Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Makroökonómia jegyzet

A makroökonómia összevont, aggregát mutatók segítségével elemzi a nemzetgazdaságot. Keynes előtt a közgazdaságtan inkább csak mikroökonómiából állt, csupán néhány makroökonómiai kérdés elemzésével foglalkoztak. Például: a merkantilisták a külkereskedelem elemzésével, Ricardo és Marx az újratermelési egyensúllyal, a neoklasszikusok pedig az általános egyensúllyal. Gazdasági folyamatok: 1. reálfolyamatok: áruk mozgása 2. pénz/jövedelem folyamatok: ez a reálfolyamatok kísérő jelensége, amelyek mögött nincs reálfolyamat. Alapfogalmak Kibocsátás: egy nemzetgazdaságban egy év alatt előállított anyagi javak és nyújtott szolgáltatások összessége (termékhalmaz). Az összegzés az árakkal történik Nominális kibocsátás: a folyóáron összegzett kibocsátás. Reálkibocsátás: a változatlan áron összegzett kibocsátás. Makrogazdasági jövedelem (Y): a realizált kibocsátás, tartalma az összes munkajövedelem és

az összes tőkejövedelem. A makrogazdaság szereplői, más néven aggregátumok vagy gazdasági szektorok. 1. háztartás (H): munkát kínál, és fogyasztási cikket keres a piacon Jövedelme egy részét megtakaríthatja, s ez a beruházások forrása lesz. Saját vállalkozásban termelő tevékenységet végezhet, de ekkor már a vállalati szektorhoz tartozik 2. vállalati szektor (V): minden olyan tevékenység, aminek eredménye pénzért eladható termék vagy szolgáltatás. Az Y itt realizálódik 3. állam (Á): kiadásainak fedezetét a többi gazdasági szektor jövedelmének elvonásával biztosítja 4. külföld (K): minden olyan tevékenység, amely nem integrálódott az adott nemzetgazdaságban 5. pénzügyi szektor A makrogazdasági szektorok elemzése makroökonómiai mérlegekkel történik: 1. Stock jellegű mérlegek: egy adott időpontra vonatkoznak Vagyonmérleg: olyan kétoldalú kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan tartalmazza az

eszközöket összetétel, és azok eredetét forrás szerint. Vagyonmérleg, 2 . dec 31 1. Reáleszközök értéke: - összes termelő vagyon - összes nem termelő vagyon - összes feltárt természeti erőforrás - az ország arany és deviza készlete 1. Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások 2. Más gazdasági egységekkel szembeni követelések 2. Tiszta vagyon Tiszta vagyon = Reál eszközök értéke + Más gazdasági egységekkel szembeni követelések – Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások. A különböző időpontra kidolgozott vagyonmérlegeket összehasonlítjuk, és az eltérést a jövedelemmérlegben mutatjuk be. 2. Flow jellegű mérlegek: egy adott időszakra vonatkoznak Csak az állományok változását mutatja, de a nagyságát nem. Jövedelem mérleg: olyan kétoldalú kimutatás, amely egy adott időszakra vonatkozóan tartalmazza a gazdasági egységek ráfordításait és hozamait. A makrogazdasági jövedelem körforgása

1. Kétszereplős gazdaság: GDP = Y, I = IB NDP = Y, I = IN 2. Háromszereplős gazdaság: 1 A TRV nem növeli az Y-t, mert nincs mögötte reálfolyamat. SÁ<0  deficites az állami költségvetés SÁ=0  egyensúlyi az állami költségvetés SÁ>0  szufficites az állami költségvetés 3. Négyszereplős gazdaság: A makrogazdasági teljesítmények mérése 1. MPS-rendszer (anyagi termelés elvén nyugvó rendszer) a munkaérték-elméleten alapuló közgazdaságtan használja 2 csak az anyagi javak előállításának és az anyagi jellegű szolgáltatásoknak teljesítményértékét összegzi. 2. SNA-rendszer ( nemzeti teljesítménymutató rendszer) ENSZ dolgozta ki. A hazai jellegű mutatókban az országhatáron belül realizált jövedelmeket összegezzük, függetlenül a tulajdonviszonyoktól. A nemzeti jellegű mutatóknál az ország állampolgárai és az állam által realizált jövedelmet összegezzük, függetlenül azok földrajzi

elhelyezkedésétől. a. Bruttó kibocsátás (GO) ∼ összes anyagfelhasználás + amortizáció (Ip) + munkajövedelem (W) + tőkejövedelem (π) ∼ halmozódást tartalmaz: a gazdálkodó egységek tevékenysége részben vertikálisan egymásra épül. b. Bruttó hazai termék (GDP) c. Nettó hazai termék (NDP) d. Bruttó nemzeti jövedelem (GNI) e. Nettó nemzeti jövedelem (NNI) f. Rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem (GNDI) g. Rendelkezésre álló nettó nemzeti jövedelem (NNDI) = + = + = BRUTTÓ KIBOCSÁTÁS (GO) termelő fogyasztás BRUTTÓ HAZAI TERMÉK (GDP) – amortizáció = NDP hazaiak külföldi tőke- és munkajövedelme külföldiek hazai tőke- és munkajövedelme BRUTTÓ NEMZETI JÖVEDELEM (GNI) – amortizáció = NNI országba beáramló jövedelmi transzferek országból kiáramló jövedelmi transzferek RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ BRUTTÓ NEMZETI JÖVEDELEM (GNDI) – amortizáció = NNDI A halmozódás problémája: 3 A külföld

problémája: minden, ami nem belföld ∼ országhatáron belüli tevékenységek, jövedelmek összege  HAZAI ∼ ország állampolgárainak tevékenysége  NEMZETI HAZAI: ∼ tartalmazzák: külföldiek hazánkban megtermelt jövedelmét ∼ nem tartalmazzák: a hazai állampolgárok külföldön megszerzett jövedelmét NEMZETI: ∼ tartalmazzák: a hazai állampolgárok külföldön megszerzett jövedelmét ∼ nem tartalmazzák: külföldiek hazánkban megtermelt jövedelmét A pénzpiac Pénzfunkciók: 1. forgalmi eszköz funkció (csereeszköz funkció): a közvetlen árucserét felváltotta a pénz által közvetített csere, ahol a pénz egyenlő értékek cseréjét bonyolította le 2. értékmérő funkció: termék értékét méri Az értékmérés feltétele a szabadpiaci áralakulás, amennyiben ez nem érvényesül, akkor a pénz elszámolási eszköz funkcióban van (csak tájékozódást nyújt a gazdasági szereplőknek) 3. fizetési eszköz funkció: ha az

áru-, és pénzmozgás időben és térben eltér egymástól (pl.: hitelre történő vásárlás) Árumozgás nélküli pénzmozgás (pl: adó) 4. felhalmozási eszköz funkció: (aranypénz rendszer esetén kincsképző funkció) célja alapján: ∼ jelenlegi jövedelmek későbbi időpontban történő felhasználása ∼ a jövőbeni kamatjövedelem szerzés A felhalmozási eszköz funkció érvényesülésének feltétele a likviditás, azaz a pénzzé tehetőség. (likviditás = egy adott dolog bármikor veszteség nélkül másra cserélhető) A likviditás feltétele a pénz viszonylagos értékállósága. 5. világpénz funkció: a pénz világpiaci/nemzetközi forgalomban képes betölteni az előző négy funkciót. Ilyenek a konvertibilis valuták A pénz fogalma: olyan általános egyenértékes, amely a közvetlen kicserélhetőség állapotában van, a gazdagság általános kifejezője. A pénz kialakulása: 1. aranypénz-rendszer: a közvetlen termékcsere során

bizonyos termékek megfelelő tulajdonságaik miatt kiemelkedtek a többi termék közül (pl.: só, tehén, kagyló + arany, ezüst). Attól függően, hogy egy gazdaságban hány féle nemesfém tölti be a pénzfunkciókat. Kétféle rendszer van: ∼ monometallizmus: ezüst vagy arany ∼ bimetallizmus: ezüst és arany Az arany tulajdonságai: ∼ könnyen formázható, osztható ∼ nem romlik ∼ önmagában is értéket képvisel 2. aranyra beváltható pénzhelyettesítők időszaka: az arany kitermelése nem tudott lépést tartani az áruforgalom bővülésével. Pénzhelyettesítők: ∼ klasszikus papírpénz: aranyra szóló követelés ∼ váltó: szigorú érvényességi kellékekkel rendelkező forgatható értékpapír. Az okiraton meghatározott pénzösszegnek megjelölt helyen és időben történő fizetéséről szóló meghagyás 4 ∼ klasszikus bankjegy: a váltó leszámítolásával keletkezik, kezdetben a bank aranyat, később saját fizetési

ígéretét adta a váltó ellenében Idővel a klasszikus papírpénz és a bankjegy fogalma összemosódott. 3. modern pénzrendszer Modern pénzrendszer: a modern pénz a bankrendszerben keletkezik, és ott is semmisül meg. A bankrendszer lehet egyszintű és kétszintű. Egyszintű bankrendszer: ∼ tőkés gazdaságokban sok egymással versenyző  kereskedelmi bank működött ∼ volt szocialista országokban egy központi bank látta el a jegybanki és a kereskedelmi banki tevékenységeket is Kétszintű bankrendszer: ∼ az állam egy bankot kiemelt a többi közül és jegybanki jogokkal ruházta fel ∼ az állam létrehoz két szintet a központi bank alá (Magyarország) 1. szint: a központi bank: ∼ emisszió monopólium ∼ a jegybank deviza monopólium: a jegybank őrzi és kezeli az ország deviza és aranytartalékait ∼ az államháztartás finanszírozása ∼ kizárólagos joggal vezet számlát a pénzintézetek számára ∼ irányítja, ellenőrzi és

befolyásolja a kereskedelmi bankok tevékenységét o direkt eszközökkel (utasításokkal) o indirekt eszközökkel:  jegybanki alapkamat meghatározása: alapvetően a gazdaság irányító kamata  kötelező tartalékráta meghatározása: a jegybank arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy pénzállományuk egy részét meghatározott mértékben a jegybanknál tartalékként lekössék  rediszkontláb meghatározása: a viszont leszámítolási kamatláb  refinanszírozási hitelkeret meghatározása  nyílt piaci műveletek: a jegybank értékpapír eladásai, vételei Ha az első hármat növeli, akkor visszafogja az inflációt. 2. szint: • kereskedelmi bankok: o aktív bankügyletek: hitelnyújtás o passzív bankügyletek: betétgyűjtés o semleges bankügyletek: számlavezetés, lízing stb. • nem monetáris pénzintézetek: biztosító, lakáskassza, takarékszövetkezet stb. A modern pénz fogalma: formailag olyan bank passzíva, ami képes

betölteni a pénzfunkciókat, hitelnyújtással a bankok teremtik és a hitel visszafizetéssel szűnik meg. Csak a bankrendszeren kívül értelmezhető. Csoportosítása: o formai megjelenés alapján:  készpénz  számlapénz • látraszóló • határidős betét (kvázi pénz) 5 o eredete szerint:  jegybanki pénz • készpénz • számlapénz  kereskedelmi banki pénz • számlapénz M0 = készpénz M1 = készpénz + látraszóló számlapénz = tranzakciós pénz M2 = készpénz + látraszóló számlapénz + határidős pénz = tágan értelmezett pénz M3 = készpénz + látraszóló számlapénz + határidős pénz + hosszú lejáratú értékpapírok A pénz keletkezése: 1. pénzteremtő hitel: amikor valaki hitelt vesz fel Az „A” nő és a „P” nő  keletkezik pénz 2. pénz újraelosztó hitel: csak nem monetáris pénzintézetek esetében „A” szerkezete átrendeződik  nem keletkezik pénz A makrogazdasági egyensúly Az

egyensúly általános fogalma: egy szervezet, egy rendszer akkor van egyensúlyban, ha azok az erők amelyek kimozdítanák adott állapotából kiegyenlítik egymást. A makroökonómiai egyensúly a gazdaság felszínén az aggregát kereslet és kínálat ragadható meg. Aggregát kereslet: az összes áru és szolgáltatás iránti vásárlási szándék az árszínvonal függvényében. Jele: AD Árszínvonal: a nemzetgazdaság termékárainak súlyozott számtani átlaga. Súly az adott termék GDP-ből való részesedése. Jele: P 6 Az aggregát keresletet befolyásoló tényezők: ∼ népesség száma ∼ termelés színvonala ∼ G változása stb. Aggregát kínálat: az összes termelő által eladásra szánt termékmennyiség az árszínvonal függvényében. Jele: AS ASreálkibocsátás Az aggregát kínálatot befolyásoló tényezők: ∼ a beruházás változása ∼ a technológiai eljárások ∼ időjárás stb. A vállalati szektor szintjén a

bevételnövekedés és a költségnövekedés hosszú távon kiegyenlíti egymást, ezért hosszú távon az AS független a P-től. Rövidtávon azonban a V szektorból kikerült költségelem, a W változása csak időbeli késéssel követi az P változását, ezért rövidtávon az AS az P monoton növekvő függvénye. Hosszútávon azonban a munkabér a legrugalmatlanabb munkapiacon is hozzáigazodik az P változásához. A makrogazdasági egyensúly annál a P-nél alakul ki, ahol az AS=AD. Neoklasszikus makroökonómiai elmélet A XIX. század 70-es éveiben bontakozott ki Sajátossága, hogy a gazdaságot alapvetően mikroökonómiai, és a gazdasági jelenségeket pedig a piaci szereplő optimalizáló magatartása szempontjából elemzi. Következtetés: a tökéletes verseny feltételei között az ármechanizmus, valamint a bérek és a kamat mozgása létrehozza az erőforrások teljes kihasználásán alapuló egyensúlyt. A neoklasszikusok általános egyensúlyt

értelmeztek, amely minden részpiacot átfogó szimultán egyensúlysorozat. (áru-, pénz- és munkapiac) A piacon megnyilvánuló összes jelenség egy egyenlettel írható le, és ezek így egy egyenletrendszert alkotnak, s a feladat ezen egyenletrendszer megoldása. Ez az összefüggés csak akkor igaz, ha a piacot sajátos piacként értelmezzük, és elfogadjuk a Say-dogmát, valamint az abból levonható következtetéseket. Walras-törvénye: a neoklasszikus modellben matematikailag bizonyítható tétel: a pénzben kifejezett összkínálat mindig azonos a pénzben kifejezett összkereslettel – a Say-dogma matematikai alakja. Say-dogma: a piacon minden eladás egyben vétel is. Értelmezései: ∼ a piacon a tényleges eladások száma mindig egyenlő a tényleges vételek számával, ∼ az eladók szükségszerűen potenciális vevők is, ezért soha nem lehet az összkeresletben hiány, azaz a szándékolt kereslet 7 mindig megegyezik a szándékolt kínálattal,

legfeljebb ezek néha elkerülik egymást. Csak akkor igaz, ha a piac lényegében azonos a közvetlen termékcserével, tehát a pénz csak technikai közvetítő eszköz (forgalmi eszköz), amelynek nincs önálló szerepe a gazdaságban. A neoklasszikusok elhanyagolják a pénz kincsképző funkcióját. A neoklasszikus makroökonómia lényegében azonos a neoklasszikus pénzelmélettel (mennyiségi pénzelmélettel). Fischer-féle forgalmi egyenlet: M⋅V=P⋅Y (nomináljövedelem) ∼ M = forgalomban lévő pénzmennyiség ∼ V = pénz forgási sebessége, amely konstans, ezért ha a jegybank megváltoztatja az M nagyságát, akkor az egyenlőség az P változásával jön létre. Következtetés: teljes foglalkoztatottság esetén monetáris eszközökkel nem lehet a reálszférára hatni ∼ P = árszínvonal ∼ Y = reáljövedelem, amely rövidtávon konstans, mivel teljes a foglalkoztatottság a gazdaságban. Pénztári egyensúlyi elmélet: MS=k⋅Y⋅P (MD) ∼ MS =

pénzkínálat ∼ k = a nomináljövedelem készpénzben tartani kívánt hányada = pénztartási hányad ∼ Y = egyének reáljövedelme ∼ P = árszínvonal. A tranzakciók gyakoriságától függ a forgalomban lévő pénzmennyisége. Az MS-t a jegybank határozza meg. Az MD az a pénzmennyiség, amit a gazdasági szereplők tartani kívánnak. Ha az MS nem egyenlő az MD-vel, akkor azt jelenti, hogy az egyéneknél több vagy kevesebb pénz van, mint amit tartani szeretnének, ezért növelik vagy csökkentik a keresletüket a piacon. Ez megváltoztatja az árszínvonalat, ami megváltoztatja az egyéneknél lévő pénz reálértékét, ezért növelik vagy csökkentik a pénzkeresletüket, tehát az árszínvonal változásán keresztül helyreáll a monetáris egyensúly. A neoklasszikus termelési függvény: Cobb-Douglas féle termelési függvény Q = α⋅Lβ⋅K1-β 8 A munkapiac neoklasszikus elmélete: ∼ LD = f(W/P) – monoton csökkenő függvény ∼ LS =

f(W/P) – monoton növekvő függvény Hosszútávon Y=f(K;L), rövidtávon viszont: K0Y=f(L) A teljes foglalkoztatottság (W/P)0-nál alakult ki. A teljes foglalkoztatottság nem függ az árszínvonaltól, ezért a teljes foglalkoztatottság melletti termelés sem függ az árszínvonaltól, kizárólag a reálbérszint, azaz reáltényező határozza meg. 9 A reálszféra egyensúlya: A neoklasszikus kamat mechanizmus: a makroszintű reáljövedelem egyenlő az outputok árösszegével. Y=C+S, CS+I Ha CD=CS és S=I, akkor lesz az árupiacon egyensúly ∼ S = a kamattól függ. Oka: aki megtakarít az a jelenbeli fogyasztását a jövőre halasztja, és ezért az áldozatért a jövőben nagyobb elkölthető jövedelmet, fogyasztást vár. Minél nagyobb a kamatláb, annál nagyobb jelenbeli fogyasztásról hajlandó lemondani, azaz a megtakarítás a kamatláb monoton növekvő függvénye ∼ I = hitelből valósul meg elsősorban. A hitel iránti keresletet a várható

hozam és a kamat aránya határozza meg. Adott várható hozam esetén, a hitelkereslet a kamatláb monoton csökkenő függvénye Probléma: ∼ ∼ a várható hozamok diszkontálásához ismerni kell a kamatlábat, így ha a kamatláb megváltozik, megváltozik a diszkonttényező is, a megtakarításnál csak a kamatlábnak tulajdonítanak jelentőséget, a jövedelem nagyságának nem, ezért ha nő a jövedelem és a kamatláb változatlan, akkor a plusz jövedelmet teljes egészében a fogyasztás növelésére fordítják, 10 mert a megtakarítás csak a kamatlábtól függ. Ezért = MPC = ∆C/∆Y = 1. Lehetséges-e túltermelési válság a neoklasszikus közgazdaságtan szerint: nem lehetséges a neoklasszikusoknál túltermelési válság. Oka: • a munkapiacon folyamatos tendencia van az egyensúlyra • a potenciális kibocsátás mindig létrejön. A keynesizmus alapjai Az 1929-től 1933-ig tartó válság után a gazdaság nem nyerte vissza működését,

tehát a neoklasszikus válaszokkal nem tudott fejlődni. 1936-ban Keynes szerint a gazdaságban nem vagy csak nagyon ritkán érvényesek a neoklasszikus tételek, ezért elméleti forradalomra van szükség. A keynesizmus jellemzői: ∼ különválasztja a mikroökonómiát és a makroökonómiát, és a makroökonómiában felállít egy olyan modellt, amelyben együttesen ábrázolja a reális és monetáris változókat ∼ szubjektív értékelmélet: kiindulópontja, hogy a gazdaságban a szereplők bizonytalanok, a megváltozott feltételek miatt a jövő nem kiszámítható ∼ a modellben van adottság, vannak független és függő változók ∼ az államnak az adottságot figyelembe véve, úgy kell módosítania független változókat, hogy a függő változók biztosítsák a gazdaság zavartalan működését ∼ adottság a technikai fejlettségi szint, ez statikus modell, de később dinamizálják ∼ független változók vagy Keynes pszichológiai törvényei: A

fogyasztó fogyasztási hajlandósága ( ): a fogyasztók jövedelmük egy részét megtakarítják, emiatt elégtelen a kereslet a fogyasztási cikkek piacán, mivel a fogyasztók pesszimisták. Az állam feladata, hogy adócsökkentéssel, stabil jövedelem transzferek működtetésével, valamint hitelkonstrukciókkal növelje a fogyasztók fogyasztási hajlandóságát, felszámolva ezzel az elégtelen keresletet a fogyasztási cikkek piacán. A vállalatok beruházási hajlandósága: pesszimisták, nem végeznek megfelelő beruházást, ezért elégtelen a kereslet a beruházási javak piacán. Az állam feladata, hogy adócsökkentéssel, beruházások támogatásával, valamint kormányzati megrendelésekkel növelje a vállalatok beruházási hajlandóságát. A pénztulajdonosok likviditási preferenciája: a bizonytalan jövő miatt a gazdasági szereplők előnyben részesítik a vagyontartás likvid formáját, ezért nem jelenik meg hitelkínálatként a piacon, ami

gátolja a gazdaság működését. Az állam feladata olyan értékpapír konstrukciók működtetése, amelyek hozama túlszárnyalja a likviditási preferenciát. Keynes szerint a kamat a likviditási preferenciáról való lemondás ára. 11 függő változók: a foglalkoztatottság szintje és ennek alapján meghatározott makrojövedelem ∼ új, hogy Keynes a keresletből kiindulva elemzi a kínálatot, megkülönböztetve az össz-, (jövedelem függvényében) és az aggregát keresletet (árszínvonal függvényében) ∼ új, hogy megváltozik a pénz szerepe, amely összekötő kapocs a jelen és a jövő között. ∼ Keynesnél az összkereslet szándékolt (ex ante), és akkor Keynes szerint egyensúly az árupiacon, ha a szándékolt beruházás egyenlő a tervezett megtakarítással. Az összkereslet elemei Keynesnél: a keresletet nem termékekként elemzi, hanem a makrogazdasági szektorok keresletét elemzi, így van fogyasztási kereslet és beruházási

kereslet, majd Keynes követői négyszektoros modellt elemeznek, amelybe bekapcsolják a kormányzati megrendeléseket és a nettó külföldi keresletet. 1. A fogyasztási kereslet Fogyasztás: a javak és szolgáltatások szükséglet kielégítésre történő közvetlen felhasználása. A fogyasztásra fordított kiadások és a fogyasztás eredménye között nincs viszonylag lényeges időbeli eltérés. A fogyasztás a jövedelem függvénye, de van autonóm fogyasztás is. C(Y) = C0 + Y Jövedelemtől független fogyasztás  Y=0, akkor is létezik, és ilyenkor C=C0. jövedelemtől függő fogyasztás  Y. A fogyasztási határhajlandóság megmutatja, hogy ha a jövedelem egy egységgel nő hány egységgel változik a fogyasztás. Kiszámítása: = ∆C(Y)/∆Y; 0< <1 A fogyasztási határhajlandóság egyben a fogyasztási függvény meredekségét is elárulja. A fogyasztási hányad megmutatja az egységnyi jövedelemre jutó fogyasztást. Jele: c

Kiszámítása: c = C/Y. ∼ 12 A 45° egyenes: az egyensúlyi jövedelem egyenese. Közgazdaságtani tartalma: azon pontok összessége, ahol a fogyasztási kereslet egyenlő a reáljövedelem szintjével. 2. Megtakarítás: S(Y) = Y-C(Y) = Y- C0 + Y S(Y) = S0 + Y; S0 = -C0 A megtakarításnak is van egy jövedelemtől független (S0), és egy jövedelemtől függő része ( Y). A megtakarítási határhajlandóság: = ∆S(Y)/∆Y; 1 - = A megtakarítási határhajlandóság a megtakarítási függvény meredekségét mutatja. A megtakarítási hányad: s = S/Y A jövedelem hosszú távú elemzése: ∼ Abszolút jövedelem hipotézis: ez keynesi jövedelem felfogás. A folyójövedelemtől függ a fogyasztás alakulása és a fogyasztási határhajlandóság viszonylag stabil. ∼ Relatív jövedelem hipotézis: Keynes követőinek jövedelem felfogása. A szociológia az alapja, miszerint a társadalomi csoporthoz való tartozás határozza meg a jövedelem

felhasználásának módját. ∼ Permanens hipotézis: Friedman felfogása. A fogyasztást hosszabb távon biztosan realizált jövedelem határozza meg. ∼ Életciklus jövedelem hipotézis: a fogyasztó az egész életére tervez egy optimális fogyasztást, így különböző időszakokban kamatot fizethet ill. kaphat ∼ A vagyonból indul ki az endogén jövedelem hipotézis: a háztartások a vagyonukat akarják optimalizálni, ezért mindaddig míg el nem érik az általuk kitűzött vagyonnagyságot alacsony a fogyasztási hajlandóságuk, utána pedig egyhez közelít. 3. Beruházási kereslet Beruházás: a javakat és szolgáltatásokat olyan termelői kapacitások létrehozására fordítják, amelyekkel újabb javakat és szolgáltatásokat fognak létrehozni. A beruházásokra fordított kiadások, és eredménye között jelentős időbeli eltérés van. A jövőre vonatkozó várakozások bizonytalanok, ezért nem elegendő csak a kamatláb függvényében vizsgálni

a beruházásokat, ezért megkülönbözteti a kamatlábat attól a diszkonttényezőtől, amelynél a várható hozamok jelenértéke éppen egyenlő lesz a tőkekínálati árával. A diszkonttényező egyenlő a tőke határhatékonyságával Keynes szerint. A tőke 13 határhatékonysága a diszkonttényező azon nagysága, amelynél a beruházási költség és a várakozások alapján meghatározott diszkontált hozam megegyezik. I = f(i,π) Ha a profitvárakozások változnak, akkor a beruházási függvény elmozdul: • ha javulnak, akkor a beruházási függvény felfelé tolódik (I’) • ha romlanak, akkor a beruházási függvény lefelé tolódik (I”) Az i0 kamatláb a pénzpiacon alakul ki: I(i) = I0 – ai + e. Az „ai”  ∆Y/∆i  ha 1% ponttal nő a kamatláb, akkor mennyivel változik a beruházás. Az egyensúlyi összkereslet az a jövedelemszint, amely éppen egyenlő az általa meghatározott kereslet szintjével. Keynes szerint: a gazdasági

bajok oka az elégtelen kereslet, tehát az, hogy a tényleges jövedelemszint magasabb az egyensúlyi összkereslet szintjénél. Állam feladata pótlólagos kereslet támasztása, amely módja a beruházások növelése. 14 Az Ye levezetése: YD=C0 + Y + I0  YD=Y  Y= C0 + Y + I0  Y- Y= C0 + I0  Ye= (1/1- )( C0 + I0) Az 1/1- , a kiadási multiplikátor (vagy beruházási multiplikátor)  amely azt jelenti, hogy ha az autonóm beruházást vagy az autonóm fogyasztást növeljük, akkor az Y nagyobb mértékben fog nőni. Kérdés: Mekkora beruházást kell végezni ahhoz, hogy a tényleges jövedelem szint egyenlő legyen az összkereslet szintjével? A beruházások bérköltség részét kísérjük végig, tehát növelik a beruházásokat (∆I=bérköltség)  ezt munkabérre költik  a háztartások jövedelme nő  a fogyasztási határhajlandóságtól függően elköltik fogyasztási cikkekre ( Y= ∆I)  megjelenik a fogyasztási cikkek

keresletében, ezért ∆I-vel növelni kell a fogyasztási cikkek termelését, ami szintén munkabér lesz és most ⋅ ∆I költenek fogyasztásra A pótlólagos beruházás nagysága egy végtelen mértani sor összege: Ez az összeg biztos, hogy létezik: ∆Y=(1/1- )⋅∆I. Beruházási multiplikátor: (1/1- )>1, ami azt jelenti, hogy a beruházások nem saját összegükkel, hanem annak többszörösével növelik az összkeresletet. A pénzpiac: újra felismerik a pénz kincsképző funkcióját. Kiindulópontja a pénztári egyensúlyi elmélet, és Keynes szerint is igaz, hogy akkor van pénzpiaci egyensúly, ha MS=MD, de MS nominális változó, az MD viszont reálváltozó. Az MS-t reálmennyiséggé kell alakítani: MS/P=MD. A pénzkínálat a jegybank döntésétől függ. Attól, hogy a jegybank mennyi pénzt bocsát a gazdaság rendelkezésére, és hogyan befolyásolja, határozza meg a kereskedelmi bankok pénzteremtésének korlátját. A pénzteremtés

korlátját a jegybank a kötelező tartalékráta politikájával szabályozza (t). JBP⋅(1/t)  ez határozza meg, hogy mennyi a gazdaságban a nominális pénzkínálat. 1/t  a pénz multiplikátor A pénzkereslet fajtáit a pénztartás motívuma alapján különböztetjük meg: 1. Tranzakciós pénzkereslet Az újratermelés pénzigénye határozza meg, ami egyenlő a neoklasszikus pénztári egyensúly elméletével. Minél nagyobb a jövedelem, annál több pénzre van szükség A makrogazdasági jövedelem monoton növekvő függvénye. A neoklasszikus elméletnél a megtakarításokat a bankban tartják, s kamatjövedelmet kapnak; Keynes szerint az egyén két döntést hoz, először dönt a megtakarításról, másrészt, hogy milyen formában tartsa ezt a megtakarítást, ugyanis a megtakarítás révén vagyonfelhalmozás történik. A vagyontartás két formája: a készpénzben történő, és a hosszú lejáratú fix kamatozású állampapírban történő

vagyontartás. 2. Óvatossági pénzkereslet A jövő kiszámíthatatlan, ezért előre nem látható váratlan kiadásokra tartanak pénzt. Ha ez nem következik be, akkor kamatveszteség keletkezik. Ez a felismerés vezetett a 15 kárközösségek, azaz a biztosítási társaságok kialakulásához. Az óvatossági pénzkereslet részben a kamatláb monoton csökkenő függvénye, másrészt az Y monoton növekvő függvénye. 3. Spekulációs pénzkereslet Előre nem látható kedvező befektetésekre tartanak pénzt. Teljes egészében a kamatláb szigorúan csökkenő függvénye. L1(Y) + L2(i) = MD Keynesnél a kamat a pénzben történő vagyontartásról való lemondás ára, ezért a kamat a vagyontartás formáját szabályozza. Minden gazdasági szereplő a lehető legnagyobb hozamot biztosító vagyontartási formát igyekszik választani. Ha a pillanatnyi vagyontartási formát nem tartja optimálisnak, akkor korrigál. Ebben a korrekcióban meghatározó szerepe van

a kamat jövőbeni alakulására vonatkozó várakozásoknak. Baisse spekuláns: a kamatláb jövőbeni emelkedésére, és így az értékpapír árfolyamának csökkenésére számít, ezért most igyekszik eladni értékpapírjait, félve az árfolyamveszteségtől. A pénzkeresletet növeli a piacon 16 Hausse spekuláns: a kamatláb jövőbeni csökkenésére, és így az értékpapír árfolyamának emelkedésére számít, ezért most akar értékpapírt vásárolni, az árfolyamnyereség reményében. A pénzkínálatot növeli. Az értékpapír piacon ez a kétfajta döntés teremtheti meg az egyensúlyt, de annak kialakulása csak véletlen lehet. Az egyensúly csak hosszabb idő átlagában értelmezhető (ha a spekulációs pénzkereslet és pénzkínálat megegyezik). Az ie  az a nagyság, amelynél a spekulációs pénzkereslet egyenlő a pénzkínálattal Keynes szerint, míg a neoklasszikusoknál, ha a I=S. MS/P = MD[L1(Y) + L2(i)] Az L1(Y) mindig

kielégítődik, ezért a spekulációra álló pénzmennyiség maradvány jellegű, azaz MS/P - L1(Y) = L2(i). Ezért ha a gazdaságba kialakult a pénzpiac egyensúlya, akkor ez monetáris politikával könnyen felborítható, mert ha megváltozik az MS, akkor megváltozik az L2(i) a spekulációra, rendelkezésre álló pénzmennyiséget is, és ez pedig befolyásolja a kamatláb nagyságát. A kamatláb változása viszont megváltoztatja a beruházási keresletet. Keynes következtetése: az MS változtatásával hatást lehet gyakorolni a reálszférára is. Az i és a P közötti összefüggés a pénzpiacon: Ha az árszínvonal nő, akkor a reálpénzkínálat csökken, aminek hatására a kamatláb nő, és fordítva. A monetáris eszközök egy sajátos következménye a likviditási-csapda. Kialakulásának mechanizmusa: ∼ Kiindulóhelyzet, hogy a kormányzat élénkíteni akarja a gazdaságot, ezért növeli az összkeresletet, ennek érdekében növeli a

pénzkínálatot monetáris politikával, azaz értékpapírokat vásárol fel. A pénz a spekulánsokhoz kerül, ami növeli a spekulációs pénzkínálatot, ezért csökken a kamatláb, ezért nőnek a beruházások, így a multiplikátoron keresztül növekszik a kereslet és így a jövedelem is. Kérdés: Mekkora termelés növekedés érhető el, hatékony-e a monetáris politika? A kamatláb megváltozása megváltoztatja a spekulánsok viselkedését, ami fékezi, torzítja a kamatláb csökkenését. Ezért a spekulánsok éppen annyi értékpapírt akarnak piacra dobni, mint amennyit az állam fel akar vásárolni, ez egy olyan alacsony kamatláb mellett alakulhat ki, amikor már mindenki a kamatláb növekedésére számít. Így bárhogy nő a pénzkínálat, azt felszívja a spekuláció, azaz a pénzkereslet végtelen kamat rugalmassá válik. Ez a likviditási csapda. • 17 Keynes szerint a monetáris politika hatékonysága előre nem becsülhető fel, mert a

várakozások is szerepet játszanak, ezért ha kialakul a likviditási csapda, hatástalanná válik a monetáris politika. Az aggregát kínálat Keynes-i elmélete: ∼ Keynes követői elemezték ∼ Keynes azt mondja, hogy az Y rövidtávon a munkafelhasználás függvénye, ezért a munkapiacot kell elemezni ∼ A munkapiacon a munkakereslet és a munkakínálat is a reálbértől függ ∼ A munkakínálat egy bizonyos reálbérszint alatt egyáltalán nem jelenik meg (létminimum szint), afölött azonban már megjelenik. ∼ 18 Sajátos munkapiaci helyzet, amikor szükségszerű az állam beavatkozása! Az aggregát kínálat Keynesnél: ∼ ∼ ∼ Ha LS=LD Ha LS<LD  P0<P1  (W/P)0>(W/P)1  LD>L0  LS=L0  Y0=Y1 Ha LS>LD  P0>P1  (W/P)0<(W/P)1  LD<L0  Y0>Y1 19 Az aggregát kereslet Keynesnél: 20 A Keynes-i makroökonómiai egyensúlyi modell: a két oldalt egymásra vonatkoztatjuk, azaz összekapcsoljuk az

áru-, a munka-, és pénzpiac működését. Következtetés: hogy Walrastörvénye nem érvényesül, mert az áru-, és a pénzpiac egyensúlyából nem következik a munkapiac egyensúlya. Munkapiaci egyensúly melletti kibocsátás: 21 A neoklasszikus és a Keynes-i elmélet összehasonlítása A neoklasszikus szintézis közgazdaságtani iskola A négyszektoros kibővített Keynes-i modell: neo-Keynes-i modellek (Keynes követőinek modelljei) beépültek a neoklasszikus elméletbe. Lényege: az állam aktív gazdasági beavatkozása szükséges az egyensúly megvalósításához, de utána lehetővé kell tenni a piac legteljesebb működését. A modern vegyesgazdaság viszonyait tükrözi Egyszerre van jelen a piaci és a bürokratikus koordináció. Változás: a Keynes-i modellhez képest, hogy az alapmodell kibővül a kormányzati megrendelések kereslet bővítő hatásával, az adók kereslet szűkítő hatásával, a transzferek kereslet módosító hatásával,

valamint a nettó export kereslet módosító hatásával (hatása azonos a beruházási kereslet változásával). 1. Fogyasztói kereslet a vegyesgazdaságban ∼ Az adó hatása: csökkenti a rendelkezésre álló jövedelmet, így tehát a fogyasztási függvény módosul: C(Y) = C0 + (Y-T). Az adót egy összegben írtuk fel, ugyanakkor az adónak van egy autonóm, és egy jövedelemtől függő része: T = T0 + tY, t = adókulcs. Az adó nem közvetlenül fejti ki hatását a keresletre, hanem a fogyasztási határhajlandóságon keresztül. Az adó a keresletet nem saját összegével, hanem annak többszörösével csökkenti, tehát multiplikátor hatása van. Az adómultiplikátor: - /1∆T⋅(- /1- ) = ∆Y ∼ A transzfer hatása: növelik a rendelkezésre álló jövedelmet, így tehát a fogyasztási függvény módosul: C(Y) = C0 + (Y-T+TR). 2. Beruházási kereslet A beruházást a kamatláb (i) és a profitvárakozások (e) határozzák meg, de különbséget tesznek a

beruházások területei között, valamint elemzik a reáljövedelem (Y) hatását a beruházásokra. A beruházások lehetnek pótló (nettó beruházás), és bővítő beruházások (az amortizáció miatt), valamint termelő és nem termelő beruházások. (Bővítő beruházás + pótló beruházás = bruttó beruházás.) Keynes követői dinamizálják a Keynes-i modellt. A kamatlábon és profitvárakozásokon kívül a várható piaci kereslet által meghatározott tőkeállomány beruházásokra gyakorolt hatását is elemzik. Lényege, ha nő az összkereslet (YD), akkor növelni kell a tőkeállományt, s ez a beruházási keresletet is növeli. Az indukált beruházás azért válik szükségesség, mert nőtt az összkereslet. K/Y = tőkeigényesség 22 A tőkeigényesség = 3 Példa: D Y K ID Következtetések: t1 t2 t3 t4 t5 t6 100 100 110 132 145,2 123,4 300 300 330 396 435,6 370,2 0 30 66 39,6 -65,2 ∼ ∼ ∼ ∼ A beruházásra

csak akkor van szükség, ha nő a jövedelem A beruházás a reáljövedelem növekedésénél nagyobb mértékben nő Ha Y növekedési üteme csökken, akkor a beruházási kereslet erőteljesen csökken Ha Y csökken, akkor negatív a beruházás (kihasználatlan kapacitás) Az akcelerátor hatás: ∆Y∆I A multiplikátor hatás: ∆I∆Y A két hatás egymást erősítő, ún. kumulatív folyamat 3. Kormányzati kiadások Ide tartoznak az állami beruházások és a kincstári vásárlások. Egyik sem függ közvetlenül az Y-tól, ugyanis autonómak. Mivel a jövedelemtől független kiadások, ezért az ún. kiadási multiplikátor szorosával hat a jövedelemre, ami megegyezik a beruházási multiplikátorral. A kormányzati megrendeléseket az adóból kell finanszírozni. A kormányzati megrendelés a jövedelmet 1/1- - szeresével növeli Ha a kormányzati megrendelések összege egyenlő az adók összegével, azaz G=T, akkor a költségvetés kiegyensúlyozott.

> |- /1- |, és <1 1/1Következtetés: ∆Y = (1/1- ) ⋅G – ( /1- )⋅T = G Ez a Haavelmo-tétel vagy kiegyensúlyozott költségvetés: a tétel szerint, ha G=T, akkor a G éppen saját összegével növeli az összkeresletet. Az állami beavatkozás módszerei: • Restriktív gazdaságpolitika: TR, G ↓,T ↑. • Expanzív gazdaságpolitika: TR, G ↑, T ↓. Az állami költségvetés egyenlege  E = T-TR-G lehet: • >0, szufficites • =0, egyensúlyi • <0, deficites. A monetarizmus makroökonómiai egyensúlyi modellje Az 1970-es évek elején bontakozott ki  új paradigma váltás szükséges, aminek fő oka az, hogy a gazdaság stagnál, és hogy a munkanélküliség és az infláció egyszerre jelent meg. Következmények: a Keynes-i gazdaságpolitika újragondolása szükséges, mert: ∼ Megváltozott a technikai fejlődés jellege  csökkent az árueszköz igényesség, a tőke korszerűsége került előtérbe ∼ A fogyasztási szerkezet

átalakulása  nő a tartós fogyasztási cikkek igénye  ezeket hitelre vásárolják 23 ∼ A munkanélküliség jellege megváltozik  milyen képzettségű a munkavállaló ∼ A piaci struktúra átalakulása ∼ Önálló ár-, és bérpolitika ∼ Újítások ∼ Nemzetközi regionális szervezetek megjelenése ∼ Nonprofit szervezetek  aránya megnövekedett, ezek kvázi vállalatok  a költségvetési korlát felpuhul, mivel forrásaik jelentős részét az állam finanszírozza ∼ A költségvetés arányának növekedése Végeredmény: hatástalanok lettek a Keynes-i kereslet orientált gazdaságpolitika eszközei  túlhaladottá vált. Milton Friedman: a monetarizmus nem egységes rendszer, de a különböző irányzatokban közös, hogy a gazdasági bajok oka egyrészt az állam túlzott gazdasági beavatkozása ill., hogy ezek a beavatkozások lebecsülik a pénz ill., a pénzügyi szektor szerepét Ezért az államnak jelentősen vissza kell

vonulnia a gazdaság irányításából, s el kell fogadnia, hogy a pénz szerepe alapvető a gazdaság működésének egészében. Ugyanakkor nem abszolutizálták a pénz szerepét, hogy a pénz mindaddig semleges a gazdaságra nézve, míg a mennyisége követi a reálszféra igényeit. Azonban ha felbomlik a pénzforgalom egyensúlya az komoly zavarokat okoz a reálszférában is. A monetarista pénzelmélet: a gazdaság egyensúlya szempontjából döntő, hogy annyi pénz kerüljön a forgalomba, amennyi a pénzkereslet. Ugyanakkor a pénz a vagyontartás eszköze, s a vagyonforma váltásának eszköze is. A vagyontartási formák közül a pénz, az értékpapír, a tőke, a tartós fogyasztási cikkek, a humántőke stb. formákat elemzi Ezen vagyonformáknak eltérő hozamai vannak, így az egyének igyekeznek az optimális vagyonstruktúrát kialakítani, azaz az optimális portfolió kialakítására törekszenek. A vagyontartási forma váltása megváltoztatja a

vagyonformák piacát is, így a formaváltás mindaddig tart, míg az egyes vagyontartási formák hozam ki nem egyenlítődik  Gossen II. törvényének alkalmazása a portfolió optimális kialakítására. A makrogazdaság egyensúlyzatai A gazdaság nem egyensúlyi helyzetei (disequilibrum) a gazdaság természetes állapotai. Két lényeges egyensúlyzavar van, ami akadályozza a gazdaság működését, és külső állami beavatkozást igényel: • a munkanélküliség, • és az infláció. A munkanélküliség: a XX. század közepétől alakult ki Akkor keletkezik, ha a munkakereslet kisebb, mint a munkakínálat. A munkakeresletet a gazdasági racionalitás határozza meg A munkakínálat általános alapja a népesség. A potenciális munkakínálatot a munkaképes korú lakosság jelenti, amit jogilag szabályoznak. Aktív népesség: akik munkakínálatukkal megjelennek a piacon. Inaktív népesség: akik munkakínálatukkal nem jelennek meg a piacon, vagy azért

mert tanulnak, vagy ezért mert gyesen vannak, vagy háztartásbeliek, vagy saját vállalkozásukat irányítják, vagy saját tulajdonuk hozamából élnek. Aktivitási ráta (αa): (aktív népesség/teljes népesség)*100. Munkanélküliségi ráta: (aktívak – foglalkoztatottak)/aktív népesség. A gyakorlatban nehéz korrekt munkanélküliségi rátát (αm) számolni, mert az egyes csoportok között gyakori a vándorlás, az átjárás. Így hivatalosan azok a munkanélküliek, akik munkanélküli segélyhez folyamodtak. 24 A munkanélküliség fajtái: 1. Önkéntes munkanélküliség: állástalansága szuverén döntése miatt áll fenn Foglalkoztatási mobilitás mutató: a munkavállalók a munkával töltött élettartamuk alatt hányszor váltanak azonos foglalkozású munkahelyet. 2. Kényszerű munkanélküliség a) Az újratermelés ciklikussága miatti munkanélküliség (konjunktúra és dekonjunktúra váltakozása miatt)  konjunkturális

munkanélküliség b) A fejlődéssel átalakul a gazdaság szerkezete is  strukturális munkanélküliség • szakmai strukturális munkanélküliség: nem olyan szakképzettségű munkaerő áll rendelkezésre, mint amit keresnek. Szakmai mobilitás mutató: a munkavállalók a munkával töltött idő alatt átlagosan hányszor váltanak szakmát • regionális strukturális munkanélküliség: helyben nem áll rendelkezésre a munkaerő c) A termelőerő fejlődésével egyre több munkaerőt helyettesítenek tőkével  technológiai munkanélküliség Kezelése nem lehetséges másképp, csak a munkaidő hosszának csökkentésével. A kényszerű munkanélküliség kezelése: az állam keresletet növel. Okun-törvénye: ahhoz, hogy a munkanélküliségi ráta 1%-kal csökkenjen a makrogazdasági jövedelemnek a potenciális jövedelemhez képest 3%-kal kell növekednie. Infláció: az 1970-es évek elejétől jelentkezik. A világon a belső érték nélküli

pénzrendszerrel függ össze. Az infláció az árszínvonal folyamatos emelkedése A belső érték nélküli pénz vásárlóértékének folyamatos csökkenése. A defláció az árszínvonal folyamatos csökkenése 25 Az inflációs ráta (αp): Mindig időszakok árszínvonalát hasonlítjuk össze. A fogyasztói árindex (CPI): a fogyasztási cikkek árának változása. Az infláció és az árszínvonal kapcsolata: • az árszínvonal növekedés inflációs folyamat nélkül: jobb minőségű, magasabb szinten feldolgozott termékek esetén • inflációs folyamat árszínvonal emelkedés nélkül (burkolt infláció): rögzített áras termékeknél, amikor az ár nem változik, de mennyisége csökken, minősége romlik. Az infláció fajtái: 1. Az inflációs ráta szerint a) Mérsékelt vagy kúszó infláció ∼ néhány %-os, de 10% alatti az inflációs ráta ∼ nem okoz nagy problémákat a gazdaságban, mert az árarányok jól tükrözik a ráfordítás

arányokat (nem zavarja a gazdasági tisztánlátást) ∼ az ún. reálkamatláb (piaci kamatláb-inflációs ráta) nem túlságosan alacsony, ezért a pénz a vagyontartás egyik formája b) Vágtató infláció ∼ két-, esetleg háromjegyű az inflációs ráta ∼ a pénz vásárlóereje folyamatosan csökken, ezért mindenki igyekszik megszabadulni tőle, a vagyontartás más formáját keresik ∼ keresletet növel, ennek következménye a gazdaság állapotától függ: ha a gazdaságban olyan jelentős kihasználatlan kapacitás van, amelynek termelésbe vonásával eladható termék állítható elő konjunktúra is keletkezik (80-as években Izraelben); ha ilyen kihasználatlan kapacitás nincs, akkor felvásárlási rohamokhoz vezethet, vagy külföldön jelenik meg fizetőképes szükségletként ∼ anticipált infláció: a gazdasági szereplők arra számítanak, hogy az infláció múltbeli rátája a jövőben is érvényesülni fog, ezért ennek

figyelembevételével döntenek ∼ az inflációs várakozások mindaddig jellemzik a gazdaságot valamilyen sokkhatás ki nem billenti c) Hiperinfláció ∼ a pénzvásárló erejének olyan mértékű csökkenése, amely akadályozza a gazdaság működését ∼ minden objektív alapot nélkülöznek a gazdasági döntések, mert az árarányok elszakadnak a ráfordítás arányoktól ∼ a gazdaság szétzilálódik ∼ csak komplex gazdasági pénzügyi csomag tervvel van kiút ∼ megfékezése kedvezőtlen társadalmi hatásokkal jár 26 2. Az infláció társadalmi, gazdasági hatása Az infláció közvetlenül érinti a lakosság életszínvonalát, a vállalatok kalkulációját, valamint jövedelem és vagyon újraelosztó hatású. Az infláció megváltoztatja a relatív árakat (áruk árainak egymáshoz viszonyított aránya), a kalkulált, a várt és a tényleges infláció rendszerint eltér egymástól, ezért minden olyan döntést megzavar, amelyben a

jövő folyamatainak felmérésére van szükség. Kibocsátási deflátor = nominális kibocsátás / reálkibocsátás. 3. Infláció oka szerint: (Keynes követői) az infláció akkor alakul ki, ha az YD>YS a) Keresleti infláció: nő YD, változatlan YS mellett ∼ ha a jövedelemtől függő kereslet nő, akkor előfeltételezi a makrojövedelem változását is, és így ez nem okoz inflációt, ∼ ha a kereslet autonóm elemei növekednek, nem előfeltételezi a makrojövedelem változását, így ez inflációt eredményez. b) Kínálati vagy költség infláció: változatlan YD mellett, csökken az YS A keresleti infláció fajtái: 1. autonóm fogyasztás (C0): C0 nő  YD nő  Y nő  P0 mellett túlkeresletes az árupiac  MD(Y) nő  i nő  I csökken  YD csökken  Y csökken  az árupiacon kialakul az egyensúly P1 magasabb árszínvonalnál 27 2. autonóm beruházás (I0): I0 nő  YD nő  Y nő  P0 árszínvonal mellett

túlkeresletes az árupiac  MD(Y) nő  i nő  I csökken  YD csökken  Y csökken  P1 árszínvonal mellett alakul ki az árupiaci egyensúly 28 3. Pénzmennyiség (MS): i csökken  I nő  YD nő  Y nő  túlkeresletes az árupiac  MD(Y) nő  i nő  I csökken  YD csökken Y csökken  P1 árszínvonal mellett alakul ki az árupiaci egyensúly 29 A kínálati infláció fajtái: 4. Nominálbér (W): 30 5. Termelési költségek: Phillips-görbe: munkanélküliségi ráta és a nominálbér növekedési üteme közötti összefüggés. Minél magasabb a nominálbér növekedési üteme, annál alacsonyabb a munkanélküliségi ráta. Módosított Phillips-görbe: munkanélküliségi ráta és az árszínvonal növekedési üteme közötti összefüggés. αp = b - aαn 31 Az IS-LM rendszer Neoklasszikus szintézis  John R. Hicks Hicks azt vizsgálta, hogy milyen különbségek, azonosságok vannak a neoklasszikus

és a Keynes-i iskola között. Ehhez arra volt szüksége, hogy a Keynes-i elképzeléseket neoklasszikus keretbe foglalja. A modell az áru-, és pénzpiac szimultán egyensúlyát vizsgálja 1. IS-görbe: olyan Y,i kombinációk halmaza, amely mellett az árupiac egyensúlyban van. Egyenlete: Az IS-görbe elmozdulásai: G és T. Az IS-görbe, valamint elmozdulásainak levezetése: 32 2. LM-görbe: olyan jövedelem és kamatláb kombinációk halmaza, amelyek mellett a pénzpiac egyensúlyban van. Egyenlete: M = MD, ahol M = pénzkínálat. Az LM-görbe elmozdulásai: M és P. Az LM-görbe és elmozdulásainak levezetése: Egyensúly és egyensúlytalanságok: ∼ ∼ ∼ A  az árupiac és a pénzpiac is túlkínálatos B  az árupiac és a pénzpiac is túlkeresletes C  az árupiac túlkeresletes, a pénzpiac pedig túlkínálatos 33 ∼ D  az árupiac túlkínálatos, a pénzpiac pedig túlkeresletes ∼ E  mindkét piac egyensúlyban van (stabil

egyensúly) ∼ F  pénzpiaci egyensúly, árupiaci túlkínálat (instabil egyensúly) Az egyensúly mechanizmusa: D a kiinduló pont, amikor a pénzpiac túlkeresletes és az árupiac túlkínálatos. Melyik piac reagál először? Pénzpiaci túlkereslet: értékpapírt adnak el  túlkínálatos lesz az értékpapírpiac  az árfolyam csökken  az i nő. Árupiac: i nő  I csökken  Y csökken Pénzpiac: Y csökken  M1(Y) csökken  i csökken. A gazdasági növekedés Egy ország anyagi gazdagodásának folyamata. Több termék és szolgáltatás áll rendelkezésre A termelés volumene nő. Fejlődés: tágabb, mint a növekedés, ugyanis a növekedésen túl magában foglalja azon társadalmi, gazdasági viszonyok változásait, amelyek között a fejlődés végbemegy. A potenciális GDP  az a GDP nagyság, amely a nemzet teljesítménye, azaz amit a nemzet az összes rendelkezésre álló erőforrás teljes és hatékony kihasználása mellett el tud

érni. A gyakorlatban a potenciális GDP nagyságát a teljes foglalkoztatottság melletti GDP nagyságával közelítjük meg. A gazdasági növekedés mérése: ∼ a növekedés üteme: ∼ a növekedés színvonala az egy főre jutó GDP változásával jellemezhető: Az életszínvonalat jellemző mutató (közelítő) függ a jövedelem elosztás arányától. A növekedés, mint termelékenységi mutató: ∼ ha N nem változik: ∼ ha N változik: A növekedés tényezői: azok, amelyek nélkül a kibocsátás nem növelhető: a) munka: a bőségesen rendelkezésre álló munkaerő csak akkor előnyös, ha a növekedés egyéb tényezői is rendelkezésre állnak 34 b) tőketényező: sajátos kapcsolat; rövidtávon a rendelkezésre álló tőkeállomány határozza meg a növekedés ütemét, hosszútávon azonban a növekedéstől függ a tőkeállomány változása c) természeti tényező d) technikai haladás: amelynek hatására a kibocsátás változatlan

ráfordítások mellett is nő A technikai haladás: a) megjelenési forma szerint: ∼ műszaki (megtestesült) technikai haladás: a technikai haladás hatékonyabb gépeket stb. jelent ∼ meg nem testesült technikai haladás: a termelés jobb szervezését, hatékonyabb irányítását jelenti b) kiváltó oka szerint: ∼ autonóm technikai haladás: a tudomány és a technika belső fejlődésének eredménye ∼ indukált technikai haladás: társadalmi, politikai úton kikényszerített technikai haladás. A gazdasági növekedés típusai: ∼ extenzív (kiterjesztő): a GDP növekedése a termelési tényezők mennyiségi változásának eredménye ∼ intenzív: a GDP növekedése a termelési tényezők hatékonyságának eredménye. A gyakorlatban rendszerint egyszerre zajlik, így a növekedés típusát aszerint határozzák meg, hogy melyik a domináns. A növekedés alapmodelljei: 1. Keynes elméleti rendszerére épülő modellek 2. Neoklasszikus modellek Közös

jellemző: az egyensúly feltételei között végbemenő növekedés során érvényes összefüggéseket elemzik, azaz az egyensúlyi növekedés feltételeit írják le. YD = YS ∆YD = ∆YS Különbség: a Keynes típusú modellek a makroökonómiai alapegyenletből indulnak ki, a neoklasszikus modellek viszont a Walras-i hagyományokhoz visszatérve a termelési függvényre építik a modellt, de dinamizálják azt. Statikus egyensúly: a gazdaság olyan helyzete, amelynek megváltoztatása senki sem érdeke, mert adott feltételek mellett mindenki elérte az optimumot, azaz kialakul a Pareto optimális helyzet. Növekvő gazdaságra nem értelmezhető Dinamikus egyensúly: a gazdaság folyamatosan változik, de olyan növekedési ütem alakult ki, amelynek megváltoztatása senkinek sem érdeke, mert mellette teljesültek a várakozások. A Keynes-i elméleten alapuló modellek: dinamizálták a modellt  várakozások + a várható kereslet által meghatározott

tőkeállomány beruházási keresletet. Ha nő a kereslet  növelni kell a tőkeállományt  keletkezik, de figyelembe kell venni az akcelerátor hatást is. 1. A növekedés Domar-féle modellje: YS = YD  ∆YD = ∆YS Kínálati oldal: ∆YS = I⋅δ, ahol I = előző időszak beruházása, növekménye, δ = a beruházás átlagos hatékonysága. 35 a kamatláb és a is befolyásolja a indukált beruházás ∆YS = Q várható 2. 3. 4. 5. Keresleti oldal: ∆YD = (1/1- )⋅∆I, ahol ∆YD = a makrojövedelem várható növekménye, ∆I = a beruházás növekménye, 1/1- = a beruházási multiplikátor. Egyensúly esetén: (1/ ) ⋅ ∆I = I⋅δ  αI = ∆I/I = ⋅δ  egyensúlyi növekedés feltétele, hogy a beruházások növekedési üteme egyenlő legyen a megtakarítási határhajlandóság és a beruházás átlagos hatékonyságának szorzatával. A növekedés Harrod-féle modellje: A Domar-féle modell egyszerű, egytermékes modell, ezért az

egyensúlyi növekedésnek csak az elvont felét fogalmazza meg. Domar nem foglalkozik a beruházásokat meghatározó tényezőkkel, valamint a beruházások átlagos hatékonyságát állandónak tekinti, ezért nem számol a műszaki haladással. Kiindulópont: I = S. Feltételei: ∼ a megtakarítási függvény lineáris, = s  +S0 = 0  S(Y) = sY, ∼ ∼ tovább dinamizálta a modellt, miután számolt az indukált beruházásokkal: I(∆Y) =Cr ⋅ ∆Y, ahol Cr = egyensúlyt biztosító tőkekoefficiens, amelynek számítása: I/∆Y. ∼ egyensúly esetén S(Y) = I(∆Y), azaz a szándékolt megtakarítás egyenlő a tervezett beruházásokkal  sY = Cr⋅∆Y  ∆Y/Y = s/Cr, ez az egyensúlyi növekedési ütem  αYW = s/Cr. Domar és Harrod modelljének kapcsolata: δ = ∆I / I  egyensúly esetén: δ = 1/Cr  αI = αYW. A Harrod modell továbbfejlesztése: ∼ αYW  egyensúlyi növekedési ütem ∼ αY  növekedési ütem ∼ αYN  egyensúlyi

növekedés természetes üteme, amelyet a népesség szaporodása, és a műszaki haladás hosszútávon lehetővé tesz. Ha αY = αYW  egyensúlytalanságot növel. Például, ha αY > αYW, akkor AD > AS  ilyenkor növelem a kibocsátást, amelynek hatására a szándékolt beruházás egyre inkább meghaladja a szándékolt megtakarítást, így AD > AS, és konjunktúra alakult ki. A Harrod modell bírálata: nem ad választ arra, hogy mi indukálja a növekedést. Helytelenül feltételezi, hogy a termelők bármilyen növekedéssel elégedettek. Eltekint az autonóm beruházástól. Csak az ún semleges technikai haladást vizsgálja A termelés technikai összetételét a tőke/munka aránnyal lehet jellemezni. Hicks szerint semleges a technikai haladás, ha változatlan tőke/munka arány mellett azonos mértékben változik mindkét tényező határtermelékenysége, azaz változatlan marad a munka technikai felszereltsége. Neoklasszikus növekedési modell:

∼ K/L  munka technikai felszereltsége ∼ Y/L  munka termelékenysége ∼ Y/K  tőkehatékonyság ∼ K/Y  tőkeigényesség 1. Solow-féle növekedési modell: a termelési függvényből indul ki (K, L, LT) αT = műszaki technikai haladás üteme. 36 2. Cobb-Douglas típusú függvény: Y = A ⋅ Kα ⋅ Lβ, α+β = 1 ∼ α és β parciális rugalmasságok α tőke parciális rugalmassága: ha 1%-kal nő a tőkeállomány hány %-kal változik a kibocsátás. β munka parciális rugalmassága: ha 1%-kal nő a munkamennyiség hány %-kal változik a kibocsátás. ∼ A = technikai együttható Ciklikus ingadozások a gazdaságban A gyakorlatban a gazdaság sokszor letér az egyenletes növekedési pályáról, majd visszatér ahhoz. Milyen mechanizmusok biztosítják azt, hogy a gazdaság hosszabb idő átlagában egy stabil növekedési pályán marad? A periodicitás, mint átlagos törvényszerűség érvényesül. A természetben, a társadalomban is

jelen van. A hasonló jelenségek szabályszerű ismétlődése a periodicitás. A gazdaságban a periodicitás létét empirikus adatok adják A gazdaság mennyiségileg mérhető jelenségei lényegében összhangban vannak a makrogazdasági jövedelem alakulásával. A változások összehangoltsága a reálmennyiségeknél jóval nagyobb, mint a nominál mennyiségeknél. A munkanélküliség és az árszínvonal alakulása egyéb tényezőktől is függ (társadalompolitikai tényező). Következtetések: a reálmennyiségek szinkronizált alakulásából következik, hogy a periodicitás (ciklikus mozgás) valamelyik alapvető reálmennyiséggel kapcsolatos. A nominális mennyiségek (pénzkínálat) nem kizárólag a reálmennyiségektől függnek (jegybank határozza meg). A ciklusok bizonyos önmozgással is rendelkeznek, azaz specifikus törvényeket is követnek. Egy ciklus a gazdaságban a két hasonló jelenség között eltelt idő. A ciklusok csoportosítása a

jelentkezési területek szerint: ∼ üzleti, ∼ pénzügyi, ∼ beruházási, ∼ agrár stb. A ciklusok osztályozása a ciklus hossza szerint: 1. Kitchin-ciklus – kb 40 hónap A pénzügyi és a hitelszférában jelentkeznek. 2. Klasszikus konjunktúra ciklus – 8-10 év A termelés alakulásában, a jövedelem változásában jelentkezik. 37 3. Kuznets-ciklus – 18-20 év A tartós beruházási javaknál jelentkezik. Olyan beruházásoknál, ahol azoknak a termelési eszközöknek az élettartama, amelyekkel a beruházást előállították rövidebb, mint amit létrehoztak. (szállítás, hajógyártás) 4. Kondratyer-ciklus – 40-60 év A társadalmat is érinti ez a ciklikus mozgás. Több ország adatát vizsgálják (Anglia, Franciaország) ∼ az első ciklus 1780 – XIX. sz közepe, emelkedő szakasza 1810-1815 ∼ a második ciklus XIX. sz közepe – XX sz eleje, emelkedő szakasza 1870-1878 ∼ a harmadik ciklus XX. sz eleje – II világháború ∼ a

negyedik ciklus II. világháború – XX sz vége Szabályszerűségek: a ciklus kezdete előtt nagy társadalmi változás figyelhető meg. A ciklus emelkedő ágában több társadalmi megrázkódtatás és fordulat zajlik le, mint a leszálló ágában. A visszaesés a mezőgazdaság hosszú távú visszaesésével jár együtt. A ciklusok fellendülő szakaszában a középtávú ciklusok fellendülései hosszabbak, míg a leszálló ágban a depresszió szakasza a hosszabb. 5. Szuper hosszú ciklus – 150 év Mezőgazdasági termékek áránál vélik felfedezni. A ciklusok fázisai: A trendet mozgó átlagolással szerkesztjük meg. ∼ a  konjunktúra ∼ b  dekonjunktúra A trendtől való eltérést az ún. kisimított trenddel elemezzük A  alsó fordulópont, B  felső fordulópont. ∼ t0 – t1  expanzió (megélénkülés) ∼ t1 – t2  prosperitás (fellendülés) ∼ t2 – t3  recesszió (hanyatlás) ∼ t3 – t4  depresszió (pangás) 38

Klasszikus konjunktúra ciklus 1820-től a II. világháborúig 8-10 évenként az újratermelés menetét általános túltermelési válságok szakították meg. Az 1820-as években a gépiesítés miatti túltermelés általános túltermelési válságok kialakulását okozta. A tőkeállomány változásával kapcsolatos a túltermelési válság  a tőkeállomány változás pedig a beruházás eredménye  azt kell vizsgálnunk, hogy milyen hatást gyakorolnak a beruházások a gazdasági növekedés ütemére  érvényesül a multiplikátor hatás, és a beruházások feltételei, de egyben következményei is az egyensúlyi növekedésnek. Mivel a jövedelmek nem egyenletes ütemben változnak a fizetőképes kereslet és a beruházási kereslet ingadozik. A beruházások változása megsokszorozva jelentkezik a jövedelem változásában (akcelerátor-hatás). A gazdaság felszíne: ∼ a felső fordulópont (B): akkor alakul ki, ha a magas szintű AD-hez képest

túl sok lesz a kínálat, ezért nem szándékolt készletek halmozódnak fel, így csökkentik a kibocsátást  munkavállalókat bocsátanak el  csökken a fogyasztási cikkek kereslete, másrészt kihasználatlan a gépi kapacitások egy része, így csökken a beruházási javak iránti kereslet is, mert az esedékes pótlásokat sem végzik el. Ez addig folytatódik, míg alacsony szinten meg nem fordul az egyenlőtlenség az AD és az AS között. ∼ az alsó fordulópont (A): akkor alakul ki, ha a nem szándékolt készletek eltűnnek, ezért növelik a kibocsátást  munkavállalókat vesznek fel, másrészt tömeges az állótőkék megújítása  növeli a beruházási javak keresletét. A trend elérése után megkezdődik az állótőkék bővítése, a bővítő beruházások üzembe helyezése folyamatos, ennek sajátos következménye, hogy amíg a beruházást végzik a piac keresleti oldala bővül, a beruházás üzembe helyezésével lecsökken a piac

keresleti oldala, és nő a piac kínálati oldala. A kínálat növekedése előbb-utóbb a fizetőképes kereslet korlátjába ütközik Elméleti magyarázata: feltétel: a kibocsátás növekszik és szabad kapacitás van tőkéből és munkából is. Mechanizmusa: ha a Q nő  Y nő  akcelerátor hatás miatt ennél nagyobb mértékű a beruházás növekedése, növekszik a munkakereslet, így növekszik a munkabér kiáramlás, és így növekszik a fogyasztási cikkek iránti kereslet, aminek kielégítése beruházást igényel, ami a termelés növekedését igényli Meddig folytatódhat ez a folyamat?  ha a foglalkoztatottság teljessé válik  nem nőhet a beruházás tovább, azaz a felső fordulópontot (B) a korlátos mennyiségű munka okozza. Ezért a beruházás csökken, az Y ennél nagyobb mértékben csökken, tehát az akcelerátor és a multiplikátor hatás a leszálló ágban is kumulatív folyamat, így egy idő után szükségszerűen

bekövetkezik, hogy a nettó beruházás zérus lesz. A berendezéseket megtérülésük előtt kivonják a termelésből, azaz a tőkeállomány csökken, ugyanakkor a termelés szintje pozitív, így növekszik az egységnyi tőkére jutó kibocsátás, így jövedelmezőnek tűnik a tőkeállomány növelése. Alsó fordulóponton azért következik be, mert a nettó beruházás ugyan negatív, de a bruttó beruházás nem. Ebben az időszakban voltak közbelső válságok (konkrét okra visszavezethető). Voltak részleges válságok (1-2 ágazatára terjed ki a nemzetgazdaságnak). Ciklikus ingadozások a II. világháború után: ∼ I. szakasz  1960-as évek végéig tartott Magas volt a gazdasági növekedés Az újratermelési ciklusok lerövidültek és a depresszió szakasza rendszerint elmaradt. Az USA-ban gyakran követték egymást a válságok. Oka: a II világháború utóhatása, a háború alatt összegződik az elhalasztott kereslet. A beruházások sajátossága,

a gazdaság strukturális változása  megnőtt a szolgáltatások aránya, a háztartások fogyasztási szerkezetének átalakulásával a pénzügyi és a hitelszektor új vevővel bővült. Az állam anticiklikus gazdaságpolitikát alkalmaz 39 ∼ II. szakasz  1970-es évek eleje Felgyorsuló infláció  gazdaság stagnálása, világpiaci árrobbanás, amely alapvetően átrendezte a jövedelmi és vagyoni viszonyokat. A gazdasági növekedés és a műszaki haladás kapcsolata Jánosy Ferenc vizsgálata alapján A gazdasági trend és az ún. helyreállítási periódus elemzését tartalmazza Kiinduló feltételek: a növekedést a termelékenység változásával méri, amely származhat a műszaki fejlesztésből és a szervezésből is. Alapfogalmak: ∼ Berendezés: egy műszaki, termelési egység. Lehet egy munkahely, műhely vagy akár egy termelési ágazat is. ∼ Tényleges teljesítmény (R): az a termékmennyiség, amit a berendezéssel ténylegesen

előállítottak. ∼ Műszaki potenciál (P): az a legnagyobb teljesítmény, amit a berendezéssel, ideálisan szervezett körülmények között maximálisan elő lehet állítani. Létezik, de a gyakorlatban nem igazán mérhető. Oka: ideálisan szervezett termelés nem létezik. Ha valóságos teljesítmény a műszaki potenciálig kihasználják, és a berendezés tönkremegy. A teljesítmény véletlen tényezőktől is függ. Az elemzéshez nem a mutatók abszolút nagyságának, hanem időbeli változásuknak ismerete szükséges. αR = R1/R0 korszerűsödési ráta: αP = P1/P0 minél jobban kihasználnak egy berendezést, annál drágább lesz annak fokozása. Másrészt minél erőteljesebb a műszaki fejlődés, annál drágább lesz minden további műszaki potenciált növelő fejlesztés. Eltérhet egymástól, de hosszabb távon az αR és az αP azonos tendenciát mutat. Ezt egy gazdasági trend szerkesztésével elemzi, ez azonban különbözik a korábbiaktól,

ugyanis ez a tényleges növekedés burkoló görbéje. A növekedés megvalósításához beruházásra van szükség. Milyen a beruházások korszerűsödési rátája? Ezt úgy számoljuk ki, hogy a beruházás utáni műszaki potenciált osztjuk a beruházás előtti műszaki potenciállal. Egy beruházás korszerűtlen, ha a beruházás korszerűsödési rátája < a környezet korszerűsödési rátájánál. Korszerű a beruházás, ha a két korszerűsödési ráta megegyezik. 40 Innovatív a beruházás, ha a beruházás korszerűsödési rátája > a környezet korszerűsödési rátájánál. Tömeges korszerűtlen beruházás visszaveti, tömeges innovatív beruházás pedig növeli a környezet korszerűsödési rátáját, azaz megváltoztatja a trend meredekségét. A gazdasági növekedés trendje és a helyreállítási periódus: Szakaszok: 1. t1 – a katasztrófa bekövetkezése 2. t2 – mélypont, ez egyben a helyreállítási periódus kezdete 3. t3

– kritikuspont, a gazdaság eléri a katasztrófa előtti reáljövedelem vagy kibocsátás szintet. Azért kritikus, mert ennek jelentős pszichológiai, gazdaságpolitikai jelentősége van. Úgy tűnik, hogy befejeződött a gazdaságban a helyreállítási periódus A kritikuspont elérésével nem fejeződött be a helyreállítási periódus. Ez akkor fejeződik be, ha a kibocsátás eléri azt a szintet, amit a katasztrófa bekövetkezése nélkül elért volna adott időpontra, azaz felzárkózik a trendhez. A gazdaságpolitika lehetséges reakciói a kritikuspont elérése után: 1. harmonikus fejlődés  ha a gazdaságpolitika tudomásul veszi, hogy a helyreállítás periódus a kritikuspont elérése után is folytatódik mindaddig, míg el nem éri a trendet utána pedig, hogy a gazdaság beáll a trendnek megfelelő fejlődési pályára. 2. erőltetett növekedés (gazdaságpolitikai illúzió megvalósítása)  felgyorsított ütemű növekedés, ami azt

jelenti, hogy minél nagyobb növekedési ütem elérése a cél, ezért növekszik a korszerűtlen technika aránya, így a tényleges növekedés túlfut a trenden, ami megtöri a trendet, így a gazdaság rááll egy alacsonyabb ütemű növekedési pályára. 41 3. a gazdasági csoda a kritikuspont elérése után visszafogják a növekedési ütemet a harmonikus növekedéshez képest, az így felszabaduló erőforrásokat a gazdaság szerkezetének átalakítására fordítják (oktatás stb.)  nő az innovatív beruházások aránya, így meredekebbé válik a trend, azaz a gazdaság rááll egy magasabb ütemű fejlődési pályára. Az állam szabadon dönthet, hogy melyiket választja, ugyanis mindegyiknek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Egy olyan viszonylag alacsony növekedési ütem folyamatos érvényesülése a cél, amely mellett a szociális feszültségek kezelhetők és az ökológiai egyensúly fenntartható. A gazdaságpolitika a

makrogazdasági célok szolgálatában A modern vegyesgazdaság viszonyai között lezajló kormányzati beavatkozását elemezzük. A makrogazdasági folyamatokra gyakorolt hatást elemezzük. Vegyesgazdaság: egyszerre van jelen a piaci koordináció és a jelentős gazdasági funkcióval bíró politikai állam bürokratikus koordinációja. Az állam klasszikus gazdasági funkciói: o az állam meghatározza a gazdálkodás jogi kereteit, o az állam a piacon elsősorban vevőként szerepel és súlyánál fogva jelentős hatást gyakorol az árakra, o az állam szolgáltatást nyújt, + vegyesgazdaság funkciói: o igazságosság előmozdítása  a piacgazdaság szükségszerűen gazdasági egyenlőtlenséget teremt. Így a szegények és a jövedelem nélküliek ellátása csak az állam által működtetett intézmények alapján lehetséges. Központosítja a jövedelem egy részét, majd újra elosztja.  redisztribúciós funkció o a hatékonyság javítása:

monopóliumok kialakulása, extern hatások, és piaci kudarcok jelentkezése esetén. Ezekre a területekre az államnak kell erőforrásokat összpontosítani, újra elosztani.  allokációs funkció o stabilitás biztosítása: az újratermelés ciklikus. Az állam anticiklikus gazdaságpolitikájával elősegíti a piac viszonylag zavartalan működését, ehhez a fiskális és a monetáris eszközök állnak rendelkezésre.  stabilizációs funkció 1. Fiskális eszközök: az állami költségvetéssel befolyásolja az állam a gazdaság működését. Az állami költségvetés az államháztartás egyik alrendszere Az állam gazdálkodásának pénzügyi terve, amely az állam tervezett bevételeinek és kiadásainak egy naptári évre szóló előirányzatait tartalmazza.  költségvetés 42 Az állam bevételei elsősorban az adók. Az adó az állam közfunkcióinak ellátásához szükséges pénzügyi alap, amelyet kényszer útján szed be. Az adó

csoportosítása az adóalanyhoz való viszony szerint: o Közvetlen adó: akinek a jövedelmét terheli az fizeti o Közvetett adó: árukra, szolgáltatásokra kivetett adó. Kinek a jövedelmét terheli a közvetett adó?  Minél rugalmatlanabb a kereslet, és minél rugalmasabb a kínálat, annál nagyobb arányban fog a közvetett adó a fogyasztóra hárulni. Ez fordítva is igaz Az autonóm adó, vagy egyösszegű adó esetén a vagyont adóztatják, és nem az abból származó jövedelmet. Az állam kiadásai: vállalatok kiadásai, transzferek, állami felhalmozás, egyéb kiadások. A költségvetési politika: az adó és a közkiadások kialakításának folyamata, amelynek célja a gazdasági növekedés, a stabil árak, a foglalkoztatottság, és az egyensúly biztosítása. A költségvetési kiadások multiplikatív módon növelik a keresletet, és a makrogazdasági jövedelmet. G ⋅ (1/1- ) = ∆Y T ⋅ (- /1- ) = ∆Y Haavelmo-tétel: ha G = T, akkor ∆Y = G. o

Automatikus stabilizátorok: ezek a költségvetés rendszerében meglévő anticiklikus eszközök. Bevételi oldalon: a progresszív módon kivetett, jövedelemtől függő adó (személyi jövedelemadó) ilyen. Kiadási oldalon: egyes jóléti transzferek (munkanélküli segély) ilyen. A költségvetés egyenlege: a kiadás autonóm kiadás, így recesszió idején nem csökkenti arányosan a kiadásait az állam, s ez fékezi a recesszió elmélyülését, konjunktúra idején pedig nő az adóbevétel. A költségvetési deficit szerepe: ∼ Ciklikus deficit: az újratermelés ciklikusságából keletkező költségvetési hiány. ∼ Strukturális deficit: egyedi gazdaságpolitikai döntés következménye. Ha az állam növeli kiadásait  nő ∆G  ∆Y = G⋅(1/1- )  L1(Y) nő  i nő  kiszorítja a piacról a magántőke beruházásait, és egyéb kamat érzékeny kiadásait  ez a kiszorítási hatás, ami az állam eladósodásának legsúlyosabb

következménye. o Diszkrecionális eszközök (aktív költségvetési politika): egyedi döntéseket igényelnek, a kormányprogramokat foglalja magában. Kiadási oldalon: ∼ Közmunka-program: az állam a foglalkoztatottság, a kereslet növelése érdekében infrastrukturális beruházásokat finanszíroz. ∼ Foglalkoztatási-program: az állam új, közszolgálati tevékenységet finanszíroz, ez kevésbé költség igényes. ∼ Egyedi jóléti transzferek Bevételi oldalon: az adórendszer, az adómérték változtatása. Az adómérték változtatása gyakran az adókulccsal ellentétesen változtatja meg az adóbevételt, ugyanis: ∼ Ha csökken az adókulcs  nő a rendelkezésre álló jövedelem  nő a kereslet  növelni kell a kibocsátást  nő az adóalap  ha az adóalap nagyobb mértékben nőtt, mint amilyen mértékben csökkent az adókulcs, akkor nő az adóbevétel. ∼ Ha nő az adókulcs  43 2. Monetáris eszközök: a pénz gazdaságra

gyakorolt hatását igyekszik kihasználni céljai megvalósítása érdekében, így a forgalomban lévő pénzmennyiségének szabályozását jelenti. A pénzpiac: az intézményesült kihelyezési és forrásszervezési lehetőségek összessége. ∼ Elsődleges: a pénzeszközök kibocsátása, a megtakarítások itt válnak tőkévé, azaz a forgalomba hozott értékpapírok és hitelek növelik a vállalatok tőkéjét. ∼ Másodlagos: a forgalomban lévő tartozások és tőkék cseréjét bonyolítja le. Itt lehet likviddé tenni a befektetéseket, a rövid lejáratú megtakarítások hosszú lejáratú vállalati befektetésekké alakíthatók, valamint az itt kialakult árfolyamok információt nyújtanak a gazdasági szereplők számára. Kiterjedt működése előfeltétele az aktív elsődleges pénzpiacnak. A monetáris eszközök fajtái: ∼ Direkt eszközök: a kamat konkrét nagyságának, valamint a hitelkeret nagyságának meghatározása ∼ Indirekt eszközök:

o a refinanszírozási kamatláb meghatározása, o a rediszkontláb meghatározása: a kereskedelmi bank által leszámítolt magánváltó viszontleszámítolásának ára a jegybanknál, o nyílt piaci műveletek: állampapírok nyílt piaci adás-vételét jelenti, közvetlenül befolyásolható a forgalomban lévő pénz mennyisége, o kötelező tartalékráta meghatározása. A monetáris eszközökkel is óvatosan kell bánni, mert hatásuk többségében hosszú távú és nem kiszámítható, a monetáris szabályozás hatásával túlmutat a monetáris szférán, mivel a monetáris eszköz megváltoztatja a bank likviditási helyzetét, hitelfeltételeket, a beruházásokat, a foglalkoztatottság számát, valamint a ∆Y-t. 44