Politika, Politológia | Felsőoktatás » Politikaelmélet

Politika elmélet Tételek 1. A politika fogalmának értelmezése A politika társadalmi funkciói 2. A politika modern formáinak és tartalmainak kialakulása, általános jellemzői 3. A modern politika intézményesülése Érdek-transzformáció és artikuláció 4. A politikai rendszer és belső funkciója 5. A politikai rendszer működési közege és legitimitása 6. A politikai eszmeáramlatok 7. Politikai ideológiák és világmagyarázatok 8. A politikai pártok, pártipológiák, pártrendszerek 9. A politikai rendszerek típusai A nem demokratikus rendszerek 10. A demokráciák 11. A demokratikus intézményrendszer 12. A választási rendszerek A politika tudománya és tárgya: A politikai tudomány v. politológia v politikaelmélet = az európai társadalom tudományos gondolkodásában nem túl régi tudományág. 40 éve vált általánosan elfogadott tudományággá Korábban is foglalkoztak vele a jogtudományon belül. Mint önálló tudományág az

1920-as években alakult kis az USA-ban. Az amerikai politikai szféra eltér az európaitól. A hatalommegosztás jobban megfigyelhető Túllépett az állam szervezeti keretén – az egész politikai szférát szem előtt tartva építette ki a fogalomrendszerét. Európában nem olyan a politikai légkör, a hatalmi viszonyok, hogy ez megvalósuljon. Diktatórikus rendszerek voltak a II. VH végéig Majd a politikai légkör megváltozott. A demokráciák megerősödtek és kiteljesedtek Pl választójog kiteljesítése, több beleszólási lehetőség az egyszerűbb embernek is. A tudományos vizsgálat is kiszélesedett. Objektív jellegű megközelítés Nem csak a politikai szféra, a kulturális szféra is átrendeződik, a tudományos, egyetemi élet is. Ez lehetőséget adott arra, hogy Európában is önálló tudományággá váljon és hivatásszerűen művelhető legyen a politológia. A politikatudomány tárgya: A politológia átfogja a politika teljes vertikumát,

így - a társadalmi és politikai mozgalmakat - a politikai sajtót - a pártokat - az érdekegyesületeket - a parlamentet - a kormányokat - és a politika alanyait. A politológia tárgya ebben az értelemben a társadalmi rendszeren belül elkülönülő alrendszer. A politológia vizsgálja a politikai alrendszer kapcsolódási területeit, közvetítő szféráit más alrendszerek irányába. Ezek közül az alrendszerek közül különösen fontos a jogi alrendszerrel való kapcsolat. A politikai programok többsége csak a jogon keresztül valósítható meg Az európai politikaelmélet kialakulásában eszmetörténeti vonal: a fogalom keret kibővítését először a politikai tömegpártok megjelenése szükségeltette. Érdekes politikaelméleti leírások születtek a pártokról pl. a német Rohmer volt az első aki erre kísérletet tett, a leírásra, rajzolásra. Pszichológiai alapon építette fel a pártokat. Az emberi fejlődéshez hasonlította a pártok

fejlődését. A politikai pártok radikalizmusa = gyerekkor Ifjúkor = liberalizmus öregkor = konzervativizmus A svájci BUNSCHLI – először fogalmazta meg: csak többpártrendszer esetén beszélhetünk arról, hogy egy képződmény párt. Ha csak egy párt van az beleolvad az államba A századfordulón Osztrogorszki – orosz származású – a politikai változást vizsgálta Michels politológussal együtt. A politikában megjelentek az új típusú tömegpártok, a korábbiak eltűntek, a parlamenti demokráciát féltették a szervezett tömegpárttól, mert ők nem az egyéni/választói, hanem pártérdekeket képviseltek. Szerintük a megoldás: a pártok működését csak a választási időszakban működtethessék. Max Weber politikaelmélete: kimutatta, hogy pl. világának van egy kitüntetett területe, ami az összes többit meghatározza – ez a hatalom, a politikai hatalom. Fontos: a politika és a gazdaság szoros kapcsolata a társadalom

szempontjából különös kapcsolatban vannak. Két egyidejű elsődlegesség érvényesül A gazdaság esetében: történelmileg meghatározó szerepe abban is érvényesül, hogy a gazdaság kijelöli a helyét, rangját, működését és mozgásterét a politikai rendszernek is – a társadalmon belül. Ennyiben érvényesül a gazdaság elsődleges szerepe. A gazdaság egy bizonyos szinten többféle utat kínálhat a társadalmi fejlődésben. Hogy melyik lesz a győztes – a politika dönt – az az egy érvényesül, az a fejlődési irányzat fog visszahatni a társadalomra, a gazdaságra is. Így itt a politika elsődlegessége érvényesül Ezért van a pártoknak gazdaságpolitikája. A politikai rendszer és működései rendszerelméleti szempontból A politikai rendszer a politikai hatalmi viszonyok mentén a hatalmi viszonyok dimenziójában politikai tevékenységek és hozzá kapcsolódó viszonyok és intézmények formájában létező társadalmi alrendszer. A

politikai rendszer a politikai tevékenységek eredménye és egyúttal kerete. Létrejöttének van történelmi feltétele: a társdalom irányító funkció önállósulása volt A politikai rendszer funkcionális önállósulása annak a társadalmi felismerésnek az eredménye, hogy maga a termelés és gazdaság egyre inkább politikailag irányított és vezérelt folyamat. A politikai rendszer a társadalmi reprodukciós folyamatokban újból és újból felbukkanó konfliktusok végigharcolásának színtere. A politikai rendszer is, mint minden más alrendszer tartalmi és formai összetevőkből áll. A tartalmi összetevők a következők: - a hatalmi viszonyok és azok jellege - az érdektörekvések tartalma - a politikai ideológiák - a politikai kultúra Formai összetevők: - a politikai szervezetek - a politikai közösségek - a politikai normák - a politikai kommunikáció és információ rendszer A tartalmi és formai összetevők egységben vannak, megfelelnek

egymásnak, ez az egység a politikai cselekvések révén valósul meg. Összekötő elem: a politikai hatalom – nem más, mint a tényleges döntések birtoklása – léteznek fiktív döntések is – ezek nem a hatalmi szférában születnek. Tényleges döntés: alatt értjük annak az intézményesült döntési mechanizmusnak a végeredményét, amelynek révén valamely társadalmi csoport vagy réteg az adott rendszeren belül képes alapvető érdekeit érvényesíteni. Társadalmi méretekben a társadalmi törekvések a politikai hatalom megszerzésére, új politikai gépezet létrehozására, a meglévő felújítására irányul. Az ellentétes érdekek érvényesülését korlátozni igyekeznek. A döntések intézményesült rendszere többféle módon működhet: Működhet – államilag intézményesült keretben – erős, centrális apparátus által - állami intézményesültség nélkül működik a döntésmechanizmus – pl. liberalizmus elvén

működő társadalmakban. - Megőrződik, de háttérbe szorul az állami intézményesültség, ez a pártállami struktúrára jellemző. A struktúra látszólag megkettőződik – tényleges döntések pártkereten belül – az állami keret hajtja ezt végre. A politikai rendszerben formai elemek változtathatók a leggyorsabban. Minden politikai fordulat azzal kezdődik, hogy a régi apparátust szétverik. – látványos jele a változásnak A tartalmi jegyek is változtathatók – nehezebben, mert ezek történelmileg meghatározottak. Megváltoztatásuk nem lehet személyi következmény. A tartalmi elemek történelmileg meghatározók is. A politikai rendszert is meghatározzák A politikai rendszer a legdinamikusabb rendszer, mert a rendszer a társadalmi változásokra elsőként és azonnal reagál. Ha a politikai rendszer módosul, akkor nem csak egy-egy eleme, hanem az egész rendszer, struktúra átalakul. Szüntelen változásban van A politikai rendszer

stabilitását a társadalmilag szükséges átalakulások folytonossága, az ún. dinamikus egyensúly biztosítja, nem pedig a rendszer változatlansága. A dinamikus egyensúly, a politikai rendszer értelmezése: 1) A társadalom egészétől sajátos funkciói révén elkülönülő alrendszer. 2) A politikai rendszernek vannak önállósult funkciói, ezek révén különül el, ezek a következők: - a társadalom politikai irányítása az érdektörekvések és érdek konfliktusok feltárása és politikai kezelése a társadalom politikai integrációjának legitimációjának és stabilitásának biztosítása. 3) A politikai rendszer elemei a hatalmi viszonyok által strukturálisan összekapcsolt és hierarchizált egységet alkotnak. 4) A politikai rendszer objektivációs rendszerként létező, amely konkrét egyének politikai magatartásának eredménye és kerete. 5) A politikai rendszer dinamikus alrendszer, amely a társadalmi változásokkal együtt változik,

sőt a társadalmi változások legfőbb elindítója. A politikai rendszer társdalmi funkciói: 1) A társadalmi reprodukciós folyamatok politikai szervezése és irányítása a politikai döntések révén. 2) Az intézményesült eljárásokon, szervezeteken keresztül összekapcsolja, becsatornázza a politikai érdektörekvéseket, véleményeket és akaratokat. 3) A politikai rendszer a társadalom egésze tekintetében kitüntetett módon látja el a politikai szocializációs folyamatokat, azok irányítását, valamint a politikai kultúra intézményesült átadását. A politikai rendszernek megvannak az integrációs és legitimációs eszközei. Ezek a következők: - a legális azaz jogszerű v. a nyers erőszak alkalmazása vagy csak kilátásba helyezése - az uralkodó politikai rezsim és politikai elit uralmuk helyességének és szükségességének meggyőzése révén való elfogadtatása - a politikai csoportok és mozgalmak bevonása a politikai

döntéshozatalba - az általánosan elfogadott jogelvek és jogrend fenntartása, működtetése A politika fogalma, összetevői és a politika alanyai A politika szó és származékai a XVIII. sz-tól szerepelnek a magyar nyelvben, a görög POLITEA szóból ered, amely akkor a polisz típusú közösségekre vonatkozó államszervezetet, államrendet, alkotmányt jelentett. A latin elterjedésével latin forma politica, politicus, politikum = a politikával kapcsolatos. Mai nyelven is a politikának többféle elnevezése van, ez nehézséget okoz. Négy leggyakoribb használat: POLITIKA 1) a legáltalánosabb jelentése: a politikai rendszer megjelölésére szolgál 2) a társadalmi szerkezet érdektagoltságára épülő erők hatalmi harcának cél, eszköz, értékrendszerét és e folyamatok intézményeit és terepét jelöli. 3) A közügyek igazgatásának művelettípusait, konkrét eljárásmódjait tartalmazza, pl. helyi rendeletek, azok végrehajtása, politikai

kampány 4) A politika névtelen és arctalan politikai vezetés megjelölésére szolgál, pl. valamilyen okból el akarjuk kerülni a hivatalos politikai vezetés megnevezését. A politikai mindenki számára ismerős és ismert világ, mindennap találkozunk vele. Sokféle módon lehet vele kapcsolatba lépni. Sokszínű a politika Érdekes, nehezen érthető világ Nehéz a politikában az igazságosság útját keresni. A politika kb. 5-6 ezer éve része az emberiség történetének A politika akkor jelent meg amikor az érdektagolt társadalmak megjelentek. Platón: az emberiség története 2 korszakra osztható: a kronoszi és a zeuszi korszak. A különbség: a kronoszi szakaszban az istenek gondoskodtak az emberekről. – akik ezzel visszaéltek. A zeuszi korszakban az emberek maguk irányították az életüket – ekkor került a politika az emberi társadalom történetébe. A politika az ókortól kezdve az emberi öntevékenység tere, amelyben folyamatos a

közösségteremtés és az államalkotás – ezt a társadalom reprodukciós folyamatának szokták nevezni. Később – sajátos európai gondolkodás, tudat – ekkor a politika mint egyenrangú, szabad emberek közötti viszony jelent meg az európai közgondolkodásban. Mint ilyen, elképzelhetetlen kommunikáció, párbeszéd, meggyőzés, erkölcsi és intellektuális mozzanatok nélkül. A politika lényeges elemei, mint uralom és hatalom, csak a másik állampolgár közreműködésével és rovására valósulhat meg. A társadalmi együttélés sajátossága, hogy tele van olyan konfliktusokkal, amelyeknek egyszerre forrása és megoldási tere maga a társadalom. Valójában akár a legegyszerűbb hétköznapi konfliktus is válhat társadalmi kérdéssé, bármi lehet politikai konfliktus forrása. A görögök úgy értelmezték a politikát, mint a társadalom jólétéért végzett erőfeszítést. A vallások: az isteni rend földi megvalósításának a

feladatát hangsúlyozták. Újkor: a polgári szabadságjogok biztosítása vált azonossá a politikával. Modern állam: az államhatalomért folytatott harc: a politika. – egy-egy jellemző tulajdonsággal próbálták meghatározni. Tudományos módszer: 1) normatív ontológiai megközelítés: ebben az értelemben a politikatudomány a klasszikus filozófia része az etika és a gazdaság mellett. Ez a szemlélet. A politikai filozófián belül volt termékeny és a mai modern politikai filozófiában a konzervatív, idealista álláspontot képviseli. 2) empírikus v. analitikus megközelítés: lényege: tudományosnak az számít, ami objektíve mérhető, érzékileg és tárgyilag megragadható és a tudomány fogalmi rendszerével leírható. E felfogás szerint a tudományhoz hasonlóan a társdalomnak is nyitottnak kell lennie és a tapasztalatok elemzésével, lépésről-lépésre lehet előrehaladni. Ez a megközelítés másnéven a kritikai racionalizmus, ma a

liberalizmus eszméjéhez áll legközelebb. 3) A funkcionalista v. rendszerelméleti megközelítés: ez a módszer a társadalmi valóságot modell formájában ábrázolja, amely modell egy rendszert alkot, továbbá a társdalom mint összrendszer különböző alrendszerekre tagolódik – gazdaság – sőt, az alrendszerek maguk is kisebb alrendszerekre tagolódnak a politika esetében ezek a kisebb alrendszerek az adminisztráció, a parlament, a pártok, a nyilvánosság, stb. Az így felépülő rendszerek sajátos belső törvényszerűségekkel rendelkeznek, amelyek megsértése nagy mértékben csökkenti a társadalmak teljesítőképességét. Ezért ez a szemlélet nem ismeri el a társdalom akaratlagos megváltoztatását. A mai politikai felfogásban ez a konzervatív-liberális eszmeiséget vallja. 4) A kritikai dialektikus felfogás-megközelítés: az előzőektől a társadalom felfogásában különbözik, elsősorban Hegel és Marx hatását hordja magán. Ebben

a felfogásban a társdalom az embereknek olyan viszonyrendszre, amelyet alapvetően az emberi munka közvetít, amelynek szervezetei és intézményes formáit a mindenkor elért anyagi, technikai és kulturális fokok határoznak meg. Olyan viszonyrendszer, amely az emberi tudat és tudatosság terméke. 3 kategória jellemzi ezt a szemléletmódot: - a történetiség = az időben történő fejlődésbeli meghatározottságot jelenti - a totalitás = ez az egész elsődlegességét és a részek felettiségét hangsúlyozza - dialektika = azt vallja, hogy a fejlődés forrása és hajtóereje az ellentmondásosság egyetemességében rejlik. Az ebből eredő politikai szemlélet a politikát történelmitársadalmi rendszerbe helyezi, és azt állítja, hogy ami valósággá vált, teremtődött, lett, az meg is változtatható. A politika értelmezése: A társadalomelmélet egyik alaptételéből vezethetjük le – abból, hogy a társadalom ellentétes érdekű szociális

csoportokra tagolódik. Az érdekérvényesítés miatt szükségképpen kialakul a hatalomra való törekvés. Egy speciális hatalomra való törekvés – ez a politikai hatalom. A politikai hatalom megvalósulásának legfőbb eszköze az állam. A politika az államhatalom megszerzésére irányuló felépítésében az államhatalom gyakorlásának módjában megnyilvánuló v. mindezeket befolyásolni törekvő tudatos emberi tevékenység. A politika tehát érdekvezérelt akarati tevékenység és társadalmi viszony. A politikai tevékenység célja a társadalmi reprodukciót vezérlő hatalom megszerzése és megtartása. A politika létközege az osztály, csoport és a közösségi viszonyok. A politika sajátos tevékenység, amelyben az érdek-meghatározottság, az akarati tartalom és a hatalomra irányultság hármas egysége elválaszthatatlan. Minden esetben cselekvésekben mutatkozik meg a politika arculata. A politika alanyai: A politikában résztvevőket a

részvétel szempontjából a következőképpen csoportosíthatjuk: 1) politikai névtelenek: a társadalomnak azon tagjai és csoportjai, akik saját érdekeik felismerésére és megfogalmazására is képtelenek. Ezért a politikai életben sem mint érdekhordozók sem mint célt akarók nem jelennek meg. Közülük vezetők nem kerülnek ki. Inkább tárgyai mint alanyai a politikának Érdekeik mégis felszínre kerülnek, mert azokat a szociális, karitatív csoportok felvállalják helyettük. 2) A politikától elforduló passzívak csoportja: a politikától tudatosan távolmaradók ők, többnyire csalódottak a politikában, van politikai véleményük, de cselekvően nem kapcsolódnak be. – van egy közömbös csoportjuk is, akik időszakosan részt vesznek a politikában, de nem vesznek részt tudatosan a politika alakításában. – hedonista passzívak: akik számára a politika örömtelen, sikertelen világ, ezért sikereiket, életörömeiket máshol keresik. 3) A

politikailag aktívak csoportja: azok, akik valamilyen elkötelezettséget éreznek a köz iránt, véleményt nyilvánítanak, aktívan bekapcsolódnak a köz életébe, nem jelent párt kötöttséget. 4) Hivatásos politikusok: nem feltétlenül párt-tagok/vezérek. Akik az állami képzésben készülnek fel a politikusi életre – szakértők köre. Tudatosan készülnek erre – foglalkozásként, ők a politológusok. Modern politikai pártok A politikai rendszer fontos elemei. Ezek jelenítik meg a politika lényegét, a politikai cselekvést. Közvetítik a társadalmi csoportok érdekeit a hatalom irányába Versengésük adj a politikai élet dinamikáját. A XIX. sz végén a XX sz elején alakultak ki – jelentek meg a politikai rendszer struktúrájában. Az államhoz, apparátushoz képest később alakultak ki Átalakította a politikai rendszer szerkezetét és működési mechanizmusát. A Párt elnevezés latin eredetű – PARS szóból – rész-t jelent.

Egy részt/ rész érdeket képvisel az egész társadalomból, nem az egészet. De az egészet célozza meg! Olasz elv: Pars pro toto = rész az egészért. Mindig csak egy másik párthoz való viszonyával érzékelhető – nem pontos elnevezés az egypártrendszer. Mint részelem feltételezi más részek létét és működését. Csak így együtt jeleníthetik meg a társadalom és a politika egészét. Ugyanakkor minden pártban megvan az igény, hogy saját magát a társadalom egészét képviselő politikai szervezetként fogja fel. Választási program más, mint a kormányprogram. Hegel: erőt erővel – hatalmat hatalommal kell korlátozni. A pártok minden fontos társadalmi szférára kiterjedő politikát akarnak megvalósítani – egy pártnak van politikai, gazdasági, kulturális, művelődési, oktatási programja, van ideológiája. A pártok programjai fejezik ki ezt a társadalom egészére vonatkozóan. Ez a program különbözteti meg a pártokat a többi

érdekvédelmi szervektől. Modern pártok sajátos jellemzői, funkciói: 1) A pártok nem állami szervezetek – azt jelenti, hogy az állam szervezeti keretein kívül jönnek létre. Jelenti azt is, hogy az állami alkalmazottak meghatározott köréhez tartozók nem lehetnek politikai pártok tagjai pl. bírák, ügyészek, rendőrök Állami vagy nem állami munkahelyeken politikai párt nem működhet. A fő működési területek: állami területek: parlament. 2) A pártok nem rendelkeznek közhatalmi jogosítványokkal – azt jelenti, hogy a pártok nem hozhatnak az állampolgárokra kötelező határozatokat, jogi normákat, döntéseket. Azt is jelenti, hogy nem rendelkeznek állami kényszerítő erővel és szervezettel. Nem alkalmazhatnak büntető szankciókat személyi és anyagi kérdésekben még saját tagjaikkal szemben sem. A kormányzó pártok nem kötelezhetik a kormányzati szervezeteket közvetlenül pártdöntések végrehajtására. 3) A pártoknak

önkéntes alapon szervezett és nyilvántartott tagságuk van = a pártba való be- és kilépés szabad egyéni elhatározás kérdése. Általában a pártba való belépés feltétele az, hogy a tag elfogadja a párt alapszabályát és programját. A modern pártokra vonatkozó jogszabályok tiltják a kollektív, a kötelező és a titkos tagságot. 4) A pártok tevékenysége, belső felépítése és szervezete, működésének jellege jogilag nem szabályozott. Párttörvény szabályozza a működését – ez a pártok területén nem korlátozó, a pártok nem működhetnek az alkotmány és a törvényesség ellenében. 5) A pártoknak általuk kidolgozott saját programjuk, ideológiájuk és értékrendjük van. A párt jellegét ezek határozzák meg. 6) A pártoknak jelölt és listaállítási joguk van az országos és helyi választásokon. 7) A modern pártok szervezett pártok, azt jelenti, hogy racionálisan megszervezett és hierarchizált gépezet, továbbá,

érvényesítik a munkamegosztás és koordinálás szervezési elveit. A szervezettség azt is jelenti, hogy szabályozzák az egyszemélyi és testületi vezetést, a párt alkalmazottak és a vezetők szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyban vannak. A pártokon belül lényegében 4 strukturális elem különül el: - a pártvetés, amely választott v. kinevezett vezetőkből, testületekből áll, - a párt apparátusa, amelyeknek tagjai profi politikai munkát végeznek, általában díjazás ellenében. - a szakértők, tanácsadók, aktivisták köre, ők nem tartoznak a párt apparátusába, nem állnak munkaviszonyba a párttal. - a párttagság. 8) A modern pártokra a stabilitás a jellemző. – ez jelent időbeli, szervezeti és tagság összetételi jelentős stabilitást. 9) A pártok célja – a politikai hatalom megszerzése, megtartása vagy befolyásolása. Ezért mondhatjuk, hogy a pártok a politikai rendszer leghatékonyabb szervezeti egységei. 10) A

modern pártok többfunkciós szervezetek. A modern pártok funkciói: A pártok tevékenységének fő irányát jelölik. A legfontosabb funkció: 1) a nyilvános és szabályozott versengés a hatalomért. A pluralista demokrácia a versengés és szabályozás legfőbb garanciája. Megakadályozza, hogy valamelyik párt kizárólagos hatalomra jusson. A versenyszabályok betartásának legfőbb őrei maguk a pártok. 2) A politikai vezetők toborzása, kiválasztása, szelektálása és felkészítése a képviselőjelölt állítása. 3) Az érdekek integrálása és képviselete. 4) A közvetítő funkció. Egyfelől a pártok között, másfelől az adott párt és a társadalom más részei között. 5) A kormányzati funkció. 6) A politikai döntési funkció – helye politikai döntések hozatala megalapozottan. 7) Választási funkció. 8) A befolyásoló és politikai információs funkció. 9) A politikai szocializációs funkció. 10) A pártok nemzetközi

funkciója. A pártok nem mindegyike képes egyszerre ellátni a felsorolt funkciókat, sőt még a nagy pártok esetében is eltérő súllyal tudnak megfelelni. A stabil és komoly pártok valamennyi funkció ellátására törekszenek. Ezért ezeket KOMPLEX PÁRTOKNAK nevezzük Párttípusok: a modern pártok történeti típusai és alakváltozásai: 1) Honorácios-pártok. Max Weber nevezte el őket Lényege: ezeket a pártokat a hivatali igény kielégítési elve tartja össze. Azaz, hivatalos politikusok pártja, akik frakciót alkotnak, és a győzelem esetére a hivatali kinevezés reményében támogatják egymást a párthoz tartozók. – egzisztenciális érdek – modern pártok előfutárai 2) Képviselők pártja: az egyéni választási kerületekből bekerültek alkotják, szemben a pártok által bejuttatott képviselőcsoporttal. (egy adott feladatra szerveződnek, ad hoc jellegű). 3) Szervezett pártok: azok, amelyek állandósult pártszervezetet és apparátust

hoznak létre. Szervezettsége, tagsága és tevékenysége stabilabb, szemben az ad hoc jellegű pártokkal. (Osztrogorszkij nevezte el így) 4) Tömegpártok: azok a pártok, amelyeknek tagjait a világnézeti azonosság köti össze és az apparátusa élteti. Egyik változata: 5) Világnézeti/ideológiai párt: (elv párt, doktrinális párt) Közösen elfogadott ideológiájuk és világnézetük van, és ezeket a tagok ismerik és elfogadják. Ezen belül vannak: - konzervatív - liberális - szocialista - szociáldemokrata - kommunista és - fasiszta pártok. 6) Programpárt: azok tartoznak ide, amelyeknek nincs közösen elfogadott ideológiájuk, csak a konkrét programukba foglalt célkitűzések, politikai reflexiók tartják össze. Ezért ezen pártoknak eszmei, ideológiai hátterük rendkívül elvontan van megfogalmazva. Az aktuális politikai célkitűzések pragmatikusan alakíthatók 7) Érdekpártok: tagjait világosan megfogalmazott közös érdekek kötik össze,

nem szimpátia vagy valamiféle elv. 8) Baloldali, jobboldali és centrumpártok: relatív besorolás, a pártok egymáshoz való viszonya alapján. - baloldali: szociálisan érzékenyebb pártok, szociális terület, materialista - jobboldali: magánérdek, magántulajdon elve alapján működik, idelaista - centrum: mindkettőtől különböző 9) Osztály, réteg és csoport pártok: érdek tartja össze őket, osztály, réteg, csoport érdek. Differenciáltabbak mint az ún. érdekpártok 10) Területi vagy regionális párt: nem országosan működő párt, valamelyik régió képviselete. 11) Az alkotmányos és forradalmi pártok: a forradalmi pártokat újabban rendszerellenes pártoknak nevezik. Különbség köztük: az alkotmányos pártok elfogadják és betartják a politikai rendszer jogi szabályait és a társadalmi berendezkedést, nem törekszenek annak megsemmisítésére. A forradalmi pártok a fennálló rendszer megdöntésére törekszenek. A pártok

lehetnek kormánypártok vagy ellenzéki pártok. Ami a választásokon elért eredményre és a kormányzati hatalomhoz való viszonyra utal. A kormánypártok lehetnek koalíció vezető és koalíciós partner pártok. A pártok lehetnek parlamenti illetve parlamenten kívüli pártok. Parlamenti pártok azok, amelyek parlamenti képviselettel rendelkeznek. Lehetnek rugalmas vagy merev pártok. Rugalmas párt: nincsenek szigorúan értelmezett ideológiai, eszmei és világnézeti különbségek. Nem érvényesül a szavazási kötelezettség a parlamentben Merev párt: merev struktúrával rendelkező párt – pártkatonák. Lehetnek gyűjtőpártok: olyan heterogén párt, amely minden társadalmi réteg szavazóiért verseng. Politikai programja általánosan megfogalmazott lehet Tartózkodik az elvekre való hivatkozástól. Milyen a párton belüli döntéshozatal és akaratképzés? Hogyan működik, mechanizmusa: - demokratikus párt: demokrácia alapszabálya alapján -

oligarchikus párt: vezérközpontú, párt-elit--- akaratképzés - totalitárius pártok: többségi elv, kisebbség köteles végrehajtani azt Összefoglalóan 5 csoportba sorolja a politológia – ezek összefoglaló csoportok 1) Proto pártok – a modern pártok előfutárai, korai formái 2) A szervezett pártok csoportja – a modern pártok első igazi formái, állandó szervezettel, apparátussal és országos hálózattal 3) Tömegpártok csoportja – a választójog kiterjesztésével az addig politikai képviselettel nem rendelkezők megszervezésével jöttek létre. Pl szocdem és munkáspárt 4) Gyűjtőpárt – legfontosabb a választók megnyerése (választási párt), elvek nélkül 5) A totalitárius pártok csoportja – kommunista és fasiszta pártok. A hatalom kizárólagos megszerzésére törekszenek