Irodalom | Középiskola » Radnóti Miklós élete és főbb műveinek elemzése

Radnóti Miklós élete és főbb műveinek elemzése 1. Radnóti Miklós (1919-1944) életpályája: Kötetek Versek  1909. máj 5 Budapest (édesanyja és ikertestvére halála), eredeti neve: Glatter Miklós  Édesapja halála után nagybátyjá-éknál él mint nevelőszülőknél  1927: kereskedelmi iskolai érettségi  1927-28: textilipari főiskola Csehországban (Reichenberg) Pogány köszöntő (1930)  1930-34: egyetemi tanulmányok Szegeden  Rímtelen (magyar-francia tanári szakon) expresszionisztikus szabad versek,  pogány életöröm  1931: Bekapcsolódása a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának munkájába  Kötetének elkobzása ("vallásgyalázás és szeméremsértés")  Utazás Párizsba  Nyolcnapos fogházbüntetés versei miatt  1932: József Attila Valóság c. lapjának munkatársa Köszöntsd a napot! Újmódi pásztorok éneke Táj szeretőkkel Arckép (1931)  Idillek és elégiák váltakozása, 

a pásztorköltészet idilli hangulata expresszionisztikus nyugtalansággal ötvözve Lábadozó szél (1933)  az idill mellett megjelenő lázadás  közéleti, forradalmi mondanivalót hordozó természeti képek  a klasszikus időmérték és strófaszerkezet megjelenése költészetében  1934: doktori cím elnyerése magyar irodalomból (disszertáció Kaffka Margitról)  A Nyugat munkatársa Mint a bika  1935: Házassága Gyarmati Újhold (1935) vers Fannival  Versek a világfenyegető Pontos alkonyatról megváltozásáról az  1936: A baloldali Gondolat c. folyóirat munkatársa  Halálsejtelem, a szívós Kortárs útlevelére ellenállás, mint választott erkölcsi magatartás  A szorongást ellensúlyozó szerelmi téma  A szerelemes és tájverseket is átitató halálmotívum Istenhegyi kert Járkál, csak, halálraítélt (1936) Járkálj csak, halálraítélt  Biztos haláltudat, a kiszolgáltatottság és a védtelenség

megfogalmazása  Az emberhez méltó halál követelménye, a belső erkölcsi tartás és rend igénye  Formai klasszicizálódás: rímes jambusok  1937: Baumgarten-díj  Egy hónap Párizsban, Meredek út (1938) részvétele a Spanyol  A természeti képeket is Köztársaság melletti eluraló borzalom szolidaritási akcióban  Letisztult formák, fegyelmezett, rendezett kompozíció, hexameterek  Az első eklogák megírása  1939: utolsó párizsi utazása  1940: Ikrek hava c. lírai naplója  Apollinaire-fordításainak megjelenése (Vas Istvánnal együtt)  Négyhónapos munkaszolgálat (Szamosveresmart)  1941: József Attila hátrahagyott verseinek sajtó alá rendezése  1942: részvétele a Petőfiszobor előtti háborúellenes tüntetésen, Budapesten  1943: műfordításkötetének megjelenése (Orpheus nyomában)  Újabb munkaszolgálat Béke, borzalom Tegnap és ma Himnusz a békéről Első ekloga (Élesden, Hatvan

mellett, Budapesten)  1944 májusától szeptemberig munkaszolgálat a szerbiai Borban (Lager Heidenau)  szeptembertől novemberig "erőltetett menet” nyugat felé  1944. nov 9: halála Abdán  1946: exhumálása, Budapesten temetőben       holttestének Tajtékos ég (1946) temetése  A haláltudatban a Kerepesi felfokozódó életszeretet, az elveszett otthon, a szerelem és a védettség mitizálása  Álomszerű, lágy hangzású képek és a tragikus valóság végletes ellentétei Száll a tavasz Negyedik ekloga Tétova óda Nem tudhatom Sem emlék, sem varázslat Álomi táj Töredék Hetedik ekloga Levél a hitveshez A la recherche Erőltetett menet Razglednicák mártírköltő, de vidám hangvételű ikerszülésben született, testvére és édesanyja meghalt születésekor színházi városban nevelte nagybátyja tanárvégzettsége volt, de nem lehetett tanár a fasizmus őt is érintette, hiszen zsidó volt (tudatos zsidó)

műfordítóként is tevékenykedett 2. Néhány Radnóti Miklós mű elemzése: Újhold (1935) Mint a bika     a cím adta hasonlat végigvonul a versen  allegorikus mű (kibontott metafora)  múltját a jelenéhez hasonlítja szimmetrikus felépítésű múlt (bika: életerő, féktelen rohanás)  jelen (baljós előérzet, férfias magatartást választ) legfőbb szervezőeleme: kétfajta életforma szerkezeti felépítése: 1.vsz: - fiatal bika magatartása jellemzi: életerő, szabadság, lendületesség, gondtalanság, jól érzi magát a világban, nem gondol a jövőre 2. vsz: - megtorpan a bika, mert érzi, hogy baj van (közelednek a farkasok) - ezt a többi állat is észleli  elmenekülnek - a bika bevárja a veszedelmet:  férfias magatartást választ, van méltósága, tartása  példát akar mutatni  az ad neki reményt, hogy példát ad a múltnak A nyitóvers címe: Mint a bika (1933). A költemény rímtelen szabad vers

Az egész vers egy részletesen kibontott homéroszi (eposzi) hasonlat. Három idő(sík) követi egymást: a múlt, a jelen és a jövő. A múltat idézi a férfierejét kamaszosan fitogtató fiatal bika fölösleges, öncélú mozgása is: magabiztos, gondtalan játék volt ez. A legelő rémületének forrása nem a félelem, hanem a tehenek ámulata, a bika fölényes diadalainak elismerést kiváltó csodálata. A múlt patetikus jellemzésébe jó adag önirónia is vegyül. A hasonlat második része a verset indító sor némileg módosult ismétléseivel kezdődik. A mostan határozószó s a jelen idejű ige hangsúlyozza az új idődimenziót. Az előző rész mozgalmas zsúfoltságával szemben itt a mozdulatlanság dominál: a bika megtorpan, fölszagol, fülel, s kifejezetten emberi cselekvésre utaló igék kapcsolódnak hozzá: érzi a közeledő veszélyt, majd elgondolja a farkascsorda képével megjelölt történelmi helyzetet s az ebből fakadó kétféle

magatartás lehetőségét. Vagy menekülnie kell vagy vállalja a harcot A fogalmi és a képi sík szinte azonosult már: a költő jutott el a fenyegetettség, a rá váró halál felismeréséig, s erre agy új életprogram eltervezésével válaszol. Az utolsó két sor már áttételek nélkül, egyes szám első személyben szól. A bátor, morális gyökerű hős helytállás gondolata - a jövőre vonatkozólag - a kollektív reménység hitében oldódik fel: halála példaképül szolgál majd a későbbi nemzedékek számára. Járkálj csak, halálraítélt (1936) Járkálj csak, halálraítélt Radnóti klasszicizmusát az antifasiszta küzdelem etikája határozta meg. A Járkálj csak, halálraítélt (1936) ismét hangsúlyos helyen, a kötet legvégén szerepel - szerkesztésével is kiemelve a jelentéstőségét. A címet nem csupán afféle költői jóslat magyarázza, sokkal inkább az a történelmi tudatosság, mely tisztában volt a fasizmus természetével. A

fasizmus hatalomra jutásától kezdve Radnótinak kétszeresen is halálraítéltnek kellett magát tudnia: a világnézete és a származása miatt is. 1933 óta nem lehetett kétsége saját sorsa felől, éppen ezért a haláltudat beépült mindennapjaiba, költészetébe. A kötet címadó versében jelképesen értelmezi élethelyzetét: a táj leírása és megjelenítése ad alkalmat az értékek pusztulásának kiáltásszerű hangsúlyozására. Az ősz, a tél hagyományosan alkalmas a pusztulás érzékeltetésére. Az önmegszólító vers címe (és az első sor) a siralomházat, a siralomházi világot asszociálja, melyben az elitélt rab szorongva várja a biztos véget. Ez a szorongás kiterjed az édenen kívüli világra is: a táj megtelik riadt félelemmel, rémülettel, fenyegetettséggel. Két indulatos felkiáltó mondatban robban ki a keserűség dühe. Az ősz természet is ellenségessé lett, kipusztult belőle a szépség, a meghittség, az egykori idill:

az égről nem a nap melege árad, a selymes fűszálak rozsdás tőrökké változnak át, menekülnek az állatok is. A költemény befejező része a borzasztó valóság, a zsugorodó emberség ellenében a lélek belső erkölcsi tartalékainak mozgósításáról vall: a halálraítéltnek tisztának és bűntelennek kell maradnia, ugyanakkor keménynek, hajlíthatatlannak is. A közmondásos egyszerűséggel megfogalmazott életmagatartást az újszerű, egyéni hasonlatok emelik a művészet magasába. A vers szövegösszefüggésében új értelmet kap a farkas-motívum Míg a Mint a bika című művében a farkascsorda a humánum értékeit pusztító erők jelképe volt, itt a lélek szabadságát a végsőkig védelmező ellenállásé. Eklogák     Ekloga megírását kiváltó okok: zsidóüldözés miatti fenyegetettsége, félelme sokszor behívták, hogy munkaszolgálatot teljesítsen  veszélyes munkák végzése a háború idején 

értéktelen emberekkel végeztették el ezeket  fenyegetettsége következtében fordul az ekloga műfajához ekloga: párbeszédes formájú lírai műfaj, amelyben a költő és a pásztor beszélgetnek; beszélgetésük témája és idilli helyszíne általában a való világtól való menekülés vágyát fejezi ki. Radnóti műfordítóként is tevékenykedett. Vergilius műveit is fordította  „rákapott” az ekloga műfajára Radnóti 8 eklogát írt Meredek út (1938) Első ekloga         költő – pásztor beszélget háborús világ (diszharmónia)  pásztori idill (harmónia) Pireneusok: Spanyolország spanyol polgárháború: fasiszták  kommunisták Federico Garcia Lorca – spanyol költő, fasiszták kivégezték Európa hírű „drága Attila” – József Attilához rend Mit tehet a költő? Mit tehet ő? Milyen magatartást választott? tölgyfa metafora, amíg élek addig élek és írok a táj viselkedik -

Vergilius és Theokritosz hagyományait eleveníti fel. A Költő és a Pásztor párbeszédére épül - Rögtön a vers elején megjelenik az idill fenyegetettsége - A költő kifejti a szörnyű világtól való elhatárolódását, undorát - pásztor a spanyol polgárháború szörnyűségeit idézi fel - Garcia Lorca és József Attila alakja példaként felmerül - A költő tudja, hogy megölik, de addig is teszi a dolgát: ír - A „tölgyfa” hasonlattal mondja el legszemélyesebben vallomását, és ez élete végéig programja marad - Helyes költői magatartás megfogalmazása Tajtékos ég (1946) Negyedik ekloga    a Hang és a Költő párbeszéde (nem pásztorral beszél!) belső dialógus, a belső hanggal beszél mondanivaló:  költő:  nem akartam megszületni, tiltakoztam, s mégis vagyok  negatívumok hang  pozitívumok  azzal vigasztalja, hogy túlélte a gyerekbetegségeket és még rákot sem kapott  természeti

csodák, apró örömök  intim pillanatok  kezdi elveszíteni a hitét a jövőben, önmagát kívánja meggyőzni, hogy érdemes élni - 1943. március 15-én írtaEkkor még van remény arra, hogy Magyarország elkerülje a háborút. - A vers a Hang (optimista) és a Költő (pesszimista) párbeszédére épül. - a Költő mondatai túlsúlyban vannak így a pesszimizmus lesz a vers fő hangvétele, hangulata. - A haláltudat és az életösztön viaskodik a költeményben. - A meghatározó erő a béke- és a szabadságvágy. - Jellegzetes motívumai: a szárnyas lélek, a zuhanás, a repülés. Tajtékos ég (1946) Hetedik ekloga            - nincs párbeszédes formája, mégis az feleségével beszélget otthon hiánya a széteső világban egyedül otthona élteti hitvesi költészet csonka párbeszéd, nem kap választ a kérdéseire távol vannak egymástól  hiány Lágerben írta barakk, láger őrei, fegyverek 

árnyékukat látjuk csak rabság, mint élethelyzet rátelepszik a tudatára láger  otthon rabság  szabadság álmodnak a foglyok az otthonukról foglyok:  különböző: nemzetiségük  közös: mindegyik hazavágyódik Lágerben írt első költeményének tartják a hitveshez, a kedveshez, Gyarmati Fannihoz szól Hexameteri hét-, hat- és ötsoros szakaszokban festik a tábor képeit és a költő vágyait. Visszatérő fordulata a "látod-e" megszólítás; bizalmas, csöndes hang, a csak egy emberhez szóló beszéd, amely a szerelmi vallomás szavaival zárul - Minden szakasz önálló egység: elindít, kibont és lezár egy-egy képet, de a zárás egyben következő kép nyitását is előkészíti. - A vers egésze a közeledő éj, a megszólítás és a vallomás között ível. - A lüktetés érzékelhető a hexameterek hullámzásába, a szóismétlésekben és a párhuzamos szókapcsolatokban. A vibráló mozgás tárgyiasan konkrét

és álomszerűen oldott - Már az első két sorban együtt van a vers minden jellegzetes eleme: A megszólítást konkrét környezetrajz követi, az idő és a hely pontos megjelölése. - A köznapi dolgok felszívódása szomorú, álomszerű hangulatot teremt. - Elválik egymástól az álom és a képzelet, s bár mindez tudatos, az álom a testet is feloldja, s a szakasz végén a lebegő kép ismét természetesen illeszkedik az előzőkhez: "a fogolytábor hazaindul ilyenkor". - A Hetedik ecloga zenéhez és képzőművészethez kapcsolódó rétegei az otthont idéző második szakaszban sűrűsödnek egy Radnóti helytállására jellemző gondolatban: "Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?" - A hexameter az emberiséget jelentette Radnótinak, a költői szót, a megformáltságot, mely erkölcsi támaszt adott számára. Az értelmes alkotás, a művesség meghatározó eszményei közé tartozott. - A harmadik szakasz fojtottan

zárul és ezt viszi tovább a negyedik szakasz, melyben fontos szerep jut az alliterációk Zsongásának. - A szakasz záróképében visszatér a verskezdő szögesdrót: a képzelet elröptet, de az ész visszaránt. - Az utolsó szakasz még megismétel néhány korábbi motívumot, továbbfuttatja a képeket és a zenét - aztán már egyenesen tart az utolsó sor összefoglaló vallomásáig, mely a kétségbeesés és számvetés is, a vágyakozás és a kétségbeesés együttes megfogalmazása. Tajtékos ég (1946) Nem tudhatom   számára a haza emlékeket jelent látványból  személyes élményekig jutunk el:  ott élő emberek mindennapjai  pozitív és negatív emlékek  legintimebb emlékei (kőre lépett, hogy ne feleljen)  a táj: Radnóti számára (emlékekkel teli) repülő számára(ez egy objektum)  értékszembesítés A XX. század talán legszebb hazafias alkotása a Nem tudhatom A vers fájdalmas hitelét és

szépségét az biztosítja, hogy nem nagy szavakat használ, hanem apró, személyes lírai képekben vall arról, mit jelent számára a haza: olyan intim világként festi le a hazát, melybe a komondor, a szöcske és Vörösmarty egyaránt beletartozik. Tudja, hogy a hatalom terrorja és az áruló urak ellenére élnek még dolgozók, tiszta emberek, költők és gyermekek - ők a jövő igazi letéteményesei és urai, értük könyörög isteni irgalomért. A vers hitvallás a hazához, amely a költőt kitagadta, amelyhez még elgyötörten is ragaszkodik. A megalázó faji megkülönböztetés ellenére is magyarnak vallja magát. A legönzetlenebb hazaszeretet bizonysága az is, hogy a hazai föld pusztulása fájt neki akkor, amikor az ellenséges bombázókötelékek az ő személyes szabadulásáért harcoltak, egyedüli reménységet láthatott volna bennük halálos fenyegetettségében. Mintegy kijelöli helyünket a felelősök és az áldozatok között úgy, ahogy a

történelmi igazságszolgáltatás szellemében mindmáig érvényes. A vers utolsó sora aggodalmat, a nemzetért érzett felelősséget árasztva borul a költeményre. Kettős ellentét tölti meg feszültséggel. Az egyik ellentét a perspektívaváltáson alapul A pilóta fentről, távolról, a költő lentről, közelről néz. Ebből következőleg a pilóta szemlélete külső, tárgyilagos, a költőé pedig belső, érzelmi: számára a táj apró képek sokasága, népe és saját szülőhazája. Először nagy kulturális örökséget idéz, a Szózat szavait fogalmazza meg Ezután idillikus, bensőséges képekben tárul fel mindaz, amit a "látcsőn" nem látható, az élet apró emberi mozzanatai sorakoznak, az elmúlt ifjúság felvillanó emlékei. Ehhez a szemléleti ellentéthez társul egy gondolati ellentét. A háborús pusztítás embertelenségével a költő szembeállítja az építő embert, a jövő nemzedéket, amelyben „felnő az

értelem”. Nem hallgatja el a nemzeti felelősséget („hisz bűnösök vagyunk mi akár a többi nép”) de a végső mondanivaló az erkölcsi felelősség vállalása a haladás híre. Radnóti legkimagaslóbb költői erényeit egyesíti a vers. A dialektikus szemlélet, ódai pátosz (a Szózat idézése) ill. az idill és az elégikus borongás összhangját Tajtékos ég (1946) A la recherche        Radnóti utolsó versei közül való tömegsírba temették el Bori notesz ebben üzent az utókornak, hogy az ő versei találhatók benne címe: utalás Proust (francia író) Az eltűnt idő nyomában című regényformára eltűnt valami: idill  tragikus idő ugyanazok az elemek tűnnek fel a vers elején és végén de! az elején asztal + emberek a végén asztal, emberek nélkül a felfordult világban az időmértékes verselés (hexameter) egyfajta kapaszkodó az időmértékes forma a rendet jelenti a rendetlenségben Erőltetett menet

        élete utolsó szakaszában írta ebben az időben Ny-ra vitték a foglyokat ha elesik valaki és nem kel fel, akkor meghal kezdete: „Bolond , ki földre rogyván fölkél és újra lépked” közben: feltámadt benne a remény vége: „Ne menj tovább barátom, kiálts rám! S fölkelek! Lebombázott ház  képzeletében felépíti újra eltört a szilvafa  szilvalekvár formájában jelenti meg újra középen elválasztódik a sor sorok közötti üresség egy girbe- görbe utat ad tétova út a bukásától a talpra állásáig A munkatábor foglyai állandóan a kétségbeesés és a remény végletei között hányódtak. Ez a lelkiállapot jelenik meg az Erőltetett menetben is (1944. szeptember 15) Maga a forma, a szünettel kettétört sorok tartalmi mondanivalót hordoznak: az el-elbukó, összeeső, majd feltápászkodó foglyok vánszorgását érzékeltetik. A költemény drámai feszültségű párbeszéd, belső vita: a

költő két énje kerül egymással szembe. Az egyik én még reménykedik, a másik inkább ott maradna az árok szélén, s várná a szenvedésektől megváltó halált. A vers négy mondatból áll. Az elsőben a józan, keserű bölcsesség, a kiábrándult pesszimizmus szólal meg: értelmetlen dolog továbbra is ragaszkodni az élethez, az összeesés után újra vonszolni a vándorló fájdalmat. Ehhez a biztatást a hazaváró asszony és egy bölcsebb, szép halál illúziója adja. A második szerkezeti egységben (mondatban) a végletes kétségbeesés szétzúzza a reménykedés érveit: a vers szétbombázott otthonokat láttat, mindent átszövő félelmet, védtelenséget, kiszolgáltatottságot érzékeltet: nincs már hova hazatérni. A harmadik mondat a vers érzelmi-hangulati fordulópontja: a nyers, durva realitást az álmokat szövő ábrándozás váltja fel. Az egyes szám első személyében megszólaló énben felébred az irreális remény, s a feltételes

mellékmondatok tétova bizonytalanságába zuhanó részképekből áll össze a béke, a vágyott otthonvonzó idillje. A hazatérés ábrándja impresszionista képsort teremt, s a lelassult idő nyugalmában békésen szemlélődik a képzelet. Felidézi a nyár végi, őszi kertet, a szilvalekvárfőzés családias hangulatát, a szerető hitves törékeny alakját, a pihentető csöndet. Az igék mozdulatlanságot vagy alig észlelhető mozgást érzékeltetnek, s a festői és zenei elemek (szinesztéziák, alliterációk, megszemélyesítések) teszik kifejezővé a szöveget. Az ész persze tudja, hogy mindez nem létezik már, csupán az önámító fantázia vágyálmaiban született újjá. A harmadik mondat logikailag nem zárul le: a mellékmondatok mellől hiányzik a befejező főmondat. A negyedik, záró egy felkiáltásszerű kérdő mondat jelzi a csüggedésen végül is diadalmaskodó elszántságot. A kétségbeesett, ésszerűtlen remény most a telihold

épségébe kapaszkodik: mindent mégsem rombolt szét a háború. Az utolsó sor már a túlélés határozott szándékát sugározza, s a pesszimista én azonosul a reménykedő „bolonddal”. Razglednicák   1.       2. cím jelentése: képeslap, postai levelezőlap helyek megnevezése + idő megnevezése 1. hegyek közt 2. Cservenka 3. Mohács 4. Szentkirályszabadja  Radnóti életének utolsó útja, helyszínei te  felesége háborús viszonyokat szemlélteti viselkedik a táj az út úgy viselkedik, mint egy ló ló  hőköl  riadt táj hangulatát érezteti hangutánzó szavak  távoli ágyúk zaja kozmikus képpé tágul     pásztor idill háborúból indul (égnek a házak) pór – paraszt emberek riadalma 3.   az iszonytató naturális, nyers valóság ( idill) hármas alliteráció: „fölöttünk fú a förtelmes halál” 4.    leírja saját halálának körülményeit egyik

társát megölik utalás a ránk maradt versére  kis felvillanások a külső és belső útról keményen kopogó valóság (1., 2 idill) A Razglednicák (’képes lapok’) a költő Golgotájának egyes állomásait örökítették meg. Ezek a művek már szenvtelen szembenézések az elkerülhetetlen halállal és hűvös híradások a barbár embertelenségről. A címszó délszláv eredetű, magyarul levelezőlapot jelent Ez esetben ez az eszköze a költő tömörítésnek, a tárgyilagosságnak. Az Első Razglednica még 1944. augusztus 30-án született útban a bori központi tábor felé. A páros rímű, nyolcsoros vers első fele a front közeledéséből fakadó riadalmat, a fejvesztett menekülés zűrzavarát festi le. A már-már kozmikus méretűvé nőtt általános pánikot egy szürrealista kép fejezi ki a leghatásosabban. Az utolsó négy sor a mozgó zűrzavarral a hitvesi szerelem fénylő szépségét, mozdulatlan örökkévalóságát állítja

szembe. A hasonlatban az angyal (őrangyal) valószínűleg a veszélyektől óvó természet feletti erő s az emberi jóság megtestesítője, a temetkező bogár pedig a dermedt tehetetlenség képe (lehet). Az ágyúk okozta hangzavart a második részben a néma szemlélődés csöndje váltja fel. A Második Razglednica (1944. október 6) is a háború fenyegető közelségét villantja fel, de az eseményeket nemigen értő pórok riadtságát itt a még érintetlen béke bukolikus képe ellensúlyozza. A fél rímek pontosak, hibátlanok, mint az előző vers sorvégi összecsengései Az első két razglednica szimmetrikusan szerkesztett alkotás. A Harmadik Razglednica a legművészibb s egyben a legmegrendítőbb (1944. október 24.) A létezés már vegetálásnak is alig nevezhető: ember és állat egyaránt szenved, agonizál, az emberek már csak a biológiai lét elemei, az állatok alá süllyednek. Mindenki tehetetlen sorsával szemben, ami csak a halál lehet. A

munkaszolgálatos század sem emberek csoportja Az alliterációk a borzalom érzetét fokozzák. A forma fegyelme, harmóniája ebben a versben már megtörik. Az első két sor rímtelen marad, annál erősebb nyomatékot kap a gondolatilag is összekapcsolható rímpár: „vad csomókban áll / a förtelmes halál”. Az embertelen iszonyat a költemény tárgya, a költészet hatalma azonban ezt is a szépség szférájába emeli. Az utolsó sor maga a poétikai megformáltságával - pontosan kimért hangsúlyos ritmusával, hármas alliterációjával, a magas és a mély magánhangzók szavankénti következetes váltakozásával, az alany és az állítmány fogalmi tartalmának újszerű összekapcsolásával - a gondolati tartalom borzalma ellenére is szép, képes esztétikai élményt nyújt. Az utolsó, a Negyedik Razglednica (1944. október 31) arról a halálnemről, a tarkólövésről szól, amely nemsokára a költővel is végzett. A közvetlen élmény is

szerepet játszott a vers megszületésében: barátja, Lorsi Miklós hegedűművész halála, akit október 6-án ölt meg egy német katona. A hegedű elpattant húrja a második, a végzetes golyóra utal A véget, a teljes reménytelenséget sugallják a kemény, rövid mondatok s a kegyetlenség német szavai. A versben megszólaló lírai én (a költő) barátja helyzetébe éli bele magát A harmadik sor pontos, önáltatás nélküli magállapításaiból következik, hogy nincs értele már az árok széléről való fölkelésnek. Az ismert közmondás – a türelem rózsát terem - keserű, ironikus megváltoztatása, visszájára fordítása mindenfajta logika, ősi igazság tagadását, reménytelenségét rejti magában. Az utolsó sor kijelentése már a halál végtelen csöndjére vonatkozik. A meghalás tragikumát közvetíti a jambikus lejtést lassító spondeusok igen nagy száma s az alig-alig hallható verszene. Így ért véget a költő passiójának utolsó

stációja A borzalmak miatt a vers szerkezete fellazul, szaggatottá, tömörré válik, öt sorra hét gondolatjel jut. A gondolatjelekbe tömörül az elmondhatatlan fájdalom A körülmények csak némi haladékot adnak a költőnek, és ezt tudva saját halálát is belefesti a képbe