Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Farkas Petra - Magyarország kapcsolata a nemzetközi szervezetekkel

Magyarország kapcsolata a nemzetközi szervezetekkel Magyarország a világ szempontjából mindössze egy apró ország, amely folyamatos küzdelmeket folytat a különböző európai és világszervezetekhez való csatlakozások érvényesítésére. Az ország az európai egyesülési folyamat részévé kívánt válni Mivel Magyarország számára nem volt mód hivatalos kapcsolattartásra az Európai Gazdasági Közösséggel, az 1960-as évek elején a magyar résztvevők az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában kezdeményeztek magánjellegű beszélgetéseket az EGK képviselőivel. Az EGK közös kereskedelempolitikája, de különösen közös agrárpolitikája veszélyeztette a magyar kivitel bővítését, lényeges árucsoportokban a fenntartását is. Az EGK tagállamaival e kérdések kétoldalú megvitatására már nem volt mód, az EGK-val való közvetlen kapcsolatokat viszont a KGST-határozat tiltotta. Az „Egyesült Nemzetek” elnevezés az Amerikai

Egyesült Államok elnökétől, Franklin D. Roosevelttől származik Az Egyesült Nemzetek Szervezete (a továbbiakban ENSZ) 185 szuverén állam egyedülálló nemzetközi szervezete. A második világháború után, 1945. október 24-én alakult, a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a nemzetek közötti baráti kapcsolatok fejlesztése, a magasabb életszínvonal és a társadalmi fejlődés elősegítése, az emberi jogok védelme érdekében. A tagállamokat egy nemzetközi szerződés, az ENSZ Alapokmánya köti össze, amely alapelveket tartalmaz a nemzetközi közösség tagjainak jogairól és kötelességeiről. Az Európai Közösség elődjét, az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) 1951ben hat ország alapította – Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia – közös szén- és acélpiac megteremtésének céljával. 1957ben a Hatok vámunió, azaz az Európai Gazdasági Közösség (EGK) létrehozásáról

döntöttek, melynek központi gondolata a munkavállalók, áruk és szolgáltatások szabad mozgása volt. Magyarország először 1968-ban, "technikainak" nevezett megállapodást kötött az EGK-val. Eszerint az illetékes magyar külkereskedelmi vállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy az EGK által (szinte hetenként változóan) megállapított árak alatt nem szállít sertéshúst, s ennek ellenében a magyar szállítások mentesültek egy pótlólagos importteher, az ún. pótlefölözés alól A megállapodás előnye abban jelentkezett, hogy Magyarország kapcsolatba lépett az EGK-val. Ezt a megállapodást más árucsoportokra vonatkozók követték, de az állami kereskedelmi rendszerű országokra vonatkozó hátrányos megkülönböztetések fennmaradtak. A GATT (General Agreement of Tariffs and Trade, Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) 1986-os "uruguayi fordulójának" eredményeként született, a háború utáni

gazdasági berendezkedés harmadik pillére. A GATT-ot egy kevéssé hatékony kereskedelmi kamarából olyan erõteljes eszközzé alakították át, melynek célja a világpiacot a vezetõ hatalmak kereskedelmi és pénzügyi érdekei szerint újjászervezni; a legfõbb követelmény, hogy sikerüljön megõrizni az Egyesült Államok gazdasági fensõbbségét, annak ellenére is, hogy a világtörténelem eleddig legnagyobb arányú külkereskedelmi deficitjével kénytelen szembenézni. 1973-ban Magyarország csatlakozott a GATT-hoz, így az ún. állami kereskedelmi rendszerű országokra vonatkozó mennyiségi korlátozásokat vele szemben meg kellett volna szüntetni. Ezt több nyugati partner meg is tette, az EGK viszont nem Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) összehívása előkészületei során lépések történtek a KGST és az EK viszonyának javítására. A KGST-EK párbeszéd meglehetősen nehezen indult meg, sőt 1981-től egy

időre meg is szakadt. Eközben születtek a kétoldalú technikai megállapodások, kiegészülve a GATT keretében kötött egyezményekkel, amelyek az EK részéről "érzékenynek" minősített árucsoportokra vonatkoztak, s az adott kívülálló ország kiviteli önkorlátozását tartalmazták. Magyarország nem jutott előre sem a mezőgazdasági szállításait érintő hátrányok, sem a mennyiségi korlátozások megszüntetése terén. 1988 júniusában aláírták a KGST és az EGK közös nyilatkozatát, amely szerint “. a felek fejleszteni fogják az együttműködést az illetékességüknek megfelelő és a közös érdekeket képviselő területeken .” A magyar-EK megállapodáshoz vezető megbeszélések már 1985-ben megkezdődtek. Abban, hogy az EK a KGST-tagok közül elsőként Magyarországgal kezdett el tárgyalni, a magyar kezdeményezésen kívül valószínűleg szerepet játszott az is, hogy az Európai Parlament is eredményesnek ismerte el a

magyar reformfolyamatot. Az EP által elfogadott jelentés szerint az ország a szó klasszikus értelmében nem volt állami kereskedelműnek nevezhető, mert kereskedelmét fokozatosan liberalizálta; a vállalatokra nem vonatkoztak tervutasítások, azok önállóan gazdálkodtak, kibontakozóban volt a verseny. Nem sikerült előrejutni a mezőgazdasági termékek kereskedelmében, s a Magyarország GATT-tagságából eredő teljes liberalizációnak is csak fokozatos, 1995-ig történő megvalósítását rögzítették. A megállapodást Magyarország csak az EGK-val kötötte, így az nem ölelte fel az ESZAK hatáskörébe tartozó árukat. A legfőbb eredmény az együttműködés megindulása volt, amit a megalapított vegyes bizottság mind teljesebb tartalommal tölthetett ki. Az 1988 szeptember 23-án aláírt megállapodás életbelépését követően az 1989-90-es magyar rendszerváltás alapvetően megváltoztatta a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kölcsönös

szándékát és lehetőségeit. Az EK 1990-től - tekintettel az időközben bekövetkezett magyar rendszerváltásra - már gyorsította a liberalizációt, s kiterjesztette Magyarországra az Általános Preferenciarendszert (General System of Preferences GSP). Az 1990. évi rendszerváltozás után, a szabadon választott magyar Országgyűlés valamennyi pártja egyetértett abban, hogy a magyar politika prioritása - a demokrácia, a piacgazdaság és a jogállam kiépítése mellett - az Európai Közösségekhez való csatlakozás. Így magyar részről örömmel fogadták az Európai Tanács 1990. áprilisi dublini értekezletének a - Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal megkötendő - társulási megállapodás előkészítésére irányuló kezdeményezését. A magyar kormány az EK-hoz intézett memorandumában kifejtette, hogy mind a kontinens korábbi mesterséges szétválasztásának megszüntetése, mind Magyarország biztonsági, politikai és

gazdasági érdekei igénylik az EK-tagsághoz vezető társulási megállapodás gyors megkötését. Az EK a hozzá csatlakozni kívánó közép- és kelet-európai államok közül Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, később Bulgáriával, Romániával, Észtországgal, Lettországgal és Litvániával, majd Szlovéniával társulási megállapodásokat kötött. A magyar-EK Európai Megállapodást 1991. december 16-án írták alá Miután a magyar Országgyűlés, az Európai Parlament és az EK akkori 12 tagállamának parlamentjei ratifikálták, 1994. február 1-jén lépett életbe 1992 decemberében megkötötték a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, amelyhez később Szlovénia, Románia is csatlakozott, 1999-től pedig Bulgáriával bővül. A magyarEFTA megállapodás 1993 októberében lépett érvénybe Az Európai Unióba való belépésre törekedő visegrádi országok 1992 májusában üzenetet intéztek az Európai

Tanács lisszaboni értekezletéhez, majd javaslataikat összefoglaló memorandumot küldtek az Európai Bizottságnak. Az Európai Tanács 1993. Júniusi koppenhágai értekezlete erről úgy döntött, hogy a jövőben az EU tagjai közé kell fogadni azokat a társult közép- és kelet-európai országokat, amelyek meg tudnak felelni a tagsággal járó kötelezettségeknek. A demokrácia, a jogállam, a működő piacgazdaság, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását szavatoló intézményeken kívül, követelménynek minősítették, hogy az adott ország gazdasága legyen képes a közösségi termelőkkel szembeni versenyre. Magyarország és Lengyelország 1994 áprilisában benyújtotta az EU-hoz a csatlakozási kérelmét. Az Európai Tanács 1994 júniusi korfui értekezlete a Bizottságot bízta meg annak a stratégiának a kidolgozásával, amely előkészíti a közép- és kelet-európai országokat a csatlakozásra. Az Európai Tanács 1994 decemberi

esseni értekezletén hozott határozat szerint a közép- és kelet-európai társult államokkal való csatlakozási tárgyalások megindításának feltétele azok megfelelő felkészülése a tagságra, továbbá az EU intézményi reformja, amely alkalmassá teszi a közösséget a kibővülésre. Az EK-hoz társult közép- és keleteurópai országok csatlakozni kívántak a NATO-hoz is A NATO-nak, a világ leghatalmasabb politikai-katonai szervezetének három földrészen tizenhat független, szuverén tagállama van. A tizenhat tagállam közötti együttműködés legfontosabb szervezetét, az Észak-atlanti Tanácsot a közösség kialakulásának éveiben hozták létre. Két szinten ülésezik: az Állandó Tanács a tagállamok nagyköveti rangú képviselőiből áll, és hetente legalább egy alkalommal összeül.A tanács a NATO legfőbb politikai döntéshozó testülete, a tagállamok biztonságát érintő kérdések fóruma. A tagállamok vagy a főtitkár által

felvetett kérdések megvitatására alárendelt testületeket, bizottságokat alakíthatnak. A Védelmi Tervezőbizottság szintén állandó képviselőkből áll. Feladatai közé tartozik a legfontosabb védelmi és biztonságpolitikai kérdések megvitatása, valamint a közös védelem megtervezése. Irányelveket dolgoz ki a NATO katonai szervezetei számára A NATO 1997 júliusában eldöntötte, hogy nyitott valamennyi hozzá belépni kívánó állam számára, de elsőként csak Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot hívta meg a csatlakozási tárgyalásokra. Ezek sikeresen befejeződtek, s a NATO tagjai ratifikálták a csatlakozási szerződéseket, így Magyarország 1999. március 24én a NATO tagjainak sorába lépett Az Európai Tanács 1997. decemberi luxemburgi értekezletén meghatározta, hogy az EU-ba belépni kívánó mely közép- és kelet-európai országokkal kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások. 1998 márciusában megnyitották

az ún Európai Konferenciát, s ezzel megindult a csatlakozási folyamat. A kezdetben konkrét menetrend nélkül zajló tárgyalásokon fordulópontot jelentett az EU 2000 decemberében Nizzában elfogadott bővítési stratégiája, amely kijelölte a csatlakozási tárgyalások menetrendjét. A menetrend 2002 közepéig az összes tárgyalási fejezetre vonatkozóan lefektette, hogy mely kérdéseket mikor kell megvitatni, és lehetőség szerint lezárni. A menetrend egyben azzal számol, hogy a tárgyalásokat a legfejlettebb tagjelöltekkel - köztük Magyarországgal - 2002-ben le lehet zárni. Nizzában a tagállamok történelmi döntést hoztak az Unió intézményi és döntéshozatali reformjáról is, amely lehetővé teszi, hogy az EU intézményrendszere képes legyen befogadni az új tagállamokat. A 2001 júniusában tartott göteborgi EUcsúcs megerősítette azt a célt, hogy a legfejlettebb tagjelöltek már tagként vegyenek részt a 2004-es európai parlamenti

választásokon. Magyarország számára nagyon kedvező volt a tárgyalási menetrend meghatározása, minek köszönhetően 2001 első felében minden korábbinál lendületesebben tudott haladni, valódi áttörést ért el. 2001 első félévében olyan problémásabb témaköröket sikerült lezárnia, mint például a környezetvédelem, a személyek szabad mozgása vagy a tőke szabad áramlása. Magyarország 2001 közepére így a mintegy 30 tárgyalási témakörből már 22-t tudhatott maga mögött. 2002. december 13-án Koppenhágában a magyar delegáció lezárta a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unió tizenöt tagországával. Az EU-csúcs eredményeképpen tíz állam (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Litvánia, Lettország, Észtország, Málta, Ciprus) kapott hivatalos meghívást az Unióba. 2002 december 17-én a magyar Országgyűlés döntött a csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításról, amelyhez a

képviselők kétharmadának igenlő szavazata szükséges. 2003 áprilisában megtartották a magyarországi népszavazást, amelyen a résztvevők 83,76 százaléka igent mondott az Európai Unióra. Majd az Országgyűlés ratifikálta a népszavazás eredményét 2003. április 16-án az athéni csúcsértekezleten a miniszterelnök aláírta a csatlakozási szerződést. Mind a tizenöt jelenlegi tagállamnak ratifikálnia kellett a bővítést többségében parlamenti szavazással. Így 2004 május 1-jétől fogva Magyarország az Európai Unió tagja. Farkas Petra KGH III/1. 2004.1116