Szociológia | Szociálpolitika » Lele Nikolett - Időskorúak a magyar társadalomban, az időskorúak szociális problémái, az időskorúakat célzó szociális ellátások

Időskorúak a magyar társadalomban, az időskorúak szociális problémái, az időskorúakat célzó szociális ellátások Az időskor határa Az időskorúakat sokszor úgy definiálják, mint egy bizonyos korhatár 60 vagy 65 év felettieket, máskor a nyugdíjkorhatár fölöttieket tekintik idősnek. Ennek a definíciónak a problémája: • A nyugdíjkorhatár országonként különbözik, egy-egy országon belül is változhat. • A nők nyugdíjkorhatára sok országban (Magyarországon is), alacsonyabb a férfiakénál. • Szociológiai értelemben meg kellene különböztetni a „fiatal öregeket”, akik már nyugdíjban vannak, de aktivitásuk még alig csökkent, és az „idős öregeket”, akiknek aktivitása erőteljesen lecsökkent. A 70 –75 évnél idősebbeket szokás „idős öregeknek” nevezni. Andorka Rudolf a 60 év fölöttieket tekinti öregnek, és megkülönbözteti a 70 éven felülieket, akik az „idős öregek” kategóriájába sorolhatók

a magyar viszonyok között. P. Laslett angol történeti szociológus újabban azt javasolta, hogy az időskort két szakaszra kellene felosztani: a gazdasági aktivitás megszűnése utáni első időszakra, amikor az idős ember még testi erőinek és szellemi képességeinek többé-kevésbé teljesen birtokában van, továbbá az igazi időskorra, amelyben a testi egészség és a szellemi képességek hanyatlanak. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyugdíjba vonulás után még egy sokéves időszak következhet, amikor az idős ember aktivitása és ennek következtében igényei nem csökkennek. Az életszakaszok beosztását a WHO újabban a következőképpen adja meg: 50-60-ig áthajlás kora, 60-75-ig idősödés kora, 75-90-ig időskor, 90 fölött aggkor és 100 év felett matuzsálemi kor. Időskorúak Magyarországon Az időskorú népesség aránya hazánkban állandóan nő. A 60 évesek és idősebbek aránya 1930-ban 9,8 %, 1960-ban 13,8 %, 1990-ben 19 %.

Magyarországon mára minden ötödik ember betöltötte 60. életévét, arányuk elérte a 20%-ot, számszerűen ez 2 millió lakost jelent A 100 gyermekkorúra eső időskorúak számát az "öregedési index" fejezi ki. A magyar népesség öregedési indexe 108-110 között van. Az EU tagországainak többségében ennél kedvezőtlenebb a helyzet, ily módon nem tartozunk a legöregebb kormegoszlású európai országok közé. Ugyanakkor hangsúlyozható, hogy a magyar népesség egyszerre öregszik, de fogyatkozik is, reprodukciónk jelenleg 3,2 - 3,5 ezrelékes. A jelenlegi viszonyok fennmaradása (termékenység, halandóság javulása), az arányuk 2010 környékén el fogja érni a 25 %-ot, 2050 környékén pedig a 31 %-ot. Miként a fejlett országokban, úgy Magyarországon is az idősödés demográfiai jellemzői közül kiemelhető a "feminizáció", ami azt jelenti, hogy a korban előrehaladva, a férfiak halálozása kifejezettebb, mint a nőké.

A születéskor várható átlagos életkor Magyarországon jelenleg nagy nemek közötti különbséget mutat: férfiaknál 66 év, nőknél 75 év. Az EU-ban a skandináv országokban legmagasabbak ezek az adatok: a férfiak 78-79 évet, a nők 79-81 évet várhatnak. Még a déli-délnyugati tagországokban is közelítenek a nő-férfi születéskor várható élettartamok egymáshoz. A világon jelenleg a születéskor várható élettartam Japánban a legmagasabb, mindkét nemnél eléri a 82-82,5 évet. Az idős népesség aránya növekedésének okai: • Halandóság javulás, a születéskor várható átlagos élettartam meghosszabbodása. • Alacsony születésszám. Az egymást követő korosztályok létszáma csökken, így a fiatalok létszáma lecsökken, az időseké megnő. Mindenképpen különbséget kell tenni az idősek és a nyugdíjasok között. Idősek azok, akik meghaladtak egy meghatározott életkort, nyugdíjasnak azokat, akik folyamatosan

részesednek a társadalombiztosítási jövedelmekből, tehát nyugellátást vesznek igénybe. A két kategória tagjai között nagyon nagy az átfedés. A 60 évesnél idősebbek aránya valamivel több, mint, 2 millió, de a nyugdíj jellegű ellátásban részesülők aránya meghaladja a 3 milliót is. 2002-ben 1 654 ezren kaptak öregségi nyugdíjat, nyolcszázezren rokkantsági nyugdíjat és sokan részesültek más egyéb nyugdíj jellegű ellátásban is. S. Molnár Edit, tanulmányában az idősödés korában lévő 60-75 év közötti népesség életminőségének jellegzetességeit mutatja be. A szerző megfogalmazta, hogy az öregedés során három nagy sorsfordító veszteséget szenvedünk el. Ezzel párhuzamosan visszahúzódás tapasztalható a mindennapi aktivitást, az igényszintet és az életstílust illetően egyaránt. • Első veszteség: gazdasági aktivitás megszűnése és az ezzel járó jövedelemcsökkenés Bár a nyugdíjkorhatárhoz közeledve

az érintettek többsége már nyugállományba vágyik, de az aktivitás- és jövedelemcsökkenés sokakban utólag tudatosul. A munkaerőpiacról való kilépés az érintettek többségénél a nyugdíjkorhatár elérése előtt következik be (rokkantnyugdíj, korengedményes nyugdíj, előnyugdíj) • Második veszteség: családi együttélés típusaiban bekövetkező változás A házastárs/élettárs halála, a megözvegyülés következtében éppen ekkor zárul le a klasszikus családi életciklus. Erre az időszakra esik a gyermek szülői családból való végleges kiválása is Egyszemélyessé alakul a háztartás, vagy az idős házaspár magára marad. Egy további családforma, ha az egyedül maradt szülő arra kényszerül, hogy önállóságát feladva, akár mint befogadó, akár mint befogadott összeköltözzön a gyermekével. A dinamikája eltér a férfiak és a nők körében. A nők körében a 60-75 év közötti 15 éves időszakban megduplázódik az

egyszemélyes háztartásban élők aránya, és csökken a párkapcsolatban élőké is. A férfiaknál a 75. életév felé közeledve kissé nő az egyszemélyes háztartások aránya, de növekszik a kétszemélyes, párkapcsolatos családot alkotók száma is. • Harmadik veszteség: egészségi állapot megromlása Az életkor előrehaladtával növekszik az egészségi problémákkal küszködők száma. A nyugdíjas kor küszöbéhez érkezve már azok vannak többségben, akiknek a mindennapi tevékenységek ellátása nehézséget okoz. Az egészségi állapot értékelésében a nők és a férfiak között vannak különbségek. A férfiak általában jobbegészségi állapotúnak tartják magukat, mint a nők. A nők gyakrabban keresik fel az orvost problémáikkal, így betegségtudatuk is nagyobb a férfiakénál. Nyugdíjrendszer problémák Az idős népesség helyzetével kapcsolatos szociológiai kutatási problémák elsősorban a népesség öregedésével, tehát

azzal függenek össze, hogy az idősek aránya a fejlett társadalmakban erősen megnőtt, és várhatóan még tovább fog nőni. Az idősebb népesség arányának növekedése minden országban felveti azt a problémát, hogy a nyugdíjrendszerek össze fognak omlani. A legtöbb országban a felosztó- kirovó rendszer működik, ami mindaddig jól működik, ameddig az egymást követő nemzedékek létszáma egyre nagyobb (viszonylag sok aktív keresőre jut nyugdíjban részesülő népesség). Ha az egymást követő nemzedékek száma egyre kisebb, akkor egyre kevesebb aktív keresőre egyre több nyugdíjas jut. A nyugdíjrendszer problémáinak gyökere az a demográfiai változás, hogy a járulékot fizető aktív keresők száma nem nő, sőt az utóbbi években csökkent, viszont a nyugdíjasok létszáma folyamatosan nő. A felosztó-kirovó rendszerek általános problémája, hogy a második világháború utáni születési csúcsot mindenütt természetes

visszaesés követte, majd a születésszám a korábbinál jóval alacsonyabb szinten stabilizálódott. 2010 körül jelentkezne az ilyen típusú rendszerek általános összeomlása, amikor az utóbbi fél évszázadban született legnépesebb évjáratok mennek nyugdíjba (Magyarországon a Ratkógyerekek). A nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyát csak úgy lehet fenntartani, ha emelik a nyugdíjkorhatárt, vagy emelik a társadalombiztosítási járulékot, vagy csökkentik a nyugdíjakat. A problémát nem oldja meg a felosztó-kiróvó nyugdíjrendszerről a tőkefedezeti rendszerre való teljes áttérés sem. Az átmenet éveiben egyszerre kellene a befizetett járulékból tőkefedezetet teremteni és a fennálló rendszer szerinti nyugdíjfizetéseket teljesíteni. A nyugdíjreform legfontosabb kényszerítő körülményei: 1. Demográfiai okok: Növekszik a lakosság átlagéletkora, így egyre kevesebb dolgozó „tart el” egyre több nyugdíjast. 2.

Foglalkoztatottsági okok: Jelentősen megnőtt a munkanélküliek és a munkanélküliség elől előnyugdíjba menekülők száma. 3. A fizetési fegyelem lazulása: Nemzetközi viszonylatban kirívóan magas, nem vállalkozásbarát társadalombiztosítási járulékok a jövedelmek eltitkolására ösztönöznek, ami a fekete- foglalkoztatást segíti elő, és szintén járulékbefizetés csökkenéssel jár. 4. A jelenlegi nyugdíjrendszert jellemző feszültségek: A befizetett járulékok és a kapott szolgáltatás közötti aránytalanságok nem teszik érdekeltté az embereket a járulékfizetésben. Az IMF és a Világbank már 1990 és 1991 között megvizsgálta a magyar szociálpolitikai kiadások szerkezetét. A magyar nyugdíjrendszer gyengeségeit a Világbank három pontban foglalta össze: 1. A rendszer pénzügyileg nem tartható fenn 2. A hatalmas kiadások ellenére a rendszer nem képes garantálni a nyugdíjak reálértékét 3. A rendszer eltorzítja az

erőforrások allokációs folyamatát, mert -a foglalkoztatottakat a minél korábbi nyugdíjba vonulásra ösztönzi, ami a nyugdíjrendszerben a befizetések csökkenéséhez és a kiadások növeléséhez vezet, és nagy pénzügyi terheket ró a munkaadókra, akik így a legálisan foglalkoztatottak számának csökkentésében érdekeltek, s ezzel maguk is hozzájárulnak a nyugdíjrendszerbe történő befizetések csökkenéséhez. A Világbank reformjavaslata a pénzügyi ösztönzők helyreállítására és a nyugdíjrendszer pénzügyi egyensúlyának a megteremtésére összpontosította a figyelmet. E cél eléréséhez a nyugdíjkorhatárt fokozatosan, a férfiak valamint a nők számára egységesen 65 évre kell emelni. Hosszútávon a Világbank kétpilléres nyugdíjrendszer mellett állt ki Az első pillér rögzített összegű minimum nyugdíjat biztosítana, a második pillér kereset-arányos nyugdíjakat fizetne ki. A Parlament 60/ 1991-es határozata

hárompilléres nyugdíjrendszer körvonalait rajzolta fel: 1. egy azonos összegű univerzális nyugdíj 2. egy az életkeresetekkel arányos és a munkaadók és munkavállalók hozzájárulásaiból finanszírozott nyugdíj és 3. egy önkéntes kiegészítő magánnyugdíj-biztosítás alkotná a három pillért E határozat szintén javasolta a nyugdíjkorhatár emelését. Az Antall kormány azonban nem valósította meg a Világbank ajánlásaiban és a Parlament határozatában körvonalazott nyugdíjreformot. 1995-re a Világbank már felkészült arra, hogy egy olyan nyugdíjreformot javasoljon Magyarországnak és a többi posztszocialista országnak, amely lényegesen különbözött az 1990-es tervektől. A Világbank szerint a nyugdíjrendszer fenntartható finanszírozását a járulékfizetők körének kiszélesítésével és a kiadások csökkentésével lehet elérni. A reformjavaslat olyan nyugdíjrendszer kialakítását tartalmazta, amely ösztönzi a gazdaság

szereplőit jövedelmük egy részének megtakarítására és a nyugdíjrendszerhez való anyagi hozzájárulásra. A Világbank e cél megvalósításához először a felosztó-kirovó rendszer reformját, másodszor egy piaci elvek szerint, magánintézmények által működtetett kötelező részvételen alapuló tőkefedezeti rendszer létrehozását tartotta szükségesnek. Az Országgyűlés által elfogadott törvény létrehozta a kötelező tőkefedezeti pillért, de megőrizte a felosztókirovó pillér meghatározó szerepét, s a tőkefedezeti pillér súlyát a befizetésekben kifejezve a nyugdíjrendszer egynegyedére korlátozta. Az új tőkefedezeti pillér bevezetése kiegészült a felosztó-kirovó pillér átalakításával: a már korábban 62 évre növekedett nyugdíjkorhatár mellett további szigorításokat jelentett a korai nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idő felemelése. A kötelező tőkefedezeti pillérben csupán a munkaerőpiacra újonnan

(1998 júl 1től) belépőknek kellett feltétel nélkül részt venniük A többi munkavállaló maga dönthette el, átlép-e a tőkefedezeti rendszerbe is, illetve marad a régi rendszerben. Egy négypilléres rendszer jött létre: -A „nulladik” pillér: amelyet központi adóból finanszíroznak; az időskorúak járadékának nevezett segély, azok számára, akik nem szereznek nyugdíjjogosultságot -Első pillér: amely járulékokból finanszírozott kereset-arányos felosztó-kirovó rendszer -Második pillér: amely kötelező magán tőkefedezeti rendszer -Önkéntes pillér Az idős emberekről való gondoskodásnak a nyugdíjon kívül számos más eszköze van, a házi gondozásuktól az idősek napközi otthonán keresztül a szociális otthonokig. Súlyos problémákat okoz a rossz egészségi állapotú, elesett idős emberek egészségügyi ellátása is, különösen mivel az igen idős, 80-85 éven felüli népesség aránya is lényegesen emelkedik. Szociális

intézményekben vagy egészségügyi intézményekben való elhelyezésük igen drága. Gondozásában nagyon fontos szerepet játszik a család és a rokonság. Olyan formákat kellene kialakítani, amelyekben az állam támogatja az idős tagjaikról gondoskodó családokat, mert az ilyen gondoskodás az idős emberek számára sokkal emberségesebb, mint az állami gondoskodás. Az időskorúakat célzó szociális ellátások Időskorúak járadéka Az időskorúak járadéka a jövedelemmel nem vagy alacsony összegű nyugdíjjal rendelkezők szociális biztonságát hivatott szolgálni. Az időskorúak járadéka a nyugdíjreformmal egyidejűleg, 1998-tól bevezetett szociális ellátás azok számára, akik jövedelemmel nem rendelkeznek, vagy jövedelmük olyan alacsony összegű, hogy ezáltal megélhetésük nem biztosított. A járadék havi teljes összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, illetve egyedülálló esetén 95%-a. Amennyiben a

jogosult saját jövedelemmel rendelkezik, a járadékot úgy kell megállapítani, hogy annak havi összege a saját jövedelemmel együtt érje el a fenti értékhatárokat. A törvény az időskorúak körében is a legrosszabb szociális helyzetben lévők, az egyedülálló idősek életkörülményeinek a javítását helyezi előtérbe, bevezetve az időskorúak járadékénak emelt összegű változatát, amely a nyugdíjminimum 130%-ának felel meg. Ezen intézkedéssel elsősorban az egyszemélyes háztartásban élő, 75 éven felüli idős emberek, így főként a kistelepüléseken lakó nők helyzete javulna. Házi segítségnyújtás Ez az egyik legrégebbi ellátási forma. Az alapvető gondozás és az alapápolás körébe tartozó feladatokat látja el, segítséget nyújt az önálló életvitel fenntartásában, az ellátott és lakókörnyezete higiéniás körülményeinek megtartásában, valamint prevenciós szerepet tölt be, hiszen segítséget nyújt a

veszélyhelyzetek kialakulásának megelőzésében.magában foglalja többek között a bevásárlást, a háztartási munkák egy részét, pszichés és egészségügyi segítséget, és a hivatalos ügyek intézését is. A segítség formái lehetnek: napi 1-2 órás beszélgetés, főzés, takarítás, ebéd házhoz szállítása, ápolás. A szolgáltatás ma elsősorban időskorú személyek ellátását biztosítja - 2003. decemberi adatok szerint mintegy 49 000 fő részére nyújtottak szolgáltatást a házi segítségnyújtás keretében. 2002-ben az összes település 59 %-ában szervezték meg, pedig a szociális törvény kötelezővé teszi. Elmondható, hogy minél kisebb egy település, annál kisebb arányban biztosított az ellátás. A 10000 fő feletti települések 2%-ában, az 5000 főnél kisebb lélekszámú települések 2/3-ánál nem megoldott az ellátás. Az 1000 fő alatti települések az átlagos ellátottsági szint alatt vannak, ezekben az idősek

által nagyobb arányban lakott falvakban legkevésbé kiépített az ellátás. Étkeztetés Az étkeztetés keretében azoknak a szociálisan rászorultaknak a legalább napi egyszeri meleg étkezéséről kell gondoskodni, akik azt önmaguk, illetve eltartottjaik részére tartósan vagy átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani, különösen koruk,egészségi állapotuk, fogyatékosságuk, pszichiátriai betegségük, szenvedélybetegségük, vagy hajléktalanságuk miatt. Az étkeztetés lényegesen elterjedtebb ellátási forma, mint a házi segítségnyújtás, hiszen az összes település 71 %-ában van ilyen ellátás, ami a népesség 93 %-át fedi le. Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek

részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell az ellátott személy segélyhívása esetén az ügyeletes gondozónak a helyszínen történő haladéktalan megjelenését, a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében szükséges azonnali intézkedések megtételét, szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás kezdeményezését. (4) A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás igénybevétele szempontjából szociálisan rászorult az egyedül élő 65 év feletti személy, az egyedül élő súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személy, vagy a kétszemélyes háztartásban élő 65 év feletti, illetve súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személy, ha egészségi állapota indokolja a szolgáltatás folyamatos biztosítását. Nappali ellátás A nappali

ellátás hajléktalan személyek és elsősorban a saját otthonukban élő, a) tizennyolcadik életévüket betöltött, egészségi állapotuk vagy idős koruk miatt szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes személyek, b) tizennyolcadik életévüket betöltött, fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek, c) harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes vagy önellátásra nem képes, de felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista személyek részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére, továbbá igény szerint megszervezi az ellátottak napközbeni étkeztetését. (2) Rendkívül indokolt esetben nappali ellátás olyan fogyatékos személyek részére is biztosítható, akire nézve szülője vagy más hozzátartozója

gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül. Ápolást gondozást nyújtó intézmények Idősek otthona Az önmaguk ellátására nem, vagy csak folyamatos segítséggel képes személyek napi legalább háromszori étkeztetéséről, szükség szerint ruházattal, illetve textíliával való ellátásáról, mentális gondozásáról, a külön jogszabályban meghatározott egészségügyi ellátásáról, valamint lakhatásáról (a továbbiakban: teljes körű ellátás) az ápolást, gondozást nyújtó intézményben kell gondoskodni, feltéve, hogy ellátásuk más módon nem oldható meg. Ápolást, gondozást nyújtó intézmény az idősek otthona, a pszichiátriai betegek otthona, a szenvedélybetegek otthona, a fogyatékos személyek otthona, valamint a hajléktalanok otthona. Az idősek otthonában elsősorban azoknak a nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknek (a továbbiakban: időskorúak) ápolását, gondozását

végzik, akiknek egészségi állapota rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel. Az idősek otthonába az a 18 életévét betöltött személy is felvehető, aki betegsége miatt nem tud önmagáról gondoskodni. Átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények Időskorúak gondozóháza Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények - a hajléktalanok éjjeli menedékhelye és átmeneti szállása kivételével - ideiglenes jelleggel legfeljebb egyévi időtartamra teljes körű ellátást biztosítanak. Az átmeneti elhelyezés különös méltánylást érdemlő esetben az intézmény orvosa szakvéleményének figyelembevételével, egy alkalommal, egy évvel meghosszabbítható. Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények típusai: a) időskorúak gondozóháza; b) fogyatékos személyek gondozóháza; c) pszichiátriai betegek átmeneti otthona; d) szenvedélybetegek átmeneti otthona; e) éjjeli menedékhely; f) hajléktalan személyek átmeneti szállása. Az

idősek gondozóházába azok az időskorúak, valamint azok a 18. életévüket betöltött beteg személyek vehetők fel, akik önmagukról betegségük miatt vagy más okból otthonukban időlegesen nem képesek gondoskodni