Jogi ismeretek | Felsőoktatás » Társadalombiztosítási jog

1. A szociális ellátási rendszerek és a társadalombiztosítás A társadalombiztosítás rendszere a szociális ellátási rendszer egyik alapvető alrendszere. A szociális ellátási rendszerek olyan társadalmi intézmények, melyek rendeltetése anyagi javak összegyűjtésével pénzalapok kialakítása azzal a céllal, hogy e pénzalapokból támogatást nyújtsanak azoknak, akik különböző reprodukciós zavarral küzdenek vagy a társadalom által elismert többlet terhet vállalnak. Az ember egyéni életpályáján, az emberi létfenntartás folyamatában adódnak olyan szakaszok, olyan események, amelyek nyomán az ember célszerű termelő tevékenységével, a mindennapi munkájával nem képes előállítani az életfenntartáshoz szükséges javakat, azaz megtörik a reprodukció folyamata. E jelenségeket összefoglalóan reprodukciós zavaroknak nevezzük. A reprodukció időszakában az embernek forrásokat kell találnia, biztosítania kell a

létfenntartásának folyamatosságát. Ezek az események lehetnek exogén, azaz külsődleges (környezeti) hatások vagy endogén jelenségek, mint az emberi szervezet rendellenes működése, vagy akár a normális fiziológiai folyamatok mint pl. az öregedés A reprodukciós zavar esetére szóló forrásbiztosítási formák legegyszerűbbike az egyéni tartalékképzés, tehát az egyén a saját maga által megtermelt javak egy részét „félreteszi”. Az egyéni tartalékképzés hátrányai, hogy arra nem minden ember képes.(pl jövedelmi viszonyainál fogva) Bizonytalan az egyéni tartalékképzés azért is, mert az inflációs folyamatok a pénzbeni tartalékokat leértékelhetik. Az egyéni tartalékképzés bizonytalanságai szükségszerűen alakították ki a reprodukciós zavarok leküzdésének közösségi integrációs rendszereit, kollektív formáit. Ezeknek jellemzője, hogy a közösség tagjainak létfenntartását mások javainak a felhasználása is

biztosítja, így megoszthatók a kockázatok. A kockázat közösségi megosztása integrálódhat: - formális - informális - mikro - és makro struktúrákban A formális mikrostrutúrális avagy formális kisközösségi szintek legjellemzőbbike a család de ilyenek a munkavégző közösségek, vagy a települési kisközösségek is. A tágabb értelemben vett család a jogrend által hagyományosan védett társadalmi érték. A Családjogi Törvény szabályozza a rokonok eltartásának jogi kötelezettségeit. (a hatályos hazai jogban rokonai részéről tartásra csak a magát eltartani nem tudó jogosult, akinek nincs arra kötelező házastársa. A tartási kötelezettség kiterjed az öreg koránál fogva, tehetetlen vagy gondozásra szoruló rokonnal kapcsolatos gondozás költségeire.) A kötelezett szolgáltathat a saját háztartásában természetben, avagy pénzben is. A család jog ezen intézményei organikusan illeszkednek a szociális és a

társadalombiztosítási jog szabályaihoz. A reprodukciós zavarok leküzdésében segítséget vállaló munkavégző közösségek alkották a társadalombiztosítás középkori előképeit. A termelés nagyüzeművé válása óriási munkavégző közösségeket koncentrált A XIX. század második felétől egyes helyeken olyan nagy méretű közösségeket hozott létre, melyek már átmenetet képeztek a makrostruktúrák világába.Ezen óriási méretű munkavégző közösségek szoros kölcsönhatásban állatak a társadalommal. A reprodukciós zavarok makrostruktúrális megoldásait informálisan a különböző egyházak, egyéb karitatív szervezetek gyakorolják, míg a formális megoldások az államhoz kötődnek. Az reprodukciós zavarok állami megoldása a JOGSZABÁLYALKOTÁS. A közös kockázatviselés technikáját a gazdaságtudomány REDISZTRIBUCIÓNAK nevezi. A redisztribució lényege: - a különböző szinteken megvalósuló elvonás, majd az

aggregáció eredményeképpen felhalmozott gazdasági javaknak egy másik elven való újraelosztása. A redisztribució megvalósulhat időben ( intertemporális redisztribució) illetve személyek között (interperszonális redisztribució). Az elsőt távlati tartalékképzési formának, míg a másikat a segélyezési formák típusának egyszerűsíthetnénk. Az intertemporális redisztribució ideális esetében a kockázatot „önmagával osztja meg az ember, időbeni terítéssel. Másképpen: a kockázat esetére szóló egyéni takarékoskodás elméletéről van itt szó. Jellemzője az ekvivalencia érvényesülése, azaz a be és a kifizetések mértékének azonossága. 1 Az ekvivalencia elve különböző mértékben érvényesül az interperszonális redisztribució során. Jellemzője pl a horizontális redisztribució szintjén, amikor a kedvezményezett a befizetésével illetve hozzájárulásával arányosan kapja az ellátását. Mivel a

társadalombiztosítási járulékok általában jövedelemarányosak, és azokat nem a várható kockázatok arányában állapítják meg, kevésbé érvényesül az ekvivalencia az eltérő helyzetű és kockázatú csoportok közötti redisztribució során. Egyenesen hat a vertikális redisztribució gyakorlata, melyek során a nagyobb összegű befizetést teljesítő nagyobb jövedelműektől az alacsonyabb jövedelműek felé történik a jövedelmek átcsoportosítása. A redisztribució mindkét típusa igyekszik a társadalmi igazságosság valamely formájának megfelelni. A közös kockázatviselés jellegzetes intézménye a jogtörténetben az önkéntes magánbiztosítás. A biztosító meghatározott jövőbeni események (kockázatok) bekövetkezése esetén az egyén, a biztosított számára maghatározott vagyoni szolgáltatást teljesít, melynek ellenértékeként a biztosított díjat fizeti. Az önkéntes biztosítás sajátosan kialakított keveréke az

interperszonális és az intertemporális redisztribuciónak, ahol a biztosító valószínüségi számításokkal üzleti haszon elérésére törekszik. Az önkéntes magánbiztosítás tipikus kockázatai: - vagyoni kár, - a halál, - a betegség, - meghatározott életkor elérése, - baleset stb. Az Önkéntes magánbiztosítás intézménynek leglényegesebb elemei: • az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett egyének közössége, • általában önkéntes közösség (veszélyközösség) • célja az egyént fenyegető kockázat megosztása, • e célt anyagi javak összegyűjtésével és előre meghatározott módon való felosztásával (kárfelosztás) valósítja meg, és • előre meghatározott kockázatokra terjed ki. Az állam történetének, illetve fejlődésének már meglehetősen korai szakaszában igyekszik kivenni részét az egyént fenyegető kockázatok, reprodukciós zavarok leküzdéséből. Jeéentős szerepet játszottak ebből a

szempontból (Magyarországon is) a települések, helyhatóságok,.stb A szociális ellátási rendszerek fejlődésében a XIX. század második felében következett be áttörés Ebben az időszakban vált rendkívül intenzívvé az állam beavatkozása ebbe a szférába, aminek eredményeképpen napjainkra, az egész népességet felölelő szociális rendszerek jöttek létre. SZOCIÁLIS ELLÁTÁSI RENDSZER –nek nevezzük legtágabb értelemben minden olyan társadalmi viszonyt, illetve intézményt, amelynek rendeltetése az emberek által létrehozott anyagi javak egy részének összegyűjtésével pénzalapok kialakítása azzal a céllal, hogy e pénzalapokból támogatást nyújtsanak azoknak, akik reprodukciós zavarral küzdenek vagy (a szociális ellátási rendszerek fejlődésének későbbi időszakában) a társadalom által elismert többletterhet vállalnak. Az állam által kialakított illetve fenntartott szociális ellátási rendszerek történeti

alaptípusai: - a biztosítási - és a segélyezési típusú ellátási rendszerek. Az alább külön-külön jellemzett rendszerek általában nem tiszta formájukban léteznek, ezért a modern szociális ellátási rendszerek VEGYES TÍPUSÚAK, amelyekben egyaránt találunk mind biztosítási, mind segélyezési elvű ellátásokat. 2 2. A segélyezési típusú szociális ellátási rendszer és összevetése a biztosítási típusúval A segélyezésű típusú ellátási rendszer: Nem képez elkülönült pénzalapokat, jellemzően bármilyen reprodukciós zavarra koncentrál, így azok körét nem is határozza meg előre. Rendszerint a szükséghez igazodó mértékű ellátást nyújt, a jogszabályban gyakran csak azt a „nemzeti” minimum szintet rögzíti, amely lehetővé teszi az egyéneknek életvitelük jelentősebb törés nélküli folytatását. A segélyezési típusú modellek alapgondolata: • az, hogy bárkivel (azaz nemcsak munkavégző személlyel)

megtörténhet, hogy megélhetési zavarba kerül, elveszíti a létfenntartáshoz szükséges forrásait, ezért a szociális ellátási rendszernek magára a zavarra kell koncentrálnia, függetlenül attól, hogy azt milyen ok váltotta ki. A segélyezési típusú szociális ellátási rendszer tehát arra hivatott, hogy bármely polgárnak, aki saját forrásaiból nem tudja a megélhetéshez szükséges javakat előteremteni (munkaképtelen, nincsenek vagyioni jogai, nincs eltartásra kötelezhető családtag, stb) megfelelő ellátást nyújtson. A ellátások forrása tipikusan az állami költségvetés. A rendszer jellegzetességei: • az univerzalitás, azaz, hogy a védett személyek köre nincs előre körülhatárolva, kiterjed az egész népességre, azaz mindenkire, aki bármilyen okból reprodukciós zavarba kerül (kiesik a jövedelme) • a rendszer alapvető elve a szubszidiaritás, azaz csak olyanoknak nyújt ellátást, akik saját maguk nem rendelkeznek a

megélhetéshez szükséges forrásokkal. • A segélyezés rendszerek individualizálnak, azaz mindig egyedileg vizsgálják az egyén tényleges rászorultságát az ellátásra, és a segély mértékét ahhoz igazítják, hogy az egyén milyen forrásokkal rendelkezik. • Az ellátások pénzügyi alapját a polgárok által megfizetett adók képezik. Ennélfogva lehetséges az, hogy olyan személyek részesülnek ellátásban (segélyben), akik a pénzügyi alapok fenntartásában nem vesznek részt, azokhoz jövedelmeik egy részének központosításával nem járulnak hozzá. A segélyezési és a biztosítási típusú ellátási rendszerek összehasonlítása Alapvető különbségek: • Eltérő a védett személyek definiálása, a biztosítási modellben előre meghatározott a segélyezésiben nem. • A biztosítási típusú rendszer előre meghatározza a szükséghelyzeteket, amelyeknek a bekövetkezése esetén ellátást nyújt, és nem vizsgálja, hogy ebben a

szituációban az érintett valóban rászorult- e az ellátásra, azaz védelmezi a szükséghelyzetet. A segélyezési rendszer egyedileg vizsgálja meg, hogy valóban fennáll-e a szükséghelyzet • Az ellátás mértéke a biztosítási rendszerben a korábbi jövedelemhez igazodik, a segélyezési rendszerben mindenkor egy előre meghatározott, minimumszintre egészítik ki az egyén önhibáján kívüli bármely okból lecsökkent jövedelmét. • A biztosítási típusú ellátásokat elkülönült pénzalapokból nyújtják, a segélyeket az állami költségvetésből. • A biztosítási alapú rendszerek jogi szabályozási szemlélete az ellátások alanyi jogon való biztosítása, míg a segélyezési rendszerben a közigazgatás mérlegelési jogköre az uralkodó, a rászorulónak anyagi és alaki jogi értelemben is hibátlan eljárásra van joga. Mindkét rendszernek vannak előnyös és hátrányos vonásai. Biztosítási típusú Ex lege biztosítási

kötelezettség Előre meghatározott, pontosan körülírt Segélyezési típusú Általános jellemzője Állampolgári jogviszonyon alapszik Bármely reprodukciós zavar esetére segítséget ígér 3 káreseményekkel operál (univerzalitás) A kedvezményezetti kör szerint Célcsoportja a legsérülékenyebb réteg, a magukat Célcsoportját közjogi (állampolgárság) vagy munkájukkal eltartók előre meghatározott csoportjai közigazgatási jogi kapcsolat (illetékesség) determinálja Az ellátás Formája tipikusan pénzbeli Formája tipikusan természetbeli Mértéke a járulékfizetéshez igazodik Mértéke a rászorultsághoz igazodik Hozzájárulás arányos Szubszidiárius Fedezetéülszolgál Elkülönült alapokba (járulék)fizetés Központi költségvetés (adó) Feladatait Külön bürokratikus szervezet végzi Helyi önkormányzatok valósítják meg Eljárása folyamán Uniformizált Egyéniesít Nem vizsgálják a rászorultságot Mérlegelési

lehetőség érvényesül A természetbeni ellátások esetén a társadalombiztosítás nem nyújtja, hanem finanszírozza azokat. 3. (TK+Beveridge) A biztosítási típusú és az ún „vegyes típusú szociális ellátási rendszer A biztosítási típusú szociális ellátási rendszer jellemzően a munkát végző személyektől vonja el az általuk előállított javak, jövedelmek egy részét. Ez az ellátási rendszer az elvont jövedelmekből elkülönült pénzalapokat képez, és az előre meghatározott körű reprodukciós zavarok időszakában jogszabályban rögzített mértékű ellátást nyújt, amely lehetővé teszi az egyéneknek életvitelük jelentősebb törés nélküli folytatását. 4 Ez a modell Németországban Bismarck kancellársága idején, az ő aktív személyes szerep vállalása nyomán alakult ki, bismarcki szociális ellátási rendszernek szokás nevezni. A rendszer logikai kiindulópontja az, hogy a népesség két nagy csoportra

osztható, attól függően, hogy a csoportok tagjai milyen módon jutnak hozzá a megélhetéshez szükséges javakhoz. • Az egyik csoport tagjai számára a létfenntartáshoz szükséges javak saját tevékenységüktől (munkájuktól) függetlenül rendelkezésre állnak. • A másik csoportot azok alkotják, akik e javakat saját munkájukkal szerzik meg. A szociális ellátási rendszer működését a magukat munkájukkal eltartókra kell koncentrálni, hiszen a másik csoport számára a megélhetés az esetleges reprodukciós zavarok időszakában is biztosított. Ez az ellátási rendszer az elvont jövedelmekből pénzalapokat képez, és a reprodukciós zavarok időszakában ellátást nyújt, amely lehetővé teszi az egyéneknek életvitelük jelentősebb törés nélküli folytatását. Jellegzetességei: • A rendszer által védett (kedvezményezett) személyek köre mindenkor pontosan meghatározott. Rendszerint azokat érinti, akik munkaerejükkel ellenérték

fejében mások rendelkezésére bocsátják. Olyan személyek lehetnek részesei az ellátásoknak, akik képesek a terheket is vállalni. Ezt a rendszert szokás „foglalkozási csoportokra vonatkozó” rendszernek nevezni. • A rendszer a kötelező biztosítás elvére épül. Aki meghatározott munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll, az ex lege – azaz a törvény erejénél fogva - jogosultja és kötelezettje a szociális ellátási rendszernek. • Előre meghatározzák a tipikus megélhetési zavarok körét (pl. betegség, anyaság, idős kor stb), azaz, azt, hogy az egyént mely esetekben tekintik képtelennek arra, hogy magát (családtagjait) munkájával fenntartsa. • Előre meghatározzák, hogy a reprodukciós zavar időszakában kieső jövedelemnek mekkora hányadára jogosult az egyén. • A rendszert az „elismert igények” vagy „alanyi jogok” rendszerének is nevezik, mivel nem vizsgálja azt, hogy az egyén valóban rászorul-e a szociális

ellátási rendszer gondoskodására. • Az ellátási alapok képzése és az ellátások folyósítása pénzügyi műveletekkel történik, atipikusak a természetbeni ellátások. • A rendszer anyagi alapját, a kiadások fedezetét az egyéntől elvont jövedelem képezi, amelyeknek mértékét az érintettek jövedelmének meghatározott arányában állapítják meg. Az elvont jövedelmek nem azokhoz a kockázatokhoz igazodnak, amelyeknek az egyén az életpályája során ki van téve, hanem az egyén jövedelméhez. Lényeges változást hozott a társadalombiztosítási rendszerek fejlődésében az, hogy magát a munkavégző egyént, a kedvezményezettet, hanem a foglalkoztatót is teherviselésre kötelezték. (ugyancsak említésre méltó jelenség a biztosítási típusú rendszerek fejlődésében, hogy az állam a költségvetés forrásival is részt vesz az alapok képzésében, illetve garanciát vállal az alapok kötelezettségeinek teljesítésére.)

JÁRULÉKOKNAK nevezi a társadalombiztosítási jog az elvont jövedelmeket. A járulék kiszámításához alapul szolgáló jövedelmek körét az SZJA törvényre hivatkozva állapítja meg. A járulékok köre a törvény szerint tágabb, mint ilyen elnevezésű fizetési kötelezettségeké. Mint pl a magán – nyugdíjpénztári tagdíj, a táppénz hozzájárulás is. Megállapítható, hogy a járulék az államháztartás egyik alrendszerét képező társadalombiztosítás alapjaihoz címzett fizetési kötelezettség. VEGYES típusú ellátási rendszerek A modern államokban tisztán biztosítási rendszerek nem, míg tisztán segélyezési rendszerek alig léteznek. A szociális ellátási rendszerekben általában vegyesen találhatók meg a különböző ellátási rendszerek. A tisztán biztosítási jogon alapuló szociális rendszer jelentős rétegeket hagyhat ellátatlanul, így a II. világháború utáni nemzetközi jogi szociális törvényhozás

végeredményben megszüntette a biztosítási típusú rendszerek homogenitását, a kizárólagos biztosítási elvet segélyezési intézményekkel lazíttatva fel az egyes nemzeti jogrendszerekben. Évtizedes elméleti viták folynak arról, hogy egy-egy ország adottságaihoz képest melyek az optimális megoldások, mely szükséghelyzetben melyik elven működő ellátás a hatékonyabb, célszerűbb. Mindkét rendszernek illetve elvnek vannak – az adott társadalom viszonyaihoz képest - előnyös és hátrányos vonásai. A BEVERIDGE TERV 5 A Beveridge tervet, a vegyes rendszerek altípusát Angliában 1942-ben dolgozták ki, nevét a bizottság vezetőjéről Lord Beveridgé-ről nyerte. A terv kidolgozása során az 1911-es National Securiti Act kritikájából indulnak ki. Főbb kifogásaik ezzel szemben: a régi rendszer súlyos hibája, hogy hatóköre túl szűk, csak a bérből élőkre terjed ki, továbbá az emberi életfolyamat néhány zavara idején (pl.

családi kapcsolatok megromlásakor) nem nyújt segítséget Szervezete nem eléggé koordinált, átfedések és hiányok mutatkoznak benne. Beveridge kiindulópontja: Nem szabad megoldhatatlannak tekinteni a szociális problémákat, törekedni kell az egyes csoportokat érintő megoldások kidolgozására. A tervezet főbb javaslatai: 1.) • A társadalombiztosítás hatékony működéséhez széles körű intézkedésekkel kell a kedvező hátteret megteremteni, a teljes foglalkoztatás politikáját követve, • Ingyenes orvosi, gyógyászati ellátást biztosítva egy nemzeti egészségügyi szervezet működtetésével. • Különösen nagy gondot fordítva a csalási terhek kiegyenlítésére. • A rendszer terheinek viseléséhez a munkáltatók, a munkavállalók befizetésein kívül az állam is támogatást ad. 2.)  A kedvezményezettek körét bővíteni kell, cél hogy a védelem az egész munkaképes korú népességre kiterjedjen valamilyen formában. 

Ennek elérése érdekében a tervezet a népességet 6 csoportba sorolta. Az egyes csoportok a társadalombiztosítási ellátási fajták különböző összetételű (csoportonként azonos) kombinációira szerezhettek jogosultságot.  Az ellátás folyósítása időtartamának a szükséglet teljes időtartamára ki kell terjednie.  Az ellátás nagysága mindenki számára egységes: igazodik a mindenkori létfenntartási minimumhoz.  A kedvezményezettek befizetéseit egységes összegben határozták meg. 3.) ♦ Adminisztrációs téren: egységesíteni kell az összes eddig kialakult szervezetet egy társadalombiztosítási minisztérium felügyelete alatt, és ♦ Egyszerűsíteni kell az eljárásokat, hogy minél gyorsabbá váljék az ügyintézés. ♦ Az adminisztrációs tevékenység pénzügyi alapjait az állami költségvetésből kell biztosítani. A Beveridge jelentőségét az adja, hogy – bár Angliában nem sikerült ezt a rendszert maradéktalanul

megvalósítani – a nemzetközi hatása igen nagy még napjainkban is. Ide jöhet még a rajz is!!!! 6 4. A társadalombiztosítás fogalma, a kedvezményezettek csoportjai A társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátási rendszerek egyik alapvető fajtája: - a modern államokban része az állam által működtetett szociális ellátási rendszereknek. A társadalombiztosítás tehát az intézmény (az a sajátos biztosítás), amelyben az állam a társadalom meghatározott tagjait kötelezi, hogy mindaddig ameddig erre képesek, képezzenek tartalékokat, azaz a megtermelt javak egy részét fizessék be egy vagy több központi pénzalapba. Befizetéseik fejében a kockázatok előre meghatározott eseteiben jogosultak előre meghatározott (mértékű) ellátásokat igénybe venni. (Czúcz Ottó nyomán) A kedvezményezettek alábbi csoportjait különböztetjük meg:  A biztosítottak  Az egyes ellátásra jogosultak  Az előző

kedvezményezetti kategóriák egyes csoportjainak eltartott hozzátartozóit a társadalombiztosítási jogunk hagyományosan külön csoportba sorolja, de ők az egyes ellátásra jogosultak körébe tartoznak  A megállapodás alapján társadalombiztosítási ellátásra jogosultak  Magánynyugdíjra jogosultak a magánnyugdíjpénztár tagjai  Nemzetközi egyezmény alapján a társadalombiztosítási ellátásban részesülő személyek. A biztosítottak A Tbj.5§-ának rendelkezései szerint - ex-lege- biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek, amennyiben személyükben az ellátás feltételei beállnak. A biztosítás fő szabályaként az annak alapját képező jogviszony kezdetétől megszűnéséig áll fenn. A biztosítottak tehát az alábbiak:  A munkaviszonyban illetve munkaviszony jellegű jogviszonyban állók. Tekintet nélkül arra, hogy a foglalkozásuk teljes vagy részmunkaidőben történik. Ide

sorolható még: - a közalkalmazotti ill. közszolgálati jogviszonyban - ügyészségi szolgálati jogviszonyban - bírósági jogviszonyban - igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban - fegyveres erők és érdekvédelmi szervek - polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos tagjai - és 2001-től a szerződéses állományúak is.  A szövetkezeti tag Ide nem értve az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű (szövetkezeti tagsági) jogviszony keretében személyesen közreműködik.  A tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló.  A „munkanélküli ellátásban részesülő”, azaz a keresetpótló juttatásban munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy.  Az egyéni és társas vállalkozó, amennyiben kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősül. 7

 A bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként, összefoglaló elnevezéssel; munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében díjazás ellenében személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységből származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30%át, ill.naptári napokra annak harmincad részét  Aki alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasház közösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, biztosítási önkormányzat, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program Szervezete, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíj pénztár, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője.  A helyi önkormányzat választott képviselője

(tisztségviselője), társadalmi megbízású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő díjazása eléri a fent említett összeget.(tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30%-át, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.  És végül 2001 januárjától az egyházi személy, a szerzetesrend tagja. Az egyes ellátásokra jogosultak A biztosítottakon kívül valamennyi más kedvezményezetti csoport csak egyes ellátásokra jogosult: a személyi kör rendkívül differenciált, egyes csoportjainak társadalombiztosítási jogállása élethelyzethez igazodik Amellett, hogy kisebb számú ellátás igénybevételére jogosultak, járulékfizetési kötelezettségük is sajátos viszonyaikhoz igazodik. Itt beszélhetünk:  Baleseti ellátásra jogosultak  Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak  Az eltartott hozzátartozók  A magánnyugdíjra jogosultak.  BALESETI

ELLÁTÁSRA JOGOSULTAK - Baleseti ellátásra, baleseti rokkantsági nyugdíjra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultak. Ezekre az ellátásokra az jogosult, aki egyéni illetve társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, vagy saját jogú nyugdíjasként munkaviszonyban illetve ún. munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban (pl megbízási jogviszonyban) áll. - Baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosultak - nevelési – oktatási és felsőoktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban gyakorlati képzésben részesülő tanulója, hallgatója, ide nem értve a külföldi állampolgárt - szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg , illetve szenvedélybeteg - őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetést töltő személy ( fogvatartott ) - közcélú munkát végez, különösen, aki életmentés, baleset illetőleg katasztrófa –

elhárítás vagy véradás során szenved balesetet vagy egészségkárosodást - közérdekű munkát végez. Az előbb felsorolt személyek helyzetét az jellemzi, hogy ők valamilyen jogviszonyuk keretében munkavégzésre kötelesek. Ennélfogva esetükben fennnáll az üzemi baleset kockázata A társadalombiztosítás erre az esetre igyekszik védelmet nyújtani. E személyek ugyanakkor egy másik minőségükben (ol.saját jogú nyugdíjasként, intézeti gyógykezeltként) egyéb társadalombiztosításra is jogosultak.  EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSRA JOGOSULTAK Egészségügyi szolgáltatásra jogosult az a személy, aki  Táppénzben, terhességi – gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, baleseti járadékban,  Saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban  Öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, özvegyi járadékban, rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban részesül.  Nemzeti

gondozási díjban, hadigondozotti ellátásban  Bányászati kereset kiegészítésben  Gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban  Magyarországon nyilvántartásban vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban 8         Rendszeres szociális segélybe, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, munkanélküliek jövedelempótló támogatásban részesül Továbbá, aki Középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll. Sorkatonai szolgálatot teljesít A biztosítottak, valamint az eltartott személyek, élettárs jövedelme nem haladja meg a minimálbér 30%-át, A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel

rendelkező kiskorú magyar állampolgár Személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy, a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18-24 éves fiatal felnőtt, Fogvatartott, Szociálisan rászorult személy, (erről a polgármester hatósági bizonyítványt állít ki) Egészségügyi szolgáltatásra jogosult továbbá az a személy, aki személyigazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene, és aki biztosítottnak vagy biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül, illetve az aki nem tartozik afent említett egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körébe. E személyek járulékot is kötelesek fizetni, illetve önálló bejelentési kötelezettségük van. E személyek eltartott közeli hozzátartozói és élettársai ugyancsak egészségügyi szolgáltatásra jogosultak, feltéve, ha a jövedelmük nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes

kötelező legkisebb munkabér 30%-át. Az eltartott hozzátartozók. Az eltartott hozzátartozók kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosultak. (Őket azért említjük külön, mert a magyar társadalombiztosítási jog hagyományosan külön kezeli őket. Eltartott hozzátartozónak csak az eltartóval közös háztartásban élő minősül) A magánnyugdíjra jogosultak: Az 1998.évben hatályba lépett társadalombiztosítási jogszabályok szerint a magánnyugdíjra e pénztárak tagjai jogosultak:  Tagságra kötelezett pályakezdők  A magánnyugdíj pénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személyek. A magánynyugdíj pénztár alapján pályakezdőként az a természetes személy válik pénztártaggá, aki 42.életévének betöltése előtt, első ízben 1998.június 30-át követően válik a Tbjszerint biztosítottá A Munka Törvénykönyvének rendelkezései szerint a 16 évesnél fiatalabbak is létesíthetnek munkaviszonyt. Ők választásuk

szerint minősülnek pályakezdőnek a jogviszony létesítésekor. Amennyiben a nappali tagozatos hallgató tanulmányait 42 éves korát megelőzően fejezi be, és munkaviszonyt létesít, úgy ő is pályakezdőnek minősül. Megállapodás alapján társadalombiztosítási ellátásra jogosultak. Társadalombiztosítási jogunk viszonylag új és atipikus intézménye a társadalombiztosítási ellátás igénybevételére irányuló megállapodás. Atipikus annyiban, amennyiben a kedvezményezetti minőség szerződés (ex contractu) alapján és nem jogszabály erejénél fogva (ex lege)áll be, illetve a járulékfizetési és egyéb kedvezményezetti kötelességek jogcíme is szerződés. A magyar társadalombiztosítási jog nem ismeri a kiegészítő és a többletbiztosítás intézményét. Megállapodás alapján tehát kizárólag olyan ellátásokra lehet jogot szerezni, amelyekre a megállapodást megkötő személy egyébként a magyar jog szerint nem jogosult,

illetve a megállapodás kizárólag olyan személy által , illetve javára köthető meg, aki a meghatározott ellátásra egyébként nem jogosult. A felek közötti jogviszony tartalmát a jogalkotó eltérést nem engedő szabályokkal alakítja ki. A törvény korlátozza a megállapodás megkötésére jogosultak körét, meghatározza :  a megállapodás tartalmi érvényességi kellékeit (a járulék alapja vagy összege, a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra vonatkozó szabályok),  és megjelöli azokat az ellátásokat, amelyek igénybevételére megállapodást lehet kötni  rögzíti az ezekhez az ellátásokhoz kapcsolódó járulékfizetési szabályokat, a járulék alapját és mértékét. 9 Tekintettel arra, hogy ezeknek a személyeknek nincs illetve nem ellenőrizhető szokásos módon a jövedelmük, a járulékfizetés alapja a saját nyilatkozatuk szerinti jövedelem, illetve legkisebb munkabér. Az ellátásokra a TB-re vonatkozó

szabályokat kell alkalmazni. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság a megállapodás megszűnésének napjáig áll fenn, ám a sürgősségi ellátás kivételével akkor jár , ha az igénybevétel kezdő napját közvetlenül legalább már 6 havi időtartamban járulékfizetés történt. A megállapodást a társadalombiztosítás részéről az állandó lakóhely vagy tartózkodási hely szerint illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárak (MEP) kötelesek megkötni. A megállapodás egyes esetekben 3 személy javára is (a járulékfizetés átvállalásával) megköthető. A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező biztosítottnak nem minősülő nagykorú személy, aki a biztosítottak köréből ki van zárva, vagy a biztosítása szünetel (fizetés nélküli szabadság) a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem megszerzésére és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset

megszerzésére csak együtt köthető megállapodás. Ebben az esetben a nyugdíjjárulék és a nyugdíjbiztosítási járulék együttes mértéke jelenleg 28%, 2002-től 26%. A 180.§-ban említett személy az egészségbiztosítási ellátások (teljes körének) megszerzése végett – 14%os mértékű járulék megfizetése ellenében – köthet megállapodást. A járulék alapja a kedvezmményezett által megjelölt jövedelem, legalább azonban a kötelező legkisebb munkabér. A járulékfieztés felső határ itt is érvényesül A nyugellátás megállapításáig szolgálati idő szerzése végett megállapodás megkötésével és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított 30%-os nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék megfizetésével szolgálati időt szerez a nagykorú személy, aki felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán eltöltött idejét időnként elismerteti. A szolgálati idő megszerzése

végett megállapodás köthető a gyermekgondozási segélyben részesülő személy ellátásának alapulvételével is. A biztosítotti minőségből kizárt személyek, a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldinek minősülő magyar állampolgárok megállapodást köthetnek a saját valamint a velük együtt a Magyar Köztársaság területén tartózkodó házastársuk és gyermekük egészségügyi szolgáltatásának biztosítására. (a járulékfizetés alapja a minimálbér) A Magyar Köztársaság területén oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatásra köthet megállapodást. (a járulék alapja a minimálbér) A társadalombiztosítási járulékok meg nem fizetése általában nem jár(hat) a társadalombiztosítási jogviszony megszűnésével. A megállapodásos jogcímű jogviszony azonban e tekintetben is atipikus, hiszen a járulék törvényes határidőben történő

megfizetésének elmulasztása a megállapodás (külön jognyilatkozatok nélküli, mintegy automatikus)megszűnésével jár. A nemzetközi egyezmény alapján ellátásban részesülők. A nemzetközi egyezmény (az ún. szociálpolitikai egyezmény) hatálya alá tartozó személyek társadalombiztosítási jogállásra a magyar társadalombiztosítási jogszabályok rendelkezéseit az egyezmény szabályi szerint kell alkalmazni. E személyi kör tipikusan egészségügyi szolgáltatásra jogosult. 10 5. A német társadalombiztosítás története A XIX. Század közepén a nagyipari termelés kibontakoztatásával a fejlettebb német területeken megjelenik az ipari munkásság. A nagy számú és rendkívül hátrányos szociális körülmények között élő népesség megjelenése indítja el a német társadalombiztosítás fejlődését. Ehhez hozzájárult a német szociáldemokrácia korabeli politikai befolyása. A német egység helyreállítását követően

birodalmi szinten indul meg a társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályok kidolgozása.  1871 őszén Bismarck egy, a kereskedelmi miniszterhez intézett leiratában már jelzi, hogy a birodalomban terjedő szocialista mozgalmak keretek között tartásához elengedhetetlen, hogy a szocialista követelések egynémelyikét megvalósítsa.  1872-ben megalakult a Német Szociálpolitikai Egyesület, amelynek vezetője, Gustav Schmoller 1874-ben sürgeti a szociális reform- törvényhozást, az égető társadalmi feszültségek leküzdése érdekében. 1876. áprilisában született meg az a törvény, amely a helyhatóságok számára lehetővé tette a kötelező biztosítási pénztárak bevezetését, illetve a pénztáraknak jogi személyiséget biztosított.   1880-ban és 1881-ben Bismarck két törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, mindkettőt a kötelező üzemi balesetbiztosítás tárgyában. Hosszas parlamenti viták 1884-ben fogadták el a

törvényjavaslatot, amely 1885-ben lépett hatályba. Eközben 1882-ben került beterjesztésbe és 1883-ban elfogadásra a munkás betegbiztosításról szóló törvény. Ez képezte a német betegségi biztosításnak az alapját.  Számtalan átdolgozás után született meg az a törvény, amely megteremtette a társadalombiztosítási rendszer harmadik elemét. 1889-ben rendkívül szoros szavazás eredményeképpen fogadta el a Reichstag a rokkantsági és öregségi nyugdíjbiztosításról szóló törvényt.  Mindhárom említett jogszabály a munkások illetve egyes ipari ágazatokban foglalkoztatott munkások társadalombiztosítására vonatkozott. Az I.világháborúig a rendszer alapvetően nem változott, sokkal inkább az jellemezte, hogy a kötelezően biztosítottak körét újabb ún. foglalkozási csoportokra terjesztette ki E folyamat eredményeképpen az összlakosságának mintegy negyedére terjed ki a kötelező biztosítás hatálya.  1911-ben

fogadta el a Reichstag a Birodalmi Biztosítási Rendtartást, amely 1914-ben lépett hatályba. E törvény a korábbi három ágazati törvény helyén egységes szabályozást valósított meg, ezt tekintjük az első társadalombiztosítási jogi kodifikációnak. Ez a törvény vezette be az özvegyekről, árvákról való társadalombiztosítási gondoskodást. Ugyancsak 1911-ben született meg az alkalmazottakról szóló törvény, amely a munkások mellett a munkaképes népesség másik nagy csoportját vonta be a társadalombiztosítási rendszerbe. A német társadalombiztosítási jogban 1916-ban jelent meg az ún.foglalkozási betegség kategóriája, amely az egészségre különösen veszélyes körülmények között dolgozókat érintette.  1927-ben született meg a munkanélküliek biztosításáról és a munkaközvetítésről szóló törvény.  A társadalombiztosítási egészségügyi szolgáltatást nyújtó orvosok érdekképviseleti szervezetei

és a társadalombiztosítási pénztárak 1911-ben hozták létre a Berlini Konvenciót. Ez lényegében sajátos tarifaszerződés volt és arról rendelkezett, hogy az orvosok által a betegeknek nyújtott egészségügyi szolgáltatásért a társadalombiztosítás mekkora ellenértéket fizet.  A 30-as évek elejére, a gazdasági válság következtében, a német társadalombiztosítási rendszer gyakorlatilag összeomlott. A nemzetszocialista jogalkotás döntően rendeleti szinten igyekezett kezelni a társadalombiztosítás kérdéseit, azzal, hogy felszámolta a korábban létrejött társadalombiztosítási önkormányzati igazgatást. 1949-től azonban újra visszaállították. Újra megvalósították a társadalombiztosítás önkormányzatát 1953-ban jött létre a szociális bírósági szervezet, amely azóta is fennáll, és amely társadalombiztosítási és más szociális ellátási ügyekben jár el.  A II.világháború után a német

társadalombiztosítás alapvető jelensége az expanzió: a kötelező biztosítás kiterjesztése révén a népesség egyre nagyobb részét vonja be a kötelező társadalombiztosítás hatálya alá. 11 A 70-es évek végén fogalmazódott meg egy nagyszabású kodifikációs elképzelés, amely az addigra meglehetősen nagyszámú és rendezetlen joganyag 10 könyvből álló egységes törvényműben való rendezését tűzte célul.  A német társadalombiztosítási jog fejlődésének az a jelentősége, hogy meghatározó volt, mintául szolgált az európai országok többsége számára. Ausztria, Magyarország, Anglia, Luxemburg, Lengyelország, és más országok a század első harmadában a német minta alapján alakították ki szociális ellátási rendszerüket. 12 6. A szovjet szociális ellátási rendszer, az új-zélandi modell, és a Beveridge – terv A szovjet szociális ellátási rendszer kialakulása: A század elején robbanásszerű

növekedésnek indult orosz gyáripar óriási tömegű létminimum szinten vegetáló munkásságot termelt ki. Az orosz munkásság politikai képviselete és vezetése politikai és gazdasági célkitűzéseiben a német szociáldemokrácia megoldásait és ideáljait igyekezett a szűkös hazai viszonyokra interpretálni. Szovjet – Oroszországban csak 1917-et követően alakult ki az állam által működtetett szociális ellátási rendszer, a forradalmian új politikai viszonyoknak megfelelően jellegzetes forradalmi megoldásokkal. A szovjethatalom a német társadalombiztosítás parlamentális keretek közt végbement szerves fejlődésével összehasonlítva hihetetlen gyorsan akarta elérni - és túl is szárnyalni – a német szociáldemokrácia évtizedes politikai harcainak eredményét.  Az 1917 utolsó két hónapjában hozott társadalombiztosítási vonatkozású dekrétumok (a rendelet a „forradalmi jogalkotás” tipikus formája) előkészítése, ami

nem volt más, mint az addig megtörtént különböző alkotmányos és szociáldemokrata csoportosulások közti politikai harcok során megtörtént, ideológiai programokat „egységes szerkezetbe foglalva” rendeletben közzétenni. Az OSZDMP ugyanis már 1912-es prágai konferencián foglalkozott az általános állami biztosítás ideális formájával, melynek lényeges elemei: - a munkásról gondoskodni kell, bármilyen ok miatt veszítette el munkaképességét a biztosításnak ki kell terjednie minden munkásra és azok családtagjaira a biztosítottak a teljes munkabér megtérítése alapján kell kártalanítani az ellátási rendszer összes költségét a munkáltató és az állam viselje a biztosítás minden fajtáját területi elv szerint egységes önkormányzati elven működő biztosító szerveknek kell vezetnie.  Az 1917.november 1és december 22 között kiadott 5 dekrétum – szabályozva (időrendi sorrendben) az üzemi balesetek sérültjeinek

ellátását létrehozva az orvosi segítség új szervezeti kereteit, megoldva a munkanélküliek állami támogatásának rendjét, és a betegbiztosítás intézményeit. A szovjetrendszer alapvető újításai (mind az ingyenes orvosi ellátás, a kizárólag a munkáltatók és az állam általi finanszírozottság) természetesen követendő példák voltak a szocialista népi demokráciák későbbi társadalombiztosítási jogalkotása számára. Ennek lenyomatai ma is fellelhetők az egészségüggyel kapcsolatos és a társadalombiztosítási jogszabályaiban. Az Új-Zélandi modell  Az 1930-as években Új-Zélandon kidolgozott átfogó segélyezési típusú szociális ellátási rendszer volt az első megoldás, amely valamennyi állampolgár összes reprodukciós zavarának szisztematikus megoldását tűzte ki célul. A modell közege alapvetően eltér az adottságainál fogva a biztosítási szisztémákat preferáló ipari országokétól. A 30-as évek

Új-Zélandi gazdaságának alapegysége az önálló termelést folytató farmergazdaság. A mezőgazdaságban a reprodukciós zavarok sokkal szélesebb skálájával találjuk szembe magunkat. A gazda megbetegedésén kívül az ipar számára alig befolyásoló időjárási nehézséget okozhatnak. A bevételek sem havi rendszerességűek, sőt kiszámíthatatlan hullámzást is mutatnak.  A segélyezési típusú új-zélandi megoldás alapeszméje, hogy a nemzeti kollektíva minden egyes tagjának hitele van a közösségnél, azaz eltartásra, életszínvonala javítására van jogosultsága valamennyi olyan esetben , ha jövedelme egy meghatározott minimum alá csökken. Ez az ellátási szisztéma a társadalmi kockázatok teljes körét igyekszik felölelni. A rendszer finanszírozója teljes egészében a budget, tehát: alapjait a mindenkit terhelő jövedelemadóból képzik.  Az ellátások igénybevételének csupán két feltétele van. Az egyik az alanyi: a

jogosultság az állampolgársághoz kötött - - A másik a ténybeli: az állampolgár csak akkor jogosult a szociális ellátásra, ha a megélhetést szolgáló javak mennyisége a jogszabályban meghatározott színvonal alá süllyed. 13 Az ellátások mértékét úgy határozzák meg, hogy hatósági eljárással felmérik az ellátásra szoruló személy javait illetve jövedelmeit, és a törvényi minimumra egészítik ki azt. Így a segély mértéke „uniformizált” amennyiben független a korábbi életszínvonaltól. Maximális összege legfeljebb a törvényi megélhetési minimumszint. A BEVERIDGE TERV A Beveridge tervet, a vegyes rendszerek altípusát Angliában 1942-ben dolgozták ki, nevét a bizottság vezetőjéről Lord Beveridgé-ről nyerte. A terv kidolgozása során az 1911-es National Securiti Act kritikájából indulnak ki. Főbb kifogásaik ezzel szemben: a régi rendszer súlyos hibája, hogy hatóköre túl szűk, csak a bérből élőkre

terjed ki, továbbá az emberi életfolyamat néhány zavara idején (pl. családi kapcsolatok megromlásakor) nem nyújt segítséget Szervezete nem eléggé koordinált, átfedések és hiányok mutatkoznak benne. Beveridge kiindulópontja: Nem szabad megoldhatatlannak tekinteni a szociális problémákat, törekedni kell az egyes csoportokat érintő megoldások kidolgozására. A tervezet főbb javaslatai: 1.) • A társadalombiztosítás hatékony működéséhez széles körű intézkedésekkel kell a kedvező hátteret megteremteni, a teljes foglalkoztatás politikáját követve, • Ingyenes orvosi, gyógyászati ellátást biztosítva egy nemzeti egészségügyi szervezet működtetésével. • Különösen nagy gondot fordítva a csalási terhek kiegyenlítésére. • A rendszer terheinek viseléséhez a munkáltatók, a munkavállalók befizetésein kívül az állam is támogatást ad. 2.)  A kedvezményezettek körét bővíteni kell, cél hogy a védelem az egész

munkaképes korú népességre kiterjedjen valamilyen formában.  Ennek elérése érdekében a tervezet a népességet 6 csoportba sorolta. Az egyes csoportok a társadalombiztosítási ellátási fajták különböző összetételű (csoportonként azonos) kombinációira szerezhettek jogosultságot.  Az ellátás folyósítása időtartamának a szükséglet teljes időtartamára ki kell terjednie.  Az ellátás nagysága mindenki számára egységes: igazodik a mindenkori létfenntartási minimumhoz.  A kedvezményezettek befizetéseit egységes összegben határozták meg. 3.) ♦ Adminisztrációs téren: egységesíteni kell az összes eddig kialakult szervezetet egy társadalombiztosítási minisztérium felügyelete alatt, és ♦ Egyszerűsíteni kell az eljárásokat, hogy minél gyorsabbá váljék az ügyintézés. ♦ Az adminisztrációs tevékenység pénzügyi alapjait az állami költségvetésből kell biztosítani. A Beveridge jelentőségét az adja,

hogy – bár Angliában nem sikerült ezt a rendszert maradéktalanul megvalósítani – a nemzetközi hatása igen nagy még napjainkban is. 14 7. A magyar társadalombiztosítás története A magyar munkás és társadalombiztosítás történetének 3 korszakát különböztetjük meg. 1.) Az előképek időszaka, amelyre alapvetően az informális és szűk kedvezményezetti körre kiterjedő, polgári jogi jellegű társulások intézményei a jellemzőek. 2.) Társadalombiztosítási vonatkozású, de nem kifejezetten társadalombiztosítási jogszabályok 3.) A kifejezetten társadalombiztosítási jogszabályok megszületésének szakasza A szociális gondoskodás intézményeinek fejlődése a középkori Magyarországon a városokban és iparral rendelkező területeken indult meg. A legősibb ilyen intézmény a bányászok társládája volt, amelyből baleset következtében keresőképtelenné váló, majd elöregedő társaiknak anyagi segítséget nyújtottak. A

bányászok a társládáikban őrizték jelvényiket, pecsétjüket, zászlóikat. Ha valamilyen okból fogva a bányavállalkozóval vagy a hatóságokkal szakításra került sor, első kötelességüknek érezték a, hogy a társládát biztonságba helyezzék. A bányamunkásság betegség és baleset elleni biztosítása hagyományosan elkülönült az általános munkás és társadalombiztosítástól. A bányászok önsegélyezési törekvései a bányaművelés kapitalista átalakulásával párhuzamosan , a nagyszámú bérmunkásság megjelenésével kezdődőtek. Az első nyomok a XVI század elejéről valók Jellemző szervezeti formájuk a vallási jellegű egyesülés. Tipikus ellátási formájuk a segélyezés, melynek forrása könyörületekből adott alamizsnákból gyűlt össze, adakozásuk eseti, nem rendszeres. Jogosultság és az igény fogalma is ismeretlen még A bányatársládák, amelyek a bányaiparban foglalkoztatottak (és hozzátartozóik)

rendszerezett szociális ellátásáról voltak hivatottak gondoskodni, valójában csak a XVIII-XIX.században lettek jellegzetes intézmények Fedezetüket a tagok önkéntes hozzájárulása biztosította, de a bányatulajdonosok kezdettől fogva „kötelességérzetből” hozzájárultak azok fenntartásához. A betegség esetén támogatást, végkielégítést , özvegyek és árvák támogatást és temetkezési segélyt nyújtó társládák bevételeit a tagok munkabére 1-2%-ának megfelelő tagdíjakon felül különleges társpénztári díjak, a társláda vagyonának gyümölcsei és jövedelmei mellett bírságok és emellett a társláda háramlási joga alapozták meg.(a tagoknak a kockázati tényezőket növelő házasságkötéshez engedélyt kellet kérniük és pénzben megváltaniuk.) A XVII-XIX.században az Udvari Kamara, mint országos pénzügyi főhatóság és egyben bányászat felügyelő hatósága kamarai rendeletekben is szabályozta és ezzel

próbálta segíteni a bányatársládák gyakorlatának egységesedését. A bányanyugbér első törvényes rendezésenek, az 1854-es osztrák általános bányatörvény sem vetett véget. A század végén a mintegy 60-65 ezer bányamunkás nyugbérezését 133 bányapénztár látta el. A századfordulóra a vas és acélgyárak nagy része társládát létesített a bányatársládák mintájára. A bányászok balesetbiztosítása csak az 1907.évi XIX Tc életbe lépésével oldotta meg Az ún.szakegyleti mozgalom a XIXszázadban indult meg és keretei között nemcsak szakmai (bádogos, lakatos,stb), hanem területi és általános betegsegélyező pénztárak, egyletek és egyesületek jöttek létre. A szakmai egyesületek az Ipartörvény után túlnyomórészt beolvadtak az ipartestületi betegsegélyező pénztárakba. Az induló szerveződések taglétszáma nem emelkedett a várt mértékben, és adminisztrációs költségeik gyakran felemésztették a bevételeiket.

Figyelemre méltó még a nyomdászok ilyen egyesületeinek jelentősége is. Első segélypénztárukat 1837-ben Pesten az Egyetemi Nyomda dolgozói alakították meg. Az általános segélyegyletek nem voltak politikamentesek. A magyar szociáldemokrata bábáskodása mellett 1870-ben (majd feloszlás után 1871-ben) jött létre az Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkantpénztár. A belépési díjat megfizető tag 10 hetes várakozási idő leteltével rendszeres tagdíjfizetés esetén a Pénztár alkalmazott orvosai útján ingyenes gyógykezelésre, gyógyszer ellátásra volt jogosult. A megbetegedett dolgozó kórházi ápolási díját megfizették, illetve részére hetente készpénzbeni segélyt folyósítottak 26 (max 52) hétig. Szülési és temetési segélyt is nyújtottak A működését 19 taggal és 19 forintnyi vagyonnal kezdte a Pénztár, és másfél évtized múltán 26 ezer taggal és 75 ezer forint vagyonnal rendelkezett.  Az 1840.év

törvénycikkelyei közül egy (ill2 is) tartalmazza a magyar írott törvénytest első kifejezetten társadalombiztosítási szabálynak minősülő rendelkezéseit. 15 Az illető törvénycikkely hivatkozott szabályainak személyi hatályát a kereskedői segédszemélyzet mellett kiterjeszti a gyártókra és segédszemélyzetükre.  A kereskedőkről szóló 1840.évi XVItc 3fejezete rögzíti a tanoncok, illetve „kereskedő tanítvány” jog szerint a kereskedőtől követelhet közönséges tartást, lakást, öltözetet és orvosi ápolást.  Az 1884.évi XVIItc-nek az únIpartörvénynek ugyan csak néhány szakasza foglalkozott a munkások és az iparsegédek biztosításával, mégis jelentős összekötő lépésnek minősülnek e rendelkezések a munkás és a társadalombiztosítás közötti fejlődésben. Az ideiglenes jogszabály segédek és gyári munkások szabad határozatára bízta, hogy alakítanak-e segélypénztárakat. Ahol ezt

megalapították, benne a részvétel kötelező volt. A fizetendő járulék a bér legfeljebb 3%-a lehetett, míg az iparos minden egyes segéd után a megszabott járulék 1/3 részét meg nem haladó összeggel a „segélypénztárhoz hozzá tartozik járulni”. Az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891.évi XIVtörvénycikk a javaslat miniszteri indoklása szerint „megalkotásával a magyar törvényhozás az első szociálpolitikai intézményt alkotta meg. E törvénycikk rendelkezett előszőr a kötelező betegség biztosításról. A jogszabály nem terjedt ki a mezőgazdasági munkásokra, nem vonatkozott az állami intézmények, községek, vasutak, posta, állami gyárak alkalmazottaira. A törvénycikk csak az ipartörvény alá eső alkalmazottakra terjedt ki, akiknek a jövedelme a napi 4 Ft-ot nem haladta meg. Lehetővé tette ugyanakkor a törvény a szabad elhatározás szerinti csatlakozást a betegsegélyező

pénztárakhoz. A személyi hatálynak illetve a védett alanyi körnek ilyen meghatározása nyomán foglalkozási csoportoknak is nevezzük az ilyen (biztosítási típusú) szociális ellátási rendszert. A biztosítottaknak ezen törvényen alapuló igényei, azaz az ellátások: egyfolytában 20 hetet meg nem haladó ingyenes orvosi ellátás a pénztár igazgatósága által kijelölendő orvos, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ellátás, 3 napnál tovább tartó keresetképtelenség esetén szintén 20 hetes időtartamú táppénz, amely a betegséget megelőző kereset 50%-ának megfelelő összegű volt, ingyenes kórházi ápolás, 4 hetes gyermekágyi segély, temetkezési segély. A biztosítottak családtagjai számára ingyenes orvosi és gyógyszerellátást biztosított a törvény, melynek keretein belül ezen segélyek nagyobb mértékben is nyújthatók voltak. A törvénycikk nem szólt ugyan a balesetbiztosításról, ám kimondotta, hogy a törvényben

meghatározott ellátások azokra a betegségi ill. halálesetekre is kiterjednek, amelyek üzemi baleset következményei A különböző betegsegélyező pénztárak pénzügyi alapjait a munkaadók és a munkavállalók befizetései képezték, 1/3-2/3 arányban. Ez kezdeti időszakban a jövedelmeknek 2-5%-át kellett járulék címén megfizetni A törvénycikkben megállapított betegsegélyezést kerületi, vállalati, ipartestületi és magánegyesületi pénztárak látták el, és a jogszabály e pénztárak közt említi még a bányatársládákat, megállapítva azokról, hogy a bányatörvény hatálya alatt állnak, tagjaik más betegsegélyező pénztárba nem kötelesek belépni. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907.évi XIXtörvénycikk a betegbiztosítás tekintetében egységes központosított szervezetet hozott létre, a baleset esetére táppénz ellátást biztosított, melynek

megszűnését követően a balesetet szenvedett baleseti járadékra volt jogosult. A létrejött társadalombiztosítási önkormányzatokban a munkáltatók és munkavállalók képviselői fele-fele arányban vettek részt. A felosztó- kirovó rendszerű biztosítás fedezete a munkaadó és a biztosított által fizetett 2-4% közötti járulék, illetve a kötelező és betegség esetére önként illetve balesetre szabad elhatározásból kötött megállapodások díja.  A magyar társadalombiztosítás átfogó reformjára 1927-ben került sor. Az 1927.évi XXItörvénycikk rendelkezéseit a társadalombiztosítási rendszer centralizációja és a biztosítottak körének kiterjesztése jellemezte. Ellátást biztosított a foglalkozási betegségekben szenvedőknek is  A törvény rendelkezési nyomán jött létre az Országos Munkásbiztosító Intézet (OMI), majd 1928-tól az OTI, az Országos Társadalombiztosítási Intézet, amely a betegségi és

balesetbiztosítás feladatait központi és helyi szervei a kerületi és vállalati pénztárak útján intézte. A betegségbiztosítás önálló intézményei egyes ágazatokban változatlanul fennmaradtak.(államvasutak, posta, dohányipar)  A II.világháború után 1948-ban indult meg a társadalombiztosítás különböző intézményeinek centralizációja Az 1950.évi 36törvényerejű rendelettel az SZTK, a Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja A társadalombiztosítás költségvetése az állami költségvetés külön előirányzatát képezte.  1950-ben államosították az OTI által fenntartott egészségügyi intézményeket. Ugyanebben az évben jött létre az a munkahelyi társadalombiztosítási kifizetőhelyi rendszer, amely lényegében napjainkban is létezik. Az 1951évi 16 Munka Törvénykönyve záró fejezete, de a hatályában felváltó 1967-es munkajogszabály is csak egyetlen rendelkezett a társadalombiztosítás törvényi

szabályairól.  - 1964-ben a társadalombiztosítás irányítását és felügyeletét a Szakszervezetek Országos Tanácsának Társadalombiztosítási Főigazgatósága hatáskörébe helyezték, amely e tevékenységét 1984-ig látta el. Időközben, 1972-ben megszületett az egészségügyi törvény, amely az egészségügyi szolgáltatás alapelveit kivette a társadalombiztosítás rendszeréből, és azt állampolgári jogon biztosította.A módosításokkal 1998-ig hatályban lévő 1975.évi tv valósította meg a társadalombiztosítás egységes törvényi szabályozását, a kodifikációt  Társadalombiztosításunk fejlődésében a 90-es évek elején – a rendszerváltást követően – következett be az első nagy fordulat, mégpedig a társadalombiztosítás 2 nagy ágazatának, az egészségbiztosításnak és a nyugdíjbiztosításnak az elválasztásával. Ennek eredményekép-pen az államháztartáson belül elkülönült pénzalapok,

biztosítási önkormányzatok és igazgatási szervezetek jöttek létre 1991-ben.  1997-ben a törvényhozó a folyamatos jogszabály módosítás helyett a teljesen új alapelvekkel, fogalmakkal és új intézményekkel – új jogszabályokban rendezte át a társadalombiztosítási jog egészét. a társadalombiztosítás ellátásaira ás a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997.évi LXXXtv (Tbj) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997.évi LXXXItv (Tny) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997.évi LXXXIII Tv (Ebtv) a hozzájuk kapcsolódó a magánnyugdíjakról és a magánnyugdíj pénztárakról szóló 1997.évi LXXXIItv(Mny) Társadalombiztosításunk alapvető, a rendszer szerkezetét kialakító jogszabálya az 1997.évi LXXXtv, e jogszabály határozza meg ugyanis a kedvezményezettek teljes körét és az ellátási rendszer legalapvetőbb elemeit. Ugyancsak az 1997-ben sor

került az 1991-ben kialakított társadalombiztosítási önkormányzatok jogállásáról szóló tv módosítására is. Ennek legalapvetőbb vonása volt, hogy a társadalombiztosítási önkormányzati választásokat az ún. delegációs rendszer váltotta fel. 1998-ban a társadalombiztosítás állami felügyeletének új rendszerét valósította meg a jogalkotó, ennek keretében megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat. 17 8. A társadalombiztosítási jog elhelyezkedése a jogrendszerben, a kapcsolódó jogágak A társadalombiztosítási jog a jogrendszer egyik viszonylag fiatal jogterülete. Jogági elhelyezkedésének meghatározása : • közjog (az állam és az alany nem azonos jogú alanyok) • és a magánjog dualizmusán alapul.(az állam nem alanya, de mindenki azonos jogú alany) E magánjogias és közjogias elemekkel is átszőtt jogtestet ún. VEGYES szakjognak nevezték A társadalombiztosítási jog a jogrendszer egyik ÖNÁLLÓ

JOGÁGA. IDE JÖN A JEGYZET RAJZA!! A társadalombiztosítási jog határozott érintkezési pontokkal rendelkezik a MAGÁNJOG számos jogterületével. Ezek jelentőségét az adja, hogy a TB jogviszony keletkezésének és módosulásának alapját az ún. mögöttes jogviszonyok képezik. E jogviszonyok döntően a munkavégzésre irányulók (megbízás, vállalkozás, stb) azaz közvetett vagy közvetlen tárgyuk a díjazás ellenében végzett munka vagy a gazdasági és polgári jogi társaságok tevékenységében való személyes közreműködés. A TB jognak a tágabb értelemben vett – a munka magánjogát, a közalkalmazottak és köztisztviselők jogát atb. Magába foglaló – MUNKAJOGHOZ való viszonyát jellemzi azzal, hogy számos munkajogi szabály a TB jogban is alkalmazandó. (plátlagkereset számítás, a betegszabadság, szülési szabadság stb) A SZOCIÁLIS JOG MÁS TERÜLETEIVEL oly módon érintkezik a TB jog, hogy az egyes szociális ellátásokra

(munkanélküli járadék, nemzeti gondozási díj, rendszeres szociális segély stb) való jogosultság egyúttal TB kedvezményezetti minőséget is megalapoz. Ugyanakkor egyes szociális ellátások –azonos céljuknál fogva – kizárják a TB pénzbeni ellátásra való jogosultságot. A KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSI JOG egyes szabályai a TB jogi eljárás mögöttes szabályaiként alkalmazandók. A TB jogviták tekintetében a POLGÁRI PERRENDTARTÁS szabályai szerint kell eljárni. A TB mögöttes jogaként az adójog egyes szabályai is számításba jönnek. A járulék megállapítása, bevallása, megfizetése, a kötelezettség bejelentése, a bejelentett adatok változása, ezek ellenőrzése, a feltárt jogsértések következményei, a TB tartozások behajtása és végrehajtása, az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztására és késedelmére , a járulékfizetési és bejelentési kötelezettség elmulasztására tekintetében az adózás rendjéről

szóló 1990. évi XCI tv előírásai alkalmazandók A TB járulék alapjának meghatározása részben a személyi jövedelemadóról szóló 1995.évi CXVIItv-re támaszkodik A TB jog - a szociális jog részeként – karakterisztikus közjogi jellegzetességeket mutat, ezért azt a KÖZJOGBA tartozó jogterületnek tartjuk. E közjogias jelleget leginkább az igazgatási szerv - kedvezményezett, illetve az igazgatási szerv – foglalkoztató jogi kapcsolatban fedezhetjük fel, amelyet döntően alá – fölérendeltségi elemek uralnak. Az igazgatási szerv jogállása hatósági természetű: a jogviszony más alanyaira jogot és kötelezettséget állapít meg, nyilvántartást vezet, stb Pénzügyi alapjainak az ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉSHEZ való szoros kapcsolódás miatt a TB nemcsak a társadalmi viszonyok változásait képezi le látványosan, gyorsan, hanem a mindennapi (gazdaság)politika változásait is. A korábban hatályban volt jogszabály a magyar jogalkotásban

a társadalombiztosításról szóló 1975.évi IItv és végrehajtásáról szóló 89/1990.(V:I) Mtszrendelet több mint 2 évtizeden keresztül 100-at meghaladó módosítással igyekezett megfelelni az aktuálpolitikának. A TB jog kedvezményezett alanyainak köre szinte maradéktalanul lefedi a társadalom egészét, és óriási tömegben használják, veszik igénybe a TB szolgáltatásokat: Hazánkban ma gyakorlatilag az egész népesség a TB valamilyen kedvezményezett pozícióban van. 18 9. (tételsor 10tétele) A hatályos társadalombiztosítási jogforrások rendszere és tartalmuk 1997.éviLXXXtv (Társadalombiztosítási jog): a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultak valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló tv. A társadalombiztosítási jog a magyar társadalombiztosítás „alaptörvénye” 8 fejezetből áll, és újradefiniálja a társadalombiztosítás kedvezményezetti körét (csoportjait), ellátási

rendszerét.  Az I. fejezet általános rendelkezései a tv célját és alapelveit határozzák meg  A II. fejezet fogalmakat határoz meg, és értelmezhető rendelkezéseket tartalmaz E jogszabályban meghatározott fogalmak a társadalombiztosítási jog terminológiájának alapját alkotják. Itt találhatók meg a foglalkoztató, az egyéni vállalkozás, a társas vállalkozás és a társasa vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő, a saját jogú nyugdíjas, a segítő családtag, a megbízott, a foglalkoztatott, a külföldi, a járulékalapot képező jövedelem és a járulék, a magánnyugdíj pénztár tagja, a pályakezdő, a magánnyugdíj pénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó, a tanulószerződés társadalombiztosítási jogi legáldefiníciója. A igazgatási szervek körének meghatározását a jogszabály végrehajtásáról szóló kormányrendelet kompetenciájába utalja.  A III. fejezet a

társadalombiztosítás ellátásainak és az azokra jogosultaknak taxatív felsorolását tartalmazza A társadalombiztosítás alanyai közül kiemeltek a kedvezményezettek, akik a valamennyi ellátásra jogosult biztosítottak illetve az ellátások egyes csoportjaira jogosultak. Az alanyok körét is e fejezet állapítja meg a baleseti ellátásra jogosultak az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak meghatározásával.  A IV. fejezet az ellátások fedezetéről szól, és e körben a társadalombiztosítási rendszer bevételi forrásait állapítja meg. A társadalombiztosítási, a nyugdíj és egészségbiztosítási járulék, a baleseti járulék és a magánnyugdíj rendszer keretében fizetendő tagdíj és ezek alapja mellett a tv meghatározza a járulékalapot nem képező jövedelmeket. Itt kerül szabályozásra a biztosítás ún. vételi formája, a társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodás A járulékfizetési kötelezettség

teljesítésének eljárási szabályait (a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése stb.) a kapcsolódó VII fejezet szabályozza  Az V. fejezet a társadalombiztosítási nyilvántartásokról szól  A VI. fejezet az adatszolgáltatási kötelezettség terjedelméről, és a társadalombiztosítási adatvédelemről rendelkezik. 1997.évi LXXXI Tv a társadalombiztosítási nyugellátásról(Tny)  A tv I. fejezete általános rendelkezéseket tartalmaz, melyek az alapelveket és alapfogalmakat, a tv hatályát, és a nyugdíjszolgáltatások körét állapítják meg.  a II. fejezet az öregségi nyugdíj,  a III. fejezet a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj szabályait rendezi  A IV. fejezet a szolgálati idő kiszámításának szabályait határozza meg,  az V. fejezet a hozzátartozói nyugellátásokról szól, (az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj, és a baleseti hozzátartozói

nyugellátások)-kat határozza meg, az ún. igénypontokat, azaz az ellátásra jogosultság feltételeit és az ellátás összegét.  A VI. fejezet a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésének a 90-es évek elején kialakult intézményét rögzíti  A VII. fejezet a nyugellátás iránti igény érvényesítéséről, a nyugellátások és a baleseti nyugellátások folyósításáról szól.  A VIII. fejezet a felelősségi szabályok illetve a jogorvoslat témakörét tárgyalja  A IX. fejezet a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségről szól Az adatszolgáltatás és bejelentési kötelezettség és ennek ellenőrzése szabályai mellett, adatvédelmi rendelkezéseket határoz meg.  A X. fejezet a jogszabályt záró vegyes és hatályba léptető rendelkezések, melyekben a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben határozza meg a külföldön élők nyugellátásának folyósítását, a rokkantsági nyugdíj

megállapítására és a korkedvezményre jogosító idő figyelembevételére valamint az igény érvényesítésére vonatkozó részletes szabályokat. A kormányrendelet szabályozza a baleset üzemi jellege kivizsgálásának, a fizetésre kötelezett mulasztása miatt felmerült eljárási költségek megtérítésének módját, a nyugdíjbiztosításon belüli jogorvoslat rendjét, az adatszolgáltatásra és bejelentési kötelezettségre vonatkozó eljárási rendelkezéseket. A Kormány felhatalmazást kapott arra is, hogy a korkedvezményre jogosító munkakörök egészségkárosító hatása 19 alapján határozza meg a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét, illetve az érintett személyi kör korhatár előtti nyugdíjazásának feltételeit is. Az 1997.évi LXXXIIItv a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól (Ebtv)  Az I. fejezet általános rendelkezéseinek köréből kiemelkedők az egészségbiztosítás alapelvei, és az

egészségügyi szolgáltatók körének meghatározása.  A II. fejezet az egészség biztosítás egészségügyi szolgáltatásait állapítja meg, különbséget téve a térítésmentesen az árhoz nyújtott támogatással, a részleges térítés mellett és a méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások és a külföldön történő gyógykezelés között.  Az Ebtv III. fejezete az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira való igény érvényesítésének általános szabályait tartalmazza  A IV. fejezet az egészségbiztosítás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások biztosításával kapcsolatban az egészségügyi szolgáltatokkal kötendő finanszírozási szerződéses kapcsolatokról, a szolgáltatások finanszírozásáról és e szerződések teljesítésének ellenőrzéséről szól.  Az V. fejezet az egészségbiztosítás pénzbeni ellátásait, a terhességi – gyermekágyi segélyre, a

gyermekgondozási díjra és a táppénzre jogosultság illetve az ellátás összege megállapításának és folyósításának szabályait állapítja meg.  Külön fejezetet képeznek (VI. fejezet) baleseti ellátások és a pénzbeni ellátásokkal kapcsolatos igény érvényesítése.( VII fejezet)  A VIII. fejezet a felelősségi szabályokról ,  a IX. fejezet szól a Tny ugyanezen fejezetben szereplő Jogorvoslatról  A X. fejezet a jogszabályt a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségről szól  A XI. fejezet az átmeneti és záró rendelkezéseket tartalmazza 10. (tételsor 11tétele) Az alapelvek a társadalombiztosítási jogban (a Tbj, a Tny És az Ebtv Alapelvei) A társadalombiztosítási jog általános alapelveit az egyes törvényekben (Ebtv, Tny, Tbj) rögzített alapelvek összevetésével állapíthatjuk meg. A Társadalombiztosítási jog alapelvei (Tbj) E jogforrás élén foglal helyet a társadalombiztosítás (egyik)

törvényi definíciója. E törvény az egyéni felelősség és öngondoskodás követelményeinek és a társadalmi szolidalitásnak az érvényre jutását hivatott elősegíteni. A jogszabály e kettős privilégiumát tehát nem alapelvként, hanem célként rögzítette a jogalkotó. Ennek körében a biztosítottak számára a társadalombiztosítás rendszerében való részvételi kötelezettséget ír elő és a foglalkoztatók és a biztosítottak részére a közteherviselésnek megfelelő fizetési kötelezettséget állapít meg. A következő komplex principium szerint a kötelező társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidalitás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek közötti korlátozása együttesen érvényesül. A biztosítottak jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük (járulékfizetési kötelezettség teljesítése) alapozza meg. Az ellátásnak és a

járulékfizetésnek önálló, egymástól elkülönülő jogcíme van. A biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszony alapján ex lege jön létre. A pénzbeni ellátások jövedelemarányossága is alapelvként került megállapításra. Az állami garancia elve szerint az állam a társadalombiztosítási ellátások fedezetét akkor is biztosítja, ha a társadalombiztosítás kiadásai a bevételeket meghaladják. Ez a garancia érvényesül a társadalombiztosítási és a magán nyugellátások kiadásainak illetve az alapok kötelezettségei fedezetének biztosítására is. A foglalkoztatói többlet – teherviselés azt jelenti, hogy annak részkötelezettségei az alapelvek közé nyertek besorolást. Ennek körében a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulék megállapítási és járulék levonási, valamint járulék és hozzájárulás – fizetési kötelezettségek terhelik. 20 Az állam a társadalombiztosítás fejlesztéséről

korábban tervszerűen gondoskodott. Helyébe az állami gondoskodás kereteinek normatív meghatározása került. Az állami kötelezettségek határait (tehát a Tb rendszer működését és fejlesztését) állami feladatok meghatározásával vonták meg. Az alapelvek rendszerének egyetlen változtatása, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok önállóságának és önirányítási jogosultságának határait és ezek garanciáit törölte a jogalkotó. Eszerint az állam kizárólag a társadalombiztosítási rendszerben nyújtott egyes ellátások egállapításával, az ellátások fedezetére a foglalkoztatókat és a biztosítottakat terhelő fizetési kötelezettségek meghatározásával, az ellátások igénybevételére, a hozzájárulás és a járulék közteherként való megállapítására, bevallására, befizetésére és beszedésére, valamint nyilvántartására vonatkozó szabályok megalkotásával, a nyilvántartó és ellenőrző rendszer

szabályozásával gondoskodik a társadalombiztosítás rendszeréről. A rászorultság elve alapján struktúrált gondoskodás szociális ellátási rendszerek mindegyikének alapelve kellene legyen. A társadalom is megkülönböztetett gondoskodással támogathat egyes többletteher – vállalási formákat.  A hatályos törvényszöveg méltánytalansága a nők az ifjuság és a gyermekes családok anyagi ellátásáról való különös gondoskodási formák hiánya. A jogszabály hallgatásának következményeként e feladat a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV, a személyi jövedelemadóról szóló 1995.évi CXVII és a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993 évi III.törvényekre hárul A társadalombiztosítási nyugellátás alapelvei (Tny) A törvény célja, hogy nyugellátásokat az időskorúak és a tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné válók, valamint hozzátartozóik megélhetésének biztosítása

érdekében egységes elvek alapján és a magánnyugdíj- rendszer szabályaival összhangban szabályozza. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése kizárólag állami feladat ennek egyik következményét fogalmazza meg az állami garancia már ismert elve. A Társadalombiztosítási jog egyéni felelősséget, öngondoskodást és társadalmi szolidalitást előíró alapelvével összevetve a nyugdíjasokkal kapcsolatos állami feladatvállalás hangsúlyozott. A társadalombiztosítási nyugellátás összege a jövedelemhez és a szolgálati időhöz igazodik, és annak fedezetére járulékot kell fizetni. A már megszerzett jogok védelme általános jogelvi követelményének megfelelően az 1997.december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetőleg korlátozni nem lehet. A magánnyugdíj – rendszerben résztvevők preferálásának alapelve szerint ha a biztosított a

magánnyugdíj-rendszerben is részt vett, társadalombiztosítási nyugellátását úgy kell megállapítani, mintha biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulék fizetésére lett volna kötelezett, és aki szolgálati idejének legalább egy részét a magánynyugdíjrendszer keretében szolgáltatásra jogosultságot szerzett, a kizárólag társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultakhoz képest eltérő mértékű társadalombiztosítási nyugdíjra jogosult. A nyugellátással összefüggő jogot vagy kötelezettséget érintő intézkedéssel szemben jogorvoslatnak van helye. Az Egészségbiztosítási törvény alapelvei (Ebtv) Az Ebtv.első két alapelvét az alkotmányosságot és az esélyegyenlőséget a jogszabály határozza meg Az utóbbi keretén belül az egészségügyi szolgáltatások azonos tartalommal illetik meg a kedvezményezetteket. Az indokoltság és arányosság komplementer alapelv párja szerint az eü szolgáltatások

és az egészségi állapot indokolt mértékben vehetők igénybe. A járulékfizetési kötelezettséggel arányos pénzbeni ellátások elve általános társadalombiztosítási alapelvnek mondható, ugyanígy az állami garancia elve is. Az igazgatási szervek tájékoztatási és segítségnyújtási kötelezettsége ismerős a korábban hatályos törvény alapelvei közül. A hatályos megfogalmazás szerint az egészségbiztosítási feladatokat ellátó igazgatási szerv tájékoztatja a biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről, segítséget nyújt igénye érvényesítéséhez. 21 11. (tételsor 13tétele) A társadalombiztosítási jogviszony szerkezete, felépítése (EL) TK 54old-tól Előadás rajza kell ide!!! A tipikus társadalombiztosítási jogviszonyban 3 alanyi pozíció található. - a kedvezményezett, - az igazgatási szerv, - a foglalkoztató. Az igazgatási szerv szükségszerűen alanya valamennyi társadalombiztosítási jogviszonynak. A

kedvezményezetti és a foglalkoztatói pozícióban állókat az ún. mögöttes jogviszonyok jelölik ki, e személyek egymással állanak valamilyen – tipikusan munkavégzésre irányuló vagy más , a kedvezményezettséget megalapozó – jogviszonyban. A kedvezményezetti minőséget több esetben alapozhatja meg közigazgatási jogi kapcsolat is. A TB-i jogviszony tartalma és dinamikája. Az igazgatási szerv (melyek körébe a foglalkoztatónál működő munkahelyi kifizetőhely is beleértendő) ellátást – PÉNZÜGYI ELLÁTÁST nyújt egyes kedvezményezettek részére. Pénzbeni ellátás Kedvezményezett Igazgatási szerv. A kedvezményezettek egyes csoportjai ezen ellátások fedezetéül különböző járulékokat és hozzájárulásokat kötelesek fizetni.TK59old-án levő rajz Az igazgatási szerv az ellátás nyújtásakor nem hivatalból, hanem ügyféli kezdeményezésre jár el. E bejelentés speciális adatszolgáltatás arról, hogy a kedvezményezett a

pénzbeni ellátás megállapítására jogosultnak állítja magát. Formája kötött, rendszerint formanyomtatvány kitöltésével érvényesíthető. Elnevezése: igénybejelentés A pénzbeni társadalombiztosítási ellátások nyújtása tehát elválaszthatatlan az azokat megalapozó járulékfizetéstől. Természetbeni ellátást az igazgatási szerv nem nyújt Az igazgatási szerv ezen ellátások nyújtóit, az egészségbiztosítási szolgáltatókat teljesítményük arányában finanszírozza, vagy az általuk nyújtott szolgáltatás árához támogatást nyújt. Tk.60old-án levő ábra kell ide ! A fenti ábrához tartozik, hogy az igazgatási szerv által (kedvezményezetteknek nyújtott természetbeni ellátások ellenértékeként) az egészségbiztosító szolgáltató részére folyósított teljesítményarányos finanszírozás mértéke a szolgáltatók által (a nyújtott ellátásokról az igazgatási szerv részére) teljesített generális

adatszolgáltatáson alapul. Mivel ezen adatszolgáltatás teljesítését jelentősen behatárolják a személyiségi jogok és egyéb adatvédelmi jogszabályok , az adatszolgáltatás valóságtartamára, az ellátás orvos-szakmai indokoltságára, és a természetbeni szolgáltatás és az adatszolgáltatás jogszerűségére vonatkozóan az egészségbiztosítási igazgatási szerv ellenőrzési jogosultsággal rendelkezik a szolgáltató irányába. TK.61old-án levő felső ábra kell ide! A kedvezményezetti járulékfizetésen kívül a kedvezményezett foglalkoztatója is járulékok fizetésére kötelezett, mely járulékok arányairól megállapíthatjuk, hogy a magyar társadalombiztosítási rendszerre az indokolatlanul magas foglalkoztatói teherviselés a jellemző. 22 A következő ábra a tipikus TB jogviszony egyszerűsített rajza, melyen e jogviszonyt létrehozó ún. mögöttes jogviszonyt kettős nyíllal jelöltük. TK 61.old-án levő alsó ábra jön

ide A tipikus TB jogviszony a törvény alapján az ún. mögöttes (primer) jogviszony keletkezésével autómatikusan létrejön E primer jogviszonyok jellegzetesen munkavégzésre irányuló jogviszonyok A mögöttes jogviszony létrejötte keletkezteti tehát a TB jogviszony alanyai között fennálló jogokat és kötelezettségeket. Az ex-lege jogviszony keletkezésének a magánnyugdíj rendszer bevezetésével újabb fajtája jelent meg a magyar Tb jogban, melynek jellemzője, hogy a mögöttes jogviszony nem magát a Tb jogviszonyt, hanem a kedvezményezett szerződéskötési kötelezettségét keletkezteti. Nem tudom mi kell még ide. Ez az anyagrész a TK 54oldalától 64oldalig tart!!!!!! 12.(tételsor 14tétele) A (társadalombiztosítási) igazgatási szerv és a TB irányítása Az igazgatási szervet 2 biztosítási ágazat szerint kell megkülönböztetni. E két ágazat : - az egészségbiztosítási - és nyugdíjbiztosítási ágazat, amely elkülönült

biztosítási pénzalapok szerint válik szét. Az elkülönült Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Alapot az 1992.évi LXXXIVtv hozta létre A pénzalapokat az Országgyűlés tv-ben határozza meg. A nyugdíjbiztosítási alapból biztosítandók:  az öregségi nyugdíj  az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági nyugdíja.  Baleseti nyugellátása,  és a hozzátartozói baleseti nyugellátások. Az egészségbiztosítási alap:  A táppénz,  a Tb-i terhességi-gyermekágyi segély,  az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek rokkantsági nyugdíja,  baleseti ellátásai, a gyógyító- megelőző ellátások,  a gyógyászati szolgáltatások,  a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatás  és más betegségi ellátások fedezetét képezi. A TB német és hazai történetéből már tudjuk, hogy a biztosítási típusú szociális rendszerek kontinentális modelljeinek

igazgatási feladatait rendszerint speciális ún. biztosítási önkormányzatok végzik Az alapokat kezelő önkormányzatok arra voltak példák, hogy ha közfeladat ellátása illetve közügyek intézése az állami szerepvállalás csökkentése mellett az érintettek növekvő bevonását igényli, az önkormányzat formában történő feladatvállalás kézenfekvő megoldásként kínálkozik. Az önkormányzatok e speciális típusai a közjogi önkormányzatoknak minősülő köztestületek: • Bizonyos közhatalommal rendelkeznek, melyet az állam jogi szabályozás útján biztosít a számukra. (közhatalommal felruházottság, a közhatalom gyakorlásában való részvétel) A társadalombiztosítási önkormányzatok tehát közjogi intézmények, a funkcionális önkormányzatok voltak, melyek hatáskörét közgyűléseik gyakorolták. A TB pénzügyi alapjainak és a TB szerveinek állami felügyeletéről jelenleg az 1998.évi XXXIXtv rendekezik, mely szerint az

alapok felügyelete, valamint a TB igazgatási szerveinek irányítása állami feladat. Az alapok felügyeletét közvetlenül a Kormány végzi, míg az igazgatási szervek irányítását szintén a Kormány, de a kormányrendeletben meghatározott személy (2001.jan1-től személyek) útján gyakorolja A Kormány felhatalmazást kapott arra is, hogy rendeletben szabályozza a központi hivatali szervek feladat és hatáskörét, működésének részletes szabályait és a központi hivatali szerv irányítását ellátó személy jogállását , feladat és hatáskörét. A rendkívül gyorsan – a kihirdetést követő 8.napon –hatályba léptetett törvény megszüntette az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás önkormányzatát. 23 A megszüntetett önkormányzatok jogutódja a Magyar Állam lett. Az Alapokhoz tartozó vagyon és a biztosítási önkormányzatok vagyona állami tulajdon, a vagyonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat a Kormány gyakorolja.

Jelenleg a pénzügyminiszter terjeszti a Kormány elé a járulékfizetéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. Az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé az egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. A szociális és családügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti s Kormány elé a TB-i nyugellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. A hatályos szabályozás szerint tehát az Egészségbiztosítási Alap kezelését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a Nyugdíjbiztosítási Alap kezelését az Országos nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság végzi. E két központi hivatali szerv - egyrészt: társadalombiztosítási költségvetési, - másrészt: a Kormány irányítása alatt álló központi államigazgatási szerv, melyek vezetését főigazgató

végzi, akit a Kormány nevez ki, és ment fel. A központi hivatali szerv  Irányítja a TB-i ág jogszabályban meghatározott igazgatási és hatósági feladatainak ellátását.  Közvetlenül irányítja a területi és egyéb igazgatási szerveket, ellenőrzi a más szervek által végzett ellátást megállapító és folyósító tevékenységet  Intézi a hatáskörébe tartozó hatósági ügyeket  Végzi az Alaphoz tartozó vagyonnal kapcsolatos nyilvántartási feladatokat, illetőleg jogszabályban meghatározott vagyonkezelési, pénzügyi feladatokat.  Irányítja és ellátja a külön jogszabály alapján végzett, de nem az Alapokból finanszírozott ellátásokkal kapcsolatos igazgatási feladatokat is  Részt vesz a TB-i jogszabályok előkészítésében. A különböző közhatalmi szervek között felosztott jogkörökhöz igazodóan a TB jog egyes rendelkezései végrehajtásának vonatkozásában más-más szervek minősülnek igazgatási

szervnek.  A járulékkötelezettséggel kapcsolatos ügyekben az APEH és területi szervei  Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF )és területi igazgatási szervei.  Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és területi igazgatási szervei.  Az ONYF és az OEP valamint területi igazgatási szerveik.  A magánnyugdíjak vonatkozásában a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete minősül igazgatási szervnek. A magyar társadalombiztosítás történeténél már megemlítettük: az 50-es években kialakult kifizetőhelyi rendszert napjainkig őrzi a TB igazgatása. E kifizetőhelyek rendszerén nyugszik a TB ügyintézésének jelentős része. Minden 100 TB-i ellátásra jogosult személynél több foglalkoztatottal rendelkező foglalkoztató köteles kifizetőhelyet fenntartani, vagy más kifizetőhelyet fenntartóval ilyen tárgyú megállapodást kötni. A foglalkoztatók a kifizetőhelyek segítségével látják el a

jogszabályban meghatározott Tb-i feladatokat. A kifizetőhely fenntartója e feladatokat saját költségén látja el. Az ellátásra vonatkozó igények jogszerű elbírálásáért és az ellátások kifizetéséért az igazgatási szervvel szemben korlátlan felelősséggel tartozik. A kedvezményezettnek kifizetett ellátások összegét a TB a fenntartónak megtéríti. A törvényben vagy kormányrendeletben előírt, illetőleg az említett megállapodás szerinti TB-i feladatok elvégzéséért a kifizetőhely fenntartóját a biztosítási alapokból meghatározott mértékű költségtérítés illeti meg. Ahogy a Tb pénzalapok egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási ágazat szerint tagolódnak, ugyanígy KETTŐS IGAZGATÁSI SZERVEZET-et találunk a TB igazgatásában is.    A nyugdíjbiztosítás központi hivatali szerve az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF). Igazgatási szervei: A fővárosi és megyei nyugdíjbiztosítási

igazgatóságok, Ezek kirendeltségei, Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (NYUFIG) 2.    Az egészségbiztosítás központi hivatali szerve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Igazgatási szervei: A fővárosi és a megyei egészségbiztosítási pénztárak (MEP-ek) Ezek kirendeltségei, A Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság, 1. 24   Az Újságírói Tagozat, Az Országos Orvos szakértői Intézet (OOSZI) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és aaz Országos Egészségbiztosítási Pénztár igazgatási szervei JOGI SZEMÉLYEK. 13. (tételsor 16tétele) Kedvezményezettek a társadalombiztosítási jogban: a biztosítottak köre Kedvezményezettnek nevezzük azokat a természetes személyeket, akik a társadalombiztosítási jogviszonyban valamely társadalombiztosítási ellátásra szereznek jogosultságot. A kedvezményezettek alábbi csoportjait különböztetjük meg:  A biztosítottak  Az egyes ellátásra

jogosultak  Az előző kedvezményezetti kategóriák egyes csoportjainak eltartott hozzátartozóit a társadalombiztosítási jogunk hagyományosan külön csoportba sorolja, de ők az egyes ellátásra jogosultak körébe tartoznak  A megállapodás alapján társadalombiztosítási ellátásra jogosultak  Magánynyugdíjra jogosultak a magánnyugdíjpénztár tagjai  Nemzetközi egyezmény alapján a társadalombiztosítási ellátásban részesülő személyek. A biztosítottak köre A Tbj.5§-ának rendelkezései szerint - ex-lege- biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek, amennyiben személyükben az ellátás feltételei beállnak. A biztosítás fő szabályaként az annak alapját képező jogviszony kezdetétől megszűnéséig áll fenn. A biztosítottak tehát az alábbiak  A munkaviszonyban illetve munkaviszony jellegű jogviszonyban állók. Tekintet nélkül arra, hogy a foglalkozásuk teljes vagy

részmunkaidőben történik. Ide sorolható még: - a közalkalmazotti ill. közszolgálati jogviszonyban - ügyészségi szolgálati jogviszonyban - bírósági jogviszonyban - igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban - fegyveres erők és érdekvédelmi szervek - polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos tagjai - és 2001-től a szerződéses állományúak is.  A szövetkezeti tag Ide nem értve az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű (szövetkezeti tagsági) jogviszony keretében személyesen közreműködik.  A tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló.  A „munkanélküli ellátásban részesülő”, azaz a keresetpótló juttatásban munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy.  Az egyéni és társas vállalkozó, amennyiben kiegészítő

tevékenységet folytatónak nem minősül.  A bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként, összefoglaló elnevezéssel; munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében díjazás ellenében személyesen munkát végző személy, amennyiben az e 25 tevékenységből származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30%-át, ill.naptári napokra annak harmincad részét  Aki alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasház közösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, biztosítási önkormányzat, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program Szervezete, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíj pénztár, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője.  A helyi

önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő díjazása eléri a fent említett összeget.(tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30%-át, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét.  És végül 2001 januárjától az egyházi személy, a szerzetesrend tagja. A biztosítottakat általában az jellemzi, hogy munkavégzésre irányuló jogviszonyaikban jövedelmet szereznek. A megbízott, illetve a vállalkozó fogalma a társadalombiztosítási jogban és a polgári jogban egybeesik: aki valamely tevékenységet személyesen és díjazás ellenében a Ptk. szabályai szerint lát el A megbízottak, bedolgozók, segítő családtagok, tisztségviselők stb. jövedelmük nagyságától függően biztosítottak Amennyiben ez a törvényben meghatározott mérték alatt marad, úgy ők e minőségükben nem

kedvezményezettjei a társadalombiztosításnak. Az egyéni vállalkozóé a tipikus biztosítási forma, az „alanyi pozíciók egybecsúszása”. A társadalombiztosítási jogban egyéni vállalkozónak minősül:  A vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy  A külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális vállalkozást, orvosi, klinikai, szakpszichológusi, magán állatorvosi illetve egyéb egészségügyi és szociális, gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személy.  Az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató személy  Az egyéni szabadalmi ügyvivő  A közjegyző  Az önálló bírósági végrehajtó. A társas vállalkozók körébe azok a személyek jöhetnek szóba, akik társasági tagsági jogviszonyuk jogcímén kötelesek munkát végezni a társaság javára. Társas vállalkozónak minősül a BT bel és kültagja, a KKT tagja, KFT. a KHT , a közös vállalat, az egyesülés tagja,

ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik . A RT nem minősül társas vállalkozásnak, mert a természetes személy közreműködése e tagság esetében nem lehetséges. A törvény csak a nem kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozókat minősíti biztosítottnak Segítő családtagnak minősül az egyéni vállalkozónak, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (kkt,bt, gmk,vgmk)természetes személy tagjának olyan saját jogán nem nyugdíjas közeli hozzátartozója, aki a vállalkozói tevékenység gyakorlásában személyesen és díjazás ellenében munkát végez. Szünetel a biztosítás:    A fizetés nélküli szabadság vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartama alatt Az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, ha az

elitéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette. Az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő estében arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti. 26 14. (tételsor 17tétele) Az egyes ellátásokra és a baleseti ellátásra jogosultak A biztosítottakon kívül valamennyi más kedvezményezetti csoport csak egyes ellátásokra jogosult: a személyi kör rendkívül differenciált, egyes csoportjainak társadalombiztosítási jogállása élethelyzethez igazodik Amellett, hogy kisebb számú ellátás igénybevételére jogosultak, járulékfizetési kötelezettségük is sajátos viszonyaikhoz igazodik. Itt beszélhetünk:  Baleseti ellátásra jogosultak  Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak  Az eltartott hozzátartozók  A magánnyugdíjra jogosultak.  BALESETI ELLÁTÁSRA JOGOSULTAK - Baleseti ellátásra, baleseti rokkantsági nyugdíjra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultak. Ezekre az ellátásokra az jogosult, aki

egyéni illetve társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, vagy saját jogú nyugdíjasként munkaviszonyban illetve ún. munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban (pl. megbízási jogviszonyban) áll - Baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosultak - nevelési – oktatási és felsőoktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban gyakorlati képzésben részesülő tanulója, hallgatója, ide nem értve a külföldi állampolgárt - szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg , illetve szenvedélybeteg - őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott, elzárásra utalt, szabadságvesztés büntetést töltő személy ( fogvatartott ) - közcélú munkát végez, különösen, aki életmentés, baleset illetőleg katasztrófa – elhárítás vagy véradás során szenved balesetet vagy egészségkárosodást - közérdekű munkát végez. Az előbb felsorolt személyek helyzetét az jellemzi, hogy ők

valamilyen jogviszonyuk keretében munkavégzésre kötelesek. Ennélfogva esetükben fennnáll az üzemi baleset kockázata. A társadalombiztosítás erre az esetre igyekszik védelmet nyújtani. E személyek ugyanakkor egy másik minőségükben (ol.saját jogú nyugdíjasként, intézeti gyógykezeltként) egyéb társadalombiztosításra is jogosultak. 15. (tételsor 18tétele) Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak és az eltartott hozzátartozók  EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSRA JOGOSULTAK Egészségügyi szolgáltatásra jogosult az a személy, aki  Táppénzben, terhességi – gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, baleseti járadékban,  Saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban  Öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, özvegyi járadékban, rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban részesül.  Nemzeti gondozási díjban, hadigondozotti ellátásban  Bányászati kereset

kiegészítésben  Gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban  Magyarországon nyilvántartásban vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban  Rendszeres szociális segélybe, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, munkanélküliek jövedelempótló támogatásban részesül Továbbá, aki  Középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll.  Sorkatonai szolgálatot teljesít  A biztosítottak, valamint az eltartott személyek, élettárs jövedelme nem haladja meg a minimálbér 30%-át,  A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgár 27    Személyes gondoskodást nyújtó

bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy, a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18-24 éves fiatal felnőtt, Fogvatartott, Szociálisan rászorult személy, (erről a polgármester hatósági bizonyítványt állít ki) Egészségügyi szolgáltatásra jogosult továbbá az a személy, aki személyigazolvánnyal rendelkezik, vagy azzal jogszabály alapján rendelkeznie kellene, és aki biztosítottnak vagy biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül, illetve az aki nem tartozik afent említett egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körébe. E személyek járulékot is kötelesek fizetni, illetve önálló bejelentési kötelezettségük van. E személyek eltartott közeli hozzátartozói és élettársai ugyancsak egészségügyi szolgáltatásra jogosultak, feltéve, ha a jövedelmük nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér 30%-át. Az eltartott hozzátartozók. Az

eltartott hozzátartozók kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosultak. (Őket azért említjük külön, mert a magyar társadalombiztosítási jog hagyományosan külön kezeli őket. Eltartott hozzátartozónak csak az eltartóval közös háztartásban élő minősül) 16. (tételsor 19tétele) Megállapodás alapján társadalombiztosítási ellátásra jogosultak Társadalombiztosítási jogunk viszonylag új és atipikus intézménye a társadalombiztosítási ellátás igénybevételére irányuló megállapodás. Atipikus annyiban, amennyiben a kedvezményezetti minőség szerződés (ex contractu) alapján és nem jogszabály erejénél fogva (ex lege)áll be, illetve a járulékfizetési és egyéb kedvezményezetti kötelességek jogcíme is szerződés. A magyar társadalombiztosítási jog nem ismeri a kiegészítő és a többletbiztosítás intézményét. Megállapodás alapján tehát kizárólag olyan ellátásokra lehet jogot szerezni, amelyekre a

megállapodást megkötő személy egyébként a magyar jog szerint nem jogosult, illetve a megállapodás kizárólag olyan személy által , illetve javára köthető meg, aki a meghatározott ellátásra egyébként nem jogosult. A felek közötti jogviszony tartalmát a jogalkotó eltérést nem engedő szabályokkal alakítja ki. A törvény korlátozza a megállapodás megkötésére jogosultak körét, meghatározza :  a megállapodás tartalmi érvényességi kellékeit (a járulék alapja vagy összege, a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra vonatkozó szabályok),  és megjelöli azokat az ellátásokat, amelyek igénybevételére megállapodást lehet kötni  rögzíti az ezekhez az ellátásokhoz kapcsolódó járulékfizetési szabályokat, a járulék alapját és mértékét. Tekintettel arra, hogy ezeknek a személyeknek nincs illetve nem ellenőrizhető szokásos módon a jövedelmük, a járulékfizetés alapja a saját nyilatkozatuk szerinti jövedelem,

illetve legkisebb munkabér. Az ellátásokra a TB-re vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság a megállapodás megszűnésének napjáig áll fenn, ám a sürgősségi ellátás kivételével akkor jár , ha az igénybevétel kezdő napját közvetlenül legalább már 6 havi időtartamban járulékfizetés történt. A megállapodást a társadalombiztosítás részéről az állandó lakóhely vagy tartózkodási hely szerint illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárak (MEP) kötelesek megkötni. A megállapodás egyes esetekben 3 személy javára is (a járulékfizetés átvállalásával) megköthető. A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező biztosítottnak nem minősülő nagykorú személy, aki a biztosítottak köréből ki van zárva, vagy a biztosítása szünetel (fizetés nélküli szabadság) a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem

megszerzésére és a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megszerzésére csak együtt köthető megállapodás. Ebben az esetben a nyugdíjjárulék és a nyugdíjbiztosítási járulék együttes mértéke jelenleg 28%, 2002-től 26%. 28 A 180.§-ban említett személy az egészségbiztosítási ellátások (teljes körének) megszerzése végett – 14%os mértékű járulék megfizetése ellenében – köthet megállapodást. A járulék alapja a kedvezményezett által megjelölt jövedelem, legalább azonban a kötelező legkisebb munkabér. A járulékfieztés felső határ itt is érvényesül A nyugellátás megállapításáig szolgálati idő szerzése végett megállapodás megkötésével és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított 30%-os nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék megfizetésével szolgálati időt szerez a nagykorú személy, aki felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán

eltöltött idejét időnként elismerteti. A szolgálati idő megszerzése végett megállapodás köthető a gyermekgondozási segélyben részesülő személy ellátásának alapulvételével is. A biztosítotti minőségből kizárt személyek, a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldinek minősülő magyar állampolgárok megállapodást köthetnek a saját valamint a velük együtt a Magyar Köztársaság területén tartózkodó házastársuk és gyermekük egészségügyi szolgáltatásának biztosítására. (a járulékfizetés alapja a minimálbér) A Magyar Köztársaság területén oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatásra köthet megállapodást. (a járulék alapja a minimálbér) A társadalombiztosítási járulékok meg nem fizetése általában nem jár(hat) a társadalombiztosítási jogviszony megszűnésével. A megállapodásos jogcímű jogviszony azonban e

tekintetben is atipikus, hiszen a járulék törvényes határidőben történő megfizetésének elmulasztása a megállapodás (külön jognyilatkozatok nélküli, mintegy automatikus)megszűnésével jár. 29 17. (tételsor 20tétele) A társadalombiztosítási ellátások csoportosításai és hatályos rendszere A társadalombiztosítási ellátás az a pénzbeni vagy természetbeni szolgáltatás, amelyet az igazgatási szerv a társadalombiztosítási jogviszony keretében a jogszabályban meghatározott (jogosultsági) feltételek fennállása esetén a kedvezményezetteknek nyújt. A társadalombiztosítás ellátásai döntően: - pénzbeniek - a természetbeni kizárólag az egészségügyi szolgáltatás.(illetve a baleseti egészségügyi szolgáltatás) A társadalombiztosításban tipikusak:  a jövedelemarányos pénzbeni ellátások - az ellátás alapját a kedvezményezettnek a reprodukciós zavart megelőző jövedelmei képezik, mértékét pedig a

jogalkotó annak valamekkora hányadában (%-ában) határozza meg.  Összegszerűen meghatározott (fix összegű) ellátások - a tb ezt akkor alkalmazza, ha a kedvezményezett életébe meghatározott, általában egyszeri, illetve ritkán előforduló események, többletkiadásokat okoznak, amelyeket a tb át kíván vállalni.(ilyenek pl a különböző segélyek, temetési, születési stb.) Az ellátásokat több szempont szerint csoportosíthatjuk:  analitikus típusúak ( kaukázusi jellegűek vagy elismert igények rendszerén nyugvók)  funkcionális (finális) természetű ellátások Ezek mögött az a szemlélet húzódik meg, hogy az ellátás nyújtásához a jogalkotó azoknak az okoknak a kiválasztására és tipizálására törekszik, amelyek kiváltják a reprodukciós zavart. Amennyiben ezek bekövetkeznek, a TB rendszer ellátást fog nyújtani. Elképzelhető az ellátások olyan csoportosítása is, amely aszerint különböztet, hogy melyek azok a

szükséghelyzetek, amelyek bekövetkezésekor a TB ellátást nyújt. Az egyik ilyen csoportosítás a BEVERIDGE-TERV csoportosítása(1941), mely szerint 3 ellátás csoport ismeretes:  a kereset elvesztése esetén  az eltartó elvesztésekor  speciális többletkiadások felmerülése (pl.szülés, temetés) esetén nyújtott ellátások A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 102.számú egyezménye a társadalombiztosítás minimális normáiról  a betegség,- a munkanélküliség, - az idős kor, - az üzemi baleset és foglalkozási betegség, - a nagy létszámú család, - fokozott családi terhek, - a szülés, - a rokkantság, - az eltartó elvesztése miatti szükséghelyzetekben nyújtott ellátások csoportjait ismeri. Csoportosíthatjuk az ellátásokat az általuk elérni kívánt cél szerint is:  a preventív (a reprodukciós zavart megelőző)  a restitúciós (a korábbi, reprodukciós zavart megelőző állapotot helyreállító)  a

reparációs/kompenzációs ( a kiesett jövedelmet pótló) és  az exonerációs (a társadalom által elismert többletterheket kiegyenlítendő) célú ellátásokról beszélhetünk. Az ellátások egy további csoportosítási szempontja azok időtartama:  rövid, illetve meghatározott időtartamú  és tartós illetve meghatározatlan időtartamú (tipikusan a jogosult élete végéig járó) ellátások E megkülönböztetésnek ott van jelentősége, hogy más és más jogosultsági feltételrendszer kapcsolódik az eltérő időtartamú ellátásokhoz. Az előbbi csoportba tartozó ellátások jellegzetes feltétele lesz a reprodukciós zavart megelőzően biztosítotti minőségben töltött időtartam (pl.táppénz esetében), az utóbbinál a szolgálati idő (plaz öregségi nyugdíj tekintetében). A jogosultság feltételei körében anyagi és alaki feltételek között különböztetünk. (az utóbbiakkal kapcsolatban lásd az igényérvényesítés

szabályait). Az anyagi feltételek között megkülönböztetjük az elsődleges primér feltételt, a „biztosítási eseményt” valamint a másodlagos , szekunder feltételeket. 30 A „biztosítási esemény” mögött az egyéni életpálya bizonyos töréspontjai húzódnak meg.(vagyoni hátrány, szükséglet) A másodlagos feltételek mindig többletfeltételek a biztosítási eseményhez képest. Jellegzetes másodlagos feltételként említhetjük a (folyamatos) biztosítotti minőségben töltött, általában járulékfizetési kötelezettséggel is terhelt időszakot, vagy a szolgálati időt. Az utóbbit vagy mindenkire egységesen, vagy az egyén életkorához igazodóan, lépcsőzetesen határozza meg a társadalombiztosítási jog. (hatályos jogunkban mindkettőre találunk példát az öregségi nyugdíj intézménye körében) A társadalombiztosítás ellátásai döntően pénzbeniek. A pénzbeni ellátások nagysága a korábi jövedelemhez igazodik A

pénzbeni ellátás elvi minimuma az az összeg, amely az ellátás célját még megvalósítja, elvi maximuma pedig a korábbi jövedelem. Az utóbbit meghaladó, illetve megközelítő mértékű ellátások annak igénybe vételére ösztönöznek Korábbi jövedelemként az ún. átlagkereset azaz valamely korábbi időszak átlagos jövedelme jön szóba Az ellátás felső határának rögzítését a jogalkotó általában a százalékkulcs (arány) nagyságának a korlátozásával végzi el. Lehetséges, hogy a ellátás alapjául figyelembe jöhető jövedelemnagyságot korlátozzák (miként a magyar nyugellátási rendszer is teszi a sávosan degresszív jövedelem – meghatározással.) Az ellátás kiszámítására előírt módszer csak addig érvényesül, ameddig ennek nyomán az ellátás a jogszabályban meghatározott felső határt el nem éri. A magyar társadalombiztosítás ellátás rendszere KÉTÁGÚ: - azaz a nyugdíjbiztosítási - és

egészségbiztosítási ellátáscsoportot ismer. A két ellátási rendszer mögött két elkülönült pénzalap húzódik meg, amelyek az egyes ellátáscsoportokba tartozó ellátások fedezetét nyújtják. Az egészségbiztosítás ellátásai: I. II. Az egészségügyi szolgáltatások; A pénzbeni ellátások: - a terhességi – gyermekágyi segély, - a gyermekgondozási díj, - a táppénz III. A baleseti ellátások:  A baleseti egészségügyi szolgáltatás  A baleseti táppénz  A baleseti járadék A nyugdíjbiztosítás ellátásai: I. a saját jogú nyugellátások:  az öregségi nyugdíj,  a rokkantsági nyugdíj,  a baleseti rokkantsági nyugdíj. II. A hozzátartozói nyugellátások:  Az özvegyi nyugdíj,  Az árvaellátás,  A szülői nyugdíj,  A baleseti hozzátartozói nyugellátások. A családok támogatásáról szóló 1998.évi LXXXIVtv a családtámogatási rendszere a következő: I. A nevelési ellátások:  A

családi pótlék  Az iskoláztatási támogatás II. A gyermekgondozás támogatásai:  A gyermekgondozási segély  A gyermeknevelési támogatás III. Az anyasági támogatás. 31 A Flt. A munkanélküliek ellátásai körében az alábbiakat különbözteti meg:  A munkanélküli járadék  A nyugdíj előtti munkanélküli segély, és  A költségtérítés. 32 21. Az egészségbiztosítás ellátásai: az egészségügyi szolgáltatások 297. § Az egészségügyi szolgáltatások a társadalombiztosítás által nyújtott túlnyomórészt facere-jellegű, természetbeni ellátások, amelyeket a társadalombiztosító rendszerint az arra kijelölt (szolgáltatási szerződést kötött) egészségügyi szolgáltató, mint teljesítési segéd útján nyújt a kedvezményezetteknek. Tehát a társadalombiztosítás egészségügyi szolgáltatásai kizárólag az OEP-al, illetőleg az igazgatási szervvel az adott szolgáltatásra finanszírozási

szerződéssel rendelkező (ún. finanszírozott) egészségügyi szolgáltatónál vehetők igénybe Ilyen finanszírozott szolgáltató, pl a klinika, az önkormányzati vagy központi költségvetési szerv kórház vagy a magángyakorlatot folytató orvos (egészségügyi vállalkozó) is. A társadalombiztosítási szerv kivételesen közvetlenül is nyújt (pénzbeni) ellátást az egészségügyi szolgáltatások keretében. 298. § A kedvezményezett „nem finanszírozott” egészségügyi szolgáltató orvos beutalása alapján is lehet jogosult, pl fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra, ha az orvos megállapítása szerint közvetlen életveszély áll fenn, és az életveszély csak fekvőbeteg-gyógyintézetben alkalmazható gyógymóddal hárítható el. Továbbá orvosi beutaló nélkül is jogosult a mind járóbeteg-szakellátás mind fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás kezdeményezésére, ha azt vélelmezi, hogy egészségi állapota az azonnali ellátását

indokolja, és a beutalásra jogosult orvos felkeresése az ellátást jelentősen késleltetné. 299. § Annak a szolgáltatásnak, amely tartalmilag azonos a társadalombiztosítás által nyújtottal, természetesen lehet más jogcíme is, nemcsak a társadalombiztosítási kedvezményezetti minőség. Tisztán magánjogi jogcímen is lehet valaki jogosult egészségügyi szolgáltatásra. A társadalombiztosításban a kedvezményezett (pl térítési) kötelezettségei azonban soha nem magánjogi alapúak, hanem azok mindig a társadalombiztosítási jogviszony keretében helyezkednek el. 300. § A hatályos jogszabály az egészségügyi szolgáltatásokat finanszírozási szempontok alapján, aszerint csoportosítja, hogy adott ellátás finanszírozásában mely elvek alapján és milyen arányban vesz részt a kedvezményezett, illetve az Egészségbiztosítási Alap. Eszerint különbözteti meg • A térítésmentesen • Az árhoz nyújtott támogatással és • A

biztosított általi részleges térítés mellett valamint • A méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokat, • És önálló cím alatt határozza meg a külföldön történő gyógykezelés szabályait. 22. Térítésmentesség, árhoz nyújtott támogatás, részleges térítés 301. § A térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások: • A betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások, ezeken túl a betegség várható következményeinek, illetve szövődményeinek korai felismerését célzó vizsgálatok elvégzése. • A gyógykezelés céljából végzett ellátások, amelyek a háziorvosi, a fogászati és a járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás és • Az egyéb egészségügyi szolgáltatások, melyek a szülészeti ellátás, az orvosi rehabilitáció és a betegszállítás. 302. § Az egészségügyi szolgáltatások ezen általános

csoportjai a kedvezményezettek különböző csoportjai részére különböző „szolgáltatási csomagot” határoznak meg. Betegségnek azt a rendellenes testi vagy szellemi állapotot, illetve működést tekintjük, amely orvosi beavatkozást igényel. 303. § A betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások az alábbi négy korosztály számára különböző vizsgálatok térítésmentes elvégzését foglalják magukban: • Az újszülötteknél a fejlettséget ellenőrző, az esetleges károsodások korai felismerését szolgáló szűrővizsgálatok. • A 0-6 éves korosztálynál az életkornak megfelelően az anyagcserére, az érzékszervek működésére, az értelmi képességre vonatkozó, valamint teljes körű fizikális szűrővizsgálatra, bizonyos fogászati és az életkornak megfelelő fejlődésre és az érzelmi állapotra vonatkozó vizsgálatokra valamint a környezeti tényezők által indukált

megbetegedések megelőzését és korai felismerését célzó szűrővizsgálatokra; • A 6-18 éves korosztály részére pedig- ideértve a 18 év feletti nappali rendszerű iskolai oktatásban résztvevőket isaz iskola- és ifjúság-egészségügyi ellátás keretében végzett szűrő- és sportegészségügyi vizsgálatok, míg • A 18 éven felüli korosztály számára az életkornak és nemnek megfelelő betegségek szűrővizsgálatai körét, azok gyakoriságát a népjóléti miniszteri rendeletben szabályozza (pl. fogászati szűrővizsgálat évente) mely szabályozásban a térítésmentességre jogosultságot a szűrővizsgálaton való részvételhez kötheti, annak elmulasztását az ellátási díj részleges térítésének kötelezettségével szankcionálva. 304. § A gyógykezelés céljából végzett ellátások közül térítésmentesek: 33 • • • • A háziorvosi- és házi gyermekorvosi, A fogászati ellátás, A járóbeteg- szakellátás,

és A fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás. 305. § A háziorvosi ellátás kiterjed az egészséges életmód segítését szolgáló tanácsadásra, és egészségi állapotának folyamatos figyelemmel kísérésére. Betegség esetén a háziorvosi rendelőben, illetve az otthontörténő orvosi vizsgálatra és gyógykezelésre, az otthontörténő szakorvosi vizsgálatra, és véleményre. Krónikus betegség esetén a háziorvos általi gondozásra, és a beteg illetve a gondozását végző személy által használt diagnosztikus és terápiás eszközök használatának megállapítására, ezen kívül a keresőképesség elbírálására, illetve jogszabályi kedvezményre való jogosultság megállapítására. 306. § A fogászati ellátás keretében az életkortól függetlenül csak az alapbetegséggel kapcsolatos fog- és szájbetegségek kezelésére, szakorvosi beutaló alapján fogászati góckeresésre jogosult. Ezen ellátások tekintetében az Ebtv. csupán a

biztosított életkora, illetve állapota szerint indokolt főbb csoportokat határoz meg A korosztályi csoportok szerint a térítésmentes fogászati ellátás: • 18 éves életkorig, továbbá a terhesség megállapításától a szülést követő 90 napig a technikai költségek nélküli teljes körű alap- és szakellátásra. • 18 éves kor felett sürgősségi ellátásra, fogsebészeti ellátásra, fogkő-eltávolításra és az ínyváltozások kezelésére, • 60 éves kor felett a megelőző pontban foglaltakon túl teljes körű alapellátásra vonatkozó jogosultságot jelent. 307. § A biztosított betegsége esetén jogosult a járóbeteg- szakellátás keretében történő vizsgálatra, gyógykezelésre, az annak során felhasznált gyógy- illetve kötszerre, továbbá a gyógykezeléséhez szükséges orvosi szakvéleményre, gondozásra és a keresőképességének elbírálására elsősorban a háziorvos, a járóbeteg- szakellátás (beutaló orvos)

beutalása alapján, de beutalás nélkül is, amennyiben egészségi állapota az azonnali ellátását indokolja, vagy jogszabály az adott szakellátás beutaló nélkül történő igénybevételét is lehetővé teszi. 308. § A biztosított betegsége esetén- orvos beutalása alapján illetve annak hiányában is, amennyiben egészségi állapota az azonnali ellátását indokolja- fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra vagy a külön jogszabályban foglaltak szerint a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást kiváltó otthoni szakápolásra jogosult, ezen belül: • a betegsége megállapításához szükséges vizsgálatokra, • gyógykezelésre, a műtéti beavatkozásra és gyógyászati ellátásra, • az előzőhöz szükséges gyógy- és kötszerre és ideiglenes gyógyászati segédeszközre és a gyógyászati segédeszköz használatának betanítására, • a fentieket biztosító ápolásra, szakápolásra, továbbá életvezetési és diétás tanácsadásra,

• étkezésre • a rendelkezésre álló, az ellátás szakmai és etikai követelményeinek megfelelő színvonalú elhelyezésre, arra az időtartamra, amíg az ellátás fekvőbeteg- gyógyintézeti körülmények között indokolt. 309. § Az ún egyéb egészségügyi szolgáltatások köre: • a szülészeti ellátás • az orvosi rehabilitáció és • a betegszállítás 310. § A szülészeti ellátás a magzat méhen belüli gyógykezelésére, továbbá szülészeti ellátásra és terhességének orvosi indikáció alapján történő megszakítására és az anyatejellátásra valamint a meddőség orvosi indikáció alapjáni kezelésére jogosultságot jelent. 311. § A biztosított az orvosi rehabilitáció keretében térítésmentesen jogosult: • vizsgálatra, gyógykezelésre, gyógyászati ellátásra és foglalkoztatás-terápiára, • szanatóriumi ellátásra, meghatározott esetekben, • szenvedélybetegeknek rehabilitációs ellátása • külön

jogszabály szerint az egészségügyi beavatkozást követő rekonstrukcióra, továbbá veleszületett vagy szerzett testi rendellenességek korrekciójára. 312. § A biztosított az orvos rendelése alapján jogosult betegszállításra, amennyiben egészségi állapota miatt másként nem oldható meg. 34 313. § Orvosi beutaló nélkül is igénybe vehető a szakorvosi rendelő által nyújtott: bőrgyógyászati, fül-, orr-, gégészeti, nőgyógyászati, általános és baleseti sebészeti, szemészeti, onkológiai, urológiai, pszichiátriai szakellátást, az ideggondozó, a bőr- és nemibeteg-gondozó, a tüdőgondozó, az onkológiai gondozó keretében nyújtott orvosi ellátás. A többi járóbeteg-szakellátásra a biztosítottat a beutaló orvos utalhatja be. 316. § Az Egészségbiztosítási Alap terhére nem vehetők igénybe a nem gyógyító célú, kizárólag esztétikai vagy rekreációs célból nyújtott egészségügyi szolgáltatások. 317. § A

gyógyító céllal rendelt ellátások közül nem az egészségbiztosítás terhére vehetők igénybe: (az ellátások körét a népjóléti miniszter állapítja meg) • az Etv. alapján járó kötelező védőoltások, népegészségügyi és járványügyi tevékenységek, és ezek körében végzett egészségügyi szolgáltatások. • A családtervezési tanácsadás, terhesgondozás, gyermekágyas anyák gondozása. • Mentés, ideértve a sürgős és az őrzött betegszállítást is. • Katasztrófa-egészségügyi ellátás, • Munkahigiénés szűrő- és ellenőrző vizsgálatok és a foglalkozás- egészségügyi ellátások, • Ritka, kiemelkedő költségigényű ellátások • Kizárólag orvosbiológiai kutatás keretében nyújtott ellátások. 318. § Az egészségügyi szolgáltató az ellátást nem tagadhatja meg, ha ellátási területéhez tartozik a biztosított tartózkodási helye, továbbá ha a beutaló orvos előzetes jelzése alapján az

ellátást vállalta. A biztosított területi ellátására nem kötelezett szolgáltató az ellátást csak akkor tagadhatja meg, ha a területi ellátási kötelezettségű feladatainak folyamatos ellátását a területen kívüli betegek fogadása veszélyezteti, és a feladat ellátására az OEP által lekötött szabad kapacitással nem rendelkezik. 320. § A szolgáltató egyes vizsgálatok, illetve beavatkozások elvégzése előjegyzés alapján is teljesítheti Az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatások: A gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás. A biztosított a járóbeteg-ellátás keretében jogosult a rendelt gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához nyújtott támogatásra, ha a jogszabály az adott ellátás árához támogatást rendel. A támogatást a Kormány állapítja meg a gyógyszer árának százalékéban vagy fix összegben. Ez a

támogatás a tényleges fogyasztói ár emelkedésétől függetlenül egy évig változatlan marad, annak csökkenése esetén viszont a csökkentett ár adott százalékának megfelelő összeg. A százalékos mértékben meghatározott támogatás a fogyasztói ár 0, 50, 70, 90, illetve 100 %-ának megfelelő összeg lehet. A támogatás fix összeg az azonos hatóanyag-tartalmú gyógyszereknél egyenértékű E támogatás esetén, ha az ár csökken, a fix összeget az egész gyógyszercsoportra felülvizsgálják. Egy adott gyógyszer árához eltérő támogatás állapítható meg betegségcsoportok, ellátott feladat, valamint a gyógyszer támogatásához előírt szakorvosi javaslat alapján. A kedvezményezett a fekvőbeteg-gyógyintézet orvosa által rendelt valamennyi gyógyszerre térítésmentesen jogosult, amíg fekvőbeteg gyógyintézetben tartózkodik. A rendeltetésszerű használat során meghibásodott 12 hónapnál hosszabb kihordási idejű gyógyászati

segédeszközök javítási díjához a javítási díj 85 %-ának megfelelő támogatás jár. Meghatározott gyógyfürdőellátások árához nyújtott támogatás mértéke 100%-os. Az utazási költségtérítés. A biztosított a területileg kötelezett egészségügyi szolgáltatóhoz történő utazásának költségeihez támogatásra jogosult. Helyi közlekedési eszköz igénybevételéhez nem jár támogatás. Ha az ellátás igénybevétele azért történ beutaló nélkül, mert egészségi állapota az azonnali ellátását indokolta, a tartózkodási helyére történő utazási költségeihez való támogatásra jogosult. Megillet a 16 éven aluli gyermek és a 16 éven felüli biztosított kísérőjét, amennyiben egészségi állapota miatt a kíséretet a beutaló orvos szükségesnek tartja. Az utazási költségtérítés mértéke a közlekedési eszköz igénybevételére megszabott viteldíj teljes ára. A biztosítottat, ha az egészségi állapota miatt

tömegközlekedési eszközön utazni nem tud, utazási költségtérítésként az adott viszonylatban közlekedő olcsóbb díjtételű menetrend szerinti tömegközlekedési eszköz jegyének ára (és a kísérő jegyének ára) illeti meg. A részleges térítés mellett igénybe vehető szolgáltatások. A biztosított részleges térítés mellett jogosult: • 18 éves korig fogszabályzó készülékre. • 18 éves kor felett fogmegtartó ellátásra. • Meghatározott típusú fogpótlásra a rágóképesség helyreállítása érdekében. 35 • • • • • • Kizárólag beutalóval igénybe vehető ellátás beutaló nélküli igénybevételére, ha azt az azonnali ellátás szükségessége indokolja. Az ellátás más finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál történő igénybevételére, mint amelynél a beutaló orvos azt kezdeményezte. Saját kezdeményezésére az ellátás többletköltséget okozó eltérő tartalommal történő

igénybevételére, melyre a szolgáltató naponkénti ápolási díjat állapít meg. Amennyiben a szolgáltatónál az ehhez szükséges feltételek rendelkezésre állnak saját kezdeményezésére egyéni igényei szerinti étkezésre és az egészségi állapota által nem indokolt, az intézmény e célra kijelölt részlegében magasabb színvonalú elhelyezésére. Amennyiben állapota indokolja az e feladatra finanszírozott szolgáltatónál ápolásra. Szanatóriumi ellátásra. Egyes fogászati ellátások térítési díját legfeljebb 10 %-kal meg lehet emelni, ha a biztosított nem vett részt időszakos fogászati szűrővizsgálaton. A részleges térítési díj az egészségügyi szolgáltató bevétele akként, hogy a szolgáltató nem számolhatja el a részleges térítési díjjal fedezett részét. Ez tehát nem tartalmazhat az ellátással kapcsolatban olyan beavatkozásra számított díjat, amelyet a biztosított térítésmentesen jogosult igénybe venni. A

biztosítottat az általa fizetendő díjról a szolgáltatás megkezdése előtt tájékoztatni kell. A tájékoztatás megtörténtét a biztosított aláírásával igazolja 23. A méltányosság és a külföldön történő gyógykezelés Az egészségügyi szolgáltatások igénybe vétele méltányosságból. A méltányossági jogkör gyakorlója az OEP főigazgatója. Eljárása kizárólag írásbeli kérelemre indul, melyet nem ritkán nem is a biztosított, hanem kezelőorvosai nyújtanak be egy ritka, életmentő beavatkozás egyedi finanszírozását kérve. A főigazgatói döntés diszkrecionális, ellene fellebbezésnek helye nincs( de az ismételt kérelem-benyújtásnak sincs akadálya). A méltányossági jogkör gyakorlásának pénzügyi határait az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének elkülönített kerete, míg megítélésének elveit a Kormány határozza meg. Az Ebtv. taxatívan meghatározza a főigazgatói döntés lehetséges tartalmát

Eszerint a főigazgató méltányosságból: • Átvállalhatja a részleges térítési díjú szolgáltatások térítési díjának egy részét vagy egészét, • Támogatást nyújthat a támogatással rendelhető gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és ellátás árához az támogatás mértékét meghaladóan (ill. a támogatással nem rendelhető gyógyszerek árához is), • Támogatást nyújthat a gyógyászati segédeszközök árához a külön jogszabályban foglaltaktól eltérő gyakorisággal és az eltérő drágább kivitelben készült gyógyászati segédeszköz árához. A méltányossági jogkör értelemszerűen nem terjed ki a szakmai szempontok alapján összeállított várólistás ellátásokra. Füzet: Ordinárius ügymenet van: keresettel élek, az adott megyeszékhelyen működő megyei bíróságon, ha itt sem Legfelsőbb Bíróság. Extraordinárius ügymenet: közvetlenül az intézet vezetőjéhez fordul kérelemmel méltányosság:

jogszabály megfogalmazza a méltányosság szűk körét. Jogszabály megfogalmazza a méltányosság szűk körét: • Általában nem finanszírozott műtét részleges finanszírozás. 36 • • • Gyógyászati segédeszköz kihordás előtti cseréje Különösen nagy költségű ellátások teljes vagy részleges finanszírozása Külföldi gyógykezelések (operálás külföldön a magyar TB pont annyi pénzt fizet, mintha Mo.-on elvégzett műtétért fizetett volna) Külföldi gyógykezelés ára 10-30 szorosan meghaladja a magyar gyógykezelést. Egy eredeti számla kell, hiteles fordítást kérnek, műtét leírása hiteles fordításban kell leadni, 1/30-ad részét térítik, ekkor a különbözet 29-ed része lehet kérelmes méltányosság. Országos Egészségügyi Pénztár igazgatójának kell méltányossági kérelmet beadni Ha a kérelmet elutasítottákez az extraordinárius eset – újból benyújtható, jogilag korlátlan számú kérelem

benyújtására van lehetőség. A méltányossági kérelmeket 40-60%-ban teljesítik Elutasításnál határozatot kell írni Könyv. Gyógykezelések külföldön. Megkülönböztetjük a külföldön történő és a külföldi tartózkodás közben szükséges gyógykezelés ára megtérítésének eseteit. Külföldön történő gyógykezelés szabályai. A külföldön munkát vállaló, tanulmányokat folytató, vagy egyéb jogcímen átmenetileg külföldön tartózkodó biztosítottnak egyes az Ebtv. szerint térítésmentes gyógykezelési célú ellátásait a feltétlenül szükséges mértékig, valamint az életét vagy testi épségét súlyosan veszélyeztető, illetve maradandó egészségkárosodás megelőzését szolgáló sürgősségi betegszállítását az OEP a felmerült készkiadások igazolása alapján, de az igénybevétel idején érvényes belföldi költség mértékének megfelelő összegben téríti meg. Ugyancsak ezen elvek alapján téríti az

OEP a devizabelföldi munkáltató által három hónapnál hosszabb időtartamra külföldön foglalkoztatott a biztosított, illetve a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke részére teljesített bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat és a külföldi tartózkodási helyén indokoltan igénybe vett sürgősségi betegszállítást. A tartósan külföldön foglalkoztatott közalkalmazott, illetve köztisztviselő, valamint a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által külföldön indokoltan igénybe vett egészségügyi szolgáltatás külföldön felmerült és igazolt költségének 85 százalékát téríti meg az illetékes MEP. A külföldi tartózkodás közben szükségessé vált gyógykezelés megtérítésének eljárási szabályai. A gyógykezelés költségének megtérítésére vonatkozó – a hazaérkezéstől számított 30 napon belüli- igénybejelentéshez csatolni kell az eredeti külföldi számlát,

a számla hiteles fordítását és az annak kiegyenlítésére vonatkozó igazolást. Ha a számlából nem állapítható meg az igénybe vett egészségügyi szolgáltatás, az erre vonatkozó igazolást vagy kórházi zárójelentést és ezek fordítását. A felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költsége fogalmának alapul vételével téríti az E. Alap Ez járóbeteg illetve fogászati ellátás esetén a szolgáltatások összpontszáma, míg fekvőbeteg ellátás esetén az adott homogén betegcsoport súlyszámértéke forintértékének 10 %-al megemelt összege, rendelt gyógyszer esetén a belföldön rendelhető azonos gyógyszer árához nyújtható támogatás összege; sürgősségi betegszállítás esetén a számla szerinti összegnek az igénybevételkori MNB középárfolyamon számított forintösszege. A Magyarországon nem hozzáférhető gyógyító eljárások más országban való igénybevételéhez a

biztosítottaknak az Egészségbiztosítási Alap terhére támogatás nyújtható. A támogatás rendjét a Kormány szabályozza 37 24. Szerződéses kapcsolatok a szolgáltatások finanszírozása Az egészségbiztosítási szolgáltatások finanszírozása az az aktus, amelyben az ellátást nyújtó (egészségbiztosítási szolgáltató) teljesítményével arányosan, részére az igazgatási szerv az ellátás nyújtásáért járó pénzügyi eszközöket biztosítja. E jogintézmény a magyar társadalombiztosítási jog egy új jelensége, hiszen a teljesítményelvű finanszírozás mindössze 1993 júliusa óta gyakorlat. Ezt megelőzően az ún bázisfinanszírozási elvek szerint volt (közvetlen alku a Kormánnyal). Az egészségügy teljesítményarányos társadalombiztosítási finanszírozásának szabályait az 1996 évi LXIII. törvény alapján és az Ebtv rendelkezése szerint a 103/1995 (VIII25) Korm rendelet rögzíti A hazai finanszírozási rendszer

alapvetően amerikai és német mintákat vett át, és kisebb módosításokkal ezeket kombináltan használja. Alkalmazott módszerei: • Homogén betegségcsoportok (HBCs) alapján történő elszámolás, • A tételes elszámolás pontszámok alapján, • A naparányos elszámolás, • Az egyedi elszámolás; és külön szabályok vonatkoznak • A háziorvosi szolgálat finanszírozására. Az első módszert az aktív fekvőbeteg-ellátás, míg a másodikat a „járóbetegek” egészségügyi szakellátásának finanszírozására használják. Naparányosan a krónikus betegellátó intézmények számolnak el, míg egyedi elszámolást az extraordinárius eseteknél, a ritka és különösen nagy értékű beavatkozásoknál alkalmaznak. A háziorvosi ellátás finanszírozása. A háziorvosi ellátás finanszírozása a háziorvosi szolgálat működtetője és a szolgálat székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási igazgatási szerv (MEP) közötti

szerződés alapján történik. A háziorvosi szolgálat működtetője az önkormányzat, a háziorvosi szolgálatot működtető egészségügyi intézmény, a háziorvosi magángyakorlatot folytató orvos illetve ezen ellátás nyújtását tevékenységi körei közé felvevő vállalkozás lehet, azzal, hogy amennyiben a működtető év közben változik, az igazgatási szerv új szerződést köt. A felek nyilvántartásokat vezetve havonta kölcsönösen tájékoztatják egymást a kedvezményezettek körének változásáról. A MEP 30 napos határidővel a szerződést abban az esetben mondhatja fel, ha a háziorvosi szolgálat működtetője ismételten és súlyosan megszegi a működtetéssel kapcsolatos kötelezettségét, illetve a szerződésben foglaltakat. A háziorvosi szolgálat területi ellátási kötelezettséggel működik és a szolgálatok működtetői praxisközösséget is létrehozhatnak az azonos telephelyen működő rendelők által ellátott, vagy a

területileg egymás mellett lévő háziorvosi körzetek működtetésére. E praxisközösség csoportpraxisnak minősül, ha működési engedélye szakellátási szolgáltatásokra is kiterjed. A finanszírozott háziorvos az ellátást a társadalombiztosítási jogszabályok kedvezményezettjei részére térítésmentesen nyújtja. A háziorvosi szolgálat működtetésére a MEP az előző évi lakosságszám alapján kialakított körzetek szerinti finanszírozási szerződést köt. A MEP területi ellátási kötelezettség nélküli működtetésre is köt szerződést, ha legalább 200 kedvezményezett írásban nyilatkozik, hogy a szolgálat orvosát kívánja háziorvosának választani. A háziorvos a finanszírozási szerződésében meghatározott tartalmú nyilvántartást vezet, és havi jelentést küld a MEP-nek az ellátott esetekről. A területet ellátó háziorvost az Egészségbiztosítási Alapból díjazzák. A működtető az ellátott feladatok, az ún

eseti ellátások, a körzet lakosságszáma és a rendelő adottságai alapján fix összegű díjakat, illetve, ha a körzete lakosságának egynegyede meghatározott típusú településen él, a településtől függő mértékű kiegészítő díjra is jogosult. A díj megállapítása egy bonyolult számítási rendszer szerint elért pontszám alapján történik, melynek számításában figyelembe veszik az orvoshoz bejelentkezett kedvezményezettek számát korcsoportonkénti pontszám szerint (mindezt egy degressziós tényezővel) illetve azt szakképzettségi és gondozási szorzóval korrigálják. Mindezen felül a háziorvosi szolgálatot fenntartó, a működtető vagy a feladatot átvállaló az összlakosságszám alapján jogosult az ügyeleti ellátás céljellegű díjazására. A fix összegű díjak a körzet felnőtt lakosainak számához igazodnak a rendelő helyiségének minőségéhez is igazodó szorzóval (pl. önálló épületben vagy több

településen külön fenntartott rendelő- helyiség), ill a területi kiegészítő díj kifejezetten az ellátott körzet urbanizáltsági fokától függ. A kedvezményezettek korcsoportonkénti bontása abból az empíriából (tapasztalat) indul ki, hogy különböző életkorban különböző a kedvezményezettek ellátás-gondozás igényének mértéke (pl. 4 év alatti gyermeknél vagy 60 év feletti felnőttnél ez fokozott) A degressziós szorzó használata pedig azon feltételezésen alapszik, hogy az ellátni vállalt kedvezményezettek száma csak az ellátás minőségének rovására nőhet. A szakképzettségi szorzók az ellátó orvos szakvizsgáihoz ill praxisának idejéhez kötöttek, míg a gondozási szorzók a Népjóléti Minisztérium által meghirdetett szakmai gondozási programokra járnak. A céljelleg azt jelenti, hogy a díj elkülönítetten kezelendő és kizárólag az ügyeleti ellátás biztosítására használható fel. Eseti ellátásnak

nevezzük azt, ha a területi ellátási kötelezettséggel működő háziorvos olyan biztosítottat lát el térítésmentesen, aki hozzá nem jelentkezett be, továbbá ha külföldi állampolgár részére sürgős szükség esetén ellátást 38 nyújt, és az ellátott egészségügyi vagy szociálpolitikai egyezmény alapján jogosult az ellátásra, akkor negyedévenként az ambuláns napló jelentett adatai alapján az Egészségügyi Alapból díjazásban részesül. Egészségügyi szakellátás finanszírozása. Az egészségügyi intézmény egészségügyi szakellátási tevékenysége után akkor jogosult térítésre az Egészségbiztosítási Alapból, ha a nyújtott ellátásra az egészségbiztosítás illetékes igazgatási szervével szerződést kötött, az ellátás igénybevételére érvényes beutalóval került sor, azt az Ebtv. vonatkozó rendelkezései szerint nyújtották arra jogosult kedvezményezett részére és az intézmény eleget tett az

ellátással kapcsolatban az adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségeinek. A szakellátó intézmény a nyilvántartásokba történő bejegyzéssel igazolja a kedvezményezett ellátásra jogosultságának tényalapját. Az intézmény térítés iránti jogosultságát nem érinti az, ha utólag bebizonyosodik, hogy az ellátott személy valójában nem volt jogosult térítésmentes ellátásra, de ezt az intézmény dolgozója nem ismerhette fel. A járóbeteg-szakellátás. A járóbeteg-szakellátás finanszírozása szintén a MEP és az intézmény közti szerződés szerint történik. A szerződésben meghatározásra kerül a rendelési hely és a lekötött rendelési óraszám, a rendelések kódszámai, a gondozóintézeteknek a szakellátásra az E. Alapból folyósított havi fix összegű díja és a teljesítmény szerinti finanszírozásba be nem vont rendelések. A teljesítmények rögzítése a rendelőkben a napi betegforgalmi nyilvántartás

kitöltésével történik. A nyújtott ellátáshoz elszámolási tételként azt a legmagasabb pontértékű tételt lehet kiválasztani, amely kódleírásának az ellátás megfelelt. Nem számolható el a fekvőbetegosztály által beutalt beteg és olyan személy részére nyújtott ellátás, akit az ellátás napján a rendelő beutalása alapján valamely fekvőbetegosztályra felvettek, ill. azon ellátás, amelynek költségeit az intézmény a beutaló intézménnyel közvetlenül elszámolja. Amennyiben a rendelés egy személy részére többféle, egymással össze nem függő ellátást is nyújt, akkor valamennyi önálló elszámolási tétellel rendelkező ellátást különkülön lehet elszámolni. Az elszámolás rendszere részletes WHO (Egészségügyi Világszervezet) listán alapul. A finanszírozás értékét más nem is befolyásolja, mint a beavatkozások fajtája és száma. Minden beavatkozás-fajtához hozzárendeltek egy pontszámot (ezt

„német-pont”-nak is nevezik, mivel németországi lista alapján honosították nálunk). A teljesítményt ebben a pontszámokban mérik, összeadják az adott ellátó által nyújtott szolgáltatások pontértékét és ezt havi árfolyamon az igazgatási szerv megtéríti a járóbeteg-szakellátónak. Egy pontszám pénzbeni értékét az OEP az adott hónapra a járóbeteg szakellátás finanszírozására megállapított keretösszeg és a tárgyhavi országos összes pont-teljesítmény hányadosaként havonta határozza meg. A tárgyhavi finanszírozás 3 hónappal korábbi teljesítmény alapján kerül megállapításra, pl. az 1998 március hónap finanszírozása az 1997. decemberi teljesítmény alapján kerül megállapításra: a német pont 0,886893 ft értékben (1 német pont 60-90 fillér között mozog reálértéke 1,40 ft körül lesz, alulfinanszírozottságot mutat). A korrekciós tényező alkalmazásával minden hónapban maradéktalanul kiosztják a

tárgyhónapra jutó országos előirányzatot. A betegszállítás finanszírozása havonta, a szabályosan utalványozott betegszállítás céljából megtett hasznos kilométerek száma alapján történik. Az egy hasznos kilométerre jutó országos forintértéket az éves költségvetésben rendelkezésre álló keret alapján az OEP havonta állapítja meg, az országos teljesítmények alapján. A fekvőbeteg-ellátás finanszírozása. Fekvőbeteg-ellátás fogalmának összetevői egyrészt az ellátást nyújtó intézet, azaz a fekvőbeteg-ellátás nyújtásának lehetősége, másrészt a beavatkozás minősége, amely jogszabályban rögzített tartalmú vagy időtartamú. Fekvőbetegellátásnak minősül tehát a klinikán, kórházban, szanatóriumban, szakápolási intézményben, szülőotthonban, valamint a fekvőbeteg-ellátást nyújtó országos intézetben végzett minden ellátási esemény, amelynek során a biztosítottat az intézmény valamely fekvőbeteg

osztályára felvették, és vagy 24 óránál hosszabb ideig az intézményben tartózkodik, vagy külön jogszabályban meghatározott beavatkozást végeznek el rajta. Az intézménybe történő felvételtől az elbocsátásig nyújtott ellátás egy ellátási esetnek számít, függetlenül attól, hogy esetleg az intézmény több, szervezetileg önálló osztályán nyújtották azokat. Szintén egy ellátási esetnek minősül a felvétel napján nyújtott járóbeteg-szakellátás is. A fekvőbeteg-ellátás a finanszírozásának alapelvei a statisztikai kiegyenlítettség, a teljesítményarányos és költségvetéskorlátozottság, módja szerint lehet aktív vagy krónikus ellátás, illetve egyedi elszámolási eset. Az aktív ellátás célja az egészségi állapot mielőbbi helyreállítása, időtartama többnyire tervezhető és az esetek többségében rövid, míg a krónikus ellátás célja az egészségi állapot stabilizálása, fenntartása, illetve

helyreállítása, időtartama, illetve befejezése általában nem tervezhető, és az esetek többségében tartós. Az aktív fekvőbeteg-ellátás finanszírozása. Az aktív fekvőbeteg-ellátás finanszírozása egy speciális klasszifikációs módszer, az ún. homogén betegségcsoportok (HBCS) alapján történik. E betegségosztályozási rendszert a Betegségek Nemzetközi Egységes Osztályozási Rendszere (BNO) alapul vételével a 60-as évektől a Yale Egyetemen, eredetileg statisztikai célokra dolgozták ki, a fekvőbeteg-ellátás finanszírozására alig másfél évtizede használják. A rendszer hazai adaptációját a Népjóléti Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központja (Szekszárd) végzi. 39 A rendszer kiindulópontja az, hogy valamennyi ellátási eset összes tételes adatának figyelembe vétele a finanszírozást fölöslegesen túlbonyolítaná. Ezért meg sem próbál tételes számlát összeállítani, hanem kiragadva az

ápolás alapvető, a költségeket meghatározó szempontjait, csoportosítja az ápolásokat. Az így statisztikai absztrakciós úton létrehozott csoportot nevezik HBCS-nek. Minden egyes HBCS megnevezése mellett az egységes statisztikai célokat segítő kódszám és súlyszám van, így az egy HBCS-be kerülő ápolásokra azonos mértékű térítést határoznak meg. Az egyes HBCS-be besorolás alapvető szempontjai az ápolást indokoló fődiagnózis, az emellett kezelést igénylő ún. kísérőbetegségek, a fellépő szövődmények, az elvégzett beavatkozások és az ellátott életkora. A súlyszám olyan arányszám, amely a beavatkozás költségességét jellemzi, tulajdonképpen felfogható az összes HBCS költségének átlagaként. Az igazgatási szerv az összesített súlyszámot egy ellátókként különböző ún. intézeti átlagárral megszorozva és a hosszú ápolások díjait is hozzáadva egy korrekciós tényező közbevetésével állapítja meg a

finanszírozás mértékét. A krónikus ellátás finanszírozása. A finanszírozás módja szerint krónikus ellátásnak minősül az a legalább 30 ágyas önálló krónikus osztályon nyújtott ellátás, amelynek célja az egészségi állapot stabilizálása, fenntartása, illetve helyreállítása. Önálló osztálynak minősül az a szervezeti egység, amely nincs alárendelve más gyógyító-ellátó egységnek és önálló osztályvezető főorvosa, nővére van. A krónikus ellátás területei pl a légzés rehabilitáció, a drogfüggők rehabilitációja, az egyéb tartós ápolás és speciális rehabilitáció Az eltérő finanszírozás indoka a hosszú ápolási tartam, mivel ilyen esetekben a HBCS használata- a felső ápolási nap átlépésével- nem fedezné az ápolás tényleges költségét. Ezen ellátások finanszírozása tehát napi ápolási díj meghatározásával történik, melyhez nyújtott szakápolás szerint szorzókat állapít meg a

kormány rendelete. A finanszírozási összeg tehát egyedül az adott ellátást nyújtó ápolási napok függvénye. Az egyedi elszámolású különleges esetek. Az egyedi elszámolású esetekről már megállapítottuk, hogy ritka és költségigényes ellátások finanszírozására használják, melyeket csak kevés kiemelt ellátó képes nyújtani. E különleges esetek egyes speciális körére az OEP külön szerződést köt, amelyben az intézetek számára költség-előirányzatokat állapít meg, míg az előre nem tervezhető rendkívüli esetek az OEP főigazgatójának a népjóléti miniszter egyetértésével hozott döntése alapján bármely intézetnél finanszírozhatók. Végül a különleges esetek közé sorolandó egy nem önálló, a HBCS-vel kombináltan alkalmazott egyedi elszámolású esetkör, a nagy értékű inplantátumok és egyszer használatos eszközök költségtérítése, amely az eszköz beszerzési számlája ára és műtéti napló

alapján történik. 40 25. A táppénz A táppénz jövedelempótló célú ellátás, amely minden külföldi társadalombiztosítási rendszerben megtalálható. Az egészségbiztosítás pénzbeni ellátásai körébe tartozik. Ezek körében ismeretes még a terhességi gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj illetve a méltányosságból igénybe vehető ellátások. Az utóbbit illetően méltányossági jogkört az OEP főigazgatója gyakorolja, aki a biztosítottat indokolt esetben segélyben részesítheti. Az OEP főigazgatója méltányossági jogkörében a biztosított részére akkor is engedélyezheti továbbá terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj vagy táppénz folyósítását, ha a biztosított az ahhoz szükséges biztosítási idővel nem rendelkezik. A táppénz jövedelempótló célú ellátás. Éppen e céljánál fogva zárja ki a táppénzre jogosultság a más- azonos célúnemcsak társadalombiztosítási ellátásokra való

jogosultságot Egyidejűleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre, illetve gyermekgondozási díjra is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe, illetve aki egyidejűleg az említett ellátásokra és gyermekgondozási segélyre is jogosult, választása szerint csak egy ellátást vehet igénybe. Ugyanez a több ellátás együttes igénybevételét kizáró szabály érvényesül nemcsak a társadalombiztosítási, hanem más, ám azonos funkciójú ellátásokkal- a gyermekgondozási segéllyel, gyermeknevelési támogatással- szemben. Amennyiben a táppénz gyermek ápolása címén jár, a szülők közös háztartásában élő gyermeke után egyidejűleg csak az egyik szülő jogosult a táppénzre. A jogosultság feltételei: A jogosultság egyik feltétele a biztosítotti minőség, a másik a keresőképtelenség. Táppénzre jogosult tehát az, aki a biztosítás fennállása alatt vagy annak

megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik. Az Ebtv. harmadik jogosultsági feltételt is megfogalmaz: az egészségbiztosítási járulék fizetésére való kötelezettséget Ez azzal függ össze, hogy a Tbj. A biztosítottak körében egyeseket nem kötelez e járulék megfizetésére, ezzel kizárja őket a táppénzre jogosultak köréből. Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani illetve elbírálni. E szabályt alkalmazni kell az azonos alanyok között fennálló több biztosítotti minőséget megalapozó jogviszony esetére is. A keresőképtelennek azt tekintjük, aki kereső tevékenység folytatására nem képes. A törvény részletesen meghatározza, hogy kit kell keresőképtelennek tekinteni. E körben

leggyakoribb tényállás az, hogy a biztosított betegsége okán nem képes munkát végezni, és ugyancsak gyakoriak az ún. gyermekápolási táppénz esetei, amikor a biztosított nem a saját személyében rejlő okból képtelen a munkavégzésre. Keresőképtelen: • Aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni, • Aki terhessége, illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult, • Az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja, • Az anya vagy egyedülálló apa, ha egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja, • Az a szülő, aki egyévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja, • Aki fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül • Akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak, és más beosztást nem kap, • Akit közegészségügyi okból

hatóságilag elkülönítenek, • Aki járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen átmenetileg sem foglalkoztatható. A magyar társadalombiztosítási jog nem ismeri a felnőtt hozzátartozók ápolása miatti keresőképtelenséget. Betegségnek azt a rendellenes fizikai vagy pszichikai állapot minősül, amely orvosi beavatkozást igényel. Bár a terhesség nem tekinthető betegségnek, mégis lehetséges, hogy a biztosított annak következtében nem tudja a munkáját ellátni. A betegség miatti keresőképtelenség mindig relatív természetű, azaz annak elbírálásánál az a foglalkozás, illetőleg az a munkakör az irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott. A keresőképtelenség orvosi szakkérdés. A keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően, legfeljebb 5 napra visszamenőleg is igazolható. Kivételesen

indokolt esetben az ún Főorvosi Bizottság a keresőképtelenséget a vizsgálatra jelentkezés időpontjától legfeljebb 6 hónapra visszamenőleg is igazolhatja. A gyermekápolási táppénzre jogosultság szempontjából van jelentősége az egyedülállóság foglaménak. Egyedülállónak minősül az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van. Különélőnek kell tekinteni azt is, aki házastársával ugyanabban a lakásban lakik, ha a házasság felbontása iránt bírói eljárás van folyamatban. Egyedülállónak tekintjük továbbá azt a személyt is, akinek a férje sorkatonai szolgálatot teljesít, azokat a házastársakat, akik a vakok személyi járadékában részesülnek, vagy arra egyébként jogosultak, akinek a házastársa munkaképtelen és az Országos Orvosszakértői Intézet szakvéleménye szerint I. vagy II csoportos rokkant, vagy előzetes letartóztatásban van, illetve szabadságvesztés

büntetését tölti; e szabályt az élettársakra is alkalmazni kell. A táppénz időtartama: A táppénz rövid tartamú ellátások közé tartozik. A keresőképtelenség tartamára jár, mégis számos időkorlátozás van 41 A táppénzre jogosultság kezdete a keresőképtelenség bekövetkezésének napja. Ha azonban a betegsége vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátása következtében betegszabadságra jogosult (15 nap), táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követő naptól jogosult. A betegszabadság időtartama alatt a biztosított a munkajogi távolléti díja 80%-ának megfelelő összegre jogosult. A táppénz legfeljebb 1 éven át jár. Az ún. gyermekápolási táppénz leghosszabb időtartamát ettől eltérően állapítja meg az Ebtv: • 1 évesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetőleg ápolása címén a gyermek 1 éves koráig. • 1 évesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén

évenként és gyermekenként 84 naptári napon át, • 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári napon át; • 6 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 14, egyedülállónak 28 naptári napon át. A táppénzre jogosultság időtartama a biztosítotti minőségben töltött idő tartamától is függ. Aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző 1 évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat, azaz a jogosultság időtartama az előzetes biztosítottsághoz, és ezzel közvetve a járulékfizetés időtartamához igazodik. A biztosításban töltött idő akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs A 30 napi megszakítás időtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi

segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje. Előzetes biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár viszont a táppénz annak, aki 18 éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított. A jogosultság időtartamát befolyásolja az ún. táppénzelőzmény: az az időtartam, amelyben a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző 1 éven belül már táppénzben részesült. Ennek időtartamát ugyanis az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani. A táppénz minden naptári napra jár. Vannak kizáró feltételek a jogosultság tekintetében: Nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség

hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon (munkaszüneti napon) a keresőképtelenség már nem áll fenn, illetve a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja (pl. rendes szabadsága alatt) Ugyancsak kizárja a jogosultságot a gyermekgondozási segély, illetve a saját jogú nyugdíj. Az előzetes letartóztatás és a szabadságvesztés időtartamára sem jár táppénz Amennyiben a keresőképtelenség igazolása a biztosítottnak felróható okból nem lehetséges a táppénz megvonása iránt a társadalombiztosítási igazgatási szerv (MEP) határozatban intézkedik. A táppénz mértéke: Az ellátás mértéke az annak alapjául szolgáló jövedelem és a mértékszabály segítségével határozható meg. A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető napi

átlagkereset 70 %-a, ennél rövidebb biztosítási idő esetében, vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt 60%-a. A kereset napi átlagának megállapításánál jövedelmenként azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a biztosított egészségbiztosítási járulékot fizetett. 1977 óta a napi átlag meghatározásánál fő szabály, hogy a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem vehető figyelembe. Amennyiben a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben nincs legalább 180 naptári nap jövedelme, a táppénz összegét a keresőképtelenség bekövetkezését közvetlenül megelőző 180 naptári nap jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani. Amennyiben a keresőképtelenséget megelőzően folyamatos a biztosítotti idő, úgy az említett 180 napi jövedelem (visszamenőleg) a

keresőképtelenség kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjáig vehető figyelembe. Ha a biztosítotti minőség nem folyamatos, úgy a megszakítást megelőző jövedelem nem vehető figyelembe. Ha a biztosítottnak az utóbb említett irányadó időszakban nincs jövedelme, naptári napi átlagjövedelemként a jogosultság kezdő napján érvényes kötelező legkisebb munkabért kell figyelembe venni, kivéve, ha a jogosult szerződés szerinti vagy tényleges jövedelme ennél alacsonyabb. Utóbbi esetekben a táppénz alapja a szerződés szerinti, ennek hiányában a tényleges jövedelem. Tényleges jövedelem hiányában teljesítménydíjazási vagy jutalékos rendszerben foglalkoztatottak esetében tényleges jövedelemként a foglalkoztatónál azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatottak részére a biztosított táppénzre való jogosultságát megelőző hónapban végzett munkájukért kifizetett jövedelem átlagának naptári napi

összegét kell figyelembe venni. Egyéni és társas vállalkozó esetében a táppénz alapja a jogosultság kezdő napját megelőző hónapban érvényes kötelező legkisebb munkabér. A naptári év folyamán ismételten keresőképtelenné vált biztosított táppénzét a korábbi táppénzének az alapját képező kereset napi átlaga alapján kell megállapítani, ha a korábbi keresőképtelensége is az újabb keresőképtelensége első napját magában foglaló naptári évben kezdődött, és a korábbi táppénzét arra tekintettel állapították meg, hogy az irányadó időszakban legalább 180 munkanapra jövedelme volt. 42 Az említett jövedelmek napi átlagát az ún. osztószám alkalmazásával kell meghatározni Az osztószám lényegében az irányadó időszakban biztosításban töltött napok száma. Egyes pénzbeli szociális ellátások nem zárják ki azt, hogy az azokban részesülő egyúttal munkát végezzen, illetve így jövedelmet szerezzen;

az erre irányuló jogviszonya alapján biztosítotti minősége is keletkezhet. 26. A társadalombiztosítási saját jogú nyugellátások A Tny. 1998 évi hatályba lépése hozta társadalombiztosítási rendszerünkben a legalapvetőbb változásokat, amikor a rendkívül széles népességet érintő nyugellátások feltételeire, mértékére új szemléletű, és célkitűzésénél fogva hosszú távra szóló szabályokat alkotott. A jogosultak érdekében ugyanakkor a törvény védi az ún. szerzett jogokat, hiszen az 1997 december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetőleg korlátozni nem lehet. A nyugdíj a társadalom munkájából idős koruk vagy tartós munkaképtelenségük okán kiváló kedvezményezetteknek járó rendszeres pénzbeni ellátás. Az 1997 december 31-én hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni, illetőleg korlátozni nem lehet. A magyar nyugdíjrendszer saját jogú

és a hozzátartozói nyugellátásokat ismer, amelyek: olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátások, amelyek meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a biztosítottnak, illetve hozzátartozójának járnak. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó saját jogú nyugellátások az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj és a baleseti rokkantsági nyugdíj. A hozzátartozói nyugellátások az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj, a baleseti hozzátartozói nyugellátások. Az azonos célú ellátások kizárják egymást. Az öregségi nyugdíjas- ideértve az előrehozott öregségi nyugdíjat is- és a baleseti rokkantsági nyugdíjas rokkantsági nyugdíjra nem jogosult. Megfordítva: a rokkantsági nyugdíjas és a baleseti rokkantsági nyugdíjas öregségi nyugdíjra nem jogosult. Az öregségi nyugdíjra jogosultságot a baleseti rokkantsági nyugdíj azonban csak abban az esetben zárja ki, ha

ennek összegét szolgálati időként figyelembe vehető jogviszonyban elért kereset alapján állapították meg. Az öregségi nyugdíj Az öregségi nyugdíj saját jogú nyugellátás. A nyugellátásban részesülők mintegy kétharmada öregségi nyugdíjas; az ellátás nagy számú népességet érint. Az öregségi nyugdíj jogosultsági feltételeinek jelentősége alapvetően abban áll, hogy ily módon relevánsan befolyásolni lehet a munkában töltött időt, más megközelítésben a munkavégző népesség számát és arányát. E népesség viseli a nyugellátások és más társadalombiztosítási ellátások terheit, ugyanakkor e teherviselő képességet a munkavégző népesség demográfiai, népegészségügyi jellegzetességi stb. határozzák meg Az öregségi nyugdíjnak több fajtája van, illetve eltérőek a nyugdíjjogosultság feltételei aszerint is, hogy a Tny. alapján mikor kerül sor a nyugdíj megállapítására. Mások a szabályai az 1998

január 1 és 2008 december 31 napja közötti és az azt követően megállapított öregségi nyugdíjnak. A nyugdíjjogosultság feltételei: Két feltétele van: a korhatár elérése és a szükséges szolgálati idő megszerzése. A megszerzett szolgálati idő tartamától függően különböztetünk meg teljes és résznyugdíjat. Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a 62. életévét betölti, és legalább 20 év szolgálati időt szerez Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a nő és az a férfi is, aki 1991. január 1-e előtt az 55, illetve 60 életévét betöltötte, és eddig az időpontig 10 év szolgálati időt szerzett. Az általános életkori feltételtől eltérően a nő öregségi nyugdíjkorhatára amennyiben: • 1940. január 1-je előtt született, az 55, • 1940-ben született, az 56., • 1941-ben született, az 57., • 1943-ban született, az 58., • 1944-ben született, az 59., • 1945-ben született, a 60., • 1946-ban született, a

61. betöltött életév A férfi öregségi nyugdíj korhatára, amennyiben: • 1938. január 1-je előtt született, a 60, • 1938-ban született, a 61. betöltött életév Öregségi résznyugdíjra jogosult az a nő, illetve az a férfi, aki 20 évnél kevesebb szolgálati időt szerzett, azonban az 55., illetve a 60. életévét 1990 december 31-ét követően és 1993 július 1-ét megelőzően töltötte be, és eddig az időpontig 43 legalább tízévi szolgálati időt szerzett, valamint az, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-jét megelőzően eléri és eddig az időpontig legalább 15 év szolgálati időt szerez Aki 2000. január 1-je előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint korkedvezményben részesül A rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest

kétévi korkedvezményben részesül az a férfi, aki legalább 10 és az a nő, aki legalább 8 éven át korkedvezményre jogosító munkakörben , továbbá az, aki legalább 6 éven át egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben dolgozott. A korkedvezmény további egy-egy év a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb 5, nőnél 4 évi, illetőleg az egy légköri nyomásnál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb 3 évi munka után. A korkedvezményeket kormányrendelet határozza meg Míg a résznyugdíj a kevesebb megszerzett szolgálati idő esetén biztosítja a nyugellátást, addig az előrehozott öregségi nyugdíj az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár alól enged kivételt, illetve nyújt ellátást abban az esetben, ha a jogosult viszonylag hosszú szolgálati idővel rendelkezik. Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál legkorábban 5 évvel alacsonyabb életkorban, de legfeljebb az 55. életév

betöltésétől, előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a nőnek, aki: • 1945. december 31-e után született és legalább 38 év, • 1945-ben születet és legalább 37 év, • 1944-ben született és legalább 36 év, • 1943-ban született és legalább 35 év, • 1943. január 1-je előtt született és legalább 34 év szolgálati időt szerzett; illetve az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárnál alacsonyabb életkorban, de legfeljebb a 60. életév betöltésétől, előrehozott öregségi nyugdíj jár annak a férfinek, aki: • 1939. január 1-je előtt született és legalább 37 év, • 1938. december 31-e után született és legalább 38 év szolgálati időt szerzett. A csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra az jogosult, akinek a fent említett szolgálati idejéből legfeljebb 5 év hiányzik. A nyugdíj összegét a hiányzó szolgálati idővel arányosan csökkenteni kell Az öregségi nyugdíj összege: (a 2013. január 1

napját megelőzően megállapított öregségi nyugdíj esetében) Az öregségi nyugdíj összegét az ún. mértékszabály alapján határozzuk meg A mértékszabály olyan mértékskála amely meghatározza, hogy a szolgálati idő hosszának megfelelően az alapul vehető átlagkereset hány százaléka a nyugdíj összege. A hatályos mértékszabályt az jellemzi, hogy a hosszabb szolgálati időt kevésbé méltányolja, azaz a rövidebb szolgálati idő relatíve magasabb átlagkeresetrész figyelembe vételét engedi. A mértékszabály segítségével megállapított összeg azonban nem lehet kisebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, amelyet évente egy alkalommal, az általános nyugdíjemeléssel azonos arányban fel kell emelni. Az öregségi nyugdíj alapjául a havi átlagkereset szolgál. Az öregségi nyugdíj összegét az 1988 január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért a kifizetés idején érvényes szabályok

szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni azzal, hogy a 2013. január 1 napját megelőző kereseteket naptári évenként a személyi jövedelemnek az évekre képzett összegével csökkenteni kell (nettó kereset, illetve jövedelem). A törvény és végrehajtási rendelete meghatározza a keresetenként, illetve jövedelemként figyelembe jöhető összegeket is. A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani. A kereseteket naptári évenként kell meghatározni, és ezt követően kerül sor a megelőző naptári év előtti keresetek kiigazítására. Az öregségi nyugdíj alapját

képező havi átlagkeresetet úgy kell meghatározni, hogy e kiigazított kereset, jövedelem együttes összegét el kell osztani az átlagszámítási időszaknak a biztosításban töltött azon napjainak számával, amelyekre a nyugdíjat igénylőnek jövedelme volt, majd az így kapott napi átlagot meg kell szorozni 365-tel, és el kell osztani 12-vel. Az osztószám megállapításánál a heti pihenőnapokat, a munkaszüneti napokat és a szabadnapokat is figyelembe kell venni. A fent vázoltak szerint kiszámított átlagkereset azonban nem képezi teljes egészében az öregségi nyugdíj alapját. A jogalkotó évenként emelkedő összeghatárokkal kialakított, ún. sávosan degresszív módszerrel korlátozza az alapul vehető jövedelmet. Amennyiben ugyanis az öregségi nyugdíj alapját képező átlagkereset a jogszabályban meghatározott összegnél (jelenleg 35000 ft) több, úgy az afölötti jövedelemrész egyes egyre növekvő sávjainak egyre csökkenő

hányada vehető csak az ellátás alapjaként figyelembe. (pl a 45001-50000 forint átlagkereset-rész hetven százaléka, az 50001-55000 forint közötti átlagkereset-rész hatvan százaléka stb.) A rokkantsági nyugdíj. A jogosultságnak három feltétele van, ennélfogva rokkantsági nyugdíjra az jogosult aki: 44 • • • rokkant, a szükséges szolgálati időt megszerezte, és rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti keresetnél. Rokkantnak azt tekintjük, aki egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét 67%-ban elvesztette és ebben az állapotában javulás 1 évig nem várható. A rokkantság orvosi szakkérdés, ennélfogva azt az Országos Orvosszakértői Bizottság orvosi bizottságai állapítják meg. A rokkantságnak a munkaképesség- csökkenés mértéke szerint különböző csoportjai vannak. A III rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem

teljesen munkaképtelen, a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul, az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul. A csoportoknak az ellátás mértéke szempontjából van jelentősége Figyelemmel arra, hogy a rokkantság bármely életkorban bekövetkezhet, a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő mértékét a különböző életkorokban eltérően határozza meg a törvény. A szükséges szolgálati idő: • 22 éves életkor betöltése előtt 2 év, • 22-24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év, • 25-29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év, • 30-34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év, • 35-44 éves életkorban 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év, • 45-54 éves életkorban 15 év, korkedvezményre jogosító

munkakörben 12 év, • 55 éves életkor betöltésétől 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 16 év. Aki azonban az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett és 22 éves kora előtt megrokkan, szolgálati idejének tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra, azaz a szolgálati idő tartama ez esetben jogosultsági feltételként nem jön figyelembe. Az öregségi nyugdíjhoz hasonlóan, illetve azonos elven rokkantsági résznyugdíjra is jogosultságot lehet szerezni. Az a rokkant, aki a 45. életévét, illetőleg 1993 július 1-je előtt az 55 életévét már betöltötte és legalább tízévi, 1993 június 30-át követően és 2009. január 1-je előtt az 55 életévét betölti és legalább tizenöt évi szolgálati idővel rendelkezik, rokkantsági résznyugdíjra jogosult. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött

életkort kell figyelembe venni. Aki a megrokkanáskor betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, rokkantsági nyugdíjra akkor jogosult, ha az alacsonyabb korcsoportban az előírt szolgálati időt megszerezte és ezt követően szolgálati idejében a megrokkanásig 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. E 30 napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét. A harmadik jogosultsági feltétel szempontjából nem dolgozik rendszeresen az, aki: • a munkakörére megállapított teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik, ha pedig már a megrokkanást megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott, akkor, ha munkaideje a megrokkanást követően tovább csökken, vagy • az igény bejelentését megelőző 180 nap alatt keresőképtelensége miatt megszakításokkal legalább 72 napon át nem dolgozott. A keresetet abban az esetben lehet a megrokkanás előtti keresetnél lényegesen kevesebbnek tekinteni, ha annak a

magánszemélyek jövedelemadójával csökkentett és a nyugdíj igénybe vételét megelőző második naptári évhez igazított összege legalább 20%-al kevesebb a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnél. A külföldön rendszeresen végzett munka, illetőleg kereset a rokkantsági nyugdíjra jogosultságnak nem akadálya. A jogosultság feltételei körében negatív feltételeket is találunk. Rokkantsági nyugdíjra nem jogosult az, aki saját rokkantságát szándékosan okozta, továbbá az sem, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, kivéve, ha öregségi nyugdíjra korkedvezmény címén jogosult, vagy rokkantsági nyugdíjat a jogosultság feléledése címén igényel. A rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azon a napon nyílik meg, amelytől a rokkantság az orvosi bizottság véleménye szerint fennáll. Ha az orvosi bizottság a megrokkanás időpontjáról nem nyilatkozott, a megrokkanás időpontjának az igénybejelentés

napját kell tekinteni. Ha az igénylőnek az említett időpontokig nincs meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati ideje, a rokkantsági nyugdíjra a jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg. Ha az igénylő az említett napon munkaviszonyban áll, rokkantsági nyugdíjra a jogosultság azon a napon nyílik meg, amelytől munkaviszonyban már nem áll, és táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül, vagy lényegesen kisebb keresetet biztosító munkakörben dolgozik. Ha az igénylő végkielégítésben részesült, a rokkantsági nyugdíjra jogosultsága a végkielégítéssel meghosszabbodott biztosítási idejének napját követő napon nyílik meg. A rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében elérhetne. A jogosultság feltételei

azonban újra beállhatnak, és ebben az esetben a rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szolgálati idő tartamától függetlenül feléled, ha a jogosultság egyéb feltételei a nyugdíj megszüntetése után 5 éven belül 45 újra bekövetkezhetnek. Lehetséges az is, hogy a rokkantsági nyugdíjas állapotváltozás miatt más rokkantsági csoportba kerül. Ilyenkor rokkantsági nyugdíja mértékét kell ennek megfelelően módosítani A rokkantsági nyugdíj mértéke. A rokkantsági nyugdíj mértéke függ a megrokkanás időpontjában betöltött életkortól, a nyugdíj megállapításáig szerzett szolgálati idő tartamától és a rokkantság fokától is függ. A rokkantsági nyugdíj bonyolult mértékszabálya aszerint változik, hogy a rokkantság a 35. életév előtt, vagy azt követően következett be. Külön mértékszabály irányadó 35 életév betöltése után bekövetkezett megrokkanás esetén, korkedvezményre jogosító munkakörben szerzett

nyolcévi vagy ennél hosszabb szolgálati idő alapján megszerzett rokkantsági nyugdíj összegére. A mértékszabályok mindig a III. rokkantsági csoportra vonatkoznak, a rokkantsági nyugdíj összege a II rokkantsági csoportban a havi átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig 10 százalékával több, mint a III rokkantsági csoportban meghatározott. A rokkantsági nyugdíj összege nem lehet kevesebb a rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset 33, 38, illetőleg 43 százalékánál, illetve nem lehet több az alapját képező havi átlagkeresetnél. A rokkantsági nyugdíj mértéke 25 évet meghaladó szolgálati idő után a III. rokkantsági csoportban az öregségi nyugdíj mértékével azonos, ilyen feltételek mellett kerül tehát a két nyugellátásra jogosult azonos pozícióba. Az öregségi nyugdíjhoz hasonlóan megállapításra került a rokkantsági nyugdíj legkisebb összege, azzal, hogy az évenként január 1. napjától a

januári nyugdíjemelés mértékének megfelelően emelkedik A szolgálati idő. A biztosítási típusú rendszerekben a szolgálati idő nem feltétlenül esik egybe a biztosításban töltött idővel: egyes egyébként biztosítotti idők nem minősülnek szolgálati időnek, és megfordítva, egyes biztosítotti minőséget nem eredményező jogviszonyokban töltött időt szolgálati időnek ismerhet el a jogalkotó. Az ún egyéni ekvivalencia (szolgáltatás- ellenszolgáltatás arányossága) növelése érdekében a szolgálati időnek nyugdíj mértéke körében játszott szerepe a jelentősebb. A szolgálati idő az olyan időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. Látható tehát, hogy a szolgálati időt a jelenlegi nyugdíjrendszerben nyugdíjjárulék megfizetésével lehet szerezni. Ennek hiányában is sor kerülhet bizonyos időszakok szolgálati időként való

elismerésére, azonban kizárólag eseti (egyedi) jogszabályi rendelkezés alapján. Az 1998. január 1 napját megelőző biztosítotti időket az 1997 december 31 napján hatályos szabályok szerint kell szolgálati időként figyelembe venni. Az említett biztosítotti időszakokhoz képest a jogalkotó egyéb időszakokat is szolgálati időnek minősíthet. Pl az egyházi szolgálat ideje, egyes pénzbeli szociális ellátások pl. munkanélküli járadék, gyermeknevelési támogatás, igénybevételének időtartama, a sorkatonai szolgálatban töltött idő, egyes pénzbeli társadalombiztosítási ellátások, pl. táppénz időszaka. Szolgálati időként kell figyelembe venni a munkajogviszony jogellenes megszüntetése esetében a jogviszony helyreállításáig, illetve ennek hiányában a bíróság ítéletének jogerőre emelkedéséig tartó időszakot. Amennyiben a jogosult keresete 1996 december 31. napját követően nem éri el a kötelező legkisebb munkabér

mértékét, úgy a szolgálati idő arányos számításának szabályát kell alkalmazni. A nappali tagozatos felsőfokú tanulmányok időszaka korábbi társadalombiztosítási jogunkban szolgálati időnek számított. Jelenleg ezen időszak ilyenként való elismertetésére megállapodást lehet kötni a társadalombiztosítási szervvel. A jogalkotó számos különös szabályt alkotott a szolgálati időként el nem ismerhető időszakok meghatározására. Jellegzetesen ilyen a vállalkozók esetében a járuléktartozás időszaka, a fizetés nélküli szabadság tartama, a munkavégzés alóli mentesítés időszaka, feltéve, hogy erre az időszakra a jogosultnak járulékköteles jövedelme sem volt, az előzetes szabadságvesztés, letartóztatás időtartama. Utóbbi esetekben a jogerős felmentő ítélet, illetve a büntető eljárás megszüntetése azzal a joghatással jár, hogy az azt megelőző időszak szolgálati időnek minősül. 46 31. Az

igényérvényesítés általános szabályai Az egészségügyi szolgáltatásokra és a pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos igény érvényesítése. A társadalombiztosítás ellátásaira vonatkozó igényérvényesítés szabályai jellegzetesen eljárási természetűek; a társadalombiztosítási eljárás részét képezik. Az igényeket a jogosultnak minden esetben külön nyilatkozattal (szóban vagy írásban, esetleg ráutaló magatartással) érvényesíteni kell. Az egészségbiztosítási egészségügyi szolgáltatásra való igény érvényesítése. A természetbeni egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot külön okirattal lehet érvényesíteni. Ennek a magyarázata az, hogy az ellátást nem közvetlenül a társadalombiztosítási szerv nyújtja, hanem arra harmadik személyek közbejöttével kerül sor. A biztosított az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultságát és az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető

ellátásokra való jogosultságát a gyógyászati ellátások tekintetében a Társadalombiztosítási Azonosító Jelét (TAJ-szám)igazoló okmány bemutatásával igazolja. A gyógyszerellátásra és gyógyászati segédeszközre való jogosultságot orvosi rendelvény bemutatásával kell igazolni. Az utazási költségekhez nyújtott támogatásra való jogosultságot a beutaló orvos által, illetve amennyiben az ellátásra beutaló nélkül került sor, a szolgáltató orvosa által kiállított igazolással kell igazolni. Az utazás költségéhez nyújtott pénzbeni támogatás iránti igényt a jogosult lakóhely szerint illetékes MEP-hez kell benyújtani. Az egészségügyi szolgáltatásra jogosult külföldi az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát az „Igazolás az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságról” elnevezésű nyomtatvánnyal igazolja. A külföldön történt gyógykezelés költségeihez nyújtott támogatás iránti

igényt legkésőbb a hazaérkezést követő 30 napon belül kell a jogosult lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárnál (a továbbiakban: MEP) bejelenteni. Amennyiben az egészségügyi szolgáltatás pénzbeli úgy annak igénybe vételére a pénzbeni ellátások iránti igény érvényesítésére vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell. A(z egészségbiztosítási) pénzbeni ellátásokkal kapcsolatos igény érvényesítésének általános szabályai. Az általánosak mellett különös szabályokkal találkozunk a táppénz és a terhességi- gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, valamint a baleseti pénzbeni ellátások iránti igény érvényesítésének körében. Előbbiek meghatározzák az eljáró igazgatási szerveket, illetve az ezen eljárásokat jellemző általános szabályt rögzítik: az igény teljesítése esetén az igazgatási szerv nem köteles alakszerű határozatot hozni. A baleseti ellátások

iránti igény érvényesítésének eljárási sajátosságát az adja, hogy a jogosultság feltételét képező üzemi baleset bekövetkezését az igazgatási szerv írásbeli határozattal állapítja meg. Az eljárás sajátossága továbbá, hogy abban a nyugdíjbiztosítási szerv is részt vesz. Az egészségbiztosítási pénzbeni ellátásokat szóban vagy írásban, a külön jogszabályban meghatározott igazolások benyújtásával lehet igényelni a foglalkoztatónál. Az egészségbiztosítási ellátások iránti igények érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes. Az igény visszamenőleg legfeljebb hat hónapra érvényesíthető. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző 6 hónap első napjától lehet megállapítani. Az igényt általában alakszerű határozatban kell elbírálni. Az igény elbírálásának részkérdése az igénylő egészségi állapotának megítélése, ezért az igazgatási

szerv az igénylőt személyes megjelenésre is felhívhatja meghallgatás, orvosi felülvizsgálat, kórházi megfigyelés stb. céljából Ha az ellátásban részesülő az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, vagy az orvosi felülvizsgálatnak, kórházi megfigyelésnek elfogadható indok nélkül nem veti magát alá és emiatt az igényt elbírálni nem lehet, az eljárást meg kell szüntetni. Amennyiben a jogosult a megszüntetést követően újra érvényesíteni kívánja igényét, nyilatkozatát új igénybejelentésnek kell tekinteni. A jogellenes (elutasító vagy alacsonyabb ellátást megállapító) határozat esetén a jogellenesség megállapításától visszafelé számított 5 éven belül járó összeget és az utána járó késedelmi pótlékot utólag köteles megfizetni az igazgatási szerv. Amennyiben az igazgatási szerv az ellátást megállapítja, ám

azt 15 napon belül nem nyújtja, úgy a késedelmi pótlékkal azonos összegű kamatot köteles fizetni. Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást az esedékességtől számított 1 éven belül lehet felvenni. A jogosult halála esetén az ilyen ellátásokat a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki végzés jogerőre emelkedése napjától számított 1 éven belül. A nyugellátások iránti érvényesítése. A nyugellátások iránti igényt írásban, meghatározott formában, visszamenőleg legfeljebb 6 hónapra lehet érvényesíteni. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. A baleset rokkantsági nyugdíj iránti igényt a baleset bekövetkezése, foglalkozási betegség esetén a betegség megállapításának a

napjától számított 2 éven belül lehet érvényesíteni. Az igénybejelentés időpontjának a benyújtás napja tekintendő Az igény bejelentésével egyidejűleg be kell nyújtani az annak elbírálásához szükséges adatokat és igazolásokat. Ennek 47 elmulasztása esetén az igénylőt- legalább 30 napi határidő tűzésével- hiánypótlásra kell felhívni. Ennek eredménytelen eltelte esetén az eljárást meg kell szüntetni. Hasonlóan az egészségbiztosítási igény érvényesítésének szabályaihoz, ha mulasztást az igénylő nem igazolja, az adatok és igazolások későbbi benyújtását új igénybejelentésnek kell tekinteni. A nyugellátások iránti igényt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szerveinél, az igénylő lakóhelyétől függően a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál, a megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóságoknál és ezek kirendeltségeinél, valamint- ha a jogszerző már

nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült- a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál kell érvényesíteni. Az igazgatási szerv az adatok igazolásán kívül az igénylőt személyes megjelenésre is kötelezheti meghallgatás, rokkantságon alapuló ellátási igény elbírálása esetén orvosi felülvizsgálat, kórházi megfigyelés céljából. Ha az igénylő a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, vagy az orvosi felülvizsgálatnak, a kórházi megfigyelésnek elfogadható indok nélkül nem veti magát alá, az eljárást meg kell szüntetni. A megszüntetést követő jelentkezést igazolás hiányában új igénybejelentésnek kell tekinteni. Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv helyszíni vizsgálatot tarthat. Figyelemmel arra, hogy a nyugellátások

tartós ellátások, az azokban részesülőket az ellátás tartama alatt is megjelenési, illetve tűrési kötelesség terheli. Amennyiben a nyugellátásban részesülő az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, ellátását a legközelebbi esedékesség időpontjától meg kell szüntetni. Ilyen esetben a megszüntetett nyugellátás igazolás hiányában legkorábban a jelentkezés hónapjának első napjától jár ismét. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az alábbi esetekben alakszerű határozatot hoz:  A nyugellátási iránti igény teljesítéséről – ideértve a rögzített öregségi nyugdíj iránti igényt is- és elutasításáról,  A nyugellátás összegének felemeléséről, kivéve a nyugellátások évenkénti emelését (kiegészítését), illetve a nyugellátás csökkentéséről,  A nyugellátásra jogosultság megszűnéséről (kivéve

a jogosult halálának és az ideiglenes özvegyi nyugdíj egy éves tartaménak lejártát)  A nyugellátás szüneteltetéséről,  A nyugellátásra való jogosultság feléledéséről. Az öregségi nyugdíjra jogosító életkort megelőző 10 éven belül az igényelbíráló szervtől a biztosított – a szolgálati időre vonatkozó igazolások benyújtásával- kérheti figyelembe vehető szolgálati idejének megállapítását. A tárgyban az igazgatási szerv határozatot hoz. A nyugellátással kapcsolatban a rokkantságot jogszabályban meghatározott orvos szakértői szervek állapítják meg. Ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy a (bíróság által még el nem bírált) határozat jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás összegét tévesen állapították meg, a nyugellátást tévesen folyósították, az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozat közlésétől

számított 5 éven belül a határozatot módosíthatja, illetőleg visszavonhatja. 48 33. Adó- illetve járulékelméletek, redisztribúciós rendszerek Mint már korábban megállapítottuk, a társadalombiztosítás- illetve a szélesebb értelemben vett szociális ellátási rendszer- redisztribúciós (újraelosztó) rendszer. Ez egyben azt is jelenti, hogy ebben a körben jövedelemtermelés nem folyik, csak újraelosztás. Ezen intézmények működését a jövedelmekből elvont járulékokból (és az adókból) finanszírozzák. A társadalombiztosítási alapok együttesen az államháztartás egyik legnagyobb alrendszere, bevételi oldalról pedig a járulék a legnagyobb volumenű centralizációs eszköz. A járulékok és az adók természete sokban azonos. A legszembetűnőbb hasonlóságuk, hogy mindkettő kivetése és begyűjtése valamely közösségi cél érdekében történik, illetve ahhoz közhatalom vehető igénybe. A közösségi célokon belül

mindkettőből finanszírozható az ún. humán szféra (pénzbeni társadalmi jövedelmek, oktatásügy, egészségügy, lakásrendszer, szociális szolgáltatások) egy része vagy egésze. A lényegi különbség, hogy a járulék csak arra a célra fordítható, amihez a járulék fizetője hozzájárult, míg az adóbevétel az Országgyűlés döntésétől függően bármire fordítható. (a járulék felhasználása átláthatóbb, mint az adóé Az adók/járulékok kulcsára vonatkozóan nem létezik nemzetközi szabvány, arra a következő megoldások képzelhetőek el: az adó/járulék lehet fix összegű, illetve kulcsa lehet lineáris, progresszív vagy degresszív. A továbbiakban csak a járulékokról szólunk. A fix összegű járulék adminisztrálása egyszerű, áttekinthető, viszont a vertikális redisztribúció hatásaként quasidegresszív, hiszen az alacsony jövedelműekre viszonylag nagyobb terhet ró. Emiatt mértéke nem lehet túlságosan magas- így

viszont relatíve alacsony bevételt eredményez, sőt az alacsony keresetűek munkaköltségét felfelé torzítja, és ezzel növeli a munkanélküliek veszélyeztetettségét. A lineáris kulcs szerint megállapított járulék szintén egyszerű, áttekinthető és a terhet egyenletesen osztja el, olyannyira, hogy a közteherviselésnek azt az elvét nem is teljesíti, hogy a magasabb jövedelműek nagyobb terhet viseljenek (bár a lineáris kulcs eredményeként a magasabb jövedelemből az abszolút elvonás nagyobb, mint az alacsonyabb jövedelemből, miközben a relatív elvonás azonos). E kulcs sem lehet túl magas, ezért szintén viszonylag alacsony bevételt eredményez. A társadalombiztosítási járulékoknál általában ezt a megoldást alkalmazzák A progresszív kulcs a személyi jövedelemadó bevezetése óta hazánkban is közismert. Lényege, hogy jövedelemsávokat határoz meg, melyeknek átlépésével a terhelés kulcsa növekszik. Adminisztrálása az

előző megoldásnál bonyolultabb, bár a közteherviselés elvét leginkább ez a megoldás fejezi ki. A progresszió mértékétől függően teljesítmény- visszafogó hatást fejt ki. Degresszív kulcs használata- mely szerint a növekvő jövedelmek után csökkenő mértékű a járulék elvonás- egyenesen ellentétes az arányos közteherviselés elveivel, ezért nem alkalmazzák, ám a járulékplafon alkalmazása (a járulék alapjául szolgáló jövedelem maximálása) ugyanolyan hatású, mint a degresszív kulcsos elvonás. A társadalombiztosítási járulékok esetében felmerül a –klasszikus biztosításra visszavezethető- igény a járulékok differenciálására, mégpedig a kockázat, a várható kár mértékének függvényében. Ez a munkáltatók esetében például a veszélyes munkahelyekre, a munkavállalók esetén a dohányosokra, alkoholistákra „pót” (azaz magasabb) járulék kivetését eredményezné. A járulékkulcsok illetve járulékok

összehasonlítása szerint az egységes járulék adminisztrációs igénye lényegesen kisebb, az már önmagában is a kockázatmegosztás egy formája (hiszen a nagyobb kockázatú lakossági csoport vagy ágazat is ugyanannyit fizet, mint a kisebb kockázatúak), ezentúl pedig a kockázat csökkentésére ösztönözhet, amennyiben a kockázat főleg társadalmi okokra vezethető vissza, s ezért a társadalmi szintű- például a társadalombiztosítás finanszírozásában megvalósuló- prevenciós lépések hatékonyabbak. Emiatt az egységes járulék megközelíthető akként is, mint a biztosítás társadalmiságának kifejezése. Ezzel szemben a differenciált járulék adminisztrálása bonyolultabb, a normatív hozzáállással szemben felveti az egyedi (egyéni, vállalati) elbírálás előnyeit és hátrányait és- amennyiben erre lehetőség van- a kockázat csökkentésére ösztönözhet, valamint lehetőséget ad ágazati vagy területi preferenciák és

diszpreferenciák érvényesítésére. (pl a járulék csökkentése vagy elengedése révén.) Redisztribúciós rendszerek. Az elsőként bemutatott elmélet szerint a járulék jogszerű járandóságot (igényt) alapoz meg. A járulékfizetéshez valóban rendelhető járandóság (igény), ám ennek mértéke igen eltérő lehet. A világ számos országában – így pl Magyarországon is- a járulékbefizetések a kifizetés előtt interperszonális és vertikális újraelosztást szenvednek, ezt semmiféle írott vagy íratlan szabály nem tiltja. Az újraelosztás olyan mértékű, amilyet a járulékfizetők képviselői (parlament, önkormányzat) elhatároznak. Más elmélet szerint definiálhatjuk a járulék fogalmát úgy, hogy az cím(ké)zett adó, melynek alapja a bruttó bér, kulcsa lineáris, fizetői pedig a munkavállalók és munkáltatók. A címkézett adó (járulék) stabilabb, kiszámíthatóbb, ugyanakkor rugalmatlanabb. A változó szükségletekhez

igazodó átcsoportosítást korlátozottabban tesz lehetővé, ebben rejlik előnye és hátránya is. A járulékból, mint címkézett adóból finanszírozott fogyasztás (pl egészségügy) védettséget élvez, nincs kitéve a piaci versenynek vagy az éves költségvetésről folytatott alkunak. Amennyiben a járulékfizetéshez jogosultság 49 is kapcsolódik és nem feltétlen az ekvivalencia (egyenértékű) a befizetés és a kifizetés között, ez a tény a járulékfizetőkkel könnyebben elfogadtatható. A járulék ás az adó változtatásának közgazdasági hatása megegyezik, amennyiben ugyanaz a kivetés alapja. Ha a kivetés alapja eltérő, úgy nyilván a hatások is mások (pl. bérre, fogyasztásra, amortizációra vetített adó/járulék esetén) A járulékból és az adóból is egyaránt történő ún. vegyes finanszírozás mellett szól, hogy a megosztott terhelést könnyebben viselik az adó/járulékfizetők, e közvetett (rejtett) adókat- még

ezek magasabb szintjét is-jobban viselik az állampolgárok. A járulékfizetéshez kapcsolódóan az adóból/adóalapból adott kedvezmény is jóléti hatású jövedelemújraelosztás (mint be nem szedett állami jövedelem), bár ezáltal a közösségi jövedelem csökken és a magasabb jövedelműek – passzív- támogatásban részesülnek. A járulékok köre a törvény szerint tágabb, mint a járulék elnevezésű fizetési kötelezettségeké, mert a nyugdíjjárulékon, az egészségbiztosítási járulékon, a nyugdíjbiztosítási és egészségügyi járulékon (továbbiakban ez utóbbi kettő együtt: társadalombiztosítási járulék) és a baleseti járulékon kívül ex lege e körbe tartozik a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, a táppénz- hozzájárulás is. A járulék kiszámításához alapul szolgáló jövedelmek körét a Tbj. az Szja törvényre hivatkozva állapítja meg Eszerint a járulékalapot képező jövedelem az SZJA tv. szerinti, az

összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja törvényben szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá a természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékét, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont tagdíjat és a tanulószerződésben meghatározott díjat. Bár az állam a társadalombiztosítási ellátások fedezetét akkor is biztosítja, ha a társadalombiztosítás kiadásai a bevételeket meghaladják, különböző társadalombiztosítási rendszerek különböző pénzügyi, közgazdasági technikákkal igyekeznek elkerülni a mögöttes állami felelősségvállalás igénybe vételét. A cél: a bevételek és kiadások összhangja Az ezt megvalósító technikák a felosztó-kirovó, a tőkefedezeti- és a

várományfedezeti elvek alkalmazása között választhatnak. A felosztó-kirovó társadalombiztosítás alapvetően interperszonális redisztribúciót végez: Folyó kiadásait folyó bevételeiből fedezi. (kiadási főösszegük legfeljebb 1%-ának megfelelő tartalék képezhető) Ennek során vagy kiadásaihoz igazítja bevételeit, vagy bevételeihez kiadásait (általában iteráció (fokozatos közelítés) útján határozódik meg a bevételek és kiadások szintje). E technika szerint a mindenkori aktív generációk befizetéséből fedezik az inaktívak kifizetéseit, pl. nyugdíj, valamint az aktívak ideiglenesen munkaképtelen időszakainak jövedelempótlását, pl. táppénz, munkanélküli járadék, segély, gyermekgondozási díj A felosztó-kirovó rendszer érzékeny a demográfiai ingadozásokra, illetve amennyiben nincs demográfiai ingadozás úgy elvileg megvalósítja az aktívak és inaktívak jövedelmeinek együttmozgását. A várományfedezeti

rendszer alapvetően intertemporális redisztribúciót valósít meg, akképpen, hogy a felhalmozott tőke hozadékából fedezi kiadásait. Így egyrészt kiadásait a felhalmozott tőke nagysága és jövedelme korlátozza, másrészt érzékeny a gazdasági és politikai ingadozásokra. A rendszerben az inaktívak jövedelme nincs összefüggésben az aktívak jövedelmeivel, kizárólag a felhalmozott tőke nagyságával, és annak hozadékával. A várományfedezeti rendszer igen nagy mennyiségű tőke lekötését igényli, s ezen tőke befektetési lehetősége meglehetősen korlátozott. Erre a megoldásra áttérni igen nehéz. Egy ideig az aktívaknak egyszerre kellene fedezni az inaktívak kifizetéseit és a saját várományukra fedezetet biztosítani. A másik lehetőség az áttérésre a társadalombiztosítás jelentős mértékű vagyonnal ellátása, azaz az egyszeri vagyonátruházás a társadalombiztosításra. A tőkefedezeti rendszer az előző két megoldás

kombinációja, amely alapvetően felosztó-kirovó elven működik, de a bevételek egy részéből tartalékot képez. E tartalék ad lehetőséget a demográfiai és gazdasági ingadozások hatásainak kivédésére, tompítására. A tartalékok befektetésekor a tőkehozadék maximálása, az alacsony kockázat, valamint a várható kiadások csökkentése szempontjait veszi figyelembe. A társadalom két lépcsőben dönt a fogyasztás és a felhalmozás arányáról. Először a járulék mértékének meghatározásakor, másodszor a begyűjtött járulékok felhasználásakor: mennyit használ fel folyó kifizetésre és mennyit tartalékol. Véleményünk szerint a legkedvezőbb megoldás a felosztó-kirovó és várományfedezeti megoldásait ötvöző, ugyanakkor hátrányait kiküszöbölő tőkefedezeti rendszer. Egy ilyen társadalombiztosítási rendszer elvi modellje: (megalkotásakor támaszkodtak az Európai Szociális Charta ajánlásaira, a hazánk által 1976-ban

kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1976. évi 8 tvr) valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára 1976. évi 9 tvr) I. szint: • állampolgári jogon járó ellátások • az abszolút biztonságot szolgálják • a kockázatok bekövetkeztében viselt társadalmi felelősséget fejezik ki • egységes összegűek (értékük a hivatalosan elismert létminimum meghatározott – nem feltétlenül 100%- mértéke) 50 II. szint: • vásárolt jogon járó ellátások • a relatív biztonságot szolgálják • a kockázat bekövetkeztéért viselt egyéni felelősséget fejezik ki (bár kötelező biztosítás keretében) • a járulék fizetésének idejétől és mértékétől függő összegűek III. szint: • önkéntes választás alapján kötött magán/üzleti biztosítások 34. A foglalkoztatók és biztosítottak járulékfizetési kötelezettsége A társas vállalkozások, az

egyéni és a társas vállalkozások járulékfizetése. Általános szabályok: A társadalombiztosítási ellátások fedezetére a Tbj. 18 § szerint: A foglalkoztató • egészség- és nyugdíjbiztosítási (együtt: társadalombiztosítási) járulékot fizet, és • a táppénzkiadásokhoz hozzájárul. A biztosított • nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizet. A magánnyugdíjpénztár tagja • nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet végzőnek minősülő tagja után • baleseti járulékot fizet. Az említetteken felül a foglalkoztató és a magánszemély • egészségügyi hozzájárulást fizet. A Tbj. 39§ (2) bekezdésében említett sajátos jogállású kedvezményezett • egészségbiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a

biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 31%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 20% az egészségbiztosítási járulék mértéke 11%. Ezen felül a foglalkoztató a Tbj. 5§ (1)-(2) bekezdésében említett biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg. A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke különböző a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személyek illetve magánnyugdíjpénztárak tagjai esetében, az utóbbiaknak mindössze 2%, az előbbieknek 8% nyugdíjjárulékot kell fizetniük, míg a biztosított által fizetendő egészségbiztosítási járulék mértéke 3%. A fenti rendelkezésektől eltérően a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységű társas

vállalkozás után, a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó a baleseti társadalombiztosítási ellátások fedezetére 5% baleseti járulék fizetésére kötelezett. A társadalombiztosítási járulék. A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII törvény szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve a kis összegű kifizetésből származó jövedelmet is, továbbá természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értéke, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, továbbá

a hivatásos nevelőszülői díj) után havonta társadalombiztosítási járulékot fizet. A járulékot a biztosítotti minőség megszűnését követően kifizetett járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni. 51 Hatályos jogunk szerint nem képezi a társadalombiztosítási járulék (nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék) alapját: • a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege, • az Szja tv. 7§ (2) bekezdés a) pontja szerinti tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér összegét, • a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási

intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatónál a képzési idő alatt végzett munkájáért az intézménytől kapott díj- de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeni juttatási normatíva összegének kétszereséig- feltéve, hogy a munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti keretben történik, és hogy a munkavégzés abban az intézményben történik, amellyel a hallgatói jogviszony fennáll. A társadalombiztosítási járulék megfizetésének kötelezettsége munkanélküli ellátást is terheli, és az ápolási díjat folyósító foglalkoztató nyugdíjbiztosítási járulékot köteles fizetni. A különböző szolgálati jogviszonyban foglalkoztató szervek a hivatásos állományú tagjaik részére a társadalombiztosítási ellátás helyett kifizetett pénzbeni juttatásokat a társadalombiztosítási ellátásoknak megfelelő mértékben elszámolhatják a járulék

terhére, a járulékfizetést, illetőleg elszámolást, valamint a nyilvántartást és adatszolgáltatást az igazgatási szervvel kötött megállapodás szerint teljesítik. A nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék. A foglalkoztatott nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizet, melynek alapja a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem azzal, hogy az a természetbeni juttatás értéke után nem fizetendő, illetve legfeljebb a járulékfizetési felső határig fizetendő meg. Ez a járulékfizetési felső határ a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összege, melynek naptári napi összegét évente a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg és évente január 1-től, év közben kezdődő jogviszony esetében a biztosítással járó jogviszony kezdete napjától az adott év december 31-én. napjáig számítandó A

járulékfizetési felső határ a Tbj. 24§-ának (2) bekezdése szerinti egy naptári napra jutó összege 2000 évben a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999 évi CXXV törvény 48§ (1) alapján 5520 forint volt, míg az összevont, kétéves költségvetési jogszabály az 51.§ (1) bekezdése szerint a 2001 évben 6020 forint, és a 2002 évben 6490 forint lesz. Az évi összeghatár számításánál nem veszik figyelembe azokat az időtartamokat, amelyre a foglalkoztatottaknak járulék alapjául szolgáló jövedelme nem volt. Így különösen, ha az egészségbiztosítási pénzbeni ellátásában vagy GYES-ben részesült, katonai szolgálatot teljesített, ill. a fizetés, díjazás nélküli időszakot, azaz a megállapított járulékfizetési felső határ csökkentendő ezen időszakok napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával. Amennyiben ennek során a foglalkoztató több nyugdíj-, illetőleg

egészségbiztosítási járulékot vont le a biztosítottól, a túlfizetésként járulékot köteles 15 napon belül visszafizetni. A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben (GYES), gyermeknevelési támogatásban, díjban részesülők foglalkoztatóját terhelő nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti meg, míg a GYES- ben, gyermeknevelési támogatásban, gyermekgondozási díjban, ápolási díjban részesülők a támogatás összege után ugyanúgy fizetik a nyugdíjjárulékot, mint a keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülők is az ellátásuk összege után. A sorkatonai szolgálatot teljesítők esetében a járulékokat (ideértve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat is) a központi költségvetés viseli. Sajátos rendelkezések vonatkoznak az „egyházi személyekre” és a szerzetesrendek tagjaira. Az ő foglalkoztatásuk alapján esedékes

járulékokat a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér alapulvételével negyedévenként fizeti meg egyházuk. A társas vállalkozások, az egyéni, és a társas vállalkozók járulékfizetése. A társas vállalkozás és a társas vállalkozó járulékfizetése. Fő szabályként a társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a foglalkoztatót terhelő mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. E járulékfizetés alapja: a társas vállalkozó részére a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett járulékalapot képező jövedelem alsó korláttal, azaz legalább havi átlagos szinten a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérrel. Ha a járulékfizetési kötelezettség egy teljes naptári hónapon át nem áll fenn, arányosan- egy naptári napra a minimálbér harmincad részét- kell figyelembe venni. A biztosított társas vállalkozó

nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizet, melynek alapja megegyezik a társas vállalkozás által fizetett társadalombiztosítási járulék alapjával kivéve a természetbeni juttatás értékét, azzal, hogy azt legfeljebb a már ismertetett járulékfizetési felső határ napi összegének naptári évre számított összege után kell megfizetnie. Ha a biztosítási kötelezettség nem áll fenn egész évben, a járulékfizetési felső határt a biztosítás időtartamával arányosan határozandó meg. 52 A járulékalap első (és felső) határát azzal az időszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felső határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó • az egészségbiztosítási pénzbeni ellátásaiban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül- kivéve, ha a GYES, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási

díj folyósításának időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja-, • katonai (polgári) szolgálatot teljesít, • fogvatartott, • ügyvédi, szabadalmi ügyvivői kamarai tagságát szünetelteti, továbbá, • ha külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási-, a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni. Ha a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a járulékfizetési rendelkezések azzal az eltéréssel vonatkoznak rá, hogy a járulékfizetés alapjául a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelmet- minimáljárulékfizetési kötelezettség nélkül-

kell figyelembe venni. Az egyidejűleg fennálló munkajogviszonyok munkaidejét e tekintetben össze kell számítani. Az egyéni vállalkozók járulékfizetése. Az egyéni vállalkozónak minősülő a biztosítási kötelezettség kezdete napjától, annak megszűnése napjáig kötelezett járulékfizetésre. A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg után valamennyi járulék fizetésére egymaga kötelezett, azaz • 29%-os mértékű társadalombiztosítási (a tételes átalányadózó esetében e járulék alapja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér), • 8%-os mértékű (magánnyugdíjpénztári tagság esetén 2%) nyugdíj- és

• 3%-os mértékű egészségbiztosítási járulékot fizet. A járulékfizetési felső határ szabálya az egyéni vállalkozó esetében a nyugdíjjárulék tekintetében érvényesül. Az egyéni vállalkozó ex lege mentes a járulékfizetési kötelezettség alól arra az időtartamra, amely alatt • táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül- kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja-, • katonai vagy polgári szolgálatot teljesít, • fogvatartott, • külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot, • ha az ügyvédi ill. szabadalmi ügyvivői kamarai tagságát

szünetelteti, • ha az egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is álló, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató egyéni vállalkozó keresőképtelen. Amennyiben a járulékfizetési alóli mentesség a naptári hónap teljes tartamán át nem áll fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetőleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A mentességi időtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetőleg a járulékfizetési alsó és felső határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdődött, vagy szűnt meg. Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg középvagy felsőfokú oktatási intézmény

nappali tagozatán tanulmányokat folytat (nappali tagozatos), a járulékfizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem (azaz részükre nincs kötelező minimális járulék). Az egyéni vállalkozó negyedévente köteles a társadalombiztosítási-, a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot bevallani, és befizetni úgy, hogy ezeknek alapja éves szinten legalább elérje a minimálbér összegét. Eljárására az Art (az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI törvény) szabályait kell alkalmazni 53 36. Az egészségügyi hozzájárulás A járulékmechanizmus átalakításának egyik reformértékű lépését az egészségügyi hozzájárulás –1997. január 1-jei bevezetése jelentette. Ez az egészségügyi finanszírozás területén jelentkező feszültségek olyan megoldására tett kísérletet, mely szerint az egészségügyi természetbeni szolgáltatásokra jogosultság már nem biztosítási jogviszony alapján jár. A

konstrukció szerint az állampolgári jogosultság adójellegű egészségügyi hozzájárulás megfizetéséhez kötődik, minimális hozzájárulás-fizetési kötelezettséggel együtt. az 1998 évi LXVI törvény a hozzájárulás rendszerét módosította. Jelenleg a százalékos valamint tételes „ehó” ismeretes az előbbi 11% mértékben, az utóbbi havi 420, naptári naponként 140 forint összegben. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló jogszabály általában olyan jövedelmek vonatkozásában, amelyek a társadalombiztosítási biztosítotti jogviszonyhoz kapcsolódnak- egyes kivételektől eltekintve- százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséget ír elő. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás rendszerint az Art. szerinti munkáltatót, illetve kifizetőt terheli az általa, az Szja. tv szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek

jutatott, a törvényben meghatározott jövedelem után. Ha ez a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A bevallás ill megfizetés tehát elsődlegesen a kifizető, másodlagosan a magánszemély kötelezettsége A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az Szja. törvényben meghatározott: az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett azon összeg, amelyet a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni. (pl. a Szja szempontjából az egyéb jövedelem az összevont adóalap részét képezi, a társadalombiztosítási szabályok tekintetében nem minősül azonban járulékalapot képező

jövedelemnek; vagy: a felhasználási szerződés alapján a vagyoni jog ellenértékeként kifizetett díjazás szintén nem járulékalapot képező jövedelem; vagy ha megbízási szerződés alapján a havi díjazás összege nem éri el a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, a megbízott nem lesz biztosított, így járulékfizetési kötelezettség sem keletkezik). Mivel a jogszabály alapvetően a járulékfizetési kötelezettség alól mentes jövedelmek vonatkozásában írja elő a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetését, figyelemmel kell lenni arra, hogy a járulékalapnál nem csak a társadalombiztosítási, hanem a nyugdíjbiztosítási és a baleseti járulékalapot is számításba kell venni. A társadalombiztosítási, a nyugdíjbiztosítási és a baleseti járulékalapot képező jövedelmek vonatkozásában nem keletkezik százalékos mértékű egészségügyi

hozzájárulás-fizetési kötelezettség. Mint már megismertük, a társadalombiztosítási jogszabályok a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok biztosítási kötelezettségét összeghatárhoz kötik. A minimálbér 30 százaléka alatti, ún „kis összegű” kifizetések- ide nem értve a külön törvényben szabályozott alkalmi munkavállalói jogviszonyt- szintén százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapját képezik. Ha a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel, vagy költségtérítés címén történik, és a magánszemély bármely bevételéből az adóelőleg számításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbözete után a

magánszemély köteles a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást megfizetni. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás általában az alapját képező jövedelem 11 százaléka. Az e főszabálytól eltérő szabályok köre marginálisnak értékelhető. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség alól mentes jövedelmek lényegében megegyeznek a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti járulékalapot nem képező jövedelmekkel. (pl táppénz, terhességi gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási díj stb). az eltérés abban nyilvánul meg, hogy a nem foglaltató által folyósított társadalombiztosítási ellátás mellett a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmeket is nevesíti a jogszabály, mint egészségügyi hozzájárulás alapját nem képező jövedelmeket. Annak ellenére, hogy e jövedelmek között a jogszabály az ápolási díjat nem említi,

százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség az ápolási díj után azért nem keletkezik, mivel az nyugdíjbiztosítási járulékalapot képező jövedelem. Nem képez járulékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapot az a jövedelem, amelyet a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő, a társadalombiztosítási jogszabályok előírásai szerint biztosítottnak nem minősülő személy részére fizetnek ki. A tételes egészségügyi hozzájárulás. 54 A tételes egészségügyi hozzájárulás elsődlegesen a kifizetőt terheli a természetes személlyel fennálló, jogszabályban taxatívan meghatározott jogviszonyok alapján. (Az egyéni vállalkozó abban az esetben köteles saját maga után megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást, ha nem áll egyéb más olyan jogviszonyban, ahol megfizetnék azt utána.) A tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetővel fennálló  munkaviszony,

közalkalmazotti, közszolgálati, bírósági, ügyészségi szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának szolgálati jogviszonya.  Tagi jogviszony (kivéve az iskolai szövetkezetnek, szövetkezeti csoportnak a nappali tagozatos tanulóval, hallgatóval fennálló jogviszonyát), ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik (nem feltétele tehát a fizetési kötelezettségnek, hogy a tag a személyes közreműködéséért díjazásban is részesüljön, nem befolyásolja továbbá a fizetési kötelezettséget, ha a tag kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül,)  Bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegű, a felhasználási szerződésen alapuló, valamint a segítő családtag jogviszony, továbbá a választott tisztségviselői (ideértve a helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselőt is), ha a

természetes személy e tevékenységéből származó tárgyhavi, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összegű jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét (ha e jogviszonyokban a jövedelem kifizetése nem havonként, hanem időszakonként vagy a tevékenység befejezését követően történik, a tételes egészségügyi hozzájárulás havi fizetési kötelezettsége akkor is fennáll, ha a jogviszony tartama alatt a jövedelem naptári napokra számított átlaga eléri az előzőekben meghatározott összeget),  A munkanélküli járadék vagy a keresetpótló juttatás folyósítása,  A munkanélküliek jövedelempótló támogatásának folyósítása alapján kell megfizetni (ezen ellátás után a tételes egészségügyi hozzájárulást a helyi önkormányzat fizeti meg),  Tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni az

után a középfokú nevelési- oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató tanuló, hallgató után, aki nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyt. (az egészségügyi hozzájárulást ez esetben az Oktatási Minisztérium fizeti meg.) Egyidejűleg fennálló több jogviszony esetében a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség csak egy jogviszony után áll fenn. A tételes egészségügyi hozzájárulást elsődlegesen a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszony alapján kell megfizetni, vagyis ott, ahol az ún. „főfoglalkozású” jogviszony fennáll A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért. Ha a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás fizetési kötelezettség

azt a kifizetőt terheli, ahol a munkaidő a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidők esetén, vagy ha a munkaidőt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidő és a jövedelem is azonos, ez a kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdődött. Nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni  A társadalombiztosítás pénzbeli ellátásainak (táppénz, baleseti táppénz, terhességi gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj) folyósításának.  A keresőképtelenség- ide nem értve a betegszabadságot-, a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, (a betegszabadság és a fizetés nélküli szabadság első 30 napja alatt a fizetési kötelezettség fennáll)  A gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás, folyósítása alatt, kivéve ha a folyósításban

részesülő az ellátás folyósítása alatt munkát végez (pl. gyes folyósítása alatt munkát végző személy után fennáll a kötelezettség.)  A 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a 10 évesnél fiatalabb tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,  A sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,  A fogvatartás időtartama alatt. A társadalombiztosítási jogszabályok szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak tekintendő egyéni vállalkozó nem köteles tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni. Ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a rendelkezés a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozókra nem alkalmazható, utánuk a tevékenység, a személyes közreműködés folytatásának időtartamára a társas vállalkozás a tételes egészségügyi hozzájárulást köteles

megfizetni. A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 2001. évben havi 4200 ft, naptári naponként 140 ft Ha a hozzájárulás fizetési kötelezettség alapjául szolgáló jogviszony nem áll fenn a hónap teljes időtartama alatt, a hozzájárulást naptári napokra kell megfizetni. Az egészségügyi hozzájárulás megfizetéseinek szabályaihoz. 55 Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett kifizető a természetes személynek kérelmére igazolást köteles kiadni, amely tartalmazza a kiállító és a természetes személy megnevezését, adóazonosító jelét, valamint a kiállító nyilatkozatát arról, hogy a hozzájárulást fizeti. Az egyidejűleg fennálló többes jogviszony esetén a többi kifizető az igazolás alapján mentesül a fizetési kötelezettség alól. Viszont a természetes személy, írásban köteles az igazolás alapján hozzájárulás fizetésére nem kötelezett kifizetőnek bejelenteni, ha az a jogviszonya

megszűnt, amelyben megfizették utána a tételes egészségügyi hozzájárulást. Amennyiben bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, a mulasztása miatt meg nem fizetett hozzájárulást a természetes személy maga köteles megfizetni. A tételes egészségügyi hozzájárulást a fizetésre kötelezettnek, továbbá a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a kifizetőnek havonta kell megállapítani és a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetni A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a magánszemély negyedévente állapítja meg és a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg E rendelkezés alól kivételként jelentkezik az egyéni vállalkozó esetében a 35 százalékos adóterhet viselő vállalkozói osztalékalap, mely után évente, az osztalékalap megállapítása évének február 15. napjáig kell megállapítani és megfizetni Az egészségügyi hozzájárulás bevallására,

megfizetésére, nyilvántartására, ellenőrzésére, beszedésére, behajtására szintén az Art. kerekítési szabályai nem alkalmazhatóak Az egészségügyi hozzájárulás bevallását „Havi, évközi, éves bevallás az egyes kötelezettségekről az államháztartással szemben” elnevezésű nyomtatványok felhasználásával kell teljesíteni, amelyek az APEH nyomtatványait forgalmazó helyeken vásárolhatók meg. A magánszemélyek az egészségügyi hozzájárulás bevallására évente egyszer kötelezettek a személyi jövedelemadó bevallására szolgáló nyomtatvány megfelelő rovatának kitöltésével. 37. A járulékfizetési kötelezettség teljesítése: a kirovás és a megfizetés szabályai A járulékfizetési kötelezettség teljesítésének eljárási kérdései körében a járulékok megfizetéséhez kapcsolódó egyéb kötelezettségek- nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség, bejelentés, megállapítás, bevallás,

megfizetés, a befizetések elszámolása- szabályozása mellett ezekhez kapcsolódó ellenőrzést, illetve a jogellenes bejelentéshez és késedelmes teljesítéshez fűződő jogkövetkezményeket is rendezi a törvény. A foglalkoztató köteles elvégezni a jogszabályban meghatározott nyilvántartások vezetését, illetve ezek alapján a társadalombiztosítási igazgatási szervek számára (felhívásukra 15 napon belül) adatokat szolgáltatni. A járulékfizetési kötelezettség teljesítése körében alapnyilvántartás a biztosítottakról, valamint a megállapodás alapján ellátásra jogosultakról vezetett egyéni nyilvántartás. Előbbiek tekintetében a nyilvántartási kötelezettség a foglalkoztatót, utóbbiak tekintetében a társadalombiztosítási igazgatási szervet terheli. A biztosítottat a mögöttes jogviszony keletkezésétől számított 3 munkanapon belül kell nyilvántartásba venni. Az egyéni nyilvántartás tartalmazza a biztosított

társadalombiztosítási azonosító jelét, a foglalkoztató folyószámlaszámát, a biztosított nevét, személyi adatait, a biztosítás kezdetétől annak megszűnéséig a nyugdíjra jogosító szolgálati idő tartamát, havi bontásban a járulékalapul szolgáló jövedelmeit és az abból levont járulékok összegét, továbbá az egészségügyi hozzájárulást. Az egyéni nyilvántartás alapján a foglalkoztatót a társadalombiztosítási igazgatási szerv, valamint a biztosított irányában terheli adatszolgáltatási kötelezettség, utóbbi a jövedelemből levont járulékokra, illetve az ezek alapjául szolgált jövedelmekre vonatkozik, és azt a tárgyévet követő január 31. napjáig teljesíteni kell Az egyéni nyilvántartási kötelezettséget számítógépes programmal vagy írásban lehet teljesíteni. A foglalkoztatót, egyéni vállalkozót, valamint a személyi igazolvánnyal rendelkező járulékfizetésre kötelezett személyt terhelő

bejelentési kötelezettség kiterjed minden olyan adatra, amely a járulékfizetésre kötelezett személyének és pénzintézetnél vezetett számláinak azonosítására alkalmas. A cégbíróságot, valamint a gazdasági kamarát és a társadalombiztosítási igazgatási szervet kölcsönös, egymás irányában fennálló tájékoztatási kötelezettség terheli. A járulékfizetésre kötelezettek számára a társadalombiztosítási igazgatási szerv folyószámlát nyit (1999. Január 1 napjától), amelyre teljesíteni kell a járulékok befizetését, illetve azt minden társadalombiztosítási kötelezettséggel kapcsolatos iraton fel kell tüntetni. A járulék megállapítása, bevallása és megfizetése a foglalkoztató kötelessége, aki egyúttal a biztosítottat is köteles tájékoztatni a levont, illetve megfizetett járulékokról. A járulékfizetési kötelezettséget- az ún összesítő bevallással együtt- a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell

teljesíteni Az összesítő bevallás tartalmazza az egyes biztosítottakra vonatkozó valamennyi járulékfizetési adatot, a kifizetőhely által teljesített valamennyi szociális ellátás összegét, valamint a kifizetőhely fenntartóját megillető költségtérítést, továbbá a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség által a felelősségvállalónak bejelentett, a járulékfizetésre vonatkozó adatokat. A foglalkoztató által nyújtott ellátások, valamint a költségtérítés összegét a járulékok összegébe be kell számítani, illetve 56 amennyiben a beszámítással a követelések meghaladnák a járulékok összegét, úgy a társadalombiztosítási igazgatási szerv a különbözetet 15 napon belül köteles megtéríteni. A táppénz- hozzájárulást az összesítő bevallással együtt kell bevallani és megfizetni. Az egyéni vállalkozó negyedévenként köteles a járulékot bevallani és megfizetni. A

magánnyugdíjpénztári tagok esetében a bevallásnak és tagdíjfizetésnek külön szabályai vannak. A társas vállalkozások esetében a vállalkozó jövedelme alapján fizetendő járulék teljesítési határideje a tárgyhónapot követő hónap 12. napja A jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig köteles megfizetni a járulékokat a felelősségvállaló gazdálkodó szervezetnek. A kötelezett által megfizetett járulékokat az esedékesség sorrendjében kell elszámolni. Amennyiben a befizetések nem elegendők a fennálló járulékfizetési kötelezettség teljesítésére, úgy az azonos időpontban esedékes kötelezettségekre kielégítési sorrendet állapít meg az Art. Első helyen a biztosítottat terhelő járulékok állnak, ezt a társadalombiztosítási járulék, a táppénz- hozzájárulás és a baleseti járulék követi. A (z egyéni és társas) vállalkozások

esetében a foglalkoztatottak jövedelmei alapján fizetendő járulékok megelőzik a vállalkozók (vállalkozások) járulékait. A járulékfizetési kötelezettség teljesítését a társadalombiztosítási igazgatási szervek jogosultak ellenőrizni. Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell felvenni, és arra a kötelezett 8 napon belül észrevételt tehet. A járulékfizetési eljárási kötelezettségek körében szabályozott egyes kötelességek megszegésének differenciált szankciórendszere van. Jogsértő bejelentés esetén az a foglalkoztató, amely valótlan adatok feltüntetésével olyan személyt jelentett be, akire a biztosítás nem terjed ki, a kijelentésig, illetve mindaddig, amíg az illetékes igazgatási szerv a bejelentés jogtalanságát meg nem állapítja, köteles a járulékot megfizetni. Amennyiben a foglalkoztató a biztosított járulékalapul szolgáló jövedelmét a ténylegesnél magasabb összegben jelenti be, vagy a bejelentett időre

jövedelemcsökkenésének a bejelentését elmulasztja, elkésetten teljesíti, a bejelentett időre, illetőleg a tényleges kereset megállapításáig köteles a bejelentett magasabb összeg után a járulékot megfizetni. A bejelentési és járulékfizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén, a biztosítottnak kifizetett- járulékalapot képező- jövedelem után járó járulékot abban az esetben is meg kell fizetni, ha a nyilvántartás hiánya miatt a biztosított neve és adatai nem állapíthatók meg: ha pedig csak a biztosított személyi adatai állapíthatóak meg, a kifizetett díjazás nem, a járulékot a járulékfizetési felső határ napi összege (5080ft) után köteles a foglalkoztató megfizetni. A késedelmes járulékfizetésre, a járulékfizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatos eljárásra, a végrehajtásra, a behajtásra, - a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott eltéréssel- az adózás rendjére

vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A társadalombiztosítási járulék- folyószámlák rendelkezéséről szóló 1999. évi LXIV törvény – egy kötelező folyószámla- egyeztető eljárás beiktatása mellett- az Art. szerint meghatározott fizetési könnyítések alkalmazásán túl a hazai társadalombiztosítás történetéből jól ismert konszolidációs rendelkezéseket tartalmaz. A járulékigazgatóságoknak a járulék- folyószámlák egyenlegét 1999. december 31 napjáig meg kellett állapítani Fő szabályként a 10000 ft-t meg nem haladó járuléktartozások esetében a késedelmi pótlék és bírság összegét a járulékigazgatóság elengedi, míg a folyószámla-egyeztető eljárás után a járulékfizetésre kötelezett 30 napos határidőn belül az egyeztetés során megállapított járuléktartozásának megfizetését igazolva törvényes lehetőséget nyer a késedelmi pótlék és bírságtartozás elengedésére. E rendelkezések

alkalmazását az a járulékfizetésre kötelezett is kérheti tartozásának rendezésére, aki a jogszabályban meghatározott értesítésben foglalt állapot-közléssel egyetért, vagy aki a hatálybalépéskor érvényes megállapodással, fizetési könnyítési határozattal rendelkezik. A járulékigazgatóságoknál 1999. február 1 napjával megnyitott és vezetett járulék- folyószámlák nyitóegyenlegeként az e törvény alapján lefolytatott egyeztetési eljárás során megállapított egyenlegek kerülnek felvezetésre. A járulékigazgatóságok az új nyilvántartási rendszer kialakításához kiegészítő adatszolgáltatást kérhetnek. Az így felvezetésre került tételek kezelése a továbbiakban már az Art. szerint történik 57 39. A felelősségi szabályok: a visszafizetési és megtérítési kötelezettség A polgári jogi (kártérítési) felelősségnek 4 koherens (összefüggő) és bizonyos esetekben nehezen disztingválható

(különbséget tesz) kondíciója (feltétel, kikötés) van: a kár bekövetkezte, a jogellenesség, a felróhatóság és végül a kauzális (oksági, okszerű) összefüggés a felróható kötelességszegés és a kár bekövetkezte között. A társadalombiztosítási jog eltérő, sajátos felelősségrendszert és terminológiát használ. A felelősségi rendszer különlegességének egyszerű magyarázata az, hogy a hárompólusú, a klasszikus társadalombiztosítási jogviszony alanyai nem egyenlő jogú, nem egyenrangú felek. Az amúgy is egyedi felelősségi rendszert tovább tarkítja szabályainak jogforrási széttagoltsága. A társadalombiztosítási felelősségi szabályok terminológiája nincs összhangban a polgári jog „kár” fogalmával, úgy annak járulékos költségeinek (kamat, bűntető kamat) rendszerét sem használja. A társadalombiztosítási felelősség a hagyományos damnum emergens-- a tényleges kárt követeli visszafizetni illetve

megtéríteni és kamatot sem köt ki. A járuléktartozásra külön „járulékos követelést”, az esedékességhez kötődő és az elszámolási sorrenddel is sújtott szankciójellegű késedelmi pótlékot számol. A jogalap nélküli gazdagodás esetére vonatkozó magánjogi visszatérítés tehát nem egyezik meg a társadalombiztosítási jog visszafizetési kötelezettségével. Ez a viszonylag rövid határidőknek az indoka, mert az ellátások a bennük részesülők megélhetését biztosítják és e személyek többnyire nincsenek abban a helyzetben, hogy azokat nagyobb összegekben fizethessék vissza. A követelés érvényesítésének formái: a mögöttes felelősség alapján a fizetési kötelezettséget határozatban, ezzel egyezően az „okozott” azaz „jogalap nélküli” ellátás visszafizetését a felvevőtől visszafizetésre kötelező határozatban, míg az „ellátást okozótól, ha az nem a kedvezményezett” fizetési meghagyásban

követeli megtéríteni az igazgatási szerv. Visszafizetési és megtérítési kötelezettség. A visszafizetés általános szabályaként a jogalap nélküli ellátásokat köteles visszafizetni az, aki az ellátást felvette és a visszafizetésre írásban kötelezték. Jogalap nélküli ellátás esetén elsősorban a kedvezményezett felelőssége vizsgálandó és csak utána az ellátás megállapításában és folyósításában közreműködőké. Az ellátásokat különböző objektív határidőn belül lehet visszakövetelni, aszerint, hogy a jogalap nélküli felvétel milyen ellátásra vonatkozik. Felróhatóság hiányában az egészségbiztosítás ellátásai (pénzbeni) 30 napon, míg a tartós huzamos nyugellátásokat 90 napon belül követelhetők vissza. A nyugdíj-ellátások visszafizetési kötelezettségére megállapított 90 napos határidőt a dekoncentrált nyugdíjmegállapító, és a központi nyugdíjfolyósító szervezetek kettősége is

magyarázza. Mivel a visszafizetési kötelezettséget a felvétel ténye alapozza meg, az objektív határidő ennek időpontjától kezdődik. Amennyiben a jogalap nélküli ellátás felvétele felróhatónak minősül, az ellátást elévülési időn belül lehet visszakövetelni. A törvényi határidőn belüli és a felróhatóságon alapuló követelését az igazgatási szerv szintén visszafizetésre kötelező határozattal érvényesíti. A felróhatóság szubjektív felelősségi forma. Egyaránt megállapítható a szándékosság és a gondatlanság egyes eseteiben azaz, ha az ellátás felvevője tudta, hogy az ellátás nem illeti meg, de azt ennek ellenére felvette (egyenes szándékdocus directus) esetleg felismerve az ellátás jogalap nélküliségét, a felvétel tényét vállalja, annak jogalap nélküliségébe belenyugszik (eshetőleges szándék- dolus eventualis), vagy felismerve a tényállást bízik abban, hogy az a folyósító számára nem derül ki

(tudatos gondatlanság- luxuria), vagy azt sem tudta, hogy az adott ellátásra nem jogosult, de ezt a körülményekből tudnia kellett volna, s így a kellő, elvárható körültekintés nélkül vette föl azt (a gondosság, diligentia hiánya- negligentia). A társadalombiztosítási ellátásokat folyósító vagy ahhoz adatot szolgáltató foglalkoztatók ugyancsak kötelesek megtéríteni a jogalap nélküli társadalombiztosítási ellátásokat. Az ő felelősségük mögöttes felelősség, azaz csak akkor áll fenn, ha az ellátást nem lehet visszakövetelni a jogalap nélkül felvevőtől. A felelősség az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetve folyósításáért egyaránt fennáll, feltéve, hogy az utóbbi a foglalkoztató mulasztásával vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásával hozható okozati összefüggésbe, illetve azok következménye. Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, felvételéért több foglalkoztatót

vagy egyéb szervet terhel a felelősség, az ő felelősségük az ellátás megtérítéséért egyetemleges. Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetve felvételéért a foglalkoztatót és az ellátásban részesülőt is felelősség terheli (felróhatóság), a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni. E megtérítési kötelezettség mértéke nem módosítható azért, mert a visszafizetésre kötelezettől az őt terhelő rész nem hajtható be, illetőleg azt mérsékelték vagy elengedték. 58 Arra az esetre, ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás felelősségi szabályai eltérnek egymástól. Az egészségbiztosítás felelősségi szabályai a még „aktív” biztosított felelősségét hangsúlyozva az egyenlő arány és együttes felelősség szabályát használja, míg a nyugdíjbiztosítási jogszabály a már „passzív”

nyugdíjas és volt foglalkoztatója esetén az együttes elkövetők részére egyetemleges felelősséget állapít meg. A követelés érvényesítésének formája visszafizetésre és megtérítésre kötelező határozat. E kettévált felelősségi szabály eredményeképpen a nyugellátásoknál a jogalap nélküli felvétel okozása miatt a foglalkoztató abban az esetben kötelezhető megtérítésre, ha a jogalap nélküli nyugellátás felvevője meghal mielőtt visszafizetési kötelezettségének eleget tett, vagy a jogalap nélküli ellátás felvétele kizárólag a foglalkoztató vagy egyéb szerv mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és a visszafizetésre kötelezettől a jogalap nélkül felvett ellátás nem hajtható be. A foglalkoztatót ezen túl speciális felelősségi szabály terheli a munkavédelemre vonatkozó szabály megszegésével összefüggő munkabaleset bekövetkeztekor is. A foglalkoztató

köteles megtéríteni a társadalombiztosításnak a balesettel kapcsolatos valamennyi ellátását (az egészségbiztosítás baleseti ellátásai mellett a baleseti rokkantsági nyugdíjat és a baleseti hozzátartozói nyugellátást), ha a baleset annak következménye, hogy ő vagy megbízottja a rá nézve kötelező munkavédelmi szabálynak nem tett maradéktalanul eleget. Ez a fokozott megtérítési kötelezettség akkor is fennáll, ha a foglalkoztatói szabályszegés- mely megvalósulhat mulasztással is- akár csak egyetlen százalékban volt okozója a munkabalesetnek, vagy akár bűntetőeljárás során a sértett kizárólagos felelősségét állapították meg és terheli a foglalkoztatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja a balesetet szándékosan idézte elő. Az üzemi baleset kockázatát tehát általában a társadalombiztosítás viseli, amennyiben azonban a baleset előidézésénél a foglalkoztató munkavédelmi szabályt sértve járt el, az

ellátásokat a társadalombiztosítás részére meg kell térítenie. A társadalombiztosítási szerv a baleseti ellátás megtérítésére irányuló követeléseit fizetési meghagyásban érvényesíti. Az ellátásra jogosult személy betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős személy köteles megtéríteni az ezek alapján nyújtott társadalombiztosítási ellátásokat. E megtérítési kötelezettség arányos a felelősség mértékével, azaz meg kell vizsgálni a sérült esetleges közrehatását és ennek fennállta esetén kármegosztásra is sor kerülhet. A felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait alkalmazzák azzal, hogy a felelősség akkor is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak nincs vagyoni kára. Az igazgatási szerv megtérítési igénye tehát

önálló, független a sérült kárától. A károkozó magatartása miatt nyújtott ellátást attól függetlenül tartozik megtéríteni, hogy ő maga kártérítésre köteles-e a sérülttel szemben vagy sem. Nem hivatkozhat tehát arra, hogy a sérült vele szemben nem érvényesített vagy érvényesíthetett kárigényt. Megtérítésre kötelezett lehet minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek magatartása következtében társadalombiztosítási ellátást kellett megállapítani. Kivétel ez alól a munkáltató, aki az általa foglalkoztatott biztosított üzemi balesetével kapcsolatban ezen a jogcímen nem kötelezhető megtérítésre. A megtérítés összege akkor sem csökkenthető, ha az ellátásra jogosultat egyéb címen is társadalombiztosítási ellátás illetné meg. A megtérítésre kötelezett a ténylegesen nyújtott, illetve igénybe vett- egészségügyi szolgáltatás esetében finanszírozottszolgáltatásért felel. Az ún.

„szankciós” felelősségi szabályok A foglalkoztatót sújtó szankciós felelősségi szabályok szerint • Ha nem biztosított személyt jelent be, a kijelentésig, illetve mindaddig, amíg az illetékes igazgatási szerv a bejelentés jogtalanságát meg nem állapítja, köteles járulékot megfizetni, • Ha a biztosított jövedelmét a ténylegesen magasabb összegben jelenti be, vagy a bejelentett időre jövedelemcsökkenésének a bejelentését elmulasztja, elkésetten teljesíti, a járulékot a bejelentett magasabb összeg után fizeti meg, ill. • Ha a bejelentési és járulékfizetési kötelezettségének teljesítését elmulasztotta, a biztosítottnak kifizetett – járulékalapot képező- jövedelem után járó járulékot abban az esetben is megfizetni köteles, ha a nyilvántartás hiánya miatt a biztosított neve és adatai nem állapíthatóak meg, • Ha az általa foglalkoztatott biztosított személyi adatai- ugyan megállapíthatók, de a

járulékalapot képező jövedelme nem, a foglalkoztató a járulékot a járulékfizetési felső határ szerint köteles megfizetni. Az ún. mögöttes felelősség szabályai A mögöttes vagy helyettesítő felelősségi szabályok megalkotását éppen azon helyzetek megoldásának egyszerűsítése indokolta, melyekben a járulékfizetésre kötelezettel szembeni eljárás lehetetlen vagy nem vezethet eredményre, viszont nyomon követhetően más tulajdonába vagy felelősségébe került a követelés kielégítési alapja. 59 Az ezen eljárásban alkalmazható (mögöttes) felelősségi szabályok szerint, ha a fizetésre kötelezett a tartozását nem fizette meg és azt nem is lehet tőle behajtani, az igazgatási szerv határozattal kötelezi • A járulékfizetésre kötelezett örökösét, az örökrészek erejéig, • A járulékfizetésre kötelezett jogutódját, ideértve az átalakulás esetét is, • A megajándékozottat, a járulékfizetésre kötelezett

által a járulékkötelezettsége keletkezését követően okirattal juttatott ajándék erejéig • A gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport járuléktartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tagját, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállalót és azt a jogi személyt, amely a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján kezesként felel. • A kezességet vállalót és a járuléktartozást átvállalót • A társasház, építőközösség járuléktartozása tekintetében a tulajdonostársakat, • A közös tulajdonban levő vagyontárgy minden tulajdonosát a közös tulajdont terhelő járulék tekintetében, • A szülői felügyelet alatt álló kiskorú gyermek járuléktartozásáért a szülői felügyeletet gyakorló szülőt az általa kezelt vagyon erejéig, • A külföldi

vállalkozást illetve belföldi fióktelepét terhelő járuléktartozás megfizetésére egyetemlegesség címén a fióktelepet, • A járulékbevétel csökkentésével kapcsolatos bűncselekmény elkövetőjét az azzal összefüggő járulék tekintetében. Amint a fenti felsorolásból kitűnik, a járulék megfizetéséért a Ptk. szerint kezességet lehet vállalni, illetve a járuléktartozást más átvállalhatja, mely nyilatkozat csak az adóhatóság jóváhagyásával válik érvényessé s amellyel a követelés jogcíme nem változik meg. Az adóhatóság e jóváhagyást akkor tagadja meg, ha a tartozás megfizetése a kezes, illetve a tartozást átvállaló személyében nem biztosított. A mögöttes felelősök kötelezésére hozott határozatokkal szembeni jogorvoslati kérelmek elbírálásakor az Art. végrehajtási szabályok államigazgatási eljárási jogorvoslati rendjét kell alkalmazni. 60 40. Jogorvoslati szabályok a társadalombiztosítási

jogban A hatáskör gyakorlásának szervezeti formája maga a területi illetékességgel rendelkező igazgatási szerv, mely önálló hatáskörű szakigazgatási egységekből álló bürokratikus szervezet. Ennek önálló egysége a megyei ill fővárosi illetékességű igazgatási szerv, melynek főhatósága az adott ágazat országos társadalombiztosítási igazgatási szerve, ill. szakigazgatási egységeinek a főhatóság megfelelő egységei. Az igazgatási szerv struktúráját tehát az általa kötelezően ellátandó feladatokhoz igazodik, azok szerint tagozódó. Az egyes igazgatási szervek autonómiája éppen tarka képet mutató struktúrájukat elemezve szembeötlő. E jelenség alapján két megállapítás tehető. Az egyik, hogy a főhatóságok nem fordítanak különös figyelmet az igazgatási szervek szervezeti rendjének egységesítésére, a másik, hogy ezt kihasználva a helyi adottságok és szokások szerint az igazgatási szervek önállóan

alakítják működésük szervezeti feltételeit. A társadalombiztosítás egy igazgatási szerve rendszerint osztályokból ill. főosztályokból áll Az adminisztráció működésének két fontos egysége a hagyományos segédhivatal és az új jelenségnek számító ügyfélszolgálat, melyek mindegyike az igazgatási szervhez fordulók zavartalan és jogszerű kiszolgálását biztosítani hivatott. Az egészségbiztosítási igazgatási szervének vezetője a MEP vezetője, akit munkájának megosztásában igazgatóhelyettes segít. Gyakran szerveződik főosztállyá az egészség- és gyógyszerügyi, a jogi- igazgatási és belső ellenőrzési szakizgatási egység. A nyugdíjbiztosítási szakigazgatási egységei általában igazgatási és jogi, költségvetési és számviteli, nyugdíj és ellenőrzési főosztályokból állnak. Az egyre nagyobb teret nyerő informatikai egység még mindkét ágazatban a szervezet helyét keresi, hol közvetlenül az igazgató

által rendelt csoport, hol önálló osztály, hol az igazgatási vagy egyéb osztály része. A megosztás egyik legnagyobb hagyományú egységei az ellenőrzési osztályok, tevékenységük körét rendszerint az OEP és a ONYF vezetőinek megállapodásai szabályozzák. A szervezet működésének ordinárius és extraordinárius jelenségei. Az igazgatási szerv működése. Megkülönböztetjük az igazgatási szerv rendes (ordinárius) és rendkívüli (extraordinárius) eljárását/működését. Az igazgatási szerv, mint szervezet működésének rendes, azaz dinamikájának ordinárius jelensége: a hatáskör rendszerszerű gyakorlása. Ez általában egy egyszerű- bár gyakran óriási tömegben jelentkező eljárást jelent Az egyszerű pregnáns jelenség az igénybejelentés és az adatszolgáltatás kötött formában, rendszerint nyomtatványon teljesítése. Az egyszerűség további ismérve a kevés intézkedésekből álló, rövid határidős és jogerős

elintézés. Pl igénybejelentésnél annak teljesítése és felvétele rendszerint az eljárás jogerős befejezését jelenti. az ügy ordinárius esetekben egy, legfeljebb adatszolgáltatás vagy ügyféli adatszolgáltatás ellenőrzése céljából két szakigazgatási egységet jár meg, intézkedéseit ügyintézők végzik csoport vagy osztályvezetőjük szignálása nélkül, névsor vagy azonosító jel szerinti reszortbeosztás alapján. Az igazgatási szervnek valamennyi hatáskörén belül kifejtett egyéb működése extraordináriának számít. A jogorvoslat, mint extraordinárius jelenség. A társadalombiztosítás igazgatási szerveinek nemcsak joga, hanem legalább ilyen mértékben kötelezettsége is, hogy éljen hatáskörével. Így az ügyszak teljességét maradéktalanul lefedve, a tömeges elemi eljárások mellett a szokványostól eltérő és a rendkívüli esetekben is érdemben, ügydöntően kell feladatait megoldania. A törvényesség, végső

soron a jogállamiság megköveteli, hogy az extraordinárius esetek megoldásának, a rendkívüli ügyekben való döntésnek is a jogszabályban rögzített eljárása legyen: ezek a jogorvoslat különböző lehetőségei. A jogorvoslat rendszerelméleti aspektusból tehát mondható extraordináriusnak – de semmiképpen nem az a jog szempontjából, sőt, annak lehetősége a társadalombiztosítási jog vezérmotívuma- még akkor is, ha alapelvként ezt csak a Tny. deklarálta Extraordinárius jelenséget a társadalombiztosítási jogviszony mindhárom alanya (szubjektív) ill. azok körülményei (objektíven) okozhatnak. Eredménye lehet vitatott ill tartalmi vagy formai hibában szenvedő kiadmány, intézkedés vagy határozat. A társadalombiztosítási jog tárgyi anyaga ezek közül a módosítás és a visszavonás, a fellebbezés (a másodfokú eljárás) és a (másodfokú és annak minősülő) határozatok bírósági felülvizsgálatának egyes szabályait

határozza meg. 61 A többi eljárási- jogorvoslati intézmény megjelölésével az új jogszabályok is adósok maradtak. Általában az Áe. (Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957 évi IV törvény) szabályai az irányadók a megkeresésre, az eljárást indító vagy annak során kelt kérelemre, az eljárás során az idézésre és a képviseletre, a jegyzőkönyv és a határozat tartalmára, formájára és közlésére, az igazolásra valamint a hatósági bizonyítvány és az igazolvány kiadásának eljárására. A visszavonás és a módosítás tényállása mindkét ágazat eljárási szabályában azonos.(Tny78§ Ebtv 74§) Eszerint a határozatot (fizetési meghagyást) hozó igazgatási szerv annak közlésétől számított 5 éven belül a határozatot módosíthatja, illetőleg visszavonhatja, ha az igényelbírálás, illetőleg a követelés érvényesítése után megállapítást nyer, hogy • A határozat jogszabályt

sért, • Az igényt tévesen utasították el, • Az ellátás (követelés) összegét tévesen állapították meg, • Az ellátást tévesen folyósították. 41. Nyilvántartások, adatszolgáltatás és adatvédelem (Ua,mint a 13 tétel) 13.tétel (tételsor 16tétele) Kedvezményezettek a társadalombiztosítási jogban: a biztosítottak köre Kedvezményezettnek nevezzük azokat a természetes személyeket, akik a társadalombiztosítási jogviszonyban valamely társadalombiztosítási ellátásra szereznek jogosultságot. A kedvezményezettek alábbi csoportjait különböztetjük meg:  A biztosítottak  Az egyes ellátásra jogosultak  Az előző kedvezményezetti kategóriák egyes csoportjainak eltartott hozzátartozóit a társadalombiztosítási jogunk hagyományosan külön csoportba sorolja, de ők az egyes ellátásra jogosultak körébe tartoznak  A megállapodás alapján társadalombiztosítási ellátásra jogosultak  Magánynyugdíjra jogosultak

a magánnyugdíjpénztár tagjai  Nemzetközi egyezmény alapján a társadalombiztosítási ellátásban részesülő személyek. A biztosítottak köre A Tbj.5§-ának rendelkezései szerint - ex-lege- biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek, amennyiben személyükben az ellátás feltételei beállnak. A biztosítás fő szabályaként az annak alapját képező jogviszony kezdetétől megszűnéséig áll fenn. A biztosítottak tehát az alábbiak  A munkaviszonyban illetve munkaviszony jellegű jogviszonyban állók. Tekintet nélkül arra, hogy a foglalkozásuk teljes vagy részmunkaidőben történik. Ide sorolható még: - a közalkalmazotti ill. közszolgálati jogviszonyban - ügyészségi szolgálati jogviszonyban - bírósági jogviszonyban - igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban - fegyveres erők és érdekvédelmi szervek - polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos tagjai - és 2001-től a

szerződéses állományúak is.  A szövetkezeti tag Ide nem értve az iskolai szövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony vagy vállalkozási jellegű (szövetkezeti tagsági) jogviszony keretében személyesen közreműködik.  A tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló.  A „munkanélküli ellátásban részesülő”, azaz a keresetpótló juttatásban munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy. 62  Az egyéni és társas vállalkozó, amennyiben kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősül.  A bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként, összefoglaló elnevezéssel; munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében díjazás ellenében

személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységből származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30%-át, ill.naptári napokra annak harmincad részét  Aki alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasház közösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, biztosítási önkormányzat, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program Szervezete, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíj pénztár, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője.  A helyi önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő díjazása eléri a fent említett összeget.(tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének 30%-át, illetőleg naptári napokra annak harmincad

részét.  És végül 2001 januárjától az egyházi személy, a szerzetesrend tagja. A biztosítottakat általában az jellemzi, hogy munkavégzésre irányuló jogviszonyaikban jövedelmet szereznek. A megbízott, illetve a vállalkozó fogalma a társadalombiztosítási jogban és a polgári jogban egybeesik: aki valamely tevékenységet személyesen és díjazás ellenében a Ptk. szabályai szerint lát el A megbízottak, bedolgozók, segítő családtagok, tisztségviselők stb. jövedelmük nagyságától függően biztosítottak Amennyiben ez a törvényben meghatározott mérték alatt marad, úgy ők e minőségükben nem kedvezményezettjei a társadalombiztosításnak. Az egyéni vállalkozóé a tipikus biztosítási forma, az „alanyi pozíciók egybecsúszása”. A társadalombiztosítási jogban egyéni vállalkozónak minősül:  A vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy  A külön jogszabály alapján egészségügyi és szociális

vállalkozást, orvosi, klinikai, szakpszichológusi, magán állatorvosi illetve egyéb egészségügyi és szociális, gyógyszerészi magántevékenységet folytató természetes személy.  Az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató személy  Az egyéni szabadalmi ügyvivő  A közjegyző  Az önálló bírósági végrehajtó. A társas vállalkozók körébe azok a személyek jöhetnek szóba, akik társasági tagsági jogviszonyuk jogcímén kötelesek munkát végezni a társaság javára. Társas vállalkozónak minősül a BT bel és kültagja, a KKT tagja, KFT. a KHT , a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik . A RT nem minősül társas vállalkozásnak, mert a természetes személy közreműködése e tagság esetében nem lehetséges. A törvény csak a nem kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozókat minősíti biztosítottnak Segítő családtagnak minősül az egyéni

vállalkozónak, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (kkt,bt, gmk,vgmk)természetes személy tagjának olyan saját jogán nem nyugdíjas közeli hozzátartozója, aki a vállalkozói tevékenység gyakorlásában személyesen és díjazás ellenében munkát végez. Szünetel a biztosítás:    A fizetés nélküli szabadság vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartama alatt Az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették, ha az elitéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette. Az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő estében arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti. 63 42. A társadalombiztosítási alapok költségvetéséről A társadalombiztosítás pénzügyi folyamatai 1993, azaz a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993.

évi költségvetéséről szóló, már említett 1992. évi LXXXIV törvény óta a két biztosítási ág önálló pénzügyi alapjain: a Nyugdíjbiztosítási Alapon és az Egészségbiztosítási Alapon keresztül bonyolódnak. E két Alap együttesen alkotja az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerét. A le- és szétválasztás a biztosítási ágak önálló gazdálkodásának erősítése érdekében történt, így megállapíthatjuk, hogy eredeti indoka megfelel- ha nem is jelen állapotának, de- távlati céljainak. Az Országgyűlés- a Kormánynak a központi költségvetési törvényjavaslattal együtt benyújtott, és az Állami Számvevőszék részére is megküldött törvényjavaslata alapján- az Alapok költségvetéséről és annak végrehajtásáról törvényt alkot. Ennek eljárása során az Állami Számvevőszék véleményével, illetve jelentésével együtt megtárgyalja az Alapok bevételeit és kiadásait, összességében és

alaponként, s erről összegszerűen, határozatban dönt. Amennyiben az alapok bevételei tartósan nem fedeznék a várható kiadásaikat, a Kormánynak a költségvetések egyensúlya helyreállítását megcélzó javaslatokkal kell élnie az Országgyűlés felé. Fontos rendelkezése, hogy a nyugellátások tőkefedezetének megteremtése miatti kieső járulékbevétel az átmenet teljes időszakában nem minősülhet olyan hiánynak, ami miatt járulékemelésre vagy ellátásszűkítésre kerülhet sor. Az Alapok pénzeszközei egymás között is kizárólag törvényi rendelkezés alapján csoportosíthatók át. Az Országgyűlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai zárszámadásának keretében hagyja jóvá az Alapok bevételeinek és kiadásainak teljesítését, a költségvetési hiány/többlet összegét, dönt a hiány rendelkezésének, illetve a többlet felhasználásának módjáról. Nem minősül az Alapok kiadásának, illetve bevételének a

társadalombiztosítási szervek által folyósított, de a központi költségvetés, vagy más intézmény vagy gazdálkodó szervezet által finanszírozott ellátások, ellátásrészek kiadása, illetve annak megtérítése. A Nyugdíjbiztosítási Alap fő szabályként az öregségi nyugdíj, az egyes hozzátartozói nyugellátások, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja kiadásainak fedezetére szolgál. Bevételei a munkáltatói és a biztosítotti vagy a magánnyugdíjpénztár tagja által fizetett nyugdíjjárulék, az egyes családtámogatási vagy munkanélküli ellátások után fizetett nyugdíjjárulék, de az alkalmi munkavállalói könyvhöz kapcsolódó utalandó összegek, a késedelmi pótlék és bírság meghatározott része ill. esetei és a központi

költségvetés hozzájárulása. Mindezeken túl az Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítéséből és egyéb bevételeiből származó bevétel és a működési bevételek. Az Egészségbiztosítási Alap fő szabályként a pénzbeni (ideértve a terhesség-gyermekágyi segélyt, a táppénzt, a betegséggel kapcsolatos egyéb segélyeket, a kártérítési járadékot és a gyermekgondozási díjat) és a természetben nyújtott ellátásai (ideértve a gyógyító-megelőző ellátásokat, gyógyfürdő-szolgáltatást, anyatej-ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítést) kiadásainak fedezetére szolgál. A kiadások fedezetét a munkáltatói és a biztosított által fizetett vagy a 11%-os egészségbiztosítási járulék, a baleseti járulék, az egészségügyi hozzájárulás, a munkáltatói táppénz- hozzájárulás, az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb

bevételek stb. (a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeinek megfelelő többi) bevétel képezi A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló 1999 évi CIX törvény a társadalombiztosítási alrendszernek a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap költségvetése összegzéséből- a halmozódások kiküszöbölésével- adódó hiányát 42 311,0 millió (bevételi főösszegét 1 717 149,0 millió, míg kiadási főösszegét 1 759 460,0 millió) forintban határozta meg. A hiányhoz a Nyugdíjbiztosítási Alap a tervezés szerint nem járul hozzá, azt egyedül az Egészségbiztosítási Alap ellátásainál keletkezik. A Nyugdíjbiztosítási Alapot illető bevételek és a nyugellátási kiadások egybeesése a klasszikus felosztó-kirovó rendszer mellett utal arra a feltétlen igényre, hogy az állami garancián túli fedezetet a magánnyugdíj csatlakozó rendszere kell hogy szolgáltassa a későbbiekben. Tk 177.

Old Kiadások ismertetése Szembetűnő, hogy az egészségbiztosítás kiadásainak túlnyomó részét a természetbeni ellátások finanszírozása teszi ki. A 767 052 millió ft kiadásnak a – biztosítási típusú társadalombiztosítás klasszikumát jelentő- pénzbeni ellátások értéke alig 13%-a. A gyógyító megelőző ellátások finanszírozására kerül teljesítményen alapuló felosztásra a kiadások 46,78%-a, ami a bevételek 49,5%-ának felel meg. 64