Történelem | Középiskola » A dualista állam

A dualista állam Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően Magyarország további sorsáról több elképzelés is született.1864 végén titkos tárgyalások folytak Deák és a bécsi udvar között a kiegyezés lehetőségeiről. Ferenc József Deáknak jelezte közeledési szándékát Deák pedig válaszul megjelentette a Pesti naplóban híres „húsvéti cikkét” melyben hangsúlyozta, hogy a magyar fél hajlandó a kiegyezésre az alkotmányosság visszaállítása esetén, hiszen a magyar politikus a birodalom fennmaradását tartotta elsődlegesnek. Kifejtette, hogy hajlandó törvényes keretek között engedni a közös külpolitika, védelem s ezek fedezésére szolgáló pénzügyek tekintetében. Válaszul lemondatták Schmerlinget és 1865-ben összehívták a magyar országgyűlést. A választásokon Deák Ferenc hívei szereztek többséget. Az országgyűlés bizottságot választott a közös ügyek megtárgyalására, melyet Andrássy Gyula

vezetett. A tárgyalások közepette robbant ki a porosz-osztrák –olasz háború (1866), melyben Ausztria teljes vereséget szenvedett. Deák visszatartotta az országgyűlést attól, hogy kihasználja a birodalom szorult helyzetét. Bölcs lépése a gyors békekötés után meghozta az eredményt: az uralkodó bizalma megerősödött s így a tárgyalások is felgyorsultak. Az osztrák kormány élére a poroszok elől Ausztriába menekülő Beustot nevezte ki, aki a birodalom megerősítése érdekében a magyarokkal történő kiegyezést támogatta. Miután megállapodtak az alkotmányosság visszaállítása és a közös ügyek kérdésében, Ferenc József kinevezte Andrássy Gyulát miniszterelnökké. Ferenc József osztrák császárt magyar királlyá koronázták 1867-ben. Visszaállították a megyei önkormányzatokat, mire az országgyűlés elfogadta a közös ügyekről szóló törvényt.Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú dualista állammá vált. A két

országot a közös uralkodón kívül a közös minisztériumok: hadügy, a külügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy kapcsolta össze. Külön-külön működött viszont a kormány és a parlament. A közös ügyeket a két parlament által megbízott 60-60 fős delegáció felügyelte, akiket a két törvényhozás választotta. A belső irányítás központja Bécs illetve Budapest volt. Mindkét ország saját törvényhozó hatalommal, saját kormánnyal és saját közigazgatási rendszerrel rendelkezett. A kiegyezés egységes gazdasági rendszert hozott létre. A birodalmat egységes piaccá tették: − vámszövetséget kötöttek − meghagyták a közös valutát − szabaddá tették a tőke és a munkaerő szabad áramlását − összehangolták az adó-, a mérték-, a közlekedési és a hírközlési rendszert. A gazdasági megállapodást 10 évre kötötték, s lejárta után újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy módosítani. Az

egységes piac biztosította a térség gazdasági fejlődését. A rendszer megszilárdulása nem ment zökkenőmentesen. A nemzetiségi kérdés továbbra is problémát jelentett, mivel a birodalmon belül jelentős cseh, horvát, román, szerb és szlovák közösség élt. A horvátok az új államot trialisztikusnak képzelték el, vagyis harmadik államként velünk és az osztrákokkal megegyező jogokat akartak. Perszonáluniót kívántak létrehozni. Ezt a magyar országgyűlés elutasította, de hajlandó volt a tartományi különállás elismerésére. A horvátokkal 1868-ban megkötött kiegyezés a horvátokat elismerte politikai nemzetnek. Horvátország beligazgatási autonómiát kapott, melynek élén az uralkodó által kinevezett bán állt. A horvát lett a hivatalos nyelv, működhetett a szábor, mely a magyar (közös) országgyűlésbe 43 képviselőt delegálhatott. Horvátországot egyesítették a Határőrvidékkel és Szlavóniával. A kiegyezést

azonban ennek ellenére csak a horvát tartománygyűlés többszöri feloszlatása révén sikerült elfogadtatni. 1868-ban létrejött a nemzetiségi törvény a nemzetiségi viszonyok rendezése érdekben. A törvény területi egység és az egy politikai nemzet elvének alapján állva széles körű nyelvhasználatot biztosított az oktatás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás alsó és középső szintjén. Autonómiát nem biztosított, de lehetővé tette a nemzetiségi egyesületek és pénzalapok létrehozását. A törvény az ennél többre vágyó nemzetiségeket nem elégítette ki, de a korszak nyugat-európai szabályozásainál nem nyújtott kevesebbet. A vegyes vidékeken a törvényhatóságban a 20%ot elérő kisebbségek számára is biztosították az anyanyelvi jogokat. A törvény nemcsak engedélyezte az anyanyelvi oktatást, de azt az állam feladatává is tette. A magyar társadalomban ekkor alakult ki a szabad paraszti réteg, megszűnt a

jobbágyság és törvényt adtak ki a céhek eltörléséről. Új ipartörvényt adtak ki, mely támogatta a gyáralapításokat és megfogalmazta, hogy a munkások és a tőkések milyen jogokkal és kötelezettségekkel bírnak. A dualizmus korszakának kormányai jelentős szerepet vállaltak az ország művelődésének, infrastruktúrájának, gazdaságának fejlesztésében. A magyar kormányok az oktatásnak kiemelt szerepet tulajdonítottak. Ekkor lett Eötvös József a vallás és közoktatásügyi miniszter, aki 1868-ban bevezette a tankötelezettséget, s így csökkent az analfabéták száma. (Kiteljesítették a Ratio Educationis-t.) Megnőtt az állami intézmények száma: egyetemek, kórházak épültek Visszaszorult az egyház befolyása az oktatásban. A kiegyezés után a vasútépítés felgyorsult Bár a kortársak közül sokan árulásnak tekintették a kiegyezést (közéjük tartozott Kossuth Lajos is, aki Cassandra levelében : ellenezte a kiegyezést

,mivel ebben a magyar nemzet halálát látta. Megalkuvással, a nemzeti önállóság eszméjének feladásával vádolta Deákot Úgy vélte, a porosz-osztrák háború idején határozottabb fellépéssel el lehetett volna érni Ausztria széthullását. Óvott attól, hogy egy felbomlásra ítélt birodalomhoz kössék az ország sorsát, hiszen ez egy vesztes háború nyomán Magyarország széteséséhez is vezethet)