Jogi ismeretek | Felsőoktatás » Állam és jogtudományi ismeretek

http://www.doksihu Állam és jogtudományi ismeretek 1) Jog, jogszabály, jogviszony fogalma, a jogrendszer tagozódása A jog fogalma A jog norma, azaz magatartásszabály. A jog fogalmakat alkot, illetve értékeli az általa leírt cselekményeket, eseményeket. Itt rendszerint felvetődik a kérdés: miben különbözik hát a jog egyéb normarendszerektől, a vallási vagy erkölcsi normáktól, hiszen azok ugyanúgy az egyén viselkedésének közösségi szempontú befolyásolását célozzák, fogalmakat alkotnak és értékelnek. Nos, a fő különbség a normák sajátos kikényszeríthetőségében keresendő A társadalom tagjainak jogszerű magatartásra szorítására az állam kényszereszközöket bocsát rendelkezésre, állami szervezetrendszer működtetésével (bíróságok, állami végrehajtók), ha szükséges kényszereszközökkel (pl. karhatalom) segíti a jogos igények érvényesítését A jog kifinomult fogalomrendszerrel dolgozik, amit jogi

dogmatikának neveznek. A jogi dogmatika definiálja azokat az alapkategóriákat, fogalmakat, melyekkel a jog operál, értelmezi az életviszonyok jogilag releváns (a jog szempontjából lényeges) elemeit. Ebből az következik, hogy egyes fogalmak a hétköznapi jelentésüktől eltérő - szűkebb, vagy éppen kiterjesztő - értelmezést nyernek. A jogi fogalmak koherensen (összefüggően) kapcsolódnak egymáshoz, logikus rendet teremtve a tételes jogban. A szilárd fogalmi rend lényeges feltétele a jogrend szilárdságának, a jogbiztonságnak, mely a jog működésének legfontosabb kritériuma. A jogi szabályok túlnyomórészt meghatározott formában jelennek meg (Magyarországon tipikusan írott jog formájában). Így a jog a legtisztább normarendszer, mely a jogalkotáson és az állami szervek működésén keresztül az állami akaratot közvetíti. A jog akarati jellege azt is jelenti egyben, hogy a jogalkotó az elérni kívánt célt többféle eszközzel is

megvalósíthatja. A jogban tehát mindig a választott eszköz, a jogalkotó döntése - akarata - jelenik meg. A jog keletkezése, a jogalkotás A jog egyik forrása a társadalmi gyakorlat: a szokás. A szokásjoggá való transzformálása a modern jogokban rendszerint úgy történik, hogy az állami szervek (például a bíróságok) jogalkalmazó tevékenységük során figyelembe veszik azt és alapoznak a társadalomban kialakult és meggyökeresedett szokásokra. A szokást megerősítik, a szokások elismertetéséhez állami kényszert biztosítanak: a szokásból szokásjog lesz. A jog másik, történelmileg utóbb kialakult keletkezési módja az állami szervek jogalkotása, vagy másként a törvényi jog, írott jog. A magyar alkotmányos szabályok szerint a törvényeket, illetve a legmagasabb szintű jogszabályt, az alkotmányt, az országgyűlés alkotja, a kormány, illetve a képviselők javaslata alapján. Alacsonyabb szintű jogszabályokat alkothatnak: 

az arra felhatalmazott állami szervek (a kormány, minisztériumok),  az önkormányzatok közigazgatási területükre kiterjedő hatállyal. http://www.doksihu Norma - jogi norma - jogszabály A normarendszerek legkisebb egységei, egyes konkrét parancsai a normák. A norma magatartásszabály. Függetlenül attól, hogy mely normarendszerhez tartozik, követendő, elvárt cselekvési mintákat ad. A normakövetés aztán nagyban függ attól, hogy mely normarendszer milyen területen, milyen elvárásokat tartalmaz, s annak megsértője milyen következményekkel számolhat. Bizonyos normarendszerek, mint például a vallás, az illem, vagy a divat, kizárólag követőiknek belátása, akarata alapján érvényesülnek. Mások, mint mondjuk a társadalmi konvenciók, vagy egy adott szakma szakmai-technikai előírásai feltétlen követést kívánnak meg azoktól, akikre vonatkoznak. A normák társadalmi rendeltetése alapvetően, hogy: - magatartásmintát,

zsinórmértéket nyújtanak az egyén viselkedéséhez, vagyis meghatározzák a helyes, követendő magatartást, - társadalmi (egyéni és csoportos) konfliktusokat kezelnek, - alapot nyújtanak mások magatartásának megítélésében, - bizonyos értelemben kiszámíthatóvá, kalkulálhatóvá teszik mások - a normakövetők - magatartását. A társadalmi viszonyok szabályozására létrejött különböző normarendszerek jellegi eltéréseik mellett közös vonásokat mutatnak, elsősorban normáik tartalmi jellemzői terén. Természetesen a jogi norma is magára ölti az általános norma-jellemzőket, közülük azonban némelyek - az érvényesség, a normativitás, a szankció, - sajátos vonásokkal egészül ki. A jogi normarendszer specialitása végeredményben "kitüntetett helyzetében" fogható meg leginkább, melynek összetevői az alábbiak: 1. állami kényszerapparátus biztosítja a jogi normák betartását, a szankció érvényesítését 2. a

jogi szabályrendszer működésére speciális, jogra jellemző intézményrendszert (jogalkotás/jogalkalmazás) hív életre, 3. a jogalkalmazás sajátos gondolkodásmódot indukál: a jogászi racionalitás (mely a már említett jogos/jogtalan értékduál köré rendezi, és a jogi "relevancia" szempontjából szűri a valóság jelenségeit), és a jogi dogmatika közvetít a valóság jelenségei és a jog között. 4. A jogszabályok belső rendezettsége, amit sajátos technikák (pl: jogforrási hierarchia), ill általános jogelvek alkalmazásával biztosítanak. 5. A jogszabályok formalizált eljárás keretében jönnek létre, és alkalmazásuk is szigorú eljárási rendben folyik. 6. Dogmatikai értelemben a jog normativitása annak hivatalos, tételes jogban előírt rendben történő létrehozásából ered, az így szövegben foglalt norma tehát automatikusan, feltétlenül érvényesül. A jogi normák jogszabályok alakjában jelennek meg. A

köznyelv és köztudat - s ennek nyomán az egyszerűség kedvéért mi is - azonosítja a jogi normát annak megtestesült formájával, a jogszabállyal. A jogi norma, a jogi szabály, ebben az értelemben inkább a "jogszabályhely" fogalmával egyezik, amely a konkrét jogszabályok egyes rendelkezéseit (paragrafusait, szakaszait) jelöli. http://www.doksihu Normaszerkezet, a jogi szabályok szerkezete A jog megjelenési formáját tekintve szabály, azaz norma, mely a társadalom elemeinek cselekvéseit, illetve a cselekvéseket befolyásoló körülményeket szabályozza. Az életviszonyok egyes területeinek szabályozására testet öltő jogszabályok jogi normák sokaságát tartalmazzák, melyek adott jogszabályon belül és azon kívül is - más jogszabályok más normáival - szoros összefüggésben vannak. A jogi norma tényleges tartalmára nézve olyan hipotetikus ítélet, mely specifikus következményt kapcsol egy specifikus feltételhez. A normák

- nyelvi megjelenésük alkalmával - általában három alapvető mozzanatot tartalmaznak: 1. a magatartás megfogalmazása, 2. annak normatív minősítése (kötelező, megengedett vagy tilos) 3. a normasértés következményének rögzítése A jogi norma mindig az általánost ragadja meg, elvonatkoztat a valóságtól és csupán a jog által lényeges körülményeket emeli ki. A konkrét, valóságos konfliktusok ilyen általánosítását, "jogi minősítését" esetenként aztán a jogalkalmazó végzi, megállapítva, hogy az adott jelenségre mely jogi norma alkalmazandó, s annak milyen következményei vannak. A jogi szabály szerkezetileg a klasszikus felfogás szerint három részre bontható: 1. hipotézis (feltétel) 2. diszpozíció (rendelkezés) 3. szankció (jogkövetkezmény) 1. A jogszabály hipotézise írja le azt a társadalmi szituációt, melyre nézve valamilyen magatartást (tevést, vagy nem tevést) ír elő. A jogalkotó szempontjából a

hipotézis jogilag releváns (lényeges, értékelhető) tényeken keresztül megadott tipikus élethelyzet/életviszony, melynek szabályozásához társadalmi érdek fűződik. A diszpozícióban a jogalkotó a hipotézis bekövetkezte esetén követendő magatartást írja elő. A diszpozíció előírhat egyéni vagy csoportos magatartást (cselekvést/tevést, vagy cselekvéstől tartózkodást/nem tevést), vonatkozhat szervek (szervezetek pl. társaságok) létrehozására stb A rendelkezés megfogalmazásának két alaptípusa a kogencia valamint a diszpozitívitás. A kogens rendelkezés feltétlen alkalmazást követel. Az ilyen rendelkezéstől nem lehet eltérni A kogens szabály előírhat aktív cselekvést (imperatív vagy parancsoló diszpozíció), de el is tilthat valamely cselekvéstől (tevéstől), vagy tartózkodásra (nem tevésre) kötelezhet. Többségükben kogensek a szabályai közjogi jogágak közül a büntetőjognak, de a tágan vett alkotmányjognak is.

A diszpozitív, azaz megengedő diszpozícióban a jogalkotó végül is választási lehetőséget nyújt, ugyanis az előírt jogszabályi határokon belül maradva bármely magatartás megengedett, jogszerű, de az előírt határok túllépése tilos. A polgári jog, a gazdasági jog és általában a magánjog jogtételeinek többsége diszpozitív. http://www.doksihu A megengedő diszpozíciójú normák egy sajátos "altípusa", melyben a jogalkotó csupán az akaratának megfelelő magatartásmintát nyújtja, minden szankció kilátásba helyezése nélkül (ajánló diszpozíciójú jogtételek). Itt tehát a magatartás korlátai sem ismertek Ajánló diszpozitivitással találkozunk majd a gazdasági jogban, például a gazdasági társaságok szabályozásánál több helyen. A szankció a jogi szabály harmadik, végső szerkezeti eleme. A szankciót álláspontunk szerint szerencsésebb "jogkövetkezmény"-ként emlegetni, ugyanis a jogban a

jogsértés általában, bizonyos esetekben pedig a jogszerű magatartás is következménnyel jár: - a negatív (jogsértés esetére rendelt) jogkövetkezmény a szankció (joghátrány), - a pozitív (a jogszerű magatartás eredménye) jogkövetkezmény a "joghatás". A jogkövetkezmény jellegét tekintve többféleképpen csoportosítható. Az egyik osztályozás szerint a jogkövetkezmény lehet személyi, és vagyoni természetű. A vagyoni előny, vagy hátrány általában pénzbeli, vagy természetbeni. A másik megkülönböztetés szerint a joghátrány vagy reparatív (az "eredeti állapot" helyreállítását célzó), vagy represszív (büntető, megtorló jellegű). Vegyünk néhány példát! A tisztességtelen gazdasági versenycselekmény miatt kirótt versenyjogi bírság, vagy a cég működésének törvénytelensége esetére megállapított cégbírósági bírság negatív, pénzbeli vagyoni természetű, represszív jellegű szankció.

Egy gazdasági társaság jogszerű alapítása (a formai és "eljárási" szabályok betartásának pozitív, vagyoni jellegű joghatása a társaság létrejötte. Ugyanilyen természetű joghatása a forgatható értékpapír átruházásának a tulajdonváltozás. A családi jogban a jogszerű örökbefogadás pozitív, személyi jellegű jogkövetkezménye az örökbefogadott családi jogállásának megváltozása. A jogforrási hierarchia A jogforrás fogalmának szabatos meghatározása nem túl egyszerű.  Tartalmi szempontból a jog forrása lényegében az a társadalmi- gazdasági- politikai közeg, mely életre hívja a jogot. Röviden: a tárgyi jogot létrehozó tényezők (a tárgyi jog jogszabályt jelent).  Formai értelemben jogforrás a meghatározott jogi rendben, tehát jogszerűen létrehozott jogszabály. Magyarországon az Alkotmány felhatalmazása alapján a Jogalkotásról szóló 1987. évi XI törvény tartalmazza a jogszabályok

megalkotására vonatkozó részletes szabályokat. A formális jogforrásfogalom a tárgyi joghoz kötődő megközelítés. Egészen leegyszerűsítve a kérdést: a jogforrás (formai értelemben) maga a jogszabály, amelyet a jogalkotás törvényes rendjében alkottak. A jogforrási hierarchia fogalma az állami szervezetrendszerre (mint a jogalkotás szervezeti rendjére), annak alkotmányosan hierarchiájára vezethető vissza. Az állami szervek meghatározott körét a jogszabályok jogalkotói hatáskörrel ruházzák fel. A különböző jogalkotó szervek által hozott jogszabályok hierarchiája a jogszabályt alkotó állami szervek hierarchiájához igazodik. A jogszabálynak a jogforrási hierarchiában elfoglalt helye azért jelentős, mert a hierarchiában alacsonyabbszintű jogszabály tartalmilag nem lehet ellentétes a nála magasabb szinten álló http://www.doksihu jogszabállyal. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben ez mégis előfordul, úgy az

ellentétes tartalmú alacsonyabb szintű jogszabályi rendelkezést nem létezőnek kell tekinteni. A hatályos magyar jogrendszer forrásai A jelenleg hatályos jogforrási rendszer jogforrásait az említett jogalkotási törvény az alábbiakban határozza meg: Törvény: Az országgyűlés hozza, a kormány vagy bármely képviselő által előterjesztett javaslat alapján. Az alkotmány, mely a legmagasabb szintű jogforrás, formailag törvény, tehát ebben az értelemben nem külön jogforrás. Az egyszerű törvényektől azonban eltérő - szigorúbb - eljárási rendben hozzák, mely szigorú eljárás az alkotmány módosítására is irányadó. Kormányrendelet: A kormány - mint az államigazgatás legfőbb szerve - saját hatáskörében, egyebek mellett kormányzati gazdaságirányító tevékenysége körében bocsát ki jogszabályokat, illetve bármely további tárgykörben, amire alkotmányi vagy törvényi felhatalmazást kap. Korábban a

kormányrendeletnek megfelelő jogforrást - a kormány eltérő elnevezése miatt - minisztertanácsi rendeletnek nevezték. Ez a jogforrás a jövőre nézve megszűnt, azonban néhány hatályban lévő rendeletben az elnevezéssel időnként ma is találkozhatunk Miniszteri rendelet: A miniszter csak olyan tárgyban alkothat rendeletet, mely hatáskörébe, feladatkörébe tartozik, s erre rendszerint magasabb jogforrásban nyer felhatalmazást. A miniszteri rendelet - szemben a magasabb szintű jogszabályokkal - nem testületi, hanem egyéni döntés eredménye. Azokban a kérdésekben, amelyek szakmailag egyes minisztériumok területéhez tartozóak, de (tárgyukra tekintettel) magasabb szintű szabályozást kívánnak, a minisztérium feladata a törvény-előkészítés, illetve ez esetben a tárca minisztere terjeszti a javaslatot a parlament elé. Önkormányzati rendelet: Ezt a jogforrást képviseleti szerv - a képviselőtestület - hozza, de a jogszabály

területi hatálya korlátozott. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat által alkotott jog csak közigazgatási illetékességi területén belül kötelez (például Szeged város önkormányzatának a helyi adókról szóló rendelete nem vonatkozik Kőszeg helyi lakosaira). Az önkormányzat magasabb szintű jogszabályi felhatalmazás alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelően részletes szabályok megállapítására jogosult. Ezen túlmenően eredeti módon is szabályozhat - magasabb szintű jogforrások által nem érintett - életviszonyokat befolyásoló kérdésekben. A magyar jogszabályok Magyarország területén a természetes és jogi személyekre egyaránt, továbbá a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra is vonatkoznak. Hatályba lépésük időpontját az adott jogszabály záró rendelkezéseinek között meg kell állapítani. A jogszabály akkor veszti hatályát, ha később alkotott jogszabály hatályon kívül helyezi, illetve

maga a jogszabály által erre előírt idő vagy feltétel bekövetkezik http://www.doksihu A jogszabályokat - azok megismerhetősége céljából - a jogalkotás és jogszabályszerkesztés részletes szabályainak megfelelően ki kell hirdetni. A kihirdetés azt jelenti, hogy a megalkotott jogszabályt - az adott jogforrás számára előírt - hivatalos lapban közzé kell tenni. A főbb jogforrásokat a Magyar Közlönyben, az egyéb jogszabályokat a különböző tárcaközlönyökben, a Kormány határozatait a Határozatok Tárában teszik közzé. Az Igazságügyminiszter a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkárával közösen gondoskodik a hatályos jogszabályoknak jogszabálygyűjteményekben (évente a Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteményében, illetve ötévente a Hatályos jogszabályok Gyűjteményében) való kiadásáról. A nemzetközi egyezményeket az államok kötik és maguk az, államok kötelesek mindent megtenni annak

érdekében (így megfelelő szintű jogszabály alkotásával belső joggá tenni az egyezmény tartalmát), hogy a jogalanyok az egyezménynek megfelelően cselekedhessenek. A nemzetközi egyezmények tehát - tartalmuktól függően - megfelelő szintű jogszabályként illeszkednek a belső jog rendszerébe. A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezési jogosultsága révén speciális jogforrásokat - irányelveket és elvi döntéseket - alkot, melyek kötik a bíróságokat jogalkalmazó tevékenységük során. A jogforrásokon kívül az állami irányításnak további jogi eszközei is vannak. Ezek alapvetően természeti, technikai jelenségeket ragadnak meg olyan módon, hogy egyes jogalanyok számára ilyen irányú parancsot tartalmaznak. Ilyenek pl:  az országgyűlés, a Kormány, a Kormány bizottságai, az önkormányzatok és szerveik határozatai,  a miniszterek és az Országos Hatáskörű Szervek vezetőinek utasításai (melyet a közvetlen irányításuk

alá tartozó szervek tevékenységének szabályozása tárgyában adnak ki),  a jogi iránymutatások, azaz az Országgyűlés és a Kormány irányelvei és elvi állásfoglalásai valamint a miniszterek illetve az Országos Hatáskörű szervek vezetőinek irányelvei és tájékoztatása, melyek a jogszabályok rendelkezéseinek végrehajtása és értelmezése tárgyában születnek Ο statisztikai közlemény Ο a Magyar Nemzeti Bank elnökének jegybanki rendelkezése JOGRENDSZER FOGALMA, TAGOZÓDÁSA A jogrendszer fogalma Egy adott történelmi koron belül számos jogrendszer működik. Jogrendszernek ugyanis egy meghatározott állam adott időpontban létező hatályos jogszabályainak összességét nevezzük. A jogrendszer viszonylag zárt rendszer, elsősorban a sajátos hatalmi - társadalmi jelenségek leképezése. Ezek által meghatározottan azonban változik, bizonyos értelemben dinamikusan fejlődik. Optimális esetben az új társadalmi jelenségek -

természetesen jogalkotói közvetítéssel transzformálódnak a jogba. A joggá transzformálódás folytán az új normák ellentétbe http://www.doksihu kerülhetnek a jogrendszer más, korábbi szabályaival. Az ilyen ellentmondások kizárólag jogalkotási úton, a normák harmonizálásával (módosítás, újrakodifikálás) oldhatóak fel. Jogágak, a magyar jogrendszer A jogi normák nemcsak a jogrendszer szintjén alkotnak rendszert, hanem elsődleges összefüggéseik szintjén jogágakra bonthatók. Bizonyos értelemben a jogágak elkülönülésének alapja a normák által szabályozott életviszonyok eltérő minősége, és - ezzel összefüggésben a szabályozás jogáganként eltérő módja. Történelmileg két hatalmas jogág elkülönülését figyelhetjük meg:  a közjogét és  a magánjogét. A magánjog a polgári társadalomban a vagyoni, gazdasági hatalom biztosítására szolgál, a közjog a politikai intézményrendszert hivatott

biztosítani, működtetni. Közkeletű megfogalmazással a magánjog a magánérdek, a közjog a közérdek érvényesülésének joga. A) Alkotmányjog (államjog) Az alkotmányjog legáltalánosabb értelmezése szerint az állami hatalom gyakorlásának, alkotmányos rendjének, szervezeti, működési alapnormáinak összefoglalója. Mindenekelőtt ide tartoznak a politikai hatalomgyakorlás alkotmányos szabályai, illetve a gazdasági rend alapkérdései, intézményei (tulajdonviszonyok, gazdasági alapjogok). Az alkotmányjog hatókörébe tartoznak az állami berendezkedés alapvető szabályai, az államhatalmi, képviseleti szervek létrehozására és működésére vonatkozó alapnormák (választások, a parlament, a közjogi méltóságok, a kormány jogállása, az igazságszolgáltatás rendje, stb.) Az alkotmányjog további lényeges szabályozási területe az állampolgári jogok és kötelezettségek köre, állam és egyén alkotmányos viszonya. Az

alkotmányjog főbb jogforrásai az Az alkotmányjog alapvető jogforrása az alkotmány (többször módosított 1949. évi XX tv.), mely minden jogrendszer alaptörvénye, meghatározó jogszabálya Ezen kívül számos jogszabály tartalmazza az alkotmányban rögzített alapvető jogok és az államberendezkedés intézményeinek részletes szabályait (pl. a jogalkotásról szóló 1987 évi XI. tv az 1989 évi XXXIV tv a választásról vagy az 1993 évi LV tv az állampolgárságról) B) A polgári jog A polgári jog a civil társadalom egyik legfontosabb jogága. A polgári jog alapvetően a vagyoni viszonyokat - mint áru- és tulajdonviszonyokat -, illetve az áruviszonyokként megtestesülő gazdasági viszonyokat szabályozza. A magyar polgári jog /1959 évi IV.tv a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről, továbbiakban Ptk/ tudományos rendszere a következő:  általános rész (a polgári jog általános szabályai, alapelvei, polgári jogi fogalmak és

kategóriák rendszere) http://www.doksihu  személyek joga (jogalanyiság kérdései, a jogi személyiséghez fűződő jogok és védelmük)  szellemi alkotások joga (szerzői jog, iparjogvédelem)  tulajdonjog (tulajdonformák, a tulajdonból eredő jogosultságok és védelmük)  kötelmi jog (szerződések joga) (szerződésekre vonatkozó általános szabályok, illetve az egyes szerződések speciális szabályai)  öröklési jog (az öröklés rendje, és a kapcsolódó fogalmak, kategóriák) A polgári jog fő sajátosságait a polgári jogviszony alanyainak mellérendeltsége, a polgári jogi szabályozás alapvető diszpozitivitása és szankciórendszerének jellege adja. A polgári jogban a jogsértés szankciója a kártérítés, mely alapvetően reparációs célt szolgál, azaz az eredeti vagyoni helyzet visszaállítására, a vagyoni hátrány kiküszöbölésére (egyes nem vagyoni károknál kompenzációra) hivatott. C) A polgári eljárási

jog A polgári eljárásjog (1952. évi III tv a polgári perrendtartásról, továbbiakban Pp) azokat a szabályokat foglalja magában, melyek a polgári tárgyú igényérvényesítés során, peres (és nem peres) eljárásokban kell alkalmazni (hatáskör, illetékesség, kereset benyújtásának szabályai, a tárgyalásra, a bizonyításra, ill. a jogorvoslatra vonatkozó szabályok stb) A polgári eljárásjog szabályai alapján járnak el a bíróságok - természetesen az anyagi polgári jogiakon felül - a családjog, a munkajog, a szövetkezeti- és földjog, az államigazgatási jog, az alkotmányjog, a nemzetközi magánjog területére tartozó jogviták elbírálásakor is. A polgári eljárásjog megállapítja az eljárások általános szabályait, illetve az egyes speciális eljárások (házassági bontóper, apasági perek, közigazgatási perek, sajtó-helyreigazítás stb.) különös szabályait is D) A családjog A családjog a családi viszonyok jogi

leképezéseként alapvetően polgári jogi eszközökkel szabályozza a házasság, a család, az ezeken belüli jogi státuszok rendjét. A családjogi törvény (a többször módosított 1952. évi IV tv a házasságról, a családról és a gyámságról, továbbiakban Csjt.) átfogóan rendelkezik a házasfelek, illetve a szülő és a gyermek önálló, illetve egymás közötti személyi és vagyoni viszonyairól (házasságkötés, bontóper, házassági vagyonjog, gyermekelhelyezés, szülői felügyeleti jogok stb.) E) A munkajog A munkajog (1992. évi XXII tv a Munka Törvénykönyvéről, a továbbiakban Mt), mint önálló jogág, azokat a kérdéseket szabályozza, melyek a munkaviszonnyal kapcsolatosak. Szabatosabban ide tartoznak alapvetően a munkaviszonyból eredő munkáltatói, illetve munkavállalói jogokat és kötelezettségeket rögzítő szabályok, továbbá a munkaügyi igazgatás és ellenőrzés, valamint az üzemi demokrácia intéz- http://www.doksihu

ményei. Külön törvények rendezik a közalkalmazottak és a köztisztviselők jogállását (1992. évi XXXIII tv a közalkalmazottak és 1992 évi XXIII tv a köztisztviselők jogállásáról.) F) A pénzügyi jog A pénzügyi rendszer jogszabályi alapjait képező pénzügyi jogban külön jogszabályok rendelkeznek az állami pénzügyekről (az 1992. évi XXXVIII tv az államháztartásról, illetve az évente megalkotott költségvetési törvény), a bankrendszerről (a többször módosított 1991. évi LXIX tv pénzintézeti törvény stb), a tőzsdéről és az értékpapírokról szóló 1996. évi CXI tv (Épt), az 1991 évi XVIII tv a számvitel rendjéről, valamint az adórendszerről (pl. az adózás általános rendjéről szóló 1990 évi XCI tv., a személyi jövedelemadóról szóló 1995 évi CXVII tv, az 1996 évi LXXXI tv. a társasági adóról , az 1997 évi CIII tv a jövedéki adóról) G) A mezőgazdaság joga A földjog a mezőgazdasági földeket

érintő társadalmi viszonyokat (földtulajdon, földvédelem, földhasználat, földigazgatás) szabályozó jogág. Alapvető jogforrása a földtörvény (1987. évi I tv), mely a fenti területek speciális és részletes szabályait foglalja magába. A szövetkezeti jogot valójában külön jogágként kezelték korábban, tárgya a szövetkezet - mint szervezeti forma - lényege, működése. A szövetkezetekre vonatkozó szabályozás (1992. évi I tv a szövetkezetekről) felöleli a szövetkezetek minden vállfaját az iparban tevékenykedő ipari szövetkezetektől a lakásszövetkezetig. A földjog mellé sorolásának magyarázata, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek súlya meghatározó volt az elmúlt időben. H) A közigazgatási jog A korábban államigazgatási jognak nevezett jogág a közigazgatás központi (kormányzati), illetve helyi, területi (önkormányzati) rendszerét intézményesítő jogszabályok összessége. Az állami és önkormányzati

közigazgatás és hatósági tevékenység normatív eljárási alapjait az államigazgatási eljárásról szóló törvény (1957. évi IV tv az államigazgatási eljárás általános szabályairól, továbbiakban Áe.) tartalmazza A központi államigazgatás speciális területeit (honvédelem, rendészeti, gyámügyi, környezetvédelmi, szociális stb.) ágazati jogszabályok rendezik. A helyi közigazgatás új rendje, az önkormányzati rendszer a korábbi helyi közigazgatási rendszertől a "tanácsrendszertől" alapjaiban különbözik: a helyi (települési) önkormányzatok autonómok, sem a kormánynak, sem egymásnak nem alárendeltek, jövedelmük mely részben a költségvetésből ered, részben saját forrás - nagy részével önállóan gazdálkodnak, és élükön demokratikus elvek alapján választott testületi szerv (képviselőtestület) áll. A nagyobb területi egységenként (megyei, fővárosi önkormányzatok) létrehozott önkormányzatok -

a helyi önkormányzatok autonómiájának megsértése nélkül - regionális feladatokat látnak el. Alapvető jogforrása az Önkormányzati törvény (1990. évi LXV tv a helyi önkormányzatokról ). http://www.doksihu I) A büntetőjog A büntető anyagi jog (1978. évi IV tv a Büntető Törvénykönyvről, a továbbiakban Btk.) az állami, társadalmi és gazdasági rend védelmét hivatott szolgálni a társadalomra veszélyes cselekmények és magatartások (bűncselekmények) meghatározásával, prevenciós (tehát nem a megtorlást célzó) szankcionálásával és a büntetésvégrehajtással. A büntetőjogi felelősségre-vonásnak - tekintettel arra, hogy általa a személyes szabadság korlátozható - szigorú feltételei vannak (kizárólag kijelölt szervek, csak meghatározott esetekben, szigorú elvek alapján és garanciarendszer mellett). J) A büntető eljárási jog E jogág meghatározza a büntető eljárásban résztvevő szervek körét (bíróság,

ügyészség, nyomozóhatóság) és jogkörét, az eljárás lefolytatásának rendjét, szakaszait, a gyanúsítottak (később vádlottak, majd esetleg elítéltek) jogait és védelmét (1973. évi I tv. a Büntető eljárásról, a továbbiakban Be) Tágabb értelemben az eljárásjog része a büntetésvégrehajtási jog is (1979. évi 11 tvr, Bv. tvr) K) A nemzetközi magánjog A nemzetközi magánjog szabályait akkor kell alkalmazni, ha az adott (civiljogi) jogviszonyban külföldi elem van (például a szerződő felek egyike külföldi személy vagy cég, vagy külföldre kell teljesíteni). A nemzetközi magánjog rendelkezései határozzák meg azt, hogy esetenként melyik szóba jöhető állam jogát kell alkalmazni. A nemzetközi magánjog a klasszikus polgári jogi kérdéseken (tulajdon, szerződések stb.) túlszabályozza a családjogot illetve a munkajogi, polgári eljárásjogi nemzetközi kapcsolatokat. A nemzetközi magánjog jogforrása, közismert nevén a

kollíziós (összeütközési) tvr. (1979 évi 13 sz törvényerejű rendelet), nem tartalmilag szabályozza a felmerülő kérdéseket, csak azt mutatja meg, hogy a jogvita elbírálásakor az eljáró bíró melyik állam ide vonatkozó joga szerint járjon el. Elnevezésétől eltérően a kollíziós jogszabályok nem nemzetközi jogforrások; minden állam belső jog alkotása során állapítja meg a kollízió szabályait. L) A nemzetközi jog (nemzetközi közjog) A nemzetközi közjog az államok közt megállapodások útján határozza meg a nemzetközi jog alanyainak (államok, nemzetközi szervezetek) magatartását. A nemzetközi jogi kötelezettségek egyezményeken alapulnak, kikényszerűsítésükre elkülönült állandó államok feletti szervezet nincsen (a legfőbb jogi fórum, a hágai nemzetközi bíróság választott bírósági elven működik, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai csak a tagországokat kötelezik, a végrehajtás

kikényszerítésére igen ritkán alkalmaznak erőteljes eszközöket). http://www.doksihu A JOGVISZONY Személy - jogalany - jogviszony A korábbiakban láttuk: a jog absztrakcióval, általánosítással teremti, meg a "személy" fogalmát, elvonatkoztat az egyéni, egyedi vonásoktól, általános, személytelen vonásokkal ruházza fel azokat, s így az ember a szervezetek vagy más elvont konstrukciók egyenrangú résztvevői lehetnek a jognak. "Tipizált normák csak tipizált személyek tipizált életviszonyai mellé rendelhetők". A jogivá transzformált személyek a jogban jogalanyok, jogok és kötelességek hordozói. A jogalanyiság a jogban elismerés kérdése, tehát az a jogalany, akit a jog annak ismer el. Az elismerés történhet törvényben (pl: természetes személyek), de alapulhat bejelentésen (pl. az egyesület) vagy bejegyzésen (gazdasági társaságok) A jogalanyok a társadalmi együttélés folyamán kapcsolatba lépnek

egymással: a jogalanyok közti viszonyok közül a jogilag elismerteket nevezzük jogviszonynak. Az elmélet hagyományosan a jogviszony három elemét határozza meg: A) a jogviszony alanyai B) a jogviszony tárgya C) a jogviszony tartalma A jogviszony alanyai A jogalanyok, a személyek a magyar jogban a természetes személyek (ember), és a jogi személyek. Korábbi elméleti álláspont szerint az állam sajátos, különálló jogalany Álláspontunk szerint az állampolgári jogi jogalanyságát tekintve ("fiscus", államkincstár) jogi személy. A jogi személyek a magyar jogban több formát öltenek, jogképességük jogszerű létrehozásuk függvénye, a létrehozás illetve megszűnés feltételeit a jog a jogi személyek egyes fajtáira nézve eltérően állapítja meg. A hatályos magyar jog szerint jogi személyek fajai: A jogi személyek azon körét, mely alapvetően gazdálkodási célra jön létre, illetve melynek alapvető tevékenysége gazdasági

haszonszerzésre irányul, "gazdálkodó szervezetek"- nek nevezzük. Polgári törvénykönyvünk hatályos rendelkezései szerint gazdálkodó szervezetnek minősül az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szervezet, a szövetkezet, a gazdasági társaság (a jogi személyiséggel nem rendelkező közkereseti és betéti társaság is), az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a közhasznú társaság és a vízgazdálkodási társulat. A polgári jogban gazdálkodó szervezetnek minősül az egyébként természetes személy egyéni vállalkozó is. Az egyéb jogi személyek (állam, helyi önkormányzat, költségvetési szerv, egyesület, köztestület, alapítvány, közalapítvány, köztestület) esetleges gazdálkodására - eltérő szabályozás híján - a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályok vonatkoznak. Korábban volt róla szó, hogy az alanyok kapcsolódásának feltétele, hogy elkülönülnek egymástól. Ezt az alanyi

elkülönülést a jogalanyiság két paramétere, a jogképesség és a cselekvőképesség jeleníti meg. http://www.doksihu A jogviszony tárgya A jogviszony tárgya az, amire a jogviszony irányul. Szokás beszélni a jogviszony közvetlen és közvetett tárgyáról. A jogviszony közvetlen tárgya maga az emberi magatartás, hiszen a jogviszonyt azért hozzák létre, hogy az adott társadalmi viszony meghatározott jogi "menetrend" és "szereposztás" szerint játszódjék. Az így létrehozott viszony - a felelősség intézményén keresztül - biztosítja alanyait, hogy várakozásaik a célzott módon teljesülnek. A jogviszony létrehozásával tehát az alanyok közvetlenül egymás - jogviszonyból eredő magatartását célozzák. A jogviszony közvetett tárgyaként emlegetik a jogi értelemben vett "dolgot". A dolog lehet testi tárgy, ingó vagy ingatlan, vagy jogosultság, ami a jogviszony létrehozásával, az alanyok

magatartásának következményeként "mozgásba jön". Például a részvény elidegenítésekor az erre létrehozott szerződés - mint jogviszony közvetlen tárgya az alanyok szerződésnek megfelelő magatartása: az értékpapír átadása, az abból eredő tulajdonosi és vagyoni jogok átruházása, illetve az ellenérték megfizetése. A közvetett tárgy maga a részvény. A jogviszony tartalma A jogviszony tartalma a jogviszony alanyait ebből eredően megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek összessége. Mint láttuk, a jog sajátossága, hogy az egyik alanyt megillető jogosultsággal szemben ugyanarra nézve másvalaki kötelezettsége áll. A jogviszony tartalmát illetően konkrét személyek (a jogviszony alanyai) jogszabályban elismert vagy előírt alanyi jogairól és kötelezettségeiről van szó. Az alanyi jog lényegében az azzal rendelkezőnek azon lehetőségét jelenti, hogy másoktól meghatározott magatartás tanúsítását

(mint korábban: tevés, valamitől tartózkodás, valami eltűrése) igényelje. Ebből mintegy következően a jogi kötelesség ennek fordítottja: az alanyi jog által meghatározott magatartás tanúsításának jogi előírása, arra szóló kötelezés. A jogviszonyból lényegeként felfogható garancia annak biztosítása, hogy a jogviszony tartalma teljesül. Az erre szolgáló eszköz természetesen a szankció, mely itt a jogok érvényesülését és a kötelezettségek teljesítését egyaránt szolgálja. A társasági tagsági jogviszony tartalma például a tagot megillető tagi jogok (osztalékra való vagyoni és tulajdonosi jogok) és kötelezettségek (főként a vagyoni betét szolgáltatása) valamint a társaság jogainak (főként a vagyoni betét szolgáltatására) és kötelezettségeinek (osztalék fizetése, tulajdonosi jogok biztosítása) összessége. http://www.doksihu A jogi tények A jogviszony eddigi vizsgálatunk során statikus jelleget viselt:

a jogviszonyt fennállásában vizsgáltuk. A jogviszony azonban dinamikus jogi jelenség: jogviszonyok alakulnak, élnek és szűnnek meg. A jogi tények azok a tények, események és magatartások, melyek a jogilag szabályozott társadalmi viszonyokat "mozgásba hozzák": jogviszony létrejöttét, módosulását és megszűnését eredményezik. A társadalmi viszonyok jogi szabályozásánál a jog a tényleges viszonyokat absztrahálja: megszűri a társadalmi valóság jelenségeit aszerint, hogy a jog szempontjából melyek lényegesek (relevánsak) és melyek nem. A jogi tények jelentik a jog számára azt a szűrőt, melyen át a társadalmi valóság jelenségei, adatai a jog számára értékelhetővé válnak. Leegyszerűsítve a köznapi értelemben vett tények, események, magatartások közül csak a jog szerint relevánsak váltanak ki joghatást: jogviszonyt keletkeztethetnek, módosíthatnak és szüntethetnek meg. A) a tények, mint jogi tények A

tények összefoglalóan olyan - általában a jogalanyokat jellemző - körülmények, melyek valamely jogi szempontból jelentősek. Ilyen például a természetes személyek életkora, mely a cselekvőképesség és így például az "ügyleti képesség" meghatározója is. Az ügyleti képesség gyakorlatilag jogügyletben való részvétel jogi lehetőségét jelenti, és részben kapcsolódik a cselekvőképességhez, ugyanis a korlátozottan cselekvőképes személy ügyleti képessége is korlátozott (pl.: a mindennapok kisebb jelentőségű ügyleteire korlátozódik), a cselekvőképtelen személynek pedig gyakorlatilag nincs. Jogi tény lehet a hozzátartozói státusz, ami például a társasági jogban összeférhetetlenséget eredményez, de jogi tény a gazdálkodó szervezetek vagy személyek piaci részesedése is, ami például szervezeti egyesülés akadálya lehet. B) Az események külső körülmények, vagy természeti jelenségek, események, mint a

természeti katasztrófák, vagy elháríthatatlan egyéb természeti események, melyek "elháríthatatlan erőhatalomként" ("vis maior") például mentesíthetnek a jogviszonyból eredő felelősség alól. Ilyen esemény a születés vagy a halál is, amely a jogképesség kezdetét és végét jelenti. A természetes személyek esetében a halál a jogviszonyokon belül a jogutódlás kérdését veti fel: a bizalmi jellegű jogviszonyokon kívül - melyekben a jogutódlás nem merülhet fel, így azok megszűnnek - a halál tény univerzális (egyetemes) jogutódlást eredményez: a jogutód (az örökös) a jogviszonyokból eredő összes jog és kötelesség alanyává válik. A szinguláris (egyedi) jogutódlás ennek ellentéteként nyilván azt jelenti, hogy a jogutód csak meghatározott jogok és kötelezettségek alanya lesz. A jogutódlás általános értelemben vett lényege, hogy a jogok és/vagy kötelezettségek alanya megváltozik, az eredeti

jogosult/kötelezett helyébe más lép. Ez eredhet abból, hogy a jogviszony alanya meghal vagy - szervezetek esetén - megszűnik, de alapulhat megállapodáson (pl.: "követelés-vásárlás", az un faktoring) vagy jogszabályi rendelkezésen (pl. állami szervek megszűnésével annak funkcióit jogszabály másnak adja át) Az időmúlás a jogviszonyból eredő igények érvényesítésének akadálya lehet: a jog elévülési és jogvesztő határidőkkel dolgozik. http://www.doksihu Az elévülés bekövetkeztével az alanyi jog nem enyészik el, de annak jogi kikényszerítésének lehetősége - a jogi garancia - elvész. Ez lényegében annyit tesz, hogy a jogi igények érvényesítése elnehezül, hiszen az állami kényszerítő erő nem segíti a jogosultat jogának kikényszerítésében, a kötelezettség teljesítése innentől a kötelezett "jóakaratára" van bízva. Az alanyi jog fennáll ugyan - tehát teljesülése nem kizárt -, de a

kötelezett - az elévülésre hivatkozással - jogszerűen megtagadhatja az alanyi jogból rá háramló magatartás tanúsítását. A jogvesztő határidő leteltével, ezzel szemben az igény érvényesítésének joga (s vele az erre irányuló kötelezettség) végleg megszűnik (jogvesztés). A jogvesztéssel elvesztett jog érvényesítése jogilag kizárt, ha ugyanis nincs jogosultság, nincs vele szemben teljesítendő kötelezettség sem. A jog eltérő jogterületeken eltérően szabályozza az elévülés illetve a jogvesztés kérdéseit: másként állapítja meg egy bűncselekmény, és másként és szerteágazóan a vagyoni vagy akár a munkajogi viszonyból eredő igények elévülését, vagy elvesztését. A polgári jogban a polgári jogviszonyokból eredő igények általában 5 év alatt évülnek el, vannak azonban olyan igények melyek egyáltalán nem évülnek (ilyen pl. a tulajdonjogból eredő igény) A magyar jog alapvetően elévülési jellegű

időmúlással operál, de a társasági jogban például gyakoriak a jogvesztő határidők. C) Az emberi magatartások közül a tiltottak büntetőjogi, szabálysértési, fegyelmi és/vagy kártérítési jogviszonyt keletkeztetnek. A megengedett magatartások adják lényegében a jogviszony tartalmát, s mint ilyenek ezek "mozgatják" a jogviszonyt. A jogviszony létrehozására, módosítására illetve megszűnésére irányuló magatartások a jogügyletek, az ugyanezt célzó egyoldalú kijelentések a jognyilatkozatok. D) A jogszolgáltatás a bírói és közigazgatási szervek jogalkalmazó tevékenysége, melynek során konkrét jogviszonyokat érintő egyedi aktusokat, határozatokat bocsátanak ki. Ilyen határozat a cégbíróság cégbejegyzési végzése, vagy a földhivatal ingatlan-tulajdon bejegyzési határozata, de az önkormányzat által a vállalkozói igazolványra vezetett engedélyező záradéka, vagy a Versenyhivatal fúzióra vonatkozó

engedélye, vagy kartellmentesítő határozata. 2) Az alapvető emberi jogok és kötelezettségek Alapvető emberi jogok Az egyes alapvető jogok 1. A tulajdonjog 1.2 A tulajdonjoggal kapcsolatban álló alkotmányos alapértékek és jogok 2. A szabadságjogok 2.1 Az élethez és az emberi méltósághoz való jog 2.2 A szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jog 2.3 A jogorvoslathoz való jog 2.4 A szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga 2.5 A személyiséghez kapcsolódó jogok védelme 2.6 A petíciós jog http://www.doksihu 2.7 Az egyesülési jog 2.8 A gyülekezési jog 2.9 A véleménynyilvánítás és a sajtó szabadsága 2.10 A gondolat-, a lelkiismereti és vallásszabadság 2.11 A szülők joga a gyermekek nevelésének megválasztására 2.12 A tanszabadság és a tanítás szabadsága 2.13 A tudományos és művészeti élet szabadsága 2.14 A sztrájkjog 3. A politikai alapjogok 3.1 A választójog 3.2 A népszavazás

kezdeményezésére irányuló jog 3.3 A választópolgárok közösségét megillető helyi önkormányzás joga 3.4 Jog a közügyek vitelében való részvételre 3.5 A közhivatal viseléséhez való jog 4. Egyes gazdasági, szociális és kulturális jogok 4.1 A munkához való jog 4.2 A munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog 4.3 A pihenéshez való jog 4.4 Az egészséghez való jog 4.5 A művelődéshez való jog 4.6 A szociális biztonsághoz való jog Az alapvető kötelességek 1. A jogszabályok megtartásának kötelessége 2. A közterhekhez való hozzájárulás kötelessége 3. A honvédelmi kötelezettség 4. A tankötelezettség Az alapvető emberi jogok az ún. első generációs jogok, melyeket a legmagasabb szintű jogforrás, az Alkotmány deklarál. Témakörünk kapcsán az alábbi cikkekkel találkozhat az olvasó: az élethez és az emberi méltósághoz való jog a személyes szabadsághoz való jog a gondolat, a lelkiismeret és a

vallásszabadság joga férfiak és nők egyenjogúsága, anyák, nők és fiatalok védelme. Az élethez és az emberi méltósághoz való jog klasszikus emberi jogok, amelyek minden mást megelőzően a legnagyobb értéket képviselik. Az Alkotmány értelmében, a Magyar Köztársaságban mindenkinek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, s ezektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani, illetve senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. Témakörünk kapcsolódó anyagában betekintést nyerhet az olvasó a méhmagzat, vagy a halálbüntetés kapcsán felmerült alkotmányjogi kérdésekbe. Hasonlóképpen alkotmányos alapjog a személyes szabadsághoz való jog, amelynek http://www.doksihu értelmében, a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a

személyi biztonságra, senkit nem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tanulmányunkban összefoglaljuk a személyes szabadság korlátozhatóságának eseteit (pl. a büntetőeljárásban a kényszerintézkedések alkalmazása, vagy a szabadságvesztés büntetés-végrehajtási kérdései). A gondolat, a lelkiismeret és a vallásszabadság jogának tartalma, hogy mindenki szabadon választhatja meg vagy fogadhatja el vallását vagy más lelkiismereti meggyőződését. Mindenkinek joga van vallásának vagy más meggyőződésének vallásos cselekmények, szertartások végzése útján, netán egyéb módon való gyakorlására, tanítására, kinyilvánítására vagy éppen annak mellőzésére. Cikkünk bemutatja e jog érvényesülésének jogi garanciáit, részjogosítványait (pl. az egyház alapítása) A férfiak és nők egyenjogúsága kapcsán összefoglaljuk

annak legfontosabb jellemzőit, kiindulva abból, hogy az Alkotmány biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Tanulmányunkban megismerheti az olvasó a különbségtétel indokolatlanságának okait, illetve a lehetséges pozitív irányú diszkrimináció tartalmát (pl. a munkavégzés során a nők számára biztosított többletkedvezmények). Az élethez és az emberi méltósághoz való jog Méhmagzat A jog tartalma Halálbüntetés Az élethez és az emberi méltósághoz való jog klasszikus emberi jogok, amelyek az Alkotmánybíróság többször is megerősített gyakorlata szerint elválaszthatatlan egységet alkotnak, s mint ilyenek, minden mást megelőző legnagyobb értékek. Az Alkotmány kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, s ezektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani,

továbbá senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni. Méhmagzat Nagy kérdése a jogtudománynak és a filozófiának is, hogy az emberi lény élete mely időponttal kezdődik, hogy a megfogant méhmagzat már emberi lénynek minősül-e, vagy csak az élve születéssel kezdődik az élethez és az emberi méltósághoz való jog. Ezekre a kérdésekre egyszer s mindenkorra megnyugtató jogi választ még a magyar jogrendszer nem talált, noha az Alkotmánybíróság két ízben is foglalkozott ún. "abortusz határozataiban" ezzel az üggyel. A végkövetkeztetés jelenleg az, hogy a magzat nem minősül jogi értelemben véve embernek, ezért nem is illetik meg mindazon jogok, mint az élve született embert. A jog tartalma Lényegesebb azonban, hogy mi minden jelentheti az élethez és az emberi

méltósághoz való jog tartalmát, ezen túlmenően pedig mit jelent a jogosultság sérelme. Az élve született embert a jogok mindenképpen megilletik. Az emberölés súlyos bűncselekmény, az államilag szervezett társadalmak régtől fogva tilalmazzák ezt, súlyos büntetéssel fenyegetve az emberölés elkövetőit. Az emberek egymás közötti viszonyaiban tehát minden életellenes cselekmény tilos. Halálbüntetés A következő kérdés, hogy az állami büntető hatalom terjedhet-e odáig, hogy ámbár megfelelő eljárásban (azaz nem önkényesen), de mégis megfosztanak egy emberi lényt az életétől. Az emberi élet és a méltóság egyre értékesebbé válásának, továbbá egyes gyakorlati http://www.doksihu szempontok - mint például a tévedés kizárhatatlansága, a büntetés irreverzibilitása stb. - okán egyre többen voltak hívei annak az elképzelésnek, hogy még az állami büntetőhatalom sem terjedhet az élet elvételéig, majd sorra

akadtak államok, melyek eltörölték a halálbüntetést. Ma a jogászok és a filozófusok véleménye megoszlik ebben a kérdésben is, akad olyan álláspont is, amely statisztikai adatokkal törekszik bizonyítani, hogy a halálbüntetésnek lehet visszariasztó-visszatartó ereje, s pusztán a halálbüntetés létezése alkalmas lehet ezen elképzelés szerint az ún. generális prevencióra, azaz a bűnelkövetőknek afféle általános megelőző befolyásolására. Magyarországon az Alkotmánybíróság a 23/1990. (X 31) AB határozata a halálbüntetést alkotmányellenesnek nyilvánította. Az Alkotmánybíróság az Alkotmányra vonatkozó rendelkezéseinek egybevetése során arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországon az élethez és az emberi méltósághoz való jog állampolgárságra tekintet nélkül, tehát minden Magyarországon tartózkodó embernek veleszületett, sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető joga s a magyar államnak e

vonatkozásban elsőrendű kötelessége az élethez és az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartása és védelmezése. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány rendelkezéseit figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy a halálbüntetésnek a Büntető Törvénykönyvben, a büntetőeljárásról, valamint a halálbüntetés végrehajtásáról rendelkező jogszabályokban leírt szabályai olyanok, amelyek az élethez és az emberi méltósághoz való jog lényeges tartalmát nem csupán korlátozzák - noha ez is alkotmányos tilalomba ütközik -, hanem az életnek és az emberi méltóságnak, illetve az ezt biztosító jognak a teljes és helyrehozhatatlan megsemmisítését engedik meg. Ezért a kérdéses rendelkezéseket e döntéssel megsemmisítették. A határozat kimondta, hogy az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték. Az emberi élethez és méltósághoz való jog ugyancsak

egységet alkotó olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. Az emberi élethez és méltósághoz, mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntetőhatalmával szemben. A határozat meghozatalakor az Alkotmánybíróság figyelembe vette azt is, hogy tudományosan nem igazolható a halálbüntetés visszatartó ereje sem az összbűnözésre, sem pedig a korábban halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények elkövetésének gyakoriságára, valamint azt, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya olyan irányt határozott meg, amely a részes államokban szintén a halálbüntetés eltörlésének irányába mutat. Nem érdektelen a téma szempontjából, hogy az Alkotmánybíróság 8/1990. (IV 23) AB határozatának indokolásában amellett foglalt állást, hogy az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik

megfogalmazásának kell tekinteni, amely voltaképpen egyfajta "anyajog", esetleg kisegítő alapjog, amelyre eredménnyel lehet hivatkozni az egyén autonómiájának védelme érdekében mindazon esetekben, amikor egy adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Ebben az értelmezésben személyiségi jognak kell tekinteni az önrendelkezési jogot, ezen belül külön nevesítve a házasságkötés szabadságát, a fél perbeli részvételével kapcsolatos rendelkezési jogot, valamint a pernyertességből folyó rendelkezési jogot; az általános cselekvési szabadságot, ezen belül külön nevesítve a sportolók versenyzéshez való jogát, a jogügyletek létrehozásának szabadságát és a művészeti alkotásokhoz való hozzáférhetőség jogát; a magánszférához való jogot; http://www.doksihu az önazonossághoz való jogot, ezen belül külön nevesítve a vérségi származás kiderítéséhez való jogot. Az

Alkotmányban foglalt tilalmak, azaz, hogy senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni, egy mai ésszel "normálisnak mondott" társadalomban talán fel sem vetődhetnek. Ez egyfelől garancia arra, hogy - mivel egyetlen más jogszabály sem lehet ellentétes az Alkotmány rendelkezéseivel - ne szülessenek olyan törvények és rendeletek, amelyek kapcsán felvetődhetnek a sérelmek, mint a "jogszerű" eljárás elemei; vagyis a jogalkotási folyamatban ezekre az alkotmányos tilalmakra a legmesszebb menőkig figyelemmel kell lenni. Másfelől pedig garancia arra, hogy azon emberek, akik úgy vélik, hogy alkotmányos tilalomba ütköző eljárásnak vetették alá őket, bírósághoz vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhassanak jogvédelemért. Férfiak és nők egyenjogúsága, anyák, nők és

fiatalok védelme A jog tartalma Indokolt különbségtétel Pozitív diszkrimináció a munka világában Történelmi tények és tapasztalatok alapján szükséges alkotmányosan kimondani és garanciarendszerrel körülbástyázni a jogok e csoportját. A nemek biológiai és fizikai különbözősége végső soron az emberi nem létezésének is alapja, de ami az egyén és a közhatalom viszonyát illeti, ilyen különbségtétel nem tehető, illetőleg legfeljebb annyiban, amennyiben a hátrányosabb helyzet kiküszöbölése érdekében megfelelő indoka van az ún. pozitív diszkriminációnak. A jog tartalma Elsődlegesen kimondja az Alkotmány, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Ez a meghatározás irányadó akár a közhatalommal kapcsolatos, akár más élethelyzetben, ami azt jelenti, hogy alkotmányellenes minden olyan jogi

értelemben vett megkülönböztetés, ami azon alapszik, hogy az adott személy férfi vagy nő, különösen akkor, ha az az egyik nem számára hátrányos. A mindennapi életben számos esetben találkozhatunk olyan jelenségekkel, amelyek az alkotmányos tilalom dacára pl. a munkaerő piacon preferálják vagy diszpreferálják egyik vagy másik nemet. A gyakorlat szerint ez többnyire a nők hátrányára szokott bekövetkezni, az esetek döntő többségében azért, mert a társadalom alapegységével kapcsolatos teendők a nőkre nehezednek nagyobb súllyal. A megkülönböztetés tilalma nem azonos az abszolutizált és az élettől elrugaszkodott megközelítéssel, hanem éppen azt szolgálja, hogy a már említett természetes különbözőségből adódó hátrányok ne legyenek fokozhatók pusztán a nemi különbségek alapján. Nem elfogadható például sem az, hogy mondjuk a közösségi élet alakításában való részvétel pusztán nemi alapon legyen szabad a

férfiaknak és tilos vagy korlátozott a nőknek, de természetesen az sem, hogy azonos munkakörben azonos teljesítményt nyújtó személyek között tegyenek különbséget ugyanilyen alapon, azaz hogy a férfi-munkaerő díjazása magasabb legyen, mint a nőké (lásd pl. a 160/B/1993 AB határozatot) Indokolt különbségtétel Sajátos helyzetekben azonban mégis indokolt lehet a különbségtétel. Ilyennek minősítette az Alkotmánybíróság azt az esetet, amikor a honvédelmi törvény úgy rendelkezett, hogy megszűnik a nők hadkötelezettsége. Ez az indokok szerint nem más, mint a női nem sajátosságainak, valamint annak a történelmileg kialakult hagyománynak a figyelembe vétele, http://www.doksihu amely szerint a hadviselés a férfiak feladata. Ez egyebekben egy olyan pozitív diszkrimináció, amely nem sérti az alkotmányos rendelkezéseket. Kifejezetten utal maga az Alkotmány is egyéb pozitív diszkriminációs lehetőségekre, mégpedig az állam

saját kötelezettsége meghatározásával, amikor előírja, hogy az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a társadalomnak elementáris érdeke fűződik ahhoz, hogy elősegítse egészséges utódok világra jöttét, a megszületett gyermek egészséges fejlődését és nevelésének biztosítását. Ezek a rendelkezések a megfelelő orvosi ellátástól a munkaidő kedvezményeken keresztül vezetnek a gyermekjóléti intézmények fenntartásáig és más lehetőségek állami biztosításáig. Pozitív diszkrimináció a munka világában Az Alkotmány azt is rögzíti, hogy a munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják. Egyes munkaidő-kedvezményre vonatkozó rendelkezéseken túl ez realizálódhat a férfiak és nők eltérő fizikai teherbíró képességének méltánylásában is, így ennek figyelembe

vételével alakította ki a jogalkotó pl. a korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét. Erre az Alkotmánybíróság egyfelől azt mondta, hogy mint pozitív diszkrimináció indokolt lehet magának a korkedvezménynek a mértékében tett különbség, de semmiképpen nem indokolható, ha ezen az alapon a férfiak teljes mértékben kirekesztődnek valamely kedvezményből, akkor, ha az egészségkárosító munkafeltételek mindkét nem képviselőit hátrányosan érinthetik [lásd a 7/1998. (III 18) AB határozatot a szövő nők és "szövő férfiak" közötti különbségtétel alkotmányellenessége tárgyában]. Nem találta alkotmányellenesnek viszont az Alkotmánybíróság a családjogi törvény (Csjt., 1952. évi IV tv) azonos neműek házasságát tiltó 10 § (1) bekezdését, mert ez a rendelkezés nem a férfiak és nők között tesz különbséget valamelyik nem hátrányára, hisz egyaránt tilalmazza mindkét nemnek az ilyen házasság

megkötését [lásd a 14/1995. (III 13) AB határozatot]. A gondolat, a lelkiismeret és a vallásszabadság joga Tartalom Garanciák Részjogok Vallásgyakorlás Egyház alapítása Az egyház működése Az Alkotmány kiemelt jelentőséget tulajdonít a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának: egyfelől deklarálja ezt mindenki jogaként, másfelől pedig - szerkezetileg is pontos körülhatárolásra törekedve - a deklarált jog lényeges tartalmát, valamint alapvető garanciáit is meghatározza. Tartalom A jog tartalma ezek szerint az, hogy mindenki szabadon választhatja meg vagy fogadhatja el vallását vagy más lelkiismereti meggyőződését, illetőleg mindenkinek szabadságában áll vallásának vagy más meggyőződésének vallásos cselekmények, szertartások végzése útján, netán egyéb módon (egyénileg, vagy másokkal együttesen, nyilvánosan vagy magánkörben) való gyakorlására, tanítására, kinyilvánítására vagy éppen

kinyilvánításának mellőzésére. Garanciák A jog érvényesülésének alkotmányos garanciái között az Alkotmány először államszervezési garanciát rögzít: nevezetesen, hogy az állam az egyháztól elválasztva működik. Ez azt jelenti, hogy az állami és a vallási-egyházi funkciók nem csúszhatnak egybe, azaz nincs "államvallás", sőt, az állam kifejezetten semleges a vallási és lelkiismereti meggyőződésre http://www.doksihu tartozó más kérdésekben, ugyanakkor azonban az államnak figyelemmel kell lennie a vallás és az egyházak sajátosságaira is. A garancia-kör második mozzanata, hogy az Alkotmány a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt ún. sarkalatos törvénynek tekinti, amelynek elfogadásához és módosításához minősített többségre van szükség az Országgyűlésben. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról a rendszerváltó folyamat közben rendelkezett a Parlament

még 1990 februárjában, kihirdetve az 1990. évi IV törvényt Míg a pártállami rendszer kifejezetten az egyházak, felekezetek és más vallási közösségek háttérben tartását valósította meg, addig ez a törvény alapvetően annak hangsúlyozásán alapul, hogy e szervezetek a társadalomban kiemelt fontosságúnak tekintendők, értékhordozók és közösségteremtő erők. E közösségek elsődleges szerepet játszanak a hitéletben, azaz szervezeti értelemben véve is megvalósulási helyei egy nagy jelentőségű alkotmányos alapjognak, de szerepük figyelemre méltó mind kulturális, mind nevelésioktatási, mind szociális-egészségügyi tevékenységüket tekintve is, mind pedig abban a vonatkozásban is, amelyet a nemzeti tudat ápolásában töltenek be. Részjogok Amellett, hogy a jog gyakorlása mindenki számára biztosított és a biztosításban az állam kötelezettsége is megfogalmazódik, azt, aki vallását vagy meggyőződését kinyilvánítja,

gyakorolja, jogi értelemben véve semmilyen hátrány nem érheti és semmilyen előny nem illeti meg. Tilos vallási vagy más meggyőződésre vonatkozó adatot állami vagy hatósági nyilvántartásba venni, és ha valakiről ilyen adat már rendelkezésre áll, arról tájékoztatást csak az érintett személy vagy - halála után - egyenes ági rokona kaphat. Senki sem akadályozható lelkiismereti és vallásszabadsága gyakorlásában, de eltérő törvényi rendelkezés hiányában mindez az állampolgári kötelezettségek teljesítése alól nem mentesít. Ez a honvédelmi kötelezettség vonatkozásában azt is jelenti, hogy aki meggyőződése alapján fegyvert nem kíván a kezébe venni, az fegyver nélküli katonai szolgálatot vagy polgári szolgálatot teljesíthet, viszont semmiképpen nem mentesíthet vallási vagy más meggyőződés a közteherviselésben való részvétel alól. A szülő és a gyám jogosult a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási

nevelésében dönteni és arról megfelelő módon gondoskodni. Vallásgyakorlás A vallás gyakorlásának peremfeltételeit az állam és az egyházak biztosítják a rendes, mindennapi körülmények között, de a törvény arról is rendelkezik, hogy a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézményben gondozottak, valamint a büntetésvégrehajtási intézetben fogvatartottak számára is lehetővé kell tenni az egyéni és közösségi vallásgyakorlást. Ez magában foglalja a közösségi vagy egyéni szertartás megtartására vonatkozó helyszín és alkalom megteremtését, de azt is adott esetben, hogy valaki meggyőződésének vagy hitének előírásai szerint étkezhessék. A katonai szolgálatot teljesítők - a speciális helyzetre tekintettel - úgy gyakorolhatják e jogaikat szabadon, hogy azt összhangba kell hozni a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésének egyéb szabályaival. Egyház

alapítása A törvény általános szabályként lehetővé teszi, hogy az azonos hitelveket követő személyek vallásuk gyakorlása céljából önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat hozzanak létre. Ilyen egyházak minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapíthatók, amelyek az Alkotmánnyal nem ellentétesek, illetőleg törvénybe nem ütköznek. Az egyház alapítására vonatkozó feltételeket a törvény normatív alapon fogalmazza meg, azaz a nyilvántartásba vételére jogosult megyei (fővárosi) bíróság nem mérlegelheti az alapítás célszerűségét, nem ítélkezhet efelett azon az alapon, hogy találkozik-e az valaminő állami vagy más tetszvénnyel: az egyház nyilvántartásba vétele csak akkor tagadható meg, ha az http://www.doksihu egyházat alkotmány- vagy törvényellenes céllal kívánják létrehozni, avagy ha az egyházalapítás nem felel meg a törvény által megkövetelt

minimumfeltételeknek. Minden egyháznak rendelkeznie kell ezek szerint az alapításkor legalább száz természetes személy alapítási szándékával, az egyház más, már nyilvántartásba vett egyháztól különböző nevét, valamint székhelyét, szervezeti felépítését, az esetleges jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egység megnevezését tartalmazó, elfogadott alapszabállyal, megválasztott ügyintéző és képviseleti szervvel, illetőleg az alapítók olyan nyilatkozatával, amely egyértelművé teszi a törvénynek megfelelő egyházalapítás szándékát. A nyilvántartásba vételre vonatkozó bejelentést a leendő egyház képviseletére jogosult személynek kell megtennie, csatolva ahhoz az alapszabályt és a megkívánt nyilatkozatot. Az egyház működése Az egyházak és az állam kapcsolatára - ezek szétválasztásán túlmenően - jellemző, hogy az egyházi szabály érvényre juttatására állami kényszer nem vehető igénybe,

továbbá, hogy az egyházakat azonos jogok illetik, és azonos kötelezettségek terhelik, és hogy az állam nem hozhat létre felügyeleti szervet az egyházak irányítására. Egyebekben az egyházak bármilyen olyan művelődési, szociális és egészségügyi tevékenységet végezhetnek, amelyet törvény nem tart fenn kizárólag állami szerv vagy intézmény számára. Az egyházjogi személy, azaz szerződéses és más kapcsolatokra léphet más jogi és természetes személyekkel, vagyona elsősorban adományokból és hozzájárulásokból képződik, saját szabályai alapján adományokat is gyűjthet, de a társadalmi szervezetekre vonatkozó feltételeknek megfelelően gazdasági-vállalkozási tevékenységet is folytathat céljai megvalósításához szükségesen. A nyilvántartásból abban az esetben törlik az egyházat, ha más egyházzal egyesül, avagy két vagy több egyházra szétválik, vagy ha az egyház feloszlását kimondotta, illetőleg az ügyész

keresete alapján, ha alkotmány- vagy törvénysértő tevékenységet folytat és azzal felhívás ellenére sem hagy fel, továbbá abban az esetben, ha az egyház tevékenységével felhagy és vagyonáról sem rendelkezik. A személyes szabadsághoz való jog Kényszerintézkedések Őrizetbe vétel Előzetes letartóztatás Lakhelyelhagyási tilalom és házi őrizet Ideiglenes kényszergyógykezelés Szabadságvesztés Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit nem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani . A szabadságelvonás lehet a büntető eljárási törvény által meghatározott valamely kényszerintézkedés vagy a büntető törvénykönyv által meghatározott szabadságvesztés büntetés. A kényszerintézkedést a szabadságvesztésre vonatkozó jogerős bírói döntést megelőzően

foganatosítják, míg a szabadságvesztésre a jogerős bírói döntést követően kerül sor. Kényszerintézkedések A szabadságelvonással járó kényszerintézkedés szűkebb értelemben lehet őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, lakhelyelhagyási tilalom és házi őrizet, valamint ideiglenes kényszergyógykezelés, továbbá tágabb értelemben véve ide kell számítani az úti okmány elvételét, a házkutatást, a motozást és a lefoglalást, a zár alá vételt és a biztosítási intézkedést. http://www.doksihu Őrizetbe vétel Az őrizetbe vétel a terhelt - a bűncselekmény okkal vélelmezett elkövetője - személyi szabadságának átmeneti elvonása, amelyre akkor kerülhet sor, ha a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja - így különösen tettenérés - esete forog fenn és az is valószínűsíthető, hogy előzetes letartóztatásra kerül majd sor. Maga az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat. Ha

ezen idő alatt a bíróság nem rendeli el a terhelt előzetes letartóztatását, szabadon kell bocsátani. A kérdéses hetvenkét órába azt az időt is bele kell számítani, amit az őrizetbe vétel elrendelése előtt hatósági fogva tartásban töltött. Az őrizetbe vételről a bíróság, az ügyész, vagy a nyomozó hatóság határoz, utóbbi esetben azonban huszonnégy órán belül értesíteni kell az ügyészt. Az őrizetbe vételről ugyancsak huszonnégy órán belül értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót vagy más személyt. A törvény rendelkezik arról is, hogy elsősorban a terhelt gondozása alatt álló kiskorú személyről, másodsorban pedig a terhelt vagyonának biztonságáról is intézkedni kell. Előzetes letartóztatás A terhelt előzetes letartóztatását csak a bíróság rendelheti el a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt. Előzetes letartóztatásnak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény

miatt folytatott eljárásban és akkor van helye, ha a terhelt megszökött vagy az eljáró szervek elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetve az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult; továbbá, ha szökésének vagy elrejtőzésének veszélye miatt vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható; avagy megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén - különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével vagy bizonyítékok megsemmisítésével vagy meghamisításával meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást; illetőleg megalapozottan az feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el. Figyelemmel arra, hogy az

előzetes letartóztatást a bíróság rendeli el, annak időtartama lényegesen hosszabb lehet, mint az őrizetbe vételé, hónapokra, akár évekre is szólhat, ám a bíróságnak az erről szóló döntését felül kell vizsgálnia a törvényi előírásoknak megfelelően. Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, de a vádirat benyújtása előtt kivételesen rendőrségi fogdában is végrehajtható, és fő szabályként a terhelt ez idő alatt nem korlátozható eljárási jogainak gyakorlásában s csak az a védő zárható ki az eljárásból, aki törvényellenes cselekményekre használja fel a terhelttel való kapcsolattartását. Lakhelyelhagyási tilalom és házi őrizet A lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt álló személy a meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg. Akkor kerülhet sor ilyen intézkedés

elrendelésére, ha bizonyos körülményekre figyelemmel az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok ezen intézkedéssel is biztosíthatók. A házi őrizet elrendelése esetén a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság határozatában meghatározott célból, így különösen a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása vagy gyógykezelés céljából, az ott írt időben és távolságra/úti célra hagyhatja el. A terhelt hozzájárulásával a bíróság úgy is rendelkezhet, hogy a terhelt mozgását a rendőrség nyomkövető technikai eszközzel is ellenőrizheti. Ha a terhelt a lakhelyelhagyási tilalom vagy a házi őrizet szabályait megszegi, vagy az eljárási cselekményeken idézés ellenére nem jelenik meg és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy utólagosan nyomban nem igazolja, súlyosabb kényszerintézkedés kiszabására számíthat. http://www.doksihu

Ideiglenes kényszergyógykezelés Az ideiglenes kényszergyógykezelést kóros elmeállapotú terhelttel szemben rendelheti el a bíróság, még jogerős bírói ítélet nélkül. Ennek akkor van helye, ha megalapozottan lehet arra következtetni, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni a büntetőeljárás során. (Kényszergyógykezelést, mint intézkedést a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt amúgy nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogyha büntethetősége esetén egy évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene vele szemben kiszabni.) Egyebekben az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésére az előzetes letartóztatás szabályait kell megfelelően alkalmazni. Az ideiglenes kényszergyógykezelést az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító

Intézetben kell végrehajtani. Szabadságvesztés A szabadságvesztés a büntető törvénykönyvben szabályozott főbüntetés, amelyet a bíróság ítélettel szabhat ki az eljárás végén és csak olyan terhelttel szemben, aki szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követett el. A szabadságvesztés a jelenleg hatályos rendelkezések szerint a legsúlyosabb joghátrány, amelyet bűncselekmény elkövetése miatt azért szabnak ki, hogy a társadalmat védjék annak érdekében, hogy akár az elkövető, akár más személy bűncselekményt kövessen el. A szabadságvesztés életfogytig, vagy határozott ideig tart. Életfogytig tartó szabadságvesztés csak a huszadik életévét betöltött személlyel szemben szabható ki. A határozott idejű szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év, különösen súlyos egyéb körülmények megléte esetén húsz év. A szabadságvesztést fegyházban, börtönben vagy

fogházban kell letölteni. A fegyházban a legszigorúbbak a körülmények, a börtönben ennél valamivel enyhébbek, a legenyhébbek a büntetés-végrehajtás feltételei a fogházban. Ez megmutatkozik a feltételes szabadságra bocsátás feltételeiben is: akit fegyházban végrehajtandó büntetésre ítéltek, feltételesen akkor bocsátható szabadságra, ha a büntetés négyötödét letöltötte, börtönben a büntetés háromnegyedét, míg fogházban a büntetés kétharmadát kell letölteni a feltételes szabadságra bocsátás előtt. A büntetések és a büntetések kiszabását megelőző, illetőleg követő eljárás meghatározása rendkívül aprólékos, éppen annak érdekében, hogy az eljárás bármely szakaszában biztosítva legyenek azok a jogok, amelyek az alaptalanul eljárás alá vont személy vonatkozásában az eljárás megszüntetését vonhatják maguk után. Ennek dacára sem kizárható, hogy valakivel szemben törvénytelen letartóztatást

vagy fogva tartást foganatosítanak, s ezzel indokolatlanul okoznak olyan joghátrányt valakinek, aki azt semmilyen módon nem érdemelte meg. Az Alkotmány erre az esetre úgy rendelkezik, hogy aki törvénytelen letartóztatás vagy fogva tartás áldozata volt, kártérítésre jogosult. Figyelemmel a szabadságelvonás súlyos konzekvenciáira, ez a rendelkezés csupán afféle kárenyhítés lehet a joghátrányt elszenvedő vonatkozásában. Az alapvető kötelességek Az alkotmányok - meglehetősen ötletszerűen és gyakran pontatlanul - felsorolnak ugyan egykét alapvető kötelességet, de ezek tekintetében még olyan fogódzók sincsenek, mint amilyeneket az alapvető jogok tekintetében a nemzetközi dokumentumok jelentenek. Az alkotmányszerkesztők annyit fáradoznak az alapvető jogok megfogalmazásával, hogy mire a kötelességekhez érnek, kifáradnak. Az alkotmányjog tudománya általában négy kötelességet fogad el alapvetőnek: a jogszabályok

megtartásának kötelességét, a közterhekhez való hozzájárulás kötelességét, a honvédelmi kötelességet és a tankötelezettséget. http://www.doksihu Hatályos Alkotmányunkban az alapvető kötelességek ugyanarra a sorsra jutottak, mint az alapvető jogok: noha az alaptörvény külön fejezetet szentel az alapvető jogoknak és kötelességeknek, azok nem mindegyike ebben a fejezetben lelhető fel. A jogszabályok megtartásának kötelessége A jogszabályok megtartásának kötelessége az Alkotmány „Záró rendelkezések” címet viselő utolsó fejezetébe szorult. E kötelesség lényege, hogy az adott ország felségterületén mindenkire kötelező érvényűek az ország jogszabályai. A közterhekhez való hozzájárulás kötelessége Az államnak - mióta csak kialakult - szüksége volt anyagi forrásokra ahhoz, hogy hadseregét fenntartsa, hivatalnokait fizetni tudja, középületeket építsen, egyszóval el tudja látni az egyre terebélyesedő

állami feladatokat. Ilyen anyagi forrás volt, pl a hadisarc vagy hadizsákmány, a királyi birtokok jövedelme, de ebbe a körbe tartozott kezdettől fogva az adó és a vám is. Az idők folyamán az állami bevételek forrásai átalakultak: egyes korábbi források eltűntek és helyükbe újak léptek. Átalakult annak módja is, hogy ki és milyen formában köteles hozzájárulni az állam fenntartásához. A polgári forradalmak korában a közteherviselés követelése - amely Magyarországon is az 1948-as tizenkét pont egyike volt - lényegében részét alkotta a nemesi kiváltságok eltörlésének. Hatályos alaptörvényünk úgy rendelkezik: a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Ezt a megfogalmazást indokolt nyomban pontosítani, mivel az idézett rendelkezésből úgy tűnik, mintha az állampolgársághoz kapcsolódó alapvető kötelességről lenne szó. A valóság

ezzel szemben az, hogy a közteherviselés kötelezettsége sokkal inkább az államterületekhez - azaz a Magyarországon szerzett jövedelemhez, az itt lévő ingatlanhoz, a magyar hatóságok szolgáltatásainak igénybevételéhez - kapcsolódik, mintsem az állampolgársághoz. Ennek megfelelően az állam pl. a Magyarországon tevékenykedő külföldi vállalkozókat és vállalkozásokat is megadóztatja, tekintet nélkül arra, hogy hol vették őket nyilvántartásba, illetőleg mely ország állampolgárai. Az állampolgárságnak csupán annyiban van szerepe, hogy a magyarországi állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárok adófizetési kötelezettsége általában kiterjed külföldön szerzett jövedelmeikre is. Másfelől viszont azok a magyar állampolgárok, akiknek állandó lakóhelye külföldön van, itthon többnyire nem adóznak. A közterhekhez való hozzájárulásnak több módja van. Ezek közül a legfontosabb az adó-, illeték- és

vámfizetési kötelezettség. Mindhárom említett fizetési kötelezettségnek csupán egyik célja az állami bevételek növelése, emellett mindhárom az állami gazdaságpolitikának is eszköze: így pl. bizonyos kedvezmények nyújtásával támogatni lehet az állam által fontosnak ítélt tevékenységet, illetőleg kedvező gazdasági folyamatokat lehet gerjeszteni. http://www.doksihu A honvédelmi kötelezettség A honvédelmi kötelezettség szorosan az állampolgársághoz kapcsolódik: nem magyar állampolgárt nem terhel. E kötelezettséget egyébként ténylegesen csak ama magyar állampolgárok tekintetében lehet érvényre juttatni, akiknek állandó lakása Magyarországon van. Az említett kötelezettség tartalma az idők folyamán változik Fontos változás volt, pl amikor - lelkiismereti okokból - a fegyveres katonai szolgálat helyett az érintett választhatta a fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg a polgári szolgálatot is. Hosszabb

távon hasonló jelentőségű változást hoz, ha a besorozottakból álló haderőt fokozatosan felváltja a professzionális - részben hivatásos, részben szerződéses katonákból álló - hadsereg. A tankötelezettség A tankötelezettség valójában a művelődéshez való alapvető jog kötelezettségi oldala, amit az tesz indokolttá, hogy bizonyos ismeretek elsajátítása - és ma már messze nem pusztán az írás, az olvasás és a számolás „tudománya” - elengedhetetlen mind az egyénnek a társadalomba való beilleszkedéséhez, mind pedig az ott való boldoguláshoz. (Minél alacsonyabb az egyén képzettségi szintje, annál kisebb az esélye a munkaerőpiacon.) A tankötelezettség tulajdonképpeni alanya a gyermek, ám - lévén ő cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes - e kötelezettséget az Alkotmány a szülőkre (gondviselőkre) hárítja: ők kötelesek a gyermek taníttatásáról gondoskodni, illetőleg őket sújtják szankcióval,

ha e kötelességüket nem teljesítik. Az egyébként nem megy ritkaság számba, hogy valamely alapvető jog egyben alapvető kötelezettség is. Ilyen volt a szocialista viszonyok között a munkához való jog, de ma is van olyan európai állam, amelyben a választójog gyakorlása egyszersmind kötelesség. 3) Az Országgyűlés funkciója, szervezete, létrejötte Az Országgyűlés A hatalommegosztásos elmélet szerint az állam funkcióit törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás szerint kell meghatározni, s ez e funkciókat megvalósító hatalmakat szervezetileg és személyileg is el kell különíteni egymástól. Ennek célja a hatalomkoncentráció megakadályozása. A hatalommegosztás – amint erről Bibó István is vélekedik – nem elsősorban kormányzati technika, hanem annak az általános követelménynek a kifejeződése, hogy a hatalom ellenőrizetlenül ne legyen gyakorolható. E hatalmi hármasban a törvényhozás funkcióját a

parlamentek gyakorolják. A modern polgári parlamentek nem a rendi képviselet elve alapján szerveződnek, hanem az egyre szélesedő választójogon alapuló népképviseletet valósítják meg. Magyarországon 1945 óta egykamarás parlament működik, de 1949-től a rendszerváltozásig szünetelt a parlamentarizmus. Az 1985-ben megválasztott Országgyűlés közreműködött a pártállam lebontásában és a parlamenti rendszer újjáélesztésében. Az 1987-ben történt alkotmánymódosítással helyreállt az Országgyűlés törvényhozási monopóliuma, az 1989-es alkotmánymódosításokkal, amelyek totális alkotmány-reformmal zárultak, megtörtént a parlamentáris köztársasági kormányforma visszaállítása. http://www.doksihu Az Országgyűlés jogállása Az Alkotmány az Országgyűlés jogállását, államszervezetben elfoglalt helyét úgy határozza meg, hogy „a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve”, amely a

népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. Az Országgyűlés feladat- és hatásköre Az Országgyűlés két legfontosabb funkciója: a törvényhozó hatalom gyakorlása és a végrehajtó hatalom ellenőrzése. E funkcióit az Alkotmányban meghatározott hatáskörei gyakorlásával, az ott meghatározott eljárási szabályok szerint látja el, és meghozza az ország élete szempontjából legfontosabb döntéseket. Ezek a következők: • megalkotja és módosítja a Magyar Köztársaság alkotmányát, amelynek elfogadásához az összes országgyűlési képviselő 2/3-os többsége szükséges; • törvényeket alkot, amelyek elfogadása többféle szavazati aránnyal történhet; • megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja a költségvetést és annak végrehajtását. A költségvetési törvényjavaslat tárgyalására és a

határozathozatalra, a törvénynek az egész nemzetgazdaságot meghatározó jelentőségére tekintettel a rendes törvényhozástól eltérő, speciális eljárási szabályok érvényesek; • meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét. Ez a hatásköri szabály anakronisztikusnak tűnik, figyelemmel az Alkotmány más rendelkezéseire is (tervgazdálkodás megszüntetése). 1989 óta ilyen terv elfogadására nem került sor; • megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket; • dönt a Kormány programjáról és a miniszterelnök megválasztásáról. Az elfogadott kormányprogram az alapja annak a bizalmi viszonynak, amely a többségi parlament részéről megilleti a miniszterelnököt és a Kormányt. Rendkívüli jogrend bevezetésével kapcsolatos döntéseket hoz. Így: • dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötésről; • hadiállapot vagy háborús veszély

esetén rendkívüli állapotot hirdet ki és létrehozza a Honvédelmi Tanácsot; • az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, valamint az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát tömeges mértékben veszélyeztető fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari katasztrófa esetén szükségállapotot hirdet ki; • dönt a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról. Ez a hatáskör az Országgyűlésnek a fegyveres erőkkel kapcsolatos egyetlen közvetlen irányítási jogköre. Dönt közhatalmi tisztségek betöltéséről. E jogkörében megválasztja a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a legfőbb http://www.doksihu ügyészt, az állampolgári jogok országgyűlési biztosait, valamint az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit. Az

önkormányzatok működésével kapcsolatos fontos hatásköre az Országgyűlésnek, hogy feloszlatja azt a képviselő-testületet, amelynek a működése az alkotmánnyal ellentétes, továbbá dönt a megyék területéről, nevéről, székhelyéről, megyei jogú várossá nyilvánításról és fővárosi kerületek kialakításáról. Közkegyelmet gyakorol, amely a jogellenes cselekmények elkövetőinek meghatározott köre tekintetében lemondás az állam büntető igényéről. Országos népszavazást rendelhet el, amelynek elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerülhet sor. Az Országgyűlés szervezete Az Országgyűlés képviselőit vegyes választási rendszerben választják meg. Az Országgyűlés alakuló ülésén történik a képviselői mandátumok igazolása, valamint az Országgyűlés belső szervezetének kialakítása. A pártok parlamenti képviselőcsoportjai azonban nem az alakuló ülésen, hanem a választásokat követően –

jóval az alakuló ülés előtt – létrejönnek. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az alakuló ülésig a lehetőséghez képest konszenzus alakuljon ki a következő kérdésekben: Az Országgyűlésnek hány alelnöke és jegyzője legyen, s e tisztségek betöltéséhez mely képviselőcsoportok ajánlása alapján kerüljön sor, Milyen legyen az állandó bizottságok rendszere, létszáma, párt-összetétele, s melyik képviselőcsoport melyik bizottság elnöki, alelnöki, stb. tisztségének betöltésére tehet személyi ajánlást. Ennek megfelelően az alakuló ülésen - az eskütételt követően – már csupán a ténylegesen létező képviselőcsoportokra vonatkozó bejelentés hangzik el, amely tartalmazza a képviselőcsoport elnevezését, továbbá vezetőjének és egyéb tisztségviselőinek nevét, valamint a képviselőcsoport névsorát. Az említett bejelentések elhangzása után a képviselőcsoportok ajánlását figyelembe véve, a korelnök

javaslatára, titkos szavazással megválasztják az Országgyűlés elnökét, alelnökeit és jegyzőit. A kialakuló magyar alkotmányos gyakorlat (szokások) szerint az elnökre, valamint az alelnökökre történő javaslattételt a pártok parlamenti erősorrendje határozza meg. A tisztségviselők megválasztásával és a frakcióvezetők nevének bejelentésével létrejön a Házbizottság, és megválasztják az Országgyűlés állandó bizottságait is, amelyeknek elnökei alkotják – a házelnök vezetésével – a Bizottsági elnöki értekezletet. Az Országgyűlés megbízatása négy évig, az új Országgyűlés alakuló üléséig tart. Az Országgyűlés megbízatása azonban az Alkotmányban meghatározott határidő előtt is megszűnhet, ha az Országgyűlés kimondja feloszlását, vagy a köztársasági elnök feloszlatja azt. Az Országgyűlés tisztségviselői, a Házbizottság Az Országgyűlés elnökének megbízatása kiemelkedő fontosságú

közjogi tisztség, amelyet jeleznek az Alkotmányban meghatározott jogosítványai is. Ilyenek: rendkívüli vagy szükségállapot köztársasági elnök által történő kihirdetése indokoltságának megállapításában http://www.doksihu való közreműködés; az Országgyűlés feloszlatása előtti véleménynyilvánítás; tagja a Honvédelmi Tanácsnak; az államfő átmeneti akadályoztatása vagy megbízatása idő előtti megszűnése esetén a köztársasági elnöki jogkört – az Alkotmányban foglalt korlátozásokkal – az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig gyakorolja. (Ez idő alatt viszont képviselői és házelnöki jogait nem gyakorolhatja.) A házelnökkel szembeni alkotmányos elvárás a semlegesség, házelnöki tevékenységének ellátása során a pártok felettiség, az objektivitás, az ülések részlehajlás nélküli vezetése. Az elnök biztosítja az Országgyűlés jogainak gyakorlását, gondoskodik tekintélyének

megóvásáról, rendjének és biztonságának fenntartásáról és munkájának megszervezéséről. E feladatkörében: • képviseli az Országgyűlést más állami és egyéb szervekkel való kapcsolatban, valamint az Országgyűlés nemzetközi kapcsolataiban; • összehangolja a bizottságok tevékenységét, kapcsolatot tart a képviselőcsoportokkal, elnöke a Házbizottságnak és a bizottsági elnöki értekezletnek, tanácskozási joggal részt vehet bármelyik bizottság ülésén, • átveszi az Országgyűléshez érkezett javaslatokat, indítványokat, kezdeményezéseket, petíciókat és azokat előkészítés illetőleg intézkedés céljából kiadja a hatáskörrel rendelkező bizottságoknak; • összehívja az Országgyűlés ülésszakait, üléseit, javaslatot tesz a tárgysorozatra, napirendre, a tárgyalás módjára, vezeti a tanácskozásokat, kihirdeti a szavazás eredményét, berekeszti az üléseket; • az Országgyűlés hivatali

tevékenységével kapcsolatban gyakorolja a Házszabályban meghatározott kinevezési jogköröket, jóváhagyja a hivatali szervek szervezeti- és működési szabályzatát, továbbá az Országgyűlés költségvetésének tervezetét, ellenőrzi annak végrehajtását. Az alelnökök az Országgyűlés elnöke által meghatározott rendben helyettesítik az elnököt. Az elnököt tartós akadályoztatása esetén a legnagyobb taglétszámú frakcióhoz tartozó alelnök helyettesíti. A jegyzők segítik az elnököt az ülések vezetésében („soros jegyzők”). Vezetik a felszólalásra jelentkező képviselők névsorát, jelzik a beszédidő lejártát, felolvassák az országgyűlési iratokat, előolvassák az eskü szövegét. Közreműködnek a szavazatszámlálásnál, hitelesítik az Országgyűlés üléseiről készült szószerinti jegyzőkönyveket. A Házbizottság az Országgyűlés legfontosabb általános hatáskörű szerve, amelynek tevékenysége a Ház

munkájának szervezéséhez, összehangolásához kapcsolódik. Magyarországon az 1990-ben megválasztott többpárti parlamentben a kormányzó és az ellenzéki pártok között feszülő konfliktusok feloldására, a Ház folyamatos működésének elősegítésére, tanácskozási rendjének kialakítására, a törvényjavaslatok és egyéb indítványok bizottsági tárgyalásának előkészítésére, az Országgyűlést érintő személyi döntések előzetes egyeztetésére hozták létre a Házbizottságot. (Ehhez hasonló „egyeztető fórum” pl az osztrák Elnöki értekezlet, a német Öregek Tanácsa vagy az olasz Elnöki Hivatal.) A Házbizottság elnöke az Országgyűlés elnöke, tagjai az alelnökök és a képviselőcsoportok vezetői. Állásfoglalásait egyhangúlag hozza, de szavazati joga csak a frakcióvezetőnek van Olyan kérdésekben, amelyekben nem alakul ki egyetértés, a Házszabályban meghatározott esetekben az Országgyűlés, más esetekben

pedig az Országgyűlés elnöke dönt. A Házszabály a Házbizottság számára széles körben biztosít javaslattételi, véleményezési, egyetértési, döntési és állásfoglalási hatáskört. Fennállása alatt hozott állásfoglalásai „továbbfejlesztették” a Házszabályt, s a parlamenti jog szerves részeivé váltak. http://www.doksihu A törvényhozó szervek általában két szervezési elv mentén alakítják ki belső szervezetüket. Egyfelől a képviselők politikai pártállása szerint létrehozzák a parlamenti képviselőcsoportokat (frakciókat), másfelől pedig – általában a kormányzati struktúrához igazodva - szakmai munkamegosztás alapján parlamenti bizottságokat hívnak életre. Az Országgyűlés bizottsági rendszere Az Országgyűlés létrehozhat állandó és ideiglenes bizottságokat. Az utóbbiak két altípusa: az eseti és a vizsgálóbizottság. Az állandó bizottságok szakterületek, ágazatok szerint különülnek el. Ez

a fajta szerveződés a képviselőktől speciális szakismereteket követel. A Házszabály szerint kötelező létrehozni a törvény-előkészítéssel (alkotmányozással), a költségvetéssel, a külüggyel, a honvédelemmel, továbbá a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgálati ügyekkel foglalkozó állandó bizottságokat. A bizottság egyes feladatok ellátására albizottságot hozhat létre Az állandó bizottságok tagjai csak országgyűlési képviselők lehetnek, de munkájukban szakértők segítségét igénybe vehetik. Az állandó bizottság jogállása a következők szerint határozható meg. A bizottság az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező – törvényben és Házszabályban meghatározott esetekben – ügydöntő és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerve. Az állandó bizottságokat törvénykezdeményezési jog illeti meg, az Országgyűlés pedig törvényjavaslat, határozati javaslat,

politikai nyilatkozat és jelentés készítésére kérheti fel azokat. A Házelnök által kijelölt bizottság, ajánlást készít az Országgyűlés döntési javaslatához, véleményezi azt és állást foglal a módosító javaslatok támogatásáról. A kivételes eljárásban történő törvény- vagy határozati javaslat vitája a kijelölt bizottságban történik. Az Országgyűlés valamely ügynek az általa meghatározott ideig történő intézésére eseti bizottságot hozhat létre, tagjainak legfeljebb a fele nem országgyűlési képviselő is lehet, akik szavazati joggal nem rendelkeznek. A parlamenti ellenőrzés fontos intézménye a vizsgálóbizottság, amelyet meghatározott ügy vizsgálatára hoz létre az Országgyűlés. Tagjai csak országgyűlési képviselők lehetnek A Házszabály szerint kötelező a vizsgálóbizottság kiküldése, ha azt a képviselők legalább egyötöde indítványozza. A frakciók A képviselők politikai pártállása

szerinti szerveződések a parlamenti képviselőcsoportok. Az ugyanazon párthoz tartozó képviselők parlamenti tevékenységük összehangolására hozzák létre a képviselőcsoportot. A képviselő csak egy képviselőcsoportnak lehet a tagja, a belépésre azonban egyik képviselő sem kényszeríthető. A képviselőcsoportnak tagja lehet az a képviselő is, aki nem tagja az adott pártnak, de annak támogatásával indult a választáson, illetőleg független képviselő, akinek csatlakozását a képviselőcsoport elfogadta. A frakciótagság kilépéssel vagy kizárással szűnhet meg, az így függetlenné vált képviselő azonban hat hónapig nem csatlakozhat más frakcióhoz. A képviselőcsoport kiemelkedő közjogi szerepét a következő garanciális szabályok is jelzik: http://www.doksihu A frakcióvezetők tagjai a Házbizottságnak, valamint a Honvédelmi Tanácsnak. Véleményüket ki kell kérni az Országgyűlés feloszlatása előtt, indítványukra

választják meg az Országgyűlés tisztségviselőt, ajánlást tesznek a bizottságok elnökeire, alelnökeire, tagjaira, megilleti őket a napirend előtti felszólalás joga, valamely kérdés időkeretben történő tárgyalására vonatkozó határozathozatal előtt felszólalhatnak (5 perc), stb. Nyílt szavazáskor legalább egy frakció javaslatára névszerinti szavazást kell tartani, az indítványok tárgyalásakor a vitában valamennyi képviselőcsoportnak lehetőséget kell adni álláspontja kifejtésére, a vita lezárása után frakciónként még 1-1 képviselő felszólalhat, az interpellációk és a kérdések elmondásának időpontjában biztosítják, hogy minden képviselőcsoport által benyújtott legalább egy interpelláció és kérdés, tárgyalásra kerüljön, stb. A frakcióvezető írásbeli kérelme alapján a törvényjavaslat vitája során tárgyalni kell az olyan módosító javaslatokról is, amely nem nyerte el a kijelölt bizottság jelen

lévő tagjai egyharmadának támogatását. Az Országgyűlés Hivatala A parlamenti szakmai apparátust általában a parlament egésze mellé telepítik. (Emellett azonban a képviselőcsoportok is rendelkeznek szakmai apparátussal.) Az Országgyűlés folyamatos működését, továbbá a képviselők, a bizottságok és a tisztségviselők tevékenységét az Országgyűlés Hivatala segíti, illetőleg biztosítja. A Hivatal legfontosabb feladatai: előkészíti az ülésszakokat, üléseket, bizottsági üléseket, ennek keretében jogi szakmai segítséget nyújt a bizottságoknak az indítványok és ajánlások előkészítésében, szakmai észrevételekkel segíti a kijelölt bizottságok tevékenységét, a kodifikációs munkát, eljuttatja a képviselőkhöz a tárgyalási anyagokat, gondoskodik a jegyzőkönyvek szerkesztéséről és a törvények kihirdetésre előkészítéséről, előkészíti a Házbizottság, a Bizottsági elnöki értekezlet és a bizottságok

üléseit, működteti a képviselők tájékoztatására szolgáló információs rendszert. Ellátja a Házelnök és az alelnökök titkársági feladatait, az Országgyűlés nemzetközi kapcsolataival, valamint a sajtóval kapcsolatos tevékenységet. A Hivatalt a főtitkár vezeti, akinek fontos feladata, hogy az ülés vezetésében segítse az elnököt és a soros jegyzőket. Az Országgyűlési Könyvtár az állam- és jogtudomány, a politikatudomány, a legújabb kori magyar és egyetemes történelem, valamint a Parlament dokumentumainak országos feladatkörű, tudományos, nyilvános szakkönyvtára és információs központja. Az Országgyűlés működése Az Országgyűlés működésének, a törvényhozásnak meghatározó terepe a plenáris ülés. A magyar parlament működésének szabályait az Alkotmány és a Házszabály állapítja meg. A Ház évenként két rendes ülésszakot tart: február elsejétől június tizenötödikéig és szeptember

elsejétől december tizenötödikéig. Rendkívüli ülésszak vagy ülés összehívása a köztársasági elnök, a Kormány, vagy a képviselők 1/5-ének írásbeli kérelmére történik a Házszabályban meghatározott feltételek szerint. http://www.doksihu Az ülésszak ülésekből, az ülés ülésnapokból áll. Az ülésnapok várható számát az ülés összehívásakor jelezni kell. A köztársasági elnök az Országgyűlés ülését egy ülésszak alatt egy alkalommal, legfeljebb 30 napra elnapolhatja, a Házelnök azonban a képviselők 1/5ének kérelmére az elnapolt Országgyűlést – 8 napon belüli időpontra – köteles összehívni. Az Országgyűlés – az általános szabály szerint – akkor határozatképes, ha a képviselők több mint a fele jelen van. Ha az Alkotmány vagy más törvény a határozathozatalhoz más minősített, (pl. 2/3-os, 4/5-ös) többséget ír elő, akkor a határozatképesség is ehhez igazodik A szavazásokon a

képviselő köteles jelen lenni, vagy távolmaradását előzetesen kimenteni. A szavazásokon való jelenlétre és a szavazásokban való részvételre nemcsak a Házszabály rendelkezései, hanem a frakciófegyelem betartása is ösztönöz. Az Országgyűlés ülésein – a képviselőkön kívül – részt vehet és felszólalhat a köztársasági elnök, a Kormány tagja, az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, az országgyűlési biztosok valamint az Állami Számvevőszék elnöke. Az Országgyűlés tárgyalásai nyilvánosak, de a Házszabály rendelkezése szerint zárt ülés is tartható. Az Országgyűlés ülésein elhangzottakról (és történtekről) szószerinti jegyzőkönyv készül, amelyet a soros jegyzők hitelesítenek, s amelyet – a nyilvánosság szélesebb körben történő biztosítása érdekében – az Országgyűlési Könyvtárban is elhelyeznek. Az Országgyűlésben a határozathozatal – az

Alkotmányban, törvényben vagy a Házszabályban megállapított kivételekkel – minden kérdésben nyílt szavazással történik. Titkos szavazás esetén a szavazás szavazólappal, szavazófülke és urna igénybevételével történik. Az Országgyűlés tárgysorozatába önálló napirendi pontként felvehető indítványok (önálló indítványok) és ezekhez kapcsolódó indítványok (nem önálló indítványok) nyújthatók be. Önálló indítvány: a törvényjavaslat, a határozati javaslat, a politikai nyilatkozattervezet, a jelentés, az interpelláció és a kérdés, nem önálló indítvány pedig: a sürgősségi javaslat, a kivételességi javaslat, a módosító javaslat és a bizottsági ajánlás. A törvényjavaslatok tárgyalása Törvényjavaslatot – indokolással együtt – a köztársasági elnök, a Kormány, az országgyűlési bizottság vagy képviselő nyújthat be az Országgyűlés elnökéhez. Az előterjesztő kérheti a törvényjavaslat

sürgős, illetőleg kivételes eljárásban történő tárgyalását. Sürgősség elrendelése esetén a törvényjavaslatot legkorábban az elrendelést követő legközelebbi ülésen lehet, legkésőbb pedig az elrendeléstől számított 30 napon belül kell napirendre tűzni. A kivételes eljárás azt jelenti, hogy a törvényjavaslat vitája – a Házszabályban meghatározott feltételek és korlátok szerint – a kijelölt bizottságban, a döntéshozatal pedig az Országgyűlés plenáris ülésén történik. A kivételes eljárásban való tárgyalásra irányuló kérelem sürgősségi kérelemmel is összekapcsolható. A kivételes eljárásban való tárgyalás elfogadásához a jelen lévő képviselők négyötödének szavazata szükséges. A jelentős törvényjavaslatot az Országgyűlés két fordulóban tárgyalhatja, előbb a tervezett törvény elveit, majd a törvényjavaslat szövegét. A törvényjavaslat tárgyalása egyébként az általános vitával

kezdődik, amelynek a lezárásáig lehet a törvényjavaslathoz módosító javaslatokat előterjeszteni. A részletes vita a törvényjavaslat módosításával érintett rendelkezéseinek és a bizottság ajánlásának megvitatásából áll. A lezárt részletes vita után az Országgyűlés előbb a módosító javaslatokról szavaz, majd ezt követően – legkorábban a szavazást követő öt nappal – a törvény egészéről zárószavazást tart. http://www.doksihu A végrehajtó hatalom ellenőrzése Az ellenőrző tevékenység az Országgyűlés másik fő funkciója, amelynek tárgya elsősorban a végrehajtó hatalom tevékenysége különböző formáinak ellenőrzése. Az ellenőrzésnél mértékadónak tekinthető a kormányprogram. A politikai vitanap is – ahol a Kormány feladatkörébe tartozó egy-egy kérdést tárgyal meg az Országgyűlés – az ellenőrzés szolgálatában áll. Az ellenőrző tevékenység színtere lehet az országgyűlési

bizottság és az Országgyűlés ülése is. Az ellenőrzés egyik eszköze a jelentés, amely valamely megtett intézkedésről, elvégzett vizsgálatról, valamely szerv tevékenységéről tájékoztatja az Országgyűlést. Az Alkotmány vagy külön törvény alapján tett rendszeres vagy évenkénti beszámolók is jelentésnek minősülnek. Az interpelláció a parlamenti ellenőrzés egyik legmarkánsabb eszköze. Interpellációt a képviselő magyarázat kérése céljából intézhet a Kormányhoz, annak bármely tagjához és a legfőbb ügyészhez a feladatkörükbe tartozó bármely ügyben. A kérdést felvilágosítás kérése céljából terjeszthet be a képviselő az előbb felsoroltakhoz, továbbá az Állami Számvevőszék elnökéhez, az országgyűlési biztosokhoz, valamint a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez a feladatkörükbe tartozó bármely ügyben. Az interpelláció és a kérdés célja közötti különbség is jelzi, hogy a kérdésben nem lelhető

fel hallgatólagosan sem valami „rosszallás”. A kérdés az ellenőrzésnek kevésbé hatékony eszköze, mint az interpelláció. Az interpellációra adott választ követően a képviselőnek viszontválaszra van lehetősége, amelyben nyilatkozik a válasz elfogadásáról vagy elutasításáról is. Ha a képviselő a választ elfogadja, az eljárás véget ér, ellenkező esetben viszont a plenáris ülés, szavazással dönt a válasz elfogadásáról. Amennyiben az Országgyűlés sem fogadja el a választ az eljárás tovább folytatódik: az ügy először az illetékes állandó bizottsághoz, majd döntés végett újból a plenáris ülés elé kerül. A kérdés esetén a képviselőnek nincsen lehetősége viszontválaszra és a válasz elfogadásáról az Országgyűlés nem hoz határozatot. Az országgyűlési képviselők jogállása Az országgyűlési képviselő a közérdeket képviseli, szabad mandátummal rendelkezik, nem köti sem választói utasítás,

sem képviselőjelöltként tett ígéret, saját belátása szerint dönt és szavaz. A választókerületnek nem tartozik felelősséggel, nem lehet beszámoltatni és visszahívni. A képviselők jogállásában az Alkotmány nem tesz különbséget A képviselők a parlamenti munka szempontjából azonos jogállásúak, függetlenül mandátumuk megszerzésének módjától. A képviselők párthoz való tartozása mandátumuk politikai kötöttségét jelenti, amelynek nincsen jogi relevanciája. Jogilag nem szankcionálható, ha a „pártszínekben” megválasztott képviselő nem a frakció elvárásainak megfelelően cselekszik. ( Az más kérdés, hogy a frakciók kemény szankciókat alkalmazhatnak tagjaikkal szemben.) A képviselő mandátumát nem érinti az sem, ha kilép a pártból vagy a parlamenti képviselőcsoportból. Az országgyűlési képviselő képviselői jogállásának két legfontosabb eleme: a mentelmi jog és az összeférhetetlenség. A mentelmi jog

kettős tartalommal bír. Jelent egyfelől felelőtlenséget, másfelől sérthetetlenséget. A felelőtlenség azt jelenti, hogy a képviselő és a volt képviselő bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre leadott szavazata és képviselői minőségében http://www.doksihu tett nyilatkozata (általa közölt tény vagy vélemény) miatt. A mentesség azonban nem terjed ki az államtitoksértésre, a rágalmazásra, a becsületsértésre, valamint a képviselők polgári jogi felelősségére. A sérthetetlenség abban jut kifejezésre, hogy a képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntető- vagy szabálysértési eljárást indítani vagy folytatni, illetőleg büntetőeljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni. A képviselő – a szabálysértési eljárás kivételével – mentelmi jogáról nem mondhat le, s mentelmi joga megsértését köteles

haladéktalanul bejelenteni a Házelnöknek. Az összeférhetetlenségre vonatkozó jogi normák biztosítják a képviselő függetlenségét, a nem kívánatos befolyásoktól való mentességét. Az összeférhetetlenség kizárja az Alkotmányban valamint törvényben meghatározott pozíciók, tisztségek, tagságok, foglalkozások és a képviselői megbízatás egyidejű betöltését, illetőleg meghatározott tevékenységek végzését a képviselői megbízatás idején. A képviselői összeférhetetlenség fajtái: Hivatali – politikai összeférhetetlenség. Egyebek között a hatalmi ágak elválasztásának elvéből kiindulva kizárt, hogy más hatalmi ághoz tartozók (pl. államfő, bírák, az Alkotmánybíróság tagjai stb.), az Országgyűlésnek közvetlenül alárendelt szervek (pl. az Állami Számvevőszék) vezetői, országgyűlési biztosok, e szervek hivatali szervezetének alkalmazottai, az államigazgatási szervek dolgozói, kivéve a

miniszterelnököt, a minisztereket és a politikai államtitkárokat, az erősen hierarchizált szervezetek tagjai (ügyészek, fegyveres erők- és rendvédelmi szervek tagjai), továbbá a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság vezetői, stb. képviselők legyenek Az Országgyűlés elnöke és alelnökei más kereső foglalkozást egyáltalán nem folytathatnak, s egyéb tevékenységükért – a szerzői jogvédelem alá eső tevékenység kivételével – díjazást nem fogadhatnak el. Az érdekeltségi összeférhetetlenség jelenti egyrészt a gazdasági összeférhetetlenség különböző formáit, másrészt a média, vezető tisztségeinek összeférhetetlenségét a képviselői megbízással. Közbenjárói – érdekkijárói összeférhetetlenség, amely szerint pl. az országgyűlési képviselő nem járhat el az állam (annak szerve), illetve a teljes vagy többségi állami tulajdonban álló szervezet jogi

képviselőjeként. Szakmai vagy üzleti ügyben képviselői minőségére nem hivatkozhat stb. Méltatlansági összeférhetetlenség, amelynek részben büntetőjoggal összefüggő alakzatai léteznek, de ilyen okból kell megszüntetni annak a képviselőnek a mandátumát is, aki az állammal szembeni tartozását – a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelően – nem rendezi. A képviselőt az összeférhetetlenséggel összefüggésben bejelentési kötelezettség terheli az összeférhetetlenséggel nem érintett munkavégzéséről, különböző szervezetekben fennálló részesedéséről, tagságáról, tisztségeiről és az ezekből származó jövedelmeiről. A képviselő köteles a törvényben meghatározott módon és időpontokban vagyonnyilatkozatot tenni. http://www.doksihu 4) A Kormány funkciója, szervezete, létrejötte A Kormány A kormányzás kifejezés tágabb értelemben a kormányzati tevékenység gyakorlását jelenti: benne a

törvényhozás szervének, valamint a államfőnek és a végrehajtó hatalmat megtestesítő Kormánynak az alkotmány által meghatározott összehangolt tevékenységét, egymáshoz való viszonyát, kapcsolatrendszerüket. Szűkebb értelemben pedig a kormányzáson a Kormány munkáját, feladatainak megvalósítását, hatásköreinek gyakorlását értjük. A hatalmi ágak megosztásának rendszerében az egyes feladatok megvalósítására létrehozott szervek az alkotmányban meghatározott hatásköreiket gyakorolják, s egymás hatásköreit nem vonhatják el. Közöttük a fékek és ellensúlyok elvének alkalmazásával egyensúly jön létre, nincsenek egymással alá-fölérendeltségi kapcsolatban, csupán kontrollálják egymás tevékenységét. A végrehajtó hatalom is alá van vetve az Alkotmány és a törvények uralmának, politikai felelősséggel tartozik a törvényhozó szervnek, de nincsen annak alárendelve. A két hatalmi ág között elég bonyolult

és összetett viszony alakul ki, ami nem írható le azzal az egyszerű képlettel, hogy a törvényhozó szerv megalkotja, a végrehajtó hatalom pedig mechanikusan végrehajtja a törvényeket. A parlament által megalkotott legtöbb törvénynek ugyanis a Kormány a kezdeményezője, az előterjesztője, széles szakmai apparátussal rendelkezik a tervezetek kidolgozásához. A kormányprogramban és egyéb – a Kormány által kidolgozott – hosszú távú szakmai koncepciókban megtestesült célkitűzések törvényi formát öltenek, meghatározva bennük az állam cselekvésének fő irányait. A végrehajtó hatalom szerveinek a Kormány által végzett operatív irányítása szintén törvényeken alapul, s ehhez eszközül szolgálnak a törvényeket részletező végrehajtási rendeletek, továbbá a saját hatáskörben alkotott, a társadalmi viszonyokat elsődlegesen szabályozó autonóm rendeletek. A Kormány és a parlament közötti kapcsolatot a parlamentáris

kormányzati rendszerű államokban tovább színezi, a közöttük lévő kapcsolatrendszert tovább finomítja, hogy a Kormányt általában a parlamenti többséggel rendelkező párt vagy pártok alakítják meg. A parlamenti többség birtokában pedig azzal a biztonsággal élhetnek a törvénykezdeményezés jogával, hogy a többségi pártok parlamenti frakcióira támaszkodva el tudják fogadtatni javaslataikat. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom közötti viszony legalapvetőbb jellemzője a Kormánynak a parlament előtti politikai felelőssége. A Kormánynak a parlament bizalmával kell rendelkeznie, s a bizalomvesztés a Kormány bukásához vezet. A Kormánynak a törvényhozás általi ellenőrzése valósul meg az interpelláció (kérdés), a miniszteri beszámoló (plénum vagy bizottság előtt), a politikai vitanap stb. intézményeivel is Az országok egy részében a kormánytagok mindegyikének külön-külön is rendelkeznie kell a parlament

bizalmával és ennek elveszítése – a bizalmatlansági indítvány révén – távozásra kényszeríti. http://www.doksihu A Kormány feladat- és hatásköre Hatályos alkotmányunk nem határozza meg a Kormány államszervi jellegét. A Alkotmánynak abból a rendelkezéséből azonban, amely deklarálja, hogy a „Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni”, arra biztosan lehet következtetni, hogy az államigazgatás legfelsőbb szerveként az államigazgatási szervezetrendszer csúcsán helyezkedik el. A Kormány azonban nem csupán az államigazgatás egyik – ha mindjárt a legfelsőbb – szerve, hanem az Alkotmányban meghatározott feladataiból következően a végrehajtó hatalomnak olyan központi szerve, amelynek tevékenysége mind az államszervezeten belül, mind az egész ország élete szempontjából kiemelkedően fontos. E szerint:  védi az alkotmányos

rendet, védi és biztosítja az állampolgárok jogait. Ez a rendelkezés olyan általános elvi követelményt fogalmaz meg, amit a Kormánynak egész tevékenységében érvényesítenie kell,  irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját, valamint a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek működését. Az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása, valamint a közrend és a közbiztonság védelme érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket,  jogalkotási tevékenysége során biztosítja a törvények végrehajtását, s a maga feladatkörében rendeleteket bocsáthat ki és határozatokat hozhat. A végrehajtási rendelet szabályozása nem lépheti túl a felhatalmazást adó jogszabályban meghatározott terjedelmet és tartalmat. Autonóm rendelet kiadására a Kormánynak elég széles körben van lehetősége. E

rendeletek azonban nem szabályozhatnak olyan társadalmi viszonyokat, amelyek az Országgyűlés kizárólagos vagy fenntartott törvényalkotó hatáskörébe tartoznak. A határozatokban a Kormány a saját szervezetére, továbbá a neki alárendelt vagy közvetlen irányítása alá tartozó szervekre vonatkozóan állapít meg feladatokat, határidőket, jelöl meg felelősöket. A Kormány rendelete és határozata nem lehet ellentétes a törvénnyel A Kormány irányelveket és elvi állásfoglalásokat is kibocsáthat. Veszélyhelyzetben a Kormány – az Országgyűlés felhatalmazása alapján – olyan rendeleteket és intézkedéseket hozhat, amelyek eltérnek egyes törvények rendelkezéseitől.  biztosítja a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósításukról, meghatározza a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait, a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét és gondoskodik a megvalósításukhoz

szükséges feltételek biztosításáról,  biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését a belügyminiszter közreműködésével,  közreműködik a külpolitika megvalósításában, nemzetközi szerződéseket köt a Magyar Köztársaság kormánya nevében. A Kormány – jogszabály kivételével – az alárendelt szervek minden törvénybe ütköző határozatát vagy intézkedését megsemmisíti vagy megváltoztatja. A normakontroll jogkörével az Alkotmánybíróság rendelkezik. Ha a Kormány miniszteri rendeletben észlel http://www.doksihu törvénysértést, az illetékes minisztert felhívhatja arra, hogy a törvénysértést saját hatáskörében orvosolja (rendeletmódosítással, vagy hatályon kívül helyezéssel), vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Feladatainak ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel. Ez sokoldalú, széles skálán mozgó, különböző szervezeti formákban

és módszerekkel való kapcsolati megoldásokat jelent a jogszabály-tervezeteknek a szervezetekkel történő véleményeztetésétől kezdve a személyes tárgyalásokig. Az együttműködésben érdekelt szervezetek lehetnek pl. érdekképviseletek, szakszervezetek, egyházak, a határon túli magyarság szervezetei, nemzetiségi és etnikai kisebbségi szervezetek stb. Az Alkotmány azon rendelkezése, miszerint a Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni, azt jelenti, hogy létrehozhat vagy megszüntethet olyan államigazgatási szerveket, amelyeket létrehozni jogosult, illetőleg miniszter felügyelete alatt működő országos hatáskörű szervet közvetlen felügyelete vagy más miniszter felügyelete alá vonhat. Nem teheti azonban meg azt, hogy az államigazgatás körébe tartozó ügyben a közvetlen intézkedési jogosultságot a hatáskörrel rendelkező szervtől elvonja és

helyette a Kormány, vagy annak tagja járjon el. A Kormány tagjai és a Kormány megbízatása A Kormány testületi szerv, önálló döntéshozatali centrum, amely döntéseit ülésein hozza. Élén a miniszterelnök áll, tagjai a miniszterek. A Magyar Köztársaság alkotmánya ún. „miniszterelnöki kormányzást” hozott létre, ami azt jelenti, hogy a miniszterelnök a „primus inter pares” szerepen túl jelentős formális és informális hatalommal rendelkezik, jogosítványainak egy része az Alkotmányból, más része egyéb törvényekből ered. Javaslatára nevezi, illetve menti fel a köztársasági elnök a minisztereket. A miniszterelnök tisztségének megszűnésével megszűnik a Kormány megbízása is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a miniszterelnöknek a prezidenciális kormányformájú állam elnökéhez hasonló jogállása lenne. A miniszterek a Kormány tagjaként – szavazati joggal – vesznek részt a döntések hozatalában és – a

kormányprogramban foglaltak figyelembevételével - önálló felelősséggel irányítják a rájuk bízott minisztérium (szakterület) tevékenységét. A Kormány tagjai közötti viszony a miniszterelnök és a miniszterek egymás iránti politikai szolidaritáson alapul. A miniszterek lehetnek a minisztériumot irányító, annak élén álló, vagy tárca nélküli miniszterek. A tárca nélküli miniszter nem kötődik minisztériumi szervezethez. Általában a Kormány által meghatározott valamely fontos feladatot lát el (pl. koordinálja a PHARE-programmal kapcsolatos feladatokat), vagy felügyeletet gyakorol a Kormány irányítása alatt működő egyes országos hatáskörű államigazgatási szervek felett (pl. a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok felügyelete) A miniszterek között sajátos jogállással rendelkezik a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter („kancellária miniszter”). Az Alkotmány sem a minisztériumok felsorolását, sem a miniszterek

számát nem határozza meg. A kormányváltozások után a miniszterelnöknek „szabad keze” van a minisztériumi struktúrák változtatására, tárcák megszüntetésére, vagy összevonására, új tárcák létrehozására és tevékenységi körök átcsoportosítására, vagy tárca nélküli miniszteri tisztségek megszüntetésére, illetve újak létrehozására. (Más kérdés azután, http://www.doksihu hogy a minisztériumok felsorolását törvény tartalmazza, tehát a kérdésben a végső szót az Országgyűlés mondja ki.) A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja meg az összes képviselő több mint a felének a szavazatával (abszolút többséggel). A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A miniszterelnök megválasztása után, a miniszterek pedig kinevezésük után az Országgyűlés előtt esküt tesznek. Működéséért a Kormány az Országgyűlésnek felelős és köteles a munkájáról

rendszeresen beszámolni. A Kormány megbízatása legfeljebb egy parlamenti ciklusra (négy évre) szól, s megszűnik: az új Országgyűlés alakuló ülésén; a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával. A lemondás a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozattal – harminc napos lemondási idő megjelölésével – történhet. A lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata nem szükséges. Ha a miniszterelnök megbízatása a fent megjelölt okok valamelyike miatt szűnik meg, a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja a hatáskörét, azonban új miniszter kinevezésére, vagy miniszter felmentésére nem tehet javaslatot, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazására halaszthatatlan esetben alkothat; a miniszterelnök halálával; a miniszterelnök választójogának elvesztésével; a miniszterelnökkel

szembeni összeférhetetlenség megállapításával. Ha a miniszterelnök megbízatása a halálával, választójogának elvesztésével, vagy vele szembeni összeférhetetlenség megállapításával szűnt meg, az új miniszterelnök megválasztásáig az a miniszter gyakorolja – a korábban jelzett korlátozással – a miniszterelnök hatáskörét, akit a miniszterelnök a helyettesítésére kijelölt, több kijelölt miniszter esetén, az első helyen kijelölt minisztert illeti meg a miniszterelnök hatásköre gyakorlásának a joga. Abban az esetben, ha az Országgyűlés a miniszterelnöktől megvonja a bizalmat és új miniszterelnököt választ. A bizalom megvonása az ún „konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal” történik. A bizalmatlansági indítványt a képviselőknek legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban – a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével – nyújtja be, amelyet a Kormánnyal szembeni

bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha ennek alapján az országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni. A Kormány – a miniszterelnök útján – maga is bizalmi szavazást javasolhat, vagy azt is javasolhatja, hogy az általa benyújtott előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen. Ezekben az esetekben, ha a Kormány a bizalmat nem kapja meg köteles lemondani A kormányzás folyamatosságát hivatott biztosítani az Alkotmány azon rendelkezése, miszerint ha a Kormány megbízatása megszűnik, az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban marad („ügyvivő kormány”) és gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek a Kormányt megilletik, de nem köthet nemzetközi szerződést és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat. http://www.doksihu A Kormány működése A Kormány

működésének legalapvetőbb formája – ahol hatáskörét a miniszterelnök vezetésével testületként gyakorolja – a kormányülés. A Kormány az üléseit – féléves munkaterv alapján – heti rendszerességgel tartja, de a szükséghez képest tarthat rendkívüli ülést is. A Kormány rendkívül sokoldalú feladatai miatt, valamint a döntéshozatala szakszerűsége és hatékonysága érdekében munkájában kiemelkedő szerepe van a döntéselőkészítésnek. Ennek során azt kell biztosítani, hogy a Kormány csak azokban a kérdésekben döntsön, amelyekben a döntés a miniszterek szintjén nem oldható meg, a testületi döntést igénylő ügyekben pedig olyan színvonalas, szakszerű előterjesztések kerüljenek késedelem nélkül a Kormány elé, amelyek szükség szerint alternatívákat is tartalmaznak. Az előterjesztéssel kapcsolatos legfontosabb véleménykülönbségeket, vitatott kérdéseket az egyeztetési eljárás során célszerű

tisztázni. Az előterjesztéseknek megfelelően megalapozottaknak kell lenniük. A Kormány döntéseiben meghatározott feladatok elvégzéséről, vagy a döntést nem igénylő ügyekben végzett munkájukról a kötelezettek jelentésben tájékoztatják a Kormányt. A Kormány ülésén részt vesznek annak tagjai, továbbá a tanácskozási joggal állandóan meghívottak, az előterjesztők és a miniszterelnök által eseti jelleggel meghívott személyek. A miniszterelnököt akadályoztatása esetén az általa kijelölt miniszter, a minisztert pedig a politikai államtitkár, mindkettő akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár helyettesíti, utóbbi azonban csak tanácskozási joggal vehet részt a Kormány ülésein. Az ülés akkor határozatképes, ha a Kormány tagjainak több mint a fele jelen van. Határozatait szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén a miniszterelnök szavazata dönt A Kormány munkáját segítő szervek A

döntés-előkészítés színvonalának javítása, a kormányfő és a kormányülés tehermentesítése céljából az Alkotmányból fakadó jogkörében meghatározott feladatok ellátására kormánybizottságokat alakíthat, ezen kívül azonban lehetősége van egyéb szervezetek, úgy mint kollégiumok, kabinetek, tanácsadó testületek, szakértői bizottságok, tárcaközi bizottságok és kormánybiztosi intézmény létrehozására. E szervezetek mind összetételük, mind jogállásuk szempontjából számos eltérést mutatnak. A kollégiumok és tanácsadó testületek a Kormány munkáját döntés-előkészítőként támogató szervek, amelyek jelentésben tájékoztatják a Kormányt tevékenységükről. Szakértői bizottságokat azért hoznak létre, hogy a Kormány számára készített előterjesztéseket szakmai szempontból vizsgálják meg. A tárcaközi bizottság olyan szerv, amelyet egy meghatározott célra hoznak létre, s addig működik, ameddig azt

a megoldandó feladat ellátása megkívánja. A tárcaközi bizottság az érintett minisztérium, vezető munkatársaiból áll. A meghatározott feladatok ellátásában összehangolja az érintett tárcák tevékenységét. A kormánybiztosi intézmény speciális ágazatközi, általában minisztériumi tevékenységi körbe nem illeszthető feladatok ellátására jön létre, vagy létrehozását a feladat kiemelkedő http://www.doksihu fontossága indokolja. A kormánybiztos a Kormány nevében és megbízásából jár el, tevékenységéről és intézkedéseiről rendszeresen beszámol a Kormánynak, illetőleg javaslatot tesz a Kormány (esetleg az Országgyűlés) hatáskörébe tartozó intézkedésre. Feladatait vagy saját munkaszervezettel, vagy az egyes érintett tárcák, és azok irányítása alá tartozó szervek bevonásával látja el. A kormánybizottságok a Kormány döntés-előkészítő, koordinatív, ellenőrző és döntést hozó szervei. Testületi

szervek, döntéseiket normatív határozat formájában hozzák meg, amelyek az állami szervekre kötelezőek. Ilyen szervek, legalábbis döntést hozó jelleggel, 1990 óta nem működnek. A rendszerváltozás előtt ugyanis az a nem kívánatos helyzet alakult ki, hogy esetenként a Kormány átruházott hatáskörében eljáró kormánybizottságok egyes normatív határozatai kormányhatározattal vagy kormányrendelettel ellentétesek voltak vagy formálisan is „módosították” azokat. Jelenleg a Kormány legfontosabb döntés-előkészítő, konzultatív és koordináló szervei a kabinetek. A kabinetnek tagja csak miniszter lehet, de munkájában - eseti jelleggel vagy állandó meghívottként – más is részt vehet. A kabinet előzetesen állást foglal, véleményt nyilvánít, döntési javaslatot tesz a feladatkörébe tartozó minden olyan kérdésben, amely alapvetően érinti a Kormány politikai, gazdasági vagy más fontos céljainak a megvalósítását. A

kabinet a döntés-előkészítő tevékenysége során az előterjesztést további egyeztetésre utalhatja, átdolgozásra visszaadhatja, illetőleg meghatározhatja a döntés-előkészítéssel kapcsolatos részfeladatokat. A kabinetnek a döntés-előkészítéssel összefüggő határozatai a kabinet tagjaira kötelezőek, de a Kormány hatáskörét nem érinthetik, és nem sérthetik. A kabinetek létrehozásáról kormányhatározatok intézkednek. Jelenleg Magyarországon a Kormány szerveként három kabinet működik: a Kormánykabinet, a Gazdasági Kabinet valamint a Nemzetbiztonsági Kabinet. Az 1998 évi kormányváltozást megelőzően működött az Európai Integrációs Kabinet is. A kabinetek munkájában nem minden miniszter vesz részt, de van olyan miniszter, aki több kabinetnek is tagja. A kabinet üléseit esetenként, a feladatoktól függően tartja Állásfoglalásait szótöbbséggel hozza. A kabinet ülésein a kabinet tagját a politikai államtitkár,

illetőleg a kabinet ügyrendjében meghatározott, vagy a kabinet tagja által felkért más tag helyettesítheti. A kormányzati döntés-előkészítésnek, de az egész kormányzati munkának is kiemelkedően fontos szerve a Miniszterelnöki Hivatal, amely miniszter vezetésével, a miniszterelnök és a Kormány munkaszervezeteként, a minisztériumok általános szervezeti felépítésének és vezetési rendjének megfelelően működik. Jogállásával, feladataival, hatásköreivel a tananyag más része foglalkozik. 5) A Köztársasági Elnök A köztársasági elnök Az államfő a történelem során létező különböző társadalmi formációkban meghatározó szerepet játszott a közhatalom gyakorlásában. A hűbéri állam abszolút uralkodójának korlátlan vagy alig korlátozott hatalma a polgári államokban, kezdetben a feudalizmustól örökölt, de megszelídített formákat öltött. A montesquieu-i hatalom-elválasztás elmélet alapján az államfő a

végrehajtó hatalom gyakorlójává, Benjamin Constant szerint pedig önálló hatalmi ággá – semleges, kiegyensúlyozó hatalommá – vált. Feladata a törvényhozás illetve a http://www.doksihu végrehajtás szervei között keletkezett konfliktusok kezelése, elhárítása lett. Az államfő ennek megfelelően a hatalmi ágak működését befolyásoló hatáskörökkel rendelkezik anélkül, hogy azok hatásköreit vagy a hatáskörök bármelyikét is átvenné. (Ez a helyzet azonban csak a parlamentáris kormányformájú államokra jellemző.) A polgári államok alkotmányai rögzítették a hatalmi ágak szétválasztásán alapuló közhatalmi berendezkedést, amely az egyes államokban az ott kialakult közjogi hagyományok által alapjaiban meghatározott, de amelyre természetesen hatással voltak más államok alkotmányos megoldásai is. A köztársasági elnök alkotmányos helyzete Az államfő alkotmányos helyzetére, jogállására vonatkozó

szabályozás kialakítását az határozza meg elsődlegesen, hogy milyen kormányzati berendezkedésű, kormányformájú államról van szó. Az elnöki (prezidenciális) köztársaságban (pl. USA) az elnök a végrehajtó hatalom gyakorlója, egy kézben összpontosítja az államfői és a kormányfői (miniszterelnöki) jogokat, amelyeket az általa kiválasztott és kinevezett minisztereken (államtitkárokon) keresztül, gyakorol. Politikai felelősséggel sem az elnök, sem a miniszterek nem tartoznak a Kongresszusnak. A „fékek és ellensúlyok” elve alapján az elnök és a Kongresszus kölcsönösen kontrollálják egymást (elnöki vétó, szenátusi jóváhagyáshoz kötött elnöki jogkörök). A félprezidenciális (félparlamentáris) berendezkedésű államokban (pl. Franciaország, Orosz Föderáció) dualista végrehajtó hatalom érvényesül, amelyen belül meghatározó szereppel bír az államfő. Ezekben az államokban már nem ugyanaz a személy tölti be

az államfői és a kormányfői posztot, de az államfő is jogosult a kormányülés összehívására, és ilyenkor azon ő elnököl. Emellett a köztársasági elnöknek jelentős formális vagy informális befolyása van bizonyos szakterületeken (pl. a külügyekre) A parlamentáris kormányformájú államokban az államfő vagy csak formálisan vagy még úgy sem feje a végrehajtó hatalomnak. Az elnöki hatalom erőssége a különböző hatalmi ágak vonatkozásában eltérő lehet. A köztársasági elnöki intézmény 1989-ig a magyar jogtörténetben nem játszott túlságosan jelentős szerepet sem időtartamát, sem a tisztség viselőinek tényleges tevékenységét tekintve. A magyar köztársasági elnökök tényleges hatásköre – kifejezett törekvések ellenére is – mindig reprezentatív volt. A rendszerváltozás körülményei között szakmai, valamint politikai viták eredményeként – figyelemmel az 1946. évi I törvénycikkben foglalt

szabályozásra is – alakult ki a köztársasági elnöki intézmény szabályozása az alkotmányban. A Magyar Köztársaság elnöke az alkotmányi szabályozás szerint a hatalmi ágakon kívül áll, s közöttük egyensúlyozó, közvetítő szerepet tölt be. Nem feje, még csak nem is részese a végrehajtó hatalomnak. A köztársasági elnöknek valamennyi hatalmi ág – de különösen a törvényhozó és a végrehajtó hatalom – tekintetében vannak jogosítványai anélkül, hogy e szerveket irányítaná, vagy azok hatásköreit gyakorolhatná. Az elnök jogállásának legfontosabb elemeit az Alkotmány, valamint az Alkotmánybíróság egyes határozatai állapítják meg. http://www.doksihu A köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. A nemzet egysége kifejezésre való utalás az elnök politikai függetlenségét, pártatlanságát jelenti, amely konkrét formában is megjelenik, pl.

a köztársasági elnökre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályban. Az államszervezet demokratikus működése feletti őrködést az elnök az Alkotmányban meghatározott különböző hatáskörei gyakorlásával látja el, amelynek során mindig figyelemmel kell lennie az egész államszervezet demokratikus működésére. Az „őrködés” megnyilvánulhat az elnök kifejezett ellenőrző jogkörei (pl. relatív vétójog, népszavazás- vagy törvény kezdeményezése) gyakorlásában, de a demokratikus működés súlyos zavarának elhárítását szolgálhatják az elnök önálló politikai döntései is (pl. az Országgyűlés feloszlatása, a feloszlott vagy feloszlatott Országgyűlés újbóli összehívása rendkívüli állapot vagy szükségállapot esetén, illetve a kinevezés vagy jóváhagyás tartalmi okból történő megtagadása). A politikai döntések alapjául szolgáló feltételek fennállása vagy minősítése nem függ az elnök

értékelésétől, ő csak saját beavatkozásának szükségességét mérlegeli. Ám e körön belül sem feltétlenül érvényesül az elnök döntési autonómiája, mert pl. az Országgyűlés akadályoztatása esetén kinyilváníthatja a hadiállapotot, kihirdetheti a rendkívüli állapotot és létrehozhatja a Honvédelmi Tanácsot, vagy kihirdetheti a szükségállapotot. Ennek az elnöki döntésnek azonban érvényességi feltétele, hogy előzetesen a Házelnök, a miniszterelnök és az Alkotmánybíróság elnöke együttesen állapítsa meg az Országgyűlés akadályoztatásának tényét, valamint az intézkedés indokoltságát. Az elnök alkotmányjogi jogállása részeként fogható fel, hogy „a köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka”. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a főparancsnok a fegyveres erőkön kívül áll, azoknak nem vezetője, hanem irányítója. Az irányításra vonatkozó hatásköre közjogilag nem különbözik

egyéb kinevezési, jóváhagyási, megerősítési jogköreitől. Az Alkotmány nem is nevesíti, hogy az elnök hatáskörén belül melyek a „főhadúri” jogosítványok. Az Alkotmányon kívül a honvédelmi törvény is rendelkezik a fegyveres erők irányításáról. E törvény a fegyveres erők irányításával kapcsolatos jogköröket megosztja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, továbbá a honvédelmi és a belügyminiszter között. A rendkívüli állapot esetén létrehozott Honvédelmi Tanácsnak a köztársasági elnök az elnöke, szükségállapot idején dönt a fegyveres erők alkalmazásáról. A köztársasági elnök és az Országgyűlés Az államfő és a törvényhozó szerv között minden alkotmányosan működő államban rendkívül sokoldalú, összetett és gazdag kapcsolatrendszer van. A kapcsolatok formái az egyes államokban jelentős eltéréseket mutatnak, amelyek alakulására hatással van az adott állam

kormányzati rendszere, az elnök hatalmi súlya, a törvényhozó szerv szerkezete stb. E kapcsolatok kölcsönös függőségként jellemezhetők. Az Alkotmány szerint: • az elnököt az Országgyűlés választja meg, • az Országgyűlés dönt az elnökkel szembeni összeférhetetlenség megállapításáról, lemondásának elfogadásáról, a feladatai ellátásában való átmeneti akadályoztatása megállapításáról, valamint az elnökkel szembeni jogi felelősségre vonás kezdeményezéséről, http://www.doksihu • • • • • • • az elnök tűzi ki az országgyűlési képviselők általános választásának időpontját, átveszi a képviselők megbízóleveleit, összehívja és megnyitja az Országgyűlés alakuló ülését, továbbá összehívja a feloszlott vagy feloszlatott Országgyűlést a rendkívüli jogrend időtartama alatt, megbízatása meghosszabbítása végett, az elnök kérelmére az Országgyűlést rendkívüli ülésszakra

vagy ülésre kell összehívni, az elnök az Országgyűlés ülését egy ülésszak alatt egy alkalommal legfeljebb 30 napra elnapolhatja. Az elnapolás – bár szintén nem ellenjegyzéshez kötött – korlátozott hatáskör, mert az elnapolás ideje alatt a képviselők egyötödének kezdeményezésére az Országgyűlést össze kell hívni. szintén behatárolt döntési hatáskör a Parlament feloszlatásának joga, mert erre a köztársasági elnök csak akkor jogosult, ha az Országgyűlés – ugyanazon Országgyűlés megbízatása idején – tizenkét hónapon belül legalább négy esetben megvonja a bizalmat a Kormánytól, valamint a Kormány megbízatásának megszűnése esetén az elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt (aki nem szükségképpen egy személy) az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg az Országgyűlés. (E mérlegelés alapján meghozható döntést az Alkotmány olyan

előfeltételekhez köti, amelyek előfordulása szinte kizárt.) a köztársasági elnök részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és annak bizottságai ülésén, javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére (pl. parlamenti vitanap tartására, parlamenti vizsgálóbizottság létrehozására stb.), népszavazást kezdeményezhet, zárt ülés tartását javasolhatja, törvényt kezdeményezhet és köteles gondoskodni a törvények kihirdetéséről. Ez utóbbi úgy valósul meg, hogy a kihirdetésre megküldött törvényt aláírja és a Magyar Közlöny szerkesztőségének kihirdetés céljából megküldi. A kihirdetési hatáskörhöz csatlakozhat az elnök egyszeri halasztó hatályú (relatív) vétójoga, valamint – alkotmányellenesség esetén – előzetes normakontroll kezdeményezése az Alkotmánybíróságnál („alkotmányossági vétó”). Ha az Alkotmánybíróság – soron kívüli eljárásban – megállapítja az

alkotmányellenességet, nem kerülhet sor a kihirdetésre, hanem a törvényt a köztársasági elnök az alkotmányellenesség megszüntetése végett visszaküldi az Országgyűlésnek. Ha az Alkotmánybíróság nem állapít meg alkotmányellenességet, az elnök köteles a törvényt aláírni és öt napon belül kihirdetni. A köztársasági elnök és a Kormány A köztársasági elnök és a Kormány kapcsolatának alapja az Alkotmány azon rendelkezése, miszerint „a miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja”. A miniszterelnök jelölésére a parlamentáris államok alkotmányos gyakorlatát követve nálunk is az a megoldás alakult ki, hogy a kormányfőre tett javaslatkor az elnök a képviselő-választások során kialakult parlamenti párterőviszonyokat és a koalíciós tárgyalások eredményét veszi figyelembe. A kormányprogram elfogadásával együtt megválasztott

miniszterelnök javaslatára a minisztereket a köztársasági elnök nevezi ki. A miniszterek felmentésére is csak a http://www.doksihu miniszterelnök javaslatára kerülhet sor. Az államtitkárokat szintén (mind a politikai, mind a közigazgatási) a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel a miniszterelnök javaslatára. A köztársasági elnök feladat- és hatásköre Az elnök kormányzati munkában betöltött szerepének egyik legfontosabb kérdése, hogy mennyire kap önállóságot az államfői hatalom gyakorlásában, illetőleg mi korlátozhatja az elnök cselekvési lehetőségeit. Az államfőre vonatkozó magyar alkotmányos szabályozásból megállapítható, hogy aktusainak döntő többsége a végrehajtó hatalom (miniszterelnök, miniszter) ellenjegyzéséhez kötött. Az ellenjegyzés az aktusok érvényességi kelléke, amellyel a végrehajtó hatalom átvállalja a politikai felelősséget az államfőtől, és biztosítja a végrehajtó hatalom

cselekvési egységét. Mégis van a már korábban említetteken kívül néhány olyan hatáskör, amelyeket az elnök a végrehajtó hatalom ellenjegyzése nélkül gyakorol (ilyen, pl. a magyar állam képviselete, az országos népszavazás időpontjának megállapítása, a bírói függetlenség érvényesítésével összhangban pedig a bírák és a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyetteseinek kinevezése). A köztársasági elnök ellenjegyzéshez kötött hatáskörei: • a nemzetközi szerződések megkötése (ratifikálása) a Magyar Köztársaság nevében (ha a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges), • aktív és passzív követségi jog gyakorlása, • az egyéni kegyelmezési jog gyakorlása, amely az állam büntető igényéről, illetőleg a büntetőjogi felelősség jogerős megállapítása után a kiszabott büntetés vagy a helyére lépő

intézkedés végrehajtásáról való lemondást, vagy a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítést jelenti, • állampolgársági ügyekben való döntés (honosítás, visszahonosítás, az állampolgárságról való lemondás elfogadása, az állampolgárság visszavonása), • a köztársasági elnök kinevezi és felmenti o az államtitkárokat, o a Magyar Nemzeti Bank elnökét, alelnökeit, o az egyetemi tanárokat, o a honvédség vezérkari főnökét és a határőrség országos parancsnokát, • kinevezi, előlépteti, elbocsátja, felmenti beosztásából, lefokozza, rendfokozatban visszaveti, nyugállományba helyezi a tábornokokat, • kinevezi a legfőbb ügyész helyetteseit, • megbízza és felmenti az állami egyetemek rektorait, • megerősíti tisztségében a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, • kitüntetéseket adományoz. Az Alkotmány szerint a köztársasági elnök dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön

törvény a hatáskörébe utal. A kinevezés kötött jogkör, amelyet nem az elnök kezdeményez, hanem a törvényben meghatározott más szerv. A kinevezés teljesítése a javasolt személy kiválasztásának elfogadását és megerősítését jelenti. (Bár az Alkotmány nem rendelkezik róla, a köztársasági elnök – önálló jogkörében – nevezi ki a Köztársaság Elnöki Hivatalának vezetőjét és annak helyettesét.) http://www.doksihu A köztársasági elnök tartalmi okból akkor utasíthatja el a kinevezési javaslatot, ha alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. Ebből a szempontból az elnök kizárólag a személyre tett javaslatot vizsgálhatja felül és az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarát akkor állapíthatja meg, ha alapos okkal arra következtet, hogy a kinevezés (megerősítés) miatt az érintett szerv alapfeladatainak ellátására

alkalmatlanná válik. A köztársasági elnöknek meg kell tagadnia a kinevezést, ha azt észleli, hogy a teljesítéshez megkívánt jogi előfeltételek nem állnak fenn (pl. magyar állampolgárság, eljárási követelmények, szakmai kvalifikáció stb.) A kinevezési javaslatot elutasító döntésből ki kell tűnnie, hogy az elnök a javaslatot mely jogszabályi feltételek hiánya miatt utasította el, illetőleg azoknak a tényeknek, amelyekből az elnök alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. A köztársasági elnök megválasztása és megbízatása A Magyar Köztársaság elnökét az Országgyűlés öt évre választja, és legfeljebb egy alkalommal újraválasztható. Köztársasági elnökké megválasztható bármely választójogosult magyar állampolgár, aki a választás napjáig 35. életévét betöltötte A választást jelölés előzi meg, amelynek érvényességéhez

legalább 50 országgyűlési képviselő ajánlása szükséges, de mindegyik csak egy jelöltet ajánlhat. A választás titkos szavazással történik és szükség esetén több fordulós. Az első (esetleg második) fordulóban az elnök megválasztásához a képviselők kétharmadának a szavazatát kell elnyerni. Ha a második fordulóban is eredménytelen volt a választás, a harmadik fordulóban már csak (legfeljebb) az a két jelölt indulhat, aki az előző fordulóban a legtöbb szavazatot kapta, s az lesz a köztársasági elnök, aki – függetlenül a szavazásban résztvevők számától – megszerezte a szavazatok többségét. Miután Magyarországon alelnöki tisztséget nem rendszeresített az Alkotmány, a köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása, vagy megbízatásának a megbízási idő lejárta előtti megszűnése esetén közjogi provizórium keletkezik. Ilyenkor a köztársasági elnöki jogkört az új elnök hivatalba lépéséig, illetőleg

az átmeneti akadályoztatás megszűntéig az Országgyűlés elnöke gyakorolja az Alkotmányban meghatározott korlátozásokkal. Az elnöki megbízatás megszűnik: • a megbízatás idejének lejártával, • az elnök halálával, • lemondással, • a feladatkör ellátást 90 napon túl lehetetlenné tévő állapottal, • az összeférhetetlenség kimondásával, • az elnöki tisztségtől történő megfosztással. Az összeférhetetlenség kimondásáról – ha az elnök a fennálló összeférhetetlenségi okot nem szünteti meg – bármelyik képviselő javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel, titkos szavazással dönt. Az Alkotmány szabályai szerint a köztársasági elnök személye sérthetetlen, büntetőjogi védelmét külön törvény biztosítja. Az elnöki sérthetetlenség azonban nem azonos a királyoknak a felelősség alóli abszolút mentességével. A sérthetetlenség biztosításának a célja csupán az esetleges zaklatásnak

az elnök személyétől jogi eszközökkel való távoltartása, valamint az államfői tisztség tekintélyének a megőrzése. http://www.doksihu A magyar szabályozás - összhangban más parlamentáris köztársaságok alkotmányaival - a köztársasági elnök sérthetetlenségének megállapításán túl ugyancsak szabályozza jogi felelősségének határait. E szerint felelőssége csak akkor áll fenn, ha hivatali ideje alatt a hivatali tevékenységével összefüggésben bűncselekményt követ el, illetőleg tisztsége gyakorlása során az Alkotmányt, vagy más törvényt megsérti. Az elnök olyan büntetőjogilag üldözendő cselekményével kapcsolatban, amely hivatali tevékenységével nincsen összefüggésben, csak megbízatásának lejárta után indítható eljárás (ha időközben elévülés nem következik be). A tisztsége gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt megsértő köztársasági elnökkel szembeni felelősségre

vonást az Alkotmánybíróság gyakorolja, amely ha a törvénysértés tényét megállapítja, megfoszthatja tisztségétől a köztársasági elnököt. Ha az elnök elleni eljárás a hivatali ideje alatt hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett büntetőjogilag üldözendő cselekmény miatt indult, az Alkotmánybíróság az eljárásban a büntetőeljárás rendelkezéseit is alkalmazza, s ha az elnököt szándékos bűncselekmény elkövetésében bűnösnek találja, vele szemben a tisztségtől történő lehetséges megfosztás mellett a Btk.-ban az adott cselekményre meghatározott bármely büntetést kiszabhat vagy intézkedést alkalmazhat. 6) Az Alkotmánybíróság 1. Az Alkotmánybíróság szervezete Az Alkotmánybíróság felállítását az 1989. évi I törvény írta elő, részletes feladatait, hatáskörét és szervezetét pedig az 1989. évi XXXI törvény határozta meg Az Alkotmánybíróság 11 tagú testület, tagjaira az

Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjainak egy-egy tagjából álló jelölőbizottság tesz javaslatot. Ezt követően történik a jelöltek meghallgatása. A megválasztáshoz az országgyűlési képviselők legalább kétharmadának a szavazata szükséges. Az Alkotmánybíróság tagjává választható az, aki:  elmúlt 45 éves,  büntetlen előéletű,  jogi egyetemi végzettséggel rendelkezik,  kiemelkedő tudású elméleti jogász, egyetemi tanár vagy legalább 20 év szakmai gyakorlattal rendelkező elismert szakember. Nem választható meg, aki a választást megelőző négy évben a Kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, illetve vezető államigazgatási tisztséget töltött be. Az alkotmánybíró nem lehet sem országgyűlési, sem önkormányzati képviselő, nem tölthet be állami funkciót, érdekképviseletben vezető tisztséget és nem lehet pártnak a tagja. Nem folytathat más kereső

foglalkozást, kivéve a tudományos, oktató, irodalmi vagy művészeti tevékenységet. Az összeférhetetlenségi okot a megválasztástól számított 10 napon belül köteles az alkotmánybíró megszüntetni, ellenkező esetben megállapítják tagságának megszűnését. A megbízatás 9 évre szól, és egyszer újraválaszthatók a bírák. A bírákat mentelmi jog illeti meg, amelyet csak az Alkotmánybíróság teljes ülése függeszthet fel. Az alkotmánybírói tisztség megszűnik:  a 70 életév betöltésével,  a megbízatási idő elteltével,  lemondással,  összeférhetetlensége megállapításával, http://www.doksihu  felmentéssel és  kizárással. Az első két esetben az új bírát a megüresedés előtti három hónapon belül meg kell választani. A többi esetben a tagság megszűnését követő két hónapon belül kell új bírát választani. 2. Az Alkotmánybíróság hatásköre Előzetes normakontroll Ebben az esetben az

Országgyűlés által már elfogadott, de a köztársasági elnök által még ki nem hirdetett törvény felülvizsgálatáról van szó. (Vagyis a köztársasági elnök a kihirdetés előtt biztos akar lenni abban, hogy a törvény nem ütközik sem az Alkotmányba, sem nemzetközi egyezménybe, szerződésbe.) Indítványozási joga van az Országgyűlésnek, legalább 50 képviselőnek vagy az Országgyűlés állandó bizottságának. Utólagos normakontroll Ilyenkor az Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányszerűségének ellenőrzését végzi. E funkciójának gyakorlása során az Alkotmánybíróság megsemmisítheti az alkotmánysértő jogszabályt. Az utólagos normakontroll kezdeményezésének joga bárkit megillet Nemzetközi szerződésbe ütközések vizsgálata Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése alapján: A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi

kötelezettségek és a belső jog összhangját.” Ennek alapján tehát hazánk kötelezettsége, hogy a nemzetközi jogba foglalt kötelezettségeket átültesse a belső jogba, vagyis gondoskodni kell arról, hogy a magyar jogszabályok megfeleljenek a jogharmonizációs követelményeknek. Az eljárás megindítására az Alkotmánybíróságnak hivatalból is joga van, ezen kívül eljárást indíthat az Országgyűlés, ennek állandó bizottsága, bármely képviselő, köztársasági elnök, Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Legfőbb Ügyész. Az eljárás eredményeképpen az Alkotmánybíróság megsemmisítheti azt a jogszabályt, amely ellentétben áll nemzetközi szerződéssel. Alkotmányjogi panasz Az alkotmányjogi panasz a természetes személy vagy közösség alkotmányos jogait sértő, közhatalmi szerv által kibocsátott egyedi aktus ellen irányul a jogsérelem megszüntetése érdekében. A

panasz előterjesztésének joga általában azt illeti meg, akinek alkotmányos jogát a kifogásolt aktus sérti. Fontos szabály, hogy az állampolgár csak az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával okozott alkotmányos jogsérelem esetén emelhet panaszt. További lényeges eleme a panasznak, hogy csak akkor fordulhat az állampolgár az Alkotmánybírósághoz, ha a panasz alapjául szolgáló intézkedést vagy határozatot rendes jogorvoslattal eredményesen megtámadni nem tudta, azaz minden más jogorvoslati lehetőséget ki kell meríteni, mielőtt az Alkotmánybírósághoz fordulnánk. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség Ebben az esetben valamelyik jogalkotó szerv elmulasztotta jogalkotási kötelezettségét. Az eljárás megindítására jogosult hivatalból az Alkotmánybíróság vagy bárki más, az Alkotmánybíróság – határidő megjelölésével – felhívja a szervet feladatának teljesítésére. Hatásköri összeütközések

vizsgálata Amennyiben két állami szerv, két önkormányzat, vagy egy állami szerv és egy önkormányzat között hatásköri vita merül fel, (azaz nem tudják eldönteni, hogy az adott ügyben melyiküknek van hatásköre), akkor az Alkotmánybíróság jelöli ki az eljárásra kötelezettet. Az Alkotmány értelmezése Az Alkotmánybíróság feladata az Alkotmány folyamatos értelmezése. Az eljárást kezdeményezheti az Országgyűlés, annak állandó bizottsága, a köztársasági elnök, a Kormány http://www.doksihu vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Legfőbb Ügyész. Az értelmezés kötelező érvényű, az ilyen határozatot az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben közzéteszi. Egyéb feladatok Ide tartozik pl. a köztársasági elnök felelősségének megállapítása, melyre 1990 óta az alkotmánybíróság jogosult. Ha a köztársasági elnök törvénysértést követ el, ennek

megállapítása esetén az Alkotmánybíróság az elnököt tisztségétől megfoszthatja. 3. Az Alkotmánybíróság eljárása Az eljárás legfontosabb jellemzői a következők: 1. Az eljárás során a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni 1.1 a jogi képviselet, 1.2 az anyanyelv használata és 1.3 a bírák kizárása tekintetében 2. Az eljárás megindítására vonatkozó eljárást közvetlenül az Alkotmánybíróságnál kell előterjeszteni, melyben meg kell jelölni az alapul szolgáló okot és kifejezett kérelmet is kell tartalmaznia. 3. Azonos tartalommal ismételten beadványt előterjeszteni nem lehet. 4. Az eljárás alapvetően iratok alapján történik, kivételesen lehet alkalmazni a személyes meghallgatást és a szakértők igénybevételét. 5. Az Alkotmánybíróság zárt tárgyaláson határoz és határozatát köteles megindokolni. A határozatot az indítványozóval közölni kell. 6. Az Alkotmánybíróság teljes ülésben vagy

háromtagú tanácsban jár el. 7. Az eljárás illeték-és költségmentes, rosszhiszemű indítványozóra azonban átháríthatók a költségek. 8. Az Alkotmánybíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. 9. Az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező. 7) Az Igazságszolgáltatás rendszere A jogvédelmi szervek A bíróság. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Az igazságszolgáltatás a közhatalom gyakorlásának az államilag szervezett társadalom létrejötte óta gyakorolt formája. Az igazságszolgáltatás jogalkalmazó tevékenység, amelynek során egyedi jogvitás ügyeknek jogszabályok alapján történő eldöntése valósul meg a jogszerű állapot helyreállítása, illetőleg a jogsérelem által okozott joghátrány kiegyenlítése céljából. Az igazságszolgáltatás a funkció létezése óta a bíróságok feladata. Az Alkotmány alapvető emberi jogként rögzíti – nemzetközi szerződésekre és más

nemzetközi jogi dokumentumokra is tekintettel - hogy a Magyar Köztársaságban „mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és a kötelességeit a törvény által felállított http://www.doksihu független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.” (Alk 57§ (1) bek.) Az Alkotmány rendelkezik továbbá a magyar bíróságok szervezetrendszeréről. E szerint az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és munkaügyi bíróságok gyakorolják, de törvény az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti. A bírósági útra tartozó ügyek körét törvény állapítja meg. Az igazságszolgáltatás a bíróságok monopóliuma, a törvényesség és pártatlanság feltételeit ugyanis a bírósági eljárás sajátos garanciarendszere tudja a

leghatékonyabban megteremteni. A jogegyenlőség általános alkotmányos elvéből következik, hogy a bíróság előtt mindenki egyenlő, mindenki bíróságra tartozó ügyében ugyanolyan bíróság jár el, egységes jogszabályok alapján. Nincsenek sem privilegizált, sem diszkriminatív bíróságok A bíróságok a Magyar Köztársaságban egységes rendszert alkotnak. Az egységes bírósági rendszeren belül működő ún. rendes bíróságoktól – amelyeknek jellemzője, hogy hatáskörükbe tartozik minden igazságszolgáltatási jellegű ügy, amelyre nézve jogszabály nem írja elő más szervek eljárását – eltér a munkaügyi bíróság hatásköre, azt speciális igazságszolgáltatási feladat ellátására rendszeresítették, tehát külön bíróságként működik. Ennek analógiájára megfontolandó lehetne külön bíróságként közigazgatási bíróság létrehozása a szakszerűség biztosítása érdekében. A közigazgatásnak más jogágaktól

eltérő jellege sajátos ismereteket követel meg a közigazgatási bíráktól, mint amelyekkel a hagyományos igazságszolgáltatási területeken (büntető-, polgári stb. ügyek) ítélkező bírák rendelkeznek. Ráadásul ezeken a hagyományos igazságszolgáltatási területeken a tényállás megállapítása is sokkal formalizáltabb eljárások keretében történik. A közigazgatási bíráskodás pedig nemcsak a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára irányulhatna, hanem kiterjedhetne például a választási bíráskodásra, az önkormányzatok aktusainak felülvizsgálatára stb., s ezzel az Alkotmánybíróság is jelentősen tehermentesíthető lenne. A bírósági szervezet A Magyar Köztársaság bírósági szervezetét – az ítélőtábla kivételével – az általános állami területi beosztás szerint alakították ki. A bíróságok függetlenek, köztük szervezeti alá-fölé rendeltség nincsen, a többi, hatalmi tevékenységet

megvalósító közhatalmi szervvel pedig mellérendeltségi kapcsolatban állnak. A bírósági szervezetben általános hatáskörű bíróság a helyi (városi, fővárosi kerületi) bíróság, amely első fokon jár el minden olyan igazságszolgáltatási ügyben, amelyet törvény nem rendel valamely más bíróság hatáskörébe. A munkaügyi bíróság jár el első fokon a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból származó perekben, valamint a törvény által hatáskörébe utalt egyéb ügyekben. Munkaügyi bíróság a fővárosban és a megyékben működik. A helyi valamint a munkaügyi bíróságot az elnök vezeti E bíróságokon az ítélkező tevékenységben hivatásos bírák és ülnökök vesznek részt, meghatározott jellegű ügyek intézésére pedig a hivatásos bírákból csoportok létesíthetők. A megyei (fővárosi) bíróság első fokon folytat ítélkező tevékenységet azokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a

hatáskörébe utal, másodfokon pedig fellebbezési bíróságként elbírálja azokat a fellebbezéseket, amelyeket a területén működő helyi bíróságok, illetve a http://www.doksihu munkaügyi bíróság első fokon hozott ítéletei (határozatai) ellen nyújtottak be. A bíróságot az elnök vezeti. A bíróságon hivatásos bírák és ülnökök folytatnak ítélkező tevékenységet, valamint büntető, polgári, gazdasági és közigazgatási kollégiumok működnek, amelyeket összevontan is létre lehet hozni. Működnek továbbá csoportok, tanácsok, és a bírák fegyelmi ügyeiben eljáró első fokú fegyelmi bíróság. 1992 január 1 napja óta a törvény által meghatározott ügyekben első fokon – öt megyei bíróságon és speciális illetékességi területtel – katonai tanácsok járnak el. Az Alkotmány ítélőtáblákról rendelkezik, azonban az 1999. évi CX törvény értelmében 2003 január 1. napjától csupán egy ilyen bíróság, az

Országos Ítélőtábla kezdi meg működését, amelynek székhelye Budapest, illetékessége pedig az egész ország területére kiterjed. Az Országos Ítélőtábla elbírálja – a törvényben meghatározott ügyekben – a helyi, vagy a megyei bíróság határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, illetve eljár a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben. Az Országos Ítélőtáblát az elnök vezeti, és az Ítélőtáblán tanácsok, valamint büntető, polgári és közigazgatási kollégiumok, továbbá a bírák fegyelmi ügyeiben eljáró első fokú fegyelmi bíróság működik. A kijelölt megyei bíróságokon működő katonai tanácsok által első fokon elbírált ügyekben az Országos Ítélőtábla katonai tanácsa jár el. A bírói szervezet csúcsán a Legfelsőbb Bíróság helyezkedik el, amelynek vezetője – a köztársasági elnök javaslatára – az Országgyűlés által hat évre választott elnök. Az elnökhelyetteseket – az Országos

Igazságszolgáltatási Tanács véleményének kikérése után – a Legfelsőbb Bíróság elnökének javaslatára hat évre a köztársasági elnök nevezi ki. Az elnök egyben elnöke az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak is, s tanácskozási joggal részt vehet az Országgyűlés ülésein és az Alkotmánybíróság teljes ülésén. A Legfelsőbb Bíróság  elbírálja – törvényben meghatározott ügyekben – a megyei bíróság, vagy az Országos Ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatokat,  elbírálja a felülvizsgálati kérelmeket,  a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokat hoz,  eljár a hatáskörébe tartozó egyéb ügyekben. A Legfelsőbb Bíróságon az ítélkező tevékenységet a hivatásos bírák gyakorolják ítélkező tanácsokban. A jogegységi határozatokat a jogegységi tanácsok hozzák meg Az azonos ügyekben eljáró bírák pedig büntető, polgári és közigazgatási kollégiumot

alkotnak. A Legfelsőbb Bíróságon a bírák fegyelmi ügyeiben első és másodfokon eljáró fegyelmi bíróság működik. A Legfelsőbb Bíróságon, az Országos Ítélőtáblán és a megyei bíróságokon a bíróságok igazgatásában részt vevő testületi szervek (bírói önkormányzatok) működnek. Az ítélkezés, a bírósági jogalkalmazás egységességének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. A Legfelsőbb Bíróság e feladatának ellátása körében jogegységi határozatokat hoz és elvi bírósági határozatokat tesz közzé. Ezek célja, hogy a bíróságok azonos ügyek elbírálásakor egységesen értelmezzék a jogszabályokat. Jogegységi eljárásnak van helye, ha:  a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges, illetve http://www.doksihu  ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván

térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság tanácsa kezdeményezi a jogegységi eljárást, és a jogegységi határozat meghozataláig az eljárást felfüggeszti. A Legfelsőbb Bíróságon polgári, büntető, gazdasági, munkaügyi és közigazgatási jogegységi tanácsok működnek, amelyek öttagúak és ad hoc jellegűek. A tanácsot az elnök, az elnökhelyettes, a kollégiumvezető vagy annak helyettese vezeti. Hét tagú tanács jár el – a Legfelsőbb Bíróság elnökének vagy elnökhelyettesének elnökletével – akkor, ha a jogegységi tanácsban hozandó döntés több szakág ügykörét érinti. A jogegységi tanács a határozatát a „Magyar Köztársaság nevében” hozza és azt a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A jogegységi határozatok a bíróságokra formálisan is kötelezőek, a felekre azonban – ha törvény kivételt nem tesz – nem terjed ki a hatályuk. A

kollégiumok az egységes ítélkezési tevékenység biztosítása érdekében elemzik a bíróságok gyakorlatát és véleményt nyilvánítanak a vitás jogalkalmazási kérdésekben, szükség esetén pedig javasolják a Legfelsőbb Bíróság, illetőleg az Országos Ítélőtábla kollégiumvezetőjének a jogegységi eljárás kezdeményezését. . A bírósági jogalkalmazás folyamata A bírói jogalkalmazás az igazságszolgáltatás szerveinek azon tevékenysége, amely során a bíró egyedi jogeseteket, egyedi és konkrét jogviszonyokat bírál el. Ez a bonyolult és összetett folyamat elvileg három szakaszra tagolható.  a tényállás megállapítása,  a jogszabály értelmezése  és a határozat (döntés) meghozatala. a/ A tényállás megállapítása: A jogi norma szerkezeti elemei közül az első a hipotézis (tényállás), melyben a jogalkotó rögzíti azokat a feltételeket, körülményeket, melyek fennállása esetén kell a jogalanyoknak a

norma által (a diszpozícióban) leírt magatartást tanúsítani (vagy éppen a leírt magatartástól tartózkodni) kell. A jogalkalmazónak legelőször tehát fel kell tárnia a múltban lezajlott eseményeket, körülményeket, rekonstruálnia kell az eseményeket, hogy megállapíthassa, mely jogi tényállás elemei valósultak meg. A múltbeli események közül a bíró kiválasztja a jogilag relevánsakat (lényegeseket), és csak azokra nézve folytat le bizonyítást, hiszen a lényegtelen elemekre is kiterjedő vizsgálat hosszadalmas eljárást eredményezne, ami sok esetben az eljárásban érintettek érdekeit is sértené (gondoljunk például a meg nem fizetett tartozásból eredő vita esetén a hitelezőre, aki minél hamarabb szeretne hozzájutni a már így is késve teljesedő követeléséhez). http://www.doksihu A konkrét tényállás felderítése a bizonyítási eljárás során történik. A bizonyítás során felhasználható minden olyan

bizonyítási eszköz, mely alkalmas a múltbeli történés rekonstruálására (tanú, szakértő, okirati bizonyítékok, egyéb tárgyi bizonyítékok, helyszíni szemle stb.) A "teljes igazság" felderítése rendkívül nehéz és általában igen költséges is. A bírósági eljárás költségeinek részleges viselésére szolgál a polgári eljárásoknál az ún. eljárási illeték, amely egyes eljárási fajtáknál fix összeg, más esetekben a pertárgy értékének (perérték, azaz a vita tárgyát képező dolog vagyoni értéke) eljárásonként meghatározott százaléka (általában nemperes eljárásoknál 3%, peres eljárás esetén 6%). A per illetékének befizetésére a per kezdeményezője (a polgári per esetén a felperes) köteles, a per megnyerése esetén azonban költségként azt az alperestől követelheti (perköltséget utólag főszabályként a felek a pernyertesség arányában viselik). Az igazság felderítését szolgálja az ún.

bizonyítási teher fogalma Ez azt jelenti, hogy annak a félnek kell a bizonyítékot előterjeszteni (okiratot bemutatni, tanút állítani stb.), akin a bizonyítási teher nyugszik, általános jogi szabályként az, aki a kérdéses jogra hivatkozik. Ha a bizonyításra kötelezett fél nem tud bizonyítani, neki kell viselnie a bizonyíthatatlanság következményét. A bizonyítási terhet időnként megfordítja a jogalkotó, azaz egyes esetekben a jog vélelmezi az egyik fél által állított helyzet valóságát, és az azt támadó vagy tagadó felet kötelezi bizonyításra. b/ A jogszabályok értelmezése: A jogi norma értelmezése a norma valódi tartalmának megállapítására, az eredeti jogalkotói akarat feltárására irányuló tudatos tevékenység. Erre azért van szükség, mert a jog absztrakt magatartásszabály, amely ezáltal mindig a tipikus, általános tényállást ragadja meg. A jogalkalmazó feladata, hogy az általánost (jogszabályi

tényállás) és az egyedit (konkréteset tényállása) összekapcsolja. Ugyancsak a jogszabályok szükségképpeni értelmezéséhez vezet, hogy a jogszabályban szabályozott társadalmi viszony statikus (általános jogalkotói törekvés a jog relatív állandóságának, stabilitásának megteremtése), míg a valóságban az életviszonyok dinamikusan fejlődnek, állandó mozgásban vannak. Nemzetközi összehasonlítás. Fontos eltérés a kontinentális és az angolszász precedens-jogok közt, hogy az angolszász jogokban az egyedi bírói döntésnek meghatározó, jogforrási szerepe van. Ez azt jelenti, hogy azonos tárgyú jogesetben korábban ítélkező bíró döntését a későbben ítélkező bírónak figyelembe kell vennie, a precedenseknek tehát az általánossá emelt eseti jogeseteknek jogforrási jelentősége van. c/ A jogalkalmazói döntés - a bírósági határozat: A jogkövetkezmény levonása mindig alternatíva elé állítja a jogalkalmazót,

egyensúlyt kell találnia a jogszabályok és a konkrét társadalmi-emberi elvárások által megszabott kereteken belül. Ebben a körben - a jogbiztonság érdekében csak jogszabályi http://www.doksihu felhatalmazásra - a bíró lehetőséget kap méltányosság gyakorlására is, ha a jogszabályok merev alkalmazása a jogviszony alanyaira nézve méltánytalan, igazságtalan eredményre vezetne. A bíróság az eljárás befejeztével az ügyben érdemi döntést hoz, végzés vagy ítélet formájában határoz, határozatát a felek tudomására hozza (tárgyaláson kihirdeti, írásban a feleknek és kézbesíti). A jogorvoslatra (fellebbezés) megadott idő elteltével - ha az arra jogosultak nem fellebbeztek - a határozat jogerőre emelkedik, és így végrehajtható. Ez például a polgári per esetében azt jelenti, hogy amennyiben a határozatban előírt magatartást a bíróság által kötelezett (marasztalt) fél nem teljesíti, a megítélt igénnyel fellépő

fél a jogerős határozat kikényszerítését kérheti az illetékes bíróságtól, melyre bírósági végrehajtás útján sor is kerül. A büntető perekben az ítéletvégrehajtás a kiszabott büntetés állami végrehajtását jelenti (pénzbüntetés esetén a polgári jogi vagyoni marasztalással egyező úton, szabadságvesztés esetén a kijelölt büntetésvégrehajtási intézetbe vonulással). http://www.doksihu Az magyar igazságszolgáltatás egyszerűsített sémája Büntetőjog Polgári jog  emberi magatartás  szerződés nem teljesítése lopás  károsult fél keresettel a bírósághoz fordul  eljáró bíró eljár, az eljárási szabályok szerint tárgyalást tűz ki      tárgyalás: tanúk - szakértő - egyéb tárgyi bizonyítékok - helyszíni szemle peres felek meghallgatása  végrehajtó foglal  sértett feljelentést tesz a rendőrségen  rendőrség nyomoz   határozathozatal: végzés vagy

ítélet  A/ jogorvoslat  fellebbezés   határozatot a felek: A/ végrehajtják B/ nem hajtják végre  végrehajtás iránti kérelem  végrehajtás bírósági elrendelése  vádemelési javaslat az ügyészségnek  ügyész vádat emel  tárgyalás, bizonyítás tanúk - szakértő - egyéb tárgyi bizonyítékok - helyszíni szemle felismerésre bemutatás - szembesítés – vádlott, sértett meghallgatása  B/ jogorvoslat hiányában jogerő  ügy a másodfokú bírósághoz  másodfokú határozat  végrehajtó foglal vagy a büntetésvégrehajtási intézet behívóval elrendeli a szabadságvesztés letöltését http://www.doksihu 8) Jogképesség és cselekvőképesség a) Jogképesség A jogképesség - ahogyan korábban állítottuk - azt a képességet jelöli, hogy az adott személy jogok és kötelezettségek alanya lehet. A magyar jogban a természetes személyek jogképessége az élveszületéstől a halálig

általános, teljes, feltétlen és egyenlő. Általános a jogképesség, mert a Magyar Köztársaságban minden ember jogképes, jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség teljessége az jelenti, hogy az embert jogképessége kezdetétől (élve születés) annak végéig (halál) minden jogra és vállalható kötelezettségre kiterjed. A feltétlen jogképesség azt jelenti, hogy az ember jogképessége minden további feltételtől és körülménytől (pl. a cselekvőképességtől is) függetlenül fennáll Feltételes a jogképessége a méhmagzatnak, ami azt jelenti, hogy feltételesen a magzat is szerezhet jogokat és kötelezettségeket, azonban csak azzal a feltétellel, hogy e jogok alanya ténylegesen csak élveszületése esetén lehet. A feltételes jogképesség kiterjeszti tehát a jogok és kötelezettségek időpontját visszafelé, a fogantatás időpontjáig (a magyar jogi vélelem szerint, ez a fogantatás a születéstől visszafelé számított 18O. és

3OO nap közé esik, ami ellenkező bizonyítással megdönthető). A jogképesség nemre, életkorra, fajra, nemzetiségi vagy vallási hovatartozásra tekintet nélkül egyenlően megillet minden embert. A magyar jogban az állam és a jogi személyek jogképessége: - korlátozott, hiszen nem terjedhet ki a természetüknél fogva csak emberhez köthető jogokra vagy kötelezettségekre (személyhez kötött jog pl. a házassághoz való jog), a jogi személyek további korlátozása, hogy a kizárólag az államot illető jogokkal és kötelezettségekkel sem rendelkezhetnek (pl. a kizárólagos állami tulajdon koncessziós működtetése csak a jogok gyakorlásának ideiglenes átengedése). - feltételes, mert az állam jogképessége politikai/jogi legitimitásának függvénye (alkotmányjogi meghatározottság), a jogi személyeké pedig jogszerű létrehozásukhoz, elismerésükhöz (pl. gazdasági társaság cégbejegyzése) kötött b) Cselekvőképesség A

cselekvőképesség lényege, hogy a jogalany a jogképességéből eredő jogokat és kötelezettségeket önállóan, saját cselekvéseivel megszerezheti. Önálló cselekvőképessége csak az embernek van, a szervezeteknek és az államnak nincs. A cselekvőképesség valóban képesség: annak a képessége, hogy valakit tudati és akarati képességei (belátási képesség, beszámíthatóság) alkalmassá tegyék a jogviszonyokban való fellépésre. Ebből is kiderül, hogy a cselekvőképesség kizárólag a természetes http://www.doksihu személyeket jellemezheti: önálló saját cselekvésre ugyanis csak az ember képes, tudati, akarati képessége csak az embernek van. A magyar jogban a cselekvőképesség lehet teljes, korlátozott, vagy hiányozhat. A cselekvőképesség e három fokozata a belátási képességhez kötődik, amit a magyar jog egyrészt az életkorhoz, másrészt az elmeállapothoz köt. Ezek szerint cselekvőképtelen a gyermek (O-tól 14.

évesig), továbbá az, akinek belátási képessége - életkorára tekintet nélkül - elmeállapotára tekintettel teljesen hiányzik. Korlátozottan cselekvőképes az a fiatal, aki 14.- és 18 év közötti és ép elmeállapotú, valamint az ennél idősebb személyek is, akiknek belátási képességük, elmeállapotuk miatt korlátozott. A belátási képesség - elmebeli állapothoz kapcsolt - korlátozott voltát illetve hiányát,vagy annak megszűntét, azaz a cselekvőképesség korlátját, hiányát vagy visszaszerzését bíróság állapítja meg, s egyúttal - ügyei ellátására - gondnokot rendel a korlátozottan cselekvőképes illetve cselekvőképtelen személy mellé. c) A jogi személyek és a cselekvőképesség problematikája felveti a kérdést: ki cselekszik tehát a jogban? Korábban megállapítottuk: a jogi cselekvés tudati és akarati elvárásaiból egyértelműen következik, hogy mindig az ember cselekszik (nyilvánvalóan nem cselekszik a jogi

személy vagy az állam: a személyek ezen köre szintén az "ember által cselekszik"). Azt is láttuk, hogy bizonyos esetekben az embernek is hiányzik a belátási, azaz a jogi cselekvésre való képessége. A jog itt technikai megoldáshoz folyamodik: a jogi személy és a belátási képesség kérdése elvezet a képviselet fogalmához. A jogilag cselekvésre képtelen személyek helyett, és nevében egy arra képes személy - a képviselő - cselekszik: érvényes jognyilatkozatot tesz, amivel a képviselt szerez jogokat vagy kötelezettségeket. A képviselet joga alapulhat jogszabályon (pl. a részvénytársaság igazgatósága elnökének cégjegyzési joga), szervezeti szabályon (pl. a társasági szerződés az ügyvezetői posztot betöltő mindenkori személyeket cégjegyzési joggal ruházza fel), vagy magánjogi jogügyleten, meghatalmazáson. Természetes személyeknél a belátási képesség korlátja vagy hiánya megállapításakor a bíróság

egyúttal gondnokot rendel a jogi értelemben önállóan cselekedni képtelen személy mellé, aki a képviselet ellátására köteles. A gondnokság a belátási képességgel nem rendelkező személyek képviseletének törvényi megoldása. Meghatalmazással cselekvőképes személy is tehet jognyilatkozatot képviselő útján,a meghatalmazás azonban miután maga is jognyilatkozat, nyilvánvaló, hogy csak cselekvőképes személy képviseletét alapozhatja meg. Ha az állam közvetlen alanya a jogviszonynak, képviseletében - a polgári törvénykönyv (Ptk) rendelkezése szerint - a pénzügyminiszter vagy az általa megbízott személy vagy szerv lép fel. Az államot egyébként, mint vagyoni jogviszonyok alanyát, a "fiscus" másképpen az "államkincstár" (nálunk a majdani Kincstári Jogügyi Igazgatóság) képviseli. Az egyéb jogi személyek képviseletét vagy kifejezett, kogens jogszabályi rendelkezés, vagy belső szervezeti szabály

rögzíti. Természetesen ezen felül a jogi személyek is meghatalmazhatnak arra alkalmas személyt a képviseletükre. http://www.doksihu 9) Jogi személyek alapítása, fajtái, gazdasági társaságok 10) Tulajdonjog fogalma, tartalma, korlátozása, a tulajdonjog megszerzése A tulajdonjog A tulajdonjogra vonatkozóan ma nincs általánosan elfogadott szabatos fogalom, a magánjogi meghatározás szerint a tulajdonjog az a dolgokra vonatkozó legfőbb jog, melynek alapján a tulajdonost mindenki mással - a dologgal, kapcsolatos joggal nem rendelkezővel - szemben általános, abszolút védelem illeti, mely definíció a tulajdonjog másokat kizáró jellegét hangsúlyozza. Pozitív megközelítésben a tulajdonjog a tulajdonos azon jogosultsága, hogy a tulajdona tárgyát birtokolja, használja/ hasznosítsa, és azzal szabadon rendelkezzék. A tulajdonos ezen jogai általános jogi védelemben részesülnek. A tulajdonos viseli továbbá a tulajdonával járó terheket,

valamint az abban esett olyan kárt, melynek megtérítésére - sem kártalanítás sem kártérítés formájában - senkit nem lehet kötelezni. A teherviselés a tulajdonjoghoz tapadó kötelezettség, nem érinti tehát a terhek befizetésére vonatkozó további (pl. adójogi) szabályozás A kárviselés szabálya egyben azt is jelenti, hogy - azon túl, hogy az olyan kár amiért senki nem felelős a tulajdonos kára - a polgári jog a tulajdonos kockázatává teszi azt is, hogy - ha van - megtalálja-e a károkozót. A tulajdonjog tárgya alapvetően a jogi értelemben vett, birtokbavehető dolog, mely legáltalánosabban elfogadott csoportosítása szerint ingó és ingatlan lehet. Ingatlan a föld és tartozékai (a föld méhének kincsei és a természeti erőforrások kivételével, melyek egyébként az állami tulajdon kizárólagos tárgyai) minden más dolog ingó. Az emberi test nem birtokbavehető dolog, de annak leválasztott, önállósult élettelen része (pl.

levágott haj, vér) tárgy, azaz dolog s ugyanez a helyzet az élettelen holttesttel is Az ember élő szerveivel az egészségügyi jogszabályoknak megfelelően rendelkezhet, azaz korlátozott értelemben tulajdonosa testének. A tulajdonjog szempontjából a dologgal azonos elbírálás alá esnek a pénz (és a bankszámlapénz), az értékpapír, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erők (pl vízi erő, villamos energia). A pénzzel kapcsolatos egyik legfontosabb sajátos polgári jogi szabály, hogy ha valakire pénzt ruháznak át, az akkor is tulajdonossá válik, ha az átruházó nem volt tulajdonos, míg - később látni fogjuk - tulajdonjogot csak tulajdonostól lehet szerezni. Ennek magyarázata, hogy a pénzforgalom jellege olyan, hogy aki pénzt fogad el, nem vizsgálhatja, hogy a szolgáltatást teljesítő hogyan jutott a pénzhez. Adott esetben fontos lehet annak megállapítása, hogy a adott dolog tulajdonjoga meddig terjed, esetleg mely

további kapcsolódó dolgok tartoznak még a tulajdonjoghoz. Az un. dologkapcsolatok körében szokás különbséget tenni fődolog és mellékdolog között A fődologhoz a mellékdolog alkotórészként, tartozékként, un. "gyümölcsként valamint "növedékként" kapcsolódhat. Az alkotórész a dologgal (fizikailag vagy gazdaságilag) legszorosabban egyesített dolog. Ez azt jelenti, hogy az minősül alkotórésznek, aminek elválasztásával a fődolog elpusztulna, vagy értéke illetve használhatósága számottevően csökkenne. Ebből eredően az alkotórész mindig osztja a fődolog jogi sorsát, azaz a fődologról történt rendelkezéssel egyúttal az alkotórészről is rendelkezés történt. A tartozék általában gazdaságilag kapcsolódik a fődologhoz, különválhat attól, de a dolog rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához szükséges vagy azt rendszerint segíti. A felek ellenkező rendelkezéséig a tartozék is a

fődolog jogi sorsát követi http://www.doksihu A gyümölcs átvitt értelmű jogi fogalom: a dolog rendszeresen a fődolog minőségének változatlansága mellett szabályosan keletkező hozadéka, ami lehet természetes (pl a föld termése vagy az állatszaporulat), vagy jogi gyümölcs (pl. a részvény után járó osztalék, vagy a bérleti díj). Növedéknek minősül minden olyan dolog, mely utóbb vált a fődolog alkotórészévé. A gazdasági társaság által tagjától megvásárolt törzsbetét például - növedékként - a tagok törzsbetéteit arányosan növeli. A tulajdonjog tartalmát a tulajdonosi részjogosítványok és azok védelme (mindenki más kötelessége azok sértetlenül hagyására) adják. A tulajdonosi részjogosítványok: a) a birtoklás és birtokvédelem joga, b) a használat és a hasznok szedésének (hasznosítás) joga, c) a tulajdonnal való rendelkezés joga. A birtoklás szűk értelemben fizikai hatalomban tartást jelöl, a

tulajdonjogi birtoklás azonban a birtokvédelem intézményén keresztül a birtoklást kiterjeszti arra az esetre is, amikor a dolog ideiglenesen más személy birtokában van (pl.: használati jog vagy jogosulatlan birtokban tartás). Egyszerűbben ez úgy is fogalmazható, hogy a tulajdonosi jogcímből eredő birtoklási jog minden más jogcímen (vagy jogcím nélkül) alapuló hatalomban tartást megelőz. Jelentős tulajdonosi részjogosítvány a használat és hasznok szedésének joga, a tulajdonos ezen jogát is - mint más tulajdonosi jogosultságait is - csak törvény korlátozhatja. A használati jogok törvényi korlátja például a közérdekű korlátozás (annak tűrése, hogy jogszabályban felhatalmazott szervek az ingatlant szakfeladataik ellátása céljából - pl villamosvezeték lefektetése - igénybe veszik, használják, vagy a tulajdonjogot egyébként korlátozzák), vagy a szükséghelyzet (abból eredő károkozás vagy használat) hasonló

tűrésének kötelezettsége is (szükséghelyzet a mások életét, épségét, vagy anyagi javait közvetlenül fenyegető máshogy el nem hárítható veszély). A használati jogok ezen korlátozását természetesen kártalanítás útján ellentételezni kell, végső esetben - ha ez a rendeltetésszerű használatnak akadálya vagy jelentős korlátja - a tulajdonos teljes és azonnali kártalanítás mellett kisajátítást kérhet. A hasznok szedése jelenti azon előnyök kiaknázását (megszerzését), melyek a dologból erednek. A hasznok szedése jogszabályi vagy szerződéses alapon elválhat a tulajdonjogtól (pl az özvegy haszonélvezeti joga az örökség felett), ami azonban a fennálló tulajdonjogot nem érinti (a példánál maradva: az örökhagyó lakása örökösei tulajdonába kerül, attól függetlenül, hogy az özvegy haszonélvezeti joga folytán - ha nem köt új házasságot - élete végéig ott lakhat). A rendelkezési jog legtágabb értelemben a

tulajdonos joga arra, hogy a dologra nézve polgári jogviszonyokat létesítsen, vagy a tulajdonjogot más módon megszüntesse. A rendelkezési jog keretében a tulajdon tárgyának birtoklása (pl.: letét), használata (pl bérlet, haszonélvezet), hasznosítása (pl.: állami vállalkozási vagyon koncesszióba adása) átengedhető, a tulajdonos a dolgot biztosítékul adhatja, vagy más módon megterhelheti (zálogba adás), elidegenítheti (ingyenes vagy visszterhes átruházás) de akár fel is hagyhat (kivéve az ingatlantulajdont) a tulajdonjogával. A tulajdonos rendelkezési jogát jogszabály, bírósági határozat, vagy szerződés kizárhatja vagy korlátozhatja. A rendelkezési jog korlátozásának joghatása, hogy az ennek ellenére gyakorolt rendelkezési jog jogellenes, tehát semmis. Jogszabály, bírósági határozat vagy http://www.doksihu szerződő felek által rendelt elidegenítési és terhelési tilalom alá eső dolog eladása például semmis, azaz

az ilyen jogügylet érvénytelen. A tulajdonjog tulajdonszerzéssel keletkezik. A tulajdonszerzés lényegében valamely dologra nézve tulajdonjog keletkezését jelenti, ideértve a más tulajdonjogától - személytől és a tulajdonjog tartalmától is - független, új tulajdonjog keletkezését (eredeti jogszerzés), valamint a korábbi tulajdonjogon alapuló tulajdonjog (származékos jogszerzés) létrejöttét. A tulajdon sérthetetlensége általánosan védett társadalmi érdek, melyet ezért a jog a tulajdonjog szabályozásánál több oldalról biztosít: a) a tulajdonjogi igények nem évülnek el b) a tulajdonost a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal elháríthatja, hogy tulajdonjogában háborítsák (a tulajdonjog gyakorlásának korlátját vagy akadályát jelentő jogellenes beavatkozás vagy behatás) c) pert indíthat a tulajdonháborítás megszüntetésére (követelheti, hogy a tulajdonháborító ezen tevékenységét hagyja abba, és attól a

jövőben is tartózkodjék) d) tulajdoni pert indíthat tulajdonosi igényei érvényesítésére (a per arra irányul, hogy a felperes (tulajdonos tulajdonjogát állapítsák meg azokkal szemben (alperesek), akik a dolgot birtokolják.) 11) Közös tulajdon, használati jogok. A birtok és a birtokvédelem 12) Kötelmi jog alapelvei, a szerződés megkötése, létrejötte, az előszerződés, és az általános szerződési feltétel 13) Szerződések érvénytelensége (semmisség és megtámadhatóság) Röviden az érvénytelenségről Mint láttuk, vannak olyan szerződések, amelyektől az állam megtagadja az elismerését. Az ilyen szerződések joghatása nem állhat be, az állam a célzott joghatás beállását megakadályozza. Ezek az érvénytelen szerződések Az érvénytelen szerződéseket meg kell különböztetni a nem létező és a hatálytalan szerződésektől:  a szerződés nem létezik, ha a felek nem állapodtak meg a lényeges kellékekben, vagy ha a

szerződés értelmezésére irányuló kísérlet során kiderül, hogy a szerződés tartalma nem állapítható meg, a felek közt nincs megegyezés (disszenzus);  érvénytelenség esetében ezzel szemben a szerződés létrejön: megvan legalább két egybehangzó nyilatkozat, a szerződés azonban - valamely törvényben meghatározott ok folytán - nem alkalmas arra, hogy kiváltsa a célba vett joghatást; http://www.doksihu  a hatálytalan szerződés létrejött és joghatás kiváltására alkalmas szerződés, melynek hatálya azonban még nem állt be, vagy már megszűnt (halasztó vagy bontó feltétellel kötött szerződések). Az érvénytelenségnek a polgári jogban két fő formája van:  a semmisség és  a megtámadhatóság. Különbségük abban áll, hogy a semmisségre vezető érvényességi okok önmagukban kiváltják a szerződés érvénytelenségét, míg a megtámadhatóság esetében csak a jogosulttól eredő, törvényes határidőn

belül (1év) előterjesztett megtámadás vezet a szerződés érvénytelenségére. Az alábbi táblázat az érvénytelenségi okokat aszerint csoportosítja, hogy a szerződési hibák honnan erednek, illetve milyen érvénytelenséget eredményeznek. Érvénytelenségi okok csoportjai SEMMISSÉG AKARATHIBÁK 1. cselekvőképtelenség 2. színlelt szerződés 3. fizikai kényszer hatására AKARATNYILATKOZAT HIBÁJA 1. alaki (formai) hibák 2. álképviselet CÉLZOTT JOGHATÁS HIBÁJA 1. tilos szerződések általában (pl. uzsora, kamatos kamat stb.) 2. lehetetlen tárgyra irányuló szerződések (fizikai, jogi lehetetlenség) MEGTÁMADHATÓSÁG 4. tévedés 5. megtévesztés 6. fenyegetés hatására 3. szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége 4. egyoldalú, indokolatlan előny kikötése A legtöbb érvénytelenségi ok jogilag pontosan körüljárt kategória. A bíróság adott esetben választhat, hogy érvénytelenné nyilvánítja a

szerződést, vagy (ha lehetséges) orvosolja az érvénytelenséget (kiküszöböli az okot). Az ok megszüntetése érvényessé teszi a szerződést. Az érvénytelenné nyilvánítás során a bíróság az alábbiak szerint határozhat:  vagy visszamenő hatállyal érvényteleníti a szerződést (eredeti állapot helyreállítása),  vagy - ha az eredeti állapot nem állítható vissza - a szerződést a jövőre nézve érvényteleníti (ez esetben a bíróság ítéletéig terjedő idejére a szerződés hatályosnak számít, az addig járó szolgáltatásokat a feleknek teljesíteniük kell). http://www.doksihu 14) A szerződésszegés és a szerződések megszűnésének esetei Általában a szerződésszegésről A "szerződésszegés" kifejezés szubjektív színezetű: arra utal, hogy valaki a szerződésből eredő kötelezettségét megszegi. A magyar jog ennél többet ért szerződésszegés alatt; azt az esetkört is ide számítja, amikor a

szerződés elháríthatatlan akadályok miatt nem teljesül. Szerződésszegés tehát minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely a szerződésbe ütközik, vagy egyébként sérti valamelyik fél szerződéssel kapcsolatos jogait. A szerződésszegés tipikus esetcsoportjai:  kötelezetti késedelem (a kötelezett nem teljesít időben)  jogosulti késedelem (a jogosult a szerződésszerű teljesítést nem fogadja el vagy a szerződésszerű teljesítéshez szükséges előzetes intézkedéseket elmulasztja)  hibás teljesítés (a teljesítés egyéb módon nem a szerződésnek megfelelő)  lehetetlenülés (teljesítés valamely okból fizikailag lehetetlenné válik)  nem teljesítés (a kötelezett a teljesítést véglegesen megtagadja). A szerződésszegés szankcionálása szempontjából fontos, hogy megkülönböztessük az objektív és szubjektív szerződésszegést. Objektív szerződésszegés az a körülmény vagy állapot, amely a

szerződésbe ütközik, tekintet nélkül arra, hogy a felek mennyiben működnek közre ennek előidézésében. Szubjektív a szerződésszegés, ha az valamelyik fél felróható magatartására vezethető vissza. A szerződésszegés következményeit illetően általában az a helyzet, hogy minden szerződésszegéshez járulnak objektív alapú (felróhatóságtól független) okok. A szerződésszegés szankcionálása polgári per keretében, esetileg zajlik, a konkrét jogvitán belüli körülmények által meghatározottan. 15) Szerződést biztosító mellékkötelezettségek 16) Kártérítés általános szabályai, veszélyes üzemi felelősség 17) Adásvételi szerződés, ajándékozási szerződés 18) Vállalkozási szerződés, a megbízás 19) Közigazgatási eljárás alapjai (alapelvek, hatáskör, illetékesség) 20) Közigazgatási szerv első fokú eljárása 21) Jogorvoslati eljárások a közigazgatásban 22) Végrehajtás a közigazgatási eljárásban

és a bírósági végrehajtás