedzsment tagjainak – feladata, hogy a gyakorlatban érvényesítsék a vállalkozás/intézmény egészére kiterjedő marketingszemléletet. A továbbiakban vázlatosan sorra vesszük az egyes menedzsmentfeladatokra vonatkozó tudnivalókat, így kiemelten a lehetséges piacok feltárását, elemzését, a célpiacok kiválasztásának szempontjait, a marketingmix egyes elemeit és a lehetséges marketingstratégiákat. 9 Kérdések, feladatok 1. Milyen "profitra" számíthat egy sikeres marketingtevékenységet folyatató iskola, illetve oktatási vállalkozás? 2. Keressen példákat arra, hogyan érvényesítheti egy iskola, egy oktatási vállalkozás vezetése a marketingszemléletet! 3. Melyek azok a

menedzsmentfeladatok, amelyekben az oktatási vállalkozásoknak a legtöbbet kellene fejlődni? A vállalkozás környezete A vállalkozások nyilvánvalóan nem a környezetüktől elszigetelten léteznek, hanem számtalan módon kapcsolódnak a külvilághoz. Azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják a vállalkozást abban, hogy mennyire sikeresen képes kielégíteni a vevők igényeit, összefoglalóan a vállalkozás marketingkörnyezetének nevezzük. Ezen belül szűkebb és tágabb környezetet különböztetünk meg. Mikrokörnyezet az, amely meghatározza a vállalkozás piaci jelenlétét. Ide tartoznak a versenytársak, szállítók, piaci közvetítők (kereskedők, szállítmányozók, reklámügynökségek, pénzintézetek), a vevők és a közvélemény. A mikrohatások csak az adott vállalkozást érintik A szélesebb, úgynevezett makrokörnyezetben zajló folyamatokat azonban a vállalkozás csak megfigyelheti, alkalmazkodhat hozzájuk, de csak korlátozottan

lehet hatással rájuk. A makrohatások minden vállalkozást érintenek. A vállalkozás makrokörnyezetének elemei a gazdasági, társadalmi, kulturális, demográfiai, politikai, jogi, természeti és a technológiai tényezők. − A gazdasági hatások közé tartozik pl. a gazdasági növekedés, a munkanélküliség helyzete, valamint valamely nagyobb piachoz (pl. Európai Unió, Amerika) kötődés ténye − A társadalmi hatások közé tartoznak a demográfiával – népesség alakulásával, életkor szerinti megoszlással – kapcsolatos kérdések és a kulturális hatások. − Politikai és jogi hatás a monopóliumok, egyesülések szabályozása, a termékfelelősség kérdései, a vállalkozások magatartását meghatározó etikai kódexek. − A természeti tényezők közé sorolható, hogy az adott piacon támogatják-e a környezetbarát alkotóelemek vagy az újrahasznosítható anyagok használatát. − Technológiai tényezők alatt elsősorban a

kutatásra, fejlesztésre (K+F tevékenységre) fordított erőforrások nagyságát és eredményeit érintik. Kérdések, feladatok 1. Mi tekinthető egy iskola, egy oktatási vállalkozás marketingkörnyezetének? 2. Mi tartozik a szűkebb és tágabb környezetéhez? 3. Melyek az oktatási intézmények/vállalkozások makrokörnyezetének társadalmi, politikai és jogi, természeti és technológiai tényezői? gazdasági, A vállalkozás piaca, a célpiacok kiválasztása A különböző piacok meghatározásának azért van nagy jelentősége, mert az egyes piacokon eltérően viselkednek a vásárlók, a marketingtevékenység megtervezésekor éppen ezért 10 figyelembe kell venni az adott piacra jellemző vásárlói magatartást. A modern gazdaságok a munkamegosztásban betöltött szerepük alapján többféle piacra oszthatók fel, amelyek ugyanakkor szorosan egymáshoz kapcsolódnak: − Erőforrások piaca (alapanyag- és beszállítói piac, munkaerőpiac,

tőkepiac) − A gyártók piaca (vagy ipari piac). (Olyan szervezetek, amelyek az erőforrások felhasználásával árukat, szolgáltatásokat állítanak elő.) − Kereskedők (viszonteladók) piaca. (A kereskedők olyan szervezetek, amelyek a vásárolt termékeket és szolgáltatásokat bizonyos haszonnal tovább értékesítik.) − Fogyasztók piaca. (Egyének és háztartások, akik személyes szükségleteik kielégítésére termékeket és szolgáltatásokat vásárolnak.) − Kormányzati és nem nyereségorientált piac. (Az állami, költségvetési szervezetek, intézmények, illetve az állampolgárok által létrehozott nonprofit szervezetek társadalmi célú feladataik ellátására termékeket és szolgáltatásokat vásárolnak. − Nemzetközi piac. (Külföldi vásárlók, beleértve a külföldi fogyasztókat, termelőket, viszonteladókat és kormányokat.) Az oktatási vállalkozások piaca két területre bontható: Belső piac: − Vezetők − Tantestület

és a technikai dolgozók − Látogatók és segítők − Tanulók − Szülők Nyilvánvalóan a vezetőknek van abban döntő szerepük, hogy a vállalkozás elérje céljait, megfeleljen küldetésének, de természetesen ezt csak a munkatársak egyetértésével lehet megvalósítani. A többi résztvevő szerepe azért lényeges, mert benyomásaikat, tapasztalataikat továbbadják a külső piac résztvevőinek. Közülük a látogatók és a tanácsadók általában rövid időre jönnek, így különösen fontos, hogy gyorsan felismerjék az intézményben folyó minőségi munkát. A tanulók viszik a legtöbb közvetett és közvetlen üzenetet a külső közönséghez (ezért is olyan fontos pl. a rejtett tanterv hatásmechanizmusainak ismerete), és ezek az üzenetek döntőek az intézményről formált vélemény kialakulásában. A szülők szerepe különösen a fiatalabb tanulók esetén kulcsfontosságú. Ha úgy látják, hogy gyermekeik megkapják a kívánt

értékeket, akkor elégetettek lesznek, ha viszont elégedetlenek, nagyobb részük akkor sem viszi el gyermekét egy másik képzésre, hanem elpanaszolják negatív tapasztalataikat közvetlen környezetüknek. Ennek hatása lehet, hogy csak évek múlva jelentkezik. Külső piac: − Leendő szülők és tanulók − Lehetséges oktatók − Más oktatási vállalkozások − Helyi közösség − Helyi elöljáróság − Nemzeti csoportok, szervezetek Az új kliensek biztosítják egy vállalkozás életben maradását, fejlődését, ezért rendkívül fontos az érdeklődők korrekt informálása, ellenkező esetben rövid idő alatt hitelét veszítheti a vállalkozás, ami a versenytársak malmára hajtja a vizet. 11 Az egyik legfontosabb kérdés, amelyre a marketingszakembernek válaszolnia kell: Kik lesznek a vállalkozás vásárlói? Nyilvánvalóan a kérdésre csak a legritkább esetben lehet konkrét megnevezést adni, a legtöbbször ilyenkor nem egyes

fogyasztókban gondolkodunk, hanem a vevőket nagyobb csoportokra bontjuk. Az azonos tulajdonságú csoportok (szegmensek, szegmentumok) földrajzi, szociográfiai, demográfiai, jövedelmi, pszichológiai és egyéb más jellemzők szerinti kialakítását a piac szegmentálásának nevezzük. Számunkra nyilvánvalóan a fogyasztói piac a legfontosabb, ezért nézzük meg, milyen szempontok szerint szegmentálható a fogyasztói piac: − Geográfiai szegmentáció. Ez azt jelenti, hogy a piacot különböző földrajzi körzetekre, régiókra, nemzetekre, megyékre, városokra bontják fel. − Demográfiai szegmentáció. A piacot kor, nem családi állapot, jövedelem, foglalkozás, képzettség, vallás, nemzetiség szerint osztják fel. · Kor és életciklus. A kor szerinti szegmentáció sok termék esetén a fogyasztók egyszerű és hatékony megkülönböztetését teszi lehetővé. Az oktatási vállalkozásoknál nyilvánvalóan előfordul az ilyen típusú

szegmentáció, de vannak olyan képzések, ahol az életkor semmilyen szerepet nem játszik. (Gondoljunk csak egy számítógépes alapismereteket közvetítő kurzusra.) · Nem. Egyre nagyobb szerep jut a nem szerinti szegmentációnak. Leglátványosabb területe a szépségipar, az oktatáson belül pedig a hagyományosan női illetve férfi tantárgyak, szakok, intézmények. · Jövedelem. A jövedelem szerinti szegmentációt gyakran használják például az autó, a ruházat, utazás, éttermi szolgáltatás vásárlói körének meghatározásakor. − Magatartás szerinti szegmentáció. A vevőket termékismeretük, a termékhasználat, a termékhez vagy szolgáltatáshoz való viszonyuk, hűségük szerint bonthatják csoportokra. · Indítékok. Az indítékok szerinti szegmentáció esetében az alapján különböztetik meg a fogyasztókat, hogy milyen alkalomból vásárolják meg vagy használják a termékeket. Vannak termékek, amelyeknek az eladását úgy lehet

növelni, hogy növeljük azoknak az alkalmaknak a számát, amikor azt vásárolni szokták. (Valentin nap) Az oktatási vállalkozásoknál ez utóbbi nyilvánvalóan nem vezet eredményre, pl. hiába lenne több autósiskola, aligha akarnának többen vezetni tanulni · Előnyök. Az előnyök szerinti szegmentálás során meg kell határozni azokat a főbb előnyöket, amelyeket a vevők elvárnak az egyes termékektől, szolgáltatásoktól, illetve azokat az embereket, akik valamilyen előnyre igényt tartanak. · Használói státus. A piacok felbonthatók a terméket, szolgáltatást nem használó, valamikor korábban használó, első alkalommal használó, rendszeresen használó és potenciális használó szegmentumokra. · A használat mértéke. A piac felosztható a termékfogyasztás mennyisége szerint is gyenge, közepes és nagyfogyasztók csoportjára. · Márkahűség. A fogyasztók valamely dolog iránti hűségük szempontjából lehetnek erősen, gyengén,

változóan hűek, illetve csapongóak. 12 · Attitűd. A vevők a termék, szolgáltatás iránti lelkesedésük alapján is csoportosíthatók. Megkülönböztetünk lelkes, pozitív, közömbös, negatív, ellenséges beállítottságot. Kérdések, feladatok 1. Az oktatás oldaláról vizsgálva, hogyan jellemezné lakóhelye piacát? 2. Hozzon példákat az oktatás világából a geográfiai, a demográfiai és a magatartás szerinti szegmentációra! 3. Véleménye szerint megjelenik/megjelenhet-e a márkahűség az oktatási piacon? 4. Érdeklődjön iskolavezetőktől, pedagógusoktól, hogyan érzékelik napjainkban az oktatás piacosodásának jelenségét! Versenytársak A piacon többen próbálják ugyanazt a célt elérni, azaz a vevőt megnyerni, éppen ezért a szó legtágabb értelmében versenytársnak tekinthetnénk mindenkit, aki a vevő pénzére pályázik. A gyakorlatban azonban szűkíteni szokták ezt a kört, és azokat a vállalkozásokat tekintik

valódi versenytársnak, amelyek ugyanolyan jellegű terméket/szolgáltatást nyújtanak, mint az adott vállalkozás, vagy úgynevezett helyettesítő termékkel jelentkeznek. Ha tudjuk kik a versenytársaink, meg kell néznünk: − Mekkora részt foglalnak el a piacon? − Melyek a versenytársak erős és gyenge pontjai? − Hogyan reagálnak az őket ért hatásokra? Az elemzésben ki kell térni a versenytársak várható reakcióira is. − A kényelmes versenytárs megbízik vevői hűségében, elegendő számára az elért nyereség. − A szelektív versenytárs egyes lépésekre reagál, másokat nem tart veszélyesnek. − A tigris versenytárs minden lépésünkre gyorsan és erőteljesen válaszol. A vevők magatartása Az embereknek fennmaradásukhoz oxigénre, inni- és ennivalóra, ruhára, lakhelyre stb. van szükségük. A szükségletek különböző igényeket indukálnak, a különbségek hátterében az eltérő társadalmi, gazdasági, kulturális, vallási,

nevelési szokások állnak. A marketingszakemberek szerint rendkívül fontos a fogyasztói csoportok megkülönböztetése és a termékeket, szolgáltatásokat e csoportok igénye szerint kialakítani. Éppen ezért a marketingdöntések meghozatala előtt az alábbi kérdésekre kell feltétlenül válaszokat kapni: − Kik képezik a piacot? (Kik a vevők?) − Mit vásárolnak? (Milyen termékeket?) − Miért vásárolnak? (Mik a céljaik?) − Kik vesznek részt a vásárlásban? − Hogyan vásárolnak? (Milyen műveleteket hajtanak végre?) − Mikor vásárolnak? (Milyen alkalomkor?) − Hol vásárolnak? (Milyen boltban?) − Miért vásárolnak? (Saját felhasználásra vagy ajándékozásra?) 13 Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy az egyéni vásárlók mellett szervezetek is megjelennek a piacon, e két csoport döntési, beszerzési mechanizmusai nyilvánvalóan jelentősen különböznek. Kérdések, feladatok 1. Tegye fel a fenti kérdéseket saját/egykori

iskolájára vonatkozóan és válaszoljon rájuk! 2. Milyen párhuzamok fedezhetők fel a vállalkozások és az oktatásügy fogalmai között? 3. Véleménye szerint milyen tulajdonságokkal rendelkezzen egy pedagógus, ha oktatási vállalkozásban kíván részt venni? Marketingmix A marketing egyik legfontosabb alapelve, hogy az alapvető elemek szoros összefüggésben állnak egymással, marketingmixet alkotnak. A marketingmix elemei (a négy P): − Termék (Product) − Ár (Price) − Értékesítési csatorna (Place) − Reklámozás (Promotion) Mindegyik elem további elemekre bontható, amelyek különbözhetnek az egyes vállalkozásoknál. A négy alappillér egyes alkotóelemei szintén szoros kölcsönhatásban állnak egymással, ezért a vállalkozások az egyes alappillérekre vonatkozó részpolitikák kidolgozásakor állítják össze a maguk sajátos eszközkombinációját. Egy vállalkozónak tisztában kell lennie azzal, hogy egy termék „élete”, a

piacon betöltött szerepe, a vásárlók érdeklődése nem végtelen, az áru forgalmazásának időszaka alatt különböző jellegzetes szakaszok különíthetők el, amelyeket termékciklusnak nevezünk. A bevezetés szakaszában az idő előrehaladtával az értékesítés a nulláról lassan emelkedik felfelé. A növekedés szakaszában az értékesítés ugrásszerűen növekszik Az érettség szakaszában a növekedés lelassul, az értékesítés alig, vagy egyáltalán nem nő, végül a hanyatlás szakaszában az értékesítés erőteljesen csökken. (Természetesen lehetnek ettől a görbétől eltérő fejlődést leíró termékek is.) A vállalkozó számára alapvető kérdés, hogy mennyi ideig tart egy-egy szakasz, sikerül-e a növekedés, az érettség szakaszát megnyújtani. Napjainkban a termékgörbék egyre rövidülnek, ennek oka a gyorsuló innováció. Az innováció révén kisebb-nagyobb mértékben új és újabb termékek jelennek meg, amelyek

kiszorítják a piacról a korábbi termékeket. Árpolitika Az árat is számos, egymással szorosan összekapcsolódó szempont együttes mérlegelés alapján alakítják ki. A termék vagy szolgáltatás árának kialakítását befolyásoló szempontok: − Milyen a termék, szolgáltatás keresletének rugalmassága? Vannak olyan termékek, szolgáltatások, amelyek esetén akár 20-30%-os árváltozás sem befolyásolná a keresletet, mert a kereslet rugalmatlan. − Milyen a piaci szerkezet? Egészen mások a döntési lehetőségei egy monopolhelyzetben lévő vállalkozásnak, mint egy kisvállalkozásnak. − Milyen összefüggés van a termék, szolgáltatás költségei és árai között? − A termékgörbe mely szakaszában jár a termék? 14 − Több termék esetén milyen termékportfoliót állít össze a vállalkozás? A növekedés szakaszában lévő termék árának, lehet, hogy fedeznie kell egy termék bevezetéséből vagy egy hanyatló termék

megszűnéséből eredő többletköltségeket. − Mit tart hasznosnak és milyen mértékben tartja hasznosnak a terméket, szolgáltatást a vevő? − Milyen képet szeretne sugallni a vállalkozó a termékről, szolgáltatásról? Ha közismert a gyártó neve, és termékeit a kiemelkedő minőség, eredetiség jellemzi, akkor a magas ár erősítheti a vevőben az érzést, hogy valóban ezekkel a tulajdonságokkal bíró terméket kap a pénzéért. Kérdések, feladatok 1. Hogyan alkalmazhatók az oktatásügyben a marketing eszközei? 2. Hogyan segítheti elő a marketingmix az oktatási intézmény/vállalkozás eredményesebb működését? 3. Véleménye szerint mikor tekinthető sikeresnek egy vállalkozás? 15 3. A pedagógus mint vállalkozó A vállalkozás olyan tevékenység, mely során egyének vagy szervezetek a társadalom igényeinek kielégítésére törekszenek. A vállalkozások fogalma magában foglalja a profit- és a nem profitorientált

szervezeteket, azaz egyaránt ide sorolhatók az üzleti vállalkozások és a non-profit szervezetek. A vállalkozások termékeket állítanak elő, illetve szolgáltatásokat nyújtanak. A termékek materiális javak, melyek kézzelfoghatók, ezzel szemben a szolgáltatások nem anyagi jellegű tevékenységek eredményei. A vállalkozásoknak számos szereplője van, így megkülönböztetünk tulajdonosokat, menedzsereket és alkalmazottakat. A tulajdonosok vagyonilag is hozzájárulnak a vállalkozás megalapításához. Céljuk, hogy a vállalkozás nyereségesen működjön, a befektetett tőkéjük növekedjen. A tulajdonosok nem minden esetben vesznek részt a vállalkozás működtetésében, ez a menedzserek feladata. A menedzserek célja, hogy sikeresen működjön, növekedjen, és hosszú távon fennmaradjon a vállalkozás, hogy nyereséges tevékenység legyen. Feladata a tervezés, a szervezés, a végrehajtás és az ellenőrzés. Az alkalmazottak a végrehajtásban

vesznek részt. Kisebb méretű vállalkozásoknál ezek a szerepkörök nem különülnek el élesen egymástól. Sok esetben a vállalkozó egymaga tulajdonos, menedzser és alkalmazott A mai gazdasági környezetben növekszik a pedagógus vállalkozók száma. Sok pedagógus, miután felismerte tudása piacképességét, vállalkozni kezdett. Kezdetben főleg a nyelvtanárok, a testnevelők, az informatikatanárok, a sikeres szaktanácsadók és a jó szakmai előadók lettek vállalkozók, akik többnyire közalkalmazotti munkájuk mellett vállaltak pluszmunkát. A vállalkozás beindítása, működtetése új ismereteket, új gondolkodás- és szemléletmód kialakítását teszi szükségessé. A vállalkozáshoz szükséges szemléletmód és személyiségjegyek A vállalkozási szemléletmód kialakításához szükséges: a globális szemlélet, a gazdasági és jövedelemszerző célok, az attitűdváltozás, valamint az áldozatvállalási készség az új ismeretek

megszerzéséhez, az ötlet megvalósításához, értékesítéséhez. A sikeresség eléréséhez szükséges személyes tulajdonságok: az önbizalom, az önállóság, az érdeklődés, a kommunikációs készség, a motiváció, a kellő kitartás, a problémamegoldó, konfliktuskezelő készség, a kreativitás és a szakértelem. − − − − − − − − − − Egy vállalkozás működtetése számos pozitívumot kínálhat. Ilyenek például: a siker, az önmegvalósítás más dimenziója, a magunk választotta értelmes tevékenység, az anyagi haszon, mely lehetővé teszi az újabb célok elérését, önmagunk túlszárnyalása, a kockázatvállaló képességünk erősödése, a kezdeményező képességünk fejlődése, szakértelmünk aktivizálása eltérő helyzetekben is, kreativitásunk és reális ítélőképességünk fejlődése, nyitottabbak leszünk a változásokra, erősödik személyiségünk autonómiája a munkáltatóval szemben, mivel nem

kerülünk kiszolgáltatott helyzetbe. 16 Kérdések, feladatok: 1. Keressen fel pedagógus vállalkozókat, és érdeklődjön arról, hogy szerintük milyen feltételek, illetve személyes tulajdonságok szükségesek egy vállalkozás sikerességéhez! 2. Mérlegelje, milyen pozitívumokat kínálhat Ön számára egy vállalkozás működtetése! A vállalkozás törvényi feltételei Egy vállalkozás alapításával kapcsolatos kérdések között kell megválaszolni, hogy a vállalkozás milyen jogi formában működjön. A jogi forma kiválasztását jogszabályok és célszerűségi szempontok határozzák meg. Az 1990. évi V törvény alapján a vállalkozás létrehozható egyéni vagy társas vállalkozásként. a) Egyéni vállalkozás Az egyéni vállalkozásnál egy személy a vállalkozás alapítója és működtetője. A törvény szerint egyéni vállalkozás alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, aki cselekvőképes, állandó lakhelye

van és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából. Az egyéni vállalkozásban a vállalkozónak személyesen kell közreműködnie, de foglalkoztathat alkalmazottakat is. Egyéni vállalkozást bejelentés alapján, vállalkozói igazolvány birtokában lehet gyakorolni, amelyet a székhely szerinti illetékes önkormányzat ad ki az adó- és a vámhatóság, az illetékhivatal és a társadalombiztosítás által kiállított igazolások birtokában és az eljárási díj befizetése után. Az egyéni vállalkozó a vállalkozás keretében folytatott tevékenységéből eredő kötelezettségeiért, tartozásaiért a maga vagyonával felel. Természetes személy csak egy egyéni vállalkozást alapíthat és egyidejűleg nem lehet gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja. Az egyéni vállalkozó – kérelmére – a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyezhető. b) Gazdasági társaságok A gazdasági társaságok saját cégnevük alatt jogokat

szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak. Az 1988 évi Társasági Törvény szerint gazdasági társaság hat formában alapítható, melyek a következők: − jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok: a közkereseti társaság (kkt.) és a betéti társaság (bt.) − jogi személyiségű gazdasági társaságok: a korlátolt felelősségű társaság (kft.), a részvénytársaság (rt.), az egyesülés és a közös vállalat Gazdasági társaságot az állam, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és a természetes személyek üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására vagy annak elősegítésére alapíthatnak, vagy ilyen társaságba tagként beléphetnek. A gazdasági társaság alapításához legalább két tag szükséges. Ez alól kivételt képez az egyszemélyes kft és egyszemélyes rt. Az alapítás társasági szerződéssel történik, amely tartalmazza a cég nevét és székhelyét, a tagok nevét

és lakcímét, a társaság tevékenységi körét, a társasági vagyon mértékét és mindazt, amit a törvény az egyes társasági formáknál előír. A társaság alapítását a 17 cégbíróságnak kell bejelenteni. A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre. A pedagógusok körében is egyre inkább elterjedt a társasági formában működő vállalkozás. Az alábbiakban e formák közül mutatunk be néhányat Közkereseti társaság (kkt.) A közkereseti társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják. A kkt jellemzője a személyegyesülés jelleg és a tagok korlátlan és egyetemleges felelőssége. Jogi személy alapíthatja, természetes személy társasági szerződéssel. Az induló vagyon mértékét a törvény nem határozza meg A társaság

elsősorban saját vagyonával felel, ha ez nem elegendő, akkor a tag közvetlenül, korlátlanul és egyetemlegesen felelős. Minden tag jogosult a képviseletre A társaságtól megváló tagnak a vagyonrészt három hónapon belül ki kell adni, illetve, ha a társaság megszűnik, a fenntartó vagyont a vagyoni hozzájárulás arányában fel kell osztani. Betéti társaság (bt.) A társaság tagjai közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége korlátlan a többi beltaggal egyetemlegesen a társaság kötelezettségeiért, s legalább egy másik tag (kültag) felelőssége a vagyoni betétje mértékéig korlátozott. A betéti társaság a tipikus családi vállalkozási forma Már két személy is létrehozhatja. Jogi személy alapíthatja, természetes személy társasági szerződéssel Az induló vagyoni betét mértékét a törvény nem határozza meg. A társaság üzletvitelére és

képviseletére csak a beltag jogosult. A betéti társasági és közkereseti társasági működéshez ügyvéd által ellenjegyzett alapító okirat és cégbírósági bejegyzés szükséges. A bt és a kkt tevékenysége adózás szempontjából már a társasági törvény hatálya alá esik. A bt könyvelése bonyolultabb, speciális könyvelési ismereteket igényel. Korlátolt felelősségű társaság (kft.) A kft. olyan gazdasági társaság, mely előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőkével alakul. A kft-nél a tag felelőssége a társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért a tag nem felel, erre utal a társaság elnevezése is Jogi személy, természetes személy alapíthatja. A kft – bárki alapítja – egyszemélyes is lehet Tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni

(személyegyesülés-jelleg). Ennél a társasági formánál a törvény előírja a törzstőke minimális összegét. A társasági szerződés és cégbírósági bejegyzés feltétele, hogy a pénzbetétek felét (egyszemélyes esetén teljes összegét) befizették, s a nem pénzbeli betétet teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátották. A tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. A kft. legfőbb szerve a taggyűlés, mely a tagok összességéből áll A társaság ügyeinek intézését és a képviseletet ügyvezető vagy több ügyvezető látja el. Ellenőrző szerve a felügyelőbizottság. Egyszemélyes kft-nél könyvvizsgáló kötelező Megszűnése esetén a fennmaradó vagyonból a pótbefizetéseket vissza kell téríteni, a további részt a tagok között a törzsbetétek arányában kell felosztani. 18 Részvénytársaság (rt.) A részvénytársaság olyan tőkeegyesülés jellegű

gazdasági társaság, melynél a tag felelőssége a társasággal szemben a részvény értékének szolgáltatására terjed ki. A részvényes a hitelezői követelésekért magánvagyonával nem felel. Részvénytársaság esetén az induló vagyon mértéke meghatározott. A tagsági jogokat a részvény testesíti meg, amely lehet bemutatóra szóló és névre szóló. Emellett megkülönböztetjük a különböző jogokat biztosító részvényeket is (például dolgozói, elsőbbségi, saját részvény). Az rt tulajdonosi szerve a közgyűlés, amelynek valamennyi részvényes tagja. Az ügyvezetést az igazgatóság látja el A részvénytársaságnál kötelező a felügyelőbizottság létrehozása és a könyvvizsgáló megválasztása. Ezek létrehozására a fent említett formáknál csak meghatározott feltételek teljesülése esetén van szükség. Egyesülés Az egyesülést kizárólag jogi személyek hozhatják létre, saját gazdálkodásuk eredményességének

előmozdítására, gazdasági tevékenységek összehangolására, szakmai érdekeik képviseletére. Tevékenységük elsősorban nem gazdasági természetű, azonban másodlagos tevékenységként szolgáltató vagy gazdálkodási feladatokat is elláthatnak. Az egyesülés célja nem a vagyonegyesítés, ezért vagyoni hozzájárulás nélkül is meg lehet alapítani, azonban a tagok vagyoni hozzájárulást is teljesíthetnek. A társaság vagyonát meghaladó tartozásokért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Az egyesülés legfőbb szerve az igazgatótanács, amelyben a tagvállalatok egy-egy természetes személy képviselője vesz részt. Az egyesülést az igazgatótanács által megválasztott igazgató vezeti Közös vállalat A közös vállalat olyan jogi személy, melynél elsősorban a gazdálkodó jellegű tevékenység, másodsorban a tagok közös gazdasági érdekeinek előmozdítása a meghatározó. A közös vállalat vagyonegyesítő jellegű, a

tagok által rendelkezésre bocsátott alaptőkével alakul, vagyonával felel tartozásaiért, ezen túlmenően a tagok együttesen kezesként felelnek. Ezt a társasági formát kizárólag jogi személyek hozhatnak létre. A közös vállalat legfőbb irányító szerve az igazgatótanács, egyszemélyi felelős vezetője az igazgató. c) Non-profit szervezetek A nonprofit szervezetek elsődleges céljaként nem a profit jelenik meg, ahogy arra nevük is utal. Amennyiben a tevékenységük során profit keletkezik, akkor azt a tulajdonosok, az alapítók, valamint a működtetők között nem osztják fel, hanem visszaforgatják tevékenységükbe és a szervezet fejlesztésére használják fel. A gazdaság magánszektorába tartoznak, ily módon függetlenek a kormánytól. Ugyanakkor nemcsak hogy az állami apparátus keretein kívül, hanem bizonyos értelemben a piaci mechanizmusoktól is függetlenül tevékenykednek. Tevékenységüket önálló intézményi keretek között,

saját vezetőséggel folytatják. Céljaik megvalósításához magánerőket képesek mozgósítani Működésük során jelentősen támaszkodnak az önkéntes munkára. Ide tartoznak mind a hivatalosan bejegyzett, mind pedig az "informálisan", nem jogi személyként működő szervezetek, függetlenül attól, hogy önkénteseket vagy alkalmazottakat foglalkoztatnak. A nonprofit szervezetek bevételei különböző forrásból származhatnak. Ezek közül a legfontosabbak: az állami támogatások, magánadományok, és a saját tevékenységből származó ár- és díjbevételek. 19 A non-profit vállalkozások egyesületi, köztestületi, alapítványi, közalapítványi és közhasznú társaság formájában működhetnek. A non-profit szervezetekre vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyv közhasznú szervezetekre vonatkozó része, az egyesülésről szóló, valamint a társasági törvény tartalmazza. Egyesület Az egyesület olyan önkéntesen

létrehozott, önkormányzattal rendelkező jogi személyiségű szervezet, amely az alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tevékenységét. Köztestület A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező jogi személyiségű non-profit szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el, és amely a tagságához, illetve a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestületben egybekapcsolódik az állam és a társadalom, közjogi, ugyanakkor autonóm formát jelent. Alapítvány Magán- és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok által meghatározott, tartós és közérdekű célra elkülönített és önállósított vagyon, amelynek kezelését az alapítótól függetlenül működő szervezet, leggyakrabban a kuratórium látja el. Az alapítvány jogi személy, amely a

legtöbb országban nem folytathat elsődlegesen gazdasági tevékenységet. Az alapítványok természetüknél fogva hagyományosan a segítségnyújtás, a jótékonykodás, a szolidaritás intézményei, hiszen tevékenységük célja alapvetően a másoknak nyújtott szolgáltatás, támogatás vagy külső finanszírozás. Közalapítvány A közalapítvány az alapítványi forma azon speciális esete, amelyet az Országgyűlés, a kormány, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testülete közfeladat folyamatos ellátása céljából hoz létre. Közfeladatnak tekinthető az a tevékenység, amelynek ellátásáról jogszabály alapján az államnak vagy az önkormányzatnak kell gondoskodnia. A közalapítványok alkalmasak a közfinanszírozások társadalmasítására, a közpénzek nagyobb nyilvánosság előtti felhasználására. Közhasznú társaság A közhasznú társaság a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nyereség- és vagyonszerzési

cél nélkül rendszeresen végző jogi személy. Közhasznú tevékenységet folytat, vállalkozását ennek megvalósítása érdekében folytatja, az elért eredményt nem oszthatja fel, csak az alapító okiratban meghatározott célokra használhatja fel. A közhasznú társaság a szektor gazdasági, szolgáltató típusú tevékenységeihez kíván megfelelő szervezeti, működési keretet biztosítani. Az adózás szempontjából közhasznúnak minősített tevékenységeket évről évre a társasági adó törvény melléklete sorolja fel. Kérdések, feladatok: 1. Milyen szempontok alapján csoportosíthatók a vállalkozások? 20 2. Milyen jogi formák különböztethetők meg a vállalkozásoknál? 3. Milyen szempontok határozzák meg a vállalkozás jogi formájának kiválasztását? 4. A 3 melléklet alapján hasonlítsa össze a társadalmi szervezet, a köztestület, az alapítvány, a közalapítvány és a közhasznú társaság jellemzőit! 5. Milyen külső

és belső tényezők vannak hatással a vállalkozások működésére? 6. Készítsen egy listát arról, hogy milyen tevékenységeket végezhet egy oktatási vállalkozás! Egy vállalkozás kezdetei Egy vállalkozás elindításához elengedhetetlen, hogy a különböző jogi formák megismerése mellett átgondolunk még néhány kérdést. Például: − Van-e piacképes tudásom, termékem vagy szolgáltatásom? − Kik lehetnek a potenciális megrendelők? − Van-e igény a környezetemben az adott tevékenységre? − A számításba jöhető vevő, megrendelő fizetőképes-e? − Képes és hajlandó vagyok-e plusz erőfeszítésekre? − Egyedül vagy társakkal akarok-e együttműködni? − Képes vagyok-e ellátni a vállalkozással járó adminisztrációs munkát is? − Kik a konkurenciát jelentő versenytársak? A fenti kérdésekre adott válaszokkal körvonalazhatjuk a vállalkozás működési körét. A vállalkozóvá válás főbb lépései: 1.

Elhatározás 2. Helyzetértékelés elvégzése 3. Ötletek, lehetőségek értékelése 4. Üzleti terv készítése 5. A rendelkezésre álló és mozgósítható erőforrások felmérése 6. A lehetséges kereslet és a fejlődési, növekedési irányok vizsgálata 7. Döntés Üzleti terv A megvalósításra váró ötleteink és a felelősségteljes döntés közötti fontos mozzanat az üzleti terv készítése, melyet a vállalkozás egyik alapdokumentumának tekinthető. Az üzleti terv a vállalkozás rövid, de információkban gazdag leírása. Célja a vállalkozás biztos és reális alapokon való beindítása. Lehetővé teszi a vállalkozás életképességének megítélését piaci és pénzügyi elemzések elvégzésével. A vállalkozási üzleti tervnek formai és tartalmi szabályai vannak. Egy (leegyszerűsített) üzleti terv felépítése: I. Bevezető • A vállalkozás alapadatai (adószám, bankszámlaszám, levelezés, engedélyszám, telefon, fax, logo,

szlogen, reklámozás köre, módja, marketing alaptervek) • a tulajdonos adatai • a vállalkozás működési köre II. A vállalkozás leírása • a tevékenység, a szolgáltatás köre • a piaci behatárolás, a potenciális megrendelői kör, a célzott vásárlói kör bemutatása • a vállalkozás mérete, infrastruktúrája, személyzete, irodája 21 • a vállalkozó szakmai háttere, képzettsége, eddigi munkájának referenciái • a vállalkozás elhelyezkedése a megrendelői környezetben III. Szervezeti felépítés • a telephely, elérhetőség, segítő, vezető munkatársak • a döntési, tárgyalási kompetencia • a garanciális, minőségi feltételek és azok érvényesítése IV. Kockázatbecslés • a gyenge és erős pontok értékelése, elemzése • az alkalmazott árképzés fő szempontjai • meglevő és szükséges pénzforrások • az elhelyezkedési környezetben megtalálható konkurencia jellemzői (mérete, árak,

alkalmazottak, a szolgáltatás minősége, a vevők, megrendelők elégedettsége) • a tevékenységi, szolgáltatási kör bővítésének irányai V. A vállalkozás stratégiája • növekedés, terjeszkedés • piacbővítés • a likviditás megőrzése • az új ötletek, innovációs elképzelések integrálása • a vállalkozás jövőképe Kérdések, feladatok: 1. Milyen tevékenységeket kell végrehajtani egy vállalkozás alapítása és működtetése során? 2. Miért fontos az üzleti terv elkészítése egy vállalkozás megalapításához? 3. Látogasson el egy oktatási vállalkozáshoz és gyűjtsön információkat az alapítás körülményeiről, a végzett tevékenységekről és a működés sajátosságairól! Pedagógus-vállalkozások A pedagógusok körében létrehozható vállalkozások általában nem tőkeigényesek, kockázati mértékük kisebb, mint a termelés területén, valamint nem túl eszközigényesek. A pedagógusok előtt nyitva

álló vállalkozási tevékenységek közé tartozik az oktatás (pl. óraadó tanár, nyelvtanár, előadó, szakkörvezető); ide sorolhatók a kiadványokkal kapcsolatos tevékenységek (pl. szerkesztő, szakíró, lektor, korrektor, könyvkiadó); és egyéb szolgáltatások (pl. szoftverkészítő, programozó, gyógytornász, edző, gyermekfelügyelő, idegenvezető, tolmács, rendezvényszervező, szakértő stb.) A közoktatási törvény megteremtette azt a lehetőséget, hogy a szülők, a tanulók, a pedagógusok jogaik korlátozása nélkül, önállóságuk sérelme nélkül, saját igényeik szerint segítséget kapjanak az arra illetékes, szakmailag felkészült intézményektől, szakemberektől: a szaktanácsadóktól és a szakértőktől. E két tevékenységi forma is lehetőségként kínálkozik a vállalkozó pedagógusok számára. A szaktanácsadói tevékenység A szaktanácsadó szakmai szolgáltatást végez. Tevékenységében független az államtól és

a fenntartói jogosultságokkal rendelkező szervezetektől, az intézmények vezetésétől. A szaktanácsadó egy közoktatási intézmény főállású pedagógusa, munkáltatója a tanintézmény 22 vezetője. E főállása mellett – különböző mértékű órakedvezménnyel – végzi a szaktanácsadást. Főállású szaktanácsadó esetében a munkáltatója és megbízója a pedagógiai intézet igazgatója. A szaktanácsadót a megbízó körülhatárolt, meghatározott ideig szóló és a megbízásban megjelölt formában kért feladat elvégzésére bízza meg. A szaktanácsadó a szakmaiság képviselője, aki pedagógiai fejlesztő tevékenységet folytat, aki a tapasztalat és eredmények közvetítője. Tényfeltáró és elemző fejlesztő munkát végez, ezenkívül helybe viszi a továbbképzést. A szaktanácsadás belső pedagógiai szakmai karriert jelent. Szaktanácsadó az lehet, aki szerepel a szaktanácsadói névjegyzékben. A szaktanácsadói

névjegyzékbe való felvétel feltételei: büntetlen előélet, felsőfokú végzettség, legalább ötéves, a végzettségnek megfelelő területen szerzett gyakorlat, jelentkezés a közzétett pályázati felhívásra. A közoktatási törvény a szaktanácsadói megbízás feltételeként előírja a pedagógus szakvizsga meglétét. A szakvizsga hozzájárul az alapképzésben megszerzett ismeretek és jártasságok megújításához, elmélyítéséhez, kiegészítéséhez, a munkakörrel együtt járó feladatok ellátásához szükséges gyakorlat, képesség a munkakörre való alkalmasság fejlesztéséhez. Pedagógus szakvizsgát, vagy a szakvizsgával egyenértékű végzettséget tanúsító oklevelet felsőoktatási intézményben folytatott akkreditált továbbképzésben résztvevők kaphatnak. Szaktanácsadók képzését a pedagógiai intézetek évenként indított szaktanácsadói alapképző tanfolyam szervezésével segítik. A továbbképzést és önképzést

hivatottak szolgálni más, az oktatási piacon tevékenykedő szolgáltató szervezetek is. A pedagógiai szaktanácsadói munka széleskörű szakmai tájékozottságot és biztonságot igényel, ezért elengedhetetlenül fontos a rendszeres és sokoldalú, magas színvonalú továbbképzés, önképzés. A jogszabályban előírt követelményeknek való megfelelésen kívül a szaktanácsadóvá válásnak további feltételei vannak, például: − az elhatározás, a plusz feladatok vállalása, − a szakmai ismertség, − megfelelő referencia, − a feladathoz szükséges idő feláldozása, − szakmai kapcsolatok. − − − − − − − − A szaktanácsadók néhány jellemző feladata napjainkban: szakmai segítségadás a különböző intézménytípusok pedagógusainak és vezetőinek (szakvélemények készítése, innovációs és vezetői pályázatok szakmai segítése, segédletek, kiadványok ajánlása, konzultáció profil- és szerkezetváltás előtt),

módszertani tanácsadás, tantervfejlesztés, tankönyvírás, taneszközfejlesztés, tantárgygondozás, mentorálás, mérések, értékelések lebonyolítása, részvétel intézmények minőségfejlesztő tevékenységében, pedagógiai innovációs folyamat segítése, továbbképzés, átképzés segítése, tematikák előkészítése akkreditációra, közreműködés az iskola működését meghatározó dokumentumok (pl. pedagógiai program, helyi tanterv, házirend, szervezeti-működési szabályzat) elkészítésében, módosításában, értékelésében. 23 Szakértés, a közoktatási szakértő tevékenysége A tanácsadás tágabb értelmezésben olyan tevékenységet jelent, amelyben a tanácsadó szakmai vagy közcélú problémákra tanácsot, útmutatást, tájékoztatást ad, illetve valamilyen feladat megoldására megtanít. Szűkebb értelmezésben a hivatásszerűen végzett tanácsadás a szakértői tevékenység. A COMENIUS 2000 minőségfejlesztési

programban a programigazgatóság is tanácsadónak nevezi a minőségügyi szakértőket. A szakértői tevékenység nem más, mint külső ellenőrzési funkció megvalósítása valamely közoktatási intézmény belső folyamatairól. Szakértő az, aki szerepel az Országos szakértői névjegyzékben, mert megfelelt különböző – törvény által előírt – feltételeknek. A szakértő a nyilvántartásba vétel után jogi többlettel rendelkezik, mivel bizonyos törvény által előírt feladatokat csak ő végezhet el, illetve véleménye nélkül nem lehet döntést hozni. A szakértő tehát egyesíti a tanácsadói típusokat s ehhez jogi többlete van. − − − − − − Szakmai ellenőrzést indíthat: Országos, térségi, megyei, fővárosi szinten az oktatási miniszter, szakképzés tekintetében a szakképzésért felelős miniszter az országos oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése vagy a célkitűzések megvalósulásának megismerése,

továbbá az országos kisebbségi önkormányzat a közoktatás nemzeti, etnikai kisebbségi feladatainak végrehajtásának értékelése, Megyei, fővárosi szinten a fővárosi, megyei önkormányzat a megyei, fővárosi fejlesztési terv, és az oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése, megvalósulásának megismerése, Települési szinten a községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi, kerületi önkormányzat a helyi oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése, megvalósulásuk megismerése, a helyi kisebbségi önkormányzat a település nemzeti, etnikai kisebbségi óvodai neveléssel, iskolai neveléssel és oktatással összefüggő feladtatok végrehajtásának áttekintése, Intézményi szinten a fenntartó, a helyi oktatáspolitikai célkitűzések előkészítése, vagy a célkitűzések megvalósulásának megismerése, illetve az egyes intézményekben végzett nevelő és oktató munka színvonalának elékelése, A közoktatási

intézmény vezetője az intézményben végzett nevelő és oktatómunka, egyes alkalmazott munkája színvonalának külső szakértővel történő értékelése, A közoktatási intézmény alkalmazottja saját munkájának értékelése céljából. A szakmai ellenőrzés megkezdése előtt legalább hét nappal az ellenőrzés vezetőjének egyeztetnie kell a közoktatási intézmény vezetőjével és azzal, aki az ellenőrzést kezdeményezte, a szakmai ellenőrzés időtartamát, formáját, módszereit, az ellenőrzés időpontját, továbbá, hogy az érdekeltek milyen módon nyilváníthatnak véleményt az ellenőrzés megállapításáról. A szakmai ellenőrzés megállapításait megkapja az, akit az ellenőrzés érintett, továbbá az, akinek a kezdeményezésére az ellenőrzés indult, valamint (általában) a fenntartó. A szakértő, az ellenőrzés végzője nem rendelkezik intézkedési vagy döntési jogkörrel. Feladata feltárni az intézmény

működésében rejlő hibákat, azok okait és javaslatot készíteni a hiányosságok orvoslására, megszüntetésére. A szakértői tevékenység gyakorlására több területen is lehetőség adódik: − Mérésügyi szakértő: Az OKÉV (Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont) rendszeresen pályázatot hirdet a mérésügyi szakértői feladatok ellátására. A kiválasztott szakértők speciális képzésben, tréningen vesznek részt, ahol az ismeretek állandó 24 megújítása kötelező. A szakértők regionális, országos és nemzetközi mérési vizsgálatokban való részvételre kapnak megbízást. Feladatuk továbbá, hogy munkacsoportokban készítsenek feladatlap adatbankokat a pedagógusok számára. A képzéseket kizárólag akkreditált rendszerben, képzési akkreditációval és indítási engedéllyel rendelkező, közbeszerzési pályázaton kiválasztott felkészítő cégek szervezhetik. − Minőségügyi szakértő: a COMENIUS

2000 programigazgatóság pályázata alapján lehet a feladatra jelentkezni. A programiroda képzési cégek bevonásával felkészítő tréningeket és pszichológiai képességvizsgálatokat tart. Szigorú kiválasztási rendszer után történik döntés a névjegyzékbe való felvételről. A minőségügyi szakértői kiválasztás és képzés volt a magyar közoktatás történetében az első alkalom, hogy megtörtént a nyitás a mérésügyi piaci szféra felé. A minőségfejlesztésben vannak a piaci szférából a közoktatásba "bekerült" szakértők, és vannak pedagógusokból lett minőségügyi szakértők. − Akkreditációs szakértő: a pedagógus továbbképzés csak akkreditált tanfolyamok keretében folyhat. A minisztérium létrehozta a pedagógus akkreditációs bizottságot (PAB), majd a pedagógus akkreditációs tanácsot (PAT). A pedagógus akkreditációs tanács pályáztatta az akkreditációs szakértői tevékenységet, ahol a

kiválasztott szakértők felkészítő tanfolyamokon, tréningeken vettek részt. A különböző pedagógus továbbképzési tanfolyamok szervezőinek formanyomtatványon akkreditációs kérelmet kell beadni, melynek pontos kritériumrendszere van. A kérelmek beadása után a terület akkreditációs szakértő végzi el megadott szempontok alapján a belső koherencia vizsgálatot az akkreditációs bizottság által elfogadott pályázatokat az oktatási miniszter ellenőrzi és hirdeti ki. Az akkreditációs pályázatok után indítási kérelmeket lehet beadni az akkreditált tanfolyamokra. Fontos etikai kritérium, hogy az akkreditált szakértő összeférhetetlenségi nyilatkozatot is tesz arról, hogy amely tanfolyam anyagának elkészítésében részt vett, annak szakértésében nem vállal szerepet, illetve ahol mint munkavállaló érdekelt, ott nem végez szakértői tevékenységet. Kérdések, feladatok: 1. 2. 3. Sorolja fel a szaktanácsadás és a szakértés

közötti különbségeket! Ki vehet igénybe szaktanácsadót és szakértőt? Tanulmányozza az Országos szakértői névjegyzékbe kerülés törvényes feltételeit! 25 4. A minőség szolgálatában Lényeges, hogy egy vállalkozás eleget tegyen különböző minőségi követelményeknek. A minőségügyi szakirodalomban a minőség fogalmának sok definíciója ismert, amelyek azonban számos közös elemet is tartalmaznak. Valamennyi meghatározás hangsúlyozza, hogy a szolgáltatónak a minőséget – a partnerek tágan értelmezett igényei alapján, – önállóan, az adott szervezet saját működésére vonatkoztatva, – a szolgáltatás szervezésére és a szolgáltatást végzők elkötelezettségére értelmezve, – valamint a folyamatos újraértelmezés és javítás követelményét szem előtt tartva kell megfogalmazni. A meghatározások közül néhányat emelünk ki: Minőségnek nevezzük valamely termék vagy szolgáltatás olyan jellemzőinek

összességét, amelyek alkalmassá teszik azt a vevők kifejezett és rejtett igényeinek minél teljesebb kielégítésére. E meghatározás az oktatás világára értelmezve a következőképpen fordítható le: Minőségnek nevezzük azon jellemzőket, amelyek az oktatást alkalmassá teszik az iskolahasználók kifejezett és rejtett igényeinek minél teljesebb kielégítésére. Eszerint a minőség a célnak való megfelelés. A cél mindig egyedi, intézményhez kötött, ezért a minőségfogalom helyi jelleggel bír. A közoktatási intézmények minőségének meghatározásában nem csupán a pedagógusok érintettek, hanem a tanulók, a szülők, a további külső fogyasztók (más iskolák, munkaerőpiac), a fenntartó és a minőségi szabályozók (alaptanterv, vizsgakövetelmények) is. Egy másfajta megközelítés szerint a minőség a standard értékek és az igények találkozása. E felfogás három különböző interpretációja a következő: Hagyományos

standard definíció: a minőség meghatározása bizonyos abszolút normák szerint történik, az értékelés pedig e normák megfelelő alkalmazása a szervezetekben előforduló helyzetekre, függetlenül e szervezetek stratégiájától vagy funkciójuk különbözőségétől. Specifikus standard definíció: a minőség megítélése egy adott helyen, egy adott időben, egy adott program vagy folyamat számára kitűzött célok szempontjából történik. Piacszempontú definíció: a minőség definiálása a végső felhasználók közvetlen tapasztalatán alapuló „gyakorlati alkalmasság” megítéléséhez kapcsolódik. A minőségfogalom komplex értelmezésében három szempontot veszünk figyelembe: a minőség egyszerre szabvány, szerződés és a fogyasztói igényeknek való megfelelés. A szervezettől, illetve a helyzettől is függ, hogy a fogalom melyik vetülete kap nagyobb hangsúlyt. A jelenlegi iskolai gyakorlat többnyire a szabvánnyal azonosítja a

minőség fogalmát. – A minőség szabvány, mivel a helyi minőségértelmezések mindegyikének meg kell felelne bizonyos közoktatási standardoknak, szabványoknak. Például az iskolák felkészítése eleget kell, hogy tegyen az érettségi vizsga követelményeinek. Az oktatásban érvényesülnie kell a NAT minimális követelményeinek, illetve a kerettantervi szabályozásnak. A mindennapi munka meg kell, hogy feleljen a törvényi előírásoknak stb – A minőség szerződés is, mivel valamiféle írásos megállapodás képezi az alapját a „fogyasztók” és a „szolgáltató(k)” között. Ez lehet egyfajta küldetésnyilatkozat vagy minőségelkötelezettségi szerződés, amely közös megegyezéssel jön létre a felek közt. Az írásbeliség egyrészt kötelezi a feleket, másrészt rögzíti, mindig szem előtt tartja a feltételrendszert, azaz a folyamat figyelésére ösztönöz. A magyar iskolák tantestületei, 26 vezetői az 1998-ra elkészített

pedagógiai programjukban lényegében egy szerződési ajánlatot fogalmaznak meg. – A minőség mint a fogyasztói igényeknek való megfelelés az oktatás iránti társadalmi elvárások egyenes következménye. Ma már az oktatás egyfajta szolgáltatás, melynek a piaci versenyhelyzetben egyre növekvő, erősödő fogyasztói elvárásoknak kell megfelelnie. A fogyasztói igényeknek való folyamatos megfelelés követésére, és a felmerülő igények megelőzésére szolgál az elégedettségi vizsgálati rendszer. Kérdések, feladatok 1. 2. 3. 4. Melyik definíció fejezi ki Ön számára leginkább a minőséget? Hétköznapi értelemben a minőség fogalmának mely jelentései használatosak? Véleménye szerint mitől lehet hatékony és sikeres egy iskola, egy oktatási vállalkozás? Fogalmazza meg az 1. melléklet alapján, melyek az iskola pedagógiai minőségének mutatói! A minőségellenőrzéstől a minőségbiztosításig A minőségügyi szakirodalom

megkülönbözteti a minőségellenőrzés és a minőségértékelés, a minőségmegőrzés és a minőségfejlesztés, a minőségpolitika és a minőségirányítás, valamint a minőségbiztosítás fogalmát. A minőségellenőrzés a belső szabályozás eszköze. Célja a tanítási-tanulási folyamat közvetlen ellenőrzése. Különösen alkalmas a napi iskolai oktatómunka értékelésére és egyszeri tanulói megméretésre. A minőségellenőrzés helyzetképet ad az intézményről törvényességi, pénzügyi és szakmai vonatkozásban. A minőségértékelés a külső szabályozás eszköze. Egyszeri összképet rajzol a tanításitanulási folyamat egy adott állapotáról, külső viszonyítási pontokat is felhasználva Alapja az intézményi szintű döntés-előkészítésnek, a hatékonysági és az eredményességi vizsgálatoknak. Országos és helyi szinten jelenik meg Gyakran statisztikai összehasonlításokat és elemzéseket is készítenek belőle (lásd

pl. az IEA vizsgálatokat) Különösen alkalmas a tanulók teljesítményéről szóló pillanatnyi és középtávú adatfelvételre. Minőségmegőrzésen a minőség menedzselését értjük. A vezetői munka egészét átszövi a célmeghatározástól a stratégiai tervezésen, a tényleges iskolai munkán át az ellenőrzésértékelés, folyamatos visszajelző rendszer működésén keresztül az eredményekig. A minőségfejlesztés a minőségmegőrzés folyamatában a jobbító szándékú törekvés, az állandó megerősítő-korrigáló fázisok egymásutánja. Célja a minőség optimális szintjének elérése. Ezt a fogalmat általában pedagóguskörökben használják a minőségbiztosítás fogalmának kikerülésére, helyesbítésére. Minőségpolitikán egy szervezet felső vezetése által megfogalmazott és nyilvánosságra hozott, a minőséggel kapcsolatos általános irányelveket értjük. Minőségirányításnak a minőségpolitika megvalósításával

kapcsolatos vezetési tevékenységet nevezzük. A minőségbiztosítás az önszabályozás eszköze. Az érintettek által végzett folyamatos munka, amely az önértékelés és külső tanácsadás alapján feltárt problémákra munkacsoportokat (ún. „minőségi köröket”) szervez, és ezek megoldási javaslatait visszacsatlakoztatja a döntési folyamatokba. Megjelenhet országos, helyi és intézményi szinten egyaránt. Különösen alkalmas hosszú távú intézményi minőségpolitika 27 megvalósítására és közös értékrend kialakítására. A minőségbiztosítás a közoktatásban nem jelent mást, mint egy olyan rendszer létrehozását, fenntartását és működtetését, mely alkalmas a közoktatással szemben támasztott igények és elvárások teljesítésére. A közoktatási törvény 1999-es módosítása során a minőséggel kapcsolatos fogalmak magyarázata belekerült a törvény szövegébe. Eszerint a minőségbiztosítás „az a

tevékenység, amelynek során a közoktatási intézmény folyamatosan biztosítja a szakmai célkitűzések és az intézmény működésének egymáshoz való közelítését, a tanárok, a szülők, a pedagógusok, valamint a fenntartók, továbbá a munkaerőpiac igényeinek kielégítése céljából”. A közoktatási törvény 1999-es módosítása értelmében 2001. szeptember 1-ig kellett kidolgozni az iskolákban folyó nevelő-oktató munka ellenőrzési, mérési, értékelési, minőségbiztosítási rendszerét. A szaknyelv a minőségbiztosítás fogalmát két eltérő értelemben is használja: egyrészt úgy, ahogy ez a közoktatási törvényben is megjelenik, azaz intézményszintű szervezési és vezetési technikát értve alatta, másrészt általánosabb módon, azaz beleértve mindazon eszközöket és mechanizmusokat, melyekkel a közoktatás egészének az eredményes működését próbálják biztosítani. Ebben az értelemben a minőség

biztosításának fontos elemei közé sorolhatjuk például a tankönyvek és taneszközök szakmai értékelését vagy a vizsgarendszert. A minőségbiztosítás eszközei A minőségbiztosítást számos nemzetközi szabvány támogatja és egységesíti, melyek előírják bizonyos funkciók, belső előírások és dokumentumok meglétét. Ezeket a szabványokat az oktatásügyön kívül az üzleti világban és a közszolgálatban is alkalmazzák. Az ISO-szabvány Az ISO szabvány teljes neve: International Standards for Quality Managment (Minőségi Menedzsment Szabványa). E szabvány alkalmazása az 1990-es évek elején kezdődött hazai vállalatoknál a minőségügyi rendszerek kialakítására. Az ISO a terméket vagy szolgáltatást létrehozó folyamatokra vonatkozik, alkalmazásával egy szervezet bizonyítani tudja, hogy képes a termékekre és/vagy a szolgáltatásokra vonatkozó vevői igények kielégítésére. Az oktatás azonban nem ipari termelés, a

közoktatási intézmények munkája sajátosan különbözik a gyáripari folyamatoktól. A közoktatási intézmények esetében a vevő helyett célszerűbb az érdekelt felekről beszélni. Az ISO elsősorban a szolgáltatásra koncentrál, amelyet igénybe vesz a tanuló, szülő, amelyet finanszíroz a fenntartó. Úgy kívánja szabályozni ezeket a folyamatokat, hogy a szolgáltatást igénybevevők csoportja elégedett legyen. Mindezen túl az intézmény vezetésének szabályozni kell az alapvető szervezeti és felelősségi kérdéseket, a feladatok teljesítéséhez szükséges erőforrások meghatározásának és rendelkezésre bocsátásának rendszerét. Lényeges, hogy milyen mérőszámok alapján elemzik az intézményi teljesítményt, s hogy az elemzések következményeként milyen beavatkozásokkal érik el az intézményi teljesítmény folyamatos javulását. Az ISO alkalmazása áttekinthetővé teszi az intézményi folyamatokat és tevékenységeket,

valamint dokumentálja azokat. Ezért az intézményműködés ellenőrzésének kiváló módszere Szigorúan szabályoz és az ellenőriz, ezzel ösztönöz az állandó javításra. Az ISO szabványcsaládot általában a szakképzésben alkalmazzák. 28 Total Quality Management (TQM) A Total Quality Management (Teljeskörű Minőség Menedzsment) az egyik leghatékonyabban működő fejlesztési filozófia. A TQM az ISO típusú minőségbiztosítási rendszer továbbvitelének, kiterjesztéseként fogható fel, mivel nagyobb hangsúlyt fektet a minőségfejlesztésére és működésébe az érdekeltek teljes körét bevonja. A TQM olyan vezetési filozófia és vállalati gyakorlat, amely a szervezet céljainak érdekében a leghatékonyabb módon használja fel a szervezet rendelkezésére álló emberi és anyagi erőforrásokat. A TQM alapelvei szerint az iskola vezetőinek elsősorban a belső és külső fogyasztók (a tanulók, szülők stb.) igényeit kell

kielégíteni, határozott értékképviselet és erkölcsi felelősség érvényesítésével a szervezet minden területére kiterjedően, kiemelkedő minőségben kivitelezett (mérésekkel is követett) munkafolyamatban, a megelőzés (és nem az utókezelés) eszközeivel. A TQM-et 1992-től kezdték alkalmazni az oktatásban, s napjainkra a leginkább elterjedt minőségbiztosítási technológiává vált. Emberközelibb filozófia, mint a végletekig pontosított és ellenőrzött ISO típusú rendszer. Fontos, hogy az oktatásban működő TQM-et az állandó vevőorientáltság jellemezze. Ennek érdekében arra kell az iskolának figyelnie, hogy mindenki, aki a szolgáltatással kapcsolatba kerül, elégedett legyen. A TQM filozófiájának négy alapelve a következő: − Központban az eladók és a vevők: minden szervezetnek vannak külső és belső vásárlói − utóbbiak a szervezeten belüli emberekből állnak. A „minőség intézményeiben” minden eladó

egyben vásárlóvá is válik, ezért a velük való kapcsolattartás a középpontba kerül. Az iskolákban a vásárlók elsősorban a tanulók és családtagjaik. Kezdetben a szülők képviselik gyermekek érdekeit, de azután fokozatosan már a diákok lépnek elő elsődleges vásárlóvá, kezükbe véve saját oktatási intézményük „teljesítményének” megítélését (pl. a felsőoktatásban). A tanulók azonban nem csak vásárlóként, hanem a rendszer egyik legfontosabb „dolgozójaként” is megjelennek. A tanárok és az iskolavezetés általában eladóként szerepel, amennyiben intézményének szolgáltatását kínálja, illetve hozza létre oktatás-nevelés formájában. Emellett vevőként is jelen lehetnek a rendszerben, ha például saját gyermekükkel kapcsolatos iskolaválasztási döntéseik meghozatalakor. A fenntartók eladóként lépnek a rendszerbe, ugyanis legfőbb érdekük, hogy az iskolák minél hatékonyabban és költségtakarékosabban

feleljenek meg az iskolahasználói igényeknek. − Állandó elkötelezettség a folyamatos fejlődés iránt: a TQM filozófiáját követő szervezetekben minden individuumnak el kell köteleznie magát az önfejlesztés iránt, ezáltal a későbbiekben segíthet a többiek folyamatos fejlődésében is. A tanulás legfőbb célja a folyamatos önfejlesztés és ennek elérése érdekében a tanároknak éppúgy, mint a menedzsmentnek törekedniük kell az állandó önértékelésre, a hibák, a hiányosságok kiküszöbölésére. − Rendszer/folyamat szemlélet: miután a rendszerben minden egyén cselekedete hatással van mindenki másra, a szervezeti működési rendszer tagjának kell tekinteni minden belső és külső megrendelőt is. A TQM filozófiáját követő iskolák az egész életre kiterjedő tanulásra készítik fel a fiatalokat. Ezekben az iskolákban nem csak a tananyag elsajátítása a cél, hanem magának a tanulási folyamatnak a megismerése,

megszeretése és életformává válása is. Ennek segítségével a diákok ugyanis képesek lehetnek arra, hogy tanuljanak az iskolán kívül elkövetett hibáikból és ezáltal is teljesebbé tehessék saját személyiségüket. Az iskolák tehát nemcsak tanítanak, hanem megtanítanak minden általuk fontosnak tartott dolgot, többek között tanulni is. 29 − Erős és következetes teljeskörű minőségvezetés: a dolgozók önmagukban nem tudják megteremteni azokat a feltételeket, melyek mellett a minőségi folyamatok megvalósulhatnak. Ez a menedzsment munkája és az is az ő felelősségük, hogy az egész szervezetben bizalmi kapcsolatokat kiépítve meghonosítsák ezt az új filozófiát. A menedzsment megvalósítása nehezebb olyan társadalmi alrendszer esetében − például az iskolában−, melyben a vezetők ugyanolyan alapképzésben részesülnek, mint beosztottjaik és egészen az utóbbi évekig nem volt szükségük speciális

menedzsmenttechnikák és módszerek ismeretére, elsajátítására. Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Program Az 1999-ben módosított közoktatási törvény eredményeként kezdődhetett el a közoktatás minőségfejlesztési programjának kidolgozása. A Comenius 2000 programban óvodák, általános és középiskolák, szakképző intézmények, speciális iskolák és kollégiumok egyaránt részt vesznek. A cél az, hogy az intézmények mérjék fel, mennyire elégedettek a diákok, a szülők, a fenntartók vagy éppen a munkaerőpiac az intézmény oktatási, nevelési és egyéb szolgáltatásaival, mérjék partnereik igényeit, kívánalmait az iskolával, óvodával, kollégiummal szemben. Mindezek ismeretében az intézmények kijelölik a célokat, ezek elérését segítő intézkedési tervet készítenek, megállapítják, hol és miben szorul kiigazításra működésük. A munka végén önértékelést végeznek és új, a tapasztalatok

alapján korrigált programot alkotnak. A Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Program egyszerre kíván hatni a közoktatás mindhárom szintjén: az intézményi, a fenntartói és az oktatásirányítási szinteken. Megfogalmazza a stratégiai célokat, alapelveket ad és modelleket körvonalaz. Nem írja elő egyetlen szinten sem, hogy konkrétan mely minőségfejlesztési rendszer, módszer vagy eszköz alkalmazandó. Kellő szabadsági fokot enged tehát a fenntartóknak és az egyes intézményeknek, tiszteletben tartva azok szakmai autonómiáját. Emellett megadja a szabályozottság biztonságát, a folyamatos fejlesztés értékeit és az átláthatóság lehetőségét is. Célkitűzései: A „partnerközpontúság” kialakítása: a partnerekkel való folyamatos párbeszéd és egyeztetés fontosságának felismerése, beépítése az intézmények mindennapi munkájába. A folyamatszabályozás képességének kialakítása. – A tudatos

szervezetfejlesztés képességének kialakítása. – A folyamatos fejlesztési képesség kialakítása. – Az egymástól való tanulás lehetőségének kialakítása. – Alapelvei a folyamatos párbeszéd, a széleskörű konszenzuskeresés és az oktatásban érdekelt partnerek véleményére való nyitottság. A Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Program három-három egymásra épülő modellt tartalmaz intézményi és fenntartói szinten (ld. 2 melléklet) A modellek egymásra épülése megteremti a lehetőséget, hogy az intézmények és a fenntartó szervezetek fokozatosan haladjanak a minőségfejlesztési programjukkal. Kérdések, feladatok 1. Érdeklődjön pedagógus ismerőseitől, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a minőségbiztosítás területén! 2. Hasonlítsa össze az ISO és a TQM modelleket! 30 3. Jellemezze a 2 melléklet táblázata alapján a Comenius 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Program modelljeit az

intézményi és a fenntartói szinten! Általános információgyűjtő eljárások Az iskolamenedzsmentnek az intézményműködés folyamatának bármely fázisában pontos információkkal kell rendelkeznie a valós helyzetről. Az intézményről, a vállalkozásról, annak szereplőiről, jelenségeiről való információgyűjtésre szolgál a piackutatás, mely egyrészt az iránytű szerepét tölti be: utat mutat a legkedvezőbb vállalati magatartáshoz, cselekvéshez, másrészt olyan mérőműszer, amely jelzi a piac – a vállalat szempontjából fontos- valamennyi rezdülését. A piackutatást elsősorban módszerként értelmezzük, amelynek segítségével a piacról, annak szereplőiről, jelenségeiről információkat tudunk gyűjteni. Olyan módszertan, amely felhasználja a matematikát, statisztikát, pszichológiát, szociálpszichológiát, valamint a szociológiát mint segédtudományt a vizsgálatok és a közgazdasági elemzések során. A piackutatás

folyamata: 1. A probléma megfogalmazása, a kutatási cél meghatározása (Mit kell kideríteni?) 2. Az adatigény megfogalmazása (Mit tudunk meg másodlagos forrásokból? – Másodlagos adatoknak nevezzük a korábban, más céllal összegyűjtött információkat. Pl a telefonkönyvből – bár más célra készült – megtudhatjuk, hogy az adott körzetben hányan foglalkoznak a minket érintő tevékenységgel és hol van a telephelyük. Kutatásunkat azért kezdjük mindenképpen a másodlagos adatok felkutatásával, mert amit már más összegyűjtött, azt felesleges újra keresni. Éppen ezért a módszer előnye a nagyfokú olcsóság, hátránya, hogy például a vállalkozás neve alapján sok esetben nem tudjuk meg a tevékenységi körét.) 3. A felmérési módszer kiválasztása (Mit tudhatunk meg elsődleges forrásból? – Az elsődleges adatot saját magunk gyűjtjük össze meghatározott céllal.) 4. A felmérés eszközének megtervezése (Milyen legyen a

kérdőív?) 5. A válaszok feldolgozása, elemzése 6. Eredmény, jelentés A következő részben néhány olyan általános információgyűjtő eljárást ismertetünk, mely az oktatásügyben többféle céllal is alkalmazható. A SWOT-analízis A SWOT-analízis a nyitott intézményi önértékelés egyik lehetséges módszere. Olyan eljárás az intézmények tantestületei, valamint a különböző oktatási vállalkozások szereplői számára, amely segítségével csoportos munkában összegyűjthetik az intézmény, illetve a vállalkozás legfontosabb külső és belső jellemzőit, felmérhetik az erős és gyenge pontjait, és erre alapozva mérlegelhetik a további fejlesztési lehetőségeket és a felmerülő veszélyeket. Irányulhat az egész szervezetre, annak egyes folyamataira, egy-egy tantervi területre, a felső, illetve a középvezetésre, a tantestület egyes csoportjaira, az egyes pedagógusokra (önértékelési eljárásként), de bevonhatók a szülők,

tanulók, sőt a fenntartó is, illetve bármely, az intézménnyel kapcsolatban álló csoport, intézmény. A SWOT betűszó: a strength (erősség), weakness (gyengeség), opportunity (lehetőség) és threat (veszély) angol szavak kezdőbetűiből jött létre. Ez a négy szó: négy szempont, amely ahhoz ad segítséget, hogy mindazokat az információkat, véleményeket, amelyek az 31 intézményre, a benne dolgozók tevékenységére, munkájuk eredményességére stb. vonatkozóan rendelkezésünkre állnak, csoportosítani tudjuk. A SWOT-analízis e négy szempont alapján kutatja a vizsgálat tárgyát: Erősségek Gyengeségek Lehetőségek Veszélyek Az elemzésben részt vevők egy négy ablakra osztott táblázatot töltenek ki, amelyben az egyes ablakok az erősségek, a gyengeségek (belső elemzés), valamint a lehetőségek és a veszélyek (külső elemzés) felsorolását teszik lehetővé. A résztvevők által kitöltött táblázatok összesítése

után súlyozással kiválasztják az egyes mezőkben szereplő tényezők közül a legfontosabbakat. Ezt követően az egyes mezők közötti kapcsolatok feltárása következik Ennek során kiderül az, hogy az erősségek milyen további lehetőségek kiaknázását segítik, mely területeken teszik lehetővé a veszélyek elhárítását, illetve a gyengeségek közül melyek azok, amelyek akadályozzák az egyes lehetőségek kiaknázását, illetve a tényleges veszélyek elhárítását. A SWOT-analízist szokták GYELV-elemzésnek is nevezni. A GYELV mozaikszó, az gyengeségek, erősségek, lehetőségek és veszélyek kezdőbetűit tartalmazza. Portfolióelemzés A portfolióelemzés általánosabb elemzési, információgyűjtési és rendezési eszköz, mint a SWOT-analízis. Elsősorban belső, de külső környezeti vonatkozások feltárására is alkalmas Annak elemzésére szolgál, hogy az iskola kínálata mennyire van összhangban a fogyasztói elvárásokkal, az

oktatáspolitikai és társadalmi tendenciákkal, illetve iskola pedagógiai programjában „kínálatként” megfogalmazottakkal. Tájékoztatásul szolgálhat a helyi önkormányzatnak az iskola hatékonyságáról, gazdaságosságáról. Az elemzést elvégezheti az iskolavezetés, a középvezetés, a tantestület, de a szülői elégedettség, valamint az igények feltérképezésének eszközeként is szolgálhat. A portfoliómátrix szintén négy mezőből áll: Sugárzó csillagok Hulló csillagok Felkelő csillagok Halott csillagok Az egyes mezőkbe a témául választott intézményi folyamat, terület összetevői kerülnek. A „sugárzó csillagok” mezőbe az az „iskolai termék”, amely jelenleg a legkeresettebb a fogyasztók körében, az iskola rendszerében a legsikeresebb, és egyben a leggazdaságosabb is. Ha valamelyik „termék” keresettsége csökken, gazdaságossága mérséklődik, a „hulló csillagok” mezőbe kerülhet. Ami végképp

reménytelennek látszik, az a „halott csillagok” mezőbe lép. Itt érdemes mérlegelni, hogy kiiktatjuk-e a „kínálatból” vagy várunk egy kedvezőbb fordulatra, vállalva addig a gazdaságtalanságot, az alacsony szintű érdeklődést. A portfolióelemzést rendszeres időközönként elvégezve gyakran tapasztalható hogy a „halott csillag” „felkelő” pozícióba kerül, és esély lehet arra is, hogy „sugárzó csillag” válik belőle. 32 Halszálka diagram A halszálka diagram (Ishikawa-módszer) a problémák ok-okozati összefüggésének felderítésére szolgál. A problémát, melynek okait kutatjuk, egy stilizált hal fejébe írjuk A hal nagy szálkáira kerülnek azok a tényezők, melyek felelősek lehetnek a problémáért. A nagy szálkákon szereplő faktorok keresésénél érdemes megvizsgálnunk – a probléma emberi tényezőit, – a problémához kapcsolható szabályokat, eljárásokat, – a tárgyi feltételeket, eszközöket,

felszereléseket, – a körülményeket, melyek befolyásolják a probléma fennállását. Minden faktor tovább bontható az azt előidéző okokra és így tovább. Így elérhető, hogy a probléma analizálása teljes körű, jól átgondolt, csapatmunkára épülő, a legapróbb részletekre és gyökerekre visszavezető legyen. Klímavizsgálat A klíma szó a légkörrel, atmoszférával szinonim fogalomként a meteorológiából került a szervezetkutatásokba, és valamilyen környezeti tényezőt jelent. Nehezen megragadható fogalom, ezért a kutatók vizsgálati céljaiknak, egyéni elképzeléseiknek megfelelően ún. klímadimenziókat hívnak segítségül, hogy több oldalról megközelítve ragadhassák meg ezt a komplex hatásegyüttest. A tanulói igényeket, személyes továbbfejlődést előtérbe helyező klímaleírás képviselői szerint az iskola légkörével elsősorban a gyermek személyiségének kibontakoztatását kell segíteni. Ekkor például a

következő klímadimenziók különböztethetők meg: az önbizalom támogatása, reális önismeret kialakításának segítése, biztatás saját cél kialakítására, saját elhatározáson alapuló cselekvés, önkontroll biztosítása. További dimenziók lehetnek, melyek a tanuló egyéni szükségleteit támogatják, például az autonómia, az önrendelkezés, a döntési szabadság. Egy másik irányzat a csoportra koncentrál. Követői az emberi kapcsolatok, az interakciók, a kommunikáció oldaláról vizsgálják a klímát. A harmadik megközelítés szerint a középpontban a célok állnak. E felfogás szerint a jó iskolai klíma elsősorban a tanulási célok elérését könnyíti meg. Például a kognitív tanulás eredményesebbé tételéhez elvárják a klímától, hogy segítse elő a következő intellektuális tulajdonságok erősödését: emlékezeti teljesítmények, transzfer, interpretációk, alkalmazás, szintézis, értékelés, ellenőrzés. A

negyedik irányzat a pedagógust, a tanári viselkedést állítja középpontba. Klímadimenziók lehetnek: a tanárok „indirektsége”, a tanulói elképzelések akceptálása, tanári melegség. A fent felsorolt egysíkú megközelítéseknél gyakrabban találkozunk olyan klímaleírással, amely több oldalról próbálja megragadni a légkör lényegét, mely együtt veszi figyelembe a tanulókat, a csoportokat, célokat és a pedagógusokat. Kérdések, feladatok 1. Gondolja át, hogy milyen céllal alkalmazhatók az egyes információgyűjtő eljárások! 2. Gyűjtse össze a megismert információgyűjtő eljárások pozitívumait és negatívumait! 3. Képzelje el, hogy az egyik iskola igazgatója megkéri Önt, hogy segítsen neki iskolája minőségének megítélésében! Készítsen egy szempontsort, amit erre a célra használna! A szempontok alapján írja le, hogy milyen kérdéseket tenne fel az iskolavezetés tagjainak, a 33 pedagógusoknak, a tanulóknak és

a szülőknek, hogy meggyőződjön az Ön által készített szempontok teljesüléséről! 4. Válasszon ki egy információgyűjtő eljárást és annak segítségével elemezze egy iskola programját, szolgáltatásait (az intézmény pedagógiai programja, a pedagógusok, a tanulók és a szülők véleménye alapján)! 34 5. Innovációk az oktatásügyben Az innováció jelensége, fogalma először ipari-gazdasági színtéren bukkant fel. A pedagógiai innovációval szembeni kihívás is eredetileg innen származik. A szakirodalom meghatározása szerint az innováció folyamatos megújulás, kis lépésekben, egymással összhangban lévő fejlesztési akciók sorozata. A pedagógiai innováció tartalmába és terjedelmébe sorolható minden szándékos törekvés, mely gazdagító változást okoz a nevelés-oktatás rendszerében, a tanuló eredményeiben, jellemének gyarapodásában, a pedagógus hozzáértésében és magatartásában, az iskola működésében.

Az iskolai innováció a nevelési rendszer fejlesztését és a sajátos fejlődési lehetőségek feltárását, azokkal élni tudást fejez ki. Mérhető és tartós hatása van Az innovációk vonatkozhatnak célokra, szervezetekre és az irányításra, vezetésre, a különböző szerepekre és a közöttük levő viszonyokra, az oktatási és nevelési programokra, eljárásokra, eszközökre, módszerekre és az értékelésre. Az innováció legfontosabb összetevője az újdonság, azonban csak a megvalósított, a gyakorlatba bevezetett újdonság tekinthető innovációnak. Innováció lehet például egy új ötlet bevezetése, egy máshol már bevált ötlet adaptálása. Az innováció típusai: – A spontán innováció a hivatalos kezdeményezéseken kívül bukkan fel, az iskola pedagógusai kezdeményezik. Kifejező, vitató, vitatkozó szándék testesül meg benne, célja a lényeges változtatás. Minőségileg értékelik, ebben a résztvevők, a közvetlenül

érdekeltek elégedettsége a mértékadó. Még ha el is ismerik a spontán innováció tudományos értékét, gyakran mellőzött helyzetbe kerül. Így terjesztése nem nélkülözheti a „térítői buzgóságot”. A spontán innováció azzal kezdődik, hogy egy pedagóguscsoport elhatározza valamilyen újítás kimunkálását, ezt szűk körben, például saját iskolájában bevezeti. A folyamat közben a résztvevők elemzik és értékelik saját munkájuk eredményét. Ez a megítélés főképp minőségi jellegű, és elsősorban a közvetlenül érdekelt pedagógusok és tanulók elégedettségét tükrözi. Az újítás terjesztésének fő mozgatóereje a kezdeményezők elkötelezettsége. – Az ellenőrzött (értékelt) innovációt pedagóguscsoportok alkalmazzák, kutatók, egyetemi oktatók gondozzák, irányítják, kontrollálják. Az értékelésben a kutató a vállalt célokkal szembesíti a valóban bekövetkező változásokat. Ezekről az

innovációkról tudományos referensek nyilatkoznak jóváhagyóan. A spontán innovációval szemben e törekvései mérsékeltebbek. Az ellenőrzött (értékelt) innováció is az elképzelés megfogalmazásával kezdődik. Az elhatározás a politikaalkotó, a politikát befolyásoló centrumban születik, kisebb bizottság közreműködésével. A kipróbálás köre is kicsiny, általában néhány iskola néhány osztályában dolgozzák ki a modellt, miközben a szakértők a mennyiségi és a minőségi értékelést is elvégzik. A fejlesztés már nagyobb körben, mégis korlátozott számú intézményben történik. Az újítás hivatalos terjesztését is a közoktatás-politikai központ végzi, mely az alkalmazás szakaszában jelentős mozgásteret enged az iskoláknak a gyakorlati megvalósításban. Az innovatív oktatás megváltozott tanári magatartást igényel. Feltételezi, hogy a tanár készen áll arra, hogy – felismerje az embereknek az oktatással

kapcsolatos valódi igényeit, – részt vegyen az igényeknek megfelelő oktató programok és technikák kidolgozásában, – szakértelemmel kiválassza a megfelelő tanítási anyagokat és technikákat, – modern nevelési módszereket használjon a tanítási folyamat során, – számoljon a régió oktatási helyzetének jellegzetességeivel, – rendelkezzen megfelelő önkontrollal, 35 – legyen kreatív és rendelkezzen kellő rugalmassággal. Az innováció lépései az ötletgyűjtés, az ötletek kiértékelése, tervezés, bevezetés, értékelés és továbbvitel. A folyamat főbb jellemzői a részvétel önkéntessége, a probléma tudatosulása és elemzése. Magyarországon az 1970-es évek végétől jelentek meg jelentős iskolai innovációk, például a Zsolnai József (és munkatársai) által kidolgozott nyelvi-irodalmi-kommunikációs program, a Szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban végzett kísérlet, Gáspár László Szentlőrinci Kísérleti

Iskolája és a Pécsi Nevelési Központ iskolamodell-kísérletei. Ezek a programok nyilvánosak és tanulmányozhatók voltak. Az 1985-ös közoktatási törvény garantálta az iskolák szakmai autonómiáját, a decentralizáció, az újító szándékokat méltányoló oktatáspolitika, az anyagi nehézségeket enyhítő központi anyagi támogatás hatására az iskolán belüli innovációs készséggel rendelkező vezetők, pedagógusok több száz iskolán belüli innovációba kezdtek. Az 1990-es évek elején anyagi korlátok miatt átmenetileg csökkent az intézmények innovációs késztetése. A NAT életbelépése, az új pedagógiai programok, helyi tantervek megalkotása növelte az oktatási intézmények innovációra való hajlandóságát. Kérdések, feladatok 1. Gyűjtsön szempontokat, amelyek miatt felmerülhet az innováció szükségessége egy iskolában! 2. Milyen újításokat vezetne be egykori iskolájában? 3. Véleménye szerint milyen segítő és

hátráltató tényezők befolyásolhatják a pedagógiai innovációk sikerességét? 4. Szakirodalom alapján tanulmányozza a ’70-es évektől megjelent jelentős iskolai innovációkat! 5. Térképezze fel, hogy milyen pedagógiai innovációk működnek lakóhelyén, illetve annak környékén (közeli nagyvárosban, megyeszékhelyen)! Szervezetfejlesztés A szervezetfejlesztés olyan fejlesztési és változtatási folyamat, mely a szervezeteket és a bennük tevékenykedő embereket érinti, hosszabb távú és a teljes szervezetet felöleli. A szervezetfejlesztés tervszerű, a szervezet egészére kiterjedő, felülről szervezett törekvés, mely célja a szervezet hatékonyságának és életképességének növelése, a munka minőségének javítása. A szervezetfejlesztés egyrészt a szervezet strukturális-formális jellemzőinek megváltoztatására, másrészt a tagok befolyásolására irányuló tevékenység, mely az ismeretek, a beállítódások

megváltoztatására helyezi a hangsúlyt, azaz a szervezeti kultúrára koncentrál. Ez a folyamat valamennyi érintett közvetlen részvételén és gyakorlati tapasztalatokra épülő tanulásán alapul. A szervezetfejlesztés lehetséges céljai: – megváltoztatni a szervezet tagjainak magatartását, – hatékonyabbá tenni a csoportok működését, – javítani a konfliktusok kezelését, – emelni a kommunikáció minőségét, – kultúraváltást támogatni. 36 A szervezet belső viszonyainak és kultúrájának fejlesztésére, gyenge pontjainak kiküszöbölésére, valamint az erősségek további fejlesztésére és ezúttal a szervezet együttműködés hatékonyságának növelésére irányul. Kérdések, feladatok 1. Hogyan alkalmazhatók a szervezetfejlesztés során az előző fejezetben ismertetett információgyűjtő eljárások? 2. Milyen vezetői és tantestületi magatartás szükséges a szervezetfejlesztés megvalósításához? 37 Irodalom

Balázs Éva (szerk.): Oktatatásmenedzsment OKKER Kiadó, Budapest, 1998 Baráth Tibor-Bábosik István-Botka Lajosné-M. Nádasi Mária: Oktatás-nevelés-fejlesztés OKKER Kiadó, Budapest Benedek István: A pedagógus mint vállalkozó. In: Tanári Létkérdések RAABE Kiadó, Budapest, 1996. N 61 Benedek István: Az intézményvezetés négy tétele. OKKER Kiadó, Budapest, 1999 Benedek István: Szakmai fejlesztés. Budapest, 2003 Boncz János-Emri Istvánné-Kuti Éva-Mészáros Géza-Sebestény István: Nonprofit szervezetek Magyarországon, 1997. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1999 Daubner Katalin-Horváth Sándor-Petró Katalin: Kultúra-gazdaságtani tanulmányok. AULA, Budapest, 2000. Fend, Helmut: "Gute Schulen – schlechte Schulen". In: Die Deutsche Schule, HirschgrabenVerlag, Frankfurt am Mein, 1986/3 275-293 Gáspár László: Innovációs folyamatok menedzselése az iskolában. OKKER Oktatási Iroda, Budapest, 1996. Harsányi László-Kuti Éva: A

non-profit szektor törvényi szabályozásának irányai. Acta Humana, 1995/21. 61-75 Horváth Attila: Minőségbiztosítási technikák óvodában és iskolában. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999. Jelentés a magyar közoktatásról, 2003. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2003 Kotschy Beáta (szerk.): A minőség iskolái SCHOOL BT, Nyíregyháza, 1997 Kovács Sándor: Az iskolai innováció intézményesítése. Magyar Pedagógia, 1992/4 309-319 Kovács Sándor: Innováció az iskolában. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988 Liposits Zsoltné-Pencz Lajos-Botka Lajosné-Bognár Anikó-Csapó Judit: Minőség és marketing az iskolában. OKKER Kiadó, Budapest Loránd Ferenc: A kísérlet és az innováció szerepe a pluralista oktatásügyben. Új Pedagógiai Szemle, 1991/7-8. 9-19 Pavluska Valéria: A nonprofit szektor. Janus Pannonius Tudományegyetem, Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet, Pécs, 1999. Pedagógia Lexikon. Keraban Könyvkiadó,

Budapest, 1997 Salamon, Lester M.-Anheier, Helmut K: Szektor születik II- Összefoglaló egy nemzetközi nonprofit kutatás második szakaszáról. Civitalis Egyesület, Budapest, 1999 Salamon, Lester M.-Anheier, Helmut K: Szektor születik A nonprofit szektor nemzetközi összehasonlításban. Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1995 Schreckenberg, Wilhelm: „Guter” Unterricht–„Schlechter” Unterricht. Pädagogischer Verlag Schwamm-Bagel GmbH, Düsseldorf, 1980. Setényi János: A minőség kora. RAABE Kiadó, Budapest, 1999 Setényi János: Hatékonyság és minőség: a kilencvenes évek iskolája. AME, Budapest, 1997 Szabó József: Vállalkozási és menedzsment ismeretek mozgóképterjesztési menedzsereknek. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1997. Tanári Létkérdések. RAABE Kiadó, Budapest, 2000 Tóth Tiborné: Minőségmenedzsment az iskolában. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000 Tóth Tiborné-Tóth Andrea: Értékelés és minőség a közoktatásban.

Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999. Tölgyesi József: Pedagógiai innováció és iskolai gyakorlat. Megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém, 1991. 38 1. melléklet Az iskola pedagógiai minőségének mutatóit a következő kritériumok alapján határozhatók meg: Elégedettség T A N Á R T A N U L Ó S Z Ü L Ő – Globálisan – Az élettel való elégedettség – A munkával való elégedettség – Jó közérzet az iskolában – Anyagi támogatás Problémaérzékenység – Konszenzuskonfliktus – Pedagógiai lehetőségek – Problémás gyerekek – Leterheltség – Tantárgyi követelmények – Szociális kapcsolatok Elégedettség Elvárások – Jó közérzet az iskolában – Teljesítmény – Diszciplína – Önállóság Kollegiális kapcsolatok – Integráció – Kooperáció – Státuszbeli különbségek – Értekezlet lezajlása Az interakció formái – Büntetés – Közreműködés – A teljesítménybeli követelések

figyelemmel kísérése – A diszciplináris követelések figyelemmel kísérése – Az önállóságra törekvés figyelemmel kísérése – Az ismeretszerzésre törekvés figyelemmel kísérése – Elégedettség az iskolával 39 Iskolai vezetés – Beleszólási jog – Szociális kapcsolatok – Törekvés a változtatásra – Teljesítménycentrikusság Tanár-diák kapcsolat – Teljesítménybeli elvárások – Diszciplináris elvárások – Követelményorientáltság – Gyermekközpontúság – Felelősség – Egyenjogúság A "lelki stabilitás" mutatói – Félelem – Önismeret – Önmaga elfogadása – Szomatikus terhelés – A kontroll elvesztése Nevelésfilozófiai beállítottság – Konzervativizmus – Liberalizmus Az "eltérő" viselkedés mutatói – Bizalom – Agresszió a – Szerződés tanárokkal, – Anonimitás diákokkal és a tárgyakkal szemben – Tantárgyi problémák – Regresszió – Megtagadás − Az

iskola követelmény-centrikusságának értékelése A kapcsolatok dimenziói 2. melléklet A minőségfejlesztés terjesztése: • A teljes körű minőségirányítási rendszerrel rendelkező óvoda, iskola, kollégium képes bázisintézményként segíteni más intézmények minőségfejlesztési tevékenységét • A teljes körű minőségirányítási rendszerrel rendelkező intézmény egyes munkatársai vagy munkatársi csoportjai − szigorú előminősítés és képzés után − képesek tanácsadói vagy konzulensi tevékenység végzésére Teljes körű minőségirányítás és együttműködés: • Fenntartói minőségirányítási modell működtetése • A fenntartó, az intézmények, valamint az oktatásban érdekelt további partnerek együttműködésének támogatása és koordinációja • A szervezeti kultúra építése Ösztönző környezet kialakítása: • Minőségelvű finanszírozás • Szervezeti kultúra fejlesztése • A

fenntartók közötti együttműködés fejlesztése 40 I. fenntartói modell Fenntartói szint Párbeszéd és konszenzusteremtés: • A helyi igényfelmérésen és a partnerekkel történő párbeszéden alapuló konszenzusteremtés • A konszenzuson alapuló oktatástervezés kialakítása II. fenntartói modell Intézményi szint Partnerközpontú működés: (ráhangolódás a minőségirányításra) • Önértékelés, helyzetfelmérés • Az érdekelt felek (partnerek azonosítása) • Igényfelmérés • Célmeghatározás (fontossági sorrend) • Intézkedési terv (kötetlen kivitelezés) Teljes körű minőségirányítás alkalmazása: • A folyamatok szabályozása • A szervezeti kultúra fejlesztése • A folyamatos fejlesztés képességének kialakítása III. fenntartói modell III. intézményi modell II. intézményi modell I. intézményi modell A COMENIUS 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési program modelljei intézményi és fenntartói

szinten: 3. melléklet A közhasznú szervezetekről szóló törvény hatálya alá tartozó szervezetek jogi szabályozásának legfontosabb elemei, 1999. Alapítás Társadalmi szervezet Önkéntes Köztestület Törvény rendeli el Alapítvány Közalapítvány Közhasznú társaság Önkéntes Önkéntes, Jogszabállyal; kivételesen az kezdeményezheti Országgyűlés (párt feloszlása, feloszlatása után) Országgyűlés, Magán- és jogi Magán- és jogi kormány helyi személyek, jogi személyek, jogi személyiséggel önkormányzat személyiséggel nem rendelkező képviselő nem rendelkező gazdasági társaság testülete gazdasági társaság Magán- és jogi Törvény személyek, ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei Belépés Kötelező tagság Csatlakozás Csatlakozás Társasági jog Csatlakozás önkéntes, vagy önkéntes önkéntes, önkéntes, szerint lehetősége befogadás belépés elfogadás alapító elfogadás alapító

alapszabály okirat szerint okirat szerint szerint Alapszabályban Tartós közérdekű Jogszabály Az alapító A társadalom Cél meghatározott, cél alapján az állam törvény előírása közös csak az szerint vagy az szükségleteinek egyesülési jog önkormányzat kielégítése korlátai által ellátandó érvényesek feladat (közfel.) Elsődleges cél Az alapító Elsődleges cél Elsődleges cél Elsődleges Gazdasági nem lehet, csak törvény előírása nem lehet, csak nem lehet, csak tevékenységként tevékenység kiegészítő szerint kiegészítő kiegészítő is folytatható lehetősége jelleggel jelleggel jellege. Tagság döntése Törvény alapján A társasági jog Alapítói cél Az alapító Megszűnés, alapján: szerint, de csak megvalósul, idő döntése szerint megszüntetés feloszlás, eltelik, feltétel közhasznú egyesülés, bekövetkezik, társasággá szétválás; bírósági alakulhat át bírósági megszüntetés, megszüntetéssel,

megszűnés a megszűnés megállapításával, megállapításával egyesítés útján Alapszabályban Alapítói törvény Alapító okirat Jogutód nélküli Az alapító Vagyon sorsa rendelkezése szerint döntése szerint megszűnés esetén megszűnés után meghatározott módon, ennek szerint, ennek a törzsbetét hiányában hiányában visszaszáll a bírósági közérdekű célra tagokra, az döntéssel hasonló efölötti rész célú alapítványra közérdekű célra Székhely szerint Székhely szerint Székhely szerint Székhely szerint Cégbírósági Jogi illetékes megyei illetékes megyei illetékes megyei illetékes megyei bejegyzés személyesség vagy fővárosi vagy fővárosi vagy fővárosi vagy fővárosi megszerzése bírósági bírósági bírósági bírósági bejegyzés bejegyzés bejegyzés bejegyzés és hivatalos lapban közzététel Ügyészség Az alapító Ügyészség Ügyészség, Cégbíróság Törvényességi törvényben Állami felügyelet

meghatározott Számvevőszék hatóság Alapítók 41