Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Chi Kung

Chi Kung Általános bevezetés A Chi Kung, amit helyesen Nei Kung-nak (belsõ Kung Fu) is neveznek olyan gyakorlási módszer, amelyet a kínaiak már évezredek óta alkalmaznak mind egészségük megõrzésére, mind pedig harcmûvészeti teljesítményük növelésére. A Kung kínaiul munkát jelent, míg a Chi a testben keringõ energiát, így a Chi Kung tehát a test energiájának fejlesztését jelenti, egyaránt értve ez alatt a növelést és az irányítást is. Bár hosszú ideje széles körben gyakorolják, sokan még Kínában sem értik igazán, mások pedig egyenesen kétségbe vonják a belsõ energia fejlesztésének lehetõségét vagy már a Chi puszta létezését is. Ennek több oka van Egészen öt-hat évtizeddel ezelõttig a legtöbb Chi Kung szakértõ csak a saját fiait tanította vagy csak néhány embert, akikben megbízott, ezért az ismeretek nem terjedtek el széles körben. Sok módszert taoista és buddhista szerzetesek dolgoztak ki, õk

mûvelték és nem terjesztették a kolostoruk falain kívül. Tájékozatlanságuk, tudatlanságuk miatt sokan babonának vagy varázslatnak tekintették. A Chi Kung-gal kapcsolatos zavar másik oka, hogy néhányan hibás módszereket tanultak, amit hiába gyakoroltak vagy ami rosszabb, megsebesítették, megbetegítették önmagukat. Ennek eredményeképpen azok, akik a sérülésekrõl hallottak, rettegték, akik pedig a gyakorlók sikertelenségérõl, megvetették a Chi Kung-ot, ezért meg sem próbálkoztak vele. Tudnunk kell, hogy a Chi Kung mögött van egy elmélet. Erre épül a kínai gyógyászat több ezer éves története. A Chi-t és hatásait leíró legfontosabb mûvek a Chi Far Lun (A Chi variációinak elmélete), amely a Chi és a természet kapcsolatáról szól valamint a Gin Lou Lun (A Chi vezetékeinek és mellékágainak elmélete), amely a Chi keringését írja le az emberi testben ("Gin" vezetéket - csatornát - jelent, a "Lou" pedig a

belõlük induló mellékágakat jelöli). A vezetékek a belsõ szervek és a test egyik fõ összeköttetését biztosítják Gyakran a nagyobb idegek és artériák mentén húzódnak, de ez nem érvényes mindegyik vezetékre, ebbõl látszik, hogy különböznek az idegektõl és a véredényektõl is, ezek a Chi fõ útvonalai. Tizenkét fõ vezeték van és két nagyobb mellékág, amelyeket ugyancsak vezetéknek neveznek. E vezetékek mentén találhatók az ún "testüregek" (hsueh) vagy más néven akupunktúrás pontok, amelyekkel a teljes rendszer stimulálható, serkenthetõ. A Chi Kung a Yin és Yang elméletére is támaszkodik, arra az elméletre, amely az olyan kiegészítõ minõségek kapcsolatát írja le, mint például a lágy és kemény, nõies és férfias, sötét és világos vagy lassú és gyors. E szerint az elmélet szerint a természet az egymást kiegészítõ erõk harmonikus egyensúlyára törekszik. Miután az emberek is a természet

részei, ezért nekik is az egyensúlyi állapotuk fenntartására kell törekedniük. A Yin-Yang elmélet magában foglalja az öt elem vagy fázis elméletét is. Az öt elem a Gin (fém), Moo (fa), Sui (víz), For (tûz) és Tu (föld), amelyek valamelyest különböznek az Európában használt felosztástól, amelyben négy elem, a tûz, levegõ, víz és föld szerepel. A természet részeként az ember résztvesz az elemek kölcsönhatásában is. A kínai orvoslás szerint az egészség és betegség kétféleképpen tanulmányozható: kívülrõl, melynek neve: "Wai Shain Gieh Por" illetve belülrõl, ez utóbbi a "Nei Shih Kung Fu". A Wai Shain Gieh Por során az emberi testet részekre szabdalással, fizikai behatásokkal és azok eredményeinek megfigyelésével tanulmányozzák, mint a korszerû laboratóriumi kísérletekben. A Nei Shih Kung Fu során a kutató önvizsgálat révén tanul A saját testét és érzeteit figyeli meg, és ezen a módon

fejleszti orvosi ismereteit. A Nyugat szinte kizárólag a Wai Shain-ra szakosodott, mi több, a Nei Shih-t "tudománytalannak" bélyegezte, bár az utóbbi években ez a megítélés jelentõsen változik mind az orvosi szakemberek mind pedig a lehetséges páciensek körében. A Nei Shih Kung Fu a természeti változások és az emberek állapotai közötti megfelelések, összefüggések megfigyelésével kezdõdött, amit a Chi változatainak felfedezése követett. A "természet" itt magában foglalja a ciklikus változásokat (Tien Shih), mint például a légnyomás, szélirány, évszak, páratartalom valamint az idõpont. Ugyancsak tartalmazza a földrajzi jellemzõket (Di Li), mint például a tengerszint feletti magasság, az egyenlítõtõl illetve a nagy víztömegektõl (tengerek, tavak) való távolság. Ezek a tapasztalati megfigyelések vezettek arra a következtetésre, hogy a Chi keringése kapcsolatban áll a természettel, ez pedig olyan

módszerek keresésére indította az embereket, amelyek révén harmonikusan alkalmazkodhatnak a természet változásaihoz. Ezen kívül megfigyelték, hogy a Chi szorosan kapcsolódik az emberi dolgokhoz (Zen Shih). Ez magában foglalja a Chi kapcsolatát a hangokkal, érzelmekkel és ételekkel. Mivel a Chi áramlását az agy szabályozza, az agyat befolyásoló érzelmek befolyásolják a Chi keringését. Az emberek által a különbözõ helyzetekben kiadott hangokat szintén megfigyelték. Például ha hidegben a "Shih" hangot hallatjuk, végtagjainkat közel tartjuk a törzsünkhöz és mélyeket lélegzünk, az segít a testmeleg megtartásában. A vágásos sebek okozta fájdalom enyhíthetõ a "Shiu" hanggal, miközben levegõt fújunk a sebre. A "Shiu" hang segít elállítani a vérzést és megnyugtatja a májat, ennek a szervnek az ellazulása pedig enyhíti a fájdalmat. A "Hai" hanggal az ember munkabírását szokták

növelni. A "Ha" hang hasonlóképpen segít a lázcsillapításban, mint ahogyan a lihegés segít a kutyának a meleget elviselni. Mindezekbõl a megfigyelésekbõl arra a következtetésre jutottak, hogy a különbözõ hangok enyhíthetik az egyes szervekre ható nyomást vagy feszültséget, és mivel a belsõ szervek kapcsolatban állnak a vezetékekkel, ez jó hatással van a Chi keringésére is. A Chi és a táplálék kapcsolatát szemléltethetjük azzal, hogy például a túl sok alkohol vagy túl sok erõsen hõkezelt étel fogyasztása túlerõlteti a májat, ezáltal károsan hat a Chi keringésére a máj-vezetékben. Hosszas megfigyelés után az emberek kezdték megérteni, hogy a Chi keringése az egészség fontos eleme, ezért vizsgálni kezdték a Chi-keringés javításának lehetõségeit. A keresés eredménnyel járt, hatékony módszereket és gyakorlatsorozatokat hoztak létre - ezzel kezdõdött a Chi Kung. Történeti áttekintés A Chi Kung

elméletének és gyakorlatának négy nagyobb iskolája létezik: a konfuciánusoké, az orvosoké, a buddhista szerzeteseké és a taoistáké. Ezek a csoportok nem különülnek el, mivel a Chi mûködését tanulmányozó orvos lehet egyben konfuciánus vagy taoista is. A rendelkezésünkre álló munkák azonban egyértelmûen egy-egy csoporthoz tartoznak. A konfuciánusokat elsõsorban az emberi társadalom mûködése érdekelte, nem foglalkoztak az elvonulással és az öntökéletesítéssel. Számukra a Chi Kung célja az emberek kondíciójának javítása volt, hogy elláthassák a feladatukat. Számos híres mûvész és tudós találunk közöttük, akik Chi Kung-ról alkotott nézeteiket gyakran a költészet segítségével fejezték ki. A költõk közül Li Pai, Su Tung-Pou és Bai Gue-Yi voltak a leghíresebbek. Su Tung-Pou együtt írta Shen Tsun-Chung-gal a Su Shen Lian Fan-t (A Su és a Shen hasznos elõírásai). Az orvosok általában nem csatlakoztak egyik

filozófiai csoporthoz sem, bár munkájuk gyakran árulkodik taoista befolyásról. Tanulmányaikban a Chi egyensúlyának vizsgálata kapott különös hangsúlyt. A buddhisták a létezés szenvedéseitõl való megszabadulást emelték ki, amely az éberség által érhetõ el. Elsõdleges módszerük a nyugalmi meditáció volt, melynek során a légzés a tudat lecsendesítésére irányult. Jóllehet eközben jelentõs mértékben fejlõdött a Chi keringése, nem ez volt az elsõdleges céljuk. A taoisták elvonultak a társadalomtól, hogy önmagukat tökéletesítsék és elérjék a halhatatlanságot. Ehhez a Chi Kung-ot és az alkímiát használták, amelyeket gyakran együtt tárgyaltak. Valójában a könyvben a Chi keringését javító módszer leírására használt két kifejezés, a "Wai Dan" illetve a "Nei Dan", eredetileg a halhatatlanság alkímiai elixírjét jelentette. A Han-dinasztia elõtti feljegyzések igen töredékesek, így annak

az idõszaknak a történetérõl jobbára csak feltevéseink vannak. A Chi története a hagyomány szerint a kínai orvoslással együtt kezdõdött, a Sárga Császár, Huang Di, (i. e 2690-2590) uralkodásának idején A Nei Ching Su Wen (A belgyógyászat alapkönyve) címû könyvet, amely máig a kínai orvoslás elméleti alapja, Huang Dínek tulajdonítják, de a modern tudósok szerint a Handinasztiában készült. A Yi Ching (A változások könyve) ellenben rendkívül régi könyv, keletkezését i. e 2400-nál is korábbra teszik Tömören tárgyalja a természet változásait A természeti erõket nyolc trigram (három vízszintes vonalból álló ábra) jelképezi, ezek kombinációjából épül fel a 64 hexagram. Ezek az alakzatok a kínai kultúra minden vállfaját átjárják, így aligha meglepõ, hogy a Chi testen belüli keringését is a nyolc trigrammal írták le. A Shang-dinasztia idején (i. e 1766-1154) az emberek kõbõl készült szondákat (Bian Shih,

11 ábra) használtak a vezetékek mentén található érzékeny pontok, ún testüregek serkentésére, ami befolyásolta a Chi áramlását és enyhítette a fájdalmat. Ekkorra már felfedezték, hogy egy éles eszköz jobban használható a nyomópontok stimulálására, mint az ujjak. Az i e hatodik században Lao Tzu (Li Erh) az életet meghosszabbító légzési módszereket ismertetett klasszikus mûvében, a Tao Te Ching-ben (Az Út és Erény könyve, különösen a 10. fejezetben). Ez volt az elsõ írásos feljegyzés a Chi keringésének, ezáltal az élet meghosszabbításának érdekében végzett légzõgyakorlatokról. A Shih Gi (Történetírás) szerint a Tavasz és Õsz valamint a Hadakozó államok korában (i. e 770-221) tökéletesebb légzésfejlesztõ módszereket dolgoztak ki. I e 300 körül Chuang Tzu könyvében, a Nan Hua Ching-ben leírta a légzés és az egészség közötti kapcsolatot. "Az öregek tisztán, mélyen lélegeztek, egészen a

sarkukig." Ez megerõsíti, hogy akkoriban néhány taoista már alkalmazott légzési módszereket a Chi keringetésére. A Chin- és Han-dinasztia során (i. e 221 - i sz 220) több könyvet írtak a Chi Kung-ról A Nan Ching (Rendellenességek könyve), amelyet a híres orvos, Bian Chiueh írt, légzéses gyakorlatokat ismertet a Chi keringésének élénkítésére. A Han Su Yi Wun Tzu négyféle Chi Kung edzésmódot ír le. Chang Chung-Gien könyve, a Gin Guey Yao Liueh, a Chi megfelelõ áramlásának fenntartására szolgáló légzéses illetve akupunktúrás módszereket tárgyal. Wei Bo-Yang könyve, a Chou Yi Chan Ton Chi, az emberek valamint a természeti erõk és a Chi kapcsolatáról szól. A boncolások révén gazdagodtak az anatómiai ismeretek is Egyre jobban megismerték az emberi test szerkezetét, kapcsolatát a vezeték- illetve idegrendszerrel, és egyre szélesebb körben fogadták el a Chi-keringés létezését. Az i. sz III században, a Gin-dinasztia

uralkodása alatt Hua Tor, a híres orvos akupunktúrás altatást alkalmazott a sebészetben. Ezen kívül terjesztette a Juan Gin módszert, amely az öt állat (tigris, szarvas, majom, medve és daru) utánzásán alapul, és a helyi Chi-keringés fejlesztésére szolgál. Ez egyfajta Wai Dan és Wu Chin Si-nek nevezték (Az öt állat mozgása) Az orvos Gar Hung Bao Poh Tzu címû könyvében említi a Chi áramlásának tudatos irányítását és fejlesztését. Valamikor 420 és 581 között Tao Hung-Gin összeállította a Yang Shen Yen Ming Lu-t, amely sok egészségfejlesztõ Chi Kung technikát tartalmaz. A Liang-dinasztia idején (502-557) érkezett a Shaolin-kolostorba egy buddhista szerzetes, Da Mo (Bodhidharma) (Da Mo történetét ld. a 2 fejezetben) Da Mo látta milyen gyengék a szerzetesek, szinte semmit nem tudtak megcsinálni. Ez annyira zavarta, hogy elvonult és gondolkozott a változtatás lehetséges módjain. Kilenc éven át meditált Visszatérése után

két könyvet írt, melyek közül az egyik, a Yi Gin Ching (Az izmok fejlesztésének könyve) ma is létezik. Ennek a könyvnek a gyakorlatai egy Wai Dan (külsõ-belsõ) Chi Kung formagyakorlatot alkotnak, amely koncentráció révén fejleszti a helyi Chi-t és javítja a Chi keringését. A szerzetesek ezeknek a módszereknek a gyakorlásával jelentõsen megerõsödtek. Ezt az edzést beillesztették a harcmûvészeti formagyakorlatokba, így ez lett a Chi Kung elsõ ismert harcmûvészeti alkalmazása. A Shaolin szerzetesek továbbfejlesztették ezeket a módszereket, így jött létre a küzdõképességükrõl híres állatok (tigris, leopárd, sárkány, kígyó és daru) mozgását utánzó öt formagyakorlat. Ezek az állatnevek ma is megtalálhatók a Kung Fu stílusaiban A Chi Kung módszereinek és elméletének fejlesztése folytatódott a Sui- és a Tangdinasztiában is (581-907). Chow Yun-Fan állította össze a Chu Bin Yun Hou Lu-t, ami a módszerek valóságos

enciklopédiája. A Chi-áramlás növelésének 260 különbözõ módozatát sorolja fel. A Sun Ssu-Mao által írt Chen Gin Fan ismerteti a Chi irányításának egyik módját, bemutatja a hat hang használatát (ld. 4 fejezet) és kapcsolatukat a belsõ szervekkel, továbbá bemutat egy masszázstechnikákból álló gyûjteményt, amelyet Lao Tzu 49 masszázstechnikájának neveznek. Wang Tor a Wai Tai Mi Yao címû könyvében a Chiáramlás rendellenességeinek kezelésében alkalmazott légzés- és gyógynövény-terápiákat tárgyalja. 960 és 1368 között (Sung-, Gin- és Yuan-dinasztia) több érdekes munkát írtak. Chang An-Tao mûve, a Yang Shen Gieh a Chi Kung gyakorlásáról szól. A Zu Men Shih Shih-ben Chang Tzu-Huo Chi Kung gyakorlatokat alkalmaz sérülések, mint például vágás vagy ficam, kezelésére. Li Guo könyvében, a Lan Shih Mi Chan-ban, Chi Kung-gal és gyógynövényekkel kezeli a belsõ rendellenességeket. A Ge Tzu Yu Lun, amelyet Chu Dan-Si

írt, elméleti magyarázatokat tartalmaz a Chi Kung gyógyászati alkalmazásáról. A Tai Chi Chuan megalkotását Chang San-Fengnek tulajdonítják, aki a feltételezések szerint a Sung-dinasztia idején (960-1279) élt a Wu Dang hegységben. A Tai Chi a Nei Dan Chi Kung harci formája, amely a Dan Tien-bõl származó energiát építi fel. A Dan Tien az alhasban található pont, mintegy négyujjnyira a köldök alatt. A gyakorló a "kis keringetés"-sel kezd a törzsben és a fejben, majd a "nagy keringetés"-sel folytatja az egész testben, azután az így kialakult energia alkalmazható a harci mûvészetekben. 1026-ban Wang Wei-Yi elkészítette a híres bronzembert (egy bronzból készült üreges bábu, amelyen megjelölték a meridiánok és az akupunktúrás pontok helyét, ld. 1-2 ábra) Ez a szobrocska segített az embereknek az akupunktúra elméletének további rendszerezésében. Késõbb, a Ching-dinasztia során a kínaiak egyre inkább

elfogadták a Chi létezését, egészségjavító hatását valamint harcmûvészeti alkalmazási lehetõségeit. A Chi-keringés növelésének sokféle módját dolgozták ki és gyakorolták. Például Yeuh Fei tábornoknak, aki a Déli Sung-dinasztiában (1177-1279) élt, sok Chi Kung stílus megalkotását tulajdonítják. Úgy tartják, hogy a tábornok látván katonái gyengeségét, kidolgozott egy sorozatot Da Mo Yi Gin Ching-je alapján. Ebbõl alakította ki a Shih Er Duann Gin, azaz a Tizenkét Brokáttekercs nevû gyakorlatsorozatot (amelynek késõbbi egyszerûbb formája a Ba Duann Gin vagy Nyolc Brokáttekercs). A Shih Er Duann Gin továbbfejlesztésével jött létre a Hsing Yi valamint a Liu Ho Ba Fa. Ebben az idõszakban több más Chi Kung stílust is létrehoztak, amelyeket néhányan még ma is gyakorolnak. Az Er Mei iskola harcmûvészei, akik a Sichuan tartománybeli Er Mei hegységben élnek, még mindig gyakorolják a Fu Bu Kung-ot (Tigrislépéses Kung) és

a Shih Er Chuang-ot (Tizenkét testhelyzet). Egymásik, manapság már ritkán, de a forradalom elõtt gyakrabban alkalmazott stílus a Giaou Far Kung (Koldus Kung), amelyet koldusok gyakoroltak, és amely képessé tette õket, hogy elviseljék életmódjuk, az elemek és a rendszertelen táplálkozás megpróbáltatásait. Mára azonban ez a stílus szinte teljesen kihalt A Ming- és a Ching-dinasztia idején (1368-1911) további kiadványok jelentek meg a Chi Kung-ról. Li Shih-Tsin mûve, a Chi Ling Ba Mei Kou tárgyalja a meridiánok és a Chi Kung összefüggéseit. Tso Yun-Bai könyve, a Bao Shen Mi Yao mozgásos és nyugalmi Chi Kung gyakorlatokkal foglalkozik. Chen Gi-Zu a Yang Shen Huo Yu címû munkájában a három esszenciáról ír [Gien (hímivarsejtek), Chi (belsõ energia) Shen (szellem)], valamint védelmük és megõrzésük módjáról. A férfiak egészségére mind a túlzott önmegtartóztatás, mind a túlhajszolt nemi élet ártalmas, ezért a nemi életet

az életkornak és az alkatnak megfelelõen, gondosan szabályozni kell. A Wong Fan-Yen által írt Yi Fan Gi Gieh áttekinti és összefoglalja a korábban kiadott anyagokat. Wang Tzu-Yun a Nei Kung Tuo Shou-ban bemutatja a Tizenkét Brokáttekercs gyakorlatát, és elmagyarázza a Chi Kung mozgásos illetve nyugalmi változatait. A jól ismert Ba Kua Chuan (Nyolc trigram ököl) a Ching-dinasztia idején (1644-1911) jött létre, és még ma is gyakorolják. Egy másik népszerû stílust, a For Long Kung-ot (Tûzsárkány Kung), a Mingdinasztia végén alkották meg (1640 körül) a Tai Yang iskolában, és idõnként gyógyításra alkalmazták. Sok más stílus illetve módszer létezett, de legtöbbjük elveszett vagy csak nagyon kevesen ismerik. 1911 óta olyan sok könyvet írtak Kínában, hogy a szerzõ csak a könyvesboltokhoz tudja irányítani az olvasót. A mostanság legismertebb Chi Kung módszerek a Tai Chi Chuan, a Ba Kua Chuan, a Hsing Yi Chuan valamint a Liu Ho Ba

Fa, amelyek elsõsorban harci mûvészetek, ezen kívül a Shi Er Duann Gin, a Ba Duann Gin, a Yi Gin Ching és a Wu Chin Si, amelyek kizárólag egészségvédõ gyakorlatok. Általános fogalmak A Chi Kung megértéséhez, az olvasónak meg kell ismerkednie néhány fogalommal. Ezek közül az elsõ a Chi. A Chi az alapja minden kínai gyógyászati elméletnek és a Chi Kung-nak A fogalom megfelel a görög "pneuma" illetve a szanszkrit "prana" szavaknak, és az élõlényekben jelenlévõ életerõt illetve energiaáramot jelenti. A Chi-nek nincs nyugati meghatározása. A Chi Kung gyakorlóinak tapasztalatai szerint azonban a Chi-t legjobban az elektromossághoz hasonló energiaként magyarázhatjuk, amely az emberi vagy állati testben áramlik. Amikor ez az áramlás megreked vagy megáll, az illetõ ember vagy állat megbetegszik vagy meghal. A Chi-t magyarázhatjuk úgy is, mint az érzékeléseket illetve érzéseket vivõ közeget. Például, ha egy ember

karja megsérül, a karjának idegeiben áramló Chi-t a behatás magasabb energiaszintre gerjeszti. Ez a megnövekedett szintû energia az alacsonyabb potenciálú terület, különösen az agy felé törekszik, az agy pedig rendkívül érzékeny az energiaáramlás zavaraira. Ez okozza a fájdalomérzetet Ezen kívül az energiaszintbeli különbség fokozza a vérkeringést az érintett területen, és megkezdõdik a sérülés helyreállítása. Tehát a Chi, az idegrendszer, a meridiánok és az agy szorosan kapcsolódnak egymáshoz és nem választhatók el. A második fogalom, amit az olvasónak ismernie kell, a Chi-vezetékek, más néven meridiánok, amelyeken a Chi kering. A meridiánok többnyire az idegek és a verõerek közelében találhatók. Elég belepillantanunk egy anatómiakönyvbe és láthatjuk, hogy a nagyobb idegfonatok szorosan követik az artériákat a testben. Ez igaz a meridiánokra is Az idegekhez és a verõerekhez hasonlóan a meridiánokat is a test

izomzata védi a közvetlen behatásoktól. Van a testnek egy pontja, a könyökcsúcs, ahol az egyik meridián teljesen szabadon van. Az akupunktúrában ezt a pontot Shaohai-nak nevezik és a kéz Shaoyin szív-vezetékéhez tartozik, itt találkozik a vezeték- és a központi idegrendszer. Egyetlen enyhe ütés elzsibbasztja az egész alkart, ami a vezetékek rendkívüli érzékenységére valamint irányító szerepére utal. Ahogy az ütõereknek is vannak mellékágai, amelyek vérrel látják el a szerveket és a szöveteket illetve elszállítják tõlük a hulladékot, úgy a vezetékekbõl is mellékágak (ezek neve "lou") nyílnak, amelyek Chi-vel látják el a testet és hozzák-viszik az üzeneteket az agy és a szervek között. Említettük már, hogy ezt az energiakeringetõ rendszert a tudatunk irányítja, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Az emberi testben tizenkét fõ- és két nagyobb mellékmeridián van. Ez a tizenkét vezeték

(tulajdonképpen vezetékpár, a test mindkét oldalán egy-egy) különbözõ belsõ szervekhez kapcsolódik. Amikor a Chi pang valamelyik vezetékben, a megfelelõ szerv rendellenesen kezd mûködni. Az akupunktúra egyik leggyakrabban alkalmazott módszere, hogy a vezetéket tûvel stimulálják. Ez fokozza vagy lassítja a Chi keringését és segít visszatéríteni a rendellenes szervet az egyensúlyi állapotba. A két nagyobb mellékvezeték a Ren Mei vagy befogadó-vezeték, amely a testen elöl, középen vezet lefelé illetve a Du Mei vagy kormányzó-vezeték, amely a hát és a fej közepén fut végig. A harmadik fogalom, amellyel az olvasónak meg kell ismerkednie, az akupunktúrás pont, ezt "testüreg"-nek (hsueh) is nevezik. A vezetékek mentén (csakúgy, mint a test más részein) találhatunk olyan foltokat, ahol a védõ izmok a szokásosnál vékonyabbak vagy ahol a vezeték a felszínhez közelebb halad. Ezek a pontok, amelyeket azért neveznek

testüregnek is, mert gyakran bemélyedésként, homorulatként tapinthatók, érzékenyebbek, mint a test más részei. Ezek az akupunktúrában haszálatos pontok, és ezeket a pontokat támadják némely harcmûvészetben. Az akupunktúrában több mint 700 pontot ismernek, jóllehet a harcmûvészek csak 108-at használnak. A 108 testüreg egyikére kifejtett erõ fájdalmat, valamelyik testrész zsibbadását, belsõ szervi károsodást, eszméletvesztést vagy akár halált is okozhat. E 108 testüreg közül 36 halálos. Ez azt jelenti, hogy egyetlen ütés halálos belsõ szervi károsodást okozhat Például, ha a szív-vezeték egyik üregét a hónaljnál ütés éri, végzetes szívgörcsöt okozhat. A másik 72 üreg nem halálos, azonban a pontos helyen és a megfelelõ idõben rá mért ütés zsibbadást vagy ájulást okozhat. A negyedik fogalom, amelyet az olvasónak ismernie kell az, hogy a Chi keringése nap- és évszakok szerint változik. A Chi a fogamzástól a

halálig a testben kering, de a keringés súlypontja óráról órára vándorol, kivéve a kormányzó- és befogadó-vezetéket, ahol a Chi folyamatosan áramlik, függetlenül az idõtõl. A Chi keringésének változékonysága miatt lényeges, hogy a tanítvány jól ismerje, mert így képes azt hatékonyan alkalmazni. Ne feledkezzünk el a legfontosabbról, azaz arról, hogy mindent a tudat irányít. A nyugati tudomány bebizonyította, milyen alacsony szinten mûködünk: agyunk kapacitásának mindössze 30-40 százalékát használjuk. Aki képes ezt a kihasználtságot megnövelni, zseni lesz. A tudomány szerint ez a meditáció és koncentráció gyakorlásával érhetõ el A kísérleti jegyzõkönyvek bizonyítják, mennyivel többre képes egy ember hipnózisban, mint normál tudatállapotban. A meditáció egyfajta önhipnózis, amellyel növelhetjük teljesítményünket A Chi Kung foglalkozások során a tudat irányítja a Chi áramlását, éppen úgy, ahogyan a

többi testi funkciót. Mindenki tapasztalt már olyan tudatállapotokat, amelyek befolyásolták testi reakcióit. Ha ijesztõ dolgokra gondolunk, izzadni kezdünk Ha feszült helyzetekbe képzeljük magunkat, úgy megfeszülhetnek az izmaink, hogy az egész testünk belefájdul. Ebben az esetben tudatunk vegyi reakciót idézett elõ, azaz savtermelést a feszített izmokban. Tudatunk puszta összpontosítással ennek fordítottjára, testünk teljes ellazítására is képes. Sokan ezt használják fel érverésük vagy vérnyomásuk vegyi anyagok nélküli szabályozásához. A Chi Kung gyakorlása során a siker kulcsa a koncentráció, az összpontosítás. Az alhasra történõ összpontosítás bizonyos gyakorlatok közben az egész testben Chi-t fejleszt és áramoltat. Ezzel energiatöbbletre, nagyobb hatékonyságra tehetünk szert, egy harcmûvész pedig félelmetes erejû ütésekre képes, illetve megakadályozza, hogy az ellenfél ereje kárt okozzon a testében. A

fejleszthetõ Chi mennyiségét javarészt az illetõ összpontosítási készsége határozza meg. A Chi-t sokféleképpen emelhetjük magasabb energiaszintre. Az elsõ módszert nevezzük Wai Dan-nak. E módszer során a Chi-t az összpontosítással egybekötött folyamatos mozgás fejleszti a test egy adott helyén. Például, ha valaki perceken át bizonyos helyzetben kinyújtva tartja a karjait, a vállai felmelegszenek, mert a Chi odagyûlik. Amikor abbahagyja a feszítést, ez a magasabb szintû energia, az alacsonyabb energiaállapotú helyek felé áramlik. A Wai Dan gyakorlatokat évszázadok óta alkalmazzák Kínában. A Wai Dan-t késõbb ötvözték a Shaolin szerzetesek harci technikáival. A Chi-keringés serkentésének második módját "Nei Dan"-nak nevezik. Ennél a módszernél a Chi-t a Dan Tien nevû pontba gyûjtik, amely a köldök alatt körülbelül négy centiméterre helyezkedik el. Amikor elegendõ mennyiségû Chi-t gyûjtött itt össze, a

tanítvány ezt a Chi-t tudatosan keringetni kezdi a két nagyobb mellékvezetéken. Ezt nevezik "kis keringetés"-nek (mikrokozmikus pálya). A kis keringetés elsajátítása után a gyakorló megtanulja a "nagy keringetés"-t, ahol a tudat mind a tizenkét vezetéken irányítja a Chi-t. Ezt a módszert a Tai Chi lelkes hívei a tizenharmadik század óta gyakorolják. A harmadik általánosan elterjedt módszer az akupunktúra. Az akupunktúrában tûvel átszúrják a bõrt és az izomréteget, és közvetlenül serkentik a vezetékeket. Egy vezeték serkentésekor Chi fejlõdik, ami azután áramlani kezd a vezetékben. A negyedik módszer, a nyugati orvoslásban is alkalmazott masszázs, amely serkenti az izmokat, Chi-t fejleszt az adott területen, ami az ellazult izmoknak köszönhetõen szabadabban keringhet. Az utolsó ismertebb módszer a dörzsölés: addig dörzsöljük valamelyik testrészt, amíg felmelegszik és élénkíteni kezdi a bõrt. Van

néhány más módszer is helyi Chi-fejlesztésre, közöttük a bõr ütögetése és az akupresszúra, amit a masszázs és az akupunktúra között helyezhetünk el. A fent említett öt módszer közül csak a Wai Dan-t és a Nei Dan-t alkalmazzák a harcmûvészetekben. A többiek gyógyító módszerek A Chi Kung népszerû harcmûvészeti irányzatai Kétféle Chi Kung létezik: a harci valamint a tisztító Chi Kung, amelyet az egészségért, hosszú életért és spirituális képességekért gyakorolnak. Mindkét típusnak sokféle irányzata van A legnépszerûbb tisztító Chi Kung a Da Mónak tulajdonított Yi Gin Ching illetve a Ba Duann Gin, azaz Nyolc Brokáttekercs. A Chi Kung legnépszerûbb harcmûvészeti irányzatai a Tai Chi, a Hsing Yi, a Liu Ho Ba Fa és a Ba Kua. Röviden áttekintjük e stílusok történetét - a mélyebben érdeklõk további útmutatást a stílusokkal foglalkozó könyvekbõl illetve oktatóktól kaphatnak. Tai Chi Chuan A Tai Chi

jelentése "nagy végsõ ok", és a Yin-Yang elméletre utal. A Chuan jelentése "ököl", "ökölvívás" vagy "stílus". Ezt az ökölvívó irányzatot lassú, laza mozgás jellemzi A formagyakorlatok küzdelmi mozdulatokból állnak, de azokat igen lassan hajtják végre, ezért inkább táncra hasonlítanak, mint harci mûvészetre. A Tai Chi-t más neveken is ismerik: Shih Shan Shih, azaz tizenhárom testhelyzet, Mei Chuan, azaz lágy gyakorlatsor és Chang Chuan, azaz hosszú gyakorlatsor. A tizenhárom testhelyzet tizenhárom technikát jelöl, amelyek a nyolc trigram és az öt elem együttesének felelnek meg. A nyolc trigramhoz tartozó technikák: a védés, pengetés, nyomás, vállütés, íves elvezetés, hasítás, lökés, könyökütés, az öt elemhez tartoznak az elõrehaladás, hátrálás, kitérés és védés balra, kitérés és védés jobbra valamint a középpont megtartása. A lágy gyakorlatsor elnevezés a

formagyakorlatok végrehajtásának lágyságára és könnyedségére utal. A hosszú gyakorlatsor pedig azt jelenti, hogy a Tai Chi pusztakezes formagyakorlatának végrehajtása a számos technika miatt sokkal tovább tart, mint a többi harcmûvészeti irányzaté. Bár a Tai Chi Chuan eredetérõl nagyon kevés írásos nyom maradt, általában Chang San-Fengnek tulajdonítják a megalkotását, aki a Sung-dinasztia idején alkotta meg a kígyó és a daru stílusok küzdõtechnikái és a belsõ erõ ötvözésével. A tizenkilencedik század közepéig a Tai Chi Chuan a Chen-család féltve õrzött titka volt. Abban az idõben Yang Lu-Chan (17801873) Chen Chang-Shentõl, az akkori nagymestertõl tanulta a Tai Chi-t Yang Pekingbe utazott, ahol mint harcmûvész, nagy hírnévre tett szert. Megtanította a harcmûvészetet a fiainak, akik azután nyilvánosan tanították. Yang Lu-Chan második fia, Yang Pan-Huo (18371890), sok embert tanított, közöttük Wu Chun-Yut Az õ fia,

Wu Chien-Chun (1-3 ábra), változtatott a stíluson, és megalapította a Wu-stílusú Tai Chi Chuan-t. Ez az irányzat különösen Hong Kongban, Szingapúrban és Malajziában népszerû. Yang Lu-Chan unokája, Yang Chen-Fu (1883-1935, 1-4. ábra), alakította ki azokat az ismertetõjegyeket, amelyek ma a Yang-stílusú Tai Chi Chuan-t jellemzik. A Chi Kung-ot illetõen a Tai Chi-nak kétféle szemlélete van. Az egyik szerint a Tai Chi mozgásban végzett meditáció, amely a stílustól és a számolás módjától függõen 72-128 lépéses harci formagyakorlatból áll. Ezt a sorozatot lassan gyakorolják A gyakorlás során a test ellazul, és a Dan Tien-ben fejlõdõ Chi-t az akarat összpontosításával keringetik az egész testben. A másik rész egy nyugalmi meditáció A Tai Chi meditáció egy taoista meditációs forma, amelyet a 3. fejezetben részletesen elmagyarázunk Manapság a Tai Chi Chen-, Yang- és Wu-stílusa a legismertebb. Mindegyik stílus több iskolára

bontható, amelyek más és más testhelyzeteket, más és más alkalmazásokat hangsúlyoznak. A Tai Chi-ban gyakorolják a kard-, szablya-, lándzsa- és botforgatást is, amelyek ugyancsak a Chi fejlesztését szolgálják. Ba Kua Chuan A Ba Kua Chuan (Nyolc trigram ökölvívás), vagy más néven Ba Kua Chang (Nyolc trigram tenyér) története sokkal rövidebb. Pekingben dolgozta ki Tung Hai-Chuan (1-5 és 1-6 ábra), aki a Hebei tartomány Wen An körzetében született 1866 és 1880 között. A történeti feljegyzések szerint Tung Bi Dern-Shaitól tanulta mûvészetét a Giou Hwa hegységben. A stílus a Shaolin (buddhista) és a Wu Dan (taoista) harcmûvészetek legjobb vonásait egyesíti. A Ba Kua a tenyértechnikákra és körkörös mozdulatokra épül. A szilárd, stabil állást hangsúlyozza és a derék hajlékonyságát, amelyet a kar és a tenyér gyorsasága egészítenek ki. Gyakorláskor a tanítvány tudata irányítja a derekat, és a derék irányítja a test

mozgását összhangban egy elképzelt középpont körüli járással. A három szint (alsó, közép és felsõ) mozdulatai fokozzák a gyakorló mozgáskoordinációját, erejét és energiáját. A rendszerben a tenyértechnikák két csoportja található, az egyik a Yin, a másik a Yang. A Ba Kua gyakorlásának legmagasabb szintje a Sárkány-formagyakorlat. Ebben a formagyakorlatban a tanítvány nemcsak a képzelt kör középpontja körül jár, hanem eközben mindenféle körkörös és függõleges irányú mozdulatot is végez. A Ba Kua körkörös mozdulatai különböznek a Hsing Yi egyenes vonalú támadásaitól, de a gyors mozgás és a belsõ erõ fejlesztése megegyeznek, jóllehet mindkettõ különbözik a Tai Chi és a Liu Ho Pa Fa módszereitõl. Hsing Yi A Hsing Yi gyors ütõmozdulatokból áll. Az öt elemi mozdulathoz (kiterjedés, összehúzódás, emelkedés, süllyedés és keresztezés) öt elemi ütés tartozik. Az ütéseket viszont laza izmokkal

hajtják végre, és a gyakorló rendszerint egyenes vonalban lép ütés közben. Kínaiul a Hsing "alak"-ot jelent, a Yi pedig "tudat"-ot, tehát Hsing Yi annyit tesz: "a tudatoddal határozd meg a formát". A monda szerint Yeuh Fei marsall (1103-1141) alkotta meg a Hsing Yi-t, bár erre nincs írásos bizonyíték. A Hsing Yi-rõl szóló elsõ írások a Ming-dinasztia vége (1644) táján keletkeztek. Egy Gi Long-Fon nevû harcmûvész a Shanxi tartományból azt állította, hogy kezébe került egy könyv, a Chuan Ching (A pusztakezes harc könyve), amelyet Yeuh Fei írt, mikor meglátogatott egy remetét a Tsong Nan hegységben. A könyv sárkányt, tigrist, majmot, lovat, tevét, kakast, sast, medvét, kígyót, sólymot és fecskét utánzó harci technikákat ismertetett. A könyv tanulmányozása után Gi továbbfejlesztette a mûvészetet, és egy teljes stílust hozott létre. A közben eltelt három évszázad során a Hsing Yi más

stílusait is kidolgozták és gyakorolták. Mestereit gyakran alkalmazták karavánok õrzésére a XIX század elején Mára a Hsing Yi alábbi tíz irányzata terjedt el: Wu Hsing Chuan, Shih Da Hsing, Shih Er Hsing, Pa Shih, Gar Shih Chuan, Shih Er Hen Chuan, Chu Zu Don, An Shen Pou, Giau Shan Pou és Wu Fa Pou. A Hsing Yi-t gyorsan, mégis laza izmokkal gyakorolják, az erõ pedig a Dan Tien-ben fejlõdik és ott összpontosul. Ebben különbözik a Tai Chi-tól, ahol eleinte lassan gyakorolják a mozdulatokat. Liu Ho Pa Fa A hagyomány szerint a Liu Ho Pa Fa-t a Sung-dinasztia (960-1279) idején egy Hua-hegyen élt remete, Chen Bou, hozta létre. Bár lényegesen különbözik a Tai Chi-tól, itt is tiltott a nyers erõ alkalmazása. Mindkét stílus a folytonosságot valamint a lágy és kemény technikák váltakozó alkalmazását hangsúlyozza. A Liu Ho Pa Fa a Liu Ho-t (a hat egyesülést) és annak elméletét, a gyakorlásban pedig a Pa Fa-t (nyolc módszer) használja

fel. A hat egyesülés a következõ: 1. A test egyesül és összehangolódik a tudattal 2. A tudat egyesül és összehangolódik a gondolatokkal 3. A gondolatok egyesülnek és összehangolódnak a Chi-vel 4. A Chi egyesül és összehangolódik a szellemmel 5. A szellem egyesül és összehangolódik a mozdulatokkal 6. A mozdulatok egyesülnek és összehangolódnak a világmindenséggel Ezt a hat egyesülés a nyolc módszer segítségével érhetõ el: 1. Chi (légzés) - A légzés szabályozása összpontosítással 2. Ku (csont) - Az erõ megfigyelése a csontokban 3. Hsing (forma) - A különbözõ formagyakorlatok és testtartások utánzása 4. Hsui (követés) - Az ellenfél mozdulatainak rugalmas követése 5. Ti (emelés) - Olyan érzés, mintha a fejünk búbjánál fel lennénk akasztva 6. Huan (visszatérés) - A testhelyzet és a mozdulatok egyensúlya 7. Le (fenntartás) - A tudat békéjének és nyugalmának fenntartása 8. Fu (elrejtés) - Tartózkodás a

szándékunk idõ elõtti felfedésétõl