Jogi ismeretek | Felsőoktatás » Dr. Káldy Zoltánné - Jogi ismeretek

JOGI ISMERETEK I. Ea: Dr. Káldy Zoltánné Kötelező olvasmány: Balásházy Mária – Jogi alaptan Balásházy Mária – Kötelmi jog Polgári Törvénykönyv (Ptk.) JOGI ALAPTAN Az Állam, a Jog és a Jogforrás Alkotmányjogi alapfogalmak Állam A társadalom történetileg meghatározott hatalmi-politikai szervezete, amely meghatározott terület és népesség felett főhatalommal rendelkezik. Magyar alkotmány A jelenlegi magyar alkotmány még mindig az 1949. évi XX Törvény újabb politikai változásokhoz adaptált változata. Az alkotmányt a sok módosítás után 1990. augusztus 24-én egységes szerkezetbe foglalták Az 1949-es alkotmány minden államszervezetet a legfőbb népképviseleti szerv (parlament) alá rendelt, mégis meglehetősen jelentéktelen szerepet játszott. Helyette a kollektív államfői testület, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa hozta a pártdöntésekhez igazodva a legfontosabb állami döntéseket. 1989-1990 a régi

alkotmányba egy polgári államszervezet alapvonásainak megfelelő rendszer került beépítésre. Jelentősen bővítette az alkotmány az állampolgári jogok körét és biztosítékaikat is, egyrészt szélesebben és részletesebben szabályozta ezeket, másrészt a különböző intézmények kizárólagos törvényi szabályozását írta elő. Az alkotmány így mindenek elött deklarálja a többpártrendszert. Ezt követően a nemzetközi joggal összhangban elismeri az alkotmány az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogait, ezeket a jogokat még törvény sem korlátozhatja. Kiemeli az emberi jogok mellett az egészséges környezethez való jogot, tiltja a kínzást, embertelen, kegyetlen bánásmódot, szorítja törvényes keretek közé a személyes szabadságtól való megfosztás lehetőségét, ismeri el személyiségi jogként az adatvédelmet, mindenki jogát panasztételre, a menedékjogot. Az alkotmány biztosítja a képviseleti és önkormányzati

jogokat az etnikai és nemzeti kisebbségeknek, a sztrájkjogot és az alternatív katonai szolgálatot, a diszkrimináció tilalmát, valamint az ombudsman intézményét. Parlament A parlament a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve. Jogkörében megalkotja az alkotmányt, és törvényeket hoz, meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét, megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és a végrehajtásról szóló zárszámadást. Dönt a kormány programjának elfogadásáról, nemzetközi szerződéseket köt, dönt a háború és béke kérdésében, a hadsereg igénybevételéről, a szükséghelyzet, illetve a rendkívüli állapot bevezetéséről, megválasztja a Köztársaság elnökét, a miniszterelnököt, az Alkotmánybíróság tagjait, az ombudsmanokat, az Állami Számvevőszék elnökét, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a legfőbb ügyészt és törvénysértés

esetén feloszlatja a települési önkormányzatokat, közkegyelmet gyakorol. Országgyűlés Az Országgyűlés évente két rendes, 4-5 hónapos ülésszakot tart, amelyek nyilvánosak. A parlament önmaga alkotja meg a házszabályait, számos állandó bizottsága van. A bizottságok elnöki tisztjei a parlamentben fennálló pártarányok alapján oszlanak meg. Választás Általános, közvetlen, egyenlő választójoga van minden magyar 18 éven felüli állampolgárnak, kivéve, akiket törvényes garanciák mellett bírói ítélet alapján a választásból kizártak. A választójog gyakorlása titkos szavazással történhet Politikai kompromisszumok révén a listás és az egyéni rendszer kombinációja került bevezetésre. Ezek szerint minden Választópolgár két szavazólapot kap, 1 egyikkel szavaz az egyéni választókerület jelöltre, másikkal a pártok megyei listájára. A győztes jelölt mandátumot kap, a többi töredékszavazatot pedig

országosan összesítik és annak arányában a pártok országos listái közt szétosztják. Parlamenti képviselő Mind a jelöltet, mind a képviselőt megilleti a munkaviszonynak számító fizetés nélküli szabadság, ennek időtartama nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít, s ez alatt az idő alatt a képviselőjelölt munkaviszonya a munkáltató által nem szűntethető meg. A képviselőt megilleti a mentelmi jog, amely kettős tartalmú. A bíróság vagy más hatóság előtt nem vonható felelősségre leadott szavazata vagy a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ez nem vonatkozik az államtitoksértése, a rágalmazásra és a becsületsértésre, valamint a képviselők polgári jogi felelősségére. A képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellen csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet bűntető eljárást indítani. A képviselő nem lehet köztársasági

elnök, bíró, ügyész, államigazgatásban vagy a parlament apparátusában dolgozó, valamint a fegyveres testületek tagja. A kormány tagja vagy a politikai államtitkár lehet képviselő, de a parlamentben tisztséget nem vállalhat. Az országgyűlési képviselő a mandátumának érvényességének megállapításától számított harminc napon belül, majd megbízatásának megszűnésétől számított harminc napon belül köteles az Országgyűlés elnökével vagyon-, jövedelem- és gazdasági érdekeltségi nyilatkozatot (vagyonnyilatkozat) tenni. A képviselők a kormány tagjaihoz kérdéseket intézhetnek az üléseken, melyekre megkérdezett válaszolni köteles (egyszerű kérdés). Bírálatot tartalmazó kérdést minősítenek interpellációnak, amelynél a parlament szavazással dönti el, hogy a választ elfogadja-e vagy sem. Köztársasági elnök A Köztársasági elnököt a parlament választja titkos szavazással 5 évre. Minden választójoggal

rendelkező, 35 éven felüli állampolgár köztársasági elnökké választható. Jogkörében képviseli az államot, a hadsereg főparancsnoka, nemzetközi szerződéseket köt, megbízza a nagyköveteket, kitűzi a parlamenti és helyi önkormányzati választásokat. Kinevezi és felmenti a törvény által hatáskörébe utalt magas rangú közhivatalnokokat. Javaslatot tesz az Országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a Legfőbb ügyésznek a személyére, dönt állampolgársági ügyekben és egyéni kegyelmet gyakorol. Önálló törvénykezdeményezési joga van, részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein, javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére, népszavazást kezdeményezhet. Megfosztható tisztétől, ha az alkotmányt, vagy más törvényt szándékosan megsérti, felelősségre vonását a képviselők egyötöde indítványozhatja, melyet az Alkotmánybíróság bírál

el. Kormány A kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll. A miniszterelnököt a parlament egyszerű többséggel választja, és így elfogadja az általa előterjesztett kormányprogramot is. A minisztereket a köztársasági elnök nevezi ki, illetve menti fel. Jogkörében biztosítja a törvények végrehajtását, irányítja és összehangolja a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek tevékenységét, törvényességi felügyeletet gyakorol a települési önkormányzatok szakmai-hatósági tevékenysége fölött, kidolgozza és végrehajtja a társadalmi-gazdasági terveket, meghatározza a tudományos, kulturális, valamint szociális és egészségügyi fejlesztések állami feladatait. 2 Miniszterelnök A kormányban kiemelkedő szerepet tölt be, ő választja ki a kormány tagjait, és irányítja a miniszterek tevékenységét, illetve feladatai ellátása körében rendeleteket hozhat. A kormány a parlamentnek felelős A képviselők

egyötöde a miniszterelnökkel szemben az írásban, a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével bizalmatlansági indítványt nyújthat be (konstruktív bizalmatlanság intézménye). Alkotmánybíróság Mint az alkotmányvédelem legfőbb szervének hatáskörébe tartozik a normakontroll: a./ A már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenesség előzetes vizsgálata. b./ A jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenesség utólagos vizsgálata. c./ A jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata. d./ Alkotmányjogi panasz elbírálása. e./ A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése. f./ Az állami szervek, az önkormányzat és más állami szervek és az önkormányzatok között felmerült hatásköri

összeütközés megszüntetése. g./ Az alkotmány rendelkezéseinek értelmezése. h./ Eljárás mindazok ügyekben, amelyeket a törvény a hatáskörébe utal. Az alkotmánybíróság tagjait a parlament választja 9 évre, a tagok egyszer újraválaszthatóak. Választható minden 45 éven felüli, jogi végzettségű, büntetlen előételű magyar állampolgár. A 15 tagból álló testület elnökét maga választja 3 évre. Határozatait zárt tárgyaláson hozza, indoklással, mindenkire kötelező érvénnyel, fellebbezésnek helye nincs. Számvevőszék A Számvevőszék a parlament pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve. Ennek keretében ellenőrzi az állami költségvetés javaslat megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét, a felhasználások törvényességét, szükségességét és célszerűségét, a költségvetés hitelfelvételeit. Ellenőrzi, hogy az Országgyűlés felhatalmazása nélkül a költségvetés egyetlen tételét se

lépjék túl, és ne kerüljön sor átcsoportosításra. Ellenőrzi az állami költségvetés végrehajtásáról készített zárszámadást is, az állami költségvetés fejezeteit és elkülönített állami pénzalapok működését. Ellenőrzi az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal és a helyi tanácsok adóztatási tevékenységét, a Vám-, a Pénzügyőrség és az Illetékhivatalok tevékenységét, az állami költségvetésből gazdálkodó intézményeket, valamint a támogatás felhasználását az alapítványoknál a társadalmi és egyéb szervezeteknél. Ellenőrzi az állam vagyonkezelését, az állami tulajdonban lévő vállalatok vagyonértékmegőrző és vagyongyarapító tevékenységét, véleményezi az Országgyűlés elé terjesztett kormányprogramok és az állami beruházási előirányzatok indokoltságát, célszerűségét és teljesítését. Az Számvevőszék elnökét 12 évre választja, aki ellenjegyzi a költségvetés

hitelfelvételeire vonatkozó szerződéseket. Bíróság Igazságszolgáltatás Magyarországon kizárólag bíróságok útján lehetséges. A bíróság szervezet jelenleg a közigazgatási egységek szerint épül fel. Ez alapján három szint különül el (helyi vagy városi, a megyei vagy fővárosi és a Legfelsőbb Bíróság). Az ítélőtábla a Legfelsőbb Bíróság és a megyei bíróságok között helyezkedik el, és fellebbezési bíróságként működik. Felállítása azt a célt szolgálja, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyen az ítélkezési gyakorlat. 3 Közjegyző A rendes bíróságok (büntető és polgári bíróság) a törvény lehetővé teszi külön bíróságok felállítását (munkaügyi, gazdasági és katonai bíróságok). Alapvető feladata a hagyatéki és egyéb nem peres eljárások intézése, közokiratok készítése, hitelesítés, okiratok és értéktárgyak megőrzése. A közjegyző felelős az általa vagy

közreműködésével elkészített okiratok törvényességéért. Az okiratai vagy határozataik egyenértékűek az elsőfokú bírói ítélettel azonos hatályúak. A közjegyzőket az igazságügyi miniszter nevezi ki, ha a bíróvá válással azonos feltételek fennállnak. Ügyészség Jelenlegi feladata a./ A törvényben meghatározott ügyekben nyomoz. b./ Felügyeletet gyakorol a bűnügyi nyomozások törvényessége felett. c./ Gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogosítványát és a bírósági eljárásban képviseli a vádat. d./ Törvényességi felügyeletet lát el a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabályi rendelkezések megtartása felett, közreműködik a büntetés-végrehajtással kapcsolatos bírósági eljárásban. e./ Közreműködik abban, hogy a bírósági eljárásban a törvényeket helyesen alkalmazzák. f./ Elősegíti, hogy az állami szervek, a bíróságon kívüli jogalkalmazó szervek, a társadalom

valamennyi szervezete, valamint az állampolgárok a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák. Az ügyészség hierarchikusan létrehozott szervezet, az ügyészek a felettes ügyésznek alárendelten járnak el. A szervezet élén az Országgyűlés által választott Legfőbb Ügyész áll. Helyi önkormányzat Az önálló önkormányzat mindent megtehet, amelyet törvény nem utalt más szerv hatáskörébe. Ellátja a lakosság szükségleteinek kielégítését Törvényességi felügyeletet a helyi önkormányzatok felett a Belügyminisztérium közreműködésével a kormány gyakorol, közigazgatási hivatalaik közreműködésével. A helyi képviseletek élén polgármesterek állnak, akik munkaviszonyban töltik be hivatásukat, fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozván a képviselő testületnek. Választására két rendszer alakult ki: a kisebb településeken közvetlenül, a nagyobb városokban illetve megyékben közvetve választják a polgármestereket, a

megválasztott testületeken keresztül. A jog általános fogalma: A jog emberek közötti viszony, társadalmi viszony. Norma, magatartásszabály, az emberi magatartásokat, vagy a magatartásokat befolyásoló körülményeket szabályozza. A jogi szabályok túlnyomórészt meghatározott formában fogalmazódnak meg, szélesebb személyi körben alkalmazódnak, mint az egyéb normarendszerek. At állam szervezeti rendszerén keresztül rendelkezésre bocsátja a kényszereszközöket annak érdekében, hogy a társadalom tagjai a jogi normáknak megfelelő magatartást tanúsítsanak. A jog feltételezi az államot, egyfelől, mert a jogérvényesítés állami kényszerintézkedéseken keresztül történik, másfelől mert az állami jogalkotó szervek működésén keresztül a jogban az állami akarat jelenik meg. A megfelelő jogi eszköz kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy a jog koherens rendszer, vagyis a jog különböző szabályainak szerves egységben,

összefüggésben kell lenniük egymással. 4 A jog keletkezése: A jog egyik történetileg jelentős forrása a társadalmi gyakorlat, a szokás. Másik jelentős forrása az állami szervek jogalkotó tevékenysége során keletkező jogszabályok. A szokás a társadalom tagjai között érintkezések, viszonyok révén kialakuló rendszeresen ismétlődő magatartás. A szokásoknak joggá transzformálódása részint úgy következik be, hogy az állami szervek jogalkalmazó tevékenységük során figyelembe veszik a társadalmi szokásokat, és alapítanak is a társadalomban kialakult és meggyökeresedett szokásokra. A bíróságok az ilyen szokást megerősítik, elismertetését állami kényszerrel is biztosítják (szokásjog). Az állam és a jog kapcsolata kölcsönös. A jogállamban a jogszabályok határozzák meg, mit tehet az állam, az állami szervek. Ennek alapján az államnak hatósági, közigazgatási eszközökkel való beavatkozásra csak akkor van

lehetősége, ha a jogszabályok ezt megengedik, az állammal szemben álló állampolgár pedig csak a jogszabályokban megállapított kötelezettségnek tartozik magát alávetni. A jogforrás fogalma: Materiális és formális jogforrás a./ A jogforrás materiális fogalmán azokat a jelenségeket értjük, amelyek a jog tartalmának eredetére utalnak. b./ A jogforrás formális fogalma mindazt jelenti, amitől a jogszabály ereje és érvényessége származik. A jog külsődleges jegyei azt jelentik, hogy meghatározott, hogy mely állami szerv van felhatalmazva jogalkotói tevékenység végzésére, ki vannak dolgozva a jogalkotói folyamat eljárási szabályai, meghatározott az állami akarat joggá válásának teljes folyamata. Külső és belső jogforrás a./ A belső jogforrás azt a tényezőt jelenti, amelyből a jog származik, azaz magát a jogalkotó szervet. b./ A külső jogforrás az az érzékelhető megnyilvánulási forma, amelyben a jog megjelenik. A

jogforrási hierarchia: Az állam strukturált szervezeti rendszer, amelyben az egyes szervek egymáshoz való viszonyát jogszabályok, elsősorban az alkotmány határozza meg. Az állami szervek meghatározott körét a jogszabályok jogalkotói hatáskörrel ruházzák fel (belső jogforrás). A különböző jogalkotó szervek által hozott jogszabályok hierarchiája a jogszabályt alkotó állami szerv hierarchiájához igazodik. A hierarchiában alacsonyabb szinten álló jogszabály nem lehet tartalmilag ellentétes a magasabb szinten álló jogszabállyal. Jogszabályaink kijelölik azt a kört, amelynek keretei között az egyes állami szervek jogalkotó tevékenységet végezhetnek. Minden jogalkotói jogkörrel felruházott állami szervnek csak egy jogforrása van, ez kiterjedhet valamennyi jogalanyra, a jogi személyre egyaránt. Törvényt a legfelsőbb államhatalmi szerv, azaz az Országgyűlés alkot, rendeletet pedig az államigazgatási szervek hoznak. A kormány

az alkotmányban, illetve a törvényben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. A miniszterelnök és a miniszter a törvényben vagy kormányrendeletben adott kifejezett felhatalmazás alapján, a feladatkörükbe eső tárgykörben alkothat jogot. A végrehajtási szabály kiadására való felhatalmazásban meg kell határozni: - a felhatalmazás jogosultját - a felhatalmazás tárgyát - a felhatalmazás kereteit. Külön garanciális szabálya a törvénynek, hogy a jogszabály szabályozási tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelezettségek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. 5 Mai jogalkotási rendünkben a jogviszonyoknak legfeljebb kétszintű szabályozása lehet, mivel a jogi szabályozásra adott felhatalmazás jogosultja a felhatalmazást sem egészben, sem részben nem adhatja tovább. Hatáskör Illetékesség Törvény Az állami szervek által meghozott jogszabályok tartalma, szabályozási tárgyköre igazodik az állami

szerv hatásköréhez. A hatáskör egyrészt az állami szervek közötti tevékenységi kör szerinti munkamegosztást jelenti, másrészt vertikális munkamegosztást is. Az állami szervek feladatát és hatáskörét létesítésük során, a létesítésükről szóló jogszabályban, alapító okiratban kell meghatározni. Hogy az azonos hatáskörű szervek közül konkrétan melyiknek van eljárási jogosultsága, az illetékességi szabály határozza meg. A jogforrás csúcsán az Országgyűlés által alkotott törvény áll. A törvény évenként elölről kezdődő, római számozással és tv. Rövidítéssel kell jelölni Kiemelkedő helyez foglal el az alkotmánytörvény, amely a tételes jogrend legfelsőbb szintű jogszabálya. Az alkotmány tartalmazza az állami berendezkedésre, az állami szervek hatáskörére, működésre vonatkozó legalapvetőbb szabályokat, továbbá meghatározza az állampolgári jogok és kötelezettségek, valamint az emberi jogok

legalapvetőbb szabályait. Az alkotmány megváltoztatásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Kizárólagos törvényalkotási tárgyak olyan társadalmi viszonyok, amelyekről csak az Országgyűlés és csak törvényben dönthet. Ide tartoznak a társadalmi rendre, a gazdasági rendre és az állampolgárok alapjogaira vonatkozó szabályok. - alkotmányba foglalt állami szervek működése - népszavazás intézménye - országgyűlési képviselők, önkormányzatok választása és jogállása - miniszterek és államtitkárok jogállása és felelőssége - bűncselekmények és büntetés-végrehajtás szabályozása - büntető-, polgári és államigazgatási eljárás szabályozása - tulajdonviszonyok szabályozása - állami monopóliumok meghatározása - gazdálkodó szervezetek szabályozása - állami pénzügyek szabályozása - adók és adójellegű kötelezettségek meghatározása - állami költségvetés és a

középtávú gazdasági tervezés szabályozása - munkaviszony és munkavédelem alapvető kérdéseinek szabályozása - állampolgárok alapvető jogainak és kötelezettségeinek szabályozása Törvénykönyv A törvénykönyv egy adott jogág átfogó rendszerébe foglalt és összefüggő szabálygyűjteménye. Törvényerejű rendelet Jelölése évente kezdődően, arab számozással történt. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa adta ki. Jogforrási hierarchiában a törvény után következett, azzal majdnem azonos erejű volt. Kormányrendelet Jelölése arab számmal, évente elölről kezdve, a megjelenés napjára és a kormányra utaló rövidítéssel történik. A kormány a kormányzati gazdaságirányító tevékenysége körében mint az államigazgatás legfőbb szerve bocsát ki jogszabályokat, amire az alkotmány és egyéb törvények adnak felhatalmazást. Miniszteri rendelet A miniszter csak olyan tárgyban alkot rendeletet, amely hatáskörébe,

feladatkörébe tartozik, illetve amire a törvény vagy kormányrendelet adott felhatalmazást. 6 Önkormányzati rendelet A jogforrást képviseleti szerv hozza, de a jogszabály területi hatálya korlátozott. Speciális jogforrások: Nemzetközi egyezményOlyan jogalkotó is részt vesz a normaalkotási folyamatban, akinek az adott országban nincs szabályozási jogosultsága, nincs főhatalma. A nemzetközi egyezmény, az azt aláíró államokat köti. Csak akkor állapíthat meg jogot, ha a nemzetközi egyezményt belső joggá tették. Megkötésének első fázisa a kidolgozott egyezménytervezet parafálása. A parafálás kézjeggyel való ellátást jelent. A tervezet szövegét ezután csak újabb tárgyalások felvételével lehet A parafálást az egyezmény aláírása követi. Erre az a szerv jogosult, akit a jogszabályok vagy egyéb szervezeti szabályok erre felhatalmaznak. Egyes nagyobb horderejű egyezmények hatálybalépéséhez szükség van az

egyezmény ratifikálására. Állami szuverenitás Az állam adott terület és népesség felett főhatalommal rendelkezik, a többi állammal egyenrangú. Jogegységi határozat Az új bírósági törvény szerint a Legfelsőbb Bíróság a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében jogegységi határozatokat hozhat, és elvi bírósági határozatokat tehet közzé. Szokásjog A társadalom tagjai között kialakult és az ismétlődések folytán meggyökeresedett olyan magatartásszabály, amelyet az állam elismer, és kikényszerítését állami eszközökkel biztosítja. A jogi norma Jogi norma A jognak az a legkisebb önálló egysége, amely a jog minden fogalmi elemét tartalmazza. Állami kényszerrel biztosított általános magatartásszabály Három szerkezeti eleme van, a hipotézis, a diszpozíció és a jogkövetkezmény, amelyek egymással kölcsönhatásban vannak. Hipotézis A jogban leírt elvárt, tűrt vagy követelt

magatartások nem feltétlenül elvártak vagy követeltek, csak a jogalkotó meghatározott feltételek fennállása esetén. Azokat a körülményeket, feltételeket határozza meg, amelyek megléte esetében kell, vagy tilos a jogalkotó által meghatározott magatartást tanúsítani. A tényeknek olyan összességét, amelyhez valamilyen joghatás fűtődik, tényállásnak nevezzük. A jogi norma tényállása a hipotézis A hipotézis lehet zárt és nyitott. A zárt tényállás azt jelenti, hogy a jogalkotó tételesen, pontosan, kimerítően, jogi terminológiával (taxatíve) felsorolja azokat a tényálláselemeket, amelynek fennállása esetén szükséges a normában írott magatartást tanúsítani. A nyitott tényállásoknál a jogalkotó nem írja körül pontosan a jogszabály alkalmazási területeit. Kategorikus norma Az adott normában nem különíthető el a norma hipotézise, mert a jogalkotó nem fogalmazza meg ezt. Azt sugallják, hogy a normában

meghatározott magatartás feltétlenül, minden esetre kötelező vagy tilos, bármilyenek is legyenek a körülmények. 7 Hipotetikus norma Tartalmazzák azt, hogy a jogalkotó a magatartást milyen körülmények között kívánja meg. Diszpozíció Tartalmazza azt a magatartási szabályt, amelyet a jogalkotó a jogalany számára előír arra az esetre, ha a hipotézisben körülírt feltételek fennállnak. Parancsot, tiltást, vagy magatartásmegengedést tartalmazhat. Kogens szabály Lehet tiltó és parancsoló. Azokban a viszonyokban is kötelez, amelyekben a jogalanyt megilleti az akaratszabadság. A kogens szabályt be kell tartani, függetlenül attól, hogy a jogviszony alanyai az adott kérdésről rendelkeztek-e vagy sem, még egyező akarattal sem térhetnek el. Imperatív szabály A szabálynak a hipotézis keretei között feltétlenül érvényesülnie kell. Diszpozitív szabály A jogalany számára nem kötelező a magatartás tanúsítása, hanem a

jog lehetőséget teremt az adott magatartás tanúsítására. A megengedő diszpozíció legjellemzőbb megjelenési formája a diszkréció (mérlegelési jogkör) és a diszpozititás (eltérést engedő, hézagpótló). A felek egyező akarattal eltérhetnek tőle, ha sajátos viszonyaikra tekintettel az eltérés kedvező a számukra. Jogkövetkezmény Az állami szervek számára megállapított állami magatartás. A jogkövetkezmény érinti a jogviszony alanyát, befolyásolja sorsát, mégis elsősorban tájékoztatja, hogy az állami szerveknek milyen döntésére számíthat. A jogkövetkezmény lehet szankció, jutalom vagy joghatás beállása. Szankció Alkalmazására akkor kerül sor, ha a jogalanyok a diszpozícióban foglalt parancsot nem teljesítik, vagy a tilalmat megszegik. Joghatás Ha a jogalany a diszpozícióban megengedett magatartást tanúsította, számíthat arra, hogy az állam biztosítja számára a jogvédelem lehetőségét. Ahhoz, hogy meg

lehessen állapítani a követendő magatartásszabályt, meg kell keresni az egymásra épülő és egymás után következő jogi mondatokat, jogtételeket, szerkezeti elemeket: Fogalommeghatározó mondatok azok, amelyek a más jogi normában szereplő kifejezéseket definiálják. A jogalkotónak nem kell minden egyes esetben meghatároznia a fogalmat, hanem egyszer meghatározza, és a továbbiakban mindig azt kell érteni az adott fogalom alatt. Az utaló jogi mondat segítségével lehet eljutni ahhoz a jogszabályhoz, amelynek segítségével megállapítható a jogalanyokat terhelő jogok és kötelességek összessége. A megszorító jogi mondat azt határozza meg, hogy a jogszabály által főszabálynak minősített normától mikor kell eltérni. A kiterjesztő jogi mondat lehetőséget ad arra, hogy a jogi normát olyan esetre is alkalmazni lehessen, amely eset egyébként nem tartozna a jogszabály tárgyi hatálya alá. Sajátos formája a fikció, amely azt jelenti,

hogy a jogalkotó valamely jelenséget egy másik jelenséggel azonosnak vesz, holott nyilvánvaló, hogy nem azonosak. Szankcionáló jogi mondat elkülönítésére elsősorban jogszabály szerkezeti okokból kerül sor. A jogalkotó nem írja le minden diszpozíció után, hogy a jogszabály megsértése kártérítést von maga után, hanem elkülönítve szabályozza a kártérítésre vonatkozó szabályokat. Vélelemről akkor beszélünk, ha a jogszabály valószínűnek fogad el egy olyan tényállást, amelynek valódisága az esetek túlnyomó többségében nem szokott vitás lenni. A vélelmet mindig a jogalkotó állítja 8 fel. A jogi dogmatika megkülönböztet megdönthető és megdönthetetlen vélelmet A vélelmek egy részénél a jogszabály lehetőséget ad annak megdöntésére. A vélelem legfontosabb jogi következménye a bizonyítási teher megfordítása. A fő szabály szerint ugyanis annak kell egy tényt bizonyítania, aki a tényt állítja. Ha a

tényt jogszabály védelmezi, azt a tényt bizonyítani nem kell, aki azonban az ellenkezőjét állítja, annak kell az ellenkező tényt bizonyítania. Előfordulhat, hogy a jog nem engedi meg a vélelemmel szembeni ellenbizonyítást, ez az un. Megdönthetetlen vélelem Érvényesség A jogi norma érvényességéhez az szükséges, hogy a jogalkotó szerv az adott jogforrás kibocsátására jogosult legyen. Törvényes feltétel, hogy a jogszabálymeghozatalra vonatkozó eljárási rendet a jogalkotó betartsa Harmadik feltétele, hogy a jogszabályt a törvény előírásainak megfelelő helyen és módon jogalkotó kihirdesse. A mindenki számára kötelező jogszabályokat a Magyar Közlönyben kell közzétenni. A Magyar Köztársaság hivatalos lapja tartalmazza továbbá a nemzetközi szerződéseket, az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Kormány határozatait, jogi iránymutatásait, a Legfelsőbb Bíróság irányelveit, elvi döntéseit és a személyi

kérdésekben hozott döntéseket. A második hivatalos lap a Határozatok Tára Itt teszik közzé azokat a kormány határozatokat, amelyek közzétételét a Kormány elrendelte. A minisztériumok és az országos hatáskörű szervek az utasítások és a jogi iránymutatások közzététele céljából tárcaközlönyt adnak ki. A jogalkotásért felelős állami szerv évenként kiadja a Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyűjteményét, meghatározott időnként pedig a Hatályos Jogszabályok Gyűjteményét. Hatályosság A jogszabály hatályossága azt jelenti, hogy a jogszabály követendő, alkalmazandó. A jogszabály időbeli hatálya meghatározza, hogy milyen időintervallumon belül szabályozza a jogszabály a jogviszonyokat. A jogszabályok területi hatálya meghatározza a földrajzilag körülhatárolt területet, amelyen a jogszabály jogokat és kötelezettségeket határoz meg. A személyi hatály a jogalanyoknak azt a körét határozza meg, akiknek

jogait és kötelességeit a jogi norma meghatározza. A tárgyi hatály azokat a meghatározott jogviszonyokat öleli fel, amiket a jogalkotó szabályoz. A jogrendszer Jogcsalád A jogcsalád a jogrendszerek azon csoportja, amely azonos fejlődési sajátosságokat mutat fel. Jogrendszer A jogrendszer egy adott időben és adott térben létező, hatályos jogi normák összessége. Az állami szuverenitás egy meghatározott terület és népesség fölötti főhatalmat jelent, területi korlátja az országhatár. Másik meghatározó tényezője az idő. Sajátosságok A jogrendszer a jogszabályok rendszerszerűen összefüggő megjelenése. Egyik szabály nem mondhat ellent egy másiknak. A jogrendszer zártsága azonban nem jelenthet merevséget. A társadalmi-gazdasági viszonyok dinamikusan fejlődnek, így fejlődik maga a jogrendszer is. Jogi dogmatika A belső rend megteremtéséhez szükség van egy rendszerező, osztályozó tevékenységre, amely fogalomképző,

fogalomalkotó tevékenység. A jogi fogalomalkotás a jogi dogmatika. Célja a jogi fogalmak jelentéstartamának feltárása, a jog fogalmi megragadása, a jogi fogalmak közötti viszony meghatározása, a fogalmi rendszer kiépítése. 9 Közjog, magánjog A jogrendszerek közjogra és magánjogra való tagozódása az árutermelő társadalmakban jelenik meg, amikor a tulajdoni és a politikai viszonyok elválnak egymástól. Az ember mint a közjog egyik alanya (citoyen), mint állampolgár jelenik meg. A magánjog alanyaként megjelenő ember, a burzsoá, a tulajdonos. A közjog szabályozási tárgya a közösség, a társadalom, a társadalmi rend, az államszervezet, az állami szervek létrehozatala és működési rendje, e szervezetek és szervek hatásköre, és az egyes állampolgároknak az államhoz való viszonya. A hagyományos felosztásban a közjoghoz tartozó jogágak az alkotmányjog, a közigazgatási jog, a pénzügyi jog, a nemzetközi közjog és a

büntetőjog. Magánjogi jogágak között tartjuk számon a polgári jogot, a nemzetközi magánjogot, a munkajogot, a szövetkezeti jogot és a családjogot. Anyagi és alaki jog A jogrendszer szabályai feloszthatók anyagi és alaki jogokra. Az anyagi jog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a jogviszonyt tartalmilag rendezik. Meghatározzák, hogy az egyes jogalanyokat milyen nevesített jogok és kötelezettségek illetik, illetve terhelik. Az alaki (eljárási) jog azoknak a jogi normáknak az összessége, amelyek meghatározzák, hogy a jogalanyok jogaikat milyen eljárási rend keretében érvényesítik, és a jogok érvényesítése során a feleket és az eljárásban részt vevő állami szerveket milyen eljárási jogok és kötelességek illetik, illetve terhelik. Meghatározzák a beadványok tartalmát, a bizonyítás szabályait, az eljáró szervek hatáskörét és illetékességét, a döntéshozatal rendjét, a jogorvoslatok fajtáit, stb.

Jogágképződés A jogi normák nemcsak a jogrendszer szintjén alkotnak rendszert, hanem egy olyan alsóbb szinten is, ahol a jogi normák közötti összefüggés még szembetűnőbb. A normaösszefüggésnek ezen szintjei a jogágak A jogágak az azonos típusú társadalmi viszonyokat azonos módszerrel szabályozó jogi normák összességei. A jogágképződésnek a társadalmi viszonyok egyneműsége és a szabályozási módszer azonos jellege együttes kritériuma. Alkotmányjog Az alkotmányjog a jogrendszerek az az ága, amely az államhatalom gyakorlásának jogi alaprendjére vonatkozó jogszabályokat foglalja egybe. Ide tartoznak a társadalmi berendezkedés alapvető szabályaira vonatkozó normák, a hatalomgyakorlás alkotmányos szabályai, a gazdasági rendszerre vonatkozó alapvető kérdések, az állami berendezkedés legfontosabb szabályai, az államhatalmi, képviseleti szervek létrehozására és működésére vonatkozó alapvető normák. Az

alkotmányjog felöleli az állampolgár az államhoz való viszonyának alapvető szabályozást. Polgári jog Olyan gazdasági viszonyokat szabályoz, amelyek áruviszonyok, illetve olyan személyiségi joggal érintkező viszonyokat szabályoz, amelyeknek vagyoni kihatásaik vannak. Az áruviszony kétpólusú gazdasági kapcsolat, a tulajdonjog a polgári jog alapintézménye. A kapcsolatteremtés alapvető polgári jogi intézménye a szerződés. A polgári jogi kapcsolatba lépő felek mellérendelt viszonyban állnak egymással, a felek közötti jogvita bírósági útra tartozik. A polgári jogban a jogsértés szankciója a kártérítés, amely általában reparatív (helyreállító) jellegű. A jogellenes magatartás következményét vagyoni jellegű joghátránnyal orvosolja. Fő részei: a./ Általános rész (alapelvek, szabályozás, sajátosságok) b./ Jogalanyok köre és sajátosságuk c./ Tulajdonjog 10 d./ Kötelmi jog (a szerződésre és

kártérítésre vonatkozó szabályok) e./ Szellemi alkotások jogvédelme (szerzői jog, iparjogvédelem) f./ Öröklési jog Nemzetközi magánjog Belső jog, az adott jogrendszer normája, amelyet az adott ország megfelelő szervei hoznak. A Magánjogi tárgykörön kívül a nemzetközi magánjog eljárási kérdéseit is szabályozza. A nemzetközi magánjog szabályait akkor kell alkalmazni, ha a jogviszonyban valamilyen külföldi elem van. Minden állam maga szabályozza, hogy a nemzetközi elemet is tartalmazó jogviszonyra milyen jogot kell alkalmazni. Polgári eljárási jog Munkajog Azoknak a jogi normáknak az összessége, amelyek polgári ügyekből eredő valamilyen jogosítvány érvényesülését biztosítják. Magába foglalja a nem peres és peres eljárás szabályozását. A polgári eljárási jog általános szabályai foglalkoznak: A hatásköri és illetékességi szabályokkal A beadványok tartalmi kellékeivel A tárgyalás, bizonyítás és a

bírósági határozatok kérdéseivel A perorvoslattal és egyéb felülvizsgálati eljárással A munkajog tárgykörébe tartozik a munkaviszonnyal kapcsolatban keletkező jogosultságok és kötelezettségek meghatározása, a munkaügyi igazgatás és ellenőrzés, valamint a vállalatvezetésben való dolgozói részvétel intézményének jogi szabályozása. Szövetkezeti jog Mindenekelőtt a szövetkezeti formákkal, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel az ipari szövetkezeteken át a lakásszövetkezetig, mint szervezeti formával, e szervezeti alakzatok működésével, vagyoni viszonyaival foglalkozik. A szövetkezeti jogi viszony olyan társadalmi viszony, amelyben a szövetkezeti tagok tagsági jogviszonyukon keresztül közvetlenül személyes és vagyoni közreműködésre jogosultak. A szövetkezeti alapelvek irányadó orientáló elvek, amelyek befolyással vannak az egész jogágra. Ezek közül a legfontosabbak: a./ Önkéntesség elve, amely irányadó

kell legyen a szövetkezet megalakulásakor és a működés során. b./ Szövetkezeti demokrácia elve, amely a szövetkezet működésére irányadó, és szövetkezeti igazgatás demokratizmusát jelenti, a kollektív irányítási és döntési formákat. Földjog A földjog azoknak a társadalmi viszonyoknak a jogi szabályozása, amelyek a földviszonyok, a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem és a földigazgatás kérdéseivel foglalkoznak. Családjog Családi viszonyokat szabályozó jog, amely felöleli a házasság és a házastársi kapcsolat alapvető jogviszonyait, a szűlő-gyermek kapcsolatot, illetve a házasság felbontásának viszonyait. A családjog szabályozza a gyámságra vonatkozó szabályokat, foglalkozik a házasság vagyonjogi viszonyaival és a tartási kötelezettségek rendszerével. Közigazgatási jog Azoknak a jog normáknak az összessége, amelyek meghatározzák az államigazgatási, valamint az igazgatási tevékenységet

végző és az önkormányzati szervezetbe betagozódott szervek feladatát, szervezetét, hatáskörét. Foglalkozik a szervek működésével, valamint szabályozza az államigazgatási tevékenység során keletkező társadalmi viszonyokat. A törvényes eljárás érdekében fogalmazódnak meg a törvényességet biztosító elvek: 11 a./ A közigazgatás csak akkor avatkozhat az állampolgárok életviszonyaiba, ha erre a törvényhozás kifejezett felhatalmazást ad (Közigazgatási beavatkozás törvényhez kötöttsége) b./ A közigazgatás által alkotott szabályoknak meg kell felelniük a jogalkotási törvény előírásainak (Közigazgatási szervek jogalkotásának törvényhez kötöttsége) c./ Államigazgatási eljárás során az államigazgatási szerv kötve van a jogszabályokhoz (Közigazgatási eljárás törvényhez kötöttsége). Pénzügyi jog Azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek megállapítják a pénzügyi rendszer szervezeti

formáit, és szabályozzák az abban létrejövő jogviszonyokat. Nemzetközi jog A nemzetközi jog az államok akaratmegegyezése alapján létrejött magatartási szabályok összessége, amelynek célja, hogy a nemzetközi jog alanyai közötti kapcsolatokat rendezze. Alanyai csak államok és a nemzetközi szervezetek lehetnek, amelyek nemzetközi jogalanyságát az államok elismerik. A jogsértés szankciója az államok kollektív fellépése lehet vagy az állam által alkalmazott önsegély. Államok kollektív fellépésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa jogosult Büntetőjog A büntetőjog által védett társadalmi viszonyok kiterjednek az állami – társadalmi – gazdasági rend védelmére, valamint a természetes személyek személyének és jogainak speciális védelmére. Dogmatikai rendszerével meghatározza a büntetendő cselekményeket és a büntetőjog felelősség alkalmazásának körét, feltételeit. A szankció kiterjed a vagyoni szankció

alkalmazására, a személyes szabadság korlátozására és egyes jogrendszerekben az élettől való megfosztásra is. A büntetőjog két nagy részre tagozódik. Az általános rész tartalmazza a büntetőjogi norma alkalmazásának tárgyi és alanyi feltételeit. A különös rész meghatározza az egyes bűncselekmények törvényi tényállását és a büntetési tételeket. Ezek pontos leírása azért szükséges, mert máig érvényes a polgári forradalmak győzelmével általánossá vált jogelv, miszerint nincsen bűncselekmény törvény nélkül (nullum crimen sine lege). A bűncselekmények lehetnek hivatalból üldözendők és magánvádasok. A magánvádas eljárásra csak akkor kerül sor, ha a sértett megindítja az eljárást. Büntetőeljárási jog Meghatározza a büntetőeljárásban részt vevő szervek körét, ezek jogkörét, intézkedését, a felelősségre vonás rendjét, az eljárási cselekményeket, és az eljárás alá vont elkövetők

jogvédelmét. Fő szakaszai a nyomozás és a bírósági eljárás. A jogviszony Jogviszony A társadalmi viszony az emberek közötti kapcsolatot, ennek keretében az emberek egymással szemben elvárásokat támaszthatnak, jövőbeli magatartásokat követelhetnek. A társadalmi viszonyok azzal válnak jogviszonnyá, ha a jog szabályozza azokat. Előfordulhat, hogy alapvető társadalmi viszonyok nem jelennek meg jogviszony formájában. A jogviszonynak három szerkezeti eleme van: a jogviszony alanya; a jogviszony tárgya; a jogviszony tartalma. Jogviszony alanya A jogviszony alanyai jogképes személyek. A jogképesség azt jelenti, hogy a jogviszony alanyát jogok illetik meg és kötelezettségek terhelhetik. A 12 jogviszonynak négy lehetséges alanya van: az ember; a jogi személy; az állam; a jogképességgel felruházott nem jogi személy szervezet Az ember mint jogalany: Az ember jogképessége a vagyonjogi viszonyokban általános; vagyis elvileg kiterjedhet

minden jogra és kötelezettségre, amelyet ember egyáltalán megszerezhet. Az emberek jogképessége a vagyonjogi viszonyokban egyenlő; vagyis a jogképesség életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra való tekintet nélkül egyenlő. A vagyonjogi jogviszonyokban a természetes személy jogképessége a születéstől a halálig terjed. A nem vagyoni viszonyokat szabályozó jogágakban lehetséges a megkülönböztetés. A vagyonjogi jogképességtől független az a kérdés, hogy az ember a saját nevében önállóan dönthet a saját jogviszonyairól vagy sem. A cselekvőképesség azt jelenti, hogy az ember rendelkezik olyan szintű belátási képességgel, amely alkalmassá teszi arra, hogy vagyonjogi jogviszonyokban a saját nevében tegyen jogi nyilatkozatot. A jog cselekvőképesnek tekinti azt a 18 életévét betöltött személyt, aki nem áll cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt. 14-18 év közötti személyek

a korlátozottan cselekvőképes kategóriába sorolandók. 14 év alatti személy a cselekvőképtelen csoportjába tartozik A vetőképesség belátási képességet jelent, de arra vonatkozik, hogy az ember látja-e előre azt, hogy cselekményével kárt fog okozni. A szerzőképesség a jogalany konkrét képességét fejezi ki arra, hogy meghatározott alanyi jogokat szerezhessen. A jogi személy mint jogalany: A jogi személy olyan jogképes szervezet, amelyet jogszabályban annak nyilvánít, vagy az adott szervezetet a jogszabály jogi személyeként elismeri és a szervezetet jogképességgel ruházza fel. Egy szervezet jogi személyiségének kérdése minden esetben jogalkotói döntés, de a szervezetnek meghatározott feltételeknek kell eleget tennie. A jogi személy elkülönül az őt alkotó emberek csoportjától. A jogi személy olyan szervezet, amely elkülönült vagyonnal rendelkezik A szervezet jogi személyiségét megadó jogszabálynak gondoskodnia kell olyan

szervről is, amely a jogi személy nevében jogokat és kötelezettségeket szerezhet. Ez a szerv a képviselő szerv, aki lehet természetes személy vagy testület is. Olyan belső szervezettség szükséges, amely biztosítani tudja a döntés kialakításának és végrehajtásának mechanizmusát. A jogi személyeknek két fő típusát tudjuk megkülönböztetni. Az intézmény típusú jogi személy esetében a jogi személy vagyona egy tulajdonos vagyonának több részre való elkülönítésével jön létre, és az egyes elkülönített vagyonra épül rá a szervezet. Az egyesülettípusú jogi személy, amelynek vagyonát a szervezet tagjai adják össze. A jogi személyeknél a főszabály az általános jogképesség, ami azt jelenti, hogy a szervezet jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek nem csupán az emberhez fűződnek. Általános szabálya a teljesség, a jogképesség csak akkor korlátozható, ha jogszabály korlátot

állít fel. Sajátos alfaja az alapítvány, ahol a jogi személy mögött egy olyan vagyontömeg áll, amelyet alapítványi rendelésnek megfelelően tartós közérdekű célra kell fordítani. Nincsen sem nyilvántartott, sem változó tagság, mindössze egy képviselő kezelő szervvel kell rendelkeznie. A közalapítvány olyan alapítvány, amelyet az Országgyűlés, a Kormány valamint a helyi önkormányzat képviselőtestülete közfeladat folyamatos ellátása céljából hoz létre. Az egyesület olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező jogi személy, amely az alapszabályában meghatározott célra alakul. Nyilvántartott tagsággal rendelkezik, létesítése alkotmányos alapjog. A köztestület olyan jogi személyiségű szervezet, amely a tagság tevékenységéhez kapcsolódó feladatot lát el. A közhasznú szervezet, szervezet jogállását jelenti Az állam mint jogalany: Az állam, mint a vagyoni viszonyok alanya, jogi személy, ezáltal a

vagyoni viszonyokban közvetlenül részt vehet, és a megszerezhető jogok és kötelezettségek terjedelme is azonos. A vagyoni viszonyokban bármely más jogi személlyel vagy természetes személlyel egyenrangú, mellérendelt. Mindenkor meg kell jelölni azt az állami szervet, amely az állam nevében kötelezettségek vállalására és jogok gyakorlására jogosult. A vagyonjogi forgalomban az állami vagyon tekintetében a Kincstár jár el, annak felügyeletét a pénzügyminiszter látja el, aki egyben a tulajdonosi jogokat is gyakorolja. A jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek mint jogalanyok: Jogalany az a szervezet, csoport, amelynek jogalanyiságát a jogalkotó elismeri. Jogaiknak, kötelezettségeiknek terjedelme konkrét Csak 13 azokat a jogokat és kötelezettségeket szabályozza a jogalkotó, amelyek tekintetében a szervezet jogképességét elismeri. A közkereseti társaság és a betéti társaság jellemzője, hogy lehet vagyonuk, szerződést

köthetnek és perelhetőek. Képviselet A képviselet jognyilatkozatok megtétele más helyett és más nevében úgy, hogy a képviselet válik jogosítottá és kötelezetté. A jog szűk körben határoz meg olyan jognyilatkozatokat, amelyeket nem lehet képviselő útján megtenni (végrendelet, házasságkötés,). Munkaszerződést köthet, munkát vállalhat az a 16 életévét betöltött személy, aki az általános iskolai tanulmányait befejezte, munkáltatóját tehát képviselheti. A polgári eljárásban csak az a 18 életévét betöltött, közügyektől el nem tiltott személy lehet képviselő, aki meghatározott kapcsolatban áll a peres féllel. A képviselet alapulhat jogszabályon, szervezeti viszonyon és meghatalmazáson. A jogszabályon alapuló képviseletet a polgári jogban törvényes képviseletnek nevezzük. A jognyilatkozatok megtételére az jogosult, akit a jogszabály erre feljogosít. A jognyilatkozatot a törvényes képviselő, a szülő, a

gyám vagy a gondnok teheti meg. Az egyes szervezeti alakulatokkal foglalkozó jogszabályok kijelölik azt a személyt, aki a szervezet nevében érvényes jognyilatkozatot tehet. A szervezeti képviselet nemcsak a jogszabályon alapul, hanem a belső szabályzatokon is. A meghatalmazás feljogosítja a képviselőt arra, hogy a meghatalmazó nevében és helyette tegyen jognyilatkozatot. A meghatalmazás egyoldalú címzett jogügylet. Terjedelmét tekintve lehet korlátlan, vagyis általános meghatalmazás Szólhat egyszeri alkalomra, meghatározott ideig és határozatlan időre, vagyis visszavonásig. Álképviselet Azt, aki képviseleti jogkörét túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna más nevében jognyilatkozatot tesz, álképviselőnek nevezzük. Alanyváltozás A jogviszonyban bekövetkezett változást jogutódlásnak nevezzük. Az alanyváltozás végbemehet egyetemes jogutódlással és egyedi jogutódlással. Az egyetemes jogutódlás esetében a

jogviszony eredeti alanya helyébe lépő új jogalany az elődje személyéhez kötött jogai és kötelezettségei kivételével valamennyi jogosultságának és kötelezettségének folytatója lesz. Általános jellege és súlyos következményei miatt mindig jogszabály mondja ki. Egyedi jogutódlás az alanyváltozás olyan esete, amikor csak a külön-külön megnevezett jogok és kötelezettségek szállnak át az eredeti jogalanyról a jogutódra. Mindig jogi tényen alapul Amikor a jogosult pozíciójában áll be változás, engedményről beszélünk, a kötelezettnek az engedményhez való hozzájárulásához nincsen szükség, de értesíteni kell róla. A tartozásátvállalás az egyedi jogutódlás olyan esete, amikor a kötelezett pozíciójában áll be változás. Érvényességéhez, azaz kötelezetti jogutódláshoz a jogosult kifejezett hozzájárulására van szükség. Több alanyú jogviszony A jogviszony azonos pólusán egyszerre több jogalany is lehet,

és a jogviszony bármely pólusán előállhat. A polgári jogban a több alanyú jogviszonyok két fő fajtáját különböztetjük meg, az együttességet és az egyetemlegességet. Együttességről akkor beszélünk, ha a jogviszony tárgya az egység valamely szempont szerint megoszlik az azonos póluson elhelyezkedő több alany között. Egyetemlegesség esetén a jogviszony azonos pólusán elhelyezkedő felek között a kapcsolat olyan szoros, hogy a társak egyikének magatartása kihat valamennyi társ jogviszonyára. Létesülhet törvény alapján és szerződés alapján 14 A jogviszony tárgya az, amire a jogviszony irányul. Gazdaságilag az az érdek, amelynek kielégítését a jogviszony megcélozza. A vagyoni viszonyokban a jogviszonyok leggyakoribb tárgyai a dolgok, amire a jogosultság irányul, illetve a szolgáltatás, amely magatartást a felek egymástól követelnek. Dolog A dolgok fogalmán a jogban testi tárgyat értünk, azaz az olyan tárgyi,

testet öltött jelenségeket, amelyek láthatóak, tapinthatóak, érzékelhetőek. A Ptk Szerint minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. A dolgok különféleképpen csoportosíthatóak, s ennek a csoportosításnak jogi következményei vannak. Így megkülönböztethetünk forgalomképes és forgalomképtelen, valamit korlátozottan forgalomképes dolgokat. A korlátozottan forgalomképes dolgok csak akkor vehetnek részt a vagyoni forgalomban, ha erre az állam feljogosított szervei engedélyt adnak. A dolgok lehetnek ingók és ingatlanok. Ingó dolog tulajdonjogának megszerzése a dolog birtokba adásával, átadásával történik meg. Ingatlan dolog tulajdonjoga csak a telekkönyvi bejegyzéssel száll át az eladóról a vevőre. Elhasználható az a dolog, amely felhasználása egyszeri alkalommal történhet meg, el nem használható az a dolog, amelyet huzamosabb ideig lehet használni úgy, hogy értéke számottevően nem csökken. Helyettesíthető az

a dolog, amelyet a kereskedelmi forgalomban mérték vagy szám szerint tartanak nyilván. Nem helyettesíthető az a dolog, amelynek jelentősége az egyediségben van. Osztható az a dolog, amely állagsérelem és értékcsökkenés nélkül feldarabolható, minden más dolog oszthatatlan. Dologkapcsolatnak nevezzük a dolgok között létesített jogi kapcsolatot, amely valamely szempont szerint összefűzi a dolgokat. Az összetett dolog fizikai és forgalmi egységét jelenti, a dologösszesség csak forgalmi egység fizikai egység nélkül. Az alkotórész mindaz, ami a dologgal olyan módon van egyesítve, hogy az értékcsökkenés nélkül el nem választható. A tartozék ugyan elválasztható, de a dolog rendeltetésszerű használatához tarozik. Szolgáltatás A szerződéses kapcsolatokban a jogviszony tárgya a szolgáltatás. Az a magatartás, amelyet az egyik fél követelhet a másiktól. A szerződés irányulhat dolog szolgáltatására, leggyakoribb esete az

adásvétel. Irányulhat valamely munkával elérhető eredmény produkálására, ide tartoznak a vállalkozási szerződések. Tárgya lehet valamely tevékenység kifejtése, az erre irányuló szolgáltatások a megbízási szerződésben vannak. A jogviszony tartalma mindazon jog és kötelezettség, amely a jogviszony alanyait az adott jogviszonyból folyóan megilleti. A jogviszony tartalma lehet egyoldalú jogosultság, ez alapján a jogszabály az egyoldalú jogosultságot ez egyik jogalany számára biztosítja. Vele szemben az alávetettség pozíciója áll, ezért a jogviszonytartalom azokra a jogágakra jellemző, amelyet az alá- fölérendeltség módszerével szabályozzák. Tárgyi jog A jog az ellentétes érdekek mérlegelésének eredményeként rendezi az adott jogviszonyt, határozza meg az alanyok jogait és kötelezettségeit. Az alanyok közötti kapcsolat sokféle jogi helyzetet eredményezhet. A tárgyi védettség által biztosított helyzet, ahol a jog

valamely tilalmat állít fel a jogalanyok irányában. Ha valaki megsérti e tilalmat, akkor a sérelmet szenvedett személy akaratától függetlenül beállnak a jogszabályi tilalom megszegésének következményei. A tárgyi védettséget biztosító jogviszonyokhoz a jog nem kapcsolja hozzá az igényt, azaz a követelhetőség jogosultságát. Egyes állami szervek a tárgyi kötöttség helyzetében vannak, itt a jogszabályok eljárási kényszert állapítanak meg a hatóságok számára. Alanyi jog A jogszabály a jogosult részére cselekvési, érdek-kielégítési lehetőséget biztosít. A jogosultság biztosításán túl a jog a kikényszerítés lehetőségét is megadja. Az alanyi jog erős jogosultság, mivel az alanyi jog jogosultjával szemben olyan 15 valaki áll, aki az alanyi jog jogosultjának döntésétől függően meghatározott magatartást köteles tanúsítani. Ha az alanyi jog gyakorlása révén a konkrét jogviszonyban olyan érdek részesül

előnyben, amely ellentétes az adott jog társadalmi re4ndeltetésével, a joggyakorlás rendeltetésellenesnek, joggal való visszaélésnek minősül. Aki e tilalmat megszegi, jogellenes, így beállnak a jogellenesség következményei. Tulajdonjog Azokat az alanyi jogokat és kötelezettségeket értjük alatta, amely a tulajdonjog alanyát illetik, illetve terhelik. A tulajdonjog jogosultságok foglalata, a használat, a birtoklás és a rendelkezési jog összessége. A tulajdonos jogosult a dolgot használni és a dologból folyó hasznokat gyűjteni, tulajdonát köteles úgy használni, hogy mások megzavarásától tartózkodjon. Használati jogát saját elhatározásából önmaga, vagy a törvény korlátozhatja. A tulajdonos jogosult a dolog birtoklására. A rendelkezési jog a tulajdonos azon jogosultsága, amely alapján dönthet a tulajdon tárgyáról, ha annak használatát, birtoklását másnak időlegesen vagy véglegesen átengedi. A tulajdonos fel is hagyhat

tulajdonjoga gyakorlásával, el is pusztíthatja a dolgot. A rendelkezési jogot a törvény korlátozhatja, ez az ún. elidegenítési és terhelési tilalom. A vagyonkezelő az adott vagyontárgyat számviteli nyilvántartásban köteles nyilvántartani, de a vagyont nem értékesítheti, illetve arra zálogjogot, haszonélvezeti jogot nem alapíthat. A vagyonkezelői jog visszavonható, a vagyontárggyal együtt más központi költségvetési szervnek átadható, illetve más vagyonkezelésre jogosult számára ellenérték fejében átadható. Szerződéssel létesített korlátozás az elidegenítési és terhelési tilalom. Ilyen szerződéses kikötést csal a dolog átruházásakor lehet kikötni. Szükséghelyzet az az állapot, amikor valakinek az élete, testi épsége vagy vagyona közvetlenül olyan veszélyben van, amely veszély elhárítása csak a tulajdonos dolgának igénybevételével lehetséges. A tulajdonos a szükséghelyzetet tűrni köteles, de tulajdonjoga

korlátozásáért kártalanításra tarthat igényt. Kárveszély alatt értünk minden olyan véletlen kárt, amelynek megtérítésére senki nem kötelezhető, viselése a tulajdonost terheli. Az elővásárlási jog a rendelkezési jogot korlátozó egyoldalú jogosultság. A visszavásárlási jog esetében a korábbi tulajdonos at adásvételi szerződésben kikötheti magának azt a jogot, hogy meghatározott időn belül egyoldalú jognyilatkozattal a dolgot visszavásárolja. A vételi jog a jogosultnak arra ad lehetőséget, hogy valamely dolgot egyoldalú jognyilatkozattal megvásároljon. A tulajdonjog megszerzése kétféle módon következhet be, eredeti és származékos jogszerzéssel. Eredeti tulajdonszerzésről akkor beszélünk, ha a tulajdonosnak nem kell a jogosultságát jogelődökre visszavezetnie. Származékos a jogszerzés akkor, ha az új tulajdonos tulajdonjoga az előző tulajdonos jogosultsága alapján, annak keretei között keletkezik (nemo plus

iuris – senki nem szerezhet több jogot, mint amennyi jogelődjének volt). Addig kell visszamenni a jogelődök során, amíg eljutunk az eredeti jogszerzőhöz, a jogosultság tartalma igazodik a jogelőd jogosultságához. A tulajdonjog eredeti szerzésmódjai: Ha valaki hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg a dolog tulajdonjogát, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy ki volt a korábbi tulajdonos. Elbirtoklás révén tulajdont szerez az, aki a dolgot tíz éven át sajátjaként birtokolja. A gazdátlan javak elsajátítása a dolog birtokbavételével történik. Ha valaki olyan dolgot vesz birtokba, amelynek tulajdonosa ismeretlen, de feltehetően létezik, akkor egyszerű birtokbavétellel nem szerezhet tulajdont. Nem lehet azonban tulajdonjogot szerezni, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben vagy helyiségben vagy közforgalmi közlekedési eszközön találták. 16 A

tulajdonjog származékos szerzésmódjai: Átruházás esetén a tulajdonjog változása a felek közötti megállapodás alapján történik. Ha a jóhiszemű, ellenérték fejében szerző vevő tulajdonjogot szerzett az adott dolgon, az eredeti tulajdonos nem marad teljes jogvédelem nélkül. Meghatározott időn belül a dolgot visszavásárolhatja, bár tulajdoni igényt nem terjeszthet elő, és kártérítési igényt érvényesíthet a tolvajjal vagy a jogtalanul eladóval szemben. Ha valaki idegen dologból jóhiszeműen új dolgot állít elő, az anyag tulajdonosának követelését az dönti el, hogy az anyag vagy a munka értéke nagyobb. Ha több tulajdonos olyan módon egyesül, hogy azt nem lehet szétválasztani, akkor közös tulajdon létesül. Akinek a dolga az egyesülés előtt nagyobb volt, választhat, hogy megváltja-e az új dolgot, vagy pénzbeli kártalanítás mellett dönt. Ha egy dolognak több tulajdonosa van, köztük tulajdonközösség létesül. A

tulajdonostársak között a tulajdonjog meghatározott hányadok szerint oszlik meg. A jogviszony szerkezete lehet abszolút és relatív. Az abszolút szerkezetű jogviszonyban a jog csak a jogviszony egyik pólusát, a jogosultat ragadja meg. A másik póluson elhelyezkedő kötelezettek köre általában ismeretlen, mert kötelezetti pozícióba bárki kerülhet. Relatív szerkezet a jogviszony, ha jogilag meg van határozva a jogviszony mindkét pólusán elhelyezkedő jogalany. A két jogalany a jogosított és a kötelezett. A kötelezett általában pozitív magatartást köteles tanúsítani A relatív szerkezetű jogviszonyokat kötelmeknek nevezzük, mert egymással szemben álló jogok és kötelezettségek jelennek meg a jogviszonyban. Jogi tények A jogalanyok közötti kapcsolat létesülésének egyik elsődleges feltétele maga a jogi szabályozás. A jogszabály önmagában még nem keletkeztet konkrét jogviszonyt. Ahhoz, hogy a jogszabályban absztrakt viszonyként

leírtak a konkrét viszonyokban is megvalósuljanak, bizonyos magatartásoknak, eseményeknek meg kell valósulniuk. Ezek a magatartások, események, cselekmények és körülmények a jogi tények. A jogi tények hatása abban van, hogy a jogalanyok között jogviszonyt keletkeztetnek, módosítanak vagy megszüntetnek. Emberi magatartások A jog szempontjából az ember magatartása megengedett vagy tilos lehet. A jogszabály által kifejezetten megengedett magatartások legfontosabb fajtája a jogügylet (jognyilatkozat). A jognyilatkozat szólhat meghatározott személyhez, ez az ún. címzett jognyilatkozat Jogkövetkezmény nélkül visszavonható abban az esetben, ha a visszavonó nyilatkozat az eredeti nyilatkozatot megelőzően vagy vele egy időben érkezik a címzetthez. Ha a jognyilatkozatot nem személy szerint meghatározott jogalanyokhoz intézzük, de közlésre irányul, akkor nem címzett a jognyilatkozat. A jognyilatkozat lehet egyoldalú vagy többoldalú Az

egyoldalú jognyilatkozat joghatásai más jogalany magatartására tekintet nélkül beállnak. A többoldalú jognyilatkozat (szerződés) feltételezi, hogy a jogalanyok kölcsönösen és egybehangzóan ugyannak a joghatásnak a beálltát kívánják. Emberi magatartást jogszabály tilthat meg, jogszabály nyilváníthat jogellenessé. A jogellenes magatartás lehet abszolút vagy relatív. Az abszolút jogellenesség azt jelenti, hogy a magatartás jogellenesnek minősül, attól függetlenül, hogy a jogsértést konkrétan kinek a terhére követték el. Az abszolút jogellenes magatartások megfogalmazása többnyire a büntetőjog területére esik. A relatív jogellenes magatartás csak egy meghatározott jogviszonyban jogellenes. A jogellenesség miatt csak annak keletkezik követelése, akit a jogellenesség következtében hátrány ért, és csak a saját konkrét jogviszonyukra tekintettel. 17 Emberi körülmények A jogalkotó emberi körülményeket is jogi

ténnyé nyilváníthat. Ezek a körülmények lehetnek objektív és szubjektív körülmények. Az objektív körülmények csoportjába tartoznak az életkor, az ember neme, a hozzátartozói viszony. A szubjektív körülmények az ember tudati állapotára utalnak A magatartás lehet szándékos vagy gondatlan. Szándékos a magatartás akkor, ha az aktív vagy passzív magatartást a jogalany azért fejti ki, hogy a megcélzott eredmény bekövetkezzen. Szándékos akkor is, ha a jogalany pontosan előrelátja, hogy cselekménye milyen eredményhez fog vezetni, és tudomásul veszi ezt az eredményt. Gondatlan a magatartás akkor, ha egy nem kívánt eredmény azért következik be, mert a jogalany elmulasztotta a kellő körültekintést. Gondatlan akkor is, ha látja, hogy magatartása káros következményhez vezethet, de könnyelműen bízik annak elmaradásában. Jóhiszemű az, akinek nincsen tudomása arról, hogy a fennálló jogi helyzet a látszattal ellentétes.

Rosszhiszemű az, aki tudja vagy tudnia kellene, hogy a látszat eltakarja a jogellenes valóságot. Külső körülmények A jogszabály rendelkezése alapján jogi ténynek minősülhetnek magatartástól függetlenül külső körülmények is. Ide sorolhatóak az elemi csapások és az idő Állami aktusok Az állami aktusok az államigazgatási szervek határozatai, valamint a bíróságok ítéletei és végzései. A jogalkalmazást végző állami szerveknek joguk van arra, hogy a jogalanyok számára jogokat és kötelezettségeket állapítsanak meg. Hatósági jogalkalmazást az államigazgatási és önkormányzati igazgatási szervek végeznek. Hatáskör szempontjából megkülönböztetünk általános és különös hatáskörű közigazgatási szerveket. A közigazgatási szerv általános hatásköre azt jelenti, hogy a szerv tevékenységei körébe tartozik az összes államigazgatási jellegű feladat ellátása. A különös hatáskörű közigazgatási szervek

csak egy meghatározott igazgatási feladatot látnak el. Az általános és különös hatáskörű közigazgatási szervek gyakorolják a hatósági jogalkalmazó tevékenységet, amely államigazgatási aktusokban testesül meg. Ezeket az aktusokat határozatoknak nevezzük. Az érdemi határozat lehet jogkeletkeztető, megváltoztató vagy megszűntető. Az érdemi határozat meghatározza a jogokat és kötelezettségeket. Az eljárási határozatok általában az érdemi döntés előkészítését szolgálják. A bíróságok az igazságszolgáltatás ellátására rendelt jogalkalmazó szervek. A bíróság döntése az ítéleteiben és végzéseiben jelenik meg. Végzéssel határoz a bíróság minden olyan kérdésben, amely nem az ügy érdemét érinti. Az államigazgatási szervek és a bíróságok által hozott határozatok akkor minősülnek jogi ténynek, ha e határozatok jogerőre emelkedtek. Irányítás eszközei Az új jogalkotási törvény nem tekinti

jogszabálynak az ún. technikai normák vagy a speciális irányítási eszközöket, amelyekkel az állami szervek hatékonnyá teszik irányító tevékenységüket. Az irányítás e jogi eszközei a jogi tények sorába tartoznak, mert jogviszony keletkezésének, módosításának vagy megszűnésének alapjai. Szervezeti belső normák Minden bonyolultabb szervezet vezetése felhasználja a belső szabályozás eszközét. Több esetben a belső szabályok megalkotását jogszabály kötelezővé is teszi. A szervezeti belső norma lehet vezetői utasítás, amely lehet általános jellegű és konkrét is, továbbá szabályzat. 18 A jogviszonyból eredő igények érvényesítése: A jogvesztés és az elévülés Jogvesztés Az idő jogi tény, tehát az idő múlásával jogviszony keletkezik, módosul vagy megszűnik. A jogviszonyokból eredő igényeket általában meghatározott határidőn belül lehet érvényesíteni. A jogban kétféle határidőt tudunk

megkülönböztetni, a jogvesztő határidőt és az elévülés jellegű határidőt. Jogvesztő határidő A jogvesztő határidőnél az idő múlása a jogosultság megszűnéséhez vezet. Ha a határidő lejárt, ezt követően semmilyen kimentésnek, igazolásnak helye nincs, végérvényesen lezárja a felek közötti kapcsolatot. A jogvesztés kivételes, a főszabálytól eltérő jogi megoldás. Csak az a jogvesztő határidő, amelyet a jogszabály kifejezetten ilyenként jelöl meg. Elévülés A jogviszonyból származó igény nem szűnik meg, de a kikényszerítéséhez szükséges állami kényszer nem áll rendelkezésre. Az elévülési határidő után a követelés jogalapját, a felek között fennálló jogviszonyt a jog nem vonja kétségbe, de a jogviszonyból származó kötelezettségek teljesítését az érintett féltől teszi függővé. Az elévülés jogi szabályozása érdekmérlegelésen alapul Az elévülési idő igénytípusonként

különböző. Kezdő időpontja az az idő, amikor a követelés az igény állapotába jut, a kötelesség teljesítése esedékessé válik. Ha a követelés jogosultjának sikerül bebizonyítania, hogy menthető indokból nem tudta az igényét érvényesíteni, akkor meghatározott időn belül igényét akkor is érvényesítheti, ha az elévülési idő már eltelt. Az elévülés megszakadása azt jelenti, hogy ha a törvény által pontosan meghatározott megszakító esemény bekövetkezik, akkor a már eltelt elévülési idő figyelmen kívül marad, és az elévülési idő számítása újból kezdődik. Elbirtoklás Vannak olyan igények, amelyek nem évülnek el. A legjelentősebb el nem évülő igény a tulajdoni igény. Az elbirtoklás révén, aki 10 éven át sajátjaként birtokolt egy tárgyat, tulajdont szerez, az elbirtoklás ténye megszünteti az eredeti tulajdonos tulajdonjogát. Az elbirtoklónak abban a hiszemben kell lennie, hogy a birtoklást senki

nem szakíthatja meg. Nem szerezhet tulajdonjogot az, aki csalárd módon jutott a dolog birtokába. Az elbirtoklási idő megszakadhat, ha a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja, vagy a dolog kiadására tulajdoni pert indít. Megszakadhat, ha a tulajdonos a dologgal rendelkezik és ha az elbirtokló akaratán kívül a dolog kikerül hatalmából, és egy éven belül nem kerül vissza hozzá. Elszámolás jogtalan birtoklás esetén, ha megállapítást nyer, hogy a tulajdonos igénye a birtoklóval szemben megalapozott, a dolgot jogalap nélkül birtoklónak vissza kell adnia. Aki a dolgot magánál tartotta anélkül, hogy erre bármilyen jogcíme lett volna, azt a törvény jogalap nélküli birtokosnak nevezi. A tulajdonosnak és az elbirtoklónak el kell számolniuk a költségekről, hasznokról, károkról. Az elszámolás alakulását az határozza meg, hogy a jogalap nélkül birtokló jó- vagy rosszhiszemű volt-e. A jóhiszemű, jogalap

nélküli birtokos követelheti azokat a költségeket, amelyek a tárgy megóvásához, értéken tartásához szükségesek voltak. Ha a dolog hasznot hajtott, a beszedett és elfogyasztott hasznokról nem köteles számot adni. A rosszhiszemű jogalap nélküli birtokos esetében, csak a szükséges költségeket számíthatja be. Köteles számot adnia minden haszonról és a károkért is szigorú felelősséggel tartozik. Felel természetesen vétkes károkozásért és azok a károkért is, amelyeket vis major következtében álltak elő. Csak akkor mentesülhet a kártérítés alól, ha bebizonyítja, hogy a kár a jogos birtokosnál is bekövetkezett volna. Ha véletlenül került valaki birtokába a dolog, akkor a törvény őrzési költséget állapít meg annak számára (felelős őrzés intézménye). Köteles elszámolni a 19 hasznokról, és az elfogyasztott, vagy beszedni elmulasztott hasznok értékét meg kell térítenie. A jogos birtokostól követelhet

minden költséget, ami a felelős őrzés folytán keletkezett. A jogalkalmazás Jogalkalmazásnak minősül a jogalanyok jogkövető magatartása. A jogi normában foglaltakat az egyes jogalanyok önként betartják, maguk alkalmazzák. A jogalkalmazás másik, szűkebb értelemben vett fogalmán az állami szervek olyan tudatos magatartását értjük, amely során az állami szervek egyedi jogviszonyt keletkeztetnek, módosítanak vagy megszűntetnek. A jogalkalmazásra általában állami szervek jogosultak, amelyek általában más állami szervektől elkülönült szervezeti rendszert alkotnak. Egyrészt elkülönülnek attól a jogalanytól, akinek a jogviszonyait döntésük érinti, másrészt elkülönülnek más állami szervektől is. A jogalkalmazó szervek az állami szervezeti rendszerben kizárólag a jogalkalmazói tevékenység ellátására létesülnek (bíróság). Az államigazgatási eljárásban a jogalanyok egyéb jellegű jogvédelméről kell gondoskodni. A

jogvédelem jogalkotási eszközei azt jelentik, hogy egyrészt visszaszorul az államigazgatási szervek jogalkotó tevékenysége, és erősödik a törvényi jogalkotás, másrészt általánossá válik a jogalkalmazó tevékenység feletti bírósági kontroll. A jogalkalmazás két fő célt valósít meg. Rendezi a különböző jogalanyok között kialakult egyedi konfliktusokat és társadalomszervező célt valósít meg. Államigazgatási eljárás Az államigazgatási eljárás alapvető elvei mindenekelőtt a hatáskörelvonás tilalma, az államigazgatási eljárás egyszerűségének és gyorsaságának elve és a tények hivatalból való felderítése. Közigazgatási tevékenységet az önkormányzatok szerveként működő egységes hivatal, a polgármesteri hivatal, mint általános hatáskörű államigazgatási szerv végez. A helyi polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozik minden olyam államigazgatási ügy, amely jogszabály más államigazgatási szerv

hatáskörébe nem utal. Az önkormányzati hatáskörbe utalt ügyekben első fokon a helyi önkormányzatok polgármesteri hivatala jár el, tevékenysége eredményeként határozatot hoz. A másodfokú államigazgatási szerv a megyei, fővárosi közigazgatási hivatal. A másodfokon hozott határozat jogerős. Bírósági eljárás A bíróság érdemben sohasem hoz magára nézve döntést, peres ügyekben nem kezdhet eljárást hivatalból. A bűncselekményből eredő ügyek tárgyalására a büntetőeljárás, a polgári ügyek tárgyalására a polgári eljárás szolgál. A bírósági eljárás alapelvei a bírák függetlensége és pártatlansága, a társas bíráskodás, a néprészvétel, a bírák választása, a nyilvánosság elve, a többfokozatú eljárás elve, a felek egyenjogúsága, a szóbeliség és az anyanyelv használata. Az ítélkezés bírósági tanácsban történik, amely 3-5 tagból áll, ezek a tagok egyenrangúak. A tanács elnöke csak bíró

vagy szakképzett jogász lehet, a többi tag lehet laikus is. Az elsőfokú eljárásban a bírósági tanács népi ülnökök részvételével működik, a népi ülnök társadalmi tapasztalata alapján kerül be az ítélkező tanácsba. A bírósági tanács döntését szavazással alakítja ki, egyszerű többséggel. Minden tagnak egy szavazata van A hivatásos bírák kinevezésére a köztársasági elnök, a népi ülnökök választására az önkormányzat testülete jogosult, a Legfelsőbb Bíróság elnökét az Országgyűlés választja. A bírósági tárgyalások nyilvánosak, a nyilvánosságot csak akkor lehet kizárni, ha ezt a törvény engedi. A bírósági eljárás kétfokozatú Az első fokon hozott határozat ellen fellebbezéssel lehet élni. A terheltet addig nem lehet bűnösnek tekinteni, amíg a bíróság kétséget kizáróan meg nem állapította bűnösségét. A polgári perben a felek a bírósági eljárást keresettel kezdeményezik, a

büntetőperben az eljárás megindításához az ügyész által benyújtott vádindítvány szükséges. Az 20 ítélet csak olyan bizonyítékokon alapulhat, amelyet a bíróság megvizsgált a tárgyaláson. A tárgyaláson minden félnek jelen kell lennie A bírósági rendszer a közigazgatási területi beosztást követi, ez alapján léteznek a helyi bíróság, a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság. Bírósági eljárás lefolytatásához általános hatáskörrel a helyi bíróságok rendelkeznek. Ítélőtábla A tervezett bírósági szervezeti reformban van ítélőtábla, amely helyileg a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság között helyezkedik el. Az ítélőtábla másodfokon ítélkezik a megyei bíróságok által hozott elsőfokú döntéseken. Polgári per alapszabályai: Alperes és felperes Perbeli pozíció szerint különbséget teszünk felperes és alperes között. Felperes az, aki az igény érvényesítése érdekében a

bírósági eljárás megindítását kezdeményezte. Alperes az, akivel szemben az alkalmazást kérik Több felperes is indíthat pert több alperes ellen is (pertársaság). Feltétele, hogy a per tárgya olyan közös jog vagy közös kötelezettség legyen, amely csak egységesen dönthető el, vagy az ítélet a pertársakra részvétel nélkül is kiterjedne, vagy ha a követelés ugyanabból a jogviszonyból származik, vagy ha a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek. Perjogi képviselet A perben a felek helyett a meghatalmazott is eljárhat, ha az eljárási törvény feltételeinek megfelel. Meghatalmazott lehet közeli hozzátartozó, ügyvéd vagy jogtanácsos, a gazdálkodó szervezet dolgozója a gazdálkodó szervezetet érintő ügyekben. A képviselet lehetőség, de nem kötelező A fél helyett a bíróság által kirendelt ügygondnok jár el, ha a cselekvőképtelen vagy jogi személynek nincs törvényes képviselője. Beavatkozó

Beavatkozó lehet az, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy az alperes és felperes között folyamatban lévő per miként dől el. A beavatkozó jogai és kötelezettségei igazodnak a peres fél jogaihoz és kötelezettségeihez, egyezséget nem köthet, jogról nem mondhat le, és elismerő nyilatkozatot nem tehet. Peres eljárás Tárgyaláson, a felek meghallgatásával és a bizonyítékok ismertetésével történik. A bíróság csak azokat a bizonyítékokat használhatja fel ítélete megalapozására, amelyeket a tárgyaláson a felek jelenlétében megvizsgált. A per megindítása a keresetlevél bírósághoz való benyújtásával történik. A per lefolytatásához szükséges okiratok összegyűjtése után kerül sor a tárgyalásra. Ha a felperes az első tárgyaláson nem jelenik meg és nem is kéri, hogy távollétében a bíróság a tárgyalást lefolytassa, a pert megszüntetik. Ha az alperes nem jelenik meg és védekezést sem terjeszt elő, a

bíróság bírósági meghagyást bocsát ki és kötelezi az alperest a költségek viselésére. A bíróság ismerteti a tárgyaláson a kereseti kérelmet, felszólítja az alperest, hogy terjessze elő az ellenkérelmet, vagy nyilatkozzon a tényekről és állításokról. A per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, aki a tényre hivatkozik (bizonyítási teher). A per lezárása a bírósági ítélet meghozatalával történik, amely rendelkező részből és indoklásból áll. A bíróság az ítéletben kötelezi a pervesztes felet a perköltség viselésére, megelőlegeznie azonban annak a félnek kell, akin a bizonyítási teher nyugszik. Keresetlevél A felperesnek saját maga megnevezése mellett meg kell határoznia azt, aki ellen a pert megindítani kívánja, milyen alanyi jogot kíván érvényesíteni és ha jogi képviselő jár el az ügyben, meg kell határoznia a jogszabályt, ami a felperes követelését megalapozza. Meg

kell jelölni, hogy a felperesnek milyen 21 bizonyítékok állnak rendelkezésre, és ezeket csatolni kell. Fel kell vázolni a hatáskör és illetékesség megállapításához szükséges tényeket. A felperesnek meg kell határoznia, mit kér a bíróságtól (petitum – határozott kereseti kérelem). A bíróság kötve van a kereseti kérelemhez, csak annak keretei között bírálhatja el az ügyet. A kereseti kérelem alapján kevesebbre kötelezheti az alperest, töbre azonban nem. Az alperesnek is joga van, hogy viszontkeresetet indítson, ha igény a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy ha a viszontkereset alapjául szolgáló követelés beszámításra alkalmas. Ugyancsak jogában áll, illetve gazdasági perekben köteles ellenkérelmet előterjeszteni. Nem peres eljárás Egyes ügyekben a jogbiztonság és a törvényesség igénye megköveteli, hogy bíróság járjon el az ügyben, de nem szükséges a peres

eljárás lefolytatása. (Pl: cégbejegyzés, alapítvány és egyesület nyilvántartásba vétel, közjegyző által lefolytatott eljárások jelentős része). A bíró a felek meghallgatása nélkül, a csatolt okiratok alapján bírálja el az ügyet, és meghozza a végzést. Alaki jogerő A bíróság által meghozott ítélet megfellebbezhetetlensége. Nincs hely fellebbezésnek, ha az ítéletet az elsőfokú bíróság hozta meg, és a fellebbezési idő úgy telt el, hogy a senki nem élt jogorvoslati lehetőséggel. Nincs helye fellebbezésnek, ha az ítéletet másodfokú bíróság hozta meg. Felülvizsgálati kérelem A felülvizsgálati kérelemmel akkor élhet a fél vagy a beavatkozó, ha a rendes jogorvoslatra már nincsen lehetőség és az ítélet törvénysértő. A kérelemben meg kell határozni, hogy a jogerős ítélet melyik jogszabályt sérti. Jogkérdésekről van szó, ezért a fél jogi képviselővel köteles eljárni. Felülvizsgálati kérelmet az

ítélet jogerőre emelkedéstől számított 60 napon belül és mindössze egy alkalommal lehet kérni. Perújítás Perújításnak akkor van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el. Ha a bíróság ismeri a tényt, de azt nem értékeli, akkor ezzel eljárási szabályt sért, ez törvénysértő, ellene fellebbezéssel vagy felülvizsgálati kérelemmel lehet élni. A perújításra nyitva álló idő a polgári eljárásban öt év. Anyagi jogerő Az anyagi jogerő akkor áll be, ha a felülvizsgálati kérelem és a perújítás határideje eltelt, és az elbírált kérdés végleges döntését jelenti. Ugyanazok felek között, ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt újabb kereset nem indítható. Fizetési meghagyás Az igények gyors érvényesítése érdekében a törvény lehetővé teszi, hogy a pénz fizetésére vagy ingó dolog kiadására indított eljárás fizetési

meghagyás kibocsátása útján bonyolódjon le. A fizetési meghagyást erre rendszeresített nyomtatványon kell kérni, és csatolni kell a bizonyítékokat is. A bíróság a nyomtatvány egy példáját fizetési felszólítást tartalmazó záradékkal látja el, kézbesíti a kötelezettnek és marasztalja a költségekben. A kézhezvételtől 15 napon belül ellentmondással élhet, ez a fizetési meghagyásos eljárást perré alakítja. Választottbírósági eljárás Vagyonjogi jogvitát az állami bíróságok mellett a törvény által meghatározott esetekben választott bíróság is elbírálhat. Eljárása gyors, lehetőség van egyezségre, tagjainak összeállításában mindkét fél részt vehet, és az eljárás nem nyilvános. Egyfokozatú eljárás révén, ítélete ellen fellebbezésnek nincsen helye Választottbíróság eljárásnak akkor van helye, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, és a

jogvita e tevékenységgel kapcsolatos, ha a felek az eljárás tárgyáról szabadon 22 rendelkezhetnek és a választottbírósági eljárást választottbírósági szerződésben kikötötték, vagy egyébként lehetővé teszi a választott bíróság kikötését. Bírósági jogalkalmazás A bírósági jogalkalmazás az igazságszolgáltatás szerveinek azon tevékenysége, amelynek során a bíróság egyedi jogeseteket, egyedi és konkrét jogviszonyokat bírál el. (tényállás megállapítása, jogszabály értelmezése, határozat meghozatala) Tényállás megállapítása (Hipotézis) A jogalkotó különböző körülményeket, feltételeket ír elő, amelynek fennállása esetén a jogalanyok valamely magatartást kell tanúsítaniuk, vagy attól tartózkodniuk kell. A konkrét tényállás felderítése a bizonyítási eljárás során történik, és az eljárás során felhasználható minden bizonyítási eszköz, amely alkalmas arra, hogy a múltbeli esemény

rekonstruálható legyen. A jogi relevancia behatárolja a bíró feladatát. Jogszabályok értelmezése A tényfeltárás után meg kell találni a hozzárendelhető jogszabályt. A jogértelmezésnek több fajtáját különböztetjük meg (alanyi aspektus, módszertani aspektus, terjedelmi aspektus). Alanyi aspektus A jogértelmezés alanyi aspektusán azt vizsgáljuk, hogy ki az, aki a jogértelmező tevékenységet végzi (jogalkotói vagy jogszabályi, jogalkalmazói, jogtudományi jogértelmezés). - A jogalkotói jogértelmezés (autentikus jogértelmezés) estében az a jogalkotó szerv határozza meg részletesen a jogszabály tartalmát, amelyik magát a normát megalkotta. - A jogalkalmazói jogértelmezés esetében a jogalkalmazó a konkrét jogviszony elbírálása során tárja fel a jogalkotói akaratot, az adott ügyre vonatkozóan. - Jogtudományi jogértelmezést a jogi szakemberek végeznek. Módszertani aspektus A jogértelmezés módszertani aspektusból

lehet nyelvtani – nyelvi, logikai, rendszertani és történeti – teológiai. Terjedelmi aspektus A jogszabály értelmezés terjedelme, eredménye szerinti megkülönböztetés azon alapul, hogy a jogi normát a társadalmi viszonyok szűkebb vagy tágabb körére alkalmazza-e a jogalkalmazó, mint ahogy a nyelvi vagy logikai értelmezés alapján gondolni lehetne. - A megszorító értelmezés lényege, hogy a jogszabály elsődleges értelmezéséhez viszonyítva szűkebb a jogszabály tényleges alkalmazási területe. - Kiterjesztő értelmezés esetén a jogértelmezés eredménye pontosan fordított, mint a megszorító értelmezésesetén. Döntés meghozatala A bíró egybeveti a jogi normát a konkrét tényállással, és meghozza a döntést. A jogalkalmazói döntést a jogszabályok és a konkrét társadalmi – politikai – gazdasági elvárások befolyásolják. A jogi felelősség A jogi felelősség intézményében azok a közösségi elvárások jelennek

meg, amelyeket a társadalom tagjaitól megkövetel. A társadalom (állam) elvárásait a jogszabályok közvetítik a jogi normában A jogalkotás folyamatában a jogalkotó meghatározza azoknak a társadalomra veszélyes és káros magatartásoknak körét, amelyekkel szemben az állam jogi eszközökkel lép fel. A jogi felelősség állami 23 védekezés, amely egy időben több célt valósít meg. Így a jogi felelősségnek nevelő, visszatartó és védekező céljai vannak. A felelősségi rendszereket megközelítjük abból a szempontból, hogy milyen tényre alapítjuk a felelősséget és hogy milyen társadalmi viszonyra vonatkoznak a felelősségi szabályok. Felelősségi tény A tény, amire felelősséget alapíthatunk lehet a nem kívánt eredmény bekövetkezése, a nem kívánt eredmény okozása és a nem kívánt eredmény felróható okozása. Az első esetben beszélhetünk eredményfelelősségről, amely a társadalmi viszonyok legkezdetlegesebb

körülményei között jött létre (pl.: vérbosszú). A modern viszonyokban az eredményfelelősség alkalmazása társadalmi szintű kárelosztás, kártelepítés. Jogi értelemben felelősségről akkor beszélhetünk, ha jogellenes és tudatos emberi magatartás együttesen van jelen a nem kívánt eredmény létrehozatalában. Az eredményfelelősség alkalmazása értelemszerűen igazságtalansági elemet hordoz magába, hiszen olyan valakinek kell helytállnia, aki nem volt befolyással az eredményre. Ezért a törzsi viszonyok fejlődésével megindult a felelősség lokalizálása. A jogi felelősség ténye ettől kezdve az okozás tényéhez kapcsolódott (objektív felelősség). Miután eljutottak a nem kívánt eredmény okozójához, meg kellett vizsgálni, hogy akaratosan vagy véletlenül tette-e (szubjektív felelősség). Felelősségi rendszer Megvizsgáljuk, hogy a felelősségi szabályok a társadalmi viszonyok milyen típusára vonatkoznak. Így juthatunk

el a jogági felelősségi alakzathoz Ennek alapján megkülönböztethető alkotmányi, büntetőjogi, polgári jogi, szabálysértési, munkajogi fegyelmi és munkajogi kártérítési felelősség. Jogellenes magatartás A jogi felelősség alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a felelősség mind a négy feltétele megvalósul. A feltételek a jogellenes magatartás, az okozatosság, a tiltott eredmény és a felróhatóság. A jog magatartásszabály, amely meghatározza a társadalom tagjaitól elvárt vagy számukra tiltott magatartásokat. Jogi felelősséget csak olyan magatartás miatt lehet alkalmazni, amelyet előzetesen valamely jogszabály megtilt. A jogalkotó azért minősít valamely magatartást jogellenessé, mert e magatartások általában veszélyesek a társadalomra. A jogellenes magatartás megállapítására szükség van arra, hogy a magatartás formálisan és materiálisam is jogellenes legyen. Az alanyi jogok megsértésének két fő csoportját

különböztetjük meg, a szerződésen kívüli (deliktuális) károkozást és a szerződésszegés miatt bekövetkező (kontraktuális) felelősséget. Minden olyan magatartás, amely kárra vezet, jogellenes Néhány kivételes esetben azonban a jogalkotó megengedi a károkozást. Ezek a jogellenességet kizáró okok a rendeltetésszerű joggyakorlás, a jogos védelem, a szükséghelyzetben okozott kár és a károsult beleegyezésével okozott kár. Aki szükséghelyzetben az indokoltnál nagyobb kárt okoz, az jogellenesnek minősül, és ezért kártérítésre kötelezhető. Deliktuális felelősség Olyan jogellenes cselekmény, amely más vagyonába kárt eredményez. Kártérítési kötelmet keletkeztet a károkozó és a károsult között a kár bekövetkezésének tényére alapítva. Kontraktuális felelősség A felelősség szabályait akkor kell alkalmazni, ha az okozott kár szerződésszegéssel van okozati összefüggésben. A jogi felelősség alkalmazására

csak abban az esetben kerülhet sor, ha a jogellenes magatartás és a bekövetkezett nem kívánt eredmény között az okozati összefüggés egyértelmű és kétségbe vonhatatlanul kimutatható. A jogi okozatosság azt jelenti, hogy az objektíve adott ok-okozatossági láncolaton addig kell visszafelé haladni, amíg eljutunk addig az emberi magatartásig, amire hatni lehet a jogi szankcióval. 24 Az eredmény a jogellenes magatartás következménye. Ez az eredmény észlehető a külvilágban, abban valamilyen irányban változást idéz elő. Az esetek többségében érzékszervekkel észlelhető A jogellenes eredmény meghatározása elsősorban azzal van összefüggésben, hogy a jog milyen társadalmi viszonyt kíván védelemben részesíteni. A polgári jogban kétféle kárt tudunk megkülönböztetni, A vagyoni kárt és a nem vagyoni kárt. A vagyoni kártérítés a teljes vagyoni kár megtérítését jelenti, és három elemből tevődik össze, a tényleges

kárból, a kár elhárításához szükséges költségekből és az elmaradt haszonból. A kár kiszámítása következtetéssel történik, amikor is a rendes gazdálkodás körülményeiből kell kiindulni. Ha a kár mértéke nem számítható ki pontosan, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. A vagyoni kártérítés a kár mértékére reagál. Alapvető funkciója a reparáció, a károsult vagyonában beállt csökkenés megszüntetése, a vagyon helyreállítása. Nem vagyoni kártérítésre akkor kerül sor, ha a károsult személyiségi jogait sérti meg a károkozó. Nemcsak a kár nagysága, de maga a személyi kár bekövetkezte is becslésen alapul, amelynek objektív mércéje nincs. A nem vagyoni kártérítés kompenzációs jellegű A biztatási kár olyan kárfajta, amely szerződésen kívüli viszonyokban, de

általában szerződéses viszonyokkal összefüggésben keletkezhet. A bíróság a kár egészében vagy részében való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt károsodás érte. A kárt általában pénzben kell megtéríteni, természetbeni kártérítést a károsult akkor kérhet, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy egyébként a dolog a rendelkezésére áll. A kártérítés mértéke kevesebb lehet, mint a tényleges kár, több azonban nem, a jog tiltja a káronszerzést. A felróhatóság a jogi felelősség szubjektív eleme. A jogalkotó leírja a jogellenessé nyilvánított magatartást, a jogalany pedig tudatos magatartásával megvalósítja a jogszabályban leírt tényállást. A jog azt a magatartást tekinti felróhatónak, amelyet a jogalany szándékosan vagy gondatlanul valósít meg, és ha azt a jog szankciókkal

befolyásolni tudja. A büntetőjogban a felróhatóságot bűnösségnek nevezzük, a polgári jogban vétkességnek. A tőle elvárható kategória alapján, a jogalkotó azt a gondatlan elkövetőt tekinti bűnösnek, aki nem a tőle elvárható magatartást tanúsította. A jogi vétkessé akkor megállapítható, ha a károkozó a kár elkerülése érdekében nem követett el mindent, ami az adott helyzetben általában elvárható. A polgári jogban a vétkes felelősség mellett ismeretes néhány speciális felelősségi intézmény, ezek legjelentősebbike a fokozott felelősség (objektív felelősség). A fokozott felelősség alkalmazására akkor kerül sor, ha valaki fokozott veszéllyel járó tevékenységet (veszélyes üzem) folytat, illetve azoknál a szerződéseknél, ahol a kötelezett dolog őrzésére vállal kötelezettséget. 25 Kötelmi jog A szerződés fogalma, elemei létrejövetele, tartalma A piaci szereplők közötti horizontális kapcsolatok a

polgári jogi kötelemben öltenek testet. A horizontális kapcsolatok feltételrendszerét és alapvető játékszabályait a versenyjog teremti meg. A kötelem relatív szerkezetű polgári jogi viszony, a relatív szerkezetű jogviszony azt jelenti, hogy a jogviszonyban mind a jogosult ki van jelölve, mind pedig a kötelezett. Az abszolút szerkezetű jogviszonyban csak a jogosult, a tulajdonos van meghatározva, a tulajdonoson kívül mindenki kötelezett. A kötelem relatív szerkezet azt is jelenti, hogy a jogosult követelése csak a jogviszonyban meghatározott, nevesített kötelezettel szemben áll fenn. A felek jogai és kötelezettségei csak egymás irányában, egymásra tekintettel állnak fenn A tartalmi szempontok szerint a kötelmeket keletkezésük alapján tudjuk megkülönböztetni, így három fő típusát különböztetjük meg, a szerződéses kötelem, a jogszabályon vagy hatósági rendelkezésen alapuló kötelem és a kártérítési kötelem. A

szerződéses kötelem az árucsere jogi formája, alapja a megállapodás Az egyik fél a másik féltől azt a szolgáltatást követelheti, amelyre a kötelezett a szerződésben kötelezettséget vállalt. Szolgáltatás követelésére való jogosultság és szolgáltatás teljesítésére való kötelezettség alapulhat jogszabályon vagy hatósági rendelkezésen, tehát jogalkotói döntés. A kártérítés szankciós kötelem, a jogellenes károkozás legjelentősebb jogkövetkezménye. A szerződés jogi tény, kétoldalú jogügylet. Megjelenésének előfeltétele, hogy a jogügyletet kötő felek egymással mellérendelt, egyenrangú viszonyban legyenek. A szerződés feltételezi a mindkét félre kiterjedő általános és egyenlő jogképességet. A szerződés kialakulásának előfeltétele a jogalanyok egymástól való elkülönültsége. A tulajdonjog a másokat kizáró jelleg biztosításával elkülöníti a gazdaság szereplőit, a szerződés pedig

összekapcsolja azokat. A szerződés akarati viszony, az akaratot behatárolják a társadalmi, gazdasági és politikai tényezők. A mellérendeltség miatt a kölcsönös akaratoknak egyezniük kell egymással, az akaratot ki kell nyilvánítani, ez a jognyilatkozat. Ahhoz, hogy a szerződés jogi ténnyé váljon, szükség van arra, hogy a szerződéshez joghatás járuljon, a szerződés jogokat és kötelezettségeket keletkeztessen, amelyeket az állami kényszerítő apparátus igénybevételével érvényesíteni lehet. Az állami elismerés nélküli szerződések az érvénytelen szerződések, amelyek tiltott szerződések, és a naturális kötelmek. A naturális kötelem megkötését az állam tudomásul veszi, de nem ad jogvédelmet a teljesítés kikényszerítésére. A polgári jogi szerződés elemei a szerződés alanya, a szerződés tárgya és a szerződés tartalma. Szerződést köthet az ember mint természetes személy, mint jogi személy és mint jogi

személyiséggel nem rendelkező jogképes szervezet. A kétoldalú ügylet, vagyis a szerződés tárgya a szolgáltatás A szolgáltatás lehet tevőleges, amikor a jogalanyoknak a szerződés által meghatározott pozitív magatartást kell tanúsítaniuk, és lehet nem tevőleges, ami a tevékenységtől való tartózkodást jelenti. A szolgáltatás lehet egyszeri, tartós vagy időszakosan visszatérő. A szolgáltatás lehet személyhez kötött, amikor a szerződésben előírt magatartást csak a szerződés alanya teljesítheti, és lehet forgalmi jellegű, ahol lényegtelen ki teljesíti a szerződést. A szolgáltatás lehet egyedi, konkrétan kijelölt dolog esetében, fajlagos, amikor meghatározott típusra, mennyiségre és minőségre utal, és lehet zártfajú, amikor a fajtát lehatárolják. A szolgáltatás lehet osztható és oszthatatlan. A szolgáltatás lehet vagylagos, ha több szolgáltatást határoz meg a szerződésben azzal, hogy ha a jogszabály

kivételt nem tesz, a kötelezett választhat a szolgáltatások között. Megkülönböztethető főszolgáltatás és mellékszolgáltatás. A főszolgáltatás alatt azt a magatartást értjük, amely az adott szerződés alapvető jellegét adja meg. A szerződés célja, hogy a felek között jogviszonyt létesítsen. A szerződésben érvényesülő főszabály, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg, ha az eltérést a jogszabály nem tiltja. A szerződés tartalmát a jogszabályok, a felek és némely esetben a bíróság is meghatározhatja. A jogszabály kétféle módon határozhat meg szerződési tartalmat, közvetlen és közvetett módon. Közvetett jogszabályi tartalom meghatározás esetén a jogszabály azt határozza meg, hogy milyen kérdésekben kell megállapodni ahhoz, hogy a szerződés létrejöhessen (törvényi lényeges pontok). Ha kogens szabályba ütközik a felek megállapodása, a szerződés érvénytelenné válik. 26

A törvény rendelkezése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset össze körülményeire tekintettel, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A jogtudományban két elv létezik, a nyilatkozati elv és az akarati elv. Az akarati elv a felek akaratából indul ki A nyilatkozati elv pedig azokat a kijelentéseket, okiratokat vizsgálja, amely az akarat kifejezését hivatott megtestesíteni. A szerződés értelmezésére akkor van szükség, ha a nyilatkozat nem egyértelmű. Az individuális szerződéskötés a polgári jog általános szabályai szerint a szerződés két vagy több fél egybehangzó akaratnyilatkozata. A szerződés az egyik fél részéről a másik félhez intézett jognyilatkozattal, az ajánlattal indul. Az ajánlat jogi értelemben egyoldalú, címzett jognyilatkozat Ajánlat az a jognyilatkozat, amely tartalmazza a

leendő szerződés összes tartalmi elemét, a lényeges pontokat. Az ajánlat jogi következményeként beáll az ajánlati kötöttség, ami azt jelenti, hogy az ajánlattevő az általa tett ajánlathoz meghatározott ideig kötve van, az ajánlatot következmények nélkül nem vonhatja vissza. Írásos ajánlat esetében, az ajánlat a másik fél tudomásszerzésétől válik hatályossá. Ha az ajánlatot személyes tárgyaláson teszik meg, az ajánlat azonnal hatályos. Az ajánlati kötöttség időtartamát meghatározza az ajánlattevő, meghatározott eseményt vagy napot megjelölve, de meghatározhatja jogszabály is. Az általános szabályok alapján az ajánlati kötöttség akkor szűnik meg, amikor az ajánlattevő a válasz megérkezésére rendes körülmények között számíthatott (postafordulási idő és ésszerű gondolkodási idő). A szerződés akkor jön létre, ha az ajánlatot a másik fél változatlan tartalommal, az ajánlati kötöttségi időn

belül elfogadja. Szabványszerződések esetében nincsen lehetőség a kölcsönös és egybehangzó akaratnak konszenzus útján való kialakítására, mert a szerződés előre gyártott, előre elkészített formaszöveget tartalmaz. Általános szerződési feltételnek minősül az a feltétel, amelyet az egyik fél a szerződés megkötése céljából előre meghatároz, és amelynek megkötésében a másik fél nem működhet közre. A tömegtermelés gazdasági jelenség, ennek jogi vetülete az általános szerződési feltétel (blankettaszerződés). Az általános szerződési feltételek alapvető célja, hogy megkönnyítse a gazdálkodó szervezetek számára a szerződéskötést, másrészt arra szolgál, hogy összefoglalja az adott szakmában általánosan érvényesülő szakmai sajátosságokat. Az általános szerződési feltételt általában a szolgáltatás kötelezettje készíti el, a törvény csak akkor ismeri el a blankettaszerződést, ha a

blanketta készítője bizonyítja, hogy annak tartalmát a másik fél megismerhette. A törvény tisztességtelen általános szerződési feltételnek tekinti az olyan szerződéses kikötést, amelyik a jóhiszeműség általános követelményének megsértésével a feleknek a szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg, különösen akkor, ha szerződésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéstől eltér vagy összeegyeztethetetlen a szerződés tárgyával, illetve rendeltetésével. Ha tisztességtelen a szerződés kikötése, a szerződést meg lehet támadni. Ha a bíróság helyt ad a megtámadásnak, a szerződés kikötése érvénytelenné válik. A bíróság szerződésmódosítása a szerződéskötés időpontjára visszaható hatályú A jogszabályban meghatározott szervek is megtámadhatják a szerződést, a bíróság döntésének hatálya azonban csak a jövőre

nézve hatályos. A keretszerződések átmenetet képeznek a blankettaszerződések és az egyedi szerződések között. A keretszerződés az egymással huzamos gazdasági kapcsolatban álló felek szerződéskötési technikája, és arra szolgál, hogy a tartós és időszakosan visszatérő szolgáltatások jogi lebonyolítását meggyorsítsa. A szerződő felek a szerződés általános feltételeiben állapodnak meg, a minőségi kikötésekben, a szerződésszegés szabályozásában, a keretszerződés alapján kötendő egyes szerződések kötési technikájában. Szerződéskötési kötelezettséget az esetek többségében olyankor határoz meg a jogszabály, amikor a szolgáltatást nyújtó monopolhelyzetben van, vagy a szolgáltatás kapacitása szűkebb, mint az igény, illetve ha a fogyasztóvédelem vagy a társadalom tagjainak védelme megkívánja. A szerződéskötési kötelezettségben a szerződési szabadság közösségi célú korlátozása jelenik meg.

Jogszabályon alapul a szerződéskötési kötelezettség közszolgáltatások tekintetében a kötelezettre, és a kötelező felelősségbiztosításra irányuló szerződés jogosultjára nézve. Szerződéses kötelezettségvállaláson alapul a szerződéskötési kötelezettség, ha a felek előszerződést kötnek. Az a fél, akinek javára a szerződéskötési 27 kötelezettség fennáll, szerződés megkötésére felhívhatja a kötelezettet. A kötelezett 30 napon belül köteles megtenni szerződési ajánlatát, és ha a feltételek nem elfogadhatóak a jogosult számára, bírósághoz fordulhat. A bírósági eljárásban a kötelezett kimentheti magát a szerződés megkötésének kötelezettsége alól, ha bizonyítani tudja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy a megkötött szerződés nemzetgazdasági érdekeket sértene. Az előszerződés tárgya a szerződéskötési kötelezettség szerződésben való elvállalása. Az előszerződés

alapján a jogosult a szerződés megkötését követelheti, azzal a tartalommal, amelyet az előszerződésben meghatároztak vagy körülírtak. Az előszerződésben meg kell határozni azt a szerződést is, amit a feleknek a későbbiek folyamán meg kell kötniük. Egyértelműen meg kell határozni a kötendő szerződés megkötési határidejét. Az előszerződés szerződéskötési kötelezettség alól a felek akkor mentsülnek, ha bizonyítani tudják, hogy az előszerződés megkötését követő időben olyan ok állt elő, ami alapján a szerződés megkötésére nem lennének képesek, vagy a szerződés teljesítése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy egyébként a szerződéstől való elállásnak lenne helye. A gondatlanul eljáró féltő a teljesítést, ennek elmaradása esetében pedig kártérítést lehet követelni. Közbeszerzésnek minősül különösen olyan állami, önkormányzati és társadalombiztosítási, közalapítványi,

köztestületi megrendelés, amelynek ellenértékét közpénzekből finanszírozzák. A közbeszerzési törvény sajátos szerződéskötési szabályait kell alkalmazni minden olyan esetben, Ha a törvény hatály alá tartozó szervezetek meghatározott értékhatár feletti megrendelést adnak. Ezt az értékhatárt évente a költségvetési törvény határozza meg. A közbeszerzés keretében történő megrendelés lehet nyílt eljárás, meghívásos eljárás és tárgyalásos eljárás. A nyílt eljárás a közbeszerzés főszabálya, valamennyi érdekelt részt vehet. Az ajánlati felhívás a hivatalos értesítőben kerül közzétételre A közleményben meg kell határozni az ajánlatok értékelési szempontjait, és azokat is közzé kell tenni. A szerződést azzal az ajánlattevővel kell megkötni, aki az értékelési szempontok szerint az eljárás nyertese. A pályázaton bárki részt vehet, aki a megrendelés teljesítésére képesnek ítéli saját

magát. A megrendelő az esélyegyenlőség és a verseny tisztaságának védelme érdekében köteles a megfelelő dokumentációkat és információkat az ajánlattevők rendelkezésére bocsátani. A közzétett feltételeket nem változtathatja meg, és információk nyújtásával egyetlen ajánlattevőt sem hozhat kedvezőbb pozícióba. A tartalmi követelmények között kiemelendőek a kért ellenszolgáltatás meghatározása, az ajánlattételi felhívásban közölt feltételekre vonatkozó határozott nyilatkozat, a teljesítéshez szükséges pénzügyi és gazdasági fedezet igazolása, műszaki referenciák, az alapvető közreműködők megnevezése és minőségigazolása. Érvénytelen a pályázat, ha az ajánlat és az ajánlattételi határidő lejárta után kerül benyújtásra, az ajánlattevőt részvételét a törvény kizárja, az ajánlattevő az előírt biztosítékot nem, vagy nem teljes egészében nyújtotta vagy a benyújtott ajánlat nem felel meg

a felhívásban közölt feltételeknek. Az ajánlatokat az ajánlati kötöttségi időtartamon belül el kell bírálni. Eredménytelen a közbeszerzési eljárás, ha a kiírásra nem érkezett egyetlen ajánlat sem, vagy ha minden ajánlat érvénytelen volt, az összes ajánlattevőt ki kellett zárni, az ajánlatkérő a pályázati kiírást követően beálló ok miatt nem képes a teljesítésre, vagy ha egyetlen ajánlattevő sem tett a kiírásnak megfelelő ajánlatot. Az ajánlat elbírálását nyilvánosan ki kell hirdetni. Meghívásos eljárásra csak a törvényben meghatározott esetekben kerülhet sor, amikor csak meghatározott számú ajánlattevő képes a megrendelés teljesítésére, a feladat megvalósításához különleges jogosítvány, képzettség vagy speciális technológia szükséges. A tárgyalásos eljárás keretében az ajánlatkérőt az ajánlattevők kiválasztásának joga illeti meg, és minden egyes féllel a kötendő szerződés

tartalmáról is szabadon tárgyalhat anélkül, hogy az ajánlatkérőt kötné az ajánlati kötöttség. A meghívásos és tárgyalásos eljárás esetében gyorsított eljárásra is lehetőség nyílik. A hirdetményeket az ajánlattevő telex, telefax vagy távirat útján is közölheti. A képviselet jognyilatkozat megtétele más helyett és más nevében úgy, hogy a képviselt válik jogosítottá és kötelezetté. Képviseletről csak akkor beszélhetünk, ha a képviselő jognyilatkozatot tesz A jog viszonylag szűk körben határoz meg olyan jognyilatkozatokat, amelyeket nem lehet képviselő útján megtenni (személyhez fűződő jogok érvényesítése). A képviselet alapulhat jogszabályon, szervezeti viszonyon és meghatalmazáson. 28 A jogszabályon alapuló képviseletet a polgári jogban törvényes képviseletnek nevezzük. A jognyilatkozat megtételére az jogosult, akit a jogszabály erre feljogosít (törvényes képviselő, szülő, gyám, gondnok). A

jogi személyiségnek egyik feltétele, hogy a szervezetnek legyen képviselő szerve. Az egyes szervezeti alakulatokkal foglalkozó jogszabályok kijelölik azt a személyt, aki a szervezet nevében jognyilatkozatot tehet. A meghatalmazás feljogosítja a képviselőt arra, hogy a képviselt nevében és a meghatalmazó helyett jognyilatkozatot tegyen. Azt, aki képviseleti jogkörét túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében jognyilatkozatot tesz, álképviselőnek nevezzük. Az álképviselő által kötött szerződés érvénytelen Ha a képviselt személy a megkötött szerződést jóváhagyja, a szerződés akaratnyilvánítás hibáját ezzel kiküszöbölte. Ha a képviselt személy nem fogadja el a szerződést, a szerződéskötésből eredő kárt az álképviselőnek kell megtérítenie. A kártérítés mértéke szempontjából a törvény különbséget tesz a jóhiszemű és rosszhiszemű álképviselet között. A jóhiszemű

álképviselő csak a szerződésből eredő kárt köteles megtéríteni, a rosszhiszemű ezzel szemben a teljes kár megtérítésével tartozik. Az érvénytelen szerződés csak látszatszerződés, mert a jog nem engedi meg, hogy a szerződéshez fűződő joghatások beálljanak. Az érvénytelenségnek két alakzata van, a semmis érvénytelenség (semmisség) és a megtámadható érvénytelenség (megtámadhatóság). A semmisség azt jelenti, hogy az érvénytelenségre bárki és bármennyi ideig hivatkozhat, a z ügylet érvénytelenségét a hatóságok hivatalból kötelesek észlelni, és nem szükséges külön eljárást indítani a semmisség bírósági tényének megállapítása érdekében. A megtámadhatóság azt jelenti, hogy a sérelmet szenvedett fél egy éven belül írásbeli nyilatkozattal érvénytelenítheti a jognyilatkozatot. A jogügyletet csak az támadhatja meg, akit hátrányosan érintené, ha az érvénytelen ügylet joghatásai beállnak. A

megtámadásra jogosultnak az előírt határidőn belül írásbeli nyilatkozatot kell intéznie a jogviszony másik alanyához, s ebben be kell jelentenie, hogy a jogügyletet az általa megjelölt ok miatt érvénytelennek tekinti. Ha az ügy ennek alapján nem rendeződik, bírósághoz kell fordulni. A jogügylet semmis lehet az alábbi okok miatt: Semmisek a tilos ügyletek, amelyek vagy jogszabályba vagy a jó erkölcsbe ütköznek, vagy az ügyletet a szerződő felek a jogszabály megkerülésével kötik. Semmis a jó erkölcsbe ütköző szerződés, és a színlelt szerződés is. Semmis a cselekvőképtelen személynek a saját nevében megtett jognyilatkozat, illetve ha a korlátozott cselekvőképes olyan jognyilatkozatot tesz, amelyet a törvény nem tesz számára lehetővé. Az akaratnyilvánítás tekintetében fennálló hiba miatt semmis az álképviselet által kötött szerződés és a kötelező alakiság megsértésével tett jogügylet. A lehetetlen

szolgáltatásra irányuló jogügylet a célzott joghatás hibája miatt semmis, ugyanúgy, mint az uzsorás szerződés. A polgári jogban uzsorásnak minősül az a kétoldalú jogügylet, amelyben a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt köt ki. Akarathiba miatt semmis a jogügylet, ha azt a jogalany fizikai kényszer hatása alatt tett meg. Az ügylet megtámadhatóvá válik az alábbi okok miatt: Akarathiba miatt megtámadható a jogügylet, ha a jogalany tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés hatására tett jognyilatkozatot. A célzott joghatás hibája miatt támadhatóságot eredményez a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbözete, amikor a felek egyikét sem vezeti ajándékozó szándék. Ha a blankettaszerződés feltételei indokolatlan egyoldalú előnyöket tartalmaz, a másik fél a szerződést megtámadhatja. Az érvénytelen szerződés

olyan jogügylet, amelyhez nem kapcsolódhat joghatás. Az érvénytelenségi oknak mindig a jognyilatkozat megtételének időpontjában kell fennállnia. Az érvénytelen jogügylet elsődleges jogi következménye az eredeti állapot helyreállítása (in integrum restitutio). Irreverzibilis (visszafordíthatatlan) jogügylet esetében a bíróság a jogügyletet a határozathozatalig terjedő időszakig hatályosság nyilvánítja és csak a jövőre nézve mondja ki az érvénytelenséget. A harmadik lehetőség, hogy a bíróság kiküszöböli az érvénytelenségi okot, ha annak a lehetősége fennáll, s ezzel a jogügylet érvényessé válik. Olyan esetben, amikor az egyik fél súlyosan felróható magatartásával maga idézte elő a jogügylet érvénytelenségét, a törvény lehetővé teszi a vétkesen eljáró félnek visszajáró szolgáltatás elvonását az állam javára. 29 Az állam javára marasztalásnak helye van a tiltott, jogszabályba ütköző

jogügyleteknél, ha az egyik fél jogellenes fenyegetést vagy megtévesztést alkalmazott, vagy egyébként csalárd módon járt el, illetve az uzsorás szerződés esetén. Kártérítési kötelezettség két irányban merülhet fel. Egyrészt a szerződő felek egymás közötti viszonyában, másrészt pedig olyan jóhiszemű harmadik személy tekintetében, aki bízott a szerződés érvényességében. Az általános kártérítési szabályok alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az egyik szerződő fél az érvénytelenség előidézésénél felróhatóan járt el, a vétlen fél kártérítést követelhet. A harmadik személy csak biztatási kárt követelhet. Ha a fél rosszhiszemű volt, és tétlenül nézte, hogy a harmadik személy károsodjon, teljes kártérítéssel tartozik. Ha a szerződésnek csak egy része érvénytelen, a többi rész érvényes, és joghatást is kivált, az érvénytelen részt nem létező kikötésnek kell tekinteni. A szerződés csak

akkor dől meg, ha a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. A szerződés létrejöhet szóban, írásban és ráutaló magatartással. A jogszabály külön nem rendelkezik a jogügylet alakjáról, az ügylet szóban is érvényes. Néhány esetben a jogszabály az ügylet formájára nézve írásbeliséget ír elő ( mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, hotelszerződés, biztosítási szerződés, tartási szerződés). Az írásbeliség elmulasztása a jogügylet semmisségét vonja maga után Az írásba foglalás kötelezettsége azt jelenti, hogy a jogügyletet magánokiratba kell foglalni. A magánokirat azt tanúsítja, hogy az okiratban foglaltakat a nyilatkozó tette meg. A magánokirattal szemben támasztott követelmény az, hogy a magánokirat kiállítója az okiratot saját kezűleg írja és aláírja, két tanú aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem saját kezűleg írt okiratot előttük írta

alá, a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíró vagy közjegyző által hitelesítve legyen, a gazdálkodó szervezetek a tevékenységi körükben kiállított okiratot szabályszerűen aláírták. Az okiratok különleges formája a közokirat. Közokirat az olyan okirat, amelyet az erre rendelt hatóság állít ki (közjegyző, bíróság, államigazgatási szerv, egyetem) A közokirat az okiratban foglalt tény bizonyítja. A jogügylet létrejöhet ráutaló magatartással is. Erről akkor beszélhetünk, ha a nyilatkozó akarata a jognyilatkozatot tevő által kifejtett magatartásból alapítható meg (automatából való vásárlás, fizető parkoló, önkiszolgáló bolt,). A szerződő feleknek lehetőségük van arra, hogy a jognyilatkozat hatályát valamely jövőbeli, bizonytalan eseménytől függővé tegyék. A felek megkötik ugyan a szerződést, de a szerződéstől csak akkor következik jog és kötelezettség, ha a szerződésben pontosan

meghatározott jövőbeli bizonytalan esemény bekövetkezik. A feltételnek bizonytalannak kell lennie, de a realitás talaján kell mozognia és nem csorbíthatja jóhiszemű harmadik fél jogait sem. A jogviszony alanyai a jognyilatkozat hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz is köthetik. A szerződési biztosítékok A Polgári Törvénykönyv több olyan eszközt bocsát a szerződő felek rendelkezésére, amelynek segítségével fokozottabb biztonságot lehet teremteni gazdasági érdekeik védelméhez (foglaló, kötbér, óvadék, kezesség, zálog, jogvesztés kikötése, bankgarancia). A foglaló pénz, vagy értéket képviselő más dolog (részvény), amelyet a szerződés megkötésekor, a kötelezettségvállalás jeléül lehet adni. Ha a felek a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani. A foglaló visszajár, ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem, vagy mindkét

fél felelős. A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. A foglaló a felróható, vétkes szerződésszegés megakadályozására szolgáló biztosíték. A kötbér vétkes szerződésszegés esetén járó, előre kikötött pénzösszeg. A kötbér kárátalány, kártérítési minimum. A kötbért a szerződés kötésekor kell kikötni, s arra szolgál, hogy szankció kilátásba helyezése mellett rászorítsa a feleket arra, hogy a szerződésben foglaltaknak megfelelően teljesítsenek. Mivel a kár 30 mértékét nem kell bizonyítani, a kötbért akkor is követelheti a jogosult, ha kára nem merült fel. Túlzott mértékű kötbért nem lehet kikötni. Az óvadék olyan pénz, takarékbetét vagy értékpapír, amelyet a kötelezett ad át előre a jogosult számára azzal, hogy a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén a jogosult

az óvadékösszegből a szerződésszegés következtében keletkezett kárt kiegyenlítheti. Az óvadék visszajár, ha az alapul szolgáló szerződés megszűnik, illetve az a követelés, amelyet az óvadék biztosított elévült, vagy jogvesztés folytán nem érvényesíthető. A kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. A kezesség elvállalásához írásbeli nyilatkozat szükséges Egyszerű kezesség esetén a fő kötelezettség kötelezettje megelőzi a kezes fizetési kötelezettségét. Ha a fő kötelezett nem teljesít, a kezes köteles helytállni a tőketartozásért és a járulékokért is. A készfizető kezesség azt jelenti, hogy a kezes a kötelezettel egy sorban áll, s a jogosultak a kötelezettől vagy a kezestől egyaránt követelik a tartozás teljesítését. A készfizető kezesség szabályait csak akkor lehet alkalmazni, ha a felek így

állapodtak meg, vagy a kezességet kár megtérítésére vállalták, vagy a kezességet bank vállalta. A zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyról más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. Bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis A zálogjog főszabályként járulékos jogosultság. Zálogjogot csak a követeléssel együtt lehet átruházni A zálogjog kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének költségeire, a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre. Zálogjog tárgya lehet minden birtokba vehető, átruházható ingó és ingatlan dolog, minden átruházható jog és minden átruházható követelés. Kézizálog esetében a zálogjogosult a dolgot hatalmában tarthatja, megilleti őt a birtoklás joga, terheli őt a zálogtárgy

épségének megőrzésének kötelezettsége és a zálogjog megszűnéskor a visszaszolgáltatás kötelezettsége. A zálogot nem használhatja és nem hasznosíthatja Jelzálog esetében a zálogjogosultat nem illeti meg a birtoklás joga. A zálogtárgy megóvásának kötelezettsége a zálogkötelezettet terheli. Ingatlant csak jelzálog alapítása útján lehet elzálogosítani, de jelzálogot ingó dolgon is lehet alapítani. A zálogjog létesítéséhez a zálogszerződés írásba foglalása és az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés is szükséges. Ingó dolgot terhelő jelzálogjog létesítéséhez általában közjegyző által elkészített közokirat és a zálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett közhiteles, bárki által megtekinthető nyilvántartásba való bevezetése is szükséges. Zálogjogot jogon és követelésen is lehet létesíteni, ilyenkor a követelés kötelezettje csak a jogosult és a zálogjogosult kezéhez

együttesen teljesíthet. Ha a felek meghatározott tartós jogviszonyból keletkező követeléseket kívánnak jelzáloggal biztosítani, meg kell határozni a jogviszonyt, a legmagasabb összeget, amelyen belül a jelzálogjog a követelést biztosítja (keretbiztosítási jelzálogjog). A jogalkotó megengedi, hogy zálogszerződéssel a jogi személy, illetve a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság egész vagyona vagy vagyonának önálló egységként működtethető része szolgáljon fedezetül (vagyont terhelő zálogjog). Az önálló zálogjog lényege, hogy a zálogjog függetlenedik a tartozástól. A zálogjogosult kizárólag a zálogtárgyból kereshet kielégítést. Meg kell határozni azt az összeget, amely erejéig kielégítést lehet keresni. A zálogtárgyból való kielégítés bírósági határozat alapján, végrehajtás útján történik. Nincs szükség bírósági eljárásra, ha a felek zálogszerződésüket közjegyzői okiratba

foglalják. Megszűnik a zálogjog, ha a zálogtárgy tulajdonosa kiegyenlíti azt a tartozást, amellyel a kötelezett tartozik. Ilyenkor a követelés a teljesítő zálogtulajdonosra száll át. Megszűnik a zálogjog akkor is, ha az alapkövetelés megszűnik, ha a zálogjogosult megszerzi a zálogtárgy tulajdonjogát, illetve a zálogtárgy tulajdonosa a zálogjoggal biztosított követelést, és ha a zálogtárgy elpusztul. A jelzálogjog megszűnik, ha a követelés elévül A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy ha valamelyik fél a szerződést vétkesen megszegi, szerződésszegésének következtében elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amelyet a szerződés adott számára. Jogvesztés bekövetkezhet a jogszabály rendelkezése alapján is 31 A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek megléte esetén a kedvezményezettnek megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. A bankgarancia fizetési

kötelezettség elvállalása a bank által. A szerződés módosulása A kétoldalú jogügyletek, szerződések módosítására általában akkor kerül sor, ha a felek között tartós, huzamos gazdasági és jogi kapcsolat áll fenn. A szerződés módosítása történhet a felek közötti kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítással, bírósági szerződésmódosítással, vagy egyoldalú szerződésmódosítással. A jogügylet alanyai között létrejött módosító szerződés a jogügylet-módosítás legáltalánosabb formája. A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tárgyát, tartalmát és megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét. A módosításra is a szerződéskötésre irányadó szabályokat kell alkalmazni. A szerződésnek a módosítással nem érintett részei változatlanul érvényben maradnak Egyezségről akkor beszélhetünk, ha a felek az egymással szembenálló bizonytalan vagy vitás követeléseikből

kölcsönösen engednek A jog meghatározott, kivételes esetekben megengedi, hogy a bíróság megváltoztassa a felek akaratát megtestesítő szerződést. Bírósági szerződésmódosításnak akkor van helye, ha a felek között érdekkonfliktus feloldása válik szükségessé, vagyis ha a felek tartós jogviszonyban vannak, a szerződés megkötését követően a körülmények lényegesen megváltoztak, s ez a változás az egyik fél számára jelentős és lényeges érdeksérelemmel jár. E feltételeknek együttesen kell fennállniuk ahhoz, hogy a bíróság a szerződést tartalmát megváltoztassa. A fél, akit hátrányosan érintettek a változások, egyoldalúan kérheti a bírósági szerződésmódosítást. Egyoldalú szerződésmódosításra csak abban az esetben történhet, ha a jogszabály feljogosítja valamelyik felet arra, hogy hatalmi jelleggel belenyúljon a jogviszonyba. A felek dönthetnek a szerződés megszűntetéséről is, és a bíróság is

megszűntethet szerződést, azonos tényállás alapján, mint a szerződésmódosításnál. Egyoldalú szerződésmegszűntetésre akkor kerülhet sor, ha a jogszabály feljogosítja valamelyik szerződéskötőt, illetve ha a szerződés megteremti ezt a lehetőséget valamelyik fél számára. Ha a felek megszűntető szerződést kötnek, akkor a jogviszony a jövőre nézve fog megszűnni. Ha visszamenőleg számolják fel, felbontó szerződésről kell beszélni Ha valamely fél egyoldalúan jogosult a szerződés megszűntetésére, azt a jövőre nézve, mint felmondás, vagy visszamenőleg, mint elállás szűntetheti meg. Rendes felmondás esetében általában felmondási időt kell kitöltenie annak a félnek, aki a felmondási jogot gyakorolja. Rendkívüli felmondás csak a másik fél súlyos szerződésszegésénél lehetséges, ilyenkor a felmondás azonnali hatályú. Az elálláshoz az a jogkövetkezmény fűződik, hogy a feleknek teljesen fel kell számolniuk a

jogviszonyokat, és olyan helyzetet teremteni, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. Az elállási jog alapulhat szerződésen és jogszabályon. Ha a felek kikötik szerződésben az elállási jogot, akkor ellenértéke fejében bánatpénz köthető ki. Az általános elállási jog gyakorlását nem kell a jogosultnak megindokolnia Ha valaki bizonyos időn belül nem érvényesíti követelését, az elévül, és bírósági vagy egyéb hatósági úton többé nem érvényesíthető. Az elévülési idő általában 5 év Az elévülési idő folyása a követelés esedékessé válásával indul meg. A törvény egyes esetekben felállít szigorúbb következménnyel járó határidőt (jogvesztő határidő). A jogvesztő határidőt nem állítja és nem szakítja meg semmi A teljesítés és beszámítás A pacta sunt servanta alapelve azt fejezi ki, hogy a felek a megkötött szerződéseket kötelesek tiszteletben tartani és a szerződést jóhiszeműen

teljesíteni. A teljesítéssel a felek a szerződésben elvállalt magatartást tanúsítják. 32 A teljesítés helye az a hely, ahol a kötelezettnek át kell adnia a szolgáltatást, vagy el kell végeznie azt a feladatot, amelynek teljesítésére elkötelezte magát. Ha a szolgáltatás áradásra irányul, a teljesítés helye a kötelezett lakhelye illetve székhelye. A gazdálkodó szervezetek teljesítés hely a jogosult székhelye (telephelye), illetve a jogosult által megjelölt hely. A teljesítés idejének meghatározása a szerződés feladata, ha a szolgáltatás jellegéből egyértelműen más nem következik. Ha a szerződés nem határozza meg a teljesítés idejét, bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti. A teljesítés idejét időpontban vagy időszakban lehet meghatározni Az időpont esetén egy határnapon kell teljesíteni. Az időszak esetében, az időszakon belül bármikor lehet teljesíteni, csak készre jelenteni

kell a teljesítést (3-5 nappal az átadás előtt). A teljesítés ellenőrzése általában az átvétel után történik meg. A kötelezett bizonyos esetekben visszatarthatja a teljesítést. A törvény akkor ad erre jogot a kötelezettnek, amikor a jogosult magatartása veszélyezteti a kötelezettnek a teljesítéshez fűződő érdekét. Ha a felek egyidejű teljesítésre kötelesek, a kötelezett visszatarthatja a szolgáltatást, ha a másik fél a maga szolgáltatását nem ajánlja fel. Ugyancsak jogosult a visszatartási jog, ha a jogosultnak kiegyenlítetlen tartozása van a kötelezett irányában. A pénztartozás teljesítésének helye általában a jogosult lakóhelye. A pénzfizetésre szóló kötelezettséget a lejárati idő előtt is lehet teljesíteni. Beszámításról akkor beszélünk, ha a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését a tartozásból levonja. A beszámítás egyik feltétele, hogy a követelések

egyneműek legyenek A beszámítás másik feltétele, hogy a követelés lejárt legyen. Nincs helye beszámításnak, ha a szolgáltatást a szerződés szerint meghatározott célra kell fordítani, vagy ha a fél adósnak szándékosan okozott kárt. A szerződésszegés Szerződésszegésnek minősül minden olyan magatartás vagy mulasztás, aminek következtében a szerződés célja valósul meg. Minden olyan esetben, amikor a szerződő nem képes feltérképezni előre a kötelezett által elvárt magatartást, a kötelezett magatartását a szerződési céllal kell egybevetni ahhoz, hogy megállapítható legyen, bekövetkezett-e a szerződésszegés, vagy a felek szerződésszerűen teljesítettek. A szerződésszegés bekövetkezhet a szerződés céljának meghiúsulása objektív, a felek magatartásától, külső okok bekövetkeztében. Az objektív szerződésszegés jogkövetkezményei arra irányulnak, hogy a jogosult és a kötelezett között megbomlott jogi

egyensúlyt helyreállítsa. Ha megállapítható, hogy a szerződésszegés a szerződésszegő fél felróható magatartására vezethető vissza, a szerződésszegés szubjektív. A szerződésszegő magatartások sokfélék lehetnek, a törvény a leggyakoribb típusokat kiemeli. Késedelem esetén a szerződésben kikötött teljesítési határidő eredménytelenül telik el. A kötelezetti késedelem esetén a kötelezett a szerződésben előírt határidőn belül nem ajánlja fel szolgáltatását a jogosultnak. A jogosulti késedelem esetén a jogosult magatartásán múlik, hogy a kötelezett nem képes teljesíteni. A hibás teljesítés esetén a kötelezett felajánlja a szolgáltatást, de az nem felel meg a szerződés vagy a jogszabály által előírt kritériumoknak. Meghiúsulás esetén a szerződés teljesítése véglegesen elmarad. A tájékoztatási kötelezettség elmulasztása és az együttműködés elmulasztása ugyancsak szerződésszegésnek minősül.

A kötelezett akkor esik késedelembe, ha elérkezik a teljesítési határidő, de nem teljesít, ugyanakkor nem is tagadja meg a szolgáltatás teljesítését. Objektív késedelem esetén a jog általában a jogosult választásától teszi függővé a szerződés további sorsát. A jogosultnak azonban bizonyítania kell egy esetleges szerződéstől való elállásnál, hogy a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt. Ha póthatáridőt köt ki, akkor szerződés módosítására kerül sor. Szubjektív késedelem esetén a kötelezettnek meg kell térítenie a jogosultnak a szerződésszegésből származó kárát. Pénztartozás esetén az objektív késedelem jogkövetkezménye a kamatfizetési kötelezettség. A késedelmi kamatot az évi költségvetési törvény határozza meg. Az ügyleti kamat a pénzkölcsönszerződés 33 ellenszolgáltatása. Az ügyleti kamatot a költségvetési törvény, jogszabály vagy a szerződő felek meghatározhatja. A jogosult

késedelembe esik, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el. Megállapítható a jogosult késedelme, ha elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyen a kötelezettnek munkát kell végeznie, vagy ha a teljesítésről szóló nyugtát nem adja ki. Az objektív jogosulti késedelem jogkövetkezményei arra irányulnak, hogy a jogosult és a kötelezett között megbomlott egyensúly helyreálljon. A kötelezett mint felelős őrző lép fel Ha a késedelem a jogosultnak felróható okból következett be, a szubjektív jogkövetkezmény a kártérítés vagy a kötbér. A hibás teljesítés a szerződésszegésnek az az alakzata, amikor a kötelezett által teljesített szolgáltatás nem felel meg a szerződés vagy a jogszabály által előírt minőségi követelményeknek, illetve ha a szolgáltatás nem felel meg a rendeltetésszerű használat követelményeinek. A szerződésnek úgy kell körülírnia a szolgáltatást, hogy a

kötelezett számára egyértelmű legyen, mit kell teljesítenie, s a jogosult számára ugyanolyan egyértelmű legyen, hogy mit követelhet. A szabványok a rendszeresen ismétlődő műszaki, gazdasági és technológiai feladat megoldási módját, termék, termény vagy szolgáltatás jellemzőinek meghatározását tartalmazzák. Minőségi hiba lehet az anyag olyan tulajdonsága, amelyet a tudomány a jelenlegi állapota szerint nem ismerünk. Hibás a teljesítés akkor is, ha a szolgáltatás nem felel meg a szolgáltatással szemben támasztott általános követelményeknek, ha a szolgáltatás emiatt a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, vagy csökkenti a felhasználhatóságot. A hibás teljesítés objektív jogkövetkezménye a szavatosság. A szavatosság alapján a kötelezett arra vállal kötelezettséget, hogy a szolgáltatás a teljesítés időpontjában hibátlan, és megfelel a szerződéses és a törvényes kellékeknek. A szavatossági jogok

sorrendje a kijavítás és az árleszállítás, a kicserélés és a szerződéstől való elállás. A jogosult szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, ha a hibás teljesítés a kötelezettnek felróható volt, ez a szavatosság szubjektív jogkövetkezménye. A jogosult a hiba felfedezése után haladéktalanul köteles kifogását közölni a kötelezettel, szavatossági jogával csak a törvény által meghatározott időn belül élhet. Az egyik határidő a teljesítéstől számított hat hónap, amely elévülési jellegű határidő, a másik a teljesítéstől számított egy év, tartós használatra rendelt termékek esetén három év, amely jogvesztő határidő. A jótállás szerződési bizonyíték, illetve a szerződést biztosító mellékkötelezettségekbe tartozó intézmény. A jótállás alapján a kötelezett úgy vállal szerződésszerű teljesítésre

kötelezettséget, hogy a szolgáltatás tárgya meghatározott időintervallumon belül sem fog meghibásodni. A kötelezett csak akkor mentheti ki magát jótállási kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után úgy keletkezett, hogy a jogosult nem rendeltetésszerűen használta, működtette a szolgáltatást. A jótállási határidő jogvesztő határidő, és terméktől függően lehet 6, 12, 24 hónap, stb. Ha a szolgáltatás valamely utóbb bekövetkezett ok miatt nem teljesíthető, a szerződés lehetetlenné válik, meghiúsul. Jogi meghiúsulás akkor következik be, ha a szerződés teljesítésér jogszabály meggátolja A szerződés meghiúsulhat fizikai okokból (szolgáltatás tárgya elpusztul), érdekbeli lehetetlenülés (olyan nagy mértékű változás bekövetkezik, hogy a teljesítés már nem elvárható) miatt, és ha az egyik fél jog nélkül megtagadja a szolgáltatás teljesítését. Ha a szerződés olyan okból

válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős a jogkövetkezmény a szerződés megszűnése (objektív). Ebben az esetben a már teljesített szolgáltatásokat kölcsönösen el kell számolni. Ha a meghiúsulásért valamelyik fél felelős, akkor a másik, vétlen fél mentesül mindennemű kötelezettség alól, és követelheti kárának megtérítését. Aki kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához mást vesz igénybe, ennek magatartásáért felelős (teljesítési segéd). 34 A kártérítési felelősség A kártérítési felelősség a polgári jog alapvető szankciója. A kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a szerződést egyik vagy másik fél vétkesen megszegi, és a szerződésen kívüli károkozás esetében is, ha valaki megsérti más tulajdonjogát. A szubjektív szerződésszegés a kontraktuális felelősség, az abszolút szerkezetű jogviszonyok megsértése a deliktuális felelősség. A

kártérítési felelősség alkalmazásának négy együttes feltétele van, a jogellenes magatartás, a káros eredmény, a káros eredmény és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés egyértelmű kimutatása és a felróhatóság. Kivételesen előfordul, hogy a jogalkotó a vétkességtől független objektív felelősséget állapít meg, ez a fokozott vagy vétlen felelősség. A kártérítés jogalapja a vétkesség, a fokozott felelősség és a méltányosság lehet. Ennek megfelelően megkülönböztetünk rendes vagy vétkes felelősséget, fokozott vagy vétlen felelősséget és méltányossági felelősséget. A rendes vagy vétkes kártérítési felelősség érvényesítésének négy feltétele van. Az első a jogellenes magatartás, a második az okozati összefüggés, a harmadik a kár, mint jogellenes eredmény fennállása, végül a negyedik és egyben negatív feltétele, hogy a jogellenes károkozó ne tudja magát kimenteni a felelősség

alól. A polgári jogban jogellenes magatartásnak minősül az, ami más alanyi jogait sérti vagy veszélyezteti. Jogellenességet kizáró ok a rendeltetésszerű joggyakorlás, a jogos védelem, a szükséghelyzetben okozott kár és a károsult beleegyezése. Szükséghelyzetnek nevezzük azt az állapotot, amikor más élete, testi épsége, vagy vagyona közvetlen veszélyben van, s e veszélyhelyzetet csak károkozás révén lehet elhárítani. Aki szükséghelyzetben az indokoltnál nagyobb kárt okoz, jogellenesnek minősül Ha jogellenesség hiányában okoz kárt valaki, akkor annak jogi következménye lehet kártalanítás. A kártérítési felelősség esetében annak a kárnak a megtérítéséről van szó, amit a jogellenes magatartás okozott. A károsultnak ezért bizonyítania kell, hogy ez a jogellenes magatartássál okozati összefüggésben van. A polgári jogban kétféle kárt különböztetünk meg, a vagyoni és a nem vagyoni kárt. Kártérítés azért

a vagyoni kárért jár, amit a károsult ki tud mutatni, amit bizonyítani tud. A vagyoni kár három részből állhat, a tényleges kárból, a kár elhárításához szükséges költségekből és az elmaradt előnyből. A tényleges kár az a csökkenés, amely a károkozó cselekménye következtében a károsult vagyonában beállott. A költségek között azokat az igazolt és indokolt költségeket lehet érvényesíteni, amelyek kizárólagosan a károkozás következtében merültek fel. Elmaradt vagyoni előny alatt azt a gyarapodást kell érteni, amely a károsult vagyonában bekövetkezett volna, ha a jogellenes cselekmény elmarad. Ha a kár mértéke pontosan nem számítható ki, a bíróság a kár mértékét becslés alapján, olyan mértékű általános kártérítéssel állapítja meg, amely alkalmas lehet arra, hogy a károsultat olyan helyzetbe hozza, mintha a károsodás nem következett volna be. Nem vagyoni kártérítés akkor követelhető, ha a

károsultnak valamely személyiségi jogát sértette a károkozó. Ha a károkozónak nem róható fel a károkozás, károkozása vétlen kárnak számít (vétlen jogellenesség). A vétkesség a jogellenes károkozás szubjektív oldala. Károkozó vétkességről akkor beszélhetünk, ha a kárt az elkövető szándékosan vagy gondatlanul okozta. A Ptk Vétkességi szabálya szerint a károkozó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az elvárhatósági mérce társadalmi, gazdasági helyzethez kötött. A fokozott felelősség lényege, hogy a jogellenes károkozás ténye megállapítja a kártérítési felelősséget. A károkozó akkor is kötelezhető kártérítésre, ha vétlen a károkozásban. A károkozó kimenteni magát a felelősség alól csak akkor tudja, ha kimutatja, hogy a szerződésszegés vagy szerződésen kívüli károkozás oka elháríthatatlan külső ok volt, vagy a

károkozást kizárólag a károsult felróható magatartása. A felelősség alóli sikeres kimentéshez az kell bizonyítani, hogy a kár oka elháríthatatlan és külső ok volt. A vis maior olyan külső történés, amelynek hatása nyilvánvalóan mindenki számára elháríthatatlan. A 35 vétlen felelősség szabálya csak a törvény által külön előírt esetekben érvényesül (pl.: veszélyes üzemek károkozása). Veszélyes üzem gyűjtőkategória alatt a fokozott veszéllyel járó tevékenységek összességét értjük (lőfegyver tartása, atomerőmű üzemeltetése,). A veszélyes tevékenység folytatója felel mindazokért a károkért, amelyek a veszélyes tevékenységgel összefüggésben, a veszélyes tevékenység folytatásából erednek. A kártérítési igény három év alatt évül el A termékfelelősségről szóló speciális kártérítési jogszabály alapján a fogyasztó közvetlenül fordulhat a termelővel szembe, ha a hibás termék

kárt okozott. A termék hibája miatt okozott kár megtérítését követelheti a fogyasztó, ha a hiba által okozott kár a 10 000 forintot meghaladja. A termék akkor minősül hibásnak, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, különös figyelemmel a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a termék forgalomba hozatalával időpontjára és a tudomány és technika állására. A termelőt elsősorban a termelőt, importált termék esetén az importálót terheli. A gyártó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a terméket nem hozta forgalomba, azt nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, a termék az általa történő forgalomba hozatalkor hibátlan volt, vagy a termék hibáját jogszabály, kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja

tovább, hogy a hibát a végtermék szerkezete vagy összetétele okozta, vagy a hibát a végtermék gyártó utasítása okozta. A termékfelelősség a gyártót az adott termék forgalomba hozatalától számított 10 évig terheli. A szerződés teljesítéséhez a kötelezett sokszor harmadik személyt vesz igénybe. A szerződés kötelezettje felel minden általa igénybe vett személy magatartásáért (teljesítési segéd, munkavállaló, közreműködő). Ha munkaviszonyban álló személy munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kért okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a felelős. Ha a munkáltató a károsult számára a kártérítést megfizeti, azt a munkajogi kártérítési felelősség szabályai (munkabár 50%) alapján a munkavállalóra átháríthatja. Ha a megbízott megbízása körében eljárva okoz kárt harmadik személynek, a károkozásért ő felel, de vele egyetemlegesen a megbízó is. Akinek belátási képessége hiányzik

vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Vétőképtelen a kisgyermek, az elmebeteg, az öntudatlan állapotban lévő személy, és az olyan felnőtt, aki a körülmények folytán nem ismerheti magatartása következményeit. Ha a károkozó öntudatlan állapotát maga idézte elő, nem hivatkozhat belátási képességének hiányára. A vétőképtelen személyért a gondozója felel Ha a gondozó felelőssége nem állapítható meg, vagy a károkozónak éppen nincsen gondozója, kivételesen vétőképtelen személy is kötelezhető a kár megtérítésére, ha ezt az eset körülményei és a felek anyagi viszonyai nyilvánvalóan indokolttá teszik. A kárt egyszerre többen is okozhatják, és a károsulttal szemben egyetemlegesen felelnek. A felelősség vétkességük arányában oszlik meg. A szerződés tipizálása Minden egyes eltérő magatartási válfajhoz egy-egy szerződéstípus rendelődik (dogmatikai szerződéstípusok). A polgári jogban szabályozott

dogmatikai szerződések az adási, eredmény, ügyviteli, használati, helytállási és organizációs kötelmek. Az adási kötelmeknél a kötelezett magatartása arra irányul, hogy a szolgáltatás tárgyát és a tárgyon fennálló jogosultságot ellenszolgáltatásért a jogosultnak adja. Alaptípusa az adásvételi szerződés Az adásvételi szerződésnél az eladó arra vállal kötelezettséget, hogy a dolgot és dolgon fennálló tulajdonjogot pénz ellenében a vevőnek átadja. Az adási kötelmek általános jellemzője, hogy a dolog átadására irányul, a tulajdonjog megváltozik. Adásvételi szerződés tárgya bármilyen dolog lehet, pénz esetében azonban kölcsönszerződésről beszélünk. A kölcsönszerződés pénz tulajdonba adása pénz ellenében azzal, hogy az adós lejáratkor ugyanabból ugyanannyit tartozik visszafizetni. Szállítási 36 szerződés olyan határidős átvétel, amely fajlagosan szolgáltatásra irányul ellenérték

fejében. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő arra vállal kötelezettséget, hogy a maga termelte terméket, terményt vagy saját nevelésű, illetőleg hízlalású állatot egy későbbi időpontban a megrendelő birtokába átad ellenérték fejében. Ha a tulajdonba adott dolog ellenértéke nem pénz, hanem valamely más dolog, csereszerződésről beszélünk. Ha a tulajdonba adott dologért senki nem kér ellenszolgáltatást, ajándékozási szerződésről beszélünk. Az eredménykötelmek esetében a kötelezettnek olyan munkát kell végeznie, amely munkavégzése valamely eredményben testesül meg. Az eredménykötelmek legtipikusabb válfaja a vállalkozási szerződés. A vállalkozás szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésre, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő a szolgáltatás

átvételére és díj fizetésére köteles. Ha a vállalkozó tervet készít tervezési szerződésről beszélünk, építési tevékenység végzésénél építési szerződésről, technológiai szerelési munka elvégzésénél szerelési szerződésről, kutatómunka elvégzésénél kutatási szerződésről és fuvarozásnál fuvarozási szerződésről. Az ügyviteli kötelmeknél a kötelezett tevékenységet végez más személy javára úgy, hogy a tevékenységnek eredményességé nem garantálja. Alaptípusa a megbízási szerződés, amely alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. Ha a megbízott jognyilatkozatot tesz, képviseleti megbízásról beszélünk, ilyen esetben a képviselet szabályai irányadók. A bizományi szerződés esetén szűkül a megbízott által ellátható tevékenység köre. A bizományos feladata, hogy saját nevében, de a megbízó javára és számlájára szerződést kössön díj ellenében. Fuvarozási

szerződésen kívül bármilyen szerződést köthet. A szállítmányozási szerződés fuvarozási bizomány, amely alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni, a megbízó pedig köteles a díjat megfizetni. A hitelszerződés esetében a hitelező tevékenysége egyrészt a pénz elkülönítésében és szerződéskötési kötelezettségben realizálódik. Az ügyviteli kötelmek körébe tartoznak még a bankszámla- és folyószámla-szerződések. A letéti szerződés alapján a letéteményes köteles a letevő által rábízott dolgot időlegesen megőrizni. Őrzési teendőit szerződés alapján, díj ellenében végzi, de a nála letett dolgot nem használhatja. A használati kötelmek jellemzője, hogy valamely dolog feletti tulajdonosi

részjogosítványt, a használatot és a birtoklást a kötelezett időlegesen átenged a jogosultnak meghatározott ellenérték fejében. A legalapvetőbb használati kötelem a bérlet. A bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérbeadó pedig bért fizetni. Ha a bérlet tárgya mezőgazdasági ingatlan, vagy más hasznot hajtó dolog, haszonbérleti szerződésről beszélünk. Ha a bérlet ingyenes, akkor haszonkölcsön szerződésről van szó. A licencia-szerződésben a szabadalmi jog jogosultja arra vállal kötelezettséget, hogy a licenciáriust olyan helyzetbe hozza, hogy a szabadalom tárgyát használatába vehesse, s az ehhez szükséges használati engedélyt megadja. A helytállásra irányuló kötelmek jellegzetessége, hogy a kötelezett arra vállal kötelezettséget, hogy valamely biztosítási esemény bekövetkezésekor meghatározott szolgáltatást fog a jogosult számára teljesíteni

(biztosítási szerződés). Az organizációs szerződések körébe azok a szerződések tartoznak, amelyek révén a szerződő felek között huzamos és szervezetszerű kapcsolat jön létre (társasági szerződések). A jog a szerződéskötés tényéhez kapcsolta a kötőerőt, nem az egyes szerződéstípusokhoz. Nincs jogi akadálya annak, hogy valaki olyan szerződést kössön, amely nem sorolható egyetlen szerződéstípusba sem. Ilyenkor beszélünk az atipikus szerződésekről (lízingszerződés, faktoring-szerződés, szindikátusi szerződés). Lehetőség van arra is, hogy a felek vegyes szerződést kössenek, amelynél több eltérő szerződéstípus szabályait vesznek alapul. Ilyenkor mindig annak a szerződéstípusnak a szabályai az irányadóak, amelynek körében a megoldandó feladatok felmerülnek (letéti, megbízási, kölcsönszerződés, takarékbetét-szerződés). 37 Az adási kötelmek Az adásvételi szerződés a kereskedelmi forgalom

alapvető, leggyakrabban kötött szerződéstípusa, az árucsere tipikus közvetítője. Az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni, és a dolgot átvenni. A tulajdonjog a dolog átadásával száll át az eladóról a vevőre. Ha az eladó az adásvételi szerződést nem teljesíti, a vevő teljesítést illetve kártérítést követelhet. Adásvételi szerződés alanya bármely jogképességgel és cselekvőképességgel rendelkező személy lehet. Adásvételi szerződés tárgya minden forgalomképes dolog lehet. Forgalomképtelenek a kizárólagosan állami tulajdonban álló tárgyak, illetve azok az önkormányzati tulajdonban álló dolgok, amelyeket törvény alapján az önkormányzat forgalomképtelenné nyilvánít. Forgalomképtelen még a betéti társaság tagjának a társaságba bevitt vagyona. A törvény mellett forgalomképtelenné nyilváníthat dolgot

hatósági határozat, bírói ítélet vagy szerződés. Az adásvételi szerződés tárgya lehet jövőbeli dolog is. Feltételes reményvásárról akkor beszélünk, ha a felek abban állapodnak meg, hogy a vevő a vételárat akkor fogja fizetni, ha a dolog létrejön. Feltétlen reményvásárról akkor, ha a felek megállapodnak, hogy a vevő akkor is köteles megfizetni a vételárat, ha a dolog utóbb nem jön létre. Ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez kevés az átadás, a vevő a tulajdonjog telekkönyvbe való bejegyzésével szerzi meg a tulajdonjogot. A vevő a tulajdonjog keretében megszerzi a birtoklás, a használat és a rendelkezés részjogosítványait. Az eladó a tulajdonjogát csak a szerződés megkötésékor írásban és legfeljebb a teljes vételár kiegyenlítéséig tarthatja meg. Az eladónak a szerződéskötés során kötelezettsége tájékoztatni a vevőt a dolog lényeges tulajdonságairól (hibák), a dologgal kapcsolatos fontos

körülményekről (átalakítás), a dologra vonatkozó esetleges jogokról (elővásárlási jog) és a dologgal kapcsolatos esetleges terhekről (szolgalmi jog). Az átadással és az ingatlan-nyilvántartás rendezésével kapcsolatos költségek az eladót, a szerződéskötési költségek, a tulajdonátruházási illeték és az adásvétel egyéb költségei a vevőt terhelik. Az adásvételi szerződést írásba kell foglalni, azt ügyvéddel kell ellen jegyeztetni, vagy közjegyzőnek kell hitelesíteni a felek aláírását. Elővásárlási jog esetében az elővásárlási joggal rendelkező fél egyoldalú jognyilatkozattal vevőként beléphet a szerződésbe. A tulajdonos a harmadik személytől kapott vételi ajánlatot a szerződés megkötés előtt teljes terjedelemben köteles bemutatni az elővásárlásra jogosult személynek. Ha a jogosult a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidőn belül nem nyilatkozik, a tulajdonos a dolgot eladhatja az eredeti

ajánlattevőnek. Az elővásárlási jog személyhez kötött jogosultság, ezért átruházása semmis Nem gyakorolható az elővásárlási jog, ha a tulajdonjog átruházására más jogviszony, csere, ajándékozás keretében kerül sor, a vagyontárgyat a tulajdonos apportálja, a vagyontárgyat árverésen értékesítik. Elővásárlási jogot törvény és szerződés egyaránt előírhat, bárki javára ki lehet kötni, és kiköthető határozatlan és határozott időre egyaránt. Visszavásárlási jog esetében a korábbi tulajdonos az adásvételi szerződésben kikötheti magának azt a jogot, hogy meghatározott időn belül egyoldalú jognyilatkozattal a dolgot visszavásárolja. A visszavásárlási jog csak az adásvételi szerződés megkötésekor, a visszavásárlási ár meghatározásával, legfeljebb 5 évre és írásban lehet kikötni. A visszavásárlási ár megegyezik az eredeti vételárral Ha azonban a dolog értéke időközben megnőtt, a kötelezett

kérheti az értékkülönbség kifizetését, ha az értéke csökkent, a jogosult kérheti az értékkülönbség levonását a vételárból. A tulajdonoson kívül más javára visszavásárlási jogot kikötni nem lehet. A vevő nem adhatja el a dolgot, nem ajándékozhatja el, nem terhelheti meg. Ha a dolog a vevőnek fel nem róható módon kerül ki tulajdonából, a visszavásárlási jog megszűnik. A vételi jog az olyan jogosultnak ad lehetőséget arra, hogy valamely dolgot egyoldalú jognyilatkozattal megvásároljon, aki korábban nem volt tulajdonos. Általában akkor kötik ki a felek, ha a vevő valamilyen okból kifolyólag nem tud, vagy nem képes szerződési nyilatkozatot tenni, de a vétel lehetőségét fenn kívánja tartani a maga számára. A vételi jog jogosultja maga kezdeményezheti az adásvételi szerződés megkötését, ez elől a tulajdonos általában nem térhet ki. A bíróságtól csak akkor kérheti a vételi jog alóli mentesítést, ha

bizonyítani tudja, hogy a vételi jog engedését követően a körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely alapján a kötelezettség teljesítése tőle nem várható el. Bármilyen forgalomképes dologra ki lehet kötni a vételi jogot, de törvény és szerződés is biztosíthatja. A határozatlan időre megkötött vételi jog 6 hónap elteltével megszűnik. A határozott idő nem haladhatja az 38 5 évet. A szerződéssel meghatározott vételi jogot legfeljebb 5 évre, a vételár meghatározása mellett és írásban lehet kikötni. A részletfizetés a vevőnek nyújtott kedvezmény A megtekintésre vagy próbára vétel esetében a vevőnek alkalma van arra, hogy a dolgot alaposan megvizsgálhassa, ezért az eladó nem tartozik szavatossággal az olyan hibákért, amit a vevő felismerhetett. Minta szerinti vétel esetében az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni (fajlagos vagy zártfajú szolgáltatás). A

csereszerződés alapján a felek dogok kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. A szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban a megrendelőnek átadnia, a megrendelő pedig a dolgot átvenni és az árat megfizetni. A szállítási szerződés a gyártó és a felhasználó között jön létre, tárgya általában ipari termék. A szerződés megkötésére a Ptk. Általános szabályai az irányadóak A szerződés lényeges pontjai a szolgáltatás tárgyának, a teljesítés időpontjának és az ellenérték meghatározása, ha valamelyik hiányzik, a szerződés nem jön létre. A követelmény az, hogy a teljesítés időpontjában pontosan meghatározható legyen a követelés, amely a jogosultat megilleti. A szerződést lehetőséget teremt a megrendelőnek arra, hogy a termék választékát a szerződéskötést követően, de a teljesítés előtt határozza meg

(specifikáció joga). A szerződés tartalmazhat tolerancia-kikötést, amely lehetőséget teremt a szállítónak arra, hogy a mennyiségtők a meghatározott tűréshatáron belül eltérhessen. Ha teljesítési időszakot köt ki a szerződés, a készre jelentés kötelezettségnek eleget kell tenni. A teljesítés helye a megrendelő telephelye vagy székhelye. A teljesítés előtt a törvény lehetőséget biztosít a megrendelőnek arra, hogy a szerződéstől elálljon, azonban a megrendelő köteles a szállítót kártalanítani. A szállítási szerződés megszegésére a Ptk Általános szabályai az irányadóak. A közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a fogyasztó számára folyamatosan és biztonságosan, a fogyasztó igénye szerint meghatározott üzemi szolgáltatást nyújtani, a fogyasztó pedig köteles időszakonként díjat fizetni. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő

meghatározott mennyiségű maga termelte terményt, terméket, vagy saját nevelésű, illetőleg hízlalású állatot köteles kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába adni, a megrendelő pedig köteles a terméket, terményt átvenni és az ellenértékét megfizetni. A szerződés tárgya lehet valamely termék meghatározott területen megtermelt mennyisége is. A felek a szolgáltatás tárgyát a mezőgazdasági termék sajátosságainak megfelelő mértékegységben vagy meghatározott terület teljes hozamában, vagy ezek hányadában határozzák meg, a minőséget pedig szabványra vagy más előírásra utalással határozzák meg. Ha a gazdálkodó szervezet nem maga termelte mezőgazdasági terméket vagy terményt ad el, ez elvileg nem mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, de a felek megállapodhatnak abban. Hogy jogviszonyukra ezek a szabályok lesznek az irányadóak. A felek megállapodhatnak abban is, hogy a

megrendelő a termelő számára teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, tájékoztatást, útmutatást ad, a termelő pedig a megrendelő szolgáltatását az adott útmutatásnak megfelelően igénybe veszi. A törvény további válfajként szabályozza a több évre szóló, tartós jogviszonyt létesítő mezőgazdasági termékértékesítési szerződét. A feleknek akkor az árban nem kell megállapodniuk, és megállapodhatnak abban. Hogy közös kockázatvállalással és közös nyereség elérését szorgalmaznak. A szerződés megrendelői illetve szállítói pozíciójában bárki szerepelhet, aki élethivatásszerűen foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. Ha a szerződést nem foglalják írásba, azt a törvény nem tekinti automatikusan semmisnek, mert ha valamelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesíti, a szerződés ráutaló magatartással is létrejön. A termék mennyiségi meghatározása történhet meghatározott

mértékegységben (mázsa, tonna), vagy meghatározott terület termésében. A teljesítés határidejét a szerződés szabályozza, de a termelő jogosult korábban teljesíteni, amiről a megrendelőt korábban köteles értesíteni. Akadályértesítési kötelezettség alatt azt értjük, hogy a felek kötelesek egymást előre értesíteni, hogyha a kötelezettség teljesítése valamilyen előrelátható akadályba ütközik, kivéve akkor, ha azt a másik fél ismerhette. A teljesítés helye a termelő telephelye. A szerződésszegés jogi következményei közül külön kiemelendő a késedelmi szabály, amely alapján a késés következtében bekövetkezett értékcsökkenést annak a félnek a terhére felróható, aki a késedelemért felelős. A szerződés másik speciális szabálya, hogy a jogosult az eredetileg leszerződött mennyiséghez képest 10 százalékkal kevesebb mennyiséget teljesíteni. 39 A vállalkozási szerződések A vállalkozási

szerződés alapján az egyik fél, a vállalkozó valamely munkával elérhető eredmény szolgáltatására, a megrendelő ennek követelésére és kifizetésére vállal kötelezettséget. A legtöbb vállalkozási szerződésben a jogosult közli igényeit a kötelezettel, és ez jelenik meg a szerződési ajánlatban. Attól függően, hogy a vállalkozó a megrendelő részére milyen részletességgel készíti el az ajánlatot, megkülönböztethető ajánlat és díjazott ajánlat. Az ajánlatot a rendelő elfogadja, vagy nem, a díjazott ajánlat inkább egy vállalkozási szerződés, mert a megrendelő díjat fizet az ajánlat elkészítéséért. A szerződés lényeges pontja a szolgáltatás meghatározása, és a teljesítés helyének meghatározásával. A törvény a megrendelő számára széles körű beleszólást biztosít, mert a vállalkozó a megrendelő egyedi igényei alapján hozza létre az eredményt. A szerződéskötés után a felek együttműködése

nélkülözhetetlen. Mindkét felet terhelő kötelezettség a felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettség és a felek titoktartási kötelezettség. Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell végrehajtani, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. Ha a megrendelő kötelezettségeinek nem tesz eleget a vállalkozó elállhat a szerződéstől. Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő a munkák gazdaságos és gyors elvégzésének feltételeit köteles megteremteni, a vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni a többi vállalkozóval. Ha a felek tájékoztatási kötelezettségüknek nem tesznek eleget, az ebből eredő kárért felelősséggel tartoznak. A törvény lehetővé teszi a vállalkozó számára, hogy szerződése teljesítéséhez alvállalkozókat is igénybe vegyen. A vállalkozási szerződésben a vállalkozó a

szakértő fél, őt terheli a szakértelmi kötelezettség. Az eredménynek meg kell felelnie az általános szakmai követelményeknek A megrendelő a munkát, a felhasználásra kerülő anyagot, ezáltal a vállalkozó tevékenységét ellenőrizheti, a vállalkozó köteles az ellenőrzést lehetővé tenni. Az ellenőrzés céljából a vállalkozó köteles a megrendelőt értesíteni arról, hogy egyes munkarészeket beépít. A megrendelő mint a szükséglet oldal hordozója, jogosult a szerződés teljesítését megelőzően elállni a szerződéstől, de kötelező a vállalkozót teljes egészében kártalanítani. Ha a vállalkozási szerződés teljesítése folyamatában a megrendelő azt észleli, hogy a vállalkozó hibásan dolgozik, azonnal jelezheti arra vonatkozó kifogásait. Ha a munka végzése során a körülmények arra engednek következtetni, hogy az elkészült eredmény is hibás lesz, a megrendelő a teljesítést megelőzően is élhet a hibás

teljesítésből eredő jogaival. A vállalkozási szerződés teljesítése egybeesik az elkészült mű tényleges átadásával. A próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelőnek kell biztosítania, a próbát a vállalkozó végzi el. A sikeres próba után a megrendelő átveszi a művet, a vállalkozó pedig igényt tarthat a díjra. A szerződésben megállapodhatnak folyamatos finanszírozásban is. Meghatározható a díj fix összegben (átalánydíj) és költségvetés szerint. A szerződésszegés jogkövetkezményei néhány eltéréssel a szerződés általános szabályai szerint alakulnak. Az eltérések, hogy a megrendelőt megilleti a közbenső beavatkozás joga, a hibás teljesítés körében a kicserélésnek mint szavatossági jognak nincsen helye, a megrendelő a munka újbóli elvégzését követelheti. Ha a vállalkozási szerződés olyan okból válik lehetetlenné, amelyikért egyik fél sem felelős, a törvénynek gondoskodnia kell a

félbemaradt teljesítés elszámolásáról, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része megilleti. Ha a lehetetlenülés oka a vállalkozó érdekkörében keletkezett, díjazásra nem tarthat igényt. HA a lehetetlenülés oka a megrendelő érdekkörében keletkezett, a vállalkozót megilleti a díj, de ebből levonható az az összeg, amelyet a vállalkozó a lehetetlenülés folytán anyagban és munkában megtakarított. A fővállalkozási szerződés egy sajátos vállalkozási szerződés. A megvalósítandó mű, az eredmény egy önálló műszaki egység, önálló termelési feladat ellátására alkalmas műtárgy, a kialakult bírósági gyakorlat szerint gyár, önálló termelő vagy szolgáltató gépi berendezés, horizontális vagy vertikális szervezettségű gépsor. A fővállalkozás klasszikus területe a kulcsra kész átadás A tervezési szerződés alapján a vállalkozó műszaki-tervezési munka elvégzésére, a

megrendelő pedig annak átvételére és a díj megfizetésére kötelezi magát. A tervezési szerződés eredménye a műszakigazdasági terv, amely dologi formában is megjelenhet (tervrajzok), a mű lényege azonban a szellemi 40 eredményben testesül meg. A műszaki tervezési munka végeredményei között megkülönböztethetőek építési, technológiai és gyártmánytervek. A műszaki terveken belül kiemelendőek az engedélyezési terv, a részletes építési terv és a kivitelezési tervdokumentáció. A kivitelezési tervdokumentáció a műszaki terveken kívül rendszerint költségvetést is tartalmaz. A terv szellemi termék, amely igen gyakran szabadalmi oltalom alatt álló szellemi termékek felhasználását is igényli. A szabadalmi oltalom a szabadalmasnak kizárólagosságot biztosít arra nézve, hogy a találmányt csak az ő engedélyével, a vele kötött szerződés alapján, díjfizetés ellenében használhatja valaki. A megrendelő az

elkészített tervet csak a szerződésben meghatározott célra és a esetre használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja. Nincs jogi akadálya annak, hogy a megrendelő kikösse a tervvel való szabad rendelkezés jogát, aminek díjkonzekvenciái vannak. A tervezési szerződés egyedi szolgáltatás megvalósítására irányul, ez a típusterveknél is igaz. Az elkészített tervek hibái csak a kivitelezés folyamán derülhetnek ki, és a tervhiba a tervdíjazást sokszorosan meghaladó kárt tud okozni. Ha a terv kivitelezése 3 éven belül megkezdődik, a terv hibája miatti szavatossági jogok elévülési idejének kezdete a kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontja. Ha a kivitelezés 3 éven belül nem kezdődik meg, akkor a tervhibákért a tervező felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a megrendelő a tervezővel felülvizsgáltatja a tervet. Az építési szerződés alapján a vállalkozó magas- vagy mélyépítési munka és az ezzel

kapcsolatos szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig díjfizetésére köteles. A szerződéskötés a megrendelő által a vállalkozó számára a kivitelezési tervdokumentáció átadásával történik. A kivitelező ennek alapján teszi meg szerződési ajánlatát. A kivitelező szolgáltatás oszthatatlannak kell tekinti, hacsak annak természetéből nem következik más. A megrendelő kötelessége a munkaterület rendelkezésre bocsátása Joga és kötelessége, hogy a kivitelezést figyelemmel kísérje. Az építkezés alatt építési naplót kell vezetni, amelybe mind a megrendelő mind a vállalkozó köteles bejegyzéseket eszközölni. A megrendelő az ellenőrzés során tett észrevételeit, utasításait, a vállalkozó a munkafolyamatot, valamint a megrendelőnek küldött értesítéseket köteles naplózni. A felek kötelesek a naplóban egymást értesíteni, minden olyan körülményről, amely veszélyezteti a szerződésnek a tervek és

költségvetés szerinti teljesítését, illetve amely a tervektől, költségvetéstől való eltérést teszi szükségessé. A megrendelő képviselője a műszaki ellenőr vagy a tervezői művezető, a vállalkozó helyszíni képviselője pedig az építésvezető. Többletmunka az a munka, amely a mű elkészítéséhez hozzátartozik, a tervben szerepel, de a költségvetésben egyáltalán nem, vagy nem teljesen. Ezt a munkát a vállalkozó köteles elvégezni A pótmunka olyan munka, amely sem tervben, sem a költségvetésben nem szerepel, ezt a munkát a vállalkozó nem köteles elvégezni, erre új vállalkozási szerződést kell kötni. A szerződés teljesítés az átadás-átvételi eljárás lefolytatása útján történik meg, időpontját a vállalkozó köti ki, s erről a megrendelőt értesíti. A megrendelő köteles a megjelölt időpontban megjelenni, és a munkát átvenni, a megfelelő minőségi és mennyiségi vizsgálatokat elvégezni. A megrendelő

nem tagadhatja meg az átvételt, ha a hiba jelentéktelen, illetve ha a hiba teljesítés utáni kijavítása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. A törvény kötelezővé teszi az utófelülvizsgálati eljárás lefolytatását, amelyet a megrendelő szervez és amire meghívja a kivitelezőt., és az átadás-átvételi eljárás befejezésétől számított 1 éven belül kerít rá sort. A szerelési szerződés alapján a vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díjfizetésre köteles. A szerelési szerződésben a kötelezett berendezések felszerelésére és üzembe helyezésére vállalkozik. A szerelési szerződésre a törvény az építési szerződésre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni, azonban a teljesítésre vonatkozó szabályozásban eltér. A szerződés teljesítése a próbaüzemmel történik, ami olyan folyamat, amelynek időtartamát a felek a szolgáltatás jellegére

tekintettel határoznak meg. Funkciója az, hogy a megrendelő meggyőződhessen arról, hogy a berendezések összefüggően tartós üzemre alkalmasak-e. A szükséges terhelésről, nyersanyagokról, energiáról a megrendelőnek kell gondoskodnia. A próbaüzem kezdetéstől végéig jegyzőkönyv készül, ebben a megrendelő nyilatkozik a munka átvételéről illetve minőségi kifogásairól. Az utazási szerződés alapján a vállalkozó köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő részszolgáltatásból álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig díjat fizetni. Utazási vállalkozó csak az lehet, akit a Gazdasági Minisztérium engedélye arra feljogosít. Az utazási vállalkozó készíti el a programot, amelynek tartalmaznia kell az utazási vállalkozó adatait és engedélyszámát, az úti célt és az útvonalat a pontos időpontokkal, a szálláshely 41

típusát és főbb jellemzőit, a szolgáltatás díját, hogy a díj milyen szolgáltatásokat fedez, és a díjfizetés ütemezését, a szállítási eszközt, az étkezésre vonatkozó tájékoztatást, a díjban szereplő és fakultatív programok, a létszámhatárokat és a minimum létszámot, az igényelhető biztosításokat, a vízumszabályokat és egészségügyi előírásokat, a célországra jellemző éghajlatot, és tájékoztatást az ottani szokásokról és életmódról. A szerződést írásban kell megkötni, és azt egy példányban átadni az utasnak A szerződésben kikötött díjakat felemelni, csak akkor lehet, ha a díjemelést is kikötötte a szerződés, és azt is csak akkor a nemzetközi és hatósági áron alapuló közlekedési költségek, adók illetve valutaárfolyam változása következett be. Az utazás megkezdése előtt meghatározott nappal (20 nap) egyáltalán nincs helye díjemelésnek. Az iroda az utazás megkezdése előtt

meghatározott időpontig elállhat a szerződéstől, ha a minimális létszám nem jön létre. Az utas indoklás nélkül bármikor elállhat a szerződéstől Ha az elállásra azért kerül sor, mert a vállalkozó a díjat 10%-ot meghaladó mértékben emelte, vagy a szerződésben a lényeges feltételeket kívánja megváltoztatni, az utas követelheti a teljes díj visszafizetését évi 20% kamattal együtt, vagy a befizetett úttal azonos értékű, helyettesíthető szolgáltatásra tarthat igényt. Ugyanezt követelheti akkor is, ha a vállalkozó eláll a szerződéstől. Ha az utas más okból áll el a szerződéstől, ezt az utazás előtt 35 nappal teheti meg, az egyéb elállási szabályokra az általános szabályok, vagy a szerződés rendelkezései irányadóak. Az utas ilyenkor költségtérítéssel általában nem terhelhető. Az elálló utas jogosult utazási szerződéséből eredő jogait harmadik személyre átruházni Ha a szerződés az utazás során

szűnik meg, akkor a vállalkozó köteles az utas érdekében szükséges intézkedéseket megtenni, ugyanez vonatkozik arra is, ha az utas saját elhatározásából vagy személyében rejlő okokból nem képes az utazást folytatni. Az utas az utazás megkezdését követően észlelt hibákat haladéktalanul köteles közölni az utaskísérővel, ezeket jegyzőkönyvezni kell. Ha az iroda nem a szerződésnek megfelelően teljesíti kötelezettségeit, az utas a díj arányos leszállítását követelheti. A használati kötelmek A bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a bérbe adott dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig köteles ezért bért fizetni. A bérlő az ingó dolgot csak a bérbeadó hozzájárulásával adhatja más használatába, vagy a dolgon csak az engedélyével végezhet átalakítást. Ingatlant vagy lakást a bérbeadó hozzájárulása nélkül is albérletbe lehet adni. A bérbeadó szolgáltatása a használat

átengedése a bérlet időtartamára. A bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog használatra alkalmas (kellékszavatosság), és hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozná vagy akadályozná (jogért való szavatosság). A bérlő a dolgot csak rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja, ezt a bérbeadó jogosult ellenőrizni, és ha a kötelezett megszegi ezt a szabályt, a bérbeadó jogosult az azonnali hatályú felmondásra. És ha változás állna be, követelheti a dolog helyreállítását A bérlő köteles értesíteni a bérbeadót arról, ha olyan munkálatok szükségesek, amelyek a bérbeadót terhelik, és meg kell engednie, hogy a bérbeadó ezeket elvégeztesse. Az ingatlan vagy lakás bérbeadóját a hátralékos bér és járuléka erejéig zálogjog illeti meg azokon a tárgyakon, amelyeket a bérlő a bérleményben tart. A bérleti szerződés határozott és határozatlan időre

egyaránt köthető. A bérleti szerződés a felek között huzamos, tartós jogviszonyt hoz létre és különböző módon szüntethető meg. A felek megszűntethetik a szerződést közös megegyezéssel, vagy a szerződésben meghatározott idő eltelik, vagy a határozatlan időre szóló szerződést valamelyik fél rendes felmondással felmondja, vagy azt valamelyik fél azonnali hatállyal felmondja. A határozott időre megkötött szerződés az idő bekövetkeztével megszűnik. Ebben az esetben a bérbeadó csak a bérfizetés elmaradása után mondhatja, fel, és csak akkor, ha megfelelő határidőt tűzött az elmulasztott bér megfizetésére. A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél 15 napos határidővel mondhatja fel, és megszűntethető a fentebbi okok miatt is. Határozatlan idejűvé válik a szerződés akkor, ha a határozott idejű bérlet lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó 15 napon belül nem

tiltakozik. A haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult haszonbér fizetésének ellenében. A szerződéses üzemeltetés alapján a haszonbérlő általában üzletek, üzemek vagy egyéb vendéglátó egységek működtetésére vállal kötelezettséget meghatározott díj fizetése ellenében. A haszonbérlő azt a meghatározott tevékenységet köteles folytatni, aminek üzemeltetését elvállalta. 42 Haszonbérleti szerződés köthető az időlegesen vagy tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésére is. A polgári törvénykönyv mellett a mezőgazdasági földterületek haszonbérletéről a Termőföldről szóló 1994. LV Tv Tartalmaz megszorító rendelkezéseket A mezőgazdasági földterületek haszonbérletét a földtörvény korlátozza. Belföldi magán- és jogi személy, illetve jogi személyiséggel

nem rendelkező szervezet a termőföldre vonatkozóan haszonbérleti szerződést korlátozott időtartamra köthet (max. 10 év) Külföldi magán- és jogi személy legfeljebb a belföldiekre meghatározott időtartamra köthet haszonbérleti szerződést. A mezőgazdasági földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésszerűen megművelni, és köteles gondoskodni a föld termőképessége fennmaradásáról. A dolog fenntartásához szükséges felújítási és javítási költségek, valamint a dologgal kapcsolatos közterhek a haszonbérlőt terhelik. A rendkívüli felújítás és javítás a bérbeadót terheli. A haszonbérlő köteles időszakonként utólag haszonbért fizetni. A fizetési időszakot a felek szerződése határozza meg. A haszonbérbeadót a hátralékos haszonbér erejéig, a dolog hasznain, valamint a haszonbérlőnek a haszonbérelt területen lévő vagyontárgyain törvényes zálogjog illeti meg. A haszonbérleti szerződés szóban

és írásban is létrejöhet, érvényességi feltétele azonban a szerződés írásba foglalása. Haszonbérleti szerződés határozott és határozatlan időre is létrejöhet. A határozatlan időre létrejött szerződést mindkét fél felmondhatja, amely felmondás csak írásban érvényes. A felmondási ideje földterület esetében 6 hónap, egyéb dolog haszonbérlete esetében 1 hónap. Azonnali hatályú felmondási jog illeti meg a bérbeadót, ha a haszonbérlő figyelmeztetés ellenére is rongálja a dolgot, vagy súlyosan veszélyezteti a dolog épségét, a földet nem műveli, vagy veszélyezteti annak termőképességét, valamint a haszonbért vagy a közterheket felszólítás ellenére nem fizeti meg. A haszonbérlő 3 napon belül kifogással élhet. A haszonbérbeadó további 8 napon belül bírósághoz fordulhat, ha ezt nem teszi, a felmondás hatályát veszti. A lízing a tőkekölcsön egyik sajátos formája. A kölcsönösszeg fedezetének

biztosítására született a megoldás, hogy a hitelező legyen a beruházási javak tulajdonosa, a vevő pedig olyan használati joggal rendelkezik, amelyet a tulajdonos nem akadályozhat és nem vonhat el. A lízing, melynek lényege, hogy a gyorsan amortizálódó, tőkeigényes beruházási javak beszerzésével járó kockázat elvesztéséért cserében a vállalkozó lemond a tulajdonjogról, megelégszik a használattal, ha ez zavartalan. Pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolog tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogát a lízingbe vevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbe vevő határozott idejű használatába adja oly módon, hogy az a lízingbe vevő könyveiben kerül kimutatásra. A használatba adással a lízingbe vevő viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot, jogosulttá válik a hasznok szedésére, viseli a közvetlen terheket, jogosultságot

szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő része, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Háromoldalú a lízing akkor, ha a szerződésbe belép egy finanszírozó pénzintézet, aki vevőként lép fel a gyártóval szemben, a dolgot megvásárolja, és ő adja lízingbe a használónak. A lízingszerződés több évre szóló tartós, határidőre kötött, felmondhatatlan jogviszony. Időtartama általában a dolog amortizálódásához igazodik. A kárveszélyt és a közvetlen terheket a dolog átadásától kezdve a lízing vevő viseli. A lízing kizárólag visszterhes ügylet A lízingbeadó és a lízingbe vevő közötti szerződés olyan dolgok lízingjére jön létre, amelyek még nincsenek a lízingbeadó tulajdonában, s ezzel megelőzi a vételi szerződést. Hatálya az

adásvételi szerződés teljesítésével kezdődik. A lízing általában háromoldalú tranzakció, ahol a lízingbeadó és a lízingbe vevő mellett a lízing tárgyának gyártója vagy forgalmazója is szerepel. A lízing pénzügyi természetű, speciális tevékenységi forma, az üzletszerűen folytatott pénzügyi lízing pénzintézeti tevékenységnek számít. Lízingtevékenység végzésére pénzintézet vagy pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személy jogosult. A lízingbeadóval szemben nem alkalmazhatóak a dolog minőségi hiányosságaiból eredő szavatossági igények. A gyártótól a dolgot a lízingbe vevő veszi át, mint a vevő megbízottja A lízingbeadó joga, hogy a szerződésből eredő jogait harmadik személyre átruházhatja, a lízingbe vevőt erről azonban értesítenie köteles. 43 A lízingdíj fizetés késedelme esetében beállnak a késedelem jogkövetkezményei, a késedelem azonban orvosolható. Az azonnali hatályú

felmondás joga akkor gyakorolható, ha a lízingbeadó a mulasztás pótlására póthatáridő kitűzésével lehetőséget biztosít. A lízingbe vevő akkor is felel, ha szerződés- és rendeltetésszerűen járt el, és viseli a dolog megrongálódásának minden következményét. A lízing rendes felmondására nincs lehetőség. A szerződés csak azonnali hatállyal, súlyos szerződésszegés szankciójaként mondható fel. A dolog elhozatala mellett a lízingbeadó igényt tarthat a hátralékos lízingdíj teljes összegére is. A lízingszerződés általában a szerződésben kikötött határidő elteltével szűnik meg. 44