Történelem | Középiskola » Gáspár Attila - A mohácsi csatavesztésig vezető út (1490-1541)

Gáspár Attila - A mohácsi csatavesztésig vezető út (1490-1541) Harc a trónért – II. Jagelló Ulászló Mátyás halálát követően a magyar bárók nem támogatták Corvin Jánost. A bárók olyan királyt akartak a trónra, aki külső segítséget is igénybe tud venni a török elleni harchoz. A küzdelmet a Jagellók és a Habsburgok között a gyorsaság döntötte el: Ulászló elsőként fogadta fel Mátyás zsoldosait, így már katonai erő birtokában tudott tárgyalni. Corvin Jánossal kiegyezett: Mátyás fia megtarthatta óriási magyarországi birtokait. Szlavón bánként felmentette Jajcát, s haláláig harcolt a törökkel. A királyi hatalom II. Ulászlónak (1490-1516) a rendek kemény feltételeket szabtak: saját költségére megvédi az országot, nem szedi be a Mátyás alatt megszokottá vált rendkívüli hadiadót, minden fontos kérdésben előzetesen kikéri a rendek véleményét. A királyi jövedelmek negyedükre csökkentek, s alig

haladták meg a 200.000 aranyforintot Ez csak arra volt elegendő, hogy a budai királyi palota fényét még egy ideig meg tudja őrizni. A fekete sereget szélnek eresztették. A fizetetlen zsoldosok a Száva mentének lakosságán élősködtek, amit Kinizsi Pál csapatai 1492-ben Halászfalu mellett szétvertek. Rendi küzdelmek A tényleges hatalom a királyi tanács, a bárók kezében volt. Velük szemben az egyetlen szervezett erő a (köz)nemesség volt. A nemességgel a vármegyei életben s a javarészt Rákoson megtartott országgyűlésen kellett csak osztozniuk a hatalomban. A főnemesség jelentősen megerősödött Megszerezte a jogot az ország védelmére, és behajtotta birtokain a rendkívüli hadiadót, ami a török elleni küzdelem helyett a bárók egymás elleni harcait szolgálta. A nemesség a XVI. század elején az ország legnagyobb birtokosa, Szapolyai János erdélyi vajda mögé sorakozott fel. Szapolyai trónigénye érdekében az országgyűlés az

1505-ös rákosi végzésben kimondta, hogy a jövőben csak magyar születésű királyt fognak választani. A nemességgel szemben a bárók a Habsburgokhoz közeledtek. II. Ulászló halálakor fia, II Lajos (1516-1526) még csak tíz éves volt Ezért az ügyek intézését egy tizenhat nemesből, hat báróból és hat főpapból álló tanácsra bízták. A királyi hatalom ilyen körülmények között tovább veszített súlyából, míg Szapolyai befolyása tovább nőtt. A harc állandósult a főúri és a nemesi párt között. Werbőczy Hármaskönyve A nemesség érdekeit a jog nyelvén megfogalmazó Werbőczy István (1458-1541) soraikból emelkedett fel. A nemesség vezéreként a nádorságig jutott A Tripartitumban (Hármaskönyv) összefoglalta és rendszerezte a korabeli szokásjogot. Ez mind magyar, mind az európai jogtörténet szempontjából kiemelkedő jelentőségű esemény volt. Az 1514-es országgyűlésen elfogadott Tripartitum 1848-ig meghatározó volt

a jogban. A jobbágyság helyzete Mátyás halála után a jobbágyság terhei nem változtak, ugyanakkor megszűnt a biztonság. A parasztság tovább differenciálódott: vékony gazdagparaszti réteg alakul ki, ugyanakkor tömegek váltak zsellérré, vagyis 1/8 teleknél kisebb birtokú jobbággyá. A túladóztatás miatt folytatódott a már elkezdődött pusztásodás, azaz a jobbágyföldek elhagyása tovább folytatódott. A parasztság legmódosabb elemeit zárta el a további felemelkedéstől a mezővárosok adózására vonatkozó törvény, ugyanis a mezővárosi lakosságot is fejenkénti adózásra kötelezte. A parasztság eltiltása a vadászattól és a halászattól a jobbágyság legszegényebb rétegeit sújtotta. Az egész parasztság helyzetét rendítette meg a szabad költözés korlátozás. Keresztes hadjáratból parasztfelkelés Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes hadjárat szervezését kapta feladatul. A pórnép nagy számban állt a

zászlók alá. Bakócz a végvári katonát, Dózsa Györgyöt bízta meg a vezetéssel, akit a vitézsége emelt ki az egyszerű katonák közül. Ezt követően Dózsa megindult dél felé a török ellen, ám a parasztok uraik ellen fordultak. Mezőtúrnál a kereszteseket úri csapatok támadták meg, mire válaszul a parasztok udvarházakra törtek rá, megkezdődött a kegyetlen harc. Temesvárnál a török földről visszatérő Szapolyai János erdélyi vajda hadai a felkelőket leverték. Az ország egész területén felszámolták a megmozdulásokat. Dózsát és alvezéreit kínhalálra ítélték A fizikai megtorlás mellett a nemesség a törvény erejével is büntetni akart a terhek emelésével, a költözés tilalmával és a robot emelésével. Az erőviszonyok alakulása A törökkel folytatott két évszázados harc során a magyarság számára egyre kedvezőtlenebbé váltak az erőviszonyok. A gazdag közel-keleti tartományok megszerzése kétszeresére

növelte az Oszmán Birodalom területét. Ezzel párhuzamosan Magyarországon a királyi hatalom meggyengült A királyi jövedelem nem érte el a végvárvonal fenntartásainak költségeit. Külpolitikai helyzet II. Ulászló a bárók nyomására és dinasztikus megfontolásokból a Habsburgokhoz közeledett a törökkel szemben. A Habsburgokkal való szövetkezés ellenállást váltott ki a nemességből, s nem hozta meg a kívánt eredményt sem. A hatalmas birtokkal rendelkező Habsburgok ereje számtalan helyen le volt kötve. A külpolitikai helyzet megváltozása egybeesett az új szultán, I Szulejmán (1520-1566) trónra lépésével. A szultán a támadás megindítása mellett döntött A végvári vonal összeomlása A szultán Szabács ellenindult, amit az első rohammal bevett, majd elfoglalták Nándorfehérvárt (1521). 1523-ban Tomori Pál kalocsai érsek személyében rátermett, elhivatott ember került a végek védelmére. Szávademeter térségében szétverte

a törököket, ám nem tudta megakadályozni a végvári vonal további szétesését, a török ék kiszélesítését. II. Lajos kísérlete a királyi hatalom megerősítésére A 16 éves II. Lajos felbuzdulva Habsburg Ferdinánd sikeres ausztriai fellépésén, maga is szembefordult a rendekkel. Ám a király reform tervei megbuktak, a bárók és a nemesség egymás ellen acsarkodtak, miközben Szulejmán hadai megindultak Magyarország belseje ellen. A mohácsi csata A magyar vezetők időben hírt szereztek a közelgő támadásról, ennek ellenére semmi komolyabb előkészületre nem került sor. A király hadba hívta a nemességet, ám a nagyobb haderővel rendelkező méltóságok nem mozdultak, mert nem merték elhagyni tartományukat. Eközben a szultáni had, mintegy 60.000 reguláris katona Nándorfehérvárnál átkelt a Dunán Tomori Pál, a magyar seregek fővezére csekély számú, de tapasztalt csapata Tolna térségében egyesült a király mintegy 20.000 fős,

nemesekből, főúri bandériumokból és zsoldosokból álló hadával. A csatára a mohácsi síkon került sor A győzelem egyetlen reményét a nehézlovasság rohamának sikere jelenthette volna. A fergeteges roham összeomlása után, mely a török ágyútűzön akadt el, a csata két óra alatt elveszett. A lovasság egy része megmenekült, de sokan elestek vagy a mocsarakba vesztek. A csatamezőn maradt hét főpap, 28 főúr, s a fővezér, Tomori Pál is. Politikai szempontból a legnagyobb veszteség a király halála volt, aki menekülés közben a megáradt Csele-patakba fulladt. A magyar államgépezet megbénult, egységes cselekvésre, ellenállásra nem került sor. Volt olyan, mint Báthory István nádor, aki a csatából jövet kirabolta a menekülő pécsi káplánt, s volt olyan, mint Kanizsai Dorottya, aki saját költségére tömegsírokba temettette az elesetteket. A török kivonulása az országból A győzelem után Szulejmán lassan elindult észak

felé, ellenállással nem találkozott. Kardcsapás nélkül vonult be Budára, katonái kirabolták és felgyújtották a várost. A vár azonban sértetlen maradt. A török felprédálva Pestet, a Duna-Tisza közén keresztül zsákmánnyal, foglyok tízezreivel kivonult az országból, de a Szerémségben állomásozó erőivel ellenőrizni tudta az országot. Kettős királyválasztás Mohácsot követően a koronáért elsőnek Szapolyai János szállt harcba. Ő volt a leghatalmasabb földbirtokos, a legnagyobb haderő ura, Erdély vajdája, s a nemesség „vezére”. Szapolyai helyzetét erősítette az 1505-ös rákosi végzés, mely szerint vajda, mint nemzeti király léphetett fel. Szapolyai (1526-1540) elfoglalta az ország jelentős részét, s 1526 novemberében a Szent Koronával Székesfehérváron megkoronáztatta magát. Lajos halála után Habsburg Ferdinánd is Magyarország királyának tekintette magát. A Habsburgbarát bárók Pozsonyban gyülekeztek, akik

1526 decemberében Ferdinándot (1526-1564) királyukká választották. Hívei oltalmat reméltek a Habsburg-dinasztiától a védtelen ország számára Polgárháború Ferdinánd tízezer zsoldost fogadott, s Tokajnál csapatai döntő vereséget mértek Szapolyai seregére. Szapolyai ezt követően Lengyelországba menekült. Ezután Székesfehérváron Ferdinánd fejére helyezték a Szent Koronát. Szapolyai nehéz helyzetében a Habsburgok ellenfeleitől remélt támogatást (Franciaország, Velence), akik ezt meg is adták. A török 1526 és 1541 között kétszer is megszállta Budát, de kivonult az országból, s megelégedett védence helyzetének erősítésével. A kiút nélküli ország Szapolyai már 1528-ban kisebb török segédhadakkal visszaszerezte a Tiszától keletre eső területeket, mivel Ferdinándnak elfogyott a pénze, s szélnek kellett eresztenie zsoldosai nagy részét. Szulejmán elfoglalta, majd átadta János királynak Budát, ezután Bécs ellen

indult. Az ostrom elhúzódott, az idő hidegre fordult, s a török haderőt csak kivételes esetekben tartották fegyverben az ősz beállta után. Szulejmánnak eredménytelenül kellett visszavonulnia A szultán 1532-ben újabb hadjáratot indított Bécs irányába ám a Habsburgok is jelentős erőket tudtak Közép-Európában mozgósítani. V Károly vezetésével több, mint 100000 német zsoldos állt Bécs térségében, hogy megütközzön a törökkel. Szulejmán hada a Jurisics Miklós birtokában lévő kis vár, Kőszeg falainál megálltak. Feltételezhető, hogy a szultán csak az időhúzás kedvéért kezdett az ostromba. A kőszegiek hősi helytállásának következtében elmaradt az erőviszonyokat eldöntő küzdelem. A kortársak számára világossá vált a tragikus valóság: a két nagyhatalom nem bír egymással, erőik Magyarországon egyensúlyban vannak. Hazánk a két birodalom ütközőzónájába került A két fél szerződést kötött (1533),

melyben Ferdinánd elismerte, hogy a Szultán Szapolyainak adta az ország nagyobbik felét. Cserébe Szulejmán hasonlóan elismerte Ferdinánd jogait a nyugati részeken A váradi béke Ferdinánd és János király a Váradon 1538-ban megkötött egyezség értelmében kölcsönösen elismerte egymás királyságát. János király halála után pedig az egész ország Ferdinándra, vagy utódaira száll. Ám Szapolyai másként értékelte az egyezséget, amikor fia született Buda eleste - Az ország három részre szakadása Az erőviszonyok megváltoztak, amikor meghalt János király (1540). Halálos ágyán megeskette párthíveit, Fráter Györgyöt és Török Bálintot, hogy csecsemő fiát János Zsigmondot választják királlyá. Ezzel hívei nehéz helyzetbe kerültek A szultáni had felvonult Magyarországon (1541) és Török Bálint hadaival kiegészítve szétverte Ferdinánd hadseregét. Ám Szulejmán se látta megnyugtatónak hűbérese helyzetét. Csapatai 1541

augusztus 29-én megszállták Budát, majd a csecsemő János Zsigmondnak és anyjának Izabellának adta Erdélyt és a Tiszától keletre eső területeket. Ezzel a Magyar Királyság három részre szakadt