Nyelvtanulás | Magyar » A stílusrétegekről

A stílusrétegek A stílus alakulását befolyásoló tényezők azt is eredményezik, hogy a nyelvi kifejezésmódok a társadalmi érintkezés meghatározott területeihez is kapcsolódnak, s így az eltérések ellenére többé-kevésbé azonos vonások is jellemzik egy-egy csoportnyelvi kifejezésmódját. Az így létrejött stílusváltozatok a stílusrétegek. Más szóval: a stílusréteg a társadalmi érintkezés meghatározott területén jellemzően használt nyelvi kifejezőeszközök rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó törvényszerűségek összessége. Irodalmi és köznyelvünkben a következő főbb stílusrétegeket különböztetjük meg: Írott nyelvi stílusok: 1. Tudományos stílus 2. Publicisztikai stílus 3. Hivatalos stílus 4. Szépirodalmi vagy művészi stílus 5. Levélstílus Beszélt nyelvi stílusok: 1. Társalgási stílus 2. Szónoki stílus 3. Előadói stílus Írott nyelvi stílusok: 1. Tudományos stílus: A tudományos

stílus a tudományos művek (monográfia, tanulmány, tudományos cikk, recenzió stb.) jellemző nyelvhasználata A tudomány célja a valóság törvényeinek, összefüggéseinek megismerése, illetőleg világos és egyértelmű megismertetése érvelő bizonyítással. Ennek megfelelően a tudományos stílusból az érzelmi és festői hatású nyelvi elemek szinte teljesen hiányoznak. Az érthetőség kedvéért egyértelműen, pontosan fogalmaz. Nagy számban használ (magyar és idegen eredetű) terminus technikusokat, definíciókat, levezetéseket, képleteket stb., viszont a szemléletesség nyelvi eszközeivel takarékosan bánik. 2. Publicisztikai stílus: A publicisztikai stílus a sajtó, az újságírás, a publicisztikai művek (hír, tudósítás, híradás, riport, interjú, glossza, tárca, karcolat, különféle rádiós és televíziós műfajok stb.) tipikus nyelvhasználata Feladata, hogy tájékoztassa a társadalom tagjait az időszerű politikai,

gazdasági, kulturális stb. eseményekről, és azokkal kapcsolatban alakítsa is a közvéleményt. A publicisztikai stílusjellemző vonása ezért a közérthetőség, a meggyőzésre, a közvetlen hatásra való törekvés. Ennek érdekében kedveli a közkeletű nyelvi kifejezőeszközöket, fordulatokat, szólásokat, a hatásos új szavakat (neologizmusokat); szereti az időszerű vonatkozásokat (kortársak neve, időmegjelölés, szervezetekre, intézményekre való hivatkozás stb.), nagy számban használja a figyelemfelkeltő, hatásos címeket A beszélt nyelvhez hasonlóan olykor lazább, könnyedebb. A mondatok szerkezeti felépítésében általában világosságra törekszik, de ha a téma úgy kívánja, a bonyolultabb megformáltságtól sem idegenkedik. 3. Hivatalos stílus: A hivatalos stílus a törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények, általában a hivatalos érintkezés tipikus nyelvhasználata. A hivatalos stílus legfontosabb jellemzői a

következők: sajátos műszavak és kifejezések használata; merev formák, fordulatok megőrzése; olykor a mondatokat túlterhelő szóhalmozás; az idegen szavak kedvelése; szószaporító, gyakran helytelen kifejezések; bonyolult, körülményes, gyakran nehezen érthető mondatok. Mindez céljának a következménye is, hogy tudniillik legtöbb esetben joggyakorlati kérdésekben jár el. Vesd össze egy bírósági idézéssel 4. Szépirodalmi vagy művészi stílus: A szépirodalmi vagy művészi stílust írónemzedékek sora teremtette meg tudatos munkával, így ez a stílusréteg a legváltozatosabb, leggazdagabb. Egyrészt azért, mert stíluseszközként felhasználja a nyelv valamennyi elemét, az összes többi stílusréteg eszközeit is. Másrészt azért, mert olyan művészi hatásra való törekvés jellemzi, amilyet a többi stílusrétegben hiába keresünk. Legfőbb jellegzetességei a következők: képszerű ábrázolás, a legváltozatosabb

nyelvi-stilisztikai eszközök felhasználása, rendkívüli választékosság, a művészi hatásra való törekvés, az egyéniség dominanciája. Két alapformája van: a költői és a prózai stílus. Közülük a költői a választékosabb 5. Levélstílus: A levél tulajdonképpen írásban megjelenő társalgás, így elsősorban a társalgási stílus jegyei jellemzők rá: a könnyed és természetes nyelvi eszközök használata. Mivel azonban írott formában él, szókincsében és mondatfőzésében megtaláljuk az írott stílus jegyeit is. A levélstílus sajátos átmenet a szóbeli (beszélt) stílusokhoz Önálló stílusként csak formai elemei miatt vehető figyelembe. A levél stílusa nagymértékben függ attól, hogy ki, kinek (magánszemélynek vagy hivatalnak) írja a levelet, s mi a levél tárgya. Példaként tekintsünk először egy kérvényt, egy önéletrajzot, majd egy értesítést, végül egy hirdetést (tájékoztatót). 1. A születési idő

megjelölése 2. Iskolai végzettség, szakmai képzettség, alapképesítés 3. A speciális érdeklődési kör, hajlam, tehetség stb 4. Az eddigi munkahelyek és munkakörök 5. A pótlólagosan megszerzett újabb képesítések 6. Nyelvismeret, a nyelvtudás foka 7. Szakmai tevékenység 8. Esetleges publikációk 9. Tervek, elképzelések Beszélt nyelvi stílusok: 1. Társalgási stílus: A társalgási stílus a beszédbeli érintkezés nyelvhasználata Legfontosabb jellemzői a közvetlenség, a természetesség, a gyakran hétköznapi kifejezésmód és mondatfűzés. Szókincse ezért rendkívül sokrétű: csoportnyelvi, tájnyelvi, zsargon-, argó-, idegen szavak stb. egyaránt megtalálhatók benne Kedveli a tréfás, gúnyos, sőt durva, vulgáris szavakat, másfelől a becézés, kedveskedés, udvariaskodás nyelvi kifejezőit, továbbá a nagyításokat, túlzásokat. Szereti az egyszerű, könnyen érthető, rövid mondatokat. Fő jellegzetességei: a rövid, gyakran

csak egy szóból álló nem teljes vagy hiányos mondatok, továbbá a közbevetések, félbeszakítások stb. használata Ezeket legtöbbször a párbeszédes helyzet teszi érthetővé 2. Szónoki stílus: szónoki stílus a szónoki beszédek, a szónoklatok nyelvhasználata A szónok célja az, hogy a hallgatóságot meggyőzze igazáról, és megfelelő állásfoglalásra, illetve elhatározásra bírja. Ezért szívesen használ választékos, ünnepélyes, sokszor túlzó szavakat A fokozás, a nyomósítás kedvéért gyakran él rokon értelmű szavakkal. A közérthetőség kedvéért általában kerüli az idegen szavakat (gör. „régiesség”) és a neologizmusokat A mondatszerkesztésben a cáfolás vagy bizonyítás végett szereti a halmozott mondatrészeket, a felsorolásokat, kihasználja a figyelemfelkeltés nyelvi eszközeit. Szívesen alkalmazza, a kifejező erejű felkiáltó és kérdő mondatokat. 3. Előadói stílus: Az előadói stílus tulajdonképpen

a tudományos stílus beszélt változatának tekinthető, s mint ilyen egyrészt ennek, másrészt a szónoki stílusnak a sajátosságait ötvözi. Sok helyen és sok alkalommal jut kifejezésre, ez jelentkezik az oktatásban is a tanár és a diák részéről egyaránt. Minden előadónak, minden előadásnak az a célja, hogy mondanivalóját a hallgatóság megértse. Ennek érdekében világítja meg a fogalmakat és az összefüggéseket