Irodalom | Versek » Irodalom szöveggyűjtemény

IRODALOM SZÖVEGGYŰJTEMÉNY Szöveggyűjtemény TARTALOMJEGYZÉK Móricz Zsigmond: A török és a tehenek . 3 Petőfi Sándor: Anyám tyúkja . 4 József Attila: Altató. 5 Zelk Zoltán: A kis kertész . 6 Petőfi Sándor: Füstbement terv . 6 Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony. 7 Weöres Sándor: Futózápor . 7 Móra Ferenc: A cinege cipője . 8 Weöres Sándor: A tündér . 9 Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör . 9 Móricz Zsigmond: Iciri-piciri. 10 Az öregember és a pokróc . 11 2 Szöveggyűjtemény Móricz Zsigmond: A török és a tehenek Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet. Nem is tudta Mehemed, milyenek a tehenek. Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet. „Én vagyok a Mehemed!” „Mi vagyunk a tehenek!” Csudálkozik Mehemed: „Ilyenek a tehenek?” Számlálgatja Mehemed, hányfélék a tehenek. Meg is számol Mehemed háromféle tehenet. Fehéret, feketét, tarkát „Meg ne fogd a tehén farkát!” Nem tudta ezt Mehemed!

s felrúgták a tehenek. 3 Szöveggyűjtemény Petőfi Sándor: Anyám tyúkja Ej mi a kő tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl s alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut kotkodákol, S nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsűlje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám.Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Hadd beszéljek mostan veled, Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberűl szolgáltál. Ezután is jó légy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhúsra, Élj a tyúkkal barátságba’ Anyám egyetlen jószága. 4 Szöveggyűjtemény József Attila: Altató Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rétaludj el szépen kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a

darázs, vele alszik a zümmögésaludj el szépen kis Balázs. A villamos is aluszik, s míg szendereg a robogás, álmában csönget egy picitaludj el szépen kis Balázs. Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad továbbaludj el szépen kis Balázs. Szundít a labda, meg a síp, az erdő , a kirándulás, a jó cukor is aluszikaludj el szépen kis Balázs. A távolságot, mint üveggolyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemedaludj el szépen kis Balázs. Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász! Látod, elalszik anyukaaludj el szépen kis Balázs. 5 Szöveggyűjtemény Zelk Zoltán: A kis kertész Kora reggel talpon vagyok, kis kertembe kiszaladok, várnak énrám a virágok, rózsák, szegfűk, tulipánok. Hogyha beszélni tudnának, tán jó reggelt kívánnának, hangos szóval köszönnének szomszéd kertnek, napnak, szélnek. De én így is értem őket, látom, milyen vígan nőnek, látom, milyen vígan

élnekszínnel, illattal beszélnek. Este alusznak a fák is, mind elalszik a virág is, nincs paplanuk, nincs párnájuk, mégis gyönyörű az álmuk. Petőfi Sándor: Füstbement terv Egész uton –hazafeléAzon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? Midőn, mely bölcsőm ringatá, A kart terjeszti ki. S jutott eszembe számtalan Szebbnél-szebb gondolat, Míg állni látszék az idő, Bár a szekér szaladt. S a kis szobába toppanék Röpült felém anyám S én csüggtem ajkánszótlanul Mint gyümölcs a fán. 6 Szöveggyűjtemény Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony Itt van a szép, víg karácsony, élünk dión, friss kalácson; mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet. Kis Jézuska született. Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhitat minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép. Tiszta öröm tüze átég a szíveken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: kis Jézuska született! Weöres Sándor: Futózápor Csillog a bozót, ága-boga áziknem jutok szárazon addig a házig. Vízben, sárban cuppogva járokmajd ha bozót leszek, esőt kívánok. Ázott ingemet tűz mellé terítik, fázó testemet gyorsan melegítik. Majd ha virág leszek, esőre nyílok Ázik a bozót, csillog-villog. 7 Szöveggyűjtemény Móra Ferenc: A cinege cipője Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak. Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni. Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga, nem ér rá most arra, mert ő most a csizmát nagy uraknak varrja. Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki

fiának! Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is. Csak a cinegének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek Keresi-kutatja repül gallyról gallyra: „Kis cipőt, kis cipőt!-„ egyre csak azt hajtja. 8 Szöveggyűjtemény Weöres Sándor: A tündér Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, igér neki csókot, röpteti és kikacagja. Bóbita Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe király fia-lánya. Bóbita Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, szunnyad az ág sürüjében. . Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék, a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs

az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkol a kovács. Míg más olvasott meg írt, ő csak ordítani bírt, megette a könyvlapot, s utána tintát ivott. Csak azt mondom: Dömötör buta volt, mint a hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. 9 Szöveggyűjtemény Móricz Zsigmond: Iciri-piciri Ajaj, hol volt, hol nem volt egyszer egy iciri piciri házacska; ott lakott egy iciri piciri kis macska. Volt annak két iciri piciri kis ökre, rákaptak egy iciri piciri kis tökre. Csizmát húz az iciri piciri kis macska, hová lett az iciri piciri barmocska? Bejárja az iciri piciri kis erdőt, s nem leli az iciri piciri tekergőt. Bejárja az iciri piciri kaszálót, s nem látja az iciri piciri kószálót. Rátalál egy iciri piciri kis tökre, bánatában iciri picirit meglökte. Felfordult az iciri piciri tököcske, benne a két iciri piciri ökröcske. Megörült két iciri piciri ökrének: vége ven az iciri piciri mesének!

10 Szöveggyűjtemény Az öregember és a pokróc Egyszer volt egy fösvény fiatalember, s annak a fösvény embernek volt egy fösvény felesége, s volt nékik egy öreg-öreg apjuk. Ez az öreg apjuk olyan öreg volt, hogy úgy reszketett a keze, hogy amikor a levest ette, amíg a kanállal a tányértól a szájához vitte, mind kireszketett a kezéből, s az abroszt is mind teleöntözte. Mikor a tányérból ki akarta tölteni a kanálba a levest, a tányért is elejtette, s eltörött. Ezért úgy megharagudott a fiatalasszony az apósára, hogy nagyon. Rábírta a férjét, hogy az öreget csapják el a háztól, eresszék világgá, hogy ne csináljon annyi szemetet náluk. A fiatalember rá kellett szánja magát, mert az asszony annyit duruzsolt, hogy végül is meghajolt az akarata előtt. Elmentek a vásárba, és vettek két új pokrócot. Elhatározták, hogy a két pokrócot az öregnek a hátára teszik, s úgy indítják világgá. Akárhol elesteledik, az

egyik pokrócot leteríti, és a másikkal takarózik, s úgy aludjon. Mikor aztán hazaérkeztek, mindkettőnek inába szállt ám a bátorsága! Merthogy sem a férfi, sem a fiatalasszony nem tudta rávenni magát, hogy az öreget útnak eressze. Volt nékik egy olyan hatesztendős forma fiuk. Azt mondja néki az apja: - Édes fiam, itt van, ni ez a két pokróc, ügyesen össze vannak fogva. Mi elmegyünk a mezőre dolgozni, s mikor te gondolod, hogy már kinn vagyunk a mezőn, akkor a pokrócot tedd nagyapádnak a hátára, s fogd meg a kezét, s vezesd ki az utcára. Mondd meg néki, hogy le is út fel is út, menjen világgá, többet hozzánk ne jöjjön vissza. Úgy is lett. Mikor az apjáék elmentek hazulról, akkor a gyerek gondolt egyet, és csak az egyik pokrócot vette elő. Azt rátette a nagyapjának a vállára, s kivezette az utcára, s azt mondta néki: - Nagyapám, maga menjen akár le s akár fel, de többet ide nálunk haza ne jöjjön, mert magának itt helye

nincs. Ezen az öreg nagyon elbánkódott, sírt egy kicsit, s a pokróccal a hátán megindult egyfelé. Este hazajött az ember és az asszony a mezőről, s látják, hogy a pokróc ott van, néznek szerte, az öreg meg nincs ott. Előszólítják a fiút: - Hallod-e, te gyerek, hát mi van nagyapáddal? - Biz’ én úgy tettem, ahogy maguk mondták! - Hogy, te mihaszna? –zsörtölődött az ember. - Rátettem a pokrócot a hátára, megmutattam az utat néki, hogy menjen világgá, s többet ne jöjjön haza, mert nincs reá szükségünk. - Hát akkor ez a pokróc, ami itt van? Miért nem tetted ezt is reá? Akkor egy kicsit állott a fiú, s azt mondja: - Tudja, miért nem tettem, édesapám? Eszembe jutott, hogy mikor majd maguk is úgy megöregszenek, mint ahogy ő van, s utat kell adjak maguknak, akkor énnekem ne kelljen, hogy vegyek pokrócot, evvel a pokróccal maga is mehet a világba. S akkor összenézett az ember az asszonnyal, elszégyellték magukat, és sírni

kezdtek. Hamar kihozta az ember a lovat az istállóból, s ráült, s a kilencedik falu végibe utolérte az öreget. Bocsánatot kért tőle, felültette a lóra, s úgy vezette kötőféknél fogva, amíg hazaértek. Hogy hazaértek, mindig asztalhoz ültették, s a gyereket is úgy tanították, s úgy nevelték, hogy tisztelje az öregeket. Többet nem bánták, ha eltörött a tányér, vagy kiömlött a leves, vagy mi lesz, mi nem lesz, jó szemmel nézték az öreget. Tisztességben éltek, s máig is élnek, ha meg nem haltak. magyar népmese 11